49/1997. (X. 6.) AB határozat

a földrendező és a földkiadó bizottságok működési kiadásainak a helyi önkormányzatok részére történő megtérítése mértékéről és módjáról szóló 79/1994. (V. 19.) Korm. rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a földrendező és a földkiadó bizottságok működési kiadásainak a helyi önkormányzatok részére történő megtérítése mértékéről és módjáról szóló 79/1994. (V. 19.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének "a törvény által kiszabott feladatuk elvégzésének teljes időtartamára számított" mondatrésze alkotmányellenes, ezért azt hatálybalépésének napjára, 1997. május 27-re visszamenő hatállyal megsemmisíti. A 79/1994. (V. 19.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének hatályban maradó szövege a következő: "A földrendező, valamint a földkiadó bizottságok (a továbbiakban együtt: bizottság) úgy alakítsák munkarendjüket, hogy működési költségeik ne haladják meg

- a földrendező bizottságok esetében az illetékességükbe adott földterület minden hektárja után számított 35 forintot;

- a földkiadó bizottságok esetében az érintett valamennyi részarány-tulajdonos után számított 250 forintot."

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozói álláspont szerint a földrendező és a földkiadó bizottságok működési kiadásainak a helyi önkormányzatok részére történő megtérítése mértékéről szóló 79/1994. (V. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdése első fordulatának "...a teljes időtartamára számított" mondatrésze alkotmányellenes, mert az ellentétes a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 4. § (2) bekezdésével, illetve a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésével, ezáltal az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével is, amely kimondja, hogy a Kormány rendelete törvénnyel ellentétes nem lehet.

Az R. 1. § (1) bekezdése szerint: "A földrendező, valamint a földkiadó bizottságok (a továbbiakban együtt: bizottság) úgy alakítsák munkarendjüket, hogy a törvény által kiszabott feladatuk elvégzésének teljes időtartamára számított működési költségeik ne haladják meg

- a földrendező bizottságok esetében az illetékességükbe adott földterület minden hektárja után számított 35 forintot;

- a földkiadó bizottságok esetében az érintett valamennyi részarány-tulajdonos után számított 250 forintot."

A T. 4. § (2) bekezdése a következő: "A földkiadó bizottság a tagok legalább felének jelenléte esetén határozatképes. Határozatait - ha e törvény másként nem rendelkezik - egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök (az ülés vezetőjének) szavazata dönt. A bizottság tagja a saját vagy hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] ügyében nem járhat el. A bizottság ügyrendjét egyebekben maga állapítja meg, működési feltételeit az érintett önkormányzatok biztosítják az állami költségvetés terhére."

Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése így rendelkezik: "A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

II.

Az indítvány részben megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az indítvány kapcsán fölmerült alkotmányossági aggályokkal; a 17/1990. (VII. 31.) AB határozatában már rámutatott arra, hogy a végrehajtás során hozott szabályok az egyes fogalmakat kitölthetik, de a törvény által megfogalmazott rendelkezéseket nem szűkíthetik (ABH 1990, 176.). A 45/1996. (X. 22.) AB határozat ában (ABH 1996, 322.) pedig azt fejtette ki, hogy "A jogosultsági feltételek szűkítése, az R. szintjén történő újraszabályozása ellentétes az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésével." Jelen ügyben a rendeleti jogalkotó a korábbi feltételeket azáltal szűkítette, hogy míg a törvény a működési feltételek költségkihatása, a költségek mértéke tekintetében semmiféle korlátozást nem szabott, addig az R. a működési költségek tekintetében felső határt jelölt meg. Önmagában azonban az nem alkotmánysértő, hogy az állam valamely állami feladat végrehajtásának pénzellátását maximálja, és az sem, hogy ezt ún. "vetítési módszerrel" oldja meg. Jelen ügyben hektárra, illetve érintett valamennyi részarány-tulajdonosra vetítetten állapította meg a működési kiadás felső határát.

Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. megsemmisíteni kért rendelkezése tekintetében nemcsak az Alkotmány 35. § (2) bekezdése bír jelentőséggel, hanem a jogállamiság alkotmánybeli követelménye is [Alkotmány 2. § (1) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság már több döntésében - különösen a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban felhívta a figyelmet arra, hogy - mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik - a jogbiztonság "az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára... előre láthatóak legyenek" (ABH 1992, 84.).

3. Az R. azáltal, hogy - a T.-vel szemben - a költségtérítésnek felső határt szab, különbséget tesz elszámolható és el nem számolható költségek között, miközben a T. ilyen megkülönböztetést nem alkalmaz, és nem is jelzi előre, hogy bármilyen megkülönböztetést a végrehajtási rendelet tartalmazni fog, a szabályok hatásának előre láthatóságát zavarja meg. Az önkormányzatok a T. 4. § (2) bekezdése alapján alapos okkal számíthattak arra, hogy ha jogszerűen járnak el, azaz biztosítják a bizottság működési feltételeit, úgy a kiadásokat az állami költségvetés megtéríti. Tehették ezt annál inkább mert a T. nemcsak nem utalt a későbbi végrehajtási jogszabály általi továbbszabályozás várható voltára, hanem a végrehajtási rendeletet a Kormány közel 14 hónappal a T. hatálybalépése után alkotta meg.

4. Az Alkotmánybíróság a 34/1991. (VI. 15.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megállapított jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvének maradéktalan érvényesülése érdekében elengedhetetlen, hogy a jogszabályok kihirdetése összhangban legyen a Jat. (a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény) 12. § (2) bekezdésében megállapított előírással. Eszerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamit jogellenessé [28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 225.].

Az R. azáltal, hogy a T. és az R. közé eső időre nézve a működési kiadások elszámolhatósága tekintetében bizonyos kiadásokat [R. 2. § (1) bekezdés] nem elszámolhatónak minősített, ezáltal az ezzel ellenkező magatartást utólag jogellenessé nyilvánította, negatíve kötelezettséget állapított meg. Az R. 1. § (1) bekezdésének visszaható hatályt megállapító rendelkezése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, ezért alkotmányellenes.

5. Tekintettel arra, hogy a működési költségek mértékének, felső határának állam általi meghatározása nem alkotmányellenes, de ezekre nézve nem lehet alkotmányosan visszamenőleges hatállyal rendelkezni, az Alkotmánybíróság az R. 1. § (1) bekezdésének a visszamenőleges hatályt tartalmazó szövegrészét megsemmisítette. A jogszabály hatálybalépésének napjára visszamenő megsemmisítés az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdésén alapul.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 298/B/1995.