3304/2022. (VI. 24.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.445/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság meghatalmazással igazolt jogi képviselője (dr. Kodela Viktor ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Kfv.V.35.445/2021/2. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 35.K.701.302/2020/42. számú ítélete ellen, alaptörvény-ellenességük megállapítása és - a hatósági határozatokra kiterjedő hatályú - megsemmisítésük iránt.
[2] 2. Az alapul szolgáló ügyben az elsőfokú adóhatóság a 4321703401 számú határozatával az indítványozó/felperes terhére 2013-2014. évre általános forgalmi adó adónemben adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése folytán eljáró NAV Fellebbviteli Igazgatósága a 2235456831 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a felperesnek az adóhatóság határozatával szemben előterjesztett keresetét a 35.K.701.302/2020/42. számú jogerős ítéletével elutasította. A Fővárosi Törvényszék ítéletében kitért arra, hogy vizsgálta a felperesi érveket, valamint a megjelölt jogszabálysértéseket, köztük az illetékesség hiányával kapcsolatos semmisségi kifogást, a megbízólevéllel és a kiegészítő jegyzőkönyvvel kapcsolatos állításokat, az iratbetekintési jog sérelmét, a kapcsolódó vizsgálat eredményeinek, bizonyítékainak felhasználását, az alkalmazottak tanúvallomásait, az adólevonási jog gátját képező standardizált elemeket, a rendeltetésellenes joggyakorlás feltételeinek fennállását, a megkötött konzorciumi megállapodást, valamint az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) és a Kúria által kialakított gyakorlatot is, melyekkel kapcsolatos álláspontjának, továbbá az elrendelt bizonyítási eljárásokkal és az elutasított bizonyítási indítványokkal összefüggésben kialakított döntéseinek ítéletében részletes indokát adta. Ezenkívül a Kúria 1/2013. KMJE határozatnak megfelelően helyt adott a felperes azon indítványának, hogy a kapcsolódó vizsgálatok iratanyagába betekinthessen, ide nem értve az alvállalkozói társaságok teljes adóbevallását, melyek adótitoknak minősülnek.
[3] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes által végzett vagyonvédelmi tevékenységet folytatók adólevonási jogára speciális szabályok vonatkoznak, melyek kiterjednek többek között az alvállalkozók bevonására, a szolgáltatást teljesítő személyek kilétére és a tevékenység dokumentálásának részletszabályaira is. A számlabefogadónak e tevékenység esetében szigorúbb ellenőrzési kötelezettsége van, melynek felperes nem tett eleget. E körben a Kúria Kfv.I.35.700/2017/4. számú és a Kfv.I.35.268/2015/6. számú döntésére hivatkozott. Emellett a rendelkezésre álló adatok alapján - az EUB döntéseire, valamint az azon alapuló kúriai gyakorlatra figyelemmel - a bíróság úgy ítélte meg, hogy az adóhatóság jogszerűen hivatkozott az ügyben felmerülő standardizált elemek nagy számára. Indokolásában megállapította, az adóhatóság tényállástisztázási kötelezettségének eleget tett, határozatát több egymással összefüggő, egymásra épülő, logikai egységet képező objektív tényre és körülményre alapította.
[4] A bíróság ítéletében rámutatott, hogy a hatóság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a mesterségesen létrehozott láncolat (a fővállalkozó alvállalkozókat vont be, akik további alvállalkozók útján, részben munkaerőkölcsönzés révén biztosított munkaerővel végezték el a feladatot) célja az alkalmazottak utáni járulék meg nem fizetése, valamint az általános forgalmi adó megfizetésének elkerülése volt azáltal, hogy a felperes és a láncolat alján elhelyezkedő társaságok közé több szinten átszámlázó társaságokat iktattak be, melyre a felperesi tudattartalomnak ki kellett terjednie. Bizonyítást nyert ugyanis, hogy a legalsó szinten lévő társaságok szerepe pusztán a munkaerő bejelentésére korlátozódott, a ténylegesen irányító, ellenőrző és kapcsolattartó szerepet pedig felperes töltötte be. E társaságok általános forgalmi adó bevallási kötelezettségeiknek nem, vagy minimális tartalommal tettek eleget. Míg a munkavállalók utáni járulékfizetési kötelezettségüket nem teljesítették, ugyanakkor a felperes a láncolat tetején fiktív számlák alapján adólevonási jogot gyakorolt.
[5] A Törvényszék ítélete ellen az indítványozó/felpres felülvizsgálati kérelemmel élt, melynek befogadását a Kúria visszautasította. A Kúria a Kfv.35.445/2021/2. számú végzésében rámutatott, hogy ugyan a felperes felülvizsgálati kérelmében befogadási okként konkrétan a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdésének egyik pontját vagy alpontját sem jelölte meg, azonban a beadványában előadottak tartalmában a Kp. 118. § (1) bekezdésének a) pont aa) alpontjának és b) pontjának voltak megfeleltethetők. Ezért bár a felperes formálisan a Kp. 117. § (4) bekezdésben rögzített kötelezettségnek nem tett eleget, a Kúria a kérelem befogadhatóságát - a Kp. 118. § (1) bekezdés pontjainak tételes megjelölése hiányában is - megvizsgálta, és arra a megállapításra jutott, hogy a felülvizsgálati kérelem nem fogadható be. Kiemelte, hogy annak megítélése, hogy az adóhatóság az adott ügyben milyen intézkedést tart elegendőnek és mely cselekmények megvalósítását, illetve hiányát értékeli a felperes terhére, továbbá hogy az elsőfokú bíróság az adott ügy tényei alapján a határozat jogszerűsége kérdésében milyen következtetésre jut, nem jogkérdésnek, hanem ténykérdésnek minősül. A Kúria azonban a felülvizsgálati eljárásban jogkérdésben dönt, bizonyítékokat nem mérlegelhet felül. Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott, a bizonyítékokat értékelte, valamint indokolási kötelezettségének is eleget tett, így jogkérdés vitatásának hiányában önmagában a felperesi álláspont kifejtése nem elegendő a felülvizsgálati kérelem befogásához.
[6] Az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában előadott álláspontja szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal eljárásában sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, valamint a Fővárosi Törvényszék előtti eljárásban sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés által biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joga. A hatósági eljárásban véleménye szerint az iratbetekintési jogának negligálására került sor, amely korlátozta az észrevételezési jogának gyakorlását, és sérti a fegyveregyenlőség elvét is. Emellett állítása szerint a Nemzeti Adó-és Vámhivatal szervei illetékesség hiányában jártak el ügyében. A Fővárosi Törvényszék által tárgyalt perben pedig olyan bíró járt el, aki korábban az adóhatóság alkalmazottjaként járt el hasonló ügyekben az indítványozóval azonos státuszban lévő más adózókkal szemben, amely tény az indítványozó álláspontja szerint megalapozza a tisztességes bírósági eljáráshoz, a független és pártatlan bírósághoz való jog sérelmét.
[7] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[8] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírósági döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett bírósági döntéssel zárult ügyben felperes volt, így az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panasz tekintetében indítványozói jogosultsággal rendelkezik. A rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.
[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A bíróság tájékoztatása szerint az indítványozó jogi képviselője a Kúria végzését 2021. november 22-én vette át - elektronikus úton, az alkotmányjogi panaszt a bírósághoz, és az Alkotmánybírósághoz is, november 19-én elektronikusan benyújtotta. Az alkotmányjogi panaszt tehát határidőben nyújtották be (valójában még a hivatalos kézbesítést megelőzően). Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
[10] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontját, és az Abtv. 27. § (1) bekezdését, amely alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, valamint a megsemmisíteni kért bírósági döntéseket, hatósági határozatokat, és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit.
[11] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[12] Az indítványozó jelen alkotmányjogi panaszát a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó kúriai végzés ellen nyújtotta be. A Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt illetően az Alkotmánybíróság korábban már állást foglalt a tekintetben, hogy a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható (lásd: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [11]). Azonban a jelen ügyben is fenntartja azt a korábbiakban kifejtett álláspontját, miszerint "[a] Kúria azon döntése, mely - a Kp. 118. § (1) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő peres féltől várja el, hogy a kérelem befogadhatóságát az ott taxatíve felsorolt valamely okra hivatkozva maga indokolja, és e jogszabályhelyet úgy értelmezi, miszerint a befogadás feltétele - a formai okokból történő visszautasíthatóságon túl - az ilyen okok kérelmező általi, tartalmi jellegű bizonyítása, nem vet fel alkotmányossági problémát" (3023/2020. (II. 10.) AB végzés, Indokolás [18]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [21]). Ezen túlmenően annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e, szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [20]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]; 3463/2021. (XI. 3.) AB végzés, Indokolás [17]-[18]).
[13] Az indítványozó azonban a Kúria végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában is alapvetően a hatóságok, illetve a Fővárosi Törvényszék eljárása tekintetében állított alapjogsérelmet, ahogyan azt a jogerős döntés ellen korábban benyújtott alkotmányjogi panaszában is tette. Korábbi beadványának a felülvizsgálati eljárás miatti visszautasítására tekintettel az Alkotmánybíróság megvizsgálta a jelen - a jogerős bírósági döntést, illetve a hatósági eljárást kifogásoló - alkotmányjogi panasz befogadásának feltételeit.
[14] Az indítványozónak az alkotmányjogi panasz beadványában az Alaptörvény, XXIV. cikk (1) bekezdése, és XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében előadott érveit illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok (alkotmányjogi panasz beadvány, bírósági döntések) alapján arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel. Az alkotmányjogi panasz arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a hatóságoktól és a bíróságtól eltérő módon értékelje az adólevonási jog érvényesítéséhez szükséges feltételek meglétét, az adólevonási jog jogszerűségét, és a bíróság által elfoglalt jogi álláspontot vizsgálja felül.
[15] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; 3448/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [12]). A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az eljáró hatóságok, valamint a bíróság részletesen foglalkozott az adólevonás alapjául szolgáló gazdasági tevékenységgel, külön kitérve arra, hogy azzal kapcsolatban az adólevonás jogszerűen érvényesíthető volt-e.
[16] 4. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.
Budapest, 2022. június 13.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/4266/2021.