BH 2016.1.23 Amennyiben a Kúria Önkormányzati Tanácsa valamely önkormányzati rendeletet (annak rendelkezését) jogszabálysértővé minősít és alkalmazási tilalmat rendel el, ez valamennyi hatóságra kötelező, és azon határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után, amely a jogsértő rendelkezéseken alapult. A köztemetői funkció a "helyi sajátosság" körében értékelendő körülmény a telekadó megállapításakor [2011. évi CLXI. tv. 56. §; 1990. évi C. tv. 6. §].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.29489/2013/11., Kúria Kfv.35740/2014/4. (*BH 2016.1.23*)

***********

[1] Budapest Főváros IV. kerület Újpest jegyzője, mint elsőfokú helyi adóhatóság 2012. május 31-én hozott határozatával - a felperes május 7-én benyújtott bevallása alapján - 29 596 722 Ft telekadó megfizetésére kötelezte felperest a Budapest IV. Megyeri úti - temető funkciójú - telke után, 2012. január 1. és május 14. közötti időszakot érintően.

[2] A fellebbezés nyomán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] A döntés alapjaként hivatkozott a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1., 2. §-ára, 12. § (1) bekezdésére, 17-19. §-aira, 21. § a) pontjára és az 52. § (16) bekezdésére, a Budapest IV. kerület Önkormányzata építmény- és telekadóról szóló 34/2011. (XII. 19.) Ör. számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 7. §-ára, a 15449/3/2009. PM határozatra, valamint a Nemzetgazdasági Minisztérium 10334/2/2012. tájékoztató levelére. Eszerint 2012. január 1-jétől a temetőknek minősülő földterületek a telekadó tárgyává váltak. Rögzítette, hogy az adó tárgyát képező ingatlan a felperes, mint Budapest Főváros Önkormányzatától elkülönült, önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság tulajdonát képezi, fenntartását, üzemeltetését ő végzi gazdasági tevékenység keretében. A felperes sem a Htv., sem az Ör. alapján nem jogosult adómentességre. A Fővárosi Önkormányzat kompetenciájába tartozó közfeladat elősegítése nem adómentességi ok. 1997-ben a privatizációval megszűnt az állami tulajdon, melynek célja éppen a hatékonyabb gazdálkodás elősegítése volt. A kedvezőtlen gazdasági folyamatok miatt nem nyereséges gazdálkodás sem befolyásolja az adófizetési kötelezettséget, legfeljebb egy fizetéskönnyítési eljárásban lehet figyelembe venni. Az önkormányzat adóztatási hatásköre a Htv. 1. § (2) bekezdése és az 52. § 1. pontja szerint egyértelmű, nem engedték át az adóztatás jogát a Fővárosi Önkormányzatnak.

[4] A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatásával az adó alóli mentesítését kérte, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését.

[5] Véleménye szerint valótlan tényekből téves következtetésre jutott az alperes. A felperes a köztemetők fenntartásával a Fővárosi Önkormányzattal kötött keretszerződés alapján önkormányzati közfeladatot lát el hatósági árakon. Ez nem fedezheti a telekadó mértékét, áremelést nem bír el a lakosság, a telekadó megfizetése miatt alapvető fenntartási munkák maradnának el. Utalt a temetőkről szóló 1999. évi XLIII. törvény 3. § b) pontjára, 5. § (1) bekezdésére, 39. § (1) bekezdésére, 40. § (3) bekezdésére, és továbbra is állította, hogy az önkormányzati adóhatóságnak a temetőkre telekadó-kivetésre nincs hatásköre. A köztemetőkre semmilyen kerületi feladat- és hatáskör nem vonatkozik, ez a helyi adóztatás céljával nem lenne összeegyeztethető. A Htv. 2012. május 15-i hatállyal történt módosítása is egyértelművé teszi, hogy a temető funkciójú telek adóval nem sújtható.

[6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5. K. 29.489/2013/11. számú ítéletével a keresetet elutasította.

[7] A jogkérdést álláspontja szerint a Htv. és az Ör. anyagi jogi szabályai alapján kellett eldönteni. A telekadó-szabályozás 2012. január 1-jétől megvalósult strukturális átalakítása azt eredményezte, hogy az épületnek nem minősülő építménnyel lefedett földrészletek a telekadó hatálya alá kerültek, így a temetők is. Ez a Htv.-nek a 2012. évi XXIX. törvénnyel történt módosításáig - 2012. május 15-ig - fennállt. Január 1-jétől május 14-ig tehát telekadót kellett fizetni. E körben a bíróság álláspontja szerint nem releváns körülmény a köztemetői jelleg, a közfeladat ellátása. Piaci, nyereségességi kérdések nem befolyásolhatták a jogértelmezést, a felperes tulajdonosi alapon a telekadó alanya volt. Nem osztotta a bíróság a felperesi azon álláspontot sem, hogy a kerületi önkormányzat hatáskör hiányában járt el. Helyi adójogi jogviszonyról van szó, így az értelmezést a Htv. 1. § (2) bekezdése és az 52. § 1. pontja alapján kellett végezni, ami pedig arra jut, hogy nincs kizárva a helyi önkormányzat adóztatási hatásköre a perbeli köztemetőre.

[8] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő a keresettel azonos tartalmú felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria az ítéletet és mindkét fokú határozatot helyezze hatályon kívül. Korábbi érvein túl hivatkozott a helyi adók kivetése jogalkotói céljára, illetve, hogy éppen a felperesi jogértelmezés felel meg az Alaptörvény 28. §-ának. Ellentétes értelmezés az Alaptörvény egyenlő bánásmódról szóló elvébe ütközne (önkormányzati és felekezeti temetők ugyanis nem adókötelesek). Ez az adó felperes teherbíró képességét meghaladja, és veszélyezteti a közfeladat biztonságos ellátását.

[9] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Utóbb - 2014. február 15-én - előterjesztett beadványához csatolta a Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf. 5051/2013/4. számú határozatát, mely egy másik kerületi önkormányzat, de azonos tárgyú rendelete törvényességi felülvizsgálata tárgyában született. Nézete szerint e határozat az alperesi álláspontot támasztja alá, amennyiben a II. 5. pontja rögzíti, hogy a temetőkertek 2012. január 1. és május 14. között lehettek telekadó tárgyai.

[10] 2014. március 11-én a felperes ugyanezen bírósági határozatra hivatkozással indítványt terjesztett elő a per tárgyát képező önkormányzati rendeletnek a Kúria Önkormányzati Tanácsa elé utalására, és ez okból a Pp. 155/C. §-a alapján a per felfüggesztésére. Indoka szerint az Ör. sérti a Htv. 6. § c)-d) pontját, az adó úgymond "konfiskáló" jellegű, nem igazodik az adóalany teherviselő képességéhez. Az Ör. 7. §-ában szabályozott telekadó mértéke törvénysértő. Álláspontja alátámasztására csatolta a XXI. kerületi köztemetőre készült igazságügyi szakértői véleményt, amelyben azonban egész Budapestről vannak összehasonlító adatok. Az látszik, hogy felperes esetében az adó m2-értéke (294 Ft) magasabb, mint a forgalmi érték (240 Ft). A felperes hivatkozott még az Alkotmánybíróság 1531/B/1991. számú határozatára, mely szerint a telekadó vonatkozásában a tételes adó mértékénél súlyosan aránytalan, ha az adott vagyontárgy értékének 20%-át meghaladja az évi vagyonadó mértéke. Végezetül az adóalanyok teherbíró képessége figyelembevétele fontosságára utalt, felhívta ehhez a Kúria Köf. 5017/2012. számú döntését.

[11] A Kúria jelen tanácsa álláspontja szerint - figyelemmel a fenti tényállásra és jogi szabályozásra - a Htv. 6. § c)-d) pontja és az Ör. 7. §-ában foglalt adómérték nincs összhangban. A Kúria a fentieken túl utal még a Kúria Köf. 5081/2012/4. számú határozatára, mely a perbelivel a lényegét tekintve azonos jogkérdésben elvi éllel mondta ki, hogy a Htv. 6. § c) pontja előírja az önkormányzati jogalkotó számára, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez, és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan állapítsa meg, az adómérték ne oldódjon el számottevően az adótárgy értékétől, ne jelentsen súlyos aránytalanságot az adóalany adóztatott vagyonához képest.