BH 2012.4.86 I. A bűncselekmény elévülési ideje a cselekmény törvényes minősítéséhez igazodik akkor is, ha a vádirat jogi értékelése nem felel meg a törvényes minősítésnek [Btk. 33. § (1) bek.].

II. A vád törvényességét nem érinti annak esetleges megalapozatlansága. Ez utóbbi az érdemi döntés tárgya [Be. 2. §].

A városi bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés II. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. Ezért 1 év 6 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 300 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen a terhelt és védője fellebbezett, a terhelt felmentése érdekében. A védő másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését is kérte.

A terhelt személyi körülményeit az ítélet rögzítette:

A terhelt jogi egyetemet végzett, foglalkozása egyéni ügyvéd.

Sem orvos-szakértői vizsgálata idején, sem az elkövetésekor nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben, vagy egyéb olyan kóros elmeállapotban, amely korlátozta, vagy képtelenné tette volna arra, hogy a cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, vagy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

A megállapított történeti tényállás szerint 2001. március 8-án 8 óra 30 perc körüli időben R. Cs. bírósági végrehajtó F. J.-né jegyzőkönyvvezetővel, H. I. lakatossal és két rendőrrel megjelent a terhelt lakásánál azért, hogy a terheltnél és édesanyjánál, mint adóstársánál a polgári perben hozott jogerős ítélet végrehajtására kiállított végrehajtási lap alapján ingó-foglalást végezzenek.

A terhelt és édesanyja többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó ajtót nyitni, annak ellenére, hogy mind a végrehajtó, mind a rendőrök erre határozottan, a végrehajtási eljárás megjelölésével, illetve a rendőrök a "törvény nevében" felszólítással felszólították. A felszólítások eredménytelensége miatt a végrehajtó utasította H. I. lakatost, hogy nyissa fel az ajtót. A terhelt és édesanyja ekkor a bejárati ajtót a biztonsági lánc fesztávjáig kinyitották, de arra hivatkozva, hogy a végrehajtási eljárás jogalapját vitatják, az ajtó kinyitását megtagadták.

Amikor a végrehajtó utasítására a lakatos a lánc elvágását megkísérelte, a terhelt a nála lévő konyhai húsvágó bárddal keze felé sújtott, és őt hüvelykujján megsebesítette. A lakatos az ajtót benyomta. A terhelt a lakásba belépő végrehajtót egy alkalommal arcon ütötte. A biztosítást végző rendőrök ekkor közölték, hogy a terhelttel és édesanyjával szemben rendőri intézkedésre kerül sor, őket a kapitányságra előállítják, ehhez erősítést kértek.

A terhelt és édesanyja a hivatalos eljárásnak továbbra is ellenszegültek, önként nem voltak hajlandók a lakás elhagyására.

Időközben erősítésként a helyszínre érkezett L. M. rendőr-főtörzsőrmester, aki a terheltet megkísérelte a lakásból kivezetni. A terhelt édesanyja azonban őt meglökte, míg a terhelt az arcát megkarmolta. Ezután a rendőrök a terheltet megbilincselték, aki ennek szintén ellenállt és a dulakodás során A. K. rendőr-főtörzsőrmester nyakát és kezét, valamint P. A. rendőr-őrmester jobb kezét összekarmolta.

A lakatos, illetőleg az intézkedő rendőrök az őket ért könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztettek elő.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet az érdemi döntést tekintve helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen a terhelt élt, a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában foglalt okokra hivatkozva felülvizsgálati indítvánnyal. Indítványában a támadott határozatok hatályon kívül helyezését és a büntetőeljárás elévülés miatti megszüntetését, másodlagosan új elsőfokú eljárás elrendelését kérte. Felülvizsgálati indítványában részletesen hivatkozott arra, hogy a jogerős határozatok megalapozatlanok, és számos, az eljárásjogi felülvizsgálati okok körébe nem tartozó - relatív - eljárási szabálysértést is sérelmezett.

A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja tekintetében álláspontját lényegében azzal indokolta, hogy a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor a bűnösségének megállapítására. Édesanyja ugyanis, jogerős bírósági határozattal bizonyítottan, nem volt adós, ellene bírósági végrehajtásnak nem volt helye. Másrészt ő az édesanyja ügyvédjeként járt el, ezért törvényben biztosított joga volt, hogy az általa képviselt személy érdekében jogvitát folytasson, így csupán jogait gyakorolta, bűncselekményt nem követett el.

Az eljáró bíróságoknak a büntetőeljárást elévülés miatt meg kellett volna szüntetniük. A vádemelésre 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette [Btk. 229. §-ának (1) bekezdése] miatt került sor, így az elévülés 2005. szeptember 2-án bekövetkezett. Az elévülést ugyanis az eljárásból kizárt korábbi bíróság intézkedései joghatályosan nem szakíthatták meg. Az utóbb eljárásra kijelölt városi bíróság előtt az ügyész a vádat nem módosította súlyosabb, 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, felfegyverkezve elkövetett hivatali személy elleni erőszak bűntettére [Btk. 229. § (1) és (2) bekezdése], ahogyan a cselekményt a bíróságok végül minősítették, de ez a már bekövetkezett elévülést egyébként sem érinthette volna.

Az eljáró végrehajtót, illetve segítőjét tévesen tekintették a bíróságok hivatalos személynek. A nyomozás során feljelentés a rendőrök sérelmére elkövetett alapeseti cselekmény miatt történt. A Btk.-t módosító 2000. évi CXXV. tv. 1. §-ának (2) bekezdése 2001. április 1-jei hatállyal rendelkezett arról, hogy hivatalos személy az önálló bírósági végrehajtó. A korábbi elkövetésre tekintettel az önálló bírósági végrehajtó sérelmére hivatalos személy elleni erőszak nem valósulhatott meg. A végrehajtót segítő H. I. sem volt hivatalos személy, mivel szakértői névjegyzékbe nem került bejegyzésre.

Törvénysértőn tekintették a bíróságok a végrehajtó eljárását jogszerű végrehajtási eljárásnak. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. LIII. tv. (Vht.) 36. §-ának (1) bekezdése szerint "a végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a helyszínen adja át a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal felhívja őt az azonnali teljesítésre". Ezen törvény szerinti eljárásra nem került sor. Enélkül a végrehajtó arra sem volt jogosult, hogy erőszak alkalmazása iránt intézkedjen, és ahhoz rendőri segítséget kérjen.

Egyébként pedig szándéka még eshetőlegesen sem irányult bűncselekmény elkövetésére. Tudatában volt ugyanis annak, hogy a megindult végrehajtási eljárásban tett feljelentését követően a végrehajtó ellen közokirat-hamisítás bűntette miatt 2001. január 27-én az ügyészség nyomozást rendelt el. Ekként abban az ügyben, amelyben ellene nyomozás folyt, nevezett nem járhatott el. Levélben tájékoztatást is kapott a bíróság kollégiumvezetőjétől arról, hogy intézkedik a törvény szerint kizárt személy a továbbiakban ne járjon el. Tudott arról is, hogy a végrehajtó a nála lévő iratokat vizsgálat végett a végrehajtói irodánál leadta.