EH 2011.2438 A Magyar Energia Hivatalnak nincs hatásköre a lakossági fogyasztói panaszok esetén a méréssel, számlázással, díjfizetéssel kapcsolatos ügyekben [1952. évi III. tv. 336/A. §, 2004. évi CXL. tv. 121. §, 2007. évi LXXXVI. tv. 57. §, 159. §].
A felperes 2008. október 29. napján a fogyasztási helyen a lakossági fogyasztó kérelmére, számla reklamáció kapcsán végzett ellenőrzés során megállapította, hogy a mérőóra 100%-nál nagyobb hibával mért. A leszerelt mérőórát 2009. február 4. napján - a fogyasztó távollétében, mivel annak időpontjáról igazoltan értesítést nem kapott - igazságügyi műszaki szakértő vizsgálta meg. Megállapította, hogy a pontossági mérések eredményei azt igazolják, hogy a mérő hajtónyomatékai rendben vannak, de a hiba görbéje +275%-ra csúszott fel. Ilyen mértékű lemágnesezettség természetes úton nem jöhet létre. A mérőfék mágnes felőli külső oldalán súrlódásos karcolás van, de az alumínium forgótárcsán befolyásolásra utaló nyomok nincsenek, a mérőt nem bontották meg. Mindezért a felperes közüzemi szerződésszegés miatt 225 000 Ft kötbér megfizetésére hívta fel a fogyasztót, aki e követelés megalapozottságát vitatva panasszal élt a felperessel szemben.
Az alperes a panaszt kivizsgálta, és a 2009. szeptember 21. napján kelt határozatában a panasznak helyt adott, mert a felperes által benyújtott ellenőrzési dokumentáció értékelése eredményeként azt állapította meg, hogy a mérőóra vizsgálatáról készült jegyzőkönyv és a szakvéleményben rögzítettek - részben - feltételezéseken alapulnak, így azok nem a szabálytalan vételezés tényét, hanem a mérőóra egyedi hibáját igazolták. Ezért kötelezte a felperest a 225 000 Ft kötbér törlésére, valamint arra, hogy a hibás mérés időszakára (2006. november 4. és 2008. október 28. közötti idő) készítsen új elszámolást a villamos-energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 2. számú mellékletét képező Villamos hálózati csatlakozási és hálózat használati szabályzat (a továbbiakban: Vhsz.) 21. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes keresetében olyan érveket felsorakoztatni nem tudott, ami azt támasztaná alá, hogy az alperes nem a vonatkozó anyagi és eljárási jogszabályi előírásoknak megfelelően hozta meg határozatát, a közüzemi szerződésszegés ténye minden kétséget kizáróan nem volt bizonyított.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak helyes indokai alapján. Álláspontja szerint helytálló volt az elsőfokú bíróság azon ítéleti okfejtése, hogy a felperes mulasztása miatt nem volt a fogyasztó szerződésszegése kétségkívül megállapítható. Nem tárta fel a felperes mindazon tényeket, körülményeket és cselekményeket, amelyek alapján a szabálytalan vételezés és az azzal okozati összefüggésben álló szerződésszegés mikénti megítélése eldönthető lett volna. Nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy a mérés befolyásolása szándékos fogyasztói beavatkozásnak a következménye volt, hogy azt ténylegesen a panaszos birtoklása idején keletkezhetett és következett be. Nem igazolta az igénye jogszerűségét, szakmai szempontból is aggálytalan elfogadható szakvéleménnyel, kellően dokumentált mérési eredményekkel, és nem jelölte meg a fogyasztótól követelt kötbérigényének jogalapját (Vet. és Üzletszabályzat), továbbá az összegszerűség ellenőrizhetőségéhez elengedhetetlen számítási módozatot sem tüntette fel. Mindezért nem volt bizonyított a fogyasztói szerződésszegés.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemnek történő helyt adást, vagy az alperes új eljárásra kötelezését további tényállás-tisztázás végett, harmadlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését. Fenntartva a perben már elmondottakat kifejtette, hogy további tényállás-tisztázásra az ügyben nem volt szükség, mivel a Vhr. 2. számú mellékletének 21. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel csak a befolyásolás tényét kell igazolni. A felperest egyébként semmiféle bizonyítási kötelezettség nem terhelte a fogyasztóval fennálló szerződésszegéssel kapcsolatban, ilyen jogszabályhelyet a másodfokú bíróság sem tudott megjelölni. A fogyasztót a szakértői vélemény alapján a befolyásolás miatt az Elosztói üzletszabályzat 7.8.2. pontjának f) alpontjára figyelemmel kötbérfizetési kötelezettség terhelte, függetlenül attól, hogy azt más személy követte el. Az alperesi hatóság ugyanakkor nem tett eleget a tényállás-felderítési kötelezettségének, és így a jogerős ítéletek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ába, 58. §-ába és a Vhr. 21. §-ába ütközően jogsértést követtek el, amikor az alperes határozata vonatkozásában ezen jogszabályhelyek sérelmét nem állapították meg. A felülvizsgálati eljárásban tartott tárgyaláson előadta azt is, hogy álláspontja szerint polgári jogi kérdésekben foglalt állást az alperes, amelyre nem volt hatásköre, a Vet. 159. § (1) bekezdésének sz) pontja nem biztosított hatáskört az alperesnek erre az eljárásra, különösen a kötbérről való rendelkezésre.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, annak helyes indokai alapján, előadva, hogy felperes lényegében a korábban előadottakat ismételte el felülvizsgálati kérelmében, továbbá külön észrevételben fejtette ki, hogy a 2003/54/EK irányelv A) mellékletének f) pontja előírta a tagállamok részére, hogy a fogyasztók panaszait átlátható, egyszerű, olcsó eljárások során intézzék, és ezen eljárásoknak lehetővé kell tenniük a jogviták tisztességes és haladéktalan rendezését, és ahol erre a fogyasztó jogosult visszatérítés vagy kártérítési igény benyújtását is biztosítani kell. Erre a Magyar Köztársaság kötelezettséget vállalt, így az alperes kötbérre vonatkozó döntése nem jelenti a hatáskörének túllépését sem, amúgy is az Európai Unió tagállamaiban egyre bővül a szabályozó hatóságok hatásköre, így az alperesé is. A panaszos azt kifogásolta, hogy szerződésszegést nem követett el, így a hivatalnak a panaszügyben döntést kellett hoznia, a döntés tartalmát értelemszerűen a panasz határozta meg, így az alperesnek állást kellett foglalnia a Ket. 71. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel. Nem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 246. §-a szerinti kötbér megállapításáról van szó, ezzel a Vet., illetőleg Ket. alapján érvényesíthető kötbér nem azonosítható. A kötbér mértékét, alkalmazási feltételét, az eljárás rendjét a Vet. 159. §-ának b) pontja alapján az alperes hagyja jóvá, és ezen szabályzat megsértését az alperes szankcionálhatja.
A felülvizsgálati tárgyaláson előadta, hogy bár a panaszos lakossági fogyasztónak minősült, de panasza nem számlázással, méréssel, elszámolással, díjfizetéssel kapcsolatos panasz volt, hanem a kötbért sérelmezte, ezáltal a szerződésszegést vitatta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Az alperesi határozat meghozatalakor hatályban volt Vet. 159. §-ának sz) pontja értelmében az alperes dönt az engedélyekkel szemben felmerülő panaszok ügyében, kivéve az elszámolást, a számlázást, a díjfizetésre vagy mérésre, valamint a villamos-energiaellátásból történő fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre, vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolásra vonatkozó jogszabályi előírások megsértésével összefüggő lakossági fogyasztói panaszokat. Ez a perbeli érintett alperesi határozat meghozatalának időpontjában hatályos hatásköri szabály.
A Vet. 57. §-a rendelkezik a lakossági fogyasztókkal szembeni jogsértésekkel összefüggő eljárásról és ennek (1) bekezdése szerint az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztókkal szembeni megsértése esetén - a Hivatal 159. §-ának s) pontja szerinti hatásköreinek tiszteletben tartása mellett - a fogyasztóvédelmi hatóság jár el. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására a fogyasztóvédelemről szóló törvényt kell alkalmazni, azzal, hogy az e törvény szerinti lakossági fogyasztó a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy.
A (2) bekezdés szerint az 56/A. § (3) bekezdésében, a 62. § (2)-(3) és (7) bekezdésében, a 73. §-ának (4) bekezdésében, valamint a 143. § (5) és (6) bekezdésében foglalt, tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztókkal szembeni megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jogosult. Az eljáró hatóság eljárására az Fttv.-ben meghatározott szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az e törvény szerinti lakossági fogyasztó az Fttv. alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy.
A (3) bekezdés értelmében az (1) és (2) bekezdésben említett rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.
A (4) bekezdés szerint pedig, az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a villamos-energia ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztónak nem minősülő felhasználókkal szembeni megsértése esetén a Hivatal jár el.
Emellett a Vet. 96. §-ának (1) bekezdése szerint a Hivatal az engedélyes a jelen törvényben a végrehajtására kiadott külön jogszabályokban a 1228/2003/EK tanácsi rendeletben (a továbbiakban: EK rendelet) az Európai Bizottság által a 1228/2003/EK tanácsi rendelet alapján kiadott iránymutatásokban, a villamos-energia ellátási szabályzatokban, valamint az üzletszabályzatokban, illetve a hivatal által kiadott határozatokban meghatározott kötelezettségek megszegése esetén az a), b), c), d) pont szerinti szankciókat alkalmazhatja.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság hivatalból folytat le bizonyítást, ha a közigazgatási határozat semmisségét észleli. A Ket. 121. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében az olyan eljárás során hozott döntést meg kell semmisíteni, amely nem tartozik a hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe.
A fenti hatásköri szabályokból az következik, hogy lakossági fogyasztók elszámolással, díjfizetéssel, számlázással, méréssel kapcsolatos panaszaik elbírálása az általános fogyasztóvédelmi hatóság hatásköre, míg alperes csak azon felhasználók esetében járhat el, akik nem minősülnek lakossági fogyasztóknak. Jelen esetben alperes sem vitatta, hogy a panaszos ne lett volna lakossági fogyasztó.
Az alperes álláspontja az volt, hogy jelen esetben szerződésszegés kérdésében járt el és az üzletszabályzat helyes alkalmazása volt a vita tárgya. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az, hogy a lakossági fogyasztói panasz tárgya elszámolással, számlázással, méréssel kapcsolatos volt, ezért az nem tartozott az alperes hatáskörébe, ennél fogva a Ket. 121. § (1) bekezdésének b) pontjába ütköző, az az hivatalból figyelembe veendő semmis határozatot hozott, amikor a felperes és a lakossági fogyasztó közti vitát elbírálta még pedig úgy, hogy polgári jogi felelősségi kérdéseket döntött el és polgári jogi jogkövetkezményeket alkalmazott.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, amikor az alperes határozatát a Vet. 159. §-ának sz) pontja alapján hozza meg, akkor még hatáskörébe tartozó kérdésben sincsen módja polgári jogi jogkövetkezmények alkalmazására, hanem a panaszt kivizsgálva dönthet arról jogsértés észlelése esetén, hogy hivatalból indított eljárásban a Vet. 96. §-ának (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményeket alkalmazza-e a törvény, vagy az üzletszabályzat rendelkezéseinek megsértésére figyelemmel. Szerződésszegés polgári jogi jogkövetkezményeit akkor sem állapíthatja meg - erre vonatkozó és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7. § (1) bekezdésének felhatalmazása szerint rendelkező külön törvényi szabályozás hiányában -, ha a fogyasztói panaszokról egyébként döntést kéne hoznia. Ennek során is csak a Vet. szerinti közigazgatási jogi szankciókat alkalmazhatja a fogyasztókkal szembeni jogsértések esetén.
Ami a 2011 március 3. napjáig hatályban volt Irányelv A) mellékletének f) pontját illeti, az azt írta elő, hogy a fogyasztóvédelemre vonatkozó közösségi jogszabályok, különösen a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 93/13/EK tanácsi irányelv sérelme nélkül a 3. cikkben említett intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók panaszaikat átlátható, egyszerű és olcsó eljárások során intézzék. Ezek az eljárások lehetővé teszik a jogviták tisztességes és haladéktalan rendezését, és ahol erre a fogyasztó jogosult, visszatérítés és/vagy kártérítés nyújtását. Az eljárások, ahol ez lehetséges, a 98/257/EK bizottsági ajánlásban meghatározott elveket követik.
A bizottsági ajánlásból egyértelműen kiderül, hogy a fogyasztóvédelmi szabályozásban ismert békéltető testületekhez hasonló szervezetileg és személyileg független szervezetek olyan transzparens bírósági pert megelőző eljárásról van szó, amely semmilyen érdemi kapcsolatban nincs alperes fogyasztói panaszokra vonatkozó Vet. 159. §-ának sz) pontja szerinti hatáskörével.
Emellett szükséges megjegyezni, hogy az Európai Bíróság a Ratti ügyben (148/78 Ratti [1979] ECR 1629 o.) az irányelvek közvetlen hatályával kapcsolatban az estoppel-elv alapján megállapította, hogy "...az irányelv határidőre történő elmulasztó tagállam nem hivatkozhat magánszemélyekkel szemben saját mulasztására, hogy az irányelvből fakadó kötelezettségeinek eleget tegyen." (ez a döntés 22. megfontolása). Ebből pedig az következik, hogy az irányelvek közvetlen hatálya egyfajta szankció, ami az átültetés határidejét elmulasztó, vagy az átültetési kötelezettséget nem teljesítő tagállammal szemben lehet alkalmazni. 1982-ben az Ursula Becker kontra Finanzamt Münster Innenstadt ügyben (8/81 Becker[1982] ECR 53.) hozott döntésnek a központi érvét jelentette, hogy a jóhiszemű eljárás elvéből következő estoppel elve alapján az állam nem hivatkozhat azon hibájára, hogy az irányelvet nem hajtotta végre. Mindez azt jelenti, hogy ha az alperes hivatkozása releváns lett volna, akkor sem lehetett volna határozata jogszerűségét alátámasztani.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban jelen ügyben - szemben alperes feltevésével - a jogalkotó mulasztása nem volt jelen per keretei között megállapítható. A Vet. 57. §-ának (1) bekezdése pontos hatáskör megosztási szabályokat tartalmaz, melyből az egyértelműen megállapítható volt, hogy az Irányelv hivatkozott rendelkezésének átültetése nem önmagában csak a Vet. szabályaival, és nem az alperesnek adott hatáskör megvalósításával történt meg. Mindezért annak kérdésnek az eldöntése, hogy az Irányelv hivatkozott rendelkezései megfelelően átültetésre kerültek-e nem jelen per tárgya.
A Ket. VII. fejezete tartalmazza a jogorvoslat és döntés felülvizsgálat szabályait, melyek között a Ket. 97. § (2) bekezdésének b) pontja és 109. §-a rendelkezik a határozatok bírósági felülvizsgálatáról. A Ket. 121. § (1) bekezdése szerint a Ket. VII. fejezetében szabályozott eljárásokban - ekként a bírósági felülvizsgálati eljárásban is - a döntés semmisségét vizsgálni kell hivatalból.
A perben felülvizsgálni kért ítéletek nem vizsgálták a Ket. 121. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakat, és az alperes hatáskörének meglétét.
A Legfelsőbb Bíróság 2/2011. (V. 9.) KK véleménye szerint a bíróság csak a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja, kivéve, ha semmisségi okot észlel.
Mindezért a Legfelsőbb Bíróság - hivatalból - a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az alperes határozatát a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján - a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésére és a Ket. 121. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az alperesnek a megismételt eljárásban - a jelenleg hatályos Vet. hatásköri rendelkezései figyelembevételével is - a lakossági fogyasztói panasz áttételéről döntenie kell. Ennek során értékelnie kell azt is, hogy a közigazgatási iratok közt elfekvő iratok alapján a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a Ket. szabályai szerint áttette-e korábban az alpereshez az ügyet, vagy a Ket. szabályait figyelmen kívül hagyva, a már hatályban nem lévő régi Ket.-re hivatkozással a két hatóság közti megállapodás alapján küldte meg az iratokat, és ennek függvényében kell eldöntenie, hogy negatív hatásköri összeütközés esete fennáll-e. Ez utóbbi esetben a Ket. 23. §-a szerint kell eljárni.