BH 2017.4.137 Jogorvoslati szolgáltatási díj a magyar állami ösztöndíjas hallgatóra nem szabható ki [1952. évi III. tv. (Pp.) 335/A. § (1) bek., 2011. évi CCIV. tv. (Nftv.) 81. § (2) bek., 82. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az alperes hallgatójaként 2015. április 30-án "Egyéb kérések/13720" azonosítójú kérelmet nyújtott be az egyetem felé. Ebben kérte a szabályosan megírt és beadott számonkérése második és harmadik feladatának kijavítását és értékelését, valamint ennek beszámítását a teljes dolgozata értékelésébe. Az elsőfokú egyetemi szervként eljárt Dr. T. G. oktatási dékánhelyettes határozatával a felperes kérelmének részben helyt adott. Egyrészt rögzítette, hogy a kérdéses feladatok kijavítását az oktatók az érintett hallgatók kérésére vállalják, de azok a végeredménybe nem számíthatók be a beugró kérdések nem elfogadható szintre történő megoldása esetén. Az oktatási dékánhelyettes határozatát a Kari Tanulmányi Bizottság (a továbbiakban: KTB) által rá átruházott hatáskörben hozta meg.

[2] Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, az alperes a 2015. május 27-én kelt 5/2015/HJB/VIK. számú határozatával az elsőfokú határozatot hatályában fenntartotta. Kötelezte a felperest a hallgatók által fizetendő egyéb díjakról szóló 2/2013. (I. 31.) Rektori Utasítás (a továbbiakban: Utasítás) 1. § (2) bekezdés i) pontja alapján 3000 forint szolgáltatási díj megfizetésére. Az indokolásban kifejtette, a felperes számonkérése a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat (a továbbiakban: TVSZ) vonatkozó szabályainak megfelelően történt, az első fokon eljárt szerv jogszabálysértést nem követett el. Az alperes eljárt eseti bizottságának elnökeként a másodfokú határozatot Dr. B. T. írta alá.

A kereseti kérelem

[3] A felperes keresetében eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát. Az első bírósági tárgyaláson meghatalmazottja képviselte, aki a keresetet változatlanul fenntartotta. Ezt követően a felperes részére az illetékes hatóság pártfogó ügyvédet rendelt ki, aki a második bírósági tárgyaláson szóban és írásban előterjesztett nyilatkozatában új jogszabálysértéseket jelölt meg.

Az elsőfokú ítélet

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Megállapította, a jogorvoslati kérelem elbírálása során nem járt el olyan személy, aki az elsőfokú határozatot hozta, nincs adat, amely az alperesi elnök tárgyilagos és befolyásmentes eljárása ellen szólna. A TVSZ alkotmányossági és törvényességi vizsgálata nem tárgya a közigazgatási pernek. Nem releváns az a felperesi hivatkozás, hogy az elsőfokú határozat nem felel meg a formai követelményeknek, mert a per tárgya az alperesi határozat felülvizsgálata. Az ügy érdemére nem hat ki azon eljárási jogszabálysértés, miszerint a támadott határozat bélyegzőt nem tartalmaz. Az alperesi határozat indokolása a rendelkező résszel egy ponton ellentmondásban van, de a döntés rendelkező része egyértelmű, annak tartalma pontosan megállapítható.

[5] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 81. § (2) bekezdésében megjelölt mentesség nem terjed ki a felperesre kiszabott jogorvoslati szolgáltatási díjra. Ebben a körben különbséget kell tenni az igazgatási szolgáltatási díj és az eljárási szolgáltatási díj között, melyet megtesz az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) is. Az Utasítás alapján a fellebbezési szolgáltatási díját az alperes jogszerűen terhelte a felperesre. Nem helytálló az a felperesi hivatkozás, mely szerint az alperes nem határozott a fellebbezésében foglalt kérelméről, hogy mentesítsék a szolgáltatási díj alól. Annak megfizetésére kötelezés egyben döntés arról is, hogy a mentesítési kérelem elutasításra került. A bíróság rámutatott, a felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg, így nem vehetők figyelembe az ügy második érdemi tárgyalásán tett felperesi hivatkozások a TVSZ 9. § (4), (5) bekezdésének, 13. § (1) és (4) bekezdésének, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ának megsértésére vonatkozóan. A felperes meghatalmazottja az első érdemi tárgyaláson maga fejtette ki, hogy az alperes határozati érdemét nem vitatják, mert nem tisztességes eljárásban született meg ez a döntés.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak az alperesi és elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú szerv új eljárásra kötelezése iránt. Érvelése szerint az ítélet sérti a Pp. 7. §-át, 151. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, 335/A. §-át, 339/B. §-át, az Nftv. igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó rendelkezéseit, a felsőoktatásban részt vevő hallgatók juttatásairól és az általuk fizetendő egyes térítésekről szóló 51/2007. (III. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) előírásait és a TVSZ 9. § (4), (5) bekezdéseit, valamint 13. § (1), (4) bekezdéseit.

[7] Hangsúlyozta, jogi képviselője a második tárgyaláson jogi álláspontját fejtette ki, ami nem tekinthető a kereset módosításának vagy kiterjesztésének. Ebből adódóan a bíróságnak érdemben el kellett volna bírálnia az anyagi jogszabálysértésekre vonatkozó előadásait. A bíróság nem megfelelően értelmezte az Nftv. igazgatási szolgáltatási díjra irányadó szabályait. A hallgató jogorvoslati eljárásért kirótt 3000 forintos szolgáltatási díj a képzés keretébe tartozó díjnak minősül, melynek kiszabását az Nftv. 81. § (2) bekezdése tiltja. Helytelenül állapította meg a bíróság, miszerint különbséget kell tenni az eljárási szolgáltatási díj és az igazgatási szolgáltatási díj között. Az alperesen kívüli 53 felsőoktatási intézmény a jogorvoslatokért díjat semmilyen formában nem szed, az alperes ilyen díjat kiszabó döntése ellentétes az egyenlő bánásmód követelményével.

[8] A felperes rámutatott, a bíróság nem vizsgálta azt a felvetését, hogy a jogorvoslati díj elengedés iránti kérelme érdemben nem került elbírálásra és az alperes nem tartotta be a Pp. 339/B. §-ában és a Rendeletben előírt kötelezettségeit. A bíróság az első felperesi beadványban megfogalmazott kérés ellenére nem adott előzetes tájékoztatást a pártfogó ügyvéd kijelölésének menetéről, ezen nyomós okból az első érdemi tárgyalást nem halasztotta el, ami a felperes hátrányára szolgált, mert ő nem volt tisztában az első érdemi tárgyalás jelentőségével. Jogszabálysértő az ítélet azon része is, miszerint ellene fellebbezésnek nincs helye.

[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.

A Kúria döntése és jogi indokai

[10] A felülvizsgálati kérelem kisebbrészt alapos, na­gyobb­részt alaptalan.

[11] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.