3334/2020. (VIII. 5.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában - dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.298/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (Szilágyi, Aszmann és Társa Ügyvédi Iroda) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Kfv.I.35.298/2019/5. számú ítélete, valamint a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.265/2018/32. számú ítélete ellen, illetve ezek kapcsán az indítványozó ügyében eljáró adóhatóság elsőfokú és másodfokú határozatai ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, az R) cikk (2) bekezdése, a XV. cikke, a XXIV. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) bekezdése és a 28. cikk megsértésére hivatkozott.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) az indítványozónál a 2013. és 2014. adóévekre vonatkozóan, az általános forgalmi adónem (a továbbiakban: áfa) vonatkozásában 2014. október 1. és 2014. december 31. között bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. Az elsőfokú adóhatóság összesen 606 317 000 Ft megfizetésére kötelezte az indítványozót adóhiány, adóbírság, mulasztási bírság és késedelmi pótlék jogcímeken. A másodfokú adóhatóság az indítványozó fellebbezése nyomán eljárva az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
[3] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) az indítványozó keresetét elutasította. A Kúria Kfv.I.35.298/2019/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
[4] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt a Kúria és az elsőfokú bíróság ítéletével szemben, amelyben azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az álláspontja szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, a XV. cikket, a XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit és a 28. cikket
[5] Az indítványozó szerint az elsőfokú adóhatósági határozat kiadmányozása vonatkozásában nem volt helyettesítési joga főosztályvezető-helyettesi beosztású személynek, csak osztályvezetőnek, azonban azt nem vitatta, hogy a kiadmányozó személy egyidejűleg volt főosztályvezető-helyettes és osztályvezető is, ugyanakkor a kiadmányozáskor tévesen főosztályvezető-helyettesi beosztását tüntették fel. Az indítványozó szerint az adóhatóság ezen eljárása sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés f) pontját. Az indítványozó szerint a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való alapjogát, jogorvoslathoz való jogát, valamint a jogállamiságot sérti, hogy az eljáró bíróságok ezen törvénysértést nem értékelték eljárási szabálysértésként.
[6] Az indítványozó ezzel összefüggésben kifogásolta továbbá az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat alkalmazhatóságát, mivel az 2019. január 30-án jelent meg a Magyar Közlönyben, míg a másodfokú adóhatósági határozat 2018. márciusi keltezésű. Az indítványozó álláspontja szerint folyamatban lévő perekben nem vehető figyelembe az időközben hatályba lépő jogegységi határozat, az ezzel ellentétes kúriai ítélet sérti az Alaptörvény XV. cikkét, valamint a B) cikk (1) bekezdését, mert az indítványozó számára nem állt rendelkezésre megfelelő felkészülési idő. A jogegységi határozattal összefüggésben az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességre is hivatkozott a felkészülésre nyitva álló átmeneti időszak biztosításának hiánya miatt. Az indítványozó szerint a jogegységi határozat alkalmazása sérti továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését is.
[7] Az indítványozó kifogásolta, hogy a per során nem győződhetett meg az adóhatóság részéről eljáró kiadmányozó kinevezési okiratában, illetve a vonatkozó adóhatósági szabályzatban foglaltakról, amely álláspontja szerint a fegyverek egyenlőségének megsértése miatt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseibe ütközik.
[8] Az indítványozó sérelmezte továbbá, hogy az adóhatóság jogsértő módon ítélte meg a raktáráruházában végzett IT adatmentési cselekményt, amelynek következtében az adóhatóság jogsértő módon alkalmazott becslést, amikor a régi könyvelési programot figyelmen kívül hagyták, és a bíróságok ezen hatósági eljárást jogszerűnek minősítették. Az indítványozó szerint az adóhatóság képviselői jogsértő módon, nem együtt jártak el, amikor az eljáró adóellenőrök mellett az őket kisegítő informatikusok az irodaépület különböző helyszínein végezték az ellenőrzést. Az indítványozó álláspontja szerint az adóhatóság ezen eljárásának jóváhagyásával és az indokolásuk hiányával, valamint a szakértő kirendelésére vonatkozó indítványa elutasításával a bíróságok megsértették az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, valamint a 28. cikket.
[9] Az indítványozó kifogásolta, hogy a Kúria nem vette figyelembe a rendeltetésellenes joggyakorlással összefüggésben általa hivatkozott uniós esetjogot, ebből kifolyólag megsértette indokolási kötelezettségét. Az indítványozó a Kúria indokolási kötelezettségének megsértését azzal összefüggésben is állította, hogy az ítélet nem értékelte azon körülményt, hogy az indítványozó korábban állásfoglalást kért és kapott az adóhatóság illetékes részlegétől. Az indítványozó szerint az indokolási kötelezettség megsértése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, R) cikk (1) bekezdésébe, XXIV. cikk (1) bekezdésébe, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseibe, valamint a 28. cikkbe ütközik.
[10] Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az általa előadott jogszabálysértésekkel kapcsolatban a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat vegye figyelembe.
[11] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[12] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
[14] Az indítványozó kifejezetten megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként a B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, a XV. cikket, a XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, valamint a 28. cikket.
[15] Az Alkotmánybíróság elöljáróban arra mutat rá, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére az indítványozó által a jogállamiság megsértésére vonatkozó tartalommal nem alapítható alkotmányjogi panasz, mert az nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a B) cikk (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt csak két kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében - vizsgálja érdemben (3033/2013. (II. 12.) AB határozat, Indokolás [7]). Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a B) cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem ezen esetekre alapította, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem felel meg az Abtv. 27. §-a szerinti befogadhatósági feltételeknek.
[16] Az Alkotmánybíróság az indítványnak az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének megsértésére vonatkozó részei kapcsán rögzíti, hogy ezen rendelkezés az Alaptörvény Alapvetés című részében található, az nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak, így ezen cikkre alapítottan alkotmányjogi panasz benyújtására az indítványozónak nincs lehetősége (3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]; 3203/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [9]).
[17] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]).
[18] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.
[19] Az Alkotmánybíróság gyakorlata töretlen abban, hogy "az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. [...] [A] felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslat - az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe." (3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]) Következésképpen az indítványozó által kifogásolt kúriai határozat esetében érdemi összefüggés hiányában nem állapítható meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelme.
[20] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozott, mely nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban támadott bírói döntésekkel szemben megfogalmazott indítványozói érvek tartalmilag a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének vonatkozásában a bíróságok jogértelmezésére és jogi következtetéseire is irányulnak. Az indítványozó az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat alkalmazhatóságával összefüggésben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése alapján a felkészülési idő hiányára, illetve a XV. cikk, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésének a megsértésére hivatkozott. Az alkotmányjogi panasz e vonatkozásokban tartalmaz indokolást, e tekintetben az indítvány megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét, a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kérte annak megsemmisítését.
[21] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[22] 4.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a támadott kúriai ítélet vonatkozásában azt kifogásolta, hogy ügyében alkalmazásra került az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat.
[23] Az Alkotmánybíróság elöljáróban utal arra, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése alapján a felkészülési idő megfelelőségét a jogszabályokkal összefüggésben tartja értelmezhetőnek. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "a jogalkotó fennálló, tartós jogviszonyokba való beavatkozásának ugyanakkor korlátot szabhat a jogbiztonsághoz kapcsolódó bizalomvédelem követelménye. A bizalomvédelem egy jogszabály változatlan fennmaradásához (hatályban maradásához) fűzött megalapozott, a jog által védett várakozás. Az Alkotmánybíróság esetről esetre mérlegeli, hogy hol húzódik a határ a jogalkotó szabadsága és a címzetteknek a jogi szabályozás állandóságához, kiszámíthatóságához fűződő érdeke között, vizsgálva, hogy a jogi szabályozás változása következtében a jogalanyokat ért hátrány indokolja-e a jogbiztonság sérelme alapján az alaptörvény-ellenesség megállapítását. A meghatározott jogviszonyból eredő jogok jövőre szóló megszüntetése kapcsán ennek megfelelően az Alkotmánybíróság figyelembe vette többek között azt a körülményt, hogy a fennálló jogi helyzet viszonylagos változatlanságában a felek bizakodhattak-e vagy sem (25/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [71]), illetve a szabályozás változatlansága ésszerűen elvárható volt-e (26/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [154]). Arra is tekintettel volt továbbá, hogy a bizalomvédelem a jogbiztonság részét képező kellő felkészülési idő követelményének a már meglevő jogosultságokra történő vonatkoztatása [...] (40/2012. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [29])." (3061/2017. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [13]; 3108/2020. (V. 8.) AB határozat, Indokolás [32]) E tekintetben az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat alkalmazhatóságával kapcsolatos indítványozói kifogások egyáltalán nem vonatkoztak jogszabályváltozásra, kizárólag a bírói gyakorlat megváltozásával összefüggésben kerültek előterjesztésre, valamint meglévő indítványozói jogosultság ezen kifogásokkal összefüggésben nem volt azonosítható.
[24] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XV. cikke vonatkozásában több határozatában rögzítette, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni (3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [53]; 3132/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [96]-[97]). Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseire vonatkozó gyakorlata szerint a diszkrimináció alkotmányos szinten eleve csak abban az esetben vizsgálható, ha a hátrány az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül következik be (3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azon esetekben, amikor a bíróságok azonos tényállás esetén, változatlan jogi környezetben eltérő tartalmú döntéseket hoznak, sérülhet a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseivel szemben támasztható kiszámíthatóság és előreláthatóság elve (3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27]). Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőség sérelme akkor valósulhat meg, ha a jogszabályok, vagy a jogalkalmazók a jogalanyok egy meghatározott köre számára biztosítja a jogalkalmazás egységességét, azonban olyan más jogalanyok számára, akik velük összehasonlítható helyzetben vannak ezen követelmény nem biztosított, amely megkülönböztetés önkényes, nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka (14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]; 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [80]).
[25] Az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat alkalmazhatóságával kapcsolatos indítványozói kifogások arra korlátozódtak, hogy az indítványozó állítása szerint hátrányba került azon jogalanyokhoz képest, akikkel szemben a Kúria még nem alkalmazta a jogegységi határozatot.
[26] Az Alkotmánybíróság kiemeli továbbá, hogy az indítványozó által az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat vonatkozásában megjelölt, az Abtv. 46. § (1) bekezdése szerinti mulasztás megállapítására kizárólag hivatalból van lehetőség, mulasztás megállapításának indítványozására az Abtv. nem biztosít jogot az alkotmányjogi panasz indítványozóinak.
[27] Tekintettel arra, hogy az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat nem jogszabályváltozás eredményeként született, illetve az indítványozó alkotmányjogi panasza alapján nem volt azonosítható olyan hátrány, amely azonos helyzetben lévő jogalanyi körön belül következett volna be, illetve ebből adódóan nem merült fel a jogalkalmazás egységességének a sérelme sem, hiszen a jogegységi határozat éppen ezt hivatott biztosítani, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a XV. cikkel és a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[28] 4.2. Az indítványozó a támadott bírói ítéletekkel összefüggésben az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat alkalmazásán kívül az adóhatósági kiadmányozás, az iratbetekintés, az IT adatmentés során és a becslés során követett adóhatósági eljárás szabálytalanságát, valamint a szakértői bizonyítás hiányát, illetve a Kúria indokolási kötelezettségének megsértését kifogásolta az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján.
[29] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]).
[30] Következésképpen a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]). A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [20]).
[31] Az indítványozók azon érvelésével kapcsolatban, miszerint a Kúria nem indokolta meg, hogy az általuk hivatkozott esetjogot és adóhatósági állásfoglalást miért nem tartja a jelen ügyben irányadónak, az Alkotmánybíróság rámutat, hogy gyakorlata szerint "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata." (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89])
[32] Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria ítéletében az indítványozóval ellentétes jogi álláspontra helyezkedett, a döntését alátámasztó érveiről számot adott. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az indítványozó számára a közigazgatási per során is biztosított volt a hatékony bizonyítási eszközök igénybevételének lehetősége. Mindezekre tekintettel nem veti fel a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, hogy a Kúria az indítványozó hivatkozásait nem tartotta alkalmasnak a jogerős ítélet megváltoztatására.
[33] Tekintettel arra, hogy az indítványozó a kúriai ítélet alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével és a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[34] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 27. §-a, az Abtv. 52. §-a, illetve a 29. §-ában írt befogadási feltételek teljesülése hiányában - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2020. július 14.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[35] Egyetértek az alkotmányjogi panasz visszautasításával, ugyanakkor az indokolás tekintetében szükségesnek tartom kiemelni a következőket.
[36] 1. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét a következő okok miatt állította: az ügyében alkalmazott 1/2019. KMPJE jogegységi határozatnak az egyik napról a másikra történő hatályba lépése a visszaható hatályú jogalkotáshoz egészen hasonló hatást fejtett ki. Az indítványozó erre tekintettel hangsúlyozta, hogy a jogegységi határozat megszületését megelőzően megalapozottan bízhatott az általa támadott hatósági határozat semmisségében. Kiemelte: a Kúriának a jogegységi határozat meghozatalát megelőző ítélkezési gyakorlata alapján ez a várakozása megalapozott volt. (Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat indokolásának III.5.3. pontja utal arra, hogy a jogértelmezés részben az Alkotmánybíróság 23/2018. (XII. 28.) AB határozatában foglaltakra tekintettel változott meg.)
[37] A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy az indítványozó a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét a visszaható hatályú jogalkalmazással összefüggésben is állította.
[38] 1.1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a visszaható hatályú jogalkalmazással összefüggésben a jogbiztonság elvének sérelmére alkotmányjogi panaszt lehet alapítani (3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [15]). Az Alkotmánybíróság gyakorlatában ugyanis a visszaható hatály tilalma nemcsak a jogalkotással összefüggésben, hanem a jogalkalmazással kapcsolatban is felvetheti a jogbiztonság sérelmének lehetőségét. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmával kapcsolatban megfogalmazott alkotmányos követelmények ezért a visszaható hatályú jogalkalmazás körében is irányadók. Ezzel összefüggésben ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül a következő szempontok.
[39] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta a 3164/2019. (VII. 10.) AB határozatban, hogy "[n]ehezíti a bírói jogalkalmazás visszaható hatályának alkotmányossági vizsgálatát, hogy a jogalkalmazás szükségképpen visszaható hatályú. Következésképpen önmagában az a tény, hogy a jogalkalmazás visszaható hatállyal rendelkezik az egyes jogvitákról, csak kirívó esetekben vetheti fel a jogbiztonság - alaptörvény-ellenességet megalapozó - sérelmét. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos gyakorlata szerint a jogalkalmazás visszaható hatályának az alaptörvény-ellenességét az alapozhatja meg, ha a jogalkalmazó a jogvitára okot adó eseménykor még nem létező - vagy nem hatályos - előírás alapján bírálta el az előtte folyamatban volt ügyet (3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [15]-[16]). Ez esetben, tehát lényegében arról van szó, hogy a jogalkalmazó olyan jogi normát alkalmazott az ügyben, amelyet nem vehetett volna figyelembe, és az értelmezett norma személyi hatálya alá tartozó jogalanyok - a jogvitára okot adó eseménykor - nem igazíthatták cselekményeiket ahhoz a jogértelmezéshez, amely alapján a jogalkalmazó a jogvitát elbírálta." (Indokolás [56]-[57])
[40] 1.2. Az Alkotmánybíróság a 3164/2019. (VII. 10.) AB határozatban egy, a jelen üggyel hasonló alkotmányjogi problémát felvető ügyben már vizsgálta a jogegységi határozatok jogi jellegét. Ebben megállapította: "Az Alaptörvény az általános igazságszolgáltatási tevékenységen túl különleges bírói feladatokat ró a legfőbb bírói fórumra: a Kúria feladata a jogalkalmazás egységének biztosítása, amelynek keretében - egyéb eszközök [Bszi. 25. § (1) bekezdés] mellett - a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A jogegységi határozatnak a jogalkalmazás egységét biztosító többi eszköztől megkülönböztető jegye, és egyben jellegadó vonása, hogy a bíróságokra kötelező [Alaptörvény 25. cikk (2)-(3) bekezdés, Bszi. 42. § (1) bekezdés]. Emellett ugyanakkor a Bszi. kifejezetten úgy rendelkezik, hogy - ha törvény kivételt nem tesz - a jogegységi határozatnak a felekre kiterjedő hatálya nincs (Bszi. 41. §)." (Indokolás [47])
[41] Az Alkotmánybíróság értelmezésében "[a] jogegységi határozat tehát a bírói jogértelmezésre kiható erőteljes, direkt és hatékony jogintézmény, amely természeténél fogva végső fokon a törvény előtti egyenlőség érvényesülésének a szolgálatában áll. A jogegységi határozat Alaptörvényen alapuló, minden bíróságra kiterjedő és kikényszeríthető kötelező jellege - amely egyebekben túlmutat az egyedi bírói döntések Bszi. 6. §-a szerinti kötelező karakterén - teszi a jogegységi határozatot quasi normává, másképpen megfogalmazva "intern normává."" (3069/2019. (IV. 10.) AB határozat, Indokolás [33]) Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy "[a] jogegységi határozat sajátossága egyebek mellett abból fakad, hogy annak forrása a legfőbb bírósági szerv, a Kúria; másrészt abból, hogy címzettjei a bíróságok, amelyek számára az intern norma a rendelkező részében és az ahhoz tartozó logikai érvrendszerében kötelező" (3114/2017. (V. 22.) AB végzés, Indokolás [13]).
[42] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a 3164/2019. (VII. 10.) AB határozatban hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése alapján a Kúria által hozott jogegységi határozat a rendes bíróságokra kötelező. A Bszi. 42. § (1) bekezdés második mondata alapján a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. Megállapítható ezért, hogy a bíróságoknak nincs mérlegelési lehetősége abban a kérdésben, hogy a Magyar közlönyben közzétett jogegységi határozatot alkalmazza-e, vagy sem.
[43] A kifejtettek alapján úgy gondolom, hogy a jelen ügyben az alkotmányjogi panasz visszautasításának a B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben azért volt helye, mert az Alkotmánybíróság az indítványozó által felvetett alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést a 3164/2019. (VII. 10.) AB határozatban már vizsgálta. A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye pedig azért nem merül fel, mert az Alaptörvény és a Bszi. hivatkozott rendelkezései mérlegelést nem engedő módon írják elő, hogy a jogegységi határozatban foglalt jogértelmezést a bíróságoknak kötelezően alkalmazniuk kell.
[44] 2. A végzés indokolása szerint: "az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőség sérelme akkor valósulhat meg, ha a jogszabályok, vagy a jogalkalmazók a jogalanyok egy meghatározott köre számára biztosítja a jogalkalmazás egységességét, azonban olyan más jogalanyok számára, akik velük összehasonlítható helyzetben vannak ezen követelmény nem biztosított, amely megkülönböztetés önkényes, nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka (14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]; 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [80])." (Indokolás [24]) Ezekkel a megállapításokkal nem értek egyet, mert a hivatkozott AB határozatokban az Alkotmánybíróság nem a jogalkalmazás egységének a kérdését vizsgálta, hanem jogszabályi rendelkezések által felvetett, más alapvető jogokkal összefüggésben álló megkülönböztetést.
[45] Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata azon alapult, hogy "a törvény előtti egyenlőség megsértésére önmagában az ítéletek ellentmondása miatt az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz nem alapítható" (3195/2016. (X. 11.) AB határozat, Indokolás [26]). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is, hogy "[a] bírósági jogértelmezésnek, jogalkalmazásnak közvetlenül kell valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére vezetnie, nem pedig azáltal, hogy eltér bíróságok más ügyekben hozott döntéseitől. A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza. Ugyanezen okokból nem lehet hivatkozni a hátrányos megkülönböztetés tilalmára sem." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [15])
[46] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában tehát a bírói jogértelmezés állított hibáját akkor vizsgálta érdemben, ha a jogértelmezés közvetlenül érint Alaptörvényben biztosított jogot. A hátrányos megkülönböztetés tilalma ugyanakkor önmagában nem alapozhatta meg a bírói jogértelmezés érdemi vizsgálatát, hanem az indítványozónak közvetlen alapjogi összefüggést kellett igazolnia. Így például a 3095/2016. (V. 12.) AB végzés indokolása szerint "[h]a a [bírói] döntés összefügg alapvető joggal, és az adott bírósági ügyben lényeges jogi érvek tárgyilagos értékelésével semmilyen módon nem támasztható alá, a kétségtelenül alkalmazandó törvény jelentésétől feltűnően elszakad, ésszerűtlen okfejtésen alapul, az elemi logika szabályait semmibe veszi, akkor a jogértelmezés lehet önmagában is alapjogsértő. A konkrét ügyben az ilyen jogértelmezés jelentheti az Alaptörvény - egymással összefüggésben értelmezett - XIII. cikke és XV. cikk (1) bekezdése sérelmét." (Indokolás [11])
[47] A fentiek alapján fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az Alkotmánybíróság a bírói jogértelmezést kizárólag akkor vizsgálhatja, ha a jogértelmezésnek van alapjogi (Alaptörvényben biztosított jogi) vonatkozása. Önmagában azonban az a körülmény nem adott a bírói jogértelmezésnek alapjogi relevanciát, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés eltér más ügyekben hozott bírói döntésektől, és ezáltal az ugyanazon norma hatálya alá tartozó személyek között megkülönböztetést eredményez. Az Alkotmánybíróság az ilyen alkotmányjogi panaszokat jellemzően érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
[48] 3. A végzés indokolása megállapítja: "Az Alkotmánybíróság gyakorlata töretlen abban, hogy "az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. [.] [A] felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslat - az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe" (3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]). Következésképpen az indítványozó által kifogásolt kúriai határozat esetében érdemi összefüggés hiányában nem állapítható meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelme." (Indokolás [19])
[49] Az Alkotmánybíróság gyakorlata a 3025/2016. (II. 23.) AB határozat óta megváltozott. Ennek lényege szerint minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát (25/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [17]). Ezzel összefüggésben feltétlen követelmény, hogy az eljáró fórum az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassa és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálja (9/2017. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [21]; 12/2019. (IV. 8.) AB határozat, Indokolás [17]).
[50] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből kényszerítően nem következik a rendes jogorvoslati formákon felüli, egyéb jogorvoslati lehetőségek biztosítása a jogalkotó részéről, de az Alkotmánybíróság leszögezte: amennyiben a jogalkotó mégis megteremtette a rendes jogorvoslaton felüli, valamely további jogorvoslat lehetőségét, abban az esetben ez a jogalkotói döntés a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok számára olyan, az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó alkotmányos kötelezettséget is létrehozott, amely szerint jogalkalmazásuk során a jogalkotó által megnyitott jogorvoslat lehetősége az Alaptörvényből levezethető követelményeknek megfelelően, így hatékonyan és ténylegesen is érvényesüljön (14/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [43]; 11/2017. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [31]; 3285/2017. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [27]; 3020/2018. (I. 26.) AB határozat, Indokolás [39]; 6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [111]).
[51] A fentiek alapján úgy gondolom, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése és a rendkívüli jogorvoslat közötti alkotmányjogi összefüggés kétség kívül megállapítható, és ennek keretében fennáll annak lehetősége, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja: a rendkívül jogorvoslati fórum (pl. a felülvizsgálat tekintetében a Kúria) az eljárására irányadó szabályok megtartásával - hatékonyan és ténylegesen - folytatta-e le a jogorvoslati eljárást.
[52] A jelen ügyben ennek kételye nem merül fel, mert a Kúria az eljárási szabályok szerint lefolytatta az eljárását. Az indítványozó valójában a jogorvoslathoz való jog állított sérelmén keresztül is a számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját adta. Az indítvány azt célozza, hogy a bíróság által eldöntött tény- és jogkérdéseket felülbírálati bíróságként vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje.
Budapest, 2020. július 14.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/128/2020.