62015TJ0731[1]

A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2018. február 21. (Kivonatok). Sergiy Klyuyev kontra Az Európai Unió Tanácsa. Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Olyan személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó - A felperes nevének a jegyzéken való fenntartása - Indokolási kötelezettség - Jogalap - Ténybeli alap - Nyilvánvaló értékelési hiba - Védelemhez való jog - A tulajdonhoz való jog - A jóhírnévhez való jog - Arányosság - Az alapvető jogoknak az Unióban biztosítottal egyenértékű védelme - Jogellenességi kifogás. T-731/15. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2018. február 21. ( *1 )

"Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Olyan személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó - A felperes nevének a jegyzéken való fenntartása - Indokolási kötelezettség - Jogalap - Ténybeli alap - Nyilvánvaló értékelési hiba - Védelemhez való jog - A tulajdonhoz való jog - A jóhírnévhez való jog - Arányosság - Az alapvető jogoknak az Unióban biztosítottal egyenértékű védelme - Jogellenességi kifogás"

A T-731/15. sz. ügyben,

Sergiy Klyuyev (lakóhelye: Donyeck [Ukrajna], képviselik: R. Gherson, T. Garner solicitors, B. Kennelly QC és J. Pobjoy barrister)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: Á. de Elera-San Miguel Hurtado és J.-P. Hix, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

először is az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2015. október 5-i (KKBP) 2015/1781 tanácsi határozat (HL 2015. L 259., 23. o.) és az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. október 5-i (EU) 2015/1777 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 259., 3. o.), másodszor az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 4-i (KKBP) 2016/318 tanácsi határozat (HL 2016. L 60., 76. o.) és az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. március 4-i (EU) 2016/311 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2016. L 60., 1. o.), és harmadszor az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. március 3-i (KKBP) 2017/381 tanácsi határozat (HL 2017. L 58., 34. o.) és az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 3-i (EU) 2017/374 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2017. L 58., 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben a felperes nevét fenntartották azon személyek, szervek és szervezetek jegyzékén, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: G. Berardis (előadó) elnök, D. Spielmann és Csehi Z. bírák,

hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. június 28-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet ( 1 )

A jogvita előzményei

1 A jelen ügy az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni, Kijevben (Ukrajna) a Függetlenség terén lezajlott tüntetések megtorlását követően elfogadott korlátozó intézkedések keretébe illeszkedik.

2 2014. március 5-én az Európai Unió Tanácsa elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozatot (HL 2014. L 66., 26. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 35. o.). A Tanács ugyanaznap elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 66., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 36. o.; HL 2014. L 305., 117. o.)

3 A felperes, Sergiy Klyuyev ukrán üzletember, az ukrán elnöki hivatal egykori vezetőjének, Andrij Klyuyevnek a fivére. A Verkhovna Radának (ukrán parlament) is tagja.

4 A 2014/119 határozat (1) és (2) preambulumbekezdése kimondja:

"(1) A Tanács 2014. február 20-án a legszigorúbban elítélte az erőszak alkalmazásának minden formáját Ukrajnában. Az erőszak Ukrajnában való azonnali beszüntetésére, valamint az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a teljes körű tiszteletben tartására szólított fel. Az ukrán kormányt felszólította arra, hogy a lehető legnagyobb mértékű önmérséklettel járjon el, az ellenzék vezetőit pedig arra, hogy határolódjanak el azoktól, akik radikális fellépést és erőszakot alkalmaznak.

(2) |A Tanács 2014. március 3-án megállapodott abban, hogy a korlátozó intézkedéseket az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek és az emberi jogok megsértéséért felelős személyek pénzeszközeinek befagyasztására, illetve az ilyen pénzeszközök visszaszerzésére összpontosítja, a jog érvényesülésének és az emberi jogok tiszteletben tartásának helyreállítása és támogatása érdekében Ukrajnában."

5 A 2014/119 határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, Ukrajnában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.

(2) A mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára - sem közvetlenül, sem közvetve - nem bocsátható pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás".

6 A pénzeszközök említett befagyasztásának részletes szabályait ugyanezen cikk következő bekezdései határozzák meg.

7 A 2014/119 határozatnak megfelelően a 208/2014 rendelet pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések elfogadását rendeli el, és e befagyasztás részletes szabályait az említett határozatban szereplővel lényegében azonos módon határozza meg.

8 A 2014/119 határozattal és a 208/2014 rendelettel érintett személyek nevei a 2014/119 határozat mellékletében és a 208/2014 rendelet I. mellékletében (a továbbiakban: jegyzék) szereplő, azonos jegyzékeken jelennek meg, többek között a jegyzékbe vételük indokával együtt.

9 A felperes nevét az "[ü]zletember, [Andriy Klyuyev] testvére" azonosító információval, valamint az alábbi indokolással vették fel a jegyzékbe:

"Ukrajnában ukrán közpénzek sikkasztásával és Ukrajnából való illegális kivitelével összefüggő bűncselekményekben való részvételre vonatkozó nyomozás alatt álló személy."

10 A Törvényszék Hivatalához 2014. május 12-én benyújtott keresetlevelével a felperes a 2014/119 határozatnak és a 208/2014 rendeletnek a felperest érintő részében történő megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T-341/14 szám alatt vettek nyilvántartásba.

11 2015. január 29-én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/143 határozatot (HL 2015. L 24., 16. o.) és a 208/2014 rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/138 rendeletet (HL 2015. L 24., 1. o.).

12 A 2015/143 határozat 2015. január 31-től pontosította a pénzeszközök befagyasztásával érintett személyek megjelölésére vonatkozó kritériumokat. Konkrétan a 2014/119 határozat 1. cikke (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lépett: "(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok Ukrajnában történő megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást. E határozat alkalmazásában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek az ukrán hatóságok által az alábbiak végett folytatott nyomozás alatt álló személyek:

a) a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése, vagy ebben való bűnrészesség; vagy

b) a közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatallal való visszaélés, melynek célja, hogy saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előnyt szerezzen, ezáltal kárt okozva a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyonban vagy egyéb eszközökben [helyesen: pénzeszközökben], illetve az ebben való bűnrészesség."

13 A 2015/138 rendelet a 2015/143 határozatnak megfelelően módosította a 208/2014 rendeletet.

14 A 2014/119 határozatot és a 208/2014 rendeletet később módosította a 2015. március 5-i (KKBP) 2015/364 tanácsi határozat (HL 2015. L 62., 25. o.), és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. március 5-i (EU) 2015/357 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 62., 1. o.). A 2015/364 határozat úgy módosította a 2014/119 határozat 5. cikkét, hogy - a felperes esetében 2015. június 6-ig - meghosszabbította a korlátozó intézkedéseket. A 2015/357 végrehajtási rendelet következésképpen felváltotta a 208/2014 rendelet I. mellékletét.

15 A 2015/364 határozattal és a 2015/357 végrehajtási rendelettel a felperes nevét "[Andriy Klyuyev] testvére, üzletember" azonosító információval és az alábbi új indoklással tartották fenn a jegyzéken:

"Az ukrán hatóságok nyomozást folytatnak ellene állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelésében való részvétel, valamint közhivatalt ellátó személyként, saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előny szerzésének céljával elkövetett hivatali visszaélés, és ezáltal az ukrán állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] megkárosítása miatt. Kapcsolatban áll egy jegyzékbe vett, az ukrán hatóságok által állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése miatt folytatott büntetőeljárás alatt álló személlyel [Andriy Petrovych Klyuyevvel]."

16 2015. június 5-én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/876 határozatot (HL 2015. L 142., 30. o.) és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/869 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 142., 1. o.). A 2015/876 határozat egyrészt felváltotta a 2014/119 határozat 5. cikkét, és a felperes esetében a korlátozó intézkedések alkalmazását 2015. október 6-ig meghosszabbította, másrészt módosította az utóbbi határozat mellékletét. A 2015/869 végrehajtási rendelet ebből következően módosította a 208/2014 rendelet I. mellékletét.

17 A 2015/876 határozattal és a 2015/869 végrehajtási rendelettel a felperes nevét "[Andriy Klyuyev] testvére, üzletember" azonosító információval és a következő új indokolással tartották fenn a jegyzéken:

"Az ukrán hatóságok nyomozást folytatnak ellene állami vagyon hűtlen kezelésében való részvétel miatt. Kapcsolatban áll egy jegyzékbe vett, az ukrán hatóságok által állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése miatt folytatott büntetőeljárás alatt álló személlyel [Andriy Petrovych Klyuyevvel]".

18 2015. július 31-i levelében a Tanács megküldte a felperes részére a 2015. június 26-án kelt [bizalmas] ( 2 ) levelet. Ebben a levélben a Tanács arról tájékoztatta a felperest, hogy szándékában áll fenntartani a vele szemben hozott korlátozó intézkedéseket, és közölte az ezzel kapcsolatos észrevételek benyújtására meghatározott határidőt. A felperes 2015. augusztus 31-i levelében közölte észrevételeit.

19 2015. október 5-én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/1781 határozatot (HL 2015. L 259., 23. o.) és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/1777 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 259., 3. o., a továbbiakban együttesen: 2015. októberi jogi aktusok). A 2015/1781 határozat egyrészt felváltotta a 2014/119 határozat 5. cikkét, és a felperes esetében a korlátozó intézkedések alkalmazását 2016. március 6-ig meghosszabbította, másrészt módosította az utóbbi határozat mellékletét. A 2015/1777 végrehajtási rendelet ebből következően módosította a 208/2014 rendelet I. mellékletét.

20 A 2015/1781 határozattal és a 2015/1777 végrehajtási rendelettel a felperes nevét "[Andriy Klyuyev] testvére, üzletember" címmel és a következő új indokolással tartották fenn a jegyzéken:

"Az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak ellene állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelésében való részvétel miatt. Kapcsolatban áll egy jegyzékbe vett, az ukrán hatóságok által állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése miatt folytatott büntetőeljárás alatt álló személlyel [Andriy Petrovych Klyuyevvel]."

21 2015. október 6-i levelében a Tanács megküldte a felperes ügyvédjeinek a 2015. októberi jogi aktusok egy másolati példányát, ezáltal tájékoztatta őket arról, hogy fenntartja a felperes nevét a jegyzéken, és megválaszolta a 2015. augusztus 31-i észrevételeiket. Emellett a Tanács a levélhez mellékelt egy másik, 2015. szeptember 3-i keltezésű [bizalmas] levelet.

A jelen kereset előterjesztését követően bekövetkezett tények

22 2015. december 15-i levelében a Tanács megküldte a felperes részére a 2015. december 1-jei keltezésű [bizalmas] levelét, amelyben közölte az ezzel kapcsolatos észrevételek benyújtására meghatározott határidőt.

23 A 2016. január 28-iKlyuyev kontra Tanács ítéletében (T-341/14, EU:T:2016:47) a Törvényszék megsemmisítette a 2014/119 határozatot és a 208/2014 rendeletet a felperesre vonatkozó részükben.

24 2016. március 4-én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2016/318 határozatot (HL 2016. L 60., 76. o.) és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/311 végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 60., 1. o., a továbbiakban együttesen: 2016. márciusi jogi aktusok).

25 A 2016. márciusi jogi aktusok - többek között a felperes vonatkozásában - 2017. március 6-ig meghosszabbították a korlátozó intézkedések alkalmazását anélkül, hogy e személy megjelölésének indokolása változott volna a 2015. októberi jogi aktusokban foglalt indokoláshoz képest.

26 A Tanács a 2016. március 7-i levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy fenntartja vele szemben a korlátozó intézkedéseket. Egyben választ adott a felperes által a korábbi levelezésben előadott észrevételekre, és megküldte ez utóbbi részére a 2016. márciusi jogi aktusokat.

27 2016. december 12-i levelében a Tanács tájékoztatta a felperes ügyvédjeit, hogy szándékában áll az ez utóbbival szemben megállapított korlátozó rendelkezések megújítása, és mellékelte a 2016. július 25-i és a 2016. november 16-i [bizalmas] leveleket (a továbbiakban: 2016. július 25-i és november 16-i levelek), és emlékeztette a felperest a korlátozó intézkedések éves felülvizsgálatával kapcsolatos észrevételei előterjesztésére megállapított határidőre. A felperes 2017. január 12-i levelében megküldte ezeket az észrevételeit a Tanács részére.

28 2017. március 3-án a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2017/381 határozatot (HL 2017. L 58., 34. o.) és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2017/374 végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 58., 1. o.; a továbbiakban együttesen: 2017. márciusi jogi aktusok).

29 A 2017. márciusi jogi aktusok - többek között a felperes vonatkozásában - 2018. március 6-ig meghosszabbították a korlátozó intézkedések alkalmazását anélkül, hogy e személy megjelölésének indokolása változott volna a 2015. októberi és a 2016. márciusi jogi aktusokban foglalt indokoláshoz képest.

30 A Tanács a 2017. március 6-i levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy fenntartja vele szemben a korlátozó intézkedéseket. Egyben választ adott a felperes által a korábbi levelezésben előadott észrevételekre, és megküldte ez utóbbi részére a 2017. márciusi jogi aktusokat. Közölte vele továbbá az észrevételei benyújtására a felperes nevének a jegyzéken történő esetleges fenntartásáról szóló határozat meghozatala előtt nyitva álló határidőt.

Az eljárás és a felek kérelmei

31 A Törvényszék Hivatalához 2015. december 12-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

32 2016. március 9-én a Tanács ellenkérelmet terjesztett elő. Ugyanezen a napon a Törvényszék eljárási szabályzata 66. cikkének megfelelően a Tanács indokolással ellátott kérelmet is előterjesztett annak elérése érdekében, hogy a keresetlevélhez és az ellenkérelemhez mellékelt bizonyos dokumentumok tartalmát ne idézzék ezen ügy azon irataiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők.

33 A választ 2016. április 29-én nyújtották be.

34 A Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke alapján a felperes 2016. május 13-án benyújtotta az első kiigazítási beadványát, amelyben a 2016. márciusi jogi aktusok rá vonatkozó részének megsemmisítését is kérte.

35 A viszonválaszt 2016. június 27-én nyújtották be.

36 2016. július 5-én a Tanács benyújtotta az első kiigazítási beadványra vonatkozó észrevételeit.

37 Az eljárás írásbeli szakasza 2016. július 11-én fejeződött be.

38 A Törvényszék Hivatalához 2016. július 26-án benyújtott beadványában a felperes tárgyalás tartását kérte.

39 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hatodik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

40 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (hatodik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott.

41 A felperes 2017. február 24-i levelében a 2017. április 6-ra kitűzött tárgyalás elhalasztását kérte. 2017. március 1-jei határozatával a Törvényszék hatodik tanácsának elnöke helyt adott ennek a kérelemnek, és elrendelte a tárgyalás 2017. május 18-ra történő elhalasztását.

42 2017. május 4-én a felperes benyújtotta második kiigazítási beadványát, amelyben kérte a 2017. márciusi jogi aktusok rá vonatkozó részének megsemmisítését.

43 A Törvényszék Hivatalához 2017. május 8-án benyújtott levelében a Tanács kérte egyfelől a második keresetet kiigazító beadványra vonatkozó észrevételeinek benyújtására meghatározott határidő meghosszabbítását, másfelől adott esetben a 2017. május 18-ra kitűzött tárgyalás elhalasztását kérte. A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke 2017. május 10-i határozatával elrendelte a tárgyalás 2017. június 28-ra történő elhalasztását.

44 A Tanács 2017. június 14-én benyújtotta a második kiigazítási beadványára vonatkozó észrevételeit.

45 A Törvényszék Hivatalához 2017. június 15-én benyújtott levelében a felperes az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése alapján kérte a 2016. március 5-i [bizalmas] határozat egy másolati példányának az ügyirathoz való csatolását, a [bizalmas] felfüggesztését.

46 2017. június 16-án a Tanács a fenti 32. pontban szereplő kérelemmel azonos kérelmet nyújtott be annak elérése érdekében, hogy a második kiigazítási beadványhoz és az erre vonatkozó észrevételekhez mellékelt bizonyos dokumentumok tartalmát ne idézzék ezen ügy azon irataiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők.

47 A Törvényszék Hivatalához 2017. június 23-án benyújtott levelében a Tanács a felperes által benyújtott bizonyítási javaslat elfogadhatatlanságára hivatkozott annak késedelmes előterjesztése miatt.

48 A Törvényszék a 2017. június 28-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

49 A keresetlevél első és a második kiigazítása alapján a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a 2015. októberi, a 2016. márciusi és a 2017. márciusi jogi aktusokat a felperest érintő részükben;

- kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

50 A Tanács a tárgyaláson a Törvényszék kérdéseire válaszul nyújtott pontosításokat követően azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- másodlagosan, amennyiben a 2017. márciusi jogi aktusokat a felperest érintő részükben meg kell semmisíteni, rendelje el a 2017/381 határozat joghatásainak fenntartását a 2017/374 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A 2015. októberi és a 2016. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részükben történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmekről

51 A megsemmisítésre irányuló keresetének alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik a keresetlevélben: az első jogalap a jogi alap hiányán alapul, a második nyilvánvaló mérlegelési hibán, a harmadik a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén, a negyedik a megfelelő indokolás hiányán, az ötödik a tulajdonhoz és jóhírnévhez való jog megsértésén alapul. A keresetlevél első kiigazítása során a felperes a 2016. márciusi jogi aktusokkal szemben egy általa újnak minősített jogalapra is hivatkozott, amely az EUSZ 2. és EUSZ 3. cikkel, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. és 48. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 6. cikkből eredő jogok megsértésére vonatkozik.

52 Másodlagosan a felperes az EUMSZ 277. cikk értelmében jogellenességi kifogást emelt annak megállapítása érdekében, hogy vele szemben nem alkalmazható a 2015/143 határozattal módosított 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében, valamint a 2015/138 rendelettel módosított 208/2014 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében kifejtett jegyzékbe vételi kritérium (a továbbiakban: releváns kritérium), amelynek hiányzik a megfelelő jogalapja, illetve a szóban forgó jogi aktusok célkitűzéseihez viszonyítva aránytalannak minősül.

53 Először a negyedik jogalapot, majd az elsőt, és ezt követően a keresetlevélben szereplő sorrendben a többi jogalapot, ezután a keresetlevelet kiigazító első beadványban hivatkozott jogalapot, és végül a felperes által másodlagosan hivatkozott jogellenességi kifogást kell megvizsgálni.

[omissis]

A második, a lényegében nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról

1 A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát vétett annak megállapításával, hogy a felperes esetében teljesült a releváns kritérium. A felperes e tekintetben azt állítja, hogy a Tanács által előzetes vizsgálat nélkül, és a felperes által jelzett pontatlanságok figyelmen kívül hagyásával elfogadott [bizalmas] nyilatkozatok nem minősülnek ehhez kellően biztos ténybeli alapnak, noha a Tanácsnak kellett a felperes által szolgáltatott észrevételek és mentő bizonyítékok figyelembevételével az ez utóbbival szemben felhozott indokok megalapozottságát megállapítania. A felperes szerint a Tanács köteles volt kiegészítő ellenőrzés lefolytatására, valamint, hogy kiegészítő bizonyítékok közlését kérje a harmadik állam hatóságaitól. Ez még inkább igaz a korlátozó intézkedések meghosszabbítása esetén. Egyébként nincs bizonyíték arra, hogy a felperes bármilyen "kapcsolatban állt" a fivérével, Andriy Klyuyevvel, és hogy ez utóbbit állami vagyon hűtlen kezeléséért felelős személyként azonosították volna. Nem elegendő az a tény, hogy mindketten ugyanazon család tagjai. Másfelől a felperes rámutat, hogy a Tanács szokatlanul rövid időtartamú korlátozó intézkedések sorát alkalmazta vele szemben, ami ez utóbbinak a hosszabb időtartamú intézkedések indokolásához szükséges bizonyítási eszközökkel kapcsolatos aggodalmára utal.

2 A felperes szerint először is a Tanács a 2015. októberi jogi aktusokra vonatkozóan csak a 2015. június 26-i és a 2015. szeptember 3-i leveleket, a 2016. márciusi jogi aktusokkal [bizalmas] kapcsolatban pedig csak a 2015. december 1-jei levelet szolgáltatta bizonyítékként, ezeket egyéb pontos és konkrét bizonyítékkal nem támasztotta alá. A Tanács egyébként arra vonatkozóan sem szolgáltatott bizonyítékot, hogy az e levelekben szereplő állítólagos tények [bizalmas] alkalmasak voltak az ukrajnai jogállamiság megkérdőjelezésére.

3 A felperes rámutat, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, noha hűtlen kezelés miatt egy harmadik állam nemzeti hatóságai által folytatott nyomozás ténye elegendő lehet a jegyzékbe vételi kritérium teljesüléséhez, ehhez még az is szükséges, hogy ez a nyomozás az igazságszolgáltatás keretei között folytatódjon le. E tekintetben [bizalmas] nem tekinthető "igazságügyi hatóságnak". A felperes szerint, ha ezt a kritériumot tágabban kellene értelmezni, akkor az érintett személy egyfelől elveszítené az igazságügyi hatóság közreműködéséből eredő lényeges biztosítékokat, másfelől ez egyenértékű lenne azzal, hogy az ukrán nemzeti hatóságok szabadon választhatnák ki azokat a személyeket, akikre a szóban forgó korlátozó intézkedéseknek vonatkozniuk kell [bizalmas].

4 Különösen annak bizonyítása szempontjából, hogy a 2015. szeptember 3-i levélben található információ, amely megegyezik a 2015. június 26-i levélben szereplővel, nem volt megfelelő, a felperes a Kijevi Egyetem jogi tanárának jogi véleményére támaszkodik, mely szerint a felperessel szemben alkalmazott eljárások nem indokolhatóak. Egy másik jogi tanár jogi véleményére támaszkodva a felperes azt is előadja, hogy [bizalmas] a [bizalmas] keretében súlyosan megsértette az eljárási jogait, ami az ukrán büntetőeljárási törvénykönyv értelmében nem teszi lehetővé a felperes "büntetőeljárás" alá vont személyként történő minősítését. A felperes szerint ezek a vélemények a Tanács által könnyen ellenőrizhető objektív és részletes bizonyítékokat tartalmaznak.

5 Emellett a felperes az őt érintő nyomozással kapcsolatban több pontatlanságára és a [bizalmas] hamis nyilatkozataira is felhívta a figyelmet, ami kétségeket ébreszt ez utóbbi megbízhatóságát illetően. Az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság, Ausztria) 2014. december 11-i ítéletében a felperes ausztriai pénzeszközeinek a befagyasztására irányuló eljárás keretében járulékos jelleggel megállapította, hogy az ez utóbbival szemben az ukrán hatóságok által felhozott vádak nem voltak kellőképpen alátámasztottak, és úgy tűnik, feltételezéseken alapultak. Ezt a bécsi főügyészi hivatal által kibocsátott, 2016. április 4-i levél is megerősítette, amelyben bejelentették a felperessel szemben folytatott eljárások megszüntetését.

6 Egyébiránt a felperes és a büntetőeljárásban érintett társaság kereskedelmi tevékenységeire vonatkozó független nyomozásról beszámoló jelentés a [bizalmas] által megfogalmazott valamennyi vádat megcáfolta. Ugyanígy, az ukrán állami pénzügyi felügyeleti hatóság (IFE) által készített, az említett társaság 2008. január 1-je és 2014. június 17-e közötti pénzügyi és kereskedelmi tevékenységére irányuló, 2014. július 28-i ellenőrzési jelentés nem említette, hogy e társaság jogszabályt sértett volna, vagy vétkes magatartást valósított volna meg.

7 Ezenfelül a felperes álláspontja szerint a Tanács nem vette figyelembe, hogy éppen az új ukrán kormány veszélyeztette a jogállamiságot és az emberi jogokat a felperessel szemben konkrétan, és általában is.

8 Egyedi helyzetére vonatkozóan a felperes arra hivatkozik, hogy politikai üldöztetés áldozata volt, mivel az ukrán hatóságok indokolatlan és tisztességtelen nyomozásokat indítottak ellene, és megsértették az őt megillető ártatlanság vélelmét. A [bizalmas] levelek, amelyekre a Tanács hivatkozik, bizonyítják ezt a jogsértést, mivel, amint az az EJEB ítélkezési gyakorlatából következik, [bizalmas] is kötelesek voltak ezt az elvet alkalmazni, és tartózkodniuk kellett volna attól, hogy az eljárás alá vont személyeket bűnösként mutassák be a nyilvánosság előtt.

9 A felperes a Verkhovna Rada által a felperes mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában hozott határozatot megelőző különböző szakaszokat is bemutatja, és - többek között egy másik jogi egyetemi tanár jogi véleménye alapján - egyrészről arra hivatkozik, hogy a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárás valamennyi szakasza szabálytalan volt, másrészről, hogy a végleges határozat jogsértő volt.

10 Az általános ukrajnai helyzetre vonatkozóan a felperes arra hivatkozik, hogy az új kormány olyan konkrét intézkedéseket fogadott el, amelyek akadályozzák ezen ország igazságszolgáltatási rendszerének zavartalan működését, és veszélyeztetik a jogállamiságot. Közelebbről, amint azt az Egyesült Nemzetek Szervezetének az ukrajnai emberi jogok megfigyelésével megbízott főbiztosa (a továbbiakban: főbiztos) a 2015. február 16. és május 15. közötti időszakra vonatkozó jelentésében elismerte, az ukrán bírók - különösen a korábbi kormány tisztségviselőivel szemben folytatott eljárások kérdésében - nem voltak függetlenek, és a velük szemben alkalmazott fenyegetések megfosztották őket a pártatlanságuktól. Hasonló megállapítások szerepelnek az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának a 2015-ös ukrajnai helyzetről szóló jelentésében. Egyébként pusztán az a körülmény, hogy Ukrajna az EJEE-ben részes tagállam, nem elegendő annak biztosításához, hogy ezen ország tiszteletben tartsa az emberi jogokat.

11 Ezen felül a felperes egy 2014. októberi ukrán törvényre, az úgynevezett "átvilágítási törvényre" hivatkozik, amely lehetővé tette a közigazgatásban dolgozó egyes tisztségviselők, így bírók és ügyészek hivatalukból való felmentését a korábbi magatartásuk miatt, többek között olyan esetekben, amikor e személyek a korábbi elnököt, Viktor Yanukovychot támogatták. A Velencei Bizottság 2014. december 16-i időközi véleményében elismerte, hogy ez a törvény komoly hiányosságokban szenved. Ugyanez a bizottság egy 2015. március 23-i véleményben az Európa Tanács Emberi Jogi Igazgatóságával egyetértésben kétségeit fejezte ki az ukrajnai bíróságok függetlenségét illetően.

12 A [bizalmas] belül rendszerszintű problémák fennállását támasztotta alá Viktor Shokin legfőbb ügyész 2016. február 19-i lemondása, amelyre az elnök, Petro Porochenko által korrupciós állítások miatt kifejtett nyomás következtében került sor, és amely lemondást többek között az Amerikai Egyesült Államok alelnöke is üdvözölte.

13 Végezetül, a felperes rámutat, hogy a jelen ügyben kiemelten szükség van arra, hogy a Tanács szigorú, teljes és pontos vizsgálatot végezzen, és megbizonyosodjon arról, hogy a korlátozó intézkedések elfogadásáról szóló valamennyi határozat kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik, figyelembe véve egyfelől azon időtartamot, amely a Tanács rendelkezésére állt, hogy bemutassa vagy ellenőrizze azokat a bizonyítékokat és információkat, amelyek igazolják a felperes nevének a szóban forgó jegyzéken való fenntartását, másfelől a felperes részéről a Törvényszék és a Tanács előtt az ez utóbbi által alkalmazott bizonyítékok gyengeségeire történő figyelemfelhívás céljából bemutatott információkat.

14 A Tanács vitatja a felperes érveit.

15 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedések elfogadása érdekében figyelembe veendő általános kritériumokat illetően, a Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékére való felvételére vagy a jegyzéken történő fenntartására vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok - vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elegendőnek tekintett indok - kellően pontosan és konkrétan megalapozottak-e (lásd: 2016. szeptember 15-iKlyuyev kontra Tanács ítélet, T-340/14, EU:T:2016:496, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

16 Az ítélkezési gyakorlat szerint a Tanács nem köteles arra, hogy hivatalból szisztematikus módon saját vizsgálatokat vagy ellenőrzéseket végezzen további pontosítások beszerzése végett abban az esetben, ha a harmadik ország hatóságai által szolgáltatott információk már a rendelkezésére állnak ahhoz, hogy korlátozó intézkedéseket fogadjon el azon személyekkel szemben, akik ezen országból származnak, és akikkel szemben ezen országban bírósági eljárások vannak folyamatban (2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 57. pont).

17 Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az ukrán legfőbb ügyészség az egyik legmagasabb rangú igazságügyi hatóság Ukrajnában. Ebben az államban ugyanis a büntető igazságszolgáltatásban ügyészi minőségben jár el, és előzetes nyomozásokat folytat le többek között az állami pénzeszközök hűtlen kezelésével kapcsolatos büntetőeljárásokban (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15-iYanukovych kontra Tanács ítélet, T-346/14, EU:T:2016:497, 45. és 111. pont).

18 Nem vitatott, hogy a terrorizmus elleni küzdelem keretében elfogadott korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból analógia útján arra lehet következtetni, hogy a jelen ügyben a Tanács feladata gondosan és pártatlanul megvizsgálni a részére az ukrán hatóságok, [bizalmas] által átadott bizonyítékokat, tekintettel különösen a felperes által benyújtott észrevételekre és esetleges mentő körülményekre. Egyébként a korlátozó intézkedések elfogadásával összefüggésben a Tanács köteles tiszteletben tartani a Charta 41. cikkében rögzített, megfelelő ügyintézés elvét, amelyhez az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében hozzátartozik a hatáskörrel rendelkező intézmény arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az adott ügy valamennyi releváns elemét gondosan és pártatlanul vizsgálja meg (lásd analógia útján: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19 Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy a Tanácstól megkövetelhető bizonyítás jellegének, módjának és intenzitásának az értékeléséhez figyelembe kell venni a korlátozó intézkedések jellegét és konkrét terjedelmét, továbbá ezen intézkedések célját (lásd: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 59.pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20 E tekintetben, amint az a 2014/119 határozat (1) és (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, e határozat az Uniónak az ukrán hatóságok támogatására irányuló politikájának az általánosabb keretébe illeszkedik, amelynek célja az ukrajnai politikai stabilizáció elősegítése. Ez megfelel a KKBP célkitűzéseinek is, amelyeket különösen az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének b) pontja határoz meg, mely rendelkezés szerint az Unió nemzetközi együttműködést alakít ki annak érdekében, hogy megszilárdítsa és erősítse a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a nemzetközi jog elveit (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T 545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21 A szóban forgó korlátozó intézkedések ennek keretében írják elő többek között azon személyek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztását, akiket az ukrán állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosítottak. E pénzeszközök visszaszerzésének az elősegítése ugyanis lehetővé teszi a jogállamiság megerősítését és támogatását Ukrajnában (lásd a fenti 76-80. pontot).

22 Következésképpen a szóban forgó korlátozó intézkedések nem az érintett személyek által elkövetett kifogásolható cselekmények szankcionálását célozzák, és nem is arra irányulnak, hogy e személyeket kényszer útján visszatartsák ilyen cselekmények elkövetésétől. Ezen intézkedéseknek kizárólag az a céljuk, hogy elősegítsék az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének az ukrán hatóságok általi megállapítását, és lehetővé tegyék ezen hatóságok számára az ilyen hűtlen kezelésből származó nyereség visszaszerzését. Ezen intézkedések tehát tisztán biztosítási jellegűek. (lásd analógia útján: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23 A szóban forgó korlátozó intézkedések, amelyeket a Tanács az EUSZ 21. és EUSZ 29. cikk alapján rá ruházott hatáskörök keretében írt elő, tehát nem büntető jellegűek. Így nem azonosíthatóak egy tagállam nemzeti bírósági szervének a pénzeszközök befagyasztását elrendelő, olyan határozatával, amelyet az alkalmazandó büntetőeljárás keretében és az ezen eljárás során biztosított garanciák tiszteletben tartása mellett fogadtak el. Következésképpen azok a követelmények, amelyek a Tanácsra azon bizonyítékok tekintetében vonatkoznak, amelyek megalapozzák valamely személy nevének a pénzeszközök említett befagyasztása által érintett személyek jegyzékébe való felvételét, nem lehetnek szigorúan ugyanazok, mint a nemzeti bíróságra a fent említett esetben vonatkozó követelmények (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. június 30-i Al Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 64. pont).

24 A jelen ügyben a Tanácsnak azt kell ellenőriznie, hogy egyrészt a [bizalmas] levelek, amelyeket alapul vett, mennyiben teszik lehetővé annak alátámasztását, hogy amint azt a felperes nevének a szóban forgó jegyzékbe való felvételére vonatkozó, és a fenti 18. és 20. pontban felidézett indokolás állítja, a felperes ellen az ukrán hatóságok többek között nyomozást vagy büntetőeljárást folytatnak olyan tények miatt, amelyek az állami pénzeszközök hűtlen kezelését valósíthatják meg, másrészt pedig, hogy ezen nyomozás vagy eljárás lehetővé teszi-e a felperes cselekedeteinek a fent említett releváns kritériumok alapján való minősítését. A Tanácsnak csak ezen ellenőrzések negatív eredménye esetén kellene kiegészítő ellenőrzéseket végeznie a fenti 103. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25 Ezenfelül a szóban forgó jogi aktusok által megvalósított együttműködés (lásd a fenti 105. pontot) keretében főszabály szerint a Tanács nem köteles arra, hogy maga vizsgálja és értékelje azon információk helyességét és relevanciáját, amelyekre az ukrán hatóságok a felperes elleni, állami pénzeszközök hűtlen kezeléseként minősíthető tényállás miatt folytatott büntetőeljárást alapítják. Amint ugyanis a fenti 107. pontban megállapításra került, a Tanács a szóban forgó jogi aktusok elfogadásával nem maga kívánja szankcionálni az állami pénzeszközöknek az ukrán hatóságok vizsgálatának tárgyát képező hűtlen kezelését, hanem meg kívánja őrizni e hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy megállapítsák az említett hűtlen kezelést az abból származó nyereség visszaszerzése mellett. Ezen hatóságoknak kell tehát az említett eljárások keretében ellenőrizniük az alapul szolgáló információkat, és adott esetben e hatóságoknak kell azokból levonniuk a következtetéseket ezen eljárások kimenetele szempontjából. Egyébiránt, amint az a fenti 108. pontból kiderül, a Tanácsnak a szóban forgó jogi aktusokkal összefüggésben fennálló kötelezettségei nem azonosíthatóak egy tagállam nemzeti bírósági szervének azon kötelezettségeivel, amelyeket a - többek között a nemzetközi bűnügyi együttműködés keretében indított -, pénzeszközök befagyasztására irányuló büntetőeljárásban köteles teljesíteni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 66. pont).

26 Ezt az értelmezést megerősíti az ítélkezési gyakorlat is, amelyből az következik, hogy a Tanács feladata nem az, hogy vizsgálja az érintett személlyel szemben folytatott nyomozások megalapozottságát, hanem kizárólag az, hogy a nemzeti hatóságok által szolgáltatott dokumentumra tekintettel vizsgálja a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat megalapozottságát (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2015. március 5-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, C-220/14 P, EU:C:2015:147, 77. pont).

27 A Tanács kétségkívül nem hagyhatja jóvá minden körülmények között az ukrán igazságügyi hatóságoknak az általuk nyújtott dokumentumokban szereplő megállapításait. Az ilyen magatartás nem lenne összhangban a megfelelő ügyintézés elvével, és általánosságban az uniós intézmények arra vonatkozó kötelezettségével, hogy az alapvető jogokat az uniós jog alkalmazása keretében tiszteletben tartsák az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése első bekezdésének és a Charta 51. cikke (1) bekezdésének együttes alkalmazása alapján (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 67. pont).

28 A Tanácsnak azonban az adott ügy körülményei alapján értékelnie kell a kiegészítő ellenőrzések lefolytatásának a szükségességét, különösen kérnie kell az ukrán hatóságoktól kiegészítő bizonyítékok közlését abban az esetben, ha a már szolgáltatott bizonyítékok elégtelennek vagy ellentmondásosnak bizonyulnak. Nem zárható ki ugyanis, hogy az akár az ukrán hatóságok által, akár más úton a Tanács tudomására hozott információk ezen intézményben kételyeket ébresztenek az ezen hatóságok által már rendelkezésre bocsátott bizonyítékok elégséges jellegét érintően. Ezenfelül azon lehetőség keretében, amelyet biztosítani kell az érintett személyek számára az azon indokokat illető észrevételek megtételére vonatkozóan, amelyeket a Tanács alapul kíván venni ezen személyek nevének a szóban forgó jegyzéken való fenntartásához, e személyek előterjeszthetnek olyan - akár mentesítő - információkat, melyek szükségessé teszik, hogy a Tanács kiegészítő ellenőrzéseket végezzen. Konkrétan, bár a Tanács nem járhat el az ukrán bírósági szervek helyett a [bizalmas] levelekben említett büntetőeljárás megalapozottságának az értékelése tekintetében, nem zárható ki, hogy többek között a felperes észrevételeire tekintettel ezen intézmény köteles lehet arra, hogy az ukrán hatóságoktól felvilágosítást kérjen az ezen eljárások alapjául szolgáló információkat illetően (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 68. pont).

29 A jelen ügyben előzetesen meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy azok a levelek, amelyekre a Tanács támaszkodott [bizalmas], a felperessel szemben folytatott büntetőeljárásokra hivatkoznak, amelyek vonatkozásában általában meghatározzák az eljárás megkezdésének időpontját, a nyilvántartásba vétel számát és az ukrán büntető törvénykönyv azon szakaszait, amelyeket a felperes állítólag megsértett.

30 A felperes főbb kifogásai arra vonatkoznak, hogy a 2015. június 26-i a 2015. szeptember 3-i és a 2015. december 1-jei [bizalmas] levelek nem tartalmaztak elegendő, vagy kellőképpen pontos információt.

31 E tekintetben elsőként azt kell megállapítani, hogy a 2015. június 26-i [bizalmas] levél, amely az egyik legfontosabb azon bizonyítékok között, amelyek alapján a Tanács a 2015. októberi jogi aktusok elfogadásakor fenntartotta a felperes nevét a jegyzéken, többek között az alábbi információkat tartalmazza:

- [bizalmas]

- [bizalmas]

32 Másodszor meg kell jegyezni, hogy a 2015. szeptember 3-i [bizalmas] levél, amely a másik olyan bizonyíték, amely alapján a Tanács a 2015. októberi jogi aktusok elfogadásakor fenntartotta a felperes nevét a jegyzéken, hasonló információkat tartalmaz, és arra is rámutat, hogy [bizalmas] (lásd a fenti 82. pontot).

33 Harmadszor, a 2015. december 1-jei [bizalmas] levél, amely elsődleges azon bizonyítékok között, amelyek alapján a Tanács a 2016. márciusi jogi aktusok elfogadásakor fenntartotta a felperes nevét a jegyzéken, amellett, hogy megerősítette a 2015. szeptember 3-i levélben szereplő információkat, ugyanezen tényekkel összefüggésben első alkalommal hivatkozik az ukrán büntető törvénykönyv [bizalmas] cikkének megsértésére.

34 Mindebből az következik, hogy a fenti 115-118. pontban említett [bizalmas] levelek olyan információkat tartalmaznak, amelyekből világosan megérthető egyrészről, hogy a felperessel szemben többek között az ukrán büntető törvénykönyv állami pénzeszközök hűtlen kezelését szankcionáló [bizalmas] cikkének megsértése miatt folytattak nyomozást, másrészről, hogy [bizalmas]. Noha e jogsértések tényeinek összefoglalása tömör, és nem részletezi azokat az eljárásokat, amelyek útján a felperest az ukrán állami pénzeszközök hűtlen kezelésével gyanúsították, e levelekből kellő egyértelműséggel kiderül, hogy a felperesnek felrótt tények a hűtlen kezelésre vonatkoznak [bizalmas]. Márpedig az ilyen magatartások veszteséget okozhattak az ukrán állami pénzeszközökben és így megfelelnek a releváns kritériumban szereplő, az állami pénzeszközök hűtlen kezelése fogalmának.

35 E tekintetben a felperes azon érvével kapcsolatban, mely szerint a releváns kritérium nem teljesült, mivel a neve nem bírósági eljárások, hanem egy előzetes nyomozás következtében került a jegyzéken feltüntetésre, meg kell említeni, hogy veszélybe kerülne a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat hatékony érvényesülése, ha a korlátozó intézkedések elfogadása a pénzeszközök hűtlen kezelésével gyanúsított személyekkel szembeni elmarasztaló büntetőjogi ítéletek kihirdetésétől függene, mivel ezalatt rendelkeztek volna az ahhoz szükséges idővel, hogy pénzeszközeiket olyan államokba utalják át, amelyek nem folytatnak semmilyen együttműködést az állampolgárságuk vagy a lakóhelyük szerinti állammal (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, C-220/14 P, EU:C:2015:147, 71. pont). Egyébként, amennyiben megállapításra kerül, hogy a szóban forgó személlyel szemben, mint a jelen esetben is, az ukrán igazságügyi hatóságok büntetőeljárás keretében nyomozást folytatnak állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt, az említett eljárás konkrét szakasza nem jelenthet olyan tényezőt, amely indokolhatja e személy kizárását az érintett személyek köréből (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. április 14-iBen Ali kontra Tanács ítélet, T-200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 124. pont).

36 A fenti 120. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra és a harmadik állam igazságügyi hatóságainak a büntetőeljárás lefolytatására vonatkozó részletes szabályokkal kapcsolatos mérlegelési mozgásterére tekintettel az a körülmény, hogy a felperessel szemben előzetes nyomozást folytattak [bizalmas], önmagában nem eredményezi a szóban forgó határozatok jogsértő jellegének megállapítását azon tény miatt, hogy ilyen körülmények között a Tanácsnak az érintett félnek felrótt cselekményekre irányuló kiegészítő ellenőrzések lefolytatására kellett volna köteleznie az ukrán hatóságokat, mivel, amint az a továbbiakban ismertetésre kerül, a felperes nem mutatott be olyan bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lennének az ukrán hatóságok által pontosan meghatározott tényállásra vonatkozóan ellene felhozott vádak alapját képező indokok vitatására, vagy annak bizonyítására, hogy egyedi helyzetét befolyásolták az ukrán igazságszolgáltatási rendszer állítólagos problémái. Ezzel összefüggésben egyébként az a tény, hogy az ukrán legfőbb ügyész korrupciós vádak miatt lemondott, nem befolyásolja a [bizalmas] hitelességét.

37 A Tanács tehát nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a 2015. június 26-i, a 2015. szeptember 3-i és a 2015. december 1-jei [bizalmas] levelekben szereplő, [bizalmas], a felperessel szemben folytatott nyomozás indokául szolgáló állami pénzeszközök hűtlen kezelésére vonatkozó információk alapján a 2015. októberi és a 2016. márciusi jogi aktusokban úgy határozott, hogy fenntartja a felperes nevét a jegyzéken. Ezzel kapcsolatban egyébként hatástalan a felperes azon kifogása, hogy állítólag nem bizonyított a fivérével, Andriy Klyuyevvel fennálló "kapcsolata". A felperes neve ugyanis nem kizárólagosan a fivérével fennálló családi kapcsolatai révén került a jegyzékbe, hanem az állami pénzeszközök hűtlen kezeléseként minősíthető tényállásban való személyes részvételére vonatkozóan az ukrán hatóságok által folytatott büntetőeljárás miatt is.

38 Ezt a következtetést nem cáfolják meg a felperes által felhozott mentő bizonyítékok vagy egyéb hivatkozott érvek sem.

39 Elsőként, a felperes által a keresetleveléhez mellékelt jogi véleményekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint valamely dokumentum bizonyító erejének megítélésekor a benne foglalt információ valószínűségét kell megvizsgálni, és figyelembe kell venni különösen a dokumentum eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, és meg kell vizsgálni, hogy a tartalma alapján értelmesnek és megbízhatónak tűnik-e (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27-iShell Petroleum és társai kontra Bizottság ítélet, T-343/06, EU:T:2012:478, 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen ügyben a Tanácshoz hasonlóan meg kell említeni, hogy ezeket a véleményeket a felperes védelmében készítették, így csak korlátozott bizonyító erővel rendelkeznek. Semmiképpen sem alkalmasak azon körülmény megcáfolására, [bizalmas], hogy a felperessel szemben állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt előzetes nyomozás van folyamatban. Ezek a vélemények ugyanis lényegében az e nyomozás megalapozottságával kapcsolatos kérdésekre vonatkoznak, amit főszabály szerint az ukrán hatóságoknak kell értékelniük.

40 Másodszor, a Tanácshoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság) határozata nem a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó nemzeti intézkedésekre vonatkozik, hanem a bécsi ügyészség 2014. július 26-i végzésére, amelyet az osztrák büntető törvény és a büntetésekről szóló törvény szerinti pénzmosás bűntette vagy vétsége elkövetésével gyanúsított több személlyel - köztük a felperessel - szemben folytatott nyomozás keretében a bankszámlákra és banki tranzakciókra vonatkozó információk nyilvánosságra hozatala tárgyában hozott. Ez a határozat, amely a jelen ügyben szereplő korlátozó intézkedések alapjául szolgáló cselekményektől eltérő bűncselekményekre vonatkozik, csak esetlegesen foglalkozik a nyomozás tárgyát képező tényállással [bizalmas]. Ebből következően egy ilyen határozat, noha az egyik tagállam bírósági szerve fogadta el, nem volt alkalmas arra, hogy jogos kérdéseket vessen fel a nyomozás eredményét, illetve az átadott információk megbízhatóságát illetően [bizalmas]. A bécsi ügyészi hivatal 2016. április 4-i, a felperessel szemben folytatott eljárások megszüntetéséről szóló határozatát illetően elég annyit megjegyezni, hogy ez nem releváns, mivel a 2016. márciusi jogi aktusok után került elfogadásra. A pénzeszközök befagyasztásáról szóló határozat jogszerűségét azon információk alapján kell ugyanis mérlegelni, amelyek e határozat meghozatalának időpontjában a Tanács rendelkezésére állhattak (2013. május 28-iTrabelsi és társai kontra Tanács ítélet, T-187/11, EU:T:2013:273, 115. pont).

41 Harmadszor, egyfelől az IFE által a [bizalmas] kérésére elkészített 2014. július 28-i ellenőrzési jelentéssel, amely a PJSC Semiconductor Plant, [bizalmas] pénzügyi és kereskedelmi tevékenységeivel foglalkozott, másfelől a felperes releváns kereskedelmi tevékenységeire irányuló független vizsgálatról független nyomozók és ügyvédek csoportja által készített 2014. október 16-i jelentéssel (a továbbiakban: Pepper Hamilton jelentés) kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a felperes nem pontosította, hogy e két jelentés mennyiben mond ellent a [bizalmas] szereplő információknak, tekintettel arra, hogy a felperesnek és azon társaságnak, amelyben a felperes részvénytulajdonos, a kereskedelmi tevékenységeiről készített jelentés, éppúgy, mint az ez utóbbi társaság kereskedelmi tevékenységeiről készített ellenőrzési jelentés nem tartalmaz szükségképpen információkat állami pénzeszközök hűtlen kezelésének megvalósulásáról [bizalmas]. Másrészt a Pepper Hamilton jelentésről a Tanácshoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az egy, a felperes és fivére tulajdonában álló társaság kérésére készült, és ez utóbbi társaságnak szólt, ezáltal a fenti 124. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően csak korlátozott bizonyító erővel rendelkezik.

42 Ezek a mentő bizonyítékok önmagukban nem indokolhatják, hogy a Tanács kiegészítő ellenőrzéseket végezzen.

43 Negyedszer, a Verkhovna Rada által a felperes mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában hozott határozat állítólagos szabálytalanságaival kapcsolatban meg kell említeni, hogy ezek nem érintik a felperes neve jegyzéken történő fenntartásának jogszerűségét, mivel a képviselői mentelmi jog felfüggesztése nem előfeltétele a korlátozó intézkedések magánszeméllyel szemben történő elfogadásának, és minden ilyen típusú szabálytalanságot az ukrán rendszer keretében kell kezelni.

44 Ötödször, azon érvvel kapcsolatban, hogy a felperes nem kapott semmilyen, az ukrán büntetőeljárásról szóló törvénykönyvben előírt szabályoknak megfelelő értesítést a gyanúsításáról, meg kell említeni, hogy a felperes csupán egy jogi egyetemi tanár jogi véleményére támaszkodik. Márpedig, függetlenül attól, hogy ez a vélemény, amint azt a fenti 124. pont pontosítja, csak korlátozott bizonyító erővel rendelkezik, az kiderül belőle, amint azt egyébiránt az írásbeli beadványaiban a felperes állítja, hogy a gyanúsításról szóló értesítés kizárólag formai szabálytalanságokat tartalmaz.

45 Feltéve, hogy a gyanúsításról szóló értesítés valóban szabálytalan, és ez azzal a következménnyel jár, hogy [bizalmas] egy megfelelő és szabályos új értesítést kell megküldenie, ez akkor sem jelenti azt, hogy a büntetőeljárás, amelyről ez a vélemény szól, megszűnt.

46 Feltételezve továbbá azt is, hogy a gyanúsításról szóló értesítéssel kapcsolatos alaki hiba miatt a felperes nem tekinthető az ukrán büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 42. cikke értelmében vett gyanúsítottnak, ez nem akadálya annak, hogy ez utóbbival szemben a releváns kritérium értelmében az ukrán hatóságok nyomozást folytassanak. Az a körülmény ugyanis, hogy egy szabálytalan értesítés következtében [bizalmas] köteles új értesítést küldeni, nem befolyásolja azt, hogy ez utóbbi elegendőnek tekintse a rendelkezésére álló bizonyítékokat azon gyanújához, hogy a felperes állami pénzeszközök hűtlen kezelését követte el.

47 Így a felperesnek a gyanúsításáról szóló értesítés alaki szabálytalanságaira vonatkozó kifogása hatástalan.

48 Hatodszor, az ártatlanság vélelmének többek között a [bizalmas] általi állítólagos megsértésére vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy a felperes csak arra hivatkozik, hogy az ukrán hatóságok a vele szemben felrótt cselekmények elkövetésében bűnösnek tekintették őt, noha a bűnösségét nem állapította meg bíróság.

49 E tekintetben meg kell állapítani, hogy néhány nem túl szerencsés megfogalmazás ellenére a [bizalmas] levelek továbbra is a felperessel szemben folyamatban lévő büntetőeljárásra hivatkoznak, amiből arra lehet következtetni, hogy [bizalmas] a felperest csak gyanúsították a szóban forgó jogsértések elkövetésével, és csak akkor tekinthető bűnösnek, ha a vonatkozó büntetőeljárások egy bíróság által hozott marasztaló ítélettel fejeződnek be. Így a [bizalmas] található állítások összefüggéseikben értelmezve nem sértik az ártatlanság vélelmét. Még ha feltételezzük is, hogy ezek az állítások sértik az említett elvet, akkor is elég megállapítani, hogy ezek nem vonhatják kétségbe azon büntetőeljárások jogszerűségét, még kevésbé meglétét, amelyek révén a Tanács megállapíthatta, hogy a felperes megfelelt a releváns kritériumnak, és ezek az állítások nem szolgálhattak indokul annak, hogy a Tanács kiegészítő információkat kérjen [bizalmas].

50 Hetedszer, azon érvre vonatkozóan, mely szerint maga az új ukrán kormány veszélyezteti a jogállamiságot, előzetesen meg kell jegyezni, hogy Ukrajna az Európa Tanács tagja 1995 óta, és ratifikálta az EJEE-t. Emellett az új ukrán rezsimet mind az Unió, mind pedig a nemzetközi közösség legitimként ismerte el (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15-iKlyuyev kontra Tanács ítélet, T-340/14, EU:T:2016:496, 93. pont).

51 Ezek a körülmények önmagukban nem garantálhatják, hogy az új ukrán rezsim minden körülmények között tiszteletben tartja a jogállamiságot.

52 Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróságnak a korlátozó intézkedések bírósági felülvizsgálata keretében széles körű mérlegelési mozgásteret kell elismernie a Tanács részére az azon személyek körét korlátozó általános feltételek meghatározásában, akikkel szemben ilyen intézkedések elfogadhatóak (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28-iTanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 120. pont; 2015. április 21-iAnbouba kontra Tanács ítélet, C-605/13 P, EU:C:2015:248, 41. pont).

53 Ebből következően, főszabály szerint a felperes anélkül, hogy cáfolhatatlan bizonyítékot mutatna be az alapvető jogoknak az új ukrán hatóságok általi megsértésére vonatkozóan, nem vonhatja kétségbe a Tanács azon politikai döntését, hogy támogatja az új ukrán rezsimet.

54 Jóllehet a felperes által hivatkozott bizonyítékok bírálatokat tartalmaznak és rámutatnak az ukrán - többek között igazságügyi - intézmények működését befolyásoló egyes hibákra, mégsem lehet e bizonyítékok alapján arra következtetni, hogy az Unió nem támogatja az új rezsimet.

55 Ezzel kapcsolatban egyébként meg kell jegyezni, hogy a felperes által hivatkozott dokumentumokban megjelölt hiányosságok jelentős mértékben lecsökkennek a Tanács által az írásbeli beadványaiban hivatkozott és a Törvényszékhez benyújtott azon dokumentumok ismeretében, amelyek az új rezsim által bevezetett kedvező intézkedésekre utalnak.

56 Az "átvilágítási törvénynek" a Velencei Bizottság általi ellenőrzésére vonatkozóan ugyanis meg kell állapítani, hogy a felperes által hivatkozott 2014. december 16-i vélemény csak a Velencei Bizottság egyik időközi véleménye, mivel ez utóbbi számára az ukrán hatóságok nem tettek hozzáférhetővé a vizsgálatához szükséges minden információt. Ugyanakkor a Velencei Bizottság, mivel ezek a hatóságok konstruktív párbeszédet folytattak az átvilágítási törvény tökéletesítése céljából, és a továbbiakban hozzáférést biztosítottak számára a felügyeleti feladata ellátásához szükséges anyagokhoz, 2015. június 19-én végleges véleményt fogadott el e törvényről. Ez a vélemény számos véleménycseréről számol be, valamint arról, hogy az ukrán hatóságok javasolták az "átvilágítási törvény" módosítását. A Velencei Bizottság jogszerűnek tekinti az említett törvény célkitűzéseit, a társadalom védelmét az új demokratikus rendszerre veszélyt jelentő személyekkel szemben, valamint a korrupció elleni harcot. Noha a Velencei Bizottság felhívja a figyelmet néhány módosításra és felülvizsgálatra szoruló pontra, ugyanakkor kiemeli a törvény azon pontjait is, amelyek javítása, többek között az időközi véleménye következtében már megtörtént.

57 Az ukrajnai emberi jogok megfigyelésével megbízott főbiztos jelentéseinek vonatkozásában a Tanácshoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy bár a főbiztos a 2015. február 16. és május 15. közötti időszakra vonatkozó jelentésben a felperes által hivatkozott szakaszban aggodalmát fejezi ki az egyes ukrán bírák által elszenvedett fenyegetésekkel kapcsolatban, ez a szakasz azonban kizárólag Ukrajna keleti, függetlenségi harcokkal sújtott régiójára vonatkozik, ahol a fenyegetések az egységes Ukrajnát támogató politikai aktivisták részéről érkeznek. Az említett jelentés egyébként megemlíti az igazságügyi rendszer reformját, amely bár nem tökéletes, "pozitív hozadékkal is jár". Ezenkívül a 2015-ös évvel és 2016-os év elejével foglalkozó későbbi jelentések az emberi jogok területén, többek között a főbiztos és a Velencei Bizottság több területen megfogalmazott ajánlásai alapján elkészített és 2015. november 23-án elfogadott első nemzeti stratégiának köszönhetően folyamatos javulásról számolnak be. Emellett, amint azt a főbiztos a 2016. február 16. és május 16. közötti időszakról szóló jelentésében megemlítette, az ukrán kormány hivatalosan létrehozott egy nemzeti nyomozóhivatalt, amelynek a feladata a magas rangú tisztségviselők, a bűnüldöző szervek tisztjei, a bírók és a nemzeti korrupcióellenes hivatal, valamint az ukrán legfőbb ügyészségen belül működő különleges korrupcióellenes hivatal tagjai által elkövetett bűncselekményekben folytatott nyomozások lefolytatása.

58 Márpedig, jóllehet ez a fejlődés nem jelenti azt, hogy az ukrán rendszer nem szenved több hiányosságban az alapvető jogok tiszteletben tartása terén, mindazonáltal az uniós bíróság a Tanácsot megillető széles mérlegelési mozgásteret figyelembe véve (lásd a fenti 137. pontot) ilyen körülmények között mégsem tekintheti nyilvánvalóan hibásnak a Tanács arra vonatkozó politikai döntését, hogy az új ukrán rezsimet támogatja azáltal, hogy olyan korlátozó intézkedéseket fogad el, amelyek többek között a korábbi rezsimnek az állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt büntetőeljárás alatt álló tagjaival szemben alkalmazandók.

59 Nyolcadszor, meg kell említeni, hogy a felperes szerint állítólagosan vele szemben alkalmazott, az ellene folytatott büntetőeljáráshoz vezető politikai üldözésre vonatkozóan a felperes megelégszik olyan állításokkal, amelyek nem elegendőek a felperessel szemben az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének pontosan meghatározott tényállására vonatkozóan felhozott vádakkal kapcsolatos, [bizalmas] információk valószínűségének vitatására, továbbá annak bizonyítására sem, hogy a felperes sajátos helyzetét az ukrán igazságszolgáltatási rendszer működésével kapcsolatban általa hivatkozott problémák befolyásolták az ellene folytatott eljárások során (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. szeptember 15-iYanukovych kontra Tanács ítélet, T-346/14, EU:T:2016:497, 113. és 114. pont).

60 Kilencedszer, tekintettel a felperes azon érvére, mely szerint hosszú határidő állt a Tanács rendelkezésére az alapul vett bizonyítékok szigorú és teljes vizsgálatának elvégzésére, elegendő annyit megemlíteni, hogy amint az a fentiekből következik, a Tanács teljesítette a kötelezettségeit. Márpedig e kötelezettségek terjedelmét nem a Tanács rendelkezésére álló idő határozza meg.

61 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

[omissis]

A 2017. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részükben történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmekről

216 A felperes a második kiigazítási beadványában kérte keresete hatályának kiterjesztését abból a célból, hogy az kiterjedjen a 2017. március jogi aktusok őt érintő részükben történő megsemmisítésére.

217 A 2017. márciusi jogi aktusok megsemmisítésére irányuló kérelme alátámasztására a felperes hat jogalapra hivatkozik, amelyből öt, a keresetlevélben hivatkozott jogalap a 2015. októberi jogi aktusok megsemmisítését támasztja alá (lásd a fenti 51. pontot), az első kiigazítási beadványában hivatkozott új jogalap pedig a 2016. márciusi jogi aktusok megsemmisítését támasztja alá (lásd a fenti 192. pontot).

218 Először a nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozó második jogalapot kell megvizsgálni.

219 A felperes - miután emlékeztetett arra, hogy nevének a jegyzéken történő fenntartását alátámasztó indok megegyezik a 2015. októberi és a 2016. márciusi jogi aktusokban szereplő indokkal, és hogy a megjelölés meghosszabbítását igazoló 2017. március 6-i levélben a Tanács megerősítette, hogy kizárólag a [bizalmas] indult ki - arra hivatkozik, hogy e meghosszabbítás két okból nem felel meg a jegyzékbe vételi kritériumoknak.

220 Először is, a felperessel szemben csak egy előzetes nyomozást folytattak, ami nem elegendő ahhoz, hogy a releváns kritérium teljesüljön. Mindenesetre ez a nyomozás jogsértő volt, tekintve, hogy a gyanúsításról semmilyen írásos értesítést nem kézbesítettek a [bizalmas] joghatályosan a felperes számára. Megjelölése meghosszabbításának időpontjában semmilyen előzetes nyomozás nem volt folyamatban a felperessel szemben, mivel az említett eljárásban folytatott nyomozást 2015. október 5-től kezdődő hatállyal hivatalosan felfüggesztették [bizalmas]. Másfelől a [bizalmas] levelekben található információk nem megbízhatóak. Egyrészről a 2016. július 25-i [bizalmas] levél rámutat, hogy [bizalmas], míg az osztrák ügyészség az osztrák bíróságokhoz hasonlóan megtagadta a felperes vagyontárgyainak lefoglalását, ezzel a [bizalmas] teljes mértékben tisztában volt, és erről a Tanácsot is tájékoztatták. Másrészről a 2016. november 16-i [bizalmas] levélben nem szerepelt semmilyen utalás a [bizalmas]. Mindenesetre a [bizalmas] állítólagos megléte a [bizalmas] előzetes nyomozás keretében nem alkalmas annak kétségbe vonására, hogy ezt a nyomozást 2015. október 5-én felfüggesztették.

221 Másodszor, a 2016. július 25-i és a 2016. november 16-i [bizalmas] leveleket, amelyek alapján állítólag a Tanács elfogadta a felperes nevének a jegyzéken történő fenntartásáról szóló határozatát, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, és e levelek nem nyújtanak elegendő pontos információt a nyomozásban érintett jogi aktusokra és a felperes állítólagos személyes felelősségére vonatkozóan. Emellett e levelek tárgyilag pontatlanok. Közelebbről, e levelek a [bizalmas] vonatkozásában ellentmondásosak.

222 Mindenesetre a Tanács nem bizonyította, hogy a [bizalmas] állítások mennyiben voltak alkalmasak arra, hogy eleget tegyenek a releváns kritériumnak, amely kizárólag az állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök olyan hűtlen kezelésére vonatkozik, amely a vagyon vagy egyéb pénzeszközök összegére, a típusára vagy az elkövetés összefüggéseire tekintettel az ukrajnai jogállamiság elvét veszélyeztetheti.

223 Ezzel összefüggésben a felperes rámutat, hogy a Tanács a felperes által közölt jelentős számú mentő bizonyíték ellenére, amelyet gondosan és pártatlanul meg kellett volna vizsgálnia, figyelembe véve az ukrán politikai viszonyokat és azt, hogy kizárólag egy felfüggesztett előzetes nyomozásra támaszkodhat, rendszeresen megtagadott minden ezzel összefüggő nyomozást vagy kiegészítő ellenőrzést.

224 Végső soron a Tanács nem támasztotta alá konkrét bizonyítékokkal és elegendő információval azt, hogy indokolt volt a felperes nevének a jegyzéken történő fenntartása.

225 A Tanács egyrészről azzal érvel, hogy a felperes jegyzékbe vételének indokai megfelelnek a jegyzékbe vételi kritériumnak, és rendelkeznek az ehhez szükséges kellően biztos ténybeli alappal, másrészről pedig azzal, hogy nem követett el értékelési hibát, amikor többek között a 2016. július 25-i és 2016. november 16-i [bizalmas] levelet vette alapul.

226 Először a Tanács megjegyzi, hogy ezek a levelek [bizalmas]. Az a jogi vélemény, amely alapján a felperes azt állítja, hogy a gyanúsításról szóló értesítést joghatályosan nem kézbesítették számára, csak korlátozott bizonyító erővel rendelkezik.

227 Másodszor, az a tény, hogy [bizalmas] a felperes új jegyzékbe vételének időpontjában hivatalosan felfüggesztésre került, nem elegendő annak bizonyítására, hogy az ukrán büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 280. cikke értelmében megszűnt a felperessel szemben folytatott előzetes nyomozás.

228 Harmadszor, a Tanács arra hivatkozik, hogy a [bizalmas] levelekben található információk megbízhatóak.

229 Negyedszer, a Tanács úgy véli, hogy a [bizalmas] levelekben szereplő információk jellege és részletessége több mint elegendő volt annak megállapításához, hogy a 2017. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában a felperessel szemben állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök hűtlen kezelése miatt büntetőeljárás volt folyamatban, és hogy a felperes kapcsolatban állt az ugyanezen cselekmények miatt szintén jegyzékbe vett Andriy Klyuyevvel.

230 Ötödször, a Tanács vitatja a felperes azon érvét, mely szerint a [bizalmas] levelek "tárgyilag pontatlanok". A felperes által hivatkozott információ nem vonatkozott ugyanis [bizalmas]. Mindenesetre nem minősül jegyzékbe vételi kritériumnak, ha vele szemben [bizalmas].

231 Hatodszor, a Tanács szerint a levelekből kiderül, hogy [bizalmas]. Ennélfogva az állami vagyonnak vagy egyéb pénzeszközöknek az ukrajnai jogállamiság elvét veszélyeztető hűtlen kezeléseként minősíthetőek azok a bűncselekmények, amelyek miatt a felperessel szemben eljárásokat folytatnak.

232 Hetedszer, azon érvvel kapcsolatban, mely szerint a Tanács nem foglalkozott a mentő bizonyítékokkal, ez utóbbi megjegyzi, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint nem köteles egy független kiegészítő értékelésnek vagy alapos vizsgálatnak alávetni egy, az érintett harmadik országban folytatott büntetőeljárás tárgyát képező tényállást. Annak felülvizsgálata, hogy egy nyomozás megalapozott-e, olyan kérdéseket érint, amelyeket ténylegesen csak a nemzeti hatóságok által, az érintett büntetőeljárásokban lehet megvizsgálni, Ukrajna esetén ideértve az EJEB előtti eljárásokat is. Közelebbről, az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság) határozatával kapcsolatban a Tanács rámutat, hogy ez a határozat a bankszámlákra és banki tranzakciókra vonatkozó információk nyilvánosságra hozataláról szól, és hogy e bíróság következtetései nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy a [bizalmas] levelekben található információk nyilvánvalóan hamisak vagy elferdítettek. Másfelől a Tanács, noha elismeri, hogy az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság) úgy ítélte meg, hogy az osztrák hatóságokhoz a 2010 és 2014 közötti időszakban eljuttatott bizonyítékok elég szegényesek voltak, mégis úgy véli, hogy ez semmiképpen bizonyíthatja azt, hogy a [bizalmas] levelek nem voltak elegendőek a 2017. márciusi jogi aktusok elfogadásához vezető tanácsi eljárások céljából. E tekintetben tehát szükségtelen volt kiegészítő ellenőrzések lefolytatása.

233 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a releváns kritérium szerint egyrészről a korlátozó intézkedéseket állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért "felelősként azonosított személyekkel" szemben lehet alkalmazni, ami ukrajnai állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök hűtlen kezelése miatt az "ukrán hatóságok által folytatott nyomozás alatt álló személyeket" is jelenti (lásd a fenti 12. pontot), másrészről e kritériumot úgy kell értelmezni, hogy az nem elvont módon vonatkozik az állami pénzeszközök hűtlen kezelését megvalósító bármely cselekményre, hanem az állami pénzeszközök vagy vagyon hűtlen kezelésének olyan tényállásaira vonatkozik inkább, amelyek alkalmasak a jogállamiság Ukrajnában való tiszteletben tartásának veszélyeztetésére (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15-iKlyuyev kontra Tanács ítélet, T-340/14, EU:T:2016:496, 91. pont).

234 A jelen ügyben a felperes nevét a 2017. márciusi jogi aktusok a következő indokokkal tartották fenn a jegyzéken:

"Az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak ellene állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelésében való részvétel miatt. Kapcsolatban áll egy jegyzékbe vett, az ukrán hatóságok által állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése miatt folytatott büntetőeljárás alatt álló személlyel [Andriy Petrovych Klyuyevvel]."

235 Tény, hogy a Tanács a 2017. márciusi jogi aktusokban a felperes nevének a jegyzéken történő fenntartását a [bizalmas] levelek alapján határozta el. Másfelől a Tanács nem nyújtott be bizonyítékot [bizalmas] arra vonatkozóan, hogy Andriy Klyuyevet, akivel "kapcsolatban állóként" azonosították a felperest, a releváns kritérium értelmében az ukrajnai állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként megnevezett személyként jelölték meg.

236 Így a Tanács nem támasztotta alá kellően pontosan és konkrétan a felperes nevének a jegyzéken történő fenntartása alapjául megjelölt második indokot, mely szerint ez utóbbi a releváns kritériumnak megfelelően "kapcsolatban áll" egy állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt folytatott büntetőeljárás alatt álló személlyel. Így már csak a felperes nevének a jegyzéken történő fenntartása alapjául megjelölt első indokot, mely szerint az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak a felperes ellen állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök hűtlen kezelésében való részvétel miatt, valamint a Tanács által a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján készített értékelést kell megvizsgálni.

237 Egy ilyen értékelést a fenti 100-113. pontban felidézett, az ítélkezési gyakorlatban kialakított elvekkel összhangban kell elvégezni.

238 Emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben egy személy nevének a jegyzéken történő fenntartására vonatkozó határozatról van szó, és hogy ilyen körülmények között, amikor az érintett személy az indokolás tárgyában észrevételeket tesz, a Tanács köteles a hivatkozott indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálatára ezen észrevételek, valamint az ezekhez csatolt esetleges mentő bizonyítékok fényében; ez a kötelezettség a Charta 41. cikkében rögzített, megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartására irányuló kötelezettséghez kapcsolódik Lásd a fenti 100-113. pontot.

239 Közelebbről a Tanácsnak azt kell ellenőriznie, amint arra a fenti 109. pont rámutat, egyrészről, hogy azok a bizonyítékok, amelyeket alapul vett, milyen mértékben teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a felperes helyzete megfelel a neve jegyzéken való fenntartása indokának, és másrészt ezen bizonyítékok lehetővé teszik-e a felperes cselekedeteinek a releváns kritériumok alapján való minősítését. A Tanácsnak csak ezen ellenőrzések negatív eredménye esetén kellene kiegészítő ellenőrzéseket végeznie a fenti 103. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel.

240 E tekintetben nem lehet kizárni, hogy az akár az ukrán hatóságok, akár a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek által, akár más úton a Tanács tudomására hozott információk ezen intézményben kételyeket ébresztenek az ezen hatóságok által már rendelkezésre bocsátott bizonyítékok elégséges jellegét érintően. Bár a jelen ügyben a Tanács valóban nem járhat el az ukrán igazságügyi hatóságok helyett a [bizalmas] levelekben említett előzetes nyomozás megalapozottságának az értékelése tekintetében, nem zárható ki, hogy többek között a felperes észrevételeire tekintettel ezen intézmény köteles lehet arra, hogy az ukrán hatóságoktól felvilágosítást kérjen az említett nyomozás alapjául szolgáló információkat illetően.

241 A jelen ügyben a felperes elismeri, hogy a [bizalmas] levelek többek között egy olyan büntetőeljárásra hivatkoznak, amelynek keretében előzetes nyomozást folytattak vele szemben. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a Tanács, anélkül, hogy nyilvánvaló értékelési hibát vétett volna, tekinthette-e úgy, hogy a [bizalmas] ezen eljárással kapcsolatban szolgáltatott információk továbbra is alátámasztják a felperes jegyzékbe vételének indokát.

242 Előzetesen pontosítani kell, hogy nem az a kérdés, hogy a Tanács tudomására hozott bizonyítékok alapján ez utóbbi köteles volt-e megszüntetni a felperes nevének a jegyzékben történő feltüntetését, hanem az, hogy a Tanács köteles volt-e figyelembe venni ezeket a bizonyítékokat, és adott esetben kiegészítő ellenőrzéseket végezni vagy felvilágosítást kérni az ukrán hatóságoktól. Ezzel kapcsolatban elegendő, ha az említett bizonyítékok jogos kérdéseket vetnek fel egyrészről a nyomozás eredményére, másrészről az átadott információk frissített állapotára és megbízhatóságára vonatkozóan [bizalmas].

243 Márpedig a Tanács a 2017. március 6-i levelében, amelyben a felperes 2017. január 12-i észrevételeire ad választ, csak annyit jegyez meg, hogy nem ért egyet a felperes álláspontjával, és hogy szándékában áll a vele szemen alkalmazott korlátozó intézkedések megerősítése. Egyébként nem pontosítja, mely bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy nem ért egyet a felperes álláspontjával, és megerősíti, hogy a felperes birtokában lévő 2016. július 25-i és a 2016. november 16-i [bizalmas] leveleken túl nincs más olyan bizonyíték, amelyet alapul vett volna.

244 Elsőként meg kell állapítani, hogy ezek a levelek számos ellentmondást és pontatlanságot tartalmaznak. Először, a 2016. július 25-i levélben [bizalmas] első alkalommal, egyébként az okok bemutatása nélkül mutat rá, hogy [bizalmas] elválasztották [bizalmas], noha az elválasztásra, amint az magából a levélből kiderül, [bizalmas] került sor. Másodszor, meg kell állapítani, hogy a két [bizalmas] levél ellentmondásos. Harmadszor, a 2016. július 25-i [bizalmas] levél többek között a [bizalmas] hivatkozik, noha a bécsi ügyészség 2016. április 4-én ejtette a felperessel szembeni vádat.

245 Bár ezek az ellentmondások önmagukban nem alkalmasak a nyomozás eredményére vonatkozó jogos kérdések felvetésére, ugyanakkor bizonyos mértékű bizonytalanságra világítanak rá [bizalmas], amely alkalmas arra, hogy csökkentse az információk [bizalmas] és frissítésük megbízhatóságát.

246 Másodsorban meg kell állapítani, hogy a 2016. november 16-i levélben [bizalmas].

247 Harmadsorban, a bécsi ügyészség 2016. április 4-i leveléből kiderül, hogy ez utóbbi, miután megvizsgálta a jogsegély iránti megkeresés keretében hozzá benyújtott igazoló dokumentumokat [bizalmas], és ehhez az általa kifejezetten hivatkozott Pepper Hamilton jelentést is figyelembe vette, megállapította, hogy ezek a dokumentumok nem támasztották alá a megfogalmazott vádakat [bizalmas], és hogy a médiában bemutatott vádakat, amelyek szerint a felperes és fivére Ukrajnában büntetendő, számos, Ausztriában jelzett, pénzmosás gyanúját felvető eset hátterében álló cselekményt követett el, annak ellenére nem lehet megerősíteni, hogy több alkalommal folytattak le bizonyítékgyűjtési eljárást.

248 E tekintetben, jóllehet igaz, hogy a korlátozó intézkedések, amint arra a Tanács hivatkozik, nem tartoznak a büntetőjog körébe, ugyanakkor valamely személy nevének a jegyzéken való fenntartásához szükséges feltétel a jelen ügyben az, hogy ezt a személyt többek között állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosítsák, és ilyennek kell tekinteni azt a személyt, akivel szemben az ukrán hatóságok nyomozást folytatnak. Ebből következik, hogy ha a Tanácsot tájékoztatták arról, hogy, amint az a jelen ügyben megvalósult, egy uniós tagállam ügyészsége részéről komoly kétségek merültek fel azon bizonyítékok kellően alátámasztott jellegét illetően, amelyek azt, az ukrán hatóságok által végzett nyomozást elősegítették, amely alapján a Tanács a felperes nevének a jegyzéken való fenntartása tárgyában határozatot hozott, akkor a Tanács köteles kiegészítő ellenőrzést végezni az említett hatóságoknál, vagy legalábbis felvilágosítást kérni ez utóbbiaktól annak megállapítása érdekében, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok, vagyis azok az elég homályos információk, amelyek megerősítették a felperessel szembeni előzetes nyomozás tényét, kellően biztos ténybeli alapnak minősülnek-e ahhoz, hogy indokolják a felperes nevének a jegyzéken való fenntartását.

249 Negyedsorban, a fenti 246. és 247. pontban említett [bizalmas] levelek nem utaltak arra, hogy [bizalmas] felfüggesztették, amiről a felperes a Tanácsot a vele szemben alkalmazott intézkedések éves felülvizsgálata céljából 2017. január 12-én benyújtott észrevételeiben tájékoztatta.

250 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a Tanács a felperes által a tárgyalás előtt, az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése értelmében benyújtott, a [bizalmas] 2016. március 5-i [bizalmas] felfüggesztéséről szóló határozatra vonatkozó bizonyítási javaslat elfogadhatatlanságára hivatkozik annak késedelmes benyújtása, és a késedelem igazolásának hiánya miatt. Ezzel szemben a Tanács egyfelől nem vitatja, hogy a felperes a korlátozó intézkedések éves felülvizsgálatára irányuló észrevételek benyújtására meghatározott határidőn belül tájékoztatta az említett felfüggesztésről, másfelől nem állítja, hogy az említett felülvizsgálat során nem vette figyelembe ezt az információt, mivel megállapította ez utóbbi kellőképpen alátámasztott és hihető jellegének hiányát. Ebből következik, hogy az említett dokumentum elfogadhatóságáról nem kell dönteni, mivel nem szükséges a vizsgálata annak megállapításához, hogy a Tanács köteles volt-e az eljárás felfüggesztésére vonatkozó információkat kérni az ukrán hatóságoktól.

251 E tekintetben, jóllehet igaz, hogy, amint a Tanács állítja, nem bizonyíthatja a felperessel szemben folytatott előzetes nyomozás megszűnését az a tény, hogy [bizalmas] hivatalosan felfüggesztésre került, ugyanakkor egyrészt a felperes tájékoztatta a Tanácsot arról, [bizalmas] hogy ez az eljárás hivatalosan nem volt folyamatban, másrészt pedig ez a körülmény hatással volt a korlátozó intézkedések fenntartásáról szóló tanácsi határozat alkalmazására, amely egyébként szándékán kívül, és a korlátozó intézkedések ideiglenes jellegével ellentétesen határozatlan időre meghosszabbíthat egy ilyen intézkedést. Másfelől az a tény, hogy [bizalmas] kezdettől fogva az előzetes nyomozásra vonatkozó ugyanazon információk ismételgetésére szorítkozik anélkül, hogy utalna e nyomozás folyamatának új elemeire, a jelen ügyben a felfüggesztésére, csökkenti az információk [bizalmas] és frissítésük megbízhatóságát.

252 Következésképpen a Tanácsnak felvilágosítást kellett volna kérnie az ukrán hatóságoktól azokról az okokról, amelyek meghatározták az eljárás felfüggesztését és ez utóbbi időtartamát, annak megállapítása érdekében, hogy a jelen ügyben továbbra is teljesült-e a releváns kritérium.

253 A fentiekből következően a [bizalmas] levelekben szereplő, a [bizalmas] szóló információk olyan hiányosak és ellentmondásosak, hogy kétséget kellett volna ébreszteniük a Tanácsban a rendelkezésére álló információk elégséges jellegét illetően.

254 Ezzel ellentétben a felperes által a 2017. márciusi jogi aktusok elfogadása előtt hivatkozott bizonyítékok, főként, ha a fenti 125. és 126. pontban említett mentő bizonyítékokkal, különösen az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság) határozatával, az IFE ellenőrzési jelentésével, és a Pepper Hamilton jelentéssel együttesen kerülnek figyelembevételre, jogos kérdéseket vethettek fel a Tanács részéről, ami indokolhatta az ukrán hatóságoknál lefolytatásra kerülő kiegészítő ellenőrzést.

255 Így a Tanácsnak, figyelembe véve egyfelől a kiindulópontjának tekintett ténybeli alap elégtelen jellegét, és másfelől a felperes által hivatkozott mentő körülményeket, el kellett volna végeznie a kiegészítő ellenőrzéseket és a fenti 113. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően felvilágosítást kellett volna kérnie az ukrán hatóságoktól.

256 Mindezekből az következik, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor annak ellenére, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok és az ez utóbbi által kifejtett érvek jogos kérdéseket vethettek fel a [bizalmas] szolgáltatott információk megbízhatóságát illetően, úgy vélte, hogy nem volt köteles figyelembe venni ezeket a bizonyítékokat és érveket, és kiegészítő ellenőrzéseket végezni az ukrán hatóságoknál.

257 A felperes által a második kiigazítási beadványában hivatkozott második jogalap tehát megalapozott. Ennélfogva, anélkül, hogy szükség lenne a felperes által a 2017. márciusi jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelme érdekében hivatkozott többi jogalap, illetve a másodlagosan hivatkozott jogellenességi kifogás vizsgálatára, helyt kell adni a kereset azon részének, amely a 2017. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részében történő megsemmisítésére irányul.

A 2017/381 határozat joghatásainak fenntartásáról

258 Másodlagosan a Tanács azt kéri, hogy a 2017/374 végrehajtási rendelet, részleges megsemmisítése esetén a Törvényszék a jogbiztonság érdekében állapítsa meg, hogy a 2017/381 határozat joghatásai a 2017/374 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig fennmaradnak.

259 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya. Ugyanakkor ezen alapokmány 60. cikkének második bekezdése előírja, hogy az EUMSZ 280. cikktől eltérve, a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak a fellebbezésre nyitva álló határidő lejártának napján vagy - ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be - a fellebbezés elutasításának napján lép hatályba.

260 A jelen ügyben a 2017/374 végrehajtási rendeletnek ugyanaz a jellege, mint egy rendeletnek, mivel úgy rendelkezik, hogy teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, ami megfelel a rendeletek EUMSZ 288. cikkben előírt hatályának (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21-iTanács kontra Bank Saderat Iran ítélet, C-200/13 P, EU:C:2016:284, 121. pont).

261 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése tehát valóban alkalmazható a jelen ügyben (2016. április 21-iTanács kontra Bank Saderat Iran ítélet, C-200/13 P, EU:C:2016:284, 122. pont).

262 Végül, a 2017/381 határozat megsemmisítésének időbeli hatályára vonatkozóan emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében a Törvényszék, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait, amelyeket véglegesnek kell minősíteni.

263 A jelen esetben a 2017/374 végrehajtási rendelet és a 2017/381 határozat megsemmisítése hatályosulásának időpontja közötti különbség fennállása súlyosan sértheti a jogbiztonságot, mivel e két jogi aktus a felperessel szemben azonos intézkedéseket ír elő. Fenn kell tehát tartani a 2017/381 határozat joghatásait a felperest érintő részében, a 2017/374 végrehajtási rendelet megsemmisítésének hatályosulásáig.

A költségekről

264 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (2) bekezdése értelmében több pervesztes fél esetén a Törvényszék határoz a költségek megosztásáról.

265 A jelen ügyben, mivel a felperes pervesztes lett, a keresetlevélben és az első kiigazítási beadványban foglalt megsemmisítés iránti kérelmeket illetően, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell az e kérelmekkel kapcsolatban felmerült költségek viselésére. Mivel a Tanács pervesztes lett a második kiigazítási beadványban foglalt, a 2017. márciusi jogi aktusok részleges megsemmisítése iránti kérelmet illetően, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell az e kérelemmel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék megsemmisíti az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. március 3-i (KKBP) 2017/381 tanácsi határozatot és az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 3-i (EU) 2017/374 tanácsi végrehajtási rendeletet annyiban, amennyiben azok Andriy Klyuyev nevét felvették azon személyek, szervezetek és szervek jegyzékébe, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók.

2) A Törvényszék a 2017/381 határozat 1. cikke és a 2017/374 végrehajtási rendelet 1. cikke joghatásait S. Klyuyev tekintetében az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy - ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be - a fellebbezés esetleges elutasításának napjáig fenntartja.

3) A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

4) A Törvényszék a keresetlevélben és az első kiigazítási beadványban foglalt megsemmisítés iránti kérelmek tekintetében S. Klyuyevet kötelezi a saját költségein felül az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

5) A Törvényszék a második kiigazítási beadványban foglalt, a 2017/381 határozat és a 2017/374 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítése iránti kérelem tekintetében a Tanácsot kötelezi a saját költségein felül az S. Klyuyev részéről felmerült költségek viselésére.

Berardis

Spielmann

Csehi

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. február 21-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A jelen kereset előterjesztését követően bekövetkezett tények

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A 2015. októberi és a 2016. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részükben történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmekről

A második, a lényegében nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról

A 2017. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részükben történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmekről

A 2017/381 határozat joghatásainak fenntartásáról

A költségekről

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.

( 1 ) A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.

( 2 ) Kitakart bizalmas adatok.