3369/2018. (XI. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.408/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Dr. Szőke-Tóth Gabriella mint indítványozó, személyesen eljárva alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Mfv.II.10.408/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a munkaviszonyát - a próbaidő alatt - azonnali hatályú felmondással megszüntette. A munkáltató az írásbeli munkaszerződéstől eltérő, külön megállapodásban foglalt útiköltség-térítést és a teljesítményarányos jutalékot az indítványozó részére nem fizette meg, ezért az indítványozó munkaügyi pert kezdeményezett, amelyben elmaradt munkabér, szabadságmegváltás, teljesítményarányos jutalék és utazási költségtérítés megfizetésére kérte kötelezni a korábbi munkáltatóját. A bíróság a keresetet elutasította, amely ellen az indítványozó fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. A jogerős döntés ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, mely nyomán a Kúria a jogerős döntést hatályában fenntartotta.

[3] Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság eljárása sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, mivel kizárta a perben bizonyítékként csatolt hangfelvételt, valamint a tanúvallomásokat sem súlyuknak megfelelően értékelte. A sérelmezett bírósági ítéletek ezen túlmenően - az indítványozó szerint - sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésben rögzített jogorvoslathoz való jogot, valamint az R) cikk (2) bekezdését, és a 28. cikket.

[4] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[5] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapul szolgáló ügyben peres félként vett részt, rá nézve a támadott ítélet rendelkezést tartalmaz, egyedi érintettsége fennáll.

[6] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az indítványozó jogi képviselője a sérelmezett ítéletet - a tértivevény tanúsága szerint - 2018. május 15-én vette át, az alkotmányjogi panaszt 2018. június 18-án - a törvényben előírt határidőn belül - érkeztették az első fokon eljárt bíróságon. Rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.

[7] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, ennek feltételeit az 52. § (1b) bekezdése részletezi. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek megfelel. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozói jogosultságra vonatkozó hivatkozást, megjelöli azokat az Alaptörvényben biztosított jogokat, amelyek tekintetében alapjogi sérelmet állít. Valamint megjelöli a sérelmezett bírósági ítéletet, amelynek alkotmányossági vizsgálatát, és az alaptörvény-ellenességre tekintettel megsemmisítését kéri.

[8] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó részben az Alaptörvény R) cikkének sérelmére hivatkozott. Az R) cikk azonban nem alapjogot tartalmaz, hanem az Alaptörvény feltétlen érvényesülését kimondó parancsot fogalmaz meg, így erre alkotmányjogi panasz nem alapozható (3237/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [19]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [17]; 3053/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [15]; 3205/2016. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [13]).

[9] Az Alaptörvény 28. cikke szintén nem alapjogot tartalmaz, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz nem alapítható (3257/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]; 3184/2016. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [25]).

[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt sérelmezte, hogy a bíróság kizárta az általa csatolt hangfelvételt a bizonyítékok köréből, valamint a tanúvallomásokat sem a súlyuknak megfelelően értékelte. Álláspontja szerint ezáltal sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésben rögzített jogorvoslathoz való jog.

[11] Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok (alkotmányjogi panasz beadvány, bírósági ítéletek) alapján arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel. Az alkotmányjogi panasza arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági eljárás során beszerzett bizonyítékokat, azok törvényességét a bíróságoktól eltérő módon értékelje, illetve a bíróság által elfoglalt jogi álláspontot felülvizsgálja. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4], 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]).

[12] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, ezért befogadását az 56. § (2) és (3) bekezdéseire, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel visszautasította.

Budapest, 2018. november 20.

Dr. Horváth Attila s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1187/2018.