BH 2021.3.73 A Ptk. 6:528. § (3) és (4) bekezdésére alapított igényérvényesítés nem opcionális a fél számára, a (4) bekezdés alapján akkor lehet a károsult jövedelemveszteségét megállapítani, ha a (3) bekezdés szerint az átlagjövedelem a balesetet szenvedett személy önhibáján kívül nem határozható meg [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:528. § (3)-(4) bek.].

Pertörténet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.53744/2017/47., Fővárosi Törvényszék Pf.632718/2019/4., Kúria Pfv.21600/2019/6. (*BH 2021.3.73*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a 2015. július 9. napján közlekedési balesetet szenvedett, amelyből eredő sérülései következtében bal oldali sípcsonttörés helyén álízület keletkezett tengelyeltéréssel, továbbá mérsékelt fokú térdízületi és jelentős fokú bokaízületi mozgásbeszűkülés, a bal alsó végtag 5 centiméteres rövidülése, mérsékelt fokú izomsorvadás, jelentős fokú instabilitás és csökkent terhelhetőség alakult ki nála.

[2] A felperes a balesetet megelőzően kőművesként dolgozott külföldön és Magyarországon egyaránt. Bejelentett munkahelyet igazolni nem tudott.

[3] A baleset időpontjában a gépkocsi üzembentartójának az alperesnél volt érvényes kötelező felelősségbiztosítási szerződése.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítése iránt indított keresetet. Keresetveszteség iránt is előterjesztett keresetet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:528. § (4) bekezdésére történő hivatkozással.

[5] Az alperes ellenkérelmében a keresetveszteségre alapozott igény tekintetében a kereset elutasítását kérte. Utalt arra, hogy a felperes nem igazolta a baleset előtti munkakörét és az ebből származó jövedelme összegét sem, ezért keresetvesztesége nem állapítható meg. Hivatkozása szerint a Ptk. 6:528. § (4) bekezdésében írtak csak abban az esetben alkalmazhatók, amennyiben a baleset előtti egy évben az elért jövedelemben jelentős különbségek vannak.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adva - egyebek mellett - 2016. szeptember 1. napjától jövedelempótló járadék megfizetésére kötelezte az alperest a Ptk. 6:528. § (4) bekezdés alkalmazásával.

[7] Indokolása szerint a felperes a balesetből adódó maradványállapota folytán a balesetet megelőző munkáját nem tudta végezni, az ebből adódó keresetkiesés megfizetése az alperest terheli.

[8] Álláspontja szerint a törvény rendelkezéseiből nem következik az, hogy a keresetveszteséget pótló járadékot csak olyan személy javára lehet megállapítani, aki a balesetet megelőzően munkaviszonyban állt, vagy egyéb keresőfoglalkozást folytatott. Érvelése szerint nincs szükség annak kifejezett bizonyítására sem, hogy a baleset nélkül a jövőben munkaviszonyt létesített volna.

[9] Helytállónak tartotta a felperes hivatkozását az azonos munkakörben elérhető átlagkereset összegére. A számítás körében utalt az 1/2006. (V. 22.) PK véleményben foglaltakra.

[10] Az elsőfokú bíróság a felperes számításait elfogadva a 2016. szeptember 1. és 2017. július 31. közötti időszakra a felperes jövedelemveszteségét 1 076 922 forintban határozta meg; 2017. augusztus 1. napjától havi 60 886 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest.

[11] A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.

[12] A jövedelemveszteség iránti igénnyel kapcsolatban kifejtette: az, hogy a felperes nem bizonyított adózott jövedelmet a baleset előtt, és megsértette az adózási jogszabályokat, a károkozót nem mentesíti.

[13] Megjegyezte, hogy a felperes nem teljesen a Ptk.-ban írtaknak megfelelően terjesztette elő a keresetét, ugyanis a Ptk. 6:528. § (3) és (4) bekezdése vagylagos kritériumokat ír elő, vagyis az igény érvényesítőjének a lehetőségekhez mérten meg kell próbálnia igazolni a károsodást megelőző egy évben elért havi átlagjövedelmét, és ha ez valamilyen okból nem vezet eredményre, akkor ad a Ptk. 6:528. § (4) bekezdése lehetőséget az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmének az alapulvételére.

[14] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a tekintetben, hogy a felperes igénye bizonyított volt, azt a tanúvallomások alátámasztották. Álláspontja szerint a bizonyítási eljárás során az is egyértelművé vált, hogy a felperes jövedelmének összegszerűsége pontosan nem kimutatható.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[15] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetveszteség címén megítélt kereset elutasítását kérte.

[16] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 6:528. § (3) és (4) bekezdését.

[20] Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.522/2010/7. számú ítéletére, amely szerint a baleset előtti jövedelem igazolására csak bérszámfejtő lap szolgálhat, amely tanúvallomással nem pótolható.

[21] Utalt a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.589/2009/4. számú ítéletére is, amely kimondta, hogy jövedelemveszteség számításánál figyelembe vehető jövedelem csak az olyan jövedelem lehet, amely vonatkozásában a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozóan a magánszemély adófizetési kötelezettségét teljesítette. Előadta, hogy az általános adókötelezettség elvéből következően olyan jövedelem, amely be nem jelentett munkából származott, nem képezheti jövedelemveszteség alapját.

[24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint igazolta a balesetet megelőző jövedelmét, és a keresetveszteséget a Ptk. 6:528. § (4) bekezdése szerint kell meghatározni.

A Kúria döntése és jogi indokai