3006/2023. (I. 13.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.388/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.II.60.019/2021/18. számú határozata - melynek megismétlése tárgyában a 3426/2022. (X. 21.) AB végzéssel megszüntette az eljárást - alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője (dr. Marosi Zoltán ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Kfv.III.37.388/2021/2. számú végzése és a Kúria Jpe.II.60.019/2021/18. számú határozata ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései megsértését kifogásolta.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszának alapjául szolgáló ügyben a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) megállapította, hogy az indítványozó 2016. október 6-a és 2017. október 22. között alkalmazott egyik tarifacsomagban két év hűségidővel lakossági ügyfeleknek kínált kedvezményes készülékeket népszerűsítő kommunikációs eszközein a fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amikor elhallgatta, hogy amennyiben a fogyasztó készülékvásárlási lehetőséggel is él, akkor az általa fizetendő előfizetői díj magasabb, mint amennyiben kizárólag hűségidő vállalása mellett előfizetésre vonatkozó szerződést kötne, tehát a készülékvásárlásra tekintettel többletköltsége keletkezik, ezért 1 800 000 000 Ft versenyfelügyeleti bírságot szabott ki az indítványozóval szemben.
[3] A Fővárosi Törvényszék 105.K.701.058/2020/24. számú ítéletében a jogsértés megállapítása tekintetében elutasította az indítványozó keresetét, míg a bírság vonatkozásába megsemmisítette a GVH határozatát és új eljárás lefolytatására kötelezte.
[4] A Kúria Kfv.III.37.388/2021/2. számú végzésével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. §-a alapján megtagadta az indítványozó (és az alperes GVH) felülvizsgálati kérelmének befogadását, mert megítélése szerint a jogerős ítélet nem vetett fel olyan elvi jelentőségű kérdést, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, illetve nem tartotta valószínűsíthetőnek, hogy a jogegység megbomlásának veszélye állna fenn. A Kúria szerint a bírság esetlegesen kirívóan magas összege önmagában nem alapozhatja meg a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában foglalt feltételek fennálltát. A Kúria a közigazgatási jogvitához kapcsolódóan az Európai Unió Bírósága előtti előzetes döntéshozatali eljárás szükségességét sem állapította meg. Az indítványozó által előadott eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértések vonatkozásában a Kúria rögzítette, hogy e tárgyban kizárólag a felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló ítéletben vagy végzésben kerülhet sor, ugyanakkor az indítványozó által hivatkozott jogszabálysértések nem minősülnek olyan jogsértéseknek, amelyek kimerítenék a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjában foglaltakat.
[5] A Kúria az indítványozó Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjával kapcsolatban előadott érveire válaszul röviden ismertette az indítványozó által hivatkozott eseti döntések lényegét, és megállapította, hogy azok tényállása relevánsan eltér a jelen ügytől, ezért nem merült fel a Kúria által közzétett eseti határozatban kifejtettektől eltérő jogértelmezésen alapuló kérdés. A Kúria összességében úgy ítélte meg, hogy az indítványozó (és az alperes GVH) az elsőfokú bíróság ítéletének felülmérlegelését kérték, felülvizsgálati kérelmeik felsőbírósági iránymutatást igénylő kérdést nem vetettek fel.
[6] A Kúria Jpe.II.60.019/2021/18. számú határozatával elutasította az indítványozó jogegységi panaszát, mert az elsőfokú ítélet esetében nem tartotta megállapíthatónak, hogy eltért volna a Kúria korábbi joggyakorlatától.
[7] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria Kfv.III.37.388/2021/2. számú végzésének megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint az sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit. Az indítványozó a jelen alkotmányjogi panaszát a Kúria Jpe.II.60.019/2021/18. számú határozata ellen is előterjesztette.
[8] Az indítványozó a Kúria Kfv.III.37.388/2021/2. számú végzésével összefüggésben jogegységi panaszeljárást is kezdeményezett, a Kúria Jpe.II.60.019/2021/18. számú határozatával elutasította az indítványozó jogegységi panaszát, amely ellen az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt, amelyet később visszavont, ezért az Alkotmánybíróság e tárgyban 3426/2022. (X. 21.) AB végzéssel megszüntette az alkotmányjogi panaszeljárást.
[9] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott kúriai végzés és jogegységi panasz tárgyában hozott határozat alaptörvény-ellenessége abban áll, hogy érdemi jogkérdésekről foglaltak állást anélkül, hogy biztosították volna az indítványozó számára az őt megillető garanciális eljárási jogokat. E körben az indítványozó azt kifogásolta, hogy a Kúria végzésében összevetette az alapügy tényállását az indítványozó felülvizsgálati kérelmében hivatkozott precedens értékű kúriai döntésekkel, azonban az indítványozó számára nem biztosított garanciális jogokat, amely eljárásával megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit. E tekintetben a jogegységi panasz tárgyában hozott határozat alaptörvény-ellenessége abban áll az indítványozó szerint, hogy nem orvosolta a kúriai végzés okozta jogsérelmet.
[10] Az indítványozó szerint az alapügy összevetése a precedens értékű kúriai határozatokkal az érdemi döntéshozatal folyamata, ezért érdemi felülvizsgálatnak minősül.
[11] Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy a Kúria nem tartott nyilvános szóbeli tárgyalást, illetve nem állapította meg az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárása kezdeményezésének szükségességét, míg a jogegységi panaszos eljárásban kirekesztette ezt a jogalapot a vizsgálat kereteiből.
[12] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzésének az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárása kezdeményezésének szükségessége tárgyában részletesen számot kellett volna adnia az ún. CILFIT-kritériumokról. Az indítványozó ezen kifogásával összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) Bio Farmland kontra Románia (43639/17.), 2021. július 13. ítéletére hivatkozott.
[13] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[14] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[15] A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, mivel az indítványozó a Kfv.III.37.388/2021/2. számú végzésével szemben már korábban alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyet az Alkotmánybíróság 3540/2021. (XII. 22.) AB végzésében az indítvány a folyamatban lévő jogegységi panaszeljárás miatti "idő előtti" volta miatt utasított vissza, így az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje megtartottnak minősül. Az indítványozó a Kúria Jpe.II.60.019/2021/18. számú határozatát 2022. március 16-án vette kézhez, így a 2022. május 13-án érkeztetett alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt határidőn belül nyújtotta be az indítványozó. Az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[16] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.
[17] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.
[18] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha alkotmányjogi panasz esetén egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[19] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét külön nem indokolta, e körben lényegében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértése körében előadott érvelését vonatkoztatta az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában előterjesztett indítványára. Tekintettel arra, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog tartalmilag nem feleltethetők meg egymásnak, ezért az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való joga megsértésére vonatkozó érvelése egyidejűleg nem szolgálhat alapul a jogorvoslathoz való jog sérelmét állító indítványelemhez. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására" (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).
[20] Mindezekre tekintettel az indítványnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének megsértését állító része nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt indokolási kötelezettségnek.
[21] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást.
[22] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[23] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata (3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).
[24] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét alapvetően abban látta, hogy a Kúria anélkül vetette össze a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti döntéseket az indítványozó ügyével, hogy biztosította volna a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból fakadó garanciális jogokat, hiszen érdemi eljárás elrendelése nélkül érdemi mérlegelést végzett a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésében. Ezen túlmenően azt is kifogásolta az indítványozó, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelme tárgyában a Kúria indokolásában nem adott számot a CILFIT-kritériumok teljesüléséről.
[25] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben (3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).
[26] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "nem feladatköre az Alkotmánybíróságnak - és erre vonatkozó hatásköre sincs - hogy az ügyazonosság vagy a jogkérdésben való eltérés tekintetében állást foglaljon, bírói döntést törvényességi kérdésekben és szempontok alapján felülbíráljon. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata és értékelése, azokban való állásfoglalás és döntés meghozatala a vonatkozó törvény alapján a Kúria erre kijelölt tanácsának a hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság feladata nem a bíróságok tény-, illetve jogkérdésekben elfoglalt álláspontjának a felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot a bíróságoktól számon kérje." (3340/2022. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [28])
[27] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy alapvetően szakjogi kérdés annak eldöntése, hogy egy adott ügyben hozott ítélet jogkérdésben eltér-e a Kúria hivatkozott eseti döntéseiben foglaltaktól, ily módon amennyiben prima facie önkényes jogalkalmazás esete nem áll fenn, nem veti fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét, ha a Kúria a Kp. 118. §-a alapján megtagadja a felülvizsgálati eljárást. Tekintettel arra, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdésének a) pontjának aa) alpontja, illetve a b) pontja törvény által nevesítetten olyan szempontok mérlegelését írják elő a Kúria számára, amelyek a konkrét ügyben hivatkozott joggyakorlat összevetését kívánják meg, amennyiben ezen összevetés nem terjeszkedik túl a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának kérdésén, nem állapítható meg, hogy a Kúria érdemi vizsgálatot folytatott volna, ekként az indítványozó által hivatkozott garanciális jogok sérelméhez sem vezethetett.
[28] Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány az előzetes döntéshozatali eljárás szükségességére vonatkozó kúriai indokolás hiányossága vonatkozásában sem vetette fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét, hiszen a Kúria a felülvizsgálat kérelem befogadhatósága körén belül maradva - az előzetes döntéshozatali eljárás szükségességét érintően is - áttekintette az indítványozó által hivatkozott ítélkezési gyakorlatot és választ adott az indítványozó kifogására. Az Alkotmánybíróság utal azon gyakorlatára, amely szerint "[a] bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]).
[29] Az Alkotmánybíróság áttekintette a Kúria jogegységi panaszeljárásban hozott határozatát és megállapította, hogy a Kúria részletesen megvizsgálta, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadhatósága tárgyában hozott kúriai végzésben hivatkozott ügyek és az alapügy közötti ténybeli eltérést jól ítélte-e meg az ítélkező tanács. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa megfelelően indokolt határozatában számot adott az indítványozó által kifogásolt ügyazonosság kérdésében hivatkozott döntések értékeléséről.
[30] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a "a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírói szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]-[15]).
[31] Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria végzésében, illetve a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa az indítványozóval ellentétes jogi álláspontra helyezkedtek, a döntésüket alátámasztó érveikről számot adtak.
[32] Az indítványozó a támadott végzés és határozat alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[33] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva - az Abtv. 52. § (1b) bekezdésére, 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira tekintettel visszautasította.
Budapest, 2022. december 13.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1284/2022.