EBD 2015.07.B24 A cselekményt az elkövetéskor hatályos törvény szerint kell elbírálni, ha az elbírálás időpontjában hatályos Btk.-t alkalmazva a lopással halmazatban az orvhalászatot is meg kellene állapítani [1978. évi IV. tv. 316. §, Btk. 2. §, 246. § és 370. §].

[1] A járásbíróság a vádlottat a 2013. május 15. napján kihirdetett ítéletével folytatólagosan elkövetett lopás vétségének kísérlete [1978. évi IV. tv. 316. § (1) és (2) bek. I. fordulat] miatt 2 évre próbára bocsátotta, és 19 700 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben.

[2] Az irányadó tényállás lényege szerint a vádlottat a vízi rendészet rendőrei 2013. április 17. napján intézkedés alá vonták, amikor a csónakjával a Tisza partján kikötött. Az engedély nélkül fogott 7,5 kg halat lefoglalták, továbbá az általa 2013. április 10. napján elhelyezett halászati eszközeit: 2 szélvarsát és egy kb. 30 méteres meslenc hálót is. A vádlott rendelkezett ugyan a 2013-as évre érvényes állami halászjeggyel, de az nem arra a területre szólt, ahol a halászati tevékenységet ténylegesen folytatta. A 2013. április 10. és 17. napjai között kifogott halak értéke összesen 36 000 forint volt, melyből 3750 forint értékű megtérült azzal, hogy a tettenérés során megtalált halakat a folyóba visszaengedték.

[3] A vádlott az érvényes halászjegyéhez tartozó fogási naplóba bejegyezte az általa ebben az időszakban kifogott halak mennyiségét, amelyeket részben a családjával elfogyasztott, részben pedig ismeretlen személyeknek értékesített. Az elkövetésből 19 700 forint tényleges haszna származott.

[4] A vádlott által kihelyezett és használt eszközök alkalmasak voltak arra, hogy a hét nap alatt 50 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintot meg nem haladó értékben fogjon halat.

[5] Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, intézkedés alkalmazása helyett büntetés kiszabása érdekében, valamint a vagyonelkobzás összegének felemelése céljából.

[6] A fellebbezés folytán a másodfokú bíróság a Be. 361. §-a alapján nyilvános ülést tartott. Az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében teljes terjedelmében felülbírálta.

[7] Az elsőfokú bíróság a megalapozottan megállapított, és így irányadó tényállás alapulvételével törvényszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére.

[8] A törvényszék az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra figyelemmel a Btk. 2. § (2) bekezdésében foglaltak alapján vizsgálta, hogy a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő büntetőtörvény, vagy a fő szabály szerinti elkövetéskor hatályos anyagi jogszabály alkalmazandó-e.

[9] Arra a megállapításra jutott, hogy az új törvény rendelkezései nem eredményeznek enyhébb elbírálást, mivel a szabályozott halászati tevékenység védelmére új törvényi tényállás - a Btk. 246. §-ában foglalt orvhalászat - került beiktatásra, mely a lopással halmazatot képez. Ez pedig szigorúbb elbírálást eredményezne.

[10] Az elsőfokú bíróság a lopás kísérletét rótta a vádlott terhére, ennek azonban a ténybeli alapját nem jelölte meg, azon megállapítást tette csupán, hogy a kihelyezett eszközök alkalmasak voltak arra, hogy április 10. és 17. napja között 50 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintot el nem érő értékben fogjon ki halat velük.

[11] Tényként rögzítette, hogy ebben az időszakban engedély nélküli halászattal 30 600 forint értékben fogott ki halat.

[12] Az indokolás szerint továbbá az eszközeit engedély nélkül elhelyezte, és az azokkal kifogható halak értéke a már kifogott halak értékével együtt meghaladta az 50 000 forintot, ám a 200 000 forintot nem.

[13] A töretlen bírói gyakorlat szerint, ha a lopási cselekmény csak a kísérletig jutott el, mind a lopás és a tulajdon elleni szabálysértés elhatárolása, mind a lopás alap- és minősített eseteit képező értékhatárok tekintetében vizsgálni kell, hogy az elkövető szándéka milyen érték eltulajdonítására irányult.

[14] Erre az eset összes körülményéből kell következtetést levonni. Az, hogy a halászati eszközök alkalmasak voltak arra, hogy ebben az időszakban 50 000 forintot meghaladó értékben fogjon ki velük halat, nem eredményezi azon tény felülírását, hogy ténylegesen csak 30 600 forint értékű halat fogott ki.

[15] Befejezett lopás esetén pedig a ténylegesen eltulajdonított értékhez igazodik a bűncselekmény minősítése, függetlenül attól, hogy az elkövető szándéka az elkövetés megkezdése előtt milyen értékkel bíró dolog elvételére irányult (BH 1985.221.).

[16] Mindezek alapján a tényállásban írt - a Btk. 12. § (2) bekezdése szerinti - folytatólagos cselekményével a vádlott a lopást rendszeres haszonszerzésre törekedve - az 1978. évi IV. törvény 137. § 9. pontja alapján üzletszerűen, a 138/A. § a) pontja szerinti 50 000 forintos bűncselekményi értékhatárt el nem érő - a Btké. 28. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szabálysértési értékre követte el.

[17] Így a cselekménye a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés II. fordulat c) pontja szerint minősülő - befejezett - lopás vétségének minősül.

[18] Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában lényegében helytállóan tárta fel a vádlott javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket.

[19] A minősítésváltoztatásra figyelemmel a másodfokú bíróság az enyhítő tényezők köréből mellőzte a kísérletre utalást. Ugyanakkor nagy nyomatékkal a büntetlen előéletű, teljes körű, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett vádlott javára vette figyelembe azt is, hogy ugyanezen cselekmény miatt közigazgatási eljárásban már halvédelmi bírsággal és horgász-halászjegy-vásárlástól eltiltással is sújtották.

[20] Minderre, valamint az elkövetés körülményeiből adódó igen csekély tárgyi súlyra figyelemmel, a vádlotti cselekmény az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen. A rendezett életvitelű vádlottal szemben elegendő a legenyhébb nevelő jellegű intézkedés, a megrovás alkalmazása az 1978. évi IV. törvény 71. §-ának (1) bekezdése szerint.

[21] Helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 77/B. § (1) bekezdés a) pontja és 77/C. § (1) bekezdése értelmében a vagyonelkobzásról, mely intézkedés megrovás mellett is alkalmazható.

[22] Az elsőfokú bíróság 19 700 forintra rendelt el vagyonelkobzást, mely összeg a vádlott és családja által elfogyasztott halak kiskereskedelmi forgalmi értékéből és az értékesített halakért ténylegesen kapott összegből tevődött össze.

[23] A 95. BKv I. pontjában foglalt iránymutatás szerint az intézkedés csak a ténylegesen bekövetkezett vagyongyarapodás kapcsán alkalmazható. A lopásnál a vagyongyarapodás azonos az elkövetési értékkel, ezért a törvényszék 26 850 forintban határozta meg a vagyonelkobzás összegét.

[24] Az eddig írtakra tekintettel a törvényszék a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §- ának (1) bekezdésére utalással helybenhagyta.

(Miskolci Törvényszék 3. Bf. 1459/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság Miskolcon, 2014. évi február hó 11. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2014. évi február hó 25. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A lopás vétségének kísérlete és más bűncselekmény miatt indult büntetőügyben a Szerencsi Járásbíróság 2013. évi május hó 15. napján kelt 4.B.235/2013/2. számú ítéletét megváltoztatja.

A vagyon elleni cselekményt folytatólagosan elkövetett lopás vétségének [az 1978. évi IV. törvény 316. §(1) és (2) bekezdés II. fordulat c) pont] minősíti.

Az intézkedést megrovásra enyhíti.

Felhívja a vádlottat, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.

A közbizalom elleni bűncselekményt érintően az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és a magánokirat-hamisítás vétsége ([978. évi IV. törvény 276. §] miatt indult eljárást megszünteti.

A vagyonelkobzás összegét 26 850 (Huszonhatezer-nyolcszázötven) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a rendelkező részben megjelölt - bíróság elé állítás keretében meghozott - ítéletével a vádlottat folytatólagosan elkövetett lopás vétségének kísérlete [1978. évi IV. törvény 316. §(1) és (2) bekezdés I. fordulat] miatt 2 évre próbára bocsátotta.

Az ellene magánokirat-hamisítás vétsége [1978. évi IV. törvény 276. §] miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett a bűnjelekről, a halászati eszközök elkobzásáról, illetve az okiratok lefoglalásának megszüntetéséről és a vádlott részére történő kiadásáról. A vádlottal szemben 19 700 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte 6000 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen - a jogorvoslatra nyitva álló 3 napon belül - az ügyész jelentett be fellebbezést, a vádlott terhére súlyosítás céljából:

" a részfelmentés (magánokirat-hamisítás vádja alóli felmentés) miatt

" intézkedés alkalmazása helyett büntetés kiszabása érdekében, valamint

" a vagyonelkobzás törvénysértő alkalmazására tekintettel.

A fellebbezés indokolásában kifejtett ügyészi álláspont értelmében:

" a vádlott a fogási naplóba bejegyezte a bűncselekmény útján kifogott halak mennyiségét és fajtáját.

" A fogási napló a szabályoknak megfelelő halászat-horgászat során kifogott halak regisztrálására (később bejelentésére) szolgál.

" A fogási naplót a vádlott a rendőröknek átadta, azaz hamis adatokkal ellátott magánokiratot felhasználta, ezzel a magánokirat-hamisítás tényállását teljes egészében megvalósította.

Részletesen kifejtett érvei szerint ezért e vád alóli felmentésére törvénysértőn került sor, az alkalmazott joghátrány is törvénysértően enyhe, mivel a cselekmény 30 600 forint értékre befejezett. A halmazatra figyelemmel különösen indokolt és a bűnösség fokával arányban álló pénzbüntetés kiszabását indítványozta.

Ezen túlmenően a vagyonelkobzás összegének - az elfogyasztott és értékesített halak tényleges értékének megfelelő - 26 850 forintra történő felemelésére tett indítványt.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség a Bf.3579/2013. számú átiratában az ügyész által - a vádlott terhére bejelentett fellebbezést - annak írásban kifejtett indokai alapján - változatlan tartalommal fenntartotta.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatását

" a vádlott bűnösségének a megvalósult vagyon elleni bűncselekménnyel halmazatban magánokirat-hamisítás vétségében történő kimondását és vele szemben halmazati büntetésként pénzbüntetés kiszabását, valamint a vagyonelkobzás összegének 26 850 forint összegre történő felemelését indítványozta.

A másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen a főügyészség képviselője nem vett részt, a jelenlévő vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni.

A fellebbezés folytán a másodfokú bíróság a Be. 361.§.-a alapján nyilvános ülést tartott. Az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást az Be. 348. §. (1) bekezdése értelmében teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy a vádlott bűnösségének a közbizalom elleni bűncselekményben történő megállapítását célzó ügyészi fellebbezés - az alább kifejtett okból - eredményre nem vezethetett.

A törvényszék az érdemi felülvizsgálat előtt a vád törvényességének, mint a bírósági eljárás alapjának a vizsgálatát végezte el.

A Szerencsi Járási Ügyészség a B.518/2013/4-I. szám alatti feljegyzésében a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulat szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan, kisebb értékre elkövetett lopás vétsége kísérelte és ezzel halmazatban a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vádat az alábbi tényállás alapján:

"A gyanúsítottat 2013. április 17. napján 20 óra 00 perckor a Tiszai Vízi-rendészeti Rendőrkapitányság rendőrei intézkedés alá vonták T. külterületén, a Tisza folyón, amikor csónakjával a jobb parton kikötött. Az intézkedés során a gyanúsítottnál feltalálásra került 6,17 kg kárász fajú hal, melyeket engedély nélkül fogott halászati eszközzel.

Az intézkedés során a gyanúsított megmutatta a Tisza folyóban és annak árterületén általa 2013. április 10. napján elhelyezett halászati eszközöket, melyek 2 darab szélvarsa és 1 darab kb. 30 m hosszúságú meslenchálók voltak, melyek az eljárás során felszedésre kerültek.

A gyanúsított halászati tevékenységét érvényes állami halászjegy birtokában végezte, azonban az a Tisza folyó más fkm-k közötti területre érvényes, nem arra a területre, ahol az eljárás alapját képező halászati tevékenységet folytatta.

A fent említett halászati eszközöket a gyanúsított 2013. április 10. napján helyezte el, és 2013. április 10. napja és április 16. napja között összesen 4 alkalommal végzett halászati tevékenységet. Ennek során alkalmanként 50 000 forintot meg nem haladó értékben tulajdonított el különböző fajú halakat, melyeket 2013. április 10. napján, április 13. napján, valamint április 14. napján egy állami halászjegyhez tartozó fogási naplóba bejegyzett úgy hogy az érintett területre nem rendelkezett területi engedéllyel.

A gyanúsított által kihelyezett eszközök alkalmasak voltak arra, hogy 50 000 forint értéket meghaladó mennyiségben fogjon ki halat.

A gyanúsított a cselekményét az Sz. H. Kft. sérelmére követte el. A sértett polgári jogi igényt nem terjesztett elő."

A tárgyaló ügyész a vádat a feljegyzéssel egyezően adta elő és azt az eljárás során nem módosította.

A Be. 2. § (1) bekezdés értelmében a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A (2) bekezdés szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.

A vád törvényességének egyik elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt büntetőtörvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. A cselekmény körülírása pedig akkor pontos, ha hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket; az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét stb.

A Be. 2. §-ának (3) és (4) bekezdése értelmében nem tekinthető a vád tárgyának a vádban nem szereplő személy és a vádban le nem írt cselekmény, s ehhez képest a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet, a vádat viszont köteles kimeríteni. (1. BKv).

A magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában, az ügyben benyújtott vád nem felelt meg a törvényes vád Be. 2. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi feltételeinek, mert nem tartalmazza azon megállapítást, hogy a vádlott a magánokiratot felhasználta.

Az 1978. évi IV. törvény 276. §-a értelmében: Aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A magánokiratok meghamisítása, a hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat birtoklása önmagában nem valósít meg bűncselekményt, az csak az okiratok felhasználásával valósítható meg, kizárólag egyenes szándékkal, tekintettel a konstitutív célzatra.

A vád tárgyává tett tények nem tartalmaznak ilyen elkövetési magatartást. Ezért az a törvényes vád tartalmi követelményének sem felel meg.

Ennek ellenére az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása - a bizonyítás anyagának megfelelően, de a vádon túlterjeszkedve tartalmazza - miszerint a vádlott a fogási naplót (felhasználta) az intézkedő rendőröknek átadta.

A bíróság a vád - törvényi tényállási elemnek, az elkövetési magatartásnak - a hiányosságát nem pótolhatja. A törvényes vád hiánya a tárgyalás megkezdése után a Be. 332. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott - eljárás megszüntetési ok.

Az elsőfokú bíróság a vád törvényességének hiányát nem észlelte, ezért az ügydöntő határozatát a Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontjában meghatározott feltétlen, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértéssel hozta meg.

Ezért a másodfokon eljáró törvényszék az elsőfokú ítéletet - e tekintetben - hatályon kívül helyezte és a magánokirat-hamisítás vétsége miatt indult eljárást - megszüntette, míg egyebekben érdemben bírálta felül.

Az érdemi felülbírálat során a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a vádlott büntetésének súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés sem alapos.

Az elsőfokú bíróság a tárgyalást a - Be. XXV. fejezetében írtakra is figyelemmel - a perrendi szabályok megtartásával folytatta le.

Ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett, a releváns bizonyítékokat összegyűjtötte, értékelési körébe vonta és ítéletének tényállását az általa felvett bizonyítás anyagára alapítva, azzal összhangban, okszerű mérlegelés után állapította meg. A bizonyítékok értékelése során a Be. 258. § (3) bekezdés d) pontjában írtaknak mindenben megfelelően járt el.

Az elsőfokú bíróság által megállapított megalapozott tényállás csupán a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontjában írt okból - a vádlott által a nyilvános ülésen felmutatott határozat adatai alapján - szorult a Be. 352. §(1) bekezdés a) pontja alapján kiegészítésre.

A törvényszék a történeti tények után az ítélet 3. oldalán az utolsó bekezdés előtt rögzíti, miszerint:

" A vádlottal szemben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóság BOH/01/4955-2/2013. számú határozatában jogosulatlan halászat miatt 50 000 forint halvédelmi bírságot, és horgász-halászjegy vásárlásától - a jogerőre emelkedéstől számított - 3 hónapi időtartamú eltiltást szabott ki.

E kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított - fellebbezéssel nem is támadott - tényállás megalapozott, nem szenved a Be. 351. § (2) bekezdés a)-d) pontjaiban írt hibákban vagy hiányosságokban. Így az a Be. 351. § (1) bekezdése értelmében, a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapulvételével törvényszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére a lopás tekintetében.

A cselekmény jogi minősítése azonban nem mindenben felel meg (az elsőfokú bíróság által alkalmazott) az elkövetéskor és az elsőfokú ítélet meghozatalakor is hatályos anyagi jog rendelkezéseinek.

A törvényszék az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra figyelemmel a Btk. 2. § (2) bekezdésében foglaltak alapján vizsgálta, hogy cselekmény elbírálásakor hatályban lévő büntető törvény, vagy a főszabály szerinti elkövetéskor hatályos anyagi jogszabály alkalmazandó-e.

Arra a megállapításra jutott, hogy az új törvény rendelkezései nem eredményeznek enyhébb elbírálást, mivel a szabályozott halászati tevékenység védelmére új törvényi tényállás - a Btk. 246. §-ában foglalt orvhalászat - került beiktatásra, mely a lopással halmazatot képezhet. Ez pedig szigorúbb elbírálást eredményez.

Ezért a törvényszék is, mint ahogy az elsőfokú bíróság is az elkövetéskor hatályos törvényt alkalmazta.

Az elsőfokú bíróság a lopás kísérletét rótta a vádlott terhére, ennek azonban ténybeli alapját nem jelölte meg, azon megállapítást tette csupán, hogy a kihelyezett eszközök alkalmasak voltak arra, hogy a fenti időszakban (április 10. és 17. napja között) 50 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintot el nem érő értékben fogjon ki vele halat.

Ugyanakkor tényként rögzítette azt is, hogy április 10. és 17. napja közötti időszakban engedély nélkül halászattal 30.600 forint értékben fogott ki halat.

Az indokolás szerint a továbbá eszközeit engedély nélkül elhelyezte úgy, hogy az azokkal kifogható halak értéke a már kifogott halak értékével együtt meghaladta az 50 000 forintot, ám a 200 000 forintot nem.

A töretlen bírói gyakorlat szerint, ha a lopási cselekmény csak a kísérletig jutott el, mind a lopás és a tulajdon elleni szabálysértés elhatárolása, mind a lopás alap- és minősített eseteit képező értékhatárok tekintetében vizsgálni kell, hogy az elkövető szándéka milyen érték eltulajdonítására irányult.

Erre az eset összes körülményéből kell következtetést levonni. Az, hogy a halászati eszközök alkalmasak voltak arra, hogy a fenti időszakban 50 000 forintot meghaladó értékben fogjon ki vele halakat, nem eredményezi azon tény felülírását, hogy - ezen időszak alatt ténylegesen csak 30 600 forint értékű halat fogott ki.

Befejezett lopás esetén pedig a ténylegesen eltulajdonított értékhez igazodik a bűncselekmény minősítése, független attól, hogy az elkövető szándéka az elkövetés megkezdése előtt milyen értékkel bíró dolog elvételére irányult (BH 1985.221).

Mindezek alapján a tényállásban írt - a Btk. 12. § (2) bekezdése szerinti - folytatólagos cselekményével a vádlott a lopást rendszeres haszonszerzésre törekedve - az 1978. évi IV. törvény 137. § 9. pontja alapján üzletszerűen, a 138/A. § a) pontja szerinti 50 000 forintos bűncselekményi értékhatárt el nem érő - a Btké. 28. §(1) bekezdés e) pontja szerinti szabálysértési értékre követte el.

Így a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés II. fordulat c) pontja szerint minősülő - befejezett - lopás vétségét követte el.

Ennek megfelelően módosította a törvényszék a minősítést, egyebekben az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyetértett.

Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában lényegében helytállóan tárta fel a vádlott javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket.

A minősítésváltoztatásra figyelemmel a másodfokú bíróság az enyhítők köréből mellőzte a kísérletre utalást. Ugyanakkor nagy nyomatékkal a büntetlen előéletű, teljes körű, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett vádlott javára vette figyelembe azt is, hogy ugyanezen cselekmény miatt közigazgatási eljárásban már halvédelmi bírsággal és horgász-halászjegy vásárlástól eltiltással is sújtották.

Minderre - valamint az elkövetés körülményeiből adódó igen csekély tárgyi súlyára figyelemmel - a vádlotti cselekmény az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen. A rendezett életvitelű vádlottal szemben elegendő a legenyhébb nevelő jellegű intézkedés alkalmazása is.

Ezért a 2 évi próbára bocsátás intézkedés eltúlzott, ezért azt az 1978. évi IV. törvény 71. § (1) bekezdése szerinti megrovásra enyhítette. E törvényhely (2) bekezdése értelmében rögzítette, hogy a megrovással a hatóság a rosszallását fejezi ki, és az elkövetőt felhívja, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.

Ebből következően a súlyosításra irányuló, büntetés kiszabását célzó fellebbezés eredményre nem vezethetett.

Helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 77/B. § (1) bekezdés a) pontja és 77/C. § (1) bekezdése értelmében a vagyonelkobzásról, mely intézkedés megrovás mellett is alkalmazható.

A vagyonelkobzás összegszerűsége tekintetében a törvényszék az ügyészi fellebbezésben tett észrevételt osztotta.

Az elsőfokú bíróság 19 700 forintra rendelt el vagyonelkobzást, mely összeg a vádlott és családja által elfogyasztott halak kiskereskedelmi forgalmi értékéből és az értékesített halakért ténylegesen kapott összegből tevődött össze.

A 95/2011. BKv I. pontjában foglalt iránymutatás szerint az intézkedés csak a ténylegesen bekövetkezett vagyongyarapodás kapcsán alkalmazható. Miután ez a bűncselekmény elkövetése során bekövetkezett - orgazda felelősségre vonására nem került sor- az intézkedést kizárólag a vádlottal szemben kell és a teljes megszerzett vagyonra alkalmazni.

Ennek összege pedig - az e tekintetben helytálló ügyészi érvelés szerint - 26 850 forint és ennek megfelelően határozta meg a törvényszék a vagyonelkobzás összegét.

Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlott anyja neve elírására került, ezért azt - a helyes adatok szerint - pontosította.

A fentebb kifejtett változtatásokat a törvényszék a Be. 372. § (1) bekezdése alapján végezte el, míg tekintettel arra, hogy az ítélet egyéb - bűnjelekkel, bűnügyi költséggel kapcsolatos - rendelkezései és megállapításai is helyesek és törvényesek voltak, így azokat a Be. 371. § (1) bekezdésére utalással helybenhagyta.

Ellentétes döntés hiányában a Be. 386. § (1) bekezdése alapján a törvényszék határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.

Miskolc, 2014. évi február hó 25. napján.

dr. Pászti Attila sk. a tanács elnöke, dr. Gyenes Éva sk. a tanács tagja, előadó, Vargáné dr. Nagy Györgyi sk. a tanács tagja.

Z á r a d é k :

A Szerencsi Járásbíróság 11.B.235/2013/2. számú ítélete a másodfokú bíróság jelen határozatában írt változtatásokkal 2014. évi február hó 25. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

Miskolc, 2014. évi február hó 25. napján

dr. Pászti Attila sk. a tanács elnöke

(Miskolci Törvényszék 3. Bf. 1459/2013.)

* * *

A Szerencsi Járásbíróság Szerencsen, 2013. május hó 15. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta, és nyilvánosan kihirdette az alábbi

Í t é l e t e t :

a vádlott b ű n ö s

folytatólagosan elkövetett lopás vétségének kísérletében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés I. fordulat].

Ezért őt a bíróság

2 (kettő) évi időtartamra próbára bocsátja.

A vádlottat az ellene magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt emelt vád alól f e l m e n t i .

A Szerencsi Járásbíróságon Bny.I/19/2013. szám alatt bevételezett, 1. sorszám alatt nyilvántartott 1 db szélvarsát, 2. sorszám alatt nyilvántartott 1 db. szélvarsát és 3. sorszám alatt nyilvántartott 1 db. meslenc hálót e l k o b o z z a.

A Szerencsi Járásbíróságon Bny.I/19/2013. szám alatt bevételezett 4. sorszám alatt nyilvántartott 1 db. állami halászjegy, 5. sorszám alatt nyilvántartott 1 db. éves halász területi engedély és 6. sorszám alatt nyilvántartott 1 db fogási napló lefoglalását megszünteti és elrendeli azok kiadását a vádlott részére.

A vádlottal szemben 19 700 (tizenkilencezer-hétszáz) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el.

Kötelezi a bíróság a vádlottat, hogy fizesse meg az eljárás során felmerült 6000 (hatezer) forint bűnügyi költséget az államnak külön felhívásra, a felhívásban megjelölt módon és időben.

I n d o k o l á s

A Szerencsi Járási Ügyészség a bírósághoz 2013. május hó 9. napján érkezett feljegyzésében a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő, folytatólagosan, kisebb értékre elkövetett lopás vétség kísérlete, és ezzel halmazatban a Btk. 276. §-ába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vádat a vádlottal szemben.

Az ügyészség a vádlottat 2013. május hó 15. napján a bíróság elé állította. A tárgyaláson az ügyész a vádat mind a tényállás, mind a jogi minősítés vonatkozásában a feljegyzésben foglaltakkal egyezően fenntartotta.

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A vádlott magyar anyanyelvű, szakmunkásképzőt végzett, élettársi kapcsolatban él, két kiskorú gyermeke van, havi 40 000 forint jövedelemre tesz szert alkalmi munkából, vagyona egy személygépkocsi és egy lakóház fele része, ezek értéke ismeretlen, 3 millió forint banki kölcsöntartozása van, katona nem volt.

Büntetlen előéletű, a törvénnyel ez idáig nem került összeütközésbe, más büntetőeljárás nem folyik vele szemben.

A vádlottat 2013. április hó 17. napján 20 órakor a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság rendőrei intézkedés alá vonták T. külterületén a Tisza folyón, amikor csónakjával a jobb parton kikötött. Az intézkedés során a vádlottnál a rendőrök 7,5 kg halat találtak, melyeket engedély nélkül fogott halászati eszközzel.

Az intézkedés során a vádlott megmutatta a Tisza folyóban és annak árterületén általa 2013. április hó 10. napján elhelyezett halászati eszközeit, melyet 2 db szélvarsa és 1 db kb. 30 m hosszúságú meslenc háló voltak, ezeket az eljárás során felszedték, és lefoglalták.

A vádlott a 2013-as évre érvényes állami halászjeggyel rendelkezett, azonban az a Tisza folyó más fkm-k közötti területére volt érvényes, nem arra a területre, ahol a halászati tevékenységet ténylegesen folytatta.

A fent említett és lefoglalt halászati eszközöket a vádlott 2013. április hó 10. napján helyezte el, ezekkel, továbbá az általa használt kb. 3 x 3 m-es úgynevezett emelő hálóval az alábbi mennyiségű és értékű halakat fogta ki ténylegesen:

Az emelőhálóval:

" április 10-én 3 kg pontyot (3300 forint értékben), 8 kg vegyes fajtájú halat (3840 forint értékben);

" április hó 13. napján 2 kg pontyot (2200 forint értékben), 10 kg vegyes fajtájú halat (4800 forint értékben);

" április hó 14. napján 5 kg harcsát (10 500 forint értékben), és 2 kg vegyes fajtájú halat (960 forint értékben);

" április hó 16. napján 3 db kárász halat, kb. fél kg-ot (290 forint értékben).

A varsákkal, illetve meslenc hálóval:

" április hó 12-14. napja között 2 kg vegyes fajtájú halat (960 forint értékben),

" április hó 14-17. napja között 6 kg vegyes fajtájú halat (2880 forint értékben) és 1,5 kg kárász fajtájú halat (870 forint értékben).

Az április hó 14. és 17. napja közötti időszakban a varsával és meslenc hálóval elejtett halakat (6 kg vegyes fajtájú hal és 1,5 kg kárász) az intézkedő rendőrök élő állapotban a folyóba visszaengedték.

Az április hó 16. napján kifogott 3 db kb. fél kg kárászt, miután kicsinek találta, a vádlott a parton egy ismeretlen személynek elajándékozta.

A vádlott az általa elejtett, összesen 5 kg pontyot a családjával elfogyasztotta, míg az 5 kg harcsát 6500 forintért (kilónként 1300 forintért), illetve mindösszesen 22 kg vegyes (kárász, keszeg fajtájú halat, kilónként 350 forintért) ismeretlen személyeknek értékesítette. Így a bűncselekmény elkövetéséből 19 700 forint tényleges haszna származott.

A vádlott által kihelyezett, illetve használt halászati eszközök (varsák, meslenc háló, emelő háló) alkalmasak voltak arra, hogy a fenti időszakban 50 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintot meg nem haladó értékben fogjon ki vele halakat.

A fenti cselekményével a vádlott az Sz. H. Kft. sértettnek ténylegesen 30 600 forint kárt okozott, melyből 3750 forint a halak visszaengedésével megtérült.

A rendőri intézkedés során a vádlott átadta az intézkedő rendőröknek az érvényes állami halászjegyét és az ahhoz tartozó fogási naplót. A fogási naplóba a fenti dátumokkal, április hó 14-ével bezárólag az általa ténylegesen kifogott halmennyiséget bejegyezte.

A bíróság illetékességi területén elkövetett bűncselekmények jelentős része vagyon elleni bűncselekmény.

A fenti tényállást a bíróság az alábbi bizonyítékok alapján állapította meg:

A vádlott személyi körülményeire vonatkozó megállapítások mindenben a saját, más bizonyíték adatával nem cáfolt nyilatkozatain, míg az előéletére vonatkozó megállapítások a rendelkezésre álló erkölcsi bizonyítvány, szabálysértési priusz adatain alapultak.

A vádlott a nyomozás során részletes tényfeltáró beismerő vallomást tett. A tárgyaláson élt a hallgatás jogával, azzal, hogy kérdésekre válaszolt.

A vádlott vallomásában - mely az eljárás során minden részlet tekintetében következetes volt - részletesen elmondta, hogy mely napokon, milyen eszközökkel, milyen fajtájú, mennyiségű halat fogott. Azt is elmondta, hogy április hó 14. napjával bezárólag az általa így kifogott halakat a fogási naplóban feltüntette. Elismerte, hogy arra a területre, melyen eszközeit elhelyezte, illetve halat fogott, engedéllyel nem rendelkezett.

Azt is elmondta, hogy az általa ténylegesen kifogott halaknak mi lett a további sorsa.

R. J. tanú - aki a sértett képviselője - a nyomozás során arra nyilatkozott, hogy a vádlottak által használt 2 db szélvarsával, hálóval az áradó Tiszán egy-egy alkalommal 50-60 000 forint értékű halat lehet fogni. A tanú vallomását a bíróság felolvasással tette tárgyalás anyagává.

A bíróság által értékelt okirati bizonyítékok voltak: rendőri jelentés, fényképfelvételek, "eseti szaktanácsadói vélemény", lefoglalásról készült jegyzék, bűnjeljegyzék, megkeresésre adott válasz.

A bíróság a felajánlott bizonyítást teljes körűen kimerítette. A fenti rendelkezésre álló bizonyítékok összességében történő értékelése során megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok adatai egymással nem voltak ellentétesek.

A bíróság által megállapított tényállás alapját a vádlotti beismerő vallomás képezte, mert azt lényegi részeiben alátámasztották az eljárás során beszerzett egyéb bizonyítékok adatai, így: rendőri jelentésben foglaltak, lefoglalási határozatban foglaltak, fényképfelvételek.

A vádlott az általa kifogott halak mennyiségére a bűnjelként lefoglalt fogási naplóba általa bejegyzettekkel egyezően nyilatkozott.

Azt, hogy az általa az ismeretlen személynek elajándékozott 3 db kárász fajtájú hal súlya kb. fél kg volt, a bíróság azon más bizonyíték adatával nem cáfolható vádlotti nyilatkozatra figyelemmel, hogy az odaajándékozás oka éppen az volt, hogy a halak kicsik voltak, köztudomású tény alapján állapította meg.

A "quasi" szakértelemmel rendelkező személy által az "eseti szaktanácsadói véleményben" megjelölt kiskereskedelmi értékeket a vádlott nem vitatta, így a kifogott halmennyiség ismeretében megállapítható volt a sértettnek a halak kifogásával okozott tényleges kár összege.

A vádlott azzal kapcsolatos nyilatkozatát, hogy az általa ténylegesen kifogott halaknak mi lett a további sorsa, illetve azokat milyen áron adta el, az eljárásban beszerzett más bizonyíték adata nem cáfolta, így azt a bíróság elfogadta. Ezen tényből pedig megállapítható volt azon további tény, hogy mindösszesen 19 700 forinttal gazdagodott a vádlott cselekmény elkövetése során.

A vagyon elleni bűncselekmények elszaporodott voltára utaló ítéleti ténymegállapítás a bíróság hivatalos tudomásán alapult.

A magánokirat-hamisítás körében vád tárgyává tett tények szintén a fent felsorolt bizonyítékok egyező adatai alapján kerültek megállapításra.

A fenti tényállás alapján a bíróság az alábbi jogi következtetést vonta le:

A Btk. 316. § (1) bekezdése alapján, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt mástól eltulajdonítsa, lopást követ el.

A Btk. 316. § (2) bekezdés I. fordulata értelmében a büntetés vétség miatt 2 évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást kisebb értékre követik el.

A Btk. 138/A. § a) pontja szerint a kár kisebb, ha 20 000 forintot meghalad, de 200 000 forintot nem halad meg.

A Btk. 12. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére rövid időközökben többször követ el.

A Btk. 16. §-a szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.

A vádlott azon magatartásával, hogy az irányadó tényállás szerinti időszakban és területen engedély nélkül halászott, 30 600 forint értékben fogott ki halat, továbbá eszközeit engedély nélkül elhelyezte úgy, hogy az azokkal kifogható halak értéke a már kifogott halak értékével együtt meghaladta az 50 000 forintot, ám a 200 000 forintot nem, folytatólagosan elkövette a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő lopás vétségének kísérletét.

A Btk. 276. § -a értelmében aki jog vagy kötelezettség létezésének megváltozásának, vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított, vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ, vétséget követ el, és 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A magánokirat-hamisítás körében vád tárgyává tett tényeket a bíróság a váddal egyezően a fentiek szerint megállapította.

A vádlott azon magatartásával, hogy a halászati engedélye szerinti területhez tartozó fogási naplóba feljegyezte az általa nem azon a területen kifogott halak mennyiségét, majd ezt a fogási naplót a rendőri intézkedés során quasi bizonyítékként átadta az intézkedést végző rendőrök részére, nem követte el a Btk. 276. §-ába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő magánokirat-hamisítás vétségét.

A fogási napló, mint magánokirat rendőri ellenőrzés során történő felhasználása ugyanis nem alkalmas az egyébként az ezzel az okirattal elérni kívánt jog, vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának, vagy megszűnésének bizonyítására, az az nem alkalmas joghatás kiváltására. Így a Btk. 276. §-a szerint meghatározott felhasználásnak sem minősül.

Ez alapján a bíróság a vádlottat az ellene magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja és 331. § (1) bekezdése alapján felmentette.

A büntetés kiszabása során a bíróság az alábbi körülményeket vette figyelembe:

A vádlottal szemben kiszabható büntetés - figyelemmel a Btk. 38. § (3) bekezdésére - 2 évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka büntetés, vagy pénzbüntetés volt.

A bíróság nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a vádlott részletes bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, büntetlen előéletét, továbbá azon körülményt, hogy magára a tevékenységre volt engedélye. További nagyobb fokú, enyhítő körülmény volt, hogy a cselekmény kísérleti szakban marad. Kisebb fokban enyhítőként értékelte a bíróság, hogy a vádlott kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, illetve az okozott kár az irányadó értékhatár aljához közeli.

Fentiekkel szemben súlyosító körülményként kizárólag a vagyon elleni bűncselekmények elszaporodott volta és a folytatólagos elkövetés volt értékelhető, melyek foka csekély.

A fenti bűnösségi körülmények alapulvételével a bíróság úgy ítélte meg, hogy a Btk. 83. §-ában meghatározott büntetéskiszabási elvek maradéktalan érvényesüléséhez továbbá a Btk. 37. §-ában írt büntetési célok megvalósulása érdekében a vádlottal szemben büntetés kiszabása nem indokolt. Vele szemben a Btk. 72-73 §-ai alapján próbára bocsátás intézkedést alkalmazott. A folytatólagos elkövetésre figyelemmel ennek időtartamát 2 évben állapította meg.

Az eljárás során lefoglalt halászati eszközöket, így 2 db szélvarsát, 1 db meslenc hálót a bíróság miután ezeket nyilvánvalóban bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használta, a Btk. 77. § (1) bekezdés a) pontja alapján elkobozta.

Az eljárás során szintén lefoglalt halászjegy, halászterületi engedély, fogási napló lefoglalását a bíróság a Be. 151. § (1) bekezdése alapján megszüntette és miután ezen okmányok az évre érvényesek, azokat a Be. 155. § (2) bekezdése alapján a vádlott részére rendelte kiadni.

Az irányadó tényállás szerinti azon összeg erejéig, mellyel a vádlott a bűncselekmény elkövetése során, azzal összefüggésben gazdagodott (a ténylegesen kifogott halak már nincsenek meg, ezek helyébe lépett vagyonra, pénzben kifejezve) a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja és 77/C. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzás intézkedést rendelt el.

Miután ezen intézkedés célja a bűncselekmény útján elért bűnös vagyongyarapodás elvonása, a vízbe visszaengedett és az elajándékozott halak vonatkozásában ezen intézkedést a bíróság nem látta jogszerűen alkalmazhatónak. A vagyonelkobzás összegének megállapításakor a bíróság ugyanezen elv alapján nem a bűncselekményi kár meghatározása során értékelt kiskereskedelmi forgalmi árat vette alapul, hanem azokban az esetekben, amikor a vádlott a halat tovább értékesítette, ezen halakért ténylegesen kapott összeget. Azon hal mennyiség esetén, melyet a vádlott a családjával fogyasztott el, a kár megállapításra irányadó kiskereskedelmi forgalmi értéket vette alapul.

Végezetül a Be. 338. § (1) bekezdése alapján kötelezte a bíróság a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség (kirendelt védői díj) megfizetésére.

S z e r e n c s e n , 2013. május hó 15. napján dr. Engel Izolda bíró

(Szerencsi Járásbíróság 4. B. 235/2013.)