EH 2011.2412 A Pp. 371. § (2) bekezdése a Csjt. 30. § (3) bekezdésének a körében jogosítja fel az ügyletkötésben részt nem vett házastársat az igényper megindítására. E "másik" házastárs ellen közös vagyonból rá eső hányad értékéig a közös vagyonra vezethető végrehajtás, azonban e házastárs különvagyona a Csjt. 30. § (3) bekezdésére alapított helytállás esetén nem vonható végrehajtás alá [Pp. 371. § (2) bekezdés].
Jogerős ítélet arra kötelezte a jelen per felperesét, hogy az U. és Társa Bt.-vel szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelensége esetén U. Cs.-vel (aki a bt kültagja, egyben a felperes elvált házastársa) egyetemlegesen fizessen meg a B. Kft.-nek 7 547 098 Ft helyiségbérleti díjat és járulékait, azzal, hogy a felperes "a tartozásért a házastársi közös vagyonból reá eső rész erejéig felel". A B. Kft a követeléséből 2007. február 28. napján az alperesre engedményezett 1 509 420 forint tőkét és annak kamatát. Az alperes végrehajtást indított a felperes ellen, amelynek során az önálló bírósági végrehajtó lefoglalta a felperes nevén nyilvántartott személygépkocsit, végrehajtási jogot jegyeztetett be a felperes tulajdonát képező ingatlanra (amelyet külön perben hozott jogerős ítéletnek megfelelően a felperes különvagyonának kell tekinteni) és letiltást bocsátott ki a felperes munkából származó jövedelmére.
A felperes - egyesített perekben előterjesztett - igénykeresetében vagyontárgyainak a feloldását kérte a foglalás alól, valamint a munkabérére vezetett végrehajtás megszüntetését. Egyrészt arra hivatkozott, hogy sem a B. Kft., sem az alperes nem érvényesítette az igényét az U. és Társa Bt. felszámolási eljárásában, másrészt arra, hogy a lefoglalt vagyontárgyak a különvagyonát képezik, az ingatlan különvagyoni jellegét jogerős ítélet állapította meg. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes helytállási kötelezettsége ugyan a közös vagyonból rá eső érték erejéig, de a tulajdonában álló valamennyi vagyontárgy tekintetében fennáll. A végrehajtás egyetlen korlátja a házastársi közös vagyon felperesre jutó hányadának az értéke, ezen érték erejéig viszont az adós tulajdonában álló minden vagyontárgyra, így a különvagyonra is végrehajtás vezethető. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes az ellene indított végrehajtási eljárás adósa, ezért ha "mértéken felül" folyik ellene a végrehajtás, nem igénypert indíthat, hanem a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt perelhet.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, feloldotta a foglalás alól a perrel érintett vagyontárgyakat és megszüntette a felperes munkabérére elrendelt levonást. A jogerős ítélet indokai szerint: ha az adós helytállási kötelezettsége korlátozott, igénykeresetet indíthat. Ilyen eset áll elő, ha az adós a házastársi közös vagyonból rá eső rész erejéig felel, - tehát nem korlátlanul, azaz nem valamennyi vagyontárgyával, - és ennek ellenére lefoglalják különvagyoni vagyontárgyait; ahogyan az az adott ügyben történt.
A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása végett - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság álláspontja a helytálló, mert a felperes felelőssége nem meghatározott vagyontárgyakra, hanem meghatározott vagyonrész erejéig áll fenn.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására és felülvizsgálati költségének megtérítésére irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy miképpen kell értelmezni a Pp. 371. § (2) bekezdésének második mondatát: a házastársnak a "közös vagyonból rá eső hányad értékéig" fennálló felelőssége azt jelenti-e, hogy a közös vagyonból őt illető vagyontárgyakkal kell helyt állnia, vagy pedig a közös vagyonból megillető hányada értékének erejéig a különvagyona is végrehajtás alá vonható.
A Pp. 371. § (2) bekezdésének értelmezésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az értelmezni kívánt rendelkezés az igényper megindításának a lehetőségére vonatkozó eljárási szabály, amelynek anyagi jogi alapját és hátterét a Csjt. 30. § (1)-(5) bekezdései képezik.
A Csjt. 30. § (2) bekezdése megdönthető törvényi vélelmet tartalmaz arra vonatkozóan, hogy (a rendelkezésben előírt feltételek megvalósulása esetén, és az ott említett kivételektől eltekintve) a házastársak bármelyike által a házassági vagyonközösség fennállása alatt kötött visszterhes ügyletet az ügyletkötésben részt nem vett - a Csjt. megfogalmazása szerint: a "másik" - házastárs hozzájárulásával megkötöttnek kell tekinteni. A "másik" házastárs a harmadik személy követelése teljes összegének a megfizetésére köteles (függetlenül attól, hogy a marasztalás összege hogyan viszonyul a közös vagyonhoz, illetve a közös vagyonnak a "másik" házastársra eső része egyként fedezi-e a tartozás összegét); ugyanakkor a Csjt. 30. § (3) bekezdésének megfelelően a "másik" házastársnak a megfizetésért való helytállási kötelezettsége korlátozott: csupán a "közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn". A Csjt. 30. § (3) bekezdése alapján kialakult bírói gyakorlat szerint az ügylet megkötésében részt nem vett "másik" házastárs helytállási felelőssége a "külső" jogviszonyban, tehát a harmadik személy (a követelés jogosultja, a végrehajtási eljárásban: a végrehajtást kérő) irányában a közös vagyonból a reá eső hányadra korlátozott, azonban a "másik" házastárs e tartozásokért a különvagyonával nem felel. A "másik" házastárs ellen a közös vagyonból rá eső érték erejéig, a közös vagyon körébe tartozó vagyoni értékre vezethető végrehajtás, azonban a különvagyona nem vonható végrehajtás alá. A helytállás e mértékében kifejeződik a "másik" házastárs védelme, amely védelemben amiatt részesül, mert a fizetésre kizárólag a közös vagyon vélelme alapján, a forgalom biztonsága és a szerződésekbe vetett bizalom fenntartása érdekében köteles. Emellett kifejeződik a felelősség korlátozott mértékében az a körülmény is, hogy mivel a "másik" házastárs felelősségét csupán a közös vagyon meg nem döntött vélelme alapozta meg, az ügyletből esetleg származó haszon semmiképpen sem kerülhetett a különvagyonába. (Hiszen ha tényként megállapítható módon a házasfelek abban állapodtak meg, hogy az ügylet haszna az ügyletkötésben részt nem vett "másik" házastárs különvagyonát gyarapítsa, a "másik" házastárs már nem tekinthető az ügyleten kívül állónak: a megállapodással kötelessé vált arra, hogy a különvagyonába utalt vagyoni értékkel is helyt álljon.)
A Pp. 371. § (2) bekezdése tehát a Csjt. 30. § (3) bekezdésének körében jogosítja fel a "másik" házastársat az igényper megindítására: az a házastárs, akinek a felelőssége a harmadik személlyel szemben csak a közös vagyonból, annak körében is csupán a rá eső hányad értékéig áll fenn, azonban különvagyonával nem köteles helyt állni, igénypert indíthat, ha mégis lefoglalták a különvagyonát. Az igényperben bizonyítania kell a lefoglalt vagyontárgy különvagyoni jellegét, s amennyiben a bizonyítás sikerre vezet, a bíróság a különvagyonba tartozó vagyontárgyat feloldja a foglalás alól.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 371. § (2) bekezdésének megfelelő igényperben nem a házastársi közös vagyonnal kapcsolatos igény érvényesítése történik, ezért nem érvényesül a Pp. 379. § (2) bekezdésének előírása, azaz mivel a felperes a különvagyonának feloldását kéri a foglalás alól, a felperes házastársának (elvált házastársának) nem szükséges alperesként perben állnia. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az ügyletet megkötő házastárs a vele szerződő harmadik személlyel szemben mind a közös vagyonból rá eső rész erejéig, mind a különvagyonával felel [Csjt. 30. § (4) bekezdése].
Az előbbiekben kifejtettek szerint a Pp. 371. § (2) bekezdésének második fordulatát a másodfokú bíróság értelmezte helyesen: az a házastárs, akinek a felelőssége Csjt. 27. §-ának illetve a Csjt. 30. §-ának rendelkezésein alapul, nem köteles helytállni a bizonyítottan a különvagyonát képező vagyontárgyakkal. A jogerős ítélet tehát nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.