31/2007. (V. 30.) AB határozat

a bíróság végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok valamint folyamatban levő ügyekben alkalmazandó jog szabály alkotmányellenességének megállapítására irányúló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bíróság végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 136/A. §-alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 147. § (5) bekezdésének "tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon belül élhet elővásárlási jogával. Amennyiben az önkormányzat az árverés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, a végrehajtó" szövegrésze, valamint utolsó mondata alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 147. § (5) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:

"(5) Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után a legtöbbet ajánlót írásban értesíti az ingatlan megvételéről."

3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 149. § (1) bekezdésének "a települési önkormányzat 30 napos nyilatkozattételi határidejének lejártától, illetve a települési önkormányzat elővásárlási jogáról lemondó nyilatkozatának keltétől számított" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 149. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:

"(1) Az árverési vevő köteles a teljes vételárat 15 napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha elmulasztja, előlegét elveszti."

4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156/D. § (2) bekezdésének "az ingatlanra elővásárlási joggal rendelkező, az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat erre meghatalmazott képviselője" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156/D. § (2) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:

"(2) A felbontási eljáráson a végrehajtón és alkalmazottjain kívül a felek, azok, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, továbbá az ajánlattevők vehetnek részt személyesen vagy meghatalmazott útján; távolmaradásuk az eljárás lefolytatásának nem akadálya."

5. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156/F. § (2) bekezdésének "majd tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon belül élhet elővásárlási jogával. Amennyiben a települési önkormányzat az eredményhirdetés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy" szövegrésze és utolsó mondata, valamint 156/F. § (3) bekezdésének "és tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak elővásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet. Amennyiben a települési önkormányzat az eredményhirdetés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy" szövegrésze, és utolsó mondata alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156/F. § (2)-(3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:

"(2) A végrehajtó megállapítja a legmagasabb ajánlatot, a pályázatot a legmagasabb ajánlatot tevő nyeri, akit a végrehajtó erről írásban értesít.

(3) Ha több azonos összegű ajánlat érkezett, a végrehajtó az eredményhirdetésen megjelent érintett feleket erről tájékoztatja, és felhívja őket, hogy szóban újabb ajánlatot tehetnek. Az eljárást addig kell folytatni, amíg a megjelentek ajánlatot tesznek, majd a végrehajtó megállapítja a legmagasabb árajánlatot, a pályázatot a legmagasabb ajánlatot tevő nyeri, akit a végrehajtó erről írásban értesít."

6. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 158. § (1) bekezdésének "az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat az árverési jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 30 napon belül az ingatlan a becsértéke felének megfelelő összeg erejéig élhet elővásárlási jogával. Amennyiben az önkormányzat 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik" szövegrésze, (2) bekezdésének "és tájékoztatja őket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak elővásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet. Amennyiben az önkormányzat a tájékoztatás napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy", valamint "amennyiben az önkormányzat nem élt elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott" szövegrésze, (3) bekezdésének "amennyiben az önkormányzat nem élt elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 158. § (1)-(3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:

"158. § (1) Ha a 156. § alapján megtartott második árverés is sikertelen volt, úgy a végrehajtást kérő veheti át az ingatlant.

(2) Ha több végrehajtást kérő van, a végrehajtó megállapítja a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot az ingatlant az veheti át, aki a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Ha a becsérték felének megfelelően vagy azt meghaladóan több egyenlő árajánlatot tettek, az átvételi jogosultság a 165. §-ban meghatározott sorrend szerint alakul.

(3) [A] becsérték felének, illetőleg az azt meghaladó átvételi árnak megfelelő összegét be kell számítani a végrehajtást kérő követelésébe."

7. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény megsemmisített rendelkezései a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 0104-Vh.3886/2005., 0104-Vh.3887/2005., 0104-Vh.3888/2005., 0104-Vh.3464/2004. számú végrehajtási ügyekben nem alkalmazhatók.

8. Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 0101-10.Vh.8823/2001. számú végrehajtási ügyben az eljárás felfüggesztése mellett benyújtott kezdeményezést visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény megsemmisített rendelkezései e határozatnak a Magyar Közlönyben történt közzétételének napján vesztik hatályukat.

INDOKOLÁS

I.

1.Az Alkotmánybírósághoz öt indítvány érkezett, amelyben az indítványozók a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 2005. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Vhtm.) által módosított rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik.

Az eljárás felfüggesztése mellett a Vht. Vhtm.-mel módosított rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte a Budapest IV. és XV. Kerületi Bíróság bírája az előtte folyamatban levő 0104-Vh.3886/2005., 0104-Vh.3887/2005., 0104-Vh.3888/2005. és a 0104-Vh.3464/2004. számú végrehajtási ügyekben. Ugyancsak az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban levő 0101-10.Vh.8823/2001/13. számú végrehajtási ügy felfüggesztése mellett az ügyben eljáró bírósági titkár. E konkrét normakontrollra irányuló indítványok mellett három indítványozó a vitatott szabályok alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

2. Mindegyik indítványozó hivatkozik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmére.

Az indítványozók álláspontja szerint a vitatott szabályozás a következők miatt sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményét:

a) A Vhtm. nem tartalmaz átmeneti rendelkezéseket, ezért még jogértelmezéssel sem állapítható meg, hogy a folyamatban levő ügyekben, illetőleg a már kitűzött árverések esetében kell-e alkalmazni.

b) A Vhtm. sem az érintettek számára, sem a jogalkalmazó szerveknek nem biztosított kellő időt a jogszabály szövegének tanulmányozására, az értelmezési nehézségek tisztázására.

c) A Vhtm. rendelkezései nem felelnek meg a normavilágosság és a kiszámíthatóság követelményeinek. A Vhtm az ingatlan-végrehajtás általános szabályai között helyezte el a települési önkormányzat elővásárlási jogára vonatkozó szabályt, részletes rendelkezései azonban csak az árve rés, a nyilvános pályázat és az ingatlan átvételének szabá-lyai között találhatók. Tisztázatlan, hogy csak ezekben az esetekben, vagy a többi értékesítési forma - árverésen kí-vüli eladás, közös tulajdon árveréssel történő megszüntetése, vagyonelkobzás - esetén is megilleti-e az önkormányzatot az elővásárlási jog.

Rendezetlen, hogy mi lesz a tulajdonjog bejegyzésének alapjául szolgáló okirat, mikor kell a vételárhátralékot megfizetni a vevőnek, van-e vételárhátralék fizetési haladék akkor, ha az árverést bíróság előtt támadták meg. Ha az önkormányzat élt az elővásárlási jogával, nem állapítható meg a szabályozás alapján, hogy mi lesz a szerzés jogcíme - adásvétel vagy árverés, kik között és milyen szerződés jön létre, a szerződésre vonatkoznak-e a Ptk. kötelmi jogi szabályai, mikor keletkezik az önkormányzat vételár-fizetési kötelezettsége?

3. Több indítványozó rámutat arra is, hogy az Alkotmány 9. § (1) bekezdését, valamint 70/A. §-át sértő alkotmányellenes helyzet keletkezett az elővásárlási jognak az indokolásban kifejtett célja és a szabályozása közötti ellentmondás következtében. Az indokolás szerint a Vhtm. vitatott szabályai az ún. "lakásmaffia" áldozatává vált lakástulajdonosok védelmét szolgálják, ugyanakkor a szabályozás az elővásárlási jogot kiterjeszti minden ingatlan végrehajtásra. A törvény így a végrehajtási eljárások jelentős részében olyan többletjogosítványt biztosít az önkormányzat számára, amelynek indokát nem adja, kötelezettséget nem társít az ily módon megszerzett ingatlan hasznosításához. Az indítványozók álláspontja szerint, ha az önkormányzat nem az indokolásban meghatározott cél érdekében él elővásárlási jogával és az így megszerzett ingatlant nem a miniszteri indokolásban meghatározott célra hasznosítja, akkor a gazdasági élet egyik szereplőjeként lép fel és alkotmányellenes megkülönböztetésnek minősül a többi gazdasági szereplőtől eltérő, többletjogosultságokkal való felruházása a végrehajtási eljárás során.

4. Az indítványozók szerint különösen aggályossá teszi az elővásárlási jog szabályozását az, hogy olyan szerv kapott elővásárlási jogot a végrehajtási eljárásban, amely a végrehajtásnak maga is aktív közreműködője lehet. Az ingatlan értékbecslésének alapjául szolgáló adó- és értékbizonyítvány kiállítás a települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik, ami lehetőséget adhat az árverés eredményének befolyásolására. Még nagyobb "túlhatalmat" élvez a települési önkormányzat azokban a végrehajtási eljárásokban, amelyek az önkormányzati adóhatósággal szemben fennálló tartozás behajtására irányulnak. Ebben az esetben önkormányzati hatáskör az adókötelezettség megállapítása, az adóvégrehajtás foganatosítása, ennek keretében a becsérték megállapítása. Egyik indítványozó szerint, ezeknek a pozícióknak az elővásárlási joggal való összekapcsolódása sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből folyó fair eljárás követelményét. Egy másik indítványozó álláspontja szerint ellentétes az 59/1991. (XI. 19.) AB határozatban megfogalmazott azon követelménnyel, mely szerint "el keli különíteni az állam, mint a gazdálkodás alanya jogait és kötelezettségeit a gazdálkodás befolyásolásának eszközeit jelentő (közhatalmi) jogosítványoktól".

5. Az indítványozók álláspontja szerint az önkormányzat elővásárlási joga sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében szabályozott tulajdonhoz való jogot. Egyik indítványozó kifejti, hogy mivel a Vhtm. szabályai közös tulajdon megszüntetése esetén nem állnak összhangban a Ptk. 145. § (2) bekezdésében, valamint 148. § (3) bekezdésével sértik a tulajdonostárs tulajdonhoz való jogát.

Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítványozók által hivatkozott rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Vht.-nak az indítványozók által támadott szabályai:

"136/A. § (1) Az ingatlan-végrehajtás során a végrehajtás alá vont ingatlanra az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatot elővásárlási jog illeti meg.

(2) A települési önkormányzat az elővásárlási joggal megszerzett ingatlan hasznosításának feltételeit rendeletében szabályozza."

"147. § (5) Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon belül élhet elővásárlási jogával. Amennyiben az önkormányzat az árverés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, a végrehajtó a legtöbbet ajánlót írásban értesíti az ingatlan megvételéről. Amennyiben az önkormányzat él elővásárlási jogával, úgy a végrehajtó erről és a szerződés létrejöttéről írásbeli értesítést küld a legtöbbet ajánlónak."

"149. § (1) Az árverési vevő köteles a teljes vételárat a települési önkormányzat 30 napos nyilatkozattételi határidejének lejártától, illetve a települési önkormányzat elővásárlási jogáról lemondó nyilatkozatának keltétől számított 15 napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha elmulasztja, előlegét elveszti."

"156/D. § (2) A felbontási eljáráson a végrehajtón és alkalmazottjain kívül a felek, azok, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, az ingatlanra elővásárlási joggal rendelkező, az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat erre meghatalmazott képviselője, továbbá az ajánlattevők vehetnek részt személyesen vagy meghatalmazott útján; távolmaradásuk az eljárás lefolytatásának nem akadálya."

"156/F. § (2) A végrehajtó megállapítja a legmagasabb ajánlatot, majd tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon belül élhet elővásárlási jogával. Amennyiben a települési önkormányzat az eredményhirdetés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy a pályázatot a legmagasabb ajánlatot tevő nyeri, akit a végrehajtó erről írásban értesít. A települési önkormányzat elővásárlási jogának gyakorlása esetén a végrehajtó a legmagasabb összegű ajánlattevőt erről írásban értesíti.

(3) Ha több azonos összegű ajánlat érkezett, a végrehajtó az eredményhirdetésen megjelent érintett feleket erről tájékoztatja, és felhívja őket, hogy szóban újabb ajánlatot tehetnek. Az eljárást addig kell folytatni, amíg a megjelentek ajánlatot tesznek, majd a végrehajtó megállapítja a legmagasabb árajánlatot és tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak elővásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet. Amennyiben a települési önkormányzat az eredményhirdetés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy a pályázatot a legmagasabb ajánlatot tevő nyeri, akit a végrehajtó erről írásban értesít. A települési önkormányzat elővásárlási jogának gyakorlása esetén a végrehajtó a legmagasabb összegű ajánlattevőt erről írásban értesíti."

"158. §(1) Ha a 156. § alapján megtartott második árverés is sikertelen volt, az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat az árverési jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 30 napon belül az ingatlan a becsértéke felének megfelelő összeg erejéig élhet elővásárlási jogával. Amennyiben az önkormányzat 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy a végrehajtást kérő veheti át az ingatlant.

(2) Ha több végrehajtást kérő van, a végrehajtó megállapítja a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot és tájékoztatja őket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak elővásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet. Amennyiben az önkormányzat a tájékoztatás napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy az ingatlant az veheti át, aki a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Ha a becsérték felének megfelelően vagy azt meghaladóan több egyenlő árajánlatot tettek, az átvételi jogosultság a 165. §-ban meghatározott sorrend szerint alakul, amennyiben az önkormányzat nem élt elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott.

(3) Amennyiben a települési önkormányzat nem élt elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott, a becsérték felének, illetőleg az azt meghaladó átvételi árnak megfelelő összeget be kell számítani a végrehajtást kérő követelésébe."

3. A Vhtm. indítványozók által vitatott hatályba léptető rendelkezése:

"9. § Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba."

III.

Az indítványok megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsőként azt vizsgálta, hogy a Vht. 136/A. §-ában szabályozott, a települési önkormányzatot megillető elővásárlási jog és az ezzel összefüggésben az önkormányzat számára biztosított többletjogosítványok sértik-e az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét.

Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241-242. stb.]

Az Alkotmánybíróságnak ezt a gyakorlatát figyelembe véve az indítványok alapján azt kellett vizsgálnia, hogy van-e alkotmányos indoka annak, hogy a települési önkormányzatot a végrehajtás alá vont ingatlanok értékesítése során más vevőkhöz képest többletjogosítványok illetik meg.

A Vhtm. indokolása szerint a Vht. módosításának célja, hogy védelmet nyújtson az ún. "lakásmaffia" által az in-gatlanuktól megfosztott állampolgárok számára. A települési önkormányzat számára biztosított elővásárlási jog bevezetését a Vhtm. 1. §-ához fűzött részletes indokolás a következőkkel indokolja:

"Az új § bevezetésével az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat számára biztosított elővásárlási jog megteremti annak a lehetőségét, hogy az ún. lakásmaffia áldozatává vált tulajdonos ne veszítse el végérvényesen az ingatlantulajdonát. A szabályozásnak köszönhetően az áldozattá vált adós nem kerül az utcára, nem gyarapítja a szociális ellátásra szorulók körét. Az árverésen így megvásárolt ingatlant az önkormányzatnak bérlakásként kell hasznosítani azzal a feltétellel, hogy az eredeti tulajdonos használatában marad, megoldva ezzel annak lakhatási problémáját.

Az önkormányzat rendeletet alkot az elővásárlási joggal megszerzett ingatlan hasznosítására."

E szabályozási célok tételes jogi megvalósítása során a jogalkotó az önkormányzati elővásárlási jogot a Vht. rendszerében az ingatlan-végrehajtás általános szabályai között helyezte el. Ezzel az önkormányzati elővásárlási jogot kiterjesztette az ingatlan-végrehajtási eljárás egészére. E szabályozás következtében az elővásárlási jog kiterjed a végrehajtás alá vont valamennyi ingatlanra, az ingatlan-végrehajtás során történő értékesítés minden formájára, függetlenül attól, hogy mely okból kerül sor az ingatlan-végrehajtásra. A Vhtm. szabályozása alapján megállapítható, hogy az indokolásban kifejtett szabályozási cél és a tételes jogi szabályok nem állnak összhangban egymással. A Vht. 136/A. §-ában szabályozott elővásárlási jog több vonatkozásban is túlterjeszkedik azon a körön, amit a "lakásmaffia" áldozatainak védelme indokolna. A települési önkormányzatot, nem csak a lakásokra vezetett végrehajtás során, hanem minden - így termőföld, más gazdasági célú stb. - ingatlan-végrehajtás során megilleti az elővásárlási jog. Az elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége független attól is, hogy a végrehajtás milyen kötelezettség teljesítésének érvényesítését szolgálja. Az önkormányzat élhet ezzel a jogával mindazokban a végrehajtási eljárásokban, amelyekben a Vht.-ban szabályozott ingatlanvégrehajtás szabályai alkalmazandók. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 137. §-a alapján a Vht. ingatlan-végrehajtásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni a közigazgatási végrehajtási eljárásokban is, ugyancsak a Vht. szabályainak alkalmazásáról rendelkezik az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 144. §-a az adóvégrehajtás során. Az adó- és más közigazgatási ügyekben egyáltalán nem, de a bírósági végrehajtási ügyek döntő többségében sem akarathibás polgári jogi jogügylet az alapja a végrehajtható követelésnek. A Vht. 136/A. § (2) bekezdése sem nyújt garanciát arra, hogy az elővásárlási jog gyakorlásával megszerzett ingatlant az önkormányzat a "lakásmaffia" áldozatainak védelmére hasznosítsa.

Mindezeket figyelembe véve a Vht. 136/A. §-a alapján a települési önkormányzat az indokolásban kifejtett szabályozási célok érvényesítésén túlmenően széles körben élhet elővásárlási jogával.

A Vht. szabályai alapvetően a bíróságok és más hatóságok döntéseiben meghatározott kötelezettségeknek - önkéntes jogkövetés hiányában - az állami kényszer alkalmazásával történő érvényesítését szolgálják. Az ingatlanra vezetett végrehajtás esetén a lefoglalt ingatlan értékesítése is az állami kényszer alkalmazásának egyik formája. Ezért fokozott jelentőségük van azoknak a jogi biztosítékoknak, amelyek az eljárás pártatlanságát, átláthatóságát, a kényszerítő eszközökkel való visszaélés lehetőségének kizárását hivatottak biztosítani. Ebben a garanciarendszerben kiemelt szerepet töltenek be azok a szabályok, amelyek az ingatlanértékesítésre irányuló eljárás nyilvánosságát, valamint azt biztosítják, hogy az eljárásban vevőként mindenki - polgárok és szervezetek egyaránt - azonos feltételekkel és jogokkal vegyen részt. Az ingatlan-végrehajtás során a lefoglalt ingatlanok értékesítésére irányuló eljárásban a települési önkormányzat, mint gazdálkodó szerv lép fel vevőként. Ahhoz, hogy a törvény más vevőkhöz képest, azok hátrányára, többletjogokkal ruházza fel a települési önkormányzatot, alkotmányos indok szükséges. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - a települési önkormányzat szociális funkciójával összefüggésben - a "lakásmaffia" áldozatainak védelme, szociális biztonságuk megteremtése megfelelő alkotmányos indoka lehet annak, hogy az ingatlan-végrehajtás során - a cél megvalósításához szükséges mértékben - az önkormányzatok speciális jogokkal rendelkezzenek. Azonban a Vht. 136/A. §-ában e szabályozási cél érvényesítésén túlmenően a települési önkormányzat számára biztosított többletjogosítványok alkotmányos indoka nem állapítható meg, ilyen indokot a jogalkotó sem jelölt meg. Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a megkülönböztetésnek tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka nincs, így az önkényes, ezért sérti az

Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét.

2. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján vizsgálta azt is, hogy megállapítható-e a vitatott rendelkezések alkotmányellenessége az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményének sérelme miatt.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette* hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Elsőként a törvényességi óvás alkotmányosságának vizsgálata során hozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában mondta ki, hogy "a jogbiztonság az állam- s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is." (ABH 1992, 59, 65.)

A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.) Több határozatában az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [Pl. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725-726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]

Az Alkotmánybíróság valamely jogintézménynek a jogi szabályozás rendszerébe történő beillesztésével kapcsolatosan a 47/2003. (X. 27.) AB határozatában felhívta a figyelmet arra is, hogy a jogalkotó az új jogintézmény és a meglévő szabályozás összhangjának megteremtését nem bízhatja csupán a jogalkalmazói jogértelmezésre. "Az alkotmányosan is elfogadott rendszerképző jogértelmezésnek megvannak a határai: ez nem kerülhet szembe a jogbiztonság követelményével. A jogalkalmazói jogértelmezés ezért csak olyan működőképes jogszabályra épülhet, amely világosan kijelöli az adott jogintézmény célját, alkalmazásának kereteit, szempontjait és rendjét, az alkalmazásával érintettek körét, azok jogait és kötelezettségeit és az intézménnyel összefüggésben igénybe vehető jogorvoslati rendet." (ABH 2003, 525, 549-550.)

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vht.-nak az önkormányzati elővásárlási jogra vonatkozó szabályai ezeknek a követelményeknek nem felelnek meg.

a) A Vhtm. a Vht. 136/A. §-ában az ingatlan-végrehajtás általános szabályai között helyezte el az önkormányzati elővásárlási jogot, ugyanakkor az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos részletes rendelkezések csak az árverés, a nyilvános pályázat és az ingatlan átvételének szabályai között találhatók. Emiatt a Vht. szabályai alapján nem értelmezhető, hogy a jogalkotó - szándéka szerint - csak ezekre az esetekre kívánta kiterjeszteni az elővásárlási jogot, vagy az ingatlan-végrehajtás körében szabályozott többi értékesítési forma, illetőleg tulajdonos-változás - árverésen kívüli eladás, közös tulajdon árveréssel történő megszüntetése, vagyonelkobzás - esetén is megilleti az önkormányzatot az elővásárlási jog. Annak a lehetősége, hogy az önkormányzati elővásárlási jog kiterjedhet a közös tulajdon árveréssel történő megszüntetésére, magában hordozza az Alkotmány 13. §-ában szabályozott tulajdonhoz való jog sérelmének veszélyét is.

b) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 373. § (6) bekezdése kimondja, hogy az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is - értelemszerűen a Vht.-ban szabályozott önkormányzati elővásárlási jogra is - alkalmazni kell. Az ingatlanra vezetett végrehajtás az állami kényszer alkalmazására irányuló hatósági eljárás, amelyben az ingatlan értékesítése során a vevő tulajdonszerzése nem szerződésen, hanem végrehajtási kényszeraktuson alapszik. A Vhtm. egy szerződéses kapcsolatot feltételező jogintézményt épített be a Vht.-ben szabályozott hatósági eljárásba. [A Vht. 147. § (5) bekezdése utal arra, hogy az elővásárlási jog gyakorlása során szerződés jön létre.] A Vht. és a Ptk. szabályainak együttes értelmezése alapján sem állapítható meg a végrehajtási eljárásbabeépített elővásárlási jog jogi jellege, az, hogy az elővásárlási jog gyakorlása során kik között és milyen típusú szerződés jön létre, mi az önkormányzat tulajdonszerzésének jogcíme. Az önkormányzati elővásárlási jognak ily módon történő beépítése a végrehajtási kényszer alkalmazására irányuló eljárásba nem áll összhangban a végrehajtási eljárás hatósági jellegével, s az összhang a jogalkalmazás során jogértelmezéssel nem teremthető meg.

c) Az önkormányzati elővásárlási jog jogi jellegének és a végrehajtási eljárásban betöltött szerepének ez az elvi tisztázatlansága több ponton a Vht. garanciális rendelkezéseinek fellazulásához vezetett. Az önkormányzatnak az árverést, a nyilvános pályázat eredményének megállapítását követően 30 napon belül kell nyilatkoznia arról, hogy kíván-e élni elővásárlási jogával. A jogalkotó az e nyilatkozatot követő eljárás garanciális szabályait nem, vagy csak hiányosan alkotta meg. így a Vht. szabályai alapján nem határozható meg egyértelműen, hogy mi minősül a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratnak. A Vht. 153. § (2) bekezdése alapján ugyanis az árverési jegyzőkönyv szolgál az árverési vétel igazolására, és azt kell az árverési vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése céljából a földhivatalnak megküldeni. A Vht 147. §-ában szabályozott árverési eljárás során azonban nem születik az árverési vevő személyét véglegesen meghatározó jegyzőkönyv. így ha az önkormányzat él elővásárlási jogával a "szerződés" bizonytalan jogi jellege miatt, ha nem él, az árverési jegyzőkönyv függő jogi helyzetet tükröző tartalma miatt, a Vht. szabályai alapján nem születik olyan okirat, amely akár az árverési vevő, akár az önkormányzat tulajdonszerzését egyértelműen rögzítené.

d) A Vht. 149. §-a abban az esetben, ha az önkormányzat nem élt az elővásárlási jogával, szigorú jogvesztő határidőt ír elő az árverési vevőnek a vételárhátralék megfizetésére, azonban a hatályos szabályozás nem nyújt garanciát arra, hogy a vevő e kötelezettségének határidőn belü eleget tudjon tenni. Ugyanakkor az elővásárlási jogáva élő önkormányzat vételár fizetési kötelezettségére nézve törvény nem tartalmaz rendelkezést.

e) A jogbiztonságot sértő jogértelmezési problémáka vet fel a Vhtm. önkormányzati elővásárlási jogra vonatkozó szabályainak hatályba léptetése is. A Vhtm.-nek ez szabálya úgy rendelkezik, hogy a törvény a kihirdetésé követő 15. napon lép hatályba, ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy a folyamatban lévő végrehajtási ügyekben miként kell alkalmazni. Mivel a szabályozás alapján nem tisztázott az elővásárlási jog jogi jellege, jogalkalmazó: jogértelmezéssel nem dönthető el, hogy az anyagi jogi szabályok, illetőleg az eljárási szabályok hatályára vonatkozó általános jogalkalmazási elvek alapján kell-e megítélni aVhtm. alkalmazhatóságát a folyamatban levő végrehajtás: ügyekben.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a jogalkotó oly módon építette be az önkormányzati elővásárlási jogot aVht. ingatlan-végrehajtási szabályainak rendszerébe, hogy az nem felel meg az állami kényszer alkalmazására irányuló hatósági eljárással szemben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó fokozot jogbiztonsági követelményeknek.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg hogy a Vht. 136/A. §-ában, 147. § (5) bekezdésében 149. § (1) bekezdésében, 156/D. § (2) bekezdésében 156/F. § (2)-(3) bekezdésében, valamint 158. § (1)-(3) bekezdésében az önkormányzati elővásárlási jog gyakorlásával összefüggésben megállapított rendelkezések sértik a; Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség valamint 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság követelményét. Ezért e rendel kezeseket határozatának a Magyar Közlönyben történt közzétételének napjával megsemmisítette.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vht.-nak az önkormányzati elővásárlási jogra vonatkozó szabályai sértik az Alkotmány 70/A. §-ábat szabályozott jogegyenlőség elvét és az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság követelményét, avitatott szabályoknak az indítványozók által felhívott to vábbi alkotmányi rendelkezésekkel való ellentétét - következetes gyakorlatának megfelelően - nem vizsgálta. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; ' 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABH 2004, 66, 72.; 9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.]

3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az Alkotmánybíróság megtiltsa az alkotmányellenes rendelkezéseknek a konkrét ügyben való alkalmazását, ha azt a jogbiztonság, vagy az eljárás kezdeményezőjének fontos érdeke indokolja. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Vht. megsemmisített rendelkezéseinek alkalmazása a bírói kezdeményezéssel érintett konkrét ügyekben a jogbiztonság súlyos sérelmével járna, ezért megállapította, hogy azok a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 0104-Vh.3886/2005., 0104-Vh.3887/2005., 0Í04-Vh.3888/2005., 0104-Vh.3464/2004. számú végrehajtási ügyekben nem alkalmazhatók.

IV.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban levő 0101-10.Vh.8823/2001/13. végrehajtási ügyben eljáró bírósági titkár a bírói eljárás felfüggesztése mellett megküldte az Alkotmánybírósághoz az árverési vevő érdekeltként előterjesztett végrehajtási kifogását, amelyben az érdekelt a Vht. 136/A. § (1) bekezdésének, 147. § (1) bekezdésének, valamint 149. § (1) bekezdésének alkotmányellenességére hivatkozással kérte, hogy a bíróság az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását.

Az Abtv. 38. §-a a következőképpen rendelkezik:

"(1) A bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett -az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli.

(2) Kérelemben a bíró (1) bekezdés szerinti eljárását kezdeményezheti az, aki szerint a folyamatban lévő ügyében alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes."

Az Abtv. e rendelkezései alapján a bíró az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezője akkor is, ha az előtte folyamatban levő eljárásban a felek kérik az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését. A felek indítványa alapján is csak akkor van helye az alkotmánybírósági eljárás bírói kezdeményezésének, ha a bíró maga úgy ítéli meg, hogy az ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes. Az Abtv. 38. §-a alapján benyújtott bírói kezdeményezésnek a bíró, és nem a kezdeményezést kérő fél alkotmányossági álláspontját kell tartalmaznia. A bírói kezdeményezésnek meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek, azaz a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Nem felel meg az Abtv. által a bírói kezdeményezéssel szemben támasztott követelményeknek az, ha a bíró az eljárást felfüggesztő végzésében - érdemi bírói indítvány megfogalmazása nélkül - csupán az érintett félnek az alkotmánybírósági eljárást kezdeményező indítványára utalva a fél beadványát küldi meg az Alkotmánybírósághoz.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban levő 0101-10.Vh.8823/2001/13. számú végrehajtási ügyben benyújtott kezdeményezés nem tesz eleget az Abtv. által a bírói indítványokkal szemben támasztott követelményeknek. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által előírt követelményeknek. (472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.)

Ezért az Alkotmánybíróság a kezdeményezést, mint elbírálásra alkalmatlant visszautasította.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 105/B/2006.