23/D/2007. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványról, továbbá alkotmányjogi panaszról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány, továbbá alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 35. § (1) és (2) bekezdése, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 188. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.B.80.021/2006/20-1. számú és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 28. Bkf 8023/2006/3. számú végzései ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.B.80.021/2006/20-1. számú és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 28. Bkf. 8023/2006/3. számú végzéseiben kifejezésre jutó bírósági jogértelmezés alkotmányosságának vizsgálatára, a határozatok megsemmisítésére, illetve a folyamatban lévő büntetőeljárás megszüntetésének elrendelésére irányuló indítványokat visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó - képviselője útján, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben - alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.B.80.021/2006/20-1. számú és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 28. Bkf. 8023/2006/3. számú végzései ellen.
A végzésekben a bíróságok elutasították az indítványozó ellen folyamatban lévő büntetőeljárás elévülés címén történő megszüntetésére irányuló védői indítványt. Az indítvány szerint a vádemelés olyan bűncselekmények miatt történt, amelyek miatti büntethetőség már elévült, mivel más bűncselekmények miatt folyamatban volt eljárásban került sor a nyomozás felfüggesztésére, így az elévülés félbeszakítására, illetve nyugvására.
Az alkotmányjogi panaszban kifejtett álláspont szerint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 35. § (1) és (2) bekezdése, amelyek az elévülés félbeszakítását, illetve a büntetőeljárás felfüggesztése esetén az elévülés nyugvását szabályozzák, valamint a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: 1973. évi Be.) 137. § (3) bekezdése, illetve a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 188. § (1) bekezdése, amelyek-többek között - a jogsegély iránti megkeresés esetén a nyomozás felfüggesztéséről rendelkeznek, ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a jogállami büntetőjog, ezen belül a normavilágosság követelményeivel, mivel önkényes, szubjektív jogalkalmazói jogértelmezést tesznek lehetővé.
Az első- és másodfokú bíróság által alkalmazott és értelmezett anyagi jogi és eljárási jogi rendelkezések ezen túlmenően ellentétesek az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 6. Cikkének 3. pontjával, 13. Cikkével és 17. Cikkével, ezért sértik az Alkotmány 7. § (1) bekezdését.
Az alkotmányjogi panasz a megjelölt törvényi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá "a jogerős határozattal lezárt elévülési ügyben történő alkalmazásának" kizárására irányult. Az indítványozó másodlagosan a sérelmezett rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, és ez esetben is a jogerős határozattal lezárt ügyben történő alkalmazás kizárását kérte.
2. Az indítványozó személyesen készített beadványában kiegészítette az alkotmányjogi panaszt, illetve az utólagos normakontrollra irányuló másodlagosan előterjesztett indítványt. Ebben - hivatkozva az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatnak az élő jog alkotmányossági vizsgálatát elviekben elemző megállapításaira (ABH 1991, 272, 277.)- kifejtette a támadott bírósági végzésekben alkalmazott jogértelmezés alkotmányellenességét. Ennek alapja a Btk. 35. § (1) bekezdés szövegének hiányossága, amely nem juttatja egyértelműen kifejezésre, hogy az "ugyanazon" bűncselekmény miatt foganatosított hatósági büntetőeljárási cselekménynek van csak elévülést félbeszakító hatása. Álláspontja szerint az alkotmányellenes bírósági jogértelmezésre vezetett továbbá az is, hogy a Btk. 35. § (2) bekezdése a "büntetőeljárás" felfüggesztésének elévülést nyugtató hatásáról rendelkezik, de sem az 1973. évi Be., sem pedig a Be. nem tartalmazza a "büntetőeljárás" definícióját és nincs rendelkezés "a büntetőeljárás felfüggesztéséről", így kodifikálatlan "a büntetőeljárás egységének" elve.
Az indítványozó a kiegészítő beadványban kérte, az "Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a vádlottnak a vád tárgyává tett "csődbüntett" elévüléséhez fűződő jogának elvonása alkotmányellenes". Indítványozta, hogy a Btk. 35. § (1) bekezdésében "a bűncselekmény", (2) bekezdésében a "büntetőeljárást" szövegrész alkotmányellenességének megállapítása és pro futuro megsemmisítése mellett az Alkotmánybíróság hívja fel a törvényhozót a "büntetőeljárási törvénnyel koherens és konzisztens törvényi tényállást kifejezésre juttató alkotmányossági követelménynek történő megfeleltetésére". Indítványozta a megsemmisített jogszabályi rendelkezések alkalmazásának kizárását, a támadott bírósági határozatok megsemmisítését, továbbá az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás megszüntetésének elrendelését és a határozat közzétételét a Magyar Közlönyben.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
2. A Btk. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"35. § (1) Az elévülést félbeszakítja a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.
(2) Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető ismeretlen helyen tartózkodik vagy elmebeteg lett."
3. Az 1973. évi Be. indítvánnyal érintett rendelkezése: "137. § (3) A nyomozást fel lehet függeszteni, ha
(...)
d) jogsegély teljesítése végett külföldi hatóságot kell megkeresni."
4. A Be. indítvánnyal érintett rendelkezése:
"188. § (1) Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha (...)
e) jogsegély iránti megkeresés külföldi hatóság általi teljesítése szükséges és további, Magyarországon elvégzendő nyomozási cselekmény már nincs,"
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényi feltételeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt az fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az indítványozó mind a Btk. 35. § (1) és (2) bekezdésével, mind pedig az 1973. évi Be. 134. § (1) bekezdésével, illetve a Be. 188. § (1) bekezdésével összefüggésben kizárólag az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján a jogbiztonság és a normavilágosság követelményeinek megsértését, továbbá a 7. § (1) bekezdése alapján a nemzetközi szerződés és a belső jog összhangjának hiányát állította. Az indítványozó utalt arra, hogy ez alapvető jogok sérelmére vezetett, ugyanakkor nem jelölte meg, hogy a bíróságok által alkalmazott törvényi rendelkezések konkrétan mely alkotmányos alapjogának sérelmét okozták.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az alkotmányjogi panasz egyedi jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. [57/1991. (XI. 8.) AB határozat ABH 1991,272,281-282.; 65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.]. Alapvető jog megjelölt sérelme nélkül az indítvány alkotmányjogi panaszként érdemben nem bírálható el (676/D/2004. AB határozat, ABK 2007. június, 611, 613.; 133/D/2007. AB végzés, ABK 2007. június, 669, 670.) . Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján - visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság a büntethetőség elévülésére és a nyomozás felfüggesztésére vonatkozó, támadott jogszabályi rendelkezéseket - a másodlagosan erre irányuló indítvány alapján - utólagos absztrakt normakontroll keretében abból a szempontból vizsgálta, hogy megállapítható-e alkotmányellenességük az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményeinek sérelme miatt. Az indítványozó a jogszabályi rendelkezéseknek csupán az Abtv. 37-43. §-aiban meghatározott vizsgálatát kérte, így az Alkotmánybíróság eltekintett az alkotmányjogi panasz részeként előterjesztett, a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló indítványnak - az indítványozói jogosultság [Abtv. 21. § (3) bekezdés] hiányára tekintettel történő - visszautasításától.
Az Alkotmánybíróság - főszabályként - csak hatályban lévő jogszabály alkotmányossága kérdésében foglal állást. Mivel a Be. 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon kívül helyezte, az Alkotmánybíróság az 1973. évi Be. 137. § (3) bekezdés d) pontjának vizsgálatát mellőzte, azt csak a Be. - a jelen ügyben releváns aspektusból azonos rendelkezést tartalmazó - 188. § (1) bekezdés e) pontja tekintetében végezte el.
2.1. Az Alkotmánybíróság elsőként a törvényességi óvás alkotmányosságának vizsgálata során hozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában fejtette ki, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. (ABH 1992, 59, 65.)
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat elvi éllel mutatott rá, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.) . Több határozat kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt akkor állapítható meg az alkotmányellenesség, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, illetve teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak, aminek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABK 2007. május, 399, 404.].
A 47/2003. (X. 27.) AB határozat rámutatott: az Alkotmánybíróság mindig is nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy az általa vizsgált kérdés megválaszolásához rendelkezésre áll-e olyan kialakult bírói gyakorlat, amely - határozata meghozatala során - a jogalkalmazót a jogbiztonság érvényesüléséhez elengedhetetlenül szükséges mértékben segíti (ABH 2003, 525, 535.) . Ugyanakkor hangsúlyozta: az alkotmányosan is elfogadott rendszerképző jogértelmezésnek megvannak a határai: ez nem kerülhet szembe a jogbiztonság követelményével. A jogalkalmazói jogértelmezés ezért csak olyan működőképes jogszabályra épülhet, amely világosan kijelöli az adott jogintézmény célját, alkalmazásának kereteit, szempontjait és rendjét, az alkalmazásával érintettek körét, azok jogait és kötelezettségeit és az intézménnyel összefüggésben igénybe vehető jogorvoslati rendet. (ABH 2003, 525, 549-550.)
2.2. A Btk. 35. § (1) bekezdése a büntethetőség elévülésének félbeszakításáról rendelkezik. A félbeszakítás - ténylegesen megszakítás -joghatása abban áll, hogy az elévülési idő addig eltelt részét figyelmen kívül kell hagyni, és az elévülési idő újra kezdődik. A Btk. 35. § (2) bekezdése a büntetőeljárás felfüggesztése eseteire rendezi az időmúlás hatását. Főszabályként a felfüggesztés tartama alatt az elévülés nyugszik, az elévülési idő megállapításánál a nyugvást megelőzően és a nyugvást követően eltelt időt egybe kell számítani.
Az elévülés félbeszakadásának, illetve a büntetőeljárás felfüggesztése elévülést nyugtató hatásának anyagi jogi szabályai - lényegüket tekintve - nem változtak az 1878. évi V. törvénycikk 108-109. §-aiban meghatározott rendelkezésekhez képest. A következetes jogértelmezés szerint az elévülést a nyomozó hatóság, az ügyész és a bíróság olyan - az ügy előbbre vitelét célzó, érdemi - büntetőeljárási cselekményei szakítják félbe, amelyek meghatározott személy - az anyagi jogi értelemben vett elkövető - ellen irányulnak és azonos ténybeli alapú bűncselekménnyel kapcsolatosak. Az elkövető ellen más ténybeli alapú bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekmény nem szakítja félbe az adott bűncselekmény büntethetőségének elévülését [a jelenlegi bírói gyakorlatra irányadó: a BJD 3640. szám alatti döntés, legutóbbi megerősítése: a Bírósági Határozatokban (2007/11. szám) 363. szám alatt közzétett eseti döntés].
A szabályozás a tekintetben változott csak, hogy a büntetőeljárást milyen okokból lehet vagy kell felfüggeszteni, illetve az egyes felfüggesztési okok milyen hatással vannak az elévülésre. A hatályos szabályozásnál a Btk. a "büntetőeljárás" felfüggesztési okainak következményeit rendezi. A Be. a büntetőeljárás felfüggesztése tekintetében olyan megoldást tartalmaz, hogy az ún. dinamikus eljárási rendelkezések között elsőként a nyomozási szakasz felfüggesztésének eseteit részletezi, illetve - a vádemelést megelőző bírósági közreműködés esetén - a nyomozási bíró eljárásában a felfüggesztést ügyészi hatáskörbe utalja. [Be. 209. § (4) bekezdés]. A vádemelést követő bírósági szakaszokban közvetlenül vagy közvetve visszautal a nyomozás felfüggesztési okaira [Be. 266. (1) bekezdés a) pont, 359. § (3) bekezdés, 390. § (4) bekezdés]. A "büntetőeljárás" felfüggesztése tehát az eljárás teljes folyamatában pontosan és részletesen rendezett, a vizsgált szabályozás jogalkalmazói bizonytalanságra, önkényes jogértelmezésre alapot nem ad.
2.3.Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott szabályozás, együtt a következetes jogalkalmazói jogértelmezéssel, megfelel a jogbiztonság követelményeinek. Ennek megfelelően a Btk. 35. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Be. 188. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítását, és a rendelkezések megsemmisítését elutasította. Ennek következtében a konkrét ügyben való alkalmazás tilalmát sem állapította meg.
2.4. Az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki a konkrét ügyben történt bírósági jogértelmezés alkotmányosságának vizsgálatára, a bírósági határozatok megsemmisítésére, illetve a folyamatban lévő büntetőeljárás megszüntetésének elrendelésére. Az erre irányuló indítványokat az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2008. január 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró