BH 2016.1.4 A terhelt azzal a magatartásával, hogy polgári perben, beadványban tett kijelentéseivel a tárgyaló bírót, mint hivatalos személyt hivatásának gyakorlásával összefüggésben súlyosan bántó, sértő kifejezésekkel illette, őt érdektől vezérelt, tisztességtelen, jogtalan előnnyel befolyásolható személynek tüntette fel, s ezzel emberi méltóságában megsértette, a becsületsértés vétségét követte el. A gyalázkodás, a lealacsonyító, bántó tartalmú kijelentések használata a bírói eljárásról nem vonhatók a közérdek vagy jogos magánérdek védelme alá és nem tartoznak a perbeli jogosultságok gyakorlása vagy kötelezettségek teljesítésének körébe sem [Btk. 227. § (1) bek. a) pont].

[1] Az elsőfokú bíróság a 2013. június 4. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 180. § (1) bek. a) pont]. Ezért őt 200 napi tétel, napi tételenként 25 000 forint, mindösszesen 5 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[2] Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.

[3] A terhelt az ítélet ellen társadalomra veszélyesség hiányára hivatkozással az eljárás megszüntetése, felmentés, illetve a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

[4] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. no­vember 28. napján tartott nyilvános tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

[5] a terhelttel szemben a 2012. évi C. törvényt - az elbíráláskor hatályos Büntető Törvénykönyvet (a továbbiakban: Btk.) - alkalmazta. A bűncselekmény jogszabályi alapjául a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg.

[6] A pénzbüntetés egynapi tételének összegét - a napi tételszám változatlanul hagyása mellett - 1000 forintra mérsékelte. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 200 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

[7] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben­hagyta.

[8] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a megyei bíróságon felszámolási eljárás volt folyamatban. Ebben az eljárásban a terhelt az adós képviselőjeként, majd beavatkozóként járt el.

[9] A terhelt 2011. május 4. napján és 2011. június 2. napján a megyei bíróságra, valamint a Központi Nyomozó Főügyészségre a következő kijelentéseket tartalmazó beadványokat nyújtotta be:

[10] A 2011. május 4. napján kelt eljárási és elfogultsági kifogásában: "az persze más kérdés, ha egy korrupt bíró nem is akarja megérteni, a korábbi korrupciója foglya maga is", "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva".

[11] A 2011. június 2. napján kelt beadványában: "a korrupt, a megyei bíróság kötelékében eljáró bíró, L. P.-né", "az azt befogadó bíró célzatos bűncselekményt megvalósító cselekvését mutatja", "bűncselekményekhez nyújtott és nyújt még most is segédkezet korábbi saját bűncselekményeit leplezve", "összejátszik bűnözői csoportokkal".

[12] A terhelt által a sértett hivatali működésével kapcsolatban használt kifejezések alkalmasak arra, hogy az ügyben eljáró bíró becsületét csorbítsák.

[13] A 2011. május 4. napján kelt és a megyei bíróságra 2011. június 3. napján érkezett elfogultsági kifogás, valamint a 2011. június 2. napján kelt, a Központi Nyomozó Főügyészséghez címzett beadványok tekintetében a sértett 2011. június 20. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

[14] A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a sértett a terhelttel szemben a 2010. október 4. napján, 2010. október 7. napján, 2010. október 11. napján, 2011. április 22. napján, ugyancsak 2011. április 22. napján és 2011. május 4. napján kelt beadványaiban foglaltak miatt is magánindítványt terjesztett elő. A Központi Nyomozó Főügyészség vádiratában az e beadványokban foglalt kifejezések miatt is vádat emelt a terhelt ellen. A sértettnek a cselekményről történt tudomásszerzés időpontját vizsgálva azonban a másodfokú bíróság megállapította, hogy a fenti beadványok tekintetében a 2011. június 20. napján előterjesztett magánindítvány elkésett.

[15] Kifejtette továbbá a másodfokú bíróság határozatában, hogy a felülbírálata tárgyát képező beadványban szereplő kifejezésekkel a terhelt jogi vélekedését nyilvánította ki a bíró eljárásáról. A kifejezések egy része - "korrupt bíró", "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva", "a korrupt, a megyei bíróság kötelékében eljáró bíró" - lealacsonyító, bántó tartalmú, amely kifejezések a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével függenek össze. E sértő nyilatkozatok a sértett becsületéről, jelleméről szóló jellemzést foglalnak magukban, konkrét tények állítása nélkül.

[16] A "bűncselekményekhez nyújtott és nyújt még most is segédkezet korábbi saját bűncselekményeit leplezve", "összejátszik bűnözői csoportokkal" kifejezések olyan általánosságban használt, és határozott tényállítást nem tartalmazó kifejezések, amelyek annak ellenére, hogy takarnak bizonyos tényállítást is, nem minősíthetőek a rágalmazáshoz szükséges, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó kijelentésként.

[17] Konkrét tényállítások hiányában pedig helyes a valóság bizonyításának elvetése.

[18] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással, tartalma szerint az a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

[19] Indítványának lényege szerint bűncselekményt nem követett el. A tényállásban rögzített beadványaiban közérdekű bejelentést tett. A törvényszék a nyilvánvalóan elfogult elsőfokú bírót védte az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával, az elsőbírói döntés élét tompítva, de lényegében fenntartva, mintha az eleve korrekt lett volna. Tette ezt mindannak ellenére, hogy korábban az ítélőtábla és a Kúria maga is megállapította, hogy a magánindítványt tevő bíró határozata a felszámolás elrendeléséről törvénysértő volt, s csak az eltelt hosszabb idő miatt nem volt már mód a jogorvoslat alkalmazására a Csődtörvény speciális szabályozása folytán.

[20] Hivatkozott arra is, hogy az inkriminált beadványai éppen azért lettek ilyen "provokatívan, erős hangnemben" megírva, mert az érintett bíró a "füle botját sem mozdította. A beadványokat meg sem kísérelte elintézni, elfektette azokat."

[21] A terhelt mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és az ellene emelt vád alól történő felmentését kérte.

[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[23] Kifejtette, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint társadalomra veszélyesség hiányában nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szóval vagy az ügyiratban az ügyre, az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozat (BH 2004.172.). Nélkülözi a társadalomra veszélyességet az a magatartás is, ha egy hatósági eljárásban félként részt vevő személy a hatósághoz benyújtott beadványaiban a hivatalos személy intézkedéseit sérelmezi. A terhelt beadványaiban szereplő kijelentések azonban a felszámolási ügyben a megyei bíróság részéről eljárt bíró tevékenységének bírálatához nem voltak szükségesek. Ezzel szemben a terhelt kijelentései alkalmasak voltak a becsület csorbítására, mivel a hivatalos személyként eljárt sértettet érdekektől vezérelt, tisztességtelen, jogtalan előnnyel befolyásolható személynek tüntették fel, amelyek objektív módon sértő negatív értékelésnek tekinthetők. Hivatkozott egyúttal a bírálat és a véleménynyilvánítás határaival foglalkozó BH 1994.300. számon közzétett eseti döntésben és a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban kifejtettekre is. Rámutatott egyúttal, hogy miután a terhelt által tett kijelentések tényállítást nem tartalmaztak, ezért a valóság bizonyítására nem kerülhetett sor.