BH 2013.10.269 Nem jár el önkényesen az a szülő, aki az ítélőképességük birtokában lévő gyermekeit határozott kívánságuknak megfelelően, annak ellenére tartja magánál, hogy ők jogerős egyezséggel a másik szülőnél lettek elhelyezve, és mindent megtesz a kialakult helyzet jogi rendezése érdekében. Ezért a gyermekek természetbeni tartására tekintettel a másik szülőtől tartásdíjra jogosult [Alaptörvény XVI. Cikk (3) bek.; Ptk. 1. § (2) bek. és Csjt. 69/A. § (2) bek.].

A felperes keresetében a P. és B. utónevű gyermekek nála történő elhelyezését, az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartás bírói gyakorlat szerinti szabályozását és az alperesnek 2010. augusztus 1-jétől a jövedelme 20-20%-át kitevő gyermektartásdíj megfizetésére való kötelezését kérte.

Az alperes P.-nek a felperesnél történő elhelyezést nem ellenezte, B. vonatkozásában a kereset elutasítását és a felperesnek a gyermek kiadására történő kötelezését kérte akként, hogy a felperes saját költségén szállítsa vissza a gyermeket személyes használati tárgyaival és ruházatával együtt a D.-i lakásába.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a bíróság korábbi végzésével jóváhagyott egyezségét részben megváltoztatta és a P. utónevű gyermeket a felperesnél helyezte el. Kötelezte a felperest, hogy B.-t 8 napon belül személyes ingóságaival együtt adja ki az alperes részére. A felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét mindkét gyermek tekintetében 2010. szeptember 1. napjától megszüntette. A felperes kapcsolattartási jogát B. vonatkozásában újraszabályozta. A felperes gyermektartásdíj megállapítása iránti kereseti kérelmét azzal az indokkal utasította el, hogy a felperes a gyermekeket jogellenesen, az elhelyezésük önkényes megváltoztatásával tartotta magánál, szembeszegülve a jogerős bírói egyezségben foglalt megállapodásukkal.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság elutasította a gyermektartásdíj iránti keresetét, melyet akként tartott fenn, hogy 2010. augusztus 1. napjától gyermekenként havi 15 000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet fellebbezett részének helybenhagyására irányult.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest a perbeli gyermekek tartására 2010. szeptember 1. napjától 2011. november 30. napjáig gyermekenként havi 15 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére a felperes javára. Hátralékát a fenti időszakra nézve 260 000 forintban állapította meg, amelynek megfizetésére 2011. december hó 1. napjától minden hónap 10. napjáig havi 26 000 forintos részletfizetést engedélyezett. A peradatokból azt állapította meg, hogy a felperes 2010. augusztus végétől tartotta magánál a gyermekeket, de azt nem erőszakkal tette. Ítéletének indokolása szerint a felperes "a gyermekeket támogatta az akaratukban és a választásukban, akik nem akartak az alperessel vidékre költözni, és ez úgy volt kivitelezhető, ha nála maradnak". A megyei bíróság a felperes gyermektartásdíj iránti igényét 2010. szep­tember 1. napjától tartotta megalapozottnak, mivel 2010 augusztusában a gyermekek kapcsolattartáson voltak, továbbá a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége is 2010. szeptember 1. napjától került megszüntetésre. Figyelembe vette, hogy az alperes pénzben tartásdíjat nem fizetett, de a gyermekek tartásához havi 10 000 forint természetbeni tartást nyújtott, emellett a 2011. szeptemberi iskolakezdés alkalmával 40 000 forintért vásárolt a gyermekek részére. Az alperes havi 110 000 forint nettó jövedelme figyelembevételével a kereseti kérelmet összegszerűségében is megalapozottnak találta.

A jogerős ítéletnek a gyermektartásdíj megfizetésére kötelező része ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezésének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Felülvizsgálati kérelmében a Csjt. 69/A. §-ának (2) bekezdésében, 71. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglaltak sérelmét jelölte meg. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogerős döntésével egy jogellenes állapotot törvényesített azzal, hogy gyermektartásdíjat ítélt meg a felperes részére, aki a perbeli kiskorú gyermekek elhelyezését az alperes beleegyezése és hozzájárulása nélkül változtatta meg, szembeszegülve a gyermekek alperesi elhelyezését kimondó bírósági határozattal. A Családjogi törvény végrehajtásáról, valamint annak módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről szóló 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 16. §-a alapján hivatkozott arra, hogy a gyermekek 2011. november 24. napjáig jogszerűen nála voltak elhelyezve, így csak is ő tekinthető a gyermekeket gondozó szülőnek, akinek tartásdíj iránti követelése lehet a felperessel szemben.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Álláspontja szerint a megyei bíróság helyesen értékelte, hogy B.-t a gyermek kifejezett kívánságára tartotta magánál, vagyis nem erőszakkal, a gyermek akarata ellenére távolította el az alperes lakásából.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Csjt. 69/A. § (2) bekezdésében foglaltak értelmében a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj). A gyermek tartásának legáltalánosabb, jogvitát nem keletkeztető módja az, amikor az együtt élő szülők saját háztartásukban, természetben tartják el kiskorú gyermeküket. Pénzbeli tartás fizetésére azonban nemcsak a különélő vagy elvált szülő köteles, hanem a szülők minden olyan esetben, amikor a gyermek gondozásában közvetlenül nem vesznek részt. A gyakorlatban valóban előfordulnak olyan esetek, amikor az egyik szülő a jogerősen a másik szülőnél elhelyezett gyermeket önkényesen magához veszi, és emiatt a vele szemben megállapított tartásdíj fizetését a természetbeni tartásra hivatkozva megtagadja. A Legfelsőbb Bíróság PK 104. számú állásfoglalása erre az esetre vonatkozóan szabályozza, hogy "ha a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő a jogerős bírói ítélettel a másik szülőnél elhelyezett gyermeket jogellenesen (pl. erőszakkal) magához veszi, tartásdíj fizetési kötelezettsége alól általában nem mentesül. Előfordulhat azonban olyan helyzet, amikor a gyermek önkényes magához vétele a gyermek nyilvánvaló érdekében történik. Ilyenkor a szülő a természetben nyújtott tartásra tekintettel - az összes körülmények figyelembevételével - kivételesen mentesíthető a tartásdíj fizetési kötelezettség alól." Ez az állásfoglalás elsődlegesen azt juttatta kifejezésre, hogy a jogerős bírói döntéssel szembehelyezkedő szülő erre a magatartására a kötelezettségének teljesítése alóli mentesülése érdekében hivatkozhat. Másodlagosan azonban elismeri, hogy adódhatnak olyan helyzetek, amikor az általános szabály alkalmazása jelentős érdeksérelmet okoz, sérti a családvédelmi érdeket azzal, hogy a ténylegesen gondozó szülő anyagi erőit a gyermektől is elvonja, ennek megfelelően a visszamenőleg esedékes tartásdíj megfizetése alól a bíróság a gondozó szülőt mentesítheti.