EH 2011.2411 A magyar bíróságnak nincs joghatósága a közös szülői felügyelet megszüntetésével kapcsolatos eljárás lefolytatására, ha a gyermek szokásos tartózkodási helye a szülők megállapodása alapján Belgiumban van, de az egyik szülő a gyermeket nyaralás céljából Magyarországra hozta, majd a másik szülő hozzájárulása nélkül itt tartotta [Pp. 157/A. §; 2201/2003. EK r. 8. §; EK r. 10. §].
A magyar állampolgár felperes 1999. szeptember 18-án kötött házasságot a francia állampolgár alperessel. 2000. február 6-án született András utónevű magyar-francia állampolgár gyermekük. A család 2003 októberétől Brüsszelben élt, ettől az időponttól kezdődően a felperes a Magyar Állandó EU Képviseleten vállalt munkát. A felek az együttélést közös tulajdonukat képező ingatlanukban folytatták. Az alperest ugyanakkor a munkája Párizshoz kötötte, így rendszerint csak a hétvégeket tudta a családjával tölteni.
A házastársak kapcsolata megromlott, életközösségük 2005 nyarán megszűnt, a házasság felbontására azonban csak 2009-ben került sor. A belga bíróság a házasságot a felek közös megegyezése alapján bontotta fel 2009. november 27-én, egyben jóváhagyta a kiskorú gyermekükre vonatkozó 2009. szeptember 4-i megállapodásukat, valamint az azt kiegészítő, 2009. október 29-én kelt záradékot is. Ennek értelmében a gyermek állandó lakóhelye az édesanyja lakóhelyén lesz, míg tartózkodási helye az édesapa lakása, a kisfiú minden második hétvégét ott tölti. A szülők részletesen szabályozták a kapcsolattartás rendjét a nyári szünidő és az ünnepek során is. A megállapodás azt is rögzíti, hogy a gyermek nagykorúvá válásáig a felek a szülői felügyeletet közösen gyakorolják és kötelezettséget vállalnak arra, hogy a másik szülő előzetes hozzájárulása nélkül nem hoznak olyan döntést, amely nem a gyermek mindennapi életének rendes menetébe tartozik. Megegyeztek abban is, hogy a gyermekkel kapcsolatos megállapodásukat abban az esetben pontosíthatják és módosíthatják, ha új, illetve váratlan, a szülők akaratától független körülmények merülnének fel. Az esetleges módosításokat közös megegyezés alapján a szerződéshez csatolt kiegészítő záradék formájában lehet megtenni, tartósan fennálló véleményeltérés esetén pedig keresetet lehet benyújtani az illetékes bíróságnál.
A megállapodás azt is rögzíti, hogy a házastársak közös tulajdonú ingatlanukat közösen értékesítik és a vételárat felosztják egymás között. Az ingatlan értékesítésére a fentieknek megfelelően került sor, a felperesnek ennek alapján 2010. augusztus 16-ig el kellett hagynia a brüsszeli lakást, munkaviszonya pedig 2010. szeptember 30-ával megszűnt.
2010 júliusában a felperes a gyermekkel - az alperes tudtával - Magyarországra utazott szabadságra, figyelemmel arra is, hogy a felek megállapodása értelmében az iskolai szünet időszakában július 1-jétől július 31-ig a perbeli gyermek a nyári vakációt az édesanyjával tölti (az apát a kapcsolattartás joga a nyári időszakban július 31-től augusztus 31-ig illeti meg). Utóbb a kisfiú megbetegedett, így a felperes erre hivatkozva nem biztosította az alperesnek az augusztusi kapcsolattartást, illetve a gyermek Brüsszelbe történő visszautazását. 2010. augusztus 4-e óta a felperes és a gyermek Magyarországon rendelkezik állandó bejelentett lakóhellyel.
Ilyen előzmények után nyújtotta be a felperes keresetlevelét 2010. augusztus 9-én a F.-i Városi Bírósághoz, melyben a közös szülői felügyeleti jog megszüntetését kérte azzal, hogy a szülői felügyeleti jogokat teljes körűen a jövőben ő gyakorolhassa. Kérte az alperes kapcsolattartási jogának újraszabályozását is.
Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a magyar bíróság joghatóságát vitatta, erre tekintettel a per megszüntetését kérte a Pp. 157/A. §-a szerint. Másodlagosan pedig kérte az iratok áttételét a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz, mivel állítása szerint a gyermek ténylegesen Budapesten tartózkodik.
Az alperesi ellenkérelem szerint jelen ügyben a joghatóság kérdéséről a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000. EK Rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2003. november 27-i 2201/2003. EK Rendelete (Brüsszel II.A., a továbbiakban: EK Rendelet) az irányadó. Az EK Rendelet 17. cikke értelmében a bíróságnak joghatósága fennállását vagy hiányát hivatalból kell vizsgálnia. Az EK Rendelet 2. szakaszának 8. cikke kimondja, hogy egy tagállam bírósága akkor rendelkezik joghatósággal a gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyben, ha a gyermek a bíróság megkeresésekor az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.
Az alperes szerint nem vitás, hogy a kereset benyújtásának időpontjában a gyermek szokásos tartózkodási helye Belgiumban, Brüsszelben volt, a gyermek állandó lakosként brüsszeli címen van bejelentve, folyamatosan itt végzi iskolai tanulmányait. Az alperes csak a nyári szünidőre utazott a gyermekkel Magyarországra, ott azonban jogellenesen visszatartja őt. Emiatt az alperes megindította a gyermek visszavitele iránti eljárást és egyben Brüsszelben bírósághoz fordult a gyermekre vonatkozó szülői felügyelet újraszabályozása iránt.
Időközben a bíróság előtt eljárás indult a perbeli gyermek jogellenesen történt Magyarországra hozatala, illetve visszatartása miatt jelen per felperesével, mint kötelezettel szemben, azonban az eljárás 2011. február 7-én megszűnt, tekintettel arra, hogy jelen per alperese mint kérelmező a kérelmétől elállt. Ezt azzal indokolta, hogy a gyermek a tanévet Magyarországon kezdte meg, így célszerű, hogy itt is fejezze be. Noha a gyermeket az anya jogellenesen tartja Magyarországon, az alperes a jogvitát a szülői felügyelet érdeméről folyó perben kívánja rendezni.
A felperes az alperesi ellenkérelemmel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a szülői felügyelettel kapcsolatos jogvitában a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 62/B. §-a illetve az EK Rendelet 19. cikkének (2) bekezdése alapján az ügy elbírálására a magyar bíróság rendelkezik joghatósággal. Magyar gyermekről van szó, akinek a keresetlevél benyújtásakor már nem Brüsszelben volt a tartózkodási helye, illetve lakóhelye.
Az elsőfokú bíróság végzésével megállapította joghatóságának hiányát és a pert megszüntette.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy jelen esetben a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 23. tvr. nem alkalmazható, mivel ezt a tvr. 2. §-a értelmében a tárgyra vonatkozó nemzetközi szerződés fennállása kizárja. Jelen esetben tehát az EK Rendelet előírásai az irányadók. A 2. szakasz 8. cikke pedig kimondja, hogy azon tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal a gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyben, ahol a gyermek a bíróság megkeresésekor szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint jelen esetben ez a szokásos tartózkodási hely Brüsszel, a kisfiú a szülők egyetértésével huzamos ideig, életvitelszerűen itt lakott és az EK Rendelet 10. cikke alapján a szülői felügyelettel kapcsolatos döntésre a belga bíróság megtartotta a joghatóságát, annak ellenére, hogy a felperes a gyermekkel időközben jogellenesen Magyarországra költözött, 2010. augusztus 4-e óta B.-n rendelkezik állandó bejelentett lakcímmel és a gyermek B.-n folytatja tanulmányait.
Tekintettel arra, hogy a magyar bíróság nem rendelkezik joghatósággal a szülői felügyeletre vonatkozó jogvita eldöntésében, az elsőfokú bíróság az EK Rendelet 17. cikkére figyelemmel a Pp. 157/A. §-ának a) pontja alapján a pert megszüntette, tekintettel a Pp. 130. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a joghatóság hiányának megállapítását és a per megszüntetését mellőzte.
Megállapította, hogy a felperes a keresetét 2010. augusztus 9-én terjesztette elő, ez tehát a bíróság megkeresésének időpontja. A 2009. évi, a házasság felbontása kapcsán a felek által kötött egyezség tartalmazza, hogy a gyermek lakóhelye a felperesnél van, tartózkodási helye pedig az alperesnél, mely ebben az időszakban Párizsban volt. A felek a gyermek anyai elhelyezése mellett a közös szülői felügyelet gyakorlásáról és a kapcsolat tartásáról is megegyeztek.
A felek a megállapodásuk értelmében a közös lakást, ahol a gyermek az anyával lakott, értékesítették, a felperesnek azt 2010. augusztus 16-ával a vevőnek birtokba kell adnia. Az anya brüsszeli munkaviszonya pedig 2010. szeptember 30-ával megszűnt. A felperes azt is igazolta, hogy mint munkavállaló a munkaviszonya megszűnése miatt a Belga Királyság területét elhagyni köteles.
Az EK Rendelet alapelve, hogy a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek vonatkozásában a legmegfelelőbb fórum a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága. Ezt az adott ügyben a ténybeli elemek alapján kell meghatározni az EK Rendelet céljainak megfelelő értelmezéssel, figyelemmel az EK Rendelet preambulumának (12) bekezdésére, mely szerint kiemelt szempont a gyermek érdeke, a fizikai közelség.
A szokásos tartózkodási hely fogalmát az EK Rendelet nem határozza meg, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az adott eset körülményeire tekintettel a gyermek valamely tagállamban már megérkezése napján szokásos tartózkodási helyet szerezhessen.
Jelen esetben a szülők közösen döntöttek a gyermek anyai elhelyezéséről, illetve arról, hogy a gyermek állandó lakóhelye az anya lakóhelye. Közösen döntöttek a szülők arról is, hogy a család közös lakóhelyéül szolgáló brüsszeli ingatlant értékesítik. Az alperesnek tudomása volt arról, hogy a felperes a gyermekkel Magyarországra jön és információval bírt arról is, hogy a felperes brüsszeli munkaviszonya megszűnt. Az anya és a gyermek állandó lakóhelye 2010. augusztus 4-e óta Magyarországon van, a bíróság megkeresésekor, a per megindításakor tehát az anya magyarországi lakóhellyel rendelkezett és a felek megállapodása szerint a gyermek lakóhelye az anya állandó lakóhelye. Ehhez képest a brüsszeli lakás eladása folytán az ingatlan birtokbaadásának (későbbi) időpontja csak olyan járulékos kötelezettség, amely a lakóhely megszűnését már nem befolyásolta.
A felperest gazdasági, családi, szociális kapcsolatai, megélhetése Magyarországhoz köti, az alperes pedig Párizsban él, Brüsszeltől tehát már mindketten elszakadtak.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a szülők egyetértésével huzamos ideig életvitelszerűen lakást biztosító brüsszeli lakásingatlan már nem áll fenn, sem a felperesnek, sem az alperesnek lakhatása más belgiumi lakóhellyel nem igazolt, a gyermek a felek megállapodása alapján az anyánál került elhelyezésre, akinek bejelentett lakóhelye Magyarországon van és a felek megállapodására tekintettel a gyermek szokásos tartózkodási helyének is ezt kell tekinteni. A gyermek az anyával állandó bejelentett lakcímén Magyarországon él, iskoláit is itt végzi.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta.
A jogerős végzés ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a magyar bíróság joghatóságának hiányára tekintettel a per megszüntetését kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a szokásos tartózkodási hely fogalmát jogszabályba ütköző módon, jogellenesen értelmezte. Nem vitatható ugyanis, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye a kereset benyújtásának időpontjában nem Magyarország, hanem Belgium, Brüsszel volt.
A felek közös döntése volt, hogy a család, így a kiskorú gyermek is Belgiumban éljen, közösen döntöttek lakás vásárlásáról, illetve arról, hogy gyermekük Belgiumban nevelkedjen, itt járjon iskolába. A kisfiú 2003-tól 2010 nyaráig életvitelszerűen Brüsszelben lakott, itt szerzett szokásos tartózkodási helyet. A 2010-2011-es iskolai tanévre is ide íratták iskolába.
Amikor a felek a 2009. évi válásukkal összefüggésben megállapodást kötöttek a járulékos kérdésekről, fel sem merült, hogy a felperes Magyarországra kíván költözni. Az alperes számára egyértelmű volt, hogy Belgiumban marad, ezért egyezett bele abba, hogy a gyermek lakóhelye a felperes (brüsszeli) lakóhelye legyen. A felperes ezt a helyzetet változtatta meg önkényesen és egyoldalúan.
Az a tény, hogy a felek megállapodtak abban, miszerint a gyermek lakóhelye az anya lakóhelye lesz, nem értelmezhető kiterjesztően. Ezt támasztja alá a felek megállapodása második pontjának negyedik bekezdése is, mely szerint a kapcsolattartás érdekében az alperesnek kéthetente a felperes lakására vagy a brüsszeli pályaudvarra kell mennie a gyermek átvétele céljából.
A felperes a megállapodás szerint az őt illető nyári szünetet kívánta a gyermekkel Magyarországon tölteni, melyhez az alperes hozzá is járult és várta, hogy a nyári szünet további részét a gyermek vele töltse. Az alperes semmilyen formában nem járult tehát hozzá ahhoz és kifejezetten tiltakozott is ellene, hogy a gyermek Magyarországon szerezzen szokásos tartózkodási helyet, itt éljen életvitelszerűen.
A felperes 2010 júliusát követően nem tartotta be a bírói ítéletben illetve a mögöttes megállapodásban foglaltakat, az időszakos kapcsolattartást az alperes részére nem biztosította, a kisfiút apai hozzájárulás nélkül tartotta vissza Magyarországon, ami jogellenes. A gyermek felett ugyanis a szülők a felügyeleti jogot közösen gyakorolják és a felügyeleti jog magában foglalja a közös döntési jogosultságot a gyermek lakóhelyének megválasztásáról is. Amennyiben a felperes mindenkori lakóhelyéhez igazodna a gyermek szokásos tartózkodási helye, ez sértené a közös szülői felügyeleti jogot. Nem lehet ezért relevanciája annak, hogy a felperes egyoldalúan hogyan változtatja meg a gyermek lakóhelyét, kizárólag annak lehet jelentőséget tulajdonítani a szokásos tartózkodási hely szempontjából, hogy a gyermek a szülők egyetértésével huzamos ideig életvitelszerűen hol lakott, ez pedig a bíróság megkeresésekor Brüsszelben volt. A fentiekre tekintettel nincsen jelentősége annak, hogy mikor kérte a felperes magyarországi lakcímének bejegyzését, illetve, hogy a gyermeket önhatalmúlag Magyarországon íratta be iskolába. A felperes magatartása rosszhiszemű és jogszabályba ütköző volt a szokásos tartózkodási hely egyoldalú megváltoztatásával. Ez pedig nem eredményezhet kedvezőbb helyzetet számára a joghatóság fennállásának megállapítása során.
Az alperes ugyan tudott arról, hogy a volt közös lakóhelye megszűnik, ez azonban nem jelentette azt, hogy hozzájárult volna a felperes Magyarországra költözéséhez a gyermekkel együtt. Az alperes tudomása szerint a felperes tudott volna Belgiumban munkát vállalni, megfelelő anyagiakkal rendelkezett egy ingatlan megvásárlásához vagy tartós bérléséhez is. Az a körülmény, hogy egyik fél sem rendelkezik lakóhellyel Brüsszelben, nem jelenti azt, hogy az eljárás megindításakor, a bíróság megkeresésekor a gyermek szokásos tartózkodási helye ne Brüsszel lett volna.
A fentiek alapján az alperes álláspontja szerint sem a EK Rendelet 2. szakaszának 8. cikke, sem 10. cikke alapján nem áll fenn a magyar joghatóság. A másodfokú bíróság e rendelkezések megsértésével hozta meg határozatát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme - tartalmát tekintve - a jogerős határozat hatályban tartására irányult.
A felperes szerint a másodfokú bíróság helyesen döntött a gyermek szokásos tartózkodási helyével összefüggésben, figyelemmel a felek közötti megállapodásban foglaltakra is, mely szerint a gyermek állandó lakóhelye az édesanyja lakóhelyén lesz.
A felperes soha sem került be a brüsszeli lakossági nyilvántartásba, állandó lakóhelye folyamatosan Magyarországon volt, az alperessel közösen döntött a közös lakás eladásáról és legálisan utazott a gyermekkel Magyarországra.
Az EK Rendelet értelmében ugyan a joghatóságot elsődlegesen a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam tekintetében kell megállapítani, meghatározott kivételekkel, így amikor megváltozik a gyermek tartózkodási helye.
Az EK Rendelet 13. cikke szerint amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg, és a 12. cikk alapján, tehát a szülők megállapodására tekintettel sem határozható meg a joghatóság, annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, melynek területén a gyermek jelen van.
Jelen esetben pedig ez a rendelkezés az irányadó, tekintettel az EK Rendelet preambulumának (12) bekezdésére is, mely kimondja, hogy a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatóság alapját a gyermek érdekeinek figyelembevételével kell kialakítani, különös tekintettel a fizikai közelségre.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A szülői felügyeletről való döntésre - ahogyan arra a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 2. §-a is utal - az EK Rendelet rendelkezései az irányadó.
Az EK Rendelet 2. cikkének 7. és 9. pontja értelmében a szülői felelősség egy gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jog és kötelesség, amelyet valamely természetes vagy jogi személy határozat, jogszabály hatálya, illetve jogilag kötelező megállapodás útján gyakorol. A felügyeleti jog a gyermek gondozásával kapcsolatos jogok és kötelességek, különösen a gyermek tartózkodási helye meghatározásának joga. Az EK Rendelet 2. szakaszának 8. cikke kimondja, hogy egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésekor az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. A 10. cikk értelmében a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében azon tagállam bíróságai, amelyben az elvitelt vagy visszatartást közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek másik tagállamban szokásos tartózkodási helyet nem szerez.
A joghatóságról való döntés során tehát elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy mi volt a perbeli gyermek szokásos tartózkodási helye a szülői felügyeletre vonatkozó per megindításának időpontjában.
Jelen ügyben nem volt vitás, hogy a peres felek kiskorú gyermeke 2003. és 2010 júliusa között a szülők közös akaratából korábban mindkét szülőjével, majd az édesanyjával Belgiumban, Brüsszelben élt, itt folytatta iskolai tanulmányait is.
Időközben a szülők életközössége megszűnt, házasságukat a belga bíróság 2009. december 29-én jogerős ítéletével felbontotta és jóváhagyta a felek azon megállapodását, mely szerint kiskorú gyermekük az édesanyánál nyer elhelyezést, állandó lakóhelye az édesanyja lakása, mely a megállapodás megkötésekor Brüsszelben volt, ugyanakkor a gyermek felett a szülők közös szülői felügyeletet gyakorolnak.
A jogerős végzésben foglaltakkal szemben a felek megállapodása nem értelmezhető oly módon, hogy a gyermek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye az anya mindenkori lakása, függetlenül attól, hogy az melyik államban található, így erről az anya minden esetben az apa hozzájárulása, beleegyezése nélkül határozhat. Közös szülői felügyelet esetén ugyanis a gyermek huzamos tartózkodási helyéről a szülők közösen jogosultak, illetve kötelesek dönteni, ahogyan azt az EK Rendelet már hivatkozott 2. cikkének 9. pontja is kimondja.
A peres felek 2009. szeptember 4-i, illetve október 29-i megállapodása is azt fejezi ki, hogy a felek a belgiumi Brüsszelben határozták meg továbbra is gyermekük szokásos tartózkodási helyét. Ebben az időszakban a felperes Brüsszelben élt és nem merült fel olyan adat, mely szerint a tartózkodási helyét más államba kívánta volna áthelyezni. Ezt fejezi ki - többek között - a megállapodás azon része, mely szerint az alperes a kapcsolattartások alkalmával a gyermeket vagy a felperes lakásán vagy a brüsszeli pályaudvaron veszi át, illetve, hogy a felek kötelezik magukat arra, hogy lehető legrövidebb időn belül felkeresnek Belgiumban egy gyermekpszichológust, aki segíthet a gyermek kiegyensúlyozott lelki fejlődésében.
Jelen ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bír a megállapodás azon kitétele is, mely szerint a felek kötelezik magukat, hogy a másik szülő előzetes hozzájárulása nélkül nem hoznak olyan döntést, mely nem a gyermek mindennapi életének rendes menetébe tartozik, illetve, hogy a gyermekükkel kapcsolatos megállapodás módosítására csak közös megegyezés alapján kerülhet sor, ennek hiányában pedig bírósági döntéssel.
Az az egyoldalú felperesi lépés, melynek következtében a gyermek jövőben nem a megszokott környezetében, Brüsszelben nevelkedne, nem itt járna iskolába, és a megállapodás szerinti kapcsolattartás sem gyakorolható ennek következtében a korábbiak szerint, semmiképpen sem minősül olyan döntésnek, amelyet a szülői felügyeleti jogok egyik gyakorolója a másik fél hozzájárulása, beleegyezése nélkül jogszerűen megtehetne.
Ezt a felperes a keresetlevelében lényegében maga is elismerte, amikor előadta, hogy eredetileg csak üdülés céljából utazott az alperes tudtával Magyarországra, tehát ideiglenes jelleggel, majd kérte az apát, hogy járuljon hozzá a gyermek tartózkodási helyének megváltoztatásához, a Magyarországra költözéshez, azonban ebben az apával nem tudott megállapodni.
A másodfokú bíróság kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a peres felek a brüsszeli közös lakásukat, ahol korábban a gyermekük is élt, közös akarattal értékesítették. Ez azonban nem szolgálhatott volna jogcímül ahhoz, hogy a felperes a gyermekkel a visszatérés szándéka nélkül Magyarországon telepedjen le az alperes hozzájárulása, egyetértése nélkül. A belgiumi szokásos tartózkodási hely ugyanis nem egy meghatározott lakcímen élést jelent. A felperesnek lehetősége volt arra, hogy Brüsszelben másik lakást vásároljon vagy béreljen, munkát vállaljon. A gyermek szokásos brüsszeli tartózkodási helyének megváltoztatására, tehát Magyarországra költözésre csak az alperessel történt megegyezés, ennek hiányában pedig a bíróság döntése alapján, azt követően kerülhetett volna jogszerűen sor.
A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy a perbeli kiskorú gyermeknek a szülők megállapodásán alapuló szokásos tartózkodási helye - figyelemmel az EK Rendelet 10. cikkében foglaltakra is - Brüsszelben rögzült, a szülői felügyelettel kapcsolatos per folytatására a 8. cikk alapján a belga bíróság rendelkezik joghatósággal. A magyar bíróság joghatóságát nem alapozza meg a felperes azon egyoldalú döntése, hogy a gyermekkel együtt szokásos tartózkodási hely megalapozása céljából Magyarországra költözött, itt bejelentett lakóhellyel rendelkezik.
Tekintettel arra, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti joghatóság a perben megállapítható volt, nem alkalmazható a megállapodás szerinti joghatóságra vonatkozó 12. cikk, illetve a gyermek jelenléte szerinti joghatóságot kimondó 13. cikk.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság az EK Rendelet 8. és 10. cikkében foglalt rendelkezések megsértésével állapította meg a magyar bíróság joghatóságát, ezért a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s egyben az elsőfokú bíróságnak joghatóság hiányát megállapító és ennek következtében a pert megszüntető végzését helybenhagyta.