3035/2024. (I. 24.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Gf.III.20.133/2022/7/I. számú ítélete, valamint a Kúria Gfv.II.30.121/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Tóth T. Zoltán) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

[2] 1.1. A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozó jogi személy - a peres eljárásban felperes - szerződésmódosítás útján a korábbi bérlő helyébe lépett egy határozott időre szóló bérleti szerződés tekintetében. Az indítványozó a bérleti szerződést egy bevásárlóközpontban található büfé üzemeltetése céljából kötötte. Ezt követően az indítványozó ugyanazon bevásárlóközpont hálózat egy másik fióktelepén is büfét kívánt nyitni, így újabb határozott időre szóló szerződést kötött az I. rendű alperes bérbeadóval és a II. rendű alperes üzemeltetővel. A két szerződés tartalma és szerkezete lényegileg megegyezett egymással, a számszerű eltérésektől eltekintve.

[3] A Covid-19 világjárvány Magyarországra kiterjedése miatt a Kormány 2020. március 11-én veszélyhelyzeti állapotot hirdetett ki. Ennek megfelelően a bérbeadó és az üzemeltető az egyik bevásárlóközpont étkezdéit lezárta, kordonnal elkerítette, így a vendégforgalom 2020. március 16. és május 31. között megszűnt. Az indítványozó ebben az időszakban a bérleményt nem használta, fogyasztóvendéget nem fogadott. Ezt követően 2020 áprilisától az indítványozó nem fizetett bérleti díjat, mert álláspontja szerint erre a bérbeadói rendelkezések és a bérleti szerződés alapján nem volt köteles. 2020. június 1-től az étkezdék ismét megnyithattak, az indítványozó azonban - állítása szerint - az árukészlet feltöltése és az időközben szétszéledt személyi állomány miatt csak június 5-én tudta ismét megnyitni azt. 2020. november 11-től ismételten korlátozásokat vezetett be a Kormány; a gasztronómiai szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozások fogyasztóvendéget nem fogadhattak, kizárólag ételkiszállítással és házhozszállítással foglalkozhattak. Így az indítványozó tevékenységének gyakorlása elnehezült.

[4] A felek között egyeztetés kezdődött a működés feltételei és a bérleti díj fizetési kedvezményei tárgyában, a korábbi lezárásokra tekintettel. Az alperesek megküldték az ajánlatukat az indítványozónak és a többi bérlőnek, az indítványozó azonban azt nem fogadta el, és ellenjavaslattal, további feltételek támasztásával és kiegészítésekkel élt. Az indítványozói ellenjavaslatokat az alperesek nem találták elfogadhatónak. Miután az indítványozó 2020 áprilisától díjfizetési kötelezettségének nem tett eleget, ennek okán az alperesek 2021 januárjában mindkét szerződést azonnali hatállyal felmondták, és felszólították az indítványozót különböző jogcímekre tekintettel pénz és elmaradt bérleti díj megfizetésére, illetve a bérlemény kiürített állapotban történő visszaadására. Az indítványozó ennek nem tett eleget, kereskedelmi tevékenységével nem hagyott fel, így a bérbeadók - többszöri felszólítást követően - zárcsere és gipszkartonos lefalazás útján birtokba vették a bérleményeket.

[5] 1.2. Az indítványozó a felmondások jogellenességének megállapítása iránt keresetet nyújtott be.

[6] Az elsőfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék 15.G.40.057/2021/29. számú ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte az indítványozó felperest, hogy fizesse meg a keletkezett tartozását az alperesek részére a kiszámított késedelmi kamattal növelten, továbbá a perköltséget. A bíróság a rendelkezésre álló adatok, többek között a szerződés, annak módosításai, a tanúvallomások, valamint a felek között történt üzenetváltások alapján megállapította, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:62. § (1) és (4) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségüket az alperesek nem szegték meg. Hangsúlyozásra került továbbá, hogy az alperesek a szerződés feltételeinek megfelelően jártak el, a szerződés teljesítésének Ptk. 6:179. § szerinti lehetetlenné válása nem történt meg. Többek között ezekre figyelemmel az alperesei szerződésszegés, tisztességtelen eljárás és erőfölénnyel visszaélés és a szerződés jóerkölcsbe ütközése - a felperes állításával ellentétben - sem volt megállapítható. A bíróság döntésének indokolása szerint az alperesek felmondása a szerződéseben foglaltak, és az irányadó jogszabályok szerint történt.

[7] 1.3. A felperes indítványozó általi fellebbezés folytán másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla Gf.III.20.133/2022/7/I. döntésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, annak helyes indokaira tekintettel. Kifejtette az Ítélőtábla, hogy az indítványozó felperes költséghátraléka fennállt, azt többszöri felszólításra sem rendezte, a felmondás oka és tárgya egyértelmű volt és ezek alapján jogosan, megfelelően igazolhatóan történt. Megerősítette az elsőfokú bíróság azon álláspontját is az Ítélőtábla, hogy adott esetben a Covid-19 járványra és az egyedi mérlegelésre tekintettel sem lehet szó a szerződés teljesítésének lehetetlenüléséről, különös figyelemmel a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendeletre, amely a vállalkozások ellehetetlenülésének megakadályozására volt hivatott, több rendelkezésével. Ezzel kapcsolatban megjegyezte továbbá az Ítélőtábla azt, hogy az alperes bérbeadók több fizetéskönnyítési lehetőséget és megoldást is felkínáltak a felperes indítványozónak, aki ezen opciók­kal nem élt, azokkal nem értett egyet.

[8] 1.4. A felperes indítványozó ezt követően - a jogerős ítélet ellen - felülvizsgálati kérelmet, valamint annak engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be a Kúriához. A Kúria az indítványozó felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét - mint érdemben el nem bírálhatót - visszautasította. A Kúria utalt végzésében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben a 410. § (2) bekezdés ca) pontja alapján, meg kell jelölni - többek között - az engedélyezést megalapozó okokat, amelyek a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása érdekében indokolják a felülvizsgálat befogadásának engedélyezését. Az indítványozó felperes a Kúria álláspontja alapján nem, illetve hiányosan teljesítette a törvényben foglalt feltételeket, így a kérelmét érdemben nem lehetett vizsgálni.

[9] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Székesfehérvári Törvényszék 15.G.40.057/2021/29. számú ítélete, a Győri Ítélőtábla Gf.III.20.133/2022/7/I. számú ítélete és a Kúria Gfv.II.30.121/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint azok sértik az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését; az I. cikk (1) és (2) bekezdését; a XV. cikk (1) bekezdését; a XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, valamint a 25. cikk (2)-(3) bekezdését és a 28. cikket.

[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében - lényegileg a bírósági eljárások során előadottakat megismételve - kifejtette, hogy a felmondás jogtalanul történt, az alperesek nem megfelelően és nem jogszerűen jártak el a szerződéssel kapcsolatos teherviselés körében, valamint a Covid-19 vírus idején keletkezett helyzetet sem a jóhiszemű elvárásoknak megfelelően kezelték. Az azonnali hatályú felmondás után az üzletben történt zárcsere és a gipszkartonnal történő lefalazás a szerződést és az üzlet (ezáltal az indítványozó) jó hírnevét egyaránt sértette. Az ezzel kapcsolatos kártérítési igényt a bíróságok azonban nem vizsgálták.

[11] A bíróságok továbbá - az indítványozó álláspontja alapján - iratellenes megállapításokat tettek, egyoldalúan értékelték a tanúk vallomásait és csupán az alperesek által előadottakra alapozva jutottak hibás tényállásra kialakítására, miután téves következtetéseket vontak le az iratokból és a bizonyítékokból. A bíróságok döntéseikkel így megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Utalt e körben az indítványozó az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatára is, miszerint a tisztességes eljáráshoz való jog oszthatatlan alapjog és az eljárás egészét figyelembe véve kell vizsgálni.

[12] Ezen alapjog megsértéséhez kapcsolta továbbá azt is, hogy nem hívták fel hiánypótlásra egy beázáshoz fűződő káresemény és kártérítési igény felelősségi kérdéseivel kapcsolatosan, holott hiányos bizonyítás esetén álláspontja szerint ez kötelező lett volna a bíróságok részéről. Panaszában az indítványozó korábbi Legfelsőbb Bírósági és kúriai eseti döntésen és különböző joganyagokon keresztül igyekezett bizonyítani, hogy a szerződés és így a szolgáltatás teljesítése, valamint teljesülése és eredeti céljának rendeltetésére tekintettel lehetetlenné vált, többek között a gazdasági szempontokat is figyelembe véve. A vis maior adta kockázatot szerinte csak a felperes indítványozó viselte a szerződés alapján.

[13] A bírósági döntések indokolása tehát mindezekre figyelemmel hiányos, ellentmondásos és részrehajló. Ezáltal az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát és a megfelelő jogorvoslathoz való jogát is sérelmesnek vélte.

[14] Véleménye szerint továbbá a Kúriának nem volt alkotmányos indoka arra, hogy miután a jogszabályi kötelezettségeinek eleget tett, mégis visszautasították a felülvizsgálat engedélyezése iránti, illetve ezáltal a felülvizsgálati kérelmét is. Ezt szintén ellentétesnek tartja az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, miután önkényesen és tisztességtelen módon zárták el a bíróságok a jogorvoslat lehetőségétől és attól, hogy a perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A Kúria döntése az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglaltakat is sérti, miszerint biztosítani hivatott a bíróságok jogalkalmazásának egységességét, amelyet azonban az érdemi vizsgálat nélkül történt visszautasító döntésével nem tett meg.

[15] Ezen felül a bíróságok nem tartották be az Alaptörvény 28. cikkében foglalt bírói döntés Alaptörvénnyel összhangban való értelmezés követelményét, valamint az R) cikk (2) bekezdésében foglaltakat, amely szerint az Alaptörvény rendelkezései mindenkire kötelezőek.

[16] Hivatkozott végezetül panaszában az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód követelményének sérelmére is. Előadta, hogy a bíróságok nem vették figyelembe a nyilatkozatait és indokolatlanul olyan értelmet tulajdonítottak az alkalmazott jogszabályoknak, amelyek számára aránytalan jogkorlátozást eredményeztek és objektív alap nélkül hátrányos megkülönböztetésben részesült.

[17] 3. Az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.

[18] 3.1. Az indítványozó a Kúriai végzéssel szemben az alkotmányjogi panaszát az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.

[19] 3.2. Az Ügyrend 32. § (5) bekezdése értelmében a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott határozata alkotmányjogi panasszal az általános szabályok szerint önállóan is támadható. Ilyen esetben az Alkotmánybíróság a Kúriának a felülvizsgálati eljárásban hozott nem érdemi döntésén keresztül csak akkor vizsgálja az alapügyben hozott bírói döntést, ha a Kúria az alkotmányjogi panaszban sérelmezett, nem érdemi döntését mérlegelési jogkörben hozta meg.

[20] A Kúria a támadott végzéssel visszautasította a felülvizsgálati kérelmet, azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúria olyan döntése, amelyben megállapítja, hogy felülvizsgálati eljárásra nincs lehetőség, az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti, a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, ezért alkotmányjogi panasszal támadható. Így a Kúria jelen végzésével szemben volt helye alkotmányjogi panasz előterjesztésének (lásd hasonlóan: 3480/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [35]).

[21] Tekintettel arra, hogy a Kúria szerint a felülvizsgálat engedélyezése a törvényben foglaltak követelmények nem megfelelő teljesítése alapján - tehát nem mérlegelése folytán - nem lehetséges, valamint az indítványozó az Ügyrend 32. § (3) bekezdése szerint korábban sem nyújtott be a Kúria eljárásával párhuzamosan alkotmányjogi panaszt a jogerős döntés ellen, ezért azzal szemben elkésetten nyújtotta be az indítványozó az alkotmányjogi panaszt, így az az Ügyrend 32. § (5) bekezdése alapján nem vizsgálható.

[22] Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát a továbbiakban csak a Kúria végzését támadó elemében értékelte (lásd hasonlóan: 3369/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [12]-[14]; 3221/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [14]).

[23] 3.3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint alkotmányjogi panasz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának megsértése esetén nyújtható be. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak, így az indítvány e körben teljesítette a törvényi feltételt.

[24] 3.4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz a XV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései vonatkozásában a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek is megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.

[25] Megállapította ugyanakkor az Alkotmánybíróság, az Alaptörvény I. cikk (1) és (2) bekezdésére, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdésére az indítványozó panaszában hivatkozott, ugyanakkor azokkal kapcsolatban semmiféle indokolást nem adott elő. Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá, hogy Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésében foglaltakkal, valamint az Alaptörvény 25. cikk (2) és (3) bekezdésében és a 28. cikkében foglaltakkal kapcsolatban arra, hogy az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, ekként az alkotmányjogi panasz ebben az elemében nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdése törvényi követelményét (lásd hasonlóan például: 3029/2021. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]).

[26] 3.5. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[27] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria visszautasító döntésében nem vizsgálta kellő alapossággal az általa előadott és álláspontja szerint a felülvizsgálatot megalapozó okokat és az ehhez kapcsolt iratokat és érveket, így téves következtetésre jutott azzal, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül visszautasította, a törvényi feltételek teljesítésének hiánya miatt.

[28] Mindezek helyes megítélése azonban az eljáró bíróságok hatáskörébe tartozik, amelyet az Alkotmánybíróság nem jogosult felülvizsgálni. A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).

[29] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is emlékeztet korábbi gyakorlatára: "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor." (3346/2022. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [71])

[30] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XV. cikk sérelmével kapcsolatban előadottakra tekintettel rámutat, hogy gyakorlata szerint "a törvény előtti egyenlőség megsértésére önmagában az ítéletek ellentmondása miatt az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz nem alapítható" (3195/2016. (X. 11.) AB határozat, Indokolás [26]). Az Alkotmánybíróság következetes értelmezése szerint ugyanis "[a] bírósági jogértelmezésnek, jogalkalmazásnak közvetlenül kell valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére vezetnie, nem pedig azáltal, hogy eltér bíróságok más ügyekben hozott döntéseitől" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [15]). A hátrányos megkülönböztetés tilalma önmagában ezért nem alapozhatja meg a bírói jogértelmezés érdemi vizsgálatát, hanem az indítványozónak közvetlen alapjogi összefüggést kell igazolnia (lásd például: 3095/2016. (V. 12.) AB végzés, Indokolás [11]-[12]).

[31] Az Alkotmánybíróság a bírói jogértelmezést kizárólag akkor vizsgálhatja, ha a jogértelmezésnek van alapjogi (Alaptörvényben biztosított jogi) vonatkozása. A konkrét esetben ugyanakkor az indítványozó ilyen közvetlen alapjogi összefüggést nem jelölt meg, arra nem hivatkozott. Önmagában az a körülmény, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés eltér más ügyekben hozott bírói döntésektől, a bírói jogértelmezés alapjogi relevanciáját, és ezáltal a XV. cikk (1) bekezdése sérelmének a lehetőségét nem alapozta meg (3078/2021. (III. 4.) AB végzés, Indokolás [21]).[1]

[32] Az indítvány ezért az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem veti fel a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

[33] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével kapcsolatban előadottakkal kapcsolatban az alábbiakra kell figyelemmel lenni. Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással kapcsolatban korábbi döntéseiben már megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy a jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon (lásd pl. 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]; 3430/2022. (X. 21.) AB végzés, Indokolás [19]).

[34] A "tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon" (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]). Az Alkotmánybíróság azt nem vizsgálhatja, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, csak azt értékelheti, hogy a bíróság a döntésében az eljárásban részt vevő feleknek az ügy érdemi, lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálta-e, és értékelő tevékenységéről számot adott-e (lásd hasonlóan: 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]; 3196/2022. (IV. 29.) AB határozat, Indokolás [36]).

[35] Az Alkotmánybíróság a bírósághoz fordulás jogának állított sérelme kapcsán rámutat arra is, hogy a jogszabályok értelmezése, a jogalkalmazási tevékenység, és mindezek alapján a döntés meghozatala, az azt alátámasztó következtetések levonása a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, amelyet az Alkotmánybíróság erre vonatkozó hatásköre hiányában nem vonhat el. Ahogyan hasonló - szintén a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzését támadó - ügyben az Alkotmánybíróság kifejtette: "Ugyanígy nem feladatköre az Alkotmánybíróságnak - és erre vonatkozó hatásköre sincs - hogy az ügyazonosság vagy a jogkérdésben való eltérés tekintetében állást foglaljon, bírói döntést törvényességi kérdésekben és szempontok alapján felülbíráljon. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata és értékelése, azokban való állásfoglalás és döntés meghozatala a vonatkozó törvény alapján a Kúria erre kijelölt tanácsának a hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság feladata nem a bíróságok tény-, illetve jogkérdésekben elfoglalt álláspontjának a felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot a bíróságoktól számon kérje." (Lásd: 3437/2022. (X. 28.) AB végzés, Indokolás [30])

[36] Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy "[a]nnak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül" (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; utóbb megerősítette: 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]).

[37] A jogorvoslathoz való jog állított sérelme kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz kizárólag szakjogi érvelést tartalmaz. Az indítványozó jelen ügyben nem volt elzárva attól, hogy a jogorvoslati jogával éljen, ezt meg is tette, a "valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás" (35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]) lehetősége számára biztosított volt.[2]

[38] 4. Összefoglalva megállapítható, hogy az indítványozó panaszában a támadott kúriai döntés kapcsán kizárólag törvényességi kérdéseket vet fel, valamint azon keresztül a jogerős az alapügyben eljárt bíróságok jogértelmezésének és jogalkalmazásának kritikáját fogalmazza meg, tévesnek tartja az ügyében hozott határozatokat, és valójában egy számára kedvező tartalmú új döntés meghozatalát kívánja elérni (vö. pl. 3346/2022. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [72]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban "[ö]nmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).

[39] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát jelen alkotmányjogi panasz nem tartalmaz olyan indokokat, amelyek az ügy érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét megalapoznák vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnének fel.

[40] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), d) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2024. január 16.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1377/2023.