BH 2013.1.29 Az építményadó fizetési kötelezettség alóli mentesség szabályozásának alakulása mezőgazdasági hasznosítás esetén 1994. és 2009. között [1990. évi C. tv. 12. §, 13. §, 52. §].

A B. P. út 474. sz. alatti, az ingatlan-nyilvántartásban "kivett telephely és raktár"-ként szereplő ingatlanon lévő három csarnokot a R. TSz. régebben baromfitartásra használta. A felperes - jogelődje útján - 2006. február 21-től tulajdonosa az ingatlannak, melyet azonnal lízingbe adott a C. C. Kft.-nek (a továbbiakban: felperesi beavatkozó). A felperes a csarnokok mezőgazdasági termékek raktározására szolgáló átalakítására kapott a 2006. évben építési engedélyt; a 2009. február 5-én keltezett használatbavételi engedély 2009. március 7-én lett jogerős. A tulajdonjogot 2008. december 31-én, kiválás során, a C. P. Zrt. szerezte meg, de ennek ingatlan-nyilvántartásbeli bejegyzését a tárgyidőszakban nem kérték.

A felperes 2009. október 6-i keltezéssel építményadó bevallást nyújtott be, melyben kizárólag adóköteles területeket vallott be. A bevallás utólagos ellenőrzése során megállapították, hogy a felperesnek, mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosnak már a 2007. évtől fennállt építményadó fizetési kötelezettsége. Az adóhatósági eljárás értékelése szerint nem teljesült a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontja által megkívánt kettős feltételből sem az, hogy az ingatlan mezőgazdasági tevékenység céljára szolgáljon, sem az, hogy ténylegesen is ilyen célra használják. A Htv. 14. § (1) bekezdés szerinti feltétel sem következett be: az építési engedély átalakításra szólt, így a használatbavételi engedély az adókötelezettség szempontjából nem releváns. Egyébként is az ingatlant 2006 előtt már használták, és a 2009. évet követően újra hasznosították: a Htv. 14. § (4) bekezdés folytán pedig az építmény használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti. Ezért a kerületi Önkormányzat Jegyzője az határozatával 2006. évre fizetési kötelezettséget nem állapított meg, a 2007-2009. évekre azonban 9 351 180 forint adóhiányt, 4 208 031 forint adóbírságot és 2 213 433 forint késedelmi pótlékot szabott ki. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.

Az elsőfokú határozat ellen a felperesi beavatkozó is fellebbezéssel élt, arra hivatkozva, hogy a csarnokok eredetileg baromfitartásra szolgáltak. A fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasító elsőfokú végzést a Pénzügyminisztérium végzésével helybenhagyta, mert az adóigazgatási eljárásban a fellebbezést nem az arra jogosult nyújtotta be.

A felperes keresete nyomán az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot, az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy a perbeli építmény a 2007-2009. években adómentes volt, ezért törölte a felperes terhére megállapított adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot.

A Htv. 13. § h) pontjához kapcsolódóan rögzítette, az ingatlan-nyilvántartáshoz kapcsolódó feltétel teljesült: az épületek 2006-ig baromfitartásra szolgáltak és az átalakítás is mezőgazdasági termékek raktározását célozta. Indokolása szerint az épület szolgálhatott állattartásra vagy növénytermesztésre. A Htv. 14. § (1) és (4) bekezdése kapcsán azt állapította meg, hogy a végzett átalakítások eredményeként kiadott használatbavételi engedély jogerőre emelkedéséig a felperest megillette az adómentesség.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdésével, a Htv. 13. § h) pontjával, valamint 14. § (1), (2) és (4) bekezdésével.

A Htv. 13. § h) pont szerinti kettős feltételrendszer kapcsán hivatkozott arra, hogy az adómentességhez az ingatlannak - az EBH 2004/1071. elvi döntés szerint is - ténylegesen szolgálnia kell a növénytermesztést, vagy az állattartást; nem elégséges, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatok ne zárják ki ezt a rendeltetést, téves a jogerős ítélet "szolgálhat" minősítése. Ezt támasztja alá a BH 2006. évi 305. számú eseti döntés is. A felperes, mint adóalany esetében a mentességet eredményező használat fogalmilag kizárt, mert a felperes lízingbe adta az ingatlanokat.

A Htv. 14. §-hoz kapcsolódóan arra hivatkozott, hogy az a már meglevő épületek esetén a hasznos alapterület módosulásra vonatkozik, de az adóalanyiságot egyébként sem érinti, az mindvégig fennmarad.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Htv. 13. § h) pontjával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az alperes az Elvi határozat lényegét nem ragadta meg, azt a KGD 1998. évi 83. (helyesen: 86.) számú döntés szerint kell értenie: az épületek rendeltetésének megállapításánál az a cél a meghatározó, amelyre épült. Az elsőfokú bíróság a jogszabá­lyoknak megfelelően állapíthatta meg az adómentességet. A tényleges használatot egyébként az alperes nem vizsgálta, helyszíni eljárást nem folytatott le.

Vitatta, hogy a lízingbe vevő ne lehetne adóalany, hivatkozással a Htv. 12. § (1) bekezdésére, és 52. § 7) pontjára. A lízing szerződés ugyanis, bár az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyezhető jog, atipikus, tulajdonjogot eredményező szerződés; hivatkozott a BDT 2001. évi 388. számú eseti határozatára. Az EBH 2008. évi 1820. számú, az ingatlan-nyilvántartási széljegy kapcsán adott adójogi értelmezés szerint pedig a potenciális tulajdonost is az építményadó alanyának kell tekinteni.

A felperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a felperessel azonos indokok alapján kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.

A Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak is ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít.

Az alperes által megjelölt, 2000. évi tárgyidőszakot érintő EBH 2004. 1071. elvi határozat külön kitért arra, hogy az alperesi határozat tartalma és a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretekre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban nem foglalkozhatott azzal a kérdéssel, miszerint a Htv. 13. § h) pontja szerinti adómentesség esetén csak az adóalany, vagy bérbeadás útján történő hasznosítás esetén a bérlő is folytathat-e növénytermesztési tevékenységet.

A Kúriának azonban figyelembe kellett venni, hogy a jogszabályi környezet 2003. január 1. napjával megváltozott. A Htv. 13. § h) pontjának a 2002. évi XLII. törvény 153. §-ával történt módosítás következtében a korábbiakhoz képest lényeges eltérés, hogy míg ezt megelőzően a mentesség érvényesítésének csak az volt a feltétele, hogy az épület szolgáljon állattartásra, vagy növénytermesztésre, és nem volt személyi megkötés, azaz nem csak az ingatlan tulajdonosa, hanem más személy (pl. bérlő) is végezhetett állattartást, növénytermesztést, az új rendelkezések már egyrészt előírják a tevékenység folytatását, másrészt pedig csak a Hpt. 12. § (1) bekezdés szerinti adóalany által rendeltetésszerűen folytatott tevékenységet tekintik relevánsnak.