BH 2011.10.288 Az ügyvezető nem jár el az elvárható fokozott gondossággal akkor, ha a kft. képviseletében olyan személynek nyújt kölcsönt, aki a személyi adatai ismeretének hiányában nem azonosítható, sem ő, sem a vagyona nem lelhető fel és ezért vele szemben a követelés behajthatatlan [1997. évi CXLIV. tv. 29. §, Ptk. 339. §].

A másodfokú bíróság azzal hagyta helyben az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletét - mellyel 20 000 000 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az alperest - hogy a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja 2006. január 19. napja. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes a felperes ügyvezetője és egyik tagja volt a perbeli időben. Az alperes a felperes képviseletében eljárva 2005. augusztus 18-án kötött kölcsönszerződés alapján S. I.-nek több részletben 20 000 000 Ft kölcsönt nyújtott 2006. január 18-i lejárattal 20%-os ügyleti és 25%-os késedelmi kamat mellett. Az adós a lejáratkor nem teljesített. A felperes 2006. július 19. napjától felszámolás alatt áll. A felszámoló biztos által az adósnak küldött fizetési felhívás a szerződésben írt lakcímről "ismeretlen" jelzéssel érkezett vissza. Az adós személyi adatai ismeretének hiányában a lakcím kutatás nem járt eredménnyel. Az elsőfokú bíróság az alperest az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: régi Gt.) 29. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 339. §-a alapján kártérítés címén a kölcsön összegének és kamatainak megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, mely szerint az alperes nem az ügyvezetőtől elvárható fokozott gondossággal járt el a kölcsön nyújtásakor. A kölcsönszerződést a adós személyének azonosításához szükséges, igazolt adatok ismerete nélkül kötette meg, elzárva a felperest annak reális lehetőségétől, hogy a kölcsönszerződésre alapítva igényt érvényesíthessen és ezzel kárt okozott a felperesnek, melynek megtérítésére az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályhelyek szerint köteles. A felperes károsodása a kölcsönszerződés lejártakor következett be, ezért a késedelmi kamatfizetés időpontját a Ptk. 301. §-a (1) bekezdésének felhívásával 2006. január 19-től kezdődően állapította meg. Alaptalannak találta a fellebbezésnek a 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 62. §-ára történő hivatkozását, miszerint az ügyben az elsőfokú bíróság polgári kollégiumába beosztott bírónak kellett volna eljárnia. A jogvitát ugyanis a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság bírálta el.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel és elsődlegesen a per megszüntetését kérte arra való hivatkozással, hogy a követelés idő előtti. Álláspontja szerint csak akkor érvényesíthetett volna a felperes az alperessel szemben kártérítési igényt, ha a bíróság jogerősen megállapította volna a követelés érvényesíthetőségének kizártságát az adóssal szemben, vagy a végrehajtási eljárásban a követelés nem térül meg. A felperes a kölcsönszerződésből eredő igényét meg sem kísérelte peres úton - ügygondnok kirendelése és hirdetményi idézés mellett - érvényesíteni. Kifogásolta az eljáró bíróság "hatáskörét", mert a 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 62. §-ára figyelemmel nem a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiumába beosztott bírónak kellett volna az ügyet elbírálnia. Korábbi álláspontját fenntartva a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és "a jogszabályoknak megfelelő új határozat" meghozatalát kérte.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.