BH 2017.8.252 Az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás megvalósítható adatbevitellel, adat módosításával, törlésével, hozzáférhetetlenné tételével, továbbá minden más olyan művelet elvégzésével, amely az információs rendszert befolyásolja, és ezzel kárt okoz.

A pénzintézet internetes felületén végrehajtott olyan pénzügyi műveletek azonban, amelyek a pénzintézettel megkötött NET számlacsomagnak, illetve az internetbanki szerződésben foglaltaknak megfelelnek, a számítógépes rendszer rendeltetésszerű igénybevételét jelentik, ezért az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás különös részi tényállását (e bűncselekményt) nem valósítják meg [Btk. 375. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

[1] Az elsőfokú bíróság a 2015. november 12-én kelt és a törvényszék a 2016. június 14-én jogerős ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 375. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében, és ezért az I. r. terheltet 1 év börtönben végrehajtandó - 2 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre, míg a II. r. terheltet 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó - 3 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte.

[2] A jogerős ítélet ellen az I. és II. r. terhelt védőjük útján a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

[3] A felülvizsgálati indítvány elsődlegesen a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján az I. és II. r. terhelt felmentését indítványozza azzal az indokolással, hogy a terheltek bűnösségének megállapítása a büntető anyagi jogszabályok megsértésével történt, másrészt a cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, másodlagosan a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés miatt, a törvényes vád hiányára figyelemmel az eljárás megszüntetését, harmadsorban a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

[4] A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú ítélet minősítése is törvénysértő volt, mert az egyik tényállási elem, a rábízás nem volt megállapítható, másrészt a másodfokú bíróság - amely egyébként ezt helyesen felismerte - ugyancsak tévesen minősítette a cselekményt, mert a Btk. 375. §-ában rögzített bűncselekmény védett jogi tárgya maga az informatikai rendszer, és ezt a bűncselekményt ennek kijátszásával lehet elkövetni, erről pedig a történeti tényállás szerint szó sem lehetett.

[5] A felülvizsgálati indítvány arra is hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság törvényes váddal kapcsolatos kollégiumi véleményében írtakkal szemben a bíróság a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontjával ellentétben a vád képviselőjét sem kereste meg és az eljárást sem szüntette meg.

[6] Az I. és II. r. terhelt szerint az alapügyben eljárt bíróságok nem vették figyelembe a becsatolt hanganyagon elhangzottakat, miszerint az idős hölgynek semmiféle tudomása nem volt arról, hogy általa eljárások lettek megindítva a terheltekkel szemben.

[7] Hivatkoznak arra is, hogy az N. F.-né javára szóló végrendelet tartalmilag inkább "egyfajta meghagyás" volt, és ezzel kapcsolatosan részletesen ismertetik D.-né vallomását a végrendelet aláírásával kapcsolatosan.

[8] Álláspontjuk szerint az N. F.-né javára szóló végrendelet hamis, azt nem a végrendelkező írta, azonban a bíróságok az ezzel kapcsolatos szakértői vizsgálat elrendelésére vonatkozó bizonyítási indítványaikat elutasították.

[9] Amennyiben esetlegesen nem hamis, akkor viszont érvénytelen, így életbe lép a II. r. terhelt javára szóló végrendelet.

[10] A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértést követett el, amikor a vádhoz kötöttség elvét és a tettazonosság szükségességét figyelmen kívül hagyva, a vádhatóság felhívása nélkül önhatalmúlag változtatta meg a cselekmény minősítését, így a terheltek el lettek zárva attól, hogy a vádat megismerjék.

[11] Erre figyelemmel indítványozták, hogy a Kúria nyilvános ülésen vizsgálja felül a megtámadott határozatokat.

[12] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[13] Ugyanakkor az ügyészség is észrevételezte, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor a terheltek cselekményének minősítését megváltoztatta, és eljárási szabálysértést is elkövetett, amikor a megváltozott minősítésre figyelemmel nem vizsgálta az illetékességi szabályokat, azonban az elsőfokú bíróság helyes és törvényes minősítésére figyelemmel nem valósult meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés.

[14] A Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében az I. és a II. r. terhelt megismételte, hogy a másodfokú bíróság törvényt sértett, amikor a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontjában írtakra figyelemmel az ügyész megkeresése nélkül, önkényesen változtatta meg a cselekmény minősítését, holott ezt a Kúria 1. BK véleménye is előírja.

[15] A felülvizsgálati indítvány a tényállást támadó részében törvényben kizárt, ugyanis a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a bíróság által megállapított tényállás sem közvetlenül, sem közvetve a bizonyítékok mérlegelésén keresztül nem támadható.

[16] A felülvizsgálati indítvány olyan végrendeletekre, és azzal kapcsolatos tanúvallomásokra hivatkozik, amelyek a bíróság által megállapított tényállásban még csak érintőlegesen sem szerepelnek, sőt a másodfokú bíróság az ezek valódiságával kapcsolatos bizonyítási indítványokat mint szükségtelent el is utasította, következésképpen mindez felülvizsgálat alapját sem képezheti.

[17] Az tehát, hogy ezen végrendelet készítésének melyek voltak a körülményei, érvényes vagy érvénytelen, illetve melyik hamis, már az alapeljárás során sem képezte vizsgálat tárgyát, következésképpen a felülvizsgálat szempontjából e körülmények érdektelenek, ugyanis bizonyításra nincs törvényes lehetőség.

[18] A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, amikor az ügyészség megkeresése nélkül változtatta meg az elsőfokú bíróság minősítését.

[19] Ez a hivatkozás azonban alaptalan, ugyanis a Kúria számos eseti döntésében rámutatott, hogy nem értékelhető a törvényes vád hiányaként és a vádon túlterjeszkedésként az, ha a bíróság egy bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító elkövetési magatartás kapcsán a tettazonosság keretei között eltér mind a vád, mind az elsőfokú bíróság minősítésétől, ugyanis a másodfokú bíróságot csupán az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás köti a felülbírálat során.

[20] A vádelv ugyanis nem jelent minden részletre, így a minősítésre is kiterjedő szükségszerű azonosságot, annál is inkább, miután a bíróság nincs kötve a vádbeli minősítéshez, s az eltérő minősítéshez nem szükséges az ügyészi nyilatkozat beszerzése sem.