3010/2022. (I. 13.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.206/2020/11. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Szép Attila Gábor ügyvéd) útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Gfv.VII.30.206/2020/11. számú végzése, valamint az ennek alapjául szolgáló Pécsi Ítélőtábla Cgtf.V.45.179/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert azok véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, C) cikk (1) bekezdését, 28. cikkét és XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[3] 1.1. A bíróságok által megállapított tényállás szerint az önálló bírósági végrehajtó értesítette a Zalaegerszegi Törvényszék cégbíróságát, hogy az indítványozó kft. (alapügy kérelmezettje) két tagjának üzletrészét árverési eljárásban a kérelmező 2019. április 10-én megszerezte.
[4] A cégbíróság felhívta a céget a törvényes működés helyreállítására, arra, hogy 15 napon belül az üzletrészek tulajdonában bekövetkezett változás bejegyzése érdekében terjesszen elő változásbejegyzési kérelmet.
[5] A felhívásra tett észrevételében a cég arra hivatkozott, hogy mivel a taggyűlés az üzletrészeknek a kérelmezőre, mint kívülálló személyre a végrehajtási eljárásban történő átruházásához nem járult hozzá, ezért a bejegyzést megtagadta és kérte a változásbejegyzési eljárás megszüntetését.
[6] A kérelmező törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelme a tagsági jogviszonyának a cégjegyzékbe való bejegyzésére irányult. Előadta, hogy a kérelmezett kft. még nem módosította a társasági szerződését, nem helyezte a működését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálya alá, így a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) rendelkezéseit kell alkalmazni az üzletrész megszerzésére. Álláspontja szerint a Gt. nem tartalmazott olyan előírást, hogy a társaság beleegyezését előíró társasági szerződés rendelkezése esetén az árverési vevőnek a társaság beleegyezését kellene beszereznie a társaságba történő belépéshez.
[7] Az elsőfokú bíróság a törvényességi felügyeleti eljárást jogsértés hiányában megszüntette. Megállapította, hogy mivel a kérelmezett törzstőkéje 3 millió forint feletti - 2016. március 15-től - a Ptk. hatálya alá került akkor is, ha a társasági szerződését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti is felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 12. § (1) bekezdése alkalmazásával nem módosította, vagyis a társaság működésére 2016. március 15-től a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A taggyűlés ezért a Ptk. 3:167. § (8) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 3:167. § (6) bekezdése alapján az üzletrész árverési vevő részére történt értékesítése kapcsán is dönthetett a beleegyezés megtagadásáról.
[8] A kérelmező fellebbezése folytán eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, mellőzte az eljárás megszüntetését, és a kérelmezettet pénzbírsággal sújtotta.
[9] Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy az árverés napján a kérelmezettre a Ptk. volt irányadó. Álláspontja szerint azonban a Ptk. 3:167. § rendelkezéseiből nem következik az, hogy a társaságnak nincs változásbejelentési kötelezettsége.
[10] A másodfokú bíróság az Alaptörvény 28. cikke alapján értelmezte a Ptk. 3:167. § szövegét annak megállapítása végett, hogy a (6) bekezdésnek a (8) bekezdés szerinti "megfelelő alkalmazása" azt jelenti-e, hogy szükséges a bírósági végrehajtás során árverésen értékesített üzletrész megszerzéséhez a taggyűlés hozzájárulása akkor, ha a társasági szerződés az üzletrész kívülállóra történő átruházása esetére az átruházáshoz a társaság beleegyezését kötötte ki.
[11] Kifejtette, annak lehetőségét, hogy a kft. társasági szerződésében az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a taggyűlés beleegyezéséhez kössék, a Gt. is biztosította (123. §, 126. §). Az üzletrész végrehajtási eljárás során való értékesítése azonban nem a Ptk. 5:38. § szerinti átruházás, hanem a Ptk. 5:41. § szerinti eredeti szerzésmód, amelyre külön jogszabályt, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) kell alkalmazni. Az üzletrész átruházásánál alkalmazandó szabályok ebben az esetben csak a bírósági végrehajtás céljával, szabályaival összhangban érvényesülhetnek.
[12] Az ítélőtábla - utalva a Vht. miniszteri indokolására és egy alkotmánybírósági határozatra - kifejtette, hogy a bírósági végrehajtás célja a jogerős bírósági határozatok teljesítésének kikényszerítése. Ha a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet. A végrehajtási eljárásban nem a tag kívánja az üzletrészét átruházni, a Vht. 132. § (1) bekezdése szerint ugyanis a gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető üzletrészt a végrehajtó árverésen értékesíti. A (2) bekezdésben az árverésen az érintett gazdálkodó szervezet tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetőleg az általa kijelölt személyt az üzletrészre megillető előárverezési jog biztosítja azt, hogy a társaság megválaszthassa az új tag személyét. A Vht. 127. § (1) bekezdése szerint az árverésen eladott ingóságon az árverési vevő a vételár kifizetésével tulajdonjogot szerez.
[13] Sem a Ptk. indokolása, sem a kommentárjai nem utalnak arra, hogy a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a Vht. 127. § üzletrész árverése esetén ne érvényesüljön, és a kft. taggyűlésének határozatára legyen szükség ahhoz, hogy az árverési vevő az üzletrészt megszerezze. A másodfokú bíróság ezért nem értett egyet a Fővárosi Ítélőtábla BDT2018.3829. szám alatt közétett döntésének jogértelmezésével, amely szerint az üzletrész végrehajtási árverésen való értékesítésének a Gt.-ben és a Ptk.-ban írt szabályai lényegesen eltérnek, mivel a Ptk. az üzletrész ily módon történő megszerzésénél a társaság beleegyezésének jogintézményét alkalmazhatóvá teszi.
[14] Az ítélőtábla álláspontja szerint Ptk. 3:167. § (6) bekezdésének megfelelő alkalmazása az üzletrész végrehajtási eljárás keretében történő értékesítése esetén nem jelenti azt, hogy a taggyűlés megtagadhatja a hozzájárulást az üzletrész értékesítéséhez, mert ez ellentétes lenne a bírósági végrehajtás céljával, a Vht. szabályaival (különösen a 127. §-ával) és a Ptk. 5:41. § (1) bekezdésével. Az ellenkező értelmezés a jogerős bírósági határozat végrehajtásának megakadályozásához vezetne, nem elégítené ki az Alaptörvény 28. cikke szerinti követelményt, annak a feltételezését, hogy a jogszabály a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgál.
[15] A kérelmezett felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
[16] A Kúria rögzíti, hogy a releváns időszakban a kérelmezettre a Ptk. rendelkezései voltak irányadóak, erre tekintettel a felülvizsgálati kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytállóan értelmezte-e az ítélőtábla a Ptk. 3:167. § (6) és (8) bekezdéseit akként, hogy az nem teremt a kérelmezettnek jogot arra, hogy a bíróság jogerős ítélete alapján kiállított végrehajtási lappal elrendelt végrehajtási eljárásban lefolytatott árverés eredményeként a Vht. 127. §-a alapján az üzletrészeket megszerző árverési vevő társaság tagjává válásához a beleegyezést megtagadja.
[17] Az eljárásban két konkuráló legitim jogi érdek, a társaság érdeke és a végrehajtást kérő, illetve az árverési vevő érdekeit mérlegelve kellett a Kúriának a jogvitát eldöntenie a jogszabályi környezet figyelembevételével, figyelemmel arra, hogy szemben a Vht. 123/A. §-ával, illetve 132. § (2) bekezdésével, a Ptk. 3:167. § (6) bekezdésének alkalmazására a végrehajtási eljárásban nincs tételes jogszabályi rendelkezés. A jelen határozatban kifejtett érvelés mellett úgy foglalt állást, hogy egyetért a másodfokú bíróság döntésével, miszerint az adott tényállás mellett a végrehajtást kérő és az árverési vevő érdekei megelőzik a társaság érdekeit.
[18] Az ítélőtábla helytállóan tulajdonított jelentőséget annak, hogy a Ptk. 3:167. § (6) bekezdésében biztosított lehetőség, a társaság beleegyezésének kikötése arra az esetre vonatkozik, ha a tag kívülálló személyre kívánja átruházni üzletrészét. Bírósági, hatósági árverés alapján azonban az árverési vevő az üzletrészt (a tulajdonjogot) a Ptk. 5:41. §-a alapján hatósági kényszerértékesítés eredményeként, eredeti szerzéssel szerzi meg, ami nem minősül átruházásnak (Ptk. ötödik könyv V. cím IX. és X. fejezet). Átruházás hiányában az átruházáshoz való beleegyezéssel kapcsolatos 3:167. § (6) bekezdése a hatósági árverés útján történő tulajdonszerzésre nem alkalmazható.
[19] Kérdésként merül fel ugyanakkor, hogy miként kell értelmezni a 3:167. § (8) bekezdésében írt azon rendelkezést, amely többek között a (6) bekezdés "megfelelő alkalmazását" is előírja az üzletrész végrehajtási eljárás keretében történő értékesítése esetére. A Kúria megítélése szerint az semmiképpen nem értelmezhető a felülvizsgálati kérelemben írtak szerint speciális rendelkezésként a Ptk. 5:41. § és a Vht. "általános" rendelkezéseihez képest. Ilyen jogalkotói szándék esetén kifejezetten rendelkezni kellett volna arról, hogy az árverési vevő a társasági szerződés ilyen tartalmú rendelkezése mellett a taggyűlés beleegyezésétől függő hatállyal szerzi csak meg az üzletrészt. Ilyen tételes rendelkezést azonban sem a Ptk., sem a Vht., de az Alaptörvény 28. cikke alapján a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban figyelembe veendő, a jogszabály megalkotására irányuló javaslat indokolása sem tartalmaz. A jogszabály kommentárja, illetve jogirodalmi álláspont ugyan segítséget nyújthat egy jogszabály értelmezéséhez, de az a bíróságokat nem köti.
[20] A Kúria megítélése szerint az üzletrész kívülállóra történő átruházásához a társaság beleegyezését előíró társasági szerződési rendelkezés megfelelő alkalmazása a végrehajtási eljárás keretében történő értékesítésre nem értelmezhető akként, hogy a már lezárult árverést követően a törvény erejénél fogva a tulajdonjogot megszerző árverési vevő tulajdonszerzéséhez az érintett kft. taggyűlése megtagadhatja a hozzájárulást. Ennek a jogszabály megfogalmazása is ellentmond, miszerint a (6) bekezdés rendelkezéseit az üzletrész "végrehajtási eljárás keretében történő értékesítés" esetén kell megfelelően alkalmazni, ami alatt az értékesítés folyamán, és nem annak lezárultát követő eljárás értendő. Mindezért a Kúria nem osztotta a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozását, hogy contra legem jogértelmezéssel hozta meg az ítélőtábla döntését.
[21] A Kúria döntése meghozatala során mérlegelte, hogy a társaság érdekeit az előárverezésre vonatkozó szabályok kellően védik, védhetik, e rendelkezések biztosítják a társaság tagjai számára, hogy olyan személy ne válhasson a társaság tagjává, akivel a társaság tagjai nem tudnak, nem kívánnak egy társaságban tevékenykedni. Olyan szabályok azonban nincsenek a Vht.-ben, illetve az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásról szóló 2017. évi CLIII. törvényben, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelenő jogértelmezés helytállósága esetén a végrehajtást kérő, illetve az árverési vevő érdekeit kellően védené. Nincs szabályozva, hogy az árverési vevő az általa már megfizetett vételárat miként kapja vissza, egyáltalán az árverési vételárat miért kell megfizetnie, ha még nem egyértelmű, hogy az elárverezett üzletrészt megszerezte-e, továbbá végrehajtást kérő is rendkívül bizonytalan helyzetbe kerülne, ha a társaság beleegyezésének hiánya a már lebonyolított árverést meg nem történtté tehetné, akár több alkalommal is, akár jogszerű indokokra hivatkozva.
[22] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.
[23] 1.2. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria Gfv.VII.30.206/2020/11. számú végzése, valamint az ennek alapjául szolgáló Pécsi Ítélőtábla Cgtf.V.45.179/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert azok véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, C) cikk (1) bekezdését, 28. cikkét és XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[24] Az indítványozó kifejtette, hogy az eljárás tárgyát az képezte, hogy a társaság a 2019. május 20-án megtartott taggyűlési határozatának meghozatalakor a Gt. vagy a Ptk. rendelkezései voltak-e az irányadóak. Az ügyben kérdésként merült fel tehát, hogy a végrehajtási árverésen történő tulajdonszerzéshez a társaság beleegyezése szükséges-e vagy sem. Az indítványozó szerint a végrehajtási árverésen történő tulajdonszerzéshez a bíróságok jogalkalmazásával és jogértelmezésével ellentétesen a Ptk. 3:167. § (8) bekezdését kell figyelembe venni. Véleménye szerint az ítélőtábla és a Kúria nem a hatályos Ptk., hanem a korábban hatályos Gt. és az ahhoz kapcsolódó bírósági joggyakorlat alapján hozta meg a határozatát, az ügyre vonatkozó jogi normák figyelmen kívül hagyásával. Az indítványozó szerint sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, hogy az ítélőtábla és a Kúria nem értelmezte a Ptk. 3:167. §-ban foglaltakat, nem adott indokolást arra vonatkozóan, hogy mikor és miként kell alkalmazni a Ptk. 3:167. § (8) bekezdését. Nem tért ki arra, hogy milyen módon lehet a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit "megfelelően alkalmazni", mi a jogszabály célja, hanem csak arra a következtetésre jutott, hogy a jogszabály rendelkezései ellenére a Ptk. 3:167. § (6) és (8) bekezdésében foglaltakat nem lehet alkalmazni. A bíróságok a jogalkalmazás alkotmányos keretein túlterjeszkedve contra legem, valamint érdemi indokolás nélkül hozták meg döntéseiket, amellyel az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési szabályokat kifejezetten figyelmen kívül hagyták.
[25] Az indítványozó szerint sérti az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését, a hatalom megosztásának elvét, hogy a Kúria azt állapította meg, hogy a jogszabály nem értelmezhető speciális rendelkezésként a Ptk. 5:41. § és a Vht. "általános" rendelkezéseihez képest, azaz végrehajtási árverés esetén nem alkalmazható a (6) bekezdés. Megállapítását arra a feltevésre alapította, hogy a jogszabály és az ahhoz fűződő kommentár szövegének megfelelő jogalkotói szándék esetén kifejezetten rendelkezni kellett volna arról, hogy az árverési vevő a társasági szerződés ilyen tartalmú rendelkezése mellett a taggyűlés beleegyezésétől függő hatállyal szerzi csak meg az üzletrészt. Az indítványozó szerint a Kúria döntésének alapjául a hatályos jogi normák helyett a jogszabályok hiánya szolgált, amivel túllépte az alaptörvényi felhatalmazás kereteit és elvonta a törvényhozói hatalmi ág jogkörét.
[26] Az indítványozó szerint sérti továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a jogállamiság elvét, hogy a Kúria döntése teljesen kiüresíti a Ptk. 3:167. § (8) bekezdésében írt azon rendelkezést, amely a Ptk. 3:167. § (6) bekezdés "megfelelő alkalmazását" is előírja az üzletrész végrehajtási eljárás keretében történő értékesítése esetére. Az indítványozó szerint a bíróságok ezen indokolása alapján a "megfelelő alkalmazás" azt jelentheti, hogy a rendelkezést nem lehet a joggyakorlat szerint alkalmazni.
[27] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben foglalt befogadhatósági feltételeknek.
[28] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Gfv.VII.30.206/2020/11. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz határidőben érkezett és azt az Abtv. 27. §-a szerint benyújtásra jogosult és érintett nyújtotta be jogorvoslati jogai kimerítését követően.
[29] A befogadhatóság további feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
[30] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény megsértett rendelkezéseiként jelölte meg - többek között - a B) cikk (1) bekezdését, a C) cikk (1) bekezdését és a 28. cikkét. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani. (3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]) Mivel jelen esetben az indítvány ilyen irányú indokolást nem tartalmazott, ezért a B) cikk (1) bekezdésének sérelme érdemben nem vizsgálható. Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései nem minősülnek Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi rendelkezések címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre alapítani. Ezért az utalt alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben érdemi vizsgálat lefolytatásának nincs helye (3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]; 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]).
[31] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[32] Az Alkotmánybíróság az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben előadott érveivel kapcsolatban a következőket állapította meg.
[33] Az Alkotmánybíróság elsőként a jelen ügyben is hangsúlyozni kívánja, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).
[34] Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz (3073/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [29]). Az Alkotmánybíróság tehát alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, ám tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. "Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozótól eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem." (3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41])
[35] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a bírói törvényértelmezés és jogalkalmazás helyességét vitatja, tehát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte az ítélet megsemmisítését, hanem azt kívánja elérni, hogy az ítéletben elfoglalt bírói álláspontot szakjogi felülmérlegeléssel változtassa meg az Alkotmánybíróság (lásd: 3338/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben (3106/2021. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [17]).
[36] Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben nem zárta ki, hogy a contra legem jogalkalmazás kivételes esetben, a bírói jogértelmezés kirívó - alapjogi relevanciát elérő - hibája miatt a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének a megállapíthatóságára vezessen (vesd össze például: 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]-[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]-[40]). A jelen ügyben azonban ilyen kivételes, érdemi vizsgálatra okot adó körülmény nem merült fel. Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági ítélet érvelését tévesnek tartja, nem alkotmányossági kérdés.
[37] Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az indokolási kötelezettség konkrét ügyben történő megsértésének kételye sem merül fel, az eljáró bíróságok végzéseikben számot adtak az ügyben alkalmazandó jogszabályokról és azok tartalmáról, valamint az érdemi döntést alátámasztó lényeges érvekről. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróságok érdemben döntöttek az indítványozó kérelmei tárgyában, megindokolták, hogy miért utasítják el fellebbezési és felülvizsgálati kérelmeit, az indítványozó állított sérelmeire jogi érvekkel és jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztott válaszokat adtak. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]). Az Alkotmánybíróság itt is hangsúlyozza, hogy "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).
[38] Mindezek alapján az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett aggályok a támadott bírói döntés érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem teszik lehetővé, mert az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.
[39] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában és 29. §-ában meghatározott törvényi feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2021. december 14.
dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes alkotmánybíró helyett
dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila előadó alkotmánybíró helyett
dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Imre alkotmánybíró helyett
dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2480/2021.