657/B/2000. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő finanszírozásáról szóló 120/2000. (VII. 7.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda internetes honlapján megjelent tájékoztatással kapcsolatos indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő finanszírozásáról szóló 120/2000. (VII. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Sérelmezte, hogy az államilag finanszírozott hallgatók körét meghatározó rendelkezés szerint az állam csak az első diploma megszerzését támogatja állami finanszírozással.
Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés több szempontból ellentétes az Alkotmánnyal. Így sérti az Alkotmány 70/F. §-ában garantált oktatáshoz való jogot, mert "nem biztosítja a képességek szerinti hozzáférhetőséget a felsőoktatásban". Továbbá az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, mert "a támogatott alapképzésből minden diplomás embert kirekeszt''. A rendelkezés "esélyegyenlőtlenséget okoz" azáltal is, hogy a költségtérítéses első képzésben részt vett hallgató az újabb felsőfokú képzés során sem részesülhet állami támogatásban. Ezen túlmenően az indítványozó az Alkotmány 16. §-ának sérelmét látja abban, hogy az állam nem fordít megfelelő gondot az ifjúságra, mivel kiszolgáltatott helyzetbe kerül a hallgató azáltal, hogy tandíjat kell fizetnie.
Az indítványozó hivatkozott még az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményhez (a továbbiakban: Egyezmény) fűzött Első kiegészítő jegyzőkönyvének 2. cikke, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) által kialakított ítélkezési gyakorlat sérelmére. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: Egyezségokmány) 13. cikkével is ellentétes.
Újabb beadványában kifogásolta még az indítványozó az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda internetes honlapján megjelenő tájékoztatást is. Ez ugyanis az indítványozó állítása szerint azt a téves közlést tartalmazza, miszerint a felsőoktatási intézmény "döntheti majd el, hogy államilag finanszírozott vagy költségtérítéses képzésre veszi-e fel" a felsőfokú tanulmányait megszakító tanulót. Ez az indítványozó véleménye szerint ellentétes a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 124/E. § d) pontja és az általa kifogásolt rendelkezés együttes értelmezésével.
II.
(2) Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
"16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.
(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg."
2. Az Egyezménynek az indítvánnyal érintett rendelkezése:
"2. Cikk - Oktatáshoz való jog
Senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatkörök gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülök vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz és tanításhoz való jogot."
3. Az Egyezségokmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
"13. Cikk
1. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenkinek joga van a művelődéshez.
(...)"
"2. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy e jog teljes megvalósítása érdekében:
(...)
c) a felsőoktatást teljesen egyenlő feltételekkel a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján;"
4. A Rendeletnek az indítvánnyal érintett rendelkezése:
"3. § (1) A felsőoktatási intézmények államilag finanszírozott hallgatóinak tekintendők a
a) a nappali, esti, levelező első akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben,
b) a nappali, esti, levelező első alapképzésben,
c) a nappali első szakirányú továbbképzésben,
d) a nappali első kiegészítő alapképzésben
részt vevő, államilag finanszírozott helyre felvett magyar állampolgárságú, hallgatói jogviszonnyal rendelkező hallgatói legfeljebb a 6. §-ban meghatározott időtartamig."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezéssel kapcsolatban a felsőoktatási intézményekben folytatott alapképzésen kívüli tanulmányok tandíj-kötelezettségét sérelmezte. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatási intézmények hallgatói számára előírt tandíjfizetési kötelezettség alkotmányosságát a 79/1995. (XII. 21.) AB határozatában (ABH 1995. 399.) már vizsgálta. Az Alkotmánybíróság vizsgálata kiterjedt a jelen indítvány által is megjelölt alkotmányi rendelkezésekre.
Az Alkotmánybíróság jelzett határozatában megállapította, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatói számára meghatározott tandíjfizetési kötelezettség nem sérti az Alkotmány 16. és 70/F. §-ait. Mivel pedig a felsőoktatási intézményekben tanulók tandíjfizetési kötelezettsége általában véve nem alkotmányellenes, ezért a nem alapképzésben részt vevő hallgatók tandíjfizetési kötelezettsége sem lehet ellentétes a megjelölt alkotmányi rendelkezésekkel.
2. A fentiekben említett határozatában, valamint egy másik határozatában [35/1995. (VI. 2.) AB határozat, ABH 1995. 163.] az Alkotmánybíróság vizsgálta az oktatáshoz való jog részletszabályainak a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásával való összhangját is. A 79/1995. (XII. 21.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatóinak tandíjfizetési kötelezettsége az Egyezségokmány 13. cikkével nem ellentétes (ABH 1995. 399., 411.). A 35/1995. (VI. 2.) AB határozatában pedig az Alkotmánybíróság vizsgálata az oktatáshoz való joggal kapcsolatban az Egyezményhez fűzött Első kiegészítő jegyzőkönyvének 2. cikkére, valamint az Egyezségokmány 13. cikkére vonatkozott. Ennek során az Alkotmánybíróság a Bíróságnak a Case of Belgian Linguistic, Judgement of 23 July 1968. Series A, 6. ügyben hozott döntésére hivatkozott. A döntés alapján egyértelmű, hogy a Bíróság "nem zárta ki azt, hogy az Egyezményben részes államok állíthatnának bizonyos feltételeket, követelményeket az oktatási létesítményekbe bejutni készülők számára, különösen a magasabb szintű oktatás tekintetében." (ABH 1995. 163., 165-166.) Tehát a strasbourgi gyakorlat alapján is megállapítható, hogy az állam nem köteles magasabb képzettség megszerzésének bárminemű finanszírozására vagy támogatására (vö. No. 6853/74, Dec. 9. 3.77, D.R, p. 27., illetve No. 14688/89, Dec. 4.12.89., D.R. 64., p. 188).
3. Az indítványozó továbbá azt is állította, hogy a kifogásolt rendelkezés ütközik az Alkotmány 70/A. §-ába, mert a tandíjfizetési kötelezettség szempontjából hátrányosan megkülönbözteti a felsőoktatási intézmények egyes hallgatóit.
Az Alkotmánybíróság több ízben értelmezte az Alkotmány 70/A. §-a szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nemcsak az emberi, illetve állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom - amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre (másodlagos alapjogi teszt). Ez azt jelenti, hogy a nem alapjogokat érintő, bármely más szempont szerinti megkülönböztetés is alkotmányellenes, ha az az emberi méltósághoz való jog sérelmével jár. A megkülönböztetés - az Alkotmánybíróság által alkalmazott ismérvek szerint - akkor sérti az emberi méltósághoz való jogot, ha "önkényes", azaz "indokolatlan" vagyis nincs ésszerű oka. Az ilyen esetben ugyanis bizonyosan nem kezelték az érintetteket egyenlő méltóságú személyként, s nem értékelték mindegyikük szempontjait hasonló figyelemmel és méltányossággal. Következésképpen valamely alapjognak nem minősülő jog vagy helyzet tekintetében alkotmányellenes a megkülönböztetés, ha az önkényes. (857/B/1994. AB határozat, ABH 1995. 716., 717.)
A kifogásolt rendelkezés alapján a jogalkotó a felsőoktatási intézmények államilag finanszírozott hallgatóinak csak azokat tekinti, akik első alapképzésben, szakirányú továbbképzésben, illetve kiegészítő alapképzésben vesznek részt. Ezzel szemben a hallgatók azon csoportja, amelyek már részt vettek egy hasonló alapképzésben, nem részesülnek a felsőfokú tanulmányokra tekintettel biztosított állami támogatásban.
A felsőoktatási képzésben való részvétel állami finanszírozása nem tekinthető alapjognak. Az államilag finanszírozott, illetve nem finanszírozott hallgatók közötti különbségtétel tehát csak akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha a megkülönböztetés önkényes. A felsőoktatási képzés állami finanszírozása tekintetében alkalmazott megkülönböztetés azonban nem indokolatlan. Az állam nem kötelezhető arra, hogy ugyanannak a személynek korlátlan számú felsőfokú képzést biztosítson ingyenesen. A felsőfokú végzettséggel már rendelkező személy képes arra, hogy - munkavállalását követően - esetleges további tanulmányait saját keresményéből finanszírozza. Szintén elfogadható az az oktatáspolitikai cél, hogy az állam nem támogatja tandíjmentességgel azokat, akik eredménytelenül próbálkoznak egy felsőfokú végzettség megszerzésével, illetve akik tanulmányaikat félbehagyva újabb képzettség megszerzésével kísérleteznek. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az első alapképzés megkezdését követően, illetve az első diploma megszerzése után ne lenne bárkinek lehetősége arra, hogy további felsőfokú tanulmányokat folytasson, illetve újabb diplomát szerezzen. Ennek finanszírozásáról azonban - a jelenlegi szabályozás mellett - saját maga köteles gondoskodni. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az oktatáspolitika meghatározása az Országgyűlés és a Kormány feladata. Nincs alkotmányos akadálya annak, hogy az állam a felsőoktatásban részt vevők támogatási rendszerét átalakítsa, kedvezményeket adjon vagy vonjon el. Erre az alkotmányjog eszközeivel azonban nem kényszeríthető. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Rendelet kifogásolt rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt elutasította.
Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda internetes honlapján megjelenő tájékoztatással kapcsolatos kifogással összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat-az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe csak jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. A hivatkozott tájékoztató azonban nem tartozik ebbe a körbe, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban - hatáskör hiányában - visszautasította.
Budapest, 2001. július 2.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró