243/B/1995. AB határozat

Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. számú tvr. végrehajtására kiadott 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet 57. § (2) bekezdése alkotmányellenességének - bírói kezdeményezésre történő - vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály részleges alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés és indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az - időközben hatályon kívül helyezett - állategészségügyről szóló 1981. évi 3. számú törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet 57. § (2) bekezdés utolsó fordulatának "a trágya kivételével" szövegrésze alkotmányellenes volt, ezért a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 10.P.62.060/1993. számú ügyben nem alkalmazható.

INDOKOLÁS

I.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, és kérte annak megállapítását, hogy az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) végrehajtására kiadott 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 57. § (2) bekezdésének "a trágya kivételével" szövegrésze alkotmányellenes, ezért a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 10.P.62.060/1993. számú ügyben nem alkalmazható.

Az indítványozó álláspontja szerint az alapjogszabály - a Tvr. - a kártalanítani rendelt tárgyak körét nem korlátozza. A Vhr. említett rendelkezése az alapjogszabályon túlterjeszkedve a kártalanítani rendelt tárgyak köréből a trágyát kiemeli és a kártalanítást a trágya vonatkozásában kizárja. A Vhr. ezen rendelkezése nem áll összhangban a magasabb szintű jogszabály - a Tvr. - rendelkezésével, ennek folytán a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésébe ütközik, amely szerint az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.

A Vhr. ezen túlmenően ellentétben áll az Alkotmánynak a tulajdon védelméről szóló 13. § (1) bekezdésével is.

Az indítvány által érintett Tvr. 15. § (3) bekezdése értelmében:

"Nem jár kártalanítás

a) az országba tilalom ellenére behozott állatokért és a tartásukkal kapcsolatos tárgyakért;

b) ha az állat betegségre gyanús állapotát a tulajdonos nem jelentette, illetőleg az előírt óvó rendszabályokat nem tartotta meg;

c) ha a tulajdonátruházással szerzett állat betegségéről, fertőzöttségéről a tulajdonosnak az állat megszerzésekor tudomása volt;

d) a vadon élő, a kedvtelésből, a tudományos és a laboratóriumi vizsgálati, valamint a szolgálati célból és a bemutatás céljából tartott állatokért."

A Vhr. 57. § (2) bekezdése szerint: "Kártalanítás jár az elkülönítőbe vitt, de vissza nem adott állatért, továbbá az állatbetegségek terjedésének megakadályozása miatt megsemmisített anyagokért, tárgyakért, a trágya kivételével".

Az Alkotmány 13. §-ában foglaltak szerint:

"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

A Jat. 1. § (2) bekezdése értelmében:

"... az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

II.

Az indítvány megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárása során hatályban lévő jogszabály alkotmányosságát vizsgálja.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli.

Ez esetben az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály tekintetében is lefolytatja az alkotmányossági vizsgálatot, azonban az alkotmányellenesség megállapítása mellett nem alkalmazhatja a megsemmisítést, csupán a konkrét bírósági eljárásban való alkalmazás tilalmát mondhatja ki [1475/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 746-747.].

Jelen vizsgálat tárgyául szolgáló jogszabályt, a Vhr.-t a 41/1997. (V. 28.) FM rendelet 1997. július 1-jével hatályon kívül helyezte. A per alapjául szolgáló jogviszonyt azonban a korábban hatályos jogszabály alapján kell elbírálni, s ily módon vált szükségessé a hatályon kívül helyezett jogszabály vizsgálata [3/1993. (II. 4.) AB határozat, ABH 1993, 42.].

2. Az Alkotmánybíróság elsőként a jogforrási hierarchia szempontjából vizsgálta az indítványt.

A Jat. 1. § (2) bekezdésének a jogforrási hierarchiára vonatkozó általános tételét az Alkotmány 37. § (3) bekezdése törvény (tvr.) és rendelet viszonyára nézve külön is nevesíti, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálatát e körben folytatta le.

Az Alkotmány 37. § (3) bekezdésében kimondja, hogy:

"A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek."

A Tvr. végrehajtására kiadott Vhr. a kártalanítás témakörében a Tvr.-ben rögzített felsorolástól eltérően, azon túlterjeszkedve szabályozza a kártalanítás kizártságának eseteit. A főként felróhatósági okokra visszavezethető kizáró okokon túlmenően, a Tvr. szabályaival összhangban nem álló objektív kizáró okot is említ a Vhr., s ezáltal a Tvr.-rel ellentétes szabályozást ad. A Vhr. ily módon sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését, mivel alkotmányellenesen terjeszkedik túl a Tvr.-en, kerül azzal ellentétbe.

3. Tekintve, hogy az alkotmányellenesség a fentiek alapján megállapításra került, szükségtelenné vált az indítványban jelzett másik alkotmányossági probléma, a tulajdonhoz való jog sérelme körében is lefolytatni a vizsgálatot.

4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Eljárását az 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján folytatta le, az alkalmazhatóság kérdésében a 43. § (4) bekezdésére tekintettel döntött.

Budapest, 1998. december 8.

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró