BH 2008.4.90 A szerződés teljesítésének jogos ok nélkül történt megtagadása esetén a természetbeni teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést, mely követelést a jogosult az elévülési időn belül, de határidő nélkül kártérítési követelésbe fordíthat át [Ptk. 313. §, 327. §].

A jogerős ítéleti tényállás szerint a peres felek és a perben nem álló dr. Sz. J. között 1997. október 2-án létrejött együttműködési megállapodás részben teljesedésbe ment. Megalakult a C. Hungary Kft., amelybe a felperesek vagyoni szolgáltatásként a tulajdonukat képező szabadalmakat és egyéb jogokat apportálták. Az alperes a kft. törzstőke-emelésének megfelelő, a megállapodásban vállalt 6,2 millió USD befizetésével megszerezte a társaság 80%-os tulajdoni hányadát. A társaság tagjai a kft.-t részvénytársasággá alakították, és az alperes megvásárolta Sz. J. részvényeit. Az alperes azonban nem fizette be a megállapodásban - 1998. december 5-ei határidővel - vállalt további 6,2 millió USD-t a részvénytársaság tőketartalékába. Ennek elmaradását azzal indokolta, hogy a számviteli, illetve az adójogszabályok megváltozása miatt a teljesítés jogilag lehetetlenné vált. A felperesek 2003. január 27-ei levelükben a 6,2 millió USD szolgáltatására felhívták az alperest. A részvénytársaság közgyűlése 2003. február 27-én a társaság végelszámolással való megszüntetéséről döntött. Felosztható vagyona a részvénytársaságnak nem maradt és a cégjegyzékből törlésre került.

A felperesek 2004. október 29-én érkeztetett keresetlevelükben fejenként 105 418 656 Ft és ennek késedelmi kamatainak megfizetésére kérték kötelezni az alperest kártérítés címén. Ennek jogi alapját az alperes szerződésszegésében jelölték meg, amellyel meghiúsította a részvényeik árfolyam-emelkedését és ezzel vagyonukban értékcsökkenés következett be.

Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperes elévülési kifogását és ítéletével a keresetet elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesek kártérítés fizetésére nem szólították fel az alperest, aki a kártérítési felelőssége tekintetében elismerő nyilatkozatot nem tett. A bíróság a keresetet érdemben is alaptalannak találta, mert álláspontja szerint sem a kár, sem az okozati összefüggés nem bizonyított.

A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróságnak az elévülés kérdésében elfoglalt jogi álláspontját. Abból indult ki, hogy a felperesek kártérítési követelést érvényesítettek, amelynek elévülése a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a károsodás bekövetkeztekor, 1998. december 5-én megkezdődött. A felperesek által hivatkozott 2000. október 9-ei, illetve 2003. január 27-ei levelek azonban kártérítés fizetésére irányuló felszólítást nem tartalmaztak. Az elsőként említett levél a soron következő igazgatósági ülés napirendjére tett javaslatot, míg az utóbbi 6,2 millió USD teljesítésére hívta fel az alperest, amely összeg azonban nem a felpereseket, hanem a C. Hungary Rt.-t illette meg. Az alperes befektetéseiről készített 1999. évi pénzügyi jelentés pedig az Rt. felé fennálló kötelezettséget tartalmazott, ezért az a felperes kártérítési igényének elismeréseként nem értelmezhető. Az elévülés 2003. december 5-én bekövetkezett, a felperesek kártérítési követelése a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése szerint bírósági úton nem érvényesíthető, ezért a kártérítési követelésre vonatkozó érdemi döntés felülbírálására törvényes lehetőség nem volt.

A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását; másodlagosan közbenső ítélettel az alperes kártérítési felelősségének megállapítását és a kártérítés összege tekintetében az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérték.

A jogszabálysértést a Ptk. 313. §, 312. § (2) bekezdésében és 326. § (1) bekezdésében jelölték meg. Jogi álláspontjuk szerint a felpereseknek nem két különálló - a szerződés teljesítésére, illetve kártérítésre irányuló - követelésük volt, hanem egy, a szerződésszegésen alapuló, a felperesek által választható követelés, így az azonos jogalapon keletkezett igények elévülése nem mehetett önállóan egymástól függetlenül végbe. A szerződésszegésre alapított teljesítésre irányuló felhívás megszakította a teljesítés helyett választott kártérítés iránti követelés elévülését is. A Ptk. 313. §-a nem korlátozza a felperesek választási jogát, annak időbeli határt nem szab. A felperesek 2000. október 9-én, 2001. május 25-én, majd 2003. január 27-én a tartozás teljesítésére irányuló felszólító levelei a kártérítési követelés elévülését is megszakították.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.