BH 2014.7.201 I. A nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a kiskorú sértett felügyelet alatt állásából fakadó függőség miatt az erőszak, fenyegetés kisebb foka is tényállásszerű lehet [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 197. § (3) bek. b) pont].

II. Az elkövetés és az elbírálás idején hatályos büntető jogszabály összevetése akkor vezet az új törvény alkalmazásához, ha konkrét - nem csupán feltételezett - alapja van az enyhébb elbírálásnak [Btk. 2. §].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék B.108/2011/14., Fővárosi Ítélőtábla Bf.115/2012/15., Kúria Bhar.551/2013. (*BH 2014.7.201*)

***********

[1] A törvényszék a 2012. január 9-én kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki

- folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 198. § (1), (2) bek. a), b) pont, (3) bek.; az ítéleti tényállás II. pontja];

- folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében [korábbi Btk. 197. § (1), (2) bek. b) pont; az ítéleti tényállás I. pontja]; valamint

- lőfegyverrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont; az ítéleti tényállás III. pontja].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 15 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte, a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelve a 2011. január 21-től előzetes fogvatartásban töltött időt.

[3] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

[4] A védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2013. január 30-án kihirdetett 5. Bf. 115/2012/15. számú ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a vádlottat bűnösnek mondta ki további

- 1 rb. folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében [korábbi Btk. 198. § (1), (2) bek. a), b) pont, (3) bek.; az ítéleti tényállás I. pontja]; valamint

- 1 rb. folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében [korábbi Btk. 197. § (1), (2) bek. a), b) pont, (3) bek.; az ítéleti tényállás II. pontja] is.

[5] A vádlott terhére már megállapított - az I. tényállási pont szerinti - erőszakos közösülést a korábbi Btk. 197. § (1) bekezdésébe ütközőnek, és a (2) bekezdés a) és b) pontja alapján a (3) bekezdés szerintinek minősítette.

[6] Pontosította a bűncselekmények elsőfokú bíróság általi megnevezését, beszámítani rendelte a másodfokú határozat kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött időt is. Egyebekben az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyta.

[7] A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést téves minősítés miatt, enyhítés érdekében.

[8] Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette.

[9] A védő a másodfellebbezését írásban nem indokolta.

[10] A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta és a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

[11] A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

[12] A védő hivatkozott arra, hogy a védence az I. és a II. tényállási pontban foglalt cselekmények elkövetését következetesen tagadta. A vádlott állította, hogy manipuláció áldozata, a sértettek - akik édesanyjukkal pornófilmeket nézhettek - szavahihetőségét nem vizsgálták, a pszichológiai szakértői vizsgálat során készített rajzaikat rosszul értelmezték. Környezetük - pedagógusok, édesanyjuk, a nagymama - náluk magatartásbeli változást, zaklatottságot nem észlelt.

[13] A sértettek - akik problémás gyermekek - nem voltak a vádlott felügyeletére bízva, ő csupán a lakhatásukhoz a lakást adta, de felügyeletüket az édesanyjuk látta el.

[14] A vádlott a lőfegyver birtoklását elismerte, de állítása szerint nem volt annak tudatában, hogy ez törvénytelen.

[15] A védő a fentiek figyelembevételét, a minősítő körülmények mellőzését kérte, és minderre, valamint az időmúlásra tekintettel a büntetés enyhítését indítványozta.

[16] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen utalt arra, hogy az ügyben helye van a harmadfokú felülbírálatnak.

[17] Az első- és másodfokú bíróság eljárási hibát nem vétett, a tényállás megalapozott, annak alapján a minősítés okszerű és a cselekmények minősítése is megfelelt a másodfokú ítélet meghozatalakor hatályos büntető anyagi jogszabályoknak. Ezzel összefüggésben a felügyelet alatt állás fogalmának értelmezése kapcsán a BH 2011.30. számú, míg a halmazat tekintetében a BH 1997.158. számú eseti döntésre hivatkozott.

[18] Az átiratának előterjesztését követően azonban hatályba lépett a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), ami szükségessé teszi ennek, valamint az elkövetési időszak végén, 2011 januárjában hatályban volt korábbi Btk. rendelkezéseinek az összevetését.

[19] A tényállás I. és II. pontjában foglaltak miatt a vádlott terhére a korábbi Btk. szabályai alapján 4 rb. nemi erkölcs elleni bűncselekmény - 2 rb. erőszakos közösülés és 2 rb. szemérem elleni erőszak - róható. A jelenleg hatályos Btk. 197. §-a - a Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontjában írt értelmező rendelkezésre is figyelemmel - sértettenként egységesen, azaz összesen 2 rb. szexuális erőszakként rendeli büntetni e tényállások szerinti magatartást. A minősítéshez igazodó büntetési tételkeretek - ide értve a III. pontban foglalt cselekményt is - mindkét törvény szerint azonosak.

[20] A korábbi Btk. 85. § (4) bekezdése, valamint 137. § 17. pontja alapján az elkövetéskor hatályos anyagi jogszabályok szerint a vádlottal szemben kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kellene kiszabni. A vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában ennek eljárásjogi akadálya van; melytől függetlenül az anyagi jogszabályokat egymással össze kell vetni; a súlyosítási tilalom figyelmen kívül hagyásával kell tehát állást foglalni abban, hogy melyik anyagi jogszabály alkalmazása eredményez enyhébb elbírálást.

[21] Kétségtelen, hogy a Btk. 36. §-a szerint a halmazati büntetés felső határa magasabb; ugyanakkor a rendbeliség csökkenése folytán a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. e) pontjára figyelemmel a 81. § (4) bekezdése alapján az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása fel sem merülhet.

[22] Ebből következően az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alapján indokolt eljárni a Btk. 2. § (2) bekezdése szerint.