BH 2014.2.44 I. A másodfellebbezés lehetőségét az nyitja meg, ha a másodfokú ítélet folytán a bűnösség köre megváltozik [Be. 386. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1607/2010/60., Fővárosi Ítélőtábla Bf.391/2012/26., Kúria Bhar.1219/2013. (*BH 2014.2.44*), Kúria Bfv.613/2014/6.

***********

Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva azért mond ki további bűnösséget, mert tévesen az elsőfokú bíróság által minősített egyik bűncselekménnyel anyagi halmazatban megvalósítottnak tart - alaki halmazatként megvalósult bűncselekmény helyett - egy vád tárgyává tett olyan magatartást, amelyet már az elsőfokú bíróság elbírált, ez a másodfellebbezés lehetőségét nem nyitja meg [1978. évi IV. tv. 12. § (1) bek.].

II. A kifosztás bűntette során elvett kábítószer esetén az előbbi bűncselekménnyel alaki halmazatot alkot a kábítószerrel visszaélés bűntette, mert e két bűncselekmény elkövetési magatartása egyidejűleg valósul meg [1978. évi IV. tv. 322. § (1) bek. b) pont, 282. § (1) bek.].

A törvényszék a 2012. szeptember 26. napján kelt ítéletében a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette [1978. évi IV. törvény 167. §], lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette [1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bek. a) pont] és kábítószerrel visszaélés bűntette [1978. évi IV. törvény 282. § (1) bek.] miatt halmazati büntetésül hét év börtönre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte.

A kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2013. július 11-én kelt ítéletével az elsőfokú határozatot felülbírálta és azt megváltoztatta: a kábítószerrel visszaélés bűntettét nem érintve a vádlott terhére megállapított élet elleni bűncselekményt emberölés bűntettének [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bek.] minősítette, továbbá a vádlott bűnösségét kifosztás bűntettében [1978. évi IV. törvény 322. § (1) bek. b) pont] is megállapította. A halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés tartamát tizenkét évre súlyosította.

A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést az élet elleni bűncselekmény és a kábítószerrel visszaélésként értékelt cselekmény téves minősítése, továbbá a vádlott bűnösségének a kifosztás bűntettében történt megállapítása miatt, valamint a büntetés enyhítése érdekében.

A Legfőbb Ügyészség a védelmi fellebbezéseket a törvényben kizártnak tartotta.

Álláspontja szerint a Be. 386. § (1) bekezdése b) pontjának helyes értelmezése szerint harmadfokú eljárásra kerülhet sor, ha a másodfokú bíróság olyan cselekmény miatt, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, megállapította a vádlott bűnösségét. Amennyiben tehát a bűnösség köre nem változik, csupán a cselekmény minősítése kapcsán dönt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően, nincs helye másodfellebbezésnek és így harmadfokú eljárásnak.

Kifejtette: az eljárt bíróságok a terhelt alaki halmazatban álló cselekményeit értékelték eltérően, de a vád tárgyává tett és az ítéletekben is megállapított tényálláshoz képest a bűnösség köre nem változott. Ezért a másodfokú ítéletben nem volt helye bűnösséget megállapító rendelkezés meghozatalának, pusztán a cselekmény eltérő jogi minősítését kellett volna megállapítani.

Ezért indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla másodfokú ítélete ellen bejelentett védelmi fellebbezéseket, mint törvényben kizártakat tanácsülésen utasítsa el.

A Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.

A másodfokon eljárt ítélőtábla a felvett bizonyítás, továbbá az iratok tartalma alapján az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette, ez azonban nem érintette az elsőfokú ítélet történeti tényállásnak azon részét, amely a kábítószerrel visszaélés bűntettével és a másodfokú bíróság által megállapított kifosztás bűntettével kapcsolatos.

A tényállás ezen része szerint a vádlott az ölési cselekményt követően a sértett által a vádlotthoz vitt kábítószert először az autószerelő műhely szekrényébe zárta, majd azt két nappal később sportegyesületi öltözőben az általa kizárólag használt, zárható szekrényben helyezte el. Az elrejtett kábítószer 197 gramm kokain volt, ami legalább 26,6 gramm kokainbázist tartalmazott, és 1 576 000 forint értékű volt.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kábítószer megszerzésével a vádlott kétségtelenül megvalósította az 1978. évi IV. törvény 282. § (1) bekezdésébe ütköző kábítószerrel visszaélés bűntettét, mivel ténylegesen birtokolta a kábítószert és az élet elleni bűncselekmény elkövetése után azt a családi házukból elvitte és elzárta.

Ugyanakkor az ügyészi vádkiterjesztéssel szemben álláspontja szerint ugyanarról az elkövetési magatartásról lévén szó, kétszeres értékelést jelentene, ha a közegészség elleni bűncselekmény mellett a kifosztás bűntettét is megállapítaná; megítélése szerint a kábítószerrel visszaélés a specialitás viszonyában áll a vagyon elleni bűncselekménnyel, így a kábítószer megszerzése nem minősíthető egyidejűleg vagyon elleni bűncselekménynek is.

Az ítélőtábla ezzel szemben helytállónak találta az ügyész álláspontját.

A másodfokú bíróság ítélete szerint a kábítószer megszerzése mint elkövetési fordulat nem jelenti azt, hogy az magában foglalná a bűncselekmény útján történő megszerzést is. Hivatkozott a BH 1992.669. számon közzétett eseti döntésre, mely szerint a bírói gyakorlat halmazatot állapít meg a közbiztonság elleni és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény (bűnpártolás) között is.

Az ítélet indokolása szerint a vádlott azzal a magatartással, hogy a sértettet lelőtte, és ezt követően magához vette a kábítószert, a kifosztás bűntettét is elkövette. Ugyanakkor azzal, hogy így megszerezte a kábítószert, majd azt további két napon keresztül tartotta, birtokolta, olyan vagyoni értékkel bíró tárgyat szerzett meg tőle, amelynek birtoklása is bűncselekmény, függetlenül annak vagyoni értékétől. Ezért a vádlott terhére a kifosztással anyagi halmazatban állónak tekintette a tartással elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettét is.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített és irányadónak tekintett tényállásrész a vádlott egyetlen cselekményét tartalmazza.

A Kúria egyetértett azzal a másodfokú bíróság által kifejtett állásponttal, miszerint a sértett megölését követően tőle azonnal elvett kábítószer megszerzése a közegészség elleni bűncselekmény mellett a kifosztás bűntettét is megvalósítja. Helyesen mutatott rá az ítélőtábla, hogy a két bűncselekmény eltérő jogi tárgyára figyelemmel a megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette nem tekinthető speciálisnak a kifosztás bűntettéhez képest, ezért halmazatban történő megállapításuk indokolt és helyes volt.

A töretlen bírói gyakorlat szerint az emberölés bűntettével bűnhalmazatban a kifosztás megvalósul, ha a bűncselekmény elkövetője az ölési cselekményt követően nyomban elveszi a megölt sértettől az értékeket, függetlenül attól, hogy az elvétel időpontjában a sértett életben volt-e vagy pedig már meghalt [2/1998. BJE; BH 1998.155.I.].

Az ítélőtábla által kifejtettekkel ellentétben a kábítószerrel visszaélés ezekkel a bűncselekményekkel nem anyagi, hanem alaki halmazatot képez. A kábítószerrel visszaélés bűntette ugyanis már akkor megvalósult, amikor azt a vádlott magához vette. A kifosztás törvényi tényállása szerinti elkövetési magatartással, az elvétellel ugyanis egyben meg is szerezte a kábítószert, azaz az elvétellel a kábítószerrel visszaélés törvényi tényállásban szereplő "megszerez" mint elkövetési magatartás egy mozzanatban valósult meg, az elvett - értékkel bíró - dolog maga volt a kábítószer, amelynek engedély nélküli birtoklása - az ítélőtábla által is helyesen kifejtetten - már önmagában is bűncselekmény.