62020CJ0160[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. február 22. Stichting Rookpreventie Jeugd és társai kontra Staatssecretaris van Volksgezondheid, Welzijn en Sport. A Rechtbank Rotterdam (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 2014/40/EU irányelv - Dohánytermékek gyártása, kiszerelése és értékesítése - A legmagasabb kibocsátási szinteket tiszteletben nem tartó termékek - Forgalombahozatali tilalom - Mérési módszer - Mikroméretű szellőzőlyukakkal rendelkező füstszűrős cigaretták - A kibocsátás ISO-szabványok alapján történő mérése - Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé nem tett szabványok - Az EUMSZ 297. cikk jogbiztonság elvével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében előírt közzétételi követelményeknek való megfelelés - Az átláthatóság elvének való megfelelés. C-160/20. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2022. február 22. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 2014/40/EU irányelv - Dohánytermékek gyártása, kiszerelése és értékesítése - A legmagasabb kibocsátási szinteket tiszteletben nem tartó termékek - Forgalombahozatali tilalom - Mérési módszer - Mikroméretű szellőzőlyukakkal rendelkező füstszűrős cigaretták - A kibocsátás ISO-szabványok alapján történő mérése - Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé nem tett szabványok - Az EUMSZ 297. cikk jogbiztonság elvével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében előírt közzétételi követelményeknek való megfelelés - Az átláthatóság elvének való megfelelés"

A C-160/20. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Rechtbank Rotterdam (rotterdami bíróság, Hollandia) a Bírósághoz 2020. március 24-én érkezett, 2020. március 20-i határozatával terjesztett elő

a Stichting Rookpreventie Jeugd,

a Stichting Inspire2live,

a Rode Kruis Ziekenhuis BV,

a Stichting ClaudicatioNet,

a Nederlandse Vereniging voor Kindergeneeskunde,

a Nederlandse Vereniging voor Verzekeringsgeneeskunde,

az Accare, Stichting Universitaire en Algemene Kinder- en Jeugdpsychiatrie Noord-Nederland,

a Vereniging Praktijkhoudende Huisartsen,

a Nederlandse Vereniging van Artsen voor Longziekten en Tuberculose,

a Nederlandse Federatie van Kankerpatiëntenorganisaties,

a Nederlandse Vereniging Arbeids- en Bedrijfsgeneeskunde,

a Nederlandse Vereniging voor Cardiologie,

a Koepel van Artsen Maatschappij en Gezondheid,

a Koninklijke Nederlandse Maatschappij tot bevordering der Tandheelkunde,

a College van Burgemeester en Wethouders van Amsterdam

és

a Staatssecretaris van Volksgezondheid, Welzijn en Sport

között,

a Vereniging Nederlandse Sigaretten- en Kerftabakfabrikanten (VSK)

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Arabadjiev, K. Jürimäe, C. Lycourgos, E. Regan, S. Rodin (előadó), I. Jarukaitis és J. Passer tanácselnökök, J.-C. Bonichot, M. Safjan, F. Biltgen, P. G. Xuereb, N. Piçarra, L. S. Rossi és A. Kumin bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Stichting Rookpreventie Jeugd, a Stichting Inspire2live, a Rode Kruis Ziekenhuis BV, a Stichting ClaudicatioNet, a Nederlandse Vereniging voor Kindergeneeskunde, a Nederlandse Vereniging voor Verzekeringsgeneeskunde, az Accare, Stichting Universitaire en Algemene Kinder- en Jeugdpsychiatrie Noord-Nederland, a Vereniging Praktijkhoudende Huisartsen, a Nederlandse Vereniging van Artsen voor Longziekten en Tuberculose, a Nederlandse Federatie van Kankerpatiëntenorganisaties, a Nederlandse Vereniging Arbeids- en Bedrijfsgeneeskunde, a Nederlandse Vereniging voor Cardiologie, a Koepel van Artsen Maatschappij en Gezondheid, a Koninklijke Nederlandse Maatschappij tot bevordering der Tandheelkunde, a College van Burgemeester en Wethouders van Amsterdam képviseletében: A. van den Biesen advocaat,

- a Vereniging Nederlandse Sigaretten- en Kerftabakfabrikanten (VSK) képviseletében W. Knibbeler, B. Verheijen és P. D. van den Berg advocaten,

- a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Parlament képviseletében L. Visaggio, R. van de Westelaken és W. D. Kuzmienko, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Unió Tanácsa képviseletében S. Emmerechts, Á. de Elera-San Miguel Hurtado és P. Plaza García, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében I. Rubene, S. Delaude, F. Thiran és H. Kranenborg, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2021. július 15-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 127., 1. o.; helyesbítések: HL 2015. L 150., 24. o.; HL 2016. L 40., 16. o.; HL 2018. L 307., 27. o.; HL 2019. L 255., 7. o.) 4. cikke (1) bekezdésének érvényességére és értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Stichting Rookpreventie Jeugd (alapítvány a fiatalkori dohányzás megelőzéséért, Hollandia) és tizennégy másik szervezet, valamint a Staatssecretaris van Volksgezondheid, Welzijn en Sport (közegészségügyi, jóléti és sport államtitkár, Hollandia; a továbbiakban: államtitkár) között a cigaretták kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szintjeinek mérési módszere tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

3 Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési, 2003. május 21-én Genfben megkötött keretegyezménye (kihirdette: 2005. évi III. törvény; a továbbiakban: keretegyezmény), amelynek az Európai Unió és tagállamai is részesei, 2005. február 27-én lépett hatályba. A keretegyezmény 5. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A dohányzás visszaszorításával kapcsolatos népegészségügyi politikájuk meghatározása és megvalósítása során a Részes Felek fellépnek azért, hogy ezeket a politikákat megvédjék a dohányipar kereskedelmi és egyéb anyagi érdekeltségeivel szemben, belső jogukkal összhangban."

4 A keretegyezmény 7. cikke értelmében:

"[...] A Felek Konferenciája megfelelő irányelveket javasol [a keretegyezmény 8-13. cikke] rendelkezéseinek alkalmazásához."

5 A keretegyezmény 8-13. cikke a dohánykereslet csökkentésére vonatkozó intézkedésekről rendelkezik. E rendelkezések a dohányfüst-expozíció elleni védelemre, a dohánytermékek összetételének szabályozására, a dohánytermékek adatai nyilvánosságra hozatalának szabályozására, a dohánytermékek csomagolására és címkézésére, a lakosság oktatására és a dohányzás-visszaszorítási kérdésekkel kapcsolatos lakossági tudatosságra, valamint a dohánytermékek reklámozásának, promóciójának és szponzorálásának általános tilalmára vonatkoznak.

6 A keretegyezmény 9. cikke előírja:

"A Felek Konferenciája az illetékes nemzetközi testületekkel konzultálva irányelveket javasol a dohánytermékek összetételének és kibocsátásainak tesztelésére és mérésére, valamint az összetételek és kibocsátások szabályozására. Minden Részes Fél, amennyiben az illetékes nemzeti hatóságok azt jóváhagyják, hatékony jogalkotói, végrehajtói és igazgatási vagy egyéb intézkedéseket hoz és foganatosít ezeknek a teszteléseknek és méréseknek, illetve ennek a szabályozásnak a vonatkozásában."

Az uniós jog

A 216/2013/EU rendelet

7 Az Európai Unió Hivatalos Lapjának közzétételéről szóló, 2013. március 7-i 216/2013/EU rendelet (HL 2013. L 69., 1. o.) (5) és (6) preambulumbekezdése kimondja:

"(5) Az Európai Unió Bírósága a [2007. december 11-iSkoma-Lux ítéletben (C-161/06, EU:C:2007:773)] megállapította, hogy az Unió jogi aktusai nem érvényesíthetők a jogalanyokkal szemben, amennyiben azokat nem hirdették ki szabályszerűen a Hivatalos Lapban, és a jogi aktusok online elérhetővé tétele - az uniós jog erre vonatkozó szabályozása hiányában - nem egyenrangú a Hivatalos Lapban történő, érvényes kihirdetéssel.

(6) Ha a Hivatalos Lapban történő elektronikus kihirdetés érvényes kihirdetésnek minősülne, akkor az uniós joganyaghoz való hozzáférés gyorsabb lenne, és kevesebb költséggel járna. Az állampolgárok számára ugyanakkor továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a Hivatalos Lap nyomtatott változatát megszerezhessék a Kiadóhivataltól."

8 E rendelet 1. cikke így rendelkezik:

"(1) A Hivatalos Lapot e rendelettel összhangban elektronikus formában közzé kell tenni az Európai Unió intézményeinek hivatalos nyelvein.

(2) A 3. cikk sérelme nélkül, kizárólag az elektronikus formában közzétett Hivatalos Lap (a továbbiakban: a Hivatalos Lap elektronikus kiadása) hiteles és vált ki joghatást."

A 2014/40 irányelv

9 A 2014/40 irányelv (7), (8) és (11) preambulumbekezdése kimondja: [...]

"(7) Az uniós szintű jogalkotási fellépés a WHO 2003. májusi Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményének (a továbbiakban: keretegyezmény) a végrehajtásához is szükséges, amelynek rendelkezései az Unióra és tagállamaira nézve kötelezőek. A keretegyezménynek a dohánytermékek összetételének szabályozására, a dohánytermékek adatai nyilvánosságra hozatalának szabályozására, a dohánytermékek csomagolására és címkézésére, a reklámozásra és a dohánytermékek tiltott kereskedelmére vonatkozó rendelkezései különösen relevánsak. A keretegyezmény részes felei, így az Unió és tagállamai, a keretegyezmény végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat különböző konferenciák során konszenzussal fogadták el.

(8) Az [EUMSZ 114. cikk] (3) bekezdése szerint a jogalkotási javaslatokban az egészség védelmének magas szintjét kell alapul venni, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre. A dohánytermékek nem közönséges árucikkek, és figyelembe véve a dohánynak az emberi egészségre gyakorolt különösen káros hatásait, az egészségvédelem kérdését kiemelt jelentőségű kérdésként kell kezelni, mindenekelőtt a fiatalok körében előforduló dohányzás arányának visszaszorítása érdekében.

(11) A cigaretták kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-hozamának [...] mérésekor a vonatkozó, nemzetközileg elismert ISO-szabványokra kell hivatkozni. Az ellenőrzési eljárást független laboratóriumok - többek között állami laboratóriumok - igénybevétele révén óvni kell a dohányágazat befolyásától. [...]"

10 Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik: "Ezen irányelv célja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, amelyek a következőkre vonatkoznak: [...] a dohány- és a kapcsolódó termékek belső piaca zavartalan működésének elősegítése érdekében, kiindulásként az emberi egészség védelmének magas szintjét alapul véve, különös tekintettel a fiatalkorúak egészségének védelmére, valamint az Uniónak az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye (a továbbiakban: »keretegyezmény«) szerinti kötelezettségeinek való megfelelés céljából."

a) a dohánytermékek összetevői és kibocsátásai, valamint az ezekhez kapcsolódó jelentéstételi kötelezettségek, beleértve a cigarettánkénti legmagasabb kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szintet is;

11 Az említett irányelv 2. cikke ekként rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...]"

21. »kibocsátások«: olyan anyagok, amelyek a dohánytermék vagy kapcsolódó termék rendeltetésszerű felhasználása során szabadulnak fel, mint például a füstben előforduló anyagok vagy a füst nélküli dohánytermékek felhasználása során felszabaduló anyagok;

12 Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében: "A tagállamok területén forgalomba hozott vagy gyártott cigaretták kibocsátási szintje (a továbbiakban: legmagasabb kibocsátási szint) nem lehet több, mint:

a) cigarettánként 10 milligramm kátrány,

b) cigarettánként 1 milligramm nikotin,

c) cigarettánként 10 milligramm szén-monoxid."

13 A 2014/40 irányelv 4. cikke előírja:

"(1) A cigaretta kátránykibocsátását az ISO 4387, nikotinkibocsátását az ISO 10315, míg szén-monoxid-kibocsátását az ISO 8454 szabvány alapján kell mérni.

A kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-mérés pontosságát az ISO 8243 szabványnak megfelelően kell meghatározni.

(2) Az (1) bekezdésben említett mérést az illetékes tagállami hatóságok által engedélyezett és felügyelt laboratóriumokban kell hitelesíteni.

Az említett laboratóriumok nem lehetnek a dohányágazat tulajdonában, illetve nem állhatnak a dohányágazat közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt.

[...]

(3) A[z Európai] Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 27. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a kátrány-, a nikotin- és a szén-monoxid-kibocsátás mérési módszerének kiigazítására, amennyiben ez a tudományos és műszaki fejlemények vagy a nemzetközileg elfogadott szabványok alapján szükséges.

(4) A tagállamok értesítik a Bizottságot a cigarettáknak a (3) bekezdésben említett kibocsátásaitól eltérő egyéb kibocsátásainak és a cigarettától eltérő dohánytermékek kibocsátásainak mérésére alkalmazott valamennyi módszerről.

[...]"

14 Ezen irányelv 24. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok az ezen irányelv által szabályozott szempontokkal kapcsolatos megfontolásokból - az e cikk (2) és (3) bekezdésére is figyelemmel - nem tilthatják meg és nem korlátozhatják az ezen irányelv előírásainak megfelelő dohánytermékek és kapcsolódó termékek forgalomba hozatalát.

(2) Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy a piacukon forgalmazott valamennyi termékre alkalmazandó további követelményeket tartsanak fenn, illetve vezessenek be a dohánytermékek csomagolásának egységesítésére vonatkozóan, amennyiben ez közegészségügyi megfontolásokból indokolt, figyelembe véve az emberi egészség védelmének ezen irányelv révén megvalósuló magas szintjét. Ezeknek az intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és nem lehetnek önkényes megkülönböztetésnek vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának az eszközei. Az ilyen intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot, fenntartásuk vagy bevezetésük indokait is megadva.

(3) A tagállamok ezenfelül betilthatják a dohánytermékek vagy kapcsolódó termékek bizonyos kategóriáját az adott tagállamban fennálló sajátos helyzetre történő hivatkozással, és feltéve, hogy e rendelkezést a közegészség védelmének szükségessége indokolja, figyelembe véve az egészség védelmének ezen irányelv révén megvalósuló magas szintjét. Az ilyen nemzeti rendelkezésekről értesíteni kell a Bizottságot, bevezetésük indokait is megadva. A Bizottság az e bekezdés szerinti értesítés beérkezését követő hat hónapon belül jóváhagyja vagy elutasítja a nemzeti rendelkezéseket, miután - figyelembe véve az egészség védelmének ezen irányelv révén megvalósuló magas szintjét - ellenőrizte, hogy a rendelkezések indokoltak és szükségesek-e, arányban állnak-e a céljukkal, illetve nem minősülnek-e önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozása eszközének. Amennyiben ezen időszakon belül a Bizottság nem hoz határozatot, a nemzeti intézkedéseket jóváhagyottnak kell tekinteni."

A holland jog

15 A Tabaks- en rookwarenwet (a dohánytermékekről és dohányzásra szolgáló termékekről szóló törvény) 17a. cikkének (4) bekezdése, amely a 2014/40 irányelv 24. cikkének (3) bekezdését ültette át, lehetővé teszi az államtitkár számára, hogy a közegészség védelmével kapcsolatos okokból miniszteri rendelettel betiltson bizonyos dohánytermék-kategóriákat, amelyek egyébként megfelelnek a törvényben vagy az azt végrehajtó jogszabályokban meghatározott követelményeknek.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16 2018. július 31-i és 2018. augusztus 2-i leveleikkel az alapeljárás felperesei azt kérték a Nederlandse Voedsel- en Warenautoriteittól (élelmiszer- és fogyasztási termékeket ellenőrző hatóság, Hollandia, a továbbiakban: NVWA), hogy ügyeljen arra, hogy a fogyasztók számára Hollandiában kínált füstszűrős cigaretták a rendeltetésszerű használat esetén megfeleljenek a 2014/40 irányelv 3. cikke által előírt kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szinteknek. Ezenfelül azt is kérték az NVWA-tól, hogy - közigazgatási kényszerintézkedéssel - kötelezze a dohánytermékek gyártóit, importőreit és forgalmazóit, hogy vonják ki a piacról azokat a füstszűrős cigarettákat, amelyek nem tartják tiszteletben e legmagasabb kibocsátási szinteket.

17 E kötelezés iránti kérelem a Rijksinstituut voor Volksgezondheid en Milieu (nemzeti közegészségügyi és környezetvédelmi intézet, Hollandia, a továbbiakban: RIVM) 2018. június 13-i tanulmányán alapul, amelyből kiderül, hogy amennyiben nem a 2014/40 irányelv 4. cikkében előírt módszert, hanem a "Canadian Intense" nevű mérési módszert alkalmazzák, a Hollandiában értékesített összes füstszűrős cigaretta kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szintje jelentős mértékben meghaladja az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb szinteket. Az alapeljárás felperesei úgy vélik, hogy az említett irányelv 4. cikkében előírt mérési módszer nem veszi figyelembe a cigarettaszűrő használatának módját, vagyis azt, hogy a dohányzók e szűrő mikroméretű lyukait az ujjaikkal és ajkaikkal összenyomják. A szűrő e mikroméretű lyukai tennék lehetővé a tiszta levegő beszívását e szűrőn keresztül, oly módon, hogy a kátrány, a nikotin és a szén-monoxid mennyisége, a levegővel keveredve, csökkenne. A különböző márkájú olyan cigaretták tekintetében végzett mérések, amelyeknek a szűrője szellőzőlyukakat tartalmaz, szerintük tehát legalább kétszer, de akár több mint hússzor alacsonyabb kibocsátást is mutathat olyan esetben, amikor a szűrőt letakarják. A rendeltetésszerű használatnak megfelelő alkalmazás esetén ugyanis e mikroméretű szellőzőlyukakat nagymértékben lefedik a dohányzó személy ujjai és ajkai, így ez utóbbi személy szerintük sokkal nagyobb mennyiségű kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-mennyiséget lélegez be, mint a 2014/40 irányelv 3. cikkében meghatározott legmagasabb kibocsátási szint.

18 2018. szeptember 20-án az NVWA elutasította a kötelezés iránti kérelmet.

19 Az alapeljárás felperesei a 2018. szeptember 20-i határozattal szemben közigazgatási jogorvoslati kérelmet nyújtottak be az államtitkárhoz. 2019. január 31-i határozatával az államtitkár e kérelmet - a Stichting Rookpreventie Jeugd által benyújtott részében mint megalapozatlant, az alapeljárás többi felperese által benyújtott részében pedig mint elfogadhatatlant - elutasította.

20 Az alapeljárás felperesei ezt követően keresetet indítottak a kérdést előterjesztő bíróságnál a 2019. január 31-i határozattal szemben. A Vereniging Nederlandse Sigaretten- en Kerftabakfabrikanten (VSK) (a cigaretta- és dohánytermékek gyártóinak holland szövetsége) beavatkozás iránti kérelmet nyújtott be, amelynek helyt adtak.

21 A kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban az alapeljárás felperesei arra hivatkoztak, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése nem írja elő a kibocsátási szintek mérésére valamely meghatározott módszer alkalmazását, és hogy az ISO-szabványok, amelyek alapján a méréseket el kell végezni, nem minősülnek általánosan alkalmazandó előírásoknak. Azt állítják, hogy különböző tanulmányokból, nevezetesen az RIVM 2018. június 13-i tanulmányából és a Journal of the National Cancer Institute-ban 2017. május 22-én megjelent "Cigarette Filter ventilation and its Relationship to Increasing Rates of Lung Adenocarcinoma" ("Cigaretta-füstszűrők szellőzőmegoldásai és összefüggéseik az egyre emelkedő tüdő adenokarcinóma esetek számával") című tanulmányból, valamint az államtitkár által a Bizottságnak megküldött levelekből kiderül, hogy a "Canadian Intense" nevű módszer az, amelyet alkalmazni kellene a rendeltetésszerűen használt füstszűrős cigaretták által kibocsátott kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-szintek pontos meghatározásához.

22 A kérdést előterjesztő bíróság először is megjegyzi, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja a cigaretták által kibocsátott kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-mennyiségek mérését, olyan ISO-szabványok alapján, amelyek nem szabadon hozzáférhetők a nyilvánosság számára, és amelyeket csak térítés ellenében lehet megtekinteni, miközben az uniós polgárok számára a 2014/40 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése által biztosított védelem ezeken a szabványokon alapul. E bíróság tehát arra keresi a választ, hogy az ilyen szabályozási mód összeegyeztethető-e az Unió jogalkotási aktusai közzétételének rendszerével és az átláthatóság elvével.

23 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkében említett valamennyi ISO szabványban a releváns kibocsátási szint mérését illetően az ISO 3308 szabványra utalnak. Márpedig ez a szabvány egy cigarettaelszívató gép használatára vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy magából e szabványból is kiderül, hogy a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szinteket nemcsak az előírt módszerrel kell mérni és ellenőrizni, hanem azokat más eszközökkel, illetve különböző mechanikus dohányzási intenzitásokkal is lehet vagy kell mérni és ellenőrizni.

24 Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt mérési és hitelesítési módszerek megfelelnek-e ezen irányelv célkitűzésének, amint az az irányelv preambulumából kitűnik, és hogy az ezen irányelv 3. cikkében előírt kibocsátási szinteket csak az ISO 3308 módszer alapján lehet-e mérni. E bíróság egyrészt hangsúlyozza, hogy az alapeljárás felperesei azt állítják - anélkül, hogy azt bárki vitatta volna -, hogy ezeket a mérési módszereket a dohányipar részvételével állapították meg. Másrészt jelzi, hogy a rendeltetésszerű használat szerint elszívott füstszűrős cigaretták által kibocsátott anyagok felső határának be nem tartása súlyosan veszélyeztetné az említett irányelv (8) preambulumbekezdésében leírt célt, amely az egészség magas szintű védelmének biztosítására irányul. A kérdést előterjesztő bíróság tehát arra keresi a választ, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése vajon nem ellentétes-e az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdésével, a keretegyezménnyel, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 24. és 35. cikkével.

25 Negyedszer, a kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést teszi fel, hogy abban az esetben, ha a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése ellentétes lenne például az EUMSZ 297. cikk (1) bekezdésével, a 216/2013 rendelettel és az átláthatóság elvével, akkor a 2014/40 irányelv teljes egészében vagy csak a 4. cikkének (1) bekezdése tekintetében veszítené el joghatásait. A kérdést előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy milyen alternatív módszert lehet vagy kell alkalmazni, és hogy a Bíróság rendelkezik-e hatáskörrel ennek előírására, vagy ha nem, akkor legalább arra, hogy az uniós jogalkotóra vagy a tagállamokra bízza az adott területre vonatkozó új szabályozás elfogadását. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a 2014/40 irányelv 24. cikkének (3) bekezdését átültető holland jog szerint az államtitkár a közegészség védelmével kapcsolatos indokok alapján miniszteri rendelettel betilthat bizonyos dohánytermék-kategóriákat, amelyek megfelelnek a törvény vagy a törvény végrehajtásaként hozott más jogszabály előírásainak.

26 E körülmények között a Rechtbank Rotterdam (rotterdami bíróság, Hollandia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Összeegyeztethető-e a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szabályozott, szabadon nem hozzáférhető ISO szabványokon alapuló mérési módszer kialakítása az EUMSZ 297. cikk (1) bekezdésével [és a 216/2013 rendelettel], valamint az átláthatóság ezek alapjául szolgáló elvével?

2) Úgy kell-e értelmezni és alkalmazni az ISO 4387, 10315, 8454 és 8243 szabványt, amelyekre a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése hivatkozik, hogy az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezése és alkalmazása során a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátást nemcsak az előírt módszerrel kell mérni (és hitelesíteni), hanem azt más módon és eltérő intenzitással is lehet, illetve kell mérni (és hitelesíteni)?

3)

a) Ellentétes-e a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése ezen irányelv alapelveivel és 4. cikkének (2) bekezdésével, valamint [a keretegyezmény] 5. cikkének (3) bekezdésével azért, mert a dohányágazat szerepet játszott a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett ISO szabványok meghatározásában?

b) Ellentétes-e a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése ezen irányelv alapelveivel, az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdésével, [a keretegyezmény] célkitűzésével, valamint a [Charta] 24. és 35. cikkével azért, mert az abban előírt mérési módszerrel azért nem a füstszűrős cigaretták rendeltetésszerű felhasználás melletti kibocsátását mérik, mert e módszer nem veszi figyelembe a füstszűrőben található apró szellőzőlyukak hatását, amelyeket rendeltetésszerű felhasználás során nagyrészt elfednek a dohányos ajkai és ujjai?

4)

a) Milyen más mérési (és hitelesítési) módszert lehet, illetve kell alkalmazni, ha a Bíróság

- nemleges választ ad az 1) kérdésre?

- igenlő választ ad a 2) kérdésre?

- igenlő választ ad a 3) a) kérdésre és/vagy a 3) b) kérdésre?

b) Ha a Bíróság nem tud választ adni a 4) a) kérdésre: a 2014/40 irányelv 24. cikkének (3) bekezdése szerinti helyzet áll-e fenn akkor, ha ideiglenesen nem áll rendelkezésre mérési módszer?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második kérdésről

27 Második kérdésével, amelyet célszerű elsőként vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az előírja, hogy a tagállamokban forgalomba hozni szánt vagy ott gyártott cigarettákra vonatkozóan az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szinteket azon - ISO 4387, 10315, 8454 és 8243 - szabványokból eredő mérési módszerek alkalmazásával kell mérni, amelyekre az említett 4. cikk (1) bekezdése utal.

28 Elöljáróban megjegyzendő, hogy a 2014/40 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése meghatározza a tagállamokban forgalomba hozott vagy gyártott cigaretták kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátásának legmagasabb szintjeit. Ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy ezen anyagok kibocsátását a kátrányra vonatkozóan az ISO 4387 szabvány, a nikotinra vonatkozóan az ISO 10315 szabvány, a szén-monoxidra vonatkozóan pedig az ISO 8454 szabvány alapján kell mérni, e mérések pontosságát pedig az ISO 8243 szabványnak megfelelően kell meghatározni.

29 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak a rendelkezés általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentésének megfelelő szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek részét képezi (2021. október 14-iDyrektor Z. Oddziału Regionalnego Agencji Restrukturyzacji i Modernizacji Rolnictwa ítélet, C-373/20, EU:C:2021:850, 36. pont).

30 Mindenekelőtt a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövegéből, különösen az e rendelkezésben alkalmazott "kell mérni" kifejezésből kitűnik, hogy ez utóbbi kötelező jelleggel utal az ISO 4387, 10315 és 8454 szabványokra a kátrány-, a nikotin- és a szén-monoxid-kibocsátás mérése céljából, és hogy semmilyen más mérési módszert nem említ. E 4. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szintén kógens megfogalmazásban pontosítja, hogy e mérések pontosságát az ISO 8243 szabványnak megfelelően kell meghatározni.

31 Továbbá, ami e rendelkezés szövegkörnyezetét illeti, meg kell állapítani, hogy e 4. cikk (4) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek értesíteni a Bizottságot az esetleges olyan egyéb mérési módszerekről, amelyeket a cigaretták által kibocsátott, kátránytól, nikotintól és szén-monoxidtól eltérő anyagok esetében, illetve a cigarettáktól eltérő dohánytermékek által kibocsátott anyagok esetében alkalmaznak. Sem a 2014/40 irányelv 4. cikkéből, sem annak más rendelkezéséből nem következik, hogy a tagállamokat bejelentési kötelezettség terhelné abban az esetben, ha az ISO 4387, 10315 és 8454 szabványok által előírtaktól eltérő mérési módszereket alkalmaznának a cigaretták által kibocsátott kátrányra, nikotinra és szén-monoxidra vonatkozóan, vagy ha az ISO 8243 szabvány által előírttól eltérő módszereket alkalmaznának ezen anyagok mérései pontosságának ellenőrzésére. Mivel ezen irányelv (11) preambulumbekezdése egyébként hangsúlyozza, hogy a cigaretták kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-tartalmát ezen, nemzetközi szinten elismert szabványokra való hivatkozással kell mérni, úgy kell tekinteni, hogy az az összefüggés, amelybe az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése illeszkedik, azt látszik megerősíteni, hogy az említett szabványok kizárólagos alkalmazását e rendelkezés kötelező jelleggel írja elő.

32 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/40 irányelvnek kettős célja van, nevezetesen a dohány- és a kapcsolódó termékek belső piaca zavartalan működésének elősegítése, az egészség védelmének magas szintjét alapul véve, különös tekintettel a fiatalok egészségének védelmére (2018. november 22-iSwedish Match ítélet, C-151/17, EU:C:2018:938, 40. pont). Márpedig a harmadik kérdés b) pontja vizsgálatának sérelme nélkül, ami lényegében ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét illeti, tekintettel az emberi egészség magas szintű védelmére vonatkozó, többek között az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdésében előírt követelményre, az a tény, hogy kizárólag e 4. cikk (1) bekezdésében említett ISO-szabványokban előírt módszerekhez folyamodnak a cigaretták kátrány-, nikotin- és szén-dioxid-kibocsátásának mérésére, megfelel a belső piac zavartalan működésére vonatkozó ezen célkitűzésnek, hiszen garantálja, hogy a cigaretták uniós piacra kerülését és Unión belüli gyártását ne akadályozzák az ezen anyagok szintjeinek mérésére vonatkozóan az egyes tagállamokban alkalmazott különféle mérési módszerek.

33 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az előírja, hogy a tagállamokban forgalomba hozni szánt vagy ott gyártott cigarettákra vonatkozóan az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szinteket azon - ISO 4387, 10315, 8454 és 8243 - szabványokból eredő mérési módszerek alkalmazásával kell mérni, amelyekre az említett 4. cikk (1) bekezdése utal.

Az első kérdésről

34 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése érvényes-e az átláthatóság elvére, a 216/2013 rendeletre, valamint az EUMSZ 297. cikknek a jogbiztonság elvével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésére tekintettel.

35 Először is, a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét illetően az átláthatóság elvére tekintettel, emlékeztetni kell arra, hogy ez az elv, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a nyitottság elvéhez, az EUSZ 1. cikk második bekezdésében és az EUSZ 10. cikk (3) bekezdésében, az EUMSZ 15. cikk (1) bekezdésében és az EUMSZ 298. cikk (1) bekezdésében, valamint a Charta 42. cikkében szerepel. Lehetővé teszi a demokratikus rendszerben a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb mértékű legitimációjának, hatékonyságának és felelősségének biztosítását (lásd ebben az értelemben: 2003. március 6-iInterporc kontra Bizottság ítélet, C-41/00 P, EU:C:2003:125, 39. pont; 2010. november 9-iVolker und Markus Schecke és Eifert ítélet, C-92/09 és C-93/09, EU:C:2010:662, 68. pont; 2019. május 14-iMagyarország kontra Parlament végzés, C-650/18, nem tették közzé, EU:C:2019:438, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Közelebbről az EUMSZ 15. cikk (1) bekezdése előírja, hogy a megfelelő kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása érdekében az Unió intézményei, szervei és hivatalai a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el. E célból az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének első albekezdése biztosítja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát, és azt a Charta 42. cikke rögzíti, és ezt a jogot többek között az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) hajtotta végre.

37 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése kétségtelenül ISO-szabványokra utal, amelyeket - mind ez idáig - nem tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Mindazonáltal e rendelkezés maga nem rendelkezik semmilyen korlátozásról az e normákhoz való hozzáférést illetően, még úgy sem, hogy e hozzáférést az 1049/2001 rendelet szerinti kérelem benyújtásához kötné. Így tehát e rendelkezés nem tekinthető érvénytelennek az átláthatóságnak a jelen ítélet 35. pontjában említett elsődleges uniós jogi rendelkezésekből következő elve alapján.

38 Másodszor, a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét illetően a 216/2013 rendeletre tekintettel, emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi aktus belső jogszerűsége nem vizsgálható egy másik, azonos jogforrási szintű uniós jogi aktus alapján, kivéve azt az esetet, ha azt ez utóbbi jogi aktus alapján fogadták el, vagy ha e két jogi aktus közül az egyik kifejezetten előírja, hogy a másikkal szemben elsőbbséget élvez (2020. december 8-iMagyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-620/18, EU:C:2020:1001, 119. pont). Márpedig a 2014/40 irányelvet nem a 216/2013 rendelet végrehajtásaként fogadták el, és ez utóbbi nem tartalmaz az ezen irányelvvel szembeni elsőbbséget kifejezetten előíró rendelkezést. Mindenesetre azáltal, hogy annak előírására szorítkozik, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapját elektronikus formában közzé kell tenni az Unió intézményeinek hivatalos nyelvein, e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése nem ír elő semmilyen előírást az így közzéteendő olyan uniós jogi aktusok tartalmára vonatkozóan, mint amilyen a 2014/40 irányelv is.

39 Harmadszor, ami a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét illeti, az EUMSZ 297. cikk (1) bekezdésére tekintettel és a jogbiztonság elvének fényében értelmezve, emlékeztetni kell arra, hogy magának ez utóbbi rendelkezésnek a szövegéből is az derül ki, hogy a jogalkotási aktusok csak akkor lépnek hatályba és váltanak ki joghatásokat, ha azokat közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (lásd ebben az értelemben: 2007. december 11-iSkoma-Lux ítélet, C-161/06, EU:C:2007:773, 33. pont; 2009. március 10-iHeinrich ítélet, C-345/06, EU:C:2009:140, 42. pont).

40 Így tehát az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusok mindaddig nem alkalmazhatók valamely tagállamban a természetes és jogi személyekkel szemben, amíg az Európai Unió Hivatalos Lapjában történt szabályszerű közzététel révén nem teszik lehetővé azok megismerését az utóbbiak számára (lásd ebben az értelemben a 2007. december 11-iSkoma-Lux ítélet, C-161/06, EU:C:2007:773, 37. pont; 2009. március 10-iHeinrich ítélet, C-345/06, EU:C:2009:140, 43. pont).

41 Ez a közzétételi követelmény a jogbiztonság elvéből ered, amely megköveteli, hogy az uniós szabályozás tegye lehetővé az érdekeltek számára az ez alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét. A jogalanyoknak ugyanis képeseknek kell lenniük arra, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket (lásd különösen: 2009. március 10-iHeinrich ítélet, C-345/06, EU:C:2009:140, 44. pont).

42 Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha egy olyan uniós szabályozás, mint amilyen a 2014/40 irányelv, a tagállamokat arra kötelezi, hogy a végrehajtásához olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek a magánszemélyek számára kötelezettségeket keletkeztetnek. Az uniós szabályozás végrehajtási intézkedéseinek elfogadása során ugyanis a tagállamoknak be kell tartaniuk e jog általános elveit. Következésképpen azokat a nemzeti intézkedéseket, amelyek az uniós szabályozás végrehajtása keretében a magánszemélyek számára kötelezettségeket keletkeztetnek, a jogbiztonság elvének megfelelően szintén közzé kell tenni annak érdekében, hogy az érdekeltek azokat megismerhessék. Ilyen helyzetben az érdekeltek számára azt is lehetővé kell tenni, hogy tájékozódhassanak a rájuk nézve kötelezettségeket keletkeztető nemzeti intézkedések forrásáról, tekintve, hogy a tagállamok ezeket az intézkedéseket az uniós jog által megállapított kötelezettség végrehajtása keretében fogadták el (2009. március 10-iHeinrich ítélet, C-345/06, EU:C:2009:140, 45. és 46. pont).

43 Mindemellett a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az a körülmény, hogy valamely rendelkezés nem ír elő konkrét módszert vagy eljárást, nem jelenti azt, hogy sérti a jogbiztonság elvét (2016. május 4-iPillbox 38 ítélet, C-477/14, EU:C:2016:324, 101. pont). Így nem szükséges, hogy maga a jogalkotási aktus technikai jellegű pontosításokat tartalmazzon, mivel az uniós jogalkotó olyan általános jogi kerethez is folyamodhat, amelyet adott esetben a későbbiekben pontosítani kell (2019. január 30-iPlanta Tabak ítélet, C-220/17, EU:C:2019:76, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44 Analógia útján, és figyelembe véve azt a széles mérlegelési jogkört is, amellyel az uniós jogalkotó a ráruházott hatáskörök gyakorlása keretében akkor rendelkezik, ha magatartása politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényel, illetve amikor összetett értékelést és mérlegelést kell végeznie (2019. január 30-iPlanta Tabak ítélet, C-220/17, EU:C:2019:76, 44. pont), e jogalkotó az általa elfogadott jogi aktusokban hivatkozhat valamely olyan szabványügyi szervezet által bevezetett műszaki szabványokra, mint a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO).

45 Pontosítani kell azonban, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az ilyen normákra való hivatkozás egyértelmű, pontos és hatásaikat illetően előre látható legyen annak érdekében, hogy az érintettek az uniós joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodhassanak (2019. december 3-iCseh Köztársaság kontra Parlament és Tanács ítélet, C-482/17, EU:C:2019:1035, 148. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46 A jelen ügyben egyrészt meg kell állapítani, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő, ISO-szabványokra való utalás megfelel e követelménynek, másrészt pedig nem vitatott, hogy ezen irányelvet az EUMSZ 297. cikk (1) bekezdésének megfelelően közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában. E körülmények között, tekintettel a jelen ítélet 43. és 44. pontjában kifejtettekre, önmagában az a körülmény, hogy az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése olyan ISO-szabványokra utal, amelyek - mind ez idáig - nem képezték ilyen közzététel tárgyát, nem kérdőjelezheti meg e rendelkezés érvényességét, EUMSZ 297. cikknek a jogbiztonság elvével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésére tekintettel.

47 Ebből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét az átláthatóság elvére, a 216/2013 rendeletre, valamint az EUMSZ 297. cikknek a jogbiztonság elvével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésére tekintettel.

48 Mindazonáltal, tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak az előterjesztett első kérdés alapját képező, a jelen ítélet 22. pontjában összefoglalt kétségeire, még hangsúlyozni kell, hogy a jogbiztonság elvének megfelelően, amint azt a jelen ítélet 41., 42. és 45. pontja pontosítja, az ISO-hoz hasonló szabványügyi testület által megállapított és valamely uniós jogalkotási aktussal kötelezővé tett műszaki szabványokra a jogalanyokkal szemben általában véve csak akkor lehet hivatkozni, ha azokat közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

49 Ezen elvből az is következik, hogy amikor e szabványokat egy ilyen szerv kiigazítja, általában véve a jogalanyokkal szemben csak az említett szabványok azon változatára lehet hivatkozni, amelyet közzétettek.

50 A jelen ügyben a vállalkozások - amint az a 2014/40 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének és 4. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából következik - nem hozhatnak forgalomba a tagállamok piacán, és nem is gyárthatnak olyan cigarettákat, amelyeknek a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szintje meghaladja az e rendelkezések közül az első által meghatározott azon legmagasabb mértéket, amelyet a második rendelkezésben említett ISO-szabványokban előírt módszerek alkalmazásával kell mérni. E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése egy e vállalkozásokat terhelő kötelezettséget ír elő.

51 Márpedig a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott szabványoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele hiányában a jogalanyok, akik a jelen ítélet 41., 42. és 45. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatot nem ismerik, általában nincsenek abban a helyzetben, hogy tudomást szerezzenek a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátás cigarettákra alkalmazandó mérésének módszereiről.

52 Mindemellett figyelembe kell venni az ISO által létrehozott rendszer sajátosságait, amely a nemzeti szabványügyi szervezetek hálózatából áll, amely lehetővé teszi e nemzeti szervezetek számára, hogy kérelemre hozzáférést biztosítsanak az ISO által megállapított szabványok hivatalos és hiteles változatához. Ennélfogva, ha a vállalkozások hozzáférnek a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett szabványok hivatalos és hiteles változatához, e szabványokra, és ennélfogva az e rendelkezésben szereplő, azokra való utalásra hivatkozni lehet velük szemben.

53 A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy az első kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét az átláthatóság elvére, a 216/2013 rendeletre, valamint az EUMSZ 297. cikknek a jogbiztonság elvével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésére tekintettel.

A harmadik kérdés a) pontjáról

54 Harmadik kérdésének a) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése érvényes-e ezen irányelv alapvető elveire, az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére és a keretegyezmény 5. cikkének (3) bekezdésére tekintettel, mivel a dohányipar részt vett a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott szabványok kidolgozásában.

55 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki, hogy melyek a 2014/40 irányelv azon alapvető elvei, amelyekre tekintettel ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét vizsgálni kellene.

56 Azt is hangsúlyozni kell, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése előírja a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai által jóváhagyott és felügyelt azon laboratóriumok kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátásra vonatkozó méréseinek ellenőrzését, amelyek nem tartoznak a dohányiparhoz, és amelyek felett a dohányipar - sem közvetlen, sem közvetett módon - nem gyakorol ellenőrzést. E rendelkezés tehát nem azoknak az ISO-szabványoknak a kidolgozására vonatkozik, amelyekre a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése utal.

57 Ennélfogva a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét kizárólag a keretegyezmény 5. cikkének (3) bekezdésére tekintettel kell vizsgálni, mivel a dohányipar részt vett a szóban forgó szabványoknak az ISO-nál történő kidolgozásában.

58 A keretegyezmény 5. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az egyezményben részes felek a dohányzás visszaszorításával kapcsolatos népegészségügyi politikájuk meghatározása és megvalósítása során fellépnek azért, hogy ezeket a politikákat megvédjék a dohányipar érdekeivel szemben, belső jogukkal összhangban.

59 Magából e rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy az nem tiltja a dohányiparnak a dohányzás visszaszorítását célzó szabályozás meghatározásában és megvalósításában való mindennemű részvételét, hanem csupán annak megakadályozására irányul, hogy az egyezményben részes felek dohányzás visszaszorítását célzó politikáit ne befolyásolják ezen iparág érdekei.

60 A keretegyezmény 5. cikke (3) bekezdésének ezen értelmezését erősítik meg az e rendelkezés végrehajtásaként hozott irányelvek is, amelyeknek ugyan nincs kötelező erejük, de a céljuk - a keretegyezmény 7. és 9. cikkének megfelelően - a szerződő felek segítése ezen egyezmény kötelező erejű rendelkezéseinek alkalmazásában. Ezeket az irányelveket konszenzussal fogadták el, beleértve az Uniót és tagállamait is, amint arra a 2014/40 irányelv (7) preambulumbekezdése rámutat (2016. május 4-iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C-547/14, EU:C:2016:325, 111. és 112. pont).

61 Az említett irányelvek ugyanis azt ajánlják, hogy a dohányiparral való interakciók legyenek korlátozottak és átláthatók, mindenképpen kerülve az érdekütközéseket a keretegyezményben részes egyes felek hivatali felelősei, illetve alkalmazottai tekintetében.

62 Következésképpen a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényessége nem vonható kétségbe a keretegyezmény 5. cikkének (3) bekezdésére tekintettel, pusztán a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett azon indokkal, hogy a dohányipar részt vett a szóban forgó szabványok ISO keretében történő kidolgozásában.

63 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a harmadik kérdés a) pontjának vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét a keretegyezmény 5. cikkének (3) bekezdésére tekintettel.

A harmadik kérdés b) pontjáról

64 Harmadik kérdésének b) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése érvényes-e, tekintettel ezen irányelv alapvető elveire, az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdésére, a keretegyezményre, valamint a Charta 24. és 35. cikkére, mivel tudományos tanulmányok bizonyítják, hogy az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott mérési módszerek nem tükrözik a dohányzók által ténylegesen belélegzett kátrány-, nikotin- és a szén-monoxid-szinteket.

65 Elöljáróban emlékeztetni kell a jelen ítélet 55. pontjában tett azon megállapításra, amely szerint a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki azokat az alapvető elveket, amelyekre tekintettel a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét vizsgálni kellene.

66 A jelen ítélet 64. pontjában említett kérdés alátámasztásaként a kérdést előterjesztő bíróság a Stichting Rookpreventie Jeugd által az alapeljárásban benyújtott, a jelen ítélet 21. pontjában idézett különböző iratokra hivatkozik.

67 Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy valamely uniós jogi aktus érvényességét a szóban forgó szabályozás elfogadásának időpontjában az uniós jogalkotó rendelkezésére álló tényekre tekintettel kell értékelni (2019. december 3-iCseh Köztársaság kontra Parlament és Tanács ítélet, C-482/17, EU:C:2019:1035, 80. pont).

68 Mivel a jelen ítélet 21. pontjában említett tanulmányok és egyéb iratok 2014. április 3-át, azaz a 2014/40 irányelv elfogadásának időpontját követően keletkeztek, azokat nem lehet figyelembe venni ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességének értékelésénél.

69 Ebből következik, hogy a harmadik kérdés b) pontjának vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdésére, a keretegyezményre, valamint a Charta 24. és 35. cikkére tekintettel.

A negyedik kérdés a) pontjáról

70 Negyedik kérdésének a) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy abban az esetben, ha a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére nem lehet hivatkozni a jogalanyokkal szemben, akkor melyik módszer alkalmazható a cigaretták kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátásának mérésére annak ellenőrzésére, hogy betartják-e az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb kibocsátási szinteket.

71 E kérdés egy olyan jogvita keretébe illeszkedik, amely azzal kapcsolatos, hogy az NVWA elutasította az arra irányuló kérelmet, hogy közigazgatási kényszerintézkedés útján kötelezze a dohánytermékek gyártóit, importőreit és forgalmazóit arra, hogy vonják ki a piacról a Hollandiában a fogyasztóknak kínált olyan füstszűrős cigarettákat, amelyek a rendeltetésszerű használatuk esetén nem tartják tiszteletben a 2014/40 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kibocsátási szinteket.

72 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós piacon történő forgalomba hozatalra szánt vagy ott gyártani szándékozott cigarettáknak meg kell felelniük a 2014/40 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szinteknek.

73 Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, mivel az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé nem tett ISO-szabványokra utal, a jogalanyokkal szemben általában nem érvényesíthető.

74 Következésképpen az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása érdekében a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az említett anyagok kibocsátási szintjeinek mérésére ténylegesen használt módszerek megfelelnek-e a 2014/40 irányelvnek, anélkül hogy figyelembe vennék ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdését.

75 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 2. cikkének 21. pontjából kitűnik, hogy a "kibocsátások" kifejezés olyan "anyagokat" jelöl, "amelyek a dohánytermék vagy kapcsolódó termék rendeltetésszerű felhasználása során szabadulnak fel, mint például a füstben előforduló anyagok vagy a füst nélküli dohánytermékek felhasználása során felszabaduló anyagok".

76 Másodszor, az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szintek méréseit az illetékes tagállami hatóságok által engedélyezett és felügyelt laboratóriumokban kell hitelesíteni. E laboratóriumok nem lehetnek a dohányágazat tulajdonában, illetve nem állhatnak a dohányágazat közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt.

77 Harmadszor, a 2014/40 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerint az említett kibocsátási szintek mérési módszereinek a Bizottság által elfogadott kiigazítása során figyelembe kell venni a tudományos és műszaki fejleményeket vagy a nemzetközileg elfogadott szabványokat.

78 Negyedszer, minden, az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb kibocsátási szint mérésére vonatkozó módszernek ténylegesen meg kell felelnie az irányelv 1. cikkében szereplő azon célkitűzésnek, amely az emberi egészség védelme magas szintjének biztosítására irányul, különös tekintettel a fiatalkorúak egészségének védelmére.

79 Ennélfogva a negyedik kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy abban az esetben, ha a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére nem lehet hivatkozni a jogalanyokkal szemben, akkor az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének végrehajtása céljából alkalmazott módszernek, a tudományos és műszaki fejlemények vagy a nemzetközileg elfogadott szabványokra tekintettel, megfelelőnek kell lennie ahhoz, hogy mérje a cigaretták rendeltetésszerű használat melletti kibocsátási szintjeit, figyelembe véve az emberi egészség védelmének magas szintjét, különös tekintettel a fiatalkorúak egészségének védelmére, az ezen módszer segítségével kapott mérések pontosságát pedig az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett, az illetékes tagállami hatóságok által engedélyezett és felügyelt laboratóriumokban kell hitelesíteni.

A negyedik kérdés b) pontjáról

80 Negyedik kérdésének b) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2014/40 irányelv 24. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó-e az alapjogvitára.

81 A dohánytermékekről és dohányzásra szolgáló termékekről szóló törvény 17a. cikkének (4) bekezdése, amely a 2014/40 irányelv 24. cikkének (3) bekezdését ültetette át, lehetővé teszi az államtitkár számára, hogy közegészségvédelmi okokból, miniszteri rendelettel betiltson egyes olyan dohánytermék-kategóriákat, amelyek megfelelnek a törvényben előírt vagy annak végrehajtási szabályaiban meghatározott követelményeknek.

82 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján - amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja - az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróság által előterjesztett kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (2017. december 20-iErzeugerorganisation Tiefkühlgemüse ítélet, C-516/16, EU:C:2017:1011, 80. pont).

83 Márpedig a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratok egyetlen eleméből sem következik, hogy az alapeljárás akár csak részben is arra a lehetőségre vonatkozik, amellyel az államtitkár a dohánytermékekről és dohányzásra szolgáló termékekről szóló törvény - 2014/40 irányelv 24. cikkének (3) bekezdését átültető - 17a. cikkének (4) bekezdése alapján rendelkezik.

84 Ebből következik, hogy a negyedik kérdés b) pontjára való válaszadás nyilvánvalóan egy hipotetikus kérdésre vonatkozó tanácsadó jellegű vélemény adásának minősülne, tévesen értelmezve az EUMSZ 267. cikk által létrehozott bírósági együttműködés keretében a Bíróságra bízott feladatot (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20-iErzeugerorganisation Tiefkühlgemüse ítélet, C-516/16, EU:C:2017:1011, 82. pont).

85 Következésképpen a negyedik kérdés b) pontja elfogadhatatlan.

A költségekről

86 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az előírja, hogy a tagállamokban forgalomba hozni szánt vagy ott gyártott cigarettákra vonatkozóan az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott legmagasabb kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-kibocsátási szinteket azon - ISO 4387, 10315, 8454 és 8243 - szabványokból eredő mérési módszerek alkalmazásával kell mérni, amelyekre az említett 4. cikk (1) bekezdése utal.

2) Az első kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét az átláthatóság elvére, az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus közzétételéről szóló, 2013. március 7-i 216/2013/EU tanácsi rendeletre, valamint az EUMSZ 297. cikknek a jogbiztonság elvével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésére tekintettel.

3) A harmadik kérdés a) pontjának vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye 5. cikkének (3) bekezdésére tekintettel.

4) A harmadik kérdés b) pontjának vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2014/40 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényességét az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdésére, az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. és 35. cikkére tekintettel.

5) Abban az esetben, ha a 2014/40 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére nem lehet hivatkozni a jogalanyokkal szemben, akkor az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének végrehajtása céljából alkalmazott módszernek, a tudományos és műszaki fejlemények vagy a nemzetközileg elfogadott szabványokra tekintettel, megfelelőnek kell lennie ahhoz, hogy mérje a cigaretták rendeltetésszerű használat melletti kibocsátási szintjeit, figyelembe véve az emberi egészség védelmének magas szintjét, különös tekintettel a fiatalkorúak egészségének védelmére, az ezen módszer segítségével kapott mérések pontosságát pedig az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett, az illetékes tagállami hatóságok által engedélyezett és felügyelt laboratóriumokban kell hitelesíteni.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.