ÍH 2017.5 BECSÜLETSÉRTÉS MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI

I. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben (így pl. a bíróság előtt folyamatban levő polgári peres eljárásban) az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozat, míg a per eldöntése szempontjából irreleváns, ám a becsület csorbítására objektíve alkalmas kifejezés használata becsületsértésnek minősül.

II. A gyalázkodás, a lealacsonyító, bántó tartalmú kijelentések öncélú használata nem vonható a közérdek, vagy jogos magánérdek védelme alá és nem tartozik a perbeli jogosultságok gyakorlása vagy kötelezettségek teljesítése körébe [Btk. 227. § (1) bekezdés b) pont; BH 2016.4. sz. döntés].

A kerületi bíróság dr. H. A. I. vádlottat bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében, ezért megrovásban részesítette.

A vádlott által bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék a vádlottat az ellene emelt becsületsértés vétségének vádja alól felmentette.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása végett. A vádlott és védője a törvényszék határozatának helybenhagyását indítványozta.

Az első- és a másodfokú bíróságok által megállapított tényállás lényege a következő.

Az F.-i Törvényszék előtt K. L. magánvádló, mint felperes és több alperes között polgári peres eljárás volt folyamatban, amelyben a III. és a IV. r. alperesek képviseletében dr. H. A. I. vádlott, mint ügyvéd járt el. A 2014. július 19. napján megtartott tárgyaláson a vádlott a magánvádlót "alávaló, gyáva gazembernek" nevezte. Ennek előzménye az volt, hogy a magánvádló a bíróságra 2014. június 3. napján érkezett "perbeszéd" megnevezésű iratban a következő nyilatkozatot tette: "S. J. például a következőket találta mondani a parlamentünkben: "Önök magyarok, Kelet-Európa szégyene. Egész életemet arra fogom szentelni népemmel együtt, hogy önöknek ott ártsak, ahol tudok."

A tárgyaláson jelen volt a sajtó képviselője, aki a tárgyalásról a jelenlévő jogosultak hozzájárulása alapján kép- és hangfelvételt készített. A tárgyalást követően egy Facebook oldalon közzétételre került a vádlott részéről a magánvádlót illetően elhangzott kijelentés.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint becsület csorbítására alkalmas minden olyan kifejezés, amely az emberi méltóságot sérti. Így a becsületet sérti minden olyan kifejezés használata, amely a sértett testi vagy szellemi képességeire utal (pl. nyomorék, idióta), jellembeli tulajdonságaival kapcsolatos (pl. hazudozó, szószegő, alávaló, gyáva) vagy negatív szokásokra vonatkozik (pl. iszákos).

A véleményt, kritikát, bírálatot tartalmazó közlés akkor sem valósít meg becsületsértést, ha azzal az érintett nem ért egyet, azonban a gyalázkodó jellegű és az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozat még abban az esetben is bűncselekmény, ha - formálisan - kritikai megjegyzésként kerül nyilvánosságra. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben (pl. a bíróság előtt folyamatban levő polgári peres eljárásban) az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozat, míg a per eldöntése szempontjából irreleváns, ám a becsület csorbítására objektíve alkalmas kifejezés használata becsületsértésnek minősül. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a magánvádló személyét illetően használt "alávaló, gyáva gazember" kifejezések alkalmasak a magánvádló becsületének csorbítására.

Vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott kijelentései nagy nyilvánosság előtt elhangzottnak tekinthetőek-e miután ez a körülmény is tényállási eleme a bűncselekmény megvalósulásának. E körben megállapította, hogy a becsületsértő kijelentések olyan nyilvános tárgyaláson történő megtétele, ahol csak a bíró, a felek és a jogi képviselők vannak jelen, nem jelenti annak nagy nyilvánosság előtti megvalósulását. Az olyan tárgyaláson azonban, ahol a sajtó képviselői jelen vannak, általuk a tárgyalóterem nyilvánosságánál lényegesen szélesebb körű nyilvánosság is képviseltetve van. Az újságíró jelenlétére figyelemmel tehát a vádlott a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas kijelentést a sajtó nyilvánossága előtt tette, ezért számolnia kellett azzal, hogy kijelentése a széles nyilvánosság elé kerül, ahogy ez meg is történt.

A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a kerületi bíróság a perrendi szabályok betartásával lefolytatott eljárást követően megalapozott tényállást állapított meg. A vádlott által a magánvádló személyére tett kijelentések büntetőjogi megítélése körében azonban az elsőfokú bírósággal ellentétes jogi álláspontra helyezkedett.

Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a helyes büntetőjogi megítéléshez értelmezni kell a védelemben részesülő jogi tárgy két elemét, az emberi méltóságnak és a társadalmi megbecsülésnek a fogalmát, továbbá azt kell vizsgálni, hogy az emberei méltósághoz és a jó hírnévhez való jog, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága milyen viszonyban áll egymással.

Ennek során megállapította, hogy a magánvádló nem minősül közszereplőnek. Esetében a több alkotmánybírósági határozatban is kimunkált tűrési küszöb - a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett nem büntetendő véleménynyilvánítás köre - nem tágabb, mint a közszereplők esetében.

Rögzítette a másodfokú bíróság azt is, hogy a becsületsértés megvalósulásának feltétele, hogy a becsület csorbítására alkalmas kifejezés jogellenes legyen. Kizárja ezt a jogellenességet, ha a kifejezéseket a tárgyaláson tett nyilatkozatban vagy valamelyik peres fél írásban előterjesztett érvelése keretében az adott üggyel összefüggésben az ügyhöz kapcsolódóan tette, ha az eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggően valósult meg.

A feljelentésben sérelmezett kifejezésről egyértelműen megállapítható, hogy az nem az ügy tárgyával összefüggésben hangzott el.

Ugyanakkor a véleménynyilvánításhoz való jog korlátja, hogy másnak alkotmányosan védett személyiségi jogait - ideértve az emberi méltósághoz, jó hírnévhez, társadalmi megbecsüléshez való jogát - nem sértheti. Valamely kifejezés használatának a becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására.