956/B/1998. AB határozat

Várgesztes Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 14/1997. (XII. 22.) számú rendelet 5. § (1) bekezdése törvényellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály törvényellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Várgesztes Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 14/1997. (XII. 22.) számú rendelet 5. § (1) bekezdése törvényellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője törvényességi ellenőrzés keretében felhívta Várgesztes Község önkormányzatának Képviselő-testületét, hogy a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 14/1997. (XII. 22.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § (1) bekezdésének törvényellenességét szüntesse meg. A képviselő-testület a felhívásnak nem tett eleget, így a közigazgatási hivatal vezetője a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybírósághoz fordult, kezdeményezve az Ör. 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint az Ör. idézett rendelkezése "törvénysértő, mert ellentétes az Alkotmány 70/I. § és 44/A. §. (2) bekezdés, valamint a jogalkotásról szóló törvény 18. § (2) bekezdés, továbbá az 1992. évi. XXXVIII. törvény 10. § (1) bekezdés és az 1990. évi C. törvény 6. § c) pontjának előírásaival." Indítványozó úgy véli, hogy a támadott rendelkezés a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 5. § (1) bekezdésében foglalt, joggal való visszaélés tilalmába is ütközik, emiatt pedig sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott, jogállamiság elvét is.

II.

Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályi rendelkezések a következők:

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

"70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

2. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) hivatkozott rendelkezése:

"10. § (1) A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz."

3. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) hivatkozott rendelkezése:

"6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - e törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel - megállapítsa."

4. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) hivatkozott rendelkezése:

"18. § (2) A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni."

5. A Ptk. hivatkozott rendelkezései:

"5. § (1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.

(2) Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne."

6. Az Ör. kifogásolt rendelkezése:

"5. § (1) A rendelet 6. § c) pontjához tartozó adómértékből 9000 Ft adómentességben részesül az 1000 feletti helyrajzi számú építmény adóalanya."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 70/I. §-ával kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábban már több, elvi jelentőségű megállapítást tett. A 66/B/1992. AB határozatban megállapította, hogy "az Alkotmány 70/I, §-a alapján minden állampolgár köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Ez a rendelkezés állampolgári kötelezettségként fogalmazza meg a közteherviselés elvét. A közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség megállapítása tekintetében egyedül azt az általános követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgárok jövedelmi és vagyoni viszonyainak. Azaz a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettségnek közvetlen összefüggésben kell állnia, arányosnak kell lennie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével. Ebből az általános követelményből a jogalkotónak nem származik kötelezettsége arra, hogy minden egyes adó megállapítása során az adó mértékét, az adó tárgyaként megállapított jövedelem vagy vagyon nagyságától, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azzal arányosan kell szabályoznia. Nem tekinthető alkotmányellenesnek az a szabályozás, amely valamely adó mértékét tételesen meghatározott összegben állapítja meg." (ABH 1992, 735., 737.)

Az indítványhoz csatolt törvényességi észrevételből is kiderül, hogy a szabályozásban foglalt jelentős eltérés kialakításakor a képviselő-testület a jelentősen eltérő vagyoni viszonyokhoz kívánta igazítani az adómentességet, így az Alkotmány 70/I. §-ban foglaltakkal nem áll ellentétben a szabályozás. Az Alkotmánybíróság korábban azt is hangsúlyozta, hogy a kedvezmények és mentességek szabályozásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, amely elsősorban nem jogi, hanem gazdasági, célszerűségi, szociálpolitikai stb. szempontokra van tekintettel. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a mérlegelés csak akkor törvényvagy alkotmánysértő, ha az az Alkotmány valamelyik rendelkezésébe ütközik. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280., 282.] Az Alkotmánybíróság ezért nem tekintette az Ör. támadott rendelkezését sem az Alkotmány 70/I. §-ába, sem az Áht. 10. § (1) bekezdésébe ütközőnek. E rendelkezéseknek kívánt eleget tenni az Ör., amikor a vagyoni helyzet alapulvételével írt elő adókötelezettséget, illetve adómentességet. Az Alkotmánybíróság a 263/H/1994. AB határozatában kifejtette, hogy "...az Alkotmány szerint »mindenki vagyoni helyzetének megfelelő mértékben« köteles hozzájárulni a közterhekhez. Ez semmiképpen nem értelmezhető »egyenlő közteherviselést« kimondó szabályként, ...hanem az csupán a vagyoni helyzettel arányos mértéket jelent." (ABH 1994, 817., 822.) Mivel a képviselő-testület az adó és az adómentesség mértékét a helyi sajátosságokhoz igazította, így a szabályozás nem ellentétes a Htv. 6. § c) pontjával sem.

2. Téves az az indítványozói álláspont, mely szerint "a kifogásolt rendelkezés, amely a település lakóinak egy részét ugyanolyan rendeltetésű és jellegű vagyontárgyak után sokszorosan súlyosabb adóteherrel sújt, mint a település más részén építmény vagy telektulajdonnal, illetőleg bérleti joggal rendelkező adózókat, az egyenlő közteherviselés elvének megszegése mellett a joggal való visszaélés tilalmába is ütközik", így sérti a Ptk. 5. § (1) bekezdését, illetve ezen keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét. Az önkormányzat - az Alkotmánybíróság véleménye szerint - az Alkotmány 70/I. §-ban foglalt alapelvet érvényesítette "... mivel a vagyoni viszonyok tekintetében - összhangban Várgesztes Rendezési Tervével - a belterületi és külterületi, nem lakás célját szolgáló épületek azonossága mellett a telkek forgalmi értéke teljesen eltérő. A belterületi részen átlagosan 1-1,5 M Ft, míg az adómentességhez tartozó 1000 hrsz. feletti (régi zártkerti ingatlanok esetében) 80-100 E Ft a forgalmi érték. Az önkormányzat az azonosan adóztatható vagyonnal rendelkezőket azonos mértékben adóztatta, azonban az elhelyezkedésénél fogva kialakult - használat tekintetében az előzőektől nem különböző - vagyont adómentességben részesítette." Ebből kifolyólag a megkülönböztetés a már kifejtettek miatt nem tekinthető törvény- és alkotmányellenesnek.

3. A Jat. 18. § (2) bekezdése szerint a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni. Az indítványozó szerint "az 1000 feletti helyrajzi számú építmény adóalanya megfogalmazás a kommunális adóról szóló rendeletben nem világos, nem közérthető, nem egyértelmű és ennél fogva nem tekinthető normatív előírásnak". Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában a helyrajzi számot "az érintett területen lévő telkek" egyik jellemző adatának minősítette [36/1995. (VI. 2.) AB határozat, ABH 1995, 494., 496.]. Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította: "Önmagában az a megoldási forma, amely a különböző területfelhasználási egységeket a rendeletben vagy a rendelet mellékletében területileg pontosan körülhatárolja, jogi következményeit illetően semmiben sem különbözik attól a megoldási változattól, amely ugyanezt az ingatlanok azonosító adatainak közzététele útján teszi meg. Mindegyik megoldási mód ugyanis tételesen meghatározott ingatlanokra vonatkozik." (ABH 1995, 494., 496.) Ebből következik, hogy az Ör. által alkalmazott megoldás kielégíti az egyértelműség és a világosság követelményét, így nem ellentétes a Jat. idézett előírásával sem.

4. Mivel az Ör. 5. § (1) bekezdése nem ütközik az indítványozó által hivatkozott egyetlen törvényi rendelkezésbe sem, így az nem ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt előírással sem.

Az Alkotmánybíróság az indítványt a fentiek alapján megalapozatlannak találta és elutasította.

Budapest, 2000. október 30.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró