BH 2005.1.22 A korábban hatályos törvényben meghatározott konszernjogi felelősség [Gt. 328. §-ának (2) bek.] önmagában a közvetlen irányítási pozíció jogkövetkezménye és nem korlátozódik azokért a tartozásokért való helytállásra, amelyek a Gt. 328. §-a (1) bekezdésében írt utasítási jog tényleges gyakorlásával összefüggésben keletkeztek [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 282. §, 328. § (1) és (2) bek.].

Az Sz. T. V. átalakulásával 1993. június 1. napján létrejött az Sz. Rt., melynek egyszemélyes alapítója és a részvényesi jogok gyakorlója az Állami Vagyonügynökség volt. Az 1995. június 16-án hatályba lépett 1995. évi XXXIX. tv. (továbbiakban: Ptv.) egységesítette az állami privatizációs szervezetet, 9. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁV Rt.) elnevezése Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságra (ÁPV Rt.) változott, tehát az ÁPV Rt.-t az ÁV Rt. alapító okiratának a módosításával alakította ki [Ptv. 70. § (7) bek.]. Ugyanakkor megszüntette az ÁVÜ-t, azzal, hogy jogai és kötelezettségei - egyetemleges jogutódlás mellett - az ÁPV Rt.-re szállnak. Az ÁVÜ által kezelt ideiglenesen állami tulajdonban maradó vagyon felett pedig a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja. Ez a vagyon, a tartósan állami tulajdonban lévő - korábban az ÁV Rt. alaptőkéjének részét képező vagyonnal együtt - az ÁPV. Rt.-hez rendelt vagyonnak minősül. E törvény alapján az alperes az Sz. Rt. részvényeinek 100%-át megszerezte. A felszámolás alá került Sz. Rt.-t a cégbíróság 2002. január 21-i hatállyal törölte a cégjegyzékből, a felszámolási eljárás befejezéséről és az adós megszüntetéséről döntő bírósági határozat alapján. A felpereseknek a felszámolási eljárásban bejelentett követelései az adós vagyonából - fedezet híján - nem kerültek kiegyenlítésre.

A felperesek módosított keresetükben a kielégítésre nem került tőke- és járulékai megfizetése iránti követelésük jogalapjául az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 328. §-ának (2) bekezdését jelölték meg, másodlagos jogcímként a régi Gt. 326. §-ának (3) bekezdésére utaltak. Elsődleges kereseti kérelmükkel összefüggésben hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 31.654/2000/5. számú végzésében kifejtettekre. Álláspontjuk szerint az alperes konszernjogi felelőssége fennáll abból a tényből következően, hogy 1995. június 16. napjától közvetlen irányítással rendelkezett az Sz. Rt.-ben.

Az alperes a keresetek összegét nem vitatta, azonban azok elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy konszernjogi felelőssége nem áll fenn.

Az elsőfokú bíróság helyt adott ítéletével az I., III-VII. r. felperesek keresetének mind a tőke, mind a kamatok vonatkozásában. A II. r. felperes keresetét azzal az indokolással utasította el, hogy a keresetét a régi Gt. 326. §-ának (3) bekezdésére alapította, és nem tett eleget az azzal összefüggő bizonyítási kötelezettségének.

Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az I., III-VII. r. felperesek által keresetük jogcíméül megjelölt régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése az irányító társaság objektív felelősségét állapítja meg a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság tartozásaiért, mely felelősség független a régi Gt. 328. §-ának (1) bekezdésében írt utasításadási jog gyakorlásától. Az alperes felelőssége ezért nem függ attól, hogy irányító befolyással rendelkező részvényesként adott-e utasítást a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaságnak.

A másodfokú bíróság az alperes és a II. r. felperes fellebbezése folytán meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. r. felperesnek 7 333 550 forintot és ennek 1996. január 1. napjától 2001. december 31. napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét, 2002. január 1. napjától a kifizetésig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű törvényes kamatát. Az ítélet egyéb rendelkezéseit azzal hagyta helyben, hogy 2002. január 1. napjától az alperes a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamat megfizetésére köteles.

A másodfokú bíróság az adott tényállás alapján megállapította, hogy az Sz. Rt. részvényeinek 100%-át birtokló, költségvetési szervként működő ÁVÜ-re a régi Gt. konszernjogi szabályai nem voltak irányadóak. E szabályokat azonban akkortól kezdve, amikor az alperes a jogszabály rendelkezése folytán az ÁVÜ-től megszerezte az Sz. Rt. részvényeinek 100%-át, alkalmazni kell. Hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 31.654/2000/5. számú határozatában, figyelemmel a 33/1993. (V. 28.) AB határozatra és az azt követően született jogi szabályozásra, úgy foglalt állást, hogy az alperesre a régi Gt. konszernjogi szabályai irányadóak. Annak alkalmazása nem függ attól, hogy a konszernjogi helyzet a részvénytársaság alapítása vagy működése során következett-e be. Az Sz. Rt. az alperes egyszemélyes társasága volt. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint a régi Gt. konszernjogi szabályai az egyszemélyes részvénytársaságra is irányadóak.

A régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése értelmében az irányító rt. felelőssége az ellenőrzött rt. tartozásaiért korlátlan és független attól, hogy az irányító rt. gyakorolta-e a Gt. 328. §-ának (1) bekezdése szerint őt megillető utasítás jogát. Az alperes felelőssége mindazon tartozások tekintetében fennáll, amelyek a konszernjogi helyzet létrejötte, tehát 1995. június 16-a után keletkeztek.

A másodfokú bíróság a 16. sorszámú kiegészítő ítéletével megállapította, hogy az I. r. felperes jogutódja a C.-C. Kft., amely VIII. r. felperesként vett részt a perben.

A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-ának (2) bekezdésére alapítottan az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján az ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Kifejtette, hogy mind az elsőfokú-, mind a másodfokú bíróság ítélkezési gyakorlata megosztott a tekintetben, hogy alkalmazhatók-e a régi Gt. konszernjogi felelősségi szabályai az alperes ÁPV Rt.-re. Ennek alátámasztására utalt a konszernjogi felelősség fennállását elismerő és azt elutasító ítéletekre. Érvelése szerint a bírói gyakorlat változása a másodfokú ítéletében is hivatkozott Gfv. X. 31.654/2000/5. számú végzés indokolásában kifejtettekre vezethető vissza. A végzés indokolása azonban az utasításadás és a tartozás létrejötte tekintetében többféle módon értelmezhető. Az alperes álláspontja szerint a többségi részesedés, a közvetlen irányítás joga, mint objektív helyzet önmagában nem telepíthet kimenthetetlen felelősséget az irányító részvénytársaságra. A régi Gt. 328. §-ának (1) bekezdésében írt feltételek megvalósulása vezethet csak el a (2) bekezdésben megszabott következmény alkalmazásához, ezért vizsgálni kell az alperes magatartását, valamint az utasításadási jog és a tartozás fennállta közti oksági összefüggést. Ebből következően jogszabálysértően jártak el a bíróságok, amikor a konszernjogi felelősséget a régi Gt.-beli feltételek egy részének vizsgálata mellett mondták ki, és az utasításadási jog érvényesülése tekintetében a bizonyítási eljárást mellőzték.