T/7971. számú törvényjavaslat indokolással - A Polgári Törvénykönyvről

2013. évi V. törvény

ELSŐ KÖNYV

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1:1. § [A törvény hatálya]

E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.

1:2. § [Értelmezési alapelv]

(1) E törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.

(2) A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni.

1:3. § [A jóhiszeműség és tisztesség elve]

(1) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.

(2) A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

1:4. § [Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság]

(1) Ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

(2) Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.

(3) A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.

1:5. § [A joggal való visszaélés tilalma]

(1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.

(2) Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

1:6. § [Bírói út]

Az e törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény eltérően nem rendelkezik - bírói útra tartozik.

MÁSODIK KÖNYV

AZ EMBER MINT JOGALANY

Első Rész

a jogképesség

I. Cím

A jogképesség kezdete és megszűnése

2:1. § [A jogképesség]

(1) Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.

(2) A jogképességet korlátozó jognyilatkozat semmis.

2:2. § [A jogképesség kezdete]

(1) A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg.

(2) A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.

2:3. § [A magzat gyámja]

(1) A gyámhatóság - kérelemre vagy hivatalból - gyámot rendel a magzat részére, ha ez a magzat jogainak megóvása érdekében szükséges.

(2) Gyám rendelését a magzat szülője, nagyszülője, az ügyész és a jegyző kérheti.

2:4. § [A jogképesség megszűnése]

A jogképesség a halállal szűnik meg.

II. Cím

A holtnak nyilvánítás

2:5. § [A holtnak nyilvánítás]

(1) Az eltűnt személyt a bíróság kérelemre holtnak nyilvánítja, ha eltűnésétől öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismert volna.

(2) A holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.

(3) A holtnak nyilvánítást az eltűnt személy közeli hozzátartozója, az ügyész, a gyámhatóság és az kérheti, akinek az eltűnt holtnak nyilvánítása jogi érdekét érinti.

2:6. § [A halál időpontjának meghatározása]

(1) A bíróság a halál időpontját a körülmények mérlegelése alapján határozza meg.

(2) Ha a körülmények mérlegelése nem vezet eredményre, a halál időpontja az eltűnést követő hónap tizenötödik napja.

2:7. § [Változás a holtnak nyilvánítás alapjául vett körülményekben]

(1) Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál korábbi vagy későbbi időpontban tűnt el, de a holtnak nyilvánítás feltételei egyébként fennállnak, a bíróság a holtnak nyilvánító határozatot módosítja. A jogkövetkezmények a módosított határozat szerint alakulnak.

(2) Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál később tűnt el, és ezért a holtnak nyilvánítás feltételei nem állnak fenn, a bíróság a holtnak nyilvánító határozatot hatályon kívül helyezi, és az annak alapján beállott jogkövetkezmények semmisek.

(3) A holtnak nyilvánító határozat módosítását és hatályon kívül helyezését ugyanazok kérhetik, mint a holtnak nyilvánítást.

(4) Ha a holtnak nyilvánított előkerül, a holtnak nyilvánító határozat hatálytalan, és az annak alapján beállott jogkövetkezmények semmisek.

Második Rész

a cselekvőképesség

III. Cím

A cselekvőképesség általános szabályai

2:8. § [A cselekvőképesség]

(1) Minden ember cselekvőképes, akinek cselekvőképességét e törvény vagy a bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza.

(2) Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.

(3) A cselekvőképességet korlátozó jognyilatkozat semmis.

2:9. § [A cselekvőképtelen állapot]

(1) Semmis annak a személynek a jognyilatkozata, aki a jognyilatkozat megtételekor olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik.

(2) A cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat - a végintézkedés kivételével - a cselekvőképtelenség miatt nem semmis, ha tartalmából és megtételének körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat megtétele a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna.

IV. Cím

A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség és cselekvőképtelenség

2:10. § [A kiskorúság]

(1) Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik.

(2) Ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nyilvánítja, a házasságkötéssel szerzett nagykorúság megszűnik.

(3) A házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot a házasság megszűnése nem érinti.

2:11. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú]

Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét betöltötte.

2:12. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata]

(1) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges.

Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatainak érvényességéről.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül

a) tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja;

b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket;

c) rendelkezhet munkával szerzett jövedelmével, annak erejéig kötelezettséget vállalhat;

d) köthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez; és

e) ajándékozhat a szokásos mértékben.

(3) A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak ígért vagy adott ingyenes juttatást a gyámhatóság engedélyével visszautasíthatja. Ha a gyámhatóság a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát nem hagyja jóvá, a határozat a törvényes képviselő elfogadó nyilatkozatát pótolja.

(4) A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet jognyilatkozatot, kivéve azokat, amelyeknél jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, vagy amelyek a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jövedelmére vonatkoznak. A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során a korlátozott cselekvőképességű kiskorú véleményét figyelembe kell vennie.

2:13. § [A cselekvőképtelen kiskorú]

Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be.

2:14. § [A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata]

(1) A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el.

(2) A cselekvőképtelenség miatt nem semmis a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és teljesített csekély jelentőségű szerződés, amelynek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel.

(3) A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen kiskorú véleményét - korának és érettségének megfelelően - figyelembe kell vennie.

2:15. § [A gyámhatóság jóváhagyása a kiskorú törvényes képviselőjének jognyilatkozatához]

(1) A kiskorú törvényes képviselőjének jognyilatkozata a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes

a) a kiskorút megillető tartásról történő lemondás;

b) a kiskorút öröklési jogviszony alapján megillető jogra vagy őt terhelő kötelezettségre vonatkozó jognyilatkozat és a külön is visszautasítható vagyontárgyak öröklésének visszautasítása;

c) a kiskorú nem tehermentes ingatlanszerzése, ingatlana tulajdonjogának átruházása vagy megterhelése;

d) a kiskorú gyámhatóságnak átadott vagyonáról való rendelkezés; vagy

e) a kiskorú jogszabályban meghatározott összeget meghaladó értékű vagyontárgyáról való rendelkezés

esetén.

(2) Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha a kiskorú ingatlanvagyonának megterhelésére az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg, az ingyenes juttatást nyújtó személy javára történő haszonélvezet alapításával kerül sor.

(3) Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha a jognyilatkozat érvényességét bírósági vagy közjegyzői eljárásban elbírálták.

2:16. § [A kiskorú ellenérték nélküli kötelezettségvállalása]

Semmis a kiskorú törvényes képviselőjének olyan jognyilatkozata, amellyel - a kiskorú vagyona terhére - ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül kötelezettséget vállal vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a törvényes képviselőnek a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatához való hozzájárulására is.

2:17. § [A kiskorú jognyilatkozatának relatív semmissége]

A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképességen vagy cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik.

2:18. § [A kiskorú cselekvőképességének teljes korlátozása gondnokság alá helyezéssel]

(1) A bíróság a kiskorút a tizenhetedik életévének betöltése után a nagykorúakra irányadó szabályok szerint cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó gondnokság alá helyezheti.

(2) A gondnokság alá helyezést a kiskorú törvényes képviselője is kérheti.

(3) Ha a bíróság kiskorút helyez a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá, a gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már az ítélet jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik.

V. Cím

A nagykorú cselekvőképességének korlátozása

2:19. § [A cselekvőképesség részleges korlátozása]

(1) Cselekvőképességében részlegesen korlátozott az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett.

(2) A bíróság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, és emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - meghatározott ügycsoportban gondnokság alá helyezése indokolt.

(3) A cselekvőképességet részlegesen korlátozó ítéletben a bíróságnak meg kell határoznia azokat a személyi, illetve vagyoni jellegű ügycsoportokat, amelyekben a cselekvőképességet korlátozza.

(4) A cselekvőképesség részlegesen sem korlátozható, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon biztosítható.

(5) A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy minden olyan ügyben önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot, amely nem tartozik abba az ügycsoportba, amelyben cselekvőképességét a bíróság korlátozta.

2:20. § [A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy jognyilatkozata]

(1) A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személynek a bíróság ítéletében meghatározott ügycsoportokra vonatkozó jognyilatkozatának érvényességéhez gondnokának hozzájárulása szükséges. Ha a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatainak érvényességéről.

(2) A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy és gondnoka közötti vitában a gyámhatóság dönt.

(3) A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy a bíróság ítéletében meghatározott ügycsoportok tekintetében a gondnoka hozzájárulása nélkül

a) tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja;

b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket;

c) rendelkezhet jövedelme bíróság által meghatározott hányadával; annak erejéig kötelezettséget is vállalhat;

d) köthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez; és

e) ajándékozhat a szokásos mértékben.

(4) Ha a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy érdekeinek védelme, károsodástól való megóvása azonnali intézkedést igényel, a gondnok a hozzájárulását igénylő ügyekben önállóan eljárhat, az érintett személy helyett jognyilatkozatot tehet. Erről a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személyt és a gyámhatóságot késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

2:21. § [A cselekvőképesség teljes korlátozása]

(1) Cselekvőképtelen az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezett.

(2) A bíróság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan, teljes körűen hiányzik, és emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - gondnokság alá helyezése indokolt.

(3) A bíróság a cselekvőképességet abban az esetben korlátozhatja teljesen, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő módon vagy a cselekvőképesség részleges korlátozásával nem biztosítható.

2:22. § [A cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata]

(1) A cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el.

(2) A cselekvőképtelenség miatt nem semmis a cselekvőképtelen nagykorú által kötött és teljesített csekély jelentőségű szerződés, amelynek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő és különösebb megfontolást nem igényel.

(3) A gondnoknak a véleménynyilvánításra képes cselekvőképtelen nagykorú kívánságát az őt érintő jognyilatkozata megtétele előtt meg kell hallgatnia és lehetőség szerint figyelembe kell vennie.

2:23. § [A gyámhatóság jóváhagyásának szükségessége]

(1) A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy és gondnoka jognyilatkozatának, továbbá a cselekvőképtelen nagykorú gondnoka jognyilatkozatának érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat a cselekvőképességében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen nagykorú a) tartására;

b) öröklési jogviszony alapján őt megillető jogára vagy terhelő kötelezettségére;

c) nem tehermentes ingatlanszerzésére, ingatlana tulajdonjogának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére;

d) gyámhatóságnak átadott vagyonára; vagy

e) a gondnokot kirendelő határozatban megállapított összeget meghaladó értékű vagyontárgyára

vonatkozik.

(2) A cselekvőképességében a vagyoni ügyeit érintően korlátozott személy és a gondnoka közös kérelmére a gyámhatóság kivételesen indokolt esetben hozzájárulhat az érintett személy vagyona terhére

a) az érintett személy leszármazója önálló háztartásának alapításához, fenntartásához vagy más fontos célja eléréséhez, ha a támogatás mértéke a leszármazó - a hozzájárulás időpontjában fennálló állapot és érték szerinti - törvényes örökrészének felét nem haladja meg; vagy

b) ingyenes juttatáshoz, jogokról ellenérték nélküli lemondáshoz vagy közcélra történő felajánláshoz, ha a jogügylet az érintett személy megélhetését nem veszélyezteti.

(3) A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben hozzájárulhat a cselekvőképtelen nagykorú gondnoka kérelmére az érintett személy leszármazója önálló háztartásának alapításához, fenntartásához vagy más fontos célja eléréséhez az érintett személy vagyona terhére, ha a támogatás mértéke a leszármazó - a hozzájárulás időpontjában fennálló állapot és érték szerinti - törvényes örökrészének felét nem haladja meg.

(4) Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha a cselekvőképességében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen nagykorú ingatlantulajdonának megterhelésére az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg, az ingyenes juttatást nyújtó személy javára történő haszonélvezet alapításával kerül sor.

(5) Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha a jognyilatkozat érvényességét bírósági vagy közjegyzői eljárásban elbírálták.

2:24. § [A cselekvőképességében részlegesen korlátozott és a cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozatának relatív semmissége]

A cselekvőképesség részleges korlátozásán és a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre annak érdekében lehet hivatkozni, aki a cselekvőképességében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen.

VI. Cím

A gondnokság alá helyezési eljárást megelőző intézkedések

2:25. § [A zárlat elrendelése és a zárgondnokrendelés]

Ha cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés látszik indokoltnak, és az érintett személy vagyonának védelme sürgős intézkedést igényel, a gyámhatóság a vagyonra vagy annak egy részére zárlatot rendel el, és ezzel egyidejűleg zárgondnokot rendel ki. A határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

2:26. § [Az ideiglenes gondnokrendelés]

(1) Azonnali intézkedést igénylő esetben a gyámhatóság ideiglenes gondnokot rendelhet annak a nagykorúnak, akinek a cselekvőképességét érintő gondnokság alá helyezése látszik indokoltnak, és személyének vagy vagyonának védelme zárlat elrendelésével vagy más módon nem lehetséges. Az ideiglenes gondnokot kirendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

(2) A gyámhatóság az ideiglenes gondnokot kirendelő határozatában megjelöli, hogy az ideiglenes gondnok mely ügyekben vagy ügycsoportokban jogosult jognyilatkozatot tenni.

(3) Az ideiglenes gondnok tevékenységére egyebekben a gondnokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

2:27. § [A zárlatra és az ideiglenes gondnokrendelésre vonatkozó közös szabályok]

(1) A gyámhatóságnak a zárlat elrendelését vagy az ideiglenes gondnokrendelést követő nyolc napon belül a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania. A bíróságnak legkésőbb a keresetindítástól számított harminc napon belül a zárlatot vagy az ideiglenes gondnokrendelést hivatalból felül kell vizsgálnia.

(2) A zárlat megszüntetéséről és a zárgondnok vagy az ideiglenes gondnok felmentéséről legkésőbb a gondnokot kirendelő határozatban rendelkezni kell.

VII. Cím

A gondnokság alá helyezés

2:28. § [A gondnokság alá helyezés kezdeményezése]

(1) A gondnokság alá helyezést a bíróságtól

a) a nagykorú együtt élő házastársa, élettársa vagy bejegyzett élettársa, egyenesági rokona, testvére;

b) a kiskorú törvényes képviselője;

c) a gyámhatóság; és

d) az ügyész kérheti.

(2) Ha a gondnokság alá helyezés szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezési eljárást meg kell indítania, ha ezt az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott személyek a gyámhatóságnak a keresetindítás szükségességéről való tájékoztatását követő hatvan napon belül nem teszik meg.

2:29. § [A gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata]

(1) A bíróságnak a cselekvőképesség korlátozását elrendelő, azt fenntartó vagy módosító ítéletében rendelkeznie kell a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontjáról, amely

a) a cselekvőképesség részleges korlátozása esetén nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év;

b) a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tíz év.

(2) A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak hivatalból kell megindítania. A kereseti kérelem a cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés megszüntetésére, annak hatályában való fenntartására, a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokságra változtatására, a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezésre történő módosítására, vagy cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság esetén a korlátozással érintett ügycsoportok módosítására irányulhat.

2:30. § [A gondnokság alá helyezés megszüntetése vagy módosítása]

(1) A cselekvőképességet érintő gondnokságot a bíróság megszünteti, ha elrendelésének oka már nem áll fenn.

(2) A gondnokság alá helyezés megszüntetését a bíróságtól

a) a gondnokolt;

b) a gondnokolt együtt élő házastársa, élettársa vagy bejegyzett élettársa, egyenesági rokona, testvére;

c) a gondnok;

d) a gyámhatóság; vagy

e) az ügyész kérheti.

(3) A (2) bekezdésben felsoroltak a gondnokság alá helyezés módosítását is kérhetik. Ennek keretében kérhetik a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokságra változtatását, a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezésre történő módosítását, vagy a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság esetén a gondnokolt által önállóan nem gyakorolható ügycsoportok módosítását.

(4) A gondnokság alá helyezés megszüntetésére vagy módosítására irányuló per megindításának a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálatának időpontját megelőzően is helye van.

VIII. Cím

A gondnokrendelés; a gondnok jogai és kötelezettségei

2:31. § [A gondnokrendelés]

(1) A bíróság által gondnokság alá helyezett személy részére a gondnokot a gyámhatóság rendeli ki. Gondnok lehet minden cselekvőképes személy, aki a gondnoki tisztséget vállalja.

(2) Nem lehet gondnokul rendelni azt,

a) akit a gondnokság alá helyezett személy előzetes jognyilatkozatában kizárt a gondnokul jelölhető személyek közül vagy akinek személye ellen egyéb módon kifejezetten tiltakozik; vagy

b) akinek gondnokul rendelése a gondnokság alá helyezett személy érdekeivel ellentétes.

(3) Gondnokul - ha ez az érdekeivel kifejezetten nem ellentétes - a gondnokság alá helyezett személy által az előzetes jognyilatkozatában megjelölt vagy a gondnok kirendelése iránti eljárásban az érintett által megnevezett személyt kell kirendelni. Ha ez nem lehetséges, elsősorban a gondnokság alá helyezett személlyel együtt élő házastársat, élettársat vagy bejegyzett élettársat kell gondnokul kirendelni. Ha az érintettnek nincs ilyen hozzátartozója, vagy a házastárs, az élettárs vagy bejegyzett élettárs kirendelése veszélyeztetné a gondnokság alá helyezett személy érdekeit, a gyámhatóság gondnokul olyan személyt rendel ki, aki a gondnokság ellátására az összes körülmény figyelembevételével alkalmas.

(4) A gondnok rendelésénél az arra alkalmas személyek közül előnyben kell részesíteni a szülőket vagy a szülők által a haláluk esetére közokiratban vagy végrendeletben

megnevezett személyt, ilyenek hiányában azokat a hozzátartozókat, akik szükség esetén a személyes gondoskodást is el tudják látni.

(5) Ha a gondnok a (3)-(4) bekezdésben foglaltak alapján nem rendelhető ki, a gondnokság alá helyezett személy számára hivatásos gondnokot kell rendelni. Hivatásos gondnok az a büntetlen előéletű személy lehet, aki a hivatásos gondnokra vonatkozó képesítési előírásoknak megfelel. Hivatásos gondnokul mentális zavarban szenvedő személyekkel foglalkozó jogi személy is kirendelhető; a jogi személy köteles megjelölni azt a személyt, aki a gondnoki teendőket személyében ellátja. A kijelölt személynek meg kell felelnie a hivatásos gondnokra vonatkozó képesítési előírásoknak.

2:32. § [Többes és helyettes gondnokrendelés]

(1) A gondnokság alá helyezett személy részére kivételesen több gondnok is rendelhető. Többes gondnokrendelésre kerülhet sor, ha

a) a gondnokság alá helyezett személy mindkét szülője vagy két közeli hozzátartozója vállalja a gondnokságot; vagy

b) a gondnokság alá helyezett személy vagyonának vagy vagyona meghatározott részének kezelése vagy egyes más ügyeinek intézése külön szakértelmet igényel.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a gyámhatóság a gondnokok közös kérelmére meghatározza a feladatkörük megosztását. Ennek hiányában a gondnokok jogköre azonos; együttesen és önállóan is eljárhatnak.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a gyámhatóság meghatározza a gondnokok feladatkörének megosztását.

(4) A távollevő vagy más okból akadályozott gondnok mellé a gyámhatóság a gondnokolt részére szükség szerint helyettes gondnokot is rendelhet. A helyettes gondnok az azonnali intézkedést igénylő ügyekben járhat el.

2:33. § [A gondnoki tisztség megszűnése]

(1) A gyámhatóság a gondnokot a tisztségéből felmenti, ha

a) a gondnokság alá helyezést a bíróság megszüntette;

b) a gondnokolt meghalt;

c) a gondnok fontos okból a felmentését kéri; vagy

d) utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amely a gondnok kirendelésének akadályát jelentette volna.

(2) A gyámhatóság a gondnokot a tisztségéből elmozdítja, ha a gondnok

a) a kötelezettségét nem teljesíti;

b) nem az előzetes jognyilatkozatban foglaltak szerint jár el; vagy

c) egyéb olyan cselekményt követ el, amellyel a gondnokolt érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti.

(3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a gyámhatóság a gondnokot az elmozdítást megelőzően a tisztségéből felfüggeszti.

2:34. § [A gondnok tevékenysége]

(1) A gondnok a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén vagy azon ügycsoportok tekintetében, amelyekben a bíróság a cselekvőképességet részlegesen korlátozta, a gondnokolt törvényes képviselője.

(2) A gondnok a gondnokolt vagyonának kezelésére akkor jogosult, ha a bíróság az érintett személy cselekvőképességét teljesen vagy a jövedelméről vagy a vagyonáról való rendelkezésben korlátozta.

(3) A gondnok indokolt esetben - vállalása szerint - a gondnokolt gondozását is ellátja.

(4) Ha a gondnokolt előzetes jognyilatkozatában meghatározta, hogy a cselekvőképességének korlátozása esetén a gondnoka egyes személyes és vagyoni ügyeiben miként járjon el, a gondnoknak a feladatait ennek figyelembevételével kell ellátnia.

(5) Ha a gondnok a jogkörét túllépve jár el, jognyilatkozata harmadik személlyel szemben hatályos, de köteles a gondnokoltnak okozott kárt a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint megtéríteni.

2:35. § [A gondnok vagyonkezelése]

(1) A gondnok vagyonkezelésének a gondnokolt érdekeit kell szolgálnia.

(2) A cselekvőképesség teljes vagy a vagyoni ügyekre vonatkozó részleges korlátozása esetén a gondnok a gyámhatóság felhívására köteles a gondnokolt vagyontárgyait a gyámhatóságnak átadni, ha azokat a folyó kiadásokra nem kell készen tartania. A gyámhatóságnak átadott vagyonnal való rendelkezéshez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

2:36. § [A gondnok tevékenységének felügyelete]

(1) A gondnok tevékenységét a gyámhatóság felügyeli.

(2) A gondnok a működéséről és a gondnokolt állapotáról a gyámhatóság felhívására bármikor, egyébként az éves számadással együtt köteles beszámolni a gyámhatóságnak.

(3) A gondnokolt jogosult a gondnok működéséről és a gondnokolt vagyonáról vezetett nyilvántartásokba betekinteni, és azokról másolatot készíteni.

2:37. § [Számadás a gondnok vagyonkezeléséről]

(1) A gondnok a vagyon kezeléséről évente köteles számadást készíteni a gyámhatóságnak. Ha a gondnok a gondnokolt közeli hozzátartozója, a gyámhatóság a rendes számadási kötelezettség alól felmentést adhat, és egyszerűsített számadást engedélyezhet.

(2) A hivatásos gondnok kivételével nem köteles a gondnok rendes vagy egyszerűsített éves számadásra, ha a gondnokoltnak nincs vagyona, és jövedelme nem haladja meg a jogszabályban meghatározott mértéket.

(3) A gyámhatóság a gondnokot indokolt esetben eseti számadásra kötelezheti. Eseti számadás előírásának a gondnokolt kérésére is helye lehet.

(4) A gondnok a tisztségének megszűnését követő tizenöt napon belül köteles a gyámhatóságnak az általa kezelt vagyonról végszámadást előterjeszteni. Ha a gondnoki tisztség azért szűnik meg, mert a bíróság a gondnokság alá helyezést vagy a vagyoni ügyek tekintetében a cselekvőképesség korlátozását megszüntette, a gondnok annak tartozik végszámadással, aki a továbbiakban a vagyon felett rendelkezni jogosult.

(5) A gondnokkal szemben számadási kötelezettsége alapján támasztható követelések a gondnokot a vagyonkezelés alól felmentő határozat közlésétől számított egy év alatt évülnek el. Ha a követelés alapjául szolgáló ok később jutott az érdekelt tudomására, a határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani, ha a követelés még nem évült el.

IX. Cím

A cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatal

2:38. § [A támogató kirendelése]

(1) A gyámhatóság az egyes ügyei intézésében, döntései meghozatalában belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagykorú számára,

annak kérelmére - cselekvőképessége korlátozásának elkerülése érdekében - támogató kirendeléséről határoz.

(2) Ha a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezési perben a bíróság úgy ítéli meg, hogy a cselekvőképesség részleges korlátozása sem indokolt, de az érintett személy meghatározott ügyei intézésében belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szorul, a gondnokság alá helyezés iránti keresetet elutasítja, és határozatát közli a gyámhatósággal. A támogatót a bíróság határozata alapján az érintettel egyetértésben a gyámhatóság rendeli ki.

(3) A támogató kirendelése a nagykorú cselekvőképességét nem érinti.

X. Cím

Rendelkezés a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére

2:39. § [Az előzetes jognyilatkozat]

(1) Nagykorú cselekvőképes személy cselekvőképességének jövőbeli részleges vagy teljes korlátozása esetére közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy gyámhatóság előtt személyesen előzetes jognyilatkozatot tehet.

(2) A nyilatkozatot tevő személy az előzetes jognyilatkozatban

a) megnevezheti azt az egy vagy több személyt, akit gondnokául rendelni javasol;

b) kizárhat egy vagy több személyt a gondnokok köréből; és

c) meghatározhatja, hogy egyes személyes és vagyoni ügyeiben a gondnok milyen módon járjon el.

(3) Az előzetes jognyilatkozatot be kell jegyezni az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásába. Az előzetes jognyilatkozat nyilvántartásba való bejegyzésének elmaradása az előzetes jognyilatkozat érvényességét nem érinti.

(4) Az előzetes jognyilatkozat megtételére vonatkozó rendelkezéseket a jognyilatkozat módosítására és visszavonására megfelelően alkalmazni kell. A visszavont előzetes jognyilatkozatot a nyilvántartásból törölni kell.

2:40. § [Az előzetes jognyilatkozat hatályossá válása]

(1) A bíróság a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyező határozatában elrendeli az előzetes jognyilatkozat alkalmazását, kivéve, ha

a) az előzetes jognyilatkozatban foglaltak teljesítése a gondnokság alá helyezett személy érdekeivel kifejezetten ellentétes; vagy

b) a nagykorú személy által gondnokként megnevezett személy az előzetes jognyilatkozatban foglaltak teljesítését nem vállalja, vagy vele szemben jogszabályban meghatározott kizáró ok áll fenn.

(2) Ha az előzetes jognyilatkozat több rendelkezése közül valamelyik nem alkalmazható, ez a többi rendelkezés alkalmazását nem érinti.

(3) A gyámhatóság a gondnok kirendelése és tevékenységének meghatározása során az előzetes jognyilatkozatban foglaltak figyelembevételével jár el.

2:41. § [Az előzetes jognyilatkozat felülvizsgálata]

Ha a körülmények az előzetes jognyilatkozatot tevő személy cselekvőképességének korlátozását követően úgy változtak meg, hogy az előzetes jognyilatkozatban foglaltak teljesítése a gondnokolt érdekével ellentétes lenne, a bíróságtól a rendelkezés alkalmazásának mellőzését a gondnokolt, a gondnok, a gyámhatóság és az ügyész kérheti.

Harmadik Rész

Személyiségi jogok

XI. Cím

Általános szabályok és egyes személyiségi jogok

2:42. § [A személyiségi jogok általános védelme]

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.

(2) Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.

(3) Nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult.

2:43. § [Nevesített személyiségi jogok]

A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen

a) az élet, a testi épség és az egészség megsértése;

b) a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése;

c) a személy hátrányos megkülönböztetése;

d) a becsület és a jóhírnév megsértése;

e) a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;

f) a névviseléshez való jog megsértése;

g) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.

2:44. § [Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme]

Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogokat szükségtelenül nem korlátozhatja.

2:45. § [A becsülethez és jóhírnévhez való jog]

(1) A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.

(2) A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet

fel.

2:46. § [A magántitokhoz való jog]

(1) A magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titok, az elektronikus hírközlési titok és az üzleti titok oltalmára.

(2) A magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzése és felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személlyel való közlése.

2:47. § [Az üzleti titokhoz való jog. Know-how (védett ismeret)]

(1) Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sértené vagy veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen rendelkező jogosultat felróhatóság nem terheli.

(2) Az üzleti titokkal azonos védelemben részesül az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása (e törvény alkalmazásában: védett ismeret), ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra. E védelemre nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki a védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez

a) a jogosulttól független fejlesztéssel vagy

b) jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybevett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján

jutott hozzá.

(3) Az üzleti titok megsértésére nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki az üzleti titkot vagy a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg.

2: 48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]

(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.

(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.

2:49. § [Névviseléshez való jog]

(1) Irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet felvett névvel is lehet folytatni, ha ez nem jár mások lényeges jogi érdekének sérelmével.

(2) Ha az irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet folytató személy neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével, az érintett személy kérelmére a név - e tevékenység gyakorlása során - megkülönböztető toldással vagy elhagyással használható.

2:50. § [Kegyeleti jog]

(1) Meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített.

(2) A kegyeleti jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését bármelyik örökös kérheti. Több örökös esetén az elvont vagyoni előny az örökösöket a hagyatékból való részesedésük arányában illeti meg.

XII. Cím

A személyiségi jogok megsértésének szankciói

2:51. § [Felróhatóságtól független szankciók]

(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján - az elévülési időn belül - az eset körülményeihez képest követelheti

a) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

b) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

c) azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot;

d) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását;

e) azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

(2) Ha közigazgatási jogkörben eljáró személy sért személyiségi jogot, az (1) bekezdésben foglalt szankciókat a közhatalmi jogkört gyakorló jogi személlyel szemben kell érvényesíteni. Ha a közhatalmi jogkör gyakorlója nem jogi személy, a szankciókat azzal a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szervvel szemben kell érvényesíteni, amelynek keretében az eljárt közigazgatási szerv működik.

(3) Ha bírósági vagy ügyészségi jogkörben eljáró személy sért személyiségi jogot, az (1) bekezdésben foglalt szankciókat bírósági jogkörben eljárt személy esetén a bírósággal, ügyészségi jogkörben eljárt személy esetén a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, az igényt az eljárt bíróság illetékességi területén működő jogi személyiséggel rendelkező bírósággal szemben kell érvényesíteni.

2:52. § [Sérelemdíj]

(1) Akit személyiségi jogában megsértenek sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.

(2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultság megállapításához a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.

(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel állapítja meg. A sérelemdíjat a bíróság egy összegben határozza meg.

(4) A sérelemdíj iránti igény nem ruházható át és nem örökölhető.

2:53. § [Kártérítési felelősség]

Aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését.

2:54. § [A személyiségi jogok érvényesítése]

(1) A személyiségi jogokat személyesen lehet érvényesíteni.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy a személyiségi jogai védelmében önállóan felléphet. A cselekvőképtelen személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel.

(3) Az ismeretlen helyen távollévő személyiségi jogának védelmében a hozzátartozója vagy gondnoka léphet fel.

(4) Ha a személyiségi jog megsértése közérdekbe ütközik, az ügyész is indíthat keresetet, és érvényesítheti a jogsértés felróhatóságtól független szankcióit. Az ügyész keresete alapján a jogsértéssel elért vagyoni előnyt közérdekű célra kell átengedni.

Negyedik Rész

Szerzői jog és iparjogvédelem

2:55. § [Kisegítő alkalmazás]

E törvényt kell alkalmazni a hatálya alá tartozó olyan kérdésekben, amelyeket a szerzői jogról és az iparjogvédelemről rendelkező törvények nem szabályoznak.

HARMADIK KÖNYV

A JOGI SZEMÉLY

Első Rész

a jogi személy általános szabályai

I. Cím Általános rendelkezések

3:1. § [A jogi személy jogképessége]

(1) A jogi személy jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.

(2) A jogi személy jogképessége kiterjed minden olyan jogra és kötelezettségre, amely jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet.

(3) A jogi személy személyhez fűződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg.

(4) A jogi személy törvényben meghatározott típusban, törvény által nem tiltott tevékenység folytatására és cél elérése érdekében alapítható és működtethető; az e rendelkezésbe ütköző létesítő okirat semmis.

(5) A jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie.

3:2. § [Helytállás a jogi személy tartozásaiért]

(1) A jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával köteles helytállni; a jogi személy tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért nem felelnek.

(2) Ha a jogi személy tagja vagy alapítója korlátolt felelősségével visszaélt, és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn, e tartozásokért a tag vagy az alapító köteles helytállni.

(3) Ha a jogi személy tagja vagy alapítója által szolgáltatott vagyon nyilvánvalóan nem elegendő a jogi személy működésének biztonságos megkezdéséhez, és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn, e tartozásokért az alapítói jogok gyakorlója, tagsággal rendelkező jogi személy esetén a tagok egyetemlegesen kötelesek helytállni.

3:3. § [A jogi személyek általános szabályainak alkalmazása]

(1) A jogi személy általános szabályait kell alkalmazni, ha e törvény az egyes jogi személy típusokkal kapcsolatban eltérően nem rendelkezik.

(2) A jogi személy általános szabályait megfelelően alkalmazni kell az e törvényben nem szabályozott típusú jogi személyre.

(3) Ha jogszabály nem jogi személy szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház fel, e jogalanyokra a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

II. Cím

A jogi személy létesítése

I. Fejezet

A létesítés szabadsága

3:4. § [A jogi személy létrehozásának szabadsága]

(1) A jogi személy létrehozásáról a személyek szerződésben, alapító okiratban vagy alapszabályban (a továbbiakban együtt: létesítő okirat) szabadon rendelkezhetnek, a jogi személy szervezetét és működési szabályait maguk állapíthatják meg.

(2) A jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - eltérhetnek e törvénynek a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól.

(3) A jogi személy tagjai, illetve alapítói nem térhetnek el az e törvényben foglaltaktól, ha

a) az eltérést e törvény tiltja; vagy

b) az eltérés a jogi személy hitelezőinek vagy munkavállalóinak jogait nyilvánvalóan sérti, a tagok kisebbségének jogszabályban biztosított jogait súlyosan csorbítja, vagy a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza.

(4) A jogi személy a jogi személy típusnak megfelelő létesítő okiratán alapuló bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. A jogi személy nyilvántartásba való bejegyzését a nyilvántartó bíróság jogszabályban meghatározott okból tagadhatja meg.

(5) A jogi személy határozott vagy határozatlan időre jöhet létre. Ha a létesítő okirat a jogi személy fennállásának időtartamáról nem rendelkezik, a jogi személy határozatlan időre jön létre.

II. Fejezet

A létesítő okirat

3:5. § [A létesítő okirat tartalma]

A jogi személy létesítő okiratában a jogi személy létesítésére irányuló akarat kifejezésén túl meg kell határozni

a) a jogi személy nevét;

b) a jogi személy székhelyét;

c) a jogi személy célját vagy fő tevékenységét;

d) a jogi személyt létesítő személy vagy személyek nevét, valamint azok lakóhelyét vagy székhelyét;

e) a jogi személy részére teljesítendő vagyoni hozzájárulásokat, azok értékét, továbbá a vagyon rendelkezésre bocsátásának módját és idejét; és

f) a jogi személy első vezető tisztségviselőjét.

3:6. § [A jogi személy neve]

(1) A jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető. Ha több jogi személy nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként nyújtotta be.

(2) A jogi személy neve nem kelthet a valósággal ellentétes látszatot. A jogi személy típusára vagy formájára vonatkozó elnevezést a jogi személy nevében fel kell tüntetni.

(3) A jogi személy nevében a jogi személy típusát, ha a név a jogi személy tevékenységét is tartalmazza, akkor a tevékenységet is magyar nyelven, a magyar helyesírás követelményeinek megfelelően kell feltüntetni.

3:7. § [A jogi személy székhelye]

A jogi személy székhelye a jogi személy bejegyzett irodája, ahol a jogi személynek biztosítania kell a részére címzett jognyilatkozatok fogadását és a jogi személy jogszabályban meghatározott iratainak elérhetőségét.

3:8. § [A jogi személy tevékenysége]

A jogi személy minden olyan tevékenységet folytathat, amelyet jogszabály nem tilt vagy nem korlátoz.

3:9. § [A vagyoni hozzájárulás kötelezettsége]

(1) A jogi személy alapítója vagy tagja a jogi személy alapításakor vagy a tagsági jogok keletkezésének más eseteiben köteles a jogi személy részére vagyoni hozzájárulást teljesíteni. A jogi személy részére teljesített vagyoni hozzájárulást vagy annak értékét nem lehet visszakövetelni.

(2) Ha a jogi személy alapítója vagy tagja nem köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni, a jogi személy tartozásaiért a jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlója köteles helytállni. Ha a helytállási kötelezettség több személyt terhel, kötelezettségük egyetemleges.

3:10. § [A vagyoni hozzájárulás tárgya és mértéke]

(1) Az alapító vagy a tag által a jogi személy rendelkezésére bocsátott vagyon pénzből és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból állhat.

(2) Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként az alapító vagy a tag dolog tulajdonjogát vagy vagyoni értékű jogot ruházhat át a jogi személyre.

(3) Ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás átruházáskor fennálló értéke nem éri el a létesítő okiratban megjelölt értéket, a különbözet megfizetését a jogi személy az átruházástól számított öt éven belül követelheti a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást szolgáltató személytől.

III. Fejezet

A jogi személyek nyilvántartása

3:11. § [A nyilvántartásba vételi kérelem benyújtása]

(1) A létesítendő jogi személy nyilvántartásba való bejegyzése iránti kérelmének benyújtására a jogi személy képviseletére kijelölt személy köteles.

(2) A kérelem benyújtásának elmulasztásából vagy késedelméből, valamint a hiányos vagy hibás bejelentésből eredő károkért a képviselő az alapítókkal szemben a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel.

3:12. § [A jogi személyek nyilvántartásának alapelvei]

(1) A nyilvántartásba jogot, tényt vagy adatot bejegyezni jogszabályban meghatározott okirat vagy bírósági, hatósági határozat alapján lehet.

(2) A nyilvántartás közhiteles: vélelmezni kell, hogy a nyilvántartott jogok, tények és adatok (a továbbiakban együtt: nyilvántartott adatok) fennállnak és valósak. Senki sem hivatkozhat arra, hogy nyilvántartott adatról nem tudott. A jogi személy jóhiszemű személyekkel szemben nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett nyilvántartott adat nem felel meg a valóságnak. Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.

(3) A nyilvántartásba bárki betekinthet, a nyilvántartott adatról feljegyzést készíthet, valamint hiteles másolatot vagy kivonatot kérhet.

IV. Fejezet

A jogi személy létesítésének érvénytelensége

3:13. § [A jogi személy létesítésének érvénytelensége]

(1) A jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére a jogi személynek a nyilvántartásba való bejegyzését elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig a szerződések érvénytelenségének szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) A jogi személynek a nyilvántartásba való jogerős bejegyzését követően a jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére nem lehet hivatkozni a nyilvántartásból való törlés érdekében. Ha a létesítő okirat valamely rendelkezése jogszabályba ütközik, a törvényes működés biztosítására szolgáló eszközöket igénybe lehet venni.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezéseit a létesítő okirat módosítása esetén megfelelően alkalmazni kell.

III. Cím

A jogi személy szervezete és képviselete

V. Fejezet

A jogi személy tagjainak vagy alapítóinak döntéshozatala

3:14. § [A döntéshozó szerv]

(1) A tagok vagy az alapítók az e törvény vagy a létesítő okirat alapján őket megillető döntési jogköröket a tagok összességéből vagy a tagok által maguk közül választott küldöttekből álló testületben (a továbbiakban: küldöttgyűlés), vagy az alapítói jogokat gyakorló személyek összességéből álló testületben gyakorolják.

(2) A döntéshozó szerv a döntéseit ülés tartásával hozza.

3:15. § [A döntéshozó szerv ülésének összehívása]

(1) A döntéshozó szerv ülését a vezető tisztségviselő meghívó küldésével vagy közzétételével hívja össze.

(2) A meghívónak tartalmaznia kell

a) a jogi személy nevét és székhelyét;

b) az ülés idejének és helyszínének megjelölését;

c) az ülés napirendjét.

(3) A napirendet a meghívóban olyan részletességgel kell feltüntetni, hogy a szavazásra jogosultak a tárgyalni kívánt témakörökben álláspontjukat kialakíthassák.

(4) A döntéshozó szerv az ülését a jogi személy székhelyén tartja.

(5) Ha a döntéshozó szerv ülését nem szabályszerűen hívták össze, az ülést akkor lehet megtartani, ha az ülésen valamennyi részvételre jogosult jelen van, és egyhangúlag hozzájárul az ülés megtartásához.

(6) A döntéshozó szerv ülésén a szabályszerűen közölt napirenden szereplő kérdésben hozható határozat, kivéve, ha valamennyi részvételre jogosult jelen van és a napirenden nem szereplő kérdés megtárgyalásához egyhangúlag hozzájárul.

3:16. § [Határozatképesség]

(1) A döntéshozó szerv ülése akkor határozatképes, ha azon a leadható szavazatok több mint felét képviselő szavazásra jogosult részt vesz. A határozatképességet minden határozathozatalnál vizsgálni kell.

(2) Ha egy tag vagy alapító valamely ügyben nem szavazhat, őt az adott határozat meghozatalánál a határozatképesség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.

3:17. § [Határozathozatal]

(1) A tagok vagy az alapítók a döntéshozó szerv ülésén szavazással hozzák meg határozataikat.

(2) A határozat meghozatalakor nem szavazhat az,

a) akit a határozat kötelezettség vagy felelősség alól mentesít vagy a jogi személy terhére másfajta előnyben részesít;

b) akivel a határozat szerint szerződést kell kötni;

c) aki ellen a határozat alapján pert kell indítani;

d) akinek olyan hozzátartozója érdekelt a döntésben, aki a jogi személynek nem tagja vagy alapítója;

e) aki a döntésben érdekelt más szervezettel többségi befolyáson alapuló kapcsolatban

áll; vagy

f) aki egyébként személyesen érdekelt a döntésben.

(3) A tagok vagy az alapítók határozatukat a határozatképesség megállapításánál figyelembe vett szavazatok többségével hozzák meg.

VI. Fejezet

A jogi személy ügyvezetése

3:18. § [Az ügyvezetés fogalma és a vezető tisztségviselői megbízatás keletkezése]

(1) A jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára, amelyek nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe, egy vagy több vezető tisztségviselő vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület jogosult.

(2) A vezető tisztségviselő ügyvezetési tevékenységét a jogi személy érdekének megfelelően köteles ellátni.

(3) A jogi személy első vezető tisztségviselőit a jogi személy létesítő okiratában kell kijelölni, a jogi személy létrejöttét követően a vezető tisztségviselőket a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személyek esetén a jogi személy alapítói választják meg, nevezik ki vagy hívják vissza. A vezető tisztségviselői megbízás a tisztségnek a kijelölt vagy megválasztott vagy kinevezett személy által történő elfogadásával jön létre.

3:19. § [A vezető tisztségviselővel szembeni követelmények és kizáró okok]

(1) Vezető tisztségviselő az a nagykorú személy lehet, akinek cselekvőképességét a tevékenysége ellátásához szükséges körben nem korlátozták.

(2) Ha a vezető tisztségviselő jogi személy, a jogi személy köteles kijelölni azt a természetes személyt, aki a vezető tisztségviselői feladatokat nevében ellátja. A vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályokat a kijelölt személyre is alkalmazni kell.

(3) A vezető tisztségviselő ügyvezetési feladatait személyesen köteles ellátni.

(4) Nem lehet vezető tisztségviselő az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól nem mentesült.

(5) Nem lehet vezető tisztségviselő az, akit e foglalkozástól jogerősen eltiltottak. Akit valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az eltiltás hatálya alatt az ítéletben megjelölt tevékenységet folytató jogi személy vezető tisztségviselője nem lehet.

(6) Az eltiltást kimondó határozatban megszabott időtartamig nem lehet vezető tisztségviselő az, akit eltiltottak a vezető tisztségviselői tevékenységtől.

3:20. § [Titoktartási és felvilágosítási kötelezettség]

(1) A vezető tisztségviselő a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személy esetén a jogi személy alapítói részére köteles a jogi személyre vonatkozóan felvilágosítást adni, és számukra a jogi személyre vonatkozó iratokba és nyilvántartásokba betekintést biztosítani. A felvilágosítást és az iratbetekintést a vezető tisztségviselő a jogosult által tett írásbeli titoktartási nyilatkozat tételéhez kötheti.

(2) A vezető tisztségviselő megtagadhatja a felvilágosítást és az iratokba való betekintést, ha ez a jogi személy üzleti titkát sértené, ha a felvilágosítást kérő a jogát visszaélésszerűen gyakorolja, vagy felhívás ellenére nem tesz titoktartási nyilatkozatot. Ha a felvilágosítást kérő a felvilágosítás megtagadását indokolatlannak tartja, a nyilvántartó bíróságtól kérheti a jogi személy kötelezését a felvilágosítás megadására.

3:21. § [A vezető tisztségviselő felelőssége]

A vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben.

3:22. § [A vezető tisztségviselői megbízatás megszűnése]

(1) Megszűnik a vezető tisztségviselői megbízatás

a) határozott idejű megbízatás esetén a megbízás időtartamának lejártával;

b) megszüntető feltételhez kötött megbízatás esetén a feltétel bekövetkezésével;

c) visszahívással;

d) lemondással;

e) a vezető tisztségviselő halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével;

f) a vezető tisztségviselő cselekvőképességének a tevékenysége ellátásához szükséges körben történő korlátozásával;

g) a vezető tisztségviselővel szembeni kizáró vagy összeférhetetlenségi ok bekövetkeztével.

(2) A jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személy esetén a jogi személy alapítói a vezető tisztségviselőt bármikor, indokolás nélkül visszahívhatják.

(3) A vezető tisztségviselő megbízatásáról a jogi személyhez címzett, a jogi személy másik vezető tisztségviselőjéhez vagy döntéshozó szervéhez intézett nyilatkozattal bármikor lemondhat.

(4) Ha a jogi személy működőképessége ezt megkívánja, a lemondás az új vezető tisztségviselő kijelölésével vagy megválasztásával, ennek hiányában legkésőbb a bejelentéstől számított hatvanadik napon válik hatályossá.

VII. Fejezet

A jogi személy tulajdonosi ellenőrzése

3:23. § [A felügyelőbizottság létrehozása és tagsága]

(1) A tagok vagy az alapítók a létesítő okiratban három tagból álló felügyelőbizottság létrehozását rendelhetik el azzal a feladattal, hogy az ügyvezetést a jogi személy érdekeinek megóvása céljából ellenőrizze.

(2) A felügyelőbizottság tagja az a nagykorú személy lehet, akinek cselekvőképességét a tevékenysége ellátásához szükséges körben nem korlátozták. Nem lehet a felügyelőbizottság tagja, akivel szemben a vezető tisztségviselőkre vonatkozó kizáró ok áll fenn, továbbá aki vagy akinek a hozzátartozója a jogi személy vezető tisztségviselője.

(3) A felügyelőbizottság tagjai a felügyelőbizottság munkájában személyesen kötelesek részt venni. A felügyelőbizottság tagjai a jogi személy ügyvezetésétől függetlenek, tevékenységük során nem utasíthatóak.

(4) Az első felügyelőbizottság tagjait a létesítő okiratban kell kijelölni, ezt követően a döntéshozó szerv választja a felügyelőbizottsági tagokat. A felügyelőbizottsági tagsági jogviszony az elfogadással jön létre.

(5) A felügyelőbizottsági tagság megszűnésére a vezető tisztségviselői megbízatás megszűnésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a felügyelőbizottsági tag lemondó nyilatkozatát a jogi személy vezető tisztségviselőjéhez intézi.

3:24. § [A felügyelőbizottság működése]

(1) A felügyelőbizottság köteles a tagok vagy az alapítók döntéshozó szerve elé kerülő előterjesztéseket megvizsgálni, és ezekkel kapcsolatos álláspontját a döntéshozó szerv ülésén ismertetni.

(2) A felügyelőbizottság a jogi személy irataiba, számviteli nyilvántartásaiba, könyveibe betekinthet, a vezető tisztségviselőktől és a jogi személy munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a jogi személy fizetési számláját, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, valamint szerződéseit megvizsgálhatja és szakértővel megvizsgáltathatja.

3:25. § [A felügyelőbizottság tagjainak felelőssége]

A felügyelőbizottsági tagok az ellenőrzési kötelezettségük elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felelnek a jogi személlyel szemben.

VIII. Fejezet

A jogi személy képviselete

3:26. § [A jogi személy törvényes képviselete]

(1) A jogi személy törvényes képviseletét a vezető tisztségviselő látja el.

(2) A vezető tisztségviselő képviseleti jogát önállóan gyakorolja.

(3) A vezető tisztségviselő köteles a jogi személy jogszabályban előírt adatait a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.

3:27. § [Szervezeti képviselet]

(1) Ha a jogi személy létesítő okirata vagy szervezetére és működésére vonatkozó belső szabályzata a jogi személy szervezetén belül képviseleti joggal járó tisztséget határoz meg, e tisztség betöltője a jogi személy önálló képviselője.

(2) A jogi személy önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységének vezetője az egység rendeltetésszerű működéséhez szükséges körben a jogi személy önálló képviselője.

(3) Az ügyvezetés az ügyek meghatározott csoportjára nézve a jogi személy munkavállalóit írásbeli nyilatkozattal a jogi személy képviseletének jogával ruházhatja fel; a képviseleti jogot a munkavállaló az ügyvezetés írásbeli nyilatkozatában meghatározott, képviseleti joggal rendelkező más személlyel együttesen gyakorolhatja.

3:28. § [A képviseleti jog korlátozása]

A jogi személynek a jogi személyek nyilvántartásába bejegyzett képviselője képviseleti jogának korlátozása és nyilatkozatának feltételhez vagy jóváhagyáshoz kötése harmadik személyekkel szemben nem hatályos, kivéve, ha a harmadik személy a korlátozásról vagy a feltétel bekövetkeztének vagy a jóváhagyásnak a szükségességéről és annak hiányáról tudott vagy tudnia kellett volna.

IX. Fejezet

A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága

3:29. § [A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága]

(1) Ha e törvény lehetővé teszi, a létesítő okirat rendelkezhet a jogi személy egyes szervezeti egységeinek jogi személlyé nyilvánításáról, feltéve, hogy a szervezeti egység az alapítóktól és a jogi személytől elkülöníthető szervezettel és vagyonnal rendelkezik.

(2) A jogi személy szervezeti egységre a jogi személy általános szabályait megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a jogi személy szervezeti egység elkülönített vagyonából ki nem elégíthető hitelezői igényekért a jogi személy a szervezeti egység jogi személyiségének fennállása alatt és ezt követően is köteles helytállni.

3:30. § [A szervezeti egység jogalanyiságának megszűnésével kapcsolatos rendelkezések]

(1) A szervezeti egység jogi személyiségének megszűnése esetén jogai és kötelezettségei a jogi személyre szállnak át.

(2) Ha a jogi személy a szervezeti egység jogi személyiségének megszűnéséről döntött, e döntést köteles közzétenni. Azok a hitelezők, akiknek le nem járt követelései a döntés közzététele előtt keletkeztek, a közzétételtől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül a jogi személytől megfelelő biztosítékot követelhetnek, ha a szervezeti egység jogi személyiségének megszűnése követeléseik kielégítését veszélyezteti. A szervezeti egység törlésére akkor kerülhet sor, ha a jogi személy a jogosult kérésére megfelelő biztosítékot ad.

(3) Ha a jogi személy megszüntetésére irányuló eljárás lefolytatását rendelik el, a jogi személy szervezeti egységének jogi személyisége megszűnik.

IV. Cím

A jogi személy törvényes működésének biztosítékai

X. Fejezet

A jogi személy törvényességi felügyelete

3:31. § [A jogi személy törvényességi felügyelete]

(1) A jogi személyek feletti általános törvényességi felügyeletet a jogi személyt nyilvántartó bíróság látja el. A törvényességi felügyeleti jogkör nem terjed ki olyan ügyekre, amelyekben más bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásnak van helye. A törvényességi felügyelet nem irányulhat a jogi személy döntéseinek gazdaságossági, célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára.

(2) Ha a törvényes működés helyreállítása érdekében tett intézkedések nem vezetnek eredményre, a nyilvántartó bíróság megszünteti a jogi személyt.

XI. Fejezet

A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata

3:32. § [A felülvizsgálat oka és a kezdeményezésre jogosultak]

A jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlója, a jogi személy vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja kérheti a bíróságtól a tagok vagy az alapítók és a jogi személy szervei által hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha a határozat jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.

3:33. [A határozat hatályon kívül helyezése iránti kereset]

(1) A határozat hatályon kívül helyezése iránt attól az időponttól számított harminc napon belül lehet keresetet indítani a jogi személy ellen, amikor a jogosult a határozatról tudomást szerzett vagy a határozatról tudomást szerezhetett volna. A határozat meghozatalától számított egyéves, jogvesztő határidő elteltével per nem indítható.

(2) Nem jogosult perindításra az, aki a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult, kivéve, ha tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés miatt szavazott a határozat mellett.

(3) Ha a határozatot a jogi személy vezető tisztségviselője támadja meg, és a jogi személynek nincs más olyan vezető tisztségviselője, aki a jogi személy képviseletét elláthatná, a perben a jogi személyt a felügyelőbizottság által kijelölt felügyelőbizottsági tag képviseli. Ha a jogi személynek nincs felügyelőbizottsága, vagy a felügyelőbizottság valamennyi tagja felperesként perben áll, a bíróság a jogi személy perbeli képviseletére ügygondnokot rendel ki.

(4) A határozat hatályon kívül helyezése iránti per megindításának a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs. A bíróság indokolt esetben a felperes kérelmére a határozat végrehajtását felfüggesztheti. A felfüggesztést elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

3:34. § [A határozat hatályon kívül helyezése]

(1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a határozat jogszabályt sért vagy a létesítő okiratba ütközik, a határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén új határozat meghozatalát rendeli el.

(2) A határozat hatályon kívül helyezését kimondó bírósági ítélet hatálya a határozat felülvizsgálatának kezdeményezésére jogosult, de perben nem álló más személyekre is kiterjed.

(3) Ha a jogszabálysértés vagy a létesítő okiratba ütközés nem jelentős és nem veszélyezteti a jogi személy jogszerű működését, a bíróság a jogsértés tényét állapítja meg.

XII. Fejezet

Állandó könyvvizsgáló

3:35. § [Állandó könyvvizsgáló]

(1) Ha a jogi személy a könyvvizsgálat ellátására állandó könyvvizsgálót vesz igénybe, az állandó könyvvizsgáló feladatai ellátása érdekében betekinthet a jogi személy irataiba, számviteli nyilvántartásaiba, könyveibe, a vezető tisztségviselőktől, a felügyelőbizottság tagjaitól és a jogi személy munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a jogi személy fizetési számláját, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, valamint szerződéseit megvizsgálhatja.

(2) Ha az állandó könyvvizsgáló a jogi személy vagyonának olyan változását észleli, amely veszélyezteti a jogi személlyel szembeni követelések kielégítését, vagy ha olyan körülményt észlel, amely a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottsági tagok e minőségükben kifejtett tevékenységükért való felelősségét vonja maga után, késedelem nélkül köteles az ügyvezetésnél kezdeményezni a tagok - tagság nélküli jogi személyek esetén az alapítói jogkör gyakorlójának - döntéshozatalához szükséges intézkedések megtételét. Ha a kezdeményezés nem vezet eredményre, a könyvvizsgáló köteles a feltárt körülményekről a jogi személy törvényességi felügyeletét ellátó nyilvántartó bíróságot értesíteni.

V. Cím

A jogi személy átalakulása, egyesülése, szétválása és jogutód nélküli megszűnése

XIII. Fejezet

Átalakulás, egyesülés, szétválás

3:36. § [Átalakulás]

(1) Jogi személy más típusú jogi személlyé történő átalakulása esetén az átalakuló jogi személy megszűnik, jogai és kötelezettségei az átalakulással keletkező jogi személyre mint általános jogutódra szállnak át.

(2) Átalakulás esetén a jogi személy létesítésére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

3:37. § [Korlátozások]

Nem alakulhat át a jogi személy, ha

a) jogutód nélküli megszűnése iránti eljárás vagy csődeljárás alatt áll;

b) vele szemben jogi személy elleni büntetőjogi intézkedés iránti eljárás van folyamatban, vagy jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés hatálya alatt áll; vagy

c) a tagok vagy az alapítók a létesítő okirat szerinti vagyoni hozzájárulásukat nem teljesítették.

3:38. § [Döntés az átalakulás kezdeményezéséről]

(1) A jogi személy átalakulásának kezdeményezéséről - az átalakulás módjának és a jogutód jogi személynek a meghatározásával - a jogi személy tagjai, illetve alapítói döntenek.

(2) Az (1) bekezdés szerinti döntést követően a jogi személy ügyvezetése köteles az átalakulási vagyonmérleg-tervezetet is tartalmazó átalakulási tervet készíteni és azt a tagokkal, illetve alapítókkal közölni.

3:39. § [Az átalakulásban részt nem vevő tagok]

(1) A tagsággal rendelkező jogi személy tagjai az átalakulási terv közlésétől számított harminc napon belül nyilatkozhatnak arról, hogy nem kívánnak az átalakulással létrejövő jogi személy tagjaivá válni.

(2) Az (1) bekezdés szerint jognyilatkozatot tett tagok tagsági jogviszonya az átalakulás időpontjában megszűnik, és az átalakuló jogi személy vagyonából olyan hányadra jogosultak, amelyet a jogi személy jogutód nélküli megszűnése esetén igényelhetnének.

(3) Az átalakulási tervet a tagok (1 ) bekezdés szerinti nyilatkozata alapján szükség szerint módosítani kell.

3:40. § [Az átalakulás befejezése]

(1) Az átalakulásról a tagok vagy alapítók az átalakulási terv elfogadásával határoznak; e határozatot a döntéshozó szerv legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozza meg.

(2) Az elfogadott átalakulási tervet az átalakulásról hozott döntéssel együtt közzé kell tenni. Azok a hitelezők, akiknek le nem járt követelései a közzététel előtt keletkeztek, a közzétételtől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül az átalakuló jogi személytől megfelelő biztosítékot követelhetnek, ha az átalakulás követeléseik kielégítését veszélyezteti.

(3) Az átalakulással létrejövő jogi személy nyilvántartásba vételével egyidejűleg az átalakulással megszűnő jogi személyt törölni kell a nyilvántartásból. A létrejövő jogi személy nyilvántartásba vételéig az átalakuló jogi személy a bejegyzett jogi személy típusban folytatja tevékenységét.

(4) Ha a nyilvántartó bíróság az átalakulás bejegyzését elutasítja, a jogi személy korábbi formájában működik tovább.

3:41. § [Egyesülés]

(1) A jogi személy más jogi személyekkel összeolvadás vagy beolvadás útján egyesülhet. Összeolvadásnál az összeolvadó jogi személyek megszűnnek, és új jogi személy jön létre általános jogutódlás mellett. Beolvadásnál a beolvadó jogi személy szűnik meg, általános jogutódja az egyesülésben részt vevő másik jogi személy.

(2) Ha az egyesülésben részt vevő jogi személyek mindegyike határoz az egyesülés kezdeményezéséről, az ügyvezetéseik kötelesek az átalakulási tervnek megfelelő tartalommal közös egyesülési tervet készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi részt vevő jogi személy vagyonmérleg-tervezetét, valamint az egyesüléssel létrejövő jogi személy nyitó vagyonmérleg-tervezetét.

(3) Az egyesülésben részt vevő jogi személyek az egyesülési terv elfogadásáról külön-külön döntenek. Az egyesülési tervet akkor kell elfogadottnak tekinteni, ha azt az egyesülésben részt vevő valamennyi jogi személy elfogadta.

3:42. § [Szétválás]

(1) A jogi személy különválás vagy kiválás útján több jogi személlyé szétválhat. Különválás esetén a jogi személy megszűnik, és vagyona a különválással létrejövő több jogi személyre mint jogutódra száll át. Kiválás esetén a jogi személy fennmarad, és vagyonának egy része a kiválással létrejövő jogi személyre mint jogutódra száll át.

(2) A jogi személy kiválással vagy különválással úgy is szétválhat, hogy

a) a kiváló tag a jogi személy vagyonának egy részével már működő jogi személyhez mint jogutódhoz csatlakozik (beolvadásos kiválás);

b) a különváló tagok a jogi személy vagyonának rájuk eső részével különböző, már működő jogi személyekhez mint jogutódokhoz csatlakoznak (beolvadásos különválás).

(3) Beolvadásos kiválás és beolvadásos különválás esetén a döntéshozó szerv szétválásról szóló döntéséhez annak a jogi személynek a hozzájárulása is szükséges, amelybe a kiváló vagy különváló tagok beolvadnak.

3:43. § [A szétváló jogi személy jogai és kötelezettségei]

(1) A szétváló jogi személy jogutódjai - ideértve kiválás esetén a megmaradó jogi személyt is - a szétváló jogi személynek a szétválás előtt keletkezett kötelezettségeiért a szétválási terv rendelkezései szerint kötelesek helytállni. Ha az adott kötelezettséget a szétválási tervben nevesített jogutód nem teljesíti, azért valamennyi jogutód egyetemlegesen köteles helytállni.

(2) Ha egy kötelezettségről a szétválási tervben nem rendelkeznek, azért a jogutódok egyetemlegesen kötelesek helytállni.

(3) A szétváló jogi személy vagyonmegosztás előtt szerzett jogainak érvényesítésére a szétválás után az a jogutód jogosult, amelynek az adott jogot a szétválási terv juttatta. Ha valamely jogról a szétválási tervben nem rendelkeztek, az a jogutódokat a vagyonmegosztás arányában illeti meg.

3:44. § [Az átalakulás szabályainak alkalmazása]

A jogi személy egyesülésére és szétválására az átalakulásra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

XIV. Fejezet

A jogi személy jogutód nélküli megszűnése

3:45. § [Jogi személy jogutód nélküli megszűnése]

(1) A jogi személy jogutód nélkül megszűnik, ha

a) határozott időre jött létre és a meghatározott időtartam eltelt;

b) megszűnése meghatározott feltétel bekövetkezéséhez kötött és e feltétel bekövetkezett;

c) a tagok vagy alapítók kimondják megszűnését; vagy

d) az arra jogosult szerv megszünteti

feltéve mindegyik esetben, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárására irányuló megfelelő eljárás lefolytatását követően a bíróság a jogi személyt a nyilvántartásból törli.

(2) A jogutód nélkül megszűnt jogi személynek a hitelezők kielégítése után fennmaradt vagyona a jogi személy tagjait, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlóit illeti meg olyan arányban, amilyen arányban ők vagy jogelődjük a jogi személy javára vagyoni hozzájárulást teljesítettek.

(3) A jogutód nélkül megszűnt jogi személy tagjai és alapítója a felosztott vagyonból való részesedésük mértékéig kötelesek helytállni a megszűnt jogi személy ki nem elégített tartozásaiért.

Második Rész

egyesület

VI. Cím

Az egyesület fogalma, létesítése, tagsága

3:46. § [Az egyesület fogalma]

(1) Az egyesület a tagok közös, tartós, alapszabályban meghatározott céljának folyamatos megvalósítására létesített, nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy.

(2) Egyesület nem alapítható gazdasági tevékenység céljára.

(3) Az egyesület az egyesületi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult.

(4) Az egyesület vagyonát céljának megfelelően használhatja, vagyonát nem oszthatja fel tagjai között, és a tagok részére nyereséget nem juttathat.

3:47. § [Létesítés]

Az egyesület létrehozásához alapszabály elfogadása, az alapszabály elfogadásához legalább tíz személy egybehangzó akaratnyilatkozata szükséges.

3:48. § [Az egyesületi tag jogállása]

(1) Az egyesület tagja jogosult az egyesület tevékenységében részt venni.

(2) Az egyesület tagjait egyenlő jogok illetik meg és egyenlő kötelezettségek terhelik, kivéve, ha az alapszabály különleges jogállású tagságot határoz meg.

(3) A tag tagsági jogait személyesen gyakorolhatja. A tag tagsági jogait akkor gyakorolhatja képviselőn keresztül, ha azt az alapszabály lehetővé teszi. A tagsági jogok forgalomképtelenek és nem örökölhetők.

3:49. § [A tagok kötelezettsége]

(1) Az egyesület tagja köteles az alapszabályban meghatározott tagi kötelezettségek teljesítésére.

(2) Az egyesület tagja nem veszélyeztetheti az egyesület céljának megvalósítását és az egyesület tevékenységét.

3:50. § [A tagsági jogviszony keletkezése]

(1) Az egyesületi tagság az alapításkor az egyesület nyilvántartásba vételével, az alapítást követően a belépési kérelemnek a közgyűlés általi elfogadásával keletkezik.

(2) A tagok személyére vonatkozó adatok nem nyilvánosak.

3:51. § [A tagsági jogviszony megszűnése]

(1) A tagsági jogviszony megszűnik

a) a tag kilépésével;

b) a tagsági jogviszony egyesület általi felmondásával;

c) a tag kizárásával;

d) a tag halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével.

(2) A tag tagsági jogviszonyát az egyesület képviselőjéhez intézett írásbeli nyilatkozattal bármikor, indokolás nélkül megszüntetheti.

3:52. § [A tagsági jogviszony felmondása]

(1) Ha az alapszabály a tagságot feltételekhez köti, és a tag nem felel meg ezeknek a feltételeknek, az egyesület a tagsági jogviszonyt harminc napos határidővel írásban felmondhatja.

(2) A felmondásról az egyesület közgyűlése dönt.

3:53. § [A tag kizárása]

(1) A tagnak jogszabályt, az egyesület alapszabályát vagy közgyűlési határozatát súlyosan vagy ismételten sértő magatartása esetén a közgyűlés - bármely egyesületi tag vagy egyesületi szerv kezdeményezésére - a taggal szemben kizárási eljárást folytathat le, ha az alapszabály a tisztességes eljárást biztosító szabályokat meghatározta.

(2) A tag kizárását kimondó határozatot írásba kell foglalni és indokolással kell ellátni; az indokolásnak tartalmaznia kell a kizárás alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat, továbbá a jogorvoslati lehetőségről való tájékoztatást. A kizáró határozatot a taggal közölni kell.

(3) Az alapszabály a kizáró határozat ellen fellebbezési lehetőséget biztosíthat, ebben az esetben az alapszabályban rendelkezni kell a fellebbezési eljárásról és a fellebbezést elbíráló egyesületi szervről.

VII. Cím

Az egyesület alapszabálya és szervei

3:54. § [Az alapszabály tartalmi elemei és értelmezése]

(1) A jogi személy létesítő okiratának általános kötelező tartalmi elemein túl az egyesület alapszabályában meg kell határozni

a) a tag jogait és kötelezettségeit;

b) az egyesület szerveit és azok hatáskörét, továbbá a tagokra, a vezető tisztségviselőkre és a felügyelőbizottsági tagokra vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi szabályokat;

c) a jogszabályt, az alapszabályt vagy az egyesületi határozatot sértő vagy az egyesület céljával összeegyezhetetlen tagi magatartás esetén alkalmazható jogkövetkezményeket és a taggal szembeni eljárás szabályait vagy mindezeknek a mellőzését;

d) a közgyűlés összehívásának és lebonyolításának, a közgyűlés helye meghatározásának, a közgyűlési meghívó tartalmának, a napirendnek, a közgyűlés tisztségviselőinek, a levezető elnöknek, a szavazatszámlálók megválasztásának, a határozatképességnek, a szavazásnak, a jegyzőkönyvvezetésnek, valamint a határozatok kihirdetésének szabályait; és

e) a szavazati jog gyakorlásának feltételeit.

(2) Az alapszabályt az egyesület céljának figyelembe vételével kell értelmezni.

3:55. § [Közgyűlés, küldöttgyűlés]

(1) Az egyesület döntéshozó szerve a közgyűlés.

(2) A tag jogosult a közgyűlésen részt venni, szavazati jogát gyakorolni, a közgyűlés rendjének megfelelően felszólalni, kérdéseket feltenni, javaslatokat és észrevételeket tenni.

(3) Ha az alapszabály küldöttgyűlés működését írja elő, meg kell határoznia a küldöttek választásának módját. A küldöttgyűlésre egyebekben a közgyűlés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

3:56. § [A közgyűlés ülésezése]

(1) A közgyűlés évente legalább egy alkalommal ülésezik.

(2) A közgyűlés nem nyilvános; azon a tagokon és az ügyvezetésen kívül a közgyűlés összehívására jogosult által meghívottak és az alapszabály vagy a közgyűlés határozata alapján tanácskozási joggal rendelkező személyek vehetnek részt.

3:57. § [A közgyűlés hatásköre]

A közgyűlés hatáskörébe tartozik

a) az alapszabály módosítása;

b) az egyesület megszűnésének, egyesülésének és szétválásának elhatározása;

c) a vezető tisztségviselő megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása;

d) az éves költségvetés elfogadása;

e) az éves beszámoló - ezen belül az ügyvezető szervnek az egyesület vagyoni helyzetéről szóló jelentésének - elfogadása;

f) a vezető tisztségviselő feletti munkáltatói jogok gyakorlása, ha a vezető tisztségviselő az egyesülettel munkaviszonyban áll;

g) az olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet az egyesület saját tagjával, vezető tisztségviselőjével, a felügyelőbizottság tagjával vagy ezek hozzátartozójával

köt;

h) a jelenlegi és korábbi egyesületi tagok, a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok vagy más egyesületi szervek tagjai elleni kártérítési igények érvényesítéséről való döntés;

i) a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása, visszahívásuk és díjazásuk megállapítása;

j) a választott könyvvizsgáló megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása; és

k) a végelszámoló kijelölése.

3:58. § [A napirend kiegészítése]

(1) A közgyűlési meghívó kézbesítésétől vagy közzétételétől számított, az alapszabályban meghatározott időn belül a tagok és az egyesület szervei a közgyűlést összehívó szervtől vagy személytől a napirend kiegészítését kérhetik, a kiegészítés indokolásával.

(2) A napirend kiegészítésének tárgyában a közgyűlést összehívó szerv vagy személy jogosult dönteni. Ha a napirend kiegészítése iránti kérelemről a közgyűlést összehívó szerv vagy személy nem dönt vagy azt elutasítja, a közgyűlés a napirend elfogadásáról szóló határozat meghozatalát megelőzően külön dönt a napirend kiegészítésének tárgyában.

3:59. § [Határozathozatal]

(1) Az egyesület alapszabályának módosításához a jelen lévő tagok háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges.

(2) Az egyesület céljának módosításához és az egyesület megszűnéséről szóló közgyűlési döntéshez a szavazati joggal rendelkező tagok háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges.

3:60. § [Az ügyvezetés ellátása]

Az egyesület ügyvezetését az egyesület ügyvezetője vagy az elnökség látja el. Az egyesület vezető tisztségviselői az ügyvezető vagy az elnökség tagjai.

3:61. § [Elnökség]

(1) Az elnökség három tagból áll. Az elnökség az elnökét maga választja tagjai közül.

(2) Az elnökség tagjai kötelesek a közgyűlésen részt venni, a közgyűlésen az egyesülettel kapcsolatos kérdésekre válaszolni, az egyesület tevékenységéről és gazdasági helyzetéről beszámolni.

3:62. § [A vezető tisztségviselői megbízatás]

(1) Ha az alapszabályban vagy a választás során a vezető tisztségviselői megbízás időtartamáról a tagok nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselő megbízatása két évre szól.

(2) Az öt évnél hosszabb időre szóló vezető tisztségviselői megbízás az öt évet meghaladó részében semmis.

(3) A vezető tisztségviselőket az egyesület tagjai közül kell választani, az alapszabály felhatalmazása alapján a vezető tisztségviselők legfeljebb egyharmada választható az egyesület tagjain kívüli személyekből.

3:63. § [Az ügyvezetés feladatai]

Az ügyvezetés feladatkörébe tartozik

a) az egyesület napi ügyeinek vitele, az ügyvezetés hatáskörébe tartozó ügyekben a döntések meghozatala;

b) a beszámolók előkészítése és azoknak a közgyűlés elé terjesztése;

c) az éves költségvetés elkészítése és annak a közgyűlés elé terjesztése;

d) az egyesületi vagyon kezelése, a vagyon felhasználására és befektetésére vonatkozó, a közgyűlés hatáskörébe nem tartozó döntések meghozatala és végrehajtása;

e) az egyesület jogszabály és az alapszabály szerinti szervei megalakításának és a tisztségviselők megválasztatásának előkészítése;

f) a közgyűlés összehívása, a tagság és az egyesület szerveinek értesítése;

g) az ügyvezető szerv által összehívott közgyűlés napirendi pontjainak meghatározása;

h) részvétel a közgyűlésen és válaszadás az egyesülettel kapcsolatos kérdésekre;

i) a tagság nyilvántartása;

j) az egyesület határozatainak, szervezeti okiratainak és egyéb könyveinek vezetése;

k) az egyesület működésével kapcsolatos iratok megőrzése;

l) az egyesületet érintő megszűnési ok fennállásának mindenkori vizsgálata és annak bekövetkezte esetén az e törvényben előírt intézkedések megtétele; és m) az alapszabály felhatalmazása alapján a tag felvételéről való döntés.

3:64. § [A közgyűlés összehívása]

(1) Az ügyvezető szerv köteles a közgyűlést összehívni a szükséges intézkedések megtétele céljából, ha

a) az egyesület vagyona az esedékes tartozásokat nem fedezi;

b) az egyesület előreláthatólag nem lesz képes a tartozásokat esedékességkor teljesíteni; vagy

c) az egyesület céljainak elérése veszélybe került.

(2) Az (1) bekezdés alapján összehívott közgyűlésen a tagok kötelesek az összehívásra okot adó körülmény megszüntetése érdekében intézkedést tenni vagy az egyesület megszüntetéséről dönteni.

3:65. § [A felügyelőbizottság létrehozásának kötelező esetei]

(1) Kötelező felügyelőbizottságot létrehozni, ha a tagok több mint fele nem természetes személy, vagy ha a tagság létszáma a száz főt meghaladja.

(2) A felügyelőbizottság feladata az egyesületi szervek, valamint a jogszabályok, az alapszabály és az egyesületi határozatok végrehajtásának, betartásának ellenőrzése.

VIII. Cím

Az egyesület megszűnése

3:66. § [Jogutódlással történő megszűnés]

Egyesület csak egyesülettel egyesülhet és csak egyesületekre válhat szét.

3:67. § [A jogutód nélküli megszűnés okai]

A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl az egyesület jogutód nélkül megszűnik, ha

a) az egyesület megvalósította célját vagy az egyesület céljának megvalósítása lehetetlenné vált, és új célt nem határoztak meg; vagy

b) az egyesület tagjainak száma hat hónapon keresztül nem éri el a tíz főt.

3:68. § [Rendelkezés a fennmaradó vagyonról]

(1) Az egyesület jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők követeléseinek kiegyenlítése után fennmaradó vagyont az alapszabályban meghatározott - ennek hiányában a nyilvántartó bíróság által kijelölt -, az egyesület céljával megegyező vagy hasonló cél megvalósítására létrejött közhasznú szervezetnek kell átadni.

(2) A fennmaradó vagyon sorsáról a nyilvántartó bíróság a törlést kimondó határozatában rendelkezik, a vagyonátruházás teljesítésére szükség esetén ügygondnokot rendel ki. A vagyon feletti rendelkezési jog az egyesület törlésével száll át az új jogosultra.

3:69. § [A vezető tisztségviselők felelőssége jogutód nélküli megszűnés esetén]

(1) Az egyesület jogutód nélküli megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szemben e minőségükben az egyesületnek okozott károk miatti kártérítési igényt - a jogerős bírósági törléstől számított egy éven belül - az egyesület törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tag vagy az érvényesítheti, akinek a részére a megszűnéskor fennmaradó egyesületi vagyont át kellett adni, vagy ha lett volna vagyon, át kellett volna adni.

(2) Az egyesület megszűnését megelőző két évben a vezető tisztségviselők az egyesület megszűnésétől számított két évig egyetemlegesen kötelesek helytállni az egyesület hitelezőivel szemben mindazon tartozásokért, amelyeket az egyesület vagyona vagy a vagyoni hozzájárulást nem szolgáltató egyesületi tagoknak a jogi személy általános szabályai szerinti helytállási kötelezettsége nem fedezett.

3:70. § [Választottbírósági eljárás kikötése]

Az egyesület alapszabálya vagy a jogvitában érintett személyek megállapodása a tagsági jogviszonyból, továbbá az egyesületi szervek és a tagok egymás közti jogviszonyából eredő jogvitákra állandó vagy eseti választottbíróság eljárását kötheti ki.

Harmadik Rész

Gazdasági társaság

IX. Cím

A gazdasági társaságok közös szabályai

XV. Fejezet

Általános rendelkezések

3:71. § [A gazdasági társaság fogalma]

(1) A gazdasági társaságok üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások, amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen viselik.

(2) A társaság nyeresége a tagokat vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg, és a veszteséget is ilyen arányban kell viselniük. A társaság a tag részére tárgyévi adózott eredménye, illetve szabad eredménytartaléka terhére teljesíthet kifizetést vagy más vagyoni szolgáltatást. Semmis a társasági szerződés azon rendelkezése, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből teljesen kizár.

(3) A tag a többi taggal és a társaság szerveivel köteles együttműködni, nem fejthet ki olyan tevékenységet, amely a társaság céljainak elérését veszélyezteti.

3:72. § [Formakényszer]

(1) Gazdasági társaság közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság formájában alapítható.

(2) A gazdasági társaság nevében a gazdasági társaság formájára vonatkozó elnevezést kell feltüntetni.

3:73. § [A társaság tagjai]

(1) Természetes személy egyidejűleg egy gazdasági társaságban lehet a társaság korlátlanul felelős tagja. Kiskorú személy gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja nem lehet.

(2) Közkereseti társaság, betéti társaság és egyéni cég nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja.

(3) A részvénytársaság tagjai a részvényesek. A részvénytársaság kivételével tagsági jogokról nem lehet értékpapírt kibocsátani.

3:74. § [Jognyilatkozatok megtételének módja és ideje]

(1) A társasággal kapcsolatos jognyilatkozatot írásban lehet megtenni. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell a társaság határozatára, valamint jognyilatkozatnak és határozatnak a címzettel való közlésére.

(2) A társasággal kapcsolatos jognyilatkozat akkor tehető meg vagy közölhető elektronikus hírközlő eszközök útján, ha ezt a társaság létesítő okirata lehetővé teszi, és meghatározza ennek feltételeit és módját.

(3) Ha a gazdasági társasággal kapcsolatos jognyilatkozat megtétele vagy cselekmény elvégzése kötelező, e kötelezettséget késedelem nélkül kell teljesíteni.

(4) Ha az írásbeli jognyilatkozatot postán küldik el, azt az ellenkező bizonyításáig a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetén a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni.

3:75. § [A választottbírósági út igénybevétele]

(1) Társasági jogi jogvitára a létesítő okiratban vagy a jogvitában érintett személyek megállapodásában választottbírósági eljárás köthető ki.

(2) Társasági jogi jogvitának minősül

a) a gazdasági társaság és a tagja vagy volt tagja közti, a társasági jogviszonyból eredő jogvita, ide értve a társasági szervek által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának kezdeményezését;

b) a tagok társasági jogviszonyával kapcsolatos, egymással szemben keletkezett

jogvitája; és

c) a gazdasági társaság és a vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag közötti, a vezető tisztségviselői vagy a felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyból eredő jogvita.

3:76. § [A gazdasági társaságok közös szabályainak alkalmazása]

A gazdasági társaságok közös szabályait kell alkalmazni, ha e törvény az egyes gazdasági társasági formákkal kapcsolatban eltérően nem rendelkezik.

XVI. Fejezet

A gazdasági társaság alapítása

3:77. § [A gazdasági társaság létesítő okirata]

A gazdasági társaság létesítő okirata - a részvénytársaság és az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság kivételével - a társasági szerződés. A részvénytársaság létesítő okirata az alapszabály, az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságé az alapító okirat.

3:78. § [A létesítő okirat alaki követelményei]

(1) A létesítő okiratot valamennyi alapító tagnak alá kell írnia. A tag helyett a társasági szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja.

(2) A létesítő okiratot közjegyzői okiratba vagy ügyvéd, illetve valamelyik alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.

3:79. § [A társaság tevékenységének helye]

(1) Ha a társaság székhelye nem azonos a társaság központi ügyintézésének helyével, a létesítő okiratban a központi ügyintézés helyét is meg kell jelölni.

(2) A létesítő okiratban a társaság telephelyét és fióktelepét fel kell tüntetni, ha annak a nyilvántartásba való bejegyzését a társaság kéri.

3:80. § [A társaság tevékenységi körével kapcsolatos rendelkezések]

(1) Ha jogszabály valamely gazdasági tevékenység gyakorlását hatósági engedélyhez köti, a társaság e tevékenységet a jogerős hatósági engedély alapján kezdheti meg.

(2) Jogszabály által képesítéshez kötött tevékenységet a gazdasági társaság akkor végezhet, ha az e tevékenységben személyes közreműködést vállaló tagja, vagy a társasággal munkavégzésre irányuló polgári jogi vagy munkajogi jogviszonyban álló legalább egy személy a képesítési követelménynek megfelel.

3:81. § [A vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása]

(1) Ha a tag a létesítő okiratban vállalt vagyoni hozzájárulását az előírt időpontig nem szolgáltatja, az ügyvezetés harmincnapos határidő tűzésével és a jogkövetkezmények feltüntetésével felszólítja a tagot a teljesítésre.

(2) A harmincnapos határidő eredménytelen elteltével a vagyoni hozzájárulását nem teljesítő tag tagsági jogviszonya a határidő lejáratát követő nappal megszűnik. A tagsági jogviszony megszűnését az ügyvezetésnek a volt taggal közölnie kell. A vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztásával a gazdasági társaságnak okozott kárért a volt tag a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel.

(3) Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása esetére az e törvényben meghatározottnál a tagra nézve enyhébb következményeket ír elő.

3:82. § [Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás]

(1) Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként követelés is szolgáltatható, ha azt az adós elismerte, vagy az jogerős bírósági határozaton alapul. A tag munkavégzésre, személyes közreműködésre vagy szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalása nem lehet nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás.

(2) Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli vagyoni hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, az ebből eredő károkért a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást teljesítővel egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben a szerződésszegéssel okozott felelősség szabályai szerint.

(3) A létesítő okiratnak az (1) és a (2) bekezdésben foglalt szabályokkal ellentétes rendelkezése semmis.

3:83. § [A társaság alapításának bírósági bejelentése]

(1) Gazdasági társaság alapítását a létesítő okirat közjegyzői okiratba foglalásától vagy ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzésétől számított harminc napon belül be kell jelenteni a nyilvántartó bíróságnak.

(2) Ha a gazdasági társaság alapítása hatósági engedélyhez kötött, a bejelentést a jogerős engedély kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell teljesíteni.

3:84. § [Előtársaság]

(1) A gazdasági társaság a létesítő okirat közjegyzői okiratba foglalásától vagy ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzésétől kezdődően a létrehozni kívánt társaság előtársaságaként működhet. Üzletszerű gazdasági tevékenységet az előtársaság a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtását követően folytathat. Az előtársasági jelleget a társaság iratain és jognyilatkozatain fel kell tüntetni; ennek hiányában az előtársaság által tett jognyilatkozat - ha a nyilvántartó bíróság a társaságot nem jegyzi be - az alapítók által együttesen tett jognyilatkozatnak minősül.

(2) Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy

a) a tagok személyében kizárólag jogszabályon alapuló változás következhet be;

b) a létesítő okirat módosítására - a nyilvántartó bíróság, valamint a hatósági engedély kiadására jogosult szerv felhívása teljesítésének kivételével - nem kerülhet sor;

c) az előtársaság gazdasági társaságot nem alapíthat, és abban tagként nem vehet részt;

d) nem kezdeményezhető tag kizárására irányuló per; és

e) nem határozható el átalakulás, egyesülés, szétválás, valamint jogutód nélküli megszűnés.

(3) Ha a gazdasági társaságot a bíróság jogerősen bejegyzi, az előtársasági létszakasz megszűnik, és az előtársaságként kötött jogügyletek a gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek.

(4) Ha a gazdasági társaság nyilvántartásba vételét jogerősen elutasítják, az erről való tudomásszerzés után az előtársaság a működését késedelem nélkül köteles megszüntetni. E kötelezettség megszegésével okozott károkért az előtársaság vezető tisztségviselői a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felelnek.

(5) Az előtársaság működésének (4) bekezdés szerinti megszűnése esetén a megszűnésig vállalt kötelezettségeket a létrehozni kívánt társaság rendelkezésére bocsátott vagyonból kell teljesíteni. Az ebből ki nem egyenlíthető követelésekért az alapítók harmadik személyekkel szemben egyetemlegesen kötelesek helytállni.

(6) A (4)-(5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a társaság a nyilvántartásbavételi kérelmet visszavonja.

XVII. Fejezet

A létesítő okirat módosítása

3:85. § [A létesítő okirat módosításának esetei]

(1) A létesítő okirat módosításáról - ha az nem szerződéssel történik - a társaság legfőbb szerve legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt.

(2) A társaság cégnevének, székhelyének, telephelyeinek, fióktelepeinek, és a társaság -főtevékenységnek nem minősülő - tevékenységi körének megváltoztatásáról a legfőbb szerv egyszerű szótöbbséggel hoz határozatot.

(3) Valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség, ha a módosítás egyes tagok jogait hátrányosan érintené, vagy helyzetét terhesebbé tenné. Az e kérdésben való szavazásnál azok a tagok is szavazhatnak, akik egyébként szavazati joggal nem rendelkeznek.

(4) A létesítő okirat módosítására egyebekben a társaság alapítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a módosítást tartalmazó okiratot a tagoknak nem kell aláírniuk, és azt a társaság jogtanácsosa is ellenjegyezheti.

XVIII. Fejezet

Kisebbségvédelem

3:86. § [A legfőbb szerv összehívásának kezdeményezése]

(1) A gazdasági társaság azon tagja vagy tagjai, akik együttesen a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkeznek, az ok és a cél megjelölésével bármikor kérhetik a társaság legfőbb szerve ülésének összehívását vagy a legfőbb szerv ülés tartása nélküli döntéshozatalát. Ha az ügyvezetés a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül nem intézkedik a legfőbb szerv ülésének a lehető legkorábbi időpontra történő összehívása érdekében, illetve nem kezdeményezi az ülés tartása nélküli döntéshozatalt, az ülést az indítványozók kérelmére a nyilvántartó bíróság hívja össze, vagy a nyilvántartó bíróság felhatalmazza az indítványozókat az ülés összehívására.

(2) A legfőbb szerv ülésének várható költségeit az indítványozók kötelesek megelőlegezni. A gazdasági társaság legfőbb szerve a kisebbség kérelmére összehívott ülésen dönt arról, hogy a rendkívüli üléssel kapcsolatos költségeket az indítványozók vagy a társaság viseli-e.

3:87. § [Egyedi könyvvizsgálat kezdeményezése]

(1) Ha a társaság legfőbb szerve elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt, amely szerint az utolsó beszámolót, illetve az utolsó két évben az ügyvezetés tevékenységével kapcsolatos valamely gazdasági eseményt vagy kötelezettségvállalást ezzel külön megbízandó könyvvizsgáló vizsgálja meg, ezt a vizsgálatot a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező tagnak vagy tagoknak a legfőbb szerv ülésétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül benyújtott kérelmére a nyilvántartó bíróság a társaság költségére köteles elrendelni és a könyvvizsgálót kijelölni.

(2) A kérelem teljesítését a nyilvántartó bíróság megtagadja, ha megállapítja, hogy a kisebbségi jogokkal a kérelmet előterjesztő tagok visszaélnek.

(3) A vizsgálattal a társaság könyvvizsgálója nem bízható meg.

(4) A vizsgálat költségeit a társaság előlegezi és viseli. A társaság a költségeket abban az esetben háríthatja át a tagra, ha az a vizsgálatot nyilvánvalóan alaptalanul kezdeményezte.

3:88. § [Igényérvényesítés kezdeményezése]

Ha a társaság legfőbb szerve elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt, hogy a társaságnak valamely tag, vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag, továbbá a könyvvizsgáló ellen támasztható követelését érvényesítsék, a követelést a szavazati jogok öt százalékával rendelkező tagok a legfőbb szerv ülésétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül a gazdasági társaság képviseletében a társaság javára maguk is érvényesíthetik.

3:89. § [Az eltérő szabályozás tilalma]

Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely a jelen fejezet rendelkezéseitől a kisebbség hátrányára tér el.

XIX. Fejezet

A tag kizárása

3:90. § [A tag kizárásának feltételei és a kizárás joghatása]

(1) A gazdasági társaság tagja a társaságnak az érintett tag ellen indított keresete alapján bírósági határozattal a társaságból kizárható, ha a társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné.

(2) Kizárási per kétszemélyes társaságnál nem indítható. Nem zárható ki a társaságból a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényese, valamint az a tag, aki a legfőbb szerv ülésén a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik.

(3) Kizárás esetén a tag tagsági jogviszonya megszűnik.

3:91. § [A tag kizárására irányuló eljárás]

(1) A tag kizárása iránti kereset megindításához a társaság legfőbb szervének az összes tag legalább háromnegyedes szótöbbségével meghozott, a kizárás okát megjelölő határozata szükséges. Az érintett tag ebben a kérdésben nem szavazhat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határozaton alapuló keresetet a legfőbb szerv határozatának meghozatalától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül kell megindítani.

(3) A bíróság az érintett tag tagsági jogait - kérelemre - a bíróság jogerős döntéséig felfüggesztheti, ha a tagsági jogok gyakorlása a társaság súlyos érdeksérelmével járna. A felfüggesztés a tag nyereségre vonatkozó igényét nem érinti.

(4) A felfüggesztés ideje alatt keletkezett kötelezettség a felfüggesztés hatálya alatt álló tagot a tagok egymás közötti viszonyában akkor sem terheli, ha a társaság tartozásaiért harmadik személlyel szemben köteles helytállni.

(5) A tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt a létesítő okirat nem módosítható, más tag kizárása nem kezdeményezhető és nem hozható döntés a társaság átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről.

XX. Fejezet

A gazdasági társaság szervezete

1. A gazdasági társaság legfőbb szerve

3:92. § [A legfőbb szerv feladat- és hatásköre]

(1) A gazdasági társaság tagjainak döntéshozó szerve a legfőbb szerv.

(2) A gazdasági társaság legfőbb szervének feladata a társaság alapvető üzleti és személyi kérdéseiben való döntéshozatal. A legfőbb szerv hatáskörébe tartozik a számviteli törvény szerinti beszámoló (a továbbiakban: beszámoló) jóváhagyása és a nyereség felosztásáról való döntés.

(3) A gazdasági társaság legfőbb szerve dönt a taggal, a vezető tisztségviselővel, a felügyelőbizottsági taggal és a társasági könyvvizsgálóval szembeni kártérítési igény érvényesítéséről.

(4) Egyszemélyes társaságnál a legfőbb szerv hatáskörét az alapító vagy az egyedüli tag gyakorolja. A legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben az alapító vagy az egyedüli tag írásban határoz és a döntés az ügyvezetéssel való közléssel válik hatályossá.

3:93. § [Részvétel a legfőbb szerv döntéshozatalában]

(1) A gazdasági társaság minden tagja jogosult személyesen vagy képviselő útján a legfőbb szerv tevékenységében részt venni. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, egy tag egy képviselőt bízhat meg, egy képviselő több tagot is képviselhet. A képviseletre szóló meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

(2) A társaság legfőbb szervében gyakorolható szavazati jog mértéke a tag vagyoni hozzájárulásához igazodik.

3:94. § [A legfőbb szerv ülése]

(1) A legfőbb szerv ülése nem nyilvános. A legfőbb szerv ülésén a társaság vezető tisztségviselői és a felügyelőbizottság tagjai tanácskozási joggal részt vehetnek.

(2) A tag a legfőbb szerv ülésén tagsági jogait személyes részvétel helyett elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével akkor gyakorolhatja, ha a létesítő okirat az igénybe vehető elektronikus hírközlő eszközöket, valamint azok alkalmazásának feltételeit és módját úgy határozza meg, hogy a tagok azonosítása, és a tagok közötti kölcsönös és korlátozásmentes kommunikáció biztosított legyen.

(3) A nem szabályosan összehívott vagy megtartott ülésen elfogadott és ebből az okból érvénytelen határozat az elfogadásának időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé

válik, ha a határozatot az ülés napjától számított harminc napon belül valamennyi tag egyhangúlag érvényesnek ismeri el.

3:95. § [Határozathozatal ülés tartása nélkül]

(1) Ha a létesítő okirat a határozathozatalt ülés tartása nélkül is lehetővé teszi, az ilyen határozathozatalt az ügyvezetés a határozat tervezetének a tagok részére történő megküldésével kezdeményezi. A tagok számára a tervezet kézhezvételétől számított legalább nyolcnapos határidőt kell biztosítani arra, hogy szavazatukat megküldjék az ügyvezetés részére.

(2) Az ülés tartása nélküli döntéshozatal során e törvénynek a határozatképességre és szavazásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a határozathozatali eljárás akkor eredményes, ha legalább annyi szavazatot megküldenek az ügyvezetés részére, amennyi szavazati jogot képviselő tag jelenléte a határozatképességéhez szükséges lenne ülés tartása esetén.

(3) Ha bármely tag az ülés megtartását kívánja, a legfőbb szerv ülését az ügyvezetésnek össze kell hívnia.

(4) A szavazásra megszabott határidő utolsó napját követő három napon belül - ha valamennyi tag szavazata ezt megelőzően érkezik meg, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napjától számított három napon belül - az ügyvezetés megállapítja a szavazás eredményét, és azt további három napon belül közli a tagokkal. A határozathozatal napja a szavazási határidő utolsó napja, ha valamennyi szavazat korábban beérkezik, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napja.

2. Ügyvezetés és képviselet

3:96. § [A vezető tisztségviselő önállósága]

(1) A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el.

(2) A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, a társasági szerződésnek és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve. A vezető tisztségviselőt a társaság tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el.

(3) Egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag az ügyvezetésnek utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani.

3:97. § [Cégvezető]

(1) A társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselők munkájának segítése érdekében egy vagy több cégvezetőt nevezhet ki. A cégvezető feladatait munkaviszonyban látja el. A cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselő rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését.

(2) A cégvezetőre a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos kizáró és összeférhetetlenségi okokat megfelelően alkalmazni kell.

(3) Az általános hatáskörű cégvezető mellett a gazdasági társaság legfőbb szerve vagy felhatalmazása alapján az ügyvezetés a társaság telephelyein és fióktelepein tevékenykedő korlátozott hatáskörű cégvezetőket is kinevezhet.

3:98. § [A vezető tisztségviselői megbízatás időtartama]

A vezető tisztségviselői megbízatás öt évre - ha a társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre, erre az időtartamra - szól.

3:99. § [A vezető tisztségviselővel szembeni kizáró okok]

(1) A jogi személy vezető tisztségviselőjével szembeni kizáró okokon túl nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki

a) ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárásban törölt gazdasági társaságnál, az annak törlését megelőző naptári évben vezető tisztségviselő volt; vagy

b) felszámolással megszűnt gazdasági társaság olyan tagja vagy vezető tisztségviselője volt, akinek felelősségét a ki nem elégített hitelezői tartozásokért megállapították, és helytállási kötelezettségének nem tett eleget.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tilalom az (1) bekezdés a) pontja esetén a gazdasági társaság törlésétől számított három évig, az (1) bekezdés b) pontja esetén a gazdasági társaság törlésétől számított öt évig tart.

3:100. § [Összeférhetetlenség]

(1) A vezető tisztségviselő - a nyilvánosan működő részvénytársaság részvénye kivételével - nem szerezhet társasági részesedést, és nem lehet vezető tisztségviselő olyan gazdasági társaságban, amely főtevékenységként ugyanolyan gazdasági tevékenységet folytat, mint az a társaság, amelyben vezető tisztségviselő. Ha a vezető tisztségviselő új vezető tisztségviselői megbízást fogad el, a tisztség elfogadásától számított tizenöt napon belül köteles e tényről értesíteni azokat a társaságokat, ahol már vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag.

(2) A vezető tisztségviselő és hozzátartozója - a mindennapi élet szokásos ügyletei kivételével - nem köthet saját nevében vagy saját javára a gazdasági társaság főtevékenysége körébe tartozó szerződéseket.

3:101. § [A társaság képviselete. Cégjegyzés]

(1) A gazdasági társaságot vezető tisztségviselői és képviseletre feljogosított munkavállalói írásban cégjegyzés útján képviselik.

(2) Az ügyvezetés a cégvezető számára általános képviseleti jogot biztosíthat.

(3) A cégvezető és a képviseletre jogosult munkavállaló képviseleti jogát érvényesen nem ruházhatja át másra.

3:102. § [A vezető tisztségviselő társasággal szembeni kártérítési felelőssége]

(1) Ha a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselő kérésére a beszámoló elfogadásával egyidejűleg az előző üzleti évben kifejtett ügyvezetési tevékenység megfelelőségét megállapító felmentvényt ad, a társaság a vezető tisztségviselő ellen akkor léphet fel az ügyvezetési kötelezettségek megsértésére alapozott kártérítési igénnyel, ha a felmentvény megadásának alapjául szolgáló tények vagy adatok valótlanok vagy hiányosak voltak.

(2) Ha a vezető tisztségviselői jogviszony két egymást követő, beszámolóval foglalkozó ülés között megszűnik, a vezető tisztségviselő kérheti, hogy a legfőbb szerv következő ülésén döntsön a felmentvény kiadásáról.

(3) A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése után a társaság vezető tisztségviselőivel szembeni kártérítési igényt - a társaság nyilvántartásból való törlésétől számított egyéves jogvesztő határidőn belül - a törlés időpontjában tagsági jogviszonyban állók érvényesíthetik. A tag a kártérítési igényt a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból őt megillető rész arányában érvényesítheti.

3:103. § [A vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelőssége]

Ha a gazdasági társaság felszámolásra kerül, és a tagok helytállási kötelezettségén alapuló igényérvényesítés ellenére kielégítetlen hitelezői igények maradtak fenn, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha bizonyítják, hogy a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket felróhatóan nem vette figyelembe.

3. Felügyelőbizottság

3:104. § [A felügyelőbizottság létrehozásának kötelező esete]

Kötelező felügyelőbizottság létrehozása, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak száma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja, és az üzemi tanács nem mondott le a felügyelőbizottságban való munkavállalói részvételről.

3:105. § [A felügyelőbizottság jogköre]

(1) Ha a felügyelőbizottság ellenőrző tevékenységéhez szakértőket kíván igénybe venni, a felügyelőbizottság erre irányuló kérelmét az ügyvezetés köteles teljesíteni.

(2) Ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, a beszámolóról a társaság legfőbb szerve a felügyelőbizottság írásbeli jelentésének birtokában dönthet.

(3) Ha a felügyelőbizottság szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba vagy a létesítő okiratba ütközik, ellentétes a társaság legfőbb szerve határozataival vagy egyébként sérti a gazdasági társaság érdekeit, a felügyelőbizottság jogosult összehívni a társaság legfőbb szervének ülését e kérdés megtárgyalása és a szükséges határozatok meghozatala érdekében.

(4) Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely az (1)-(3) bekezdésben foglalt szabályoktól eltér.

3:106. § [A felügyelőbizottsági tagság]

(1) A felügyelőbizottság három tagból áll. Ha a társaságnál kötelező felügyelőbizottság létrehozása vagy ügydöntő felügyelőbizottság működik, semmis a létesítő okirat azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú felügyelőbizottság felállítását írja elő. A felügyelőbizottság testületként működik; az egyes ellenőrzési feladatok elvégzésével bármely tagját megbízhatja, és az ellenőrzési feladatokat megoszthatja tagjai között.

(2) A felügyelőbizottsági tag megbízatása öt évre - ha a társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre, erre az időtartamra - szól.

(3) A felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyra a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(4) A felügyelőbizottságnak - a munkavállalói részvétel szabályain alapuló tagságtól eltekintve - nem lehet tagja a társaság munkavállalója.

3:107. § [A felügyelőbizottság működése]

(1) A felügyelőbizottság saját tagjai közül választ elnököt.

(2) A felügyelőbizottság ülése akkor határozatképes, ha tagjai legalább kétharmada, de legalább három fő az ülésen jelen van. A felügyelőbizottság határozatait a jelenlévők szótöbbségével hozza.

(3) A felügyelőbizottság ügyrendjét maga állapítja meg, és azt a gazdasági társaság legfőbb szerve hagyja jóvá.

(4) Ha a felügyelőbizottság tagjainak száma a létesítő okiratban megállapított szám alá csökken, az ügyvezetés a felügyelőbizottság rendeltetésszerű működésének helyreállítása érdekében köteles összehívni a legfőbb szerv ülését, vagy ülés tartása nélküli határozathozatalt kezdeményezni.

3:108. § [Ügydöntő felügyelőbizottság]

(1) Ha a létesítő okirat a legfőbb szerv vagy az ügyvezetés hatáskörébe tartozó egyes döntések meghozatalát vagy azok jóváhagyását a felügyelőbizottság hatáskörébe utalja, a felügyelőbizottság tagjai az e hatáskörükben kifejtett tevékenységgel a társaságnak okozott károkat a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint kötelesek megtéríteni.

(2) Ha a létesítő okirat az ügyvezetés hatáskörébe tartozó egyes döntések meghozatalát a felügyelőbizottság előzetes jóváhagyásához köti, és a felügyelőbizottság az ügyvezetés határozati javaslatát nem hagyja jóvá, de az ügyvezetés a javaslatot fenntartja, az ügyvezetés jogosult a társaság legfőbb szervének döntését kérni. Ha a felügyelőbizottság jóváhagyta az ügyvezetés javaslatát, a határozatból eredő károkért az azt megszavazó vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok a társasággal szemben egyetemlegesen felelnek a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint.

(3) A felügyelőbizottság tagjaira - ügydöntő tevékenységük tekintetében - megfelelően alkalmazni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek az adott kérdésben az e törvény alapján döntésre jogosult személyekre vonatkoznak.

3:109. § [Munkavállalói részvétel feltételei]

(1) Ha a gazdasági társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja, a felügyelőbizottság egyharmada a munkavállalói küldöttekből áll.

(2) Ha a munkavállalói küldöttek jogosultak a felügyelőbizottságban részt venni, a létesítő okirat a felügyelőbizottságban való munkavállalói részvételt legfeljebb öt évre, az üzemi tanács hozzájárulásával zárhatja ki. A létesítő okirat ettől eltérő rendelkezése semmis.

(3) A munkavállalói küldötteket először akkor kell megválasztani, amikor a társaság legfőbb szerve annak az üzleti évnek beszámolóját tárgyalja, amelyben az éves átlagos munkavállalói létszám elérte a kétszáz főt.

(4) Jogutódlással létrejött társaság esetén annak nyilvántartásba vételétől kell biztosítani a felügyelőbizottságban a munkavállalói részvételt, ha a társaság munkavállalóinak létszáma a kétszáz főt meghaladja, és a munkavállalói részvétel feltételei a jogelőd társaságnál - több jogelőd társaság esetén a társaságok egyikénél - fennálltak.

3:110. § [A munkavállalói küldöttek megválasztása és visszahívása]

(1) A munkavállalói küldötteket az üzemi tanács jelöli a munkavállalók sorából a gazdasági társaságnál működő szakszervezetek véleményének figyelembevételével. A munkavállalói küldött munkaviszonyának megszűnésével felügyelőbizottsági tagsága is megszűnik.

(2) Az üzemi tanács által jelölt személyeket a társaság legfőbb szerve köteles a jelölést követő ülésén a felügyelőbizottság tagjává választani, kivéve, ha a jelölttel szemben kizáró ok áll fenn. A jelölés elmaradása - ha a működés egyéb törvényes feltételei fennállnak - a felügyelőbizottság működését nem akadályozza. Ez esetben a munkavállalói küldöttek helyét nem lehet betölteni, de legalább három felügyelőbizottsági tagot ilyenkor is választania kell a legfőbb szervnek.

(3) A munkavállalói küldöttet a társaság legfőbb szerve az üzemi tanács javaslatára hívja vissza.

(4) Ha a társaság beszámolójának elfogadásakor megállapításra kerül, hogy a munkavállalói létszám az előző üzleti évben kétszáz fő alá csökkent, megszűnik a munkavállalói küldöttek felügyelőbizottságban való részvételi joga.

3:111. § [A munkavállalói küldöttek jogai és kötelezettségei]

(1) A munkavállalói küldöttet a felügyelőbizottság többi tagjával azonos jogok és kötelezettségek illetik meg. Ha a munkavállalói küldöttek egységes véleménye a felügyelőbizottság többségének álláspontjától eltér, a munkavállalók kisebbségi véleményét a társaság legfőbb szervének legközelebbi ülésén ismertetni kell.

(2) A munkavállalói küldött tájékoztatni köteles a munkavállalókat a felügyelőbizottság tevékenységéről.

3:112. § [Az eltérő szabályozás tilalma]

Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely a munkavállalói részvétel szabályait az e törvényben előírt szabályokhoz képest a munkavállalókra nézve hátrányosabban határozza meg.

3:113. § [A munkavállalói részvétel nem kötelező esete]

Ha a felügyelőbizottságban való munkavállalói részvételt a létesítő okirat írja elő, arra az e törvény munkavállalói részvételre vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni

kell.

4. Állandó könyvvizsgáló

3:114. § [Az állandó könyvvizsgáló feladata]

(1) A legfőbb szerv által választott állandó könyvvizsgáló feladata, hogy a könyvvizsgálatot szabályszerűen elvégezze, és ennek alapján független könyvvizsgálói jelentésben foglaljon állást arról, hogy a gazdasági társaság beszámolója megfelel-e a jogszabályoknak és megbízható, valós képet ad-e a társaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, működésének gazdasági eredményeiről.

(2) Az állandó könyvvizsgáló a könyvvizsgálói nyilvántartásban szereplő egyéni könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég lehet. Ha könyvvizsgáló cég látja el a könyvvizsgálói feladatokat, ki kell jelölnie azt a személyt, aki a könyvvizsgálatot személyében végzi.

(3) Nem lehet állandó könyvvizsgáló a gazdasági társaság tagja, vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja és e személyek hozzátartozója. Nem lehet állandó könyvvizsgáló a társaság munkavállalója e jogviszonya fennállása idején, és annak megszűnése után három évig.

3:115. § [Az állandó könyvvizsgálói megbízatás keletkezése és időtartama]

(1) Az első állandó könyvvizsgálót a létesítő okiratban kell kijelölni, ezt követően a könyvvizsgálót a társaság legfőbb szerve választja. A könyvvizsgálóval a megbízási szerződést - a legfőbb szerv által meghatározott feltételekkel és díjazás mellett - az ügyvezetés a kijelölést vagy választást követő kilencven napon belül köti meg. Ha a szerződés megkötésére e határidőn belül nem kerül sor, a legfőbb szerv köteles új könyvvizsgálót választani.

(2) Az állandó könyvvizsgálót határozott időre, legfeljebb öt évre lehet megválasztani. Az állandó könyvvizsgáló megbízásának időtartama nem lehet rövidebb, mint a legfőbb szerv által történt megválasztásától a következő beszámolót elfogadó ülésig terjedő időszak.

(3) Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely a (2) bekezdésben foglalt szabályoktól eltér.

3:116. § [Az állandó könyvvizsgálói feladatok teljesítése]

(1) Az állandó könyvvizsgáló nem nyújthat a gazdasági társaság részére olyan szolgáltatást és nem alakíthat ki olyan együttműködést az ügyvezetéssel, amely könyvvizsgálói feladatának független és tárgyilagos ellátását veszélyezteti.

(2) Az állandó könyvvizsgálót a társaság legfőbb szervének a társaság beszámolóját tárgyaló ülésére meg kell hívni. A könyvvizsgáló ezen az ülésen köteles részt venni, de távolmaradása az ülés megtartását nem akadályozza.

(3) Ha a gazdasági társaságnál felügyelőbizottság működik, a könyvvizsgáló a felügyelőbizottság ülésén tanácskozási joggal részt vehet, a felügyelőbizottság felhívása esetén a könyvvizsgáló a felügyelőbizottság ülésén köteles részt venni. A felügyelőbizottság köteles napirendre tűzni a könyvvizsgáló által megtárgyalásra javasolt ügyeket.

5. Egyéb társasági szervek

3:117. § [Egyéb társasági szervek]

Ha a társasági szerződés vagy annak felhatalmazása alapján a társaság legfőbb szerve az e törvényben meghatározott szerveken és tisztségviselőkön túl más szervek működését írja elő, az előírás az e törvény által meghatározott szervek és tisztségviselők hatáskörét, valamint felelősségét nem érinti.

XXI. Fejezet

A gazdasági társaság átalakulása és egyesülése

3:118. § [Az átalakulás esetei és feltételei]

(1) Gazdasági társaság más társasági formába tartozó gazdasági társasággá, egyesüléssé és szövetkezetté alakulhat át.

(2) Ha egymást követő két üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkét, és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, e határidő lejártát követő hatvan napon belül a gazdasági társaság köteles elhatározni olyan gazdasági társasággá történő átalakulását, amelynél e törvény a jegyzett tőke legkisebb mértékét nem határozza meg vagy olyan mértékű jegyzett tőkét állapít meg, amelyet a társaság saját tőkéje meghalad. Átalakulás helyett a gazdasági társaság a jogutód nélküli megszűnést, valamint a más társasággal való egyesülést is választhatja.

3:119. § [Az átalakulás befejezése]

(1) Az átalakulás befejezése előtt meg kell határozni a jogutód gazdasági társaság tagjait a tervezett jegyzett tőkéből megillető hányadot, a jogutód társaságban tagként részt venni nem kívánókat megillető vagyonhányadot és ennek kiadási módját.

(2) Az átalakulás során a társaságtól megválókat megillető vagyonhányadot a jogutód gazdasági társaság nyilvántartásba vételét követő hatvan napon belül kell kiadni, kivéve, ha a jogutód társaságnak az érintettekkel kötött megállapodása eltérően rendelkezik.

3:120. § [Az átalakulással kapcsolatos felelősségi szabályok]

(1) Az átalakulás során a társaságtól megváló tag a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén irányadó szabályok szerint köteles helytállni az átalakuló gazdasági társaságnak az átalakulással létrejövő jogi személy által nem teljesített kötelezettségeiért.

(2) Ha egy korlátlanul felelős tag az átalakulás következtében korlátozottan felelős taggá válik, a jogutód bejegyzésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül - és az átalakulással létrejövő jogi személy más, korlátlanul felelős tagjaival egyetemlegesen -köteles helytállni a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért.

3:121. § [A gazdasági társaságok egyesülése]

Gazdasági társaság más gazdasági társasággal, valamint szövetkezettel és egyesüléssel egyesülhet.

XXII. Fejezet

A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése

3:122. § [Tagi helytállási kötelezettség jogutód nélküli megszűnés esetén]

(1) Gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettségből származó követelés a társaság nyilvántartásból való törlésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető a társaság volt tagjaival szemben.

(2) Ha a tag helytállási kötelezettsége a társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátlan volt, helytállási kötelezettsége a megszűnt társaság kötelezettségeiért korlátlan és a többi korlátlan helytállásra köteles taggal egyetemleges. A tagok egymás közti viszonyukban a tartozást a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában viselik.

(3) Ha a tag helytállási kötelezettsége a társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a társaság megszűnése után a tag helytállási kötelezettsége a társaság megszűnésekor a felosztott vagyonból rá eső rész erejéig áll fenn.

X. Cím

A közkereseti társaság

3:123. § [A közkereseti társaság fogalma]

Közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért korlátlanul és egyetemlegesen helytállnak.

3:124. § [A tagok helytállása a társaság kötelezettségeiért]

(1) A közkereseti társaság tagjai egyetemlegesen kötelesek helytállni a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért.

(2) A társaság tagjaival szemben az (1) bekezdés szerinti helytállási kötelezettségük alapján perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás.

(3) A tagok a társasággal együtt is perelhetők. A bíróság a tagokkal szemben hozott marasztaló ítélet végrehajtását akkor rendelheti el, ha a társasággal szemben a követelés végrehajtása eredménytelen volt.

(4) A társaságba belépő tag a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi taggal azonos módon köteles helytállni. A tagok ezzel ellentétes megállapodása harmadik személyekkel szemben nem hatályos.

3:125. § [A tag hitelezőjét megillető felmondás joga]

A tag hitelezője a társaság vagyonából nem elégítheti ki a követelését. A hitelező követelésének fedezetéül az a vagyonhányad szolgál, amely a tagot a tagsági jogviszonya megszűnése esetére megilleti. Ha a hitelező e vagyonhányadra végrehajtást vezet, a tagot megillető felmondás jogát gyakorolhatja, és ennek eredményeként a tagnak kiadandó vagyonhányadból elégítheti ki a követelését.

3:126. § [A társasági részesedés megszerzése házastársi vagyonközösség alapján]

A társasági szerződés módosítása szükséges ahhoz, hogy a tag házastársa házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása jogcímén a társaság tagjává váljon. E rendelkezést a tag bejegyzett élettársa tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.

3:127. § [A tagok gyűlésének hatásköre]

(1) A közkereseti társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése.

(2) A tagok gyűlése határoz a társaság mindazon ügyében, amelyet e törvény vagy a társasági szerződés a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe utal.

(3) A tagok gyűlése háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a saját hatáskörébe vonhatja.

(4) A tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben a tagok ülés tartása nélkül is határozhatnak.

3:128. § [A tagok gyűlése határozathozatalának szabályai]

(1) A határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van. Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely a tagot szavazati jogától megfosztja.

(2) A tagok gyűlése a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg a határozatát. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis.

(3) A határozathozatal szótöbbséggel történik.

(4) Legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozat kell a vezető tisztségviselők visszahívásához. Valamennyi tag szavazatával egyhangúlag meghozott határozat kell a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság átalakulásának, egyesülésének, szétválásának és jogutód nélküli megszűnésének az elhatározásához.

(5) A társasági szerződés módosítását valamennyi tagnak alá kell írnia.

3:129. § [Ügyvezetés, képviselet]

(1) A közkereseti társaság ügyvezetését a tagok közül kijelölt vagy megválasztott egy vagy több ügyvezető látja el. Kijelölés vagy választás hiányában valamennyi tag ügyvezető.

(2) Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely ügyvezetővé olyan személyt jelöl ki, aki nem tagja a társaságnak, vagy lehetővé teszi ilyen személy ügyvezetővé választását.

3:130. § [Az ügyvezetők eljárása]

(1) Az ügyvezetők mindegyike önállóan járhat el. Az ügyvezető a másik ügyvezető tervezett vagy már megtett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben a tagok gyűlése jogosult az intézkedés felülbírálására. A tervezett intézkedés - a halaszthatatlan intézkedés kivételével - mindaddig nem tehető meg, amíg arról a tagok gyűlése nem határoz.

(2) Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, hogy több ügyvezető együttesen jár el, és az ügyvezetők között nincs egyetértés, bármelyikük jogosult az adott kérdésben a tagok gyűlésének a döntését kérni. A halaszthatatlan intézkedéseket az ügyvezetők önállóan is megtehetik. Az ilyen intézkedésről a többi ügyvezetőt késedelem nélkül tájékoztatni kell.

3:131. § [A tagsági jogviszony megszűnésének esetei]

A gazdasági társaságok közös szabályai között meghatározott eseteken túl megszűnik a tagsági jogviszony

a) a tagok közös megegyezésével;

b) a tag felmondásával;

c) a társasági részesedés átruházásával;

d) a tag halálával vagy megszűnésével; vagy

e) a taggal szembeni kizáró vagy összeférhetetlenségi ok bekövetkeztével.

3:132. § [A tagsági jogviszony felmondása]

(1) A tag a tagsági jogviszonyát három hónapos felmondási idővel írásban felmondhatja. Határozatlan időre létesített társaság esetén e jog kizárása vagy korlátozása semmis.

(2) A tag a társaságban fennálló tagsági jogviszonyát írásban, az ok megjelölésével azonnali hatállyal felmondhatja, ha a társaság másik tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést, vagy a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti.

(3) A felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt a társaság a felmondás hatályossá válásától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül indíthat pert a tag ellen.

3:133. § [A társasági részesedés átruházása]

A tag a tagsági jogviszonyon alapuló jogokból és kötelezettségekből álló társasági részesedését vagy annak egy hányadát a társaság más tagjára vagy harmadik személyre átruházhatja. Az átruházó szerződést írásba kell foglalni. Az átruházó szerződés akkor válik hatályossá, ha a társaság a társasági szerződést az átruházásnak megfelelően módosítja.

3:134. § [A tag halála vagy megszűnése]

A meghalt tag örököse, illetve a megszűnt tag jogutódja a társaság többi tagjával való megegyezés alapján a társaságba tagként beléphet. A taggá váló örökös, illetve jogutód nem köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni.

3:135. § [Elszámolás a tagsági jogviszony megszűnése esetén]

(1) A tagsági jogviszony megszűnése esetén a volt taggal, örökösével vagy jogutódjával a társaság köteles elszámolni, kivéve, ha a társasági részesedés átruházására került sor, vagy ha a tag örököse, illetve jogutódja a társaságba tagként belépett.

(2) Az elszámolás során meg kell állapítani, hogy a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában milyen forgalmi értéket képviselt a társaság vagyona, és abból a tag vagyoni hozzájárulásával arányos részt kell pénzben kifizetni a volt tagnak vagy örökösének, illetve jogutódjának a tagsági viszony megszűnésétől számított három hónapon belül.

(3) Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely az elszámolási kötelezettséget kizárja, korlátozza vagy annak szabályait a tagra nézve az e törvényben meghatározottaknál kedvezőtlenebbül állapítja meg.

3:136. § [A társasági tartozásokért való felelősség a tagsági jogviszony megszűnése esetén]

(1) A társaság volt tagja és a megszűnt tagnak a társaságba be nem lépett jogutódja a tagsági jogviszony megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül ugyanúgy köteles helytállni a tagsági jogviszony megszűnése előtt keletkezett társasági tartozásokért, mint a tag a tagsági jogviszonya fennállása alatt.

(2) A meghalt tagnak a társaságba be nem lépett örököse a tag halálától számított ötéves jogvesztő határidőn belül a hagyatéki tartozásokért való felelősség szabályai szerint köteles helytállni a tag halála előtt keletkezett társasági tartozásokért.

3:137. § [A társaság jogutód nélküli megszűnése]

(1) A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl a közkereseti társaság jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha tagjainak száma egy főre csökken, és az ettől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül a társaság nem jelenti be a nyilvántartó bíróságnál újabb tagnak a társaságba való belépését.

(2) Az új tag belépéséig vagy a végelszámoló kirendeléséig az egyedüli tag jogosult dönteni a tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben, és őt kell a társaság vezető tisztségviselőjének tekinteni, feltéve, hogy megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó törvényi előírásoknak. Ha a társaságnak nem maradt ilyen tagja, a társaság részére a nyilvántartó bíróság felügyelőbiztost rendel ki.

3:138. § [A közkereseti társaság és a betéti társaság közötti átalakulás]

(1) A közkereseti társaság betéti társasággá és a betéti társaság közkereseti társasággá a gazdasági társaságok átalakulására vonatkozó szabályok alkalmazása nélkül, társasági szerződése módosításával alakulhat át.

(2) A társaság betéti társasággá való átalakulása során kültaggá váló tag az átalakulástól számított ötéves jogvesztő határidőn belül korlátlanul köteles helytállni a társaságnak az átalakulás előtt keletkezett tartozásaiért.

(3) A társasági tevékenység megváltozott formában való továbbfolytatásában részt venni nem kívánó tagokkal a tagsági viszony megszűnése esetén irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával kell elszámolni.

XI. Cím

A betéti társaság

3:139. § [A betéti társaság fogalma]

A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, továbbá legalább az egyik tag (a továbbiakban: beltag) vállalja, hogy a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért a többi beltaggal egyetemlegesen köteles helytállni, míg legalább egy másik tag (a továbbiakban: kültag) a társasági kötelezettségekért - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem tartozik helytállási kötelezettséggel.

3:140. § [A betéti társaságra alkalmazandó szabályok]

A betéti társaságra - az e címben foglalt eltérésekkel - a közkereseti társaságra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

3:141. § [Ügyvezetés]

A kültag - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem lehet a társaság vezető tisztségviselője.

3:142. § [A tagi felelősség változása]

Ha a társaság beltagja kültaggá válik, a kültaggá válástól számított ötéves jogvesztő határidőn belül a beltagra vonatkozó rendelkezések szerint felel a módosítást megelőzően keletkezett társasági tartozásokért.

3:143. § [A társaság jogutód nélküli megszűnése]

(1) A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl a betéti társaság jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha valamennyi beltag vagy valamennyi kültag tagsági jogviszonya megszűnik, és az ettől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül a társaság nem jelenti be a nyilvántartó bíróságnak, hogy a társasági szerződés megfelelő módosításával helyreállította a betéti társaságként való működés feltételeit, vagy azt, hogy a betéti társaságot közkereseti társasággá alakította át.

(2) Ha a beltagok vagy kültagok hiánya vagy a társasági tagok számának egy főre csökkenése következtében a társaságnak nem maradt vezető tisztségviselője, a társasági szerződés módosításáig vagy a végelszámoló kirendeléséig az a tag minősül vezető tisztségviselőnek, aki megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó törvényi előírásoknak. Ebben az esetben a társaság vezető tisztségviselője kültag is lehet. Ha a társaságnak nem maradt ilyen tagja, a társaság részére a nyilvántartó bíróság felügyelőbiztost rendel ki.

XII. Cím

A korlátolt felelősségü társaság

3:144. § [A korlátolt felelősségű társaság fogalma]

A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a tag nem köteles helytállni.

XXIII. Fejezet

A társaság alapítása

3:145. § [A nyilvános felhívás tilalma]

Nem lehet a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni.

3:146. § [A törzstőke és a törzsbetét fogalma és mértéke]

(1) A törzsbetét a tag vagyoni hozzájárulása. A tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek; az egyes törzsbetétek mértéke nem lehet kevesebb százezer forintnál.

(2) Minden tagnak egy törzsbetéte lehet.

(3) Ha egy törzsbetét szolgáltatására több személy közösen vállal kötelezettséget, a kötelezettséget vállaló személyeket a törzsbetét szolgáltatásának kötelezettsége egyetemlegesen terheli.

(4) A törzsbetétek összege a törzstőke, amely nem lehet kevesebb hárommillió forintnál.

3:147. § [A pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatása]

(1) Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, hogy a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig valamelyik tag a pénzbetétének felénél kisebb összeget köteles befizetni, vagy a társasági szerződés a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatására a társaság nyilvántartásba vételétől számított egy évnél hosszabb határidőt állapít meg, a társaság mindaddig nem fizethet osztalékot a tagoknak, amíg a ki nem fizetett és a tagok törzsbetétére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke mértékét.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a tagok a még nem teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulásuk összegének erejéig kötelesek helytállni a társaság tartozásaiért.

3:148. § [A nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás teljesítése]

(1) Ha alapításkor a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értéke eléri vagy meghaladja a törzstőke felét, a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani.

(2) Ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a társaság alapításakor nem bocsátották teljes egészében a társaság rendelkezésére, a fennmaradó nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a társasági szerződésben meghatározott időpontig kell szolgáltatni. A társasági szerződésnek a nyilvántartásba vételtől számított három évnél hosszabb határidőt megállapító rendelkezése - a három évet meghaladó részében - semmis.

XXIV. Fejezet

Az üzletrész

3:149. § [Az üzletrész fogalma]

(1) Az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége. Az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik.

(2) Az üzletrész mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik. Azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződnek.

3:150. § [Közös tulajdon az üzletrészen]

(1) Egy üzletrésznek több jogosultja is lehet. Ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen kötelesek helytállni. A közös képviselőt a jogosultak maguk közül választják meg a tulajdoni hányaduk szerinti szavazati jog gyakorlásával.

(2) A közös képviselőnek a jogosultak személyében és tulajdoni hányadában beállt valamennyi változást be kell jelentenie a társaságnak. A képviselő személyének megváltozását az új közös képviselőnek kell bejelentenie.

3:151. § [Az üzletrész tagok közötti átruházása]

(1) Az üzletrész a társaság tagjai között szabadon átruházható.

(2) Ha a tagok a társasági szerződésben egymás javára az üzletrész pénzszolgáltatás ellenében történő átruházása esetére az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jogot biztosítanak, arra az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. E jog a tagokat üzletrészeik egymáshoz viszonyított mértéke szerint, arányosan illeti meg.

3:152. § [Az üzletrész kívülálló személyre történő átruházása]

(1) Az üzletrészt kívülálló személyre akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétét teljes mértékben szolgáltatta, kivéve, ha az átruházásra azért kerül sor, mert a vagyoni hozzájárulás, illetve a pótbefizetés teljesítésének elmulasztása vagy kizárás miatt a tag tagsági viszonya megszűnt.

(2) A pénzszolgáltatás ellenében átruházni kívánt üzletrész megszerzésére a többi tag, a társaság vagy a társaság által kijelölt személy - ebben a sorrendben - az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával másokat megelőzően jogosult. E jog átruházása semmis. Az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog a tagokat üzletrészeik egymáshoz viszonyított mértéke szerint, arányosan illeti meg.

(3) Az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jognak a társaság általi gyakorlásáról és e jog gyakorlására harmadik személy kijelöléséről a társaság taggyűlése dönt.

(4) Az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog megsértésével kötött szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt a szerződéskötéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül lehet pert indítani.

(5) Ha a tag az ajánlat közlésétől számított tizenöt napon belül, a társaság vagy a társaság által kijelölt személy az ajánlat közlésétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy jogával nem kívánt élni.

(6) Ha a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köti, a beleegyezés megadásáról a taggyűlés dönt. Ha a társaság az átruházási szándék bejelentésétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, a beleegyezést megadottnak kell tekinteni. Semmis a társasági szerződés azon rendelkezése, amely ennél hosszabb határidőt biztosít.

(7) A társasági szerződésben az üzletrész pénzszolgáltatás ellenében, kívülálló személyre történő átruházása érvényesen nem zárható ki.

(8) A (2)-(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az üzletrész végrehajtási eljárás keretében történő értékesítése esetén.

3:153. § [Az üzletrész átruházásának közös szabályai]

(1) Az üzletrész átruházását írásba kell foglalni. Az üzletrész átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli.

(2) A jogosultak személyének megváltozását és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés céljából az üzletrész megszerzője a szerzéstől számított nyolc napon belül köteles bejelenteni a társaságnak. A bejelentést közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell megtenni, és mellékelni kell hozzá az üzletrész átruházási szerződést. A bejelentésben nyilatkozni kell a megszerzés tényén kívül arról is, hogy az üzletrész megszerzője a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.

3:154. § [Az üzletrész átruházásának joghatásai]

(1) Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át.

(2) Az üzletrész átruházása folytán bekövetkezett tagváltozás a társasággal szemben annak bejelentéstől hatályos; az üzletrész új jogosultját a társasággal szemben a nyilvántartásba vételtől függetlenül a bejelentéstől illetik meg a tagsági jogviszonyból eredő jogosultságok, és terhelik a tagsággal járó kötelezettségek.

3:155. § [Az üzletrész öröklése és átszállása a jogutódra]

(1) A tag halála esetén örököse, a jogi személy tag átalakulása, egyesülése, szétválása vagy jogszabály alapján az üzletrésze tekintetében bekövetkezett jogutódlása esetén a jogutód - az örökösi minőség vagy a jogutódlás igazolása mellett - kérheti az ügyvezetőtől a tagjegyzékbe való bejegyzését.

(2) Az ügyvezető megtagadhatja az örökös vagy a jogutód bejegyzését, ha a társasági szerződés által erre feljogosított személyek a társasági szerződésben meghatározott feltételek szerint az üzletrész magukhoz váltásáról az örökös vagy a jogutód bejegyzési kérelmének hatályossá válásától számított harminc napos, jogvesztő határidőn belül nyilatkoznak, és az üzletrész forgalmi értékét az örökösnek vagy a jogutódnak kifizetik. Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely harminc napnál hosszabb határidőt állapít meg.

3:156. § [Jogi személy tag jogutód nélküli megszűnésének hatása az üzletrészre]

Ha a jogi személy tag jogutód nélkül úgy szűnik meg, hogy üzletrészének sem a törlését megelőző, sem az üzletrészre kiterjedően lefolytatott vagyonrendezési eljárás alapján nincs új jogosultja, a társaság az üzletrész bevonásáról vagy az üzletrész tagok közötti -törzsbetéteik arányában történő - felosztásáról köteles dönteni.

3:157. § [Üzletrész a házastársi vagyonban]

(1) Ha a tag az üzletrészét házastársi közös vagyonból szerezte, a bíróság a házassági vagyonjogi perben a nem tag házastárs kérelmére, e törvény és a társasági szerződés üzletrész átruházásra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával juttathat társasági üzletrészt vagy üzletrészhányadot; ebben az esetben az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog, valamint a törzsbetét teljes mértékben történő szolgáltatására vonatkozó feltétel nem érvényesül.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a házastársi közös vagyon megosztásáról a házastársak az üzletrész vonatkozásában megállapodtak.

(3) E § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell bejegyzett élettársi kapcsolat esetén is.

3:158. § [Az üzletrész felosztása]

(1) Az üzletrész

a) átruházás;

b) a jogi személy tag szétválása folytán az üzletrésze tekintetében bekövetkezett jogutódlás;

c) öröklés;

d) a házastársi vagy bejegyzett élettársi közös vagyon megosztása;

e) új jogosult hiányában a tag jogutód nélküli megszűnése esetén osztható fel.

(2) Az üzletrész felosztásához a taggyűlés hozzájárulása szükséges.

(3) A társasági szerződésnek az (1) és a (2) bekezdésben foglalt szabályoktól eltérő rendelkezése semmis.

3:159. § [A saját üzletrész megszerzésének feltételei]

(1) A korlátolt felelősségű társaság saját üzletrészét átruházással a taggyűlés határozata alapján szerezheti meg.

(2) A társaság a saját üzletrészét ellenérték fejében a törzstőkén felüli vagyona terhére szerezheti meg. A társaság saját üzletrészét nem szerezheti meg ellenérték fejében, ha

osztalék fizetéséről sem határozhatna. A saját üzletrészért nyújtandó ellenérték fedezetének megállapításával összefüggésben a beszámolóban és a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni.

(3) A társaság azokat az üzletrészeket szerezheti meg, amelyek esetén a törzsbetétet teljes mértékben szolgáltatták.

(4) A társaság saját üzletrészeinek alapjául szolgáló törzsbetétek összege nem haladhatja meg a törzstőke ötven százalékát.

3:160. § [A saját üzletrész alapján gyakorolható jogok]

(1) A társaság saját üzletrésze alapján tagsági jogokat nem gyakorolhat, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

(2) A társaságot a saját üzletrész után osztalék nem illeti meg. A saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagok között törzsbetéteik arányában kell felosztani.

(3) A társaság által ellenérték fejében megszerzett üzletrészt a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni, a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadni vagy a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.

3:161. § [Az üzletrész bevonása]

(1) Az üzletrész bevonása a legfőbb szerv döntése, amelynek következtében az üzletrészben foglalt tagsági jogok és kötelezettségek összessége, és az üzletrész jogosultjának tagsági viszonya megszűnik.

(2) Üzletrész bevonása esetén az üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összegével a törzstőkét le kell szállítani.

3:162. § [Az üzletrész értékesítése]

(1) Ha a tagot a bíróság kizárja a társaságból, vagy a tag tagsági viszonya a vagyoni hozzájárulás vagy a pótbefizetés teljesítésének elmaradása miatt szűnt meg, a volt tag üzletrészét értékesíteni kell.

(2) Az értékesítés feltételeiről és módjáról a volt tagnak és a társaságnak a tagsági viszony megszűnésétől számított tizenöt napon belül kell megállapodnia. A megállapodásban meg kell határozni az értékesítés határidejét, ami nem lehet hosszabb három hónapnál, továbbá a minimális eladási árat, amelynek el kell érnie a volt tag által nem teljesített vagyoni hozzájárulás vagy pótbefizetés összegét. Ha a határidőn belül nem jön létre megállapodás, vagy a megállapodás szerinti határidőben nem történik meg az értékesítés, az üzletrészt a társaság a megállapodásra vagy az értékesítésre nyitva álló határidő lejártát követő negyvenöt napon belül nyilvános árverésen köteles értékesíteni.

(3) A társaság jogosult az értékesítés lebonyolítása érdekében az értékesítéshez szükséges intézkedések és nyilatkozatok megtételére.

3:163. § [Az árverés meghirdetése]

(1) Ha az üzletrész értékesítésére árverés útján kerül sor, a társaság az árverés napját legalább nyolc nappal megelőzően köteles az árverésről hirdetményt közzétenni a Cégközlönyben.

(2) A hirdetménynek tartalmaznia kell

a) a társaság nevét és székhelyét;

b) az árverés helyét és idejét;

c) az értékesítendő üzletrész lényeges adatait;

d) a kikiáltási árat; és

e) a vételár megfizetésének határidejét és módját.

(3) A kikiáltási ár nem lehet alacsonyabb, mint a társaságnak a volt taggal szemben a törzsbetét vagy pótbefizetés teljesítésének elmulasztása miatti követelése.

3:164. § [Az árverés lebonyolítása]

(1) Az árverést közjegyző jelenlétében kell lebonyolítani, aki az árverésről készült jegyzőkönyvet közokiratba foglalja.

(2) Az árverésen a volt tagon kívül bárki tehet ajánlatot az üzletrész megvásárlására. Az ajánlat szerinti vételárnak a kikiáltási árat el kell érnie. A legmagasabb árajánlatot tevő személy ajánlati kötöttsége addig tart, amíg - az üzletrészre vonatkozó elővásárlási jogokra is tekintettel - az elfogadást rendes körülmények között várhatta.

(3) A legmagasabb árajánlat alapján a társaság tagjai, a társaság és a társaság által kijelölt harmadik személy az üzletrész kívülálló személyre történő átruházására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával az üzletrész másokat megelőző megszerzésére vonatkozó jogot gyakorolhatnak. Ha a jogosultak nem élnek e jogukkal, az árverésen tett legmagasabb árajánlatot kell elfogadni.

(4) Az üzletrész árverésen való értékesítése esetén a vevő a vételárat a társaságnak fizeti meg és a volt taggal a társaság számol el.

3:165. § [Az értékesítésből befolyt vételár elszámolása]

(1) A vételárból a társaság igényt tarthat a volt tag által nem teljesített vagyoni hozzájárulás vagy pótbefizetés összegére. Ha a vételár ezt az összeget meghaladja, a többletből a társaság az értékesítés költségeinek megfelelő összegre jogosult; a vételár ezt meghaladó része a volt tagot illeti meg.

(2) Ha a befolyt vételár - az (1) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével - az értékesítés költségeire nem nyújt fedezetet, a vételárból meg nem térülő költségeket a volt tag köteles a társaság részére megtéríteni.

3:166. § [Sikertelen árverés]

(1) Ha az árverésen senki nem tett legalább a kikiáltási árnak megfelelő ajánlatot, az árverést meghiúsultnak kell tekinteni.

(2) A tag kizárásának vagy tagsági viszonya megszűnésének időpontjától számított hat hónapon belül az üzletrészt tetszőleges alkalommal ismételten árverésre lehet bocsátani.

(3) Bármelyik sikertelen árverést követő harminc napon belül a társaság az üzletrészt bevonhatja.

(4) Ha a tag kizárásának vagy tagsági viszonya megszűnésének időpontjától számított hat hónapon belül a volt tag üzletrészét nem értékesítették, a társaság köteles bevonni az üzletrészt. Az üzletrész bevonása esetén a volt tag a társaság saját tőkéjéből ráeső részre az üzletrész értékesítéséből befolyt vételár elszámolására irányadó szabályok szerint tarthat igényt.

XXV. Fejezet

Mellékszolgáltatás és pótbefizetés

3:167. § [A mellékszolgáltatás]

(1) Ha a tag erre irányuló külön jogviszony hiányában személyesen közreműködik a társaság tevékenységében, ezzel összefüggésben ellenszolgáltatást a társasági szerződés rendelkezései szerint igényelhet. A társaság a taggal szemben a személyes közreműködés elmulasztására tekintettel akkor érvényesíthet igényt, ha ezt a társasági szerződés lehetővé teszi.

(2) Az üzletrész átruházása a mellékszolgáltatási kötelezettséget megszünteti, kivéve, ha azt az üzletrész megszerzője a társaság hozzájárulásával átvállalja.

3:168. § [A pótbefizetés]

(1) Ha a társasági szerződés feljogosítja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára, meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés elrendelhetőségének gyakoriságát.

(2) A pótbefizetés teljesítésének módját, ütemezését és teljesítésének határidejét a pótbefizetés elrendeléséről szóló taggyűlési határozatban kell meghatározni. A pótbefizetés összege a tag törzsbetétjét nem növeli. A pótbefizetés a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásokkal szemben érvényesülő követelményeknek megfelelő nem pénzbeli szolgáltatás útján is teljesíthető.

(3) A pótbefizetési kötelezettséget a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni.

(4) A pótbefizetés késedelmes teljesítése vagy teljesítésének elmulasztása esetén a tag vagyoni hozzájárulásának nemteljesítésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(5) A veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a visszafizetés időpontjában a tagjegyzékben szereplő tagok részére vissza kell fizetni. A visszafizetésre a törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor. A saját üzletrészre jutó pótbefizetést nem kell visszafizetni.

XXVI. Fejezet

A társaság által teljesített kifizetések

3:169. § [A tag javára történő kifizetések]

(1) A társaság saját tőkéjéből a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az e törvényben meghatározott esetekben és - a törzstőke leszállításának esetét kivéve - a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a társaság helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét, továbbá, ha a kifizetés veszélyeztetné a társaság fizetőképességét.

(2) A pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű juttatás egyaránt kifizetésnek minősül.

(3) Azokat a kifizetéseket, amelyeket az (1) bekezdés rendelkezései ellenére teljesítettek, a társaság részére vissza kell fizetni.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a tag nem a tagsági jogviszonyára tekintettel részesül kifizetésben.

3:170. § [Az osztalék]

(1) A tagot a társaságnak a tag javára történő kifizetések céljából felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt saját tőkéjéből a törzsbetétek arányában meghatározott összeg (a továbbiakban: osztalék) illeti meg. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalának időpontjában a társasággal szemben a tagsági jogok gyakorlására jogosult. A tag osztalékra a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.

(2) A taggyűlés az osztalékfizetésről a beszámoló elfogadásával egyidejűleg határoz.

3:171. § [Az osztalékelőleg]

(1) A taggyűlés két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről határozhat, ha

a) közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel;

b) a kifizetés nem haladja meg az utolsó beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét; és

c) a társaságnak a helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökken a törzstőke összege alá.

(2) Osztalékelőleg fizetésére az ügyvezető tesz javaslatot. Ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, az ügyvezető javaslatához a felügyelőbizottság jóváhagyása szükséges.

(3) Ha az osztalékelőleg kifizetését követően elkészülő éves beszámolóból az állapítható meg, hogy osztalékfizetésre nincs lehetőség, az osztalékelőleget a tagok kötelesek visszafizetni.

3:172. § [Az eltérő szabályozás tilalma]

Semmis a társasági szerződés olyan kikötése, amely a társaság által teljesített kifizetésekre az e fejezetben foglaltaknál a tagokra nézve kedvezőbb szabályokat állapít meg.

XXVII. fejezet

A társaság szervezete

3:173. § [A taggyűlés]

(1) A korlátolt felelősségű társaság legfőbb szerve a taggyűlés.

(2) A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével, felügyelőbizottsági tagjával, választott társasági könyvvizsgálójával vagy azok közeli hozzátartozójával köt.

3:174. § [A taggyűlés kötelező összehívása]

(1) Az ügyvezető késedelem nélkül köteles összehívni a taggyűlést vagy annak ülés tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezni a szükséges intézkedések megtétele céljából, ha tudomására jut, hogy

a) a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent;

b) a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent;

c) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy

d) ha vagyona tartozásait nem fedezi.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetekben a tagoknak határozniuk kell pótbefizetés előírásáról, a törzstőke mértékét elérő saját tőke más módon való biztosításáról vagy a törzstőke leszállításáról; mindezek hiányában a társaság más társasággá történő átalakulását, egyesülését, szétválását vagy jogutód nélküli megszüntetését kell elhatározni. A taggyűlés ezzel kapcsolatos határozatait három hónapon belül végre kell hajtani.

(3) Ha a taggyűlés befejezését követő három hónapon belül az összehívására okot adó, az (1) bekezdés a) pontja szerinti körülmény változatlanul fennáll, a törzstőkét le kell szállítani.

3:175. § [A napirend]

(1) A taggyűlésre a tagokat a napirend közlésével kell meghívni. A meghívók elküldése és a taggyűlés napja között legalább tizenöt napnak kell eltelnie. A társasági szerződés három napnál rövidebb időtartamot érvényesen nem határozhat meg.

(2) Ha a tag a napirend kiegészítésére a napirend részletezettségére vonatkozó szabályoknak megfelelő javaslatot tesz, az általa megjelölt kérdést napirendre tűzöttnek kell tekinteni, ha javaslatát a taggyűlés előtt legalább három nappal közli a tagokkal és az ügyvezetővel.

3:176. § [A megismételt taggyűlés]

(1) Ha a taggyűlés nem volt határozatképes, és a taggyűlést ismételten összehívják az eredeti időpontot legalább három és legfeljebb tizenöt nappal követő időpontra, a megismételt taggyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben a jelenlevők által képviselt szavazati jog mértékétől függetlenül határozatképes.

(2) A határozatképtelenség miatt megismételt taggyűlés összehívása az eredeti taggyűlés meghívójában megjelölt feltételekkel történhet.

3:177. § [Elektronikus hírközlő eszközök alkalmazása a taggyűlésen]

Az elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével tartott taggyűlésen elhangzottakat és a meghozott határozatokat úgy kell rögzíteni, hogy azok utóbb is ellenőrizhetőek legyenek. Ha a taggyűlésen hozott határozatot be kell nyújtani a nyilvántartó bírósághoz, jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az ügyvezető aláírásával hitelesít.

3:178. § [A taggyűlési jegyzőkönyv]

(1) Az ügyvezető köteles gondoskodni arról, hogy a taggyűlésről - az elektronikus hírközlő eszközök alkalmazásával megtartott taggyűlés kivételével - jegyzőkönyv készüljön. A jegyzőkönyv tartalmazza a taggyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket és az általuk képviselt szavazati jog mértékét, továbbá a taggyűlésen lezajlott fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és a határozatokat, valamint az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, valamint a szavazástól tartózkodókat vagy az abban részt nem vevőket.

(2) A jegyzőkönyvet az ügyvezető és egy - a taggyűlésen jelenlevő, hitelesítőnek megválasztott - tag írja alá.

3:179. § [A határozatok könyve]

Az ügyvezető köteles a tagok által hozott határozatokat a határozatok könyvében nyilvántartani. A tagok által meghozott határozatokat meghozataluk után késedelem nélkül be kell vezetni a határozatok könyvébe.

3:180. § [A tagok iratbetekintési joga]

(1) A taggyűlési jegyzőkönyvbe, továbbá az elektronikus hírközlő eszköz alkalmazásával megtartott taggyűlésről készült felvételekbe, valamint a határozatok könyvébe bármelyik tag betekinthet és az azokban foglaltakról másolatot kérhet. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis.

(2) Az írásos formában kiadott másolatot az ügyvezető aláírásával hitelesíti.

3:181. § [A társaság ügyvezetése]

(1) A társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el.

(2) Ha a társaságnak több ügyvezetője van, az ügyvezetők önállóan jogosultak az ügyvezetés körében eljárni, azzal, hogy bármelyikük a másik ügyvezető tervezett vagy már megtett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben a tiltakozást a taggyűlés bírálja el, a taggyűlés döntéséig a tervezett intézkedés nem hajtható végre.

(3) Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és képviseletre, ügyvezetőnek azokat a tagokat kell tekinteni, akik megfelelnek a vezető tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezéseknek.

(4) Ha a társaságnak nem maradt ügyvezetője, a taggyűlés összehívására vagy a taggyűlés tartása nélküli döntéshozatal kezdeményezésére bármelyik tag jogosult. Ha erre a változás bekövetkeztétől számított harminc napon belül nem került sor, a taggyűlést bármelyik tag vagy hitelező kérelmére a nyilvántartó bíróság hívja össze vagy a taggyűlés összehívására az ezt kezdeményező tagot jogosítja fel.

3:182. § [A tagjegyzék]

(1) Az ügyvezető a társaság tagjairól tagjegyzéket vezet.

(2) A tagjegyzékben fel kell tüntetni

a) valamennyi tag nevét, lakóhelyét vagy székhelyét és törzsbetétét;

b) a közös tulajdonban lévő üzletrész esetén az egyes jogosultak és a közös képviselő nevét, lakóhelyét, illetve székhelyét, valamint a közös törzsbetét mértékét;

c) a törzstőke mértékét;

d) a társasági szerződésnek a pótbefizetésekre és mellékszolgáltatásokra, valamint az üzletrész átruházásának korlátozására vagy kizárására vonatkozó esetleges rendelkezéseit.

(3) A tagjegyzék adataiban bekövetkező változásokat az ügyvezetőnek kell átvezetnie a tagjegyzéken és a módosított tagjegyzéket be kell nyújtania a nyilvántartó bírósághoz is.

XXVIII. Fejezet

A törzstőke felemelése és leszállítása

3:183. § [A törzstőke új törzsbetétek teljesítésével történő felemelésének elhatározása]

(1) Ha valamennyi tag teljes egészében szolgáltatta a törzsbetétjét, a tagok legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatukkal elhatározhatják a törzstőke újabb vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával történő felemelését.

(2) A határozatnak tartalmaznia kell

a) a törzstőkeemelés mértékét;

b) annak meghatározását, hogy milyen összetételű és értékű vagyoni hozzájárulásokkal kell teljesíteni a törzstőkeemelést;

c) nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás esetén ennek tárgyát és értékét, továbbá azt, hogy ennek teljesítésére mely személy jogosult;

d) azoknak a személyeknek a megjelölését, akik a pénzbeli hozzájárulások teljesítésére jogosultak abban az esetben, ha az elsőbbségi joggal rendelkezők nem vállalják a pénzbeli hozzájárulások teljes összegének szolgáltatását, továbbá a kijelölt személyeknek a törzstőke-emelésben való részvételi arányát; és

e) a vagyoni hozzájárulások teljesítési idejét.

(3) A törzstőke vagyoni hozzájárulások teljesítésével való emelése során a vagyoni hozzájárulások teljesítésének módjára, esedékességére, a késedelem jogkövetkezményeire, a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékelésére és az annak értékéért viselt felelősségére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

3:184. § [A vagyoni hozzájárulások teljesítése és az elsőbbségi jog gyakorlása]

(1) Vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőkeemelés esetén a tagoknak a tőkeemelés elhatározásától számított tizenöt napon belül elsőbbségi joguk van arra, hogy a tőkeemelésben részt vegyenek.

(2) Ha a tag nem él a megadott határidőn belül elsőbbségi jogával, helyette további tizenöt napon belül a többi tag gyakorolhatja az elsőbbségi jogot. Ha a tagok nem éltek elsőbbségi jogukkal, a taggyűlés által kijelölt személyek jogosultak a tőkeemelés során vagyoni hozzájárulás szolgáltatására.

(3) Az elsőbbségi jog gyakorlására a tagok törzsbetéteik arányában jogosultak.

3:185. § [A törzstőke-emelés átvezetése a társasági szerződésben]

(1) Ha a tőkeemelésről szóló határozatban meghatározott mértékű és összetételű vagyoni hozzájárulás szolgáltatására vonatkozó kötelezettségvállalásokat tettek az erre jogosultak, akkor a társaság köteles társasági szerződését a felemelt törzstőkének megfelelően módosítani. Ha ezzel a tagok elsőbbségi joga nem sérül, egy taggyűlésen is lehet dönteni a törzstőke felemeléséről és a társasági szerződés módosításáról.

(2) A tőkeemelésben résztvevő új tagoknak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell nyilatkozniuk arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek ismerik el.

3:186. § [A törzstőke felemelése törzstőkén felüli vagyonból]

(1) A társaság a tagok legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatával a törzstőkét a törzstőkén felüli vagyonából akkor emelheti fel, ha a felemelt törzstőke nem haladja meg a társaság saját tőkéjét, és a társaság előző üzleti évre vonatkozó beszámolójának mérlege vagy a tárgyévi közbenső mérlege szerint a társaság rendelkezik olyan törzstőkén felüli vagyonnal, amely törzstőke-emelésre fordítható. A törzstőke felemelésének fedezetét a társaság hat hónapnál nem régebbi fordulónappal készült beszámolója vagy közbenső mérlege alapján kell igazolni.

(2) A törzstőkén felüli vagyonból történt törzstőkeemelés a tagok törzsbetéteit a korábbi törzsbetétek arányában növeli.

3:187. § [A törzstőke leszállításáról szóló határozat]

(1) A társaság tőkekivonás, veszteségrendezés vagy a saját tőke más elmeinek növelése céljából, a tagok háromnegyedes többséggel meghozott határozatával elhatározhatja a törzstőke leszállítását. A törzstőke kötelező leszállítása esetén a határozatot a társaság taggyűlése az e törvényben meghatározott ok bekövetkeztéről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül köteles meghozni.

(2) A határozatban meg kell határozni

a) a leszállított törzstőke nagyságát;

b) a tagok törzsbetéteinek a törzstőke-leszállítás utáni mértékét; és

c) a törzstőke-leszállítás indokát.

(3) A törzstőke-leszállítás összege az egyes tagok törzsbetéteit törzsbetéteik arányában csökkenti.

(4) A társaság akkor határozhat a törzstőkének az e törvényben meghatározott minimális összege alá történő leszállításáról, ha a törzstőke leszállításával egyidejűleg elhatározott törzstőke-emelés megtörténik, és így a törzstőke legalább a törzstőkének az e törvényben meghatározott minimális összegét eléri.

3:188. § [A törzstőke leszállításáról hozott határozat közzététele]

(1) Az ügyvezető a törzstőke leszállításáról szóló határozat meghozatalát követő harminc napon belül köteles azt a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni és intézkedni a törzstőke leszállításáról hozott döntésnek a Cégközlönyben két alkalommal történő hirdetményi közzétételéről. A két közzététel között legalább harminc napnak kell eltelnie.

(2) A hirdetménynek tartalmaznia kell a törzstőke leszállításáról szóló döntés tartalmát, valamint - ha a társaság hitelezőinek biztosíték iránti igényük lehet - a társaság hitelezőinek szóló, a hitelezők biztosíték iránti igényének bejelentésére vonatkozó felhívást.

(3) A társaság az ismert hitelezőknek a hirdetmény első közzétételével egyidejűleg közvetlenül is köteles a hirdetménnyel azonos tartalmú értesítést küldeni.

3:189. § [Biztosíték a hitelezők számára]

(1) A társasággal szemben a törzstőke leszállításáról szóló hirdetmény első közzétételét megelőzően keletkezett követelés jogosultja megfelelő biztosítékot igényelhet a társaságtól, kivéve, ha

a) már rendelkezik a törzstőke-leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos biztosítékkal;

b) a társaság törzstőke-leszállítás utáni pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan;

c) a törzstőke leszállítására a társaság törzstőkéjén felüli lekötött tartalék javára történő átcsoportosítás céljából kerül sor, és a törzstőke-leszállításról hozott határozatot megelőző öt évben a társaság nem hajtott végre tartalékképzési céllal törzstőkeleszállítást; vagy

d) a törzstőke leszállítása kötelező.

(2) Az (1) bekezdés c) pont szerinti esetben a törzstőke terhére képzett tartalék nem haladhatja meg a társaság törzstőkéjének tíz százalékát. Az így képzett lekötött tartalék a társasági veszteségek csökkentésére vagy utóbb a társaság törzstőkéjének a felemelésére fordítható, tilos abból a tagok javára kifizetést teljesíteni.

(3) A társaság hitelezői a törzstőke leszállításáról szóló hirdetmény második közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül jelenthetik be, ha a társaság törzstőkéjének leszállításával összefüggésben megfelelő biztosítékra tartanak igényt.

(4) A társaság a kérelem előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon belül köteles megfelelő biztosítékot nyújtani vagy a kérelem elutasításáról szóló, indokolással ellátott határozatot a hitelezőnek megküldeni. Az elutasító vagy nem megfelelő biztosíték nyújtásáról szóló határozat felülvizsgálatát az érintett hitelező a határozat kézhezvételétől számított nyolc napos jogvesztő határidőn belül a nyilvántartó bíróságtól kérheti.

(5) A törzstőke leszállítása mindaddig nem jegyezhető be a nyilvántartásba, amíg az arra jogosult hitelező nem kap megfelelő biztosítékot, vagy a hitelező kérelmét elutasító bírósági határozat jogerőre nem emelkedett.

3:190. § [A törzstőke leszállításának meghiúsulása]

(1) Meghiúsul a törzstőke leszállítása, ha a társaság az erre előírt határidőn belül nem nyújt megfelelő biztosítékot az erre jogosult hitelezőknek. A törzstőke leszállításának meghiúsulását a nyilvántartó bíróságnak be kell jelenteni.

(2) Ha a törzstőke kötelező leszállítását nem lehet végrehajtani, és a meghiúsulástól számított harminc napon belül a társaság a kötelező tőkeleszállítás okát nem szünteti meg, a társaság köteles határozni a más társasági formába történő átalakulásról, egyesülésről, szétválásról vagy jogutód nélküli megszűnésről.

3:191. § [A társasági szerződés módosítása és a törzstőke leszállításának bejegyzése]

(1) A társaság akkor dönthet a társasági szerződésnek a leszállított törzstőkének megfelelő módosításáról, ha a hitelezői igények bejelentésére szabott határidő alatt nem jelentettek be hitelezői igényt, vagy a társaság a hitelezők megfelelő biztosíték nyújtása iránti igényének eleget tett. A társasági szerződést a törzstőke leszállításáról szóló határozattal akkor lehet módosítani, ha az arra jogosult hitelezők megfelelő biztosíték iránti igényét a társaság kielégíti.

(2) A törzstőke leszállításának a bejegyzésére akkor kerülhet sor, ha a társaság igazolja, hogy a hitelezők felhívása megtörtént, és az erre jogosult hitelezők megfelelő biztosítékot kaptak.

(3) A törzstőke leszállításának eredményeként a tagok részére kifizetést teljesíteni a törzstőke leszállításának bejegyzését követően lehet.

XXIX. Fejezet

A társaság jogutód nélküli megszűnése

3:192. § [A vagyon felosztása]

(1) A társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, majd a további részt a törzsbetétek arányában kell felosztani a társaság tagjai között.

(2) Ha a megszűnő társaság tulajdonában saját üzletrész volt, az arra eső vagyonhányadot a többi tag között kell felosztani törzsbetéteik arányában.

(3) Ha a végelszámolás megindításakor vagy a felszámolás elrendelésekor a társaság törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló és a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van.

XXX. Fejezet

Az egyszemélyes társaság

3:193. § [Az egyszemélyes társaság létrejötte]

(1) Ha egy személy alapít korlátolt felelősségű társaságot, az alapító köteles a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátani. Az alapító okirat ezzel ellentétes rendelkezése semmis.

(2) Egyszemélyes társaság jön létre akkor is, ha egy többszemélyes társaság valamennyi üzletrészét ugyanaz a tag szerzi meg. A társaság egyszemélyessé válásától kezdődően az egyszemélyes társaságra vonatkozó szabályok szerint működik, de társasági szerződés helyett akkor kell alapító okiratot készíteni, ha az egyszemélyessé válástól számított egy éven belül nem jelent be újabb tagot.

(3) Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagjainak felelősségére a minősített többséget biztosító befolyásra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

3:194. § [Egyszemélyes társaság működése]

(1) Az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

(2) Egyszemélyes társaság a saját üzletrészét nem szerezheti meg.

(3) Ha az egyszemélyes társaság az üzletrész felosztása vagy a törzstőke felemelése folytán új tagokkal egészül ki és így többszemélyes társasággá válik, a tagok kötelesek az alapító okiratot társasági szerződésre módosítani.

XIII. Cím

Részvénytársaság

XXXI. Fejezet

Általános rendelkezések

3:195. § [A részvénytársaság fogalma]

A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényből álló alaptőkével működik, és a részvényes kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem köteles helytállni.

3:196. § [A részvénytársaság működési formája]

(1) Az a részvénytársaság, amelynek részvényeit tőzsdére bevezették, nyilvánosan működő részvénytársaságnak minősül, és cégnevében köteles a "nyilvánosan működő részvénytársaság" megjelölést vagy az "Nyit." rövidítést feltüntetni.

(2) Az a részvénytársaság, amelynek részvényei nincsenek bevezetve tőzsdére, zártkörűen működő részvénytársaságnak minősül, és cégnevében köteles a "zártkörűen működő részvénytársaság" megjelölést vagy a "Zrt." rövidítést feltüntetni.

(3) A működési forma megváltoztatásához a közgyűlés háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozatára van szükség; e határozat a zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánosan működő részvénytársasággá alakulása esetén a részvénytársaság részvényeinek tőzsdére történő bevezetésével, nyilvánosan működő részvénytársaság zártkörűen működő részvénytársasággá alakulása esetén a részvények tőzsdéről történő kivezetésével válik hatályossá.

3:197. § [Alaptőke]

(1) Az összes részvény névértékének összege a részvénytársaság alaptőkéje.

(2) A zártkörűen működő részvénytársaság alaptőkéje nem lehet kevesebb ötmillió forintnál. A nyilvánosan működő részvénytársaság alaptőkéje nem lehet kevesebb húszmillió forintnál.

(3) A pénzbeli hozzájárulás összege alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke harminc százalékánál.

(4) A részvény névértéken alul történő kibocsátása semmis. A névértéken aluli kibocsátásból eredő károkért harmadik személyekkel szemben a részvénytársaság nyilvántartásba való bejegyzését megelőzően történt kibocsátás esetén az alapítókat, a

nyilvántartásba való bejegyzést követően történt kibocsátás esetén a társaságot terheli felelősség a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint. Több alapítót a felelősség egyetemlegesen terheli.

(5) A részvény névértéke meghatározható az alaptőke mindenkori összegének hányadában (hányadrészvény). Ilyen esetben a részvényen a részvény által megtestesített hányadot kell feltüntetni, és az alaptőke összegét a részvényen nem kell megadni.

XXXII. Fejezet

A részvény

1. Általános szabályok, a részvény előállítási módja

3:198. § [A részvény]

(1) A részvény a kibocsátó részvénytársaságban gyakorolható tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező, forgalomképes értékpapír.

(2) Ha a részvénynek több tulajdonosa van, a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek számítanak; jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a részvényest terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen kötelesek helytállni.

3:199. § [A részvény előállítási módja]

(1) A zártkörűen működő részvénytársaság részvényei nyomdai úton vagy dematerializált formában állíthatók elő; a nyomdai úton előállított részvény dematerializált részvénnyé, a dematerializált részvény nyomdai úton előállított részvénnyé alakítható át.

(2) Nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei dematerializált formában állíthatók elő.

3:200. § [A nyomdai úton előállított és a dematerializált részvény fogalma]

(1) Nyomdai úton előállított részvény az erre feljogosított nyomda által előállított okirat, amely tartalmazza legalább

a) a kibocsátó részvénytársaság cégnevét és székhelyét;

b) a részvény sorszámát, sorozatát és névértékét;

c) az első részvényes nevét;

d) a kibocsátás alapjául szolgáló alapszabály, illetve alapszabály-módosítás keltét;

e) az alaptőke nagyságát vagy a részvény által megtestesített alaptőkehányadot, és a kibocsátott részvények számát;

f) a kibocsátó részvénytársaság képviselőinek a cégjegyzés szabályai szerinti aláírását; és

g) az értékpapír kódját.

(2) A nyomdai úton előállított részvény szükség szerint tartalmazza

a) a részvényfajtához, részvényosztályhoz, illetve részvénysorozathoz fűződő, az alapszabályban meghatározott jogokat;

b) a szavazati jog esetleges korlátozását;

c) a részvény átruházásának korlátozása vagy annak a részvénytársaság beleegyezéséhez kötése esetén a korlátozás tartalmát, vagy a részvénytársaság beleegyezési jogát.

(3) A dematerializált részvény olyan dematerializált értékpapír, amely a nyomdai úton előállított részvény tartalmi elemeit foglalja magában azzal az eltéréssel, hogy

a) a részvényes nevét, valamint az azonosításhoz szükséges egyéb adatait az értékpapírszámlavezető által a részvényes javára vezetett értékpapírszámla tartalmazza,

b) nincs sorszáma; és

c) nem tartalmazza a kibocsátó részvénytársaság képviselőinek aláírását.

(4) Ha a részvényben rögzített adatok megváltoznak, a társaság köteles a változással érintett nyomdai úton előállított részvényeket - az alaptőke felemelésénél megállapított szabályok megfelelő alkalmazásával - kicserélni vagy felülbélyegezni, dematerializált részvény esetén annak tartalmát módosítani.

3:201. § [A részvény kiadásának és jóváírásának feltételei]

(1) A részvényes a részvénytársaságnak a nyilvántartásba történő bejegyzése és az alaptőke vagy - ha a részvények névértéke és kibocsátási értéke eltérő - a részvények kibocsátási értékének teljes befizetése után igényelheti a neki járó nyomdai úton előállított részvény kiadását vagy a dematerializált részvény értékpapírszámlán történő jóváírását.

(2) A részvénytársaság az (1) bekezdésben foglaltak teljesülését követő harminc napon belül akkor is köteles intézkedni a részvények haladéktalan előállításáról, ha ilyen részvényesi igény nem merült fel.

(3) Semmis az a részvény, amelyet a részvénytársaságnak a nyilvántartásba történő bejegyzése és az alaptőke vagy a részvények kibocsátási értékének teljes befizetése előtt állítanak ki.

3:202. § [Összevont címletű részvény]

(1) Ha részvények nyomdai úton történő előállítása esetén több, azonos sorozatba tartozó részvényt - az alapszabály rendelkezése alapján vagy a részvényes kérésére -egy részvényokiratba foglalva állítanak elő, az összevont címletű részvénybe foglalt részvényekhez kapcsolódó jogok a részvényeket önállóan megilletik.

(2) A részvényes kérésére az összevont címletű részvényt kisebb címletű összevont részvényekre, illetve az alapszabályban az adott részvénysorozatra meghatározott névértékű részvényekre kell bontani, ha az átalakítás költségeit a részvényes megtéríti.

3:203. § [A részvény forgalomba hozatala]

(1) A részvények forgalomba hozatala zártkörűen vagy nyilvánosan történhet.

(2) Zártkörűen működő részvénytársaság részvényei nyilvánosan nem hozhatók forgalomba.

3:204. § [A részvényátruházás korlátozása]

(1) Ha a részvénytársaság a részvény átruházását az alapszabályban korlátozza vagy az átruházást a társaság beleegyezéséhez köti, e korlátozások harmadik személyekkel szemben akkor hatályosak, ha a korlátozás és annak tartalma a részvényből, dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla adataiból kitűnik.

(2) Ha a részvényre szerződéssel elővásárlási jogot, visszavásárlási jogot, eladási vagy vételi jogot kötöttek ki, az a részvénytársasággal, illetve harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha az a részvényből, dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla adataiból kitűnik.

3:205. § [Részvényátruházás a társaság beleegyezésével]

(1) Ha a társaság alapszabálya a részvények átruházásához a részvénytársaság beleegyezését írja elő, az alapszabályban meg kell határozni azokat az okokat is, amelyek a beleegyezés megtagadásához vezethetnek. A beleegyezésről való döntés az igazgatóság hatáskörébe tartozik.

(2) Ha az igazgatóság a részvényre vonatkozó átruházási szándék bejelentésétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, a beleegyezés megadottnak tekintendő.

3:206. § [Részvény jogosultjának megállapítása]

(1) Nyomdai úton előállított részvény tulajdonjogának nem átruházás jogcímén történő átszállása esetén az új részvényes kérésére az igazgatóság a tulajdonosváltozást a tulajdonszerzést igazoló okiratok alapján a részvény hátoldalán vagy toldatán - a tulajdonosváltozást igazoló okirat megjelölése mellett - átvezeti. A tulajdonosváltozás igazgatóság általi átvezetése a forgatmányi láncolat részét képezi.

(2) Dematerializált részvény nem átruházás jogcímén történő megszerzése esetén a korábbi részvényes értékpapírszámlájának megterhelését és a megszerzendő részvényeknek az új részvényes értékpapírszámláján való jóváírását az értékpapírszámlavezető az új részvényes kérelmére, a tulajdonszerzést igazoló okirat alapján hajtja végre.

2. Saját részvény

3:207. § [Saját részvény]

(1) A részvénytársaság az alaptőke huszonöt százalékát meg nem haladó mértékben megszerezheti az általa kibocsátott részvényeket. A saját részvények mértékének megállapításánál a részvénytársaság tulajdonaként kell figyelembe venni a részvénytársaság közvetlen vagy közvetett befolyása alatt álló jogi személyek tulajdonában álló részvényeket is, a befolyás mértékének megfelelő arányban. A részvénytársaság tulajdonában álló részvényként kell figyelembe venni azokat a részvényeket is, amelyeket tulajdonosuk a részvénytársaság javára szerzett meg vagy tart magánál.

(2) A részvénytársaság az alapítás vagy az alaptőke felemelése során nem szerezheti meg saját részvényeit.

(3) Tilos azoknak a részvényeknek saját részvényként történő megszerzése, amelyek névértékének, illetve kibocsátási értékének teljes befizetése vagy rendelkezésre bocsátása nem történt meg.

(4) A részvénytársaság saját részvényeit ellenérték fejében akkor szerezheti meg, ha az osztalékfizetés feltételei fennállnak. A saját részvények ellenértékét a társaság az osztalékként kifizethető vagyon terhére fizetheti ki.

3:208. § [Döntéshozatal a saját részvény megszerzéséről]

(1) A saját részvény megszerzésének feltétele, hogy a közgyűlés - a megszerezhető részvények fajtájának, osztályának, számának, névértékének, visszterhes megszerzés esetén az ellenérték legmagasabb összegének meghatározása mellett - előzetesen felhatalmazza az igazgatóságot a saját részvény megszerzésére. A felhatalmazás tizennyolc hónapos időtartamra szól.

(2) Nincs szükség a közgyűlés által adott előzetes felhatalmazásra, ha a részvények megszerzésére a részvénytársaságot közvetlenül fenyegető súlyos károsodás elkerülése érdekében kerül sor. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek felvásárlására irányuló nyilvános vételi ajánlattétel esetén.

(3) Nincs szükség a saját részvények megszerzéséhez a közgyűlés által adott előzetes felhatalmazásra, ha a részvénytársaság a részvényeket a részvénytársaságot megillető követelés kiegyenlítését célzó bírósági eljárás keretében vagy átalakulás során szerzi meg.

(4) Az igazgatóság a soron következő közgyűlésen köteles tájékoztatást adni a saját részvények megszerzésének indokáról, a megszerzett részvények számáról, össznévértékéről, valamint e részvényeknek a részvénytársaság alaptőkéjéhez viszonyított arányáról és a kifizetett ellenértékről.

3:209. § [A jogsértéssel megszerzett saját részvény]

Ha a részvénytársaság saját részvényének megszerzése során jogszabályba ütköző módon járt el, köteles az így szerzett saját részvényt, vagy ha ezek mennyisége nem állapítható meg, akkor valamennyi saját részvényét a megszerzéstől számított egy éven belül az alaptőke leszállításával bevonni.

3:210. § [Részvényesi jogok gyakorlása saját részvénnyel]

(1) A részvénytársaság a saját részvénnyel részvényesi jogokat nem gyakorolhat.

(2) A közgyűlés határozatképességének megállapításánál, valamint a jegyzési (átvételi) elsőbbségi jog gyakorlásánál a saját részvényt figyelmen kívül kell hagyni.

(3) A saját részvényre eső osztalékot az osztalékra jogosult részvényeseket megillető részesedésként kell - részvényeik névértékének arányában - számításba venni.

3:211. § [Az eltérő szabályozás tilalma]

Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a saját részvény megszerzésének feltételeire vagy a saját részvénnyel gyakorolható jogokra vonatkozóan az e törvényben meghatározott szabályoknál a társaságra nézve enyhébb követelményeket ír elő.

3. Pénzügyi segítség részvényszerzéshez

3:212. § [Pénzügyi segítségnyújtás korlátozása]

Nyilvánosan működő részvénytársaság az általa kibocsátott részvények megszerzéséhez csak piaci feltételek mellett, osztalékfizetésre felhasználható vagyona terhére nyújthat harmadik személynek pénzügyi segítséget feltéve, hogy ehhez az igazgatóság előterjesztése alapján a közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatával hozzájárult.

4. Részvényfajták, részvényosztályok, részvénysorozatok

3:213. § [Részvényfajták, részvényosztályok, részvénysorozatok]

(1) A részvénytársaság által kibocsátható részvényfajták:

a) törzsrészvény;

b) elsőbbségi részvény;

c) dolgozói részvény;

d) kamatozó részvény;

e) visszaváltható részvény.

(2) Az elsőbbségi részvényfajtán belül a részvények az elsőbbséggel érintett részvényesi jogok szerint különböző részvényosztályokba tartozhatnak, egy részvényosztályon belül eltérő tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények kerülhetnek kibocsátásra.

(3) Egy részvényfajtán vagy részvényosztályon belül több részvénysorozat bocsátható

ki.

3:214. § [Törzsrészvény]

(1) Törzsrészvény az olyan részvény, amely nem tartozik az elsőbbségi, a dolgozói, a kamatozó, a visszaváltható vagy az alapszabályban nevesített egyéb részvényfajtába.

(2) A részvénytársaság által kibocsátott törzsrészvények össznévértékének mindenkor meg kell haladnia a részvénytársaság alaptőkéjének a felét.

3:215. § [Elsőbbségi részvény]

(1) A részvénytársaság alapszabálya az erre vonatkozó feltételek meghatározásával rendelkezhet olyan részvény kibocsátásáról, amely más részvényfajtával szemben a részvényesnek meghatározott előnyt biztosít.

(2) Az alapszabály az elsőbbségi részvényfajtán belül

a) osztalékelsőbbséget;

b) a részvénytársaság jogutód nélkül történő megszűnése esetén a felosztásra kerülő vagyonból történő részesedés elsőbbségét;

c) a szavazati joggal összefüggő elsőbbséget;

d) vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbséget;

e) elővásárlási jogot; valamint

f) az a)-e) pontok szerinti elsőbbségi jogosultságok közül egyidejűleg többet is biztosító részvényosztályokat határozhat meg.

(3) Az alapszabály a feltételek meghatározása mellett rendelkezhet olyan elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvénysorozat kibocsátásáról, amelynek részvényeit a részvényes kérésére a társaság más elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvényre vagy törzsrészvényre köteles átcserélni, vagy amelynek részvényeit a részvénytársaság saját döntése alapján cserélheti át más elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvényre vagy törzsrészvényre.

3:216. § [Osztalékelsőbbségi részvény]

(1) Az osztalékelsőbbséget biztosító részvény a részvényesek között felosztható adózott eredményből a más részvényfajtába és részvényosztályba tartozó részvényeknél kedvezőbb mértékben jogosít osztalékra.

(2) Ha az osztalékelsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jogot az alapszabály korlátozza vagy kizárja, és a részvénytársaság valamely üzleti évben nem fizet osztalékot az osztalékelsőbbségi részvényeseknek, vagy a kifizetett osztalék nem éri el az osztalékelsőbbségi részvény alapján járó osztalék mértékét, az osztalékelsőbbségi részvény alapján a szavazati jog a következő üzleti évre vonatkozó éves beszámoló elfogadásáig korlátozás nélkül gyakorolható.

3:217. § [Szavazatelsőbbségi részvény]

(1) A szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvény alapján a részvényes az alapszabályban meghatározott mértékű többszörös szavazati jogot gyakorolhat. Nyilvánosan működő részvénytársaságnál az egy részvényhez kapcsolódó szavazati jog nem haladhatja meg a részvény névértékéhez igazodó szavazati jog tízszeresét; az alapszabály ettől eltérő rendelkezése semmis.

(2) Vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény alapján az ilyen részvénnyel rendelkező jelenlévő részvényesek egyszerű többségének igenlő szavazata mellett - ha a szavazatelsőbbséget biztosító részvényből egy részvény került kibocsátásra, az e

részvénnyel rendelkező részvényes igenlő szavazatával - hozható meg a közgyűlési határozat.

3:218. § [Vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény]

(1) A vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény alapján a részvényesek az alapszabályban meghatározott módon és eljárási rendben jogosultak az igazgatóság egy vagy több tagjának a kijelölésére, akik a kijelölés elfogadásával az igazgatóság tagjává válnak.

(2) Ha az elsőbbségi részvényesek az alapszabályban előírt eljárási rendben és az ott meghatározott határidőn belül nem jelölik ki a vezető tisztségviselőt, a vezető tisztségviselő megválasztásának joga az erre egyébként jogosult társasági szervet illeti meg az általános szabályok szerint.

(3) Az elsőbbségi részvényesek jogosultak az általuk kijelölt igazgatósági tag visszahívására. Az alapszabályban meghatározott feltételek bekövetkezte esetén az elsőbbségi részvényesek kötelesek az általuk kijelölt igazgatósági tag visszahívására. Ha e kötelezettségüknek az alapszabályban meghatározott határidőn belül nem tesznek eleget, a visszahívás joga a vezető tisztségviselők visszahívására egyébként jogosult társasági szervet illeti meg. A visszahívott vezető tisztségviselő helyett ilyen esetben is az elsőbbségi részvényesek jelölhetnek ki új vezető tisztségviselőt.

(4) Vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény nem bocsátható ki, ha a részvénytársaságnál az igazgatóság jogkörét vezérigazgató gyakorolja.

(5) A felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény alapján a felügyelőbizottsági tag kijelölésére, illetve visszahívására az (1)-(3) bekezdésben foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(6) Nyilvánosan működő részvénytársaság nem bocsáthat ki vezető tisztségviselő, illetve felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvényt.

3:219. § [Elővásárlási jogot biztosító részvény]

(1) A zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya rendelkezhet olyan részvényosztály kibocsátásáról, amelynek alapján a részvényest a részvénytársaság által kibocsátott, adásvétel útján átruházni kívánt részvényekre elővásárlási jog illeti meg.

(2) Ha a részvényes az átruházási szándék és a kapott vételi ajánlat feltételeinek közlésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy elővásárlási jogával nem kíván élni.

3:220. § [Nyilvánosan működő részvénytársaság elsőbbségi részvényei]

Ha a zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánosan működő részvénytársasággá kíván alakulni, a vezető tisztségviselő, vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó, illetve az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényeit, valamint az olyan elsőbbségi részvényeit, amelyek osztalékelsőbbségre, illetve likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségre vonatkozó jogosultságon kívül együttesen egyéb elsőbbségi jogokat testesítenek meg, a tőzsdei bevezetést megelőzően át kell alakítani a nyilvánosan működő részvénytársaságok által is kibocsátható elsőbbségi részvénnyé vagy törzsrészvénnyé.

3:221. § [Dolgozói részvény kibocsátása]

(1) Dolgozói részvény a részvénytársaságnál teljes, illetve részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára - ingyenesen vagy a részvény névértékénél alacsonyabb, kedvezményes áron - bocsátható ki.

(2) Ha az alapszabály a dolgozói részvényhez osztalékelsőbbségi jogot kapcsol, e jog az osztalékelsőbbséget biztosító részvényosztályba tartozó részvényekkel rendelkező részvényeseket követően gyakorolható.

(3) A dolgozói részvényt a részvénytársaság alaptőkéjének felemelésével egyidejűleg, legfeljebb a felemelt alaptőke tizenöt százalékáig lehet forgalomba hozni.

3:222. § [A dolgozói részvény átruházása és öröklése]

(1) A dolgozói részvény érvényesen a részvénytársaság munkavállalóira és azokra ruházható át, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja.

(2) Ha a munkavállaló munkaviszonya megszűnik, és emiatt dolgozói részvény megszerzésére már nem jogosult, dolgozói részvényeit a munkaviszonya megszűnésétől számított hat hónap elteltét követő első közgyűlésig átruházhatja.

(3) A dolgozói részvény tulajdonosának halála esetén az örökös

a) ha hagyatéki eljárásra nem került sor, az örökhagyó halálától;

b) hagyatéki eljárás esetén a hagyaték teljes hatályú átadásáról rendelkező hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése napjától;

c) öröklési per esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedése napjától számított hat hónap elteltét követő első közgyűlésig ruházhatja át a dolgozói részvényt.

(4) Ha a volt munkavállaló a (2) bekezdésben foglaltak szerint, illetve az örökös a számára biztosított határidő alatt a dolgozói részvényt nem ruházta át, a részvénytársaság a határidőt lezáró közgyűlésen határozhat a dolgozói részvény bevonásáról vagy arról, hogy a dolgozói részvényt más részvényfajtává átalakítva értékesíti. Ebben az esetben a volt munkavállalót, illetve örökösét a részvény névértéke illeti meg, amelyet a részvény bevonásától vagy átruházásától számított harminc napon belül kell kifizetni.

3:223. § [Kamatozó részvény]

(1) Az alapszabály az alaptőke tíz százalékát meg nem haladó mértékben rendelkezhet előre meghatározott mértékű kamatra jogosító részvény kibocsátásáról.

(2) A kamatozó részvény tulajdonosát a részvényhez fűződő egyéb jogokon felül a részvény névértéke után a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből az alapszabályban meghatározott módon számított kamat illeti meg. Nem fizethető a részvényesnek kamat, ha ennek következtében a részvénytársaság saját tőkéje nem érné el a részvénytársaság alaptőkéjét.

3:224. § [Visszaváltható részvény]

(1) Az alapszabály az alaptőke húsz százalékát meg nem haladó mértékben rendelkezhet olyan részvény kibocsátásáról, amely alapján a részvényre vonatkozóan

a) a részvénytársaságot vételi jog;

b) a részvényest eladási jog; vagy

c) a részvénytársaságot vételi jog és a részvényest eladási jog illeti meg.

(2) A részvénytársaság olyan részvény vonatkozásában élhet vételi jogával vagy teljesítheti a részvényes eladási jogából fakadó kötelezettségeit, amelyekre vonatkozóan a részvényes a teljes névértéket, illetve kibocsátási értéket megfizette, és a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a részvénytársaság rendelkezésére bocsátotta.

(3) A részvénytársaság nem gyakorolhatja a vételi jogból fakadó jogait és nem teljesítheti az eladási jogból fakadó kötelezettségeit, ha a részvénytársaság osztalék

fizetéséről sem határozhatna. A vételi, illetve eladási jog gyakorlásához a szükséges fedezet megállapításával összefüggésben a beszámolóban, illetve a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni. (4) A társaság a visszaváltott részvényeket az alaptőke kötelező leszállításának szabályai szerint bevonja.

3:225. § [Egyéb részvényfajták]

A részvénytársaság az e törvényben meghatározottakon kívül más részvényfajta vagy részvényosztály kibocsátását akkor határozhatja el, ha az alapszabályban meghatározza a kibocsátandó részvények által megtestesített tagsági jogok tartalmát és mértékét.

5. Részvényutalvány, ideiglenes részvény

3:226. § [Részvényutalvány]

A részvénytársaság alapításának, illetve az alaptőke felemelésének a nyilvántartásba való bejegyzése előtt a vagyoni hozzájárulást teljesítő személy kérésére a társaság olyan okiratot állít ki, amely tartalmazza a jogosult nevét, valamint a teljesített vagyoni hozzájárulás összegét, és az ellenkező bizonyításáig igazolja az okiratban meghatározott személynek a részvénytársasággal szemben fennálló jogait és kötelességeit.

3:227. § [Az ideiglenes részvény fogalma]

(1) A részvénytársaság alapításának, illetve az alaptőke felemelésének a nyilvántartó bíróság által történő bejegyzését követően az alaptőke, a felemelt alaptőke, illetve a részvények kibocsátási értékének teljes befizetéséig terjedő időszakra a részvényes által átvenni vállalt vagy az általa jegyzett részvényre teljesített vagyoni hozzájárulás összegéről ideiglenes részvényt kell előállítani. Semmis az az ideiglenes részvény, amelyet a részvénytársaság nyilvántartásba vételét megelőzően vagy a ténylegesen teljesített vagyoni hozzájárulást meghaladó értékben állítanak ki.

(2) Az ideiglenes részvény értékpapír, amelyre a részvényre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy az ideiglenes részvény átruházása a társasággal szemben az ideiglenes részvény tulajdonosának a részvénykönyvbe történő bejegyzésével válik hatályossá.

3:228. § [Az ideiglenes részvény előállítása és tartalma]

(1) Az ideiglenes részvény az alapszabály rendelkezésének megfelelően nyomdai úton vagy dematerializált formában egyaránt előállítható függetlenül attól, hogy a részvény milyen formában kerül előállításra.

(2) Ha az ideiglenes részvény dematerializált formában kerül előállításra, a részvényes értékpapírszámláján akkor lehet az ideiglenes részvényt jóváírni, amikor a részvényes az alapszabálynak megfelelően teljesíti vagyoni hozzájárulását vagy annak első részletét.

(3) A nyomdai úton előállított ideiglenes részvényen vagy dematerializált ideiglenes részvény esetén az értékpapírszámlán fel kell tüntetni a részvényes által az ideiglenes részvény kibocsátásáig befizetett összeget. Az ideiglenes részvény kibocsátását követően a részvényes által teljesített további vagyoni hozzájárulás összegét a részvényes kérésére az ideiglenes részvényen fel kell tüntetni, vagy az ideiglenes részvény érvénytelenné nyilvánításával egyidejűleg új ideiglenes részvényt kell kibocsátani.

3:229. § [Az ideiglenes részvény alapján gyakorolható jogok]

(1) Az ideiglenes részvénnyel a részvényes részvényesi jogait az általa már teljesített vagyoni hozzájárulás mértékével arányosan gyakorolja. Elsőbbségi részvény esetén nem illeti meg elsőbbségi jog a részvényest mindaddig, amíg teljes vagyoni hozzájárulását nem teljesíti. Ilyen esetben az elsőbbségi részvényes a törzsrészvények tulajdonosait megillető részvényesi jogok gyakorlására jogosult.

(2) Ha a részvényes az ideiglenes részvényt másra átruházza, a részvénytársasággal szemben az általa átvenni vállalt vagy jegyzett részvényekre teljesítendő vagyoni hozzájárulásából eredő tartozásáért készfizető kezesként felel. Az ideiglenes részvény többszöri átruházása esetén a készfizető kezesi felelősség valamennyi volt részvényest egyetemlegesen terheli.

(3) A részvények előállításakor az igazgatóság határidő kitűzésével felszólítja a részvényeseket a nyomdai úton előállított ideiglenes részvényeik benyújtására és a nyomdai úton előállított részvények átvételére. A határidőben be nem nyújtott ideiglenes részvényeket a társaság az igazgatóság határozatával érvénytelennek nyilvánítja. A nyomdai úton előállított részvények kiadására és a dematerializált részvényeknek a részvényes értékpapírszámláján való jóváírására az ideiglenes részvény benyújtása vagy az ideiglenes részvény érvénytelenné nyilvánítása után kerülhet sor.

(4) Dematerializált formában előállított ideiglenes részvények esetén a részvények előállításakor az ügyvezetés köteles eljárni az ideiglenes részvényeknek a központi értékpapírszámláról és az értékpapírszámlákról történő törlése érdekében.

6. Részvénykönyv

3:230. § [A részvénykönyv fogalma]

(1) A részvénytársaság a részvényesekről - ideértve az ideiglenes részvények tulajdonosait is - részvénykönyvet vezet, amelyben nyilvántartja a részvényes - közös tulajdonban álló részvény esetén a közös képviselő - nevét, lakóhelyét vagy székhelyét, részvénysorozatonként a részvényes részvényeinek vagy ideiglenes részvényeinek darabszámát, tulajdoni részesedésének mértékét.

(2) Ha a kibocsátott részvényben rögzített olyan adat változik meg, amelyet a részvénykönyvben is nyilvántartanak, a részvénykönyv adatait az ügyvezetés módosítja.

(3) A részvénykönyvet a részvénytársaság igazgatósága vezeti. Az igazgatóság a részvénykönyv vezetésére megbízást adhat; nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a megbízás tényét és a megbízott személyi adatait a Cégközlönyben közzé kell tenni.

3:231. § [A részvénykönyvi bejegyzés és törlés, valamint ezek joghatásai]

(1) A részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait akkor gyakorolhatja, ha őt a részvénykönyvbe bejegyezték. A részvénykönyvbe történő bejegyzés elmaradása a részvényesnek a részvény feletti tulajdonjogát nem érinti.

(2) Az alakilag igazolt részvényest a részvénykönyv vezetőjénél előterjesztett kérelmére be kell jegyezni a részvénykönyvbe. A bejegyzett részvényest kérelme alapján törölni kell a részvénykönyvből.

(3) A részvénykönyv vezetője akkor tagadhatja meg az alakilag igazolt részvényes bejegyzési kérelmének teljesítését, ha a részvényes a részvényét jogszabálynak vagy az alapszabálynak a részvény átruházására vonatkozó szabályait sértő módon szerezte meg.

(4) A részvénykönyvből törölt adatoknak megállapíthatónak kell maradniuk.

(5) A részvénykönyv vezetése során hozott határozatok társasági határozatoknak minősülnek.

3:232. § [A részvénykönyvi adatok nyilvánossága]

(1) A részvénykönyvbe bárki betekinthet. A betekintés lehetőségét a részvénytársaság vagy a részvénykönyv vezetésével megbízott személy a székhelyén munkaidőben folyamatosan biztosítani köteles.

(2) Akire vonatkozóan a részvénykönyv fennálló vagy törölt adatot tartalmaz, a részvénykönyv rá vonatkozó részéről a részvénykönyv vezetőjétől másolatot igényelhet. A másolatot öt napon belül, ingyenesen kell kiadni a jogosultnak.

3:233. § [A tulajdonosi megfeleltetés átvezetése a részvénykönyvben]

A nyilvánosan működő részvénytársaságnál a társaság kezdeményezésére történő tulajdonosi megfeleltetés esetén a részvénykönyv vezetője a részvénykönyvben szereplő, a tulajdonosi megfeleltetés időpontjában hatályos valamennyi adatot törli, és ezzel egyidejűleg a tulajdonosi megfeleltetés eredményének megfelelő adatokat a részvénykönyvbe bejegyzi.

XXXIII. Fejezet

A részvénytársaság alapítása

3:234. § [Az alapítás zártkörűsége]

Tilos a részvénytársaság alapítása során a részvénytársaság részvényeseit és alaptőkéjét nyilvános felhívás útján gyűjteni.

3:235. § [Az alapszabály tartalma]

(1) Az alapszabálynak - az általánosan kötelező tartalmi elemeken túl - tartalmaznia kell

a) az alapítók nyilatkozatát az összes részvény átvételére vonatkozó kötelezettségvállalásról és a részvényeknek az alapítók közötti megoszlásáról;

b) az alapítás során kibocsátandó részvények számát, névértékét, illetve kibocsátási értékét, valamint a részvények előállításának módját;

c) a közgyűlés összehívásának módját, a szavazati jog gyakorlásának feltételét és módját; és

d) az első könyvvizsgáló személyét.

(2) Az alapítók érvényesen az alapszabályban rendelkezhetnek:

a) a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás tárgyáról, értékéről, szolgáltatásának időpontjáról, az ellenében adandó részvények számáról, névértékéről, a hozzájárulást szolgáltató személyről, ideértve nevét, lakóhelyét illetve székhelyét, továbbá a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásnak az alapszabály szerinti értékét előzetesen felülvizsgáló könyvvizsgáló vagy szakértő személyéről, ideértve nevét, székhelyét, illetve lakóhelyét;

b) az egyes részvényfajtákhoz, részvényosztályokhoz, illetve részvénysorozatokhoz kapcsolódó jogokról és a részvényekhez fűződő egyes jogok esetleges korlátozásáról; a részvények más részvényfajtába, részvényosztályba, illetve részvénysorozatba tartozó részvényre történő átalakításának szabályairól; valamint az egyes részvényfajtához, illetve részvényosztályhoz tartozó részvények számáról, névértékéről, illetve kibocsátási értékéről részvénysorozatonként;

c) az átváltoztatható vagy jegyzési jogot biztosító kötvények sorozatáról, számáról, névértékéről és a kötvényekre vonatkozó szabályokról;

d) a részvények átruházásának korlátozásáról vagy annak a részvénytársaság beleegyezéséhez kötéséről;

e) a részvények kötelező bevonásával kapcsolatban szükséges rendelkezésekről;

f) az igazgatóság felhatalmazásáról - a visszaváltható részvényhez kapcsolódó jogok gyakorlásával, a saját részvény megszerzésével, osztalékelőleg fizetésével, valamint az alaptőkének az alaptőkén felüli vagyon terhére történő felemelésével kapcsolatban -közbenső mérleg elfogadására.

3:236. § [Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás]

(1) Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatása esetén az alapszabályhoz mellékelni kell könyvvizsgáló vagy az adott vagyontárgy értékeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkező szakértő jelentését, amely tartalmazza a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékelését. A könyvvizsgálónak vagy szakértőnek a jelentésben nyilatkoznia kell arról, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásnak az alapítók által előzetesen megállapított értéke egyensúlyban van-e az ellenében adandó részvények számával, névértékével.

(2) Nincs szükség könyvvizsgálói vagy szakértői jelentésre, ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást nyújtó részvényes a szolgáltatás időpontjához képest három hónapnál nem régebbi, könyvvizsgáló által ellenőrzött beszámolóval rendelkezik, amely a hozzájárulás tárgyát képező vagyontárgy értékét tartalmazza, vagy ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás olyan vagyontárgyakból áll, amelyeknek tőzsdén jegyzett ára van.

3:237. § [A nyilvántartásba vétel feltételei]

(1) A részvénytársaság nyilvántartásba vételére azt követően kerülhet sor, ha a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig

a) a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az alapszabályban átvenni vállalt részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább huszonöt százalékát befizették; és

b) a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást - kivéve, ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értéke az alaptőke huszonöt százalékát nem éri el - a részvénytársaság rendelkezésére bocsátották.

(2) A részvényes legkésőbb a részvénytársaság nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül köteles a részvények teljes névértékét, illetve kibocsátási értékét a részvénytársaság részére befizetni és a nyilvántartásba vételtől számított három éven belül köteles a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást teljes egészében a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani.

(3) Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a vagyoni hozzájárulásokkal kapcsolatban az e §-ban meghatározottnál későbbi teljesítési határidőt ír elő.

XXXIV. Fejezet

Részvényesi jogok és kötelezettségek

3:238. § [A részvényesek egyenlősége]

Tilos a részvényesi jogok gyakorlásával összefüggésben az azonos részvénysorozatba tartozó részvényekkel rendelkező részvényesek közötti hátrányos különbségtétel.

3:239. § [A részvényesi minőség igazolása]

(1) A részvényes a részvényesi jogok gyakorlására a társasággal szemben a részvény vagy letéti, illetve tulajdonosi igazolás alapján, a részvénykönyvbe történő bejegyzést követően jogosult.

(2) Értékpapírletétbe helyezett, nyomdai úton előállított részvény esetén az értékpapírletét-kezelő köteles a részvényes kérésére a részvényről letéti igazolást kiállítani.

(3) Dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla-vezető köteles a részvényes kérésére a részvényről tulajdonosi igazolást kiállítani.

(4) A letéti és a tulajdonosi igazolásnak tartalmaznia kell a részvénytársaság cégnevét, a részvényfajtát, a részvény darabszámát, az értékpapír letéti számla vagy értékpapírszámla vezetőjének cégnevét és cégszerű aláírását, a részvényes nevét, valamint lakóhelyét vagy székhelyét. A közgyűlésen való részvételi jog gyakorlásához kiállított letéti és tulajdonosi igazolás a közgyűlés vagy a megismételt közgyűlés napjáig érvényes.

(5) A tulajdonosi igazolás kiállítását követően az értékpapírszámla-vezető az értékpapírszámlán a részvényre vonatkozó változást a tulajdonosi igazolás egyidejű visszavonása mellett vezethet át. A letéti igazolást az értékpapírletét-kezelőnek vissza kell vonnia, ha annak kiállítását követően a részvényt a tulajdonos vagy képviselője rendelkezésére bocsátja.

(6) A nyilvánosan működő részvénytársaságnál a részvényesi jogok gyakorlásához nincs szükség tulajdonosi igazolásra, ha a jogosultság megállapítására tulajdonosi megfeleltetés útján kerül sor.

3:240. § [A részvényes képviselete]

(1) A részvényes részvényesi jogait képviselő útján is gyakorolhatja. Nem láthatja el a részvényes képviseletét a vezető tisztségviselő, a felügyelőbizottsági tag és a könyvvizsgáló.

(2) Ha a részvényest több képviselő képviseli, és ezek egymástól eltérően szavaznak vagy nyilatkoznak, valamennyiük által leadott szavazat, illetve megtett nyilatkozat semmis.

3:241. § [A részvényesi meghatalmazott]

A részvényes jogainak a társasággal szemben való gyakorlására részvényesi meghatalmazottat bízhat meg, aki a részvénytársasággal szemben a részvénykönyvbe való bejegyzést követően a részvényesi jogokat saját nevében, a részvényes javára gyakorolja.

3:242. § [Közgyűlésen való részvétel joga]

A részvényes jogosult a közgyűlésen részt venni, felvilágosítást kérni, valamint észrevételt és indítványt tenni, szavazati joggal rendelkező részvény birtokában szavazni.

3:243. § [Tájékoztatáshoz való jog]

(1) A közgyűlés napirendjére tűzött ügyre vonatkozóan az igazgatóság köteles minden részvényesnek a napirendi pont tárgyalásához a szükséges tájékoztatást megadni, úgy, hogy a részvényes - a közgyűlés napja előtt legalább nyolc nappal benyújtott írásbeli kérelmére - a szükséges felvilágosítást legkésőbb a közgyűlés napja előtt három nappal megkapja.

(2) Az igazgatóság a beszámolónak és az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság jelentésének lényeges adatait a közgyűlést megelőzően legalább tizenöt nappal köteles a részvényesek tudomására hozni.

(3) Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a részvényesek tájékoztatáshoz való jogát korlátozza vagy kizárja.

3:244. § [Napirend kiegészítésére való jog]

(1) Ha a zártkörűen működő részvénytársaságban együttesen a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező részvényesek a napirend kiegészítésére - a napirend részletezettségére vonatkozó szabályoknak megfelelő - javaslatot tesznek, a megjelölt kérdést napirendre tűzöttnek kell tekinteni, ha a javaslatot a közgyűlési meghívó kézhezvételétől számított nyolc napon belül közlik a tagokkal és az igazgatósággal.

(2) Ha a nyilvánosan működő részvénytársaságban együttesen a szavazatok legalább egy százalékával rendelkező részvényesek a napirend kiegészítésére vonatkozó - a napirend részletezettségére vonatkozó szabályoknak megfelelő - javaslatukat a közgyűlés összehívásáról szóló hirdetmény megjelenésétől számított nyolc napon belül közlik az igazgatósággal, az igazgatóság a kiegészített napirendről a javaslat vele való közlését követően hirdetményt tesz közzé. A hirdetményben megjelölt kérdést napirendre tűzöttnek kell tekinteni.

(3) A nyilvánosan működő részvénytársaságban a kisebbségi jogok gyakorlására együttesen a szavazatok legalább egy százalékával rendelkező részvényesek jogosultak.

(4) Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a napirend kiegészítését az e törvényben meghatározottnál nagyobb arányú szavazati joghoz köti vagy amely e jog gyakorlására az e törvényben meghatározottnál rövidebb határidőt szab.

3:245. § [Szavazáshoz való jog]

(1) A részvény a névértékével arányos mértékű szavazati jogot biztosít. Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely az e törvényben meghatározott eseteken kívül egyes részvényekhez többletszavazati jogot fűz.

(2) Nem gyakorolhatja szavazati jogát a részvényes, amíg esedékes vagyoni hozzájárulását nem teljesítette.

3:246. § [Részvényesek részére történő kifizetés feltételei]

(1) A részvénytársaság saját tőkéjéből a részvényes javára, annak tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a részvénytársaság fennállása során az e törvényben meghatározott esetekben és - az alaptőke leszállításának esetét kivéve - a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a részvénytársaság saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a részvénytársaság alaptőkéjét, továbbá ha a kifizetés veszélyeztetné a társaság fizetőképességét.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában kifizetésnek minősül minden pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni juttatás, kivéve az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott dolgozói részvény, valamint az alaptőkén felüli vagyon alaptőkévé alakításával felemelt alaptőkéből ellenérték nélkül juttatott részvény juttatása.

(3) Kamatozó részvény kivételével a részvénytársaság kamatot a részvény után nem fizethet.

(4) A zártkörűen működő részvénytársaságnak együttesen a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező részvényesei, a nyilvánosan működő részvénytársaságnak együttesen a szavazatok legalább egy százalékával rendelkező részvényesei, valamint a részvénytársaság azon hitelezői, akiknek a kifizetés időpontjában még nem esedékes követelése eléri az alaptőke tíz százalékát, a kifizetésről szóló döntés meghozatalától a kifizetéstől számított egyéves jogvesztő határidő lejártáig a költségek megelőlegezésével egyidejűleg kérhetik a nyilvántartó bíróságtól könyvvizsgáló kirendelését a kifizetés jogszerűségének megvizsgálása céljából.

(5) Azokat a kifizetéseket, amelyeket az (1) bekezdés rendelkezései ellenére teljesítettek, a részvénytársaság felszólítására a társaság részére vissza kell fizetni.

(6) E § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a részvényes javára nem tagsági viszonyon alapuló kifizetésekre is, ha azok összeegyeztethetetlenek a felelős társasági gazdálkodás követelményeivel.

3:247. § [Osztalék]

(1) A részvénytársaságnak a felosztható és a közgyűlés által felosztani rendelt eredményéből a részvényest részvénye névértékével arányos osztalék illeti meg. Osztalékra az a részvényes jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő közgyűlés időpontjában a részvénykönyvben szerepel. Az osztalék akkor teljesíthető nem pénzbeli juttatás formájában, ha erre az alapszabály lehetőséget ad. A részvényes az osztalékra a már teljesített vagyoni hozzájárulása alapján jogosult.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazására az alapszabályban az egyes részvényosztályokra meghatározott jogok figyelembevételével kerülhet sor.

3:248. § [Osztalékelőleg]

(1) A közgyűlés vagy az alapszabály felhatalmazása alapján az igazgatóság két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről határozhat, ha

a) a közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel;

b) a kifizetés nem haladja meg az utolsó beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét; és

c) a társaságnak a helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökken az alaptőke összege alá.

(2) Osztalékelőleg fizetéséről az igazgatóság javaslata alapján lehet határozni. Ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, az igazgatóság javaslatához a felügyelőbizottság jóváhagyása szükséges.

(3) Ha az osztalékelőleg kifizetését követően elkészülő éves beszámolóból az állapítható meg, hogy osztalékfizetésre nincs lehetőség, az osztalékelőleget a részvényesek a társaság felhívására kötelesek visszafizetni.

3:249. § [Az eltérő szabályozás tilalma]

Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a társaság által teljesített kifizetésekre az e fejezetben foglaltaknál a részvényesekre nézve kedvezőbb szabályokat állapít meg.

3:250. § [A részvényes kötelezettségei]

(1) A részvényes köteles az általa átvett, illetve jegyzett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének megfelelő pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. A részvényes e kötelezettségek alól - az alaptőke leszállítás esetét kivéve - érvényesen nem mentesíthető.

(2) A részvényes az alapszabályban meghatározott határidőn belül a részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének befizetésére akkor köteles, amikor az

igazgatóság az alapszabályban meghatározott feltételek szerint erre felszólítja. A részvényes fizetési kötelezettségének a felszólítást megelőzően is eleget tehet.

(3) Ha a részvényes részvényesi jogviszonya a vállalt vagyoni hozzájárulás határidőben való teljesítésének elmulasztása miatt szűnt meg, és a részvényes által átvenni vállalt, illetve jegyzett részvényekre jutó vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettségét más személy nem vállalja át, az alaptőkét a volt részvényes által vállalt vagyoni hozzájárulás mértékével le kell szállítani.

(4) A késedelembe esett részvényest az általa teljesített vagyoni hozzájárulás értéke az alaptőke leszállítását követően, illetve akkor illeti meg, amikor a helyébe lépő részvényes vagyoni hozzájárulását a részvénytársasággal szemben teljesíti.

XXXV. Fejezet

A részvénytársaság szervezete

1. A közgyűlés

3:251. § [A közgyűlés]

(1) A részvénytársaság legfőbb szerve a közgyűlés.

(2) Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, valamint vezető állású munkavállalók hosszú távú díjazása és ösztönzési rendszere irányelveinek meghatározása.

(3) Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekről nem lehet közgyűlés tartása nélkül határozatot hozni.

3:252. § [A közgyűlés összehívásának általános szabályai]

(1) A közgyűlést az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer össze kell hívni az éves beszámoló, valamint a nyereségfelosztás megtárgyalása és az e kérdésekben való döntéshozatal végett. Az igazgatóság bármikor jogosult rendkívüli közgyűlést összehívni.

(2) A közgyűlésre szóló meghívó az általánosan kötelező tartalmi elemeken túl tartalmazza

a) a közgyűlés megtartásának módját;

b) a szavazati jog gyakorlásához az alapszabályban előírt feltételeket;

c) a közgyűlés határozatképtelensége esetén a megismételt közgyűlés helyét és idejét.

3:253. § [A közgyűlés kötelező összehívásának esetei]

(1) Az igazgatóság köteles nyolc napon belül - a felügyelőbizottság egyidejű értesítése mellett - a szükséges intézkedések megtétele céljából a közgyűlést összehívni vagy közgyűlés tartása nélkül történő határozathozatalt kezdeményezni, ha bármely tagjának tudomására jut, hogy

a) a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökkent;

b) a részvénytársaság saját tőkéje az alaptőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent;

c) a részvénytársaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy

d) a részvénytársaság vagyona a tartozásait nem fedezi.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a részvényesek kötelesek a közgyűlésen vagy közgyűlés tartása nélkül olyan határozatot hozni, amely alkalmas az (1) bekezdésben megjelölt okok megszüntetésére; vagy dönteniük kell a társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, egyesüléséről vagy szétválásáról; ezek hiányában a társaság megszüntetéséről. A közgyűlés ezzel kapcsolatos határozatait három hónapon belül végre kell hajtani.

(3) Ha a közgyűlés befejezését követő három hónapon belül az összehívására okot adó, az (1) bekezdés a) pontja szerinti körülmény változatlanul fennáll, az alaptőkét le kell szállítani.

3:254. § [A közgyűlés összehívásának speciális szabályai zártkörűen működő részvénytársaságnál]

(1) Zártkörűen működő részvénytársaság esetén a közgyűlést annak kezdő napját legalább tizenöt nappal megelőzően, a részvényeseknek küldött meghívó útján kell összehívni.

(2) Azoknak a részvényeseknek, akik ezt kívánják, a közgyűlésre szóló meghívót elektronikus úton kell megküldeni.

3:255. § [A közgyűlés összehívásának speciális szabályai nyilvánosan működő részvénytársaságoknál]

(1) Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a közgyűlésre szóló meghívót a közgyűlés kezdő napját legalább harminc nappal megelőzően, a társaság honlapján kell közzétenni.

(2) Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeire tett nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos részvényesi állásfoglalás miatt vagy az eredményes nyilvános vételi ajánlattételi eljárást követően a befolyásszerző kezdeményezésére rendkívüli közgyűlés összehívására kerül sor, a közgyűlést annak kezdőnapját legalább tizenöt nappal megelőzően kell összehívni.

(3) A nyilvánosan működő részvénytársaság a napirenden szereplő ügyekkel kapcsolatos előterjesztéseket és az azokra vonatkozó felügyelőbizottsági jelentéseket, valamint a határozati javaslatokat a társaság honlapján, a közgyűlést megelőzően legalább huszonegy nappal nyilvánosságra hozza. Azoknak a részvényeseknek, akik ezt kívánják, a közzéteendő közgyűlési anyagokat a közgyűlési anyagok nyilvánosságra hozatalával egyidőben elektronikus úton is meg kell küldeni.

3:256. § [Részvétel a közgyűlésen]

(1) A zártkörűen működő részvénytársaság közgyűlésén az a részvényes, illetve részvényesi meghatalmazott vehet részt, akit a közgyűlés megkezdéséig a részvénykönyvbe bejegyeztek. Ha az alapszabály rendelkezik arról az időpontról, ameddig a fenti bejegyzésre sor kerülhet, ezt az időpontot nem lehet a közgyűlés kezdő napját megelőző második munkanapnál korábban meghatározni; semmis az alapszabály ettől eltérő rendelkezése.

(2) Nyilvánosan működő részvénytársaság közgyűlésén az a részvényes, illetve részvényesi meghatalmazott vehet részt, akit legkésőbb a közgyűlés kezdő napját megelőző második munkanapon bejegyeztek a részvénykönyvbe. Az alapszabály ettől eltérő rendelkezése semmis.

(3) A közgyűlésen a részvényesi jogok gyakorlására az a személy jogosult, akinek nevét - lezárásának időpontjában - a részvénykönyv tartalmazza. A részvénynek a közgyűlés kezdő napját megelőző átruházása nem érinti a részvénykönyvbe bejegyzett személynek azt a jogát, hogy a közgyűlésen részt vegyen és az őt mint részvényest megillető jogokat gyakorolja.

3:257. § [Jelenléti ív]

(1) A közgyűlésen megjelent részvényesekről jelenléti ívet kell készíteni, amelyen fel kell tüntetni a részvényes, illetve képviselője nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, részvényei számát és az őt megillető szavazatok számát, valamint a közgyűlés időtartama alatt a jelenlévők személyében bekövetkezett változásokat.

(2) A jelenléti ívet a közgyűlés elnöke és a jegyzőkönyvvezető aláírásával hitelesíti.

3:258. § [Határozatképesség]

(1) Ha a közgyűlés nem határozatképes, a megismételt közgyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A nem határozatképes és a megismételt közgyűlés között legalább három napnak, nyilvánosan működő részvénytársaság esetén legalább tíz napnak kell eltelnie, de ez az időtartam nem lehet hosszabb, mint huszonegy nap.

(2) A közgyűlés egy alkalommal, legfeljebb harminc napra felfüggesztheti ülését.

(3) A felfüggesztett ülés folytatásaként megtartott közgyűlésen a határozatképességet ugyanúgy kell vizsgálni, mint a közgyűlés megkezdésekor. Nyilvánosan működő részvénytársaságok esetén az alapszabály ettől eltérő rendelkezése semmis.

(4) A felfüggesztett ülés folytatásaként megtartott közgyűlés esetén a közgyűlés összehívására és a közgyűlés tisztségviselőinek megválasztására vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.

3:259. § [A határozathoz szükséges többség]

(1) A közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel határozhat az alapszabály módosításáról, a társaság működési formájának megváltoztatásáról, a társaság átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, jogutód nélküli megszűnéséről, valamint az alaptőke leszállításáról.

(2) Ha az alapszabály módosítására az alaptőke felemeléséről vagy leszállításáról hozott közgyűlési határozat végrehajtásával összefüggésben, az alaptőke nagyságának meghatározása céljából kerül sor, a közgyűlésnek az alapszabály módosítására vonatkozó jóváhagyó határozata az alaptőke felemelésével vagy leszállításával összefüggő közgyűlési határozat elfogadásával megadottnak tekintendő.

3:260. § [Közgyűlési határozathoz való hozzájárulás]

(1) A közgyűlés olyan határozata, amely valamely részvénysorozathoz kapcsolódó jogot hátrányosan módosít, akkor hozható meg, ha ahhoz az érintett részvénysorozatok részvényesei az alapszabályban meghatározott módon külön is hozzájárulnak. Ennek során a részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezések - ide nem értve a saját részvényhez kapcsolódó szavazati jog gyakorlásának tilalmát - nem alkalmazhatók.

(2) Semmis a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának az (1) bekezdésben foglalt szabálytól eltérő rendelkezése.

3:261. § [Jegyzőkönyv]

(1) A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza

a) a részvénytársaság cégnevét és székhelyét;

b) a közgyűlés megtartásának módját, helyét és idejét;

c) a közgyűlés levezető elnökének, a jegyzőkönyvvezetőnek, a jegyzőkönyv hitelesítőjének és a szavazatszámlálóknak a nevét;

d) a közgyűlésen lezajlott fontosabb eseményeket, az elhangzott indítványokat;

e) a határozati javaslatokat, az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, valamint a szavazástól tartózkodók számát.

(2) A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető és a közgyűlés levezető elnöke írja alá, és egy erre megválasztott, jelen lévő részvényes hitelesíti.

(3) A részvénytársaság igazgatósága köteles a közgyűlési jegyzőkönyvet, valamint a jelenléti ívet saját dokumentumai között elhelyezni és megőrizni.

(4) A nyilvánosan működő részvénytársaság igazgatósága a közgyűlési jegyzőkönyvet és a jelenléti ívet a közgyűlés befejezését követő harminc napon belül köteles a nyilvántartó bíróságnak benyújtani.

(5) Bármely részvényes a közgyűlési jegyzőkönyv másolatának vagy a jegyzőkönyv egy részét tartalmazó kivonatának a kiadását kérheti az igazgatóságtól.

3:262. § [Határozatok nyilvánosságra hozatala]

A nyilvánosan működő részvénytársaság a közgyűlésen hozott határozatokat köteles nyilvánosságra hozni.

3:263. § [Konferencia-közgyűlés feltételei]

(1) Ha az alapszabály lehetővé teszi, hogy a részvényesek személyes megjelenés helyett elektronikus hírközlő eszköz igénybe vételével vegyenek részt a közgyűlésen, a részvényesek szabadon döntenek saját részvételük módjáról. Azoknak a részvényeseknek, akik a közgyűlésen történő megjelenéssel vesznek részt, e szándékukat legalább öt nappal a közgyűlés napja előtt be kell jelenteniük a részvénytársaságnak. Azokat a részvényeseket, akik e szándékukról a részvénytársaságot határidőben nem tájékoztatják, úgy kell tekinteni, mint akik a közgyűlésen elektronikus hírközlő eszköz igénybe vételével vesznek részt.

(2) Az elektronikus hírközlő eszköz igénybe vételével összefüggésben a részvénytársaságnál felmerülő költségeket a részvénytársaság viseli, azok a részvényesekre nem háríthatók át.

(3) Nem tartható konferencia-közgyűlés, ha az ellen a szavazatok legalább öt százalékával együttesen rendelkező részvényesek a közgyűlési meghívó kézhezvételétől vagy a hirdetmény közzétételétől számított öt napon belül - az ok megjelölésével -írásban tiltakoznak, és egyben kérik a közgyűlés hagyományos módon történő megtartását.

3:264. § [Konferencia-közgyűlés lebonyolítása]

(1) A konferencia-közgyűlés megnyitása előtt a közgyűlésen közvetlen személyes jelenléttel részt venni kívánó részvényesek részvényesi jogosultságát a részvénykönyv adatai alapján ellenőrizni kell. Alapszabályban vagy annak felhatalmazása alapján közgyűlési határozatban kell rendelkezni arról, hogy a közgyűlésen telekommunikációs kapcsolat útján részt vevő részvényesek személyazonossága miként ellenőrizendő, rendelkezni kell továbbá a szavazás módjáról és eredményének hiteles megállapításáról, a közgyűlés tisztségviselőinek megválasztásáról, valamint a részvényest megillető felszólalási és javaslattételi jog gyakorlásának feltételeiről.

(2) A konferencia-közgyűlésen elhangzottakat és a hozott határozatokat hiteles módon úgy kell rögzíteni, hogy azok utóbb is ellenőrizhetőek legyenek. Ha a közgyűlésen elhangzottakról felvétel készült, a felvétel alapján jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az igazgatóság hitelesít.

2. Az ügyvezetés

3:265. § [Az igazgatóság összetétele, eljárása]

(1) A részvénytársaság ügyvezetését az igazgatóság látja el. Az igazgatóság három természetes személy tagból áll. Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú igazgatóság felállítását írja elő.

(2) Az igazgatóság elnökét maga választja tagjai közül.

(3) Az igazgatóság jogait és feladatait testületként gyakorolja.

3:266. § [Igazgatóság jogait gyakorló vezérigazgató]

Zártkörűen működő részvénytársaság alapszabályának rendelkezése esetén az igazgatóság jogait vezető tisztségviselőként vezérigazgató gyakorolja.

3:267. § [Jelentés előterjesztése]

(1) Az igazgatóság az ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről és üzletpolitikájáról az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer a közgyűlés, ha a részvénytársaságnál felügyelőbizottság működik, háromhavonta a felügyelőbizottság részére jelentést készít.

(2) Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely az igazgatóság jelentés előterjesztésére irányuló kötelezettségét kizárja vagy korlátozza.

3:268. § [Nyilvánosan működő részvénytársaságok egységes irányítási rendszerben]

(1) Nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának rendelkezése esetén igazgatóság és felügyelőbizottság helyett egységes irányítási rendszert megvalósító igazgatótanács működhet. Az igazgatótanács látja el az igazgatóság és a felügyelőbizottság törvényben meghatározott feladatait.

(2) E törvénynek az igazgatóságra vonatkozó szabályait az igazgatótanácsra megfelelően alkalmazni kell.

3:269. § [Az igazgatótanács összetétele]

(1) Az igazgatótanács öt természetes személy tagból áll. Elnökét maga választja tagjai közül. Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely ötnél kevesebb tagú igazgatótanács felállítását írja elő.

(2) Az igazgatótanács tagjai többségének - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - független személynek kell lennie. Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a független tagok arányát alacsonyabban határozza meg.

(3) Ha a részvénytársaság elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaság, az igazgatótanács tagjai többségének függetlenségére vonatkozó előírást nem kell alkalmazni.

3:270. § [Az igazgatótanács tagjainak függetlensége]

(1) Függetlennek minősül az igazgatótanács tagja, ha a részvénytársasággal az igazgatótanácsi tagságán és a társaság szokásos tevékenységébe tartozó, az igazgatótanácsi tag szükségleteit kielégítő ügyleten alapuló jogviszonyon kívül más jogviszonyban nem áll.

(2) Nem minősül függetlennek az igazgatótanács tagja, ha

a) a részvénytársaság munkavállalója vagy volt munkavállalója, e jogviszonyának megszűnésétől számított öt évig;

b) a részvénytársaság vagy vezető tisztségviselői számára és javára ellenérték fejében szakértői vagy más megbízási jogviszony alapján tevékenységet folytat;

c) a részvénytársaság olyan részvényese, aki közvetve vagy közvetlenül a leadható szavazatok legalább harminc százalékát birtokolja vagy ilyen személynek közeli hozzátartozója vagy élettársa;

d) közeli hozzátartozója vagy élettársa a részvénytársaság nem független vezető tisztségviselőjének vagy vezető állású munkavállalójának;

e) a részvénytársaság eredményes működése esetén igazgatótanácsi tagsága alapján vagyoni juttatásra jogosult, vagy az igazgatótanácsi tagságért járó díjon kívül bármilyen javadalmazásban részesül a részvénytársaságtól, illetve a részvénytársasághoz kapcsolt vállalkozástól;

f) az igazgatótanács nem független tagjával egy másik gazdasági társaságban olyan jogviszonyban áll, amely alapján a nem független tagnak irányítási, ellenőrzési joga van;

g) a részvénytársaság könyvvizsgálója vagy a könyvvizsgáló társaság tagja, illetve alkalmazottja e jogviszony megszűnésétől számított három évig;

h) vezető tisztségviselő vagy vezető állású munkavállaló egy olyan gazdasági társaságban, amelynek független igazgatótanácsi tagja egyben a nyilvánosan működő részvénytársaság vezető tisztségviselője.

(3) Érvénytelen az alapszabály olyan rendelkezése, amely a függetlenség követelményeit az (1)-(2) bekezdésben meghatározottaknál enyhébben határozza meg.

3:271. § [Munkavállalói részvétel az igazgatótanácsban]

(1) Ha a nyilvánosan működő részvénytársaságnál igazgatótanács működik, az igazgatótanácsnak és az üzemi tanácsnak kell megállapodnia a munkavállalói részvételből eredő jogok gyakorlásának módjáról.

(2) Az (1) bekezdés alapján létrejött megállapodásra a szerződések általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

3:272. § [Felelős társaságirányítási jelentés]

(1) A nyilvánosan működő részvénytársaság igazgatósága köteles az éves rendes közgyűlés elé terjeszteni a részvénytársaság társaságirányítási gyakorlatát bemutató, az adott tőzsde szereplői számára előírt módon elkészített jelentést.

(2) A jelentés elfogadásáról a közgyűlés dönt. A közgyűlés határozatát és az elfogadott jelentést a részvénytársaság honlapján közzé kell tenni.

(3) Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely e § rendelkezéseitől eltér.

3. Felügyelőbizottság, auditbizottság, könyvvizsgáló

3:273. § [A részvénytársaság felügyelőbizottsága]

(1) Nyilvánosan működő részvénytársaságnál - a gazdasági társaságok közös szabályaiban meghatározott eseteken kívül - felügyelőbizottság választása akkor is kötelező, ha a társaság nem egységes irányítási rendszerben működik.

(2) Nyilvánosan működő részvénytársaságnál ügydöntő felügyelőbizottság nem működhet.

(3) Zártkörűen működő részvénytársaságnál, ha a szavazati jogok legalább öt százalékával együttesen rendelkező részvényesek ezt kérik, a felügyelőbizottságot létre kell hozni.

(4) Az alapszabály e § -ba ütköző rendelkezése semmis.

3:274. § [Auditbizottság]

(1) Nyilvánosan működő részvénytársaságnál kötelező auditbizottság létrehozása, amely a felügyelőbizottságot, illetve az igazgatótanácsot a pénzügyi beszámolórendszer ellenőrzésében, a könyvvizsgáló kiválasztásában és a könyvvizsgálóval való együttműködésben segíti.

(2) Az auditbizottságot a közgyűlés a felügyelőbizottság vagy az igazgatótanács független tagjai közül választja.

(3) Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely az (1) és a (2) bekezdésben foglalt szabályoktól eltér.

(4) Az auditbizottság három tagból áll. Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú auditbizottság felállítását írja elő.

3:275. § [Könyvvizsgáló]

Részvénytársaságnál állandó könyvvizsgáló működik; nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának ettől eltérő rendelkezése semmis.

XXXVI. Fejezet

Az alaptőke felemelése

1. Az alaptőke felemelésének közös szabályai

3:276. § [Alaptőke-emelésről szóló határozat]

(1) A részvénytársaság alaptőkéjének felemeléséről a közgyűlés határoz. Különböző alaptőke-emelési módok szerinti alaptőke-emelés egyidejűleg is elhatározható.

(2) Az alaptőke felemelését elhatározó közgyűlési határozat érvényességének feltétele, hogy a tőkeemeléssel - az alapszabályban foglaltak szerint - érintettnek minősülő részvényfajta, illetve részvényosztály részvényesei az alapszabályban meghatározott módon az alaptőke felemeléséhez külön hozzájáruljanak. Ennek során a részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezések -ide nem értve a saját részvényhez kapcsolódó szavazati jog gyakorlásának tilalmát -nem alkalmazhatók.

(3) Semmis a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának a (2) bekezdésbe ütköző rendelkezése.

3:277. § [Az igazgatóság felhatalmazása alaptőke-emelésre]

(1) A részvénytársaság közgyűlése felhatalmazhatja az igazgatóságot az alaptőke felemelésére. A felhatalmazásban meg kell határozni a legmagasabb összeget, amelyre az igazgatóság a részvénytársaság alaptőkéjét felemelheti, és azt a legfeljebb ötéves időtartamot, amely alatt az alaptőke-emelésre sor kerülhet.

(2) Az igazgatóságnak az alaptőke felemelésére történő felhatalmazása esetén az igazgatóság dönt az alaptőke felemelésével kapcsolatos, e törvény vagy az alapszabály szerint egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekről is.

2. Alaptőke-emelés új részvények forgalomba hozatalával

3:278. § [Az alaptőke-emelés előfeltétele]

A részvénytársaság alaptőkéjét új részvények forgalomba hozatalával akkor emelheti fel, ha korábban forgalomba hozott valamennyi részvényének névértékét, illetve kibocsátási értékét befizették, és a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást maradéktalanul a részvénytársaság rendelkezésére bocsátották.

3:279. § [A közgyűlési határozat]

(1) Az alaptőkének új részvények forgalomba hozatalával történő felemeléséről szóló közgyűlési határozatban meg kell határozni

a) az alaptőke-emelés módját;

b) az alaptőke-emelés összegét vagy legkisebb tervezett összegét;

c) az alaptőke-emeléshez kapcsolódó alapszabály módosítás tervezetét, ezen belül a kibocsátandó új részvények számát, sorozatát, illetve a sorozatba tartozó részvények fajtájához, részvényosztályához, részvénysorozatához kapcsolódó jogokat, a részvények előállításának módját, névértékét, illetve kibocsátási értékét, és a részvények névértéke vagy kibocsátási értéke befizetésének feltételeit;

d) a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás tárgyát, értékét, az ellenében adandó részvények számát és egyéb jellemzőit, a hozzájárulást szolgáltató nevét (cégét), lakóhelyét, székhelyét és az előzetes értékelést végző könyvvizsgáló nevét, székhelyét (lakóhelyét), a szolgáltatás időpontját;

e) a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozat megtételére rendelkezésre álló időtartamot vagy jegyzési határidőt.

(2) Az új részvények zártkörű forgalomba hozatalával történő alaptőke-emelést elrendelő közgyűlési határozatban meg kell jelölni azokat a személyeket, akiket a közgyűlés feljogosít a részvények átvételére azzal a feltétellel, hogy az arra jogosultak jegyzési elsőbbségükkel nem élnek. A közgyűlési határozatban meg kell jelölni az egyes személyek által átvehető részvények számát.

(3) A részvények átvételére olyan személy jelölhető ki, aki a részvények átvételére és azok ellenértékének szolgáltatására vonatkozó előzetes kötelezettségvállalási nyilatkozatot tett. A részvénytársaság a kötelezettségvállaló nyilatkozatban foglaltaktól nem térhet el.

(4) A vagyoni hozzájárulások teljesítésének módjára, esedékességére, a késedelem jogkövetkezményeire, a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékelésére és az annak értékéért viselt felelősségére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

3:280. § [Elsőbbségi jog gyakorlása]

(1) A közgyűlés az alapszabályban meghatározott feltételek szerint jogosult jegyzési jogot biztosító kötvények kibocsátásáról határozni, amelyek az alaptőke új részvények forgalomba hozatalával történő felemelése esetén a részvények átvételére, illetve jegyzésére vonatkozó elsőbbséget biztosítanak a kötvény jogosultjának.

(2) Az alaptőke pénzbeli hozzájárulás ellenében történő felemelése esetén a részvényesek, valamint az átváltoztatható, illetve jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosai a részvények átvételére elsőbbségi joggal rendelkeznek. Az elsőbbségi jog gyakorlására jogosultak sorrendjét és az elsőbbségi jog gyakorlására rendelkezésre álló időtartamot az alapszabályban kell szabályozni.

(3) Az elsőbbségi jog gyakorlására a részvénytársaság legalább tizenöt napos határidőt köteles biztosítani.

(4) A részvénytársaság köteles az alapszabályban meghatározott módon tájékoztatni a részvényeseket, továbbá az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosait a megszerezhető részvények névértékéről, illetve kibocsátási értékéről, a jog érvényesítésére nyitva álló időszak kezdő és záró napjáról és a jog gyakorlásának módjáról.

3:281. § [Alapszabály módosítás]

(1) Ha az alaptőke-emelést elhatározó közgyűlés az alapszabályt az alaptőke emeléssel összefüggésben - a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállalások, illetve a részvényjegyzés eredményétől függően - a nyilatkozat megtételére rendelkezésre álló határidő lejártának, illetve a jegyzés lezárásának napján beálló hatállyal módosítja, az alaptőke emeléssel kapcsolatban újabb közgyűlés tartására nincs szükség.

(2) Ha feltételes alapszabály módosításra nem került sor, vagy az alaptőke-emelés során olyan kérdésben kell a közgyűlésnek határoznia, amelyre vonatkozóan a feltételes alapszabály-módosítás nem vagy nem megfelelő rendelkezést tartalmaz, az alapszabály módosításáról a közgyűlésnek a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozat megtételére rendelkezésre álló határidő leteltét vagy a jegyzés eredményes lezárását követő hatvan napon belül kell határoznia.

(3) Az alaptőke felemelésével forgalomba hozott új részvény első ízben az alaptőkeemelés bejegyzésének üzleti éve után járó osztalékra jogosít.

3:282. § [Alaptőke-emelés meghiúsulása]

(1) Az alaptőke-emelés meghiúsul, ha az alaptőke-emelés tervezett összegének, illetve legkisebb összegének megfelelő névértékű, illetve kibocsátási értékű részvények átvételére az arra jogosultak nem vállaltak kötelezettséget, illetve a részvényeket nem jegyezték le.

(2) Az alaptőke-emelés meghiúsulását a részvény átvételére vonatkozó kötelezettségvállalás teljesítésére előírt határidő (a továbbiakban: jegyzési határidő) lejártát követő harminc napon belül be kell jelenteni a nyilvántartó bíróságnak.

3. Alaptőke-emelés az alaptőkén felüli vagyon terhére

3:283. § [Az alaptőke-emelés előfeltételei]

A részvénytársaság alaptőkéjét alaptőkén felüli vagyonával vagy annak egy részével felemelheti, ha az előző üzleti évre vonatkozó beszámolójának mérlege vagy a tárgyévi közbenső mérlege szerint a társaság rendelkezik olyan alaptőkén felüli vagyonnal, amely alaptőke-emelésre fordítható, és a részvénytársaság alaptőkéje a tőkeemelést követően sem haladja meg a helyesbített saját tőke összegét. Az alaptőkén felüli vagyon mértékét a beszámoló vagy közbenső mérleg a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül igazolja.

3:284. § [Az alaptőke-emelés végrehajtása]

(1) Az alaptőke-emelésről szóló közgyűlési határozatban módosítani kell az alapszabályt, és meg kell határozni, hogy az alaptőke-emelés végrehajtása új részvények előállításával, a részvények felülbélyegzésével vagy kicserélésével történik.

(2) A felemelt alaptőkét megtestesítő részvények a részvénytársaság részvényeseit ellenérték nélkül, részvényeik névértékének arányában illetik meg.

4. Alaptőke-emelés dolgozói részvények forgalomba hozatalával

3:285. § [A dolgozói részvény kibocsátásának szabályai]

(1) Dolgozói részvény kibocsátása esetén a részvénytársaság által fedezendő ellenértéket a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyonából kell fedezni.

(2) A dolgozói részvények forgalomba hozatalával történő tőkeemelésre az új részvények zártkörű fogalomba hozatalával kapcsolatos, illetve az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés szabályait megfelelően alkalmazni kell.

5. Alaptőke-emelés átváltoztatható kötvények részvénnyé alakításával

3:286. § [Feltételes alaptőke-emelés]

(1) A részvénytársaság feltételes alaptőke-emelést határozhat el átváltoztatható kötvények forgalomba hozatalával.

(2) A forgalomba hozott átváltoztatható kötvények névértékének összege nem haladhatja meg a részvénytársaság alaptőkéjének felét.

(3) Az átváltoztatható kötvényt az alapszabályban meghatározott feltételek szerint a kötvényes kérésére részvénnyé kell átalakítani.

(4) A feltételes alaptőke-emelést elhatározó közgyűlési határozatban meg kell határozni

a) azt, hogy a kötvény kibocsátása zártkörűen vagy nyilvánosan történik;

b) a kibocsátandó kötvények számát, névértékét, illetve kibocsátási értékét, a kötvények sorozatát, a jegyzés helyét és idejét;

c) a kötvények részvénnyé történő átalakításának feltételeit, időpontját;

d) a kötvény futamidejét, a kamat vagy egyéb hozam megfizetésének feltételeit;

e) kötvény zártkörű kibocsátása esetén a kötvények átvételére jogosult személyeket és az általuk jegyezhető kötvények számát, névértékét, kibocsátási értékét és sorozatát.

3:287. § [A kötvénykibocsátás következményei]

(1) Eredményes kötvénykibocsátás esetén a közgyűlés köteles a kötvényjegyzésre rendelkezésre állt határidő lejártát követő hatvan napon belül módosítani az alapszabályt.

(2) Ha a kötvényjegyzés eredménytelen volt, az igazgatóság köteles a kötvényjegyzés lezárásától számított harminc napon belül e tényt a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.

3:288. § [Kötvény helyett részvény igénylése]

(1) A kötvénytulajdonosok a kötvény futamidején belül, a közgyűlés által meghatározott időtartam alatt írásban - nyomdai úton előállított kötvények esetén a kötvényeknek az igazgatóság részére történő benyújtásával - kötvényeik helyébe részvényt igényelhetnek. Ha a kötvényeket a részvények névértékénél, illetve kibocsátási értékénél alacsonyabb összeggel bocsátották ki, a kötvénytulajdonos a bejelentéssel egyidejűleg köteles a kötvény és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke közötti különbözetet a részvénytársaságnak megfizetni. A nyilatkozat megtételével a kötvénytulajdonos jogosulttá válik részvényutalványra.

(2) Az átváltoztatható kötvényt kibocsátó közgyűlési határozatban foglaltaknak megfelelően az (1) bekezdés szerinti bejelentés megtételére rendelkezésre álló időtartam lejártát követő első közgyűlésen vagy a közgyűlési határozatban meghatározott időpontban kell az alaptőke felemeléséről dönteni, és ennek megfelelően a részvénytársaság alapszabályát módosítani.

6. A felemelt alaptőkének megfelelő részvények előállítása

3:289. § [Alaptőke-emelés nyomdai úton előállított részvényekkel]

(1) Nyomdai úton előállított részvények esetén, az alaptőke-emelés bejegyzését követő hatvan napon belül az igazgatóságnak az alapszabályban meghatározott módon, erre

vonatkozó felhívásban kell tájékoztatnia a részvényeseket - a tőkeemelés végrehajtásának módjától függően - a felülbélyegzendő, illetve kicserélendő részvények átvételének és az új, kicserélt vagy felülbélyegzett részvények átadásának helyéről és kezdő időpontjáról.

(2) A részvények részvénytársaságnak történő átadására legalább harminc napot kell biztosítani. A kicserélésre átadott részvényeket az igazgatóság, az értékpapírokra vonatkozó rendelkezések szerint eljárva, a határidő leteltét követően érvényteleníti.

(3) Ha a részvényes a felülbélyegzendő vagy kicserélendő részvényeket a felhívásban megjelölt határidőn belül az igazgatóságnak nem adja át, az igazgatóság a részvényeket érvénytelenné nyilvánítja. A részvények érvénytelenítéséről szóló határozatot a Cégközlönyben közzé kell tenni. Az érvénytelenné nyilvánított részvényekkel részvényesi jogok a határozat keltétől kezdve nem gyakorolhatók.

(4) Az érvénytelenné nyilvánított részvények helyett a részvénytársaság új részvényeket állít elő, amelyek az érvénytelenné nyilvánított részvények tulajdonosait illetik.

(5) Az alaptőke-emelés lebonyolításával összefüggésben a részvénytársaság birtokában lévő részvények nem minősülnek saját részvénynek, azokkal a részvénytársaság részvényesi jogokat nem gyakorolhat.

(6) A részvényesnek az e § alapján kiállított, új, kicserélt vagy felülbélyegzett részvény kiadására vonatkozó igénye nem évül el.

3:290. § [Alaptőke-emelés dematerializált részvényekkel]

Dematerializált részvények esetén az igazgatóság az alaptőke-emelés bejegyzését követő tizenöt napon belül értesíti a központi értéktárat és a részvényes értékpapírszámla-vezetőjét az alaptőke-emelés következtében a részvényes részvénytulajdonában beállt változásról.

XXXVII. Fejezet

Az alaptőke leszállítása

3:291. § [Az alaptőke-leszállítás esetei és korlátja]

(1) A részvénytársaság az alaptőkét leszállíthatja; az e törvényben meghatározott esetekben az alaptőke leszállítása kötelező.

(2) A társaság alaptőkéje nem szállítható le - a (3) bekezdésben szabályozott esetet kivéve - az alaptőke törvényben meghatározott minimális összege alá.

(3) A társaság akkor határozhat az alaptőkének az e törvényben meghatározott minimális összege alá történő leszállításáról, ha az alaptőke leszállításával egyidejűleg elhatározott alaptőke-emelés megtörténik, és így az alaptőke legalább az alaptőkének az e törvényben meghatározott minimális összegét eléri.

3:292. § [A közgyűlési határozat]

(1) Az alaptőke leszállításáról a közgyűlés dönt. Mellőzhető az alaptőke leszállításánál a közgyűlési határozathozatal, ha a részvénytársaság alapszabálya meghatározott feltételek bekövetkeztének esetére a részvények bevonását és az alaptőke leszállítását az érintett részvénysorozatba tartozó részvények kibocsátását megelőzően előírta.

(2) Az alaptőke leszállításáról döntő közgyűlést összehívó meghívónak az általánosan kötelező tartalmi elemeken kívül tartalmaznia kell az alaptőke leszállítás mértékére, okára és végrehajtásának módjára vonatkozó tájékoztatást, továbbá, ha erre sor kerül, az alaptőke feltételes leszállításának tényét.

(3) Az alaptőke leszállításáról szóló közgyűlési határozatban meg kell jelölni:

a) azt, hogy az alaptőke leszállítása tőkekivonás vagy veszteségrendezés érdekében vagy a részvénytársaság saját tőkéje más elemének növelése céljából történik;

b) azt az összeget, amellyel az alaptőke csökken, valamint az alaptőke-leszállítással érintett részvényeket; és

c) az alaptőke-leszállítás végrehajtásának módját.

(4) Az alaptőke leszállításáról szóló döntés meghozatalával egyidejűleg rendelkezni kell az alapszabálynak a tőkeleszállítás miatt szükségessé váló módosításáról is. Ez a közgyűlési határozat az alaptőke-leszállítás feltételeinek teljesülése esetén válik hatályossá. Ha az alaptőke-leszállításhoz nem szükséges közgyűlési határozat, az alapszabálynak az alaptőke csökkenése miatt szükségessé váló módosítása az igazgatóság hatáskörébe tartozik.

(5) Az alaptőke leszállítását elhatározó közgyűlési határozat érvényességéhez az is szükséges, hogy az alaptőke-leszállítással - az alapszabályban foglaltak szerint -érintettnek minősülő részvényfajta vagy részvényosztály részvényesei az alapszabályban meghatározott módon a döntéshez külön hozzájáruljanak. Ennek során a részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezések - ide nem értve a saját részvényhez kapcsolódó szavazati jog gyakorlásának tilalmát - nem alkalmazhatók.

(6) Az alaptőke tőkekivonással történő leszállításakor a részvényeseket megillető összeg megállapítása során számításba kell venni - az alaptőke csökkenése arányában - az alaptőkén felüli vagyon összegét is. Ha a saját tőke kevesebb, mint az alaptőke összege, az alaptőke tőkekivonással történő leszállítása előtt először a veszteség rendezése miatti alaptőke-leszállításról kell dönteni.

3:293. § [Az alaptőke-leszállítás módja]

(1) Az alaptőke leszállítása esetén elsőként a részvénytársaság tulajdonában álló saját részvényeket kell bevonni.

(2) Az alaptőke leszállításának végrehajtására a részvények darabszámának vagy névértékének csökkentésével, illetve a két módszer együttes alkalmazásával kerülhet sor.

3:294. § [Kötelező alaptőke-leszállítás]

(1) Ha az alaptőke leszállítása e törvény szerint kötelező, az alaptőke leszállításáról a társaság közgyűlése a kötelezettséget keletkeztető körülmény bekövetkeztét követő hatvan napon belül köteles dönteni.

(2) Ha az alaptőkét az alaptőke törvényben meghatározott minimális összege alá kellene leszállítani, és a részvényesek az alaptőke pótlásáról a kötelezettséget keletkeztető körülmény bekövetkeztét követő három hónapon belül nem gondoskodnak, a részvénytársaság közgyűlése köteles a részvénytársaság más társasági formába történő átalakulását, egyesülését, szétválását vagy jogutód nélküli megszűnését kell elhatározni.

3:295. § [Az alaptőke-leszállítás közzététele]

(1) Az igazgatóság az alaptőke leszállításáról szóló határozat meghozatalát követő harminc napon belül köteles intézkedni a határozatnak a Cégközlönyben, két alkalommal történő hirdetményi közzétételéről. A két közzététel között legalább harminc napnak kell eltelnie.

(2) A hirdetménynek tartalmaznia kell az alaptőke leszállításáról szóló döntés tartalmát, valamint - ha a társaság hitelezőinek biztosíték iránti igényük lehet - a társaság hitelezőinek szóló, a hitelezők biztosíték iránti igényének bejelentésére vonatkozó felhívást.

(3) Az ismert hitelezőknek a társaság a hirdetmény első közzétételével egyidejűleg közvetlenül is köteles a hirdetménnyel azonos tartalmú értesítést küldeni.

3:296. § [Biztosíték a hitelezők számára]

(1) A társasággal szemben az alaptőke leszállításáról szóló hirdetmény első közzétételét megelőzően keletkezett követelés jogosultja megfelelő biztosítékot igényelhet a társaságtól, kivéve, ha

a) már rendelkezik az alaptőke-leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos biztosítékkal;

b) a részvénytársaság alaptőke-leszállítás utáni pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan;

c) az alaptőke leszállítására a részvénytársaság alaptőkéjén felüli lekötött tartalék javára történő átcsoportosítás céljából kerül sor, és az alaptőke-leszállításról hozott határozatot megelőző öt évben a társaság nem hajtott végre tartalékképzési céllal alaptőkeleszállítást; vagy

d) az alaptőke leszállítása kötelező.

(2) Az (1) bekezdés c) pont szerinti esetben az alaptőke terhére képzett tartalék nem haladhatja meg a részvénytársaság alaptőkéjének tíz százalékát. Az így képzett lekötött tartalék a társasági veszteségek csökkentésére vagy utóbb a részvénytársaság alaptőkéjének a felemelésére fordítható, tilos abból a részvényesek javára kifizetést teljesíteni.

(3) A társaság hitelezői az alaptőke leszállításáról szóló hirdetmény második közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül jelenthetik be, ha a részvénytársaság alaptőkéjének leszállításával összefüggésben biztosítékra tartanak igényt.

(4) A társaság a kérelem előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon belül köteles megfelelő biztosítékot nyújtani vagy a kérelem elutasításáról szóló, indokolással ellátott határozatot a hitelezőnek megküldeni. Az elutasító vagy nem megfelelő biztosíték nyújtásáról szóló határozat felülvizsgálatát az érintett hitelező a határozat kézhezvételétől számított nyolc napos jogvesztő határidőn belül a nyilvántartó bíróságtól kérheti.

(5) Az alaptőke leszállítása mindaddig nem jegyezhető be a nyilvántartásba, amíg az arra jogosult hitelező nem kap megfelelő biztosítékot, vagy a hitelező kérelmét elutasító bírósági határozat jogerőre nem emelkedett.

3:297. § [Az alaptőke-leszállítás meghiúsulása]

(1) Az alaptőke leszállításának meghiúsulását az igazgatóság köteles a nyilvántartó bíróságnak harminc napon belül bejelenteni.

(2) Ha az alaptőke kötelező leszállítása meghiúsult és a meghiúsulástól számított kilencven napon belül a részvénytársaság a kötelező tőkeleszállítás okait nem szünteti meg, a részvénytársaság köteles más társasági formába történő átalakulásról, egyesülésről, szétválásról vagy jogutód nélküli megszűnéséről határozni.

3:298. § [Alaptőke-leszállítás nyomdai úton előállított részvények esetén]

(1) Nyomdai úton előállított részvények esetén a részvények darabszámát részvények bevonásával lehet csökkenteni, míg a névérték csökkentésére a korábban kibocsátott részvények alacsonyabb névértékű új részvényekre történő kicserélésével vagy a korábban kibocsátott részvényeken feltüntetett névérték felülbélyegzéssel történő megváltoztatásával kerülhet sor.

(2) Az alaptőke leszállításának bejegyzését követő hatvan napon belül az igazgatóságnak az alapszabályban meghatározott módon, erre vonatkozó felhívásban kell tájékoztatnia a részvényeseket a bevonásra kerülő, felülbélyegzendő, illetve kicserélendő részvények átvételének helyéről, kezdő és záró időpontjáról, továbbá a csere céljára előállított új vagy a felülbélyegzett részvények átadásának helyéről és kezdő időpontjáról. A részvények átadására legalább harminc napot kell biztosítani. A bevonás miatt vagy kicserélésre átadott részvényeket az igazgatóság az értékpapírokra vonatkozó rendelkezések szerint eljárva, a záró időpontot követően megsemmisíti.

(3) Ha a részvényes a bevonandó, felülbélyegzendő vagy kicserélendő részvényeket a felhívásban megjelölt időtartamon belül az igazgatóságnak nem adja át, az igazgatóság az érintett részvényeket érvénytelenné nyilvánítja. A részvények érvénytelenítéséről szóló határozatot a Cégközlönyben közzé kell tenni. Az érvénytelenné nyilvánított részvényekkel részvényesi jogok a határozat keltétől kezdve nem gyakorolhatók.

(4) Az érvénytelenné nyilvánított részvények helyett - a bevont részvények kivételével - a részvénytársaság új részvényeket állít elő, amelyek az érvénytelenné nyilvánított részvények tulajdonosait illetik.

(5) Az alaptőke leszállításának lebonyolításával összefüggésben a részvénytársaság birtokában lévő részvények nem minősülnek saját részvénynek, azokkal a részvénytársaság részvényesi jogokat nem gyakorolhat.

(6) A részvényesnek az e § alapján kiállított, új, kicserélt vagy felülbélyegzett részvény kiadására vonatkozó igénye nem évül el.

3:299. § [Alaptőke-leszállítás dematerializált részvények esetén]

Dematerializált részvények esetén az igazgatóság az alaptőke leszállításának bejegyzését követő tizenöt napon belül értesíti a központi értéktárat és a részvényes értékpapírszámla-vezetőjét az alaptőke leszállítása következtében a részvényes részvénytulajdonában beállt változásról.

3:300. § [Kifizetés a részvényesek részére]

A részvényesnek az alaptőke-leszállítás nyilvántartásba történő bejegyzése után szabad kifizetést teljesíteni vagy a részvényre vonatkozó, még be nem fizetett pénzbeli, illetve még nem szolgáltatott nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás teljesítését elengedni.

XXXVIII. Fejezet

A részvénytársaságok átalakulására, egyesülésére és szétválására vonatkozó külön szabályok

3:301. § [Átalakulás]

(1) Ha részvénytársaság más gazdasági társasággá alakul át, a részvények - az átalakulással létrejövő gazdasági társaság nyilvántartásba vételével - érvénytelenné válnak.

(2) A bejegyző végzés kézhezvételétől számított harminc napon belül a jogutód gazdasági társaság vezető tisztségviselői intézkednek az érvénytelenné vált, nyomdai úton előállított részvényeknek a társasághoz történő benyújtása, illetve a dematerializált részvényeknek a központi értékpapírszámláról, illetve az értékpapír-számlákról való kivezetése érdekében. A benyújtott nyomdai úton előállított részvényeket a társaság megsemmisíti. Ezekre az intézkedésekre az alaptőke-leszállítás végrehajtására vonatkozó előírásokat kell megfelelően alkalmazni.

3:302. § [Egyesülés]

(1) Részvénytársaságok egyesülése esetén az egyesülési szerződésben meg kell határozni:

a) az egyesülő részvénytársaságok részvényeinek cserearányát és a beolvadó részvénytársaság részvényesei számára az alaptőkén felüli vagyon terhére juttatható kiegészítő készpénzfizetés mértékét, amely nem lehet több mint a részvényesek számára a vagyonhányaduk alapján juttatott részvények névértékének tíz százaléka;

b) az átvevő társaság részvényeinek az egyesülés lebonyolításával összefüggésben szükséges átruházására vonatkozó szabályokat;

c) azt az időpontot, amelytől fogva a részvények az adózott eredményből való részesedésre jogosítanak;

d) azokat a jogokat, amelyeket a jogutód társaság a különleges jogokkal felruházott részvényeseknek vagy más értékpapír-tulajdonosoknak biztosít, illetve az ezekkel kapcsolatos intézkedési javaslatokat;

e) azokat az esetleges előnyöket, amelyeket az egyesülő részvénytársaságok az igazgatóságnak, a vezető állású munkavállalóknak, és a felügyelőbizottság tagjainak nyújtanak.

(2) Az egyesülő részvénytársaságok vezető tisztségviselői az egyesülési szerződés elkészítésével egyidejűleg írásbeli beszámolót készítenek, amelyben a jogi és a gazdasági szempontok ismertetésével megindokolják az egyesülés szükségességét, valamint a részvények cserearányát. A részvényesek számára megismerhető iratokról a részvényes kérésére, a részvénytársaság költségére teljes vagy kivonatos másolatot kell készíteni.

(3) A vagyonmérleg-tervezeteket ellenőrző könyvvizsgálónak nyilatkoznia kell, hogy az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott cserearányt a részvénytársaság milyen módszerekkel határozta meg, ezek a módszerek külön-külön milyen értéket eredményeztek, és hogy álláspontja szerint a cserearány megfelelő-e. Ha az értékelésnek különös nehézségei voltak, ezeket is ismertetni kell.

(4) A (3) bekezdésben foglaltak szerint eljáró könyvvizsgálónak jelentésében nyilatkoznia kell az egyesülési szerződés tervezetében és a vezető tisztségviselők írásbeli beszámolójában foglaltak megalapozottságáról. A jelentésnek tartalmaznia kell az arra vonatkozó állásfoglalást is, hogy a tervezett egyesülés veszélyezteti-e a részvénytársaságokkal szembeni hitelezői követeléseknek a kielégítését.

(5) Az átváltoztatható kötvény esetén az egyesüléssel létrejövő részvénytársaságnak a kötvénytulajdonos számára olyan jogosultságokat kell biztosítania, amelyek legalább egyenértékűek azokkal a jogosultságokkal, amelyekkel a jogelőd gazdasági társaságban rendelkeztek, kivéve, ha a kötvénytulajdonosok mindegyike hozzájárul jogosultsága csökkenéséhez. A tulajdonos az egyesülő társaságok által kibocsátott átváltoztatható vagy jegyzési jogot biztosító kötvény visszavásárlását is igényelheti a jogutód részvénytársaságtól. Az e bekezdésben foglalt szabályokat nem kell alkalmazni, ha az értékpapír kibocsátásakor előre meghatározták a kötvénytulajdonosok helyzetét egy esetleges egyesülés esetére.

3:303. § [Egyesülési közgyűlések]

(1) Az egyesüléssel érintett részvénytársaságok harminc nappal az egyesülési szerződés elfogadásáról döntő közgyűlés napja előtt kötelesek az egyesülési szerződés tervezetét, az egyesülő részvénytársaságok vezető tisztségviselői által készített írásbeli beszámolót, valamint a könyvvizsgálónak, az egyesülési szerződés tervezetére és az írásbeli

beszámolóra vonatkozó álláspontját tartalmazó jelentést benyújtani az egyesülő részvénytársaságok nyilvántartását vezető bírósághoz.

(2) Az egyesülésről döntő második közgyűlést megelőző harminc nappal az egyesüléssel érintett részvénytársaságok minden részvényesének jogában áll, hogy megismerje a közgyűlési döntéshez készített iratokon kívül az egyesülő társaságok utolsó három évre vonatkozó beszámolóinak tartalmát is.

(3) Ha több részvényfajta, illetve részvényosztály létezik, az egyesülést kimondó határozat meghozatala során a közgyűlési határozathoz való hozzájárulásra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

(4) Az egyesüléssel érintett részvénytársaságok hitelezői - az alaptőke-leszállításra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával - megfelelő biztosítékot igényelhetnek, ha igazolják, hogy az egyesülés veszélyezteti követeléseik kielégítésének alapját, feltéve, hogy az egyesüléssel érintett részvénytársaságok korábban nem nyújtottak számukra megfelelő biztosítékot.

3:304. § [A részvénytársaság szétválása]

(1) Nyilvánosan működő részvénytársaság nem válhat szét.

(2) Zártkörűen működő részvénytársaság szétválása esetén a szétválási szerződésben meg kell határozni:

a) a szétváló részvénytársaságok részvényeinek cserearányát és a részvényesek számára az alaptőkén felüli vagyon terhére juttatható kiegészítő készpénzfizetés mértékét, amely nem lehet több a részvényesek számára a vagyoni hányaduk alapján juttatott részvények névértékének tíz százalékánál;

b) azokat az esetleges előnyöket, amelyeket a szétváló részvénytársaságok a vezető tisztségviselőknek, illetve a felügyelőbizottság tagjainak nyújtanak.

(3) Részvénytársaság szétválása esetén az igazgatóság köteles tájékoztatni a közgyűlést arról, ha a szétválási szerződés tervezetének elkészítése és közgyűlési elfogadásának időpontja között a társaság vagyonában jelentős változás állt be.

XXXIX. Fejezet

A részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése

3:305. § [A megszűnés következményei]

(1) Ha a részvénytársaság likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvényt bocsátott ki, a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyon felosztásakor az elsőbbségi részvény biztosította jogokat figyelembe kell venni.

(2) Ha a végelszámolás megindításának, illetve a felszámolás elrendelésének időpontjáig a részvénytársaság alaptőkéje nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásokra vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és azok teljesítését a részvényesektől követelni, ha arra a részvénytársaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében van szükség.

XL. Fejezet

Az egyszemélyes részvénytársaság

3:306. § [Egyszemélyes részvénytársaság eltérő szabályai]

(1) Ha a részvénytársaság úgy jön létre, hogy alapszabályában egy személy vállal kötelezettséget a társaság valamennyi részvényének átvételére, az alapító köteles nem pénzbeli vagyoni hozzájárulását a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátani. Az alapszabály ezzel ellentétes rendelkezése semmis.

(2) Egyszemélyes társaság jön létre akkor is, ha egy többszemélyes részvénytársaság valamennyi részvényét egy személy szerzi meg.

(3) Egyszemélyes részvénytársaság saját részvényt nem szerezhet.

(4) Az egyszemélyes részvénytársaság és annak részvényese közötti szerződést írásba kell foglalni.

(5) Az egyszemélyes részvénytársaság részvényesének felelősségére a minősített többséget biztosító befolyásra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

XIV. Cím

Befolyásszerzés

3:307. § [A minősített többséggel rendelkező tag többletkötelezettségei]

(1) Ha korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság tagja -közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik, ezen minősített többség megszerzésétől számított tizenöt napon belül köteles ezt bejegyzés és közzététel végett a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.

(2) A minősített többség megszerzésének közzétételétől számított hatvan napos jogvesztő határidőn belül a társaság bármely tagja kérheti, hogy a minősített többséggel rendelkező tag társasági részesedését vegye meg. Vételi kötelezettségének a minősített többséggel rendelkező tag a kérelem benyújtásakor fennálló piaci értéken, de legalább a társaság saját tőkéjéből a felajánlott részesedésre jutó résznek megfelelő értéken köteles eleget tenni.

(3) Ha a társaság felszámolási eljárás következtében jogutód nélkül megszűnik, a ki nem elégített követelésekért a hitelezőnek a társaság nyilvántartásból való törlésétől számított egyéves jogvesztő határidőn belül megindított keresete alapján a minősített többséggel rendelkezett tag köteles helytállni, ha a hitelező bizonyítja, hogy a felszámolásra a minősített többséggel rendelkező tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor.

Negyedik Rész

Szövetkezet

XV. Cím

Általános rendelkezések

3:308. § [A szövetkezet fogalma és főbb tevékenységei]

(1) A szövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából álló tőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, a tagok gazdasági és társadalmi szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet végző jogi személy, amelynél a tag kötelezettsége a szövetkezettel szemben vagyoni hozzájárulásának szolgáltatására és az alapszabályban meghatározott személyes közreműködésre terjed ki. A szövetkezet kötelezettségeiért a tag nem köteles helytállni.

(2) A szövetkezet tevékenysége értékesítésre, beszerzésre, termelésre és szolgáltatásra irányulhat.

3:309. § [A szövetkezet tagságával kapcsolatos általános rendelkezések]

(1) A szövetkezet nem természetes személy tagjainak száma nem haladhatja meg a taglétszám húsz százalékát; a szövetkezetnek a szövetkezeti formában működő jogi személy tagjait a nem természetes személy tagok számítása során figyelmen kívül kell hagyni.

(2) A szövetkezet személyes közreműködést nem vállaló tagjainak száma nem haladhatja meg a taglétszám negyedét.

(3) A szövetkezet egyes tagjainak vagyoni hozzájárulása nem haladhatja meg a tőke tizenöt százalékát; a nem természetes személy tagok vagyoni hozzájárulásának összege nem haladhatja meg a tőke harmadát.

(4) Nem lehet a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni.

3:310. § [A szövetkezet működésével kapcsolatos általános rendelkezések]

(1) Ha valamely tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti, a szövetkezet e tevékenységét az engedély birtokában kezdheti meg, illetve végezheti.

(2) Képesítéshez kötött tevékenységet szövetkezet akkor folytathat, ha e tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a szövetkezettel kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a szövetkezet javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályban foglalt képesítési követelményeknek megfelel.

3:311. § [A jognyilatkozatok megtétele]

(1) A szövetkezettel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásban kell megtenni . Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a szövetkezet határozatára, valamint a jognyilatkozat és a határozat címzettel való közlésére.

(2) Ha a szövetkezettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele vagy cselekmény elvégzése kötelező, e kötelezettséget késedelem nélkül kell teljesíteni.

(3) A szövetkezettel kapcsolatos jognyilatkozat akkor tehető meg vagy közölhető elektronikus hírközlő eszközök útján, ha ezt az alapszabály lehetővé teszi, és meghatározza ennek feltételeit és módját.

3:312. § [A szövetkezet nyilvántartásba vétele]

(1) A szövetkezet alapítását az alapszabály elfogadásától számított harminc napon belül be kell jelenteni a nyilvántartó bíróságnak.

(2) A szövetkezetre a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtását követően a jogerős nyilvántartásba vételig az előtársaságra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(3) Ha a szövetkezet nyilvántartásbavételi kérelmét jogerősen elutasítják, a szövetkezet köteles tevékenységét megszüntetni. A tagok a szövetkezet nevében vállalt kötelezettségekért a jogi személy jogutód nélküli megszűnésére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni.

3:313. § [A választottbírósági út igénybevétele]

(1) Szövetkezeti jogvitára az alapszabályban vagy a jogvitában érintett személyek megállapodásában választottbírósági eljárás köthető ki.

(2) Szövetkezeti jogvitának minősül

a) a szövetkezet és a tagja vagy volt tagja közti, a szövetkezeti tagsági jogviszonyból eredő jogvita, ideértve a szövetkezeti szervek által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának kezdeményezését;

b) a tagok egymás közötti jogviszonyában az alapszabállyal kapcsolatban vagy a szövetkezet működésével összefüggésben keletkezett jogvita; és

c) a szövetkezet és a vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag közötti, a vezető tisztségviselői vagy a felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyból eredő jogvita.

3:314. § [A szövetkezet létesítő okirata]

(1) A szövetkezet létesítő okirata az alapszabály. Az alapszabály elfogadásához legalább hét személy egybehangzó akaratnyilatkozata szükséges.

(2) Az elfogadott alapszabályt minden alapító tagnak alá kell írnia. Az alapszabályt a tag helyett közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja.

(3) Az alapszabályt és annak módosítását közjegyzői okiratba, ügyvéd vagy valamelyik alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Ezt a szabályt kell alkalmazni a jegyzőkönyvbe foglalt alapszabály-módosítás esetén is.

(4) A jogi személy létesítő okiratának általánosan kötelező tartalmi elemein túl a szövetkezet alapszabályában meg kell határozni

a) a tag vagyoni hozzájárulásának mértékét;

b) a tag személyes közreműködésének lehetséges módjait;

c) a szövetkezet és a tag gazdasági együttműködésének meghatározását;

d) a közösségi alapra vonatkozó szabályokat;

e) a természetes személy tagok, valamint hozzátartozóik számára nyújtandó szolgáltatások formáit, odaítélésének feltételeit, eljárási rendjét;

f) a szövetkezet szerveit és azok hatáskörét;

g) a tagokra és tisztségviselőkre vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi okokat; és

h) a közgyűlés összehívásának módját, a szavazati jog gyakorlásának feltételeit és módját.

3:315. § [A tagok vagyoni hozzájárulása]

(1) Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként követelés is szolgáltatható, ha azt az adós elismerte, vagy az jogerős bírósági határozaton alapul. A tag munkavégzésre, személyes közreműködésre vagy szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalása nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként nem vehető figyelembe.

(2) Minden tag köteles a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig a pénzbeli vagyoni hozzájárulásának legalább harminc százalékát, valamint a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásának egészét szolgáltatni. A szövetkezet működésében személyes közreműködést nem vállaló tag a vagyoni hozzájárulásának egészét köteles a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig szolgáltatni.

(3) A nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig nem szolgáltatott pénzbeli vagyoni hozzájárulásokat a tag a szövetkezet bejegyezésétől számított egy éven belül köteles szolgáltatni.

3:316. § [A vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása]

(1) Ha a tag az alapszabályban vagy a tagfelvételi kérelemben vállalt vagyoni hozzájárulását az előírt időpontig nem szolgáltatja, az ügyvezetés harmincnapos határidő tűzésével és a jogkövetkezmények feltüntetésével felszólítja a tagot a teljesítésre.

(2) A harmincnapos határidő eredménytelen elteltével a vagyoni hozzájárulását nem teljesítő tag tagsági jogviszonya a határidő lejáratát követő nappal megszűnik. A tagsági jogviszony megszűnését az ügyvezetésnek a volt taggal közölnie kell. A vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztásával a szövetkezetnek okozott kárért a volt tag a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel.

(3) Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása esetére az e törvényben meghatározottnál a tagra nézve enyhébb következményeket ír elő.

3:317. § [Közösségi alap]

(1) A közgyűlés által a tagoknak és a hozzátartozóiknak nyújtott juttatások fedezése céljából közösségi alapba helyezett szövetkezeti vagyon nem osztható fel a tagok között.

(2) A szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása vagy jogutód nélküli megszűnése esetén - a hitelezőkkel való elszámolást követően - a közösségi alapot az alapszabály rendelkezése szerinti szervezet részére kell átadni.

(3) A közösségi alap terhére nyújtott szolgáltatás a nyereségből való részesedésként és a tagsági viszony megszűnéséhez kapcsolódó elszámolás során nem vehető figyelembe.

XVI. Cím

A szövetkezet szervezete

XLI. Fejezet

A közgyűlés

3:318. § [A közgyűlés hatásköre]

(1) A szövetkezet tagjainak döntéshozó szerve a tagok összességéből álló közgyűlés.

(2) A közgyűlés hatáskörébe tartozik

a) az alapszabály módosítása;

b) az ügyvezetés tagjainak, valamint a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása;

c) a könyvvizsgáló megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása;

d) a szövetkezeti vagyon egy részének közösségi alappá történő minősítése, valamint a közösségi alap felhasználásának főbb elveiről szóló döntés meghozatala;

e) a beszámoló elfogadása és az adózott eredmény felhasználásáról szóló döntés meghozatala;

f) a szövetkezet egyesüléséről, szétválásáról, gazdasági társasággá történő átalakulásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről szóló döntés meghozatala;

g) a csődeljárás iránti kérelem benyújtásáról, valamint csődegyezség jóváhagyásáról szóló döntés meghozatala;

h) a szövetkezet felszámolásának kezdeményezéséről, valamint a felszámolási eljárás során kötött egyezség jóváhagyásáról szóló döntés meghozatala;

i) a pótbefizetés elrendelése.

3:319. § [A közgyűlés összehívása és napirendje]

(1) A közgyűlést évente legalább egyszer össze kell hívni.

(2) A közgyűlési meghívó az általánosan kötelező tartalmi elemeken túl tartalmazza

a) küldöttgyűlés vagy részközgyűlések tartása esetén az erre a körülményre történő utalást; és

b) határozatképtelenség esetére a megismételt közgyűlés időpontját, helyét és az eltérő határozatképességi szabályokra vonatkozó figyelemfelhívást.

(3) A közgyűlés napirendjére tűzött ügyekre vonatkozóan az igazgatóság a tagnak -kérelmére - köteles felvilágosítást adni.

(4) A tagok legalább tíz százalékának írásbeli indítványára bármely ügyet napirendre kell tűzni. Az indítványt legkésőbb a közgyűlés megtartását nyolc nappal megelőzően kell benyújtani az igazgatóságnak. Az így kiegészített napirendet a tagoknak a közgyűlés időpontját legalább három nappal megelőzően meg kell küldeni.

3:320. § [A tag jogai a közgyűlésen]

(1) A tag jogosult a közgyűlés napirendjére felvett ügyekkel összefüggésben indítványt tenni és az ügyekről szavazni. A közgyűlésen a vagyoni hozzájárulások arányától függetlenül minden tagnak egy szavazata van.

(2) Nem gyakorolhatja szavazati jogát az a tag, aki az alapszabályban előírt, esedékes vagyoni hozzájárulását nem teljesítette.

(3) A tag képviselő útján is gyakorolhatja tagsági jogait. Nem lehet képviselő az igazgatóság és a felügyelőbizottság elnöke vagy tagja, továbbá a könyvvizsgáló. A meghatalmazást közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kell igazolni. A képviselő a közgyűlésen több tag képviseletére is jogosult, de az egy képviselő által képviselt tagok száma nem haladhatja meg a szövetkezeti tagok tíz százalékát.

3:321. § [Határozatképesség, döntéshozatal]

(1) Ha a közgyűlés határozatképtelen, a nyolc napon belüli időpontra, azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes.

(2) Az alapszabály módosításához a jelenlévők kétharmadának és valamennyi tag felének a szavazata szükséges.

(3) A szövetkezet egyesülésének, szétválásának, gazdasági társassággá történő átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének elhatározásához az összes tag kétharmadának szavazata szükséges.

(4) A közgyűlés a határozatokat nyílt szavazással hozza meg; a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság tagjai megválasztásáról és visszahívásáról titkos szavazással dönt.

3:322. § [Megismételt, elnapolt közgyűlés]

(1) A megismételt közgyűlés az eredeti napirendre felvett kérdésekben hozhat határozatot.

(2) Ha a közgyűlési meghívó vagy hirdetmény ezt tartalmazza, a közgyűlés határozhat arról, hogy a napirendre vett kérdésben a közgyűlést későbbi időpontban folytatja. Az így megtartott közgyűlésen más kérdés nem vehető napirendre.

3:323. § [Jegyzőkönyv]

(1) Az ügyvezetés köteles gondoskodni arról, hogy a közgyűlésről jegyzőkönyv készüljön. A jegyzőkönyv tartalmazza a közgyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket, továbbá a taggyűlésen lezajlott fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és a határozatokat, valamint az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, a szavazástól tartózkodókat vagy az abban részt nem vevőket.

(2) A jegyzőkönyv mellékletét képezi a jelenléti ív, valamint a képviseleti meghatalmazásokat tartalmazó okiratok.

(3) A jegyzőkönyvet a levezető elnök, a jegyzőkönyvvezető és a jegyzőkönyvet hitelesítő két szövetkezeti tag írja alá.

(4) Bármely tag betekinthet a közgyűlés jegyzőkönyvébe és saját költségére kérheti az igazgatóságtól a jegyzőkönyv kivonatának vagy másolatának a kiadását.

3:324. § [A részközgyűlés]

(1) Ha az alapszabály közgyűlés megtartása helyett részközgyűlések tartását írja elő, a részközgyűlési körzeteket, valamint a részközgyűlések megtartásának helyét az alapszabályban kell megállapítani.

(2) A részközgyűléseket azonos napirenddel kell megtartani; a közgyűlés döntéseit a részközgyűléseken leadott szavazatok összesítésével az igazgatóság állapítja meg.

(3) A részközgyűlések által meghozott határozatokat a tagokkal az összesítést követő tizenöt napon belül közölni kell.

(4) A részközgyűlésre egyebekben a közgyűlésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

3:325. § [A küldöttgyűlés]

(1) Ha az alapszabály küldöttgyűlés működését írja elő, a küldötteknek a taglétszámhoz viszonyított arányát, megválasztásuk módját és megbízatásuk időtartamát az alapszabályban kell megállapítani.

(2) Részközgyűlések rendszeresítése esetén a küldöttgyűlés küldötteit részközgyűlésenként kell megválasztani.

(3) A küldöttgyűlésen tanácskozási joggal a szövetkezet bármely nem küldött tagja részt vehet.

(4) A küldöttgyűlés hatáskörére és eljárására egyebekben a közgyűlésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a küldöttgyűlés és a megismételt küldöttgyűlés határozatképességhez legalább a küldöttek kétharmadának a jelenléte szükséges.

XLII. Fejezet

A szövetkezet ügyvezetése

3:326. § [Az igazgatóság]

(1) A szövetkezet ügyvezetését háromtagú igazgatóság látja el. Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú igazgatóság felállását teszi lehetővé.

(2) Az igazgatóság elnökét és tagjait a közgyűlés öt évre, ha a szövetkezet ennél rövidebb időtartamra jött létre, erre az időtartamra választja.

3:327. § [Az igazgatóság működése]

(1) Az igazgatóság jogait és feladatait testületként gyakorolja.

(2) Az igazgatóság határozatképes, ha legalább a tagok kétharmada jelen van. Határozatait a jelenlévő tagok egyszerű többségével hozza meg. Az igazgatóság üléseit az elnök vagy az általa megbízott igazgatósági tag hívja össze. Az igazgatóság ügyrendjét maga állapítja meg.

(3) Az igazgatóság hatáskörébe tartozik a döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket jogszabály vagy az alapszabály nem utal a közgyűlés vagy a felügyelőbizottság hatáskörébe.

(4) Az igazgatóság gondoskodik a közgyűlés összehívásáról, valamint a közgyűlési döntések előkészítéséről és végrehajtásáról.

(5) Az igazgatóság köteles a tevékenységéről, a szövetkezet vagyoni helyzetéről, üzletpolitikájáról legalább évente egy alkalommal a közgyűlésnek és három havonként a felügyelőbizottságnak beszámolni.

3:328. § [Ügyvezető elnök]

Ötven főnél kisebb taglétszámú szövetkezetben az alapszabály igazgatóság helyett ügyvezető elnöki tisztséget rendszeresíthet, aki az igazgatóság hatáskörében jár el.

3:329. § [A szövetkezet vezető tisztségviselői; kizáró és összeférhetetlenségi okok]

(1) A szövetkezet vezető tisztségviselői az igazgatóság elnöke és tagjai vagy az ügyvezető elnök.

(2) A szövetkezet vezető tisztségviselője a szövetkezet tagja lehet. A szövetkezet jogi személy tagja az ügyvezetést az általa kijelölt természetes személy útján látja el.

(3) A jogi személy vezető tisztségviselőjével szembeni kizáró okokon túl nem lehet szövetkezet vezető tisztségviselője az a személy,

a) aki ismeretlen székhelyű cég megszüntetése folytán törölt szövetkezetnél vagy gazdasági társaságnál, az annak törlését megelőző két évben vezető tisztségviselő volt, a törléstől számított három évig;

b) aki felszámolással megszűnt szövetkezet vagy gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy olyan tagja volt, akinek felelősségét a ki nem elégített hitelezői tartozásokért megállapították, és helytállási kötelezettségének nem tett eleget, a törléstől számított öt évig;

c) akinek közeli hozzátartozója vagy élettársa a szövetkezet vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja.

(4) A szövetkezet vezető tisztségviselője - a nyilvánosan működő részvénytársaság részvénye kivételével - nem szerezhet részesedést, és nem lehet vezető tisztségviselő olyan szövetkezetben és gazdasági társaságban, amely főtevékenységként ugyanolyan gazdasági tevékenységet folytat, mint az a szövetkezet, amelyben vezető tisztségviselő. Ha a vezető tisztségviselő új vezető tisztségviselői megbízást fogad el, a tisztség

elfogadásától számított tizenöt napon belül köteles e tényről értesíteni azokat a szövetkezeteket és gazdasági társaságokat, ahol már vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag.

(5) A vezető tisztségviselő és hozzátartozója - a mindennapi élet szokásos ügyletei kivételével - nem köthet saját nevében vagy saját javára a szövetkezet főtevékenysége körébe tartozó szerződéseket.

(6) Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok megsértésével a szövetkezetnek okozott kár megtérítésére vonatkozó igényt a szövetkezet a kár bekövetkeztétől számított egy éven belül érvényesítheti a vezető tisztségviselővel szemben.

3:330. § [A vezető tisztségviselő eljárása]

(1) A vezető tisztségviselő a szövetkezet ügyvezetését a szövetkezet érdekeinek elsődlegessége alapján, önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, az alapszabálynak és a közgyűlés határozatainak van alávetve. A vezető tisztségviselőt a szövetkezet tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a közgyűlés nem vonhatja el.

(2) A szövetkezet jogutód nélküli megszűnése után a szövetkezet vezető tisztségviselőivel szemben e minőségükben a szövetkezetnek okozott károk miatti kártérítési igényt - a szövetkezet nyilvántartásból való törlésétől számított egyéves jogvesztő határidőn belül - a törlés időpontjában tagsági jogviszonnyal állók érvényesíthetik. A tag a kártérítési igényt a szövetkezet megszűnésekor felosztott vagyonból őt megillető rész arányában érvényesítheti.

3:331. § [A vezető tisztségviselői megbízás megszűnése]

A vezető tisztségviselői megbízatás megszűnésének a jogi személyek általános szabályai között meghatározott okain túl megszűnik a szövetkezet vezető tisztségviselőjének megbízatása a tagsági jogviszony megszűnésével is.

XLIII. Fejezet

Felügyelőbizottság

3:332. § [A felügyelőbizottság]

(1) A szövetkezet felügyelőbizottsága három tagú. Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú felügyelőbizottság létrehozását teszi lehetővé.

(2) A felügyelőbizottsági tag megbízatása öt évre - ha a szövetkezet ennél rövidebb időtartamra jött létre, erre az időtartamra - szól.

(3) A felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyra a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

3:333. § [A felügyelőbizottság működése]

(1) A felügyelőbizottság határozatképes, ha legalább a tagok kétharmada jelen van. A felügyelőbizottság határozatait a jelenlévők egyszerű szótöbbségével hozza meg.

(2) A felügyelőbizottság üléseit az elnök hívja össze.

(3) A felügyelőbizottság az ügyrendjét maga állapítja meg.

(4) A felügyelőbizottság a tevékenységéről legalább évente egyszer beszámol a közgyűlésnek.

XLIV. Fejezet

A könyvvizsgáló

3:334. § [A könyvvizsgáló feladata]

(1) A könyvvizsgáló feladata, hogy a könyvvizsgálatot szabályszerűen elvégezze, és ennek alapján független könyvvizsgálói jelentésben foglaljon állást arról, hogy a szövetkezet beszámolója megfelel-e a jogszabályoknak, és megbízható, valós képet ad-e a szövetkezet vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, működésének gazdasági eredményeiről.

(2) A szövetkezet könyvvizsgálója a könyvvizsgálói nyilvántartásban szereplő egyéni könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló szervezet lehet. Ha szervezet látja el a könyvvizsgálói feladatokat, ki kell jelölnie azt a személyt, aki a könyvvizsgálatot személyében végzi.

(3) Nem lehet a szövetkezet könyvvizsgálója a szövetkezet tagja, vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja és e személyek hozzátartozója. Nem lehet a szövetkezet könyvvizsgálója a szövetkezet munkavállalója e jogviszonya fennállása idején, és annak megszűnése után három évig.

3:335. § [A könyvvizsgálói megbízatás keletkezése és időtartama]

(1) A szövetkezet első könyvvizsgálóját az alapszabályban kell kijelölni, ezt követően a könyvvizsgálót a közgyűlés választja. A könyvvizsgálóval a megbízási szerződést - a közgyűlés által meghatározott feltételekkel és díjazás mellett - az ügyvezetés a kijelölést vagy a választást követő kilencven napon belül köti meg. Ha a szerződés megkötésére e határidőn belül nem kerül sor, a közgyűlés köteles új könyvvizsgálót választani.

(2) A könyvvizsgáló megbízatása öt évre - ha a szövetkezet ennél rövidebb időtartamra jött létre, erre az időtartamra - szól. A könyvvizsgáló megbízásának időtartama nem lehet rövidebb, mint a közgyűlés által történt megválasztásától a következő beszámolót elfogadó közgyűlési ülésig terjedő időszak; az alapszabály ettől eltérő rendelkezése semmis.

3:336. § [A könyvvizsgálói feladatok teljesítése]

(1) A könyvvizsgáló nem nyújthat a szövetkezet részére olyan szolgáltatást, és nem alakíthat ki olyan együttműködést az ügyvezetéssel, amely könyvvizsgálói feladatának független és tárgyilagos ellátását veszélyezteti.

(2) A könyvvizsgáló köteles a szövetkezet magántitkát megőrizni.

(3) A könyvvizsgálót a közgyűlésnek a szövetkezet beszámolóját tárgyaló ülésére meg kell hívni. A könyvvizsgáló ezen az ülésen köteles részt venni, de távolmaradása az ülés megtartását nem akadályozza. A közgyűlés a beszámolóról a könyvvizsgáló véleményének meghallgatása nélkül nem hozhat döntést.

(4) Ha a szövetkezetnél felügyelőbizottság működik, a könyvvizsgáló a felügyelőbizottság ülésén tanácskozási joggal részt vehet, a felügyelőbizottság felhívása esetén a könyvvizsgáló a felügyelőbizottság ülésén köteles részt venni. A felügyelőbizottság köteles napirendre tűzni a könyvvizsgáló által megtárgyalásra javasolt ügyeket.

XVII. Cím

A szövetkezeti tagsági jogviszony

3:337. § [A tagsági jogviszony létrejötte]

(1) A szövetkezeti tagsági jogviszony a szövetkezet alapításakor vagy kérelem alapján, tagfelvétellel keletkezik.

(2) A tagfelvételi kérelemben a tagságra jelentkező személynek nyilatkoznia kell a szövetkezet alapszabályában foglaltak elfogadásáról és a vállalt vagyoni hozzájárulásról. Személyes közreműködés vállalása esetén a tagfelvételi kérelemben annak tartalmát is meg kell határozni.

(3) A vagyoni hozzájárulás teljesítésére a szövetkezet alapításának esetére meghatározott szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtása és a bejegyzés alatt a tagfelvétel időpontját kell érteni.

(4) A szövetkezetbe tagként belépni kívánó személy nem köteles vagyoni hozzájárulás teljesítésére annyiban, amennyiben a szövetkezetből kilépni szándékozó tag a szövetkezet vagyonából őt - a tagsági jogviszonya megszűnésére tekintettel - megillető hányad kiadását a belépni kívánó személlyel való megegyezés alapján nem igényli. Ebben az esetben a szövetkezetbe belépő tag a tagsági jogviszonyból fakadó vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a kilépő tag helyébe lép.

3:338. § [Tagnyilvántartás]

A szövetkezet a tagokról nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a tag nevét és lakcímét vagy - nem természetes személy tag esetén - székhelyét, a tag által teljesített vagyoni hozzájárulás összegét, valamint a tagsági jogviszony keletkezésének és megszűnésének időpontját.

3:339. § [A tag alapvető jogai]

(1) A szövetkezet működésének irányítása és ellenőrzése során a tagokat az általuk szolgáltatott vagyoni hozzájárulás mértékére tekintet nélkül, azonos jogok illetik meg.

(2) A szövetkezet nyereségét a tagok között fel lehet osztani. A szövetkezet nyereségének a felét a tagok között személyes közreműködésük arányában kell felosztani; semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely a nyereség személyes közreműködés arányában felosztandó részét a nyereség felénél kisebb mértékben határozza meg.

3:340. § [Pótbefizetés]

(1) Ha az alapszabály feljogosítja a közgyűlést arra, hogy a szövetkezet veszteségének fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő, a tagok vagyoni hozzájárulásuk arányában, évente legfeljebb egy alkalommal kötelezhetők pótbefizetésre, azzal, hogy a pótbefizetés mértéke alkalmanként nem haladhatja meg a tag vagyoni hozzájárulásának harminc százalékát.

(2) A veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a tagok részére vissza kell fizetni; a visszafizetésre a vállalt vagyoni hozzájárulás szolgáltatása után kerülhet sor.

(3) A pótbefizetés elmulasztására a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni

3:341. § [A tagsági jogviszony megszűnése]

A tagsági jogviszony megszűnik, ha

a) a tag a szövetkezetből kilép;

b) a tag a vagyoni hozzájárulását vagy pótbefizetési kötelezettségét - az alapszabályban, illetve közgyűlési határozatban meghatározott időpontig - nem teljesítette;

c) a tag meghal vagy megszűnik;

d) a szövetkezet a tagot kizárja;

e) a szövetkezet átalakulással vagy jogutód nélkül megszűnik.

3:342. § [A tag kilépése]

A kilépési szándékot az igazgatóságnak írásban kell bejelenteni. A kilépési szándék bejelentése és a tagsági viszony megszűnése között három hónapnak kell eltelnie; a három hónapnál hosszabb időtartamot előíró alapszabályi rendelkezés a három hónapot meghaladó részében semmis.

3:343. § [A tag kizárása]

(1) A szövetkezet tagja - a szövetkezetnek az érintett tag ellen indított keresete alapján - bírósági határozattal a szövetkezetből kizárható, ha a szövetkezetben való maradása a szövetkezet céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. Kizárás esetén a tag tagsági jogviszonya megszűnik.

(2) A tag kizárása iránti kereset megindításához a közgyűlés az összes tag legalább kétharmados szótöbbségével meghozott határozata szükséges. Az érintett tag ebben a kérdésben nem szavazhat.

(3) A kizárás okait megjelölő keresetet a közgyűlés határozatának meghozatalától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül kell megindítani.

(4) A bíróság az érintett tag tagsági jogait - kérelemre - a bíróság jogerős döntéséig felfüggesztheti, ha a tagsági jogok gyakorlása a szövetkezet súlyos érdeksérelmével járna. A felfüggesztés a tag nyereségre vonatkozó igényét nem érinti.

(5) A tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt az alapszabály nem módosítható, más tag kizárása nem kezdeményezhető, és nem hozható döntés a szövetkezet átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről.

3:344. § [Elszámolás a tagsági jogviszony megszűnésekor]

(1) A tagsági jogviszony megszűnése esetén a tagot vagy jogutódját a szövetkezet vagyonából olyan összeg illeti meg, amelyre a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén lenne jogosult.

(2) A tagsági jogviszony megszűnése esetén a volt tag által - nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként - a szövetkezet használatába adott vagyontárgyat kérelemre a volt tag részére vagy - a tag halála esetén - tagsági viszonyt nem létesítő jogutódja részére ki kell adni, ha a használatba adott vagyontárgy még a szövetkezet rendelkezésére áll. A kiadásra az (1) bekezdés szerinti elszámolással egyidejűleg kerül sor. Ha a használatba adott vagyontárgy elhasználódás folytán már nincs a szövetkezet birtokában, a szövetkezet ellenérték fizetésére nem köteles. A vagyontárgynak a tagsági jogviszony megszűnése utáni használata esetén a kiadásig terjedő időre a volt tag, illetve halála esetén tagsági jogviszonyt nem létesítő jogutódja részére díjat kell fizetni.

XVIII. Cím

Kisebbségvédelem

3:345. § [A közgyűlés összehívásának kezdeményezése]

(1) A szövetkezet azon tagja vagy tagjai, akik együttesen a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkeznek, az ok és a cél megjelölésével bármikor kérhetik a közgyűlés

összehívását. Ha az ügyvezetés a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül nem intézkedik a közgyűlés lehető legkorábbi időpontra történő összehívása érdekében, úgy a közgyűlést az indítványozók kérelmére a nyilvántartó bíróság hívja össze, vagy a nyilvántartó bíróság felhatalmazza az indítványozókat a közgyűlés összehívására. (2) A közgyűlés várható költségeit az indítványozók kötelesek megelőlegezni. A közgyűlés a kisebbség kérelmére összehívott ülésen dönt arról, hogy a rendkívüli üléssel kapcsolatos költségeket az indítványozók vagy a szövetkezet viseli-e.

3:346. § [Egyedi könyvvizsgálat kezdeményezése]

(1) Ha a közgyűlés elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt, amely szerint az utolsó beszámolót, illetve az utolsó két évben az ügyvezetés tevékenységével kapcsolatos valamely gazdasági eseményt vagy kötelezettségvállalást ezzel külön megbízandó könyvvizsgáló vizsgálja meg. Ezt a vizsgálatot a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező tagnak vagy tagoknak a közgyűléstől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül benyújtott kérelmére a nyilvántartó bíróság a szövetkezet költségére köteles elrendelni és a könyvvizsgálót kijelölni.

(2) A kérelem teljesítését a nyilvántartó bíróság megtagadja, ha megállapítja, hogy a kisebbségi jogukkal a kérelmet előterjesztő tagok visszaélnek.

(3) A vizsgálattal a szövetkezet könyvvizsgálója nem bízható meg.

(4) A vizsgálat költségeit a szövetkezet előlegezi és viseli. A szövetkezet a költségeket abban az esetben háríthatja át a tagra, ha az a vizsgálatot nyilvánvalóan alaptalanul kezdeményezte.

3:347. § [Igényérvényesítés kezdeményezése]

Ha a közgyűlés elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt, hogy a szövetkezetnek valamely tag, vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag, továbbá a könyvvizsgáló ellen támasztható követelését érvényesítsék, a követelést a szavazati jogok öt százalékával rendelkező tagok a közgyűléstől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül a szövetkezet képviseletében a szövetkezet javára maguk is érvényesíthetik.

3:348. § [Az eltérő szabályozás tilalma]

Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely e cím rendelkezéseitől a kisebbség hátrányára tér el.

XIX. Cím

A szövetkezet átalakulása, egyesülése és szétválása

3:349. § [A szövetkezet átalakulása, egyesülése és szétválása]

(1) Az átalakulást, egyesülést és szétválást a tagok legalább tíz százaléka vagy az igazgatóság kezdeményezheti.

(2) Az átalakulás során a szövetkezettől megváló tag a tagsági jogviszony megszűnésekor őt megillető járandóság erejéig öt évig köteles helytállni az átalakuló szövetkezetnek a tagsági jogviszony megszűnése előtt keletkezett és a létrejövő jogi személy által nem teljesített kötelezettségeiért.

(3) A szövetkezet korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakulhat át.

(4) A szövetkezet átalakulásával létrejövő részvénytársaság zártkörűen alapítható.

XX. Cím

A szövetkezet megszűnése

3:350. § [A szövetkezet megszűnése]

A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha tagjainak száma hét fő alá csökken, és az ettől számított hathónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be megfelelő számú új tagot a nyilvántartó bíróságnál.

Ötödik Rész

Egyesülés

3:351. § [Az egyesülés fogalma]

(1) Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított, jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok egyetemlegesen kötelesek helytállni.

(2) Az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítő egyéb szolgáltatási és közös gazdálkodási tevékenységet (kiegészítő gazdálkodási tevékenység) is végezhet.

(3) Az egyesülésre a gazdasági társaságok közös szabályait - az e Részben foglalt eltérésekkel - megfelelően alkalmazni kell.

3:352. § [Az egyesülés társasági szerződése]

(1) Az egyesülés társasági szerződésében - a létesítő okirat általánosan kötelező tartalmi elemein kívül - meg kell határozni

a) a tagok gazdálkodásának előmozdítására, illetve összehangolására irányuló, valamint az ezzel kapcsolatos szakmai érdekképviseleti feladatokat;

b) a működési költség viselésének tagok közötti megoszlását, az egyes tagokra eső befizetések összegét és az elszámolás módját;

c) a tag kilépése esetén az őt megillető vagyoni hányad kiadásának feltételeit;

d) az egyesülés megszűnését követően fennmaradó vagyon felosztásának rendjét.

(2) Szükség szerint rendelkezik a társasági szerződés

a) a kiegészítő gazdálkodási tevékenységről;

b) a kiegészítő gazdálkodási tevékenységhez szükséges társasági vagyon mértékéről;

c) a kiegészítő gazdálkodási tevékenység keretében az egyes tagokat megillető szavazati jog mértékéről, gyakorlásának módjáról;

d) a kiegészítő gazdálkodási tevékenység bevételeinek, költségeinek, ráfordításainak elkülönített nyilvántartásáról, valamint az ez alapján megállapított adózott eredményből való részesedés szabályairól;

e) az egyes tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatások (a továbbiakban: mellékszolgáltatás) feltételeiről.

3:353. § [A társaság és tagjai közötti vagyoni viszonyok]

(1) A tagok ellenszolgáltatás nélkül jogosultak az egyesülés által nyújtott szolgáltatások igénybevételére; a más részére végzett gazdálkodási tevékenység adózott eredményéből részesülnek.

(2) A mellékszolgáltatásért a tagokat külön díjazás illetheti meg.

(3) A gazdálkodási tevékenység során keletkezett adózott eredmény felosztása a vagyoni hozzájárulás arányában történik; egyébként a nyereség a tagok között egyenlő arányban oszlik meg.

3:354. § [Taggyűlés]

(1) Az egyesülés tagjainak döntéshozó szerve a taggyűlés. A taggyűlésen a tag képviselője nem lehet az igazgató, a felügyelőbizottság tagja és a könyvvizsgáló.

(2) A taggyűlés szükség szerint, de évente legalább egyszer tart ülést.

(3) A taggyűlés akkor határozatképes, ha a szavazatok legalább háromnegyed részét képviselő tagok jelen vannak.

3:355. § [A taggyűlés hatásköre és a döntéshozatal szabályai]

(1) A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik

a) az egyesülés belső szervezetének irányítási és ellenőrzési rendjének kialakítása;

b) az összehangoló és az érdekképviseleti, valamint a kiegészítő gazdálkodási tevékenység stratégiájának meghatározása;

c) az egyesülés beszámolójának elfogadása;

d) döntés a kiegészítő gazdálkodási tevékenységből származó adózott eredmény felhasználásáról;

e) olyan határozat hozatala, amely a tagok saját gazdálkodásában végrehajtandó feladatot határoz meg;

f) az egyesülés jogutód nélküli megszűnésének átalakulásának, egyesülésének, szétválásának elhatározása;

g) az egyesüléshez való csatlakozás elfogadása, illetve a csatlakozó tag felelőssége korlátázásának elfogadása;

h) az igazgató megválasztása és visszahívása, valamint az igazgatóval kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlása;

i) ha az egyesülésnél felügyelői bizottság működik, annak megválasztása, tagjainak visszahívása és díjazásuk megállapítása;

j) ha az egyesülésnél könyvvizsgáló működik, annak kijelölése, a megbízás visszavonása és a díjazás megállapítása;

k) a társasági szerződés módosítása;

l) a tag kizárásának kezdeményezése;

m) döntés olyan szerződés megkötéséről vagy módosításáról, amelynek értéke a társasági szerződésben meghatározott mértéket meghaladja, továbbá amit az egyesülés - a szokásos tevékenységén kívül - a saját tagjával köt;

n) döntés minden olyan kérdésben, amelyet e törvény vagy a társasági szerződés a taggyűlés hatáskörébe utal.

(2) Az összehangoló és az érdekképviseleti tevékenység körében minden tagnak egy szavazata van. A társasági szerződés azonban egyes tagok javára többletszavazati jogot állapíthat meg, azzal a korlátozással, hogy egyetlen tag sem juthat egyedül ötven százalékot meghaladó szótöbbséghez.

(3) A kiegészítő gazdálkodási tevékenység körében, valamint az (1) bekezdés f)-g) és l)-m) pontjaiban felsorolt ügyekben a szavazati jog mértékét a vagyoni hozzájárulás arányában, ennek hiányában egyenlő mértékben kell megállapítani.

(4) A tagok egyhangúlag határoznak

a) az egyesülés tevékenységének;

b) az egyes tagok szavazati arányának;

c) a határozathozatal feltételeinek

megváltoztatásáról.

(5) Legalább háromnegyedes szótöbbség szükséges az egyesülés jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának, egyesülésének, szétválásának elhatározásához, továbbá az új tag csatlakozásának elfogadásához, a tag kizárásának kezdeményezéséhez, valamint a társasági szerződés más okból történő módosításához, ha a módosítás nem esik a (3) bekezdés hatálya alá.

(6) A taggyűlés a tagok saját gazdálkodásában végrehajtandó kötelezettségének megállapítására irányuló határozatának meghozatalához legalább háromnegyedes szótöbbség kell. Ilyen határozat az érintett tag hozzájárulásával hozható.

3:356. § [Az egyesülés ügyvezetése és képviselete]

(1) Az egyesülés ügyvezetését és képviseletét - a taggyűlés határozatainak keretei között - az igazgató látja el.

(2) A társasági szerződésben az ügyvezetésre három tagból álló igazgatóságot is létre lehet hozni. Ez esetben az igazgatóság tagjai minősülnek igazgatónak. Az igazgatóság tagjainak megválasztásáról, megbízatásuk időtartamairól, díjazásukról és esetleges visszahívásukról, valamint az igazgatóság ügyrendjének jóváhagyásáról a taggyűlés dönt.

3:357. § [Csatlakozás]

(1) A társasági szerződésben foglalt feltételek szerint az egyesülésbe bárki beléphet.

(2) A csatlakozás elfogadásáról a taggyűlés határoz, egyúttal megállapíthatja a csatlakozás időpontját, az azzal járó kötelezettségek esedékességét, valamint a kiegészítő gazdálkodási tevékenység körében a csatlakozó tag szavazati jogának mértékét.

(3) A csatlakozó tag helytáll az egyesülésnek a csatlakozás előtt keletkezett tartozásaiért, kivéve, ha a helytállás alól a csatlakozást elfogadó határozat előzetesen mentesíti.

(4) A csatlakozás tényét, időpontját és a helytállás alóli esetleges mentesítést be kell jegyezni a nyilvántartásba; a mentesítés harmadik személlyel szemben a bejegyzéstől kezdődően hatályos.

3:358. § [A tagsági jogviszony megszűnése]

(1) Megszűnik a tagsági viszony

a) ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulást felhívás ellenére nem teljesítette, a felhívásban meghatározott - tizenöt napnál nem rövidebb -időpontban;

b) a tag kilépésével;

c) a tag kizárásával;

d) a tag halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével;

e) ha annak fenntartása jogszabályba ütközik;

f) a tagsági jog átruházásával.

(2) A tagsági jog átruházására a csatlakozás szabályait megfelelően alkalmazni kell.

(3) A tag az egyesülésből az év végén kiléphet. A kilépésre vonatkozó szándékot legalább három hónappal az év vége előtt be kell jelenteni.

3:359. § [A kilépő taggal való elszámolási szabályok]

(1) A kilépő taggal a kilépés időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A taggyűlés határozza meg, hogy az egyesülés a kilépő tag vagyonhányadát mikor és milyen részletekben adja ki. A kiadás időpontját úgy kell meghatározni, hogy az ne veszélyeztesse az egyesülés további működését, de a vagyon kiadása befejeződjék egy éven belül.

(2) Ha a kiadás nem a kilépéskor történik, a kilépett tag részére a még ki nem adott vagyonhányad után - az adózott eredmény felosztása esetén - arányos értékű részesedés jár.

(3) A tag megszűnése vagy halála esetén a tag jogutódjával vagy örökösével való elszámolásra az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ha azonban a jogutód vagy az örökös folytatni kívánja a tag tevékenységét, a taggyűlés hozzájárulásával az egyesülés tagjává válhat. Ebben az esetben a jogelőd tagsági jogviszonyának megszűnése előtti tartozásokért a tagsági jogviszonyt folytató felel.

3:360. § [Vagyonmegosztás az egyesülés megszűnése esetén]

Az egyesülés jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont egyenlő arányban; ha vagyoni hozzájárulást teljesítettek, a tagok vagyoni hozzájárulása arányában kell felosztani.

Hatodik Rész

Vállalatcsoport

3:361. § [Az elismert vállalatcsoport fogalma]

(1) Elismert vállalatcsoport az összevont, konszolidált éves beszámoló készítésére kötelezett, legalább egy uralkodó tag és legalább három, az uralkodó tag által ellenőrzött tag által kötött uralmi szerződésben meghatározott, egységes üzletpolitikán alapuló együttműködés.

(2) A vállalatcsoportban tagként részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, egyesülés és szövetkezet vehet részt.

(3) Ha a vállalatcsoportban uralkodó tagként több jogi személy közösen vesz részt, az egymással kötött szerződésük határozza meg, hogy melyikük gyakorolja az uralmi szerződésben megállapított, az uralkodó tagot megillető jogokat.

3:362. § [Az uralmi szerződés]

(1) Az uralmi szerződés határozza meg a vállalatcsoport egészének egységes üzletpolitikáját.

(2) Az uralmi szerződésnek tartalmaznia kell

a) az uralkodó tag és az ellenőrzött tagok cégnevét, székhelyét;

b) a vállalatcsoporton belüli együttműködés módját és lényegesebb tartalmi elemeit;

c) azt, hogy a vállalatcsoport határozott vagy határozatlan időre jön-e létre.

(3) Az uralmi szerződésben a vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött tagok önállóságának korlátozására az egységes üzleti cél megvalósításához szükséges módon és mértékben kerülhet sor. Az uralmi szerződésben gondoskodni kell az ellenőrzött tagok tagjai és hitelezői jogainak védelméről is.

(4) Az uralmi szerződésre a szerződések általános szabályait megfelelően alkalmazni

kell.

3:363. § [A vállalatcsoport létrejöttének előkészítése]

(1) Az uralmi szerződés tervezetét a résztvevők legfőbb szervének felhatalmazása alapján az uralkodó tag és az ellenőrzött tagok ügyvezetése készíti el. A vállalatcsoport létrehozásának előkészítéséről a csoportban résztvevő tagoknál működő munkavállalói érdekképviseleteket megfelelően tájékoztatni kell.

(2) Az uralmi szerződés jóváhagyásáról a vállalatcsoportban résztvevő tagok legfőbb szerve legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt.

(3) Az uralkodó tag - az uralmi szerződést jóváhagyó utolsó döntésről való tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül - köteles két alkalommal, legalább harminc napos időközzel tájékoztató közleményt közzétenni a Cégközlönyben a vállalatcsoport megalakulásáról.

(4) A közleménynek tartalmaznia kell

a) az uralmi szerződés megtekintésének lehetséges helyét; és

b) az ellenőrzött tagok hitelezőinek és részvényeseinek szóló felhívást.

(5) Az uralkodó tag ügyvezetésének az utolsó jóváhagyásról való tudomásszerzésétől számított hatvan napon belül be kell nyújtania a vállalatcsoport bejegyzésére vonatkozó kérelemét.

3:364. § [Az ellenőrzött társaságok tagjainak és hitelezőinek jogosultságai]

(1) A vállalatcsoportba ellenőrzött tagként belépő jogi személyek tagjai a vállalatcsoport megalakulásáról szóló közlemény második közzétételét követő harmincnapos jogvesztő határidőn belül kérhetik, hogy az uralkodó tag társasági részesedésüket a közlemény közzétételekor fennálló piaci értéken vásárolja meg.

(2) Azok a hitelezők, akiknek a vállalatcsoportban részt vevő ellenőrzött taggal szemben a közlemény első közzétételének időpontjában le nem járt követelésük van, a második közzétételtől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül igényelhetik, hogy az ellenőrzött tag nyújtson részükre megfelelő biztosítékot. Nem jogosult biztosítékra az a hitelező, akinek követelése jogszabály vagy szerződés alapján már megfelelően biztosítva van, vagy ha az ellenőrzött társaság gazdasági helyzetére, illetve az uralmi szerződés tartalmára tekintettel a biztosítékadás indokolatlan.

(3) A vállalatcsoport bejegyzésére akkor kerülhet sor, ha az ellenőrzött társaságok tagjainak és hitelezőinek jogai alapján érvényesített igények kielégítésre kerültek, vagy az ezzel kapcsolatos jogvitában a bíróság jogerősen megállapította, hogy a tagok vagy hitelezők igénye nem megalapozott.

3:365. § [A vállalatcsoport bejegyzésének joghatása]

A nyilvántartásba való bejegyzést követően a vállalatcsoportra és a vállalatcsoport tagjaira nem alkalmazhatók a minősített többséggel rendelkező tagokra vonatkozó rendelkezések.

3:366. § [Egyszemélyes társaság a vállalatcsoportban]

Ha a vállalatcsoport ellenőrzött tagjában az uralkodó tag egyedül rendelkezik társasági részesedéssel, uralmi szerződést nem kell kötni, hanem az uralmi szerződés kötelező tartalmi elemeiről az uralkodó tag és az ellenőrzött tag létesítő okiratában kell rendelkezni.

3:367. § [Az uralkodó tag és az ellenőrzött tag ügyvezetése közötti viszony]

(1) Az uralkodó tag ügyvezetése az uralmi szerződésben meghatározottak szerint az ellenőrzött tag ügyvezetését utasíthatja és az ellenőrzött tag működésére kötelező határozatokat hozhat. Ha az uralkodó tag eljárása megfelel az uralmi szerződésnek, nem alkalmazhatók az ellenőrzött tagnál e törvénynek a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörére és az ügyvezetés önállóságára vonatkozó rendelkezései.

(2) Ha az uralmi szerződés előírja, hogy az ellenőrzött tag vezető tisztségviselőinek és felügyelőbizottsági tagjainak választására, visszahívására és díjazásuk megállapítására

az uralkodó tag jogosult, az ellenőrzött társaság cégvezetőjévé az uralkodó tag munkavállalója is kinevezhető.

(3) Az uralkodó tag vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja az ellenőrzött társaságnál is elláthat vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsági feladatot.

(4) Az ellenőrzött tag vezető tisztségviselője az ellenőrzött társaság ügyvezetését az uralmi szerződésnek megfelelően, az uralkodó tag irányítása alatt, a vállalatcsoport egésze üzletpolitikájának elsődlegessége alapján köteles ellátni. Mentesül a vezető tisztségviselőket a társasággal szemben terhelő felelősség alól, ha tevékenysége megfelel a jogszabályoknak és az uralmi szerződésnek.

3:368. § [Beszámolási kötelezettség]

(1) Mind az uralkodó, mind az ellenőrzött tag ügyvezetése az uralmi szerződésben meghatározott időközönként, de legalább évente egyszer köteles beszámolni legfőbb szervének az uralmi szerződésben foglaltak teljesítéséről.

(2) Az ellenőrzött tagok azon hitelezői, akiknek követelése eléri az ellenőrzött tag jegyzett tőkéjének tíz százalékát, kérhetik, hogy az uralkodó tag ügyvezetése adjon részükre tájékoztatást az uralmi szerződés végrehajtásáról, illetve az ellenőrzött tag gazdasági helyzetéről. Ha a kérelemnek az uralkodó tag ügyvezetése nem tesz eleget, vagy a tájékoztatás nem megfelelő, a hitelezők kérhetik a nyilvántartó bíróságtól annak megállapítását, hogy az uralkodó tag megsérti az uralmi szerződésben foglaltakat.

3:369. § [Kisebbségvédelmi biztosíték]

Bármelyik ellenőrzött tagnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai kezdeményezhetik az uralkodó tag legfőbb szervének összehívását, ha az uralmi szerződés lényeges vagy ismételt megsértését észlelik. Ha az uralkodó tag ügyvezetése a kérelem kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a legfőbb szerv ülésének legkésőbb harminc napon belüli összehívásáról nem gondoskodik, az indítványtevők kérelmére az ülést a nyilvántartó bíróság hívja össze, vagy az ülés összehívására az indítványtevőket jogosítja fel megfelelő határidő tűzésével. Az ülés költségeinek megelőlegezéséről az uralkodó tag köteles gondoskodni, de ha a kérelem alaptalannak bizonyult, a költségek az indítványtevőket terhelik.

3:370. § [Munkavállalói részvétel]

(1) Ha a nyilvántartásba bejegyzett vállalatcsoport legalább három ellenőrzött tagjában kötelező a munkavállalói részvétel a felügyelőbizottságban, az uralkodó társaság legfőbb szerve az érintett üzemi tanácsok erre irányuló kérelme alapján lehetővé teheti, hogy az ellenőrzött tagok felügyelőbizottsága helyett az uralkodó társaság felügyelőbizottságában vegyenek részt munkavállalói küldöttek. Ez esetben az uralkodó tag társasági szerződésében - ha eddig az adott tagnál ilyen nem működött - a felügyelőbizottság létrehozásáról rendelkezni kell. A munkavállalói küldöttek jelölési módját ez esetben az uralkodó tag ügyvezetése és az érintett ellenőrzött tagok üzemi tanácsai között létrejött megállapodásban kell szabályozni.

(2) Az (1) bekezdés alapján létrejött megállapodásra a szerződések általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

3:371. § [Az uralkodó tag felelőssége]

Ha a vállalatcsoport valamely ellenőrzött tagját felszámolják, az uralkodó tag a ki nem elégített hitelezők követeléseiért helytállni tartozik. Mentesül a helytállás alól, ha bizonyítja, hogy az ellenőrzött tag fizetésképtelensége nem a vállalatcsoport egységes üzletpolitikája következtében állt be.

3:372. § [A nyilvántartó bíróság intézkedései]

Az uralmi szerződésben foglaltak lényeges vagy ismételt megszegése esetén a nyilvántartó bíróság bármely jogilag érdekelt indítványára

a) felhívja az uralkodó tagot az uralmi szerződés szerinti működésre;

b) törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz; vagy

c) feloszlatja a vállalatcsoportot.

3:373. § [A vállalatcsoport megszűnése]

(1) A vállalatcsoport megszűnik, ha

a) az uralmi szerződésben meghatározott idő eltelt, illetve megszűnési feltétel bekövetkezett;

b) az uralkodó tag legfőbb szerve az összes tagja legalább háromnegyedes többségével így határoz;

c) ha az uralkodó tag már nem készít összevont, konszolidált éves beszámolót; vagy

d) ha a nyilvántartó bíróság a vállalatcsoportot feloszlatja.

(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti esetekben a nyilvántartó bíróság az uralkodó tag bejelentése alapján törli a nyilvántartásból a vállalatcsoportra vonatkozó bejegyzéseket. A bejelentést a körülmény közzétételétől számított harminc napon belül kell megtenni.

(3) Az uralkodó tag az elismert vállalatcsoportként való működés idején vállalt kötelezettségeinek teljesítéséért a vállalatcsoport megszűnését követően is helytállni tartozik.

3:374. § [Tényleges vállalatcsoport]

(1) Ha az uralmi szerződés megkötésének a feltételei legalább három éven keresztül megszakítás nélkül fennállnak, bármely jogilag érdekelt kérelmére a bíróság kötelezheti a tényleges uralkodó tagot, illetve az ellenőrzött tagokat az uralmi szerződés megkötésére és a vállalatcsoport bírósági nyilvántartásba vételének kezdeményezésére.

(2) Legalább három éves megszakítás nélküli tényleges vállalatcsoportként való működés esetén a bíróság a jogilag érdekelt kérelmére az uralkodó tag és az ellenőrzött tag viszonyában az uralkodó tag és az ellenőrzött tag ügyvezetése közötti viszonyra vonatkozó rendelkezéseket uralmi szerződés és vállalatcsoportként való nyilvántartásba vétel hiányában is alkalmazhatja.

Hetedik Rész

Alapítvány

XXI. Cím

3:375. § [Az alapítvány fogalma]

Az alapítvány az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy. Az alapító az alapító okiratban meghatározza az alapítványnak juttatott vagyont és az alapítvány szervezetét.

3:376. § [Az alapítvány tevékenységének korlátai]

(1) Alapítvány nem alapítható gazdasági tevékenység folytatására.

(2) Az alapítvány az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult.

(3) Alapítvány nem lehet korlátlan felelősségű tagja más jogalanynak, nem létesíthet alapítványt, nem csatlakozhat alapítványhoz és nem juttathat vagyont más alapítvány részére.

(4) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, alapítvány nem hozható létre az alapító, a csatlakozó, az alapítványi tisztségviselő, az alapítványi szervek tagja, valamint ezek hozzátartozói érdekében. Nem sérti e rendelkezést az alapítvány tisztségviselőinek szerződés szerint járó díjazása.

3:377. § [Alapítvány létesítése több alapító által]

(1) Több személy együttesen is létesíthet alapítványt.

(2) Ha több alapító létesít alapítványt, az alapítói jogokat az alapítók együttesen gyakorolják.

3:378. § [Az alapításra vonatkozó jognyilatkozat visszavonása]

Az alapító a nyilvántartásba történő bejegyzés jogerőre emelkedéséig vonhatja vissza az alapításra vonatkozó jognyilatkozatát.

3:379. § [A vagyoni juttatás teljesítése]

(1) Az alapító köteles az alapítványi cél megvalósításához szükséges, az alapító okiratban vállalt vagyoni juttatást teljesíteni.

(2) Az alapítónak legalább az alapítvány működésének megkezdéséhez szükséges vagyont a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig át kell ruháznia az alapítványra.

(3) Az alapítónak a teljes juttatott vagyont legkésőbb az alapítvány nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül kell átruháznia az alapítványra.

(4) Ha az alapító az alapító okiratban meghatározott határidőn belül a teljes juttatott vagyont nem ruházza át az alapítványra, a kuratórium az alapítót megfelelő határidő tűzésével felszólítja kötelezettségének teljesítésére. A határidő eredménytelen elteltét követően a nyilvántartó bíróság - a kuratórium bejelentése alapján - az alapítói jogok gyakorlását felfüggeszti. A felfüggesztés időtartama alatt az alapítói jogokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja.

(5) Az alapítói jogok felfüggesztése nem mentesíti az alapítót az alapító okiratban vállalt kötelezettségei alól.

3:380. § [Csatlakozás az alapítványhoz]

(1) Nyilvántartásba vett alapítványhoz csatlakozni vagyoni juttatás teljesítésével, az alapító okiratban meghatározott feltételekkel lehet.

(2) Ha a csatlakozó az alapító okirat alapján alapítói jogok gyakorlására jogosult, a csatlakozást követően az alapítói jogokat az azok gyakorlására jogosult más személyekkel együttesen gyakorolhatja.

3:381. § [Az alapítvány vagyonának kezelése, védelme]

(1) Az alapítvány vagyonát céljának megfelelően, az alapító okiratban meghatározott módon kell kezelni és felhasználni.

(2) Az alapító és a csatlakozó az alapítvány részére juttatott vagyont nem vonhatja el és nem követelheti vissza; az alapító okirat ettől eltérő rendelkezése semmis. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell az alapító és a csatlakozó jogutódjára is.

3:382. § [A kedvezményezett]

Az alapítvány vagyona terhére az alapítvány céljának megvalósításával összefüggésben annak a személynek juttatható vagyoni szolgáltatás, akit az alapító okirat vagy - az alapító okirat rendelkezése hiányában - az erre jogosult alapítványi szerv kedvezményezettként megjelöl.

3:383. § [Az alapító és hozzátartozója mint kedvezményezett]

(1) Az alapító és a csatlakozó abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása.

(2) Az alapító és a csatlakozó hozzátartozója abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja a hozzátartozó tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása, a hozzátartozó ápolása, gondozása, tartása, egészségügyi ellátási költségeinek viselése, iskolai tanulmányainak ösztöndíjjal vagy egyéb módon történő támogatása.

3:384. § [A kedvezményezett alapítvánnyal szemben támasztható igényei]

A kedvezményezettként megjelölt személy nem támaszthat igényt az alapítvánnyal szemben, kivéve, ha

a) az alapító okirat a kedvezményezett személyt, a neki járó szolgáltatást és a teljesítés időpontját a teljesítéshez szükséges módon meghatározza; vagy

b) a kuratórium a kedvezményezett részére szóló juttatásról döntött, döntését a kedvezményezettel közölte, és a jogosult a juttatás feltételeit elfogadta.

XXII. Cím

Az alapítvány létesítése végintézkedéssel

3:385. § [Alapítvány létesítése végintézkedéssel]

(1) Alapítvány írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben is létesíthető. Ilyen esetben a végintézkedésnek tartalmaznia kell az alapító okirat tartalmi elemeit.

(2) Írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítvány esetén az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt a kuratórium tagjának kijelölt személy köteles eljárni. Ha a nyilvántartásba vétel iránt egyik kuratóriumi tagnak kijelölt személy sem intézkedik, a nyilvántartó bíróság által kijelölt ügygondnok jár el.

(3) A végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítvány a nyilvántartásba vétellel az alapító halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre.

(4) Az alapítvány nyilvántartásba vétele ügyében eljáró személy jogosult a vagyon érdekében eljárni és köteles annak megóvása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni.

3:386. § [Alapítvány létesítése meghagyással]

(1) Alapítvány létesítését az örökhagyó meghagyásban is elrendelheti. A meghagyásban meg kell határozni a létesítendő alapítvány célját és vagyonát, valamint ki kell jelölni azt a személyt, aki az alapítvány létrehozását követelheti.

(2) Ha a meghagyást annak kötelezettje felszólítás ellenére nem teljesíti, az alapítvány létrehozásának követelésére jogosult személy a bíróságtól kérheti az alapítvány alapító okiratának ítélettel történő pótlását és az örökös vagy a hagyományos kötelezését az alapítványi vagyon szolgáltatására. Az alapítvány létrehozásának követelésére jogosult személy a bíróság határozata alapján kérheti a nyilvántartó bíróságtól az alapítvány nyilvántartásba vételét.

3:387. § [A végintézkedéssel létesített alapítvány meghiúsulása]

(1) Ha végrendeletben vagy öröklési szerződésben tett közérdekű célú alapítvány nem jön létre, az örökhagyó juttatása közérdekű meghagyásnak minősül, és az alapítványnak szánt vagyont a meghiúsult alapítvány céljának megvalósítása érdekében kell kezelni.

(2) Ha végrendeletben vagy öröklési szerződésben nem közérdekű célra tett alapítvány nem jön létre, az így érintett vagyon a hagyaték részét képezi.

XXIII. Cím

Az alapító okirat

3:388. § [Az alapító okirat tartalmi elemei]

(1) A jogi személy létesítő okiratának általános kötelező tartalmi elemein kívül az alapítvány alapító okiratában meg kell határozni

a) az alapítvány határozott vagy határozatlan időre történő létesítését, határozott időre történő létesítésnél a határozott időtartamot;

b) az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának szabályait;

c) a kuratóriumi tagság keletkezésére és megszűnésére vonatkozó szabályokat, a kuratóriumi tagság határozott vagy határozatlan időre szóló voltát, határozott idejű kuratóriumi tagság esetén a határozott időtartamot, továbbá a kuratórium tagjaira vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi szabályokat; és

d) a kuratóriumi tagsági díjazás megállapításának szabályait.

(2) Az alapító okirat szükség szerint rendelkezik

a) az alapító jogainak meghatározott alapítványi szerv hatáskörébe utalásáról;

b) az alapítói jogok átruházásának szabályairól;

c) az alapítványhoz való csatlakozásnak vagyoni juttatás fejében történő megengedéséről, annak feltételeiről és a csatlakozót megillető alapítói vagy egyéb

jogokról;

d) gazdasági tevékenység folytatásáról és ennek kereteiről;

e) az alapítványi szervek hatásköréről és eljárási szabályairól;

f) az alapítók gyűlésének létesítéséről és e gyűlés működési szabályairól;

g) az e törvényben nem nevesített alapítványi szervek létesítéséről, eljárási szabályainak meghatározásáról, tagjainak kinevezéséről, visszahívásáról és javadalmazásáról;

h) az alapítvány képviseletének részletes szabályairól, ideértve az alapítvány munkavállalóival szemben a munkáltatói jogok gyakorlójának a meghatározását;

i) a kedvezményezettek körének meghatározásáról, illetve a kedvezményezett személyek megjelöléséről, továbbá a kedvezményezetteket megillető szolgáltatásról és jogokról;

j) az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére az alapítvány fennmaradó vagyona jogosultjának megnevezésről.

3:389. § [Az alapító okirat értelmezése]

Az alapító okiratot az alapító akarata szerint kell értelmezni, úgy, hogy az alapítvány célja megvalósuljon.

3:390. § [Az alapító okirat módosítása]

(1) Semmis az alapító okiratban az alapítvány céljának módosítása, kivéve, ha az alapítvány a célját megvalósította, vagy a cél elérése lehetetlenné vált, és az új cél megvalósítására az alapítvány elegendő vagyonnal rendelkezik.

(2) Semmis az alapító okirat olyan módosítása, amely az alapítvány vagyonának csökkentésére irányul, vagy - amennyiben az alapítványhoz csatlakozás történt - az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére kijelölt kedvezményezett személyét megváltoztatja.

XXIV. Cím

Az alapítói jogok gyakorlása

3:391. § [Az alapítói jogok gyakorlása az alapító kiesése esetén]

(1) Ha az alapító meghalt, jogutód nélkül megszűnt vagy más okból kifolyólag az alapítói jogait véglegesen nem gyakorolja, az alapítói jogokat az alapító által az alapító okiratban kijelölt személy vagy alapítványi szerv, kijelölés hiányában a kuratórium gyakorolja.

(2) Ha az alapítvány alapítói jogait nem az alapító gyakorolja, e törvénynek az alapítóra vonatkozó rendelkezéseit az alapítói jogok gyakorlójára kell alkalmazni.

(3) Ha az alapítvány valamely szerve jogosult az alapítói jogok gyakorlására, a feljogosított alapítványi szerv saját tagjaival és vezetőjével, valamint a szerv ellenőrzésére szolgáló személyekkel kapcsolatos alapítói jogokat nem gyakorolhat.

(4) Ha nincs az alapítói jogok gyakorlására az (1)-(3) bekezdés alapján jogosult személy vagy szerv, az alapítói jogokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja.

3:392. § [Az alapítók gyűlése]

(1) Ha több személy együttesen úgy létesít alapítványt, hogy az alapítói jogokat testületben látják el, az alapítók gyűlésére az alapító okiratban nem rendezett kérdésekben az egyesület közgyűlésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az alapítói jogoknak az alapítók gyűlése általi gyakorlása során figyelmen kívül kell hagyni azt az alapítót, aki ismeretlen helyen tartózkodik és alapítói jogai gyakorlásának az erre irányuló felhívás hirdetményi kézbesítése alapján sem tesz eleget.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az alapítói jogokat az alapítvány kijelölt szerve testületként gyakorolja.

3:393. § [Az alapítói jogok és kötelezettségek átruházása]

Az alapítói jogokat és kötelezettségeket az alapító átruházhatja, ha az alapító okiratban vállalt vagyoni hozzájárulását teljesítette.

XXV. Cím

Az alapítvány szervei

3:394. § [A kuratórium]

(1) A kuratórium az alapítvány ügyvezető szerve. A kuratórium tagjai az alapítvány vezető tisztségviselői.

(2) A kuratórium legalább három természetes személyből áll, akik közül legalább kettőnek állandó belföldi lakóhellyel kell rendelkeznie.

(3) Az alapítvány kedvezményezettje és annak közeli hozzátartozója nem lehet a kuratórium tagja.

(4) Az alapító és közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben a kuratóriumban.

(5) Az alapító az alapítvány egyszemélyes ügyvezető szervéül kurátort nevezhet. A kurátorra a kuratóriumra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

3:395. § [A kuratóriumi tagsággal kapcsolatos előírások]

(1) A kuratóriumi tagokat határozott vagy határozatlan időre lehet kijelölni vagy megválasztani.

(2) A kuratórium tagját megbízatásának lejárta előtt az alapítványi cél megvalósításának közvetlen veszélyeztetése esetén az alapítói jogok gyakorlója hívhatja vissza.

3:396. § [A kuratórium működése]

(1) Ha az alapító nem tartja fenn magának a kuratórium elnöke kijelölésének jogát és nem ruházta át ezt a jogot más, alapítványi tisztséget betöltő személyre vagy más alapítványi szervre, a kuratórium tagjai maguk közül választanak elnököt.

(2) A kuratórium évente legalább egyszer ülést tart, amelyet az elnök hív össze.

(3) Bármely kuratóriumi tag kérheti kuratóriumi ülés összehívását a cél és az ok megjelölésével. Ilyen kérelem esetén a kuratórium elnöke köteles a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül intézkedni az ülés összehívásáról. Ha ennek a kötelezettségének a kuratórium elnöke nem tesz eleget, a kuratórium ülését a kérelmet előterjesztő tag is összehívhatja.

3:397. § [A felügyelőbizottság]

(1) Ha az alapítványnál felügyelőbizottság működik, a tevékenységét az alapító részére végzi, tevékenységéről évente az alapítói jogok gyakorlójának számol be.

(2) A felügyelőbizottság tagjaira a kuratórium tagjaira vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi szabályokat alkalmazni kell.

3:398. § [Egyéb alapítványi szervek]

Az alapítványnál létesített egyéb alapítványi szervek nem csorbíthatják a kuratórium, a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló jogait.

XXVI. Cím

Az alapítvány átalakulása és megszűnése

3:399. § [Az alapítvány átalakulása]

(1) Alapítvány csak alapítvánnyal egyesülhet és csak alapítványokra válhat szét.

(2) Az alapítvány más alapítvánnyal történő egyesüléséről vagy az alapítvány szétválásáról az alapító akkor hozhat döntést, ha az alapító okiratban meghatározott vagyon juttatását teljesítette.

(3) Az egyesülés vagy a szétválás nem járhat az alapítványi vagyon csorbításával és az alapítványi cél veszélyeztetésével.

3:400. § [Az alapítvány megszűnése]

(1) Az alapítvány megszűnik, ha

a) az alapítvány a célját megvalósította, és az alapító új célt nem határozott meg;

b) az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlenné vált, és a cél módosítására vagy más alapítvánnyal való egyesülésre nincs mód; vagy

c) az alapítvány három éven át a célja megvalósítása érdekében nem folytat tevékenységet.

(2) Az alapító nem szüntetheti meg az alapítványt.

(3) Ha valamelyik megszűnési ok bekövetkezik, a kuratórium értesíti az alapítói jogokat gyakorló személyt vagy szervet a szükséges intézkedések megtétele érdekében, és a megszűnési ok bekövetkeztét közli a felügyelőbizottsággal és a könyvvizsgálóval is.

(4) Ha az alapítói jogokat gyakorló személy vagy szerv a megszűnési ok alapján harminc napon belül érdemi intézkedést nem hoz, a kuratórium ezt követően köteles a nyilvántartó bírósághoz bejelenteni a megszűnési okot. A bejelentési kötelezettség késedelmes voltából vagy elmulasztásából eredő károkért az alapítvánnyal és harmadik személyekkel szemben a kuratórium tagjai egyetemlegesen felelnek.

(5) A jogutód nélkül megszűnő alapítványnak a hitelezői igények kielégítése után megmaradó vagyonáról a törlését elrendelő határozatban kell rendelkezni.

3:401. § [A jogutód nélkül megszűnő alapítvány vagyona]

(1) Az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyon az alapító okiratban megjelölt személyt illeti, azzal, hogy az alapítót, a csatlakozót és az egyéb adományozót, továbbá ezek hozzátartozóit megillető vagyon nem haladhatja meg az alapító, a csatlakozó és az egyéb adományozó által az alapítványnak juttatott vagyont.

(2) Az alapító az általa juttatott vagyonról az alapítvány jogutód nélküli megszűnésekor az alapítvány céljával azonos vagy hasonló célú alapítvány vagy egyesület számára rendelkezhet, ha az alapító okirat ilyen esetre a vagyonról nem rendelkezik vagy a rendelkezés teljesítése lehetetlen.

(3) A vagyon a nyilvántartó bíróság által kijelölt alapítványt illeti, ha az alapító nem rendelkezik a megszűnő alapítvány vagyonáról, vagy ha az alapító által megjelölt személy a vagyont nem fogadja el vagy azt nem szerezheti meg.

(4) A nyilvántartó bíróság a vagyont - a kuratórium és a felügyelőbizottság véleményének figyelembe vételével - az alapítvány céljával azonos célú, ilyen hiányában hasonló célú alapítványnak juttatja. A juttatás elfogadásáról az alapítványnak döntenie kell.

Nyolcadik Rész

Az állam részvétele a polgári jogi jogviszonyokban

3:402. § [Az állam jogalanyisága]

(1) Az állam a polgári jogi jogviszonyokban jogi személyként vesz részt.

(2) Az államot a polgári jogi jogviszonyokban az állami vagyonért felelős miniszter képviseli.

3:403. § [Helytállás az állami kötelezettségekért]

Az államot és az államháztartás részét képező jogi személyt a polgári jogi jogviszonyból fakadó kötelezettsége költségvetési fedezet hiányában is terheli.

NEGYEDIK KÖNYV

CSALÁDJOG

Első Rész

Alapelvek

4:1. § [A házasság és a család védelme]

(1) A törvény védi a házasságot és a családot.

(2) E törvény alkalmazása során a családi és az egyéni érdek összhangját biztosítva kell eljárni.

4:2. § [A gyermek érdekének védelme]

(1) A családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek.

(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék.

(3) Ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor is biztosítani kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel és korábbi családi kapcsolatait megtarthassa.

(4) A gyermeknek a saját családjában, illetve a családi környezetben nevelkedéséhez és a korábbi családi kapcsolatai fenntartásához fűződő jogát törvényben meghatározott esetben, kivételesen és a gyermek érdekében lehet korlátozni.

4:3. § [A házastársak egyenjogúságának elve]

A házastársak a házasélet és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik egyenlők.

4:4. § [A méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve]

A családi jogviszonyokat méltányosan és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelmét figyelembe véve kell rendezni.

Második Rész

A házasság

I. Cím

A házasságkötés

4:5. § [A házasság létrejötte]

(1) Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. A nyilatkozat feltételhez vagy határidőhöz nem köthető.

(2) A kijelentés kölcsönös megtörténte után az anyakönyvvezető a házasság létrejöttét megállapítja és a házasságkötés tényét a házassági anyakönyvbe bejegyzi.

(3) A házasság az (1) bekezdésben foglalt feltételek hiányában nem jön létre. A nemlétező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna.

4:6. § [Házasság létezésének vagy nem létezésének megállapítása]

(1) Ha a házasság létezése vagy nemlétezése közigazgatási hatósági eljárásban nem tisztázható, a házasság létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt bármelyik

házastárs, az ügyész vagy az jogosult pert indítani, akinek a megállapításhoz jogi érdeke fűződik.

(2) A pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek vagy a per megindítására jogosult más személynek mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a pert meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani.

(3) A házasság létezését vagy nemlétezését megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

4:7. § [A házasságkötést megelőző eljárás]

(1) A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy házasságuknak nincs jogi akadálya, és igazolniuk kell, hogy házasságkötésük jogi feltételei fennállnak.

(2) A házasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota esetén a házasulók nyilatkozata a házasságkötés összes jogi feltételének igazolását pótolja.

4:8. § [A házasságkötés alaki szabályai]

(1) A házasságkötés két tanú jelenlétében nyilvánosan, az önkormányzat hivatali helyiségében történik.

(2) A házasulók kérelmére a házasság a nyilvánosság mellőzésével, illetve - a jegyző engedélye alapján - a hivatalos helyiségen kívül más, erre megfelelő helyen is megköthető.

II. Cím

A házasság érvénytelensége

I. Fejezet

A házasság érvénytelenségének okai

4:9. § [A házasságkötési korhatár]

(1) Érvénytelen a kiskorú házassága, ha azt a gyámhatóság előzetes engedélye nélkül kötötte.

(2) A gyámhatóság a tizenhatodik életévét betöltött korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak a házasságkötésre jogszabályban meghatározott esetben engedélyt adhat.

(3) Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő vagy gyám meghallgatása után határoz. Nincs szükség annak a szülőnek a meghallgatására, aki a szülői felügyeleti jogát a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben sem gyakorolhatja, ismeretlen helyen tartózkodik vagy meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik.

(4) A gyámhatóság engedélye nélkül vagy a tizenhatodik életév betöltése előtt kötött házasság a házastárs nagykorúságának elérését követő hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg, vagy kérelmére a bíróság a más jogosult által korábban ebből az okból megindított pert megszünteti.

4:10. § [Gondnokság alá helyezés folytán cselekvőképtelen személy házassága]

(1) Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alatt állt.

(2) A gondnokság alá helyezett házassága a gondnokság alá helyezés megszüntetését követő hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az a házastárs, akinek személyében az érvénytelenség oka megvalósult, a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg, vagy kérelmére a bíróság a más jogosult által korábban ebből az okból megindított pert megszünteti.

4:11. § [Cselekvőképtelen állapotban kötött házasság]

(1) Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor cselekvőképtelen állapotban volt.

(2) A házasság a házastárs cselekvőképességének visszanyerésétől számított hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az a házastárs, akinek személyében az érvénytelenségi ok megvalósult, a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg.

4:12. § [Rokoni, hozzátartozói kapcsolat]

(1) Érvénytelen

a) az egyenes ági rokonok házassága;

b) a testvérek egymással kötött házassága;

c) a testvérnek testvére vérszerinti leszármazójával kötött házassága; és

d) az örökbefogadónak az örökbefogadottal az örökbefogadás fennállása alatt kötött házassága.

(2) A testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házassága nem érvénytelen, ha a jegyző e házassági akadály alól a házasságkötés előtt vagy a házasság fennállása alatt felmentést ad. Felmentés akkor adható, ha a házassággal létrejövő kapcsolat a születendő gyermekek egészségét nem veszélyezteti.

4:13. § [Korábbi házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása]

(1) Érvénytelen a házasság, ha a házasulók valamelyikének korábbi házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsolata fennáll.

(2) Az újabb házasság a korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésének időpontjától érvényessé válik. Ha a bíróság a korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenségét állapította meg, az újabb házasság a megkötésének időpontjára visszamenőleg válik érvényessé.

II. Fejezet

A házasság érvénytelenségének megállapítása

4:14. § [A házasság érvénytelenítése]

(1) A házasságot akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha érvénytelenségét a bíróság az erre irányuló perben (a továbbiakban: érvénytelenítési per) megállapította.

(2) A házasság érvénytelenségét megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(3) Az érvénytelen házassághoz az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények fűződnek.

4:15. § [Érvénytelenítési per indításának jogosultsága]

(1) Az érvénytelenítési pert a házasság fennállása alatt és a házasság megszűnése után is meg lehet indítani.

(2) Érvénytelenítési per indítására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - bármelyik házastárs, az ügyész vagy az jogosult, akinek a házasság érvénytelenségének megállapításához jogi érdeke fűződik.

(3) Ha az a jogosult, aki a pert megindította, meghal, a perben helyére bármelyik másik jogosult beléphet.

4:16. § [A perindítási jogosultság korlátozása]

(1) A nagykorúság elérése után a házasságkötési engedély hiányában a kiskorúság miatt és a gondnokság megszüntetése után a gondnokság alatt állás miatt az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, akinek személyében az érvénytelenség oka megvalósult. A pert a jogosult a nagykorúság elérésétől, illetve a gondnokság megszüntetésétől számított hat hónapon belül indíthatja meg.

(2) A házasságkötéskor fennállt cselekvőképtelen állapot miatt az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, aki a házasságkötéskor cselekvőképtelen állapotban volt. A pert a cselekvőképtelen állapot megszűnése után hat hónapon belül lehet megindítani attól a naptól kezdődően, amikor a házastárs a cselekvőképességét visszanyerte. Ha a házastárs a cselekvőképességének visszanyerése előtt meghalt, a házastárs halálától számított hat hónapon belül a házasság érvénytelenségének megállapítása iránt az ügyész indíthat pert.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben megjelölt határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.

(4) Ha az (1)-(2) bekezdések szerint a perindításra kizárólagosan jogosult házastárs meghal, az általa megindított perben helyébe bárki beléphet, aki érvénytelenítési per indítására jogosult.

4:17. § [A perindítási jog személyes gyakorlása]

(1) A házasság érvénytelenítése iránt a pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) Törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül indíthat pert az a házastárs, aki cselekvőképességében a perindítás tekintetében részlegesen korlátozott.

(3) Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával törvényes képviselője indíthatja meg.

4:18. § [Az érvénytelenítési per alperesei]

Az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek és a per megindítására jogosult más személynek mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a pert meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani.

4:19. § [A házasság érvényességének megállapítása]

A házasság érvényességének megállapítása iránti perre a házasság érvénytelenségének megállapítása iránti perre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

III. Cím

A házasság megszűnése

4:20. § [A házasság megszűnésének esetei]

(1) A házasság megszűnik

a) az egyik házastárs halálával;

b) bírósági felbontással.

(2) A házasságot a másik házastárs újabb házasságkötése esetén akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha a házastárs halálára vonatkozó anyakönyvi bejegyzés, a halál tényét megállapító vagy a holtnak nyilvánító bírósági határozat hatálya az újabb

házasságkötést követően megdől, feltéve, hogy az újabb házasságkötéskor egyik házasuló sem tudta, hogy a halál nem következett be.

(3) A házasság megszűnése időpontjának az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés esetén azt a napot kell tekinteni, amelyet a halotti anyakönyvi bejegyzés vagy a bírósági határozat a halál napjaként feltüntet. A házasság az (1) bekezdés b) pontja esetén a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.

4:21. § [A házasság felbontása]

(1) A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség megszűnt, és annak helyreállítására - az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, illetve a különélés időtartama alapján - nincs kilátás.

(2) A bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények vizsgálata nélkül bontja fel, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik.

(3) A házasságnak a (2) bekezdés szerinti felbontására akkor van lehetőség, ha a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás használata, valamint - ez iránti igény esetén - a házastársi tartás kérdésében megegyeztek, és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta.

(4) Ha a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak meg, a kapcsolattartás kérdésében nem kell megegyezniük, a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozniuk.

(5) A házasság felbontásánál a közös gyermek érdekét figyelembe kell venni.

(6) A szülői felügyelet gyakorlásának, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásnak és a gyermek tartásának rendezése során a gyermek érdekének kell elsődlegesen érvényesülnie.

4:22. § [Közvetítői eljárás]

A házastársak a házassági bontóper megindítása előtt vagy a bontóper alatt - saját elhatározásukból vagy a bíróság kezdeményezésére - kapcsolatuk, illetve a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések megegyezésen alapuló rendezése érdekében közvetítői eljárást vehetnek igénybe. A közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodásukat perbeli egyezségbe foglalhatják.

4:23. § [A házasság felbontása iránti per megindítása; a bontás hatálya]

(1) A házasság felbontása iránt a pert a házastársnak a másik házastárs ellen, személyesen kell megindítania.

(2) Törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül indíthat pert az a házastárs is, aki cselekvőképességében a perindítás tekintetében részlegesen korlátozott.

(3) Ha a házastárs cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával törvényes képviselője indíthatja meg.

(4) A házasságot felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.

IV. Cím

A házastársak személyi viszonyai

III. Fejezet

Általános rendelkezések

4:24. § [Együttműködési és támogatási kötelezettség]

(1) A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak; kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni.

(2) A támogatási kötelezettség törvényben meghatározott esetben a házasság felbontását követően is fennáll.

4:25. § [Közös és önálló döntési jog]

A házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekére figyelemmel döntenek. Döntéseik során figyelembe kell venniük gyermekük és egymás érdekeit is.

4:26. § [A lakóhely megválasztása]

A házastársak a lakóhelyüket egymással egyetértésben választják meg.

IV. Fejezet

A házastársak névviselése

4:27. § [Névviselés a házasságban]

(1) A feleség a házasságkötés után, választása szerint viseli

a) a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét;

b) a férje teljes nevét a házasságra utaló toldással, amelyhez hozzákapcsolhatja a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét;

c) a férje családi nevét a házasságra utaló toldással és ehhez a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét hozzákapcsolja; vagy

d) a férje családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.

(2) A férj a házasságkötés után, választása szerint viseli

a) a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét; vagy

b) a felesége családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.

(3) A férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként kettőjük családi nevét is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét. Az összekapcsolt házassági név családi nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet.

(4) Az (1) bekezdés b)-d) pontjában, a (2) bekezdés b) pontjában, valamint a (3) bekezdésben meghatározott esetben a házastársak közös házassági nevet viselnek.

(5) A (3) bekezdésben foglalt kivétellel csak az egyik házasuló veheti fel házassági névként a másik családi nevét.

(6) A házasulók az (1)-(3) bekezdés szerinti névviselésről megegyezhetnek. Megegyezés hiányában a házastársak a házasságkötést megelőzően viselt nevet viselik tovább, kivéve, ha a feleség az (1) bekezdés b) vagy c) pontjában foglalt házassági nevet viseli.

4:28. § [Névviselés a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után]

(1) A házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után a volt házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől valamelyikük el kíván térni, a házasság felbontása vagy érvénytelenségének megállapítása után az anyakönyvvezetőnek bejelentheti. Ebben az esetben sem viselheti a volt feleség a volt férje nevét a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte.

(2) A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a házasságra utaló toldást tartalmazó névviselésétől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték.

(3) Újabb házasságkötés esetén a feleség, illetve a férj a korábbi házasság alatt viselt közös házassági nevet tovább viselheti, azzal az eltéréssel, hogy a feleség a volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti, és ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnt.

V. Cím

A házastársi tartás

4:29. § [A tartásra való jogosultság]

(1) A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.

(2) Ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

(3) Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorultsága esetén az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás. A bíróság különös méltánylást érdemlő esetben a tartást ennél hosszabb időre is elrendelheti.

4:30. § [A tartásra való érdemtelenség]

(1) Érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs:

a) akinek súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele járult hozzá alapvetően a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához; vagy

b) aki a házassági életközösség megszűnését követően házastársának, volt házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.

(2) Az érdemtelenség elbírálásánál az arra hivatkozó házastárs vagy volt házastárs magatartását figyelembe kell venni.

4:31. § [A tartási képesség]

Nem köteles házastársát eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

4:32. § [Megállapodás a tartás egyszeri juttatással történő szolgáltatásáról]

A házastársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles házastárs tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ebben az

esetben a juttatásban részesített házastárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válna.

4:33. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]

A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a házastársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb házasságot köt vagy élettársi kapcsolatot létesít.

VI. Cím

Házassági vagyonjog

V. Fejezet

Általános rendelkezések

4:34. § [A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése]

(1) A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződéssel rendezhetik.

(2) Ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn.

4:35. § [A vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya]

(1) A törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell.

(2) Az életközösség átmeneti megszakadása a törvényes vagy a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti, kivéve, ha a felek között vagyonmegosztásra került sor.

4:36. § [Az érvénytelen házasság vagyonjogi hatásai]

(1) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor mindkét házastárs jóhiszemű volt, a házasság vagyonjogi joghatása - a közös lakás használatát beleértve - azonos az érvényes házasság vagyonjogi joghatásával. Ebben az esetben a házasság érvénytelenné nyilvánítása esetén a vagyonjogi követeléseket mindegyik házastárs oly módon érvényesítheti, mintha a házasságot az érvénytelenség megállapításának időpontjában a bíróság felbontotta volna, vagy - ha az érvénytelenség megállapítására egyikük halála után kerül sor - a házasság ennek a házastársnak a halálával szűnt volna meg.

(2) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor az egyik házastárs volt jóhiszemű, az (1) bekezdés rendelkezéseit a jóhiszemű házastárs kérelmére lehet alkalmazni.

(3) A jóhiszemű házastárs (1) bekezdés szerinti vagyonjogi követeléseit örököse is érvényesítheti.

(4) A házasság érvénytelensége nem érinti a házastársak vagy bármelyikük által jóhiszemű harmadik személlyel kötött szerződés hatályát.

VI. Fejezet

A házastársi vagyonközösség

1. A házastársi közös vagyon és a különvagyon

4:37. § [A házastársi közös vagyon]

(1) Házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek.

(2) A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - közösen viselik a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat.

(3) A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg.

(4) Nem tartoznak a közös vagyonba azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek.

4:38. § [A házastárs különvagyona]

(1) A házastárs különvagyonához tartozik

a) a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy;

b) a házastársi vagyonközösség fennállása alatt általa örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy és részére nyújtott ingyenes juttatás;

c) a házastársat mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog, kivéve a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjat;

d) a személyét ért sérelemért kapott juttatás;

e) a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy; továbbá

f) a különvagyona értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyona helyébe lépő érték.

(2) A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt a kezelési, fenntartási költségek és a terhek levonása után fennmarad, közös vagyon.

(3) Az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, öt évi házassági életközösség után közös vagyonná válik.

4:39. § [A különvagyon terhei és tartozásai]

(1) A házastárs különvagyonát terheli a törvényen alapuló tartás kivételével az a tartozás, amely a házassági életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul.

(2) A különvagyonhoz tartozik a különvagyoni vagyontárgy terhe és a külön adósságnak minősülő tartozás kamata.

(3) A különvagyonhoz tartozik az életközösség fennállása alatt keletkezett olyan tartozás,

a) amely a különvagyon megszerzésével vagy fenntartásával jár együtt, kivéve a különvagyon hasznának megszerzésével és a házastársak által közösen használt vagy hasznosított vagyontárgy fenntartásával összefüggő kiadást;

b) amely a házastársnak különvagyonára vonatkozó rendelkezéséből eredő kötelezettségen alapul;

c) amelyet a házastárs a közös vagyon terhére a másik házastárs egyetértése nélkül ingyenesen vállalt; és

d) amelyet a házastárs jogellenes és szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásával okozott, ha a tartozás a másik házastárs gazdagodását meghaladja.

(4) A tartozás különvagyoni jellege nem érinti a másik házastárs felelősségét harmadik személlyel szemben.

4:40. § [A közös vagyonhoz tartozás vélelme]

(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak.

(2) A vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt.

4:41. § [A házastársak közötti egyes szerződések]

(1) A házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere, ajándékozási és kölcsönszerződése és a házastársak közötti tartozáselismerés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingók szokásos mértékű ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént.

(2) Ha a házastársak szerződése valamely vagyontárgynak, tehernek vagy tartozásnak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását érinti, vagy e vagyonok arányát módosítja, a szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés alapján a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.

2. A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és kezelése

4:42. § [A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és kezelése]

(1) A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a rendeltetésüknek megfelelően bármelyik házastárs használhatja. Ezt a jogot egyik házastárs sem gyakorolhatja a másik házastárs jogai és jogi érdekei sérelmére.

(2) A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a házastársak közösen jogosultak kezelni. Bármelyik házastárs igényelheti, hogy a másik házastárs járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy megóvásához vagy fenntartásához szükségesek. Az állag megóvására vonatkozó halaszthatatlan intézkedéseket a házastárs a másik házastárs hozzájárulása nélkül is megteheti, de köteles erről házastársát késedelem nélkül értesíteni.

(3) Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a vagyonközösséghez tartozó tárgyak használatára és kezelésére - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a közös tulajdon szabályait kell alkalmazni.

4:43. § [A foglalkozás gyakorlásához szükséges és az üzleti célú vagyon használata és kezelése]

(1) A vagyonközösséghez tartozó, de az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgáló vagyontárgyak használatának és kezelésének joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozói tevékenységet folytatja, feltéve hogy a másik házastárs a jogok kizárólagos gyakorlásához hozzájárult. Hozzájárulásnak minősül, ha a másik házastárs tud vagy tudnia kell a foglalkozás gyakorlásáról vagy a vállalkozói tevékenység folytatásáról, és azt nem kifogásolja.

(2) Ha a házastárs egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság tagja vagy részvényese, tagsági vagy részvényesi jogait önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül gyakorolhatja abban az esetben is, ha vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították; az egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság működésének eredményességéről házastársát rendszeresen tájékoztatnia kell. (3) A házastársnak az (1)-(2) bekezdésben meghatározott használat és kezelés és a tagsági vagy részvényesi jogok gyakorlása során a másik házastárs érdekeit megfelelően figyelembe kell vennie. A kötelezettség elmulasztásából eredő kárért a házastárs - a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint - felel.

4:44. § [Költségek és kiadások viselése]

(1) A vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket, a közös háztartás költségeit, a házastársak és a közös gyermek megélhetéséhez és felneveléséhez szükséges kiadásokat elsősorban a közös vagyonból kell fedezni.

(2) Ha a közös vagyon az (1) bekezdésben megjelölt költségeket és kiadásokat nem fedezi, azokhoz a házastársak különvagyonukból, azok arányában kötelesek hozzájárulni. Ha csak az egyik házastársnak van különvagyona, a költségek kiegészítéséhez szükséges összeget neki kell rendelkezésre bocsátania.

3. Rendelkezés a közös vagyonnal

4: 45. § [Rendelkezés a közös vagyonnal a vagyonközösség fennállása alatt]

(1) A vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek.

(2) Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött szerződéshez a másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.

4:46. § [A házastárs hozzájárulásának vélelme]

(1) A házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződését - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha a szerződést kötő harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá.

(2) Ha a házastárs a szerződést a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése, foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében kötötte, a másik házastárs akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha a szerződést kötő harmadik személynél a szerződés ellen, annak megkötése előtt kifejezetten tiltakozott.

4:47. § [Rendelkezés a közös vagyonnal a házastársi vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben]

(1) A házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a közös vagyonnal való rendelkezés tekintetében a közös vagyonnal a vagyonközösség alatt történő rendelkezésre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a házastárs a rendes gazdálkodás szabályai szerint a másik házastárs hozzájárulása nélkül is

a) rendelkezhet a foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében használt, illetve ezek céljára lekötött vagyontárgyakkal;

b) rendelkezhet azokkal az ingó dolgokkal, amelyek a vagyonközösség megszűnését követően a házastársának egyetértésével kerültek a kizárólagos birtokába;

c) vállalhat olyan kötelezettséget, amelyek a közös vagyontárgy megóvását, fenntartását, helyreállítását és értékállandóságának biztosítását szolgálják; és

d) teljesítheti a közös vagyont terhelő tartozásokat oly módon, hogy a tartozás a közös vagyon számára nem válhat terhesebbé.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a közös vagyon megosztásakor fennálló megtérítési kötelezettséget.

4:48. § [A közös lakásra és a társasági vagyoni hozzájárulásra vonatkozó külön szabályok]

A házastárs a vagyonközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastársa hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlannal, és nem bocsáthat közös vagyontárgyat vagyoni hozzájárulásként egyéni cég, gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére. A másik házastárs hozzájárulását ezekben az esetekben nem lehet vélelmezni.

4. A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség

4:49. § [Harmadik személyekkel szembeni felelősség szerződés esetén]

(1) A közös vagyon terhére szerződést kötő házastárs a harmadik személlyel kötött szerződésből eredő tartozásért a különvagyonával és a közös vagyon ráeső részével felel.

(2) A szerződéskötésben részt nem vett házastárs felelőssége a házastársa által a hozzájárulásával kötött szerződésért a harmadik személlyel szemben a közös vagyonból a tartozás esedékességekor rá eső vagyoni hányad erejéig áll fenn.

4:50. § [A házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés joghatásai]

Ha a házastárs a másik házastársnak a közös vagyonra kötött szerződéséhez nem járult hozzá, és hozzájárulását vélelmezni sem lehet vagy a vélelem megdőlt, a szerződésből eredő kötelezettségért nem felel. A hozzájárulása nélkül kötött szerződés vele szemben hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Ha a másik házastárs a szerződést hozzátartozójával kötötte, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell.

4:51. § [Harmadik személlyel szembeni helytállás jogalap nélküli gazdagodás alapján]

Aki házastársának szerződése vagy más kötelemkeletkeztető magatartása folytán gazdagodott, harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is köteles helytállni, ha a tartozásért egyébként nem felel.

4:52. § [A szerződést kötő házastárs felelőssége házastársával szemben]

Aki a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti meg, köteles házastársának az ebből eredő kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint megtéríteni, azzal, hogy a felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés megfelelt a másik házastárs érdekének és feltehető akaratának, különösen, ha a szerződés a közös vagyont károsodástól óvta meg.

5. A vagyonközösség megszűnése

4:53. § [A vagyonközösség megszűnése]

A vagyonközösség megszűnik, ha

a) a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják;

b) a bíróság azt a házassági életközösség fennállása alatt megszünteti; vagy

c) a házassági életközösség megszűnik.

4:54. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetése]

(1) A bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házassági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. Ilyen esetnek minősül különösen, ha

a) a másik házastárs a kérelmet előterjesztő házastárs hozzájárulása nélkül megkötött szerződéssel vagy szerződésen kívüli károkozásával olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti;

b) az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató másik házastárssal szemben végrehajtási eljárás vagy azzal az egyéni céggel, szövetkezettel, gazdasági társasággal szemben, amelynek a másik házastárs korlátlanul felelős tagja, végrehajtási eljárás vagy felszámolási eljárás indult, és az eljárás a házastársi közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti; vagy

c) a másik házastársat cselekvőképességet teljesen vagy a vagyoni ügyeiben részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezték, és gondnokául nem a házastársát rendelték ki.

(2) A vagyonközösség - a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában - a megszüntetését kimondó határozat jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napján szűnik meg.

4:55. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetésének jogkövetkezményei]

Ha a bíróság a vagyonközösséget megszünteti, a házastársak vagyoni viszonyaira az életközösség fennállása alatt a továbbiakban a vagyonelkülönítés szabályai az irányadók.

4:56. § [A vagyonközösség bírósági helyreállítása]

Ha az ok, amelynek alapján a bíróság a vagyonközösséget megszüntette, már nem áll fenn, a bíróság az életközösség fennállása alatt - a házastársak közös kérelmére - a vagyonközösséget a jövőre nézve helyreállítja.

6. A házastársi közös vagyon megosztása

4:57. § [A közös vagyon megosztása]

(1) A vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti a közös vagyon megosztását. Ha a házasság a házastárs halálával szűnt meg, ez a jog az örököst is megilleti.

(2) Ha a házastársak a házastársi közös vagyont szerződéssel osztják meg, a szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közös vagyonhoz tartozó ingók megosztására, ha a megosztást végrehajtották.

(3) Ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon megosztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon megosztását és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni.

4:58. § [A közös vagyoni igények egységes és méltányos rendezése]

A házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni.

4:59. § [A közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények]

(1) A közös vagyon megosztása során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonra, a különvagyonból a közös vagyonra és az egyik házastárs különvagyonából a másik házastárs különvagyonára történő ráfordítások és a másik vagyonból teljesített tartozások megtérítését. A megtérítési igények elszámolására a vagyoni hányad értékének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

(2) A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének kivételesen van helye.

(3) Nincs helye megtérítésnek, ha arról a házastárs lemondott. A lemondás nincs alakszerűséghez kötve, de ezt annak a házastársnak kell bizonyítania, aki a lemondásra hivatkozik.

(4) Ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordítás ellenében a megtérítésre jogosult házastárs az ingatlan értéknövekedésének megfelelő tulajdoni hányadra is igényt tarthat.

(5) A hiányzó közös vagyon, illetve különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.

4:60. § [A közös vagyoni hányad értéke és kiadása]

(1) A közös vagyonból a házastársat megillető hányadot a vagyonközösség megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani. A vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkezett értékváltozást figyelembe kell venni, kivéve, ha az az egyik házastárs magatartásának az eredménye.

(2) A vagyonközösséghez tartozó közös tulajdoni tárgyak megosztására a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs kellő indokkal ellenzi.

(3) A vagyonközösségben lévő jogok és követelések megosztására a (2) bekezdésben foglalt szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

4:61. § [A vagyontárgyak és a tartozások szétosztása]

(1) Annak meghatározásánál, hogy a vagyonmegosztás során egyes vagyontárgyak melyik házastárs tulajdonába kerüljenek, a bíróság elsősorban a házastársak egyező nyilatkozatát veszi figyelembe.

(2) Az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgáló vagyontárgyak elsősorban az adott foglalkozást gyakorló vagy egyéni vállalkozói tevékenységet folytató házastársat illetik meg.

(3) Ha az egyik házastárs olyan gazdasági társaság tagja vagy részvényese, amelyben e házastárs vagyoni hozzájárulását a közös vagyonból biztosították, a bíróság a másik házastársnak - kérelmére - a társasági tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok szerint akkor juttathat a gazdasági társaságban vagyoni hányadot, ha részesedése a házastársi közös vagyonból a közös vagyoni hányad kiadására vonatkozó szabályok és az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével más módon nem adható ki.

(4) Ha a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a házastársak egymás közti viszonyában az a házastárs viseli, aki a megosztást követően a vagyontárgy tulajdonosa lett. A tartozások megosztása a jogosulttal szemben a tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos.

4:62. § [A különvagyon kiadása]

A vagyonközösség megszűnésekor meglévő különvagyont természetben kell kiadni, kivéve, ha az a vagyonok vegyülése folytán nem lehetséges vagy a szétválasztás a közös vagyon vagy a különvagyon jelentős értékcsökkenésével járna.

VII. Fejezet

A házassági vagyonjogi szerződés

1. Általános rendelkezések

4:63. § [A házassági vagyonjogi szerződés tartalma]

(1) Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell.

(2) A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést e törvény nem tiltja.

4:64. § [A házassági vagyonjogi szerződés megkötésének feltételei]

(1) Házassági vagyonjogi szerződést a házasulók és a házastársak személyesen köthetnek.

(2) A házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a házastárs a tizennyolcadik életévét nem töltötte be vagy cselekvőképességében a vagyoni jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott.

4:65. § [A házassági vagyonjogi szerződés alakja és nyilvántartása]

(1) A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.

4:66. § [A házassági vagyonjogi szerződés módosítása és megszüntetése]

(1) A házassági életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést módosíthatják és megszüntethetik.

(2) A szerződés módosítására és megszüntetésére a szerződés létrejöttére vonatkozó érvényességi és hatályossági szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

4:67. § [Harmadik személyek védelme]

(1) A házassági vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg.

(2) A házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben akkor

hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint a közös- vagy a különvagyonhoz tartozik.

4:68. § [Rendelkezés halál esetére]

Ha a házastársak vagyonjogi szerződésben vagyonukról haláluk esetére rendelkeznek, e rendelkezésre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni.

2. Közszerzeményi rendszer

4:69. § [A közszerzeményi rendszer]

(1) Ha a házasulók vagy a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben közszerzeményi rendszer kikötésében állapodtak meg, a házassági életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban közszerzemény.

(2) Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad.

(3) A házastársak vagyonában a házassági életközösség megszűnésekor meglévő vagyonról azt kell vélelmezni, hogy az közszerzemény.

(4) A törvényes vagyonjogi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezései alapján kell megállapítani azt, hogy mely vagyontárgyakat, terheket és tartozásokat kell különvagyonként figyelembe venni. A különvagyonhoz kell számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak; a hiányzó különvagyon megtérítésének erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye.

4:70. § [A házastárs közszerzeményi részesedésének védelme]

(1) A házastárs az életközösség fennállása alatt is igényelheti a közszerzeményből rá eső rész megállapítását és annak erejéig megfelelő biztosíték nyújtását vagy a vagyonjogi szerződés megszüntetését akkor, ha a másik házastárs a tudomása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek minősülő vagyontárgyakból őt megillető részesedést meghaladja.

(2) A közszerzeménynek az (1) bekezdés szerinti biztosítása nem sértheti annak a harmadik személynek a jogát, akinek korábban keletkezett követelése áll fenn a másik házastárssal szemben.

(3) Ha a másik házastárs a közszerzemény megállapítása és megfelelő biztosíték adása elől felhívás ellenére elzárkózik vagy azt meghiúsítja, a házastárs a bírósághoz fordulhat.

(4) A bíróság a perben bármelyik házastárs kérelmére a szerződést az (1) bekezdésben foglalt okból megszüntetheti és a felek között a jövőre nézve vagyonelkülönítést rendelhet el.

4:71. § [A közszerzemény megosztása]

(1) A közszerzemény megosztását az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazásával lehet követelni. A házastárs nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához

szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett. (2) A házastársat a közszerzeményi vagyon fele illeti meg.

3. Vagyonelkülönítési rendszer

4:72. § [A vagyonelkülönítési rendszer]

Ha a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, terhek és tartozások tekintetében kizárták, a vagyonnak abban a részében, amelyre a kizárás vonatkozik, közöttük a vagyonelkülönítés rendszerét kell alkalmazni.

4:73. § [A vagyontárgyak használata és kezelése; tartozások, költségek és kiadások viselése]

(1) Ha a házasulók vagy a házastársak között szerződés vagy a bíróság határozata alapján vagyonelkülönítés jön létre, a házassági életközösség fennállása alatt a vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és tartozásukért önállóan felelnek.

(2) A házastársak a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek. Semmis az a kikötés, amely e költségek és kiadások alól bármelyik házastársat teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül.

4. A szerződés megszűnése

4:74. § [A szerződés megszűnésének esetei]

(1) A házassági vagyonjogi szerződést az életközösség megkezdése előtt a felek felbonthatják vagy attól bármelyikük elállhat. A házassági életközösség fennállása alatt a felek a szerződést a jövőre nézve szüntethetik meg.

(2) A házassági vagyonjogi szerződés megszűnik akkor is, ha

a) a bíróság az e törvényben meghatározott esetben megszünteti; vagy

b) megszűnik a házassági életközösség, kivéve, ha arra valamelyik házastárs halála folytán kerül sor, és a szerződés a házastársak közös végrendeleteként hatályosulhat.

(3) Ha a szerződés a felek közös megegyezése vagy egyiküknek a szerződésben biztosított felmondási joga folytán szűnik meg, a megszűnés időpontjától az életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyaira a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni.

(4) A szerződés megszűnése harmadik személlyel szemben attól az időponttól hatályos, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik vagy a harmadik személy a szerződés megszűnéséről tudomást szerez.

4:75. § [Elszámolás, vagyonmegosztás]

A szerződés megszűnése esetén a házastárs igényelheti a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást és a közös vagyon megosztását.

VIII. Fejezet

A házastársi közös lakás használatának rendezése

4:76. § [A házastársi közös lakás]

(1) Házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak egyikük vagy mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak.

(2) A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználatát a házastársi közös lakásban kell biztosítani.

(3) E fejezet alkalmazásában lakáshasználatra jogosult a lakásra kizárólagos jogcímmel rendelkező házastárs kiskorú gyermeke is.

4:77. § [A közös lakással való rendelkezés korlátai]

(1) A házastársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatáról az életközösség fennállása alatt, és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a házastárs a házastársával együttesen vagy házastársa hozzájárulásával rendelkezhet. A hozzájárulást vélelmezni nem lehet.

(2) A házasság felbontása vagy a házassági életközösség megszűnése önmagában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki a lakást a másik házastárs jogcíme folytán használja.

(3) A házastárs az életközösség fennállása alatt, és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a kizárólagos jogcíme alapján használt lakással sem rendelkezhet házastársa hozzájárulása nélkül olyan módon, amely házastársának vagy a lakásban lakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintené.

4:78. § [A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése]

(1) A házasulók vagy a házastársak a házastársi közös lakás használatát a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére előzetesen szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A szerződés hatálya az annak megkötésekor meglévő lakás helyébe lépett közös lakásra akkor terjed ki, ha a szerződés így rendelkezik.

(3) A felek a közös lakás használatáról házassági vagyonjogi szerződésben is rendelkezhetnek.

4:79. § [A gyermek lakáshasználati jogának figyelembe vétele]

(1) Ha a használatot előzetesen rendező szerződésben a felek megállapodnak abban, hogy a lakáshasználatra jogosult gyermekeik további lakhatását a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére milyen módon biztosítják, a szerződés az annak megkötését követően született gyermekükre is kiterjed.

(2) Ha a szerződés az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartalmaz, vagy a rendelkezés a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát súlyosan sérti, a bíróság a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a gyermek érdekében a házastársi közös lakás használatát a szerződésben foglaltaktól eltérően rendezheti.

4:80. § [A lakáshasználat rendezése az életközösség megszűnése után]

(1) Az életközösség megszűnése után a házastársak megállapodhatnak a házastársi közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs alakszerűséghez kötve.

(2) A használatot előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában a házasság felbontása vagy az életközösség

megszűnése esetén a házastársi közös lakás további használatáról - bármelyik házastárs kérelmére - a bíróság dönt.

(3) Ha valamelyik házastárs - házassági bontóperben vagy a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben - a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését kéri, a bíróság a házastársi közös lakás használatát a közös tulajdon megszüntetésével együtt rendezi.

(4) A lakáshasználatra jogosult gyermek lakáshasználati jogát - életkörülményeinek megfelelően - a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha megfelelő lakhatása máshol megoldott.

4:81. § [A közös jogcímen lakott lakás használatának megosztása és a megosztás mellőzése]

(1) Ha a lakás használata a házastársakat közös jogcím alapján illeti meg, a bíróság közöttük a lakás használatát megosztja, ha ez a lakás adottságai alapján lehetséges. A lakás használata akkor is megosztható, ha a lakás kisebb átalakítással az osztott használatra alkalmassá tehető, feltéve, hogy egyik vagy mindkét házastárs az átalakításra vonatkozó jogosultságát, az átalakítás műszaki előfeltételeit igazolja, és az átalakítás költségeinek megelőlegezését vállalja. Vita esetén az átalakítás költségeinek viseléséről a bíróság dönt.

(2) A lakáshasználat megosztása esetén a házastársak a lakás meghatározott lakószobáit és helyiségeit kizárólagosan, más helyiségeit közösen használják. A lakáshasználat megosztása a házastársak harmadik személlyel szemben fennálló jogait és kötelezettségeit nem érinti.

(3) A bíróság a lakás használatának megosztását - a felek körülményeinek mérlegelésével - mellőzheti, ha

a) a házastársaknak vagy egyiküknek ugyanabban a helységben más beköltözhető lakása van, vagy ez a lakás egyoldalú nyilatkozattal beköltözhetővé tehető; vagy

b) az egyik házastárs a lakásból önként és a visszatérés szándéka nélkül elköltözött és -ha a szülői felügyeletet ő gyakorolja - a kiskorú gyermek lakáshasználati jogát megfelelően biztosította.

(4) Nem osztható meg az adottságainál fogva arra alkalmas lakás használata, ha az egyik házastárs olyan felróható magatartást tanúsít, amely miatt a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével járna.

4:82. § [Az egyik házastárs használati jogának megszüntetése]

(1) Ha a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának megosztására nem kerül sor, a bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszünteti és őt - az egyik házastársnak a lakásból önként és a visszatérés szándéka nélküli elköltözése esetét kivéve - a lakás elhagyására kötelezi.

(2) A bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszüntetheti és őt a lakás elhagyására kötelezheti akkor is, ha a lakás egyébként alkalmas lenne az osztott használatra, de e házastárs részére a másik házastárs megfelelő cserelakást ajánl fel, és a lakáshasználat rendezésének ez a módja a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek érdekeit nem sérti.

4:83. § [Az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezése]

(1) Ha a házastársi közös lakást a házastársak egyikük jogcíme alapján használják, a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a bíróság ezt a házastársat jogosítja fel a lakás további használatára.

(2) A bíróság az adottságainál fogva arra alkalmas lakás osztott használatát akkor rendelheti el, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermekek legalább egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlását a másik házastársnak biztosította, vagy a lakás elhagyása a másik házastársra nézve - a házasság időtartama és e házastárs körülményei alapján - súlyosan méltánytalan lenne.

(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a házastársat a másik házastárs kizárólagos tulajdonában vagy haszonélvezetében álló lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a szülőt illeti meg és a kiskorú gyermek lakhatása másként nem biztosítható. Ebben az esetben a házastársat a bérlő jogállása illeti meg, azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással megfelelő cserelakás felajánlásával szüntethető meg.

(4) A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos lakáshasználatot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.

4:84. § [A lakáshasználati jog ellenértékének megtérítése]

(1) Az a házastárs, aki szerződés vagy a bíróság döntése alapján a lakás elhagyására köteles, a korábbi használati joga vagyoni értékének megfelelő térítésre tarthat igényt.

(2) Nem tarthat igényt térítésre az a házastárs,

a) aki szerződésben a lakás elhagyását elhelyezési és térítési igény nélkül vállalta; vagy

b) akitől a bíróság a lakáshasználati jogot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkeztéig vonta meg.

(3) A térítés összegének megállapításánál a gyermek lakáshasználati jogának értékét annak a házastársnak a javára kell figyelembe venni, aki a lakáshasználatot szülői felügyeleti joga alapján a gyermek részére a továbbiakban biztosítja.

(4) A térítés a lakás elhagyásakor esedékes, kivéve, ha

a) a bíróság a házastársat felróható magatartása miatt kötelezte a lakás elhagyására, és az egyidejű teljesítés a bent maradó házastárs és a kiskorú gyermek érdekét súlyosan sértené; vagy

b) a lakás használatának rendezésére a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben kerül sor, és a használati jog vagyoni értékét a bíróság a vagyonmegosztás során számolja el.

(5) A lakásban maradó házastárs a térítés helyett a távozó házastárs részére megfelelő cserelakást ajánlhat fel.

4:85. § [A lakáshasználat újrarendezése]

(1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el, vagy a tulajdonos vagy haszonélvező házastársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik házastárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás folytán a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogi érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt házastársnak azt a jogát, hogy a használat megosztását követően a volt házastársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését e törvénynek a bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.

Harmadik Rész

Az élettársi kapcsolat

VII. Cím

Az élettársi kapcsolat létrejötte és családjogi hatásai

4:86. § [Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése]

(1) Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.

(2) Az élettársi kapcsolat az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek vagy az életközösségük véget ér.

4:87. § [Az élettársi kapcsolat nyilvántartása]

(1) Két nem cselekvőképtelen nagykorú személy közösen nyilatkozhat a közjegyző előtt élettársi kapcsolatuk tényének fennállásáról, és kérhetik nyilatkozatuk nyilvántartásba vételét.

(2) Az élettársi nyilatkozatok nyilvántartása az ellenkező bizonyításáig közhitelesen tanúsítja az élettársi kapcsolat fennállását, annak időtartamát és megszűnését.

4:88. § [Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai]

(1) Az élettársak jogai és kötelezettségei egyenlők. Kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni.

(2) Az élettárs a kapcsolat megszűnését követően az e törvényben meghatározott esetekben volt élettársától tartásra, a volt élettársával közösen használt lakás használatának és vagyoni viszonyaiknak a rendezésére tarthat igényt.

VIII. Cím

Az élettársi tartás

4:89. § [Az élettársi tartásra való jogosultság]

(1) Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy

a) az életközösség legalább tíz évig fennállt; vagy

b) az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek született.

(2) A bíróság kivételesen indokolt esetben az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottnál rövidebb időtartamú élettársi kapcsolat esetén is megállapíthatja a tartási kötelezettséget.

(3) Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

4:90. § [A tartásra való érdemtelenség]

(1) Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs,

a) akinek súlyosan kifogásolható életvitele, illetve magatartása járult hozzá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez;

b) aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.

(2) Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó volt élettárs magatartását is.

4:91. § [A tartási képesség]

Nem köteles volt élettársát eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

4:92. § [Megállapodás a tartás egyszeri juttatással történő teljesítéséről]

Az élettársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles élettárs tartási kötelezettségének meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ebben az esetben a juttatásban részesített élettárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válik.

4:93. § [A tartás sorrendje az élettárs és a házastárs között]

A tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal és a volt házastárssal egy sorban jogosult.

4:94. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]

A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy az élettársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb élettársi kapcsolatot létesít vagy házasságot köt.

IX. Cím

Az élettársak vagyoni viszonyai

4:95. § [Az élettársi vagyonjogi szerződés]

(1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek, amely -szerződés vagy e törvény alapján - a házastársak között érvényesülhet.

(3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.

(4) Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

4:96. § [Élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer]

(1) Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik

élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.

(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.

(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.

(4) Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére és a vagyonszaporulat élettársak közötti megosztására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

X. Cím

Az élettársak lakáshasználatának rendezése

4:97. § [A lakáshasználat szerződéses rendezése]

(1) Az élettársak az élettársi jogviszony létrejöttekor vagy annak fennállása alatt a közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére előzetesen szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése esetén a gyermek lakáshasználati jogának figyelembe vételére a házastársi közös lakás használatára vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

(3) Az élettársak az életközösség megszűnése után is megállapodhatnak az élettársi közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs alakszerűséghez kötve.

4:98. § [A lakáshasználat bírói rendezése]

A közösen használt lakásnak az életközösség megszűnését követő további használatát előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs kérheti a bíróságtól az élettársak által közösen használt lakás további használatának rendezését.

4:99. § [Az élettársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezése]

(1) Az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról a bíróság a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának rendezésére vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával dönt.

(2) A bíróság a lakáshasználatra jogosult közös kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát is figyelembe veszi, ha az élettársi kapcsolat megszűnése esetén az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról dönt.

4:100. § [Az élettárs feljogosítása a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatára]

(1) Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a bíróság a volt élettársat - kérelmére -feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás további használatára, ha

a) az életközösség legalább tíz évig fennállt; vagy

b) az életközösség legalább egy évig fennállt, és az élettársak kapcsolatából származó kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt.

(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az adottságainál fogva arra alkalmas lakásnak elsősorban az osztott használatát rendelheti el.

(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a volt élettársat a másik élettárs kizárólagos tulajdonjoga vagy haszonélvezeti joga alapján használt lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult közös kiskorú gyermekek legalább egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a volt élettársat illeti meg, és a kiskorú gyermek lakáshasználata másként nem biztosítható.

(4) A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos használatot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.

(5) A kizárólagos használatra feljogosított volt élettársat a bérlő jogállása illeti meg, azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással megfelelő cserelakás felajánlása esetén szüntethető meg.

(6) Nem tarthat igényt a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás osztott vagy kizárólagos használatára az a volt élettárs, akinek más beköltözhető vagy egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása van.

4:101. § [A lakáshasználat újrarendezése]

(1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el, vagy a tulajdonos vagy haszonélvező élettársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik volt élettárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás folytán a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogi érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt élettársnak azt a jogát, hogy a használat megosztását követően volt élettársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését e törvénynek a bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.

Negyedik Rész

A bejegyzett élettársi kapcsolat

4:102. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejötte]

(1) Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt az együttesen jelen lévő két tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kívánnak létesíteni.

(2) Tizennyolcadik életévét be nem töltött személy bejegyzett élettársi kapcsolatot a gyámhatóság előzetes engedélyével sem létesíthet.

4:103. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat családjogi hatásai]

(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a bejegyzett élettársi kapcsolatra a házasság érvénytelenségére, megszűnésére, a házastársak jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot közös kérelem alapján a közjegyző is megszüntetheti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően

a) a bejegyzett élettársak névviselésére a házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók;

b) a bejegyzett élettársi kapcsolat apasági vélelmet sem a kapcsolat fennállásának ténye, sem reprodukciós eljárásban való részvétel alapján nem keletkeztet; és

c) a bejegyzett élettársakra a házastársak által történő közös örökbefogadásra vagy az egyik házastárs által a másik házastárs gyermekének örökbefogadására vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók.

(3) Bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése esetén a bejegyzett élettárs a volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha a bejegyzett élettársi kapcsolata megszűnt. Ha a leendő bejegyzett élettárs a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőzően házassági névként volt férje nevét vagy családi nevét viseli a házasságra utaló toldással, és házassági nevét nem módosítja másik házassági névviselési formára, a születési családi nevének viselésére jogosult.

4:104. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat részletes szabályai]

A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének és megszűnésének részletes szabályairól törvény rendelkezik.

Ötödik Rész

A rokonság

XI. Cím

A rokoni kapcsolat

4:105. § [A rokoni kapcsolat]

(1) Egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik.

(2) Oldalágon rokonok azok a nem egyenesági rokonok, akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk van.

4:106. § [A rokoni kapcsolatok alapjai]

(1) A szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre.

(2) A gyermek leszármazásával vagy örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül.

XII. Cím

A leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat

IX. Fejezet

Az apai jogállás keletkezése

4:107. § [Apai jogállást keletkeztető tények]

Apai jogállást

a) házassági kötelék;

b) élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás (a továbbiakban: reprodukciós eljárás);

c) apai elismerő nyilatkozat; vagy

d) bírósági határozat keletkeztet.

4:108. § [Házassági köteléken alapuló vélelem]

(1) A gyermek apjának - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - azt a férfit kell tekinteni, akivel az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állt. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.

(2) A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával. Bizonyítani lehet, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt.

(3) Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, az újabb házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el. Ha ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni.

4:109. § [Reprodukciós eljáráson alapuló vélelem]

(1) Ha az apaság az anya házassági kötelékén alapuló vélelem alapján nem állapítható meg, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával - élettársi kapcsolatuk fennállása alatt - reprodukciós eljárásban vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye.

(2) Az anyának az eredményes reprodukciós eljárás lefolytatását követően a gyermek születéséig terjedő időszakban más férfival létrejött házassága a férj vonatkozásában apasági vélelmet nem keletkeztet.

(3) Az anya élettársát kell az (1) bekezdésben foglaltak szerint a gyermek apjának tekinteni akkor is, ha az anya korábbi házasságának megszűnésétől a reprodukciós eljárásból származó gyermek megszületéséig a vélelmezett fogamzási idő nem telt el.

4:110. § [Apai elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem]

(1) Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben, és apasági vélelmet keletkeztető reprodukciós eljárásban sem vett részt, vagy ha az apaság vélelme megdőlt, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak ismerte el.

(2) Apai elismerő nyilatkozatot a gyermeknél legalább tizenhat évvel idősebb férfi tehet.

(3) Apai elismerő nyilatkozat a gyermek fogamzási idejének kezdetétől tehető. Ha az apai elismerő nyilatkozat megtételére a gyermek születése előtt kerül sor, a nyilatkozat a gyermek megszületésekor válik teljes hatályúvá.

(4) Az apai elismerő nyilatkozatot személyesen lehet megtenni. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy apai elismerő nyilatkozata akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselő a nyilatkozattételben tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja.

(5) Az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és - ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte - a gyermeknek a hozzájárulása. Ha az anya a gyermek törvényes képviselője, a hozzájárulást e minőségében is megadhatja, kivéve, ha az anya és a gyermek között érdekellentét áll fenn. Ebben az esetben a gyámhatóság a kiskorú gyermek törvényes képviseletére eseti gyámot rendel. Ha az anya vagy a gyermek nem él vagy nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg.

(6) Ha az apai elismerő nyilatkozat megtételekor más férfi apaságának megállapítása iránt per van folyamatban, az apai elismerő nyilatkozat - az (5) bekezdésben meghatározott hozzájáruló nyilatkozatok megléte esetén is - akkor válik teljes hatályúvá, ha a per jogerős befejezésére az apaság megállapítása nélkül kerül sor.

(7) Ha a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételére nagykorú gyermek esetében kerül sor, a gyermek nyilatkozhat, hogy a vérszerinti apa családi nevét kívánja-e a továbbiakban viselni vagy az addig viselt családi nevét viseli tovább. Nyilatkozat hiányában a gyermek nevét az apaság vélelme nem érinti.

4:111. § [A teljes hatályú elismerés alaki feltételei és hatálya]

(1) Az elismerést és a hozzájárulást az anyakönyvvezetőnél, a bíróságnál, a gyámhatóságnál vagy a külképviseleti hatóságnál jegyzőkönyvbe kell venni vagy közjegyzői okiratba kell foglalni. A jegyzőkönyv vagy az okirat aláírását követően az apai elismerő nyilatkozat nem vonható vissza.

(2) A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat mindenkivel szemben hatályos.

4:112. § [Bírósági határozaton alapuló vélelem]

(1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke, sem reprodukciós eljárás, sem teljes hatályú apai elismerés alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági úton lehet megállapítani.

(2) A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik.

(3) Ha az apaság bírósági megállapítására nagykorú gyermek esetén került sor, a gyermek nyilatkozhat, hogy a vérszerinti apa családi nevét kívánja-e viselni vagy az addig viselt családi nevét viseli-e tovább. Nyilatkozat hiányában a gyermek nevét az apaság vélelme nem érinti.

(4) Az apaságot megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(5) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az apaság bírói úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

4:113. § [Az apaság megállapítása iránti per indítására jogosultak]

(1) Az apaság bírósági megállapítását az anya, a gyermek, a gyermek halála után leszármazója és az apa kérheti.

(2) A kiskorú gyermek a perben a gyámhatóság hozzájárulásával az anya pertársaként vehet részt.

(3) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a férfi, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

4:114. § [A perindítás személyessége]

(1) Az apaság megállapítása iránt a pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy a pert törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

(3) Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával törvényes képviselője indíthatja meg.

(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.

4:115. § [Az apaság megállapítása iránti per alperesei]

(1) Az apaság megállapítása iránti pert az apa ellen, az apának a gyermek ellen kell megindítania.

(2) Ha az anya által indított perben a gyermek nem az anya pertársa, a pert az anyának a gyermek ellen is meg kell indítania. Ebben az esetben a gyermek képviseletére a gyámhatóság eseti gyámot rendel.

(3) Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani, nem él vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani.

X. Fejezet

Az apaság vélelmének megtámadása

4:116. § [Az apasági vélelem megtámadásának okai]

(1) Az apaság vélelmét azon az alapon lehet megtámadni, hogy az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik.

(2) Ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, hogy

a) a nyilatkozatnak a jogi feltételek hiányában nincs teljes hatálya;

b) az apai elismerő nyilatkozatot tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tették meg; vagy

c) az apai elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése céljából tették.

(3) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, az apaság vélelme akkor támadható meg, ha az anya férje vagy élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.

4:117. § [Az apasági vélelem megtámadásának kizártsága]

Nem lehet az apaság vélelmét megtámadni, ha

a) a származás reprodukciós eljárás következménye, kivéve, ha az anya férje vagy élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá; vagy

b) az apaságot bíróság állapította meg.

4:118. § [Az apasági vélelem megtámadására jogosultak]

(1) Az apaság vélelmének megtámadására a vélelmezett apa, az anya, a gyermek, a gyermek halála után leszármazója jogosult.

(2) Az apaság vélelmét azon az alapon, hogy az apai elismerő nyilatkozatot tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tették meg, csak a vélelmezett apa támadhatja meg.

(3) Az anya a gyámhatóság jóváhagyásával, kiskorú gyermekével együttesen indíthat pert.

(4) Az anya volt férje akkor jogosult az apaság vélelmének megtámadására, ha a vélelem alapján az anya újabb házasságbeli férje az apa, de ennek a vélelemnek a megdőlte esetén a volt férjet kellene apának tekinteni.

(5) Azon az alapon, hogy az apai elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése céljából tették, az ügyész és a gyámhatóság jogosult az apai elismerő nyilatkozat megtámadására.

4:119. § [A perindítás személyessége]

(1) A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy a pert törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

(3) Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthatja meg.

(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.

4:120. § [A megtámadási határidők]

(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek és az anya a gyámhatóság hozzájárulásával a kiskorú gyermek hároméves koráig indíthatja meg. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

(2) Ha a vélelmezett apa a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tette meg, a vélelem megdöntése iránt a tévedés, megtévesztés felismerésétől, jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől számított egy éven belül indíthat pert.

(3) Ha az (1)-(2) bekezdés alapján a perindításra a gyermek a nagykorúvá válásáig nem került sor, az ezt követő egy éven belül a gyermek önállóan jogosult a perindításra.

(4) Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a rá megállapított határidő kezdete után szerzett tudomást, a tudomásszerzéstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

4:121. § [Az apasági vélelem megdöntése iránti per alperesei; az ítélet hatálya]

(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti keresetet a gyermeknek és az anyának az apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak a gyermek és az apa ellen kell megindítania. A keresetet - a gyermek által indított kereset kivételével - az anya ellen is meg kell indítani, kivéve, ha ez halála folytán nem lehetséges.

(2) Ha a gyermek az anya újabb házasságának fennállása alatt, de az anya korábbi házasságának megszűnésétől számított háromszáz napon belül született, a keresetet az anya korábbi férje ellen is meg kell indítani.

(3) Ha az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, nem él vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani.

(4) Az apaság vélelmét megdöntő ítélet mindenkivel szemben hatályos.

4:122. § [Névviselés és kapcsolattartás az apasági vélelem megdöntése után]

(1) Ha a bíróság az apasági vélelem megdöntése iránti keresetnek helyt ad, indokolt esetben, kérelemre

a) a gyermeket feljogosíthatja családi nevének további viselésére; és

b) azt a férfit, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában a sajátjaként nevelte, feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti családi nevet a gyermek tovább viselheti akkor is, ha az apai jogállást már más tölti be.

4:123. § [Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban]

(1) Nincs szükség az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra, ha az apaság vélelme az anya házassága alapján áll fenn, a házastársak életközössége legalább háromszáz napja megszűnt, és az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság nemperes eljárásban a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az apja. Az apaság kérdését ugyanebben az eljárásban teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal kell rendezni.

(3) A (2) bekezdésben foglalt eljárás megindítására az apaság vélelmének megdöntésére irányuló per megindítására vonatkozó határidőket nem lehet alkalmazni.

XI. Fejezet

Az anyai jogállás

4:124. § [Az anyai jogállás]

(1) A gyermek anyja az a nő, aki megszülte.

(2) Ha az anya személye nem állapítható meg, a gyermek kérheti annak bírósági megállapítását, hogy az anyja az általa megjelölt személy. Ha a gyermek meghalt, ez a jog a leszármazóját illeti meg.

(3) Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermek anyja.

(4) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a nő, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

4:125. § [Negatív megállapítási per]

A gyermek, a gyermek halála után leszármazója vagy a vér szerinti anya kérheti annak bírósági megállapítását, hogy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy nem az a nő, aki a gyermeket megszülte, feltéve, hogy az anyaságra vonatkozó téves bejegyzés közigazgatási úton nem orvosolható.

4:126. § [A perindítás személyessége]

(1) Az anyasági pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy a pert törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

(3) Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselője indíthatja meg.

4:127. § [Az anyasági per alperesei és az anyai jogállás változásának joghatása]

(1) A pert a gyermeknek vagy leszármazójának az anya vagy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen, az anyának a gyermek vagy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen kell megindítania.

(2) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

(3) Ha az anyaság bírósági megállapítása iránti perben az anyai jogállás változása a nő házassága folytán az apaság vélelmére kihat, a pert a férj ellen is meg kell indítani, akit házassági köteléken alapuló vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni.

(4) Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(5) Az anyai jogállás változása esetén a nagykorú gyermek nyilatkozhat, hogy a vérszerinti anyja családi nevét kívánja-e viselni vagy az addig viselt családi nevét viseli tovább. A bíróság indokolt esetben kérelemre a gyermeket feljogosíthatja családi nevének további viselésére.

(6) Az anyasági perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.

XIII. Cím

Az örökbefogadás

XII. Fejezet

Az örökbefogadás célja és feltételei

4:128. § [Az örökbefogadás célja]

(1) Az örökbefogadás az örökbefogadó, annak rokonai és az örökbefogadott gyermek között rokoni kapcsolatot létesít az örökbefogadott gyermek családban történő nevelkedése érdekében.

(2) Örökbefogadni kiskorú gyermeket lehet.

4:129. § [Az örökbefogadás általános feltételei]

(1) Az örökbefogadáshoz az örökbefogadni szándékozó személynek, a gyermek törvényes képviselőjének egyező kérelme és a gyermek szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának a hozzájárulása szükséges.

(2) A tizennegyedik életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú a beleegyezésével fogadható örökbe. A tizennegyedik életévét be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú véleményét örökbefogadására vonatkozóan megfelelő súllyal figyelembe kell venni.

(3) Az örökbefogadás során törekedni kell a gyermek nevelésében kívánatos folyamatosságra, különös tekintettel a gyermek családi kapcsolataira, nemzetiségére, vallására, anyanyelvére és kulturális gyökereire.

(4) Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi.

(5) A gyámhatóság az örökbefogadást az e törvényben meghatározott feltételek megléte esetén is akkor engedélyezi, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll. A kiskorú gyermek érdekében a gyámhatóság elsősorban a házasságban élő örökbefogadók általi örökbefogadást engedélyezi.

4:130. § [Az örökbefogadó személye]

(1) Örökbefogadó az a huszonötödik életévét betöltött, cselekvőképes személy lehet, aki a gyermeknél legalább tizenhat évvel, legfeljebb negyvenöt évvel idősebb, és személyisége, körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására. Rokoni vagy házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől el kell tekinteni.

(2) Közös gyermekként történő örökbefogadás esetén az (1) bekezdésben meghatározott életkornak és korkülönbségnek az egyik örökbefogadó tekintetében kell fennállnia. Ha testvéreket fogadnak örökbe, az idősebb gyermek életkorát kell alapul venni.

(3) Nem fogadhat örökbe az, aki a szülői felügyelet megszüntetését vagy a közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll, és az, akinek gyermeke átmeneti vagy tartós nevelésben van.

4:131. § [Az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítása]

(1) Az örökbefogadásra való alkalmasságot - jogszabályban meghatározott előzetes eljárás és felkészítés lefolytatását követően - a gyámhatóság állapítja meg.

(2) A rokonok, a szülő házastársa, a gyermeket a szülő hozzájárulásával legalább egy éve folyamatosan a saját háztartásában nevelő örökbe fogadni szándékozó személy és nemzetközi örökbefogadás esetén az örökbe fogadni szándékozó személy alkalmasságát a gyámhatóság az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás során állapítja meg. Ezt a szabályt kell alkalmazni azon személy alkalmasságának megállapítására is, aki a gyámhatóság határozata alapján nála elhelyezett gyermeket ellenszolgáltatás ellenében saját háztartásában neveli (a továbbiakban: gyermekvédelmi nevelőszülő).

4:132. § [Az örökbefogadható gyermek]

(1) Örökbefogadni - a házastárs kiskorú gyermekének örökbefogadása kivételével -olyan gyermeket lehet, akinek a szülei nem élnek, vagy akit a szülei megfelelően nevelni nem képesek.

(2) Az örökbefogadott gyermeket az örökbefogadás fennállása alatt az örökbefogadó házastársa fogadhatja örökbe, az örökbefogadó halála után más személy is. Ha az örökbefogadott gyermeket az örökbefogadó halála után fogadják örökbe, a korábbi örökbefogadás megszűnik.

4:133. § [Az örökbefogadhatónak nyilvánítás]

(1) A gyámhatóság az átmeneti nevelésbe vett gyermeket legfeljebb két évre örökbefogadhatónak nyilvánítja, ha a szülő önhibájából

a) gyermekével egy éve nem tart rendszeres kapcsolatot vagy fél éven át semmilyen formában nem tart kapcsolatot, illetve életvitelén, körülményein nem változtat, és emiatt az átmeneti nevelés nem szüntethető meg; vagy

b) lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helyének hátrahagyása nélkül megváltoztatja, és az annak felderítésére irányuló intézkedések hat hónapon belül nem vezetnek eredményre.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határidő indokolt esetben legfeljebb két évvel meghosszabbítható.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az örökbefogadhatóvá nyilvánítás jogkövetkezményére a szülőt az átmeneti nevelést elrendelő határozatban figyelmeztetni kell.

(4) A gyámhatóság a gyermek örökbefogadása érdekében az örökbefogadhatónak nyilvánítással egyidejűleg a szülő kapcsolattartási jogát szünetelteti.

(5) Ha a kiskorú örökbefogadására nem került sor, és utóbb a gyámhatóság az átmeneti nevelést megszünteti, az örökbefogadhatónak nyilvánító határozat hatályát veszti.

4:134. § [Szülői hozzájárulás a nyílt örökbefogadáshoz]

(1) Nyílt az örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő meghatározott, általa ismert örökbefogadó tekintetében járul hozzá az örökbefogadáshoz.

(2) A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétőlszámított hat héten belül -a gyermeknek a szülő vagy a gyermek más hozzátartozója által történő nevelése érdekében - visszavonhatja. A visszavonás lehetőségére a szülőt figyelmeztetni kell.

(3) Az örökbefogadáshoz történt hozzájárulás esetén a szülő felügyeleti joga a a gyermek hathetes életkorának betöltésével megszűnik. A szülői felügyelet megszűnését a gyámhatóság állapítja meg.

(4) Nyílt örökbefogadás - a rokonok és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével - szülői hozzájárulás esetén is a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy örökbefogadást elősegítő szervezet közreműködésével jöhet létre.

4:135. § [Szülői hozzájárulás a titkos örökbefogadáshoz]

(1) Titkos az örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő olyan módon járul hozzá gyermeke örökbefogadásához, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri, vagy ha a szülő hozzájárulására e törvény szerint nincs szükség. A hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek születése előtt is meg lehet tenni.

(2) A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétől számított hat héten belül - a gyermeknek a szülő vagy a gyermek más hozzátartozója által történő nevelése érdekében - visszavonhatja. A visszavonás lehetőségére a szülőt figyelmeztetni kell.

(3) Ha a gyermek a hatodik életévét betöltötte vagy egészségileg károsodott, a hozzájáruló nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott esetben a szülő felügyeleti joga a gyermek hathetes életkorának betöltésével szűnik meg. A szülői felügyeleti jog megszűnését a gyámhatóság állapítja meg.

(5) Titkos örökbefogadás esetén a szülő az örökbefogadásról nem kap értesítést és az örökbefogadásról hozott határozat ellen jogorvoslattal nem élhet.

(6) Titkos örökbefogadás esetén a vér szerinti szülő és az örökbefogadó szülő egymás természetes személyazonosító adatairól nem kap tájékoztatást.

4:136. § [Örökbefogadás szülői hozzájárulás nélkül]

(1) Nincs szükség az örökbefogadáshoz annak a szülőnek a hozzájárulására,

a) aki a szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll;

b) akinek átmeneti nevelésbe vett gyermekét a gyámhatóság örökbefogadhatónak nyilvánította;

c) aki nem kiskorúság miatt cselekvőképtelen;

d) akinek személye ismeretlen vagy aki ismeretlen helyen tartózkodik, és a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre; vagy

e) aki gyermekét annak érdekében, hogy más nevelje fel - személyazonosságának feltárása nélkül - egészségügyi intézmény által arra kijelölt helyen hagyja és hat héten belül a gyermekért nem jelentkezik.

(2) Nincs szükség az örökbefogadáshoz az örökbefogadó házastársának hozzájárulására, ha

a) a házastárs cselekvőképtelen vagy ismeretlen helyen tartózkodik; vagy

b) a házastársak között az életközösség megszűnt.

4:137. § [Örökbefogadás előtti gondozás]

(1) Az örökbefogadás iránti kérelem előterjesztését és az érdekeltek hozzájárulását követően az örökbe fogadni szándékozó személynek a gyermeket legalább egy hónapig a saját háztartásában kell gondoznia. Az örökbefogadás a gondozási idő eredményes eltelte után engedélyezhető.

(2) Az örökbefogadás az (1) bekezdés szerinti gondozási idő mellőzésével engedélyezhető, ha

a) az örökbefogadó és a vér szerinti szülő házastársak;

b) az örökbefogadó a vér szerinti szülő hozzájárulásával a gyermeket már legalább egy éve saját háztartásában gondozza; vagy

c) a nevelésbe vett gyermeket a gyermekvédelmi nevelőszülője fogadja örökbe, aki a gyermek gondozásáról és neveléséről legalább egy éve gondoskodik.

4:138. § [Nemzetközi örökbefogadás]

(1) Nemzetközi örökbefogadásnak minősül, ha az örökbefogadás következtében a gyermek végleges jelleggel más országba kerül, függetlenül az örökbefogadó állampolgárságától és attól, hogy a gyermek állampolgársága megváltozik-e.

(2) A gyermek külföldre történő örökbeadása - a rokonok és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével - örökbefogadhatóvá nyilvánított, átmeneti nevelésbe vett vagy tartós nevelésbe vett gyermek esetén engedélyezhető, feltéve, hogy a gyermeket a tartós nevelésbe vételt vagy az örökbefogadhatóvá nyilvánítást követően belföldön azért nem fogadták örökbe, mert az örökbefogadása érdekében tett intézkedések nem vezettek eredményre.

4:139. § [A haszonszerzés tilalma]

Az örökbefogadást nem lehet engedélyezni, ha az örökbefogadás a felek vagy az örökbefogadásban közreműködő személyek vagy szervezetek részére indokolt költségeiket meghaladó vagyoni előnnyel jár.

4:140. § [Az örökbefogadás létrejötte és utánkövetése]

(1) Az örökbefogadás az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba. Ha az örökbefogadó az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás engedélyezése esetén annak joghatásai az örökbefogadó halálával beállnak.

(2) Az örökbefogadást követően a gyermek helyzetét, életkörülményeinek alakulását jogszabályban meghatározott szervezet vagy a területi gyermekvédelmi szakszolgálat az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított legfeljebb öt évig figyelemmel kíséri és segíti.

XIII. Fejezet

Az örökbefogadás joghatásai

4:141. § [Gyermeki jogállás az örökbefogadó családjában; közös gyermekké fogadás]

(1) Az örökbefogadott az örökbefogadó és annak rokonai tekintetében az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.

(2) A házastársak közös gyermekének kell tekinteni azt, akit mindkét házastárs együttesen vagy külön örökbefogadott. Közös gyermekké fogadás az is, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe.

(3) Az örökbefogadás kihat az örökbefogadott leszármazóira.

4:142. § [Joghatás a leszármazásból eredő jogokra és kötelezettségekre]

(1) Az örökbefogadás folytán a leszármazáson alapuló rokonságból származó szülői felügyeleti és rokontartási jogok és kötelezettségek megszűnnek, kivéve, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadta örökbe.

(2) Ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe, és az a házasság, amelyből a gyermek származik, a házastárs halála folytán szűnt meg, a meghalt házastárs rokonainak kapcsolattartási jogát az örökbefogadás nem érinti.

(3) Ha mindkét szülő halála folytán a gyermeket az egyik szülő rokona fogadja örökbe, a másik szülő rokonainak kapcsolattartási jogát az örökbefogadás nem érinti.

(4) Kivételesen indokolt esetben a gyámhatóság nyílt örökbefogadás esetén azt a vér szerinti szülőt is feljogosíthatja a kapcsolattartásra, aki hozzájárult gyermekének a másik szülő házastársa által történő örökbefogadásához.

4:143. § [Az örökbefogadott neve]

(1) Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli, kivéve, ha az örökbefogadó a házastársa teljes nevét vagy családi nevét a házasságkötésre utaló toldással viseli. Ha az örökbefogadó házassági neveként a házasságra utaló toldás nélkül házastársa, volt házastársa nevét vagy kettőjük összekapcsolt családi nevét viseli, az örökbefogadott új családi neve - az örökbefogadó választása szerint - a házastárs, volt házastárs családi neve, az összekapcsolt családi név vagy az örökbefogadó születési neve. Ugyanazon örökbefogadó által örökbefogadott több gyermek azonos családi nevet viselhet.

(2) Közös gyermekké fogadás esetén az örökbefogadóknak az örökbefogadás iránti kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy az örökbefogadott melyik örökbefogadó családi nevét viselje. Az örökbefogadók megállapodása alapján az örökbefogadott az örökbefogadók családi nevét együtt viselheti abban az esetben is, ha az örökbefogadók a családi nevüket nem kapcsolták össze. Ha a házastársak a gyermeket nem együtt fogadták örökbe, megegyezésük hiányában a gyermek a korábbi örökbefogadó családi nevét viseli.

(3) A gyámhatóság kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott megtarthassa addigi családi nevét.

(4) A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását. Az utónevet az örökbefogadók határozzák meg.

(5) Az örökbefogadott családi nevét és utónevét az örökbefogadás engedélyezésével egyidejűleg kell megállapítani.

4:144. § [Örökbefogadott gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő joga]

(1) Az örökbefogadott felvilágosítást kérhet a gyámhatóságtól arról, hogy őt örökbefogadták-e, él-e a vér szerinti szülője, van-e testvére, és - ha a tizennegyedik életévét betöltötte - vér szerinti szülőjének, testvérének természetes személyazonosító adatairól is. A tizennegyedik életévét betöltött gyermek a kérelmet törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is előterjesztheti. Erről az örökbefogadási eljárás során a feleket tájékoztatni kell.

(2) A felvilágosítás megadásához a vér szerinti szülő és a testvér meghallgatása szükséges. Ha az örökbefogadott kiskorú, az örökbefogadót vagy más törvényes képviselőt is meg kell hallgatni. A kiskorú testvér meghallgatásához törvényes képviselőjének előzetes hozzájárulása szükséges. Ha a vér szerinti szülő vagy testvér cselekvőképtelen, törvényes képviselőjének meghallgatása is szükséges.

(3) Nincs szükség a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatására, ha ismeretlen helyen távol van vagy meghallgatása elháríthatatlan akadályba ütközik.

(4) A vér szerinti szülő, a testvér természetes személyazonosító adatai az örökbefogadottal nem közölhetők, ha

a) a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatása ismeretlen helyen való távollét vagy elháríthatatlan akadály miatt nem volt lehetséges;

b) a vér szerinti szülő, a testvér úgy nyilatkozik, hogy a természetes személyazonosító adatai nem közölhetők; vagy

c) a kiskorú gyermek érdekeivel ellentétben áll, így különösen, ha a vér szerinti szülő felügyeleti jogát a bíróság azért szüntette meg, mert a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sértette vagy veszélyeztette.

(5) Ha a vérszerinti szülő az (1) bekezdés szerinti kérelem előterjesztésének időpontjában már nem él, természetes személyazonosító adatai az örökbefogadott gyermekkel közölhetők, kivéve, ha korábbi eljárás során már úgy nyilatkozott, hogy adatai közléséhez nem járul hozzá.

4:145. § [Tájékoztatás a vér szerinti szülő egészségügyi adatairól]

A gyámhatóság

a) a tizennegyedik életévét be nem töltött örökbefogadott gyermek törvényes képviselője;

b) a tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek illetve törvényes képviselője; vagy

c) a nagykorú örökbefogadott

kérelmére - a vér szerinti szülőre vonatkozó természetes személyazonosító adatok közlése nélkül - tájékoztatást ad az örökbefogadott egészsége szempontjából jelentős, a vér szerinti szülőre vonatkozó egészségügyi adatokról. A tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek által kérelmezett adatokról a törvényes képviselőt is tájékoztatni kell.

XIV. Fejezet

Az örökbefogadás hatálytalanná válása és felbontása

4:146. § [Az örökbefogadás hatálytalanná válása]

(1) Az örökbefogadás hatálytalanná válik, ha az örökbefogadó az örökbefogadottat teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal gyermekének ismeri el, vagy ha az örökbefogadót jogerős bírósági ítélet következtében az örökbefogadott apjának vagy anyjának kell tekinteni.

(2) Ha az örökbefogadás hatálytalanná válik, ezt úgy kell tekinteni, mintha az örökbefogadásra nem került volna sor.

4:147. § [Az örökbefogadás felbontása kölcsönös kérelemre]

(1) Az örökbefogadást a felek kölcsönös kérelme alapján a gyámhatóság felbonthatja.

(2) Ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadás csak a kiskorú érdekében bontható fel. Az eljárás során a gyámhatóság - elháríthatatlan akadály kivételével - az örökbefogadott vér szerinti szüleit is meghallgatja.

(3) Az örökbefogadás a gyámhatósági határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. Ha bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai - a felbontás engedélyezése esetén - a kérelem beadásának napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.

(4) A felbontás kihat az örökbefogadóra, az örökbefogadó rokonaira, az örökbefogadottra és az örökbefogadott leszármazóira.

4:148. § [Az örökbefogadás felbontása egyoldalú kérelemre]

(1) Az örökbefogadást a bíróság felbontja, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik fél számára elviselhetetlenné vált. Ha az örökbefogadott kiskorú, az örökbefogadás az örökbefogadó kérelmére kivételesen indokolt esetben bontható fel.

(2) Az örökbefogadó halála után az örökbefogadást annak érdekében is fel lehet bontani, hogy az örökbefogadott leszármazáson alapuló családi jogállását visszanyerje.

(3) Az örökbefogadás bírósági felbontását bármelyik fél kérheti. Kiskorú örökbefogadott érdekében az örökbefogadás bírósági felbontása iránt a gyámhatóság is indíthat pert. Ha az a fél, aki ellen a pert meg kellene indítani nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. Ha az örökbefogadó az eljárás során meghal, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnokkal szemben kell folytatni.

(4) Ha több örökbefogadó közül a keresetindításkor az egyik örökbefogadó él, az örökbefogadás felbontását az élő örökbefogadó a meghalt örökbefogadó vonatkozásában is kérheti. Erre bármelyik örökbefogadóval szemben tanúsított magatartás okot adhat.

(5) Kiskorú örökbefogadott esetén a bíróság a vér szerinti szülőket is meghallgatja, kivéve, ha az elháríthatatlan akadályba ütközik.

4:149. § [Az örökbefogadást felbontó ítélet hatálya]

(1) Az örökbefogadás az azt felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ha bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai - az örökbefogadás felbontása esetén - a kereset megindításának napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.

(2) Az örökbefogadást felbontó ítélet kihat az örökbefogadóra, az örökbefogadó rokonaira, az örökbefogadottra és az örökbefogadott leszármazóira.

(3) Az örökbefogadást felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.

4:150. § [Az örökbefogadást felbontó határozat hatálya több örökbefogadó esetén]

Ha az örökbefogadást az egyik örökbefogadó tekintetében bontották fel - a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - az örökbefogadás az ő és az ő rokonai vonatkozásában szűnik meg.

4:151. § [Névviselés az örökbefogadás felbontása esetén]

Az örökbefogadás felbontása után az örökbefogadott és leszármazói az örökbefogadással felvett családi nevet nem viselhetik. A gyámhatóság vagy a bíróság indokolt esetben kérelemre feljogosíthatja az érintetteket az örökbefogadással felvett családi név további viselésére.

4:152. § [A meghalt örökbefogadó után megszerzett jogok védelme]

Az örökbefogadás megszűnése nem érinti a gyámhatósági eljárás vagy a per megindítása előtt meghalt örökbefogadó után megszerzett jogokat. A már átszállt örökséget ebben az esetben visszakövetelni nem lehet.

4:153. § [Az örökbefogadás megszűnésének joghatása a leszármazáson alapuló rokonságra]

Az örökbefogadás felbontásával felélednek a leszármazáson alapuló rokonságból származó azon jogok és kötelezettségek, amelyek az örökbefogadással megszűntek, de a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek nem állnak helyre.

XV. Fejezet

Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok

4:154. § [Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok]

(1) Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel személyesen lehet megtenni. Személyesen, törvényes képviselője

hozzájárulása nélkül teheti meg a jognyilatkozatát a korlátozottan cselekvőképes kiskorú is.

(2) A cselekvőképességében a családjogi jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személynek az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatához törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges.

(3) A cselekvőképtelen személy helyett az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat törvényes képviselője teheti meg, a tizennegyedik életévét be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorút a gyámhatóságnak meg kell hallgatnia.

(4) Az örökbefogadás felbontásával kapcsolatban az örökbefogadó nem járhat el az örökbefogadott törvényes képviselőjeként. Ebben az esetben a kiskorú örökbefogadott részére a gyámhatóság eseti gyámot rendel.

XIV. Cím

A szülői felügyelet

XVI. Fejezet

A szülői felügyelet általános szabályai

4:155. § [A kiskorú jogállása; a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek]

(1) A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll.

(2) A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában.

4:156. § [A szülői felügyelet gyakorlásának elvei]

(1) A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni.

(2) A szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei egyenlők.

4:157. § [A gyermek bevonása a döntésekbe]

A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére tekintettel -megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.

4:158. § [A szülői felügyelet korlátozásának kivételessége]

A szülő felügyeleti jogának gyakorlását a bíróság vagy más hatóság törvényben meghatározott, kivételesen indokolt esetben, olyan mértékben korlátozhatja vagy vonhatja el, amely a gyermek érdekének biztosításához szükséges.

XVII. Fejezet

A szülői felügyelet tartalma

1. A gyermek nevének meghatározása

4:159. § [A gyermek nevének meghatározása]

(1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli. Ha a szülők nem kötöttek házasságot, a gyermek nem viselheti az anyja más személlyel kötött házassága folytán viselt nevét, ha azt az anya a házasságra utaló toldással viseli. A gyermek családi névként szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti, akkor is, ha a szülők a házasságkötés után családi nevüket nem kapcsolták össze vagy a szülők nem kötöttek házasságot. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.

(2) A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének kizárólag azonos családi neve lehet, kivéve, ha a szülők a házasság fennállása alatt családi nevüket módosították. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke a szülők közös házassági nevét viselheti. Ha a szülők egyike viseli házassági névként kettőjük összekapcsolt családi nevét, a gyermek - a szülők megállapodása alapján - a másik szülő házasságra utaló toldást nem tartalmazó nevét vagy a szülők összekapcsolt családi nevét viseli.

(3) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli, kivéve, ha az anya a férje teljes nevét vagy családi nevét a házasságra utaló toldással viseli.

(4) Az anya a gyámhatóságnál kezdeményezheti, hogy a születési anyakönyvbe kiskorú gyermeke apjaként képzelt személyt jegyezzenek be. Az anya a képzelt személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során dönthet arról, hogy a gyermek a továbbiakban a képzelt apa családi nevét viseli. Erre vonatkozó nyilatkozata hiányában a gyermek az anya családi nevét viseli tovább.

(5) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek a nagykorúvá válását követően kérheti, hogy a születési anyakönyvbe - ha arra korábban nem került sor - apjaként képzelt személyt jegyezzenek be, és kezdeményezheti a korábban bejegyezett képzelt apa nevének törlését is. Ebben az esetben arról is nyilatkozhat, hogy a továbbiakban viselni kívánja-e a képzelt apa családi nevét.

(6) A gyermek utónevét a szülők határozzák meg.

4:160. § [Gyámhatósági névmegállapítás]

(1) A gyámhatóság állapítja meg a gyermek nevét, ha

a) a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők a gyermek családi és utónevének meghatározásával kapcsolatos megállapodásukat a gyámhatóság felhívásától számítva harminc napon belül nem jelentik be; vagy

b) a gyermek mindkét szülője ismeretlen.

(2) A gyámhatóság állapítja meg a gyermek utónevét, ha a szülői felügyeleti jogot az a szülő gyakorolja, aki az anyakönyvvezető vagy a gyámhatóság felhívása ellenére a gyermek utónevét - a felhívás közlésétől számított harminc napon belül - nem határozza meg.

2. A gyermek gondozása és nevelése

4:161. § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyének meghatározása]

(1) A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák.

(2) A szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakhatását biztosítani. A gyermek lakóhelye - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - a szülei lakása akkor is, ha a gyermek átmenetileg máshol tartózkodik.

(3) A szülő vagy a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál.

(4) A tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság jóváhagyásával a szülők beleegyezése nélkül elhagyhatja, ha az az érdekeivel nem ellentétes. A szülők lakóhelyének vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási hely elhagyása önmagában a szülői felügyeletet - a személyes gondozás és nevelés kivételével - nem érinti.

(5) A gyermek huzamos időn át - így tanulmányok folytatása, munkavállalás vagy más hasonló célból - önállóan vagy egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével tartózkodhat külföldön.

(6) A gyermek letelepedés céljából történő külföldre távozásához erre vonatkozó szülői engedély szükséges.

4:162. § [A gyermek nevelésének és életpályájának megválasztása]

(1) A szülők jogosultak a gyermek nevelésének módját megválasztani.

(2) A gyermek képességei figyelembevételével a szülők és a gyermek közösen döntik el, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön.

(3) Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a gyermek taníttatásával, iskolájának megválasztásával kapcsolatban a szülő és a gyermek között felmerülő vitában a gyámhatóság dönt.

4:163. § [A gyermekekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy részvétele a gyermek gondozásában és nevelésében]

A gyermek gondozása, nevelése során egyes jogok és kötelezettségek gyakorlásában - a felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával - részt vehet az a személy, akinek saját vagy a szülővel közös háztartásában a gyermek huzamos időn át nevelkedik.

3. A gyermek vagyonának kezelése

4:164. § [A gyermek vagyonának kezelői]

(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermekük minden olyan vagyonát kezeljék, amely e törvény szerint nincs kivéve a kezelésük alól.

(2) Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy azt szülei nem kezelhetik, a gyámhatóság - a vagyont juttató személy javaslatának figyelembe vételével - a vagyon kezelésére gyámot rendel ki (a továbbiakban: vagyonkezelő gyám). Ha a vagyont juttató harmadik személy a vagyon kezeléséből az egyik szülőt zárta ki, a vagyont a vagyonkezelésre egyébként jogosult másik szülő kezeli.

4:165. § [A szülő egyedüli vagyonkezelői joga]

(1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők kölcsönösen vagy külön-külön meghatalmazást adhatnak egymásnak arra vonatkozóan, hogy a gyermek vagyonát az egyik szülő a másik helyett kezelje. A meghatalmazás akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A gyermek nevében eljáró szülőt a kisebb jelentőségű vagyonjogi szerződések megkötésénél jóhiszemű harmadik személyek olyannak tekinthetik, mint aki a másik szülő meghatalmazottjaként is eljár.

(3) Ha azt a gyermek érdekei indokolják, a gyámhatóság a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők közül kijelölheti azt a szülőt, aki a gyermek vagyonának kezelője.

4:166. § [A gyermek vagyonának és jövedelmének felhasználása]

(1) A szülők a gyermek vagyonából eredő jövedelemnek azt a részét, amely a vagyon terheinek kifizetése után fennmarad, a gyermek indokolt szükségleteire kötelesek fordítani.

(2) A szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából a gyermek vagyonának állagát e törvénynek a gyermek tartására vonatkozó rendelkezései szerint vehetik igénybe.

(3) Ha a gyermek szülője háztartásában nevelkedik és keresménnyel rendelkezik, a szülő igényelheti, hogy a háztartás költségeihez megfelelő mértékben járuljon hozzá.

4:167. § [A szülő felelőssége a vagyonkezelésért]

(1) A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és számadás kötelezettsége nélkül kezelik.

(2) A szülők gyermekük vagyonának kezelése során a rendes vagyonkezelés szabályai szerint, ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni, mint saját ügyeikben. Ha e kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegik, az ezzel okozott kárt a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséért való felelősség szabályai szerint kötelesek megtéríteni.

4:168. § [A szülők vagyonkezelői jogának korlátozása]

Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülők gyermekük vagyonának kezelése tekintetében kötelességüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem teljesítik, a gyámhatóság indokolt esetben

a) elrendelheti a gyermek pénzének és értéktárgyainak a gyámhatóság részére történő átadását, ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell;

b) a szülőket biztosítékadásra kötelezheti;

c) a vagyonkezelést rendszeres felügyelete alá vonhatja;

d) kötelezheti a szülőket, hogy a vagyonkezelésről úgy adjanak számot, mint a gyám; illetve

e) a szülőktől a vagyonkezelés és a vagyoni ügyekben való képviselet jogát egyes vagyoni ügyekre vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve korlátozhatja vagy megvonhatja.

4:169. § [A gyermek vagyonának kiadása]

Ha a szülők vagyonkezelői joga megszűnik, kötelesek gyermekük vagyonát kiadni a nagykorú gyermeknek vagy annak, akinek kezelése alá a vagyon kerül.

4. A gyermek törvényes képviselete

4:170. § [A gyermek törvényes képviselete]

(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermeküket személyi és vagyoni ügyeiben képviseljék.

(2) A vagyonkezelői joggal nem rendelkező szülő a gyermek vagyoni ügyeiben törvényes képviselőként nem járhat el.

4:171. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága a jognyilatkozat személyessége miatt]

A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermeknek azokra a jognyilatkozataira, amelyeket jogszabály szerint kizárólag személyesen lehet megtenni.

4:172. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága érdekellentét miatt]

(1) A szülő - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem képviselheti a gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga, házastársa, élettársa, egyenesági rokona vagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű fél.

(2) Ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló szülő törvény vagy a gyámhatóság rendelkezése, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel.

(3) Eseti gyám kirendelését bármely érdekelt, bármely hatóság kérheti, és annak hivatalból is helye van. A szülő eseti gyám kirendelése céljából köteles a gyámhatóságnak késedelem nélkül bejelenteni, ha a (2) bekezdésben megjelölt okból az ügyben nem járhat el.

(4) Az eseti gyám az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gyám.

XVIII. Fejezet

A szülői felügyelet gyakorlása

1. A szülők megállapodása a szülői felügyelet gyakorlásáról

4:173. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása]

(1) A szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.

(2) A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.

(3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében - a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett - közös szülői felügyelet esetén is önállóan dönthet.

4:174. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok megosztásáról és a közös szülői felügyeletről]

(1) A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják, és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik.

(2) A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös kérelmére a bíróság - a gyermek érdekét mérlegelve - a szülők közös szülői felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére vagy a szülői felügyelet (1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja vagy arról ítélettel határoz.

4:175. § [Döntés a közös szülői felügyelet gyakorlásával összefüggő vitában]

Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben nem tudnak megállapodni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével - a gyámhatóság dönt.

2. A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése

4:176. § [A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése]

(1) A különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja.

(2) A bíróság a döntés során azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.

4:177. § [A különélő szülő feljogosítása egyes szülői felügyeleti jogok gyakorlására]

(1) Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő a szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja.

(2) A bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosíthatja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, és kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges gyakorlására. Ha a gyermek érdekei megkívánják, a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát a bíróság korlátozhatja vagy megvonhatja.

4:178. § [A gyermek elhelyezése harmadik személynél]

(1) Ha a szülői felügyeletnek a szülők által történő gyakorlása a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri. Ebben az esetben ezt a személyt gyámul kell kirendelni, és a szülő felügyeleti joga szünetel.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság a gyermeket elsősorban olyan személynél helyezi el, aki a gyermek gondozásában, nevelésében, a gyermek érdekeinek megfelelően már korábban részt vett.

4:179. § [A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésének megváltoztatása]

(1) A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésének megváltoztatása a bíróságtól akkor kérhető, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen módosultak, és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. Nem hivatkozhat a körülmények megváltozása folytán a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást felróható magatartásával maga idézte elő, így különösen, ha a gyermeket jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.

(2) Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti.

4:180. § [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti per]

(1) A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a felügyelet, az egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése és az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhatóság indíthat pert.

(2) A pert - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a szülőnek a másik szülő ellen, a gyámhatóságnak mindkét szülő ellen meg kell indítania.

(3) A harmadik személynél történt elhelyezés megváltoztatása iránti pert az ellen a személy ellen kell megindítani, akinél a gyermeket elhelyezték.

(4) A bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, vagy ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatnia a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.

4:181. § [Közvetítés a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben]

A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében - ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást - közvetítői eljárást vegyenek igénybe.

3. A gyermekétől különélő szülő jogai és kötelezettségei

4:182. § [A szülők együttműködési kötelezettsége]

A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében - egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva - együtt kell működniük.

4:183. § [A gyermekkel együttélő szülő tájékoztatási kötelezettsége]

A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.

4:184. § [Közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogok]

(1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta.

(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek tekintendő a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása.

(3) Ha a különélő szülők egyes, a (2) bekezdésben meghatározott, közösen gyakorolt felügyeleti jogosítványok tekintetében nem tudnak megegyezni, erről a gyámhatóság dönt.

4:185. § [A különélő szülő tájékoztatási kötelezettsége]

Ha a bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosítja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet gyakorlására, a szülői felügyeletet e tekintetben a különélő szülő gyakorolja. A különélő szülő tevékenységéről a szülői felügyeletet egyébként gyakorló szülőt tájékoztatni köteles.

4:186. § [Közvetítés a gyámhatósági eljárásban]

A gyámhatóság, kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból, a szülői felügyeletet gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása - ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást -érdekében a szülők számára közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el.

4. A kapcsolattartás

4:187. § [A kapcsolattartás joga]

(1) A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

(2) A gyermekétől különélő szülő - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.

(3) A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel, kivéve, ha a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat hatálya alatt áll.

(4) Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra,

a) akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette;

b) aki hozzájárult gyermekének a másik szülő házastársa által történő örökbefogadásához; vagy

c) akinek szülői felügyeleti joga a gyermek ismeretlen személy által történő örökbefogadásához adott hozzájárulásával vagy azért szűnt meg, mert a szülő a gyermeket - annak érdekében, hogy más nevelje fel, személyazonosságának feltárása nélkül - egészségügyi intézményben, arra kijelölt helyen hagyja, a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik, és a gyermek örökbefogadására nem került sor.

(5) A (4) bekezdés szerinti esetben a szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartásra való feljogosításáról a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy - ha a gyermeket tartós nevelésbe vették - a gyámhatóság dönt.

4:188. § [Kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozók]

(1) A kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és - ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa is jogosult.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kapcsolattartási jogát nem érinti az, ha az a házasság, amelyből az örökbe fogadott gyermek származik, a gyermek szülőjének halála folytán szűnt meg, és a házastárs a másik házastárs korábbi házasságából származó gyermekét fogadja örökbe.

(3) A kapcsolattartásra - ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában nevelkedett - kérelmére feljogosítható a volt mostohaszülő, nevelőszülő, gyám és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíróság megdöntötte.

4:189. § [A kapcsolattartási jog tartalma]

(1) A kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására.

(2) A kapcsolattartás joga - ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik - az (1) bekezdésben foglalt keretek között kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is.

(3) A gyermek elvitelével felmerülő kiadások - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.

4:190. § [A kapcsolattartás rendezése]

(1) A kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezséget köthetnek; egyezségük hiányában a kapcsolattartásról - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt. Ha házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban, a kapcsolattartásról a szülők megegyezésének hiányában a gyámhatóság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni.

(2) A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembe vételével rendelkezik.

(3) A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról, arról, hogy felügyelt kapcsolattartásra kerül-e sor, továbbá a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról, a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségről és az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról.

(4) Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül a bíróságtól lehet kérni.

4:191. § [Tájékoztatási kötelezettség; az elmaradt kapcsolattartás pótlása]

(1) A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek késedelem nélkül kötelesek tájékoztatni egymást.

(2) A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.

4:192. § [Felelősség a kapcsolattartás akadályozásáért, szabályainak megszegéséért]

(1) Ha a kapcsolattartásra jogosult vagy kötelezett személy a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza vagy szabályait megszegi, az ezzel okozott kárt köteles a másik félnek megtéríteni.

(2) A gyámhatóság kérelemre kötelezi a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozó, a kapcsolattartás szabályait megszegő felet a kapcsolattartás akadályozása, szabályainak megszegése folytán keletkezett igazolt költségek viselésére.

4:193. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása]

A gyámhatóság vagy - házassági vagy szülői felügyelet rendezése iránti perben - a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.

4:194. § [A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása]

A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.

XIX. Fejezet

A szülői felügyeleti jog szünetelése és megszűnése

1. A szülői felügyeleti jog szünetelése

4:195. § [A szülői felügyeleti jog szünetelése]

(1) Szünetel a szülői felügyeleti jog, ha

a) a szülő cselekvőképtelen;

b) a kiskorú szülő korlátozottan cselekvőképes, kivéve a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú szülő gondozási, nevelési jogát és kötelezettségét;

c) a szülő cselekvőképességében a szülői felügyeleti jogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott;

d) a szülő ismeretlen helyen távol van vagy ténylegesen akadályozva van a szülői felügyelet ellátásában;

e) a gyámhatóság a gyermek családba fogadásához hozzájárult;

f) a szülő hathetes életkoránál fiatalabb gyermeke örökbefogadásához járult hozzá;

g) a gyermeket a gyámhatóság átmeneti nevelésbe vette;

h) a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el; vagy

i) a szülő a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat hatálya alatt áll.

(2) Az életközösség fennállása alatt szünetel a szülői felügyeleti joga annak a szülőnek, aki együtt él a szülői felügyelettől megfosztott másik szülővel.

(3) A szülői felügyelet megszüntetése vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per jogerős befejezéséig szünetel a szülői felügyeleti joga annak a szülőnek, akinek a gyermekét a gyámhatóság ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más személynél vagy intézményben helyezte el.

2. A családbafogadás

4:196. § [A családbafogadás]

(1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők vagy a szülői felügyeletet gyakorló szülő kérelmére - a különélő másik szülő meghallgatásával - a gyámhatóság hozzájárulhat ahhoz, hogy a szülő egészségi állapota, indokolt távolléte vagy más családi ok miatt a gyermeket más, általa megnevezett család átmenetileg befogadja, gondozza és nevelje, feltéve, hogy a családbafogadás a gyermek érdekében áll.

(2) A gyámhatóság a családbafogadáshoz akkor járul hozzá, ha a családba fogadó szülő személyisége és körülményei alapján alkalmas a gyermek gondozására, nevelésére, a gyámság ellátására, és e feladatok ellátását maga is vállalja.

(3) A családba fogadó szülőt vagy szülőket a gyámhatóság gyámul rendeli.

4:197. § [A szülő jogai és kötelezettségei családbafogadás esetén]

(1) A családbafogadás ideje alatt a szülő szülői felügyeleti joga szünetel.

(2) A szülőt megilleti a kapcsolattartás joga és a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való együttes döntési jog.

(3) Különösen indokolt esetben a gyámhatóság a szülőt feljogosíthatja a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyében a törvényes képviselet jogával.

(4) A családbafogadás a szülő tartási kötelezettségét nem érinti.

4:198. § [A családbafogadás felülvizsgálata]

(1) A családbafogadás feltételeinek fennállását a gyámhatóság évente felülvizsgálja.

(2) A családbafogadást a gyámhatóság megszünteti, ha azt a szülő vagy a családba fogadó szülő kéri, vagy ha annak fenntartása a gyermek fejlődését veszélyezteti.

3. A szülői felügyeleti jog megszűnése, megszüntetése és visszaállítása

4:199. § [A szülői felügyeleti jog megszűnése]

(1) Megszűnik a szülői felügyeleti jog

a) a gyermek nagykorúvá válásával;

b) a gyermek örökbefogadásával, kivéve, ha a gyermeket a szülő házastársa fogadja örökbe;

c) a szülőnek a gyermek örökbefogadásához adott hozzájárulásával, vagy ha a gyermek örökbefogadásához a szülő a gyermek hathetes korát megelőzően járult hozzá, a gyermek hathetes korának elérésekor, kivéve, ha a szülő a hozzájáruló nyilatkozatot visszavonta; vagy

d) ha a szülő a gyermeket annak érdekében, hogy más nevelje fel - személyazonosságának feltárása nélkül - egészségügyi intézmény arra kijelölt helyén hagyja, és a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik.

(2) Ha a szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, az egyik szülő halála esetén a szülői felügyelet a túlélő szülőt illeti meg.

(3) Ha az a szülő hal meg, aki a szülői felügyeletet vagy annak egyes részjogosítványait egyedül gyakorolta, a felügyelet a túlélő szülőt illeti meg, feltéve, hogy nem áll a szülői felügyelet megszüntetését kimondó ítélet hatálya alatt.

(4) Ha a szülői felügyeleti jog a (3) bekezdés alapján a túlélő szülőt illeti meg, a gyámhatóság felhívja őt a szülői felügyeleti jogok gyakorlására. Nem hívható fel a szülői felügyeleti jogok gyakorlására a túlélő szülő, ha szülői felügyeleti joga cselekvőképtelensége, kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképessége, cselekvőképességének a szülői felügyeleti jogok gyakorlása tekintetében való részleges korlátozottsága, ismeretlen helyen való tartózkodása vagy a szülői felügyelet ellátásában való tényleges akadályoztatottsága miatt szünetel, vagy ha az a gyermek érdekével nyilvánvalóan ellentétben áll.

4:200. § [A szülői felügyeleti jog bírósági megszüntetése]

(1) A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet, ha

a) a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti; vagy

b) a gyermeket más személynél helyezték el vagy átmeneti nevelésbe vették, és a szülő a gyermek elhelyezésére vagy az átmeneti nevelésbe vételre okot adó magatartásán, életvitelén, körülményein önhibájából nem változtat.

(2) Ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte, a bíróság a szülői felügyeletet a szülő valamennyi gyermeke tekintetében megszüntetheti. A bíróság rendelkezhet úgy, hogy a megszüntető határozat hatálya kihat a később született gyermekre is.

(3) Aki szülői felügyeletet megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem fogadhat örökbe, nem viselhet gyámságot, gyermek nála nem helyezhető el és - a bíróság vagy a gyámhatóság eltérő rendelkezésének hiányában - nincs joga arra, hogy gyermekével kapcsolatot tartson.

4:201. § [A szülői felügyeleti jog bírósági visszaállítása]

A bíróság a jövőre nézve visszaállítja a szülői felügyeletet, ha az az ok, amely miatt azt megszüntették, már nem áll fenn, és nincs egyéb olyan ok sem, amely a megszüntetésre alapul szolgálna.

4:202. § [A szülői felügyeleti jog megszüntetése és visszaállítása iránti per indítására jogosultak és a per alperesei]

(1) A szülői felügyelet megszüntetése iránt a másik szülő, visszaállítása iránt bármelyik szülő indíthat pert. Mindkét esetben perindításra jogosult a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész is.

(2) A szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása iránt a korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy és a cselekvőképességében a szülői felügyeleti jogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott szülő a pert - törvényes képviselője hozzájárulásával - személyesen indíthatja meg. A cselekvőképtelen szülő és gyermek nevében a pert a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthatja meg.

(3) A szülői felügyelet megszüntetése iránt a pert az ellen a szülő ellen kell megindítani, akinek szülői felügyeletét meg kívánják szüntetni. A szülői felügyelet visszaállítása iránt az ellen kell pert indítani, akinek keresete folytán a bíróság a szülői felügyeletet megszüntette; ha a szülői felügyelet visszaállítását ő kéri, a pert a másik szülő ellen kell megindítani. Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani, már nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(4) A szülői felügyelet megszüntetése és az annak visszaállítása iránt indított perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.

XV. Cím

A rokontartás

XX. Fejezet

4:203. § [A rokontartásra való jogosultság]

(1) Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs.

(2) Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől - figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is - nem várható el.

(3) Ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett, a gyermek a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére.

4:204. § [A tartási képesség]

Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné.

4:205. § [A tartásra kötelezettek köre és a tartási kötelezettség sorrendje]

(1) A tartási kötelezettség - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az egyenesági rokonokat terheli egymással szemben.

(2) Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben.

(3) Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, eltartása távolabbi felmenőire hárul.

(4) Ha a tartásra jogosult szülőnek nincs gyermeke, távolabbi leszármazói kötelesek őt eltartani.

(5) A tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon tartási kötelezettsége a távolabbi rokonét megelőzi.

(6) A tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra hivatkozva, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben nem érvényesíthetné.

4:206. § [A testvértartás]

Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenes ági rokona nincs, nagykorú testvére köteles eltartani feltéve, hogy ezt saját maga, házastársa, élettársa és tartásra rászoruló egyenes ági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.

4:207. § [A mostohagyermek tartása]

(1) A házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét (a továbbiakban: mostohagyermek), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.

(2) A mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíjfizetési kötelezettségét.

4:208. § [A mostohaszülő és a nevelőszülő tartása]

(1) A mostohagyermek a tartásra szoruló mostohaszülőjét akkor köteles eltartani, ha a mostohaszülő az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel köteles eltartani a nevelt gyermek azt a személyt, aki róla saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott, és nem vérszerinti-, örökbefogadó- vagy mostohaszülője (a továbbiakban: nevelőszülő).

4:209. § [A tartásra jogosultság sorrendje a vér szerinti és a tényleges családi kapcsolatokban]

Tartásra jogosult

a) a vér szerinti gyermek, a mostoha- és a nevelt gyermek egysorban; illetve

b) a vér szerinti szülő és - ha a jogi feltételek egyébként fennállnak - a mostohaszülő és a nevelőszülő egysorban.

4:210. § [A tartási kötelezettség megoszlása]

(1) Több egysorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg.

(2) Ha a tartásra köteles személy a tartás alól mentesül, a rá eső tartás a vele egy sorban álló kötelezettekre, ilyen személyek hiányában a sorban utánuk következő kötelezettekre hárul.

(3) Annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó tevékenységet és egyéb terhet a tartási kötelezettség megállapításánál figyelembe kell venni.

4:211. § [A tartásra való jogosultság sorrendje]

(1) Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a jogosultság sorrendjében

a) a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket;

b) a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat;

c) a házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs - egymással egysorban - a szülőt;

d) a szülők - egymással egysorban - a többi rokont; és

e) a többi rokon közül a leszármazó a felmenőt és a leszármazás rendjében a közelebbi rokon a távolabbit megelőzi.

4:212. § [Eltérés a sorrendtől]

A bíróság kérelemre, indokolt esetben a tartásra való jogosultság és a tartási kötelezettség sorrendjétől eltérhet.

4:213. § [A tartás mértékének és módjának meghatározása]

A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó. Megállapodás hiányában a jogosult a tartás bírósági megállapítását kérheti.

4:214. § [A tartás mértéke]

(1) A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján állapítja meg.

(2) A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének indokolt költségeit kell figyelembe venni.

(3) A leszármazó és a kiskorú testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.

(4) Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló rokon tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségeire, továbbá az azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed.

(5) Ha a jogosult a tartásra részben szorul rá, tartás-kiegészítés illeti meg. Ha a jogosult rászorultsága teljes, de a tartására elsősorban köteles rokonai nem képesek az indokolt szükségleteinek megfelelő tartást nyújtani, a sorban következő kötelezettektől kérhet tartás-kiegészítést.

(6) A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg.

4:215. § [A tartás módja]

(1) A tartást a kötelezett - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - elsősorban pénzben szolgáltatja (a továbbiakban: tartásdíj).

(2) Bármelyik fél kérelmére a bíróság a tartás szolgáltatásának más módját is elrendelheti, ha az a felek körülményeire tekintettel indokolt, és az ellen a másik fél nem tiltakozik.

(3) A tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni.

4:216. § [A tartásdíj megállapítása]

A tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani. A bíróság ítéletében úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente, a következő év január 1. napjától a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével - külön intézkedés nélkül - módosul.

4:217. § [Tartással kapcsolatos per]

(1) A kiskorút illető tartás iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, a szülőt illető tartás iránt a szülő érdekében - egyetértésével - a járási hivatal is indíthat pert.

(2) Az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosult tartásáról maga gondoskodik vagy őt gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán pert indíthat.

(3) Tartási követelést hat hónapnál régebbi időre bírósági úton akkor lehet visszamenőlegesen érvényesíteni, ha a jogosult a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett. Három évnél régebbi időre tartási követelést nem lehet bírósági úton érvényesíteni.

4:218. § [A tartás időtartama]

(1) A tartás teljesítését a bíróság határozatlan időre rendeli el.

(2) A tartás határozott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig is megállapítható, ha feltehető, hogy a jogosult rászorultsága meghatározott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.

4:219. § [A tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának módosítása]

(1) Ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett vagy akinek a körülmények megváltozása felróható.

(2) A tartásra kötelezett járandóságát folyósító szerv vagy személy a jogosultat -kérelmére - köteles tájékoztatni a kötelezett munkabérének és egyéb juttatásának összegéről.

4:220. § [A tartási kötelezettség megszüntetése]

(1) Az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, köteles - a kötelezett egyidejű értesítése mellett - a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel. A bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg.

(2) A kötelezett a tartás megszüntetését kérheti, ha a körülmények megváltozása folytán a tartási kötelezettségének alapjául szolgáló feltételek nem állnak fenn, vagy a jogosult elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét.

4:221. § [A tartáshoz való jog és a tartási kötelezettség megszűnése]

(1) A tartáshoz való jog megszűnik a jogosult halálával, a határozott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével.

(2) A tartási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik. A kötelezett haláláig esedékessé vált és meg nem fizetett tartásdíj - az örökhagyó tartozásaiért fennálló felelősség szabályai szerint - átszáll az örökösre.

XXI. Fejezet

A kiskorú gyermek tartása

4:222. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]

A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a rokontartás közös szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni

4:223. § [A rászorultság vélelme]

A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is - legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig -érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat.

4:224. § [A szülő tartási kötelezettsége]

(1) A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van.

(2) Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülők a tartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát - meghatározott részletekben - igénybe vegyék.

4:225. § [A gyermektartás módja]

(1) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj).

(2) A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik.

4:226. § [A szülők megegyezése a gyermektartásról]

(1) A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása irányadó.

(2) A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.

(3) A (2) bekezdés szerinti megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása miatt indokolt.

4:227. § [A gyermektartásdíj bírósági megállapítása]

(1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

(2) A gyermektartásdíj megállapítása során figyelembe kell venni: a) a gyermek indokolt szükségleteit;

b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;

c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;

d) a gyermek saját jövedelmét; és

e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

(3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

(4) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell megállapítani. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.

XXII. Fejezet

A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

4:228. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok alkalmazása]

A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

4:229. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]

(1) A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha

a) a gyermek a tartásra érdemtelen;

b) a gyermek tanulmányi- és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy

c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

(4) A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

(5) A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

4:230. § [A tartásdíj mértéke]

A tartásdíj mértékének megállapításánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.

4:231. § [Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányok folytatásáról]

A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt - kérelmére - köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.

Hatodik Rész

A GYÁMSÁG

XVI. Cím

A gyámrendelés

4:232. § [Gyámság alatt álló kiskorú]

Az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik.

4:233. § [A gyám feladatköre]

A gyám - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a gyámsága alatt álló gyermek gondozója, nevelője, vagyonának kezelője és a gyermek törvényes képviselője.

4:234. § [A gyámrendelés szükségessének bejelentése]

(1) A kiskorú gyermek közeli hozzátartozója és az a személy, akinek a gondozásában a gyermek él, köteles a gyámhatóságnak késedelem nélkül bejelenteni, ha a kiskorú részére gyám kirendelése szükséges. A bíróság vagy más hatóság is köteles értesíteni a gyámhatóságot, ha hivatalos eljárása során tudomást szerez arról, hogy valamely kiskorú részére gyámot kell rendelni. A gyámrendelés szükségességét bárki bejelentheti.

(2) A gyámot a gyámhatóság hivatalból rendeli ki.

4:235. § [Nevezett gyám]

(1) A gyámság elsősorban azt illeti meg, akit a szülői felügyeletet gyakorló szülő közokiratban vagy végintézkedésben gyámul megnevezett. Ha a szülői felügyeletre egyaránt jogosult szülők eltérő gyámot neveztek meg, a gyermek érdekét mérlegelve a gyámhatóság határoz arról, hogy a gyámságot melyikük lássa el.

(2) A nevezett gyámot akkor lehet mellőzni, ha

a) a gyámságot nem vállalja;

b) e törvény szerint gyámságot nem viselhet;

c) a gyámság gyakorlásában akadályozva van; vagy

d) kirendelése a kiskorú érdekét veszélyeztetné.

4:236. § [Rendelt gyám]

(1) Nevezett gyám hiányában a gyámhatóság elsősorban a gyámság ellátására alkalmas közeli hozzátartozót rendel gyámul. Ha ilyen hozzátartozó nincs, a gyámhatóság más hozzátartozót vagy arra alkalmas személyt rendel gyámul, elsősorban azok közül, akik a gyermek gondozásában, nevelésében már korábban részt vállaltak.

(2) A gyámhatóság - a gyermekvédelmi gyámság kivételével - rendszerint minden kiskorú részére külön gyámot rendel. Azonos helyen nevelkedő testvérek részére gyámul ugyanazt a személyt kell kirendelni, ha az a kiskorúak érdekével nem ellentétes.

4:237. § [Az ítélőképes gyermek véleményének figyelembe vétele]

A gyámrendelés során az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermek véleményét -korára, érettségére tekintettel - megfelelő súllyal figyelembe kell venni. Nem rendelhető a tizennegyedik életévét betöltött gyermek gyámjául az, aki ellen a gyermek alapos okból, kifejezetten tiltakozik.

4:238. § [Kötelező gyámrendelés]

A gyermek gyámjául kell rendelni azt a személyt,

a) akinél a gyámhatóság a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte;

b) akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte; vagy

c) aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta.

4:239. § [Gyermekvédelmi gyámság]

(1) Gyermekvédelmi gyámság alá tartozik az a gyermek, akit

a) átmeneti vagy tartós nevelésbe vettek; vagy

b) ideiglenes hatállyal gyermekvédelmi nevelőszülőknél, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben helyeztek el, és szülője ellen a szülői felügyelet megszüntetése iránti per indult.

(2) Gyermekvédelmi gyámság esetén a gyámságot vállaló és arra alkalmas gyermekvédelmi nevelőszülő rendelhető gyámul. A gyermek gyámjául kell rendelni annak a gyermekotthonnak a vezetőjét, ahol a gyámhatóság a gyermeket elhelyezte.

(3) A gyámhatóság gyermekvédelmi gyámul hivatásos gyámot rendel ki, ha

a) az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezte el;

b) a gyermekvédelmi nevelőszülő a gyámságot nem vállalja; vagy

c) a szülő hozzájárult gyermeke titkos örökbefogadásához, és a gyámhatóság a gyermeket ideiglenesen a leendő örökbefogadó szülőnél helyezte el.

4:240. § [Többes gyámrendelés]

(1) A gyermek részére kivételesen több gyám is rendelhető. Többes gyámrendelésre akkor kerülhet sor, ha

a) a gyermeket saját háztartásukban nevelő házastársak közösen vállalják a gyámságot;

b) a gyámság alá tartozó kiskorú két közeli hozzátartozója vállalja együttesen a gyámságot; vagy

c) a gyermek vagyonának kezelése és egyes más ügyeinek intézése különös szakértelmet igényel.

(2) A (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a gyámhatóságnak meg kell határoznia a gyámok feladatkörének pontos megosztását.

(3) Ha a gyám jogkörét túllépve jár el, jognyilatkozata harmadik személlyel szemben hatályos, de köteles a gyámsága alatt állónak a jognyilatkozattal okozott teljes kárát megtéríteni.

4:241. § [A gyámság viselésének feltételei]

(1) Gyám lehet minden nagykorú személy, akivel szemben e törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn, és személyében, körülményeiben alkalmas a gyámság ellátására.

(2) Gyámul - a nevelőotthon vezetője és a hivatásos gyám kivételével - az rendelhető, aki a gyámi tisztséget vállalja.

4:242. § [Kizárás a gyámság viseléséből]

(1) Nem rendelhető gyámul az a személy,

a) aki cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll;

b) aki szülői felügyeletet megszüntető vagy közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll;

c) akinek szülői felügyeleti joga azért szünetel, mert gyermekét a gyámhatóság átmeneti nevelésbe vette;

d) akinek a gyermekét tartós nevelésbe vették;

e) akinek a gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították; vagy

f) akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból közokiratban vagy végrendeletben kizárt.

(2) Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő azt a személyt zárta ki a gyámságból, akit a másik szülő gyámul nevezett, a kiskorú gyermek érdekeinek figyelembevételével a gyámhatóság dönti el, hogy melyik rendelkezés érvényesüljön.

XVII. Cím

A gyámság gyakorlása

4:243. § [A gyámság gyakorlása]

(1) A gyám a gyermek érdekeinek megfelelően köteles a tevékenységét gyakorolni. A gyámnak a tevékenysége során biztosítania kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú az őt érintő döntések előkészítésében részt vehessen, véleményt nyilváníthasson.

(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a gyám jogaira és kötelezettségeire.

4:244. § [A gyám jogkörének korlátai]

(1) A gyám nem jogosult a gyermek nevének meghatározására vagy megváltoztatására, és nem adhat hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához.

(2) A gyám jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha az a gyermek családi jogállására és az ezzel kapcsolatos perindításra vonatkozik.

(3) A gyermekvédelmi gyám a gyermek gondozási helyét a gyámhatóság jóváhagyásával változtathatja meg.

(4) Ha a gyermekvédelmi gyám hivatásos gyám, a gyermek gondozásával és nevelésével kapcsolatos feladatokat a gyermekvédelmi nevelőszülő, a gyermekotthon vagy a fogyatékosok és pszichiátriai betegek otthona látja el.

4:245. § [A gyám vagyonkezeléssel kapcsolatos jogai és kötelezettségei]

(1) A gyám köteles a gyermek pénzét és értéktárgyait - ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell - a gyámhatóságnak átadni.

(2) Ha a gyermekvédelmi gyámságot gyermekvédelmi nevelőszülő látja el, a gyermek vagyonát akkor kezelheti és a gyermeket vagyoni ügyeiben akkor képviselheti, ha arra a gyámhatóság - kérésére - feljogosítja. A gyámhatóság vagyonkezelésre vonatkozó felhatalmazása a vagyon egészére vagy az ügyeknek meghatározott csoportjára vonatkozhat. Felhatalmazás hiányában a vagyonkezelésről az erre rendelt gyám gondoskodik.

(3) A gyermekvédelmi nevelőszülő a (2) bekezdésben előírt felhatalmazás nélkül is megkötheti a gyermek képviseletében a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó szerződéseket.

4:246. § [Gyámhatósági felügyelet a gyám működése felett]

(1) A gyám a tevékenységét a gyámhatóság rendszeres felügyelete - gyermekvédelmi gyámság esetén az irányítása - alatt látja el. Tevékenységéről bármikor köteles felvilágosítást adni a gyámhatóságnak.

(2) A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, és intézkedéseit a gyermek érdekében - hivatalból, a gyámság alatt álló gyermek vagy közeli hozzátartozója kérelmére - meg is változtathatja. E tekintetben közeli hozzátartozónak minősül a szülő akkor is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel.

(3) A gyámhatóság a gyámság alatt álló kiskorú fontosabb ügyeiben határozathozatal előtt köteles meghallgatni a gyámot, az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermeket és indokolt esetben a kiskorú közeli hozzátartozóit.

4:247. § [A gyám költségeinek és kiadásainak megtérítése]

(1) A gyermek megélhetését szolgáló juttatásokat - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a gyám részére kell folyósítani.

(2) A gyám a gyermek jövedelmét a gyermek szükséges tartására igénybe veheti. Ha a gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a gyám a tartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát - meghatározott részletekben - igénybe vegye.

(3) A gyám a gyámság ellátásával kapcsolatos indokolt kiadásainak, költségeinek megtérítését a gyermek jövedelméből igényelheti. Megfelelő jövedelem hiányában a kiadások, költségek megtérítéséről a gyámhatóság gondoskodik.

4:248. § [A gyám számadási kötelezettsége]

(1) A gyám a vagyonkezelésről - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - évenként köteles a gyámhatóságnak számot adni.

(2) Ha a gyámság alatt álló jövedelme nem haladja meg a jogszabályban meghatározott mértéket, a gyám számára - a gyermekvédelmi gyám kivételével - a gyámhatóság egyszerűsített számadást engedélyezhet. Ha a gyámságot közeli hozzátartozó látja el, a gyám az egyszerűsített számadási kötelezettség alól is mentesíthető.

(3) A gyámhatóság a gyámot az (1)-(2) bekezdésben meghatározott eseteken kívül indokolt esetben - hivatalból, a korlátozottan cselekvőképes gyámság alatt álló vagy hozzátartozója kérelmére - eseti számadásra kötelezheti.

XVIII. Cím

A gyámságnak és a gyám tisztségének megszűnése

4:249. § [A gyámságnak és a gyám tisztségének megszűnése]

(1) A gyámság megszűnik, ha a gyámság alatt álló meghal, szülői felügyelet alá kerül vagy nagykorúságát eléri.

(2) A gyám tisztsége megszűnik

a) a gyámság megszűnésével;

b) a gyám halálával;

c) a gyám felmentésével; vagy

d) a gyám elmozdításával.

4:250. § [A gyám felmentése]

(1) A gyámhatóság a gyámot felmenti, ha

a) a gyám fontos okból felmentését kéri;

b) a gyám alkalmatlannak bizonyul a gyámi tisztségre; vagy

c) a kirendelést követően szerez a gyámhatóság tudomást olyan akadályról, vagy utólag keletkezik olyan akadály, amely miatt a gyám gyámságot nem viselhet.

(2) A gyermekvédelmi gyámot a gyámhatóság akkor is felmenti, ha

a) a gyermek gondozási helyét megváltoztatja; vagy

b) a gyermekotthon vezetőjének vezetői beosztása megszűnt.

(3) A gyámhatóság kivételesen felmentheti a gyámot, ha a gyermek érdekében más személy gyámként való kirendelése indokolt.

4:251. § [A gyám elmozdítása]

(1) A gyámhatóság a gyámot elmozdítja, ha a gyám jogaival visszaél, kötelességét elhanyagolja vagy olyan cselekményt követ el, amellyel a gyámsága alatt álló gyermek érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti vagy amely miatt a feladat ellátására méltatlanná válik.

(2) Ha alaposan feltételezhető, hogy a gyámot el kell mozdítani, és a késedelem veszéllyel járhat, a gyámhatóság a gyámot tisztségéből azonnali hatállyal felfüggeszti.

4:252. § [A gyám kötelezettségei a gyámi tisztség megszűnésekor]

(1) A gyám tisztségének megszűnése után köteles a gyámhatóságnak működéséről jelentést, az általa kezelt vagyonról végszámadást előterjeszteni.

(2) A gyám ellen számadási kötelezettsége alapján támasztható követelések a gyámot a vagyonkezelés alól felmentő határozat közlésétől számított egy év alatt évülnek el. Ha a követelés alapjául szolgáló ok később jutott az érdekelt tudomására, a határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani, feltéve, hogy a követelés a rendes elévülés szabályai szerint még nem évült el.

4:253. § [A gyám kártérítési felelőssége]

A gyám a gyámsága alatt álló gyermeknek a vagyonkezelés során okozott kárért a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint felel.

ÖTÖDIK KÖNYV

DOLOGI JOG

Első Rész

A BIRTOK

I. Cím

A birtok és a birtokvédelem

I. Fejezet

A birtok.

A birtok megszerzése és elvesztése

5:1. § [Birtokos]

(1) Birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja.

(2) Olyan birtokos mellett, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján tényleges hatalmában tartja a dolgot (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos).

(3) Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába került.

5:2. § [A birtok megszerzése]

A dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.

5:3. § [Birtokátruházás]

(1) A birtok átruházása a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás alapján való átengedésével valósul meg. A birtokátruházásra a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(2) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával megvalósul, ha

a) a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja; vagy

b) az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja.

(3) A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak.

(4) Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás a dolog kiadása iránti igénynek a birtokot szerző félre való átruházásával megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtokot szerző fél megállapodnak.

5:4. § [A birtok elvesztése]

(1) A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.

(2) A birtok nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen akadályoztatva van.

(3) A birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a hagyaték megnyílásával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át. Az örökös vagy a jogutód birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a más jogelőd birtokláshoz való jogcíme határozza meg.

II. Fejezet

A birtokvédelem

5:5. § [A birtokost megillető birtokvédelem]

(1) A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (a továbbiakban: tilos önhatalom).

(2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg.

(3) Az albirtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben a főbirtokossal szemben.

(4) Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és bármelyik birtokos követelheti a dolog közös birtokba bocsátását.

(5) A közös birtokosok egymással szemben a jogcímük szerint jogosultak birtokvédelemre.

5:6. § [Önhatalom]

(1) A tilos önhatalom ellen a birtokos - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - önhatalommal is felléphet.

(2) Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

5:7. § [Birtokper]

(1) Tilos önhatalom esetén a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését kérheti a bíróságtól.

(2) A bíróság a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. A békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.

5:8. § [Birtokvédelem a tényleges birtoklási helyzet alapján]

(1) A birtokos egy éven belül a jegyzőtől is kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.

(2) A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja; kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelmet kért, nem jogosult a birtoklásra vagy birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. A jegyző - kérelemre -jogosult a hasznok, a károk és a költségek kérdésében is határozni.

(3) A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. Az a fél, aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól a másik féllel szemben indított perben kérheti a határozat megváltoztatását.

(4) A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát a meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani. A keresetindításnak a jegyző által hozott határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a jegyző a hasznok, károk és költségek kérdésében is határozatot hozott, és az érdekelt fél ebben a kérdésben vagy a birtoklás kérdésében pert indított.

(5) A bíróság elrendelheti a birtoklás kérdésében a jegyző által hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható.

II. Cím

Jogalap nélküli birtoklás

5:9. § [A jogalap nélküli birtokos helyzete és kiadási kötelezettsége]

(1) Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni.

(2) A jogalap nélküli birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Nem tagadhatja meg a dolog kiadását az, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton szerezte meg.

(3) A jogalap nélküli birtokos jogállására, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók.

5:10. § [A jogalap nélküli birtokos megtérítési igénye és elviteli joga]

(1) A jogalap nélküli birtokos követelheti a dologra fordított szükséges költségei megtérítését - a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadások kivételével - és elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat.

(2) A jogalap nélküli birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést.

(3) A jogalap nélküli birtokos az elvitel jogát az állag sérelme nélkül gyakorolhatja.

5:11. § [A dolog hasznainak kiadása és a jogalap nélküli birtokos felelőssége]

(1) A jogalap nélküli birtokos köteles a jogosultnak kiadni a dolog meglevő hasznait, kivéve, ha ellenszolgáltatás fejében jutott birtokához és jóhiszemű volt.

(2) A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos az addig terjedő időre, amíg a birtokot tőle a jegyző vagy a bíróság előtt vissza nem követelik, az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékének megtérítésére nem köteles, és a dologban bekövetkezett károkért nem felelős. A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos a dolog visszakövetelése ellenére sem köteles azoknak az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékének megfizetésére, amelyeket vélt jogának megfelelően a visszakövetelésig beszedett vagy beszedhetett volna, és nem felel azokért a károkért sem, amelyek a dologban vélt jogának gyakorlása következtében keletkeztek.

(3) A rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos köteles megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott, továbbá a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a dologban bekövetkezett mindazon károkat, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be.

5:12. § [A jogalap nélküli birtokos joga a dolog értékesítésére és felhasználására]

(1) Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a jogalap nélküli birtokos a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja.

(2) A gyorsan romló vagy az olyan a dolgot, amelynél a késedelem jelentős értékveszteséggel járna - ha lehetséges - értékesíteni kell vagy fel kell használni.

(3) Az értékesítésből befolyt összeg vagy a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.

(4) A jogalap nélküli birtokos helyzetére egyebekben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni.

Második Rész

A TULAJDONJOG

III. Cím

A tulajdonjog általános szabályai

III. Fejezet

A tulajdonjog általában

5:13. § [A tulajdonjog]

(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán - jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között - teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg.

(2) A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga.

(3) A tulajdonosnak joga van minden jogosulatlan behatás kizárására.

IV. Fejezet

A tulajdonjog tárgyai

5:14. § [A dolog]

(1) A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet.

(2) A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.

(3) A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni.

5:15. § [Alkotórész]

A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.

5:16. § [Tartozék]

A tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti.

5:17. § [Az ingatlanon fennálló tulajdonjog terjedelme]

(1) Az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld feletti légi térre és a föld alatti földtestre az ingatlan hasznosítási lehetőségeinek határáig terjed.

(2) Az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki.

5:18. § [Az épület és a föld tulajdonjoga]

(1) Az épület tulajdonjoga - ha az épület és a föld tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - a földtulajdonost illeti meg.

(2) Az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanokként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba.

5:19. § [A földhasználat szerződéses szabályozásának lehetősége a föld és az épület tulajdonosa között]

(1) Ha a földtulajdonos és az épület tulajdonosa az épület létesítésével és a föld használatával kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket szerződésben szabályozzák, e szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha azt az ingatlannyilvántartásba feljegyezték.

(2) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa megállapodhatnak abban, hogy az épület tulajdonosa az épületet a földtulajdonos hozzájárulásával idegenítheti el vagy terhelheti meg. Az épület tulajdonosa a föld tulajdonosától a hozzájárulás megadását követelheti, ha az elidegenítés vagy a terhelés az épület tulajdonosát terhelő kötelezettségek teljesítését vagy az épület létesítésének a szerződésben rögzített célját nem veszélyezteti.

5:20. § [Elővásárlási jog az épület és a föld elváló tulajdona esetén]

Ha a föld és a rajta álló épület tulajdonjoga elválik, a földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát a földre elővásárlási jog illeti meg.

IV. Cím

A tulajdonjog tartalma és védelme

V. Fejezet

A birtokláshoz való jog

5:21. § [A birtoklás joga]

A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem.

VI. Fejezet

A használat és a hasznok szedésének joga

1. Általános szabályok

5:22. § [Használat, hasznok szedése, terhek viselése és veszélyviselés]

A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dolog hasznait szedni; viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.

5:23. § [A dolog használatának általános magánjogi korlátja]

A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

2. Egyes szomszédjogok

5:24. § [A földtámasz joga]

A tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a szükséges földtámasztól anélkül, hogy más megfelelő rögzítésről ne gondoskodnék.

5:25. § [A szomszédos telek igénybevétele]

(1) Ha közérdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak gyümölcsének összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása céljából vagy más fontos okból szükséges, a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.

(2) A tulajdonos a szomszédos földet kártalanítás ellenében használhatja, ha ez a földjén való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok elvégzéséhez szükséges.

3. A használat különös esetei

5:26. § [A szükséghelyzet]

(1) Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetén a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a veszély megszüntetése céljából a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják vagy abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető veszély esetén ez a kötelezettség a tulajdonost akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti.

(2) A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól, aki a veszély megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet.

(3) Ha több személy életét, testi épségét vagy vagyonát fenyegető veszélyt egyes veszélyeztetett tárgyak feláldozásával hárítanak el, az ebből eredő kárt, ha e tárgyak feláldozása szükséges volt, veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik; ezt a szabályt kell alkalmazni a veszély elhárítására fordított szükséges költség megosztására is.

5:27. § [A közérdekű használat]

(1) Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre jogszabályban feljogosított személyek - a feladataik ellátásához szükséges mértékben - az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek vagy az azon fennálló tulajdonjogot egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.

(2) Ha a korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát lehetetlenné teszi vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti.

4. Túlépítés

5:28. § [A jóhiszemű túlépítés]

(1) Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd követelheti, hogy a túlépítő

a) a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást;

b) a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható; vagy

c) az egész földet vásárolja meg.

(2) A szomszéd az egész földjének megvásárlását akkor követelheti a túlépítőtől, ha a) a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik; vagy

b) a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik. (3) A bíróság a szomszéd által választott jogkövetkezmény helyett az (1) bekezdésben meghatározott más jogkövetkezményt alkalmazhat. Nem alkalmazhat a bíróság olyan jogkövetkezményt, amelynek alkalmazása ellen mindkét fél tiltakozik.

5:29. § [A rosszhiszemű túlépítés]

(1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd követelheti, hogy a túlépítő

a) az épületet bontsa le; vagy

b) a saját földjét és az épületet - a föld és az épület értékének megtérítése ellenében - bocsássa tulajdonába.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak mellett a szomszédot - választása szerint - megilletik a jóhiszemű túlépítésre vonatkozó szabályokban foglaltak szerinti jogok.

(3) A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítőt terhelik. A túlépítőt megilleti a beépített anyag elvitelének joga.

VII. Fejezet

A rendelkezési jog

1. A rendelkezési jog általános szabályai

5:30. § [A rendelkezési jog tartalma]

(1) A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, azt biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá hogy a tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon.

(2) Ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet.

2. Az elidegenítési és terhelési tilalom

5: 31. § [Elidegenítési és terhelési tilalom alapítása]

(1) Tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében a tulajdonos harmadik személlyel szemben hatályosan a tulajdonjog tárgyára elidegenítési és terhelési tilalmat vagy elidegenítési tilalmat alapíthat. Ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál.

(2) Az elidegenítési és terhelési tilalom, valamint az elidegenítési tilalom az azzal biztosított jog megszűnésével megszűnik.

5:32. § [Az elidegenítési és terhelési tilalom hatása]

(1) Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezéshez a jogosult hozzájárulása szükséges. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés a tilalommal biztosított jog jogosultjának a rendelkezés jogosultjához intézett hozzájáruló nyilatkozatával hatályossá válik.

(2) Az ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személyek jogszerzését az elidegenítési és terhelési tilalom nem korlátozza.

(3) Az elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha a dolgon csak elidegenítési tilalom áll fenn, vagy ha a rendelkezés jogát a tilalom más módon korlátozza.

5:33. § [Elidegenítési és terhelési tilalom jogszabály vagy bírósági határozat alapján]

A jogszabályban vagy bírósági határozattal meghatározott személyek javára megállapított elidegenítési és terhelési tilalomra a szerződéssel létesített elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

5:34. § [Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés ingatlannyilvántartási bejegyezhetősége]

Ingatlanra bejegyzett vagy ingatlanon jogszabály vagy bírósági határozat alapján ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is fennálló elidegenítési és terhelési tilalom esetén a tulajdonjog változása vagy az ingatlan megterhelése az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata esetén jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba.

VIII. Fejezet

A tulajdonjog védelme

5:35. § [A tulajdoni igények elévülésének kizártsága]

A tulajdoni igények nem évülnek el.

5:36. § [A tulajdonjog védelme]

(1) A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését és a jogalap nélküli birtokostól a dolog kiadását.

(2) Ha az albirtokos a dolog birtokát jogosulatlanul engedte át harmadik személynek, a tulajdonos a harmadik személytől az albirtokos nevében követelheti, hogy a dolgot az albirtokosnak adja vissza. Ha az albirtokos a dolog átvételét megtagadja, a tulajdonos a dolog kiadását saját részére követelheti.

(3) Olyan tulajdonos dolog kiadása iránti igényével szemben, aki a dolog tulajdonjogát tényleges átadás nélkül, a dolog kiadása iránti követelés átengedése útján szerezte meg, a dolog birtokosát mindazok a kifogások megilletik, amelyek a dolog kiadása iránti követelést átruházó tulajdonosnak a dolog kiadására irányuló követelésével szemben is megillették volna.

(4) A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi.

5:37. § [Ingatlan-nyilvántartási igény]

Ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.

V. Cím

A tulajdonjog megszerzése

IX. Fejezet

Tulajdonszerzés átruházással

5:38. § [Az átruházás]

(1) Ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a dolog birtokának átruházása szükséges.

(2) Ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

5:39. § [Nem tulajdonostól való tulajdonszerzés]

(1) Átruházással a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.

(2) A kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.

(3) Kereskedelmi forgalomban való szerzésnek minősül az, ha a vevő olyan eladótól vásárol, aki az adásvételi szerződést jogszerűen folytatott, üzletszerű gazdasági tevékenysége körében, saját nevében köti meg.

(4) A tulajdonjognak a (2) bekezdés szerinti megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az átruházás előtt keletkeztek, és amelyek fennállása tekintetében a tulajdonjogot megszerző fél jóhiszemű volt.

5:40. § [Tulajdonszerzés pénzen és értékpapíron]

Akire pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.

X. Fejezet

Tulajdonszerzés hatósági határozattal és hatósági árverés útján

5:41. § [Tulajdonszerzés hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján]

(1) Aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos.

(2) A tulajdonjogot hatósági határozattal megszerző jogosult - ha a hatósági határozat eltérően nem rendelkezik - ingó dolog esetén a dolog birtokának átruházásával, ingatlan esetén tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.

(3) Hatósági árverés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot az ingó dolog birtokának a hatósági árverést végző általi átruházásával, ingatlan esetén a tulajdonjog ingatlannyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.

(4) A dolog tulajdonának hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján való megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai, kivéve, ha a hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján szerző e jogok tekintetében nem volt jóhiszemű.

5:42. § [Az állam kártalanítás nélküli tulajdonszerzése hatósági határozattal]

(1) Ha az állam jogszabály erejénél fogva, valamint bírósági vagy más hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdonjogot, a dolog értékének erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor - jogszabály, bírósági és más hatósági határozat vagy visszterhes szerződés alapján - jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért. Az állam felelőssége akkor áll fenn, ha a jogosult a volt tulajdonos vagyonára végrehajtást vezetett, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést.

(2) Az állam tulajdonszerzése nem érinti a jóhiszemű harmadik személy javára az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett jogokat.

XI. Fejezet

A kisajátítás

5:43. § [Kisajátítás]

(1) Kisajátítással ingatlan tulajdonjoga kivételesen, közérdekű célra, azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás ellenében szerezhető meg.

(2) A kártalanítás nyújtására az köteles, aki a kisajátítás alapján a tulajdont megszerzi.

XII. Fejezet

Az elbirtoklás

5:44. § [Az elbirtoklás feltételei és jogi hatása]

(1) Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot ingatlan esetén tizenöt, ingó dolog esetén tíz éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja.

(2) Ingó dolog tulajdonjogának elbirtoklásával megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az elbirtokló birtokának megszerzése előtt keletkeztek, és amelyekre nézve az elbirtoklás ideje szintén eltelt, kivéve, ha az elbirtokló a harmadik személy jogának fennállása tekintetében nem volt jóhiszemű.

(3) Elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki az elbirtoklással való tulajdonszerzést, ha az elbirtoklás feltételei egyébként fennállnak.

(4) Az elbirtoklásra vonatkozó általános szabályok szerint birtokolható el a dolog tulajdoni hányada is.

5:45. § [A jogcímes elbirtoklás]

Az elbirtoklás öt év elteltével következik be, ha a birtokos a dolog birtokát a tulajdonostól olyan szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdon átruházását követelhetné, ha a szerződés az érvényességéhez megkívánt alakszerűségi követelményeknek megfelel, és a birtokos a maga részéről az ellenszolgáltatást teljesítette.

5:46. § [Jogutódlás az elbirtoklásban]

Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely jogelődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült.

5:47. § [Az elbirtoklás kizártsága]

(1) Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.

(2) Ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján nem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei a föld egy részére vonatkozóan állnak fenn, és a föld nem osztható meg.

5:48. § [Az elbirtoklási idő nyugvása]

Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra.

5:49. § [Az elbirtoklás megszakadása]

(1) Az elbirtoklás megszakad, ha

a) a tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését bírósági úton érvényesíti;

b) a tulajdonos a dologgal kapcsolatban tulajdonosi jogát gyakorolja; vagy

c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, vagy egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.

(2) Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.

XIII. Fejezet

Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton

5:50. § [Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton]

(1) Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá.

(2) Ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, eltérő megállapodás hiányában követelheti, hogy a tulajdonos vagy az új jogosult a termékek, a termények, a szaporulat, továbbá a munkája értékének arányában és máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nyújtson megtérítést.

(3) A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a terméken, terményen és dolog szaporulatán.

XIV. Fejezet

A növedék

5:51. § [Tulajdonszerzés a növedéken]

A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé, kivéve, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.

XV. Fejezet

Tulajdonszerzés gazdátlan javakon

5:52. § [Tulajdonszerzés gazdátlan javakon]

(1) Gazdátlan ingó dolog tulajdonjogát megszerzi, aki a dolgot tulajdonszerzés szándékával birtokba veszi.

(2) Gazdátlan az az ingó dolog, amely még senkinek sem volt a tulajdona vagy amelynek birtoklásával a tulajdonos a tulajdonról való lemondás szándékával felhagyott.

XVI. Fejezet

A vadak és a halak tulajdonjogának megszerzése

5:53. § [Tulajdonszerzés vadakon és halakon]

(1) A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok az állam tulajdonában vannak.

(2) A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, akinek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjedt. Ilyen jogosultság hiányában a vadon az a más vadászterületen vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, akinek területéről a vad kiváltott, ha az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni.

(3) A kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg.

XVII. Fejezet

A találás

5:54. § [Tulajdonszerzés találással]

(1) Ha valaki feltehetően más tulajdonában álló, elveszett dolgot talál és azt birtokba veszi, megszerzi annak tulajdonjogát, ha arra igényt tart feltéve, hogy

a) megtett mindent annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonos visszakaphassa; és

b) a dolog tulajdonosa vagy az átvételre jogosult más személy a találástól számított egy éven belül, élő állat esetén három hónapon belül, a dologért nem jelentkezik.

(2) Ha a dolgot többen találják meg, a találótársakat a találó jogai együttesen, egymás között egyenlő arányban illetik meg és kötelességei egyetemlegesen terhelik. Találótárs az is, aki a dolgot elsőként felfedezte és annak birtokbavételére törekedett, de végül más vette azt előbb birtokba.

5:55. § [A találó kötelezettsége]

(1) A találó köteles a talált dolgot a találástól számított nyolc napon belül a dolog elvesztőjének, tulajdonosának, a dolog átvételre jogosult más személynek vagy a találás helye szerint illetékes jegyzőnek átadni.

(2) A jegyzőnek való átadáskor a találó nyilatkozni köteles arra nézve, hogy igényt tarte a dolog tulajdonjogára. A találó igénybejelentéséről a jegyző igazolást ad.

5:56. § [A jegyző eljárása]

(1) Ha az átadott dolog átvételére jogosult személye megállapítható, a jegyző a dolgot késedelem nélkül átadja a jogosultnak.

(2) Ha az átvételre jogosult személye nem állapítható meg, a jegyző a dolgot az átadástól számított három hónapon át megőrzi. Ha ez idő alatt a jogosult nem jelentkezik, a dolgot - ha ennek tulajdonjogára az átadáskor igényt tartott - a találónak ki kell adni.

5:57. § [A találó jogainak korlátai és a dolgot terhelő jogok sorsa]

(1) A találó a neki kiadott dolgot állagának sérelme nélkül használhatja, azonban azt nem idegenítheti el, nem terhelheti meg és használatát másnak nem engedheti át.

(2) A jogosult tulajdonszerzésével a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai megszűnnek.

5:58. § [A talált dolog értékesítése]

(1) Ha a jogosult a dologért az átadástól számított három hónap alatt nem jelentkezett, és a találó az átadáskor nem tartott igényt a dolog tulajdonjogára, a jegyző a talált dolgot értékesíti.

(2) A talált dolgok értékesítésére a közigazgatási végrehajtás keretében lefoglalt vagyontárgyak értékesítésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

5:59. § [Közönség számára nyitva álló helyen talált dolog]

(1) A közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén talált dolgot a találó köteles az üzemeltető alkalmazottjának késedelem nélkül átadni. Az ilyen dolog tulajdonjogára a találó nem tarthat igényt.

(2) Ha a talált dolog átvételére jogosult személye megállapítható, az üzemeltető őt értesíti és jelentkezése esetén részére a dolgot késedelem nélkül átadja.

(3) Ha az átvételére jogosult személye nem állapítható meg, az üzemeltető a dolgot az átadástól számított három hónapon át megőrzi, vagy - ha a megőrzésre lehetősége nincs - azt az átadástól számított nyolc napon belül a jegyzőnek átadja.

(4) Ha a jogosult a dologért három hónap alatt nem jelentkezik, az üzemeltető vagy a jegyző azt értékesíti.

5:60. § [A nem eltartható vagy nem megőrizhető dolog esetén követendő eljárás]

Ha a talált dolog nem tartható el vagy nem őrizhető meg, a jegyző, a hivatal vagy a vállalat az értékesítéséről késedelem nélkül gondoskodik.

5:61. § [A tulajdonos jogai]

Ha a jogosult az értékesítés előtt jelentkezik, a dolgot részére ki kell adni, az értékesítés után történő jelentkezés esetén a befolyt összeget ki kell neki fizetni. Elveszti a jogosult a dolog tulajdonjogára vagy az értékesítés során befolyt összegre vonatkozó igényét, ha a találástól számított egy éven belül nem jelentkezik.

5:62. § [Találódíj]

(1) Ha a talált dolog nagyobb értékű, és annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a találó méltányos összegű találódíjra jogosult, ha mindent megtett annak érdekében, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa. A találódíj a találótársakat egyenlő arányban illeti meg.

(2) A találó a talált dolog kiadását költségkövetelésének és találódíjának kielégítéséig megtagadhatja.

(3) A találót ezek a jogok akkor is megilletik, ha a talált dolgot a hatóságnak adta át. A hatóság a dolgot vagy az értékesítéséből befolyt vételárat a találó hozzájárulásával adhatja ki az átvételre jogosultnak, kivéve, ha az átvételre jogosult a dolog értékét a hatóságnál letétbe helyezi. A letétbe helyezett összeg a letett dolog helyébe lép.

5:63. § [A tulajdonjog és az értékesítés során befolyt vételár sorsa, ha a jogosult nem jelentkezik]

Ha a talált dolog tulajdonosa, elvesztője vagy az átvételre jogosult más személy az egyéves, élő állat esetén három hónapos határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot, a tulajdonjog vagy a dolog értékesítéséből befolyt vételár az államot illeti.

5:64. § [Kincstalálás]

(1) Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani.

(2) Ha az állam a dologra nem tart igényt, annak tulajdonát a találó szerzi meg; ellenkező esetben a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult.

(3) Ha az (1) bekezdésben megjelölt talált tárgy a védett kulturális javak körébe tartozik, annak tulajdonjoga az államot illeti meg.

XVIII. Fejezet

A feldolgozás, az átalakítás, az egyesülés, a vegyülés, a hozzáépítés, az átépítés, a beépítés és a ráépítés

5:65. § [Feldolgozás és átalakítás]

(1) Aki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga számára jóhiszeműen új dolgot állít elő, a dolog tulajdonosának választása szerint köteles a dolog értékét megtéríteni vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát átengedni.

(2) Ha a munka értéke a feldolgozott vagy átalakított dolog értékét lényegesen meghaladja, a dolog tulajdonosa a dolog értékének megtérítését követelheti.

(3) Ha a feldolgozó vagy átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga az anyag tulajdonosát illeti.

(4) Ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja, csak gazdagodását köteles megtéríteni.

(5) Ha az új dolog tulajdonjogát a feldolgozó szerzi meg, harmadik személynek a dolgot terhelő joga megszűnik. Ha az új dolog tulajdona az anyag tulajdonosáé, az anyagot terhelő jog az új dolgot is terheli.

5:66. § [Egyesülés és vegyülés]

(1) Ha több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás, aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik.

(2) Ha az egyesült vagy vegyült dolgok valamelyikét az egyesülés vagy vegyítés folytán keletkező új dolog többi eleméhez képest - értékénél, minőségénél és gazdasági céljánál vagy egyéb oknál fogva - főalkotórésznek kell tekinteni, ennek tulajdonosa választhat, hogy az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dolgot a többi tulajdonos kártalanítása ellenében tulajdonába veszi vagy kártalanítás ellenében azoknak átengedi.

(3) A választási jog nem illeti meg azt, aki az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen maga idézte elő. Ilyen esetben a rosszhiszemű volt tulajdonos csak a gazdagodás megtérítését követelheti.

(4) Ha az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dolog e törvény szabályai szerint közös tulajdonba kerül, harmadik személyeknek az egyesített vagy vegyített külön dolgokat terhelő jogai a külön dolgok helyébe lépő tulajdoni hányadokat terhelik. Ha az egyik dolgot jog terheli, és az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dolog a másik dolog tulajdonosáé lesz, a dolgot terhelő jog, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, megszűnik. A dolgot terhelő jog az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dologra száll át, ha ez a terhelt dolog tulajdonosáé lesz.

5:67. § [A feldolgozott, átalakított, egyesült vagy összevegyült dolog értékesítése]

(1) Ha a feldolgozott, az átalakított, az egyesült vagy az összevegyült dolog tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt, azt értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak között a tulajdoni hányad arányában fel kell osztani.

(2) Ilyen esetben azt a felet, aki csak gazdagodása mértékéig igényelhet megtérítést, a vételárból legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó összeg illeti meg.

5:68. § [Hozzáépítés]

(1) Ha valaki saját anyagával jóhiszeműen a más tulajdonában levő épülethez hozzáépít, és ezzel az ingatlan értékét jelentősen növeli, az építő és az épület tulajdonosa eltérő megállapodásának hiányában közös tulajdon keletkezik (a továbbiakban: hozzáépítés). Az egyes tulajdoni hányadok mértékét az egész ingatlan és a hozzáépített rész értékének a hozzáépítés befejezésének időpontja szerint meghatározott arányában kell megállapítani.

(2) A hozzáépítésnek nem minősülő építési munka ellenértéke a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhető.

(3) A rosszhiszemű hozzáépítésre a rosszhiszemű ráépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

5:69. § [Beépítés]

(1) Ha valaki idegen anyagnak a felhasználásával úgy építkezik, hogy a felhasznált anyag a telek alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag - ha az anyag és a telek tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - a telek tulajdonosáé lesz.

(2) Ha valaki idegen anyagot úgy épít be, hogy a felhasznált anyag az épület alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag - ha az anyag és az épület tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - az épület tulajdonosáé lesz.

5:70. § [Ráépítés]

(1) Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, jóhiszeműen idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek vagy - ha a föld megosztható - a föld megfelelő részének a megvásárlására.

(2) A ráépítő szerzi meg a földnek vagy a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek vagy a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A bíróság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő az épület tulajdonjogát szerezte meg; ebben az esetben a ráépítőt a földre használati jog illeti meg.

5:71. § [Rosszhiszemű ráépítés]

(1) A rosszhiszemű ráépítésre, továbbá arra az esetre, amelyben a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) Rosszhiszemű a ráépítő, ha az építkezés megkezdése előtt tudta vagy a körülmények alapján tudnia kellett volna, hogy az építés a tulajdonos tulajdonjogát sérti.

5:72. § [A közös tulajdonra vonatkozó szabályok]

E fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a tulajdonostárs a közös tulajdonban lévő dolgot dolgozza fel vagy alakítja át, a közös tulajdonban lévő épületet bővíti, építi át, vagy ahhoz hozzáépít, illetve ha a közös tulajdonban lévő ingatlanra a tulajdonostárs épít rá.

VI. Cím

Közös tulajdon és társasház

XIX. Fejezet

A közös tulajdon

5:73. § [A közös tulajdon fogalma]

(1) A dolgon fennálló tulajdonjog meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet.

(2) Kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő.

5:74. § [A tulajdonostársak joga a birtoklásra és használatra]

A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő lényeges jogi érdekeinek sérelmére.

5:75. § [A közös tulajdon hasznainak szedése, költségviselés és veszélyviselés]

A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dologgal kapcsolatos kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is.

5:76. § [A közös tulajdon állagának megóvása]

Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni; az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs köteles viselni. Ilyen kiadások előtt a tulajdonostársakat lehetőség szerint értesíteni kell.

5:77. § [Több dologból létrejövő közös tulajdon anyagain fennálló jogok sorsa]

Ha közös tulajdon több dologból jön létre, harmadik személyeknek a közös tulajdon keletkezése előtt a dolgokat terhelő jogai a külön dolgok helyébe lépő tulajdoni hányadokat terhelik.

5:78. § [Határozathozatal]

(1) A tulajdonostársak - ha eltérően nem rendelkeznek - szótöbbséggel határoznak a közös tulajdont érintő kérdésekben. Minden tulajdonostársat tulajdoni hányada arányában illeti meg szavazati jog.

(2) A tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges

a) a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz;

b) az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásához, az egész dolog megterheléséhez vagy az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz.

5:79. § [A szótöbbséggel hozott határozat bíróság előtti megtámadása]

(1) Ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti vagy a kisebbség jogi érdekeinek lényeges sérelmével jár, a kisebbség a határozatot a bíróságnál megtámadhatja. A megtámadásnak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; a bíróság a végrehajtást szükség esetén felfüggesztheti.

(2) Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a tulajdonostársak között vitás, hogy a tervezett munkálat feltétlenül szükséges-e az állag megóvásához és fenntartásához.

(3) Határozat hiányában a birtoklást, a használatot vagy a hasznosítás módját a bíróság bármelyik tulajdonostárs kérelmére a tulajdoni hányadoknak, a tulajdonostársak jogainak és a dologhoz fűződő jogi érdekeinek, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően szabályozhatja.

5:80. § [Rendelkezési jog a saját tulajdoni hányaddal]

Saját tulajdoni hányadával a tulajdonostárs jogosult rendelkezni.

5:81. § [Elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jog]

(1) A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jog illeti meg.

(2) Ha az eladó számára nyilvánvaló, hogy az ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosai is vannak, részéről az ajánlat közlésének kötelezettsége azokkal szemben is az általános szabályok szerint áll fenn. Ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosok esetén a közlési kötelezettség elmulasztásából folyó jogkövetkezmények nem alkalmazhatók azzal a jogot szerzővel szemben, aki a szerződés megkötésénél jóhiszeműen járt el.

(3) A tulajdonostársak az elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jogot az érintett tulajdoni hányadra tulajdoni hányaduk arányában gyakorolhatják. Ha közöttük megegyezés nem jön létre, de van olyan tulajdonostárs, aki - akár másik tulajdonostárssal közösen - az érintett tulajdoni hányadra az ajánlatot magáévá teszi, az elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jog egyedül őt vagy őket illeti meg. Ha több ilyen - egyedül fellépő - tulajdonostárs van, közülük a tulajdonos választ; az elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jog a választott tulajdonostársat illeti meg.

(4) A külön jogszabályban biztosított elővásárlási jog megelőzi a tulajdonostársat e törvény alapján megillető elővásárlási jogot.

(5) A tulajdonostárs az elővásárlási jogot végrehajtási árverés esetén is gyakorolhatja.

5:82. § [A közös tulajdon védelme]

A közös tulajdon védelmében bármelyik tulajdonostárs önállóan is felléphet.

5:83. § [A közös tulajdon megszüntetése iránti igény]

(1) A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis.

(2) A közös tulajdon megszüntetését a bíróság nem rendelheti el, ha a közös tulajdon megszüntetése alkalmatlan időre esik.

5:84. § [A közös tulajdon megszüntetése]

(1) A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire

tekintettel indokolt - megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a benne lakó méltányos érdekeit.

(2) Ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, vagy a természetbeni megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben az értékesítés során is megilleti.

(3) A közös tulajdon tárgyának a tulajdonostárs tulajdonába adása esetén a megfelelő ellenértéket, az árverés útján való értékesítésnél a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania. Az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a végrehajtás során sem a végrehajtó, sem a bíróság nem változtathatja meg.

(4) Ha olyan ingatlan közös tulajdonát kell megszüntetni, amelyben az egyik tulajdonostárs benne lakik, a bíróság őt az ingatlan elhagyására kötelezi vagy - ha az ingatlan elhagyására kötelezés a benne lakó tulajdonostárs méltányos érdekét sérti -részére a tulajdoni hányadával arányos használati jogot alapít. A használati jog értékcsökkentő hatását az ingatlanban maradó tulajdonostársnak kell viselnie mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál. A használati jog bíróság által meghatározott és törvény által biztosított terjedelmének jelentős túllépése esetén a bíróság a tulajdonos kérelmére a használati jogot megszünteti.

(5) Az ingatlanon fennálló közös tulajdon - ha a társasház létesítésének feltételei egyébként fennállnak - az ingatlan társasházzá alakításával is megszüntethető. Ha a közös tulajdont társasházzá alakítással a bíróság szünteti meg, a társasház alapító okiratát a bíróság ítélete pótolja.

(6) A bíróság nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.

XX. Fejezet

A társasház

5:85. § [A társasház]

(1) Társasház jön létre, ha az ingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, vagy legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épületberendezés, helyiség, illetve lakás viszont a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül.

(2) Ha a földrészlet, amelyen az épület áll, nem tartozik a közös tulajdonba, arra a tulajdonostársakat földhasználati jog illeti meg.

(3) A közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész tulajdoni hányada a külön tulajdonba tartozó lakással és nem lakás céljára szolgáló helyiséggel együtt önálló ingatlan.

(4) A közös tulajdonra vonatkozó, az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányad és a lakásra, illetve a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó tulajdonjog egymástól függetlenül nem ruházható át és nem terhelhető meg.

(5) A társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Harmadik Rész

A korlátolt dologi jogok

VII. Cím

A zálogjog

XXI. Fejezet

A zálogjog létrejötte

5:86. § [A zálogjog]

Zálogjoga alapján a zálogjogosult a követelésének biztosítására szolgáló vagyontárgyból (a továbbiakban: zálogtárgy) más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a biztosított követelés kötelezettje (a továbbiakban: személyes kötelezett) nem teljesít.

5:87. § [A zálogjog létrejötte]

A zálogjog létrejön, ha

a) a zálogjogosult és a zálogkötelezett megalapítja a zálogjogot; és

b) a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír a zálogtárgy fölött.

5:88. § [A zálogjog alapítása]

Zálogjog megalapításához zálogszerződés és erre tekintettel

a) a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése (jelzálogjog); vagy

b) a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása (kézizálogjog) szükséges.

5:89. § [A zálogszerződés]

(1) A zálogszerződésben a zálogkötelezett és a zálogjogosult zálogjognak meghatározott zálogtárgyon meghatározott követelés biztosítása céljából való alapításában állapodnak meg.

(2) A zálogszerződés alapján a zálogkötelezett köteles

a) kézizálogjog esetén a zálogjogosult részére átruházni a zálogtárgy birtokát vagy az a feletti hatalmat;

b) jelzálogjog esetén megadni a zálogjog bejegyzéséhez szükséges hozzájárulást; illetve

c) a zálogjogosult választása szerint, az elzálogosított követelés kötelezettjét írásban értesíteni a zálogjog megalapításáról, vagy az erről szóló nyilatkozatot a zálogjogosult részére kiadni.

(3) A zálogszerződés létrejöttéhez a zálogtárgy és a biztosított követelés meghatározása szükséges.

(4) A zálogtárgy fajta és mennyiség szerint vagy más, a zálogtárgy azonosítására alkalmas körülírással is meghatározható. A meghatározás magában foglalhat olyan vagyontárgyat is, amely még nem létezik, vagy amely felett a zálogkötelezettet nem illeti meg a rendelkezési jog.

(5) A zálogjoggal biztosított követelés az alapul fekvő egy vagy több jogviszonyra utalással, az összeg meghatározásával vagy más, a biztosított követelés azonosítására alkalmas körülírással is meghatározható. A meghatározás magában foglalhat olyan követelést is, amely még nem jött létre.

(6) A zálogszerződést írásba kell foglalni.

5:90. § [Fogyasztói zálogszerződés]

Ha a zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körébe nem tartozó célra használatos, továbbá a zálogjoggal biztosított követelés nem a kötelezett üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körébe tartozó jogviszonyból fakad, a zálogszerződésre vonatkozó rendelkezéseket az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

a) zálogtárgy a zálogkötelezett tulajdonában álló, egyedileg meghatározott vagyontárgy vagy olyan vagyontárgy lehet, amelynek tulajdonjogát a zálogkötelezett a zálogjogosult által nyújtott kölcsön, illetve fizetési haladék segítségével szerzi meg;

b) a biztosított követelés meghatározásának tartalmaznia kell az összeg megjelölését.

5:91. § [A zálogszerződés felek közötti hatálya]

A zálogszerződés alapján a feleket egymással szemben a zálogjog megalapítása hiányában is megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyeket e törvény a zálogjogosult és a zálogkötelezett számára megállapít.

5:92. § [Törvényes zálogjog]

A zálogszerződést pótolja a jogszabály olyan rendelkezése, amely alapján valamely követelés jogosultját zálogjog illet meg.

5:93. § [A jelzálogjog bejegyzése]

(1) A jelzálogjogot

a) ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba;

b) ingó dolog, valamint jog és követelés esetén a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyezni.

(2) Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás (a továbbiakban: lajstrom) tanúsítja, a jelzálogjog megalapításához a megfelelő lajstromba való bejegyzés szükséges.

(3) Az ingatlan-nyilvántartásba és a lajstromba való bejegyzésre a zálogszerződés vagy a zálogkötelezett bejegyzési engedélye alapján kerülhet sor, ha

a) a zálogszerződés vagy a bejegyzési engedély egyedileg meghatározza a zálogtárgyat; és

b) a zálogkötelezett a dolognak vagy jognak az ingatlan-nyilvántartás vagy lajstrom szerinti tulajdonosa vagy jogosultja.

(4) A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésre egyedileg vagy körülírással meghatározott zálogtárgy tekintetében kerülhet sor. A bejegyzésnek nem akadálya, ha a bejegyezni kívánt zálogtárgy a bejegyzés időpontjában nem létezik, vagy azon a zálogkötelezettet nem illeti meg a rendelkezési jog.

5:94. § [A birtokátruházás kézizálogjog esetén]

(1) A birtokátruházást pótolja, ha a dolgot a zálogjogosult és a zálogkötelezett közös birtokban tartja, vagy részükre harmadik személy mint zálogtartó őrzi.

(2) Ha a dolog harmadik személy albirtokos birtokában van, és a birtok átruházása a dolog kiadása iránti igénynek az átruházásával történik, a kézizálogjog megalapításához az is szükséges, hogy a tulajdonos az albirtokost az elzálogosításról értesítse.

(3) Nem jön létre a kézizálogjog, ha a birtokátruházás a tulajdonos és a zálogjogosult erre irányuló megállapodásával megy végbe oly módon, hogy a tulajdonos albirtokosként továbbra is a dolog birtokában marad.

5:95. § [Az óvadék alapítása]

(1) Óvadék

a) pénzen és értékpapíron kézizálogjogként;

b) dematerializált értékpapíron kézizálogjogként vagy a (2) bekezdésben meghatározott módokon;

c) fizetésiszámla-követelésen a (2) bekezdésben meghatározott módokon;

d) jogszabályban meghatározott egyéb vagyontárgyon a (4) bekezdésben meghatározott módon

alapítható.

(2) Dematerializált értékpapíron és fizetésiszámla-követelésen óvadék alapítása történhet

a) a számlatulajdonos, a számlavezető és a zálogjogosult közötti írásbeli megállapodással, amely szerint a számlavezető a számlatulajdonos rendelkezéseit a zálogjogosult jóváhagyásával, a zálogjogosult rendelkezéseit a számlatulajdonos jóváhagyása nélkül is teljesíti; vagy

b) a számlavezető javára önmagában a számlatulajdonos és a számlavezető közötti zálogszerződéssel.

(3) A számlavezető a (2) bekezdésben foglaltak szerint fennálló zálogjogot valamennyi számlakivonaton és egyéb egyenleg közlő iraton köteles feltüntetni.

(4) Ha az óvadék tárgya jogszabályban meghatározott vagyontárgy, az óvadék alapításához az szükséges, hogy az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerüljön, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerüljön.

5:96. § [Zálogjogosulti bizományos]

(1) A zálogjogosult vagy több zálogjogosult együttesen a zálogszerződésben vagy egyébként írásban zálogjogosulti bizományost jelölhet ki. A kijelölést írásba kell foglalni.

(2) A zálogjogosulti bizományos kijelölése harmadik személyekkel szemben attól az időponttól hatályos, amikor a bizományos személyét - zálogjogosulti bizományosi minősége feltüntetésével - az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba vagy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzik.

(3) A zálogjogosult kérheti, hogy az ingatlan-nyilvántartás, a lajstrom vagy a hitelbiztosítéki nyilvántartás zálogjogosultként feltüntesse. A zálogjogosulti bizományos kijelölésének visszavonása harmadik személyekkel szemben attól az időponttól hatályos, amikor a zálogjogosultat az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba vagy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzik.

(4) Zálogjogosulti bizományos bejegyzése esetén az ingatlan-nyilvántartás, a lajstrom és a hitelbiztosítéki nyilvántartás nem tartalmazza azoknak a zálogjogosultaknak a nevét, akinek javára a zálogjogosulti bizományos eljár.

(5) Az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba vagy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogosulti bizományost a zálogjogosult jogai illetik és kötelezettségei terhelik, e körben a zálogjogosulti bizományos a saját nevében, a zálogjogosult javára jár el.

(6) A zálogjogosult a zálogjogból fakadó jogokat a zálogjogosulti bizományos bejegyzésének tartama alatt nem gyakorolhatja, azonban a zálogjogosulti bizományos magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el.

(7) A zálogjoggal biztosított követelés átruházása a zálogjogosulti bizományos jogait és kötelezettségeit nem érinti.

(8) A zálogjogosulti bizományos köteles saját vagyonától elkülönítve tartani és kezelni mindazt, ami a zálogjog érvényesítése alapján vagy egyébként a zálogjoggal kapcsolatban hozzá befolyt vagy a birtokába került. A zálogjogosulti bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt

a) a zálogkötelezettel szemben fennálló és a zálogjogosultat illető követelésekre;

b) a zálogjogosulti bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt pénzösszegekre, amelyekről megállapítható, hogy a zálogjogosultat illetik.

XXII. Fejezet

A zálogjoggal biztosított követelés

5:97. § [A zálogjoggal biztosítható követelés]

(1) Zálogjog egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés biztosítására alapítható.

(2) Ha a zálogjogot nem pénzkövetelés biztosítására alapították, a zálogjog a követelés nemteljesítéséből eredő kártérítési igényt vagy egyéb pénzkövetelést biztosítja.

(3) Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés biztosítására zálogjog nem alapítható.

5:98. § [A zálogtárggyal való helytállás terjedelme]

(1) A zálogtárggyal való helytállás terjedelme annak a követelésnek a mindenkori terjedelméhez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál.

(2) A zálogtárggyal való helytállás kiterjed a zálogjoggal biztosított követelés kamataira, a követelés és a zálogjog érvényesítésének szükséges költségeire és a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre.

(3) Ha a felek meghatározták azt az összeget, amelynek erejéig a zálogjogosult kielégítést kereshet a zálogtárgyból, a zálogjog a követelést és járulékait annyiban biztosítja, amennyiben azok a keretösszeget nem haladják meg.

5:99. § [A biztosított követelés átruházása]

(1) A biztosított követelés átruházásával vagy egyéb módon való átszállásával a zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára. A követelés átruházója köteles a zálogtárgyat vagy a jelzálogjog átszállásának a bejegyzéséhez szükséges engedélyt az új zálogjogosult részére kiadni.

(2) A biztosított követelés egy részének átruházása esetén a régi és az új zálogjogosultat azonos ranghelyen, a követeléseik arányában illeti meg a zálogjog.

(3) A zálogjogot a zálogjoggal biztosított követeléssel együtt lehet átruházni.

5:100. § [A különvált zálogjog]

(1) A jelzálogjog jogosultja - szerződéssel, tartozásának biztosítékául - a biztosított követelés nélkül is átruházhatja a zálogjogot (a továbbiakban: különvált zálogjog) a vele szembeni követelés jogosultjára. A különvált zálogjog alapján a zálogjogosult jogai a zálogjog megszerzőjét (a továbbiakban: a különvált zálogjog jogosultja) illetik.

(2) A zálogjog átruházására szolgáló szerződésben meg kell határozni azt a követelést, amelyet a különvált zálogjog biztosít. A szerződést írásba kell foglalni.

(3) A zálogjog átruházása harmadik személyekkel szemben attól az időponttól hatályos, amikor a különvált zálogjog jogosultját az ingatlan-nyilvántartásba, más lajstromba, illetve a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezték, vagy amikor a harmadik személy, az engedményezésről való értesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával, értesítést kapott a zálogjog átruházásáról.

(4) A különvált zálogjog jogosultja a zálogjogból folyó jogait úgy köteles gyakorolni, hogy ne veszélyeztesse az eredeti biztosított követelés megtérülését.

(5) A különvált zálogjoggal biztosított követelés megszűnésével a különvált zálogjog visszaszáll az eredeti zálogjogosultra. A különvált zálogjog jogosultja a biztosított követelés megszűnését megelőzően visszaruházhatja a zálogjogot az eredeti zálogjogosultra. A különvált zálogjogot egyébként csak a különvált zálogjoggal biztosított követeléssel együtt lehet átruházni.

XXIII. Fejezet

A zálogjog tárgya

5:101. § [A zálogtárgyak]

(1) Zálogjog tárgya bármely vagyontárgy lehet.

(2) Kézizálogjog tárgya ingó dolog lehet.

(3) Közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő tulajdoni hányada, több személyt megillető jognak a zálogkötelezettet megillető hányada, továbbá osztható követelés meghatározott része kivételével dolog vagy jog egy részén nem lehet zálogjogot alapítani.

5:102. § [A körülírással meghatározott zálogtárgy]

Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát körülírással határozták meg, a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok, követelések alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír.

5:103. § [A zálogtárgy alkotórészei, tartozékai és hasznai]

(1) A zálogjog a dolgot mindenkori alkotórészeivel együtt terheli. A zálogjog kétség esetén kiterjed a dolog mindenkori tartozékaira is.

(2) A zálogjog kiterjed a dolog termékeire, terményeire, szaporulatára és a zálogtárgy egyéb hasznaira.

(3) A zálogjog nem terjed ki a kielégítési jog megnyílása előtt az ingatlantól elvált alkotórészre, tartozékra és haszonra, ha

a) az a rendes gazdálkodás szabályai szerint vált el az ingatlantól; vagy

b) annak tulajdonjogát átruházták és azt az ingatlanról elvitték.

5:104. § [A zálogtárgy helyébe lépő dolog vagy más érték]

(1) A zálogtárgy értékcsökkenése vagy elpusztulása esetén járó biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték, illetve az ezekre vonatkozó követelés a zálogtárgy helyébe lép vagy a zálogfedezet kiegészítésére szolgál.

(2) A zálogtárgy kisajátításáért kapott kártalanítás vagy az erre vonatkozó követelés a zálogtárgy helyébe lép.

(3) Ha a zálogjogosult károsodás elhárítása érdekében értékesíti a zálogtárgyat, a befolyt vételár a zálogtárgy helyébe lép.

(4) Ha a zálogkötelezett a zálogtárgyat feldolgozza, átalakítja, más vagyontárgyakkal egyesíti vagy vegyíti, a feldolgozással, átalakítással, egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett új dolog az eredeti zálogtárgy helyébe lép.

(5) Ha a zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett az eredeti zálogtárgy helyett megfelelő új zálogtárgyat vagy a zálogtárgy értékének csökkenése esetén kiegészítő zálogtárgyat adott, az új zálogtárgy az eredeti helyébe vagy mellé lép.

(6) Az elzálogosított követelés teljesítéseként szolgáltatott, illetve az elzálogosított követelést biztosító zálogjog, kezesség vagy más biztosíték alapján befolyt pénz vagy más vagyontárgy az eredeti zálogtárgy helyébe lép.

(7) A különvált zálogjog érvényesítése eredményeként a különvált zálogjog jogosultjához befolyt pénzösszegen vagy más vagyontárgyon a zálogjog átruházására okot adó követelést biztosító kézizálogjog keletkezik.

5:105. § [Zálogjog több zálogtárgyon]

(1) Ha a zálogjog ugyanannak a követelésnek biztosítására több zálogtárgyat terhel, a megfelelő nyilvántartásban fel kell tüntetni, hogy a jelzálogjog egyetemleges. Nem kell az egyetemlegességre külön utalni, ha valamennyi zálogtárgy tekintetében ugyanaz a zálogkötelezett, és a zálogjog a hitelbiztosítéki nyilvántartásba van bejegyezve.

(2) Egyetemleges zálogjog esetén minden zálogtárgy az egész követelés biztosítására szolgál. A zálogjogosult határozhatja meg a zálogjog érvényesítésének sorrendjét, azonban a kielégítési jog csupán annyi zálogtárgyra terjed ki, amennyi a biztosított követelés kielégítéséhez szükséges.

XXIV. Fejezet

A felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílása előtt

5:106. § [A kézizálogjog tárgyának birtoklása, használata és hasznosítása]

(1) A zálogjogosult jogosult a kézizálogjog tárgyát birtokában tartani és köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni.

(2) A feleknek a zálogtárgy birtoklásával, használatával és hasznosításával kapcsolatos jogaira és kötelezettségeire a letét szabályai az irányadóak, azzal, hogy a zálogkötelezett a zálogjog fennállása alatt nem jogosult a zálogtárgyat visszakövetelni.

5:107. § [A kézizálogfedezet védelme]

(1) A zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett jogosult ellenőrizni a zálogtárgy állagát és használatát.

(2) Ha a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti, és a zálogkötelezett - a zálogjogosult megfelelő határidőt tartalmazó felszólítása ellenére - a zálogtárgy állapotát nem állítja helyre, nem ad megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot, a zálogjogosult a zálogtárgyat értékesítheti. A zálogjogosult felszólítás és határidőtűzés nélkül jogosult a zálogtárgyat értékesíteni, ha a felszólítás elháríthatatlan akadályba ütközik vagy a zálogkötelezett intézkedésének bevárása a zálogtárgy további jelentős értékcsökkenésével járna.

(3) Ha a zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett más megfelelő vagyontárgyat ajánl fel, és ez a kielégítési jogot nem veszélyezteti, a zálogjogosult köteles a zálogtárgyat visszaadni.

(4) Az óvadék tárgya és egyéb nyilvános információ alapján egyértelműen meghatározható értékkel rendelkező osztható zálogtárgy vagy a biztosított követelés értékének változása esetén a zálogkötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a zálogjogosult a túlzott biztosíték zálogkötelezett részére való arányos kiadására köteles.

(5) A zálogkötelezett jogosult a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási összeget, kártérítést vagy más értéket a zálogtárgy helyreállítására fordítani, ha ez a biztosított követelés kielégítését nem veszélyezteti.

5:108. § [A jelzálogjog tárgyának birtoklása, használata és hasznosítása]

(1) A zálogkötelezett jogosult a jelzálogjog tárgyát birtokában tartani, rendeltetésszerűen használni és hasznosítani, továbbá köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni.

(2) A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog kötelezettje a rendes gazdálkodás körében jogosult a körülírással meghatározott zálogtárgyat feldolgozni, átalakítani és elidegeníteni.

5:109. § [A jelzálogfedezet védelme]

(1) A zálogjogosult a zálogtárgy állagát és használatát ellenőrizheti.

(2) Ha a zálogkötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a zálogjogosult gyakorolhatja a károsodás veszélye esetén a veszélyeztetettet megillető

jogokat.

(3) Ha a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti, és a zálogkötelezett - a zálogjogosult megfelelő határidőt tartalmazó felszólítása ellenére - a zálogtárgy állapotát nem állítja helyre, nem ad megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot, a zálogjogosult a zálogtárgyat értékesítheti.

(4) A zálogkötelezett jogosult a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási összeget, kártérítést vagy más értéket a zálogtárgy helyreállítására fordítani, ha ez a biztosított követelés kielégítését nem veszélyezteti.

5:110. § [Az elzálogosított követelés mint zálogfedezet védelme]

(1) Az elzálogosított követelés kötelezettjének a zálogjog megalapításáról való - az elzálogosított követelés és a zálogjogosult megjelölését tartalmazó - írásbeli értesítését követően a zálogjogosulttal szemben hatálytalan a zálogkötelezett és az elzálogosított követelés kötelezettje közötti szerződés módosítása. A kötelezett a zálogjogosulttal szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek a zálogkötelezettel szemben az értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a fizetésiszámla-követelést terhelő jelzálogjog megalapításáról való értesítés nem érinti a számlavezető banknak a számlatulajdonossal szemben a számla- illetve betétszerződés alapján fennálló jogait és kötelezettségeit.

5:111. § [Az elzálogosított követelés kötelezettjének jogai és kötelezettségei]

(1) Az elzálogosított követelés kötelezettje mindaddig a zálogkötelezett részére köteles teljesíteni, amíg olyan teljesítési utasítást nem kap, amely meghatározza a zálogjogosult személyét, székhelyét, természetes személy esetén lakóhelyét, szokásos tartózkodási helyét vagy számlaszámát. Ezt követően a kötelezett a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet.

(2) A teljesítési utasítás akkor váltja ki az (1) bekezdés szerinti joghatást, ha az utasítás az elzálogosításról szóló értesítésbe van foglalva vagy a zálogkötelezettől származik, vagy ha a zálogjogosult a zálogszerződéssel vagy más hitelt érdemlő módon igazolja a

követelés elzálogosítását. Ha az elzálogosításról szóló értesítés megjelölte a zálogjogosultat, de nem tartalmazta a teljesítési utasítást, teljesítési utasítást kizárólag a zálogjogosult adhat.

(3) A zálogjogosult a kielégítési jog megnyílása után küldhet teljesítési utasítást.

(4) Ha a kötelezett az elzálogosításról szóló értesítést követően teljesítési utasítás hiányában a zálogkötelezett részére teljesít, a zálogkötelezett köteles a szolgáltatás teljesítéseként birtokába került vagyontárgyakat a sajátjától elkülönítve kezelni és a zálogjogosult részére késedelem nélkül kiadni.

(5) A zálogkötelezett a zálogjogosult kérésére köteles az elzálogosított követelés érvényesítéséhez szükséges okiratokat átadni. Ha az elzálogosított követelés esedékessége a jogosult jognyilatkozatától vagy egyéb általa teljesítendő feltételtől függ, a zálogjogosult megteheti e jognyilatkozatot vagy teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt.

XXV. Fejezet

A hitelbiztosítéki nyilvántartás

5:112. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartás alapelvei]

(1) A hitelbiztosítéki nyilvántartás a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan tartalmazza a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon és követeléseken alapított jelzálogjogokat, valamint az e törvényben meghatározott egyéb biztosítéki jogokat.

(2) A hitelbiztosítéki nyilvántartás nyilvános, tartalmát az interneten bárki ingyen, személyazonosítás nélkül megtekintheti.

5:113. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartás tartalmát meghatározó nyilatkozatok]

(1) A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésre, a bejegyzés módosítására és törlésére a zálogjogosultnak, illetve a zálogkötelezettnek jogszabályban meghatározott, elektronikus formanyomtatvány kitöltése útján, a hitelbiztosítéki nyilvántartás internetes honlapján tett nyilatkozata alapján, a nyilatkozat tartalmi vizsgálata nélkül kerül sor.

(2) A zálogjogosult által tett nyilatkozatról a zálogkötelezett, a zálogkötelezett által tett nyilatkozatról a zálogjogosult a nyilatkozattételt követően késedelem nélkül, elektronikus úton értesítést kap.

(3) Nyilatkozatok megtételére a hitelbiztosítéki nyilvántartás felhasználóiként nyilvántartásba vett személyek jogosultak.

(4) A nyilatkozatok megtétele során az a természetes személy jogosult a felhasználóként nyilvántartásba vett jogi személy vagy egyéb szervezet nevében eljárni, akit a szervezet a nyilvántartásba vételkor vagy azt követően a nevében eljárni jogosult személyként megjelölt.

(5) A nyilatkozatok megtételére a saját vagy más nevében eljáró személy elektronikus személyazonosítását követően kerülhet sor.

5:114. § [A zálogjog bejegyzése]

(1) Zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult vagy a zálogkötelezett tehet.

(2) Ha a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult tette, a nyilatkozat alapján a zálogjog bejegyzésére akkor kerül sor, ha a bejegyzéshez a zálogkötelezett elektronikus formában a hitelbiztosítéki nyilvántartás internetes honlapján tett nyilatkozatával hozzájárult.

(3) Ha a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogkötelezett tette, a zálogjog bejegyzésére a nyilatkozat alapján kerül sor.

5:115. § [A zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozat tartalma]

(1) A zálogjog bejegyzésére olyan nyilatkozat alapján kerül sor, amely tartalmazza

a) a zálogkötelezett nevét és külön jogszabályban meghatározott adatait;

b) a zálogjogosult nevét és külön jogszabályban meghatározott adatait;

c) a jogi személy vagy egyéb szervezet nevében eljáró természetes személy nevét és külön jogszabályban meghatározott adatait; és

d) a zálogtárgy egyedileg vagy körülírással való meghatározását.

(2) A zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozat tartalmazhatja azt az összeget is, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet.

5:116. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartás tartalma]

A hitelbiztosítéki nyilvántartás minden bejegyzett zálogjog vonatkozásában tartalmazza

a) a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatban foglaltakat;

b) a zálogjog bejegyzésének időpontját; és

c) a bejegyzés sorszámát.

5:117. § [A zálogjog törlése]

(1) Zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult és a zálogkötelezett is tehet.

(2) Ha a zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult tette, a zálogjog törlésére a nyilatkozat alapján kerül sor.

(3) Ha a zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogkötelezett tette, a nyilatkozat alapján a zálogjog törlésére akkor kerül sor, ha a zálogjogosult

a) a zálogjog törléséhez hozzájárult; vagy

b) a zálogkötelezettnek a zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatától számított harminc napon belül nem tett a bejegyzés fenntartására irányuló nyilatkozatot.

(4) A zálogjogosult köteles a zálogjog törléséhez hozzájárulni, illetve nem jogosult a bejegyzés fenntartására irányuló nyilatkozatot tenni, ha nem áll fenn zálogjoggal biztosított követelése vagy olyan jogviszony, amelynek alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelése keletkezhet.

XXVI. Fejezet

A zálogjogok rangsora

5:118. § [A zálogjog megalapításához kötődő rangsor elve]

Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítési jog a zálogjogosultakat a zálogjogok alapításának a sorrendjében illeti meg.

5:119. § [A zálogtárgy helyébe lépő vagy a zálogfedezet kiegészítésére adott tárgyon fennálló zálogjog ranghelye]

A zálogtárgy helyébe lépő vagy a zálogfedezet kiegészítésére adott vagyontárgyon -hacsak azt egyéb zálogjogok nem terhelik - a zálogjog az eredeti zálogtárgyon alapított zálogjog ranghelye szerint áll fenn.

5:120. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyainak változása]

Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya több, körülírással meghatározott vagyontárgy, az egyes dolgok, jogok és követelések változása a zálogjog ranghelyét nem érinti.

5:121. § [A rendelkezési jog korábbi jogosultja által alapított zálogjog]

A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya felett a rendelkezési jog korábbi jogosultja által alapított zálogjog megelőzi azt a jelzálogjogot, amelyet e zálogjogot megelőzően alapítottak, de - a rendelkezési jog hiányában - csak ezt követően jött létre.

5:122. § [A zálogtárgy megszerzését biztosító zálogjog elsőbbsége]

Az eladónak az ingó zálogtárgy vételára iránti vagy a hitelezőnek az ingó zálogtárgy tulajdonjoga megszerzéséhez nyújtott kölcsön visszafizetése iránti követelését biztosító jelzálogjog megelőzi a vevő vagy az adós által korábban alapított jelzálogjogokat, ha a zálogtárgy átruházása előtt

a) a zálogjogot bejegyzik a hitelbiztosítéki nyilvántartásba; és

b) a zálogjogosult írásban értesíti a zálogjog megalapításáról azokat a korábbi zálogjogosultakat, akiknek a jelzálogjoga, a zálogkötelezett tulajdonába kerülése esetén, kiterjed az új zálogtárgyra.

5:123. § [Óvadék és jelzálogjog közötti rangsor]

Ha ugyanazt a zálogtárgyat óvadék és jelzálogjog is terheli, az óvadék jogosultját kielégítési elsőbbség illeti meg a jelzálogjog jogosultjával szemben.

5:124. § [Ranghely-szerződés]

(1) A zálogjogosultak harmadik személyek jogainak sérelme nélkül megállapodhatnak a ranghely módosításában.

(2) A ranghely-módosítás a zálogkötelezettel szemben akkor hatályos, ha a megfelelő nyilvántartásba bejegyezték.

5:125. § [A zálogjog ranghelyének előzetes biztosítása]

(1) A tulajdonos a megfelelő nyilvántartásba - meghatározott személy javára vagy a jogosult megjelölése nélkül - feljegyeztetheti, hogy valamely vagyontárgyat zálogjoggal kíván megterhelni.

(2) A feljegyzés iránti kérelemben meg kell határozni azt az összeget, amelynek erejéig a tulajdonos zálogjogot kíván alapítani.

(3) Ha a zálogjog bejegyzését a feljegyzésben meghatározott határidő alatt kérik, a bejegyzett zálogjog a feljegyzés ranghelyéhez igazodó ranghelyet kap.

5:126. § [Rendelkezés a megszűnt zálogjog ranghelyével]

(1) Ha a jelzálogjog egészben vagy részben megszűnik, a tulajdonos az eddigi zálogjog törlésével egyidejűleg a zálogjog ranghelyén a korábbi vagy új jogosult javára, az eddiginél nem magasabb összeg erejéig új zálogjogot alapíthat.

(2) Ha a követelés részben szűnt meg, és a törölt zálogjog ranghelyén a tulajdonos vagy a jogosult új zálogjogot alapít, ezt a fennmaradó zálogjog a rangsorban megelőzi.

(3) A tulajdonos a jelzálogjog törlése alkalmával azt is feljegyeztetheti, hogy a törölt bejegyzés ranghelyét fenntartja a törölt zálogjognál nem terhesebb új zálogjog bejegyzésének céljára. A ranghely-fenntartás a korábbi zálogjog törlésétől számított egy év elteltével hatályát veszíti. A ranghely-fenntartás tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonos javára szolgál.

(4) A tulajdonos a ranghellyel való rendelkezés jogáról harmadik személy vagy a lemondással érintett ranghelyet követő ranghelyen bejegyzett zálogjogosulttal szemben mondhat le.

XXVII. Fejezet

A zálogjog érvényesítése

1. A kielégítési jog gyakorlásának általános szabályai

5:127. § [A kielégítési jog]

(1) A zálogjogosult kielégítési joga a zálogjoggal biztosított követelés esedékessé válásakor, a teljesítés elmulasztása esetén nyílik meg.

(2) A különvált zálogjog esetében a zálogjog átruházásával biztosított követelés esedékessé válása és teljesítésének elmulasztása nem eredményezi a kielégítési jog megnyílását. Ha azonban az eredeti biztosított követelésre tekintettel a különvált zálogjogból fakadó kielégítési jog megnyílt, a zálogjog érvényesítésének nem akadálya az, hogy a zálogjog átruházásával biztosított követelés még nem vált esedékessé. A különvált zálogjogból fakadó kielégítési jog megnyílta esetén a különvált zálogjog jogosultja köteles kielégítési jogát gyakorolni vagy a zálogjogot visszaruházni az eredeti zálogjogosultra.

(3) A kielégítési jog gyakorlása a zálogjogosult választása szerint bírósági végrehajtás útján vagy bírósági végrehajtáson kívül történhet.

(4) A fizetésiszámla-követelést terhelő jelzálogjog érvényesítése bírósági határozat alapján, végrehajtás útján történhet.

2. A zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének közös szabályai

5:128. § [A kielégítési jog bírósági végrehajtáson kívüli gyakorlásának módjai]

(1) A kielégítési jog bírósági végrehajtáson kívüli gyakorlása a zálogjogosult választása szerint

a) a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése;

b) a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése; vagy

c) az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése útján történik.

(2) Ha a zálogtárgy jog vagy követelés, a zálogtárgy tulajdonjogán a jogot vagy követelést, a zálogtárgy tulajdonosán a jogosultat kell érteni.

(3) A zálogjogosult a kielégítési jog érvényesítésének választott módjáról másikra térhet

át.

5:129. § [A kielégítési jog gyakorlása fogyasztói zálogszerződés esetén]

Fogyasztói zálogszerződés esetén a zálogjogosult

a) csak nyilvánosan értékesítheti a zálogtárgyat, kivéve, ha a felek a kielégítési jog megnyílása után írásban eltérő értékesítési módban állapodtak meg; és

b) nem szerezheti meg - az óvadék kivételével - a kielégítés fejében a zálogtárgy tulajdonjogát.

5:130. § [A zálogjog érvényesítésének átvételéhez való jog]

(1) A zálogjog érvényesítését megkezdő zálogjogosultat megelőző ranghelyű zálogjogosult a zálogjogot érvényesítő zálogjogosultnak címzett írásbeli nyilatkozattal átveheti a zálogjog érvényesítését, ha megtéríti az érvényesítést megkezdő zálogjogosult felmerült költségeit.

(2) A zálogjogot érvényesítő zálogjogosult, ha az érvényesítés átvételére irányuló nyilatkozatot kap, köteles az addig megtett lépésekről és a már felmerült költségekről megfelelő tájékoztatást adni az elsőbbségi zálogjogosult részére.

5:131. § [A kielégítési jog gyakorlásának felfüggesztése vagy korlátozása]

Ha a zálogjogosult a kielégítési jogának gyakorlása során az e törvényben meghatározott kötelezettségeit megszegi, a zálogkötelezett, a személyes kötelezett vagy bármely más személy, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, kérheti a bíróságtól a kielégítési jog gyakorlásának felfüggesztését vagy a zálogjogosult kötelezését a kielégítési jognak a bíróság által meghatározott feltételek szerinti gyakorlására.

3. A zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése

5:132. § [A zálogtárgy birtoklásához való jog]

(1) A zálogjogosult a kielégítési jog megnyílása után jogosult a zálogtárgyat birtokba venni és ennek érdekében felszólítani a zálogkötelezettet, hogy a zálogtárgyat a felszólításban meghatározott megfelelő időn belül bocsássa a birtokába.

(2) A birtokba bocsátás teljesítésére ingó zálogtárgy esetén legalább tíz napos, ingatlan zálogtárgy esetén legalább húsz napos határidőt kell szabni. A lakóingatlan kiürített állapotban való birtokba bocsátásának teljesítésére legalább három hónapos határidőt kell szabni.

(3) A zálogkötelezett - a kielégítési jog megnyílása után a zálogjogosult felszólítására, a felszólításban meghatározott határidőn belül - köteles az értékesítés céljából a zálogjogosult számára kiadni a birtokában lévő zálogtárgyat, lehetővé tenni a zálogtárgy birtokba vételét, és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a zálogjogosultat e jogának gyakorlásában akadályozná.

(4) A birtokba bocsátás elmaradása nem akadálya a zálogtárgy értékesítésének.

5:133. § [Az előzetes értesítés]

(1) A zálogjogosult köteles a zálogtárgy értékesítésére vonatkozó szándékáról írásban értesíteni

a) a zálogkötelezettet, a személyes kötelezettet és a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt személyeket;

b) a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait;

c) lajstromozott zálogtárgy esetén mindazokat, akiknek a zálogtárgyra vonatkozóan a lajstromba bejegyzett joguk van; és

d) azokat, akik a zálogtárgyat terhelő joguk fennállásáról, annak igazolása mellett, a zálogjogosult által adott értesítést megelőző tízedik napig írásban értesítették.

(2) Az előzetes értesítés és az értékesítés között legalább tíz napnak, fogyasztói zálogszerződés esetén legalább harminc napnak kell eltelnie.

(3) Az előzetes értesítésben meg kell jelölni

a) a zálogjogosultat és a zálogkötelezettet;

b) az értékesíteni kívánt zálogtárgyat;

c) az érvényesített követelés összegét és járulékait;

d) a kielégítési jog megnyílásának okát és időpontját;

e) az értékesítés tervezett módját;

f) a nyilvános értékesítés helyét és idejét, egyéb módon történő értékesítés esetén azt az időpontot, amely után az értékesítésre sor kerül.

(4) A zálogjogosult előzetes értesítés nélkül jogosult a zálogtárgy értékesítésére, ha a zálogtárgy

a) gyorsan romló vagy egyéb olyan dolog, amelynek értéke a késedelem hatására jelentősen csökkenne; vagy

b) olyan dolog vagy jog, amellyel tőzsdén kereskednek.

5:134. § [A kereskedelmi ésszerűség követelménye]

(1) A zálogjogosult a zálogtárgy értékesítése során a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint, a zálogkötelezett, illetve a személyes kötelezett érdekeit is figyelembe véve köteles eljárni.

(2) Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a zálogtárgy értékesítése a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint történik, ha az értékesítésre

a) tőzsdén, az értékesítés időpontjában érvényes áron; vagy

b) a zálogtárgy kereskedelmi forgalma során általában alkalmazott, az adott piacon szokásos módon kerül sor.

5:135. § [Az értékesítés]

(1) A zálogjogosult - a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva - jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására.

(2) Az értékesítés történhet

a) a zálogtárgy eredeti állapotában vagy kereskedelmi szempontból ésszerű feldolgozása, illetve átalakítása után;

b) magánúton vagy nyilvánosan.

(3) Ha a zálogjog több zálogtárgyat terhel, azok értékesítése történhet együtt vagy külön-külön.

(4) A zálogjogosult az általa értékesített zálogtárgy tulajdonjogát nyilvános értékesítés esetén vagy akkor szerezheti meg, ha a zálogtárggyal tőzsdén kereskednek.

5:136. § [Elszámolás, az értékesítés bevételének felosztása]

(1) A zálogjogosult az értékesítést követően késedelem nélkül köteles írásbeli elszámolást készíteni, amelyben meg kell jelölnie

a) az értékesített zálogtárgyat;

b) a befolyt vételárat;

c) a zálogtárgy zálogjogosult által beszedett hasznait;

d) a zálogtárgy őrzésével, fenntartásával, feldolgozásával, átalakításával és értékesítésével kapcsolatban felmerült költségeket; és

e) ha tudomása van róla, a zálogtárgyat terhelő zálogjogok rangsorát és a zálogjogok által biztosított követelések összegét.

(2) A zálogjogosult köteles az elszámolást megküldeni a zálogkötelezettnek és az előzetes értesítésre jogosult személyeknek.

(3) A zálogjogosult késedelem nélkül köteles a befolyt vételárnak a beszedett hasznokkal növelt és a zálogtárgy őrzésével, állagának fenntartásával, feldolgozásával, átalakításával és értékesítésével kapcsolatban felmerült költségekkel csökkentett összegét - a zálogjogok rangsora és a zálogjoggal biztosított követelések mértéke szerint - felosztani a zálogtárgyat terhelő zálogjogok jogosultjai között, és a fennmaradó összeget a zálogkötelezettnek kiadni.

4. A zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése

5:137. § [A zálogtárgy zálogjogosult általi megszerzésének tilos esete]

Semmis az olyan megállapodás, amely szerint a zálogjogosult kielégítési joga megnyílásakor megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát.

5:138. § [A zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése a kielégítési jog megnyílását követően]

(1) A zálogjogosult a kielégítési jogának megnyílását követően írásban felajánlhatja a zálogkötelezettnek, hogy a zálogtárgy tulajdonjogát elfogadja a biztosított követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében.

(2) Az ajánlatnak meg kell jelölnie

a) a zálogjogosultat és a zálogkötelezettet;

b) a zálogtárgyat, amelyre az ajánlat vonatkozik;

c) a zálogjoggal biztosított, fennálló követelés összegét;

d) a kielégítési jog megnyílásának okát és időpontját; és

e) azt, hogy a zálogtárgy tulajdonjogának megszerzése a biztosított követelés milyen mértékű kielégítését eredményezné, illetve azt az összeget, amelyet a zálogjogosult - a tulajdonjog megszerzése fejében, a biztosított követelés elszámolásán felül - fizetne a zálogkötelezett részére.

(3) A zálogjogosult az ajánlatról - annak megküldésével - köteles értesíteni a zálogkötelezetten kívül

a) a személyes kötelezettet és a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt személyeket;

b) a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait;

c) lajstromozott zálogtárgy esetén mindazokat, akiknek a zálogtárgyra vonatkozóan a lajstromba bejegyezett joguk van; és

d) azokat, akik a zálogtárgyat terhelő joguk fennállásáról, annak igazolása mellett, a zálogjogosult által adott értesítést megelőző tízedik napig írásban értesítették.

(4) Az értesítésre jogosult személyek kifogást emelhetnek a zálogjogosult ajánlata ellen, ha az veszélyezteti biztosított követelésük kielégítését.

(5) Ha a zálogkötelezett írásban elfogadja a zálogjogosult ajánlatát annak kézhezvételét követő húsz napon belül, és a (3) bekezdésben meghatározott személyek nem emelnek írásban kifogást az ajánlat ellen az annak kézhezvételét követő húsz napon belül, a zálogjogosult és a zálogkötelezett között adásvételi szerződés jön létre, amelynek alapján a zálogkötelezett köteles a zálogtárgy birtokát átruházni, illetve a tulajdonjog bejegyzéséhez az engedélyt kiadni. A tulajdonjog átszállásával a zálogjoggal biztosított követelés - az ajánlat tartalmának megfelelően - részben vagy egészben megszűnik.

5:139. § [A közvetlen kielégítés joga]

(1) Óvadék esetén, ha annak tárgya pénz, fizetésiszámla-követelés, illetve tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkező értékpapír, a zálogjogosult a kielégítési joga megnyílásakor a zálogkötelezetthez címzett egyoldalú nyilatkozattal - a biztosított követelés összege erejéig - a zálogtárgy tulajdonjogát megszerezheti, illetve ha már korábban megszerezte, megszüntetheti azt a kötelezettségét, hogy a kapott óvadékkal egyező fajtájú és mennyiségű vagyontárgyat ruházzon át a zálogkötelezettre.

(2) A zálogjogosult a közvetlen kielégítési jog gyakorlását követően késedelem nélkül köteles a zálogkötelezettel írásban elszámolni és a biztosított követelést meghaladó fedezetet a zálogkötelezett részére kiadni. Az elszámolás során a pénzt és a fizetésiszámla-követelést annak névértékén, az értékpapírt nyilvános forgalmi értékén kell figyelembe venni.

(3) Ezeket a szabályokat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a zálogjog tárgyát tulajdonjogot megtestesítő értékpapír alkotja, és a tulajdonjog tárgyát olyan dolog képezi, amely tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkezik.

5. Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése

5:140. § [Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése]

Ha a jelzálogjog tárgya követelés, a zálogjogosult teljesítési utasítást adhat a követelés kötelezettje számára, és a követelés esedékessé válását követően az eredeti jogosult helyett a követelés kötelezettjével szemben érvényesítheti is a követelést. Ezt a szabályt megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a jelzálogjog tárgya jog.

5:141. § [Alzálogjog]

Ha a zálogjog tárgyául szolgáló követelés zálogjoggal vagy kezességgel van biztosítva, a zálogjogosult a követelés eredeti jogosultjának a zálogjogból vagy kezességből fakadó jogait is gyakorolhatja. Ha a követelést kézizálogjog biztosítja, a követelés jogosultja a zálogjogosult kérésére köteles a zálogtárgy birtokát részére átruházni.

5:142. § [Követelést megtestesítő értékpapírok]

Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítésére és az aljelzálogra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a zálogjog tárgyát követelést megtestesítő értékpapír alkotja.

XXVIII. Fejezet

A zálogjog megszűnése

5:143. § [A zálogjog megszűnése]

(1) A zálogjog megszűnik, ha

a) a zálogjogosult lemond a zálogjogáról és a zálogtárgyat visszaadja a zálogkötelezettnek vagy ha a jelzálogjogot törlik a megfelelő nyilvántartásból;

b) a zálogjog tárgyául szolgáló dolog elpusztul, a zálogjog tárgyául szolgáló követelés vagy jog megszűnik anélkül, hogy más vagyontárgy lépne a helyébe;

c) a kézizálogjog jogosultja elveszíti a zálogtárgy birtokát, kivéve, ha késedelem nélkül birtokvédelmi eljárást vagy birtokpert indított;

d) a zálogjoggal biztosított követelés, illetve minden olyan jogviszony, amely alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, megszűnik;

e) a zálogjoggal biztosított követelés elévül;

f) a zálogjogosult a kielégítési jogát gyakorolva a zálogtárgyat értékesíti vagy a zálogtárgy tulajdonjogát megszerzi.

(2) A zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére is fennmarad a zálogjog a követelést kielégítő személyes kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt megillető megtérítési követelés biztosítására.

(3) A zálogjog fennmarad a zálogjoggal biztosított követelés biztosítékául, ha ugyanaz a személy lesz a zálogkötelezett és a zálogjogosult.

(4) Az előző bekezdésekben meghatározott esetekben a zálogjog akkor is megszűnik, ha korábban annak átruházására került sor.

5:144. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes tulajdonszerzés]

A kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes tulajdonjogot, jogot vagy követelést szerez.

5:145. § [A zálogjogosult kötelezettsége a zálogjog megszűntekor]

(1) Ha a zálogjoggal biztosított követelés megszűnt vagy elévült, és nem áll fenn olyan jogviszony, amely alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, a zálogjogosult köteles késedelem nélkül

a) a zálogtárgyat a zálogkötelezettnek visszaadni;

b) a zálogjog törléséhez hozzájárulni; és

c) a zálogkötelezett számlavezetőjét vagy azt a harmadik személyt, aki mint zálogtartó a zálogtárgy birtokában van vagy akinek a számláján a zálogtárgyat a zálogjogosult javára jóváírták, a zálogjog megszűntéről írásban értesíteni.

(2) A harmadik személy, aki mint zálogtartó a zálogtárgy birtokában van vagy akinek a számláján a zálogtárgyat a zálogjogosult javára jóváírták, a zálogjog megszűntéről való írásbeli értesítés kézhezvételét követően késedelem nélkül köteles a zálogtárgyat a zálogkötelezettnek visszaadni vagy a számláján jóváírt zálogtárgynak a zálogkötelezett számláján való jóváírásáról rendelkezni.

(3) A különvált zálogjog jogosultja köteles a zálogjog megszűnésekor és az eredeti zálogjogosultra való visszaszállásakor az eredeti zálogjogosulttal elszámolni.

VIII. Cím

A használati jogok

XXIX. Fejezet

A földhasználat

5:146. § [Földhasználati jog a föld és az épület szétváló tulajdonjoga esetén]

(1) Ha a föld és a rajta álló épület tulajdonjoga nem ugyanazt a személyt illeti meg, az épület tulajdonosát az épület fennállásáig az épület rendeltetésszerű használatához szükséges mértékben a földre földhasználati jog illeti meg.

(2) Földhasználati jogánál fogva az épület tulajdonosa az épület használathoz szükséges mértékben jogosult a föld használatára és hasznai szedésére, valamint a használat arányában köteles viselni a föld fenntartásával járó terheket.

XXX. Fejezet

A haszonélvezet

5:147. § [A szerződésen alapuló haszonélvezet keletkezése]

(1) Haszonélvezeti jog létrejöttéhez az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog birtokának átruházása; az ingatlanon vagy ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogon alapított haszonélvezeti jog esetén a haszonélvezeti jog ingatlannyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

(2) Ha az ingatlanon vagy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogon jogszabálynál fogva keletkezik haszonélvezet, a haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni; ha ez elmarad, a haszonélvezeti jog a dolognak rosszhiszemű vagy ingyenes megszerzőjével szemben érvényesíthető.

(3) A haszonélvezeti jog nem terjed ki arra, amivel a haszonélvezeti jog tárgya a haszonélvezet keletkezését követően gyarapszik, kivéve, ha a gyarapodás a haszonélvezet tárgyának a rendes gazdálkodás körében való hasznosításából származik.

5:148. § [A haszonélvezeti jog tartalma]

(1) Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja, hasznosíthatja és hasznait szedheti.

(2) Ha a haszonélvezeti jog egyidejűleg több haszonélvezőt illet meg, a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogára a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(3) A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad.

(4) A természetes személyt megillető haszonélvezeti jog korlátozott időre és legfeljebb a jogosult haláláig állhat fenn.

(5) Jogi személy javára haszonélvezeti jog korlátozott időre, de legfeljebb ötven évre engedhető; a határozatlan időre alapított haszonélvezeti jog ötven évig áll fenn.

5:149. § [A haszonélvezet gyakorlásának átengedése]

(1) A haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, de a birtoklás, a használat és a hasznok szedése jogának gyakorlását átengedheti.

(2) Ellenérték fejében a haszonélvezeti jog gyakorlását a haszonélvező akkor engedheti át, ha a tulajdonos - azonos feltételek mellett - a dolog használatára, hasznosítására vagy a dolog hasznainak szedésére nem tart igényt.

5:150. § [A haszonélvező jogai és kötelezettségei a haszonélvezet fennállása alatt]

(1) A haszonélvező jogának gyakorlása során a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni.

(2) A haszonélvező a tulajdonos hozzájárulása nélkül a haszonélvezet tárgyát képező dolog gazdasági rendeltetését annyiban változtathatja meg, illetve a dolgot annyiban alakíthatja át vagy változtathatja meg lényegesen, amennyiben a dolog gazdasági rendeltetésének fenntartása vagy eredeti formájában való hagyása a rendes gazdálkodás követelményeivel ellentétes.

(3) A haszonélvező viseli - a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével - a dologgal kapcsolatos terheket. A haszonélvezőt terhelik a dolog használatával kapcsolatos kötelezettségek.

(4) A haszonélvező köteles a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesíteni - ideértve azt az esetet is, ha őt harmadik személy a haszonélvezet gyakorlásában akadályozza -, köteles továbbá tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárításához vagy a kár következményeinek megszüntetéséhez a szükséges intézkedéseket megtegye.

5:151. § [A költségek viselése]

(1) A haszonélvező a javítási vagy helyreállítási munkálatokat elvégezheti, ha felszólítására a tulajdonos azokat nem végzi el.

(2) A haszonélvezet megszűnésekor a haszonélvező a tulajdonostól a saját költségén elvégzett rendkívüli felújítási, javítási vagy helyreállítási munkálatok következtében a dologban beállott értéknövekedés megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti.

5:152. § [A rendhagyó haszonélvezet]

(1) A haszonélvező a haszonélvezet keletkezésekor meglevő, természetüknél fogva elhasználható dolgokkal, gazdasági felszereléssel és állatállománnyal, árukészlettel és pénzzel a rendes gazdálkodás szabályai szerint indokolt mértékben rendelkezhet. A haszonélvezet megszűnésekor köteles ezeket pótolni; ha ez nem lehetséges, értéküket megtéríteni.

(2) Ha a haszonélvezettel terhelt és értékesített vagy elhasznált dolog volt tulajdonosának a pótlás vagy az értékmegtérítés iránti követelése veszélyeztetve van, a tulajdonos megfelelő biztosítékot követelhet.

5:153. § [A tulajdonos jogai a haszonélvezet fennállása alatt]

(1) A tulajdonos jogosult a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni.

(2) Ha a haszonélvező a dolgot nem rendeltetésének megfelelő módon használja vagy rongálja, illetve rendeltetését meg nem engedett módon megváltoztatja, továbbá ha a dolognak a haszonélvezet megszűntével való visszaadását egyébként veszélyezteti, a tulajdonos megfelelő biztosítékot követelhet, ha tiltakozása nem vezetett eredményre.

(3) Ha a haszonélvező nem ad megfelelő biztosítékot, a bíróság a tulajdonos kérelmére a haszonélvezeti jog gyakorlását biztosíték adásáig felfüggesztheti.

(4) A tulajdonost ezek a jogok azzal szemben is megilletik, akinek a haszonélvező a haszonélvezetből fakadó jogok gyakorlását átengedte. Ebben az esetben a megfelelő biztosíték elmaradása esetén a bíróság a harmadik személyt a haszonélvező által a részére átengedett jog gyakorlásától eltiltja.

(5) A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él.

5:154. § [A haszonélvezet tárgyának elpusztulása]

(1) Ha a dolog vagy annak jelentős része elpusztul, a tulajdonos nem köteles azt helyreállítani.

(2) Ha a tulajdonos a dolgot helyreállítja, a haszonélvezeti jog feléled, de a tulajdonos kérheti annak a helyreállításra fordított összeggel arányos korlátozását.

(3) Ha a tulajdonos a dolgot nem állítja helyre, a haszonélvezet megszűnik. Ha a haszonélvezet tárgya helyébe más dolog vagy követelés lép, a haszonélvezet erre terjed ki. Ha a dolog helyébe pénzösszeg vagy követelés lépett, a tulajdonos és a haszonélvező is követelheti ennek az összegnek a dolog helyreállítására vagy pótlására fordítását, ha ez a rendes gazdálkodás követelményeinek megfelel.

(4) A tulajdonos a helyreállítást vagy a pótlást maga elvégezheti vagy a megtérítési összeget erre a célra a haszonélvezőnek átengedheti.

5:155. § [A haszonélvezet megszűnése]

(1) A haszonélvezet megszűnik a határozott időtartam lejártával, a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, továbbá ha a haszonélvező szerzi meg a dolog tulajdonjogát.

(2) A haszonélvezetnek jogügylettel való megszüntetéséhez a haszonélvező lemondó nyilatkozata; ingatlanon, illetve ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jogon fennálló haszonélvezet esetén a haszonélvezeti jognak a nyilvántartásból való törlése is szükséges.

(3) A lemondó nyilatkozatot dolog haszonélvezete esetén a tulajdonoshoz, jog haszonélvezete esetén a haszonélvezet tárgyát képező jog jogosultjához vagy a jog megalapítójához kell intézni.

(4) Ingatlanon, illetve ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jogon fennálló haszonélvezet esetén a lemondó nyilatkozatot írásban kell megtenni.

5:156. § [A haszonélvező kötelezettségei a haszonélvezet megszűnése esetén]

(1) A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező köteles a dolgot visszaadni. A haszonélvező a dologban bekövetkezett károkért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel. A rendeltetésszerű használattal járó értékcsökkenést a haszonélvező nem köteles megtéríteni.

(2) A haszonélvezeti jog megsértéséből eredő igényekre a tulajdonjog védelmére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

XXXI. Fejezet

A jog és követelés haszonélvezetére vonatkozó különös szabályok

5:157. § [Haszonélvezet jogokon]

(1) A hasznot hajtó jog és követelés haszonélvezetére a dolgok haszonélvezetének szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) Haszonélvezettel terhelt jogot vagy követelést a haszonélvezetre kiterjedő hatállyal a haszonélvező hozzájárulásával lehet szerződéssel megszüntetni vagy a haszonélvező hátrányára megváltoztatni.

5:158. § [A jog haszonélvezőjének jogállása]

Ha a haszonélvezetnek olyan jog a tárgya, amelynél fogva valaminek a szolgáltatását lehet követelni, a haszonélvező és a szolgáltatásra kötelezett közötti jogviszonyra megfelelően irányadók azok a szabályok, amelyek a jog átruházásának esetén a jog megszerzője és a kötelezett közötti jogviszonyra vonatkoznak.

5:159. § [Haszonélvezet követelésen]

(1) Követelés haszonélvezője jogosult a követelést érvényesíteni, és ha az esedékességhez a hitelező felmondása szükséges, a hitelezőt megillető felmondási jogot gyakorolni. Ha a követelést a haszonélvező hajtja be, a követelés érvényesítéséért a jogosulttal szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel. A haszonélvezőnek a követelésre vonatkozó más rendelkezése semmis.

(2) Az adós teljesítésével a szolgáltatás tárgyát a követelés jogosultja szerzi meg, azzal, hogy azon a haszonélvező a teljesítéssel egyidejűleg haszonélvezetet szerez.

XXXII. Fejezet

A használat

5:160. § [A használat]

(1) A használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint vele együtt élő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. Jogi személy a használat jogánál fogva a dolgot a létesítő okiratában meghatározott céljával és tevékenységével összhangban használhatja és szedheti annak hasznait. A használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át.

(2) A használatra egyebekben a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni.

IX. Cím

Szolgalom és közérdekű használat

XXXIII. Fejezet

A telki szolgalom

5:161. § [A telki szolgalom fogalma]

(1) Telki szolgalom alapján az ingatlan mindenkori birtokosa átjárás, vízellátás, vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy az ingatlan mindenkori birtokosa számára előnyös más hasonló célra más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a másik ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék.

(2) Ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy az ingatlan mindenkori birtokosa földjeiken átjárjon.

5:162. § [A telki szolgalom létrejötte szerződéssel és elbirtoklással]

(1) A telki szolgalom szerződéssel való létesítésére az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(2) Telki szolgalmat az ingatlan tulajdonosa egyoldalú nyilatkozattal a saját javára is alapíthat.

(3) Elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tizenöt éven át nem tiltakozik. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra.

(4) A telki szolgalom nem lehet önállóan forgalom tárgya.

5:163. § [A telki szolgalom gyakorlása]

(1) A szolgalom gyakorlása nem vezethet mások, különösen a szolgalommal terhelt dolog használója jogainak szükségtelen sérelméhez.

(2) Ha a telki szolgalom gyakorlása valamely berendezés vagy felszerelés használatával jár, a fenntartás költségei a szolgalom jogosultját és kötelezettjét - eltérő megállapodás hiányában - olyan arányban terhelik, amilyen arányban a berendezést vagy felszerelést használják.

5:164. § [A telki szolgalom megszűnése]

(1) A bíróság a telki szolgalmat megszüntetheti, korlátozhatja vagy gyakorlását felfüggesztheti, ha az az ingatlan mindenkori birtokosa ingatlanának rendeltetésszerű használatához már nem szükséges.

(2) A szolgalom megszűnik, ha a jogosult - bár ez módjában állt - tizenöt éven át nem gyakorolta vagy eltűrte, hogy gyakorlásában akadályozzák.

(3) A telki szolgalom jogügylettel való megszüntetéséhez az uralkodó telek tulajdonosának a szolgáló telek tulajdonosához intézett írásbeli lemondó nyilatkozata és a szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásból való törlése szükséges.

XXXIV. Fejezet

Közérdekű használat

5:165. § [A közérdekű használati jog]

(1) Ingatlanra közérdekből, a jogszabályban feljogosított személyek javára - közigazgatási hatóság határozatával - szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani. A használati jog alapításáért a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás jár.

(2) A használati jog alapításából eredő károkat a kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni.

Negyedik Rész

Az ingatlan-nyilvántartás

X. Cím

Az ingatlan-nyilvántartás és annak elvei

5:166. § [Az ingatlan-nyilvántartás]

Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanokra vonatkozó jogok, valamint jogi szempontból jelentős tények nyilvános és közhiteles nyilvántartása. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza az ingatlanoknak és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személyeknek a jogszabályban meghatározott adatait.

5:167. § [Az ingatlan-nyilvántartás nyilvánossága]

(1) Az ingatlan-nyilvántartás nyilvános.

(2) Az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap, illetve térkép tartalmát - a különös védelem alá tartozó személyes adatok kivételével - bárki megismerheti, arról feljegyzést készíthet, továbbá hiteles másolat vagy tanúsítvány kiadását kérheti.

(3) Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, feljegyzés és a széljegyzett ingatlannyilvántartási igény alapjául szolgáló okiratok tartalma - a hozzájárulás és az igazolt igény keretei között - akkor ismerhető meg, ha a kérelmező igazolja, hogy a megismeréshez az okirat tartalma által érintett jogosultak és kötelezettek hozzájárultak, vagy hogy az okirat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.

(4) Az ingatlan természetben meghatározott részére bejegyzett jogok, tények és átvezetett adatok alapjául szolgáló okiratnak az érintett természetbeni rész meghatározására vonatkozó tartalma korlátozás nélkül megismerhető akkor is, ha a tulajdoni lapon lévő bejegyzés nem hivatkozik arra, hogy a természetbeni rész meghatározását az okirat tartalmazza.

5:168. § [Az okirati elv]

Az ingatlan-nyilvántartásba jog és jogilag jelentős tény bejegyzésére, feljegyzésére és adatok átvezetésére jogszabályban meghatározott okirat, továbbá bírósági vagy hatósági határozat alapján kerülhet sor.

5:169. § [A bejegyzési elv]

(1) Törvényben meghatározott egyes jogok keletkezéséhez, módosulásához és megszűnéséhez azoknak az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lapra történő bejegyzése is szükséges. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel keletkeznek. Az ingatlan-nyilvántartásba azokat a jogokat lehet bejegyezni, amelyek bejegyezését jogszabály lehetővé teszi.

(2) Az érvényes jogátruházásról kiállított okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti az átruházáson alapuló tulajdonjogot, továbbá a szerződésen alapuló vagyonkezelői jogot, földhasználati jogot, haszonélvezeti jogot és a használat jogát, telki szolgalmi jogot és jelzálogjogot.

(3) Törvényben meghatározott egyes jogilag jelentős tények feljegyzésének, illetve jogszabály erejénél fogva keletkező jogok bejegyzésének elmaradása a hozzájuk fűződő joghatást nem érinti.

(4) Törvényben meghatározott egyes jogok bejegyzésének és jogilag jelentős tények feljegyzésének elmaradása esetén a jogosult azokat a jóhiszemű harmadik jogszerzővel szemben nem érvényesítheti.

(5) Törvényben meghatározott egyes jogok és jogilag jelentős tények bejegyzése a későbbi jogszerzők szerzését korlátozza vagy feltételessé teszi.

5:170. § [A rangsor elve]

Az ingatlanra bejegyzett jogok ingatlan-nyilvántartási sorrendjét (a továbbiakban: rangsor) a bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontok határozzák meg.

5:171. § [Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége]

Az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja.

XI. Cím

Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége

5:172. § [Az ingatlan-nyilvántartási közhitelesség tartalma]

(1) Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, vagy ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók az ingatlan-nyilvántartásban széljegyzett kérelmek kapcsán a folyamatban lévő eljárás tényére és tárgyára is.

5:173. § [Az ingatlan-nyilvántartásban bízva jogot szerző jóhiszeműsége]

(1) A jóhiszemű jogszerzésre hivatkozó fél jóhiszeműségének megítélése során a jóhiszeműség fennállását a jogszerzésre alapított kérelmének az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés céljából való benyújtása szerinti időpontban kell vizsgálni. Ha a jogváltozásra irányuló megállapodás a bejegyzés hatályossá válásának időpontja után jött létre, a jóhiszeműség megítélése során a megállapodás létrejöttének időpontja az irányadó.

(2) Nem tekinthető jóhiszeműnek az a jogot szerző vagy a jóhiszeműség védelme alá eső egyéb cselekményt végző személy, aki jogának szerzésekor vagy a cselekmény véghezvitelének időpontjában az ingatlan-nyilvántartás tartalmának helytelenségéről vagy az ingatlan-nyilvántartásban jogosultként bejegyzett személy jogának korlátozottságáról tudott vagy akinek arról tudnia kellett.

(3) Nem hivatkozhat a jogszerző a jóhiszeműségére olyan jogosulttal szemben, aki saját jogszerzését olyan bejegyzés vagy feljegyzés tárgyát képező jogra vagy tényre alapítja, amelynek ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése vagy feljegyzése iránti eljárás megindítását a jóhiszeműség megítélése során irányadó időpontban az ingatlannyilvántartásban széljegy formájában már feltüntették, ha a bejegyzés vagy feljegyzés iránti kérelem alapján a bejegyzésre vagy feljegyzésre sor kerül.

5:174. § [Az ingatlan-nyilvántartás teljessége]

(1) Az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog vagy feljegyzett tény fennáll, és az az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg.

(2) Az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény nem áll fenn.

5:175. § [Jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzők védelme]

(1) A jóhiszemű és ellenérték fejében szerző javára az ingatlan-nyilvántartás tartalmát akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valódi anyagi jogi jogállapottól eltér. Ennek alapján a szerző az e törvény szerinti védelemben részesül.

(2) A jóhiszemű szerző az (1) bekezdésben foglalt védelemre nem hivatkozhat azzal szemben, aki ellene az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése iránt vagy az ingatlannyilvántartásban széljegyzett bejegyzési igény alapjául szolgáló jogügylet érvénytelenségének vagy ezen igény elévülésének megállapítása iránt pert indít. Ugyanez irányadó arra az esetre is, ha az ingatlan-nyilvántartásba a kérelem benyújtása előtt a törlési vagy kiigazítási pert feljegyezték.

5:176. § [Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző jogállása]

(1) Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot vagy feljegyezhető tényre irányuló jogosultságot szerző személy nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlannyilvántartásba bejegyzett vagy az őt bejegyzési igénnyel rangsorban megelőző, jóhiszemű szerzővel szemben.

(2) Az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett jogot és fel nem jegyzett tényt a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző, valamint bejegyzési igénnyel rangsorban előbb álló, jóhiszemű jogszerzővel szemben nem lehet érvényesíteni. A jóhiszemű szerző jogvédelme az ingatlan-nyilvántartási állapot függő jogi helyzetére utaló tény feljegyzése esetére nem terjed ki.

5:177. § [Az ingatlan-nyilvántartási hatályának kiterjesztése]

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hatályára, továbbá a jóhiszemű és ellenérték fejében szerzők védelmére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra az esetre, ha az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog alapján az ingatlan-nyilvántartásban jogosultként megjelölt részére szolgáltatást teljesítenek.

5:178. § [Az ingatlan-nyilvántartási adatok irányadó jellege]

(1) Ingatlannal kapcsolatos hatósági eljárásokban az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokat, valamint az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat kell irányadónak tekinteni.

(2) Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét vitatja.

(3) Ha az ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett, valamint az ingatlannyilvántartási térképen ábrázolt határvonala alapján számított, jogszabály szerint meghatározható területnagysága eltér egymástól, akkor ez utóbbi az irányadó.

XII. Cím

Bejegyzés, feljegyzés.

Rangsor és ranghely

5:179. § [A bejegyzés]

(1) A bejegyzéssel a jog megszerzése, változása vagy megszűnése, továbbá a jog érvényesíthetősége - a jogváltozás egyéb feltételeinek megléte esetén - közvetlenül áll be.

(2) Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez jogváltozásra irányuló jogcím és a jogváltozással érintett, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult bejegyzési engedélye; a jog törléséhez a jogosult törlési engedélye szükséges. A bejegyzési és a törlési engedélyre a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(3) A bejegyzés alapjául bírósági ítélet vagy hatósági határozat is szolgálhat.

(4) A bejegyzés az elrendelésének alapjául szolgáló kérelem benyújtásának időpontjára visszamenőleges hatályú.

(5) Ha az ingatlan tulajdonának megszerzéséhez vagy az ingatlant terhelő jog alapításához, átruházásához vagy megterheléséhez ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szükséges, a jogváltozás az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel, a bejegyzés tartalmának megfelelően jön létre.

(6) Ha az ingatlan tulajdonának vagy az ingatlant terhelő jognak a megszüntetéséhez ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szükséges, a jog a törlésének ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével, a bejegyzésnek megfelelően szűnik meg.

(7) Ha a bejegyzés folytán az ingatlant terhelő jogok és a tulajdonjog jogosultja azonos személy, az ingatlant terhelő jogok a rangsorban hátrább álló jogosultak irányában fennmaradnak.

5:180. § [A feljegyzés]

(1) A feljegyzés az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat érintő egyes tények ingatlan-nyilvántartási feltüntetése.

(2) Az ingatlan-nyilvántartásban törvényben meghatározott tények feljegyzésének van helye.

(3) A feljegyzés az elrendelésének alapjául szolgáló kérelem benyújtásának időpontjára visszamenőleges hatályú.

5:181. § [A rangsor és a ranghely]

(1) Ranghelyet olyan kérelemmel lehet alapítani, amelyhez a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot is mellékelték.

(2) Azok a jogok, amelyek bejegyzésének hatálya ugyanazon időpontban kezdődik, azonos ranghelyen állnak.

(3) Az azonos napon érkezett kérelmek bejegyzésének sorrendjét, a bejegyzések és a feljegyzések hatályosulásának ranghelyét a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok keltezésének, kiállításának vagy - ha az okirat alapján való bejegyzéshez ellenjegyzés szükséges - ellenjegyzésének időpontja határozza meg.

(4) A bejegyzések rangsora valamennyi érdekelt hozzájárulásával megváltoztatható. A rangsor megváltoztatásához a ranghely megváltoztatása tényének ingatlannyilvántartásban való feljegyzése szükséges.

(5) A bejegyzések ranghelyével való rendelkezés nem járhat harmadik személy - a ranghely módosításának időpontjában bejegyzett - jogának sérelmével.

(6) A rangsor megváltoztatása folytán előrelépett jog az előrelépéssel szerzett ranghelyét megtartja akkor is, ha a hátralépett jog megszűnik, vagy ha a hátralépett jelzáloggal biztosított követelés elévül.

5:182. § [A jog tartalmának megváltozása]

Az ingatlant terhelő jog tartalmának megváltoztatására az ingatlant terhelő jog keletkezésének és megszűnésének a szabályait kell megfelelően alkalmazni.

XIII. Cím

Az ingatlan-nyilvántartás helyesbítése; a törlési és a kiigazítási kereset; jogvédelmi hatás

5:183. § [Az ingatlan-nyilvántartás helyesbítése]

(1) Ha az ingatlan-nyilvántartás tartalma a bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló okirathoz képest helytelen, az ingatlan-nyilvántartás helyesbítésének van helye.

(2) A helyesbítés a helytelen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés törlésével vagy az ingatlan-nyilvántartás tartalmának kiigazításával történik.

5:184. § [Bejegyzés törlése]

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés törlésének a bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége vagy a bejegyzés utólagos helytelenné válása miatt van helye.

5:185. § [A törlési és kiigazítási igény]

(1) A jogosultat megillető törlési vagy kiigazítási igény az ingatlan tulajdonjogát vagy az ingatlanra vonatkozó valamely jogot közvetlenül szerzővel szemben nem évül el.

(2) Azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, az érvénytelen bejegyzés törlése iránti pert addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának helye van.

5:186. § [Bejegyeztetési kötelezettség]

Ha az ingatlan-nyilvántartás kiigazításának feltétele az, hogy más jogát előbb bejegyezzék, a jogosult ettől a személytől követelheti, hogy jogát az ingatlannyilvántartásba jegyeztesse be.

5:187. § [A bejegyzés kijavítása]

(1) A bejegyzésben vagy feljegyzésben történt hibás névírást, szám- vagy számítási hibát, más hasonló elírást és helytelen megjelölést az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóság saját hatáskörében kijavítja. Az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóság kiegészíti a határozatát, ha az a bejegyzés vagy feljegyzés iránti kérelem és az annak alapjául szolgáló okirat valamely részéről nem rendelkezett, továbbá ha a bejegyzés vagy feljegyzés az okiratban és a kérelemben foglaltakhoz képest hiányos.

(2) Ha az ingatlan-nyilvántartásból megállapítható, hogy az ingatlanra időközben harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzett, és a kijavítás vagy a kiegészítés az ő jogát sértené, a jogra és tényre vonatkozó kijavításnak vagy kiegészítésnek akkor van helye, ha ehhez az érdekelt harmadik személy hozzájárul.

5:188. § [Az ingatlan-nyilvántartás jogvédelmi hatása]

Az anyagi jog szerinti jogosult vagy a bejegyzés törlése esetén jogosulttá váló személy a jogsértő vagy utólag helytelenné vált bejegyzés alapján, a bejegyzés teljességében és helyességében bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a törlési keresetet az anyagi jog szerinti jogosult esetén az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozat kézbesítéstől számított hat hónap alatt, a bejegyzés törlése esetén jogosulttá váló személy esetén pedig az utólag helytelenné vált bejegyzés alapján történt jogszerzés bejegyzéséről szóló határozat kézbesítésétől számított hat hónap alatt indíthatja meg, ha a határozatot a részére kézbesítették. Ha kézbesítés nem történt, a törlési keresetet a bejegyzés hatályossá válásától számított hároméves határidő alatt lehet megindítani. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.

HATODIK KÖNYV

KÖTELMI JOG

Első Rész

A kötelmek közös szabályai

I. Cím

Általános rendelkezések

I. Fejezet

A kötelem

6:1. § [A kötelem]

(1) A kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére.

(2) A kötelem valamely dolog adására, tevékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat.

(3) A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.

6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények]

(1) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból.

(2) Egyoldalú jognyilatkozatból jogszabályban meghatározott esetekben keletkezik kötelem.

(3) Kötelem jogszabályból, bírósági vagy hatósági határozatból akkor keletkezik, ha a jogszabály, a bírósági vagy a hatósági határozat így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást meghatározza. Ezekre a kötelmekre a kötelmek közös és a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:3. § [A kötelem megszűnése]

A kötelem megszűnik

a) a szolgáltatás teljesítésével;

b) abban az esetben, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, ha e törvény eltérően nem rendelkezik;

c) a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult;

d) a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak jellegénél fogva - kifejezetten részére kellett nyújtani;

e) a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával;

f) jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból.

II. Fejezet A jognyilatkozat

6:4. § [A jognyilatkozat]

(1) A jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat.

(2) Jognyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással tehető.

(3) Ha a fél jognyilatkozatát ráutaló magatartással fejezi ki, a jognyilatkozat megtételének a ráutaló magatartás tanúsítása minősül.

(4) A hallgatás vagy valamilyen magatartástól tartózkodás a felek kifejezett rendelkezése alapján minősül jognyilatkozatnak.

6:5. § [A jognyilatkozat hatályosulása]

(1) A jelenlevők között tett jognyilatkozat nyomban hatályossá válik. Jelenlévők között tett a jognyilatkozat abban az esetben, ha a jognyilatkozat tartalmáról a címzett annak megtételével egyidejűleg tudomást szerez.

(2) A távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá.

(3) A ráutaló magatartással tett jognyilatkozat a címzett tudomásszerzésével válik hatályossá.

(4) A nem címzett jognyilatkozat megtételével válik hatályossá.

6:6. § [Alakisághoz kötött jognyilatkozat]

(1) Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes.

(2) Ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető meg érvényesen, a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is a meghatározott alakban érvényes.

6:7. § [Írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozat]

(1) Ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták.

(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta.

(3) Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.

(4) Írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozata abban az esetben érvényes, ha azt közokirat vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza, amelyen a nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti, vagy amelyen ügyvéd ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy látta el kézjegyével vagy az okiraton lévő aláírást vagy kézjegyet előttük saját aláírásának vagy kézjegyének ismerte el. Az olvasni nem tudó, továbbá az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének további feltétele, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta.

6:8. § [A jognyilatkozat értelmezése]

(1) A jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

(2) A nem címzett jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érteni kell.

(3) Jogról lemondani vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet. Ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, jognyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.

6:9. § [A szerződés szabályainak megfelelő alkalmazása]

A jognyilatkozat hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:10. § [A jognyilatkozatra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazása]

A jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a nem kötelmi jogi jognyilatkozatokra megfelelően alkalmazni kell.

III. Fejezet

A képviselet

1. A képviselet általános szabályai

6:11. § [Képviselet]

(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni. A képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi.

(2) A képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat.

6:12. § [A képviseleti jog korlátozása]

A képviselő jogkörének korlátozása jóhiszemű harmadik személlyel szemben hatálytalan, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.

6:13. § [Álképviselet]

(1) Aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében jognyilatkozatot tesz, nyilatkozata a képviselt jóváhagyásával vált ki joghatást.

(2) Ha a képviselt a nevében tett jognyilatkozatot nem hagyja jóvá, a jóhiszemű álképviselő a harmadik személynek a jognyilatkozat megtételéből eredő kárát, a rosszhiszemű álképviselő a harmadik személynek a teljes kárát köteles megtéríteni.

2. Ügyleti képviselet

6:14. § [Meghatalmazás]

(1) A meghatalmazás képviseleti jogot létesítő egyoldalú jognyilatkozat. A meghatalmazást a képviselőhöz, az érdekelt hatósághoz, bírósághoz vagy ahhoz a személyhez kell intézni, akihez a meghatalmazás alapján a képviselő jognyilatkozatot jogosult tenni.

(2) A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján megtehető jognyilatkozatra előír.

(3) A meghatalmazás visszavonásig érvényes.

(4) A meghatalmazás korlátozásának és visszavonásának jogáról való lemondás semmis. A meghatalmazás korlátozása és visszavonása harmadik személy irányában akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett.

(5) Meghatalmazás alapján cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy is képviselhet.

6:15. § [Általános meghatalmazás]

Ügyek egyedileg meg nem határozott körére adott meghatalmazás akkor érvényes, ha teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalták. A határozatlan vagy öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás öt év elteltével hatályát veszti.

6:16. § [A képviselet terjedelme]

A képviseleti jog kiterjed mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok megtételére, amelyek a képviselettel elérni kívánt cél érdekében szükségesek.

6:17. § [Érdekellentét]

(1) Ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja.

(2) Vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője.

(3) A képviselt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot, ha a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről tudott.

3. A képviselet egyes sajátos esetei

6:18. § [Vélelmezett és látszaton alapuló képviselet]

(1) Üzlethelyiségben vagy az ügyfélforgalom számára nyitva álló egyéb helyiségben képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről okkal feltételezhető, hogy az ott szokásos jognyilatkozatok megtételére jogosult. A képviselő jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a harmadik személy a korlátozásról tudott.

(2) Képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről eljárása és a képviselt személy magatartása alapján okkal feltételezhető, hogy jogosultsággal rendelkezik a képviselt személy nevében jognyilatkozatot tenni.

6:19. § [Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete]

(1) A gyámhatóság kérelemre gondnokot rendel annak, akit körülményei ügyeinek vitelében akadályoznak. A gondnokrendelést bármely érdekelt és bármely hatóság kérheti, és annak hivatalból is helye van.

(2) A gondnokrendelés a gondnokolt személy cselekvőképességét nem érinti.

(3) A gondnok kezeli a gondnokolt vagyonát. A távollevő gondnoka - a gyámhatóság előzetes hozzájárulásával - minden olyan intézkedést megtehet, amivel a gondnokolt személyt károsodástól óvja meg. A halaszthatatlanul sürgős intézkedéshez a gyámhatóság hozzájárulása nem szükséges, erről azonban a gyámhatóságnak késedelem nélkül be kell számolni.

6:20. § [Eseti gondnokság és eseti gyámság]

(1) A gyámhatóság eseti gondnokot rendel, ha a gondnok jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el.

(2) Eseti gondnokot kell rendelni akkor is,

a) ha sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú személynek nincs törvényes képviselője vagy annak személye nem állapítható meg; továbbá

b) ha az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása érdekében szükséges.

(3) Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gondnok.

(4) A gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyeknek ellátására eseti gondnokot rendeltek.

(5) A gyámhatóság az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetekben eseti gyámot rendel, ha kiskorú személy képviseletéről kell gondoskodni. Az eseti gyámra az eseti gondnokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

IV. Fejezet

Az elévülés

6:21. § [Az időmúlás joghatása]

Jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.

6:22. § [Elévülés]

(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el.

(2) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.

(3) Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni.

(4) Az elévülést kizáró megállapodás semmis.

6:23. § [Az elévülés joghatásai]

(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni.

(2) Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti; az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet.

(3) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelés elévülését nem érinti.

(4) Az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni.

6:24. § [Az elévülés nyugvása]

(1) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik.

(2) Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés

akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra. (3) A (2) bekezdésben meghatározott időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos - határidő számítása kezdődik újból.

6:25. § [Az elévülés megszakítása]

(1) Az elévülést megszakítja

a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;

b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;

c) a követelés bírósági eljárásban történő érvényesítése vagy csődeljárásban történő bejelentése.

(2) Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik.

(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

V. Fejezet

Tartozáselismerés

Egyezség

6:26. § [Tartozáselismerés]

Ha a kötelezett a tartozását elismeri, a tartozás jogcíme nem változik meg, de a tartozását elismerő kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy tartozása az elismerő jognyilatkozat megtételének időpontjában nem állt fenn, bírósági úton nem érvényesíthető követelésen vagy érvénytelen szerződésen alapult.

6:27. § [Egyezség]

(1) A felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket megegyezéssel úgy is rendezhetik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak, vagy valamelyik fél egyoldalúan enged követeléséből.

(2) Az egyezség érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak.

II. Cím

Többalanyú kötelmek

VI. Fejezet

Több kötelezett a kötelemben

6:28. § [Osztott kötelezettség]

(1) Ha többen tartoznak egy osztható szolgáltatással - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a jogosult minden kötelezettől a ráeső részt követelheti. Kétség esetén a kötelezettek egyenlő mértékű szolgáltatás teljesítésére kötelesek.

(2) Osztható a szolgáltatás, ha önállóan használható részekre bontható, kivéve, ha a megosztás a jogosult lényeges jogi érdekét sértené.

6:29. § [Egyetemleges kötelezettség]

(1) Ha többen tartoznak egy nem osztható szolgáltatással, a teljesítés bármelyik kötelezettől követelhető. Egyetemleges a kötelezettség abban az esetben is, ha többen úgy tartoznak egy osztható szolgáltatással, hogy a jogosult bármelyik kötelezettől követelheti a teljesítést.

(2) Egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de ha bármelyikük teljesít, a jogosulttal szemben a teljesített rész erejéig a többiek kötelezettsége is megszűnik. A kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek.

(3) A kötelezett a jogosult követelésével szemben a többi kötelezettet megillető, a jogosult kielégítésével kapcsolatos kifogásra is hivatkozhat, a többi kötelezett követelését azonban nem számíthatja be.

(4) A jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára beáll.

(5) A követelésnek egyik kötelezettel szembeni elévülése nem hat ki a többi kötelezettre.

6:30. § [Az egyetemleges kötelezettek egymás közti viszonya]

(1) Az egyetemleges kötelezetteket - ha jogviszonyukból más nem következik - a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha a kötelezett kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített a jogosultnak, a többi kötelezettől a követelésnek őket terhelő része erejéig az általa nyújtott többletszolgáltatás megtérítését kérheti.

(2) A kötelezett nem hivatkozhat a többi kötelezettel szemben olyan kedvezményre, amelyben a jogosulttól részesült.

(3) Az a kötelezett, akivel szemben a jogosult követelése elévült, az elévülésre a többi kötelezettel szemben is hivatkozhat.

(4) Ha a jogosultnak teljesítő kötelezett a többi kötelezettől megtérítést követelhet, rá a jogosultat megillető és a többi kötelezett teljesítésének biztosítására is szolgáló jogok átszállnak.

VII. Fejezet

Több jogosult a kötelemben

6:31. § [Több jogosult osztható szolgáltatás esetén]

Ha egy osztható szolgáltatást többen követelhetnek, minden jogosult az őt megillető részt követelheti. Kétség esetén a jogosultak egyenlő mértékű szolgáltatás követelésére jogosultak.

6:32. § [Jogosulti együttesség]

Ha többen jogosultak nem osztható szolgáltatást követelni, valamennyiük kezéhez kell teljesíteni.

6:33. § [A jogosultak egyetemlegessége]

(1) Ha a követelés több jogosultat úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, de a kötelezettet egyszeri szolgáltatás terheli, a kötelezettség minden jogosulttal szemben megszűnik, ha bármelyik jogosult kielégítést kap.

(2) A jogosultak bármelyikének késedelme vagy az olyan jognyilatkozat, amely a követelés érvényesítésének vagy a kötelezettség teljesítésének feltétele, mindegyik jogosultra kihat.

(3) A követelés egyik jogosulttal szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei valamennyiükkel szemben be nem következtek.

(4) Ha valamelyik jogosult a teljesítés iránt pert indít, a per jogerős befejezéséig a kötelezett - anélkül, hogy a késedelem jogkövetkezményei alól ezzel mentesülne - a többi jogosult irányában megtagadhatja a teljesítést.

(5) A jogosultakat - ha jogviszonyukból más nem következik - a követelés egymás között egyenlő arányban illeti meg.

III. Cím

A kötelem teljesítése

VIII. Fejezet

Általános rendelkezések

6:34. § [A teljesítés általános szabálya]

A szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni.

6:35. § [A teljesítés ideje]

(1) A teljesítés ideje meghatározható határnap vagy határidő tűzésével. Határnap tűzése esetén a szolgáltatást ezen a napon kell teljesíteni. Határidő megjelölése esetén a szolgáltatás a meghatározott időtartamon belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját.

(2) Ha a szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő megállapítható, a szolgáltatást ebben az időpontban kell teljesíteni.

(3) Ha a teljesítés idejét az (1)-(2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, a kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni.

6:36. § [Idő előtti teljesítés]

(1) A jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni, ha az lényeges jogi érdekét nem sérti, és a kötelezett az ezzel járó többletköltséget viseli.

(2) A teljesítési idő előtti teljesítés elfogadása nem érinti a másik fél szolgáltatása teljesítésének esedékességét.

6:37. § [A teljesítés helye]

(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szolgáltatás teljesítésének helye a kötelezettnek a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye.

(2) Ha a kötelezettnek több telephelye van, a teljesítés helyének azt a telephelyet kell tekinteni, amely a kötelemmel a legszorosabb kapcsolatban áll.

(3) Ha a kötelem keletkezését követően a teljesítési hely megváltozik, és erről a kötelezett a jogosultat értesíti, a teljesítés helye az új telephely vagy székhely, természetes személy esetén az új lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely. A teljesítés helyének megváltozásából eredő többletköltséget a kötelezett előlegezi és viseli.

6:38. § [A teljesítés elismerése]

(1) A jogosult a kötelezett kérelmére köteles a teljesítés tényének írásbeli elismerésére vagy a kötelezvény visszaadására.

(2) Azt, aki felmutatja a jogosult írásba foglalt elismerő nyilatkozatát, a teljesítés elfogadására jogosított személynek kell tekinteni, kivéve, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy a teljesítés elfogadására nem jogosult.

6:39. § [A teljesítési költségek viselése]

A teljesítéssel járó költségek a kötelezettet terhelik.

6:40. § [Fajlagos szolgáltatás elosztása]

(1) Ha valaki fajta és mennyiség szerint meghatározott dolgokat ugyanannak a személynek különböző helyekre köteles küldeni, de az egész mennyiséget nem tudja szolgáltatni, a jogosult rendelkezése szerint köteles a rendelkezésre álló mennyiséget elosztani.

(2) Ha a jogosult felszólítás ellenére nem rendelkezik, a kötelezett az egyes helyekre járó mennyiséget arányosan köteles csökkenteni.

6:41. § [Elszámolás több tartozás esetén]

(1) Ha a kötelezettet a jogosulttal szemben több egynemű szolgáltatás terheli, és a felajánlott teljesítés nem fedezi valamennyi tartozását, a kötelezett a teljesítés időpontjában megjelölheti, hogy mely tartozására kívánja azt elszámolni.

(2) Ha a kötelezett a tartozások elszámolásának rendjéről nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel, a másik fél jogosult eldönteni, hogy az esedékes és nem vitás tartozások közül a teljesítést melyik tartozásra számolja el. A jogosult döntéséről a kötelezettet megfelelő határidőn belül értesíteni köteles.

(3) Ha egyik fél sem rendelkezett, vagy a jogosult döntéséről a kötelezettet nem értesítette, a teljesítést a régebben lejárt, azonos lejárat esetén a kevésbé biztosított, egyenlő mértékben biztosított követelések közül a kötelezettre terhesebb tartozásra kell elszámolni.

(4) Ha a teljesítés a (3) bekezdés alapján nem számolható el, azt valamennyi tartozásra arányosan kell elszámolni.

IX. Fejezet

A pénztartozás teljesítése

6:42. § [Fizetés]

(1) Pénztartozást pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházása, vagy a jogosult fizetési számlájára való befizetés vagy átutalás útján lehet teljesíteni.

(2) A pénztartozás készpénzfizetés esetén a pénz átvételének időpontjában, egyéb esetben abban az időpontban válik teljesítetté, amikor a pénzt a jogosult fizetési számláján a jogosult számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá kellett volna írnia.

(3) Ezeket a rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni minden egyéb, pénz átadására irányuló kötelezettség teljesítésére is.

6:43. § [Pénztartozás idő előtti teljesítése]

A jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni.

6:44. § [Pénztartozás teljesítésének helye]

(1) A pénztartozás teljesítésének helye készpénzfizetés esetén a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személy esetén a jogosult lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye. Ha a pénztartozást a kötelezett nem készpénzfizetéssel teljesíti, a pénztartozás teljesítésének helye a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti fizetési számláját vezető bank telephelye, ennek hiányában székhelye. Ha a kötelem keletkezésének időpontjában a jogosultnak több fizetési számlája van, a kötelezettet a teljesítési hely tekintetében választási jog illeti meg.

(2) Ha a jogosultnak több telephelye van, a teljesítés helyének azt a telephelyet kell tekinteni, amely a kötelemmel a legszorosabb kapcsolatban áll.

(3) Ha a készpénztartozás keletkezését követően a teljesítési hely megváltozik, és erről a jogosult a kötelezettet értesíti, a teljesítés helye az új telephely vagy székhely, természetes személy esetén az új lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely.

(4) A teljesítés helyének megváltozásából eredő többletköltséget a jogosult előlegezi és viseli.

6:45. § [Pénztartozás teljesítésének módja]

(1) A pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell megfizetni.

(2) A más pénznemben meghatározott pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank által a teljesítés idején meghatározott árfolyam - ha ilyen nincs, a pénzpiaci árfolyam - alapján kell átszámítani. Ha a pénztartozás külföldi pénznemben teljesítendő, és a teljesítés idején a tartozás a külföldi pénznemben nem teljesíthető, a pénztartozást az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell teljesíteni.

6:46. § [Elszámolás több tartozás esetén]

Ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt - ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel - elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni.

6:47. § [Kamat]

(1) Pénztartozás után - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - kamat jár.

(2) A kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal.

(3) Ha a pénztartozást idegen pénznemben kell teljesíteni, a kamat mértéke az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ha ilyen nincs, a pénzpiaci kamat.

(4) A kamat számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes kamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.

6:48. § [Késedelmi kamat]

(1) Pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal - ha a pénztartozást idegen pénznemben kell teljesíteni, az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal - megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt.

(2) Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától az (1) bekezdésben meghatározott kamaton felül a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat - ha a pénztartozást idegen pénznemben kell teljesíteni, az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat - egyharmadával megegyező késedelmi kamatot, de összesen legalább az (1) bekezdésben meghatározott kamatot köteles fizetni.

(3) A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.

(4) A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.

X. Fejezet

Beszámítás

6:49. § [Pénzkövetelések beszámítása]

(1) A kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja.

(2) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.

6:50. § [Pénzkövetelések beszámításának korlátai]

(1) Az elévült pénzkövetelést is be lehet számítani, ha a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékességé válásának időpontjában még nem következett be.

(2) Végrehajtható okirattal vagy egyezséggel megállapított, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani.

(3) Végrehajtás alól mentes pénzköveteléssel szemben olyan pénztartozást lehet beszámítani, amely a pénzköveteléssel azonos jogalapból ered.

6:51. § [A beszámítás kizártsága]

(1) Beszámításnak nincs helye

a) tartásdíj- és járadékköveteléssel szemben, a túlfizetés esetét kivéve; és

b) a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló pénzköveteléssel szemben.

(2) A bírósági eljárásban nem érvényesíthető pénzkövetelés beszámításának nincs helye.

6:52. § [A beszámítás szabályainak alkalmazása nem pénzkövetelés esetén]

A beszámítás szabályait megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló bármely más egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a tartozásába beszámítja.

XI. Fejezet

A teljesítés sajátos esetei

1. Bírósági és közjegyzői letét

6:53. § [Bírósági letét útján való teljesítés]

(1) A kötelezett a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján is teljesítheti, ha

a) a jogosult személye bizonytalan, és azt a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani;

b) a jogosult a teljesítés helyén nem található;

c) a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadja el; vagy

d) a jogosultak jogosulti együttesség esetén nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez teljesítsen.

(2) A letéteményes kötelezettségeire a letéti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:54. § [Visszakövetelés és elévülés]

(1) A kötelezett a letétet mindaddig visszakövetelheti, amíg a jogosult a letétbe helyezésről a bíróságtól értesítést nem kapott.

(2) A jogosult a letét kiadását a letétbe helyezésről szóló értesítés kézhezvételétől számított ötéves elévülési időn belül követelheti.

(3) Ha a jogosultnak a letét kiadására irányuló joga elévült, a kötelezett követelheti a letét visszaadását.

6:55. § [A letét kiadása]

(1) A bíróság a letétet a jogosultnak adhatja ki.

(2) Ha a letétbe helyezésre amiatt került sor, mert a jogosult személye bizonytalan, a letétet a jogosult személyét megállapító jogerős határozat alapján lehet kiadni.

(3) A bíróság a letétet jogosulti együttesség esetén a jogosultak közös kérelmére vagy a jogosult személyét megállapító jogerős ítélet alapján adhatja ki.

(4) A kötelezett a letétbe helyezés alkalmával kikötheti, hogy a letétet a jogosultnak az őt terhelő szolgáltatás teljesítésének igazolása ellenében adják ki.

6:56. § [Közjegyzői letét]

(1) A bírósági letét útján való teljesítés feltételeinek megvalósulása esetén a kötelezett kötelezettségét közjegyzőnél történő letétbe helyezés útján is teljesítheti.

(2) A közjegyzőnél történő letétre a bírósági letétre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

2. Harmadik személy részéről történő teljesítés

6:57. § [Harmadik személy részéről történő teljesítés]

(1) A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, a szolgáltatás nincs személyhez kötve és nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek lényeges jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a teljesítést elmulasztotta, vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud teljesíteni.

(2) Ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik, a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben.

(3) Ha a követelés teljesítésére tekintettel a harmadik személynek követelése keletkezik a kötelezettel szemben, a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a követelés kielégítésére zálogjog vagy biztosítékot nyújtó személy helytállása alapján kerül sor.

Második Rész

A szerződés általános szabályai

IV. Cím

A szerződés

A szerződési jog alapelvei

6:58. § [A szerződés]

A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.

6:59. § [Szerződési szabadság]

(1) A felek szabadon köthetnek szerződést, és szabadon választhatják meg a másik szerződő felet.

(2) A felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.

6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom]

(1) Ha jogszabály a szerződés valamely tartalmi elemét kötelezően meghatározza, a szerződés a jogszabály által előírt tartalommal jön létre.

(2) Ha jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja, és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől elállhat.

6:61. § [Visszterhesség vélelme]

A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

6:62. § [Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség]

(1) A felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél és fennállása során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről.

(2) A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.

(3) Ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.

(4) A szerződés létrejöttének elmaradásáért a feleket kártérítési kötelezettség nem terheli.

(5) Ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.

V. Cím

A szerződés megkötése és értelmezése

XII. Fejezet

A szerződés létrejötte

6:63. § [A szerződés létrejötte és tartalma]

(1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni.

(3) Ha a szerződés létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, vagy ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni.

(4) Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésben, amelyet jogszabály rendez.

(5) A szerződés tartalmává válik minden szokás, amelynek alkalmazásában a felek korábbi üzleti kapcsolatukban megegyeztek, és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak. A szerződés tartalmává válik továbbá minden, az adott üzletágban a hasonló jellegű szerződés alanyai által széles körben ismert és rendszeresen alkalmazott szokás, kivéve, ha annak alkalmazása a felek között - korábbi kapcsolatukra is figyelemmel - indokolatlan volna.

6:64. § [Ajánlati kötöttség]

(1) Aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozatot tesz, nyilatkozatához kötve marad. Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja.

(2) Az ajánlati kötöttség ideje az ajánlat hatályossá válásával veszi kezdetét.

6:65. § [Az ajánlati kötöttség megszűnése]

(1) Ha az ajánlattevő kötöttségének idejét nem határozza meg, az ajánlati kötöttség megszűnik

a) jelenlevők között tett ajánlat esetén, ha a másik fél az ajánlatot késedelem nélkül el nem fogadja;

b) távollevők között tett ajánlat esetén annak az időnek az elteltével, amelyen belül az ajánlattevő - az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat megtételének módjára tekintettel - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta;

c) a másik fél általi visszautasítással.

(2) Megszűnik az ajánlati kötöttség, ha az ajánlattevő ajánlatát a másik fél elfogadó jognyilatkozatának elküldését megelőzően a másik félhez intézett jognyilatkozatával visszavonja.

(3) Az írásbeli ajánlat érvényesen írásban vonható vissza.

(4) A hatályossá vált ajánlat nem vonható vissza, ha az ajánlat tartalmazza, hogy visszavonhatatlan vagy az ajánlat az elfogadásra határidőt állapít meg.

6:66. § [Az ajánlat elfogadása]

Az ajánlatot az azzal való egyetértést kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni.

6:67. § [Új ajánlat, módosított elfogadás]

(1) Az ajánlattól lényeges kérdésben eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni.

(2) Az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat elfogadásnak minősül akkor is, ha lényeges kérdésnek nem minősülő, azt nem érintő kiegészítő vagy eltérő feltételt tartalmaz. A kiegészítő vagy eltérő feltételek ebben az esetben a szerződés részévé válnak, kivéve, ha

a) az ajánlat az elfogadás lehetőségét kifejezetten az ajánlatban szereplő feltételekre korlátozta; vagy

b) az ajánlattevő késedelem nélkül tiltakozik a kiegészítő vagy eltérő feltételekkel szemben.

(3) Ha a szerződést nem írásban kötötték meg, és azt az egyik fél a szerződéskötést követően késedelem nélkül lényegesnek nem minősülő feltételekkel kiegészítve vagy módosítva írásba foglalja, és megküldi a másik félnek, e feltételek a szerződés tartalmává válnak, ha a másik fél azok ellen késedelem nélkül nem tiltakozik.

6:68. § [Késedelmes elfogadás]

(1) Késedelmesen megtett elfogadó jognyilatkozat esetén a szerződés nem jön létre.

(2) Az elfogadó jognyilatkozat késedelmes megtétele ellenére létrejön a szerződés, ha az ajánlattevő erről késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet.

(3) Az időben elküldött, de az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadó jognyilatkozat esetén létrejön a szerződés, ha a jognyilatkozatot olyan módon tették, hogy rendes körülmények szerinti továbbítás esetén kellő időben megérkezett volna az ajánlattevőhöz, kivéve, ha az ajánlattevő késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet arról, hogy jognyilatkozata késve érkezett, és ezért azt nem tekinti hatályosnak. A szerződés ebben az esetben akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat rendes körülmények szerinti továbbítás esetén megérkezett volna az ajánlattevőhöz.

6:69. § [A szerződés létrejöttének időpontja és helye]

(1) A szerződés akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat hatályossá válik.

(2) Ha az ajánlat megtételére és az elfogadásra ugyanazon a helyen kerül sor, a szerződéskötés helye a jognyilatkozatok megtételének helye. A szerződéskötés helye egyebekben az ajánlattevő székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye.

6:70. § [Írásbeli alakhoz kötött szerződés]

(1) Írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére ajánlatot és elfogadó nyilatkozatot érvényesen írásban lehet tenni.

(2) A szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha nem ugyanaz az okirat tartalmazza valamennyi fél jognyilatkozatát, hanem a szerződő felek külön okiratba foglalt jognyilatkozatai együttesen tartalmazzák a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítását.

(3) A szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha a több példányban kiállított okiratok közül mindegyik fél a másik félnek szánt példányt írja alá.

XIII. Fejezet

Szerződéskötési kötelezettség

6:71. § [Szerződéskötési kötelezettség jogszabály alapján]

(1) Ha jogszabály szerződéskötési kötelezettséget ír elő, és a felek a szerződést nem kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát megállapíthatja.

(2) A jogosult a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel. A kötelezettnek a felhívás hatályossá válásától számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie.

(3) Ha az ajánlattételi felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat vagy okiratokat, a kötelezett a felhívás hatályossá válásától számított tizenöt napon belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok pótlásától kezdődik.

(4) A szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy a szerződéstől való elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.

6:72. § [Elzárkózás szerződéskötéstől gazdasági erőfölénnyel visszaélve]

Azzal a féllel szemben, aki gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik szerződés létrehozásától vagy fenntartásától, a másik fél követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre.

6:73. § [Előszerződés]

(1) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek, és megállapítják e szerződés lényeges feltételeit, a bíróság e feltételek szerint a szerződést bármelyik fél kérelmére létrehozhatja.

(2) Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni. Az előszerződésre az annak alapján megkötendő szerződés szabályai megfelelően irányadóak.

(3) A szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy

a) az előszerződés megkötését követően előállott körülmény következtében az előszerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené;

b) a körülmények megváltozásának lehetősége az előszerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható;

c) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és

d) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.

XIV. Fejezet

Szerződéskötés versenyeztetési eljárás során

6:74. § [Felhívás ajánlattételre versenyeztetési eljárásban]

(1) Ha a fél olyan ajánlati felhívást tesz, amelyben több személytől kéri ajánlat benyújtását, azzal, hogy a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köti meg a szerződést, a felhívást tevő felet szerződéskötési kötelezettség terheli.

(2) A felhívást tevő fél a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel szemben a szerződés megkötését akkor tagadhatja meg, ha a felhívásban ezt a jogot kikötötte.

(3) A felhívást tevő fél a felhívásban megjelölt határidő lejártáig felhívását visszavonhatja.

6:75. § [Ajánlati kötöttség versenyeztetési eljárásban]

(1) Az ajánlati kötöttség a felhívásban megjelölt határidő lejártával kezdődik. Az ajánlattevő ajánlatát e határidő lejártáig módosíthatja vagy visszavonhatja.

(2) Az ajánlattevő a felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontot követő harminc napig marad kötve ajánlatához.

(3) Ha az ajánlattevő az ajánlattétel során biztosítékot adott, és ajánlatát az ajánlati kötöttség ideje alatt visszavonja, a letett biztosítékot elveszti; egyébként a biztosíték a versenyeztetés lezárása után visszajár.

6:76. § [Árra vonatkozó versenyeztetési eljárás]

(1) Ha a versenyeztetési eljárás kizárólag az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozik és az ajánlattevők egymás ajánlatát ismerve tesznek ajánlatot, a szerződés a nyertes kihirdetésével az elért áron létrejön.

(2) Az ajánlat hatálya megszűnik, ha más ajánlattevő kedvezőbb árat ajánl, vagy ha a versenyeztetési eljárás nyertes kihirdetése nélkül fejeződik be.

XV. Fejezet

Szerződéskötés általános szerződési feltételekkel

6:77. § [Általános szerződési feltétel]

(1) Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

(2) Az általános szerződési feltételt alkalmazó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.

6:78. § [Az általános szerződési feltétel szerződéses tartalommá válása]

(1) Az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötést megelőzően megismerje, és ha azt a másik fél elfogadta.

(2) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, kivéve, ha megfelel a felek között kialakult gyakorlatnak. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről is, amely eltér a felek között korábban alkalmazott feltételtől.

(3) A (2) bekezdésben leírt feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél a külön tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta.

6:79. § [Fogyasztóval szembeni többletkövetelés szerződéses tartalommá válása]

Az a feltétel, amely a vállalkozást a szerződés szerinti főkötelezettsége teljesítéséért járó ellenszolgáltatáson felül további pénzbeli követelésre jogosítja, akkor válik a szerződés részévé, ha azt a fogyasztó - külön tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta.

6:80. § [Szerződési feltételek ütközése]

Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé.

6:81. § [Általános szerződési feltételek ütközése]

(1) Ha az általános szerződési feltételekre utalással közölt ajánlatot a másik fél saját általános szerződési feltételeivel fogadja el, és az általános szerződési feltételek egymással nem ellentétesek, mindkét fél általános szerződési feltételei a szerződés részévé válnak.

(2) Ha az általános szerződési feltételek nem lényeges kérdésben eltérnek egymástól, a szerződés létrejön, és az egymással ellent nem mondó általános szerződési feltételek válnak a szerződés részévé.

(3) Ha az általános szerződési feltételek között a szerződés lényeges kérdésében van eltérés, a szerződés nem jön létre.

XVI. Fejezet

Az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályai

6:82. § [Tájékoztatás elektronikus úton történő szerződéskötés esetén]

(1) Elektronikus úton történő szerződéskötés esetén az elektronikus utat biztosító fél köteles a szerződéskötésre vonatkozó jognyilatkozatának megtételét megelőzően a másik felet tájékoztatni

a) a szerződéskötés technikai lépéseiről;

b) arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, az elektronikus utat biztosító fél rögzíti-e a szerződést, továbbá, hogy a szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e;

c) azokról az eszközökről, amelyek az adatok elektronikus rögzítése során felmerülő hibák azonosítását és kijavítását a szerződési jognyilatkozat megtételét megelőzően biztosítják;

d) a szerződés nyelvéről; és

e) ha ilyen létezik, arról a szolgáltatási tevékenységre vonatkozó magatartási kódexről és annak elektronikus hozzáférhetőségéről, amelyet az elektronikus utat biztosító fél magára nézve kötelezőnek ismer el.

(2) Az elektronikus utat biztosító fél köteles az általános szerződési feltételeit olyan módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi a másik fél számára, hogy tárolja és előhívja azokat.

6:83. § [Az adatbeviteli hibák javítása]

(1) Az elektronikus utat biztosító fél köteles megfelelő eszközökkel biztosítani, hogy a másik fél az adatok elektronikus rögzítése során felmerülő hibákat szerződési jognyilatkozatának megtételét megelőzően kijavíthassa. Ha az elektronikus utat biztosító fél e kötelezettségének nem tesz eleget, a másik fél szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja.

6:84. § [Elektronikus szerződési jognyilatkozat és annak visszaigazolása]

(1) Az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat akkor válik hatályossá, amikor az a másik fél számára hozzáférhetővé válik.

(2) Az elektronikus utat biztosító fél köteles a másik fél szerződési jognyilatkozatának megérkezését elektronikus úton késedelem nélkül visszaigazolni. A fél mentesül az ajánlati kötöttség alól és a szerződés teljesítésére nem kötelezhető, ha a visszaigazolás a másik félhez nem érkezik meg késedelem nélkül.

6:85. § [Az elektronikus szerződéskötési szabályok hatálya és kógenciája]

(1) E fejezet rendelkezéseit - az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat hatályossá válására vonatkozó rendelkezés kivételével - elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel kötött szerződés esetén nem kell alkalmazni.

(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződéskötés esetén az e fejezet rendelkezéseitől eltérő megállapodás semmis.

XVII. Fejezet

A szerződés értelmezése

6:86. § [A szerződés értelmezése]

(1) Az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni.

(2) Ha az általános szerződési feltétel tartalma vagy a szerződés más, egyedileg meg nem tárgyalt feltételének tartalma a jognyilatkozat értelmezésére vonatkozó rendelkezések és az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén ezt a szabályt kell alkalmazni a szerződés bármely feltételének értelmezésére.

(3) A (2) bekezdés nem alkalmazható a közérdekű kereset alapján indult eljárásban.

6:87. § [Teljességi záradék]

(1) Ha az írásbeli szerződés olyan kikötést tartalmaz, amely szerint az a felek közötti megállapodás valamennyi feltételét tartalmazza, az írásbeli szerződésbe nem foglalt korábbi megállapodások hatályukat vesztik.

(2) A felek korábbi jognyilatkozatai a szerződés értelmezésénél figyelembe vehetők.

VI. Cím

Az érvénytelenség

XVIII. Fejezet

Semmisség és megtámadhatóság

6:88. § [Semmisség]

(1) A semmis szerződés megkötésének időpontjától érvénytelen. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli.

(2) Ha a semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehető szándékával ellentétes.

(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségének megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik vagy akit erre törvény feljogosít.

(4) Közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében és uzsorás szerződés esetén az ügyész keresetet indíthat a szerződés semmisségének megállapítása és a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt.

6:89. § [Megtámadás]

(1) A megtámadható szerződés az eredményes megtámadás következtében megkötésének időpontjától érvénytelenné válik.

(2) Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik.

(3) A megtámadási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolható. A szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg, és a megtámadás eredménytelen volt.

(4) A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.

(5) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási ok ismeretében, a megtámadási határidő megnyílása után a szerződési akaratát megerősíti, vagy a megtámadás jogáról lemond.

1. A szerződési akarat hibája

6:90. § [Tévedés]

(1) Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést.

(2) Ha a felek a szerződéskötéskor lényeges kérdésben ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.

(3) Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a tévedését felismerhette vagy a tévedés kockázatát vállalta.

6:91. § [Megtévesztés és jogellenes fenyegetés]

(1) Akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, a megtévesztés hatására tett szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja.

(2) Akit a másik fél jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett.

6:92. § [Titkos fenntartás, színlelt szerződés]

(1) A fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényességét nem érinti.

(2) A színlelt szerződés semmis; ha az más szerződést leplez, a felek jogait és kötelezettségeit a leplezett szerződés alapján kell megítélni.

6:93. § [Akarathiba ingyenes szerződés esetén]

Ingyenes szerződés esetén tévedés, téves feltevés vagy harmadik személy részéről történő jogellenes fenyegetés vagy megtévesztés címén a szerződést akkor is meg lehet támadni, ha e körülményeket a másik fél nem ismerhette fel.

2. A szerződési jognyilatkozat hibája

6:94. § [A szerződés alaki hibájának orvoslása]

(1) Az alakiság megsértése miatt semmis szerződés a teljesítés elfogadásával a teljesített rész erejéig érvényessé válik. Ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a teljesítés a kötelező alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja.

(2) A szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött. Ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása abban az esetben is semmis, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

3. A célzott joghatás hibája

6:95. § [Tilos szerződés]

Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Más jogkövetkezmény mellett is semmis a szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön kimondja, vagy ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása.

6:96. § [Jóerkölcsbe ütköző szerződés]

Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.

6:97. § [Uzsorás szerződés]

Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis.

6:98. § [Feltűnő értékaránytalanság]

(1) Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta.

(2) A felek az (1) bekezdésben megállapított megtámadási jogot - fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés kivételével - a szerződésben kizárhatják.

6:99. § [Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége]

Semmis az a kikötés, amely - a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével - pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul.

6:100. § [Fogyasztói jogot csorbító feltétel]

Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e törvénynek a fogyasztó jogait megállapító rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér.

6:101. § [Fogyasztó joglemondó nyilatkozata]

Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról lemondó jognyilatkozata.

6:102. § [Tisztességtelen általános szerződési feltétel]

(1) Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg.

(2) Az általános szerződési feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, a kikötött szolgáltatás rendeltetését, továbbá az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

(3) A tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító vagy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési feltételekre, ha azok világosak és érthetőek.

(4) Nem minősül tisztességtelennek az általános szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

(5) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé vált tisztességtelen szerződési feltételt a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

6:103. § [Tisztességtelen szerződési feltétel fogyasztói szerződésben]

(1) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános szerződési feltételre vonatkozó rendelkezéseket - az e §-ban foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is. A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.

(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű.

(3) A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel semmis. A semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

6:104. § [Egyes tisztességtelen kikötések fogyasztói szerződésben]

(1) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a kikötés, amely

a) a szerződés bármely feltételének értelmezésére a vállalkozást egyoldalúan jogosítja;

b) kizárólagosan a vállalkozást jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e;

c) a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a vállalkozás nem teljesíti a szerződést;

d) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződéstől bármikor elálljon, vagy azt felmondja, ha a fogyasztó ugyanerre nem jogosult;

e) kizárja, hogy a fogyasztó a szerződés megszűnésekor visszakövetelje a már teljesített, ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatását, ide nem értve azt az esetet, amikor a szerződés megszűnésére szerződésszegés következtében kerül sor;

f) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó lehetőségét arra, hogy szerződéses kötelezettségeit beszámítással szüntesse meg;

g) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tartozását más személy a fogyasztó hozzájárulása nélkül átvállalja;

h) kizárja vagy korlátozza a vállalkozásnak az általa igénybe vett közreműködőért való felelősségét;

i) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségeit, különösen, ha - anélkül, hogy azt jogszabály előírná - kizárólag választottbírósági útra kényszeríti a fogyasztót, jogellenesen leszűkíti bizonyítási lehetőségeit vagy olyan bizonyítási terhet ró rá, amelyet az irányadó jogi rendelkezések szerint a másik félnek kell viselnie;

j) a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.

(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a kikötést, amely

a) a fogyasztó meghatározott magatartását szerződési nyilatkozata megtételének vagy elmulasztásának minősíti, ha a magatartás tanúsítására nyitva álló határidő indokolatlanul rövid;

b) a fogyasztó nyilatkozatának megtételére indokolatlan alaki követelményeket támaszt;

c) meghosszabbítja a határozott időre kötött szerződést, ha a fogyasztó másként nem nyilatkozik, feltéve, hogy a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő indokolatlanul rövid;

d) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani;

e) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás egyoldalúan, alapos ok nélkül a szerződésben meghatározott tulajdonságú szolgáltatástól eltérően teljesítsen;

f) a vállalkozás teljesítését olyan feltételtől teszi függővé, amelynek bekövetkezte kizárólag a vállalkozás akaratán múlik, kivéve, ha a fogyasztó jogosult a szerződéstől elállni, vagy azt felmondani;

g) a vállalkozásnak pénztartozás teljesítésére negyvenöt napnál hosszabb határidőt biztosít vagy egyébként nem megfelelően meghatározott határidőt ír elő szolgáltatása teljesítésére, valamint a fogyasztó szerződési nyilatkozatainak elfogadására;

h) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a vállalkozás szerződésszegése esetén;

i) kizárja, hogy a fogyasztónak visszajárjon a szerződés szerint általa kifizetett összeg, ha a fogyasztó nem teljesít, vagy nem szerződésszerűen teljesít, amennyiben hasonló kikötés a vállalkozást nem terheli;

j) a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem teljesít vagy nem szerződésszerűen teljesít.

6:105. § [Tisztességtelen általános szerződési feltétellel kapcsolatos közérdekű kereset]

(1) A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetet indíthat

a) az ügyész;

b) a miniszter, az autonóm államigazgatási szerv, a kormányhivatal, a központi hivatal vezetője;

c) a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője,

d) a gazdasági és szakmai kamara vagy érdekképviseleti szervezet; és

e) az általa védett fogyasztói érdekek körében a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület, és az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján a fogyasztói érdekek védelmére létrejött szervezet.

(2) Közérdekű kereset alapján a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg, és elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója a saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket. Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek.

(3) Közérdekű keresetben kérhető az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása is, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.

(4) A (3) bekezdés szerinti per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötés céljából meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja az általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlót az alkalmazásra ajánlástól.

(5) A (2) bekezdés közzétételre vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a bíróság szerződésben még nem alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelenségét állapítja meg. A közzétételről az érintett általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozójának, illetve alkalmazásra ajánlójának kell saját költségére gondoskodnia.

6:106. § [Vállalkozások közötti tisztességtelen szerződési feltétellel kapcsolatos közérdekű kereset]

(1) Vállalkozások közötti szerződés részévé váló, a késedelmi kamat mértékét, esedékességét vagy a követelés behajtásával kapcsolatos költségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító általános szerződési feltételt a vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet is megtámadhatja a bíróság előtt. A megtámadás alapossága esetén a bíróság a szerződési feltétel érvénytelenségét - a feltétel alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal - megállapítja. Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek.

(2) A vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet kérheti az (1) bekezdés szerinti olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, abban az esetben is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. A bíróság a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása esetén eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés szerinti eljárásban a bíróság az igény érvényesítőjének kérelmére elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket. (4) A vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet az (1)-(3) bekezdés megfelelő alkalmazásával kérheti az olyan általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását, amely vállalkozások közötti szerződésben kizárja a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget.

6:107. § [Lehetetlen szolgáltatás. Érthetetlen, ellentmondó kikötés]

(1) A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. A szolgáltatás nem lehetetlen azért, mert a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a szolgáltatás tárgyával.

(2) Az érthetetlen kikötés vagy az egymásnak ellentmondó kikötések semmisek.

XIX. Fejezet

Az érvénytelenség jogkövetkezményei

6:108. § [Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása]

(1) Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság a fél erre irányuló kérelme alapján - az elévülés és az elbirtoklás határai között - alkalmazza.

(2) A fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását is kérné.

(3) A bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit a fél kérelmétől eltérő módon is megállapíthatja; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.

6:109. § [A kárveszély átszállása]

Az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a másik félre száll át.

6:110. § [Bírósági érvényessé nyilvánítás visszamenő hatállyal]

(1) Az érvénytelen szerződést a bíróság a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja, ha

a) az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető; vagy

b) az érvénytelenség oka utóbb megszűnt.

(2) Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a szerződő felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni, és az érvényessé nyilvánítást követő szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés megkötésétől fogva érvényes lett volna.

6:111. § [A szerződés érvényessé válása a felek akaratából]

(1) A szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé válik, ha az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik.

(2) Az érvénytelen szerződés érvényessé válása esetén a szerződő felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni és az érvényessé válást követő szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés megkötésétől fogva érvényes lett volna.

(3) Ha a felek az érvénytelenségi okot utólag kiküszöbölik, és abban állapodnak meg, hogy a szerződés a jövőre nézve válik érvényessé, az addigi teljesítéseket az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával kell rendezni.

6:112. § [Eredeti állapot helyreállítása]

(1) Érvénytelen szerződés esetén bármelyik fél kérheti a nyújtott szolgáltatás természetbeni visszatérítését, ha maga is természetben visszatéríti a számára nyújtott szolgáltatást. A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet.

(2) Az eredeti állapot helyreállítása során gondoskodni kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról.

6:113. § [Az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítése]

(1) Ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, és a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti.

(2) A fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a neki teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a másik fél felelős. Ha a fél a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő maga a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, és bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a másik fél felelős.

(3) Uzsorás szerződés esetén a bíróság egészben vagy részben elengedheti a visszatérítést, ha az a sérelmet szenvedő felet részletfizetés engedélyezése esetén is súlyos helyzetbe hozná; a sérelmet okozó fél a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek megfelelő részt a sérelmet szenvedő félnek köteles visszatéríteni.

6:114. § [Részleges érvénytelenség]

Ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés akkor dől meg, ha feltehető, hogy a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.

6:115. § [Járulékos igények érvénytelen szerződés esetén]

(1) A felek az eredeti állapot helyreállításával nem orvosolt hasznok és kamatok kiegyenlítésére a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kötelesek. Az a fél, aki a maga szolgáltatását nem teljesítette, vagy ingyenesen jutott a szolgáltatáshoz, a hasznokat vagy a kamatokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a másik félnek megtéríteni.

(2) Az érvénytelen szerződés megkötésével a másik félnek okozott károkat a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kell megtéríteni. Ha a szerződés érvénytelenségét okozó fél magatartását kimenti, a másik félnek a szerződéskötésből eredő kárát köteles megtéríteni.

(3) Az érvénytelen szerződés fennálltában jóhiszeműen bízó harmadik személy a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti attól a szerződő féltől, akinek a magatartása az érvénytelenséget okozta. A kártérítési kötelezettség a szerződő feleket egyenlő arányban terheli, ha az érvénytelenséget együtt okozták.

(4) Az a szerződő fél, aki a jóhiszemű harmadik személlyel szemben felróhatóan járt el, teljes kártérítéssel tartozik, függetlenül attól, hogy kinek a magatartása okozta az érvénytelenséget.

VII. Cím

A szerződés hatálya

Hatálytalanság

6:116. § [Feltétel és időhatározás]

(1) Ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé, a szerződés hatálya a feltétel bekövetkeztével áll be.

(2) Ha a felek a szerződés hatályának megszűntét bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé, a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatályát veszti.

(3) A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték.

6:117. § [Függőben lévő feltétel]

(1) Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a másik fél jogát a feltétel bekövetkezése vagy meghiúsulása esetére csorbítja vagy meghiúsítja. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.

(2) A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő.

6:118. § [Beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződés]

(1) Ha a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá.

(2) A beleegyezésről vagy jóváhagyásról történő nyilatkozattételig, valamint a nyilatkozattételre megszabott határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a függőben lévő feltétel szabályai szerint kell megítélni.

(3) A szerződés nem válik hatályossá, ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a hatóság a jóváhagyást nem adja meg vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik.

6:119. § [A hatálytalan szerződés joghatása]

(1) Ha a szerződés hatálya nem állt be, vagy a szerződés hatályát vesztette - ide értve azt az esetet is, ha a szerződéshez a harmadik személy beleegyezése vagy a hatóság jóváhagyása hiányzik, vagy azt megtagadták - a szerződés teljesítése nem követelhető.

(2) A hatálytalan szerződés alapján történt teljesítésekre az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni.

6:120. § [Fedezetelvonó szerződés]

(1) Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

(2) Ha valaki a fedezetelvonó szerződést hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel köti, amelyben többségi befolyással rendelkezik, továbbá ha jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével vagy annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása

alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.

(3) A harmadik személy kérelmére a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles.

(4) Ha a szerző fél a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgyat rosszhiszeműen átruházta vagy attól rosszhiszeműen elesett, a harmadik személlyel szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig helytállni köteles.

(5) A fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozatot tevő személynél jelentkezik.

VIII. Cím

Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés

6:121. § [Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés]

(1) Bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni

a) a játékból vagy fogadásból eredő követelést, kivéve, ha a játékot vagy fogadást hatósági engedély alapján bonyolítják le;

b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelést;

c) azokat a követeléseket, amelyek bírósági úton való érvényesítését törvény kifejezetten kizárja;

d) az a)-c) pontokban meghatározott követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződésből vagy kikötésből eredő követelést.

(2) Azt a tényt, hogy a követelés az (1) bekezdésben felsorolt okból bírósági eljárásban nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni.

(3) A bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés önkéntes teljesítését nem lehet visszakövetelni.

IX. Cím

A szerződés teljesítése

XX. Fejezet

Általános rendelkezések

6:122. § [A kárveszély átszállása]

A teljesítéssel a kárveszély - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másik félre száll át.

6:123. § [A szolgáltatás minősége]

(1) A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, így

a) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés előtt a kötelezett tudomására hozta;

b) alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak;

c) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat,

figyelembe véve a kötelezettnek vagy - ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát - a szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését;

d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő vagy az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal; és

e) meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek.

(2) A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie a (2) bekezdés c) pontjában említett nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy

a) a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie;

b) a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették; vagy

c) a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.

(3) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a szolgáltatás előállítójának minősül a gyártó, a szolgáltatás importálója és forgalmazója, valamint az a személy is, aki a dolgon nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését feltünteti.

(4) A szolgáltatásnak a rendeltetés szerinti célra való alkalmassága szempontjából a minőségi előírásokat is figyelembe kell venni.

(5) Ha a felek a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg, a kötelezettnek a forgalomban szokásos jó minőségben kell teljesítenie.

6:124. § [Dokumentáció átadása]

A kötelezett köteles a jogosultnak átadni a szolgáltatásról szóló tájékoztató leírásokat és egyéb dokumentumokat.

6:125. § [Többletszolgáltatás]

Ha a kötelezett a szerződésben előírtnál nagyobb mennyiség szolgáltatását ajánlja fel, a többletszolgáltatást a jogosult visszautasíthatja. Ha a jogosult a többletszolgáltatást elfogadja, a többletteljesítéssel arányosan növelt ellenszolgáltatást köteles teljesíteni a szerződésben kikötött ellenérték teljesítésére vonatkozó szabályoknak megfelelő időben és módon.

6:126. § [Akadályközlési kötelezettség]

(1) A felek kötelesek egymást értesíteni, ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előre láthatóan akadályba ütközik, kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett.

(2) Az akadályközlési kötelezettség elmulasztásával okozott kárért a mulasztó fél a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint felelős.

6:127. § [A szolgáltatás megvizsgálásának kötelezettsége]

(1) A jogosult késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás minősége és mennyisége megfelelő-e.

(2) A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, vagy amelyekre jótállás vonatkozik.

(3) A szolgáltatás minőségének és mennyiségének megvizsgálásával járó költségek a jogosultat terhelik.

6:128. § [Egyidejű teljesítés]

A teljesítési idő beálltával bármelyik fél követelheti a másik fél esedékessé vált szolgáltatásának teljesítését, ha saját szolgáltatása egyidejű teljesítését felajánlja.

6:129. § [Közreműködő igénybevétele]

(1) A felek kötelezettségük teljesítéséhez vagy joguk gyakorlásához más személy közreműködését vehetik igénybe.

(2) Ha a kötelezett a szolgáltatás jellege, jogszabály rendelkezése vagy a felek megállapodása szerint személyesen köteles eljárni, más személy közreműködését akkor veheti igénybe, ha a jogosultnak károsodástól való megóvása érdekében szükséges.

6:130. § [Pénztartozás teljesítésének ideje]

(1) Ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni.

(2) A jogosult teljesítésétől számított harminc napon belül kell teljesíteni a pénztartozást, ha

a) a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvétele a jogosult teljesítését megelőzte;

b) nem állapítható meg egyértelműen a jogosult fizetési felszólítása vagy számlája kézhezvételének időpontja; vagy

c) a kötelezettnek fizetési felszólítás vagy számla bevárása nélkül teljesítenie kell fizetési kötelezettségét.

(3) Az e § rendelkezéseitől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltételt a jogosult megtámadhatja.

6:131. § [Pénztartozás idő előtti teljesítése fogyasztói szerződés esetén]

Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a pénztartozás idő előtti teljesítését kizáró és az olyan kikötés, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken kívüli terhet ró.

6:132. § [A kikötött kamat mérséklése]

A túlzott mértékű kamatot a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.

6:133. § [Költség]

Az ellenszolgáltatás magában foglalja a szerződés teljesítésével rendszerint együtt járó költségeket.

XXI. Fejezet

A teljesítés különös esetei

6:134. § [Teljesítés vagylagos szolgáltatás esetén]

(1) Ha a kötelezettség több szolgáltatás közül bármelyikkel teljesíthető, a választás joga a kötelezettet illeti.

(2) Ha a jogosultat illeti meg a választás joga, és a választással késedelembe esik, a választás joga a kötelezettre száll át.

6:135. § [Teljesítés osztható szolgáltatás esetén]

Osztható szolgáltatás esetén a jogosult részteljesítést is köteles elfogadni.

6:136. § [Harmadik személy javára szóló szerződés teljesítése]

(1) Ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, a harmadik személy akkor követelheti közvetlenül a szolgáltatás teljesítését, ha a) ezt a jogát a felek kifejezetten kikötötték; vagy

b) ez a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből egyértelműen következik.

(2) A harmadik személy a javára kikötött szolgáltatás teljesítését attól kezdve követelheti, hogy őt valamelyik fél értesíti arról, hogy a javára szóló szerződést kötöttek. Ha a harmadik személy a szolgáltatás teljesítésének követeléséről lemond, a szolgáltatást a javára szerződött fél követelheti.

(3) A kötelezett a szerződésből folyó kifogásait a harmadik személlyel szemben is érvényesítheti.

X. Cím

A szerződésszegés

XXII. Fejezet

A szerződésszegés általános szabályai

6:137. § [Szerződésszegés]

A szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása.

6:138. § [A teljesítés követeléséhez való jog]

Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének követelésére.

6:139. § [Visszatartási jog]

(1) Szerződésszegés esetén a jogosult a saját esedékes szolgáltatása arányos részének teljesítését a kötelezett teljesítéséig vagy megfelelő biztosíték nyújtásáig visszatarthatja.

(2) A teljesítés visszatartására jogosult fél elállhat a szerződéstől, ha megfelelő határidőt szabott, és ez alatt a másik fél a szerződésszegést nem szüntette meg, vagy a teljesítésre megfelelő biztosítékot nem nyújtott.

(3) Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a teljesítés visszatartására jogosult, egyebekben a megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók.

6:140. § [Elállás, felmondás]

(1) Ha a szerződésszegés következtében a jogosultnak a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől, vagy ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, azonnali hatállyal felmondhatja azt, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.

(2) A kötelezett nem követelheti az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését, ha a jogosult bizonyítja, hogy a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a kötelezett felelős. Ha a jogosult a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, és bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a kötelezett felelős.

6:141. § [Fedezeti szerződés]

A jogosult - elállása vagy azonnali hatályú felmondása esetén - a szerződéssel elérni kívánt cél megvalósítására alkalmas szerződést köthet, és - a kártérítés szabályai szerint - követelheti a kötelezettől a szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött ellenértékek közötti különbség, továbbá a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségek megtérítését.

6:142. § [Felelősség szerződésszegéssel okozott károkért]

Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

6:143. § [A kártérítés mértéke]

(1) Kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt.

(2) A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.

(3) Szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni.

6:144. § [A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak kiegészítő alkalmazása]

(1) A károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségére, továbbá a közös károkozók felelősségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni.

(2) A kár fogalmára és a kártérítés módjára - az e fejezetben nem szabályozott kérdésekben - a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés méltányosságból való mérséklésének nincs helye.

6:145. § [Párhuzamos kártérítési igények kizárása]

A jogosult kártérítési igényét a kötelezettel szemben akkor is a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti, ha a kár a kötelezett szerződésen kívül okozott károkért való felelősségét is megalapozza.

6:146. § [Felelősség a teljesítés során okozott károkért]

A jogosult a vagyonában a szerződés teljesítése során a kötelezett által okozott kár megtérítését a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti.

6:147. § [Kártérítési felelősség ingyenes szerződéseknél]

(1) Aki szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárért akkor felel, ha a jogosult bizonyítja, hogy a kötelezett a kárt szándékos szerződésszegéssel okozta, vagy elmulasztotta a tájékoztatást a szolgáltatás olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a jogosult nem ismert.

(2) Aki szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, köteles a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.

6:148. § [A közreműködőért való felelősség]

(1) Aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához más személy közreműködését veszi igénybe, az igénybevett személy magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el.

(2) Ha a kötelezettnek más személy igénybevételére nem volt joga, felelős mindazokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be.

(3) A kötelezett a közreműködővel szemben - annak szerződésszegése miatt -mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a jogosulttal szemben helytállni tartozik.

6:149. § [Részleges szerződésszegés]

Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén a szerződésszegés jogkövetkezményei erre a részre következnek be, kivéve, ha a jogkövetkezmények részleges alkalmazása a jogosult lényeges jogi érdekét sértené.

6:150. § [Közbenső szerződésszegés]

(1) A fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse.

(2) Az egyik felet terhelő intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása kizárja a másik fél olyan kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása megakadályozza.

6:151. § [Előzetes szerződésszegés]

(1) Ha a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a kötelezett a szolgáltatását az esedékességkor nem tudja teljesíteni, és a teljesítés emiatt a jogosultnak már nem áll érdekében, a jogosult gyakorolhatja a késedelemből eredő jogokat.

(2) Ha a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a teljesítés hibás lesz, a jogosult a hiba kijavítására vagy kicserélésre tűzött határidő eredménytelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat.

6:152. § [A szerződésszegés jogkövetkezményeinek korlátozása és kizárása]

A szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis.

XXIII. Fejezet

Késedelem

1. A kötelezett késedelme

6:153. § [A kötelezett késedelme]

A kötelezett késedelembe esik, ha a szolgáltatást annak esedékességekor nem teljesíti.

6:154. § [A kötelezett késedelmének jogkövetkezményei]

(1) Ha a kötelezett késedelembe esik, a jogosult követelheti a teljesítést, vagy ha a késedelem következtében a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől.

(2) A jogosult elállásához nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha

a) a szerződést a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna teljesíteni; vagy

b) a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzött, és a póthatáridő eredménytelenül telt el.

(3) A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késelemből eredő, pénztartozás esetén a késedelmi kamatot meghaladó kárát, kivéve, ha a késedelmét kimenti.

6:155. § [Fizetési késedelem vállalkozások közötti szerződésben]

(1) Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat - ha a pénztartozást idegen pénznemben kell teljesíteni, az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat - nyolc százalékponttal növelt értéke. A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.

(2) Ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett késedelembe esik, köteles a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelvet átültető jogszabályban meghatározott összeget a jogosult számára megfizetni. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól. Az e rendelkezésektől eltérő kikötés semmis.

(3) Vállalkozások közötti szerződés esetén az e §-tól a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltételt a jogosult megtámadhatja.

(4) Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamatot kizáró szerződési feltétel semmis, kivéve, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére köteles.

2. A jogosult átvételi késedelme

6:156. § [Átvételi késedelem]

(1) A jogosult késedelembe esik, ha a felajánlott teljesítést nem fogadja el.

(2) A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.

(3) Átvételi késedelem esetén a kötelezett a dolog őrzésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint köteles, a kárveszély pedig a jogosultra száll át.

(4) Ha a felek a szolgáltatást fajta és mennyiség szerint határozták meg, a (3) bekezdés rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a felek a teljesítésre szánt dolgokat megjelölték vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették.

XXIV. Fejezet

Hibás teljesítés

1. A hibás teljesítés általános szabályai

6:157. § [Hibás teljesítés]

(1) A kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Nem teljesít hibásan a kötelezett, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett.

(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e fejezetnek a kellékszavatosságra és a jogszavatosságra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el.

6:158. § [Hibás teljesítési vélelem]

Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

2. Kellékszavatosság

6:159. § [Kellékszavatossági jogok]

(1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett a hibás teljesítésért kellékszavatossággal tartozik.

(2) Kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása szerint

a) kijavítást vagy kicserélést igényelhet, kivéve, ha a választott kellékszavatossági jog teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek - másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva - aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a kellékszavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott érdeksérelmet; vagy

b) az ellenszolgáltatás arányos leszállítását igényelheti, a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja, vagy a szerződéstől elállhat, ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének a (4) bekezdés szerinti feltételekkel nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.

(3) Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

(4) A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve kell elvégezni.

6:160. § [Áttérés más kellékszavatossági jogra]

A jogosult a választott kellékszavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott költséget köteles a kötelezettnek megfizetni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.

6:161. § [Eltérés a jogosult által megjelölt kellékszavatossági jogtól]

A bíróság a jogosult kérelméhez nincs kötve, de nem kötelezhet olyan kellékszavatossági jog teljesítésére, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.

6:162. § [A hiba közlése]

(1) A jogosult a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a kötelezettel közölni.

(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni.

(3) A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.

6:163. § [A kellékszavatossági igény elévülése]

(1) A jogosult kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évül el.

(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a fogyasztó kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított két év alatt évül el. Ha a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak; egy évnél rövidebb elévülési határidő ebben az esetben sem köthető ki érvényesen.

(3) Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, a kellékszavatossági igény a teljesítés időpontjától számított öt év alatt évül el.

(4) Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem tudja használni.

(5) A dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett részére a kellékszavatossági igény elévülése újból kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kijavítás következményeként új hiba keletkezik.

6:164. § [A szavatossági jogok érvényesítése kifogásként]

A jogosult kellékszavatossági jogait az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként akkor is érvényesítheti, ha a kellékszavatossági igény elévült.

6:165. § [Az érvényesített szavatossági igény terjedelme]

(1) A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt hibát előidézte.

(2) Ha a jogosult a szavatossági igényét a dolognak - a megjelölt hiba szempontjából - elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.

6:166. § [Költségviselés]

(1) A szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik.

(2) Ha a dolog meghibásodásában a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása is közrehatott, a szavatossági kötelezettség teljesítésével felmerült költségeket közrehatása arányában a jogosult köteles viselni, ha a dolog karbantartására vonatkozó ismeretekkel rendelkezett, vagy ha a kötelezett e tekintetben tájékoztatási kötelezettségének eleget tett.

6:167. § [A kötelezett gazdagodási igénye]

(1) Ha a dolog kicserélésére az elévülés nyugvása miatt a kellékszavatossági határidő jelentős részének eltelte után kerül sor, és ez a jogosult számára számottevő értéknövekedést eredményez, a kötelezett a gazdagodás megtérítésére tarthat igényt. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben e rendelkezést nem lehet alkalmazni.

(2) Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.

3. Termékszavatosság

6:168. § [Termékszavatossági igény]

(1) Vállalkozás által fogyasztónak eladott ingó dolog (ezen alcím alkalmazásában: termék) hibája esetén a fogyasztó követelheti a gyártótól, hogy a termék hibáját javítsa ki, vagy - ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges - a terméket cserélje ki. A termék akkor hibás, ha nem felel meg a terméknek a gyártó által történt forgalomba hozatalakor hatályos minőségi követelményeknek, vagy nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal.

(2) Ezen alcím alkalmazásában gyártónak minősül a termék előállítója és forgalmazója.

(3) A gyártó mentesül a termékszavatossági kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a terméket nem üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körében gyártotta vagy forgalmazta;

b) a termék forgalomba hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető; vagy

c) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.

(4) Csere esetén a kicserélt termékre, kijavítás esetén a termék kijavítással érintett

részére vonatkozó kellékszavatossági kötelezettség a gyártót terheli.

6:169. § [Közlési és igényérvényesítési határidők]

(1) A fogyasztó a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a gyártóval közölni. A hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A közlés késedelméből eredő kárért a fogyasztó felelős.

(2) A gyártót a termékszavatosság az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított két évig terheli. E határidő eltelte jogvesztéssel jár.

6:170. § [Termékszavatosság tulajdonosváltozás esetén]

A termékszavatossági jogokat a termék tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos érvényesítheti a gyártóval szemben.

4. Jótállás

6:171. § [Jótállás]

(1) Aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Mentesül a jótállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.

(2) A jótállás a jogosultnak jogszabályból eredő jogait nem érinti.

6:172. § [Jótállási jogosultság tulajdonosváltozás esetén]

A jótállásból eredő jogokat a dolog tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos érvényesítheti a jótállást vállaló kötelezettel szemben.

6:173. § [A jótállási igény érvényesítése]

(1) A jótállási igény a jótállási határidőben érvényesíthető. Ha a jótállásra kötelezett kötelezettségének a jogosult felhívására - megfelelő határidőben - nem tesz eleget, a jótállási igény a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapon belül akkor is érvényesíthető bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

(2) A jótállási igény érvényesítésére egyebekben a kellékszavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

5. Kártérítési igény

6:174. § [Kártérítés kellékhibás teljesítés esetén]

(1) A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a hibás teljesítésből eredő kárát, kivéve, ha a hibás teljesítést kimenti.

(2) A hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károk megtérítését a jogosult akkor követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye, vagy ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. E kártérítési igény a kellékszavatossági jogok érvényesítésére meghatározott határidőn belül évül el. A jogosult kártérítési igényét az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként akkor is érvényesítheti, ha a kártérítési igény elévült.

6. Jogszavatosság

6:175. § [Jogszavatosság a jogszerzés akadálya miatt]

(1) Ha tulajdonjog, jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetén a tulajdonjog, más jog vagy követelés megszerzését harmadik személy joga akadályozza, a jogosult köteles a kötelezettet megfelelő határidő tűzésével felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot. A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet.

(2) Ha a kötelezett jóhiszemű volt, a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megtéríteni.

6:176. § [Jogszavatosság a jogszerzés korlátozott volta miatt]

(1) Ha tulajdonjog, más jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetén a tulajdonjog, más jog gyakorlását vagy a követelés megszerzését harmadik személy joga korlátozza vagy értékét csökkenti, a jogosult megfelelő határidő tűzésével tehermentesítést követelhet.

(2) A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult a tehermentesítést a kötelezett költségére elvégezheti.

(3) Ha a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, a jogosult a szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében az ellenérték megfelelő csökkentését követelheti. Ezek a jogok a jogosultat akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a jogosult nem kívánja a dolog tehermentesítését.

(4) Ha a kötelezett jóhiszemű volt, a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megtéríteni.

(5) Nem illetik meg ezek a jogok a jogosultat, ha a szerződés megkötésekor tudta vagy tudnia kellett, hogy korlátozástól mentes tulajdonjogot, jogot vagy követelést nem szerezhet, kivéve, ha a kötelezett a tulajdonjog, más jog vagy követelés korlátozásmentességéért kifejezetten szavatosságot vállalt.

7. A hibás teljesítés különös szabályai

6:177. § [Hibás teljesítés eredmény létrehozására irányuló szerződéseknél]

(1) Ha a kötelezett valamely dolog vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására vállal kötelezettséget, a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell, azzal, hogy

a) a kicserélésen a munkával elérhető eredmény részben vagy egészben való újbóli teljesítését kell érteni; és

b) a kijavítás vagy a szolgáltatás részben vagy egészben való újbóli teljesítése - a jogosult szerződésszerű teljesítéshez fűződő érdekei figyelembevételével - a munkával elérhető eredmény létrehozásának az eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is megvalósulhat; az ebből eredő többletköltségek a kötelezettet terhelik.

(2) A kötelezett mentesül a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól, ha a hiba a jogosult által adott

a) anyag alkalmatlanságára vagy hibájára;

b) adat hiányosságára vagy hibájára; vagy

c) utasítás célszerűtlenségére vagy szakszerűtlenségére

vezethető vissza, és e körülményekre a kötelezett a jogosultat figyelmeztette.

6:178. § [Hibás teljesítés használatra vagy hasznosításra irányuló szerződéseknél]

(1) Ha a jogosult más dolgának vagy más vagyoni joga által védett oltalmi tárgynak időleges használatára, felhasználására vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a szerződés teljes tartama alatt a kellékszavatosság szabályainak megfelelő alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy a dolog vagy az oltalom tárgya a szerződésszerű használatra, felhasználásra vagy hasznosításra alkalmas.

(2) Ha a jogosult más dolgának vagy más vagyoni joga által védett oltalmi tárgynak időleges használatára, felhasználására vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a szerződés teljes tartama alatt a jogszavatosság szabályainak megfelelő alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy a dolognak vagy az oltalom tárgyának szerződésszerű használatát, felhasználását vagy hasznosítását harmadik személy joga nem akadályozza és nem korlátozza.

XXV. Fejezet

A szerződésszegés egyéb esetei

1. A teljesítés lehetetlenné válása

6:179. § [A teljesítés lehetetlenné válása]

(1) A szerződés nem érvénytelen azért, mert a szolgáltatás teljesítése a szerződés megkötésekor lehetetlen, vagy a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a szolgáltatás tárgyával.

(2) Ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik.

(3) A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél késedelem nélkül köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárt a mulasztó fél köteles megtéríteni.

6:180. § [Felelősség a lehetetlenné válásért]

(1) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnésének időpontját megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg kell téríteni. Ha a már teljesített pénzbeni szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeni szolgáltatás visszajár.

(2) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti.

(3) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a felek a lehetetlenné válásból eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik egymástól.

6:181. § [Vagylagos szolgáltatás lehetetlenné válása]

(1) Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik.

(2) Ha a szolgáltatás lehetetlenné válásáért a választásra nem jogosult fél a felelős, a másik fél választása szerint a lehetséges szolgáltatást kell teljesíteni vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit kell alkalmazni.

6:182. § [A lehetetlenné vált dologszolgáltatás maradványa]

Ha a lehetetlenné vált dologszolgáltatás esetén a dolog maradványa vagy a dolog egy része a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett mástól a dolog helyébe lépő értéket kapott vagy igényelhet, a jogosult ennek átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.

2. A teljesítés megtagadása

6:183. § [A teljesítés megtagadása]

Ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a másik fél választása szerint a késedelem vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit kell alkalmazni.

3. Jognyilatkozat tételének elmulasztása

6:184. § [Jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlása]

Ha a fél a szerződés alapján jognyilatkozat tételére köteles, és ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja.

XI. Cím

A szerződés megerősítése és módosítása

XXVI. Fejezet

A szerződés megerősítése

1. A foglaló

6:185. § [Foglaló]

(1) A másik félnek fizetett pénzt akkor lehet foglalónak tekinteni, ha annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor, és ez a rendeltetés a szerződésből egyértelműen kitűnik.

(2) Ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken. Ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.

(3) A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.

(4) A foglaló elvesztése vagy kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít. A kötbér és a kártérítés összege a foglaló összegével csökken.

(5) A túlzott mértékű foglaló összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.

2. A kötbér

6:186. § [Kötbér]

(1) A kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha szerződésszegését kimenti.

(2) Kötbér érvényesen írásban köthető ki.

(3) A jogosult kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára származott-e.

(4) A pénztartozás késedelmes teljesítése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.

6:187. § [Kötbér és egyéb szerződésszegési igények]

(1) A teljesítés elmaradása esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. A késedelem esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítési kötelezettség alól.

(2) A jogosult a hibás teljesítés miatti kötbér mellett nem érvényesíthet szavatossági igényt.

(3) A jogosult a kötbér mellett érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát.

(4) A jogosult a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését akkor is követelheti, ha kötbérigényét nem érvényesítette.

6:188. § [A kötbér mérséklése]

A túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.

6:189. § [Kötbérigény kamata]

Kötbér után kamat kikötése semmis. Az esedékessé vált kötbér után a kötelezett késedelmi kamatot köteles fizetni.

3. A jogvesztés kikötése

6:190. § [Jogvesztés kikötése]

(1) A felek érvényesen írásban köthetik ki, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot, amely őt a szerződés alapján egyébként megilletné.

(2) Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a joghátrányt mérsékelheti.

XXVII. Fejezet

A szerződés módosítása

6:191. § [A szerződés felek általi módosítása]

(1) A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét.

(2) A szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad. A kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a zálogkötelezett és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat terhesebbé.

(3) A szerződés módosítására a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(4) A szerződés tartalmát valamelyik fél egyoldalúan akkor módosíthatja, ha ezt a szerződésben kikötötték, vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja.

6:192. § [Bírósági szerződésmódosítás]

(1) Bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és

a) a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható;

b) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és

c) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.

(2) A bíróság a szerződést az általa meghatározott időponttól, legkorábban a szerződésmódosításra irányuló igény bíróság előtti érvényesítésének időpontjától kezdődően úgy módosíthatja, hogy a körülmények megváltozása miatt egyik fél lényeges jogi érdeke se sérüljön.

XII. Cím

Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás

XXVIII. Fejezet

Engedményezés

6:193. § [Engedményezés]

(1) A jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át.

(2) A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép.

(3) Az engedményezéssel az engedményezőre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.

6:194. § [Az engedményezhető követelések]

(1) A követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad.

(2) Az engedményezett követelést a kötelezett, a jogcím az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb olyan módon kell meghatározni, amely az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor az engedményezett követelést azonosíthatóvá teszi.

(3) Semmis a jogosult személyéhez kötött követelések engedményezése.

6:195. § [Engedményezést kizáró kikötés]

(1) Harmadik személlyel szemben hatálytalan a követelés engedményezését kizáró kikötés.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti az engedményező felelősségét az engedményezést kizáró kikötés megszegéséért. Semmis a szerződés azon kikötése, amely e szerződésszegés esetére felmondási jogot biztosít vagy kötbérfizetési kötelezettséget ír elő.

6:196. § [Tájékoztatás és az okiratok kiállítása és átadása]

(1) Az engedményező köteles az engedményest a követelés érvényesítéséhez szükséges tájékoztatással ellátni, és köteles a birtokában lévő, a követelés fennállását bizonyító okiratokat az engedményesnek átadni.

(2) Az engedményező köteles az engedményes választásának megfelelően a kötelezettet az engedményezésről az engedményezés tényét és az engedményezett követelést megjelölve írásban értesíteni vagy az engedményes személyét is meghatározó engedményezési okiratot az engedményesnek átadni.

6:197. § [Értesítés az engedményezésről]

(1) A kötelezett értesítését követően az engedményessel szemben hatálytalan a kötelezett és az engedményező szerződésének módosítása. A kötelezett az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek.

(2) Az engedményezésről szóló értesítés az (1) bekezdés szerinti joghatást akkor váltja ki, ha az engedményezőtől származik, vagy az engedményes az engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon igazolja az engedményezés megtörténtét.

6:198. § [Teljesítési utasítás]

(1) A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap olyan teljesítési utasítást, amely az engedményes személyét, valamint az engedményes telephelyét, ennek hiányában székhelyét, természetes személy esetén lakóhelyét, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyét vagy számlaszámát meghatározza. Ezt követően a kötelezett a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet.

(2) A teljesítési utasítás akkor váltja ki az (1) bekezdés szerinti joghatást, ha az utasítás az engedményezőtől származik, vagy az engedményes engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a követelést rá engedményezték. Ha az értesítés megjelölte az engedményest, de nem tartalmazta a teljesítési utasítást, teljesítési utasítást kizárólag az engedményes adhat.

(3) Ha a kötelezett az engedményezésről szóló értesítést követően, teljesítési utasítás hiányában az engedményező részére teljesít, az engedményező köteles a szolgáltatás teljesítéseként birtokába került vagyontárgyakat a sajátjától elkülönítve kezelni, és az engedményes részére késedelem nélkül kiadni. Az engedményező hitelezői az ilyen vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt.

6:199. § [Többszöri és utólagos engedményezés]

(1) Ha az engedményező azonos követelést többször engedményez, a kötelezett akkor szabadul, ha az elsőként kapott teljesítési utasításnak megfelelően teljesít.

(2) Ha az engedményes a követelést továbbengedményezi, a kötelezett akkor szabadul, ha az utolsó teljesítési utasításnak megfelelően teljesít.

6:200. § [A kötelezett költségeinek megtérítése]

A kötelezett engedményezéssel okozott költségeinek a megtérítésére az engedményező és az engedményes egyetemlegesen kötelesek.

6:201. § [Követelés átszállása jogszabály, bírósági vagy hatósági rendelkezés alapján]

Ha a követelés jogszabály, bírósági vagy hatósági határozat folytán száll át másra, az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben az engedményező helytállási kötelezettsége akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő.

XXIX. Fejezet

Jogátruházás

6:202. § [Jogátruházás]

(1) A jogosult jogát másra átruházhatja, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik.

(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik a jog átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a jogátruházás szükséges. A jogátruházás az átruházó és az új jogosult szerződése, amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép.

(3) A jogok átruházására az engedményezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(4) Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog átruházásához az engedményezésen felül a jogosult személyében bekövetkezett változásnak a nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

(5) Jogok átruházása esetén a kötelezett értesítésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók.

XXX. Fejezet

Tartozásátvállalás

6:203. § [Tartozásátvállalás]

(1) Ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (e fejezet alkalmazásában: átvállaló) abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti.

(2) Az átvállalót mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették.

(3) A tartozásátvállalással a követelés biztosítékai megszűnnek. Fennmarad a biztosíték, ha annak kötelezettje a tartozásátvállaláshoz hozzájárul.

6:204. § [Jogosulti jognyilatkozat előzetes megtétele]

(1) A jogosult a tartozásátvállaláshoz szükséges jognyilatkozatát előzetesen is megteheti. Ebben az esetben a tartozásátvállalás a jogosult értesítésével válik hatályossá.

(2) A jogosult jognyilatkozata megtételekor fenntarthatja a jogot annak visszavonására.

6:205. § [Teljesítésátvállalás]

Ha harmadik személy megállapodik a kötelezettel a kötelezett tartozásának átvállalásáról, a harmadik személy köteles lesz a kötelezett tartozását teljesíteni vagy a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az lejáratkor teljesíthessen. A jogosult nem követelheti a tartozást a harmadik személytől.

6:206. § [Tartozáselvállalás]

Ha a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, egyetemleges kötelezettség jön létre. Tartozáselvállalás esetén az egyetemleges kötelezettet mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozás

elvállalója nem jogosult beszámítani a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló egyéb követelését.

6:207. § [Tartozás átszállása jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]

Ha a tartozás jogszabály, bíróság vagy hatóság határozata folytán száll át másra, a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

XXXI. Fejezet

Szerződésátruházás

6:208. § [A szerződésátruházás joghatásai]

(1) A szerződésből kilépő, a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél megállapodhatnak a szerződésből kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződésbe belépő félre történő átruházásáról.

(2) A szerződésbe belépő felet megilletik mindazon jogok, és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a szerződésből kilépő felet a szerződésben maradó féllel szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A szerződésbe belépő fél nem jogosult beszámítani a szerződésből kilépő félnek a szerződésben maradó féllel szemben fennálló egyéb követelését. A szerződésben maradó fél nem jogosult beszámítani a szerződésből kilépő féllel szemben fennálló egyéb követelését.

(3) A szerződésátruházással a szerződést biztosító mellékötelezettségek megszűnnek. A zálogkötelezett hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön létre.

6:209. § [Előzetes hozzájárulás a szerződésátruházáshoz]

(1) Ha a szerződésben maradó fél a szerződésátruházáshoz szükséges jognyilatkozatát előzetesen megteszi, a szerződésátruházás a szerződésben maradó fél értesítésével válik hatályossá.

(2) A szerződésben maradó fél a jognyilatkozat megtételekor fenntarthatja a jogot annak visszavonására.

6:210. § [Az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazása]

A szerződésátruházásra egyebekben a követelések és a jogok tekintetében az engedményezés, a kötelezettségek tekintetében a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:211. § [Szerződésátruházás jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]

Ha valakinek egy szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály, bíróság vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, a szerződésátruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

XIII. Cím

A szerződés megszüntetése megállapodással és egyoldalú nyilatkozattal

6:212. § [Megszüntetés a felek megállapodásával]

(1) A felek közös megegyezéssel a szerződést a jövőre nézve megszüntethetik, vagy a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbonthatják.

(2) A szerződés megszüntetése esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni.

(3) A szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ha az eredeti állapot természetben nem állítható helyre, a szerződés felbontásának nincs helye.

6:213. § [Megszüntetés egyoldalú jognyilatkozattal]

(1) Aki jogszabálynál vagy a szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést. A szerződés felmondása esetén a szerződés megszüntetésének, elállás esetén a szerződés felbontásának a szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy elállásra a fél akkor jogosult, ha az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja.

(2) Ha a felek az elállás jogát meghatározott pénzösszeg (bánatpénz) fizetése ellenében kikötötték, a túlzott mértékű bánatpénz összegét a bíróság a kötelezett kérelmére mérsékelheti.

(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja. A felmondási jog kizárása semmis.

6:214. § [Bíróság általi megszüntetés]

E rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni a szerződés bíróság által történő megszüntetésére.

Harmadik Rész

Egyes szerződések

XIV. Cím

A tulajdonátruházó szerződések

XXXII. Fejezet

Az adásvételi szerződés általános szabályai

6:215. § [Adásvételi szerződés]

(1) Adásvételi szerződés alapján az eladó dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles.

(2) Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is. Ha a szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni.

(3) A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad.

6:216. § [Tulajdonjog-fenntartás]

(1) Az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntarthatja.

(2) A tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni.

(3) Az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjogfenntartás tényének és a vevő személyének a feltüntetésével az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni.

(4) Az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjogfenntartás tényének és a vevő személyének a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, vagy ha az ingó dolog tulajdonjogát közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a megfelelő lajstromba bejegyeztetni. Nyilvántartásba vétel hiányában

a) a vevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát; és

b) a vevő által az ingó dolgon harmadik személy javára alapított zálogjog a vevő rendelkezési joga hiányában is létrejön.

6:217. § [Hasznok szedése és veszélyviselés ingatlan adásvétele esetén]

Ha az eladó az adásvétel tárgyát képező ingatlan birtokát a vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt a vevőre átruházza, a vevő a birtokátruházás napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.

6:218. § [Költségek]

(1) Az eladó viseli a birtokátruházással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket.

(2) A dolog átvételének és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik.

6:219. § [Kárveszély átszállása fogyasztói adásvétel esetén]

Ha az eladó vállalkozás és a vevő fogyasztó, és az eladó vállalja a dolog vevőhöz történő eljuttatását, a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor a vevő vagy az általa kijelölt harmadik személy birtokba veszi a dolgot. A kárveszély a fuvarozónak történő átadáskor átszáll a vevőre, ha a fuvarozót a vevő bízta meg, feltéve, hogy a fuvarozót nem az eladó ajánlotta.

6:220. § [Az eladó késedelmének jogkövetkezményei fogyasztói adásvétel esetén]

(1) Ha az eladó vállalkozás és a vevő fogyasztó, a felek eltérő megállapodásának hiányában, az eladó a szerződés megkötését követően késedelem nélkül, de legkésőbb harminc napon belül köteles a vevő rendelkezésére bocsátani a dolgot.

(2) Az eladó késedelme esetén a vevő jogosult póthatáridőt tűzni. Ha az eladó a póthatáridőn belül nem teljesít, a vevő jogosult a szerződéstől elállni.

(3) A vevő póthatáridő tűzése nélkül, azonnali hatállyal jogosult a szerződéstől elállni, ha

a) az eladó a szerződés teljesítését megtagadta; vagy

b) a szerződést a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna teljesíteni.

XXXIII. Fejezet

Az adásvétel különös nemei

6:221. § [Elővásárlási jog]

(1) Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel elővásárlási jogot alapít, és a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt megelőzve jogosult a dolog megvételére.

(2) Ha a tulajdonos egymást követően több személynek enged ugyanarra a dologra elővásárlási jogot, a jogosultak az elővásárlási jogok keletkezésének sorrendjében gyakorolhatják elővásárlási jogukat.

6:222. § [A vételi ajánlat közlése az elővásárlásra jogosulttal]

(1) Ha a tulajdonos harmadik személytől olyan vételi ajánlatot kap, amelyet el kíván fogadni, az ajánlat elfogadása előtt köteles az ajánlatot teljes terjedelemben közölni az elővásárlásra jogosulttal. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülmény miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.

(2) Az ajánlat közlése a tulajdonos által tett eladási ajánlatnak minősül. Az ajánlati kötöttségre a távollevők között tett ajánlatra vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a tulajdonos ajánlati kötöttségének idejét a szerződés általános szabályai szerintinél rövidebb időtartamban nem határozhatja meg.

(3) Ha a jogosult az ajánlati kötöttség ideje alatt nem tesz elfogadó nyilatkozatot, a tulajdonos a dolgot az ajánlatot tevő harmadik személy ajánlatának megfelelően vagy annál az eladó számára kedvezőbb feltételek mellett eladhatja.

(4) Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlatot elfogadja, a szerződés közöttük jön létre.

(5) Ha ugyanazon dologra nézve több személyt azonos rangsorban illet meg elővásárlási jog, és közülük többen tesznek elfogadó nyilatkozatot, a tulajdonos késedelem nélkül köteles erről a jogosultakat tájékoztatni, akik a tájékoztatás hatályossá válásától számított nyolc napon belül elfogadó nyilatkozatukat visszavonhatják. E határidő leteltekor az adásvételi szerződés a hatályos elfogadó nyilatkozatot tett jogosultakkal jön létre. Az elfogadó nyilatkozatot tett jogosultak egymás közötti érdekeltségük arányában szereznek közös tulajdont. Ha az elfogadó nyilatkozatot tett jogosultak érdekeltségének aránya nem állapítható meg, a jogosultak egyenlő arányban szereznek tulajdoni hányadot a dolgon.

6:223. § [Az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalansága]

(1) Ha a tulajdonos az elővásárlási jogból eredő kötelezettségeinek megszegésével köt szerződést, az így megkötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben hatálytalan.

(2) A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított hat hónapon belül érvényesítheti azzal a feltétellel, hogy az igényérvényesítéssel egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tesz, és igazolja teljesítőképességét. A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötéstől számított három év elteltével nem érvényesítheti.

6:224. § [Visszavásárlási jog]

(1) Ha az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felek megállapodnak abban, hogy a vevő visszavásárlási jogot enged a megvett dologra, az eladó a vevőhöz intézett nyilatkozatával a dolgot megveheti.

(2) A visszavásárlási árat a felek a visszavásárlási jog létesítéséről szóló megállapodásukban határozzák meg. Ennek elmulasztása esetén a jogosult a visszavásárlás jogát a dolognak a visszavásárlási jog gyakorlásakor képviselt forgalmi értékével azonos vételáron gyakorolhatja.

6:225. § [Vételi és eladási jog]

(1) Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel vételi jogot alapít, a jogosult a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja.

(2) Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel eladási jogot szerez, a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal eladhatja az eladási jog kötelezettjének.

6:226. § [Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog közös szabályai]

(1) Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog alapítására vonatkozó szerződést írásba kell foglalni.

(2) Ha az ingatlanra szerződéssel létesített elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jogot az ingatlan-nyilvántartásba, továbbá a közhiteles nyilvántartásban nyilvántartott ingóságra szerződéssel létesített elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jogot a közhiteles nyilvántartásba bejegyzik, az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ilyen dolgon valamely jogot szerez.

(3) Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jogra is alkalmazni kell. A jogszabályon alapuló elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog a szerződéses elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jogot megelőzi.

(4) A visszavásárlási, a vételi és az eladási jog kötelezettje köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog gyakorlását meghiúsítaná vagy korlátozná.

(5) Megszűnik a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog, ha a dolog a kötelezettnek fel nem róható okból megsemmisül.

6:227. § [Részletvétel]

(1) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, de a dolog birtokát a vételár teljes kiegyenlítése előtt a vevőre átruházzák, az eladó - választása szerint - az elállás vagy a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát gyakorolhatja akkor, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Ezzel a jogával az eladó a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetén akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett.

(2) Ha az eladó a szerződéstől elállt, a vevő köteles a szerződés alapján birtokában volt dolog után használati díjat fizetni, és megtéríteni azt a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést meghaladja.

6:228. § [Megtekintésre vétel]

(1) Ha a vevő az adásvételi szerződést a szerződés tárgyát képező dolog megtekintése nélkül köti meg, de a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a dolog megtekintése után nyilatkozhat a szerződés hatályba lépéséről, akkor az eladó köteles lehetővé tenni a dolog megtekintését. Ebben az esetben a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő a nyilatkozatát nem köteles indokolni.

(2) Ha az eladó lehetővé tette a dolog megtekintését, megfelelő határidőt tűzhet a vevő nyilatkozatának megtételére. Ha a vevő a szerződésben kikötött vagy az eladó által a nyilatkozattételre kitűzött határidőt elmulasztja, a szerződés nem lép hatályba.

(3) Az eladó nem teljesít hibásan, ha bizonyítja, hogy a vevő a hibát megtekintéskor felismerte vagy fel kellett volna ismernie.

6:229. § [Próbára vétel]

(1) Ha a felek az adásvételi szerződésben kikötik, hogy az adásvétel tárgyát képező dolog kipróbálása alapján a vevő meghatározott időn belül nyilatkozhat a szerződés hatályáról, a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő e nyilatkozatát nem köteles indokolni.

(2) Ha a vevő a dolog kipróbálására általában szükséges vagy az eladó által megszabott megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik, a szerződés hatályban marad.

(3) Az eladó nem teljesít hibásan, ha bizonyítja, hogy a vevő a hibát a kipróbálás ideje alatt felismerte vagy fel kellett volna ismernie.

6:230. § [Minta szerinti vétel]

(1) Ha a felek a szerződés tárgyát képező dolog valamely tulajdonságát mintára hivatkozással határozzák meg, az eladó köteles a minta hivatkozott tulajdonságának megfelelő dolgot szolgáltatni.

(2) Az eladó a dolog fel nem ismerhető hibájáért akkor is szavatol, ha e hiba a mintában is megvolt.

(3) Ha a vevő a mintát nem mutatja fel, őt terheli annak bizonyítása, hogy a minta milyen tulajdonságokkal rendelkezett.

XXXIV. Fejezet

Az adásvételi szerződés altípusai

6:231. § [Fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele]

(1) Ha az eladó fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására vállal kötelezettséget, és a felek rögzítik annak a mennyiségi eltérésnek a mértékét, amennyivel az eladó a szerződésben kikötött mennyiségnél többet vagy kevesebbet szolgáltathat, a vevő a ténylegesen szolgáltatott mennyiségnek megfelelő vételárat köteles megfizetni.

(2) Ha az eladó a mennyiségi eltérés által lehetővé tett legkisebb mennyiségnél kisebb mennyiséget szolgáltat, a szerződésszegése következményeit a szerződésben kikötött mennyiség figyelembe vételével kell alkalmazni.

(3) Ha az eladó fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására vállal kötelezettséget, a vevő az eladó teljesítésének felajánlásáig indokolás nélkül elállhat a szerződéstől; ha az eladó a szerződést részletekben köteles teljesíteni, és a szolgáltatás egy részének teljesítését már felajánlotta, akkor a vevő a teljesítésre még fel nem ajánlott szolgáltatásokra vonatkozóan a szerződést felmondhatja. Az elállási vagy felmondási jog gyakorlásával az eladónak okozott kárért a vevő kártalanítási kötelezettséggel tartozik.

6:232. § [Saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés]

(1) Ha az eladó az adásvételi szerződésben maga termelte mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal kötelezettséget, jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződést az eladó jogosult a kikötött teljesítési idő előtt is teljesíteni, feltéve, hogy a vevőt a teljesítés megkezdéséről az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíti.

6:233. § [A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés]

Ha az eladó az adásvételi szerződésben maga termelte mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal kötelezettséget, és a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, továbbá ehhez kapcsolódó tájékoztatás ad az eladónak, akkor az eladó köteles ezt a szolgáltatást a tájékoztatásnak megfelelően igénybe venni. Az eladó a vevő teljesítést elősegítő szolgáltatásainak szerződés szerinti ellenértékét akkor is köteles megfizetni, és a vevő által folyósított termelési előlegnek a vételárral nem fedezett részét akkor is köteles visszafizetni, ha erre a termelés eredménye nem biztosít fedezetet.

XXXV. Fejezet

A csereszerződés

6:234. § [Csereszerződés]

Ha a felek dolgok tulajdonjogának, más jogoknak vagy követeléseknek kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében.

XXXVI. Fejezet

Az ajándékozási szerződés

6:235. § [Ajándékozási szerződés]

(1) Ajándékozási szerződés alapján az ajándékozó dolog tulajdonjogának ingyenes átruházására, a megajándékozott a dolog átvételére köteles.

(2) Ha az ajándékozási szerződés tárgya ingatlan, az ajándékozó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is. Ha a szerződés tárgya ingatlan, az ajándékozási szerződést írásba kell foglalni.

(3) A dolog ajándékozására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni jog vagy követelés ingyenes átruházására történő kötelezettségvállalás esetén.

6:236. § [A teljesítés megtagadása]

A szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után saját körülményeiben vagy a megajándékozotthoz fűződő viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle nem várható el.

6:237. § [Ajándék visszakövetelése]

(1) A meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti, ha arra a szerződéskötés után bekövetkezett változások miatt létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. A megajándékozott nem köteles az ajándék visszaadására, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.

(2) Ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket.

(3) Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

(4) Visszakövetelésnek nincs helye, ha az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetése időpontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta; megbocsátásnak, illetve a visszakövetelésről való lemondásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb idő nélkül nem követeli vissza.

(5) A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.

XV. Cím

A vállalkozási típusú szerződések

XXXVII. Fejezet

Vállalkozási szerződés

1. A vállalkozási szerződés általános szabályai

6:238. § [Vállalkozási szerződés]

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (a továbbiakban: mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles.

6:239. § [A tevékenység megszervezése]

(1) A tevékenység végzésének feltételeit a vállalkozó úgy köteles megszervezni, hogy biztosítsa a tevékenység biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezését.

(2) Ha a mű előállításához valamilyen anyag szükséges, azt a vállalkozó köteles beszerezni.

6:240. § [A megrendelő utasítási joga]

(1) A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a tevékenység megszervezésére, és nem teheti a teljesítést terhesebbé.

(2) Ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a vállalkozó a szerződéstől elállhat vagy a feladatot a megrendelő utasításai szerint, a megrendelő kockázatára elláthatja. A vállalkozó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

6:241. § [A tevékenység végzésének helye]

(1) Ha a tevékenységet a megrendelő által kijelölt munkaterületen kell végezni, a megrendelő köteles azt a tevékenység végzésére alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani.

(2) A vállalkozó a tevékenység megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkaterület a tevékenység végzésére nem alkalmas. Ha a megrendelő a munkaterületet a vállalkozó felszólítása ellenére nem biztosítja, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet.

(3) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a tevékenység végzésére kijelölt helyet a vállalkozó teszi a tevékenység végzésére alkalmassá, annak költségeit a megrendelő viseli.

6:242. § [A megrendelő ellenőrzési joga]

(1) A megrendelő a tevékenységet és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor ellenőrizheti.

(2) A vállalkozó nem mentesül a szerződésszegés jogkövetkezményei alól amiatt, hogy a megrendelő a vállalkozó tevékenységét nem vagy nem megfelelően ellenőrizte.

6:243. § [A munkavégzés összehangolása]

Ha ugyanazon a munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően több vállalkozó tevékenykedik, a munkák gazdaságos és összehangolt elvégzésének feltételeit a megrendelő köteles megteremteni.

6:244. § [Többletmunka. Pótmunka]

(1) A vállalkozó köteles elvégezni a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munkát és az olyan munkát is, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg (többletmunka).

(2) A vállalkozó köteles elvégezni az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munkát is, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé (pótmunka).

6:245. § [A vállalkozói díj]

(1) Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, a vállalkozó az átalánydíjon felül a pótmunka ellenértékét igényelheti, a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem jogosult. A megrendelő köteles azonban megtéríteni a vállalkozónak a többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható.

(2) Tételes elszámolás szerint meghatározott vállalkozói díj esetén a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult.

(3) A vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes.

6:246. § [Törvényes zálogjog]

A vállalkozót a vállalkozói díj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek.

6:247. § [A szolgáltatás átadás-átvétele]

(1) A vállalkozó a művet átadás-átvételi eljárás keretében köteles átadni, amelynek során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos azon vizsgálatokat, amelyek a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek.

(2) Határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt teljesítési határidőn belül megkezdődik.

(3) Nem tagadható meg az átvétel a mű olyan hibája miatt, amely, illetve amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot.

(4) Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a tényleges birtokbavétel alapján állnak be.

(5) Ha a szerződés teljesítéséhez a vállalkozó dolog tulajdonjogának átruházására köteles, a dolog a mű átadásával és az ellenérték megfizetésével kerül a megrendelő tulajdonába.

6:248. § [A szerződés lehetetlenülése]

(1) Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és

a) a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt;

b) a lehetetlenné válás oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna;

c) a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg.

(2) Lehetetlenülés esetén a megrendelő követelheti, hogy a vállalkozó a megkezdett, de be nem fejezett művet neki adja át; ebben az esetben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:249. § [Elállás, felmondás]

(1) A megrendelő a szerződéstől a szerződés teljesítésének megkezdése előtt bármikor elállhat, ezt követően a teljesítésig a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.

(2) A megrendelő elállása vagy felmondása esetén köteles a vállalkozónak a díj arányos részét megfizetni és a szerződés megszüntetésével okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a kártalanítás a vállalkozói díjat nem haladhatja meg.

6:250. § [Ingyenes vállalkozási szerződés]

(1) E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan vállalkozási szerződésre, amely alapján a megrendelő ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.

(2) Ha a vállalkozó a szolgáltatás nyújtását ingyenesen vállalja, a megrendelő köteles a vállalkozó költségeit megtéríteni.

2. A tervezési szerződés

6:251. § [A tervezési szerződés]

(1) Tervezési szerződés alapján a vállalkozó tervező munka elvégzésére és a tervdokumentáció átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.

(2) A tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére.

(3) A terv hibája miatt mindaddig érvényesíthetőek a jogok, amíg a terv alapján kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése miatt jogok gyakorolhatók.

(4) A tervező jogszavatossággal tartozik azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv felhasználását akadályozza vagy korlátozza.

3. A kivitelezési szerződés

6:252. § [A kivitelezési szerződés]

(1) Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka elvégzésére és az előállított mű átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.

(2) A munka elvégzéséhez szükséges tervdokumentáció elkészítése és a hatósági engedélyek beszerzése a megrendelő kötelezettsége.

(3) A kivitelező köteles a megrendelő által átadott tervdokumentációt a szerződés megkötése előtt megvizsgálni és a megrendelőt a terv felismerhető hibáira, hiányosságaira figyelmeztetni. Ha a terv valamely hibája vagy hiányossága a kivitelezés folyamatában válik felismerhetővé, a kivitelező késedelem nélkül köteles erről a megrendelőt tájékoztatni.

4. A kutatási szerződés

6:253. § [Kutatási szerződés]

(1) Kutatási szerződés alapján a kutató kutatómunkával elérhető eredmény megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.

(2) A kutató közreműködőt a megrendelő hozzájárulása esetén vehet igénybe. Nincs szükség hozzájárulásra, ha a közreműködő igénybevétele a kutatás jellegével együtt jár.

(3) Ha az eredmény szerzői jogi védelemben részesül vagy iparjogvédelmi oltalomban részesíthető, a kutató a védelemből eredő vagyoni jogokat köteles a megrendelőre átruházni. Ha a vagyoni jog átruházását jogszabály kizárja, a kutató a megengedett legszélesebb terjedelmű felhasználási jog engedélyezésére köteles.

(4) Kutatási szerződésben a jogszavatosság kizárása vagy korlátozása semmis.

(5) A szerződéssel összefüggő üzleti titok jogosultja a megrendelő. A kutatómunka alapján elkészített szellemi alkotás nyilvánosságra hozatalához a megrendelő előzetes hozzájárulása szükséges.

(6) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a díj a kutatás eredménytelen befejezése esetén is jár, a kutatás végzésére és a kutató díjigényére a megbízás szabályait kell alkalmazni.

5. Az utazási szerződés

6:254. § [Utazási szerződés]

(1) Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazás és az út egyes állomásain való tartózkodás megszervezésére, továbbá kapcsolódó szolgáltatások nyújtására, a megrendelő a szolgáltatások átvételére és díj fizetésére köteles.

(2) A szerződést írásba kell foglalni; semmis a szerződés olyan kikötése, amelyet nem foglaltak írásba.

(3) A megrendelő az utazás megkezdése előtt az utazási szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit átruházhatja olyan harmadik személyre, aki az utazási szerződésben foglalt feltételeknek megfelel.

(4) A jogok és kötelezettségek átruházását megelőzően keletkezett kötelezettségekért és az átruházásból eredő többletköltségek megfizetéséért a megrendelő és a harmadik személy egyetemlegesen állnak helyt.

(5) Semmis a szerződés olyan kikötése, amely ezen § rendelkezéseitől a megrendelő hátrányára eltér.

6. A mezőgazdasági vállalkozási szerződés

6:255. § [Mezőgazdasági vállalkozási szerződés]

(1) Mezőgazdasági vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó a megrendelő tulajdonában álló állat nevelésére, vagy terménynek a megrendelő tulajdonában álló területen való megtermelésére, a megrendelő díj fizetésére köteles.

(2) A vállalkozó a szerződésnek az állat vagy a termény betegsége miatti lehetetlenné válásáért nem felelős, ha a megbetegedést az ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő. Ebben az esetben a vállalkozót arányos díj illeti meg.

(3) A megrendelő által elszámolásra vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését a termelő nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy azok a termelés eredményéből nem fedezhetők.

7. A közszolgáltatási szerződés

6:256. § [Közszolgáltatási szerződés]

(1) Közszolgáltatási szerződés alapján a szolgáltató általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására, a felhasználó díj fizetésére köteles.

(2) A szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli.

(3) A felhasználó a díjat havonta, utólag köteles megfizetni.

XXXVIII. Fejezet

A fuvarozási szerződés

6:257. § [Fuvarozási szerződés]

Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó a küldemény rendeltetési helyére történő továbbítására és a címzettnek történő kiszolgáltatására, a feladó díj fizetésére köteles.

6:258. § [A fuvarlevél]

(1) A fuvarozó a feladó utasítása esetén köteles

a) fuvarlevelet kiállítani és abból egy példányt a feladónak átadni; vagy

b) a küldemény átvételéről elismervényt adni.

(2) A fuvarozó által kiállított fuvarlevél az ellenkező bizonyításáig bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét, a küldemény átvételét, valamint - a fuvarozó által a fuvarlevélbe tett fenntartás hiányában - azt, hogy a küldemény és csomagolása az átvételkor külsőleg jó állapotban volt, és hogy a küldemények száma a fuvarlevélben közölttel megegyezik, ha a fuvarlevelet a feladó és a fuvarozó is aláírta, és a fuvarlevél tartalmazza

a) a küldemény átvételének helyét és időpontját;

b) a feladó, a címzett és a fuvarozó nevét és címét;

c) a kiszolgáltatás helyét;

d) a küldemény megnevezését, csomagolási módját, veszélyességének az adott fuvarozási ág szerinti megjelölését, darabszámát, jelét, számát, tömegét vagy más módon kifejezett mennyiségét.

(3) A fuvarozó által tett fenntartásnak minősül az is, ha a fuvarozó az ok megjelölésével azt jegyzi fel a fuvarlevélre, hogy a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott adatok ellenőrzése önhibáján kívül nem volt lehetséges.

6:259. § [Csomagolás; okmányok]

(1) A feladó köteles

a) a küldeményt úgy csomagolni, hogy a csomagolás a küldeményt megóvja, és az mások személyét és vagyonát ne veszélyeztesse;

b) a küldemény fuvarozás során történő kezeléséhez szükséges információkat a csomagoláson, ennek hiányában a küldeményen feltüntetni; és

c) a fuvarozónak a küldemény továbbításához és kezeléséhez szükséges okiratokat átadni.

(2) Ha nyilvánvaló, hogy a csomagolás vagy a küldemény kezeléséhez szükséges információ nem megfelelő, vagy a feladó a küldemény továbbításához és kezeléséhez szükséges okiratokat nem adja át, a fuvarozó a küldemény átvételét megtagadhatja. Ha a feladó a hiányosságot késedelem nélkül nem pótolja, a fuvarozó elállhat a szerződéstől.

(3) Ha a csomagolás vagy a küldemény kezeléséhez szükséges információ hiányossága a küldemény átvételét követően válik nyilvánvalóvá, a fuvarozó köteles erről a körülményről a feladót késedelem nélkül tájékoztatni. A feladó továbbításra adott kifejezett utasítása hiányában a fuvarozó a küldemény továbbítására nem köteles. Ha a feladó a küldemény továbbítására ad utasítást, a fuvarozó megfelelő biztosítékot kérhet arra az esetre, ha a csomagolás vagy a küldemény kezeléséhez szükséges információ hiányosságából fakadóan kára keletkezik, vagy más személlyel szembeni felelőssége merülhet fel. Ha a feladó nem ad utasítást vagy megfelelő biztosítékot, a fuvarozó a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.

(4) A fuvarozó köteles az átadott okiratokat a feladó utasításai szerint felhasználni. Ha a fuvarozó az okiratok utasításoktól eltérő felhasználásával a feladónak kárt okoz, kártérítési felelősségének mértéke nem haladhatja meg a küldemény elveszése esetén fizetendő összeget.

6:260. § [Veszélyes áru fuvarozása]

Ha a küldemény veszélyes áru, a feladó köteles közölni a fuvarozóval az áru veszélyességének az adott fuvarozási ág szerinti megjelölését és a veszély elkerüléséhez szükséges információkat. Ennek hiányában a fuvarozó az áru átvételét megtagadhatja.

6:261. § [A fuvareszköz kiállítása és a küldemény berakása]

(1) A fuvarozó köteles a fuvareszközt a szerződésben meghatározott időben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani, és a fuvarozást késedelem nélkül megkezdeni.

(2) A küldemény berakására a feladó köteles. Ha a küldeményt a címzett nem rakja ki, a fuvarozó a kirakást a feladó költségére elvégezheti.

(3) A berakás és a kirakás körében a fuvarozót a küldemény elhelyezése tekintetében utasítási jog illeti meg.

6:262. § [A feladó elállási joga a fuvarozás megkezdése előtt]

A feladó a szerződéstől a fuvarozás megkezdése előtt állhat el.

6:263. § [Fuvarozási akadály]

Ha a fuvarozás akadályba ütközik, a fuvarozó köteles késedelem nélkül értesíteni a feladót és szükség esetén utasítást kérni.

6:264. § [Rendelkezési jog]

(1) A feladót a küldemény kiszolgáltatásáig vagy amíg a címzett a küldeménnyel nem rendelkezett, megilleti a küldeménnyel való rendelkezési jog.

(2) A fuvarozó a feladó fuvarozás megkezdését követően tett rendelkezésének teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti, ha az a fuvarozás teljesítését terhesebbé tenné. Ha a feladó nem ad megfelelő biztosítékot, a fuvarozó a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint, a feladó és a címzett érdekeit is figyelembe véve köteles eljárni. A fuvarozó ennek keretében a küldemény értékesítésére is jogosult.

(3) Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a küldemény értékesítése a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint történik, ha az értékesítésre

a) tőzsdén, az értékesítés időpontjában érvényes áron; vagy

b) a küldemény kereskedelmi forgalma során általában alkalmazott, az adott piacon szokásos módon kerül sor.

(4) Ha a fuvarozó a küldeményt értékesíti vagy felhasználja, köteles erről a feladót értesíteni.

(5) A (2)-(4) bekezdést megfelelően alkalmazni kell, ha a fuvarozó a fuvarozás megkezdését követően a fuvarozás teljesítéséhez utasítást kér, és a feladó megfelelő időn belül nem ad utasítást, vagy a fuvarozó az utasítás teljesítését megfelelő biztosíték adásához köti, és a feladó ennek nem tesz eleget.

6:265. § [Értesítés a küldemény megérkezéséről]

(1) A fuvarozó a küldemény megérkezéséről a címzettet késedelem nélkül köteles értesíteni. Az értesítés megérkezését követően a küldeménnyel a címzett jogosult rendelkezni.

(2) A címzettnek az (1) bekezdés szerinti értesítés megérkezését megelőzően tett utasítását a fuvarozó annyiban veheti figyelembe, amennyiben az nem ellentétes a feladó utasításaival. A fuvarozó a címzett által adott utasítás teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti, ha annak teljesítése a fuvarozó kötelezettségét terhesebbé tenné. A fuvarozó megtagadhatja a címzett utasításának teljesítését, ha a címzett nem ad megfelelő biztosítékot.

6:266. § [Fuvardíj]

(1) Ha a díjat a fuvarlevélbe bejegyzett adat alapján kell megállapítani, az ellenkező bizonyításáig a fuvarlevélbe bejegyzett adatot pontosnak és megfelelőnek kell tekinteni akkor is, ha a fuvarozó a fuvarlevélen olyan fenntartással élt, hogy az adatok ellenőrzésére nem volt módja.

(2) A küldemény teljes vagy részleges elveszése és megsemmisülése esetén a fuvarozó fuvardíjra vagy annak arányos részére nem tarthat igényt.

6:267. § [Törvényes zálogjog]

A fuvarozót a fuvardíj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek vagy amelyekkel okmányok útján rendelkezik. A zálogjog a fuvarozónak a feladóval szemben fennálló, más fuvarozási szerződésből származó lejárt és nem vitatott követelését is biztosítja.

6:268. § [A fuvarozó kártérítési felelőssége]

(1) A fuvarozó mentesül a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásáig terjedő idő alatt a küldemény teljes vagy részleges elveszéséből, megsemmisüléséből vagy megsérüléséből keletkezett károkért való felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a kár bekövetkezte a küldemény természetes tulajdonságára, a nem a fuvarozó által végzett csomagolásra, a csomagolás hiányára, a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányosságára vezethető vissza; vagy

b) a kár annak következtében állt elő, hogy a feladó vagy a címzett felróhatóan járt el.

(2) A küldemény elveszettnek minősül, ha azt a fuvarozó a fuvarozási határidő lejártától számított harmincadik napon belül nem szolgáltatja ki. Ha a küldemény a kártérítés megfizetése után megkerül, a fuvarozó köteles a feladót a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül értesíteni, és a feladó jogosult a küldeménnyel rendelkezni.

(3) Ha a feladó külföldi, a fuvarozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet magasabb, mint a feladó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összeg.

(4) Ha a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja, az egyes fuvarozási módok tekintetében tevékenységére az adott fuvarozási ág szabályait kell alkalmazni. Ha nem állapítható meg, hogy a kár melyik fuvarozási mód során következett be, a fuvarozó felelősségére e fejezet rendelkezései irányadóak.

6:269. § [A feladó felelőssége]

A feladó a fuvarozóval szemben felelős azért a kárért, amely a nem megfelelő vagy hiányzó csomagolásból, a küldeménnyel kapcsolatos adatok, információk és okmányok hiányából, hiányosságából vagy pontatlanságából származott.

6:270. § [Az igények bejelentése és elévülése]

A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények - a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk kivételével - egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény címzettnek történő kiszolgáltatásának időpontja vagy az az időpont, amikor a küldeményt a címzettnek ki kellett volna szolgáltatni. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja.

6:271. § [A vállalkozás szabályainak alkalmazása]

E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a fuvarozási szerződésre a vállalkozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

XVI. Cím

A megbízási típusú szerződések

XXXIX. Fejezet

A megbízási szerződés

6:272. § [Megbízási szerződés]

Megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles.

6:273. § [Utasítás]

(1) A megbízott köteles a megbízó utasításait követni.

(2) A megbízott a megbízó utasításától akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót késedelem nélkül értesíteni kell.

(3) Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a megbízott a szerződéstől elállhat, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára elláthatja. Meg kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

(4) A megbízó köteles megtéríteni az utasítás teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket. A megbízott az utasítás teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti. Ha a megbízó nem ad megfelelő biztosítékot, a megbízott az utasítás teljesítését megtagadhatja.

6:274. § [Képviseleti jog]

Ha a megbízás teljesítéséhez szerződés kötése vagy más jognyilatkozat tétele szükséges, a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja.

6:275. § [Tájékoztatási kötelezettség]

(1) A megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és a feladat állásáról kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni. A megbízott köteles a megbízót tájékoztatni, ha közreműködő igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá.

(2) A megbízott köteles a megbízót a megbízás teljesítéséről késedelem nélkül értesíteni.

6:276. § [Megbízási díj]

(1) A megbízott megbízási díjra akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre, kivéve, ha az eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott felróhatóan járt el.

(2) A megbízási díj a szerződés teljesítésekor esedékes. Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a megbízási díjnak tevékenységével arányos részét követelheti.

(3) A megbízott a megbízás ellátásával rendszerint együtt járó költségek előlegezésére köteles.

6:277. § [Törvényes zálogjog]

A megbízottat a megbízási díj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába.

6:278. § [Felmondás]

(1) A szerződést bármelyik fél felmondhatja.

(2) A megbízó felmondása esetén a megbízó köteles megtéríteni a megbízottnak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a megbízott szerződésszegése miatt került sor.

(3) Ha a szerződést a megbízott alkalmatlan időben mondta fel, köteles megtéríteni a megbízónak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a megbízó szerződésszegése miatt került sor.

(4) A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis. Tartós megbízási jogviszony esetén a felek megállapodhatnak a felmondás jogának korlátozásában, és kiköthetik azt is, hogy meghatározott idő előtt a rendes felmondás joga nem gyakorolható.

6:279. § [Elszámolás]

A szerződés megszűnésekor a megbízott köteles a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve, amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált.

6:280. § [Ingyenes megbízási szerződés]

(1) E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan megbízási szerződésre, amely alapján a megbízó ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.

(2) Ha a megbízott a feladat ellátását ingyenesen vállalja, a megbízó köteles a megbízott költségeit megtéríteni.

XL. Fejezet

A bizományi szerződés

6:281. § [Bizományi szerződés]

(1) Bizományi szerződés alapján a bizományos a megbízó javára a saját nevében ingó dologra adásvételi szerződés kötésére, a megbízó a díj megfizetésére köteles.

(2) E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan bizományi szerződésre, amely alapján a bizományos más szerződés kötésére vállal kötelezettséget.

(3) Semmis a bizományi szerződés, ha annak alapján a bizományos ingatlan tulajdonjogának a megszerzésére köteles.

6:282. § [A bizományos jogállása]

(1) A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a bizományost jogosítja és kötelezi.

(2) A bizományos akkor áll helyt mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik, ha ezt kifejezetten elvállalta.

(3) A bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt

a) a bizományossal szerződő féllel szemben fennálló és a megbízót illető követelésekre;

b) vételi bizomány esetén a bizományos által megvett dolgokra;

c) a bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt olyan pénzösszegekre, amelyekről megállapítható, hogy a megbízót illetik.

6:283. § [Tulajdonszerzés]

(1) Vételi bizomány esetén a bizományos a szerződés teljesítése során megszerzett ingó dolog tulajdonjogát az elszámolás során ruházza át a megbízóra.

(2) Eladási bizomány esetén a bizományos jogosult a megbízó tulajdonjogában álló ingó dolog tulajdonjogának az átruházására.

6:284. § [Bizományi díj]

A bizományosnak díj akkor jár, ha az adásvételi szerződést megkötötték, vagy ha a szerződés megkötésére a megbízó érdekkörében felmerült okból nem került sor.

6:285. § [Belépési jog]

(1) A bizományos az adásvételi szerződést a megbízóval maga is megkötheti, ha a dolog forgalmi értéke nyilvános információ alapján egyértelműen megállapítható.

(2) A bizományos belépése esetén is köteles a szerződést a megbízóra legkedvezőbb feltételek mellett megkötni.

(3) A bizományos az elszámolás keretében köteles a megbízót tájékoztatni, ha az adásvételi szerződést a megbízóval maga kötötte meg.

(4) A bizományos díjigényét nem érinti, ha a szerződést a megbízóval maga köti meg. Egyebekben a bizományos belépése esetén a megbízó és a bizományos jogviszonyára az adásvételi szerződés szabályait kell alkalmazni.

6:286. § [Eltérés a bizományi szerződés feltételeitől]

(1) Ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a megbízót illeti.

(2) Ha a bizományos a bizományi szerződésben megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni, kivéve, ha bizonyítja, hogy az adásvételi szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót kártól óvta meg, és a megbízót idejében értesíteni nem tudta.

(3) Ha a bizományos a bizományi szerződésben kikötött feltételektől lényegesen eltér, köteles az eltérésről a megbízót értesíteni. A megbízó az értesítést követően késedelem nélkül jogosult az adásvételi szerződést visszautasítani, kivéve, ha a bizományos a szerződésben meghatározott árnál drágábban vásárolt, de az értékkülönbözetet megtéríti.

6:287. § [A megbízás szabályainak alkalmazása]

E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a bizományi szerződésre a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

XLI. Fejezet

A közvetítői szerződés

1. Általános szabályok

6:288. § [Közvetítői szerződés]

Közvetítői szerződés alapján a közvetítő megbízója és harmadik személy között szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység folytatására, a megbízó díj fizetésére köteles.

6:289. § [A közvetítő képviseleti jogának terjedelme]

Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a közvetítő megbízója nevében az általa közvetített szerződés megkötésére és az annak alapján történő teljesítés elfogadására nem jogosult.

6:290. § [Tájékoztatási kötelezettség]

A közvetítő köteles a megbízót tájékoztatni, ha harmadik személy javára közvetítői tevékenységet végez.

6:291. § [A közvetítő díjazása]

(1) A díj a közvetített szerződés megkötésének időpontjában válik esedékessé.

(2) A díj a közvetítőt abban az esetben is megilleti, ha a közvetített szerződést a felek a közvetítői szerződés megszűnését követően kötik meg.

6:292. § [A megbízás szabályainak alkalmazása]

E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a közvetítői szerződésre a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

2. A tartós közvetítői szerződés

6:293. § [Különös szabályok önállóan eljáró közvetítő esetén]

(1) Közvetítői szerződés alapján a közvetítő tartós jogviszony keretében, önállóan eljárva megbízójának harmadik személyekkel kötendő szerződések közvetítésére, illetve a megbízó nevében történő megkötésére, a megbízó díj fizetésére köteles.

(2) Önállóan jár el az a személy, aki az (1) bekezdés szerinti tevékenységet nem munkaviszony, vezető tisztségviselői jogviszony vagy más olyan jogszabályon, bírósági vagy hatósági rendelkezésen alapuló jogviszony keretében végzi, amely őt valamely jogi személy képviseletére feljogosítja.

(3) E fejezet alkalmazásában tartós a jogviszony, ha a közvetítő

a) több szerződés megkötésének közvetítésre; vagy

b) egy szerződés megkötésének közvetítésére és a jogviszony fenntartására, illetve megújítására köteles.

(4) Ha a szerződést írásba foglalták, az egyik fél kérelmére a másik fél köteles átadni a szerződés és annak módosításának másolatát; e rendelkezéstől való eltérés és e jogról való lemondás semmis.

6:294. § [A közvetítő képviseleti jogának terjedelme]

Ha a közvetítő az általa közvetített szerződés megkötésére jogosult, a képviseleti joga minden olyan jognyilatkozat megtételére kiterjed, amely a közvetített szerződések teljesítésével rendszerint együtt jár. Ez a jog nem foglalja magában a már megkötött szerződések módosításához, a pénz átvételéhez és a fizetési határidő megállapításához való jogot.

6:295. § [A megbízó kötelezettségei]

(1) A megbízó saját költségére köteles a közvetítőnek mindazt a tájékoztatást és segítséget megadni, amely kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. E körben köteles különösen a szerződés tárgyára vonatkozó iratot a közvetítő rendelkezésére bocsátani.

(2) A megbízó köteles a közvetítőt késedelem nélkül értesíteni, ha lényegesen kisebb mennyiségben képes vagy kíván szerződést kötni annál, mint amire a közvetítő számíthatott.

(3) A megbízó köteles a közvetítőt késedelem nélkül értesíteni a közvetítő által közvetített szerződés elfogadásáról vagy elutasításáról, és a megkötött szerződés teljesítésének elmaradásáról.

(4) A feleknek az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseitől való eltérése semmis.

6:296. § [A szerződés időtartama]

A határozott időre kötött szerződés határozatlan időtartamúvá alakul át, ha a határozott idő lejárta után a szerződéses szolgáltatások teljesítését a felek továbbra is folytatják.

6:297. § [A szerződés felmondása]

(1) A határozatlan időtartamra kötött közvetítői szerződést bármelyik fél a naptári hónap utolsó napjára felmondhatja. A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap, a szerződés második évében két hónap, a harmadik és az azt követő években három hónap. Ennél rövidebb felmondási idő kikötése semmis.

(2) Ha a felek az (1) bekezdésben foglaltaknál hosszabb felmondási időben állapodnak meg, a megbízóra irányadó felmondási idő nem lehet rövidebb, mint a közvetítőre irányadó felmondási idő. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.

(3) Ha a határozott időtartamra kötött szerződés határozatlan időtartamúvá alakul át, a felmondási idő számítása szempontjából a szerződés teljes időtartamát figyelembe kell venni.

6:298. § [A közvetítő kártalanítása]

(1) A közvetítői szerződés megszűnése esetén a közvetítőnek a megbízótól kártalanítás jár, ha a kártalanítás a szerződéssel összefüggő valamennyi körülményre tekintettel méltányos, figyelemmel arra, hogy a közvetítő a szerződés megszűnése következtében elveszíti az olyan jutalékhoz való jogát, amely őt a szerződés fennmaradása esetén az adott üzletfelekkel kötött, vagy jövőben kötendő üzletek után megilletné, feltéve, hogy

a) a közvetítő a megbízónak üzleti kapcsolatok kialakításával új ügyfeleket szerzett, vagy meglévő üzleti kapcsolatokat - legalább egy új ügyfél megnyerésének megfelelő mértékben - bővített, ha az üzleti kapcsolatokból a megbízó a szerződés megszűnése után is jelentős előnyre tesz szert; vagy

b) a tartós jogviszony létrehozására irányuló megbízást teljesítette, de a közvetítői szerződés megszűnése következtében folytatólagos díjazástól esik el.

(2) A kártalanítás összege nem haladhatja meg a közvetítő által a szerződés megszűnését megelőző öt évben kapott díjazás átlagából számított egyévi összeget, öt évnél rövidebb közvetítői szerződés esetén a szerződés időtartama alatt kapott díj átlagából számított egyévi összeget.

(3) A kártalanítási igény egyéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető.

(4) A kártalanítás nem érinti a közvetítőt megillető kártérítési igényt és a közvetítőnek a szerződés megszűnését követő gazdasági tevékenysége gyakorlásában korlátozó megállapodásért járó díjigényt.

6:299. § [A kártalanítás kizártsága]

Nem jár kártalanítás a közvetítőnek, ha

a) a szerződést a közvetítő mondta fel, kivéve, ha azt a megbízó ellenőrzési körében beállt olyan körülmény alapozta meg, vagy a közvetítő olyan életkora vagy egészségi állapota indokolta, amelynek folytán a közvetítőtől a tevékenységének folytatása már nem volt elvárható; vagy

b) ha a megbízóval kötött szerződés alapján a közvetítő a szerződésben meghatározott jogait és kötelezettségeit másra ruházza.

6:300. § [A kártalanítási szabályok eltérést nem engedő jellege a közvetítő javára]

Semmis a feleknek a szerződés megszűnése előtt kötött olyan megállapodása, amely a közvetítő kártalanítására vonatkozó rendelkezésektől a közvetítő hátrányára eltér.

6:301. § [A szerződés megszűnését követő versenykorlátozás]

(1) A szerződés megszűnését követően a közvetítőt a gazdasági tevékenysége gyakorlásában korlátozó megállapodást írásba kell foglalni.

(2) A közvetítőt gazdasági tevékenysége gyakorlásában korlátozó megállapodás legfeljebb a szerződés megszűnésétől számított két évre köthető ki; a két évet meghaladó korlátozó kikötés semmis.

(3) Semmis a közvetítőt gazdasági tevékenysége gyakorlásában korlátozó megállapodás annyiban, amennyiben eltér a közvetítői szerződésben meghatározott földrajzi területtől, ügyfélkörtől és árufajtától.

XLII. Fejezet

A szállítmányozási szerződés

6:302. § [Szállítmányozási szerződés]

Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó a saját nevében a megbízó javára küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére, a megbízó díj fizetésére köteles.

6:303. § [Igényérvényesítés]

A szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más, a szállítmányozó által igénybevett közreműködőkkel szemben, a megbízó utasítása esetén a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. A szállítmányozó utasítás nélkül is köteles a megbízó jogainak megóvásához szükséges nyilatkozatokat megtenni.

6:304. § [Önszerződés]

A szállítmányozó a fuvarozást maga is elláthatja.

6:305. § [Jutalék]

A szállítmányozót illeti az az utólagos fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék, amelyet a továbbított küldemények után a fuvarozó neki juttat.

6:306. § [Elévülés]

A szállítmányozási szerződésből fakadó igények - a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk kivételével - egy év alatt évülnek el.

6:307. § [A szállítmányozó felelőssége]

(1) A szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha

a) a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbíttatta, és a kár ezen okból keletkezett;

b) a birtokában levő küldemény elvész vagy károsodik.

(2) Ha a megbízó külföldi, a szállítmányozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet magasabb, mint a megbízó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összeg.

6:308. § [A megbízó felelőssége]

(1) A megbízó felel azért a kárért, amely az utasításból, a küldemény elégtelen csomagolásából, jelöléséből vagy a megbízó által adott adatok, okmányok, információk hiányosságából, pontatlanságából, hiányából származik.

(2) Harmadik személy követelésének veszélye esetén a szállítmányozó megfelelő biztosítékot követelhet a megbízótól. Ha a megbízó nem ad megfelelő biztosítékot, a szállítmányozó a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.

6:309. § [A bizomány és a fuvarozás szabályainak alkalmazása]

E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a szállítmányozó és a megbízó jogviszonyára a bizományi szerződés, a küldeménnyel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre, a küldemény kezelésére, megóvására, továbbítására, a szállítmányozót megillető zálogjogra, továbbá a fuvarozási szerződésből fakadó követelések elévülésére a fuvarozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

XLIII. Fejezet

A bizalmi vagyonkezelési szerződés

6:310. § [Bizalmi vagyonkezelési szerződés]

(1) Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő díj fizetésére köteles.

(2) A szerződést írásba kell foglalni.

6:311. § [A kedvezményezett meghatározása]

(1) A vagyonrendelő határozza meg a kedvezményezettet és a kedvezményezetti jogosultság keletkezésének és megszűnésének feltételeit. A kedvezményezett a kedvezményezettek körére való utalással is meghatározható.

(2) A vagyonrendelő rendelkezhet úgy, hogy meghatározott körülmények bekövetkezése esetén vagy meghatározott idő elteltével a kezelt vagyon részben vagy egészben rá, jogutódaira vagy meghatározott harmadik személyre száll.

(3) Ha a szerződés feljogosítja a vagyonkezelőt a kedvezményezett személyének kijelölésére, a vagyonkezelő jogosult a kedvezményezett részesedésének meghatározására.

(4) A vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezetté nevezése semmis.

6:312. § [A vagyonelkülönítés]

(1) A kezelt vagyon a vagyonkezelő saját vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönült vagyont képez, amelyet a vagyonkezelő köteles külön nyilvántartani. A felek ettől eltérő rendelkezése semmis.

(2) A vagyonkezelő által a saját vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönülten, kezelt vagyonként nyilvántartott vagyontárgyakat az ellenkező bizonyításáig a kezelt vagyon körébe tartozónak kell tekinteni.

(3) A kezelt vagyon részét képezik a kezelt vagyontárgy helyébe lépő vagyontárgy, biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték, továbbá mindezek hasznai, akkor is, ha nem szerepelnek a nyilvántartásban.

(4) A vagyonkezelő által a kezelt vagyon részeként nyilvántartásba nem vett vagyontárgyakat az ellenkező bizonyításáig a vagyonkezelő saját személyes vagyonába tartozónak kell tekinteni.

6:313. § [A kezelt vagyon védettsége]

(1) A kezelt vagyon tárgyaira a vagyonkezelő házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa, továbbá személyes hitelezői és a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői nem támaszthatnak igényt. A kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának.

(2) A vagyonkezelő házastársával, bejegyzett élettársával, élettársával, továbbá személyes hitelezőivel és az általa kezelt más vagyonok hitelezőivel szemben a kedvezményezett és a vagyonrendelő is felléphetnek, kérve a kezelt vagyon elkülönítését.

6:314. § [A kedvezményezett és hitelezőinek igénye]

(1) A kedvezményezett a szerződés szerint igényelheti a vagyonkezelőtől a kezelt vagyon és annak hasznai kiadását.

(2) A kedvezményezett hitelezői attól kezdve támaszthatnak igényt a kedvezményezett vagyontárgyaira, amikor e vagyontárgyaknak vagy azok hasznainak a kedvezményezett részére való kiadása esedékessé vált.

6:315. § [Ellenőrzési jog]

A vagyonrendelő és a kedvezményezett ellenőrizheti a vagyonkezelőnek a vagyonkezelés körébe eső tevékenységét. Az ellenőrzéssel járó költségek a vagyonrendelőt, illetve a kedvezményezettet terhelik.

6:316. § [Utasítási jog hiánya]

A vagyonkezelőt a vagyonrendelő és a kedvezményezett nem utasíthatja; az e tilalomba ütköző utasítás semmis.

6:317. § [A vagyonkezelővel szembeni fokozott követelmény]

(1) A vagyonkezelő a jogviszony bizalmi jellegéből fakadó fokozott követelményeknek megfelelően, a kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembe vétele mellett köteles eljárni.

(2) A vagyonkezelő a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint köteles a kezelt vagyont az előre láthatóan fenyegető kockázatokkal szemben megóvni.

6:318. § [A vagyonkezelő rendelkezési joga]

(1) A vagyon kezelése magában foglalja a vagyonkezelőre átruházott tulajdonjogból, más jogokból és követelésekből fakadó jogosultságok gyakorlását és az azokból fakadó kötelezettségek teljesítését.

(2) A vagyonkezelő a szerződésben foglalt feltételek szerint és korlátok között rendelkezhet a kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyakkal.

(3) Ha a vagyonkezelő a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségét megsérti és jogosulatlanul ruház át harmadik személyre a kezelt vagyonhoz tartozó vagyontárgyat, a vagyonrendelő és a kedvezményezett jogosult azt a kezelt vagyon számára visszakövetelni, ha a harmadik személy nem volt jóhiszemű vagy nem visszterhesen szerzett. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni a kezelt vagyontárgy jogosulatlan megterhelése esetén.

6:319. § [Titoktartási kötelezettség]

(1) A vagyonkezelő köteles titokban tartani minden olyan tényt, tájékoztatást és egyéb adatot, amelyről vagyonkezelői megbízatása keretében vagy annak kapcsán szerzett tudomást. E kötelezettsége független a vagyonkezelői jogviszony létrejöttétől, és fennmarad a bizalmi vagyonkezelési megbízatás megszűnése után is.

(2) A titoktartási kötelezettség alól a vagyonrendelő és jogutódja felmentést adhat.

6:320. § [Tájékoztatási és számadási kötelezettség]

(1) A vagyonkezelő a vagyonrendelő vagy a kedvezményezett kérésére köteles tájékoztatást adni a kezelt vagyonról. A tájékoztatásnak ki kell terjednie különösen a kezelt vagyon tényleges és várható gyarapodására, a kezelt vagyonba tartozó vagyoni elemekre, azok értékére, továbbá a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekre.

(2) A vagyonkezelő kérésre köteles a vagyonkezelésről számot adni, és a kezelt vagyonnal a vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett felé elszámolni.

(3) A tájékoztatási és a számadási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a vagyonrendelőt, illetve a kedvezményezettet terhelik.

6:321. § [A vagyonkezelő felelőssége a vagyonrendelővel és a kedvezményezettel szemben]

(1) A vagyonkezelő kötelezettségeinek megszegéséért a szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályai szerint felel a vagyonrendelővel, illetve a kedvezményezettel szemben.

(2) Ha a vagyonkezelő feladatát ellenszolgáltatás nélkül látja el, felelősségére az ingyenes szerződések megszegéséért való kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni.

(3) A vagyonrendelő és a kedvezményezett követelheti annak a vagyoni előnynek a kezelt vagyon részeként való kezelését, amelyhez a vagyonkezelő a vagyonkezelésből fakadó kötelezettségeinek megsértésével jut.

6:322. § [A vagyonkezelő költség- és díjigénye]

(1) Ha a vagyonkezelő feladatát ingyenesen látja el, a vagyonkezeléssel járó szokásos költségei megtérítését is igényelheti.

(2) A vagyonkezelő a díjának és indokolt költségeinek megfizetésére vonatkozó, továbbá a vagyonkezelési jogviszonyból fakadó egyéb követelését a kezelt vagyonból közvetlenül kielégítheti.

6:323. § [A vagyonkezelő felelőssége harmadik személyekkel szemben a vállalt kötelezettségekért]

(1) A vagyonkezelő a kezelt vagyonnal felel a vállalt kötelezettségek teljesítéséért.

(2) A vagyonkezelő saját vagyonával korlátlanul felel a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekből eredő követelések teljesítéséért, ha azok a kezelt vagyonból nem elégíthetők ki, és a másik fél nem tudta és nem is kellett hogy tudja, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein.

6:324. § [Több vagyonkezelő]

(1) Ha a vagyonrendelő több vagyonkezelőt jelöl ki, a vagyonkezelők együttesen járnak el és közösen döntenek.

(2) Ha a vagyonkezelőknek kötelezettségvállalásaikért saját vagyonukkal is helyt kell állniuk, közös döntéseikért harmadik személyekkel szemben egyetemlegesen felelnek.

(3) A bizalmi vagyonkezelésből fakadó kötelezettségek megsértéséért több vagyonkezelő a vagyonrendelővel és a kedvezményezettel szemben egyetemlegesen felel.

6:325. § [Változás a felek személyében]

(1) A vagyonrendelő a vagyonkezelőt a megbízatásból másik vagyonkezelő egyidejű kijelölése mellett bármikor visszahívhatja.

(2) Ha a vagyonrendelő meghal vagy jogutód nélkül megszűnik, és a kezelt vagyonnak nincs másik vagyonrendelője, a vagyonkezelőt a megbízatásból a kedvezményezett kérelmére - a bíróság másik vagyonkezelő egyidejű kijelölése mellett visszahívhatja, illeti ha a vagyonkezelő súlyosan megszegte a szerződést.

(3) Több kedvezményezett ezt a jogot együttesen gyakorolhatja, azzal, hogy bármelyikük kérelmére a bíróság határoz a vagyonkezelői megbízatás megszűnéséről és új vagyonkezelő kijelöléséről. A bíróság nem jelölheti ki vagyonkezelőnek azt a személyt, aki ellen valamennyi kedvezményezett tiltakozik.

6:326. § [A bizalmi vagyonkezelés megszűnése]

(1) A bizalmi vagyonkezelés megszűnik, ha a) a kezelt vagyon elfogy;

b) a vagyonkezelő a vagyonkezelést felmondja, a felmondást követő három hónap elteltével;

c) a kezelt vagyonnak három hónapot meghaladó ideig nincs vagyonkezelője;

d) a vagyonrendelő volt az egyetlen kedvezményezett, az ő halála esetén.

(2) A vagyonkezelő a felmondásnál is a kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembe vétele mellett köteles eljárni.

(3) A határozatlan időtartamra vagy az ötven évnél hosszabb határozott időtartamra létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszony ötven év elteltével megszűnik. Az ettől eltérő kikötés semmis.

(4) A bizalmi vagyonkezelés nem szűnik meg azzal, hogy a vagyonrendelő a vagyonkezelő jogutódjává válik.

(5) A bizalmi vagyonkezelés nem szűnik meg a vagyonrendelő, a vagyonkezelő vagy a kedvezményezett halálával vagy megszűnésével.

6:327. § [Elszámolási kötelezettség]

(1) A bizalmi vagyonkezelés megszűnése esetén a vagyonkezelőt a kezelt vagyonnal kapcsolatos elszámolási és tájékoztatási kötelezettség továbbra is a bizalmi vagyonkezelés fennállása alatti tartalommal terheli.

(2) Ha a bizalmi vagyonkezelés megszűnése a kezelt vagyont veszélyezteti, a vagyonkezelő az elszámolásig köteles megtenni a bizalmi vagyonkezelés tartalma szerint szükséges intézkedéseket.

6:328. § [A kezelt vagyon kiadása]

(1) A vagyonkezelő a vagyonkezelői megbízatásának megszűnésével köteles a kezelt vagyont a vagyonrendelő által kijelölt további vagy új vagyonkezelőnek, ilyen hiányában a vagyonrendelőnek kiadni.

(2) Ha a vagyonkezelő jogutód nélkül szűnik meg, a kezelt vagyon a vagyonkezelő megszűnésével átszáll a vagyonrendelő által kijelölt további vagy új vagyonkezelőre, ilyen hiányában a vagyonkezelő megszűnésével visszaszáll a vagyonrendelőre.

(3) A kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségek a kezelt vagyon részeként háramlanak a további vagy új vagyonkezelőre, ilyen hiányában a vagyonrendelőre.

(4) Több vagyonrendelő esetén a vagyonrendelők a kezelt vagyonhoz való hozzájárulás arányában válnak a visszaháramlott vagyon jogosultjává, és ugyanilyen arányban terhelik őket a kezelt vagyon részeként visszaháramlott kötelezettségek; a kezelt vagyon hitelezőivel szemben helytállási kötelezettségük egyetemleges.

(5) Ha a vagyon kiadásáról a szerződés a vagyonkezelői tisztségben való jogutódlás formájában rendelkezik, a jogoknak és kötelezettségeknek a jogutód vagyonkezelőre való átszállására az (1)-(4) bekezdésben foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

6:329. § [Bizalmi vagyonkezelés létesítése egyoldalú jogügylettel]

(1) Ha a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye megegyezik, a bizalmi vagyonkezelés a vagyonrendelő közokiratba foglalt visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatával jön létre.

(2) Végrendelettel alapított vagyonkezelési jogviszony azzal jön létre, hogy a vagyonkezelővé való kijelölést a vagyonkezelő a végrendeletben meghatározott tartalommal elfogadja.

(3) Az egyoldalú jogügylettel létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:330. § [A megbízás szabályainak alkalmazása]

E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a bizalmi vagyonkezelésre a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

XVII. Cím

A használati szerződések

XLIV. Fejezet

A bérleti szerződés

1. Általános szabályok

6:331. § [Bérleti szerződés]

(1) Bérleti szerződés alapján a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának átengedésére, a bérlő a dolog átvételére és bérleti díj fizetésére köteles.

(2) A jogok időleges gyakorlásának más személy részére történő átengedésére a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:332. § [A bérbeadó szavatossága]

(1) A bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet.

(2) A bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Erre a kötelezettségre a jogszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlő elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.

(3) Ha lakás vagy emberi tartózkodás céljára szolgáló más helyiség olyan állapotban van, hogy használata az egészséget veszélyezteti, a bérlő a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja akkor is, ha erről a tényről a szerződés megkötésekor vagy a dolog birtokba vételének időpontjában tudott vagy tudnia kellett. Erről a jogról a bérlő érvényesen nem mondhat le.

6:333. § [A dolog használata]

(1) A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja.

(2) A bérbeadó a bérlő szükségtelen háborítása nélkül jogosult ellenőrizni a használatot.

(3) Ha a bérlő a bérbeadó felhívása ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot, a bérbeadó azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést.

(4) Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul alakította át, a bérbeadó felhívására köteles az eredeti állapotot helyreállítani.

6:334. § [A használat átengedése harmadik személy részére]

(1) A bérelt dolgot a bérlő a bérbeadó hozzájárulásával jogosult albérletbe vagy harmadik személy használatába adni.

(2) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó hozzájárulásával adta albérletbe vagy más használatába, az albérlő és a használó magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot maga használta volna.

(3) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó hozzájárulása nélkül adja albérletbe vagy engedi át másnak használatra, azokért a károkért is felel, amelyek e nélkül nem következtek volna be.

6:335. § [Költségviselés]

(1) A dolog fenntartásával járó kisebb költségeket a bérlő, a többi költséget és a dologgal kapcsolatos terheket a bérbeadó viseli.

(2) A bérlő köteles a bérbeadót értesíteni, ha a dolgot károsodás veszélye fenyegeti vagy a bérbeadót terhelő munkálatok elvégzésének szükségessége merül fel.

(3) A bérbeadó jogosult arra, hogy az őt terhelő munkákat elvégezze, és a dolgot fenyegető károk elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye.

(4) A bérlő a bérbeadót terhelő munkálatokat a bérbeadó helyett és költségére elvégezheti, ha azokat a bérbeadó nem végzi el.

6:336. § [A bérleti díj]

(1) A bérlő a bérleti díjat havonta előre köteles megfizetni. Ha a bérleti szerződés egy hónapnál rövidebb időre jön létre, a bérleti díj a szerződés megkötésekor esedékes.

(2) Arra az időre, amely alatt a bérlő a dolgot a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatja, bérleti díj nem jár.

(3) A bérleti díj vagy a bérlőt terhelő költségek és terhek megfizetésének elmulasztása esetén a bérbeadó jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és a következményekre való figyelmeztetéssel a fizetésre felszólította, és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett.

6:337. § [Törvényes zálogjog]

(1) Ingatlan bérbeadóját zálogjog illeti a bérleti díj és a költségek erejéig a bérlőnek a bérlemény területén levő vagyontárgyain.

(2) A bérbeadó mindaddig, amíg zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását.

(3) Ha a bérlő kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik.

(4) Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.

6:338. § [A határozott idejű bérlet megszűnése és a dolog elpusztulása]

(1) Ha a határozott időre kötött bérleti szerződésben megállapított idő eltelte után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó a szerződésben megállapított idő elteltétől számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül nem tiltakozik, a határozott időre kötött szerződés határozatlan időtartamúvá alakul át.

(2) Megszűnik a szerződés, ha a dolog elpusztul.

6:339. § [A bérleti jogviszony megszüntetése rendes felmondással]

(1) A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél rendes felmondással felmondhatja

a) napi bérleti díj kikötése esetén bármikor, egyik napról a másikra;

b) heti bérleti díj kikötése esetén a hét végére, legkésőbb a hét első napján;

c) havi bérleti díj kikötése esetén a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig;

d) hosszabb időszakra kikötött bérleti díj esetén a szerződésben meghatározott időszak végére, legkésőbb az azt megelőző harmincadik napig;

e) a törvényes felmondási idő betartásával idő előtt gyakorolható felmondási jog esetén a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig.

(2) Ha a felmondás nem az (1) bekezdésben meghatározott határidő betartásával történik, a bérleti jogviszonyt a felmondás közlését követő bérleti időszak végére felmondottnak kell tekinteni.

(3) A bérlő örökösei a határozott időre kötött bérleti szerződést harminc napon belül rendes felmondással felmondhatják. A felmondási időt

a) ha hagyatéki eljárásra nem került sor, az örökhagyó halálától;

b) hagyatéki eljárás esetén a teljes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének napjától;

c) öröklési per esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjától kell számítani.

6:340. § [A bérelt dolog átruházása]

(1) A bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt a bérlő szükségtelen háborítása nélkül megtekinthesse.

(2) Ha a bérbeadó a bérleti szerződés megkötését követően a bérbe adott dolog tulajdonjogát átruházza, a tulajdonos személyében bekövetkezett változással a bérleti szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek tekintetében az új tulajdonos lép a bérbeadó helyébe. A bérbeadó és az új tulajdonos a bérlővel szemben egyetemlegesen kötelesek helytállni a bérbeadót a bérleti szerződés alapján terhelő kötelezettségek teljesítéséért.

(3) A bérbe adott dolog új tulajdonosa a határozott időre kötött bérletet felmondhatja, ha őt a bérlő a bérleti viszony fennállása vagy lényeges feltételei tekintetében megtévesztette.

6:341. § [A felek jogai és kötelezettségei bérlet megszűnésének kapcsán]

(1) A bérlő a bérlet megszűnése előtt köteles megengedni, hogy az, aki a dolgot bérbe kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse.

(2) A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni; a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja.

(3) Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, a visszatartás idejére a szerződés alapján kikötött bérleti díjat köteles megfizetni, ezt meghaladóan pedig minden olyan kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be.

(4) A bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti.

2. A lakásbérleti szerződés

6:342. § [Lakásbérleti szerződés]

Ha a szerződés tárgya lakás céljára szolgáló ingatlan, a bérleti szerződésre vonatkozó rendelkezéseket az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.

6:343. § [A bérleti díj biztosítéka]

Ha a felek megállapodása alapján a bérlő a bérleti szerződésből fakadó kötelezettségeinek biztosítékául a bérbeadó részére meghatározott pénzösszeget köteles fizetni, és ez az összeg meghaladja a havi bérleti díj háromszorosát, a túlzott mértékű biztosítékot a bérlő kérelmére a bíróság mérsékelheti.

6:344. § [A bérbeadó karbantartási kötelezettsége]

A bérbeadó a karbantartási kötelezettségét

a) életveszélyt okozó, az épület állagát veszélyeztető, továbbá a lakás vagy a szomszédos lakás rendeltetésszerű használatát lényegesen akadályozó hibák esetén késedelem nélkül;

b) egyéb esetben az épület karbantartásával vagy felújításával egyidejűleg köteles teljesíteni.

6:345. § [A bérlő elviteli joga]

(1) A bérlő nem gyakorolhatja az elviteli jogát, ha a bérbeadó az elviteli jog megváltása fejében megfelelő kártalanítást ajánl fel, és az a bérlő lényeges jogi érdekét nem sérti.

(2) A bérlőt megillető elviteli jogot a felek a szerződésben az ezzel járó hátrány megfelelő kiegyenlítése mellett zárhatják ki vagy korlátozhatják. Ezt a szabályt kell alkalmazni a megtérítési igény kizárására vagy korlátozására is.

6:346. § [A bérlő tűrési kötelezettsége]

(1) A bérlő köteles tűrni, hogy a bérbeadó a lakás állagának megóvásához szükséges munkálatokat elvégezze.

(2) A lakás korszerűsítéséhez szükséges munkálatok elvégzésének tűrésére a bérlő nem köteles, kivéve, ha azok - az elvégzendő munkára, az építészeti következményekre és a bérlő várható kiadásaira tekintettel - a lakás használatát jelentősen nem korlátozzák.

(3) A bérbeadó a bérlőt a (2) bekezdés szerinti munkálatok megkezdése előtt megfelelő időben köteles a tervezett munkálatokról és azok várható időtartamáról írásban tájékoztatni. A bérlő a bérleti szerződést az értesítés kézhezvételét követő hónap utolsó napjáig rendkívüli felmondással felmondhatja.

6:347. § [Rendes felmondás]

(1) A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél a hónap tizenötödik napjáig a következő hónap végére mondhatja fel.

(2) Ha a felmondás nem az (1) bekezdésben meghatározott határidő betartásával történik, a bérleti jogviszonyt - ha a felek eltérően nem állapodnak meg - a felmondás közlését követő második hónap végére felmondottnak kell tekinteni.

6:348. § [Rendkívüli felmondás]

(1) A lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó a bérlő előzetes felszólítását követően, legalább tizenöt napos felmondási idővel, a felmondást követő hónap utolsó napjára felmondhatja, ha a bérlő vagy a vele együttlakó személy a bérbeadóval vagy a szomszédokkal szemben az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást tanúsít; vagy a lakást vagy a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen használja.

(2) A felmondást nem kell előzetes felszólításnak megelőznie, ha a kifogásolt magatartás olyan súlyos, hogy a bérbeadótól a szerződés fenntartását nem lehet elvárni. A felmondást a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül kell közölni.

XLV. Fejezet

A haszonbérleti szerződés

6:349. § [Haszonbérleti szerződés]

(1) Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő hasznot hajtó dolog időleges használatára vagy hasznot hajtó jog gyakorlására és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni.

(2) A haszonbérleti szerződést írásba kell foglalni.

6:350. § [A rendes gazdálkodás követelményeinek érvényesítése]

(1) A haszonbérlő a dolog hasznainak szedésére a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően jogosult.

(2) Termőföld haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni, és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon.

6:351. § [Költségviselési szabályok]

(1) A haszonbérlet tárgyát képező dolog fenntartásához szükséges felújítás és javítás, továbbá a dologgal kapcsolatos terhek viselése a haszonbérlőt terheli.

(2) A rendkívüli felújítás és javítás a haszonbérbeadót terheli.

6:352. § [A haszonbér megfizetése]

(1) A haszonbért időszakonként utólag kell megfizetni.

(2) A haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény miatt az átlagos termés kétharmada sem termett meg, méltányos haszonbérmérséklést vagy haszonbér-elengedést igényelhet. Erre irányuló igényét köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbeadóval közölni.

(3) A mérsékelt vagy elengedett haszonbér utólag nem követelhető.

6:353. § [A haszonbérbeadó zálogjoga]

(1) A haszonbérbeadót a hátralékos haszonbér erejéig a dolog hasznain és a haszonbérlőnek a haszonbérelt területen levő dolgain zálogjog illeti meg.

(2) A haszonbérbeadót az (1) bekezdésben foglaltak szerint megillető zálogjogra az ingatlan bérbeadóját megillető zálogjog szabályait kell alkalmazni.

6:354. § [A haszonbérlet felmondása]

(1) A határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződést hat hónapos felmondással a gazdasági év végére lehet megszüntetni. Más dolog vagy jog haszonbérlete esetén a felmondási időre a bérleti szerződés felmondására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) A haszonbérbeadó azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérletet akkor is, ha a haszonbérlő felhívás ellenére sem műveli meg a termőföldet, vagy olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét, a termőföld termőképességét, az állatállományt vagy a felszerelést.

(3) A haszonbérlő örökösei a mezőgazdasági haszonbérletet harminc napon belül a gazdasági év végére akkor is felmondhatják, ha az örökhagyó a gazdasági év végét megelőző hat hónapon belül halt meg. A felmondási időt

a) ha hagyatéki eljárásra nem került sor, az örökhagyó halálától;

b) hagyatéki eljárás esetén a teljes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének napjától;

c) öröklési per esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjától

kell számítani.

6:355. § [Dolog visszaadása mezőgazdasági haszonbérlet esetén]

A mezőgazdasági haszonbérlet megszűntével a termőföldet és a többi haszonbérelt dolgot olyan állapotban kell visszaadni, hogy a termelést folytatni lehessen.

6:356. § [A bérlet szabályainak alkalmazása]

E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a haszonbérletre a bérleti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

XLVI. Fejezet

A haszonkölcsön-szerződés

6:357. § [Haszonkölcsön-szerződés]

(1) Haszonkölcsön-szerződés alapján a kölcsönadó meghatározott dolog időleges használatának ingyenes átengedésére, a kölcsönvevő a dolog átvételére köteles.

(2) A szerződés teljesítését a kölcsönadó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után a saját vagy a kölcsönvevő körülményeiben vagy a kölcsönvevőhöz fűződő viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle nem várható el. Megtagadhatja a kölcsönadó a szerződés teljesítését akkor is, ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.

6:358. § [A haszonkölcsönbe adott dolog használata, hasznainak szedése]

(1) A kölcsönvevő a dolgot rendeltetésének megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a nem rendeltetésszerű vagy a nem szerződésszerű használat következménye.

(2) A kölcsönvevő a dolgot a kölcsönadó engedélye nélkül harmadik személy használatába nem adhatja. E rendelkezés megszegése esetén azokért a károkért is felelős, amelyek e nélkül nem következtek volna be.

(3) A dolog haszna a kölcsönadót illeti.

(4) A kölcsönvevőt terhelik a dolog fenntartásának költségei, a dologra fordított egyéb költségeit a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint követelheti.

6:359. § [A haszonkölcsön megszűnte]

(1) A haszonkölcsön megszűnik

a) a dolog visszaadásával;

b) a kölcsönvevő halálával.

(2) A határozatlan időre kötött haszonkölcsön-szerződést a kölcsönadó tizenöt napra felmondhatja. A kölcsönadó halála esetén örököse a felmondás jogát akkor is gyakorolhatja, ha felmondásnak egyébként nem volna helye.

(3) A kölcsönvevő a dolog visszaadását bármikor felajánlhatja; a kölcsönadó a dolog visszavételét alapos ok nélkül nem tagadhatja meg.

(4) A kölcsönadó azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést, ha

a) a haszonkölcsön meghatározott célja lehetetlenné vált;

b) a kölcsönvevő a dolgot rongálja, nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen használja, engedély nélkül harmadik személy használatába adja, vagy egyébként fennáll a veszély, hogy a dolgot a kölcsönvevő nem fogja épségben visszaadni;

c) a felek között a viszony a kölcsönvevő magatartása következtében megromlott;

d) a szerződéskötéskor nem ismert oknál fogva a kölcsönadónak szüksége van a dologra.

XVIII. Cím

Letéti szerződések

XLVII. Fejezet

A letéti szerződés közös szabályai

6:360. § [Letéti szerződés]

Letéti szerződés alapján a letéteményes a szerződésben meghatározott ingó dolog megőrzésére és annak a szerződés megszűnésekor történő visszaadására, a letevő díj fizetésére köteles.

6:361. § [A letett dolog használata, másra bízása, hasznainak szedése, kezelése]

(1) A letéteményes köteles a letett dolgot saját vagyonától elkülönítve őrizni és nyilvántartani.

(2) A letéteményes köteles a letett dolgot kezelni, ha a letett dolog természete azt szükségessé teszi. A letett dolog kezelésére a megbízás szabályait kell alkalmazni.

(3) A letéteményes a letett dolgot nem használhatja, nem hasznosíthatja, más személy birtokába vagy őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ez a letevőnek károsodástól való megóvása érdekében szükséges. E tilalom megszegése esetén felelős minden kárért, amely e nélkül nem következett volna be.

(4) A letéteményes köteles a letett dolog hasznait beszedni, ha a dolog természeténél fogva hasznot hajt. A letéteményes a beszedett hasznokkal köteles a letevőnek elszámolni. A beszedett hasznokat a letéteményes jogosult a költségei fedezésére fordítani, az ezt meghaladó hasznokat a letéteményes köteles a letevőnek kiadni.

6:362. § [A dolog átvételének megtagadása]

A dolog átvételét a letéteményes megtagadhatja, ha olyan körülmények következnek be, amelyeknél fogva határozott idejű letéti szerződés esetén a szerződés felmondására lenne jogosult.

6:363. § [Törvényes zálogjog]

A letéteményest díja és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába.

6:364. § [A letét megszűnése]

(1) A letevő jogosult a letett dolgot bármikor visszakövetelni.

(2) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a letéteményes a letett dolgot a szerződésben meghatározott feltételek bekövetkezése vagy a szerződés megszűnése esetén a szerződésben meghatározott harmadik személy részére köteles kiadni, a letevő a letett dolgot a szerződésben meghatározott személy hozzájárulásával követelheti vissza.

(3) A határozatlan idejű letéti szerződést a letéteményes tizenöt napi felmondással felmondhatja.

(4) A határozott idejű letéti szerződést a letéteményes akkor mondhatja fel, ha a dolog biztonsága veszélyben van, vagy ha a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látja el, és a szerződéskötéskor általa nem ismert olyan körülmények következtek be, amelyek a dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik.

(5) Ha a letét a szerződésből megállapítható idő eltelte előtt szűnik meg, a letevő a díj arányos részét köteles megfizetni.

(6) A letéteményes a letett dolgot azon a helyen köteles visszaadni, ahol őriznie kellett. Ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni.

6:365. § [Ingyenes letét]

(1) E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan letéti szerződésre, amely alapján a letevő ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.

(2) A szükséges költségek megtérítését a letéteményes akkor is követelheti, ha a letét egyébként ingyenes.

(3) Ingyenes letét esetén a letéteményes a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség szabályai szerint felel azért a kárért, amelyet a letevő a letett dolog elveszése, elpusztulása vagy megrongálódása folytán szenved.

XLVIII. Fejezet

A gyűjtő és a rendhagyó letéti szerződés

6:366. § [Gyűjtő letéti szerződés]

(1) A letéteményes jogosult több letevő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgát együtt őrizni, anélkül, hogy azokat letevők szerint elkülönítené vagy egyedileg megkülönböztetné. Ebben az esetben a letevőknek közös tulajdonjoga keletkezik a letétben lévő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgokon, és a letét megszűnésekor a letéteményes a letevő tulajdoni hányadának megfelelő mennyiségű, a letett dologgal azonos fajtájú és minőségű dolog kiadására köteles.

(2) A tulajdoni hányad szerinti mennyiség kiadásához a többi tulajdonostárs beleegyezése nem szükséges.

(3) A gyűjtő letétben lévő értékpapírokról a letéteményes minden letevő számára külön értékpapír letéti számlát köteles vezetni. A gyűjtő letétben lévő értékpapír átruházására és megterhelésére a dematerializált értékpapír átruházására és megterhelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A gyűjtő letétben lévő értékpapírt a letéteményes a letevő hozzájárulása nélkül is alletétbe adhatja a letéti szolgáltatás nyújtására jogosult befektetési szolgáltatónak vagy elszámolóháznak.

6:367. § [Rendhagyó letéti szerződés]

Ha a letét tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog és a felek abban állapodnak meg, hogy a letét tárgyának tulajdonjoga a letéteményesre száll át, vagy a letéteményes a letett dolgot elhasználhatja, a letéteményes a letét lejáratakor ugyanolyan fajtájú és minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles a letevőnek visszaadni.

XLIX. Fejezet

A szállodai letéti szerződés

6:368. § [Szállodai letéti szerződés]

(1) A szálloda felelőssége azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetve általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott. A szálloda felelőssége alapján a kártérítés mértéke legfeljebb a napi szobaár összegének ötvenszerese. A felelősség ezt meghaladó mértékű korlátozása vagy kizárása semmis.

(2) Az értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda felelőssége akkor áll fenn, ha a szálloda a dolgot megőrzésre átvette, vagy a megőrzésre átvételt megtagadta. Az így elhelyezett dolgokért a szálloda felelőssége korlátlan.

6:369. § [A szálloda zálogjoga]

A szállodát mint letéteményest megillető zálogjogra a bérbeadó zálogjogának szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:370. § [A nyilvánosság számára nyitva álló intézmények felelőssége]

A fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és a nyilvánosság számára nyitva álló hasonló intézmények, továbbá a ruhatár felelősségére a szálloda felelősségének szabályait a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) felelősségük az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók ezen intézményekbe rendszerint magukkal szoktak vinni;

b) ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, az intézmény az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.

XIX. Cím

Forgalmazási és franchise (jogbérleti) szerződés

L. Fejezet

A forgalmazási szerződés

6:371. § [Forgalmazási szerződés]

Forgalmazási szerződés alapján a szállító meghatározott ingó dolognak (e fejezet alkalmazásában: termék) a forgalmazó részére történő eladására, a forgalmazó a terméknek a szállítótól történő megvételére és annak saját nevében és saját javára történő eladására köteles.

6:372. § [A jóhírnév megóvása]

(1) A felek kötelesek a termék jó hírnevét megóvni.

(2) A szállító köteles tájékoztatni a forgalmazót a termékre vonatkozó reklámokról, és köteles díj ellenében a dolog forgalmazásához szükséges reklámokat a forgalmazónak átadni.

6:373. § [Utasítás és ellenőrzés]

(1) A szállítót a termék megfelelő forgalmazásával kapcsolatban utasítási jog illeti meg.

(2) Ha a szállító célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a forgalmazó köteles őt figyelmeztetni. Ha a szállító a figyelmeztetés ellenére fenntartja az utasítását, a forgalmazó köteles az utasítást teljesíteni; az utasítás teljesítéséből eredő kárért a szállító felel. A forgalmazó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

(3) A szállító jogosult a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését ellenőrizni.

6:374. § [Megfelelő alkalmazás szolgáltatások esetén]

E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell szolgáltatások nyújtása esetén.

LI. Fejezet

A franchise (jogbérleti) szerződés

6:375. § [Franchise (jogbérleti) szerződés]

(1) Jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői- és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői- és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles.

(2) Az értékesítés során a jogbérletbe vevő a saját nevében és a saját javára jár el.

6:376. § [Szerzői és iparjogvédelmi jogok és védett ismeret biztosítása]

(1) A jogbérletbe adó a szerződés hatálya alatt köteles biztosítani a jogbérletbe vevő számára a franchise működtetéséhez szükséges felhasználási, hasznosítási és használati jogok folyamatos és zavartalan gyakorlását.

(2) A jogbérletbe vevő köteles a rendelkezésére bocsátott ismeretet megóvni.

6:377. § [Ellátási kötelezettség]

Ha a jogbérletbe vevő az értékesítendő terméket vagy a termék előállításához szükséges alapanyagot a jogbérletbe adótól vagy a jogbérletbe adó által meghatározott személytől köteles beszerezni, és a jogbérletbe adó a jogbérletbe vevő megrendelését nem teljesíti, a jogbérletbe vevő jogosult a terméket vagy az alapanyagot máshonnan beszerezni.

6:378. § [A jóhírnév megóvása]

A jogbérletbe vevő köteles a jogbérletbe adó által a szerződés szerinti szerzői- és iparjogvédelmi jogokkal, valamint védett ismeretekkel összefüggően adott felhasználási, hasznosítási és használati engedélyekkel létrehozott hálózat és az értékesített termékek és szolgáltatások jó hírnevét megóvni.

6:379. § [Utasítás és ellenőrzés]

(1) A jogbérletbe adót a termék és a szolgáltatás értékesítésével, valamint a hálózat és az értékesített dolog jó hírnevének megóvásával kapcsolatban utasítási jog illeti meg.

(2) Ha a jogbérletbe adó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a jogbérletbe vevő köteles őt figyelmeztetni. Ha a jogbérletbe adó a figyelmeztetés ellenére fenntartja az utasítását, a jogbérletbe vevő köteles az utasítást teljesíteni; az utasítás teljesítéséből eredő kárért a jogbérletbe adó felel. A jogbérletbe vevő köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

(3) A jogbérletbe adó jogosult a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését ellenőrizni.

6:380. § [A szerződés megszűnése]

(1) A határozatlan időtartamra kötött szerződést bármelyik fél a naptári hónap utolsó napjára felmondhatja. A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap, a szerződés második évében két hónap, a harmadik és az azt követő években három hónap.

(2) A szerződés megszűnésével a jogbérletbe vevőnek a szerzői- és iparjogvédelmi jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó felhasználási, hasznosítási és használati jogosultsága megszűnik.

XX. Cím

Hitel- és számlaszerződések

LII. Fejezet

A hitelszerződés

6:381. § [Hitelszerződés]

(1) Hitelszerződés alapján a hitelező hitelkeret rendelkezésre tartására, és a rendelkezésre tartott összeg erejéig kölcsönszerződés, kezességi szerződés, bankgarancia-szerződés vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződés megkötésére, az adós díj fizetésére köteles.

(2) A hitelező a hitelműveletre vonatkozó szerződés megkötésére az adós felhívására, a hitelszerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén köteles. Az adós a hitelszerződésben meghatározott rendelkezésre tartási idő alatt jogosult a hitelezőhöz szerződéskötésre szóló felhívást intézni.

(3) Az adós a hitelszerződést bármikor felmondhatja.

(4) A hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést, ha

a) az adós körülményeiben lényeges kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot;

b) az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését vagy annak tartalmát befolyásolta; vagy

c) az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyeztetné a hitelszerződés alapján megkötött szerződés teljesítését.

(5) A hitelező jogosult a hitelszerződést azonnali hatállyal az adós megfelelő biztosíték adására történő felszólítása nélkül felmondani, ha nyilvánvaló, hogy az adós megfelelő biztosíték nyújtására nem képes.

(6) A hitelszerződés felmondása a hitelszerződés alapján megkötött szerződést nem szünteti meg.

LIII. Fejezet

A kölcsönszerződés

6:382. § [Kölcsönszerződés]

Kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.

6:383. § [A kölcsön kifizetésének megtagadása]

A hitelező a kölcsönösszeg kifizetését megtagadhatja, ha a szerződés megkötése után az adós körülményeiben vagy a biztosíték értékében vagy érvényesíthetőségében olyan lényeges változás állt be, amely miatt a szerződés teljesítése többé nem elvárható, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot.

6:384. § [A kölcsönösszeg igénybevételének elmaradása]

(1) Az adós a kölcsönösszeg igénybevételére nem köteles.

(2) Ha az adós nem veszi igénybe a kölcsönt, köteles megtéríteni a hitelezőnek a szerződés megkötésével kapcsolatban felmerült költségeit.

6:385. § [A kölcsön rendelkezésre tartása]

(1) Ha a szerződés szerint a kölcsönösszeg megfizetésére a szerződéskötést követő meghatározott időn belül vagy meghatározott feltételek teljesítése esetén kerül sor, a hitelező köteles a kölcsön összegét a szerződésben meghatározott idő elteltéig vagy feltétel bekövetkeztéig az adós rendelkezésére tartani.

(2) Az adós köteles a hitelezőnek a rendelkezésre tartott kölcsönösszeg után, a kölcsönösszeg rendelkezésre tartásának időtartamára díjat fizetni, ha a kölcsönösszeget vagy annak egy részét nem vagy nem a szerződéskötéssel egyidejűleg veszi igénybe.

6:386. § [A kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondása]

(1) A hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönszerződést, ha

a) az adós körülményeiben lényeges kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot;

b) a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra való fordítása lehetetlen, vagy az adós a kölcsönösszeget nem erre a célra használja fel;

c) az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését vagy annak tartalmát befolyásolta;

d) az adós a fizetőképességére vonatkozó, valamint a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot akadályozza;

e) az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét;

f) a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke vagy érvényesíthetősége jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki; vagy

g) az adós a kölcsönszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettsége teljesítésével késedelembe esik, és mulasztását felszólításra sem pótolja.

(2) A hitelező jogosult a kölcsönszerződést azonnali hatállyal az adós megfelelő biztosíték adására történő felszólítása nélkül felmondani, ha nyilvánvaló, hogy az adós megfelelő biztosíték nyújtására nem képes.

6:387. § [Szívességi kölcsön]

Az adós nem köteles kamat és egyéb díj fizetésére, ha ezt a felek kifejezetten kikötötték, vagy ha a szerződés céljából, vagy az eset körülményeiből ez következik. Ebben az esetben a kölcsönszerződés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

a) a hitelező a saját körülményeiben bekövetkezett lényeges változás miatt is megtagadhatja a kölcsönösszeg kifizetését és visszakövetelheti a már kifizetett kölcsönösszeget;

b) az adós nem köteles a kölcsönösszeg rendelkezésre tartásáért díjat fizetni.

6:388. § [A kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazása]

(1) A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a hitelező nem pénzt fizet, hanem más helyettesíthető dolgot az adós tulajdonába ad úgy, hogy az adós a szerződésben meghatározott későbbi időpontban ugyanolyan fajtájú, minőségű és mennyiségű dolognak a hitelező tulajdonába adására köteles. Ebben az esetben kamaton a kölcsönadott dolog átadáskori piaci értékének alapulvételével, a kamatszámítás szabályai szerint kiszámított díjat kell érteni.

(2) A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni minden olyan esetben, amikor az egyik fél által nyújtott szolgáltatás megelőzi a másik fél által nyújtandó pénzszolgáltatást, vagy az ellenérték megfizetése megelőzi a főszolgáltatás teljesítését.

LIV. Fejezet

A betétszerződés

6:389. § [Betétszerződés]

(1) Betétszerződés alapján a betétes jogosult a bank számára meghatározott pénzösszeget fizetni, a bank köteles a betétes által felajánlott pénzösszeget elfogadni, ugyanakkora pénzösszeget későbbi időpontban visszafizetni, valamint kamatot fizetni.

(2) Határozott időre szóló betét esetén a bank a betét összegét lejáratkor vagy a betétes rendelkezése szerint köteles visszafizetni.

(3) A betétes a betét összegének visszafizetését a szerződésben meghatározott idő lejárta előtt is jogosult kérni. A betétes felszólítása hiányában a bank a szerződésben meghatározott idő lejárta előtt nem jogosult a betét összegének visszafizetésére.

(4) A lejáratkor fel nem vett betétösszeg átalakul határozatlan idejű betétté.

(5) Határozatlan időtartamú betét esetén a bank a betét összegét a betétes rendelkezése szerint, késedelem nélkül köteles visszafizetni.

LV. Fejezet

A folyószámla-szerződés

6:390. § [Folyószámla-szerződés]

Folyószámla-szerződés alapján a felek meghatározott jogviszonyból származó, beszámítható követeléseiknek egységes számlán való nyilvántartására és elszámolására kötelesek.

6:391. § [A folyószámla egyenlegének megállapítása]

(1) A folyószámla egyenlegét évente meg kell állapítani.

(2) Az egyenleget a folyószámlát vezető fél annak levezetésével együtt írásban közli a másik féllel. A másik fél az egyenleget és az annak alapjául szolgáló követeléseket és tartozásokat az írásbeli közléstől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül írásban kifogásolhatja.

(3) A folyószámlán szereplő egyes követelések megszűnnek, és helyükbe a folyószámla-egyenleg lép

a) kifogás hiányában;

b) ha a kifogásolt tételekben a felek megegyeztek; vagy

c) ha a kifogás tárgyában a bíróság határozatot hozott.

6:392. § [A folyószámla egyenlegéhez kapcsolódó joghatások]

(1) A folyószámla egyenlegének megállapítását követően a felek a folyószámlán lévő egyes követeléseikkel nem, csak a folyószámla egyenlegével rendelkezhetnek.

(2) A folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelések elévülése az egyenleg megállapításáig nyugszik. Az egyenleg az általános szabályok szerint évül el.

(3) Végrehajtás alá a folyószámlának a végrehajtáskor fennálló egyenlege vonható. A végrehajtás megkezdését követően a folyószámlára olyan egyenleget csökkentő követelés vehető fel, amelynek jogalapja már a végrehajtást megelőzően keletkezett.

(4) A folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelés biztosítéka a számla egyenlegét biztosítja.

LVI. Fejezet

A fizetésiszámla-szerződés

6:393. § [Fizetésiszámla-szerződés]

Fizetésiszámla-szerződés alapján a számlavezető a számlatulajdonos számára, pénzforgalmának lebonyolítása érdekében folyószámla (a továbbiakban: fizetési számla) nyitására és vezetésére, a számlatulajdonos díj fizetésére köteles.

6:394. § [A számlavezető kötelezettségei]

(1) A számlavezető köteles a számlatulajdonosnak a fizetés kedvezményezettjét és összegét egyértelműen meghatározó, szabályszerű fizetési és beszedési megbízásait befogadni. A fizetési megbízás befogadása megtagadható, ha a számlatulajdonos nem bocsátja rendelkezésre a teljesítéshez szükséges fedezetet.

(2) A számlavezető köteles a számlatulajdonostól vagy a számlatulajdonos javára érkező fizetéseket a számlatulajdonos nevében elfogadni, és látra szóló betétként kezelni.

(3) A számlavezető által a számlatulajdonos számlakövetelése terhére teljesített fizetések csökkentik, a számlatulajdonos javára beszedett, valamint az egyébként a számlatulajdonos javára érkezett fizetések növelik a fizetési számla egyenlegét.

(4) A számlavezető köteles számlakivonat útján a számlatulajdonost havonta értesíteni a fizetési számla javára és terhére írt összegekről, valamint a fizetési számla egyenlegéről. A számlakivonathoz nem fűződnek a folyószámla egyenleghez kapcsolódó joghatások.

6:395. § [A fizetési számla feletti rendelkezés]

(1) A fizetési számla egyenlege felett a számlatulajdonos, illetve az általa meghatalmazott és a számlavezető részére bejelentett személyek jogosultak rendelkezni. Ha a fizetési számlának több számlatulajdonosa van, a fizetési számla felett a számlatulajdonosok közösen jogosultak rendelkezni.

(2) A számlavezető a fizetési számlán történt téves jóváírás helyesbítése és a számlavezetés körében a számlatulajdonossal szemben keletkezett esedékes követelése érvényesítése céljából jogosult a fizetési számlát megterhelni.

6:396. § [Törvényes zálogjog]

A számlavezetőt a számlavezetési szolgáltatással összefüggésben keletkezett követelései biztosítékául zálogjog illeti meg a számlatulajdonos számlakövetelése felett. Ennek alapján a számlavezető jogosult a számlavezetéssel összefüggésben keletkezett követelései összegével csökkenteni a fizetési számla egyenlegét. A zálogjog a fizetésiszámla-szerződés megkötésével, a zálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzése nélkül létrejön.

6:397. § [A fizetésiszámla-szerződés szabályainak kiterjesztése]

A fizetésiszámla-szerződésre vonatkozó szabályokat az értékpapírszámlára és az értékpapír letéti számlára azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ezekben az esetekben a számlán értékpapírra vonatkozó tulajdoni igény kerül elszámolásra.

6:398. § [A folyószámla szabályainak alkalmazása]

E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a fizetésiszámla-szerződésre a folyószámlaszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

LVII. Fejezet

A fizetési megbízási szerződés

6:399. § [Fizetési megbízási szerződés]

Fizetési megbízási szerződés alapján a megbízott meghatározott pénzösszegnek a megbízó utasítása szerint, a kedvezményezett részére történő fizetésére, a megbízó díj fizetésére köteles.

6:400. § [A fizetési megbízás teljesítésének megtagadása]

A megbízott a fizetési megbízás teljesítését mindaddig megtagadhatja, ameddig a megbízó nem nyújt a fizetési megbízás teljesítésére fedezetet.

6:401. § [Díjkövetelés]

A megbízott abban az esetben jogosult díjra, ha a pénzösszeget

a) a kedvezményezettnek átadta;

b) a kedvezményezett számláján jóváírta; vagy

c) a kedvezményezett számlavezető bankjának rendelkezésére bocsátotta.

6:402. § [Felmondás]

A megbízó a szerződést addig az időpontig jogosult felmondani, ameddig a megbízott a megbízás teljesítését meg nem kezdte.

6:403. § [A megbízási szerződés szabályainak alkalmazása]

E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a fizetési megbízásra a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

LVIII. Fejezet

A faktoring szerződés

6:404. § [Faktoring szerződés]

Faktoring szerződés alapján a faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós harmadik személlyel szembeni követelésének a faktorra engedményezésére köteles; ha az engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, az adós a kapott összeg visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.

6:405. § [Nyilvántartásba vételi kötelezettség]

A faktor köteles a faktorálás tényét és az adós személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Nyilvántartásba vétel hiányában a követelés az engedményezés ellenére nem száll át a faktorra, és a faktort a követelésen olyan jogok illetik meg, mint azt a zálogjogosultat, akinek a követelésén alapított zálogjogát nem jegyezték be a hitelbiztosítéki nyilvántartásba.

6:406. § [A szerződés azonnali hatályú felmondása]

(1) A faktor jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha

a) az adós a fizetőképességére és az átruházott követelés jogi helyzetére vonatkozó vizsgálatot akadályozza;

b) az adós vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti megtérítési kötelezettségének a teljesítését;

c) az átruházott követelés kötelezettjének vagyoni helyzete oly mértékben romlik, hogy az veszélyezteti a követelés teljesítését;

d) az engedményezett követelés esedékességekor a követelés kötelezettje nem teljesít.

(2) A szerződés felmondása esetén a faktor köteles a követelést visszaengedményezni az adósra, az adós pedig köteles a faktor által fizetett összeget és kamatot megfizetni a faktornak.

(3) Több követelés átruházása esetén a faktor jogosult egyes követelések tekintetében felmondani a szerződést.

6:407. § [A kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazása]

A szerződésre egyebekben a kölcsön kifizetésének megtagadására, a kölcsönösszeg igénybevételének elmaradására és a kölcsön rendelkezésre tartására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

LIX. Fejezet A pénzügyi lízingszerződés

6:408. § [Pénzügyi lízingszerződés]

Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.

6:409. § [Nyilvántartásba vételi kötelezettség]

(1) Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlannyilvántartásba bejegyeztetni. Ha a lízingszerződés megkötésekor a dolog a lízingbeadó tulajdonában van, a bejegyzésre a birtokátruházásig kell, hogy sor kerüljön.

(2) Ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a megfelelő lajstromba bejegyeztetni. Nyilvántartásba vétel hiányában a lízingbevevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik személy

a) átruházással megszerzi az ingó dolog tulajdonjogát, illetve a jogot; és

b) a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is megszerzi a lízingbevevő által az ingó dolgon, illetve a jogon javára alapított zálogjogot.

6:410. § [Szavatossági igények]

(1) A lízingbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan joga, amely a lízingbevevőt a használatban korlátozza vagy a lízingtárgy használatát megakadályozza. Erre a kötelezettségre a jogszavatosság szabályait azzal az eltéréssel

kell alkalmazni, hogy a lízingbevevő elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.

(2) A lízingtárgy hibája miatt a lízingbeadót kellékszavatosság akkor terheli, ha közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, vagy a lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott. Ebben az esetben a kellékszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg és a lízingbevevő a lízingtárgy kicserélését nem követelheti.

(3) A (2) bekezdésben foglalt esetek kivételével a lízingtárgy hibája esetén a kellékszavatosság kötelezettjével szemben

a) a kijavításra és a kicserélésre irányuló igényt a lízingbevevő a lízingbeadó képviselőjeként köteles érvényesíteni;

b) az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igényt a lízingbeadó köteles érvényesíteni.

(4) A lízingbevevő köteles értesíteni a lízingbeadót, ha a kellékszavatosság kötelezettje a kijavításra vagy kicserélésre vonatkozó kötelezettségnek nem tesz eleget, vagy ha a hiba miatt árleszállításnak vagy elállásnak van helye.

6:411. § [Hasznok, terhek, költségek, kárveszély. Használat]

(1) A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni.

(2) A lízingtárgy használatára és átruházására a bérleti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:412. § [A használat és a jogszerzés átengedése harmadik személynek]

(1) A lízingbevevő a lízingtárgy használatának átengedésére a lízingbeadó hozzájárulásával jogosult.

(2) Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért mint sajátjáért felel.

(3) Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azért a kárért is, amely e nélkül nem következett volna be.

(4) Ha a lízingbevevő jogosult a lízingbe vett dolog tulajdonjogának vagy jognak a megszerzésére, e jogát a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult harmadik személyre átruházni.

6:413. § [Lízingdíj]

(1) A lízingbevevő a díjat a szerződésben meghatározott időszakonként előre köteles megfizetni.

(2) Arra az időre, amely alatt a lízingbevevő a lízingtárgyat a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatja, lízingdíj nem jár.

6:414. § [A szerződés felmondása]

(1) A lízingbeadó jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha a lízingbevevő

a) a fizetőképességére vonatkozó vizsgálatot akadályozza;

b) vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti kötelezettségének a teljesítését;

c) a lízingbeadó felhívása ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot;

d) szavatossági jogainak érvényesítésére irányuló kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget;

e) a lízingbevevő az őt terhelő lízingdíjat, költséget vagy terhet felhívás ellenére nem fizeti meg.

(2) Ha a lízingszerződést a lízingbeadó felmondja, a lízingbeadó köteles a lízingbevevővel a zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályok szerint elszámolni.

(3) A lízingbevevő jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha a lízingbeadó szavatossági elállási jogának érvényesítésére vonatkozó kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget.

(4) Ha a lízingbevevő jogosult a lízingtárgy tulajdonjogának, vagy ha a lízingtárgy jog, a jognak a megszerzésére, e jogát harmadik személyre a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult átruházni.

XXI. Cím

Biztosítéki szerződések

LX. Fejezet

A kezességi szerződés

6:415. § [Kezességi szerződés]

(1) Kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogy ha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.

(2) Kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható.

(3) A szerződést írásba kell foglalni.

6:416. § [A kezesség járulékossága]

(1) A kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, kiterjed azonban a kötelezett szerződésszegésének jogkövetkezményeire és a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékkövetelésekre is.

(2) A kezes a jogosulttal szemben érvényesítheti az őt saját személyében megillető kifogásokon túl azokat a kifogásokat is, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A kezesség elvállalása után a kezessel szemben nem hatályos a kötelezettnek a kifogásról lemondó jognyilatkozata.

(3) A kezes a jogosult követelésébe beszámíthatja a saját és a kötelezett ellenköveteléseit, és érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt vagy a kötelezettet megilletik.

(4) Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

(5) A kötelezett ellen indult csődeljárásban biztosított fizetési haladék a kezes kötelezettségét nem érinti. A kötelezett ellen indult felszámolási vagy csődeljárásban kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, ha a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta. A tájékoztatás elmaradása esetén a kezes szabadul a kötelemből. A tájékoztatást követően a kezes jogosult a kötelezett tartozásának a teljesítésére. Teljesítés esetén a kezes a felszámolási vagy a csődeljárásban a jogosult helyébe lép.

(6) A kezes a kötelezett ellen folytatott per és végrehajtás költségeiért akkor felel, ha a keresetindítás előtt a jogosult a teljesítésre eredménytelenül szólította fel.

6:417. § [A jogosultat terhelő tájékoztatási kötelezettség]

(1) A jogosult köteles késedelem nélkül tájékoztatni a kezest a kötelezett teljesítésének elmaradásáról, a biztosított kötelezettség teljesítési határidejének változásáról és a kötelezett helyzetében beálló minden olyan változásról, amely a kezes kötelezettel szembeni megtérítési igényét hátrányosan befolyásolhatja. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a biztosított kötelezettségnek a tájékoztatás időpontjában fennálló mértékére.

(2) Ha a kezesség a kötelezettnek egy vagy több meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi kötelezettségét vagy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló valamennyi kötelezettségét biztosítja, a jogosult arról is köteles késedelem nélkül tájékoztatni a kezest, ha a biztosított kötelezettség mértéke a kezesség elvállalásakor számított vagy az utolsó tájékoztatáskor fennálló mértékéhez képest húsz százalékkal nőtt.

6:418. § [A sortartás kifogása]

A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, ameddig a jogosult nem igazolja, hogy a követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. Ez a szabály a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja.

6:419. § [Készfizető kezesség]

A kezest nem illeti meg a sortartás kifogása, ha

a) a követelés kötelezettől való behajtása a kötelezett lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, telephelyének vagy székhelyének megváltozása következtében lényegesen megnehezült;

b) a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést; vagy

c) a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott, vagy ellene felszámolás indult.

6:420. § [Kártalanító kezesség]

Ha a kezes kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállalt felelősséget, a jogosult akkor követelheti a kezestől a biztosított követelés kielégítését, ha végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést.

6:421. § [A kezes teljesítése]

(1) A kezes abban az esetben köteles teljesíteni, ha a jogosult felszólította a teljesítésre.

(2) A kezes köteles késedelem nélkül értesíteni a kötelezettet a fizetési felszólítás kézhezvételéről, és tájékoztatást kérni a kezességgel biztosított kötelezettség mértékéről, valamint a kötelezettet a jogosulttal szemben megillető kifogásokról és követelésekről.

(3) A kezes késedelem nélkül köteles

a) a jogosultnak teljesíteni, és a teljesítés megtörténtéről a kötelezettet késedelem nélkül értesíteni; vagy

b) a teljesítést megtagadni, és a teljesítés megtagadásáról - annak indokát megjelölve -a kötelezettet és a jogosultat késedelem nélkül értesíteni.

(4) A kezes teljesítését követően a jogosult köteles késedelem nélkül átadni a kezesnek minden olyan okiratot és megadni azt a tájékoztatást, amely a kezes kötelezettel szembeni igényérvényesítéséhez szükséges.

6:422. § [Az alkezes teljesítése]

Ha a kezes kötelezettségéért kezességet vállalt személy kielégíti a jogosult követelését, a követelés erejéig mindazon jogokat is érvényesítheti, amelyeket a kezes érvényesíthetett volna, ha a jogosult követelését kielégíti.

6:423. § [A határozott időre vállalt kezesség]

Határozott időre vállalt készfizető kezesség esetén a határozott idő letelte után a kezes szabadul a kötelezettség alól.

6:424. § [A határozatlan időre vállalt kezesség felmondása]

Ha a határozatlan időre vállalt kezesség a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló vagy a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségét biztosítja, a kezes három hónapos felmondási idővel megszüntetheti a kezességi szerződést.

6:425. § [A kezes szabadulása a kötelemből]

Ha a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról vagy egyébként az ő hibájából a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik vagy a behajtása jelentősen megnehezül, a kezes szabadul annyiban, amennyiben a követelést biztosító jog alapján kielégítést kaphatott volna.

6:426. § [Több kezes]

(1) Ha ugyanazért a kötelezettségért többen vállalnak kezességet, a kezesek egyetemlegesen állnak helyt a jogosulttal szemben.

(2) Ha több kezes egymásra tekintet nélkül vállal kezességet, egymás közötti viszonyukban a kötelezettség abban a sorrendben terheli őket, amilyen sorrendben elvállalták a kezességet. Az a kezes, aki a jogosulttal szemben a sortartás kifogásával élhetett, e kifogással a jogosult követelését kielégítő kezessel szemben is élhet.

(3) Ha a kezesek egymásra tekintettel vállalnak kezességet, egymás közötti viszonyukban kockázatvállalásuk arányában kötelesek helytállni.

6:427. § [Azonos követelést biztosító kezesség és zálogjog]

Ha ugyanazt a kötelezettséget kezesség és a kötelezettől eltérő személy által alapított zálogjog is biztosítja, a kezes és a zálogkötelezett helytállására és egymás közötti viszonyukra a több kezesre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

6:428. § [A jogszabály alapján fennálló kezesség]

A jogszabály alapján fennálló kezességre a kezességi szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:429. § [Fogyasztó által vállalt kezesség]

(1) Fogyasztó által vállalt kezesség esetén a jogosult köteles a fogyasztót a kezességi szerződés létrejöttét megelőzően tájékoztatni

a) a kezes jogairól és kötelezettségeiről; és

b) a kötelezett helyzetéből vagy a kötelezettség természetéből fakadó, a hitelező előtt ismert különleges kockázatokról.

(2) Ha a jogosult nem tesz eleget az (1) bekezdés szerinti kötelezettségének, a kezes határidő nélkül jogosult a szerződéstől elállni.

(3) Ha a fogyasztó a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló valamennyi kötelezettségéért, vagy meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi kötelezettségéért vállalt kezességet, a kezesség akkor érvényes, ha a szerződésben meghatározták azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezes felel a jogosult tartozásáért.

(4) Ha a kötelezett késedelembe esik, a jogosult köteles a kezest késedelem nélkül értesíteni, ennek elmulasztása esetén a kezes nem felel a késedelemből eredő kárért és késedelmi kamatért.

(5) A fogyasztói kezességi szerződés szabályait nem lehet alkalmazni, ha a kezes a jogi személy kötelezett vezető tisztségviselője vagy többségi befolyással rendelkező tagja.

LXI. Fejezet

A garanciaszerződés

6:430. § [Garanciaszerződés]

(1) A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni.

(2) A szerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot írásba kell foglalni.

6:431. § [A járulékosság hiánya]

(1) A garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.

(2) A garanciavállaló nyilatkozatban foglalt, a biztosított kötelezettségre történő, általános jellegű utalás nem érinti a garantőr kötelezettségének a biztosított kötelezettségtől való függetlenségét.

6:432. § [A lehívási jog személyhez kötöttsége]

A jogosult nem ruházhatja át a garancia érvényesítésének jogát a garantőr hozzájárulása nélkül, de jogosult azt a személyt megjelölni, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni köteles.

6:433. § [Jogutódlás a jogosult személyében]

A garancia lehívásának joga átszáll a jogosult jogutódjára.

6:434. § [A garantőr teljesítése]

(1) A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre.

(2) A garantőr köteles késedelem nélkül értesíteni a kötelezettet a fizetési felszólítás kézhezvételéről.

(3) A garantőr érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt a jogosulttal szemben saját személyében megilletik.

(4) A garantőr késedelem nélkül köteles

a) a jogosultnak teljesíteni, és a teljesítés megtörténtéről a kötelezettet értesíteni; vagy

b) a teljesítést megtagadni, és a teljesítés megtagadásáról - annak indokát megjelölve -a kötelezettet és a jogosultat értesíteni.

6:435. § [Nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás]

(1) Ha a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával, a garantőr nem köteles fizetést teljesíteni, és a már teljesített fizetést visszakövetelheti.

(2) A jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen jár el különösen, ha

a) a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított;

b) a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg;

c) a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt; vagy

d) bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt.

6:436. § [A határozatlan időre vállalt garancia felmondása]

A garantőr a határozatlan időre vállalt garanciát három év elteltét követően legalább három hónapos felmondási idővel megszüntetheti.

6:437. § [Fogyasztó által vállalt garancia]

Ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes.

XXII. Cím

Biztosítási szerződések

LXII. Fejezet

Közös szabályok

6:438. § [Biztosítási szerződés]

(1) Biztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben meghatározott kockázatra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni; a biztosítóval szerződő fél díj fizetésére köteles.

(2) A biztosító szolgáltatása a biztosított kárának a szerződésben meghatározott módon és mértékben történő megtérítésében, a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás teljesítésében (a továbbiakban: kárbiztosítás) vagy a szerződésben meghatározott összeg megfizetésében (a továbbiakban: összegbiztosítás) áll.

6:439. § [A biztosítási érdek]

Biztosítási szerződést az köthet, aki valamely vagyoni vagy személyhez fűződő jogviszony alapján a biztosítási esemény elkerülésében; életkor elérésére, születésre vagy házasságkötésre szóló életbiztosítás esetén a biztosítási esemény bekövetkezésében érdekelt, vagy aki a szerződést az érdekelt személy javára köti meg. Az e rendelkezés ellenére kötött kárbiztosítási és csoportos összegbiztosítási szerződés semmis.

6:440. § [Együttbiztosítás]

(1) Abban az esetben, ha - előre rögzített arányok szerint - a biztosítási kockázatokat több biztosító közösen viseli, és a biztosítási szolgáltatást közösen teljesíti, a szerződésben az együttbiztosításban résztvevő valamennyi biztosítót és kockázatvállalásuk mértékét is fel kell tüntetni. Együttbiztosítás esetén a biztosítók szolgáltatási kötelezettsége saját kockázatvállalásuk mértékéig terjed.

(2) Semmis az együttbiztosítási szerződés, ha nem határozza meg az együttbiztosításban résztvevő biztosítók kockázatvállalásának mértékét.

(3) A biztosítókat a szerződő féllel szemben a szerződésben megnevezett vezető biztosító képviseli. Ha a szerződésben nem nevezték meg a vezető biztosítót, a szerződő fél - választása szerint - bármelyik biztosítónak joghatályosan teljesíthet vagy tehet jognyilatkozatot.

6:441. § [Csoportos biztosítás]

(1) Csoportos biztosítás esetén a biztosítottak meghatározása valamely szervezethez való tartozásuk, a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony vagy egyéb kapcsolat alapján történik, és a biztosító kockázatának vizsgálatára és vállalására a csoportra tekintettel kerül sor. Ha a szerződésben a biztosított személyeket kizárólag valamely csoporthoz tartozásuk alapján határozták meg, azokat a személyeket kell biztosítottnak tekinteni, akik a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjában a csoporthoz tartoztak. Biztosított lehet a csoport tagjának hozzátartozója is.

(2) A biztosítónak a szerződő felet kell tájékoztatnia; a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról köteles a biztosítottat tájékoztatni.

(3) A szerződés korlátozhatja vagy kizárhatja a biztosított belépését a szerződésbe.

(4) Ha a szerződés úgy rendelkezik, a biztosítási fedezetet a biztosított és a szerződő fél között fennálló jogviszony megszűnése nem érinti.

6:442. § [A szerződés megkötése]

(1) Ha a szerződést nem írásban kötötték meg, a biztosító köteles a biztosítási fedezetet igazoló dokumentumot kiállítani.

(2) Ha a fedezetet igazoló dokumentum a szerződő fél ajánlatától eltér, és az eltérést a szerződő fél a dokumentum kézhezvételét követően késedelem nélkül nem kifogásolja, a szerződés a fedezetet igazoló dokumentum szerinti tartalommal jön létre. Ez a rendelkezés lényeges eltérésekre akkor alkalmazható, ha a biztosító az eltérésre a szerződő fél figyelmét a fedezetet igazoló dokumentum átadásakor írásban felhívta. Ha a felhívás elmarad, a szerződés az ajánlat tartalmának megfelelően jön létre.

(3) Az ajánlattevő ajánlatához annak megtételétől számított tizenöt napig, ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi kockázatfelmérésre van szükség, hatvan napig van kötve.

6:443. § [A biztosító ráutaló magatartása fogyasztói szerződésben]

(1) Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül - ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül - nem nyilatkozik, feltéve, hogy az ajánlatot a jogviszony tartalmára vonatkozó, jogszabályban előírt tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tették.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a szerződés - az ajánlat szerinti tartalommal - az ajánlatnak a biztosító részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal a kockázatelbírálási idő elteltét követő napon jön létre.

(3) Ha a kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, az ajánlatot a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a kockázat egyedi elbírálása szükséges.

(4) Ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül létrejött szerződés lényeges kérdésben eltér a biztosító általános szerződési feltételétől, a biztosító a szerződés létrejöttétől számított tizenöt napon belül javasolhatja, hogy a szerződést az általános szerződési feltételeknek megfelelően módosítsák. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, a biztosító az elutasítástól vagy a módosító javaslat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.

6:444. § [A biztosító kockázatviselésének kezdete]

(1) A biztosító kockázatviselése a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ilyen hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik.

(2) A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy a biztosító a külön meghatározott biztosítási kockázatot már olyan időponttól kezdődően viseli, amikor a felek között a szerződés még nem jött létre (a továbbiakban: előzetes fedezetvállalás).

(3) Az előzetes fedezetvállalás a szerződés megkötéséig vagy az ajánlat visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes.

(4) Ha a szerződés létrejön, az abban meghatározott biztosítási díj az előzetes fedezetvállalás időszakára is irányadó. A szerződés megkötésének meghiúsulása esetén a szerződő fél az előzetes fedezetvállalás időszakára a biztosító által a kockázatvállalás előzetesen meghatározott módszerei alapján megállapított megfelelő díjat köteles megfizetni.

6:445. § [A biztosítási kockázat jelentős növekedése]

(1) Ha a biztosító a szerződéskötés után szerez tudomást a szerződést érintő lényeges körülményekről vagy azok változásáról, és ezek a körülmények a biztosítási kockázat jelentős növekedését eredményezik, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül javaslatot tehet a szerződés módosítására, vagy a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.

(2) Ha a szerződő fél a módosító javaslatot nem fogadja el, vagy arra annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik, ha a biztosító erre a következményre a módosító javaslat megtételekor a szerződő fél figyelmét felhívta.

(3) Ha a szerződés egyidejűleg több vagyontárgyra vagy személyre vonatkozik, és a biztosítási kockázat jelentős megnövekedése ezek közül csak egyesekkel összefüggésben merül fel, a biztosító az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott jogait a többi vagyontárgy vagy személy vonatkozásában nem gyakorolhatja.

6:446. § [A díjfizetési kötelezettség]

(1) A biztosítás első díjrészlete a felek által meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttekor esedékes; a folytatólagos díj pedig annak az időszaknak az első napján esedékes, amelyre a díj vonatkozik. Az egyszeri díjat a szerződés létrejöttekor kell megfizetni.

(2) A biztosítási időszak egy év.

6:447. § [Díjfizetési kötelezettség a szerződés megszűnése esetén]

(1) Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, és a szerződés megszűnik, a biztosító az egész biztosítási időszakra járó díj megfizetését követelheti.

(2) A szerződés megszűnésének egyéb eseteiben a biztosító az addig a napig járó díj megfizetését követelheti, amikor kockázatviselése véget ért. Ha az időarányos díjnál több díjat fizettek be, a biztosító a díjtöbbletet köteles visszatéríteni.

6:448. § [A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményei]

(1) Ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító - a következményekre történő figyelmeztetés mellett - a szerződő felet a felszólítás elküldésétől számított harminc napos póthatáridő tűzésével a teljesítésre írásban felhívja. A póthatáridő eredménytelen elteltével a szerződés az esedékesség napjára visszamenő hatállyal megszűnik, kivéve, ha a biztosító a díjkövetelést késedelem nélkül bírósági úton érvényesíti.

(2) Abban az esetben, ha a szerződés az (1) bekezdésben írt módon, a folytatólagos díj meg nem fizetése következtében szűnt meg, a szerződő fél a megszűnés napjától számított százhúsz napon belül írásban kérheti a biztosítót a kockázatviselés helyreállítására. A biztosító a biztosítási fedezetet a megszűnt szerződés feltételei szerint helyreállíthatja, feltéve, hogy a korábban esedékessé vált biztosítási díjat megfizetik.

6:449. § [A szerződő fél tájékoztatási kötelezettsége]

Ha a szerződést nem a biztosított köti, a biztosítási esemény bekövetkezéséig vagy a biztosított belépéséig a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról a biztosítottat köteles tájékoztatni.

6:450. § [Belépés a szerződésbe]

(1) Ha a szerződést nem a biztosított kötötte, a biztosított a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal a szerződésbe beléphet; a belépéshez a biztosító hozzájárulása nem szükséges. A belépéssel a szerződő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összessége a biztosítottra száll át.

(2) Ha a biztosított belép a szerződésbe, a folyó biztosítási időszakban esedékes díjakért a biztosított a szerződő féllel egyetemlegesen felelős. A szerződésbe belépő biztosított köteles a szerződő félnek a szerződésre fordított költségeit - ideértve a biztosítási díjat is - megtéríteni.

6:451. § [Közlési és változásbejelentési kötelezettség]

(1) A szerződő fél köteles a szerződéskötéskor a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyet ismert vagy ismernie kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal a szerződő fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések megválaszolatlanul hagyása önmagában nem jelenti a közlési kötelezettség megsértését.

(2) A szerződő fél köteles a lényeges körülmények változását a biztosítónak írásban bejelenteni.

(3) A közlésre vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetén a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve, ha a szerződő fél bizonyítja, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében.

(4) Ha a szerződés több vagyontárgyra vagy személyre vonatkozik, és a közlési vagy változásbejelentési kötelezettség megsértése ezek közül csak egyesekkel összefüggésben merül fel, a biztosító a közlésre vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértésére a többi vagyontárgy vagy személy esetén nem hivatkozhat.

(5) A közlésre és változás bejelentésére irányuló kötelezettség egyaránt terheli a szerződő felet és a biztosítottat; egyikük sem hivatkozhat olyan körülményre, amelyet bármelyikük elmulasztott a biztosítóval közölni, noha arról tudnia kellett, és a közlésre vagy bejelentésre köteles lett volna.

6:452. § [A biztosítási esemény bekövetkezésére vonatkozó bejelentési kötelezettség]

A biztosító kötelezettsége nem áll be, ha a szerződő fél, illetve a biztosított a biztosítási esemény bekövetkezését a szerződésben megállapított határidőben a biztosítónak nem jelenti be, a szükséges felvilágosítást nem adja meg, vagy a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését nem teszi lehetővé, és emiatt a biztosító kötelezettsége szempontjából lényeges körülmény kideríthetetlenné válik.

6:453. § [A szerződés lehetetlenülése; érdekmúlás]

(1) Ha a biztosító kockázatviselésének kezdete előtt a biztosítási esemény bekövetkezett, bekövetkezése lehetetlenné vált vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés vagy annak megfelelő része megszűnik.

(2) Ha a biztosító kockázatviselésének tartama alatt a biztosítási esemény bekövetkezése lehetetlenné vált, vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés vagy annak megfelelő része megszűnik.

(3) A biztosítási érdek megszűnéséhez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha az érdekmúlás kizárólag a biztosított vagyontárgy tulajdonjoga átszállásának következménye, és a vagyontárgy más jogcím alapján már korábban is az új tulajdonos birtokában volt. Ebben az esetben a tulajdonjoggal együtt a biztosítási fedezet is átszáll, és a tulajdonjog átszállása időpontjában esedékes biztosítási díjakért a korábbi és új tulajdonos egyetemlegesen felelős. A szerződést bármelyik fél a tulajdonjog átszállásáról való tudomásszerzést követő harminc napon belül írásban, harminc napos határidővel felmondhatja.

6:454. § [A fogyasztói biztosítási szerződés egyoldalúan kógens szabályai]

Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el e cím olyan rendelkezésétől, amely

a) a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre;

b) a biztosítási kockázat jelentős növekedésére;

c) a díjfizetés elmaradásának következményeire;

d) a fedezetfeltöltésre;

e) a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettségre;

f) a közlésre, a változásbejelentésre és a biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére vonatkozó kötelezettségre;

g) a biztosított és a károsult egyezségére;

h) a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre;

i) a biztosító szolgáltatási kötelezettsége alóli mentesülésére;

j) a törvényi engedményre

vonatkozik.

6:455. § [A fogyasztói összegbiztosítások és az egészségbiztosítási szerződés egyoldalúan kógens szabályozása]

Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el az összeg- és egészségbiztosítás eltérést nem engedő rendelkezésektől.

6:456. § [A biztosítási szerződési szabályok hatályának kiterjesztése]

E Cím rendelkezéseit az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra is alkalmazni kell.

LXIII. Fejezet

A kárbiztosítási szerződések

1. Közös szabályok

6:457. § [A túlbiztosítás tilalma]

(1) A biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy értékét. A biztosított érdek értékét meghaladó részben a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, és a díjat megfelelően le kell szállítani. E rendelkezés ellenére is lehet biztosítási szerződést kötni valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá helyreállításának vagy új állapotban való beszerzésének értéke erejéig.

(2) A biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító szolgáltatási kötelezettségének felső határa a biztosítási összeg.

6:458. § [Többszörös biztosítás]

(1) Ha ugyanazt az érdeket több biztosító egymástól függetlenül biztosítja, a biztosított jogosult igényét ezek közül egyhez vagy többhöz benyújtani.

(2) A biztosító, amelyhez a kárigényt benyújtották, az általa kiállított fedezetet igazoló dokumentumban írt feltételek szerint és az abban megállapított biztosítási összeg erejéig köteles fizetést teljesíteni, fenntartva azt a jogát, hogy a többi biztosítóval szemben arányos megtérítési igényt érvényesíthet.

(3) A biztosítók a (2) bekezdésben írt megtérítési igény alapján a kifizetett kárt egymás között azokkal a feltételekkel és biztosítási összegekkel arányosan viselik, amelyeknek megfelelően az egyes biztosítók a biztosított irányában külön-külön felelnének.

6:459. § [Alulbiztosítás]

Ha a biztosítási összeg a biztosított érdek értékénél kisebb, a biztosító a kárt a biztosítási összegnek a vagyontárgy értékéhez viszonyított arányában köteles megtéríteni.

6:460. § [Fedezetfeltöltés]

(1) Az adott biztosítási időszakra vonatkozó biztosítási összeg az ugyanazon biztosítási időszakban bekövetkezett biztosítási esemény miatt kifizetett összeggel csökken, kivéve, ha a szerződő fél a díjat megfelelően kiegészíti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezményt a biztosító abban az esetben alkalmazhatja, ha arra legkésőbb a szolgáltatás teljesítésével egyidejűleg írásban felhívta a szerződő fél figyelmét, és a fedezetfeltöltés díját közölte.

(3) Ha a szerződő fél a fedezetfeltöltés jogával nem él, a szerződés a kifizetett összeggel csökkentett biztosítási összeg mellett marad hatályban a folyó biztosítási időszakra.

6:461. § [A biztosító teljesítése]

Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító a szerződésben a teljesítés előkészítéséhez szükséges időre tekintettel megállapított határidőn belül köteles szolgáltatását teljesíteni.

6:462. § [Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség]

(1) A szerződő fél és a biztosított a kár megelőzése érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást köteles tanúsítani. Ezt az elvárhatósági követelményt kell támasztani abban az esetben is, ha a szerződés szabályozza a szerződő fél és a biztosított kármegelőzési teendőit, előírja a kár megelőzését vagy enyhítését célzó eszközöket, eljárásokat, szakképzettségi követelményeket.

(2) A szerződő fél és a biztosított a biztosító előírásai és a káresemény bekövetkezésekor adott utasításai szerint, ezek hiányában az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelménye szerint köteles a kárt enyhíteni.

(3) A kárenyhítés szükséges költségei a biztosítási összeg keretei között akkor is a biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre.

(4) Alulbiztosítás esetén a biztosító a kárenyhítés költségeit a biztosítási összeg és a vagyontárgy értékének arányában köteles megtéríteni.

6:463. § [Mentesülés a szolgáltatási kötelezettség alól]

(1) A biztosító mentesül szolgáltatási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással

a) a szerződő fél vagy a biztosított;

b) a velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk, üzletvezetésre jogosult tagjuk vagy az általános szerződési feltételben meghatározott munkakört betöltő alkalmazottjuk, tagjuk vagy megbízottjuk; vagy

c) a biztosított jogi személynek az általános szerződési feltételben meghatározott vezető beosztású tisztségviselője vagy a biztosított vagyontárgy kezelésére jogosított tagja, munkavállalója vagy megbízottja okozta.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell.

6:464. § [Állapotmegőrzési kötelezettség]

(1) A biztosítási esemény bekövetkezte után a biztosított vagyontárgy állapotán a biztosított a szerződésben megállapított határidőn belül csak annyiban változtathat, amennyiben az a kárenyhítéshez szükséges.

(2) Nem áll be a biztosító szolgáltatási kötelezettsége, ha a megengedettnél nagyobb mértékű változtatás következtében a biztosító szolgáltatási kötelezettségének elbírálása szempontjából lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak.

6:465. § [Rendes felmondás]

(1) A határozatlan időre kötött szerződést a felek írásban, a biztosítási időszak végére, harminc napos felmondási idővel felmondhatják.

(2) A felmondási jog legfeljebb három évre zárható ki. A felmondási jog három évnél hosszabb időre történő kizárása a három évet meghaladó részében semmis.

(3) Ha a szerződés három évnél hosszabb időre szól, és a felek nem kötötték ki, hogy az a megállapított időtartam eltelte előtt is felmondható, a negyedik évtől kezdve a szerződést bármelyik fél felmondhatja.

(4) A szerződő fél felmondása esetén a biztosító követelheti annak a díjengedménynek a megfizetését, amelyet a szerződés hosszabb tartamára tekintettel nyújtott (a továbbiakban: tartamengedmény).

6:466. § [Részleges díjfizetés]

(1) Ha az esedékes díjnak csak egy részét fizették meg, és a biztosító - a díjfizetési kötelezettség elmulasztására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával -eredménytelenül hívta fel a szerződő felet a befizetés kiegészítésére, a szerződés változatlan biztosítási összeggel, a befizetett díjjal arányos időtartamra marad fenn.

(2) Ha a szerződés a díj nemfizetése miatt megszűnik, a biztosító követelheti a tartamengedmény időarányos részének megfizetését.

6:467. § [Törvényi engedmény]

(1) Amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben, kivéve ha ez a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó.

(2) Ha a biztosítóra a kártérítési igény részben száll át, és a biztosító a kárért felelős személy ellen keresetet indít, erről köteles a biztosítottat tájékoztatni, és a biztosított kérésére köteles az ő igényét is érvényesíteni. A biztosított igényének érvényesítését a biztosító a költségek előlegezésétől teheti függővé. A megtérült összegből elsőként a biztosított követelését kell kielégíteni.

6:468. § [A biztosított vagyontárgy megkerülése]

Ha a biztosított vagyontárgy megkerül, a biztosított arra igényt tarthat; ebben az esetben a biztosító által teljesített szolgáltatást köteles visszatéríteni.

2. A felelősségbiztosítási szerződés

6:469. § [Felelősségbiztosítási szerződés]

(1) Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.

(2) A biztosítás kiterjed az eljárási költségekre, ha e költségek a biztosító útmutatásai alapján vagy előzetes jóváhagyásával merültek fel. A biztosított kérésére a biztosítónak a költségeket meg kell előlegeznie.

(3) A biztosítónak a károkozó biztosított jogi képviseleti költségeit és a kamatokat akkor is meg kell térítenie, ha ezek a kártérítési összeggel együtt a biztosítási összeget meghaladják.

6:470. § [A biztosítási esemény bejelentése]

A biztosított a szerződésben megállapított határidőn belül - a bejelentési kötelezettség megszegése esetére megállapított jogkövetkezmények mellett - köteles a biztosítónak írásban bejelenteni, ha vele szemben a szerződésben meghatározott tevékenységével kapcsolatban kárigényt közölnek, vagy ha olyan körülményről szerez tudomást, amely ilyen kárigényre adhat alapot. A biztosítási esemény bejelentésére legalább harminc napos bejelentési határidőt kell biztosítani.

6:471. § [A biztosító szolgáltatása]

(1) A biztosító szolgáltatását a károsultnak teljesítheti. A biztosított akkor követelheti, hogy a biztosító neki teljesítsen, ha a károsult követelését ő egyenlítette ki.

(2) Ha a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igények miatti felelősségét vagy összegszerű helytállási kötelezettsége mértékét nyilvánvalóan megalapozatlanul vitatja, a biztosító jogosult a károsultnak teljesíteni. Az alaptalan tagadás többletköltségei a biztosítottat terhelik; ha azokat a biztosító viselte, a biztosított azokat neki visszafizetni tartozik.

6:472. § [A károsult igényének érvényesítése]

(1) A károsult - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - nem érvényesítheti kárigényét közvetlenül a biztosítóval szemben.

(2) Ez a szabály nem akadályozza meg, hogy a károsult a biztosítóval szemben annak bírósági megállapítása iránt indítson keresetet, hogy a biztosított felelősségbiztosítási fedezete a károkozás időpontjában a károsult kárára fennállt-e.

6:473. § [A biztosított általi elismerés, teljesítés és egyezség hatálya a biztosítóval szemben]

(1) A károsult kártérítési igényének a biztosított által történt elismerése, teljesítése és az azzal kapcsolatos egyezsége a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha ahhoz a biztosító előzetesen hozzájárult vagy azt utólag tudomásul vette.

(2) Nem hivatkozhat a biztosító arra, hogy a károsult követelésének a biztosított által történt elismerése, teljesítése vagy az azzal kapcsolatos egyezsége vele szemben hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott.

(3) A biztosított bírósági marasztalása a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott vagy ezekről lemondott.

LXIV. Fejezet

Az összegbiztosítások

1. Közös szabályok

6:474. § [A biztosítási érdek]

Összegbiztosítás esetén a szerződés létrejöttéhez és módosításához a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges, ha a szerződést nem ő köti meg. A biztosított hozzájárulása nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része semmis; ilyen esetben kedvezményezettnek a biztosítottat vagy örökösét kell tekinteni, aki - a csoportos biztosítás esetén kivéve - a szerződő félnek köteles megtéríteni a kifizetett biztosítási díjakat és a szerződésre fordított költségeket.

6:475. § [Többszörös biztosítás]

A felek azonos biztosítási érdekre és azonos biztosítási kockázatokra több biztosítást is érvényesen köthetnek, és halmozhatják a biztosítói szolgáltatásokat.

2. Az életbiztosítási szerződés

6:476. § [Életbiztosítás]

Életbiztosítási szerződés alapján a biztosító a természetes személy biztosított halála, meghatározott életkor vagy időpont elérése vagy más esemény bekövetkezése esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg kifizetésére, járadék élethosszig tartó vagy meghatározott időszakra történő folyósítására vállal kötelezettséget. Az életbiztosítás lehet különösen:

a) kockázati életbiztosítás, amelynek sem lejárati szolgáltatása, sem visszavásárlási értéke nincs; vagy

b) kockázati életbiztosításnak nem minősülő életbiztosítás, ide értve a befektetési egységekhez kötött életbiztosítást is, ahol a befektetési kockázatot a szerződés szerint a szerződő fél maga viseli.

6:477. § [A kedvezményezett]

(1) Kedvezményezett

a) a szerződésben megnevezett személy;

b) a bemutatóra szóló kötvény birtokosa;

c) ilyen személyek hiányában, vagy ha a kedvezményezett megnevezése nem volt érvényes a biztosítási esemény időpontjában, a biztosított vagy örököse.

(2) A szerződő fél a kedvezményezettet a biztosítóhoz címzett és a biztosítónak eljuttatott írásbeli nyilatkozattal jelölheti ki, és a biztosítási esemény bekövetkezéséig bármikor ugyanilyen formában a kijelölését visszavonhatja vagy a kijelölt kedvezményezett helyett más kedvezményezettet nevezhet meg. Ha nem a biztosított a szerződő fél, mindezekhez a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Abban az esetben, ha bemutatóra szóló kötvényt állítottak ki, a kedvezményezett későbbi kijelölése akkor lép hatályba, ha a kötvényt megsemmisítették és új kötvényt állítottak ki.

(3) Ha a szerződő fél a biztosítotthoz vagy a kedvezményezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal kötelezettséget vállal arra, hogy a kedvezményezett kijelölését folyamatosan hatályban tartja, a kedvezményezett kijelölését nem lehet visszavonni vagy megváltoztatni azon személy hozzájárulása nélkül, akinek részére a kötelezettségvállalást tették. A szerződő fél nyilatkozatáról a biztosítót tájékoztatni kell.

(4) A kedvezményezett kijelölése hatályát veszti, ha a kedvezményezett a biztosítási esemény bekövetkezte előtt meghal vagy jogutód nélkül megszűnik.

6:478. § [A szerződéskötés különös szabályai]

(1) Ha a biztosított kiskorú, és a szerződést nem a törvényes képviseletet gyakorló szülője köti meg, a szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A gyámhatóság jóváhagyásával érvényes a szerződés akkor is, ha a biztosított a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen nagykorú személy.

(2) A biztosított a szerződés megkötéséhez adott hozzájárulását írásban bármikor visszavonhatja. Csoportos életbiztosítási szerződés ettől eltérően rendelkezhet. A visszavonás következtében a szerződés a biztosítási időszak végével megszűnik, kivéve, ha a biztosított a szerződésbe belép.

6:479. § [Várakozási idő]

A felek a szerződésben kiköthetik, hogy a biztosító valamely biztosítási esemény kockázatát csak a szerződés létrejöttét követő későbbi időponttól vállalja, vagy - ha a biztosítási esemény a kikötött várakozási időn belül következik be - jogosult a szolgáltatást csökkenteni. A várakozási idő legfeljebb hat hónap lehet; a kikötött várakozási idő ezt meghaladó része semmis.

6:480. § [A díjfizetés elmulasztásának következménye]

(1) A teljes biztosítási időszakra járó díjat a biztosító az első évben bírósági úton érvényesítheti; ezt követően csak akkor élhet e jogával, ha abban az évben a szerződő fél a díjfizetést már megkezdte vagy a díjfizetés halasztásában állapodtak meg.

(2) A díjfizetés elmulasztása esetén a kockázati életbiztosításnak nem minősülő életbiztosítási szerződés megfelelően csökkentett biztosítási összeggel marad fenn (a továbbiakban: díjmentes leszállítás). A szerződő fél e jogkövetkezmény helyett választhatja a szerződés rendes felmondását.

(3) Nem lehet díjmentesíteni a szerződést, ha visszavásárlási összeg a díjmentes leszállítás időpontjában még nem keletkezett. Ebben az esetben a szerződés szolgáltatási összeg hiányában megszűnik.

6:481. § [A közlési és változásbejelentési kötelezettség megszegésének következménye]

(1) Ha a biztosító a szerződéskötést követően szerez tudomást a szerződéskötéskor már fennállt lényeges körülményről, az ebből eredő jogokat a szerződés fennállásának az első öt évében gyakorolhatja.

(2) A közlési kötelezettség megsértése ellenére beáll a biztosító kötelezettsége, ha a szerződés megkötésétől a biztosítási esemény bekövetkeztéig öt év már eltelt.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezéseit a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változására vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértésének következményeire is megfelelően alkalmazni kell. A biztosító ezzel kapcsolatos jogainak gyakorlására nyitva álló öt éves időszak a változásbejelentési határidő leteltét követő napon kezdődik.

6:482. § [Rendes felmondás]

(1) A szerződő fél - ha az első évi biztosítási díjat befizették - az életbiztosítási szerződést írásban, harminc napos felmondási idő mellett, a biztosítási időszak utolsó napjára felmondhatja.

(2) Az életbiztosítási szerződést - a biztosítási kockázat jelentős növekedésének esetét kivéve - a biztosító nem mondhatja fel.

6:483. § [Maradékjog]

(1) Ha az életbiztosítási szerződés bármely okból a biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg, a biztosító köteles a szerződésben meghatározott visszavásárlási összeget kifizetni.

(2) A biztosító mentesül a biztosítási összeg kifizetése alól, ha a biztosított a kedvezményezett szándékos magatartása következtében vesztette életét; a visszavásárlási összeg ebben az esetben az örökösöket illeti meg, és a kedvezményezett abból nem részesülhet.

(3) A szerződés a biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg, és a biztosító a visszavásárlási összeget köteles visszatéríteni, ha a biztosított szándékosan elkövetett súlyos bűncselekménye folytán, azzal összefüggésben vagy a szerződéskötéstől számított két éven belül elkövetett öngyilkossága következtében halt meg.

3. A balesetbiztosítási szerződés

6:484. § [Balesetbiztosítás]

Balesetbiztosítási szerződés alapján a biztosító különösen a biztosított baleset miatt bekövetkező halála, egészségkárosodása vagy rokkantsága esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg vagy járadék fizetésére, vagy a szerződésben meghatározott egyéb szolgáltatásra vállal kötelezettséget.

6:485. § [Alkalmazandó szabályok]

(1) A balesetbiztosításra az életbiztosítás szabályait a következő kérdésekben kell alkalmazni:

a) a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának visszavonása;

b) a kedvezményezett kijelölése és jogai; és

c) a biztosító mentesülése, ha a biztosított halálát a biztosítási összegre jogosult okozta.

(2) A felek a felmondási jog korlátozásában nem állapodhatnak meg.

(3) A balesetbiztosításra egyebekben a kárbiztosítás szabályait kell alkalmazni a következő eltérésekkel:

a) a biztosító a balesetért felelős személlyel szemben a törvényi engedmény alapján igényt nem támaszthat;

b) nem terheli a biztosítottat állapotmegőrzési kötelezettség a biztosítási esemény bekövetkezése esetén.

LXV. Fejezet

Az egészségbiztosítási szerződés

6:486. § [Egészségbiztosítási szerződés]

Egészségbiztosítási szerződés alapján a biztosító a biztosított megbetegedése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatások teljesítésére vállal kötelezettséget. A biztosító szolgáltatása kiterjedhet a szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatások egészséges személy általi igénybe vételekor felmerülő költségek megtérítésére is.

6:487. § [Alkalmazandó szabályok]

(1) Az egészségbiztosításra az életbiztosítás szabályait a következő kérdésekben kell alkalmazni:

a) csoportos biztosítás;

b) a biztosított részéről szükséges hozzájárulás, ha nem a biztosított a szerződő fél;

c) a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának visszavonása; és

d) a biztosító kötelezettségeinek beállása a közlési kötelezettség megsértése esetén.

(2) Ha az egészségbiztosítást kárbiztosításként kötötték, a kárbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a kárenyhítési kötelezettség szabályainak alkalmazása során nem tekinthető a biztosító mentesülését eredményező oknak, ha a biztosított az őt törvény alapján megillető rendelkezési joggal élve az orvosi beavatkozáshoz nem járul hozzá; és

b) nem terheli a biztosítottat állapotmegőrzési kötelezettség a biztosítási esemény bekövetkezése esetén.

6:488. § [Várakozási idő]

(1) Ápolási szolgáltatásra irányuló biztosítás esetén, illetve akkor, ha a biztosítandó személy valamely tartós betegsége a szerződéskötéskor mindkét fél által ismert volt, az említett betegségre vonatkozóan a felek az egészségbiztosítási szerződésben legfeljebb hároméves várakozási időt köthetnek ki.

(2) A várakozási időbe beszámít az az időtartam, amelynek során a biztosított az egészségbiztosítás megkötését megelőzően - legfeljebb hatvan napon belül - megszűnt korábbi egészségbiztosítási szerződés alapján folyamatosan jogosult volt egészségbiztosítási szolgáltatásra.

6:489. § [Felmondás egészségbiztosítás esetén]

(1) Nem tekinthető a biztosítási kockázat jelentős növekedésének a biztosított életkora előrehaladásából származó természetes egészségromlás lehetősége.

(2) Az egészségbiztosítást a biztosító rendes felmondással nem szüntetheti meg.

XXIII. Cím

Tartási és életjáradéki szerződés

LXVI. Fejezet

A tartási szerződés

6:490. § [Tartási szerződés]

(1) Tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, a tartásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles.

(2) A tartási szerződést írásba kell foglalni.

6:491. § [A tartásra kötelezett kötelezettsége]

A tartásra kötelezett kötelezettsége kiterjed a tartásra jogosult lakhatásának biztosítására, élelemmel és ruházattal való ellátásárára, gondozására, betegsége esetén ápolására és gyógyíttatására, halála esetén illő eltemettetésére.

6:492. § [A szerződés megszűnése]

(1) A szerződés megszűnik a tartásra jogosult halálával.

(2) Több jogosult javára szóló szerződés esetén az egyik jogosult halála után - ha a körülményekből más nem következik - a túlélő jogosult változatlanul követelheti az oszthatatlan szolgáltatásokat, ide értve a megszokott életvitel folytatásához szükséges szolgáltatásokat, és arányosan tarthat igényt az osztható szolgáltatásokra.

(3) A tartásra kötelezett halála esetén a tartási kötelezettség az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint annyiban száll át a tartásra kötelezett örökösére, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.

6:493. § [Tartás ellenében ingatlan tulajdonjogának átruházása]

(1) Ha a tartási kötelezettség ellenében a tartásra kötelezettre ingatlan tulajdonjogát ruházzák át, és a tartásra jogosult felhívására a tartásra kötelezett az őt terhelő kötelezettség biztosítására megfelelő biztosítékot nem ad, a tartásra jogosult kérelmére az ingatlan-nyilvántartásba az átruházott ingatlan terheként tartási jogot kell bejegyezni.

(2) A tartásra kötelezett szerződésszegése esetén a tartásra jogosult a tartásra kötelezett által adott biztosítékból vagy tartási jog bejegyzése esetén az ingatlanból kielégítést kereshet.

6:494. § [A tartási szerződés módosítása és megszüntetése]

(1) A bíróság a tartási szerződést bármelyik fél kérelmére - mindkét fél érdekeinek figyelembevételével - módosíthatja, ha a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása - különösen a felek megromlott viszonyára tekintettel - indokolatlan.

(2) Ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűntéig tartó módosítását életjáradéki szerződéssé. A szerződés módosítása esetén a bíróság az ítéletben meghatározza a tartásra kötelezettet terhelő szolgáltatást.

(3) Ha a szerződés célja módosításával nem valósítható meg, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés megszüntetését.

(4) A bíróság a felek kérelméhez nincs kötve, de nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen mindkét fél tiltakozik.

6:495. § [Ingyenes tartási szerződés]

(1) E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan tartási szerződésre, amely alapján a tartásra jogosult ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.

(2) Ha a körülményekből más nem következik, a közeli hozzátartozók között létrejött tartási szerződésből folyó kötelezettségek teljesítéséért ellenszolgáltatás nem jár.

(3) Az ingyenes tartási szerződés a tartásra kötelezett halálával megszűnik.

(4) Ha a szerződés teljesítése vagy életjáradéki szerződéssé módosítása a szerződéskötés után megváltozott vagyoni körülményeinél fogva a tartásra kötelezettre nézve túlságosan nagy megterheléssel járna, a tartásra kötelezett kérheti a bíróságtól a szerződés megszüntetését.

(5) Az ingyenes tartás esetén a tartási kötelezettség teljesítésének megtagadására és az eltartó felelősségére az ajándékozási szerződés szabályait megfelelően alkalmazni kell.

LXVII. Fejezet

Az életjáradéki szerződés

6:496. § [Életjáradéki szerződés]

(1) Életjáradéki szerződés alapján a járadékadásra kötelezett a járadékszolgáltatásra jogosult javára, annak haláláig, meghatározott pénzösszeg vagy más helyettesíthető dolog időszakonként visszatérő szolgáltatására, a járadékszolgáltatásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles.

(2) Az életjáradékot havonta előre kell teljesíteni. A járadékszolgáltatásra jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített járadékot bírósági úton nem követelheti.

(3) Az életjáradéki szerződésre egyebekben a tartási szerződés szabályait kell alkalmazni.

XXIV. Cím

A polgári jogi társasági szerződés

6:497. § [Polgári jogi társasági szerződés]

Polgári jogi társasági szerződéssel a felek (a továbbiakban: tagok) arra vállalnak kötelezettséget, hogy közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, a közös cél megvalósításához szükséges vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és tevékenységük kockázatát közösen viselik.

6:498. § [Vagyoni hozzájárulás]

(1) A tagok fejenként egyenlő mértékben teljesítenek vagyoni hozzájárulást.

(2) A vagyoni hozzájárulás tárgya lehet pénz, vagyoni értékkel rendelkező dolog, vagyoni értékű jog vagy bármilyen egyéb szolgáltatás, így különösen személyes munkavégzés.

(3) A nem pénzben nyújtott hozzájárulásokat a tagok maguk értékelik, és ennek alapján megállapítják a hozzájárulások egymáshoz viszonyított arányát.

6:499. § [A hozzájárulás módja]

(1) A hozzájárulásként adott el nem használható dolgok közös használatba, az elhasználható dolgok közös tulajdonba kerülnek.

(2) A közös tulajdonba került dolog tulajdoni hányadával a tag önállóan nem rendelkezhet.

6:500. § [Igényérvényesítés a taggal szemben]

(1) Ha valamelyik tag nem szolgáltatja a szerződésben vállalt hozzájárulást, bármelyik tag követelheti tőle a szerződésszerű teljesítést. A tagok ezen jogát érvényesen nem lehet kizárni.

(2) Ha valamelyik tag olyan magatartást tanúsít, amely veszélyezteti a közös tevékenység sikerét vagy a szerződéses célt, bármelyik tag követelheti az ettől való tartózkodást.

6:501. § [Nyereség és veszteség, tartozások]

(1) A közös tevékenység nyeresége és vesztesége a tagok közt hozzájárulásuk arányában oszlik meg.

(2) Tilos az olyan megállapodás, amely valamely tagot a veszteség viselése alól mentesít, vagy a nyereségben való részesedésből kizár.

(3) Ha a tagok harmadik személlyel kötött szerződésük alapján a veszteség viselésének arányától eltérően kötelesek helytállni, a szerződésben meghatározottak szerint el kell számolniuk egymással.

6:502. § [Ügyvitel]

(1) Az ügyek vitelére a tagok együttesen jogosultak.

(2) A tagok úgy is rendelkezhetnek, hogy az ügyek vitelére meghatározott tagot vagy tagokat jogosítanak fel; ilyenkor a kifejezetten fel nem jogosított tagok nem jogosultak az ügyek vitelére.

(3) Ha több tag együttesen jogosult ügyvitelre, az ügyvitelre jogosult tagok az ügyviteli döntéseket egyhangúlag hozzák meg.

(4) Az ügyek vitelére a társaságon kívül álló személy nem jogosítható fel. Az ügyvitel személyesen látható el. Az e rendelkezésekkel ellentétes szerződési kikötés semmis.

6:503. § [Ellentmondás]

Az önálló ügyviteli jogkörrel rendelkező tag ügyviteli intézkedése ellen bármelyik tag, az együttes ügyviteli jogkörben eldöntött ügyviteli intézkedés ellen az ügyvitelből kizárt bármelyik tag ellentmondással élhet. Az ellentmondásról a tagok együttesen döntenek. A tervezett intézkedés a tagok döntésének meghozataláig nem hajtható végre. Az ellentmondás joga érvényesen nem zárható ki.

6:504. § [Az ügyviteli jog megszűnése]

(1) Ha az ügyeket nem az összes tag együttesen viszi, az ügyvitelre feljogosított tagtól az ügyvitel jogát a többi tag egyhangú döntéssel megvonhatja; ilyenkor az ügyek további vitelének módjáról a tagok döntenek. Ezen jog kizárása vagy korlátozása semmis.

(2) A szerződés által az ügyvitel jogával felruházott tag erről a jogáról lemondhat. A lemondás nem eshet alkalmatlan időre.

(3) Ha nem marad ügyvitelre jogosított tag, az ügyvitel joga valamennyi tagot megilleti.

6:505. § [Képviselet]

A tagok a szerződésben feljogosíthatják valamelyik tagot a többi tag harmadik személyekkel szembeni képviseletére.

6:506. § [A tagok egymás közötti viszonya]

Minden tag jogosult az ügyek menetét megismerni, így különösen az ezekkel kapcsolatos iratokba, könyvekbe betekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.

6:507. § [A tag hitelezője]

(1) A tag hitelezője a szerződés megszűnése esetén a tagot megillető elszámolási hányadra tarthat igényt.

(2) Ha a hitelező e hányadra végrehajtást vezet, a tagot megillető rendes felmondás jogát gyakorolhatja, de ebben az esetben sem követelheti a tagnak járó hányad természetben való kiadását.

(3) Ha a szerződést határozott időre kötötték, a tag hitelezőjét felmondási jog illeti meg három hónapos felmondási idővel, feltéve, hogy a határozott időtartamból egy évnél hosszabb idő van hátra.

6:508. § [Rendes felmondás]

(1) A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik tag három hónapos felmondási idővel felmondhatja. A felmondási jogot nem lehet érvényesen kizárni.

(2) Aki alkalmatlan időben gyakorolja felmondási jogát, köteles az ebből eredő károkat megtéríteni, feltéve, hogy az időpont alkalmatlanságára a többi tag figyelmeztette, és felmondását a figyelmeztetés ellenére fenntartotta.

6:509. § [Rendkívüli felmondás]

(1) A szerződés fontos okból rendkívüli felmondással, azonnali hatállyal is megszüntethető. Ezen jog kizárása semmis.

(2) Fontos oknak minősül különösen, ha valamely tag a szerződésből eredő lényeges kötelezettségét felróhatóan megszegi.

6:510. § [A tag halála vagy megszűnése]

(1) A szerződés megszűnik bármelyik tag halála vagy megszűnése esetén.

(2) A megmaradt tagok egyhangúlag dönthetnek úgy, hogy a szerződést a meghalt vagy megszűnt tag nélkül hatályban tartják.

(3) Ha a meghalt vagy megszűnt tag jogutódja kérelmezi, és ehhez a megmaradt tagok hozzájárulnak, a szerződésben a jogutód a jogelőd helyébe lép.

6:511. § [Kizárás]

(1) A szerződés rendelkezhet úgy, hogy valamely tagot a többi tag egyhangú döntésével a társaságból kizár, ha a kizárandó tag érdekkörében felmerülő okból valamely másik tagot rendkívüli felmondási jog illetne meg.

(2) A kizárt taggal el kell számolni.

(3) A kizárt tag a közös vagyonba tartozó vagyontárgyak kiadását természetben nem követelheti. A többi tag azonban választása szerint kiadhatja természetben a követelt vagyontárgyat vagy annak értékét.

6:512. § [Elszámolás]

(1) A szerződés megszűnése után a tagok között elszámolásnak van helye. Semmis az olyan megállapodás, amely az elszámolást előre kizárja.

(2) Az elszámolás során a közös vagyont a tagok között hozzájárulásuk arányában kell felosztani.

(3) A közös használatba adott dolgokat vissza kell szolgáltatni a tulajdonosnak.

Negyedik Rész

Felelősség szerződésen kívül okozott kárért

XXV. Cím

A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai

6:513. § [A károkozás általános tilalma]

A törvény tiltja a jogellenes károkozást.

6:514. § [A felelősség általános szabálya]

Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.

6:515. § [Jogellenesség]

Minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt

a) a károsult beleegyezésével okozta;

b) a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl;

c) szükséghelyzetben okozta, azzal arányos mértékben; vagy

d) jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi.

6:516. § [Előreláthatóság]

Nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia.

6:517. § [A kártérítési kötelezettség terjedelme]

(1) A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni.

(2) A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni

a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést;

b) az elmaradt vagyoni előnyt; és

c) a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.

(3) A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt.

(4) A bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.

6:518. § [A károsodás veszélye]

Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, aki a veszélyt előidézte, az eset körülményeihez képest

a) tiltsa el a veszélyeztető magatartástól;

b) kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére;

c) kötelezze megfelelő biztosíték adására.

6:519. § [Többek közös károkozása]

(1) Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges.

(2) A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását, ha a károsult a kár bekövetkeztében maga is közrehatott, vagy ha az rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása miatt indokolt. Az egyetemleges felelősség megállapításának mellőzése esetén a bíróság a károkozókat magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez

nem megállapítható, közrehatásuk arányában marasztalja. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a bíróság a károkozókat egyenlő arányban marasztalja.

(3) A károkozók a kárt egymás között magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában viselik. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozók egymás között egyenlő arányban viselik.

(4) A többek közös károkozásának szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a kárt több, egyidejűleg kifejtett magatartás közül bármelyik önmagában is előidézte volna, vagy nem állapítható meg, hogy a kárt melyik magatartás okozta.

6:520. § [Károsulti közrehatás]

(1) A károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. Az e kötelezettségek felróható megszegése miatt keletkezett kárt a károkozó nem köteles megtéríteni.

(2) A károkozó és a károsult között a kárt magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában kell megosztani. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozó és a károsult között egyenlő arányban kell megosztani.

(3) A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.

6:521. § [A károkozásért való felelősség korlátozása és kizárása]

A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis.

6:522. § [A kártérítés módja]

(1) A károkozó a kárt pénzben köteles megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.

(2) A jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésére a bíróság időszakonként visszatérően előre fizetendő, meghatározott összegű járadékot is megállapíthat.

(3) A bíróság a kártérítés módjának megállapításánál nincs kötve a károsult kérelméhez; a kártérítésnek azt a módját nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.

6:523. § [A jövedelempótló járadék]

(1) Akinek munkaképessége a károkozás folytán csökkent, akkor követelhet jövedelempótló járadékot, ha a káreset utáni jövedelme az azt megelőző időszak jövedelmét neki fel nem róható okból nem éri el.

(2) A jövedelempótló járadékot a munkaképesség-csökkenés és a bekövetkezett jövedelemkiesés mértékének együttes vizsgálata alapján kell megállapítani.

(3) A károsult jövedelemkiesését a károsodást megelőző egy évben elért havi átlagjövedelmének alapulvételével kell meghatározni. Ha a károsodást megelőző egy évben a jövedelemben tartós változás következett be, a változás utáni jövedelem átlagát kell figyelembe venni.

(4) Ha a jövedelemkiesés a (3) bekezdés alapján nem állapítható meg, az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmét kell alapul venni.

(5) A jövedelemkiesés megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek bekövetkezésével számolni lehet.

(6) A jövedelemkiesés megállapításánál nem vehető figyelembe az a jövedelem, amelyet a károsult munkaképességének csökkenése ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el.

6:524. § [A tartást pótló járadék]

(1) Tartást pótló járadék megállapításának van helye a károkozás folytán meghalt személlyel szemben tartásra jogosult részére. A károkozó a tartást pótló járadék fizetésére abban az esetben is köteles, ha magatartásának e következménye nem volt előrelátható.

(2) A károkozó a tartást pótló járadék fizetésére akkor is köteles, ha a meghalt személy tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy a járadékot igénylő a tartási igényét menthető okból nem érvényesítette.

(3) A tartást pótló járadék mértékének megállapításánál a kiesett tartást és a járadékot igénylő jövedelmét kell figyelembe venni.

(4) A járadék mértékének megállapításánál értékelni kell, ha a járadékot igénylő neki felróható okból nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel, továbbá, hogy érvényesíthet-e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a meghalt személlyel egy sorban voltak kötelesek.

(5) A járadék számítására egyebekben a jövedelempótló járadék számítására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

6:525. § [A járadék megváltoztatása vagy megszüntetése]

A járadék megállapításánál figyelembe vett körülmények megváltozása esetén bármelyik fél kérheti a járadék mértékének és a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását vagy a járadékfizetési kötelezettség megszüntetését.

6:526. § [Az általános kártérítés]

Ha a kár mértéke nem állapítható meg, a károkozásért felelős személy olyan összegű kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult kárának a kiegyenlítésére alkalmas.

6:527. § [A kártérítés esedékessége]

A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes.

6:528. § [Elévülés]

(1) A kártérítésre az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

(2) A járadékkövetelés elévülési ideje a járadékkövetelés egészére egységesen akkor kezdődik, amikor a járadékkövetelést megalapozó kár első ízben jelentkezik.

6:529. § [Az életviszonyok változásának figyelembevétele a kár mértékének meghatározásánál]

(1) Ha a károkozás és az ítélethozatal között az időmúlásra vagy egyéb körülményre tekintettel az értékviszonyokban jelentős változás következett be, a bíróság az okozott kár mértékét az ítélethozatal időpontjában fennállt értékviszonyok szerint határozhatja meg. Ebben az esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték megállapításának időpontjától kezdődően köteles.

(2) Ha a károsult kártérítési igénye érvényesítésével felróhatóan késlekedik, az ár- és értékviszonyok változásának kockázatát maga viseli.

XXVI. Cím

A felelősség egyes esetei

LXVIII. Fejezet

Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenységért

6:530. § [A veszélyes üzemi felelősség]

(1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

(2) A veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel az is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.

6:531. § [Az üzembentartó]

(1) A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának az minősül, akinek érdekében a veszélyes üzem működik.

(2) Ha a veszélyes üzemnek több üzembentartója van, őket közös károkozónak kell tekinteni.

6:532. § [A károsulti közrehatás szabályai]

(1) Az üzembentartónak nem kell megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott. A kármegosztásnál a tevékenység fokozottan veszélyes jellegét az üzembentartó terhére figyelembe kell venni.

(2) Ha vétőképtelen személy elhárítható magatartásával a károkozásban közrehatott, az üzembentartót a vétőképtelen károsulttal szemben teljes felelősség terheli. Az üzembentartó a vétőképtelen személy gondozójával szemben az (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával megtérítési igényt érvényesíthet.

6:533. § [Elévülés]

A veszélyes üzemi felelősségből eredő kártérítési követelés három év alatt évül el.

6:534. § [Veszélyes üzemek találkozása és az üzembentartók egymás közötti viszonya közös károkozásnál]

(1) Ha veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt, az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha nem az üzembentartó a tényleges károkozó, az üzembentartó a kár megtérítésére a tényleges károkozó magatartásának felróhatósága alapján köteles.

(2) Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel.

(3) Ha az egymásnak okozott kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, vagy ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli.

(4) E § rendelkezéseit kell alkalmazni az üzembentartók egymás közötti viszonyában abban az esetben is, ha több veszélyes üzem közösen okoz kárt, azzal, hogy felróhatóság és rendellenesség hiányában a kárt egyenlő arányban viselik.

LXIX. Fejezet

Felelősség más személy által okozott kárért

6:535. § [Felelősség az alkalmazott és a jogi személy tagja károkozásáért]

(1) Ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős.

(2) Ha a jogi személy tagja tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a jogi személy a felelős.

(3) Az alkalmazott és a tag egyetemlegesen felel a munkáltatóval, illetve a jogi személlyel, ha a kárt szándékosan okozta.

6:536. § [Felelősség a vezető tisztségviselő károkozásáért]

Ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel.

6:537. § [Felelősség a megbízott károkozásáért]

(1) Ha a megbízott e minőségében harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a megbízó és a megbízott egyetemlegesen felelős. Mentesül a megbízó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal való ellátásában és felügyeletében felróhatóság nem terheli.

(2) Állandó jellegű megbízási viszony esetén a károsult kárigényét az alkalmazott károkozásáért való felelősség szabályai szerint is érvényesítheti.

6:538. § [Felelősség más szerződés kötelezettjének károkozásáért]

Más szerződés jogosultja felelősséggel tartozik a vele szerződési viszonyban álló kötelezett által a szerződés teljesítése körében harmadik személynek okozott kárért mindaddig, amíg a károsult számára ismeretlen károkozó személyét meg nem nevezi.

LXX. Fejezet

Felelősség vétőképtelen személy károkozásáért

6:539. § [Felelősség vétőképtelen által okozott kárért]

(1) Akinek belátási képessége oly mértékben korlátozott, hogy a károkozással kapcsolatos magatartása következményeit nem képes felmérni, nem felel az általa okozott kárért.

(2) A vétőképtelen helyett az felel, aki jogszabály alapján a vétőképtelen gondozójának minősül. Gondozó az is, aki a vétőképtelen személy felügyeletét a károkozáskor ellátta.

(3) Mentesül a gondozó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a nevelés és a felügyelet ellátásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.

(4) Több gondozó felelősségére a többek közös károkozására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

6:540. § [Kártérítés méltányosság alapján]

Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a vétőképtelen károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére, feltéve, hogy az eset körülményei és a felek vagyoni viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik.

6:541. § [Önhiba]

A vétőképtelen károkozó belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára nem hivatkozhat, ha ezt az állapotát felróhatóan maga idézte elő.

6:542. § [Felelősség vétőképes kiskorú károkozásáért]

Ha a kárt olyan vétőképes kiskorú okozta, akinek van felügyeletre köteles gondozója, és a károsult bizonyítja, hogy a gondozó kötelességét felróhatóan megszegte, a gondozó az okozott kárért a károkozóval egyetemlegesen felelős.

LXXI. Fejezet

Felelősség közhatalom gyakorlásával okozott kárért

6:543. § [Felelősség közigazgatási jogkörben okozott kárért]

(1) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható.

(2) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy tartozik felelősséggel. Ha a közhatalmi jogkör gyakorlója nem jogi személy, a kárért az a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szerv tartozik felelősséggel, amelynek keretében az eljárt közigazgatási szerv működik.

6:544. § [Felelősség bírósági, ügyészségi, közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott kárért]

(1) A bírósági és az ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a kárigényt bírósági jogkörben okozott kár esetén a bírósággal, ügyészségi jogkörben okozott kár esetén a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, a kárigényt az eljárt bíróság illetékességi területén működő jogi személyiséggel rendelkező bírósággal szemben kell érvényesíteni. A kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.

(2) A közjegyzői és a végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni. A kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.

LXXII. Fejezet

A termékfelelősség

6:545. § [Felelősség a termékkárért]

A termékkárért a hibás termék gyártója felelősséggel tartozik.

6:546. § [A termék]

Termék minden ingó dolog, akkor is, ha utóbb más dolog alkotórészévé vált.

6:547. § [A termékkár]

Termékkár

a) valakinek a hibás termék által okozott halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása miatt bekövetkezett kár; és

b) a hibás termék által más dolgokban okozott, a kár bekövetkeztekor ötszáz eurónak a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama szerinti forintösszegénél nagyobb összegű kár, ha a károsodott dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya, és azt a károsult is rendszerint ilyen célra használta.

6:548. § [A gyártó]

(1) E fejezet alkalmazásában gyártó a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát a termék gyártójaként tünteti fel.

(2) Import termék esetén a terméket gazdasági tevékenysége keretében az Európai Gazdasági Térség területére behozó személyt is gyártónak kell tekinteni. Ez a szabály nem érinti az importálónak a gyártóval szemben érvényesíthető visszkereseti igényét.

(3) Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, a károsultnak meg nem nevezi. Ezt a szabályt import termék esetén akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a termék gyártója feltüntetésre került, de az importálója nem állapítható meg.

(4) A forgalmazó ezt a nyilatkozatát a károsult írásbeli felhívásától számított harminc napon belül teheti meg.

6:549. § [A termék hibája]

(1) A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, figyelemmel különösen a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a termék forgalomba hozatalának időpontjára, a tudomány és a technika állására.

(2) A terméket nem teszi hibássá önmagában az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül a forgalomba.

(3) A termék hibáját a károsultnak kell bizonyítania.

6:550. § [Mentesülés a felelősség alól]

(1) A gyártó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a terméket nem hozta forgalomba;

b) terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenység körében gyártotta vagy forgalmazta;

c) a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a hiba oka később keletkezett;

d) a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető; vagy

e) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.

(2) Az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a hibát a végtermék szerkezete, illetve összetétele okozta; vagy

b) a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.

(3) A gyógyszer előírás szerinti alkalmazásával okozott kár esetén a gyártó az (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra hivatkozással nem mentesülhet a felelősség alól.

6:551. § [Harmadik személy közrehatása]

A gyártó nem mentesül a felelősség alól arra hivatkozással, hogy a kár bekövetkeztében harmadik személy magatartása is közrehatott. Ez a szabály nem érinti a gyártónak a harmadik személlyel szemben érvényesíthető igényét.

6:552. § [A felelősség korlátozása és kizárása]

A károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis.

6:553. § [Igényérvényesítési határidő]

(1) A károsult kártérítési igényét hároméves határidő alatt érvényesítheti.

(2) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy tudomást szerezhetett volna a kárról, a termék hibájáról és a gyártó személyéről.

(3) A gyártót az e fejezetben meghatározott felelőssége az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

6:554. § [Vegyes rendelkezések]

(1) E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén sincs mód a kártérítés mértékének a teljes kárnál alacsonyabb összegben történő meghatározására.

(2) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatóak az atomenergiáról szóló törvényben meghatározott károkra, továbbá az olyan nukleáris balesetek által okozott károkra, amelyeket a Magyar Köztársaság által ratifikált nemzetközi egyezmények rendeznek.

LXXIII. Fejezet

Felelősség az épületkárokért

6:555. § [Az épület tulajdonosának felelőssége]

(1) Épület egyes részeinek lehullásával vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem járt el felróhatóan.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt szabályt kell alkalmazni az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért való felelősségre azzal az eltéréssel, hogy a károsulttal szemben azt, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték, az épület tulajdonosával egyetemleges felelősség terheli.

(3) Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse.

6:556. § [Felelősség tárgyak kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért]

(1) Valamely tárgy lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás vagy helyiség bérlője vagy egyéb jogcímen használója felelős.

(2) Kezesként felel a bérlő vagy a használó, ha a károkozót megnevezi. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben.

(3) Valamely tárgy az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel.

(4) Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a kárért egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelhesse.

LXXIV. Fejezet

Felelősség az állatok károkozásáért

6:557. § [Az állattartás körében okozott kár]

(1) Aki állatot tart, az állat által másnak okozott kárért felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.

(2) Veszélyes állat tartója a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel.

6:558. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség]

(1) A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.

(2) A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.

(3) A kártérítési követelés három év alatt évül el.

XXVII. Cím

Kártalanítás jogszerű károkozásokért

6:559. § [A kártalanítás]

Ha jogszabály a jogszerűen okozott kárért kártalanítási kötelezettséget ír elő, a kártalanítás módjára és mértékére a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Ötödik Rész

Az értékpapír

XXVIII. Cím

Általános szabályok

6:560. § [Az értékpapír fogalma]

(1) Ha valaki írásban - ide nem értve az elektronikus okiratot - vagy elektronikus formában rögzített és értékpapírszámlán nyilvántartott (dematerializált) módon egyoldalúan kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy a nyilatkozatában megjelölt más személy a nyilatkozatban rögzített jog gyakorlását a nyilatkozatban meghatározott feltételek szerint az okirat vagy az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére biztosítja, vagy az okiratban, illetve az elektronikus úton rögzített nyilatkozat szerinti szolgáltatást az okirat vagy az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére teljesíti, az okirat, illetve a nyilatkozatot rögzítő elektronikus jelsorozat értékpapírnak minősül.

(2) Aki a kötelezettségvállalását tartalmazó értékpapírt a kötelezettség vállalásának céljával más birtokába adja, vagy intézkedik annak érdekében, hogy a dematerializált értékpapír a jogosult értékpapírszámláján nyilvántartásba vételre kerüljön, az értékpapír tartalma szerint válik kötelezetté az értékpapír által jogosultként igazolt személlyel szemben.

(3) Az értékpapírban rögzített jog gyakorlása vagy követelés érvényesítése, továbbá a jog vagy követelés bizonyítása, illetve átruházása kizárólag az értékpapír által lehetséges.

(4) Ha jogszabály meghatározza egyes értékpapírfajták kötelező tartalmi elemeit, kizárólag az ezeknek megfelelő okiratot vagy számítógépes jelet lehet az adott értékpapírfajtába tartozó értékpapírnak tekinteni.

(5) Jogszabály által nem szabályozott értékpapírfajta estében az okirat vagy számítógépes jel akkor minősül értékpapírnak, ha a kibocsátója az értékpapírban legalább az alábbi tartalmi elemeket feltünteti:

a) a kibocsátó nevét és címét;

b) azt, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül;

c) az értékpapír által megtestesített jogosultságot;

d) sorozatban kibocsátott értékpapír esetén az értékpapír-sorozat megjelölését, a sorozat értékpapírkódját és a sorozatba tartozó értékpapírok darabszámát;

e) a kibocsátás helyét és időpontját;

f) okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírását.

(6) Az értékpapír átruházható. A kibocsátó az értékpapír átruházását - a tilalomnak az értékpapírban való feltüntetésével - megtilthatja.

6:561. § [Kifogáskorlátozás]

Az értékpapír kötelezettje a jóhiszemű jogosulttal szemben az értékpapír vagy az értékpapírszámla tartalmából kitűnő kifogásokon kívül nem hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyek valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes viszonyán alapulnak.

6:562. § [Az eltérő szabályozás lehetősége]

Jogszabály az értékpapírokra nemzetközi egyezmény alapján az e részben foglalt rendelkezésektől eltérő szabályokat állapíthat meg.

XXIX. Cím

Az okirati formában előállított értékpapírok

6:563. § [Az okirati formában előállított értékpapír kibocsátásának hibája]

Az okirati formában előállított értékpapír kiállítóját az értékpapír jóhiszemű jogosultjával szemben akkor is terhelik az értékpapírban rögzített kötelezettségek, ha az értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen ügylettel került forgalomba.

6:564. § [Az okirati formában előállított értékpapírok átruházásának módja]

(1) Az olyan okirati formában előállított értékpapír, amely nem tartalmazza a jogosult megnevezését, vagy tartalmazza ugyan, de az értékpapír tartalma szerint a kötelezett nemcsak a megjelölt személynek, hanem az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni (a továbbiakban: bemutatóra szóló értékpapír), az átruházásra irányuló jogcímen alapuló birtokátruházással ruházható át.

(2) Az olyan okirati formában előállított értékpapír átruházásához, amely tartalmazza a jogosult megnevezését, és nem tartalmaz olyan kikötést, amely szerint a kötelezett az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni (a továbbiakban: névre szóló értékpapír), az átruházásra irányuló jogcímen alapuló birtokátruházáson kívül teljes vagy üres forgatmány szükséges.

(3) A teljes forgatmány a névre szóló értékpapírra vagy az ahhoz csatolt lapra (a továbbiakban: toldatra) vezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, és megjelöli azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák.

(4) Az üres forgatmány az értékpapír hátlapjára vagy a toldatra rávezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, de nem tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire az értékpapírt átruházzák. Üres forgatmánynak minősül az átruházónak az értékpapír hátlapján vagy a toldaton szereplő aláírása is.

(5) Az okirati formában előállított értékpapír üres forgatmánnyal való átruházása esetén az értékpapír birtokosa

a) az üres forgatmányt kitöltheti a saját vagy más személy nevére;

b) az értékpapírt átruházhatja üres vagy teljes forgatmánnyal;

c) az értékpapír birtokát harmadik személyre átruházhatja anélkül, hogy az üres forgatmányt kitöltené és az értékpapírt újabb forgatmánnyal látná el.

(6) Ha jogszabály felhatalmazása alapján a kibocsátó a névre szóló értékpapírba felvett írásbeli nyilatkozatával a forgatmány útján való átruházás lehetőségét kizárja (a továbbiakban: negatív rendeleti záradék), az értékpapír az engedményezés hatályával ruházható át.

6:565. § [Az okirati formában előállított értékpapír átruházásának joghatása]

A bemutatóra szóló és a negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó névre szóló értékpapír átruházásával az értékpapírban rögzített jogok és követelések átszállnak az értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett.

6:566. § [Az okirati formában előállított értékpapírok alaki legitimációs hatása]

(1) A bemutatóra szóló értékpapír esetén az értékpapír birtokosát kell az értékpapírban rögzített jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére jogosult személynek tekinteni.

(2) Névre szóló értékpapír esetén az értékpapírnak azt a birtokosát kell az értékpapírban rögzített jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére jogosult személynek tekinteni, akit az értékpapír szövege jogosultként megjelöl, vagy akit a forgatmányok megszakítatlan láncolata jogosultként igazol. Ha az utolsó forgatmány üres, az értékpapír birtokosát kell jogosultnak tekinteni, feltéve, hogy a forgatmányok láncolata megszakítatlan. Ha valamely üres forgatmányra újabb forgatmány következik, az utóbbi aláíróját úgy kell tekinteni, mint aki az értékpapírt üres forgatmány útján szerezte meg.

(3) A jogosultnak tekintendő jóhiszemű személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt.

(4) Ha a névre szóló értékpapír jogosultjának személye nem átruházás útján változik meg, az új jogosult a jogszerzését igazolni köteles. A nem átruházás útján való jogszerzést követően az értékpapírra vezetett forgatmányok megszakítatlan láncolata az értékpapír birtokosát a nem átruházás útján való jogszerzés igazolásától függően igazolja jogosultként. Ha jogszabály meghatározott személyt feljogosít a nem átruházás útján való igazolt jogszerzésnek a forgatmányi láncolatban való feltüntetésére, az ilyen bejegyzés biztosítja a forgatmányi láncolat megszakítatlanságát, és a jogszerzés hiánya, érvénytelensége vagy hatálytalansága az értékpapír jogosultjának tekintendő jóhiszemű harmadik személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja.

6:567. § [Az okirati formában előállított értékpapírok megsemmisítése]

(1) Ha az okirati formában előállított értékpapír elvész, fizikailag megsemmisül, vagy oly mértékben megrongálódik, hogy tartalma nem ismerhető meg, erre irányuló eljárás eredményeként az értékpapír megsemmisítésére kerülhet sor.

(2) Az értékpapír megsemmisítése esetén a megsemmisített értékpapírhoz nem fűződnek többé értékpapírjogi joghatások; az értékpapírba foglalt jogot az e jogra irányadó általános szabályok szerint lehet érvényesíteni.

XXX. Cím

A dematerializált értékpapír

6:568. § [A dematerializált értékpapír előállítása]

(1) Dematerializált értékpapírként sorozatban kibocsátott értékpapírt lehet előállítani.

(2) A dematerializált értékpapírt a központi értéktár a kibocsátó megbízása alapján megnyitott központi értékpapírszámlákon tartja nyilván.

(3) A központi értékpapírszámlákat a központi értéktár értékpapír-sorozatonként, azoknak az értékpapír-számlavezetőknek a nevén vezeti, akik az adott értékpapírsorozatba tartozó értékpapírokra vonatkozó értékpapírszámlát vezetnek. A központi értékpapírszámlán az értékpapír-számlavezető által nyilvántartott, azonos sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok mindenkori darabszámát kell nyilvántartani.

(4) A központi értékpapírszámlák megnyitásához a kibocsátónak a központi értéktárnál letétbe helyezett, értékpapírnak nem minősülő okiratban kell közölnie a központi értéktárral

a) a kibocsátásról szóló döntés tartalmát és a döntés meghozatalának időpontját;

b) a kibocsátandó értékpapír-sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok jogszabály által meghatározott tartalmi kellékeit, ha pedig jogszabály a kötelező tartalmi elemeket nem határozza meg, akkor a dematerializált értékpírban rögzítendő tartalmi elemeket;

c) a kibocsátandó értékpapír-sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok darabszámát és - ha ilyennel rendelkezik - névértékét;

d) azoknak az értékpapírszámla-vezetőknek a megjelölését, akik a kibocsátandó értékpapír-sorozatba tartozó értékpapírokat az értékpapírok jogosultjainak értékpapírszámláin nyilván fogják tartani;

e) az egyes értékpapír-számlavezetők által nyilvántartandó értékpapírok darabszámát.

(5) Ha a dematerializált értékpapírként kibocsátott értékpapír-sorozatba tartozó újabb dematerializált értékpapírok kibocsátására kerül sor, vagy a központi értéktárnál letétbe helyezett okirat tartalmában más változás áll be, a kibocsátónak a (3) bekezdésben meghatározott tartalommal újabb okiratot kell benyújtania a központi értéktárhoz. Az újabb okirat benyújtásával a dematerializált értékpapír előállításának alapjául szolgáló korábbi okirat érvényét veszti.

6:569. § [Értékpapírok dematerializált értékpapírrá alakítása]

(1) Ha a kibocsátó a nyomdai úton előállított értékpapír dematerializált értékpapírrá történő átalakítását határozza el, hirdetményben köteles felhívni az értékpapírok jogosultjait az okirati formában előállított értékpapíroknak a kibocsátónál való benyújtására, és annak közlésére, hogy melyik értékpapír-számlevezetőnél nyitott, milyen számú értékpapírszámlán kívánják nyilvántartatni a dematerializált értékpapírt. A hirdetményben tájékoztatást kell adni arról, hogy a be nem nyújtott, tagsági jogot megtestesítő értékpapírok milyen módon kerülnek értékesítésre, illetve bevonásra.

(2) A felhívásban meg kell jelölni azt a - hatvan napnál nem rövidebb - időtartamot, ameddig az értékpapírok jogosultjai értékpapírjaikat benyújthatják.

(3) A kibocsátó a benyújtásra előírt határidő leteltét vagy valamennyi átalakítandó értékpapír benyújtását követő első munkanapon készíti el és nyújtja be a központi értéktárnak a dematerializált értékpapír előállításához szükséges okiratot. Ennek alapján a központi értéktár megnyitja a központi értékpapírszámlát, és azon a nyomdai úton előállított értékpapírokkal azonos darabszámú és tartalmú dematerializált értékpapírt ír jóvá. Ezzel egyidejűleg az okirati formában előállított értékpapírok érvénytelenné válnak.

6:570. § [Az átalakításra be nem nyújtott értékpapírokra vonatkozó szabályok]

(1) A nyomdai úton előállított értékpapír jogosultja által az előző §-nak megfelelően be nem nyújtott értékpapírok helyett előállított dematerializált értékpapírokat a központi értéktár a kibocsátó részére vezetett központi értékpapírszámlán írja jóvá. Ezen a központi értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírokkal kapcsolatban a kibocsátó az e § -ban meghatározottak szerint rendelkezhet.

(2) A szabályszerűen be nem nyújtott értékpapírok helyett előállított dematerializált értékpapírok lejárta esetén a kibocsátó a dematerializált értékpapírok pénzbeli ellenértékét köteles a jogosult javára letétbe helyezni.

(3) A kibocsátó a szabályszerűen be nem nyújtott, tagsági viszonyt megtestesítő értékpapírokat a hirdetményben megjelölt feltételek szerint értékesítheti vagy bevonhatja. Az értékesítésből befolyó ellenértéket, illetve az értékpapír bevonása esetén a jogosultnak fizetendő pénzösszeget a kibocsátó köteles a jogosult javára hitelintézetnél letétbe helyezni.

(4) Az okirati formában előállított értékpapír azon jogosultja, aki elmulasztotta az értékpapírját szabályszerűen benyújtani, a késedelemből eredően a kibocsátónál felmerült költségek megtérítése mellett kérheti a dematerializált értékpapír jóváírását az értékpapírszámláján, illetve a javára letétbe helyezett pénzösszeg kiadását.

6:571. § [Az értékpapírszámla]

(1) Az értékpapírszámla a dematerializált értékpapíroknak és azok jogosultjainak nyilvántartására szolgáló elektronikus számla, amelyet az értékpapírszámla vezetésére feljogosított szervezet a dematerializált értékpapír jogosultjával kötött szerződés alapján nyit meg.

(2) Az értékpapír-számlavezető az értékpapírszámla vezetésére vonatkozó szerződés megkötésekor rögzíti a számla jogosultjának azonosításához szükséges adatokat.

(3) A központi értékpapírszámla megnyitásáról a központi értéktár értesíti azokat az értékpapír-számlavezetőket, akiknek a nevén a dematerializált értékpapírok a központi értékpapírszámlán nyilvántartásba kerültek. Az értékpapír-számlavezetők az értesítés alapján, az értesítésben meghatározott időponttal kezdődően írhatják jóvá a dematerializált értékpapír jogosultjának értékpapírszámláján a dematerializált értékpapírt.

6:572. § [A dematerializált értékpapírok átruházása]

(1) A dematerializált értékpapír átruházásához az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím, valamint az átruházó értékpapírszámlájának megterhelése és az új jogosult értékpapírszámláján a dematerializált értékpapír jóváírása szükséges.

(2) Ha a dematerializált értékpapír új jogosultjának értékpapírszámláját nem az átruházó számlavezetője vezeti, akkor az átruházó számlavezetője az értékpapírszámla megterhelésével egyidejűleg köteles közölni a központi értéktárral, hogy melyik értékpapír-számlavezető által vezetett értékpapírszámlán kell jóváírni az átruházásra kerülő dematerializált értékpapírt. A központi értéktár az átruházó számlavezetőjének központi értékpapírszámláját az átruházandó mennyiséggel megterheli és az új jogosult értékpapírszámláját vezető számlavezető központi értékpapírszámláján az átruházandó mennyiséget jóváírja. A jóváírásról a központi értéktár értesíti az új jogosult számlavezetőjét, aki ezt követően az új jogosult értékpapírszámláján az átruházandó dematerializált értékpapírt jóváírja.

(3) A dematerializált értékpapír átruházásával az értékpapírban rögzített jogok átszállnak az értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett.

6:573. § [A dematerializált értékpapír alaki legitimációs hatása]

(1) A dematerializált értékpapír jogosultjának annak az értékpapírszámlának a jogosultját kell tekinteni, amelyiken a dematerializált értékpapírt nyilvántartják.

(2) A dematerializált értékpapír jogosultja jogosultságát az értékpapírszámla vezetője által kiállított számlakivonattal vagy jogosulti igazolással igazolhatja a számlakivonat vagy a jogosulti igazolás kiállításának időpontjában. A számlakivonat és a jogosulti igazolás nem minősül értékpapírnak. A számla adatainak és a számláról kiállított okirat tartalmának eltérése esetén a számla adatait kell valósnak tekinteni.

(3) A jogosultnak tekintendő jóhiszemű személynek a dematerializált értékpapírból eredő jogosultságát nem érinti, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan

volt.

(4) Ha a dematerializált értékpapír jogosultjának személye nem átruházás útján változik meg, az új jogosult a jogszerzés igazolása mellett kérheti, hogy a dematerializált értékpapírt az értékpapírszámláján írják jóvá. A korábbi jogosult számlájának megterhelését és a dematerializált értékpapírnak az új jogosult számláján való jóváírását a dematerializált értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell végrehajtani.

Hatodik Rész

Egyéb kötelemkeletkeztető tények

XXXI. Cím

A jogalap nélküli gazdagodás

6:574. § [Jogalap nélküli gazdagodás]

(1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

(2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha

a) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz; vagy

b) a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli.

6:575. § [Az érték megtérítése]

Ha a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet, annak értékét kell megtéríteni.

6:576. § [Az életfenntartás céljára adott juttatás visszakövetelése]

Az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást jogalap nélküli gazdagodás jogcímén visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg.

6:577. § [Közös gazdagodók]

A jogalap nélkül közösen gazdagodók egyetemlegesen felelnek a gazdagodás visszatérítéséért.

XXXII. Cím

A megbízás nélküli ügyvitel

6:578. § [Megbízás nélküli ügyvitel]

Aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott.

6:579. § [A beavatkozás helyénvalósága]

(1) A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni, ha megfelel a másik feltehető érdekének és akaratának, különösen, ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg.

(2) Életveszély elhárítása érdekében az életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy, tartási kötelezettség teljesítése érdekében a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.

6:580. § [Megbízás nélküli ügyvivő]

(1) A megbízás nélküli ügyvivő köteles azt, akinek érdekében beavatkozott, beavatkozásáról késedelem nélkül értesíteni; egyebekben őt a megbízott kötelezettségei terhelik.

(2) Ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e.

(3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következett volna be.

(4) A megbízás nélküli ügyvivőt a hozzá került idegen vagyontárggyal kapcsolatban terhelő elkülönítési, őrzési, elszámolási és kiadási kötelezettségre a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:581. § [Idegen ügy sajátként való ellátása]

Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy költségeit a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint jogosult beszámítani.

XXXIII. Cím

Az utaló magatartás

6:582. § [Utaló magatartás]

A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.

XXXIV. Cím

A díjkitűzés

6:583. § [Díjkitűzés]

(1) Ha valaki meghatározott teljesítmény vagy eredmény létrehozójának nyilvánosan díjat ígér, a díjat köteles kiszolgáltatni annak, aki a teljesítményt vagy eredményt először létrehozza. E kötelezettség akkor is terheli, ha a teljesítményt vagy eredményt a díjkitűzésre tekintet nélkül hozták létre.

(2) Ha a teljesítményt vagy az eredményt többen együttesen hozták létre, a díjat közöttük közreműködésük arányában kell megosztani. Ha a közreműködés arányát nem lehet megállapítani, vagy többen, egymástól függetlenül hozták létre a teljesítményt vagy az eredményt, a díjat egyenlő arányban kell megosztani.

(3) A díjkitűzés visszavonása akkor érvényes, ha a díjkitűző a visszavonás jogát kifejezetten fenntartotta, és a visszavonás legalább ugyanolyan nyilvánosan történt, mint a díjkitűzés. A díjkitűzés visszavonása a teljesítmény vagy az eredmény létrehozójával szemben hatálytalan, ha a visszavonásra a teljesítmény vagy az eredmény megvalósulását követően kerül sor.

XXXV. Cím

A kötelezettségvállalás közérdekű célra

6:584. § [Kötelezettségvállalás közérdekű célra]

Ha valaki kötelezettséget vállal arra, hogy általa meghatározott közérdekű célra ingyenesen vagyoni szolgáltatást teljesít, megállapíthatja azokat a feltételeket, amelyek szerint a szolgáltatást a meghatározott célra kell fordítani, és kijelölheti azt a személyt, akinek javára a szolgáltatást fordítani kell.

6:585. § [Szerv kijelölése]

(1) Ha a kötelezett nem jelölte ki azt a szervet, amely a szolgáltatást a meghatározott célra fordítja, annak kijelöléséről az ügyész keresete alapján a bíróság határoz.

(2) Ha a kijelölt szerv a szolgáltatást nem fordítja a meghatározott célra, az ebből eredő igények érvényesítésére az ügyész is jogosult.

6:586. § [Visszavonás]

(1) Az egyszeri szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást érvényesen a teljesítés előtt lehet visszavonni, ha a kötelezettség elvállalása után a kötelezett körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettségvállalás teljesítése többé el nem várható.

(2) A határozatlan időre szóló, rendszeres szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást a kötelezett bármikor visszavonhatja.

(3) A kötelezettségvállalás visszavonása esetén a már teljesített szolgáltatás visszakövetelésének nincs helye.

6:587. § [A kötelezettség megszűnése]

(1) A kötelezettség megszűnik

a) a kötelezett halálával;

b) a kötelezettségvállalás céljának megvalósulásával; vagy

c) a kötelezettségvállalás céljának lehetetlenné válásával.

(2) Ha a kötelezettség a cél megvalósulása vagy lehetetlenné válása miatt szűnt meg, a fel nem használt szolgáltatásokat a kötelezett részére vissza kell szolgáltatni.

HETEDIK KÖNYV

ÖRÖKLÉSI JOG

Első Rész

Általános szabályok

I. Cím

Öröklés

7:1. § [Öröklés]

Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre.

7:2. § [Öröklési igény]

Az öröklési igény nem évül el.

7:3. § [Az öröklés jogcímei]

(1) Örökölni végintézkedés alapján vagy törvény szerint lehet.

(2) Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg.

II. Cím

Kiesés az öröklésből

7:4. § [Kiesés az öröklésből]

(1) Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közös balesetben vagy más hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők.

(2) Kiesik az öröklésből az is,

a) aki az öröklésre érdemtelen;

b) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;

c) aki lemondott az öröklésről;

d) aki az örökséget visszautasította.

7:5. § [Kiesés a haszonélvezeti és a használati jogból, a kötelesrészből, továbbá a hagyományból és a meghagyásból]

Az öröklésből való kiesésre vonatkozó szabályokat a haszonélvezeti jog és a használati jog öröklésére, a kötelesrészre, a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos és a meghagyás kedvezményezettjének kiesése - ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt - a hagyománnyal vagy meghagyással terhelt személy mentesülését jelenti.

7:6. § [Érdemtelenség]

(1) Érdemtelen az öröklésre,

a) aki az örökhagyó életére tört;

b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.

(2) Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást - bárki ellen irányult - az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult, megbocsátotta.

(3) Az érdemtelenségre az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

(4) Aki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

7:7. § [Lemondás az öröklésről]

(1) Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben -egészben vagy részben - lemondhat az öröklésről.

(2) A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt a végrendelet megtámadására irányadó szabályok szerint lehet megtámadni.

7:8. § [A lemondás személyi hatása]

(1) A lemondás a lemondó leszármazóira nem hat ki, kivéve, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérő kielégítés ellenében történt.

(2) A meghatározott személy javára való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása a felek eltérő megállapodásának hiányában a többi leszármazó javára szolgál.

7:9. § [A lemondás terjedelme]

(1) Az öröklésről való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.

(2) A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed a hagyatéknak arra a részére is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik.

(3) A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed arra a vagyonra is, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha olyan rendkívüli vagyonnövekedés következett be, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatot feltehetően nem tették volna meg.

Második Rész

Végintézkedésen alapuló öröklés

III. Cím

A végrendelet fajtái, érvényességi feltételei, értelmezése

7:10. § [Végintézkedési szabadság]

Az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet.

7:11. § [A végrendelkezés személyes jellege]

Végrendelkezni személyesen lehet.

7:12. § [Végrendelet]

Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék.

7:13. § [A végrendelet fajtái]

Végrendelkezni közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel lehet; szóbeli végrendelkezésnek az e törvényben meghatározott esetben van helye.

7:14. § [Közvégrendelet]

(1) Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni. A közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek, a végrendelkező házastársának, élettársának vagy bejegyzett élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka.

(3) Érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól.

(4) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet. A végrendelet érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.

(5) Aki vak, írástudatlan vagy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet.

7:15. § [írásbeli magánvégrendelet]

Írásbeli magánvégrendeletet olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen sajátkezűleg írt végrendelet esetén írni, más által írt végrendelet esetén olvasni tud.

7:16. § [sajátkezűleg és más által írt végrendelet]

(1) Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja.

(2) A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik.

(3) Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen.

7:17. § [Az írásbeli magánvégrendelet alaki érvényességi feltételei]

(1) Az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból érvényes, ha készítésének ideje az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt

a) sajátkezűleg írt végrendelet esetén elejétől végéig maga írja és aláírja;

b) más által írt végrendelet esetén két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; vagy

c) a sajátkezűleg írt vagy más által írt végrendeletet aláírja, és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezi.

(2) A több különálló lapból álló sajátkezűleg írt írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el.

(3) A több különálló lapból álló más által írt írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a végrendelkező és mindkét tanú aláírta.

7:18. § [Írásbeli magánvégrendelet tanúja]

(1) Írásbeli magánvégrendelet tanúja nem lehet olyan személy, aki

a) a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes;

b) kiskorú, cselekvőképtelen nagykorú vagy cselekvőképességében részlegesen úgy korlátozott, hogy az kizárja tanúkénti közreműködését;

c) írástudatlan.

(2) Az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre.

7:19. § [Tanú vagy más közreműködő számára rendelt juttatás]

(1) Az írásbeli magánvégrendelet tanúja, a végrendelkezésnél közreműködő személy vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta.

(2) A tanú vagy a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelet megalkotásában az érintett tanún kívül még két tanú vett részt.

(3) Közreműködőnek minősül a végrendelet megfogalmazója, szerkesztője, leírója és minden olyan személy, akinek tevékenysége a végrendelet tartalmának érdemi befolyásolására nyújt lehetőséget.

(4) Jogi személynek rendelt juttatás esetén a tanúra és a közreműködőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője, képviselője, felügyelőbizottsági tagja vagy munkavállalója vett részt a végrendelet megalkotásában.

7:20. § [A szóbeli végrendelet kivételessége]

Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendeletet tételét nem teszi lehetővé.

7:21. § [A szóbeli végrendelet érvényességi feltételei]

A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelmében szóban előadja, és egyidejűleg kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.

7:22. § [Szóbeli végrendelet tanúja]

A szóbeli végrendeletre megfelelően alkalmazni kell az írásbeli magánvégrendelet tanújának személyére vonatkozó, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére tekintettel megállapított korlátozásokat, azzal az eltéréssel, hogy a tanú írni tudása a szóbeli végrendelet érvényességének nem feltétele.

7:23. § [Közös végrendelet]

(1) Két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen.

(2) Házastársaknak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba foglalt írásbeli végrendelete érvényes, ha

a) sajátkezűleg írt végrendelet esetén az okiratot az egyik végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja, a másik végrendelkező ugyanabban az okiratban sajátkezűleg írt nyilatkozatban kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja, és nyilatkozatát aláírja;

b) más által írt végrendelet esetén a végrendelkezők egymás és a tanúk együttes jelenlétében írják alá az okiratot, vagy mindkét végrendelkező egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön nyilatkozik arról, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja; vagy

c) a házastársak közvégrendeletet tettek.

(3) A több különálló lapból álló más által írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a végrendelkezők és mindkét tanú aláírta. A sajátkezűleg írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, és minden lapját a másik végrendelkező aláírta.

(4) A (2) és a (3) bekezdésben foglalt szabályokat a bejegyzett élettársak közös végrendeletére is megfelelően alkalmazni kell.

7:24. § [A végrendelet értelmezése]

A végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson. Ez a szabály nem szolgálhat alapul a végrendelet alaki hibájának orvoslásához.

IV. Cím

A végrendelet tartalma

7:25. § [Örökösnevezés]

(1) Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet.

(2) Örökös az, akinek az örökhagyó hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja.

(3) Kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő egy vagy több meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.

(4) Az alapító által halála esetére rendelt alapítvány - nyilvántartásba való bejegyzése esetén - úgy szerzi meg az alapító által a hagyatékból részére juttatott vagyont, mintha az öröklés megnyílásakor létezett volna.

7:26. § [Az örökrész meghatározása]

Ha az örökhagyó a hagyatékra, annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több örököst nevezett és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő arányban örökölnek.

7:27. § [Helyettes örökös nevezése]

(1) Az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, más személyt nevezhet örökössé.

(2) Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját - ha a végrendelet eltérően nem rendelkezik - helyettes örökösnek kell tekinteni, amennyiben a leszármazó a törvényes öröklés rendje szerint a kiesett nevezett örököst helyettesítené.

7:28. § [Utóörökös nevezése]

(1) Érvénytelen az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi örököst más személy váltja fel.

(2) Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés helyettes örökös nevezéseként érvényesül, ha annak feltételei fennállnak.

(3) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett házastársa halála esetére a házastársra háramlott hagyatékra. Utóörökös nevezése a házastárs visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti. Ezeket a szabályokat a bejegyzett élettárs utáni utóöröklésre is megfelelően alkalmazni kell.

(4) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó a hagyaték megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és meghal anélkül, hogy ezt a képességét megszerezte volna. Utóörökös nevezése az elsősorban örökösnek nevezett leszármazónak a cselekvőképességi szabályok korlátai közötti rendelkezési jogát nem érinti.

7:29. § [Kizárás az öröklésből]

(1) Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, más személynek örökössé nevezésével vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni.

(2) A kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészből a kötelesrészre jogosult kizárható.

7:30. § [A végrendelettel ki nem merített hagyaték]

Ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a fennmaradó rész tekintetében törvényes öröklésnek van helye, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy a végrendeletből más nem következik.

7:31. § [Hagyományrendelés]

(1) Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek (dologi hagyomány).

(2) Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen (kötelmi hagyomány).

(3) Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos. Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli.

7:32. § [Utóhagyomány rendelése]

(1) Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint a hagyományban valamely eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel, érvényes.

(2) Ha az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, utóhagyományos nevezése az előhagyományos visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.

7:33. § [Meghagyás]

(1) Ha az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel terheli, amelynek követelésére a végrendelet senkit nem jogosít, a meghagyás teljesítését - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy követelheti. Közérdekű meghagyás teljesítését az illetékes közigazgatási hatóság is követelheti.

(2) Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.

(3) Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni, a meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni köteles, amennyiben a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné. A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy követelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a meghagyás teljesítésére kell fordítani.

(4) Kétség esetén hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyónak azt a rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti.

7:34. § [A végrendeleti öröklés szabályainak alkalmazása a hagyományra és a meghagyásra]

A hagyományra és a meghagyásra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

7:35. § [Növedékjog]

(1) Ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös részesedése arányosan növekszik.

(2) Ha a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs helyettes örököse, és a végrendeletből más nem következik.

(3) A meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst az ugyanazon tárgyra nevezett másik örökös kiesése következtében és erre a tárgyra nézve illeti növedékjog.

7:36. § [Növedékjog hagyományon és meghagyáson]

Az ugyanarra a vagyontárgyra vagy ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat és a több személy javára szóló meghagyás jogosultjait ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket.

V. Cím

A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága

7:37. § [A végrendelet megtámadása]

(1) A végrendelet érvénytelenségét és hatálytalanságát megtámadó nyilatkozat alapján lehet megállapítani. A megtámadó nyilatkozatban meg kell jelölni az érvénytelenség vagy a hatálytalanság okát.

(2) Megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

(3) A végrendelet érvénytelenségét vagy hatálytalanságát a megtámadásban érvényesített okból és a megtámadó személy javára lehet megállapítani.

(4) A megtámadás joga az öröklés megnyílásától számított öt év alatt elévül.

(5) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult e jogáról az öröklés megnyílása után lemond. Lemondásnak kell tekinteni azt a jognyilatkozatot, amelyben a megtámadásra jogosult a végrendeletet érvényesnek, illetve hatályosnak ismeri el.

7:38. § [Végrendeleti rendelkezések érvénytelensége]

(1) A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, az érthetetlen, lehetetlen és ellentmondó feltétel érvénytelen. A feltétel érvénytelensége a végrendeleti rendelkezés érvényességét nem érinti, kivéve, ha megállapítható, hogy az örökhagyó a rendelkezést a feltétel nélkül nem tette volna meg.

(2) A jogellenes felfüggesztő feltételhez kötött végrendeleti részesítés érvénytelen, a jogellenes bontó feltételt figyelmen kívül kell hagyni.

7:39. § [Gondnokság alatt álló személy végrendeletének érvényessége]

A gondnokság alatt álló személy végrendelete érvényes, ha a gondnokság alá helyezés oka a végrendelkezés idején már megszűnt.

7:40. § [Az örökhagyó akarati hibája]

(1) Érvénytelen a végrendeleti rendelkezés, ha

a) az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában vagy ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni;

b) az örökhagyót annak megtételére valaminek a téves feltevése vagy valamely utóbb meghiúsult várakozás indította;

c) az örökhagyót valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá az intézkedésre;

feltéve, hogy az örökhagyó a rendelkezést egyébként nem tette volna meg.

(2) Az érvénytelen rendelkezés érvényes lesz, ha azt az örökhagyó utóbb a végrendeletre megszabott alakban jóváhagyja.

7:41. § [A végrendelet visszavonása]

(1) A végrendelet a visszavonással hatálytalanná válik. A visszavonásra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a végrendelet tételére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) Ha az örökhagyó újabb írásbeli végrendeletet tesz, a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni. A korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet rendelkezéseivel nem ellentétes rendelkezései - ha az örökhagyó eltérő akarata nem állapítható meg - hatályban maradnak.

7:42. § [Az írásbeli végrendelet megsemmisítése és megsemmisülése]

(1) Az írásbeli magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkezési képességgel rendelkező örökhagyó vagy az ő beleegyezésével más megsemmisíti. Ha az írásbeli magánvégrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy az örökhagyó azt megsemmisítette.

(2) A közvégrendelet és az írásbeli magánvégrendelet nem veszti hatályát amiatt, hogy a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisül vagy nem található meg, kivéve, ha az örökhagyó a megsemmisülésbe belenyugodott.

7:43. § [A közös végrendelet hatálytalansága és visszavonása]

(1) A házastársak közös végrendelete hatálytalanná válik, ha a végrendelet megtétele után közöttük az életközösség megszakadt, és az öröklés megnyílásáig nem állott helyre.

(2) A közös végrendelet hatálytalanná válik, ha megtétele után a végrendelkezőknek vagy egyiküknek gyermeke születik, kivéve, ha a végrendelet eltérően rendelkezik. Ugyanez a hatása az örökbefogadásnak.

(3) Semmis a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonása, ha azt a végrendelet kizárta, vagy arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor.

(4) Ha valamelyik házastárs érvényesen vonja vissza egyoldalúan a közös végrendeletbe foglalt rendelkezését, a másik házastárs végrendelete hatályos marad, kivéve, ha a végrendeletből megállapítható, hogy egyik fél sem tette volna meg rendelkezését a másiké nélkül.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt szabályokat a bejegyzett élettársak közös végrendeletére is megfelelően alkalmazni kell.

7:44. § [A közjegyzőnél letett végrendelet visszavétele]

A közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi.

7:45. § [Szóbeli végrendelet hatálytalansága]

A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül harminc napon át nehézség nélkül alkothatott volna írásbeli végrendeletet.

7:46. § [Házastárs, élettárs és bejegyzett élettárs javára tett végrendelet hatálytalansága]

A házastárs, az élettárs vagy a bejegyzett élettárs javára az életközösség fennállása alatt tett végrendelet hatálytalan, ha az öröklés megnyílásakor az életközösség nem áll fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás és az örökhagyó nem akarta juttatásban részesíteni házastársát, élettársát vagy bejegyzett élettársát.

7:47. § [A végrendelet részleges érvénytelensége és részleges hatálytalansága]

Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, a többi rendelkezés érvényes vagy hatályos marad, feltéve, hogy az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, és a végrendelet részleges fennmaradása feltehető akaratával nem ellentétes.

VI. Cím

Öröklési szerződés

7:48. § [Öröklési szerződés]

(1) Öröklési szerződésben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében - vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében - örökösévé nevezi; a másik fél kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére.

(2) Ha az örökhagyóval szerződő fél kötelezettsége a harmadik személlyel szemben kiterjed az örökhagyó halála utáni időre, a hagyatéki eljárásban az ingatlan-hagyatékot a harmadik személy javára fennálló tartási joggal terhelten kell átadni, és a tartási jogot a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző megkeresésére az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.

(3) Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet. Az örökhagyóval szerződő félnek az öröklési szerződésbe foglalt végrendeleti rendelkezése érvénytelen.

7:49. § [Az öröklési szerződés érvényességi követelményei]

(1) Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződésnek akkor is a más által írt végrendelet alaki érvényességi feltételeinek kell megfelelnie, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú örökhagyó öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

7:50. § [Az örökség biztosítása]

(1) A felek eltérő megállapodásának hiányában semmis az örökhagyónak élők között vagy halála esetére az öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgyat elidegenítő vagy megterhelő rendelkezése. Ez a rendelkezés harmadik jóhiszemű személy visszterhesen szerzett jogát nem érinti.

(2) A felek eltérő megállapodásának hiányában az örökhagyóval szerződő fél az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra az örökhagyó bejegyzési engedélye nélkül jegyeztethet be elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba.

7:51. § [Házastársak közös öröklési szerződése]

(1) Házastársak mint örökhagyók az életközösség fennállása alatt érvényesen köthetnek ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződést.

(2) A felek eltérő megállapodásának hiányában az örökhagyókkal szerződő fél által örökölt lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon a túlélő házastársat holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg, ha ő azokat az örökhagyóval közösen használta.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt szabályokat a bejegyzett élettársak közös öröklési szerződésére is megfelelően alkalmazni kell.

7:52. § [Öröklési szerződés módosítása és megszüntetése]

(1) Az öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére a tartási és az életjáradéki szerződésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) A módosítás és a megszüntetés alaki követelményeire az öröklési szerződés létrejöttére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A szerződés megszüntetése a kötelező alaki érvényességi feltételek teljesítése nélkül érvényes, ha az ennek megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

VII. Cím

Halál esetére szóló ajándékozás

Rendelkezés várt örökségről

7:53. § [Halál esetére szóló ajándékozás]

(1) Ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, a szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződés alaki követelményeire az öröklési szerződés alaki követelményei irányadók.

(2) Halál esetére szóló ajándékozás olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetén dologi hagyománynak minősülne.

7:54. § [Rendelkezés várt örökségről]

(1) Az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében is köthetnek szerződést várt örökségük tárgyában.

(2) A szerződést írásba kell foglalni.

Harmadik Rész

Törvényes öröklés

VIII. Cím

A törvényes öröklés általános rendje

7:55. § [Leszármazók öröklése]

(1) Törvényes örökös első sorban az örökhagyó gyermeke.

(2) Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl.

(3) Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.

7:56. § [Osztályrabocsátási kötelezettség]

(1) Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.

(2) Osztályrabocsátási kötelezettség terheli a közösen öröklő leszármazókat akkor is, ha végrendelet alapján örökölnek a törvényes örökrészeknek megfelelő hányadot.

(3) A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászorult leszármazó részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.

7:57. § [Az osztályrabocsátás foganatosítása]

(1) A hagyaték és az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes értéknek a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos elosztása útján kell megállapítani az egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket.

(2) Az osztályra bocsátott érték megállapításánál az ingyenes adomány juttatáskori értékét kell számításba venni. A bíróságtól a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítását kérheti az az érdekelt, aki számára a juttatáskori értéken való számításba vétel súlyosan méltánytalan.

(3) Ha az öröklésből kiesett személynek leszármazója van, a leszármazó köteles a kiesett személy által kapott ingyenes adományt osztályra bocsátani. Több leszármazónak az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított örökrészéből a felmenő által kapott ingyenes adományt a hagyatékban való részesedés arányában kell levonni.

(4) Ha az örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, de a többletet visszatéríteni nem köteles. Ebben az esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak és az ő ingyenes adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.

7:58. § [Házastárs öröklése leszármazó mellett]

(1) Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti

a) a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon; és

b) egy gyermekrész a hagyaték többi részéből.

(2) A haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltása nem igényelhető.

(3) Osztályos egyezségben a házastársnak a gyermekrész helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható.

7:59. § [A házastárs megváltási igénye]

(1) A házastárs - a jövőre nézve - bármikor kérheti a haszonélvezeti jog megváltását. A haszonélvezeti jog megváltásának a házastárs és a leszármazó méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.

(2) A megváltásra kerülő vagyonból a házastársat - természetben vagy pénzben - egy gyermekrész illeti meg.

7:60. § [Házastárs öröklése szülő mellett]

(1) Ha leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat.

(2) Az (1) bekezdésben nem érintett hagyaték felét az örökhagyó házastársa örökli, másik felét az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban.

7:61. § [Házastárs egyedüli öröklése]

Ha leszármazó és szülő nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl.

7:62. § [Házastárs kiesése a törvényes öröklésből]

(1) Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.

(2) Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

7:63. § [Élettárs öröklése]

(1) Az örökhagyó élettársa az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó használati jogot örököl, ha az életközösség legalább tíz évig fennállt és az öröklés megnyílásakor is fennáll.

(2) A használati jog nem korlátozható, és az élettárssal szemben megváltását sem lehet kérni.

(3) Az élettárs - a jövőre nézve - bármikor kérheti a használati jog megváltását. A használati jog megváltásának az élettárs és az állagörökös méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.

7:64. § [Bejegyzett élettárs öröklése]

Az örökhagyó bejegyzett élettársa törvény szerint úgy örököl, mint az örökhagyó házastársa, és a törvényes öröklés házastársra vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell az örökhagyó bejegyzett élettársára.

7:65. § [Szülő és a szülő leszármazójának öröklése]

(1) Ha leszármazó és házastárs nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben.

(2) Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói.

(3) Ha a kiesett szülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, egyedül a másik szülő vagy annak leszármazói örökölnek.

7:66. § [Nagyszülő és a nagyszülő leszármazójának öröklése]

(1) Ha leszármazó, házastárs, szülő és szülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői.

(2) Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói.

(3) Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, helyette nagyszülőpárja, ha ő is kiesett, helyette leszármazója örököl.

(4) Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy az ő leszármazójuk örökli.

7:67. § [Dédszülő és a dédszülő leszármazójának öröklése]

(1) Ha nagyszülő és nagyszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó dédszülői.

(2) Az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső nagyszülő helyén ennek leszármazói.

(3) Ha a kiesett dédszülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, helyette dédszülőpárja, ha ő is kiesett, helyette leszármazója örököl.

(4) Ha valamelyik dédszülőpár kiesett, és helyükön leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az egész hagyatékot fejenként egyenlő részekben a többi dédszülőpár örökli.

(5) A (4) bekezdés alapján öröklő valamelyik dédszülő kiesése esetén a (2) és a (3) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni.

7:68. § [Távolabbi felmenők öröklése]

Ha dédszülő és dédszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői.

IX. Cím

Ági öröklés

7:69. § [Ági vagyon]

(1) Ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ajándékozás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik.

(2) Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgyra, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ajándékba kapta.

(3) A vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki azt ezen a címen örökölné.

7:70. § [Ági örökösök]

(1) A szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén az ő leszármazói örökölnek a törvényes öröklés általános szabályai szerint.

(2) Ha mind az ági vagyontárgy öröklésére jogosult szülő, mind annak leszármazója kiesett, a nagyszülő; ha ő is kiesett, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra.

(3) Ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá.

7:71. § [Házastárs haszonélvezeti joga ági vagyonon]

(1) A házastársat az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg.

(2) Mind a házastárs, mind az ági örökös - a jövőre nézve - bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását. Az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog megváltása a házastárssal szemben nem igényelhető.

(3) Megváltás esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg.

(4) A haszonélvezeti jog megváltásának a haszonélvezeti örökös és az állagörökös méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.

7:72. § [Az ági öröklésből kivont vagyon]

(1) Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki a szokásos mértékű ajándék tárgyára.

(2) Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki arra a vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg, de kiterjednek az ilyen vagyontárgy helyébe lépett vagy értékén vásárolt vagyontárgyra.

(3) Az örökhagyó házastársával szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklési igényt nem lehet támasztani.

7:73. § [Az ági örökség]

Az ági vagyontárgyat az örökös természetben örökli. Ha a természetben való öröklés lehetetlen vagy célszerűtlen, a bíróság - bármelyik érintett fél kérelmére - az ági vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését rendelheti el.

X. Cím

Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési jogi szabályok

7:74. § [Az örökbefogadott öröklése]

(1) Az örökbefogadott - az örökbefogadás fennállása alatt - az örökbefogadó szülő és annak rokonai után az örökbefogadó szülő vér szerinti leszármazójaként örököl.

(2) Az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonai után, ha az örökbefogadás az örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli felmenő rokonának más leszármazója által történt.

7:75. § [Öröklés az örökbefogadott után]

(1) Az örökbefogadott után első sorban leszármazói és házastársa, leszármazó hiányában házastársa és örökbe fogadó szülője, leszármazó és házastárs hiányában az örökbefogadó szülő és annak rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint. Az örökbefogadó szülő és annak rokonai akkor örökölnek, ha az örökbefogadás az öröklés megnyílásáig fennállt.

(2) Ha az örökbefogadott után az (1) bekezdésben meghatározott személyek nem örökölnek, törvényes örökösök az örökbefogadott vér szerinti rokonai a törvényes öröklés szabályai szerint, feltéve, hogy az örökbefogadás az örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli felmenő rokonának más leszármazója által történt.

XI. Cím

Az állam öröklése

7:76. § [Az állam szükségképpeni törvényes öröklése]

(1) Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.

(2) Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg.

Negyedik Rész

Kötelesrész

XII. Cím

Jogosultság a kötelesrészre

7:77. § [Kötelesrészre jogosultak]

(1) Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne.

(2) Az örökhagyó bejegyzett élettársa úgy jogosult kötelesrészre, mint az örökhagyó házastársa. A kötelesrész házastársra vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell az örökhagyó bejegyzett élettársára.

7:78. § [A kötelesrészi igény elévülése]

A kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül.

7:79. § [Kitagadás]

Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.

7:80. § [Kitagadási okok]

(1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult

a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;

b) az örökhagyó sérelmére - a rokoni kapcsolatra tekintettel súlyosnak minősülő - bűncselekményt követett el;

c) az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;

d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;

e) erkölcstelen életmódot folytat.

(2) A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja.

(3) A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére adott alapot.

(4) Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.

(5) Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

7:81. § [Megbocsátás]

(1) Ha a kitagadás okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, a kitagadás érvénytelen, és az örökös kötelesrészre tarthat igényt.

(2) Ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése után megbocsátotta, a kitagadás a végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik.

7:82. § [A kötelesrész alapja]

(1) A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke.

(2) Aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele súlyosan méltánytalan, a bíróságtól kérheti a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítását.

(3) A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem lehet teherként figyelembe venni.

(4) A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon, a nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni.

7:83. § [A kötelesrész alapjából kivont adományok]

(1) Nem tartozik a kötelesrész alapjához

a) az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke;

b) az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott;

c) a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke;

d) a házastárs vagy az élettárs, továbbá a leszármazó részére nyújtott tartás értéke;

e) az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

(2) A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat létrejöttének időpontja házasságból származó gyermek és a házastársak által közös örökbefogadással örökbe fogadott gyermek esetén a házasságkötés időpontja, más örökbe fogadott gyermek esetén az örökbefogadás időpontja, egyébként a gyermek fogamzása.

(3) Azt az ingyenes adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.

7:84. § [A kötelesrész mértéke]

(1) Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak fele illeti meg, ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna.

(2) Ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat.

(3) A törvényes örökségként haszonélvezeti jogot öröklő házastárs a kötelesrészét igényelheti úgy is, mintha haszonélvezeti jogát megváltották volna.

XIII. Cím

A kötelesrész kielégítése

7:85. § [Betudás]

(1) A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenes adományként kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani.

(2) Ha a kötelesrészre jogosult leszármazó az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az ingyenes adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni.

(3) Az örökhagyó a betudást - kifejezett nyilatkozattal - elengedheti. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti.

7:86. § [Felelősség a kötelesrész kielégítéséért]

(1) A kötelesrész kiadását vagy kiegészítését a következő sorrend szerint lehet követelni:

a) a kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek;

b) a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek.

(2) Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg.

(3) Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel.

7:87. § [A kötelesrészre jogosult és hozzátartozói korlátozott felelőssége]

(1) Aki juttatásban részesült, a kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész értékével felel. A kötelesrészre jogosult a juttatásnak azzal a részével felel, amely törvényes örökrészét meghaladja.

(2) A kötelesrészre jogosult házastársa, leszármazója és ennek házastársa mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét. Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni, ha a kötelesrészre jogosult igényét a házastársával, leszármazójával vagy ennek házastársával szemben érvényesíti.

(3) A törvényes örökrészt ezekben az esetekben a kötelesrész alapja szerint kell számításba venni.

7:88. § [A kötelesrész kiadása]

(1) A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha a kötelesrész kiadásánál a megmaradó vagyon az örökhagyó házastársának korlátozott haszonélvezetét vagy az élettárs - szükségleteire korlátozott - használatát sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet vagy a korlátozott használatot biztosító részét a haszonélvezet vagy a használat megszűnése után kell kiadni.

(2) Ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó úgy is rendelkezhet, hogy a jogosult csak kötelesrészét kapja meg, kivéve, ha a korlátozást vagy a terhelést a kötelesrész tekintetében is elfogadja.

(3) A kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti. Természetben - a haszonélvezet kivételével - a kötelesrész abban az esetben követelhető, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata.

(4) Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmények mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek - egészben vagy részben - természetben való kiadását.

Ötödik Rész

Az öröklés joghatásai

XIV. Cím

Az örökség megszerzése

7:89. § [Az öröklés megnyílása]

(1) Az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg.

(2) Az örökös az öröklés megnyílásával a hagyatékot vagy annak neki jutó részét vagy meghatározott tárgyát - elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül - megszerzi.

7:90. § [Haszonélvezeti vagy használati joggal terhelt hagyatéki tárgy kiadása]

Ha a vagyontárgyat az örökhagyó házastársát örökösként megillető haszonélvezeti jog vagy az örökhagyó élettársát örökösként megillető használati jog terheli, a vagyontárgyat a haszonélvezet vagy a használat megszűnése után kell kiadni.

7:91. § [Az örökség visszautasítása]

(1) Az örökös az öröklés megnyílása után az örökséget visszautasíthatja.

(2) Az örökös külön is visszautasíthatja a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.

(3) Ha az örökös végintézkedés és törvény szerint egyaránt örököl, az egyik jogcímen megszerzett rész önálló visszautasítására is jogosult.

(4) A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett és a meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen.

7:92. § [Lemondás a visszautasítás jogáról]

(1) Ha az örökös az öröklés megnyílása után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza.

(2) A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokba vételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. Lemondásnak minősül az is, ha az örökös a közjegyző által - bármely érdekelt kérelmére - kitűzött határidő alatt nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot.

7:93. § [A hagyomány és a meghagyás megszerzése]

Az örökség megszerzésére vonatkozó szabályokat a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni kell.

XV. Cím

Az örökös jogállása

7:94. § [Az örököstársak jogállása]

(1) Több örököst a hagyaték felosztása (a továbbiakban: hagyatéki osztály) előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon.

(2) Az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a hagyatéki osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére érvényesíthető, és az adós csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet.

(3) Az örököstársak közössége a hagyatéki osztállyal szűnik meg. A hagyatéki osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti; a hagyatéki osztályra - ha a végintézkedés eltérően nem rendelkezik - a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

7:95. § [Osztályos egyezség]

Az örökösök a hagyatékot - kizárólag a hagyaték tárgyaira vonatkozóan - a hagyatéki eljárásban kötött egyezséggel feloszthatják egymás között. Osztályos egyezség esetén a hagyatékot öröklés jogcímén az egyezség szerint kell átadni.

XVI. Cím

Hagyatéki tartozások és kielégítésük

7:96. § [Hagyatéki tartozások]

(1) Hagyatéki tartozások

a) az örökhagyó illő eltemetésének költségei;

b) a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (a továbbiakban: hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei;

c) az örökhagyó tartozásai;

d) a kötelesrészen alapuló kötelezettségek;

e) a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek.

(2) A hagyatéki tartozásnak ezen a minőségén és fennállásán nem változtat, hogy a tartozás - az öröklés megnyílása előtt vagy azt követően - az örökös mint hitelező javára keletkezett.

7:97. § [A hagyatéki tartozások kielégítésének sorrendje]

(1) A hagyatéki tartozások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés alkalmával megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat.

(2) Abban a csoportban, amelyben valamennyi tartozás teljes kielégítésére nincs lehetőség, kielégítésnek a követelések arányában van helye.

7:98. § [Felelősség a hagyatéki tartozásokért]

(1) Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel.

(2) Azokat a vagyontárgyakat, amelyek nem kerültek az örökös birtokába, továbbá azokat a követeléseket és egyéb jogokat, amelyek nem voltak érvényesíthetők, valamint az átvett vagyontárgyak meg nem levő hasznait annyiban lehet az örökös felelőssége megállapításánál figyelembe venni, amennyiben az örökös ezektől neki felróható okból esett el.

(3) Az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját vagyonával is felel.

(4) A házastárs és a bejegyzett élettárs a haszonélvezetével terhelt vagyonból, az élettárs a használatával terhelt vagyonból tűrni köteles a hitelezők követeléseinek kielégítését, a hagyományon és a meghagyáson alapuló követelések kivételével.

7:99. § [Az örököstársak felelőssége]

(1) Az örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért mind a hagyatéki osztály előtt, mind azt követően egyetemlegesen felelnek.

(2) Az az örökös, akinek az örökhagyó a hagyatékból a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékű meghatározott vagyontárgyat juttatott, a hagyatéki hitelezők követeléséért akkor felelős, ha a követelés a többi örököstárstól nem hajtható be.

7:100. § [Kielégítés az örökös által]

(1) Az örökös a tartozásokat a kielégítés sorrendjének megtartása nélkül elégítheti ki addig, amíg felteheti, hogy a hagyatéki tartozásokat a hagyaték teljesen fedezi, ha figyelmen kívül hagyja az örökhagyó által élők között ingyenesen vállalt, valamint a hagyományon és meghagyáson alapuló kötelezettségeket. Ellenkező esetben csak a sorrend szerint nyújthat kielégítést.

(2) Az a hitelező, akinek a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyon zálogjoga van, a biztosíték erejéig - a hagyatéki tartozások sorrendjében elfoglalt helyére tekintet nélkül - teljes kielégítést kereshet.

(3) Ha az örökös ezeket a szabályokat felróhatóan megszegi, az emiatt kielégítetlenül maradt hitelezővel szemben egész vagyonával felel.

7:101. § [A hagyományos felelőssége]

(1) A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, ha a hitelező az örököstől nem szerezhetett kielégítést.

(2) A hagyományos az őt terhelő hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint az örökös.

7:102. § [A hagyatéki hitelezők felhívása]

(1) Ha okkal feltételezhető, hogy ismeretlen hagyatéki tartozások vannak, az örökös kérheti, hogy a közjegyző hívja fel a hagyatéki hitelezőket követeléseik bejelentésére.

(2) Az a hitelező, aki követelését a közjegyzői felhívásban megszabott határidő alatt nem jelentette be, a jelentkezésig történt kielégítéseket a sorrend megtartása és a csoportjához tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja. Ha a hagyatéki osztály már megtörtént, az örököstársaktól az örökrészeikhez igazodó arányos kielégítését igényelheti, kivéve mindkét esetben, ha az örökösnek a követelésről a bejelentés nélkül is tudomása volt.

NYOLCADIK KÖNYV

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Első Rész

Értelmező rendelkezések

8:1. § [Értelmező rendelkezések]

(1) E törvény alkalmazásában

1. közeli hozzátartozó: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér;

2. hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa vagy bejegyzett élettársa, a házastárs vagy bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa vagy bejegyzett élettársa;

3. fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy;

4. vállalkozás: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy;

5. vagyontárgy: a dolog, a jog, a követelés;

6. bank: a betétgyűjtésre és fizetési számla vezetésére jogosult személy.

(2) E törvény alkalmazásában jogszabálynak minősül az Európai Unió általános hatályú közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa is.

(3) E törvény alkalmazásában bírósági eljárásnak minősül a fizetési meghagyás is.

(4) E törvény alkalmazásában testvérnek minősül a féltestvér is.

(5) E törvény alkalmazásában tőzsdének minősül a székhely szerinti állam felügyeleti hatóságának engedélyével rendelkező olyan piac is, amelyen értékpapírokkal kereskednek.

8:2. § [Befolyás]

(1) Többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.

(2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese, és

a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására; vagy

b) a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkeznek.

(3) A többségi befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az (1)-(2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett befolyás útján biztosítottak.

(4) Közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező ötven százalékot meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.

(5) A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

8:3. § [A határidők számítása]

(1) A jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani.

(2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.

(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

(4) A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be.

Második Rész

Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések

8:4. § [Hatálybalépés]

E törvény 2014. január 1-jén lép hatályba.

8:5. § [Átmeneti rendelkezések]

Az átmeneti rendelkezéseket törvény állapítja meg.

Harmadik Rész

Az Európai Unió jogának való megfelelés

8:6. § [Az Európai Unió jogának való megfelelés]

E törvény:

a) a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint ezek tőkéje fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló 1976. december 13-i 77/91/EGK tanácsi második irányelvnek;

b) a részvénytársaságok alapításáról, valamint a tőkéjük fenntartásáról és módosításáról szóló 77/91/EGK irányelv módosításáról szóló 1992. november 23-i 92/101/EGK tanácsi irányelvnek;

c) a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a részvénytársaságok szétválásáról szóló 1982. december 17-i 82/891/EGK tanácsi irányelvnek;

d) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelvnek, valamint az azt módosító 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;

e) a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 1986. december 18-i 86/653/EGK tanácsi irányelvnek;

f) a szervezett utazási formákról szóló 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvnek;

g) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek;

h) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;

i) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;

j) a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;

k) a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004. április 21 -i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;

l) a 77/91/EGK tanácsi irányelvnek a nyilvánosan működő részvénytársaságok alapítása, valamint tőkéjük megtartása és átalakítása tekintetében történő módosításáról szóló 2006. szeptember 6-i 2006/68/EK európai parlamenti és tanács irányelvnek;

m) az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban szóló 2007. július 11 -i 2007/36/EK európai parlament és a tanácsi irányelvnek;

n) az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 48. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló 2009. szeptember 16-i 2009/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;

o) a társasági jog területén az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló 2009. szeptember 16-i 2009/102/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;

p) a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK tanácsi irányelvnek és a 2005/56/EK irányelvnek az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentéstételi és dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról szóló 2009. szeptember 16-i 2009/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;

q) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanács irányelvnek;

r) a részvénytársaságok egyesüléséről szóló 2011. április 5-i 2011/35/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;

s) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I. Az átfogó reform indokoltsága

A hatályos Ptk. (1959. évi IV. törvény) egy olyan korban (1953 és 1959 között) fogant és született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont. Érthető ezért, hogy az 1990-es rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi változásait a törvényhozónak gyakori módosításokkal kellett követnie. A polgári jognak az áruviszony elvont kategóriájára szabott és ezért absztrakt normái - közismerten -lényeges gazdasági és társadalmi változások túlélésére is képesek. A helyzet szimbóluma lehet mégis az a tény, hogy a Ptk. több mint másfélszáz kisebb-nagyobb módosításának négyötöde a rendszerváltozás utáni időszakra esik. A módosítások mögött lejátszódott folyamatok olyan mértékű és horderejű változásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy azok jogi rendezése átfogó reformot igényel, és egy új Polgári Törvénykönyv megalkotását teszi szükségessé.

II. A javaslat társadalmi modellje

A Magyarországon 1990 óta követett társadalompolitikai célkitűzések és az azok megvalósítására elfogadott alkotmányos garanciák a mai fejlett Európában, mindenekelőtt az Európai Unióban tömörült államokban elfogadott társadalomképet, vagyis a szociális piacgazdaság társadalmi modelljét tekintik mintának. Ezt a célkitűzést kívánja szolgálni a Javaslat is. Abból indul ki, hogy az új Polgári Törvénykönyvben egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni. A Javaslat elsősorban a vagyoni forgalom viszonyainak jogi kereteit fekteti le; ugyanakkor megfelelő jogi védelmet kíván nyújtani a személyeknek is: az emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak és a szervezeti jogalanyok személyhez fűződő jogainak is.

Magyarország - négy évtized diktatúrája és zsákutcába torkolló gazdasági-társadalmi tévútja után - 1990-ben a magántulajdon és a szabad vállalkozás talajára épülő piacgazdaság társadalmi rendjét vezette be. Ezt a társadalomfejlődési irányt erősíti meg az Alaptörvény is. Az új társadalmi modell a tulajdonosok magánautonómiájának messzemenő elfogadását, mindenekelőtt a magántulajdon teljes körű elismerését és védelmét követeli meg. Ez az elv áthatja a Javaslatot, a részletszabályokat (például a tulajdonszerzés normáit) is. Mindehhez természetesen a magántulajdont terhelő szociális kötöttségek járulnak. A magánautonómia másik alapvető következménye a szerződési szabadság elvének elfogadása. A magánjognak ezt a pillérét csak ott és annyiban indokolt korlátozni, ahol és amennyiben ez a szociális igazságosság követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges, és a piaci verseny szabadságának feltételei között még lehetséges. A magánautonómia harmadik pillére az egyesülés és a társulás szabadsága, amelynek követelményeit a Javaslat - a magánjogi szabályozások bevált mintái nyomán - az egyesület és a társaságok intézményeivel kívánja szolgálni.

III. Hagyomány és újítás. külföldi példák

1. A Javaslat a létező, az élő jogból indul ki, és csak ott és annyiban kíván változtatni, ahol és amennyiben az a gazdasági és a társadalmi viszonyok mai követelményei szerint szükségesnek mutatkozik. Ezen elvi jelentőségű módszertani kiindulópontnak megfelelően a Javaslat - ahol csak lehetséges - fenntartja a Ptk. szabályait, s azokat a külön törvények rendelkezéseinek integrálásával és a felsőbírósági gyakorlatot normatív formába öntésével egészíti ki. Kétség esetén a Javaslat tudatosan a létező jogot választja, és újító alternatív megoldásokat sem fogad el akkor, ha azok a jogrendszerben indokolatlan bizonytalanságot okoznának. Ezzel együtt a Javaslat tudatosan meg akarja újítani a magyar polgári jog - sok vonatkozásban élét vesztett - eszköztárát. A szocialista viszonyok között nagyon leegyszerűsödött magánjogi forgalom szükségszerűen vonta maga után a jogdogmatikai megoldások árnyalatainak eltűnését, a kontúrok elhalványulását. Évszázadok óta ismert és alkalmazott magánjogi fogalmak éle csorbult ki, vált a nemegyszer igénytelen jogszolgáltatás áldozatává. A Javaslat természetesen semmi esetre sem kívánja feleslegesen bonyolítani a magánjogi szabályozást; azokban a kérdésekben hoz újításokat, amelyekre árnyaltabb dogmatikai szemlélettel helyesebb válaszok adhatók.

2. A Javaslat beépíti a Ptk. évtizedes felsőbírói gyakorlatának maradandó mondanivalót hordozó, tételes jogi szabályozást kívánó, kodifikációra érett eredményeit. A Javaslat figyelembe veszi, hogy polgári jogunk reformját több területen közvetlenül befolyásolja az Európai Unió jogalkotása, ami közvetlenül érinti törvényhozásunkat, és - például a fogyasztóvédelmi szerződési jogban vagy a társasági jogban - szervesen be kívánja építeni a magánjogi uniós irányelvek maradandó magját. Tudatosan nem törekszik ugyanakkor arra, hogy az uniós magánjog egész anyagát a kódexbe építse. Ennek oka az, hogy az uniós irányelvek szabályozása túlságosan tagolt, kazuisztikus és sűrűn változó jellegű, minden részletében nem alkalmas egy hosszú távra tervezett kodifikáció célkitűzéseinek megvalósítására. Ezért a Javaslat inkább a kisebbik rosszat választja azzal, hogy az irányelvek részletszabályait külön törvényekben hagyja.

3. A Javaslat nem választ külföldi modellt, de bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból. A 20. század elején készített magyar tervezetek főleg az osztrák és a német törvénykönyv megoldásait vették figyelembe, az 1928-as Mtj.-nek pedig a svájci ZGB is szolgáltatott mintákat. Ezeknek a nagy klasszikus törvénykönyveknek a tanulságait többségükben a magyar magánjog már hasznosította. Az újabb nemzeti kódexek közül minden bizonnyal a holland törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek) és a kanadai Québec tagállam magánjogi kódexe tekinthető a legmodernebbnek. Ezek a kódexek több szempontból (így mindenekelőtt a szabályozandó életviszonyok köre és a törvénykönyv szerkezete szempontjából) mintául is szolgálhattak a magyar reform számára, de a kodifikáció egészét illetően szabályozási modellként nem jöttek figyelembe.

4. A nemzeti kódexeken kívül a Javaslat merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből is. Ezek közül mindenekelőtt a Bécsi Nemzetközi Vételi Egyezmény, az UNIDROIT Alapelvek (Principles of International Commercial Contracts, 2010), az Európai Alapelvek (The Principles of European Contract Law, 1999, 2002) és az utóbbiból kiindulva megalkotott európai modellszabályok (Draft Common Frame of Reference) kínáltak megfontolásra érdemes, esetenként követhető példákat a szerződési jog szabályozásánál. Ezek a színvonalas modelljavaslatok világszerte szakmai elismerést vívtak ki, és széles körben hatnak a jogalkotásra és a joggyakorlatra.

IV. Az új Polgári Törvénykönyv kódex-jellege és jelentősége

1. Noha az Európai Unió jogegységesítési törekvései az elmúlt két évtizedben a magánjog területét is elérték, és a nemzeti jogalkotásokat ma már számottevően befolyásolják, úgy tűnik, hogy a magánjog egészét ma még csak nemzeti szinten lehet kodifikálni. Ezt a megállapítást igazolja, hogy - bár az Európai Unió égisze alatt jogtudósok közreműködésével rendkívül alapos és színvonalas átfogó kodifikációs munkálatok folynak - Hollandián kívül Közép- és Kelet-Európa majd minden országában új polgári törvénykönyvet alkottak, vagy ilyen célból intenzív tevékenységet folytatnak.

2. A Javaslat kódex-jellegű törvénymű előkészítésére született, és annak előnyeit a Javaslat minél szélesebb körben érvényesüléshez akarja juttatni. Természetesen ez a módszer sem lehet öncélú. A Javaslat ezért számol azzal, hogy a legsikerültebb kodifikáció mellett is maradnak magánjogi szabályok a törvénykönyvön kívül. Ezeknek a normáknak a kódex szubszidiárius jellegű háttér-joganyagát kell, hogy képezze. A külön magánjogi törvények tartalmi összhangját és terminológiai egységét magával a törvénykönyvvel természetesen a legnagyobb mértékben biztosítani kell. Ezért a leendő kódex definícióinak a külön törvényekben is azonos tartalommal kell érvényesülniük.

A Javaslat abból indul ki, hogy a törvénykönyv tartalmi határait elvben addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai: az egységbefoglalt normák módszerbeli homogenitása, a terminológiai egység, a tömörítés és rövidítés lehetősége stb. megkönnyítik a jogalkalmazást. A szabályok egyazon törvénykönyvbe foglalása addig kívánatos és célszerű tehát, amíg az összefoglalandó normák módszerbeli egysége fennáll, és amíg a rendszerbe illesztés a kodifikáció előnyeit: a rendszertani racionalitást, az ökonomikus és ellentmondásmentes törvényszerkesztést, a terminológia biztonságát, a világos és áttekinthető megoldásokat hozza magával. Mindezeket figyelembe véve a Javaslat a családjog anyagát beépíti a törvénykönyvbe. Az integrálás során ugyanakkor gondoskodik a családjogi viszonyok sajátosságainak megfelelő kifejezésre juttatásáról. Ennek egyik jele az, hogy a Családjogi Könyv sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelveket fogalmaz meg.

A Javaslat az egyedi munkaszerződések jogi rendezését a Munka Törvénykönyvében hagyja, annak ellenére, hogy a munkaviszonyok speciális rendezésének a Ptk., s azon belül is elsősorban a szerződések általános szabályai képezik a jogi hátterét. A munkaszerződés jogi szabályozásának azonban ma már annyi különleges vonása van, hogy nehéz volna ezt a normarendszert egy polgári törvénykönyvbe integrálni. A munkavállaló fogalmilag "gyengébb fél" jellege például megkülönböztető sajátosságként jelentkezik a szabályozásnál, és - emiatt - az európai közösségi jogi aktusok alakító hatása is sokkal intenzívebb, mint a magánjog egyéb területein. A Javaslat a társasági anyagi jogi szabályok integrálása mellett döntött, és azokat az egyes jogi személyekre vonatkozó rendelkezések között, önálló Részben helyezi el. Ez a megoldás logikusan következik abból a koncepciós kiindulópontból, hogy azokra a jogi személyekre, amelyeknek belső és külső kapcsolatai polgári jogi jogviszonyok keretében bonyolódnak, a törvénykönyv adjon teljes körű szabályozást, mivel a szabályozási tárgy és a szabályozás módszere illeszkedik a kódex jellegéhez. A gazdasági társaságokról szóló szabályoknak az új kódexbe építése több előnnyel jár: bővíthető a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok köre, és normák ismétlése válik elkerülhetővé. Ezen kívül a Ptk. normáinak háttér-jogszabály jellege (amit most a Gt. külön mond ki) evidenssé válik. Ezek miatt és hasonló kodifikációs előnyök miatt döntött annak idején a svájci, majd az olasz törvényhozó, legutóbb pedig a holland jogalkotó is a társasági jognak a magánjogi kódexben történő elhelyezéséről. Az integráció előnyeihez képest kisebb súllyal esnek latba a szokásosan megfogalmazott ellenérvek: a magánjogi és a közjogi normák vegyülése a gazdasági társaságok szabályozásánál, a Gt. egysége, megszokottsága stb. Ugyancsak a jogi személyekről szóló könyvben ad absztrakt keretszabályokat a Javaslat a szövetkezetre is, megalapozva ezzel az ágazati szabályozást a főbb (termelő-, szolgáltató-, hitelintézeti tevékenységet folytató) szövetkezeti típusokra.

Az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát a Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan -nem integrálja, noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és megsértésük szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A külön törvények jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukba, de azokat -jellegük különbözősége ellenére - nem volna szerencsés szétbontani. A Javaslat súlyt helyez ugyanakkor arra, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi természetét a kódex is kifejezze, és ezért megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttér-norma jellegét.

3. A Javaslat abból indul ki, hogy a Polgári Törvénykönyv nem egy a törvények közül. Kiemelkedő jelentőségét az általa közvetlenül szabályozott életviszonyok fontossága, szerteágazó volta önmagában is mutatja. A kódex hatása ugyanakkor jóval túlmutat a közvetlenül szabályozási körébe vont viszonyokon, kisugárzik valamennyi polgári jogi normával rendezett vagy rendezhető kapcsolatra, éspedig függetlenül attól, hogy az adott norma kifejezetten háttér-jogszabályaként jelöli-e meg a törvénykönyvet vagy sem.

V. A kódex belső szerkezete és nyelve

1. A Javaslat a kódexet könyvekre tagolja. A törvénykönyv tartalmi határainak kiszélesítése mind mennyiségi, mind tartalmi okokból szükségessé teszi a szerkezeti egységeknek ezt a bővítését. A könyveken belül a szerkezeti egységek (Rész, Cím, Fejezet) számozása újból kezdődik. A §-ok számozása a könyvekben újból kezdődik, és a könyvek sorszámára történő utalással egészül ki. A törvénykönyv élén - lényegét tekintve a Ptk.-hoz hasonlóan - Bevezető rendelkezések foglalják össze a törvénykönyv célját és alapelveit, a részletes szabályokat tartalmazó könyvek után pedig Záró rendelkezések találhatók. A Javaslat szerint a kódex könyvei tehát a következők:

Első Könyv: Bevezető rendelkezések, Második Könyv: Az ember mint jogalany Harmadik Könyv: Jogi személyek, Negyedik Könyv: Családjog, Ötödik Könyv: Dologi jog, Hatodik Könyv: Kötelmi jog, Hetedik Könyv: Öröklési jog, Nyolcadik Könyv: Záró rendelkezések.

2. A Javaslat azt a célt tűzi maga elé, hogy egyértelműen fogalmazza meg a normákat, amelyekből kétségek nélkül meg lehet állapítani a rendelkezés tartalmát. Ezt szolgálja az a törekvés, hogy a szabályok nyelve - tömörsége, műnyelvi szakszerűsége mellett -szabatos, világos és lehetőleg a nem szakember számára is érthető legyen. Ennek érdekében a Javaslat - ahol lehet - az egyszerű kifejezést előnyben részesíti a szokatlan vagy elvont megfogalmazással szemben. Természetesen ennek a törekvésnek határt szab a magánjog sajátos terminológiája és fogalomkészlete.

A Javaslat - a Ptk.-hoz és a korábbi tervezetekhez hasonlóan - nem tartalmaz tantételeket és fogalom-meghatározásokat, hanem a normaalkotást helyezi előtérbe az elméleti konstrukciókkal szemben. . §. §Ugyanígy kerüli a kazuisztikát; e helyett - a társadalmi és gazdasági változásokat jobban követni képes és ezért rugalmasabb -kellően általánosító szabályokat alkot, anélkül, hogy generálklauzulák indokolatlanul nagyszámú alkalmazásával a jogbizonytalanság veszélyét idézné fel. . §. §. §A Javaslat csak ott alkalmaz utaló szabályokat, ahol ez a módszer rövidítéssel és szószerinti ismétlés elkerülésével jár, és ezt az előnyt nem rontja le a rendelkezés homályossága vagy kétértelműsége. Tudatosan kerüli a Javaslat az utalásoknál is azt a megoldást, hogy egyszerűen a megfelelő §-ra történjék a hivatkozás. Egy ilyen megoldás (amint a német BGB mutatja) nagyon megnehezíti a törvény kezelését. A Javaslat saját magát az "e törvény" kifejezéssel illeti; más törvényekre - névelő nélkül - "törvény" elnevezéssel utal.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

ELSŐ KÖNYV

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1. A Bevezető rendelkezések meghatározzák e törvény célját, szabályozási területét és alapelveit. Ezek a normák megadják a törvény általános kereteit, áthatják a részletszabályokat, megjelölik azok tárgyi és módszertani jellegzetességeit. A Bevezető rendelkezések többsége alapelvi jellegű, de szerepelnek itt olyan konkrét normák is, amelyeknek általános, az egész kódexre kiható jelentősége indokolja a kiemelt elhelyezést. A Bevezető rendelkezések között megfogalmazott alapelvek tömören kifejezik a törvény egészének eszmei alapját, szellemiségét, és közvetlen segítséget adnak a jogalkalmazás számára.

A Javaslat elvi jellegű és jelentőségű kiindulópontnak tekinti, hogy a polgári jogi vitákat elsősorban az adott kérdésre vonatkozó konkrét normák alapján kell eldönteni. Az alapelvek ezért az ítélkezési gyakorlatban mindenekelőtt a konkrét normák értelmezésénél jutnak szerephez, különösen akkor, ha az adott szabály a bíróság számára kifejezetten mérlegelést enged. Kiemelten fontos az alapelvek szerepe a törvénykönyv - hosszú távra szánt - szabályainak a változó viszonyokhoz történő alkalmassá tételében. Az alapelvek ebben az értelemben a jogfejlesztő értelmezés legjelentősebb eszközei.

A Javaslat a Bevezető rendelkezések között csak a törvénykönyv egészére vonatkozó elveket jeleníti meg, és tudatosan csökkenti a törvénykönyv alapelveinek számát. A Ptk. alapelvei közül a Javaslat nem mondja ki a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Abból indul ki, hogy a törvénynek elsősorban az alanyi jogok szabad gyakorlását kell biztosítania, a kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás pedig rendszerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik. Emellett a jóhiszeműség és tisztesség követelményének érvényesítése is megfelelő lehetőséget ad a rendeltetésszerű joggyakorlás biztosítására. A Javaslat nem tekinti valamennyi magánjogi viszonyban érvényesülő, általános követelménynek a kölcsönös együttműködés elvét; azt elsősorban a szerződéses viszonyok körében elvárható elvként fogja fel, és ezért a szerződések általános szabályainak élére helyezi. A szerződési jogon kívül (például a társasház belső viszonyaiban, a közös szülői felügyelet gyakorlása körében stb.) a Javaslat a konkrét normák megfelelő megfogalmazásával kívánja előmozdítani az érintett jogalanyok együttműködési készségét. Nem mondja ki a Javaslat a tulajdon védelmének elvét sem, mivel azt olyan alkotmányos alapelvnek tekinti, amelynek érvényre juttatásáról az egész jogrendszer gondoskodik. A tulajdon védelmének a polgári jogi viszonyokban a kódex konkrét normái segítségével kell érvényt szerezni, s ezért az Alaptörvény mellett külön jogágazati alapelv megfogalmazása nem szükséges. Hasonló okból nem mondja ki a Javaslat a személy védelmére vonatkozó elvet sem. Az Alaptörvény a legmagasabb szinten deklarálja az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelmét. A Javaslat a tulajdon védelméhez hasonlóan itt is abból indul ki, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott követelménynek a polgári jogi viszonyokban történő megvalósulását nem az elvi tétel megismétlésével, hanem konkrét normák, a személyiségi (illetve személyhez fűződő) jogok védelmére vonatkozó szabályok segítségével kell biztosítani. A Javaslat az egész törvényen végigható követelményként négy alapelvet fogalmaz meg. Ilyennek tekinti a törvény szabályainak értelmezésére vonatkozó általános tételt, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményét és a joggal való visszaélés tilalmát. Kiegészítő jelleggel külön elveket fogalmaz meg a Javaslat egyes könyvek élén; például a családjogi viszonyok sajátosságaira tekintettel külön elvek is érvényesülnek a családjogi szabályokat tartalmazó könyvben.

2. A Bevezető rendelkezések között elhelyezett konkrét tényállásokra illő normák csak általános jelentőségüknél fogva kapnak itt helyet, de a jogalkalmazásban játszott konkrét szerepük nem különbözik a Javaslat további könyveiben elhelyezett normák funkciójától. Ilyennek tekinthető a jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadását szankcionáló szabály, ha az ilyen magatartás joggal való visszaélésként értékelendő, és az általa okozott sérelem másként nem hárítható el. Ide sorolható a felróható magatartásra előnyök szerzése végett történő hivatkozást tilalmazó (nemo suam turpitudinem allegans auditur) és a korábbi magatartással szemben álló cselekedet (venire contra factum proprium) figyelmen kívül hagyását előíró rendelkezés. Ezek a normák - szemben az alapelvi jellegű bevezető rendelkezésekkel - önmagukban is konkrét polgári jogi igények elbírálásának alapjául szolgálhatnak. Konkrét rendelkezésnek tekinthető a polgári jogi alanyi jogok érvényesítésének bírósági útjára vonatkozó szabály is. Kihagyja ugyanakkor a Javaslat a Bevezető rendelkezések közül az utaló magatartás tényállását, és azt - lényegét megfelelően tükrözve és szerepének valódi jelentőségét arányosan juttatva kifejezésre - a kötelmi jogi könyvben: a kötelemfakasztó jogi tények között helyezi el.

3. A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan fogalmazza meg e törvény célját. Ez a rendelkezés elsősorban a jogalkalmazó szerveknek, mindenekelőtt a bíróságoknak ad iránymutatást, de egyúttal a jogalanyok számára is kijelöli a polgári jogi jogvédelem határait. A törvény céljának meghatározásából következik, hogy a polgári jogi viszonyok alanyainak - meghatározott jellegű - vagyoni és személyhez fűződő jogai e törvény védelme alatt állnak. A cél meghatározásából kitűnik, hogy a kódex a polgári jogi viszonyok alanyainak teljes körét átfogja, azaz mind az ember, mind a jogi személyek polgári jogi viszonyainak általános kódexe kíván lenni. A jogi személyeken kívül jogképességgel rendelkező szervezeteknek számítanak például (korlátozott, relatív jogképesség formájában) a társasházközösségek. A közjogi jogalanyokra (állami és önkormányzati szervekre) jogi személyként történő elismerésük esetén alkalmazhatóak a kódex szabályai.

A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan csak a polgári jogi szabályozásra alkalmas - zömükben árujellegű vagyoni - viszonyokat vonja szabályozási körébe. Ezért a törvény céljának meghatározásánál kiemeli a polgári jogi szabályozás legfőbb módszertani jellegzetességét: a jogalanyok mellérendeltségét és egyenjogúságát. A szabályozásnak ez az általános tulajdonsága megállapítható annak ellenére, hogy szociális megfontolásokból: a gyengébb fél (mindenekelőtt a fogyasztó) különös védelmére vonatkozó szabályokban nem érvényesül töretlenül ez a módszertani elv. A személyi viszonyokra történő hivatkozás a törvény céljának meghatározásánál különösen indokolttá vált a személyiségi jogok védelmének megnövekedett fontossága miatt, és annak következtében, hogy a Javaslat a családjogi viszonyok szabályait is tartalmazza. Ez utóbbi viszonyokban ugyanis - a vagyoni jelleg kétségtelen megléte és megnövekedett jelentősége ellenére - változatlan fontosságuk van a személyi vonásoknak.

4. A Javaslat fenntartja a törvény rendelkezéseinek értelmezésére a Ptk.-ban meghatározott elvi tételt, és ezzel tudatosan kerüli az értelmezési szempontok kimerítő felsorolását. Az értelmezési alapelv szerepe elsősorban az, hogy a konkrét normák alkalmazása ne kerülhessen összeütközésbe az Alaptörvénnyel és más alkotmányerejű szabályokkal, és ne vezethessen a törvény egészének rendeltetésével ellentétes eredményre.

A Javaslat a kódexnek a polgári jogi viszonyokban játszott általános jelentőségét és kiemelkedő szerepét azzal is kifejezésre juttatja, hogy kimondja: az ilyen viszonyokat rendező külön szabályokat e törvénykönyvvel összhangban kell értelmezni. Ez a tétel biztosítja, hogy a polgári jogi viszonyokra külön jogszabályokban meghatározott normák alkalmazása ne kerülhessen szembe e törvénykönyv céljával.

5. A Javaslat fenntartja a Ptk.-nak a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megfogalmazó alapelvi tételét, amely ma számos nemzeti kódexben és jogegységesítő tervezetben is elismert magatartási mérce. Ez az alapelv etikai megalapozottságú általános és objektív zsinórmértéket fogalmaz meg a polgári jogi viszonyokban követendő eljáráshoz, és egyben a felek kölcsönös bizalmának garanciáját jelenti. Fontos szerepe van ennek a követelménynek a piacgazdaságban érvényesülő magánautonómia szociális szempontokból történő korlátozásánál is. A döntési és cselekvési szabadságot biztosító magánautonómia a kölcsönös bizalom elvével kapja meg kiegyensúlyozott tartalmát. A magánautonómia széleskörű elismerése és a jóhiszeműség és tisztesség követelménye szorosan összetartoznak tehát, és a Javaslat egyik alappillérét képezik.

A Javaslat a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközőnek tekinti, és a generálklauzula sérelmének kiemelt példájaként külön szabályozza a venire contra factum proprium ősi, igen sok mai magánjogban elfogadott tételét. Ez azt jelenti, hogy nem megengedett az olyan joggyakorlás, amely ütközik a jogosult korábbi magatartásával.

6. A Javaslat fenntartja a Ptk.-nak az adott helyzetben általában elvárható magatartás (eljárás) megkövetelésére vonatkozó alapelvi tételét. A bírói gyakorlat viszonylag szilárd alapokat alakított ki ezen elv alkalmazásához, és bizonyította, hogy az elvárhatósági mérce tipizált követelménye rugalmas és árnyalt jogalkalmazást tesz lehetővé. Az általános követelményszint megsértésének következményét (szankcióját) mindig a konkrét norma állapítja meg.

Az "adott helyzetben általában elvárható" formulában megfogalmazott tipizált követelményszintet a Javaslat a felelősségi tényállásokban a felróhatóság fogalmával azonosítja. Felelősséget (rendszerint kártérítési felelősséget) - más feltételek megvalósulása mellett - "az adott helyzetben általában elvárható" magatartás követelményének megsértése (vagyis a magatartás felróhatósága) csak azokban az esetekben von maga után, ha ezt e törvény kifejezetten előírja. A Javaslat ezt a kimentési szintet tartja fenn - többek között és mindenekelőtt - a szerződésen kívüli kártérítési felelősség általános kimentési klauzulájának megfogalmazásánál. A Javaslat több más olyan konkrét szabályt tartalmaz, amelynek tartalmát szintén "az adott helyzetben általában elvárható" magatartás követelménye tölti ki tartalommal. Így kell felfogni például mindazokat a nyitott magánjogi normákat, amelyek "elvárható" vagy "megfelelő" magatartást (eljárást) írnak elő, és más (rendszerint: szigorúbb) követelményt nem támasztanak. Ugyancsak ez az általános követelményszint érvényesül akkor is, ha a rosszhiszeműség körében a bíróság azt vizsgálja, hogy az illető személynek "tudnia kellett", hogy magatartásának (eljárásának) nincs jogos alapja. A Ptk. bírói gyakorlatában bevált, ezért a Javaslat is a Bevezető rendelkezések között mondja ki a nemo suam turpitudinem allegans auditur tételét. E szabály szerint saját mulasztására, késedelmére, egyéb szerződésszegésére vagy más felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Fenntartja a Javaslat azt a rendelkezést is, hogy az igényérvényesítő fél felróható magatartása nem zárja ki a másik fél felróható magatartására történő hivatkozás lehetőségét. E szabály mindenekelőtt azzal a következménnyel jár, hogy önhiba esetén is mód van a másik fél felróható magatartása miatti igényérvényesítésre, legfeljebb az igény mértéke csökken az önhiba miatt. 7. A Javaslat az alanyi jogok szabad gyakorlásának elvéből indul ki. Elvi korlátként - a Ptk.-hoz hasonlóan - az egész törvénykönyvön végigható közös elvként fogalmazza meg ugyanakkor a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó általános tételt. A joggal való visszaélés meggátolja az adott alanyi jog érvényesülését. A kontinentális jogrendszerek mintájára (és a Ptk.-hoz hasonlóan) a Javaslat tudatosan vállalja ezt a megoldást, tisztában van ugyanakkor azzal, hogy az egyes alanyi jogok és a velük történő visszaélés módozatai jelentősen különböznek egymástól. Az alapvető kiindulópont változatlan: a joggal való visszaélés kivételes jelenség az alanyi jogok gyakorlásánál, az adott alanyi jog gyakorlásának a jog elvárásaival szembehelyezkedő módja valósítja meg a visszaélést.

Meghaladottnak tekinti a Javaslat a Ptk.-nak a joggal való visszaélés fogalmi határaira vonatkozó tételes (részben példálózó) feltételeit, és maga nem is határoz meg ilyen fogalmi jegyeket, hanem a bírói gyakorlatra bízza azok kimunkálását. Ugyanezért nem kapcsolja kifejezetten össze a Javaslat a joggal való visszaélés tilalmát a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével. Az elmúlt másfél-két évtized ítélkezési gyakorlata (szemben a korábbi judikatúrával) a kívánatos önmérsékletet mutatja a joggal való visszaélés megállapításánál. A visszafogottság mindenképpen indokolt, figyelemmel arra, hogy a polgári jogi szabályok elsősorban védik és támogatják az alanyi jogok érvényesülését, és csak visszaélésszerű esetben gátolják meg azok gyakorlásának konkrét módját. A bírói gyakorlat jórészt kidolgozta a visszaélésszerű joggyakorlás tartalmi határait. Különösen fontos e korlátok szem előtt tartása arra tekintettel, hogy a családjog szabályai is a törvénykönyvbe integrálódtak, és e szabályokkal kapcsolatban a bírói gyakorlat eddig is - helyesen - tartózkodó volt a joggal való visszaélés megállapításával kapcsolatban.

A jogszabály által megkívánt jognyilatkozatnak bírósági ítélettel történő pótlása erőteljes beavatkozás a magánautonómia körébe. A Javaslat ezért csak végső lehetőségként tartja fenn a bíróságnak ezt a jogát. A közérdek figyelembe vétele mai viszonyaink között is szempont lehet a magánjogi jogalanyok egymás közötti érdekhelyzetének megítélésénél, de e tekintetben különösen indokolt a kivételesség hangsúlyozása. A piacgazdaság viszonyai között már az eddigi bírói gyakorlat is tudatában volt a beavatkozási lehetőség kivételes voltának, és ezért gyökeresen változtatott a korábbi - érdekmérlegelésre és méltányosságra épülő - felfogásán. A Javaslat szabálya normatív formában is erősíteni kívánja a judikatúra újabb irányát. A magánjogi jogviszonyok alanyainak közvetlen érdekmérlegelése nem fogadható el; a konfliktus helyes megítélése a jogosult érdekhelyzetéből, azaz az alanyi jogból történő kiindulást kívánja meg. Az alkalmazás kivételességét már az a tény is segíti, hogy jelentősen csökkent azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek jognyilatkozat adását kívánják meg. Indokolt esetben viszont változatlanul adekvát jogkövetkezménynek tekinthető a joggal való visszaélés ilyen módon történő szankcionálása. Természetesen vannak olyan helyzetek, amelyekben jognyilatkozat megtagadásának formájában a joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. Ez állapítható meg mindenekelőtt az illető jogalany diszkrecionális jogkörébe tartozó jognyilatkozatok megtagadásával kapcsolatban. A Javaslat szellemében is helyes, hogy a bírói gyakorlat kizártnak tekinti a joggal való visszaélés lehetőségét például szerződéskötési- vagy szerződésmódosítási nyilatkozat megtagadása esetén. Ugyanez állapítható meg például a családi jogállást érintő (például örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges) szülői hozzájárulás megtagadásával kapcsolatban.

8. A Javaslat nem változtat a hatályos jogon: a polgári jogok érvényesítése elsősorban bíróság előtt történik. A Javaslatban magában tett kivételek közül a birtokvédelem szabályait és egyes családjogi viszonyok gyámhatósági védelmét kell említeni. Mellőzi a Javaslat a választottbírósági eljárás alternatív alkalmazásának feltételeit meghatározó szabályt. Elegendő, ha a választottbíráskodásról szóló törvény tartalmaz ilyen rendelkezést.

MÁSODIK KÖNYV

AZ EMBER MINT JOGALANY

Első Rész

A jogképesség

I. Cím

A jogképesség kezdete és megszűnése

A Javaslat lényegét tekintve változatlan tartalommal veszi át a Ptk.-nak a jogképesség fogalmára, kezdetére és megszűnésére vonatkozó szabályait. A Javaslat a kódex egyes könyvei közötti összhang és a fogalmi pontosság érdekében elfogadja és következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy a magyar jogban a kiskorúnak gyámja, a nagykorúnak gondnoka van. Ezt a megfontolást szem előtt tartva a Javaslat gyám által biztosít törvényes képviseletet a méhmagzat részére. A Javaslat érdemi változtatás nélkül emeli át a Ptké. 7. § (2) bekezdését, amely a gyám rendelését indítványozni jogosult személyeket sorolja fel.

II. Cím

A holtnak nyilvánítás

A Javaslat átveszi a holtnak nyilvánítás Ptk.-beli szabályait.

Második Rész

A cselekvőképesség

III. Cím

A cselekvőképesség általános szabályai

A Javaslat a cselekvőképesség szabályozásánál - a hatályos joggal egyezően - abból az elvből indul ki, hogy a cselekvőképesség mindenkit megillet, akinek cselekvőképességét a törvény vagy törvény alapján a bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza. A cselekvőképesség meglétéhez fűződő jogi hatást a Javaslat meghatározza: "Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot". A cselekvőképesség tehát érvényes jognyilatkozatok tételére vonatkozó képességet jelent. Tekintve, hogy a jognyilatkozatok többsége szerződési nyilatkozat, a cselekvőképességet szerződőképességnek is szokták nevezni. A Javaslatban részletesen továbbra is nem a cselekvőképesek, hanem a cselekvőképességükben korlátozott és cselekvőképességgel nem rendelkező személyek köréről kell rendelkezni.

A törvény az ember számára elidegeníthetetlen jogként biztosított cselekvőképesség rendeltetésével, funkciójával összeegyeztethetetlen lenne a cselekvőképesség korlátozására ezen belül kizárására irányuló szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat megengedése. Az érintett ilyen tartalmú rendelkező cselekménye tehát akár szerződés, akár egyoldalú jognyilatkozat formájában semmis.

Nem változnak a cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozatra vonatkozó szabályok sem. Ahogy a Ptk. szerint, úgy a Javaslatban is gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Ilyen személy lehet kiskorú és nagykorú is. A cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat semmis. Ez alól kivételt jelent az az eset, amikor a jognyilatkozat tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozatot a fél teljes belátási képessége esetén is megtette volna. Végintézkedés tekintetében nem érvényesül ez a kivétel.

IV. Cím

A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség és cselekvőképtelenség

1. A Javaslat is különválasztja a kiskorúság miatti cselekvőképtelenségre és korlátozott cselekvőképességre vonatkozó szabályokat a bírói ítélettel gondnokság alá helyezettekre vonatkozó szabályozástól. Míg a kiskorúság miatt cselekvőképességükben érintettekre vonatkozó rendelkezések alapvetően nem módosulnak, addig a nagykorú, cselekvőképességükben érintett személyekre irányadó szabályozás több ponton megváltozik. A kiskorúakra vonatkozó szabályozás az alábbiak szerint foglalható össze. Nincs változás abban a tekintetben, hogy kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A Ptk. megoldásával egyezően szabályozza a Javaslat a házasságkötés nagykorúságot eredményező hatását is. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy általában csak törvényes képviselőjének előzetes beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tehet érvényes jognyilatkozatot, önállóan meghatározott szűk körben járhat el. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú azon jognyilatkozatainak köre, amelyeket önállóan is megtehet, megegyezik a Ptk.-ban foglaltakkal. A legtöbb jognyilatkozatot a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében a törvényes képviselője maga is megteheti. E szabály alól változatlanul azok a jognyilatkozatok képeznek kivételt, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg (például házasságkötés, végrendelkezés - közvégrendelet formájában).

Életkora miatt cselekvőképtelen az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét nem töltötte be. Ezt a korhatárt be nem töltött kiskorú a magyar jog szerint nem köthet szerződést és nem tehet jognyilatkozatot. A tizennegyedik életévét be nem töltött gyermek cselekvőképtelenségének kimondását az életkori sajátosságokból eredő belátási képesség éretlensége indokolja. Változatlan szabály, hogy a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselő jár el. Ugyanakkor a forgalom biztonsága érdekében nem lehet semmisnek tekinteni azokat a csekély jelentőségű szerződéseket, amelyeket a kiskorú megkötött, és amelyeket már teljesítettek is, ha a szerződés a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel. E négy törvényi feltétel együttes megléte szükséges ahhoz, hogy a cselekvőképtelen személy önálló jognyilatkozata érvényesnek minősüljön.

2. A Javaslat a Ptk.-val egyezően biztosítani kívánja, hogy a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes kiskorú - olyan mértékben, amennyire ezt belátási képessége, ítélőképessége lehetővé teszi - részt vehessen a személyét és vagyonát érintő kérdések meghozatalában. Ez összhangban áll a Gyermekek jogairól szóló New York-i

Egyezmény (kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény) 12. cikkében foglaltakkal, amely szerint a részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek az őt érintő ügyekben szabadon kinyilváníthassa álláspontját, és véleményét -figyelemmel korára és érettségi fokára - tekintetbe kell venni. Ennek megfelelően a törvényes képviselőnek a kiskorút érintő jognyilatkozatok megtétele során figyelembe kell vennie a kiskorú véleményét a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen kiskorú esetében is akkor, ha ítélőképessége birtokában van, vagyis képes arra, hogy a jogügylet lényegét, következményeit átlássa, véleményt formáljon, és véleményét kifejezésre juttassa.

3. Akár korlátozottan cselekvőképes, akár cselekvőképtelen kiskorúról van szó, a törvény a gyámhatóság jóváhagyásához köti a nagyobb jelentőségű vagyoni ügyekben a törvényes képviselő jognyilatkozatának érvényességét, függetlenül attól, hogy a törvényes képviselő önálló jognyilatkozatáról vagy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatával kapcsolatos hozzájárulásról vagy jóváhagyásról van szó. Változatlanul nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha azt bírósági vagy közjegyzői eljárásban bírálják el.

A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően határozza meg azon jognyilatkozatok körét is, amelyet a kiskorú még a gyámhatóság hozzájárulásával sem tehet meg érvényesen. Ilyen jognyilatkozat az, amellyel a kiskorú a szokásos mértéket meghaladóan ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról megfelelő ellenérték nélkül lemond. A szabályozás alapvető szempontja a Ptk.-hoz hasonlóan az, hogy a kiskorú vagyona lehetőleg teljes körűen álljon rendelkezésre a gyermek nagykorúvá válásakor, amikor már teljes cselekvőképességének birtokában dönthet vagyonának sorsáról. A gyermek vagyonának és vagyona jövedelmének felhasználhatóságáról a szülői felügyelet körében rendelkezik a Javaslat.

4. A Javaslat a Ptk.-val egyezően rendelkezik a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozatainak relatív semmisségéről is: a semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek a cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik. Az ellenérdekű fél tehát nem kérheti a szerződés érvénytelenségének megállapítását arra alapítva, hogy a vele szerződő fél korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen volt. Ha a megkötött szerződés megfelel a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen érdekeinek, akkor érvényes és - ebből a jogalapból kifolyólag - senki sem hivatkozhat az érvénytelenségére.

5. A Ptk. szabályaihoz képest változás, hogy a Javaslat szerint a kiskorú személy cselekvőképességének korlátozása bírói ítélettel csak tizenhetedik életévének betöltése után lehetséges. A tizenhét éves korhatár előírása azért szükséges, hogy az érintett személy kellően érett legyen ahhoz, hogy a cselekvőképességének korlátozásáról az életkorából következő pszichés változásoktól függetlenül hozzon döntést a bíróság. A bíróság a nagykorúakra irányadó szabályok alapján dönthet a kiskorú személy cselekvőképességének teljes vagy részleges korlátozásáról. Teljes korlátozás esetén a kiskorú már az ítélet jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik, de a gondnokság hatálya csak nagykorúságának elérésekor áll be. Tekintettel arra, hogy a kiskorú tizennyolc éves koráig szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll, törvényes képviseletére a szülő vagy a gyám jogosult, és csak tizennyolcadik életévének betöltését követően válhat indokolttá gondnok kirendelése.

V. Cím

A nagykorú cselekvőképességének korlátozása

1. A Javaslat több ponton indokoltnak tartja a nagykorúak cselekvőképességének korlátozására vonatkozó hatályos, a Ptk.-ban meghatározott szabályok módosítását, pontosítását. Figyelembe veszi ugyanakkor a Javaslat, hogy a hatályos gondnoksági rendszer negatív tapasztalatainak gyökere nem elsősorban az anyagi jogszabályokban keresendő. A gondnoksági rendszer anomáliáinak megszüntetése az anyagi jogi rendelkezések mellett az eljárásjogi szabályok és a szociális tárgyú jogszabályok módosítását is szükségessé teszi.

A Javaslat a nemzetközi egyezményekkel és alkotmányos követelményekkel összhangban a szükségesség és arányosság elve alapján ad szabályokat a nagykorú személyek cselekvőképességének korlátozására. A javasolt szabályozás az egyéni életkörülményekhez igazodva segíti a csökkent belátási képességű személyt jogai gyakorlásában. A Javaslat szerint a cselekvőképesség korlátozása kétféle lehet: részleges korlátozás (ez mindig ügycsoportok szerinti korlátozást jelent) és teljes korlátozás (ami - lényeges kivételekkel - a cselekvőképességet kizáró gondnokságnak felel meg). Lényeges változás a Ptk. szerinti cselekvőképességi szabályokhoz képest, hogy a Javaslat nem ad lehetőséget nagykorú személyek esetén a cselekvőképesség általános korlátozására, a cselekvőképesség csak a bíróság által meghatározott ügycsoportban korlátozható (részleges korlátozás). Fontos törvényi követelmény, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy jogainak védelmére a cselekvőképesség részleges korlátozása nem elégséges.

2. Az általános korlátozás lehetőségének megszüntetésével a Javaslat a célirányos segítségnyújtásra helyezi a hangsúlyt. Így a bíróságnak a cselekvőképesség ügycsoportonkénti korlátozásáról személyre szabottan, a gondnokság alá helyezendő személy életkörülményeit vizsgálva kell döntenie. A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - még példálózó jelleggel sem sorolja fel azokat az ügycsoportokat, amelyek vonatkozásában a bíróság ítéletében a cselekvőképességet korlátozhatja. Így lehetővé teszi, hogy a gyakorlat az egyéni körülményekhez jobban alkalmazkodjon.

A Javaslat a cselekvőképesség korlátozásának feltételeinél a Ptk.-ban szereplő "pszichés állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség" kifejezések helyett - az orvostudomány legújabb eredményeit figyelembe véve - a "mentális zavar" kifejezést használja. Ez a fogalom teljes körűen írja le a pszichés elváltozásokat. A gondnokság alá helyezésnél új feltétel az érintett "egyéni körülményeinek, családi, társadalmi kapcsolatainak" vizsgálata; önmagában a belátási képesség csökkenése nem elegendő ok tehát a cselekvőképesség korlátozására. A bíróságnak nemcsak azt kell tehát vizsgálnia, hogy a személy önállóan képes-e saját ügyei megfelelő vitelére, hanem azt is, hogy belátási képessége csökkenése esetén a környezete, családja elegendő segítségnyújtási lehetőséget kínál-e arra, hogy ténylegesen el tudjon járni. A bíróságnak a cselekvőképességet korlátozó határozatában az egyéni körülményeket mérlegelve kell meghatároznia azt az ügycsoportot vagy ügycsoportokat, amelyre nézve a korlátozás feltétlenül szükséges. A cselekvőképesség korlátozásának szükségességét minden egyes ügycsoport esetén indokolni kell. Nem elfogadható a cselekvőképesség korlátozását egy ügycsoport vonatkozásában csupán azzal az indokolni, hogy egy másik ügycsoport tekintetében már bebizonyosodott, hogy az érintett személy nem képes jognyilatkozatot tenni. A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan rendelkezik arról, hogy az érintett személy minden olyan ügyben érvényes jognyilatkozatot tehet, amelyben a cselekvőképességét nem korlátozták.

Lényeges garanciális elv a cselekvőképesség korlátozására irányadó szabályoknál, hogy a Javaslat alapján nem korlátozható a személy cselekvőképessége, ha adott esetben kevésbé korlátozó intézkedés is megfelelő védelmet nyújthat. A támogatott döntéshozatal lehetőségét bevezető rendelkezés alapján mód van arra, hogy a bíróság a belátási képesség kisebb mértékű csökkenése esetén a gondnokság alá helyezés iránti keresetet elutasítsa, és javaslatot tegyen a gyámhatóságnak támogató kirendelésére, feltéve, ha ezt az érintett személy is kívánja.

Nem változnak a gondnokság alatt álló jognyilatkozatának érvényességére vonatkozó szabályok. Azokban az ügycsoportokban, amelyben a gondnokság alatt álló személy cselekvőképességét korlátozták, a gondnokolt gondnoka hozzájárulásával tehet érvényes jognyilatkozatot. Ha a jognyilatkozattal kapcsolatban a gondnokolt és a gondnok között vita merül fel, a gyámhatóság döntése szükséges. A Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan felsorolja azokat a jognyilatkozatokat, amelyeket a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú személy önállóan megtehet. A Javaslat továbbra is csak kivételesen, azonnali intézkedést igénylő esetben, a gondnokolt védelmében teszi lehetővé, hogy a gondnok a gondnokolt helyett eljárjon, illetve önállóan jognyilatkozatot tegyen. A gondnok önálló eljárása esetén a gondnokoltat és a gyámhatóságot is értesíteni kell.

3. A Javaslat nem szünteti meg teljesen a hatályos szabályozás szerinti cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés lehetőségét, de szigorítja annak feltételeit. Maga az elnevezés is megváltozik, mivel a Javaslat a cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményét, annak negatív "kicsengése" miatt cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokságnak nevezi el. A Javaslat célja, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozására - a Ptk.-ban szabályozottaknál szűkebb körben - csak végső esetben kerüljön sor, ha körültekintő bírói mérlegelést követően megállapítást nyert, hogy az érintett védelmében a részleges, ügycsoportonkénti korlátozás nem elégséges. A szükségesség elve a teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés során is alapvető szempont. A bíróságnak elsősorban arra kell törekednie, hogy a cselekvőképességet, ha lehetséges, csak részlegesen, meghatározott ügycsoportban korlátozza. A teljesen korlátozó gondnokság elrendelésére kivételesen, abban az esetben kerülhet sor, ha az érintett személy gondnokával együtt sem képes jognyilatkozat tételre és feltétlenül szükséges, hogy helyette valaki eljárjon. A gondnokság időszakos felülvizsgálatának kötelezettsége is kiterjed kivétel nélkül minden esetre.

Az ítélkezési gyakorlatban az utóbbi években egyre több, a gondnokság alá helyezendő személy egyéni körülményeit is figyelembevevő döntés született. A cselekvőképesség korlátozásával kapcsolatos döntései kapcsán a Legfelsőbb Bíróság többször hangsúlyozta, hogy az érintett személy károsodott egészségi állapota önmagában nem elegendő a cselekvőképesség korlátozásához. A korlátozó döntés nem alapulhat kizárólag az orvos-szakértő véleményén: "ez nem orvos-szakértői, hanem jogi kérdés, amelyről a bizonyítási eljárás alapján kizárólag a bíróság dönthet" (EBH 2007. 1597). A Javaslat a teljesen korlátozó gondnokság szabályainál is egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy a mentális funkciók zavara és ennek következtében a belátási képesség hiánya önmagában nem eredményezheti a cselekvőképesség teljes kizárását. A bíróságnak az érintett személy belátási képességén kívül egyéb egyéni körülményeket is vizsgálnia kell.

Nem változnak a cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatára vonatkozó szabályok. A cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el, de a gondnok kötelessége a gondnokolt véleményének meghallgatása és lehetőség szerinti figyelembevétele az őt érintő döntések során. A Ptk.-hoz hasonlóan fogalmazza meg a Javaslat a relatív semmisség szabályát is.

A Javaslat érdemben nem változtat azon jognyilatkozatok körén sem, amelynek érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges. A korábbi szabályozással megegyezően a tartós jellegű, illetve kiemelt jelentőségű - így például a gondnokolt tartására, örökösödési jogviszony alapján megillető jogára vagy kötelezettségére vonatkozó - jognyilatkozatok érvényessége továbbra is gyámhatósági jóváhagyáshoz kötött. Annyi változik a hatályos rendelkezésekhez képest, hogy a Javaslat a gondnokolt vagyonához igazítva a gyámhatóságra bízza annak az összegnek a meghatározását, amelyet meghaladó értékű vagyontárgyról való rendelkezés gyámhatósági jóváhagyáshoz kötött.

VI. Cím

A gondnokság alá helyezési eljárást megelőző intézkedések

A Javaslat a gondnokság alá helyezést megelőzően lehetővé teszi a gyámhatóság számára zárlat, illetve ideiglenes gondnok rendelését, érdemben fenntartva a Ptk. szabályait. A zárlat elrendelésének egyik feltétele, hogy a perindításra jogosult gyámhatóság szerint a gondnokság alá helyezés törvényi feltételei fennálljanak, másik feltétel a sürgős beavatkozás szükségessége a gondnokság alá helyezendő személy vagyonának védelme érdekében.

A Javaslat a hatályos törvényhez hasonlóan fogalmazza meg, hogy a gyámhatóság ideiglenes gondnokot is csak kivételesen, annak a nagykorú személynek rendelhet, akinek cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezése tűnik indokoltnak. A perindítás szükségességét a perindításra jogosult gyámhatóság pszichiáteri szakorvosi véleményre alapíthatja. Az ideiglenes gondnokrendelés másik feltétele a gondokság alá helyezendő személy - vagyoni, illetve személyi - érdekeinek védelmét kívánó olyan helyzet, amelyben az érdekvédelem más módon (például zárlat elrendelésével) nem lehetséges. További feltétele az ideiglenes gondnokrendelésnek, hogy az érdekvédelem körében halasztást nem tűrő, azonnali intézkedésre legyen szükség. A zárlat és az ideiglenes gondnokság alá helyezés elrendelésénél garanciális szabály, hogy az csak a legszükségesebb ideig állhat fenn bírói kontroll nélkül. Ezért a Javaslat kimondja, hogy a zárlat, illetve ideiglenes gondnok elrendelésére vonatkozó határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, mivel nyolc napon belül sort kell keríteni a gyámhatósági döntések bírósági felülvizsgálatára, a bíróságnak pedig a lehető legrövidebb időn belül döntenie kell a zárlat, illetve az ideiglenes gondnokság fenntartásáról vagy megszüntetéséről.

VII. Cím

A gondnokság alá helyezés

Lényegében változatlanok maradnak a gondnokság alá helyezésre, a gondnokság alá helyezés megszüntetésére, illetve módosítására irányadó szabályok. A gondnokság alá helyezést a Javaslat szerint a Ptk. 15. §-ában felsorolt személyeken túl kezdeményezheti az érintett személy élettársa is, illetve kiskorú személy esetén törvényes képviselője. Nagyon lényeges garanciális szabály, hogy a gondnokság alá helyezés nem határozatlan időre szól, hanem a bíróságnak meg kell határoznia a kötelező felülvizsgálat időpontját. A Javaslat - a hatályos szabályozástól eltérően - nem állapít meg kivételt a kötelező felülvizsgálat kötelezettsége alól; a felülvizsgálat - a meghatározott időközönként -részleges és teljes korlátozás esetén egyaránt kötelező. Ezt a szabályozást az indokolja, hogy a gondnokolt személy állapota, körülményei az idő múlásával jelentősen változhatnak, ami a kötelező felülvizsgálat hiányában méltánytalan helyzetet teremthet. A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak kell hivatalból megindítania. A kötelező felülvizsgálat természetesen nem jelenti azt, hogy a gondnokság megszüntetésére irányuló per megindítására jogosult személyek - köztük maga a gondnokolt - bármikor ne kérhetnék a gondnokság megszüntetését vagy módosítását.

VIII. Cím

A gondnokrendelés; a gondnok jogai és kötelezettségei

1. A gondnok személyének, tevékenységének alapvető jelentősége van a gondnokság alá helyezett személyek szempontjából. A gondnok rendelésével, tevékenységével, a tisztség megszüntetésével összefüggő alapvető garanciális jellegű szabályokat ezért a Javaslat, a részletszabályokat pedig továbbra is külön jogszabály tartalmazza. A Javaslat nem kíván változtatni azon a rendelkezésen, hogy gondnokká csak olyan nagykorú, cselekvőképes személy rendelhető, aki a gondnoki tisztséget elvállalja. A Javaslat a gondnokolt személy érdekeivel összhangban lévőnek tartja azt a Ptk. szerinti szabályozást, amely a gyámhatóság számára a gondnokul rendelhető személyek sorrendjét állapítja meg. A szabályozásban ezúttal is érvényesül a gondnokolt döntési autonómiája. A Javaslat kimondja, hogy elsősorban a gondnokolt által még cselekvőképes állapotában előzetes jognyilatkozatban megjelölt vagy a gondnokság alá helyezés során megnevezett személyt kell gondnokul rendelni, ha ez a gondnokolt érdekeivel nem ellentétes. Amennyiben a gondnokolt nem nyilatkozik, vagy nyilatkozatát formai vagy más okból nem lehet figyelembe venni, a gyámhatóság a gondnoki teendők ellátására alkalmas személyek közül rendel gondnokot. Ha az említett személyi körből nem lehet gondnokot rendelni, akkor kerülhet sor hivatásos gondnok rendelésére. A Javaslat továbbra is lehetővé teszi, hogy a mentálisan sérült emberekkel foglalkozó civil szervezetek is ajánlhassanak tagjaik közül olyan személyt, aki a hivatásos gondnoki teendőket ellátja. Tekintettel arra, hogy a gondnok személyének kiválasztása kiemelkedő jelentőségű a gondnokolt számára, lényeges, hogy abban az esetben, ha a gyámhatóság jogi személyt (civil szervezetet) rendel gondnokul, a jogi személy köteles legyen megnevezni azt a természetes személyt, aki felelős a gondnoki teendők ellátásáért.

A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan lehetőséget biztosít többes-, illetve helyettes gondnokrendelésre is, átvéve az erre vonatkozó hatályos szabályozást. A Javaslat pótolja azt a Ptk.-ból hiányzó rendelkezést, amely tisztázza, hogy többes gondnokrendelés esetén hogyan oszlik meg a gondnokok feladatköre egymás között. A Javaslat kisebb szerkezeti változtatással, de a Ptk. 19/C. §-ával lényegében azonos tartalommal határozza meg, hogy mikor kell a gondnokot tisztségéből felmenteni. Alapjaiban nem változnak a gondnok tevékenységére vonatkozó szabályok sem. A gondnok azon ügycsoportok tekintetében képviseli a gondnokoltat, amelyekre a gyámhatóság kirendelte. A gondnok nem kötelezhető a gondnokolt gondozására, a gondnok azonban önként vállalhatja ezt. A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - kifejezetten rendelkezik a gondnok felelősségéről arra az esetre, ha jogkörét túllépi. A Javaslat az előzetes jognyilatkozat, mint új jogintézmény bevezetése kapcsán utal arra, hogy ha a gondnokolt előzetes jognyilatkozatban a gondnok tevékenységéről rendelkezett és a bíróság az előzetes jognyilatkozatot hatályba léptette, a gondnoknak az abban foglaltak szerint kell eljárnia.

2. A Javaslat a Ptk.-ban foglaltaknál részletesebben szabályozza a gondnok tevékenységének felügyeletét és az általa adandó számadását. A gondnok tevékenysége ellenőrzésének eszköze a Javaslat szerint is a beszámolási és a számadási kötelezettség. A gondnok tevékenységét a gyámhatóság felügyelete és ellenőrzése mellett végzi. A gyámhatósági felügyelet annak vizsgálatára terjed ki, hogy a gondnok a vagyonkezelést és a személyes gondozást megfelelően látja-e el. A vagyonkezelésnek két alapvető célt kell szolgálnia. Egyrészt, hogy megóvja a gondnokság alá helyezett személy vagyonát (annak teljes körét és állagát), másrészt pedig, hogy e vagyonból biztosítsa a gondnokolt jólétét. A gondnoknak működéséről a gyámhatóság felhívására bármikor kötelessége beszámolni. Eseti felhívás hiányában a gondnok évenként kell, hogy eleget tegyen e kötelezettségének. Az éves vagy eseti beszámolóban a gondnoknak számot kell adnia a megelőző beszámoló óta eltelt időszakban végzett tevékenységéről, és annak tartalmaznia kell a gondnokolt állapotára vonatkozó megállapításokat is. Ez utóbbi kötelezettség előírását az indokolja, hogy az erre vonatkozó beszámolóból a gyámhatóság tudomást szerezhet a gondnokolt állapotában esetleg bekövetkezett változásokról, és ennek folytán a gondnokság alá helyezés megszüntetése vagy módosítása iránti esetleges perindítás szükségességéről.

A gondokolt érdekében a Javaslat előírja, hogy a gyámhatóság, illetve a gondnok engedélyezni, illetve tűrni köteles, hogy a gondnokolt a saját vagyonáról - a gondnok és a gyámhatóság által - készített dokumentációkba betekinthessen, és ha igényli, azokról másolatot is készíthessen.

A Javaslat főszabályként mondja ki, hogy a gondnok legalább évente köteles számadásra. A törvényi szabályozás azonban differenciált a szerint, hogy ki tölti be a gondnoki tisztséget, illetve, hogy milyen vagyona van a gondnokoltnak. Közeli hozzátartozók esetében a Javaslat lehetőséget kíván adni a gyámhatóságnak arra, hogy indokolt esetben a rendes számadás kötelezettsége alól felmentse őket, illetve részükre egyszerűsített számadást engedélyezzen. Akár hozzátartozó, akár hivatásos gondnok látja el a gondnoki teendőket, a gyámhatóság indokolt esetben, különösen, ha a gondnokolt vagyonának veszélyeztetésére utaló körülményeket észlel, eseti - tehát rendkívüli - számadást is előírhat. Ezt maga a gondnokolt vagy megbízottja is kezdeményezheti. Erre vonatkozó megbízást adhat a gondnokolt még cselekvőképes állapotban készített előzetes jognyilatkozatában.

IX. Cím

A cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatal

A Javaslat a döntéshozatalukban akadályozott nagykorú személyek számára - a nemzetközi jogi normákkal összhangban - a támogatott döntéshozatal lehetőségét is biztosítja. A támogatott döntéshozatal, mint új jogintézmény bevezetésével egyéni szükségleteken alapuló döntési segítség biztosítására kerül sor anélkül, hogy ez az érintett személy cselekvőképességének korlátozásával járna. A támogatott döntéshozatal során egy vagy több - a támogatottal bizalmi viszonyban álló - személy segíti az ítélőképességében korlátozott személyt döntései meghozatalában. A támogatót a gyámhatóság rendeli ki külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint. A támogató az érintett személy cselekvőképességének korlátozása nélkül nyújthat segítséget a döntések meghozatalában. A támogatott döntéshozatal részletszabályait a Javaslat éppen azért nem tartalmazza, mert a támogató kirendelése nem érinti a támogatott személy cselekvőképességét, a támogatott továbbra is teljesen cselekvőképes marad és önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot.

X. Cím

Rendelkezés a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére

Megjelenik a Javaslatban - a kihirdetett törvényből már ismert, de a hatályos szabályozáshoz képest új jogintézményként - az előzetes jognyilatkozat intézménye. E szerint minden cselekvőképes személy rendelkezhet arról, hogy cselekvőképességének esetleges korlátozása esetén ki legyen a gondnoka, illetve meghatározhatja, hogy gondnoka személyes és vagyoni ügyeiben milyen módon járjon el. A Javaslat iránymutatást ad a nyilatkozat tartalmára. Különösen időskori mentális változások esetére válhat a jövőben elterjedtté, hogy valaki még betegsége kezdeti stádiumában, teljesen cselekvőképes állapotban rendelkezik arról, hogy ha cselekvőképessége korlátozása válik szükségessé, kit nevezzenek részére gondnokul, illetve mi legyen a vagyonával.

A Javaslat meghatározza az előzetes jognyilatkozat érvényességi és hatályossági feltételeit. Érvényesen a nyilatkozat közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy gyámhatóság előtt személyesen tehető. A nyilatkozatot be kell jegyezni - külön jogszabályba szabályozottak szerint - az előzetes jognyilatkozatok országos nyilvántartásába. A bejegyzés nem konstitutív hatályú, a nyilvántartásba vétel nem érvényességi feltétel. Tartalmi követelményeket nem támaszt a Javaslat az előzetes jognyilatkozat érvényességéhez.

Az előzetes jognyilatkozat a végrendelethez hasonlóan bármikor visszavonható és módosítható, de a visszavonó vagy módosító jognyilatkozat érvényességéhez az szükséges, hogy ugyanolyan feltételek közt kerüljön rá sor, mint a jognyilatkozat tételére. Ennek megfelelően közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy gyámhatóság előtt személyesen lehet megtenni a módosító jognyilatkozatot, valamint a nyilvántartásban is jelezni kell a nyilatkozat megváltozását. Az előzetes jognyilatkozat életbelépéséről a bíróság rendelkezik a cselekvőképességet korlátozó határozatában. A gondnokság alá helyezésre irányuló eljárás során a bíróságnak a nyilvántartás alapján tájékozódnia kell arról, hogy az érintett személy tett-e előzetes jognyilatkozatot. Ha az előzetes jognyilatkozatban foglaltak a nyilatkozattevő érdekeivel kifejezetten nem ellentétesek, és a nyilatkozatban megjelölt személy alkalmas és vállalja a gondnokság ellátását, a bíróság az előzetes jognyilatkozatot hatályba kell hogy léptesse. Fontos szabály, hogy a körülmények lényeges megváltozása esetén, az előzetes nyilatkozat hatályosulását követően is mód van az abban foglaltak felülvizsgálatára.

Harmadik Rész

Személyiségi jogok

XI. Cím

Általános szabályok és egyes személyiségi jogok

1. A Javaslat "személyhez fűződő jogok" helyett a kifejezőbb "személyiségi jogok" elnevezést alkalmazza az ember - tág értelemben vett - magánszférájának védelmét biztosítani hivatott jogok jelölésére. A Javaslat természetesen eleget tesz a jogi személyek védelmi igényeinek is: a hatályos jog által biztosított tartalmi kereteket fenntartva, a harmadik könyvben egy utaló szabállyal rendelkezik a jogi személyek személyhez fűződő jogairól. A Javaslat két elemből felépítve fogalmazza meg a személyiségi jogi generálklauzulát: egyik elemként a 19. század eleji magánjogi kodifikációs tervezetekből ismert, pontos és gördülékeny, a személyiségi jogok lényegét és rendeltetését kifejező általános szabályt fogad el; második elemként - lényegét tekintve - megismétli a Ptk. indító szabályát. A két normatív elemből együttesen képzett generálklauzula alapján bármely személyiségi jog - a nem nevesítettek is - védelmet nyernek. A Javaslat a személyiség magánjogi védelmének középpontjába az emberi méltósághoz való jogot helyezi; ezt tekinti minden nevesített és nem nevesített személyiségi jog "anyajogának". Feloldja ezzel a Ptk. megoldásából adódó ellentmondást is, amelyben a legáltalánosabb fogalom, az emberi méltóság joga csak egy példálózó felsorolásban említett nevesített személyiségi jogként jelent meg.

2. A Javaslat a generálklauzula pozíciójának megerősítése és absztrakciós szintjének megemelése mellett külön rendelkezéseket tartalmaz a jogalkalmazói gyakorlatban mára már kikristályosodott személyiségi jogok védelméről. Ennek a megoldásnak a célja éppen az, hogy továbbra is elsősorban e kategóriák mentén valósulhasson meg a személyiségi jogok védelme. E jogok többsége besorolható a nevesített esetek valamelyikébe, így azok a jövőben is hasznos segítséget nyújthatnak a bírói jogalkalmazás számára.

A Javaslat az alkotmányos alapjogok és a polgári jog kapcsolata körül kialakult elméleti vita kapcsán azt az álláspontot követi, hogy a polgári jogi személyiségvédelem köre nem azonos az alapjogok katalógusával. Kétségtelen, hogy bizonyos alapjogok (például az élethez, a testi épséghez, az egészséghez fűződő jogok) megsértése a személyiségi jogok magánjogi védelme körében is szankcionálható, de ezeknél is eltérőek az érvényesítésüket szolgáló jogi eszközök. Ennek megfelelően a Javaslat el kívánja kerülni, hogy az alkotmányos szabadságok, a nemzetközi egyezményekbe foglalt emberi jogok közül azokat is a magánjogi kódex tartalmazza, amelyeknek érvényesülését az államnak közjogi eszközökkel kell biztosítania, s amelyeknek védelmére a polgári jogi eszközök egyáltalán nem vagy csak kevéssé alkalmasak. Évtizedes elmaradást pótol a Javaslat azzal, hogy a közéleti szereplők személyiségi jogainak alacsonyabb védettségére vonatkozó - a bírói gyakorlat által már kidolgozott - szabályt törvényi szintre emeli, a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok érvényesülése érdekében.

3. A Ptk. a személyiségi jogokat sértő magatartások példálózó felsorolásának élén említi az "egyenlő bánásmód" követelményének megsértését. Ez a megfogalmazás - a "hátrányos megkülönböztetés" tilalmát kimondó korábbi, már a Ptk. 1959-es szövegében is szereplő (!) szabályt felváltva - a 2000/43/EK irányelv átültetése során az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénnyel került a Ptk.-ba. A Javaslat visszatér a Ptk. eredeti terminológiájához. Ennek két oka van. Az egyik megfontolás a magánjogi szabályozás lényegével függ össze. Az "egyenlő bánásmód" terminus technikus a szó szoros értelmében nem más, mint a "hátrányos megkülönböztetés" inverz fogalma. A polgári jogi szabályozás módszere szempontjából azonban feltétlenül helyesebb a "hátrányos megkülönböztetés" kifejezés alkalmazása. A személyiségi jogok védelme ugyanis - a dologi jog rendszeréhez, valamint a szellemi alkotások és az egyéb szellemi javak védelméhez hasonlóan - abszolút szerkezetű jogviszonyokon keresztül realizálódik. Az abszolút szerkezetű polgári jogi jogviszonyokra pedig egyáltalán nem a pozitív természetű elvárások megfogalmazása, hanem - normatív és normán kívüli követelmények érvényre juttatásán keresztül - tartózkodási kötelezettség előírása a jellemző. Ennek a jogviszony-felfogásnak tehát nem az "egyenlő bánásmód", hanem a "hátrányos megkülönböztetéstől" történő tartózkodás előírása felel meg. A másik ok az irányelv és az átültető törvény sajátos "egyenlő bánásmód" fogalmával függ össze. Ez a fogalom a hátrányos megkülönböztetés mellett a zaklatás, a jogellenes elkülönítést, a megtorlást és az ezekre adott utasítást is az "egyenlő bánásmód" ernyője alá vonja. Ez már önmagában is sajátos fogalomképzés, hiszen joggal vetődik fel: mitől és miért jelentik az "egyenlő bánásmód" sérelmét az irányelvben és a törvényben felsorolt tényállások. Ami pedig az ezekre a tényállásokra adandó magánjogi választ illeti, a személyiségi jogok polgári jogi védelmének rendszerében ezek közül a fogalmi elemek közül a "hátrányos megkülönböztetésen" kívül valamennyi "elkövetési magatartás" az egyéb személyiségi jogsérelmek szankcionálásával minden további nélkül elérhető.

4. A Javaslat - figyelemmel a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott követelményekre is - új szabályként mondja ki a személyiségi jogok körében a magánszféra tiszteletben tartásának kötelezettségét. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikkének rendelkezése szerint senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával kapcsolatban önkényes beavatkozásnak. Az ilyen beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére. A magánéletbe való beavatkozás akkor is sérti a személyiségi jogot, ha önkényes, indokolatlan és szükségtelen. Általában akkor kell önkényesnek tekinteni a beavatkozást, ha az az érintett akaratával, szándékával kifejezetten ellentétes, illetve arról az érintettnek nincs tudomása, és a beavatkozást gondosan mérlegelt egyéb körülmények sem indokolják. Különösen ilyennek kell tekinteni a mások intim szférájába való illetéktelen beavatkozást, ha az anyagi előnyszerzés érdekében történik. Ugyancsak védi a magánszférát az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikke.

5. A Javaslat nem tartalmazza a Ptk. 81. § (3)-(4) bekezdéseit, amelyek a 2003. évi XXVI. törvény (ún. "üvegzseb" törvény) alapján kerültek a Ptk.-ba. E szabályok helye az adatvédelemre vonatkozó rendelkezések között és a közérdekű adatok alapstatútumában van.

XII. Cím

A személyiségi jogok megsértésének szankciói

1. A Javaslatban a személyiségi jogok megsértésekor alkalmazható jogkövetkezmények köre néhány ponton eltér a hatályos jogtól. A szankciók köréből kimarad a "közérdekű bírság" jogintézménye. A közérdekű bírság közhatalmi jellegű szankció, nem egyeztethető össze a magánjog szellemével, s a bírói gyakorlat is egészen ritkán alkalmazza.

Új megoldása a Javaslatnak, hogy az objektív szankciók körében lehetőséget biztosít a sértett számára a jogsértőnél a jogsértéssel előállt vagyoni előny átengedésének követelésére. A személyiségi jogok gyakorlása nem egyszer vagyoni javak forrása is lehet, s ezért a jogsértéssel kapcsolatban bekövetkezett vagyoni eltolódás kiküszöbölésére is szükség van. Ilyen esetben indokolt a gazdagodás elvonása is, éspedig a sértett javára. Erre a legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogalap nélküli gazdagodás. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával a leginkább érdekelt, a sérelmet szenvedett személy válik az igényérvényesítésre jogosulttá, ezáltal biztosítva a szabályozás céljának megvalósulását, nevezetesen, hogy a jogsértéssel elért vagyoni előnyt a jogsértő személy ne tarthassa meg.

2. A Javaslat a személyiségi jogok új szankciójaként határozza meg a sérelemdíjat, és egyúttal megszünteti a - mindmáig elméleti vitáktól kísért és jogalkalmazási nehézségekkel terhelt - nem vagyoni kártérítést. A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése. Erre tekintettel a Javaslat a sérelemdíjat nem a kártérítési jogban, hanem a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazandó szankciók között helyezi el. A Javaslat szerinti változás - az elméleti és dogmatikai tisztánlátás előmozdítása mellett - hatékonyabb védelmet biztosít a személyiségi jogaiban sértett számára, mivel a sérelemdíj megállapításához a bíróságnak nem kell a sértett oldalán bekövetkezett hátrányt kutatnia, illetve a sértettnek azt bizonyítania. Sérelemdíjat csak egy összegben lehet megítélni, az igény nem ruházható át, és nem örökölhető.

Újdonság a Javaslatban az is, hogy amennyiben a jogsértés közérdeket is sért, a személyiségi jogok megsértése miatt az ügyész és az alapvető jogok országgyűlési biztosa is felléphet, és érvényesítheti a jogsértés felróhatóságtól független szankcióit. Ebben az esetben a jogsértéssel elért és elvont vagyoni előnyt meghatározott közérdekű célra kell átengedni.

Negyedik Rész

Szerzői jog és iparjogvédelem

A Javaslat egy utaló szabállyal kapcsolja össze a magánjogi kódexet a szerzői jogi és az iparjogvédelmi jogviszonyokra vonatkozó külön törvényekkel.

HARMADIK KÖNYV

A JOGI SZEMÉLY

Első Rész

A jogi személy általános szabályai

I. Cím Általános rendelkezések

1. A Javaslat a polgári jogi jogviszonyok alanyaiként ismeri el az ember mellett a jogi személyeket. Bizonyos szervezetek vagy vagyontömegek jogi személyként való elismerése annyit jelent, hogy polgári jogi jogviszonyokban jogok illethetik meg és kötelezettségek terhelhetik őket. A Ptk. szabályozási tárgykörére tekintettel ezek a jogok és kötelezettségek polgári jogi jogosultságok és kötelezettségek. Ha más jogág a polgári jogban jogalanyként elismert jogi személyekre jogokat és kötelezettségeket akar telepíteni, erről külön kell rendelkeznie.

Külön szabályozást igényel a személyhez fűződő jogok alkalmazhatóságának kérdése. Személyisége csak az embernek van, ugyanakkor az ember személyhez fűződő jogai közül több jogi személyekkel kapcsolatban is értelmezhető, és ezeknek a jogoknak a gyakorlása a jogi személy számára is fontos lehet. Indokolt ezért kimondani, hogy ezek a jogok jogi személy esetén is érvényesülnek. Alkalmazni kell továbbá jogi személy esetén is a személyiségi jogok érvényesítésére, kikényszerítésére, a jogok megsértése esetén alkalmazható szankciókra vonatkozó rendelkezéseket is.

2. A Javaslat a jogi személyek abszolút jogképességének elvéből kiindulva nem kívánja korlátozni, a jogi személy céljához kötni a jogi személyt megillető jogok és kötelezettségek körét. A jogi személy jogképességének csak "természetes" korlátai vannak: a természetüknél fogva csak az emberhez kapcsolható jogok a jogi személyt nem illethetik meg, és az ilyen kötelezettségek nem terhelhetik őket. Az abszolút jogképesség elismerése ugyanakkor ellentétes lehet a jogi személyek alapítóinak érdekeivel, akik meghatározott célra kívánnak jogi személyt létrehozni, és nem kívánják, hogy a jogi személy e cél által meghatározott körön kívüli jogviszonyokban vegyen részt. A jogi személlyel mint önálló jogalannyal kapcsolatba kerülő jogalanyok érdekeinek védelme, a forgalom biztonságának követelménye ugyanakkor szükségessé teszi, hogy ne lehessen a külső viszonyokban kérdésessé tenni a jogi személy jogképességét a belső viszonyok esetlegesen eltérő követelményei miatt.

3. A Javaslat a jogi személyek jogalanyiságának általános elismerése mellett típuskényszert fogalmaz meg, azaz jogi személyt csak törvényben meghatározott típusban lehet létrehozni. Ennek garanciális jelentősége van. A jogi személyek önálló jogalanyként jelennek meg a gazdasági forgalomban, szükséges tehát annak biztosítása, hogy törvényi szabályozásban részesüljenek. Ezért nem engedhető meg a magánjogi jogalanyoknak, hogy belátásuk szerint - akár típusba nem sorolható - jogalanyokat hozzanak létre.

A típuskényszer előírása mellett is jelentősége van annak, hogy a Javaslat megfogalmazza a jogi személy általános kritériumait. Ezek a kritériumok egységes szempontokat adnak a jogi személy típusok kialakításához, illetve az egyes jogi személy típusokra vonatkozó szabályok megalkotásához. A jogi személy kritériumaiként olyan követelményeket ír elő a Javaslat, amelyek a jogi személynek a tagjaitól vagy alapítóitól elkülönült, önálló megjelenését teszik lehetővé a vagyoni forgalomban. Ezt a célt szolgálja az önálló név, székhely, vagyon, szervezet és helytállási kötelezettség követelménye.

A jogi személy önálló helytállási kötelezettsége szorosan összefügg az elkülönült vagyoni jogalanyisággal, vagyis azzal, hogy a jogi személy saját maga rendelkezik a tagok, alapítók által rendelkezésére bocsátott vagy a tevékenysége során keletkezett vagyonnal. Ez a vagyon adja a hátterét annak, hogy a jogi személy helytállási kötelezettséggel is tartozhat az általa vállalt vagy vállalás nélkül is őt terhelő tartozásokért. Az elkülönült, önálló helytállási kötelezettség azt is jelenti, hogy a tagok vagy alapítók általában nem kötelesek helytállni a jogi személy tartozásaiért. Ezen általános alapelv alól lehetnek kivételek. Egyrészt személyegyesítő jegyeket magukon viselő jogi személy típusok esetén az adott típusra vonatkozó szabályok írhatják elő a tagok helytállási kötelezettségét, de az általános szabályok között is szükséges az alapelvszerű szabály kivételekkel történő korrekciója. E kivételes szabályok közül az egyik arra az esetre vonatkozik, amikor a jogi személy tagja vagy alapítója a jogi személy elkülönült jogalanyiságával, és ezzel összefüggésben a tag vagy az alapító helytállási kötelezettségének hiányával visszaélésszerűen kívánna élni. A másik az alultőkésítés esetét kívánja szankcionálni, vagyis azt, amikor a tagok vagy az alapító olyan csekély tőkével alapítja meg a jogi személyt, hogy már önmagában ez a körülmény kétségessé teszi, hogy a létrejött jogi személy meg tud-e felelni a vele szemben keletkező hitelezői igényeknek. Arra természetesen nincs mód, hogy előzetesen vizsgálja valamilyen hatóság, hogy a rendelkezésre bocsátott tőke elegendő lehet-e, de ha utólag kiderül az alultőkésítés, akkor a tagok vagy alapítók helytállási kötelezettségének helye lehet.

4. A Javaslat az általános rendelkezések között foglalkozik a jogi személyek általános szabályainak hatókörével. Lényegében három irányban határozza meg ezen általános szabályok alkalmazási lehetőségét. Egyrészt a jelen törvényben szabályozott jogi személy típusok, másrészt más törvények által rendszeresített jogi személy típusok vonatkozásában, harmadrészt pedig olyan szervezetek esetén, amelyeket valamely jogszabály polgári jogi jogalanyisággal ruház fel anélkül, hogy jogi személynek minősítené azokat. Mindhárom irányban akkor kerülnek alkalmazásra a jogi személyek általános szabályai, ha a speciális normák nem tartalmaznak eltérő rendelkezéseket. A jogi személyek általános szabályai közé olyan általános érvényesülésre alkalmas normák kerültek kiemelésre, amelyek a jogi személyek mindegyike vagy legalább többsége esetén alkalmazásra kerülhetnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az általános részi szabályok minden egye jogi személynél minden esetben alkalmazandóak. Az általános szabályok között kerültek elhelyezésre olyanok is, amelyek csak bizonyos feltételek mellett kerülnek ugyan alkalmazásra, de e feltételek bekövetkezése esetén mindegyik jogi személy típusnál vagy a jogi személy típusok többségénél azonos tartalommal és azonos módon. Ezek a szabályozási szempontok lehetővé tették, hogy a Javaslat a korábbi szabályozáshoz képest jelentősen növelje az általános részi szabályok mennyiségét. A számszerű növekedés a kódex-szerű szabályozással is összefügg, hiszen indokolatlan lenne, hogy azonos vagy azonos funkciójú szabályokat ismételjen meg a törvény több különböző jogi személy típus esetén. Ugyanakkor azzal, hogy a kódex tartalmazza több jogi személy típus szabályait is, az általános és különös részi szabályok egy törvényben jelennek meg, és így együttes alkalmazásuk zökkenőmentessé válik.

II. Cím

A jogi személy létesítése

I. Fejezet

A létesítés szabadsága

1. A Javaslat változtat a Gt. szabályozási módszerbeli kiindulópontján: a kógens alapállás helyett az eltérést engedő (diszpozitív) szabályozási kiindulópontot választja. Az elvben valamennyi jogi személyre választott diszpozitív szabályozási módszernek nyilvánvalóan elsősorban az egyesületek, a gazdasági társaságok és a szövetkezetek tekintetében van eminens gyakorlati jelentősége. Általánosítva, valamennyi jogi személy vonatkozásában alapelvként rögzíti a Javaslat, hogy a jogi személyek létrehozása a polgári jogi jogalanyok magánautonómiája körébe tartozó döntés, amelyet szabadon, az állam egyedi beavatkozása nélkül hozhatnak meg. Az állam a jogi személyek alapításába az alapítás szabályainak normatív meghatározásával és a jogi személyek nyilvántartásba vételével vesz részt; ezt az utóbbi - közérdekvédelmi szempontból nélkülözhetetlen - mozzanatot sem használhatja fel egyedi beavatkozásra, mert a jogi személyek nyilvántartásba vételét csak jogszabályban normatív módon meghatározott okok alapján tagadhatja meg. Mindez annyit jelent, hogy az állam nem mérlegelheti célszerűségi szempontok alapján, hogy megítélése szerint szükség van-e egy adott jogi személyre, hanem a normatív feltételek teljesítése esetén a nyilvántartásba vétellel biztosítania kell a jogi létezés lehetőségét. A jogi személy létrejötte ugyanis két mozzanatból áll: az alapítóknak vagy tagoknak az alapításra irányuló szándéka egy létesítő okiratban kell, hogy kifejezést nyerjen; ehhez járul (második feltételként) az állami nyilvántartásba vétel.

A Javaslat a létesítés szabadságára vonatkozó szabályok között rendelkezik arról, hogy a jogi személyek alapítói vagy tagjai nem csupán a jogi személy létesítésének tényéről dönthetnek szabadon, hanem a jogi személyre vonatkozó szabályokat is szabadon állapíthatják meg, és ennek keretében a jogszabályi rendelkezésektől is eltérhetnek. Az eltérést engedő szabályozás nemcsak azt fejezi ki, hogy a jogi személyek létesítése és működtetése is a magánjogi jogalanyok magánautonómiája körébe tartozó kérdés, de azt is lehetővé teszi, hogy a jogi személyeket létrehozó személyek a lehető leginkább az igényeiknek megfelelően alakíthassák ki a jogi személy működési szabályait.

2. Természetes ugyanakkor, hogy a jogi normáktól való eltérés lehetősége nem lehet korlátlan. Van a szabályozásnak olyan rétege, amely kívül esik az alapítók, illetve a tagok autonómiáján, nem tartozik rendelkezési jogkörükbe. Nyilvánvaló, hogy ilyen kérdésekre az eltérő szabályozás lehetősége nem terjed ki. Ilyen például az egyes jogi személy típusok meghatározása vagy a jogi személyekkel kapcsolatos állami feladatok rögzítése. E szabályoktól a felek nyilván nem térhetnek el. Ezen túlmenően is vannak azonban olyan szabályai a jogi személyeknek, amelyek feltétlen érvényre juttatása valamilyen szempontból elengedhetetlen. A Javaslat ezeknél a szabályoknál rendelkezik az eltérés tilalmáról, és ilyen esetben a tilalom megszegése az eltérő rendelkezés érvénytelenségét vonja maga után.

Valószínűleg maximális törvényhozói előrelátás mellett sem lehet az eltérés valamennyi tilalmazott esetét megjelölni és minden feltétlen érvényesülést igénylő konkrét normát megfogalmazni. Ezért a Javaslat általános szabályban adja meg azokat a szempontokat, amelyek a jogszabálytól való eltérést egyedi tilalom nélkül is tiltottá teszik. Ilyen szempont az, ha a jogi normától való eltérés a jogi személy létesítő okiratának megalkotásában részt nem vevő személyek - ezen belül is a hitelezők és a jogi személy munkavállalói - jogait vagy érdekeit sértené. A magánjogi megállapodások általában nem járhatnak olyan eredménnyel, hogy harmadik, a megállapodásban részt nem vevő személy szenvedjen hátrányt. Különösen indokolt e szempont érvényesítése a jogi személyek esetében, ahol a jogi személlyel kapcsolatba kerülő kívülállók, például a hitelezők érdekeit sértené a jogi személy alapítóinak, tagjainak a jogi normától eltérő akaratnyilatkozata. A Javaslat védendő érdekként jelöli meg a kisebbség érdekeit is -amely nyilván azoknál a jogi személyeknél értelmezhető, ahol a jogi személynek van tagsága, és így létezhet kisebbség is. Elvileg ugyan e kisebbség részese az eltérés lehetőségét magában hordozó megállapodásnak, éppen kisebbségi státusza miatt azonban nincs abban a helyzetben, hogy saját érdekeit hatékonyan kikényszerítse. Ezért indokolt, hogy a kisebbség védelmére szolgáló jogszabályi rendelkezésektől ne lehessen érvényesen eltérni. Végül a Javaslat általánosságban tiltja az eltérést az olyan normáktól, amelyek a jogi személyek törvényes működését hivatottak biztosítani. Mindezen esetkörökben csak olyan szabályokra kell gondolni, amelyek esetében az eltérés lehetősége egyáltalán felmerülhet, amelyek tehát elvileg az alapítók vagy tagok rendelkezési jogába tartoznak.

3. A kiindulópontjában és alapvetően eltérést engedő (diszpozitív) szabályozás az alkalmazás kezdeti szakaszában felvethet jogértelmezési problémákat, amelyeket végső soron majd a bírói gyakorlatnak kell megoldania. A Javaslat által választott szabályozási módszer biztosítja ugyanakkor a kellően rugalmas, az adott jogi személy (gazdasági társaság stb.) igényeinek leginkább megfelelő működési kereteket az alapítók, a tagok számára. Megnyit ez a törvényhozói módszer egy sor olyan lehetőséget, amelyekkel a kógens kiindulópontot választó eddigi szabályozás mellett az érdekeltek nem élhettek. A jogalkotó ugyanis nem képes előre látni, hogy a sok ezer jogi személy sok százezer döntési helyzetében hol szükséges és lehetséges biztosítani az eltérés lehetőségét, annak irányát, mértékét. Ezért a kógens kiindulópontot választó normatív rendszer óhatatlanul tömegesen elzárja az alapítók, a tagok autonóm döntési és cselekvési lehetőségét olyan esetekben is, amikor arra semmi szükség sincs, amikor a tilalmat sem a törvényes működési rend, sem a kisebbség védelme, sem a hitelezők és más harmadik személyek érdeke nem indokolja. Az ekként feleslegesen felállított törvényi tiltások elől menekülnek ki a felek az alapító ügyletből (tipikus esetben: a gazdasági társaságot alapító szerződésből), és "rejtik el" valóságos akaratukat - adott esetben teljesen indokolatlanul - mögöttes megállapodásokban: szindikátusi szerződésekben stb.

II. Fejezet

A létesítő okirat

1. A jogi személy létesítésére irányuló szándék kifejezése írásban, a létesítő okiratban lehetséges. A létesítő okirat a létesítés módja, az alapításban résztvevők száma, illetve a jogi személy típusa szerint különböző lehet, azonban a tartalmára nézve megállapíthatóak általánosan alkalmazható normák. A Javaslat felsorolja ezeket az általánosan kötelező tartalmi elemeket, és ezek közül többnek a részletes szabályait is itt adja meg.

A jogi személy nevére vonatkozó szabályokat a Javaslat egységesen kívánja rendezni, szakítva azzal a megoldással, amely szerint a szabályozás részben a Ptk.-ban, részben a cégjogi szabályokban jelent meg, de egyes jogi személyeknél teljesen hiányzott. A jogi személy nevének legfontosabb tulajdonságaként a megkülönböztető funkciót emeli ki a Javaslat, és ezt teszi a név kiválasztásának fő kritériumává. Ha a név nem rendelkezik e megkülönböztető funkcióval, akkor alkalmatlan arra, hogy a jogi személyt, mint önálló jogalanyt elkülönítse tagjaitól, illetve más jogi személyektől. A névkizárólagosság mellett megfogalmazza a Javaslat a névvalódiság és a névszabatosság követelményét is. A jogi személy székhelyével kapcsolatban a Javaslat nem kívánja meg, hogy ott végezze a jogi személy a tevékenységét, vagy akár csak ügyintézési tevékenység folyjon ezen a helyen, hanem megelégszik azzal, hogy a székhely a jogi személy bejegyzett irodája, ahol csupán jogszabályban meghatározott iratok elérhetőségét kell biztosítani, illetve azt, hogy ezen a helyen a jogi személlyel kapcsolatba lehessen kerülni, a jogi személy részére küldött küldemények átvétele biztosított legyen.

A létesítő okiratban meg kell határozni a jogi személy célját vagy fő tevékenységét. A jogi személyek tevékenysége meglehetősen szerteágazó lehet, ezért a Javaslat nem kívánja meghatározni e tevékenységek körét, csak azt kívánja egyértelművé tenni, hogy minden olyan tevékenység szóba jöhet, amit jogszabály nem tilt, illetve nem korlátoz. Ez a szabály kapcsolódik a jogi személy alapításának szabadságához is, hiszen az ilyen tágan meghatározott tevékenység előfeltétele az alapítás szabadságának. Ugyanakkor a jogi személy tevékenysége bizonyos típusú jogi személyek esetén jogszabályi korlátozás alá eshet azért, mert egy-egy típus szabályai valamilyen tevékenységre kerülhetnek kialakításra. Így például egyesület elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység végzésére nem hozható létre, míg a gazdasági társaságok tipikusan ilyen tevékenység végzésére jönnek létre.

2. A létesítő okirat egyik legfontosabb kötelező eleme a jogi személy létesítéséhez az alapító, illetve a tagok által biztosítandó vagyoni hozzájárulás meghatározása. A szabály általánosságban kimondja, hogy mindenki, aki jogi személy alapításában részt vesz vagy később olyan módon szerez tagsági jogokat, hogy nem már létező tagsági viszony alanyává válik jogátszállás útján (pl. új részvények forgalomba hozatalával történő alaptőke-emelés történik), köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni a jogi személy részére. A vagyoni hozzájárulás kötelezettsége azon alapszik, hogy a magánjogi jogalanyok, így a jogi személyek is a gazdasági forgalomban vesznek részt, aminek előfeltétele, hogy rendelkezzenek vagyonnal. Egy jogi személy csak úgy tud eleget tenni a vagyoni viszonyok keretei között vállalt kötelezettségeinek, ha rendelkezik saját vagyonnal. A jogi személy alapítása során ez a vagyon csak az alapítóktól, illetve a tagoktól származhat, ezért mondja ki rájuk a vagyoni hozzájárulás kötelezettségét a Javaslat.

A vagyoni hozzájárulás sajátossága, hogy az végleges vagyonátengedést jelent: az, aki a vagyoni hozzájárulást szolgáltatta, általában nem követelheti, hogy a jogi személy a vagyoni hozzájárulást vagy annak értékét részére adja ki. Számol a Javaslat azzal a lehetőséggel is, hogy egyes jogi személy típusoknál a speciális szabályok kivételesen mellőzhetik a vagyoni hozzájárulás kötelezettségét. Annak érdekében, hogy ilyenkor is legyen vagyoni fedezet a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvétele mögött, a Javaslat a tagok, illetve alapítók helytállási kötelezettségét mondja ki az ilyen esetekre. A helytállási kötelezettség kifejezés használatával a Javaslat arra kíván utalni, hogy e kötelezettség alanya nem valamilyen elmarasztalható, felróható magatartás szankciójaként köteles teljesíteni a jogi személy által nem teljesített tartozást, hanem pusztán fedezetet kíván teremteni a Javaslat e kötelezettség előírásával. A minél teljesebb fedezet megteremtésével függ össze az, hogy több személy esetén a helytállási kötelezettség egyetemleges.

A Javaslat az általános szabályok között rendezi a vagyoni hozzájárulások fajtáira vonatkozó szabályokat is, hiszen mindegyik jogi személy típusnál elképzelhető, hogy az alapítók vagy tagok pénzzel, illetve nem pénzbeli vagyoni hozzájárulással vesznek részt a jogi személy vagyonának megteremtésében. Annak érdekében, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás reális vagyont jelentsen, szükséges meghatározni azt is, hogy mi lehet ilyen vagyoni hozzájárulás. A Javaslat általános szabályként dolog tulajdonjogának, illetve vagyoni értékű jognak az átruházását teszi lehetővé. A nem pénzbeli vagyoni hozzájárulások esetén kérdéses lehet e vagyoni hozzájárulás értékének meghatározása. A Javaslat abból indul ki, hogy az értéket a létesítő okiratban kell meghatározni, azonban, ha utóbb az derülne ki, hogy a ténylegesen szolgáltatott érték elmarad a létesítő okiratban meghatározottól, akkor a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag vagy alapító köteles pénzben kiegészíteni a szolgáltatott értéket a létesítő okiratban vállalt értékre. Az ezzel kapcsolatos igényt a jogi személy érvényesítheti a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatásától számított ötéves határidőn belül.

III. Fejezet

A jogi személyek nyilvántartása

A Javaslat a jogi személyek létesítéséről szóló fejezetben egyértelművé teszi, hogy a jogi személy az állam általi nyilvántartásba vétellel jön létre. A nyilvántartás alapvető, elvi jelentőségű anyagi jogi szabályainak meg kell jelenniük a kódexben, míg a nyilvántartás vezetésének eljárási szabályainak a nyilvántartási jogszabályban van a helyük. Az anyagi jogi szabályok sorában a Javaslat egyértelművé teszi, hogy kinek a kötelessége a jogi személy nyilvántartásba vételének kezdeményezése. Erre egységesen a jogi személy képviseletére kijelölt személyt kötelezi, amit azért tehet meg, mert a létesítő okiratban meg kell jelölni a jogi személy első vezető tisztségviselőjét, aki a jogi személy képviseletére is jogosult, tehát mindenképpen lesz a jogi személy nevében a bejegyzési kérelem benyújtására jogosult személy. Abban az esetben, ha a bejegyzési kérelem benyújtására kötelezett személy e kötelezettségének teljesítését elmulasztja, ezzel megakadályozza a jogi személy létrejöttét, ami kívülállókkal szemben - éppen azért, mert a jogi személy ilyen esetben nem jön létre - nem okoz problémát, viszont a jogi személy alapítóival, tagjaival szemben felelősséget keletkeztet, hiszen a mulasztás akadályozza e személyeknek a létesítő okiratban kifejtett akarata érvényesülését. A Javaslat meghatározza a nyilvántartás működésének legfontosabb alapelveit: az okirati elvet, a közhitelesség és nyilvánosság elvét. A közhitelességről szólva annak deklarálásán túl annak tartalmát is igyekszik kibontani, amikor arról rendelkezik, hogy a nyilvántartásba vett adatokat és tényeket fennállónak és valósnak kell tekinteni, illetve ezeket mindenki által ismertként kell kezelni, és a jogi személy jóhiszemű személyekkel szemben nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett adat nem felel meg a valóságnak.

A Javaslat nem tartalmaz rendelkezést a jogi személyek nyilvántartásának szervezeti kereteire vonatkozóan, de azt a jogi személy létesítésének szabadságára vonatkozó szabályok között egyértelművé teszi, hogy minden jogi személy nyilvántartását bíróság vezeti.

IV. Fejezet

A jogi személy létesítésének érvénytelensége

Bár a jogi személyek az alapítók akaratnyilatkozata alapján jönnek létre, amely akaratnyilatkozatokra - tágan értelmezve - alkalmazhatóak lennének a szerződés érvénytelenségének szabályai, ezt a megoldást mégsem lehet minden megszorítás nélkül alkalmazni. A jogi személy a közhiteles nyilvántartásba vétel után úgy jelenik meg a nyilvánosság, a forgalom többi szereplője előtt, mint létező jogalany, amely az általa vállalt kötelezettségek hordozója lehet. Ha az érvénytelenség következtében visszaható hatállyal, az akaratnyilatkozat időpontjától megtagadnánk a joghatást a jogi személy létesítő okiratától, akkor a gazdasági forgalom résztvevői viselnék annak kockázatát, hogy a jogi személy a bejegyzés ellenére sem tekinthető létrejöttnek, nem minősül jogalanynak. A Javaslat e helyzet elkerülése érdekében tartalmaz speciális szabályokat a jogi személy létesítésének érvénytelenségével kapcsolatban. A szabályozás különbözik a jogi személy nyilvántartásba vétele előtt, illetve az azt követő időben. Addig, amíg nincs bejegyezve a jogi személy, a létesítő okirat érvénytelenségére a szerződések érvénytelenségének szabályait lehet alkalmazni, tehát a megtámadási és semmisségi okok egyaránt figyelembe vehetőek. Ha ebben az időszakban derül ki az, hogy a létesítő okirat érvénytelen, ennek az a szükségszerű következménye, hogy elmarad a jogi személy bejegyzése, és így létre sem jön a jogi személy. Ez nyilván nem okoz a forgalom résztvevőinek elfogadhatatlan kockázatot, hiszen a bejegyzést megelőzően nem számíthatnak arra, hogy egy szabályszerűen megalakult jogi személlyel kerülnek kapcsolatba.

A nyilvántartásba vételt követően azonban változik a helyzet. Ilyenkor már nem megengedhető az, hogy a korábban bejegyzett jogi személyt töröljék a nyilvántartásból pusztán a létesítő okirat érvénytelenségére hivatkozással, és olyan helyzetet teremtsenek, mintha a jogi személy létre sem jött volna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogsértő létesítő okirat hibája véglegesen orvoslást nyerne a bejegyzéssel. Ha ugyanis a létesítő okiratba foglalt valamely rendelkezés jogszabályba ütközik, akkor a törvényes működés kikényszerítésére rendelkezésre álló eszközöket lehet igénybe venni, amelyek - törvényességi felügyeleti intézkedésen keresztül - elvezethetnek a jogi személy megszűnéséhez is, de ez esetben a megszűnéshez a hitelezői igények kielégítését szolgáló eljáráson keresztül jut el a jogi személy, vagyis nem csorbulnak a kívülállók, elsősorban a hitelezők jogai.

A jogi személy nyilvántartásba vételéhez mint határvonalhoz igazodó eltérő szabályozás a létesítő okirat módosítása esetén is alkalmazható. Addig, amíg a módosításon alapuló változásokat nem jegyzik be a nyilvántartásba, a módosítást tartalmazó nyilatkozat érvénytelenségére a szerződés érvénytelenségének szabályai alkalmazhatóak azzal, hogy az érvénytelennek bizonyult módosítás nem jegyezhető be, a bejegyzés után viszont a változásokat már nem lehet törölni a módosítás érvénytelenségére hivatkozással, hanem csak a törvényes működés kikényszerítése - és ennek során, végső eszközként a jogi személy jövőre nézve történő megszüntetése - jöhet számításba.

III. Cím

A jogi személy szervezete és képviselete

V. Fejezet

A jogi személy tagjainak vagy alapítóinak döntéshozatala

1. A jogi személy olyan szervezet vagy vagyontömeg, amely saját akaratképzésre, illetve akaratnyilatkozat megtételére természetszerűleg nem képes, ezért szükséges annak szabályozása, hogy ki, milyen szervezeti keretek között hozhat a jogi személynek betudható döntést, illetve ki jogosult e döntéseket a külső jogviszonyokban jognyilatkozatokká transzformálni, vagyis a jogi személyt képviselni. A Javaslat a jogi személy döntéshozatali rendjében különbséget tesz a jogi személy tagjainak, illetve tagság nélküli jogi személy esetén az alapítóknak a döntései, valamint a jogi személy folyamatos működtetése, irányítása során szükséges ügyvezetési döntések között.

Az általános szabályok között nem lehetséges a tagok vagy alapítók számára fenntartott döntéshozatali jogköröket, kizárólagos hatásköröket meghatározni, mert ezek jogi személy típusonként jelentősen változhatnak. Az azonban egyértelmű, hogy a tagok, illetve az alapítók olyan stratégiai döntéseket hozhatnak meg, amelyek nem igénylik a jogi személy ügyeiben való napi részvételt, hiszen a tagok vagy alapítók döntéshozatalára hivatott testületek nem állandóan működő szervek, azokra operatív irányítási jogköröket telepíteni indokolatlan lenne.

A tagok, alapítók döntéshozatala vagy a tagok, alapítók összességéből álló testületben, vagy - ha a nagy létszám vagy más ok miatt egy ilyen testület nem lenne képes hatékonyan működni - a tagok, alapítók által választott küldöttekből álló testületben történik oly módon, hogy a döntéshozó testület ülést tart. Ez utóbbi szabálytól akár az egyes jogi személyekre vonatkozó szabályok, akár a létesítő okirat eltérhet, vagyis szabályozhat ülés tartása nélküli döntéshozatalt is.

2. A döntéshozó szervtől akkor várható, hogy jól megalapozott döntéseket hozzon, ha a résztvevőknek módjuk van az ülésen eldöntendő kérdésekhez kapcsolódó információkat előzetesen beszerezni, azokat feldolgozni, és a döntésre felkészülni. Ehhez - az ülést érintő technikai részleteken (időpont, helyszín) túl - ismerniük kell a napirendre kerülő kérdéseket is. A Javaslat a gyakorlatban felmerült problémákra reflektálva normatív módon határozza meg azt, hogy a napirendi pontokat milyen részletességgel kell a döntésben résztvevőkkel ismertetni.

A jogi személyek rugalmas működésének biztosítása érdekében a nem szabályosan összehívott ülést sem akarja a Javaslat teljes egészében megfosztani a döntéshozatal lehetőségétől. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a fentebb említett szempontok nem sérülnek, vagyis a döntésben való részvételre jogosultak egyike sem találja úgy, hogy az összehívás módja akadályozná őt álláspontja megalapozott kialakításában, és ezért hozzájárul az egyébként szabálytalanul összehívott ülés megtartásához és az ott történő döntéshozatalhoz. Természetszerűleg az itt jelzett kivétel csak az ülés megtartására vonatkozik, és a döntéseket az így megtartott ülésen is az általános szabályok szerint hozhatják meg a résztvevők.

A Javaslat a tagok, illetve alapítók döntéshozó testületének ülését akkor tekinti akaratképzésre alkalmas fórumnak, ha azon a döntésre jogosultak meghatározott hányada részt vesz. A határozatképességet a leadható szavazatok többségének gyakorlására jogosult tagok, illetve alapítók részvételéhez köti azzal, hogy ha valaki nem gyakorolhatja szavazati jogát, akkor az ő szavazatait a határozatképesség számításánál is figyelmen kívül kell hagyni. A többség képviselete határozatképessé teszi az ülést, ahol azonban a határozatképesség megállapításakor figyelembe vett szavazatok többségével lehet döntést hozni. Ebből az következik, hogy végső soron az összes szavazathoz viszonyított kisebbség is hozhat döntést a jogi személy nevében, de csak úgy, ha a részvétel lehetősége mindenki számára nyitott volt. A Javaslat meghatároz néhány olyan esetet, amikor az egyébként szavazásra jogosult személy nem gyakorolhatja szavazati jogát. Ezek olyan tényállások, amelyek mellett a személyes érdekeltség miatt nem várható az, hogy a tag vagy alapító kizárólag a jogi személy érdekei alapján alakítsa döntését, és ezért a szavazásban való részvétele torzítaná a szavazás eredményét, az ilyen szavazatok nem lennének alkalmasak a jogi személy akaratának megjelenítésére.

VI. Fejezet

A jogi személy ügyvezetése

Az ügyvezetés a jogi személy ügyeiben való olyan döntések meghozatalát jelenti, amelyek egyrészt nem tartoznak az alapítók vagy a tagok döntési jogkörébe, másrészt viszont a jogi személy irányításával függenek össze. Egy jogi személy tevékenysége során számtalan döntés születhet, de azokat nem lehet teljes mértékben az ügyvezetés körébe sorolni, hiszen akkor az ügyvezetésre hivatott személyek nem lennének képesek megfelelni feladatuknak, nem tudnák személyesen ellátni a rájuk rótt kötelezettségeket. Annak eldöntése, hogy melyek az irányítás körbe tartozó döntések, különösen a felelősségi kérdéseknél jutnak jelentőséghez. Olyan tevékenység elmulasztásáért vagy hibájáért, amely nem sorolható az ügyvezetés körébe, nem vonhatók felelősségre az ügyvezetésre hivatottak.

Az ügyvezetési döntések meghozatalára a jogi személy vezető tisztségviselői jogosultak. Mivel ők nem szükségszerűen érintettek vagy érdekeltek a jogi személy működésében, ezért szükséges annak kimondása, hogy ügyvezetési tevékenységük során a vezető tisztségviselők a jogi személy érdekeinek megfelelően kötelesek eljárni. E kötelezettségük megszegése a jogi személlyel szembeni kártérítési felelősséggel jár, és mivel a vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti viszony a felek akaratán alapul - még ha a jogviszony létesítése nem is feltétlenül a klasszikus szerződéskötési szabályok szerint történik -, a szerződésszegésért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Az itt szereplő felelősségi szabály csak a jogi személy és vezető tisztségviselője közötti belső viszonyra vonatkozik. Ha a vezető tisztségviselő a jogi személy ügyében eljárva harmadik személynek okoz kárt, ezt a kívülálló vonatkozásában a jogi személy által okozott kárnak kell tekinteni, és ekként kell levonni jogkövetkezményeit azzal, hogy a jogi személy utóbb igényelheti a vezető tisztségviselőtől a harmadik személynek megtérített kár részére történő megtérítését, amennyiben ennek a belső jogviszonyban megvannak a feltételei.

A Javaslat rendelkezik a vezető tisztségviselői megbízatás keletkezésének és megszűnésének polgári jogi szabályairól. Mivel a vezető tisztségviselőknek személyesen eljárva kell döntéseket hozniuk, illetve a jogi személyt képviselniük, a Javaslat - a további közvetítések elkerülése érdekében - abból indul ki, hogy a vezető tisztségviselőnek e feladatok ellátására alkalmas, természetes személynek kell lennie. Ha egyes jogi személy típusoknál megengedett, hogy jogi személy legyen vezető tisztségviselő, akkor is ki kell jelölni azt a természetes személyt, aki személyesen eljárva a vezető tisztségviselők feladatait teljesíteni tudja.

A Javaslat a közérdek védelmében meghatároz olyan eseteket, amelyekben kizárt az, hogy valaki vezető tisztségviselői pozíciót töltsön be. Ezek az esetkörök jelentős részben a társasági jogi szabályozás általánosításával kerültek meghatározásra, mert nemcsak gazdasági társaságoknál, hanem minden jogi személynél indokolt kizárni az irányításból olyan személyeket, akik szabadságvesztés büntetés hatálya alatt állnak, vagy akiket büntető ítéletben eltiltottak a vezető tisztségviselői foglalkozástól vagy olyan tevékenységtől, amelyet a jogi személy végez.

Új eleme a szabályozásnak, hogy feltételezi: nemcsak büntető eljárásban lehet valakit eltiltani a vezető tisztségviselői tevékenységtől, hanem más eljárás keretei között -például felszámolási eljárás vagy e célból kidolgozandó speciális eljárás során - is. Ha bevezetésre kerülnek ilyen eljárások, akkor az ezek során eltiltott személyek sem tölthetnek be vezető tisztségviselői pozíciót.

Sajátos problémát okoz a jogi személy tevékenységében végső soron érdekelt tagok, illetve alapítók és a jogi személyt irányító vezető tisztségviselők közötti információs aszimmetria. A jogi személy ügyeiről a vezető tisztségviselők rendszeresen hozzájutnak mindenféle információhoz, míg a tagok vagy alapítók - bár a legfontosabb, stratégiai jelentőségű döntések az ő kezükben vannak, továbbá az ügyvezetés ellenőrzését is el kell látniuk - nem szükségszerűen rendelkeznek a szükséges ismeretekkel. Ezt az aszimmetrikus helyzetet a Javaslat úgy kívánja áthidalni, hogy a vezető tisztségviselőket kötelezi a tagok, illetve alapítók által kért információk kiadására. Ezzel párhuzamosan érvényesül a vezető tisztségviselőknek a jogi személy titkai - elsősorban üzleti titkai -megőrzésére vonatkozó kötelezettsége, amit úgy lehet összehangolni a tagok és alapítók információs igényével, ha az információt csak az üzleti titkok sérelme nélkül, a rendeltetésének megfelelő felhasználás céljára kell kiadni, egyéb esetekben pedig az információszolgáltatás megtagadható. Bár a jogi személyre vonatkozó bizalmas információkat a tagoknak és alapítóknak is titkosan kell kezelniük, annak elkerülése érdekében, hogy utóbb vitás lehessen a kiszolgáltatott információ jellege, a vezető tisztségviselők titoktartási nyilatkozat megtételéhez köthetik a tagok, illetve alapítók információval való ellátását.

VII. Fejezet

A jogi személy tulajdonosi ellenőrzése

A jogi személy ügyvezetését a jogi személy tagjai, illetve - tagság nélkül működő jogi személy esetén - alapítói ellenőrizhetik abból a szempontból, hogy az ügyvezetés a jogi személy érdekeinek megfelelően végzi-e irányító tevékenységét. Ezt az ellenőrzést a tagok és alapítók elláthatják saját maguk, közvetlenül. Számolni kell azonban olyan esetekkel is, amikor a tagok nagy száma, a jogi személy tevékenységében való érdekeltség csekély hányada, az információk, ismeretek hiánya miatt a tagok és alapítók nem lehetnek alkalmasak az ellenőrzés közvetlen gyakorlására. Ilyenkor mód van arra, hogy a tulajdonosi ellenőrzés megvalósítására elkülönült szervet hozzanak létre. Mivel az ilyen szerveknek minden jogi személynél alapvetően azonos a funkciója, a Javaslat a jogi személy ilyen típusú szervére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre vonatkozó szabályozás általános részében helyezte el. Ez nem azt jelenti, hogy minden jogi személynél vagy akár csak a jogi személyek nagyobb hányadánál kötelező lenne a tulajdonosi ellenőrzés ellátására külön szerv felállítása, csupán arról van szó, hogy ha akár jogszabályi előírás folytán, akár az erre jogosultak döntése szerint szükség van ilyen szervre, akkor az fő vonalait tekintve minden jogi személynél azonos szabályok szerint működhet.

A Javaslat a tulajdonosi ellenőrzést végző szervet felügyelőbizottságként nevesíti, és azt háromtagú testületként írja le, azonban az eltérést engedő szabályozásnak megfelelően az ellenőrző szerv létszámát a felek alacsonyabban vagy magasabban is meghatározhatják.

A felügyelőbizottság tagjaira - a felügyelőbizottsági tagokkal szembeni követelményekre, a megbízatás keletkezésére és megszűnésére - a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályokhoz hasonló rendelkezések érvényesülnek azzal a többlettel, hogy a felügyelőbizottsági tagok esetén biztosítani kell azt, hogy hatékonyan ellássák ellenőrző funkciójukat. Ehhez pedig függetlenségre, mindenekelőtt az ellenőrzöttektől való függetlenségre van szükség, hiszen függő helyzetben nem várható el az, hogy feltárják az ellenőrzött tevékenység esetleges hibáit, hiányosságait. A felügyelőbizottság tevékenységét illetően a Javaslat kiemeli, hogy a tagok vagy alapítók döntéseinek előkészítése keretében a felügyelőbizottságnak meg kell vizsgálnia a tagok vagy alapítók elé kerülő javaslatokat, előterjesztéseket, és azokkal kapcsolatos álláspontjukat a döntésre jogosultakkal meg kell ismertetni. Ezen túlmenően azonban a felügyelőbizottság bármilyen más területen is vizsgálódhat, és a Javaslat biztosítja az ilyen vizsgálatokhoz szükséges jogosultságokat is a felügyelőbizottság tagjai számára. Mivel a felügyelőbizottság tagjai mások - a tagok és alapítók - számára, mások érdekében végeznek ellenőrzési tevékenységet, indokolt felelősségük kimondása, mert ezen a módon ösztönzést lehet biztosítani számukra a megfelelő eljárásra, illetve biztosítani lehet azt, hogy a felügyelőbizottságban végzett tevékenységük során hozott döntéseik következményeit viselniük kelljen. A felelősség - mivel a felügyelőbizottsági tagok tudatosan vállalt kötelezettségeinek megszegéséről van szó - a szerződésszegését való felelősség szabályai szerint alakul.

Mivel a felügyelőbizottság nem ügydöntő, intézkedésre jogosult szerv, a tevékenységével okozati összefüggésbe hozható károk kimutatása nehézségbe ütközhet, hiszen akár megfelelően végzi tevékenységét, akár nem, a kárt okozó magatartást valaki más, többnyire a vezető tisztségviselő követi el. Ugyanakkor minden olyan esetben, ha a felügyelőbizottság megfelelő ellenőrző tevékenységével a károkozás elhárítható lett volna, a felügyelőbizottsági tagok mulasztását is a bekövetkezett kár okaként lehet felfogni, és akár a vezető tisztségviselőkkel való közös károkozás is megállapítható lehet.

VIII. Fejezet

A jogi személy képviselete

1. Ahhoz, hogy egy jogi személy bekapcsolódhasson a vagyoni forgalomba, szüksége van arra, hogy legyen olyan személy, aki képviselőként a nevében olyan nyilatkozatokat tehet, amelyek joghatásai a jogi személynél jelentkeznek. Mivel ez az igény minden jogi személynél felmerül, indokolt a képviselet kérdését az általános szabályok között érinteni.

A képviseletnek két fajtáját különbözteti meg a Javaslat. Törvényes képviseletről van szó akkor, ha a képviseleti jog minden külön, erre irányuló cselekmény, nyilatkozat nélkül illet meg valakit. A jogi személyek törvényes képviselői a jogi személy vezető tisztségviselői. Vagyis, aki vezető tisztségviselője egy jogi személynek, az a törvény rendelkezésénél fogva jogosult e jogi személy képviseletére. Ha a jogi személynek több vezető tisztségviselője van, ezek önállóan gyakorolhatják a képviseleti jogot, tehát mindegyikük egyedül is tehet nyilatkozatot a jogi személy nevében. A törvényes képviselők mellett lehetnek a jogi személy szervezetébe illeszkedő pozíciókhoz kapcsolódó képviseleti joggal rendelkező képviselők. Ezeket a pozíciókat már nem a törvény határozza meg, hanem rábízza a jogi személy létesítő okiratára vagy belső szabályzatára a kérdés rendezését. Ha ezek a dokumentumok megjelölnek ilyen pozíciót, akkor az ezt betöltő személy külön választás, kijelölés, felhatalmazás nélkül a jogi személy képviselője. A Javaslat - a korábbi szabályozást fenntartva - képviseleti joggal ruházza fel a jogi személy önálló jogalanynak nem minősülő szervezeti egységének vezetőjét a szervezeti egység tevékenységéhez szükséges körben. A jogi személy szervezetén belüli képviseleti jogról van szó akkor is, ha az ügyvezetés a jogi személy munkavállalóit nem a jogi személy munkaszervezetében betöltött pozíciójuk alapján, hanem személy szerint jogosítja fel képviseletre. Ez a képviseleti jog nem lehet minden ügyre kiterjedő, hanem csak az ügyek meghatározott csoportjára szólhat, és nem lehet önálló képviseleti jog, hanem meg kell határozni más képviselőt, akivel együttesen gyakorolható.

A Javaslat nem szól a képviseletnek olyan fajtáiról, amelyek nem a jogi személy sajátosságaihoz kapcsolódnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jogi személy esetében kizárt lenne például meghatalmazáson alapuló képviseleti jog létesítése. 2. A jogi személy működésének biztonsága szempontjából fontos lehet, hogy a képviselő csak olyan nyilatkozatokat tegyen a jogi személy nevében, amelyek megtételére a jogi személy belső szabályai feljogosítják. Ugyanakkor a jogi személlyel kapcsolatba kerülő más jogalanyok szempontjából a belső szabályok, a belső viszonyok vizsgálata rendkívül kockázatossá tenné a jogi személlyel való kapcsolatot. Ebben a konfliktusban a Javaslat aszerint tesz különbséget, hogy a jogi személyek nyilvántartásába bejegyzett képviselőről vagy nem ilyen képviselőről van szó. A közhiteles nyilvántartásba bejegyzett képviselő esetén a jogi személy nem hivatkozhat arra, hogy az ilyen képviselő valamely nyilatkozatot nem tehetett volna meg, hogy képviseleti joga korlátozott lett volna, vagy nyilatkozatához a jogi személy valamely szervének hozzájárulására lett volna szükség. Az ilyen képviselő esetén is lehet korlátozásokat, feltételeket előírni a képviseleti jog gyakorlásához, de ezek harmadik személyekkel szemben nem hatályosak, tehát a kívülállónak nem kell kutatnia, vizsgálnia, hogy vannak-e ilyen korlátozások. Más a helyzet akkor, ha a kívülálló tudott vagy kellő gondosság tanúsítása mellett tudnia kellett volna arról, hogy a képviselő képviseleti joga korlátozott, feltételhez, jóváhagyáshoz kötött. Ilyenkor a korlátozás a külső jogviszonyokban is hatályosul, és a jogi személy vitathatja saját képviselője nyilatkozatának érvényességét.

Ha a jogi személy nevében a nyilvántartásba be nem jegyzett képviselő jár el, akkor a vele kapcsolatba kerülő személyeknek minden esetben vizsgálniuk kell azt, hogy a képviselőként fellépő személy rendelkezik-e képviseleti joggal, és e jog milyen terjedelmű.

IX. Fejezet

A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága

Több jogi személy típusnál igény mutatkozik arra, hogy a jogi személy egyes szervezeti egységeit (például földrajzi területenként szerveződő egységeit) jogi személlyé lehessen nyilvánítani. A Javaslat ezt nem általános, minden jogi személyt megillető jogként szabályozza, hanem csak azzal a feltétellel teszi ezt lehetővé, hogy az adott jogi személy típusra vonatkozó törvényi szabályozás ezt megengedi. Ilyen megengedő szabályozás mellett a jogi személy a létesítő okiratában rendelkezhet arról, hogy mely szervezeti egységeit kívánja jogi személyként elismertetni. Ennek tartalmi feltétele, hogy a szervezeti egység rendelkezzen a jogi személy alapítóitól és magától a jogi személytől is elkülöníthető vagyonnal és szervezettel. Ilyennek hiányában a szervezeti egység nem lenne megkülönböztethető magától a jogi személytől, és önálló jogalanyként való működése sem lenne lehetséges.

Az önálló jogalanyként elismertetni kívánt szervezeti egységekre a jogi személyek általános szabályait alkalmazni kell, ami többek között azt jelenti, hogy a jogi személyek nyilvántartásába való bejegyzéssel jön létre az ilyen jogalany. Azt, hogy a szervezeti egység nem önálló jogi személy típus, jelzi az a körülmény, hogy a szervezeti egység elkülönült vagyonából ki nem elégíthető hitelezői követelésekért a jogi személy köteles helytállni. Ezt erősíti az a szabály is, amely kimondja, hogy a szervezeti egység megszűnése esetén a szervezeti egységet megillető jogok a jogi személyre szállnak át. A szervezeti egység elkülönült vagyonára tekintettel a szervezeti egység hitelezői számára hátrányos lehet az, ha a szervezeti egység jogalanyiságának megszűntével a kötelezettségekért az egész jogi személy tartozik helytállni. Ilyen helyzet áll elő akkor, ha egy jól gazdálkodó, szilárd anyagi háttérrel rendelkező, önálló jogalanyiságú szervezeti egység jogalanyisága megszűnik, és kötelezettségeiért a gyenge anyagi helyzetben lévő, fizetési nehézségekkel küszködő jogi személy lesz köteles helytállni. Arra az esetre, ha ilyen változás a jogi személy döntése alapján következne be, a Javaslat hitelezővédelmi intézkedéseket ír elő.

Konfliktust okozhat az, ha olyan jogi személy megszüntetésére irányuló eljárás (felszámolás, végelszámolás) indul, amelynek van önálló jogalanyisággal rendelkező szervezeti egysége. A szervezeti egység ugyanis a jogi személy nélkül nem létezhet, ezért rendelkezik úgy a Javaslat, hogy ilyen esetben a szervezeti egység jogalanyisága megszűnik, és a szervezeti egység jogai és kötelezettségei is részévé válnak az egész jogi személy megszüntetésére irányuló eljárásnak.

IV. Cím

A jogi személy törvényes működésének biztosítékai

Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a jogi személyek a jogszabályok betartásával, törvényesen működjenek. Ennek biztosítására különböző jogi eszközök állnak rendelkezésre. A Javaslat ezek közül a jogi személyek szervezetéhez, működéséhez kapcsolódóakat szabályozza.

X. Fejezet

A jogi személy törvényességi felügyelete

A jogi személyek működése feletti általános törvényességi felügyeletet a nyilvántartást vezető bíróság látja el. Ez a megoldás szakít a jelenlegi helyzettel, amikor egyes jogi személyek - ráadásul éppen a civil szférát alkotó egyesületek és alapítványok - felett az ügyészség gyakorol törvényességi felügyeletet, míg más jogi személyek esetén a nyilvántartó bíróságra hárul ez a feladat. A Javaslat álláspontja szerint a nyilvántartó bíróság alkalmas a felügyelet ellátására minden jogi személy típus esetén. A Javaslat meghatározza a törvényességi felügyelet tartalmát és terjedelmét, illetve jelzi, hogy milyen intézkedésig mehet el a nyilvántartó bíróság törvényességi felügyeleti jogkörében. A törvényességi felügyelet gyakorlásának részletes szabályait, valamint az eljárási szabályokat külön törvénynek kell rendeznie.

XI. Fejezet

A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata

Jelenleg több eltérő szabály is vonatkozik különböző jogi személyek határozatainak bíróság előtti megtámadására. A Javaslat álláspontja szerint ezek a szabályok egységesíthetők, és a jogi személyek általános szabályai között lehet rendezni azt, hogy milyen feltételek szerint lehet jogi személyek határozatainak bírósági felülvizsgálatát kérni. Egyértelművé teszi a Javaslat, hogy ez az intézmény nem a társasági döntéshozatal bírósági ítélettel való helyettesítését célozza, hanem kizárólag a határozatok jogsértő volta esetén vehető igénybe. A jogsértés fogalmát abban az értelemben tágan értelmezi a szabály, hogy a létesítő okiratba ütköző határozatot is felülvizsgálhatónak tartja ugyanúgy, mint a jogszabállyal ellentétes határozatokat. E körön kívül azonban a bíróság nem szólhat bele a társaság döntéseibe. Nem vizsgálhatja felül azok célszerűségét, gazdaságosságát, nem mérlegelheti a döntéshozatalban összeütköző érdekeket, csak azt ellenőrizheti, hogy a határozat nem jogsértő-e. A határozat megtámadására irányuló eljárást a Javaslat a gazdasági társaságokra vonatkozó hatályos szabályok alapján modellezi, azzal az eltéréssel, hogy a perindítás szubjektív határidejének kezdő időpontjaként nem kizárólag a tudomásszerzést, hanem azt az időpontot jelöli meg, amikor a kellő körültekintéssel eljáró jogosult tudomást szerezhetett volna a határozatról, a jogvesztő határidőt pedig hosszabb időtartamban határozza meg, hiszen a szigorúbban meghatározott szubjektív határidő amúgy is akadálya az indokolatlanul késedelmes megtámadásnak, viszont olyan esetekben, amikor a kellő körültekintéssel eljáró jogosultnak tudomására sem jut, hogy a jogi személy határozatot hozott, nem helyénvaló a megtámadási jogot túlzottan rövid idő elteltével megvonni.

A bíróság által hozható határozat továbbra sem terjedhet ki a jogi személy határozatának bíróság általi megváltozatására, azonban arra szükség lehet, hogy a bíróság elrendelje a jogi személy megfelelő szervének újabb határozathozatalát, ezért ezt a lehetőséget a Javaslat megadja a bíróságnak.

A jogi személy határozatának megtámadása iránti perben hozott ítélet személyi hatályát a Javaslat csak akkor terjeszti ki a perben nem álló más megtámadásra jogosultra, ha a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte. Bárkinek a kérelmére történt is ez, a határozat nem hatályosulhat másokkal szemben sem: nem lehetséges az, hogy egy határozat csak bizonyos relációkban fejtse ki hatását, míg más személyek vonatkozásában nincs kötelező ereje. Nem indokolt azonban a személyi hatály kiterjesztése akkor, ha a bíróság a felperes keresetét elutasítja. Az, hogy egy felperes által felhozott okok alapján a bíróság nem találta jogsértőnek a jogi személy határozatát, még nem jelenti azt, hogy egy másik okra hivatkozással ne lehetne elérni a hatályon kívül helyezést.

Újdonság a Javaslat azon rendelkezése, hogy csekély mértékű jogsértés esetén, ha a határozat jogsértő jellege nem veszélyezteti a jogi személy jogszerű működését, a bíróság megteheti, hogy csak megállapítja a jogsértés megtörténtét, de mellőzi a határozat hatályon kívül helyezését. Ez lehetővé teszi a rugalmasabb jogalkalmazást, kevésbé avatkozik be a társaság ügyeibe, ugyanakkor mégis kifejezi a jogsértés miatti rosszallást.

XII. Fejezet

Állandó könyvvizsgáló

A Javaslat a törvényesség biztosítását szolgáló eszközként szabályozza a jogi személy állandó könyvvizsgálóját. Könyvvizsgáló alkalmazását nem teszi általánosan kötelezővé, a szabályozás arra az esetkörre vonatkozik csupán, amikor a jogi személy más jogszabályban előírt könyvvizsgálói feladatok ellátására vagy esetleg jogszabályi kötelezés nélkül is állandó jelleggel veszi igénybe könyvvizsgáló tevékenységét. Ilyen esetben e könyvvizsgálónak széles körű ellenőrzési jogokat kell biztosítani feladata hatékony megvalósítása érdekében. Ha ellenőrzése során a jogi személy vagyonának jelentős csökkenését vagy a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok felelősségét megalapozó körülményeket észlel, azt elsősorban a társasági döntéshozatal keretében kell megkísérelni rendezni, ennek elmulasztása esetén viszont a könyvvizsgáló kötelezettsége a törvényességi felügyeletet ellátó nyilvántartó bíróság értesítése. Természetesen a könyvvizsgálói működés részletes szabályairól továbbra is külön jogszabályok rendelkeznek.

V. Cím

A jogi személy átalakulása, egyesülése, szétválása és jogutód nélküli megszűnése

XIII. Fejezet

Átalakulás, egyesülés, szétválás

1. A Javaslat az általános szabályok között rendezi a jogi személyek átalakulásának, egyesülésének és szétválásának azokat a kérdéseit, amelyek minden jogi személy típusnál azonos módon vetődnek fel. Ez nem jelenti azt, hogy a szabályozás általánosságban megengedné minden jogi személy számára bármilyen irányban a státuszváltozást. Arról, hogy egyes jogi személy típusok milyen más jogi személlyé alakulhatnak át, illetve milyen jogi személyekkel vagy milyen jogi személyekké való szétválásuk lehetséges, az adott típusra vonatkozó szabályoknak kell rendelkezniük. Ennek megfelelően tehát az általános szabályok akkor kerülnek alkalmazásra, ha valamely jogi személy - a rá vonatkozó szabályok figyelembe vételével - átalakulást, egyesülést vagy szétválást határoz el.

A Javaslat az eddig használt terminológiától eltérően az átalakulást nem a típusváltás, egyesülés és szétválás gyűjtőfogalmaként használja, hanem átalakulás alatt kizárólag a jogi személy típusának megváltoztatását érti, amely úgy megy végbe, hogy az átalakuló jogi személy megszűnik, és általános jogutódjaként létrejön egy új típusú jogi személy. A legegyszerűbb esetben a jogutód jogi személynek ugyanazok a tagjai lesznek, mint a jogelődnek, és a vagyona is megegyezik a jogelődével, ez azonban nem szükségszerű, mert az átalakulás során mind a tagság, mind a vagyon változhat - akár negatív, akár pozitív irányban.

Mivel az átalakulás minden esetben új jogi személy létrejöttét is jelenti, az átalakulásra az alapítás szabályait is alkalmazni kell, mégpedig azon jogi személy alapítási szabályait, amelyik típusba a jogutód társaság tartozik. Ha például a jogutód jogi személyre vonatkozóan a jogszabályok előírják a jegyzett tőke minimális összegét, akkor az átalakulás csak azzal a feltétellel lehetséges, hogy a jogi személy rendelkezik az előírt mértékű vagyonnal.

A Javaslat nem engedi meg az átalakulást olyan esetekben, amikor ezen az úton valamilyen kötelezettség teljesítése, felelősség viselése alól mentesülnének a tagok, az alapítók vagy a jogi személy, illetve, amikor a jogi személy helyzete egyébként összeegyeztethetetlen lenne az átalakulással. Az átalakulás jogutódlással történő megszűnést jelent, ezért a jogutód nélküli megszűnéshez vezető eljárások folyamatban léte alatt átalakulásról nem lehet szó.

A Javaslat megadja az átalakulási folyamat legfontosabb szabályait, amelyek az egyes jogi személyekre vonatkozóan további részletekkel egészülhetnek ki az adott jogi személy típusra vonatkozó szabályozás során. Az átalakulás a jogi személy státuszát érintő, alapvető kérdés, ezért ez a döntés nem tartozhat az ügyvezetési döntések körébe, a döntést a tagok vagy alapítók hozhatják meg az átalakuló jogi személyre vonatkozó szabályok szerint. A döntéshozatal két lépcsőben történik: először az átalakuló jogi személy az átalakulás kezdeményezéséről határoz, és miután e döntés nyomán tisztázódik az, hogy ki marad az átalakulással létrejövő jogi személy tagja, illetve milyen vagyonnal, milyen feltételek szerint alakulhat meg a jogutód, lehet dönteni magáról a tényleges átalakulásról. Az átalakulás részletes feltételeinek kidolgozása az átalakuló jogi személy ügyvezetésének feladata. E feltételeket az ügyvezetés az átalakulási tervben foglalja össze, és a tagok vagy alapítók az átalakulási terv elfogadásával határozzák el az átalakulást.

A Javaslat elismeri a tagsággal rendelkező jogi személyek tagjainak azt a jogát, hogy szabadon válasszák meg, milyen típusú jogi személy tagjai kívánnak lenni, és ezért megadja számukra a döntési lehetőséget abban a kérdésben, hogy az átalakulással létrejövő jogi személyben fenn akarják-e tartani a jogelőd jogi személyben fennálló tagságukat. Ha a tag az átalakulás tervezett feltételeinek ismeretében nem kíván az átalakulásban részt venni, akkor lehetősége van arra, hogy még olyan jogi személyek esetén is megszüntesse a tagsági viszonyát, ahol erre egyébként nem lenne lehetősége. A tagsági viszony megszűnésének időpontja az átalakulás nyilvántartásba vétele. Ha valamilyen oknál fogva ez elmarad, akkor a tagsági viszony megszüntetésére sem kerülhet sor az átalakulásra tekintettel. Ha valamelyik tag nem kíván az átalakulás részese lenni, a jogi személy köteles a tagjával elszámolni, a tagsági részesedés értékét részére kifizetni. Mivel a kifizetés a jogi személy vagyonából történik, ezért ez megváltoztatja az átalakulás feltételeit, amit az átalakulási tervben is át kell vezetni, és a kimaradó tagok figyelmen kívül hagyásával kell az új jogi személyt megalkotni.

A jogi személy átalakulása megváltoztathatja a jogi személy tartozásaiért fennálló helytállási kötelezettségek rendszerét, illetve módosíthatja a jogi személy rendelkezésére álló vagyont, ezért komolyan érintheti a jogi személy hitelezőinek érdekeit. Erre figyelemmel épít be a Javaslat hitelezővédelmi intézkedéseket az átalakulás folyamatába.

Az átalakulás szükségszerűen egy jogi személy megszűnését és egy új jogi személy létrejöttét jelenti. Mindkét esemény a jogi személyek nyilvántartásába való bejegyzéshez kötött. A két bejegyzés azonos időbeli hatállyal történik: a jogelőd jogi személy akkor szűnik meg, amikor a jogutód létrejön. Sem átfedés a két jogi személy működési idejében, sem pedig szünet a kettő között nem lehetséges.

2. A gyakorlatban bármely jogi személy típusba tartozó jogi személy esetén felmerülhet az igény arra, hogy más jogi személlyel egyesüljön. Ez kétféleképpen történhet: vagy úgy, hogy az egyesülésben részt vevő valamelyik jogi személy megmarad, és ő lesz az egyesülésben részt vevő másik vagy többi jogi személy jogutódja, vagy úgy, hogy a résztvevők mindegyike megszűnik, és a jogutód egy újonnan létrejövő jogi személy. Az első esetet nevezzük beolvadásnak, a másodikat összeolvadásnak. Ebben az értelemben az egyesülés tehát olyan gyűjtőfogalom, amely e két alesetet foglalja magában. A fogalom meghatározáson túl a Javaslat csak a döntéshozatali mechanizmust írja le, amely szerint az egyesülésről az érintett jogi személyek mindegyikének támogató döntést kell hoznia. Ezen túl azonban egy utaló szabály az átalakulás rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását is előírja, valójában tehát az egyesülésre vonatkozó általános szabályok tágabb kört ölelnek fel.

3. A Javaslat általános szabályban definiálja a szétválás fogalmát is, amely aszerint, hogy a jogelőd társaság megmarad vagy megszűnik, az egyesüléshez hasonlóan kétféle lehet. A fogalomalkotást az bonyolítja, hogy szétválás esetén a jogutódok nemcsak újonnan létrejött jogi személyek lehetnek, hanem már létezők is. Szétválás tehát akár úgy is történhet, hogy egyetlen jogi személy sem szűnik meg, és egy új sem jön létre. Nyilvánvaló, hogy a beolvadásos szétválást nem lehet lebonyolítani annak a jogi személynek a hozzájárulása nélkül, amelyikbe a beolvadás történik; ezt a Javaslat az ilyen típusú szétválás előfeltételeként rögzíti.

Szétválás esetén speciális rendezést igényel a szétváló jogi személyt megillető jogok és kötelezettségek sorsa. Míg egyesülésnél elegendő az általános jogutódlás kimondása, addig a szétválás esetén a több jogutód léte komplikálja a helyzetet, mert több lehetőség is kínálkozik a jogelődöt megillető jogok és kötelezettségek telepítésére. A Javaslat az érintett felekre kívánja bízni a döntést ebben a kérdésben. A szétválási tervben lehet meghatározni, hogy az egyes jogok és kötelezettségek melyik jogutódra szállnak át. A szétválási tervből kimaradt kötelezettségek egyetemlegesen terhelik a jogutódokat, a jogosultságok pedig a vagyonmegosztás arányában. Hitelezővédelmi okokból egyetemleges a jogutódok helytállási kötelezettsége a jogelőd tartozásáért akkor is, ha a szétválási tervben kijelölt jogutód a rá rótt kötelezettséget nem teljesítette. Kiválás esetén a jogok és kötelezettségek megosztása során a megmaradó jogi személyt is jogutódként kell számításba venni. A szétválás általános szabályai kiegészülnek az átalakulás szabályaival, amelyek alkalmazását utaló szabály írja elő.

XIV. Fejezet

A jogi személy jogutód nélküli megszűnése

A Javaslat meghatározza azokat az okokat, amelyek bekövetkezte esetén minden típusú jogi személynél a jogi személy jogutód nélküli megszűnése következik be. Egyértelmű a szabályozásból, hogy a megszűnés - a keletkezéshez hasonló elvek alapján - a nyilvántartásból való törléssel következik be. A megszűnési ok bekövetkezte és a jogi személynek a nyilvántartásból való törlése között rendszerint valamilyen eljárás zajlik, amelynek célja a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárása, a jogi személy tartozásainak kiegyenlítése, jogainak érvényesítése, és a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyon felosztása.

A Javaslat szerint a jogutód nélkül megszűnt jogi személy hitelezőinek kielégítése után megmaradó vagyon a jogi személy tagjait vagy alapítóit illeti olyan arányban, amilyen arányban a jogi személy részére ők vagy jogelődjük vagyoni hozzájárulást teljesítettek. Természetesen lehetnek olyan speciális jogi személy típusok, ahol ez a vagyonfelosztási módszer nem alkalmazható. Ezeknél a típusra vonatkozó szabályok között kell az eltérő rendelkezést kimondani.

A jogutód nélküli megszűnés esetén kérdés lehet, hogy hogyan alakul a megszűnt jogi személy tartozásaiért való helytállási kötelezettség. Mivel a jogi személy a tagjaitól elkülönült jogalany, amely saját maga, a saját vagyonával köteles helytállni a saját tartozásaiért, a megszűnés esetén az egyetlen adós szűnik meg, tehát a tagok vagy alapítók mögöttes felelősségének előírása nélkül nem marad olyan személy, akivel szemben a hitelező az igényét érvényesíthetné. Más a helyzet azonban olyankor, ha a jogi személy vagyonát a tagok vagy alapítók között felosztották, és csak később derül ki, hogy mégis volt a jogi személynek kielégítetlen tartozása. Ilyen esetben a tagok vagy alapítók olyan mértékig kötelesek helytállni ezért a tartozásért, amilyen mértékben részesedtek a jogi személy felosztott vagyonából. E szabály szerint tehát legfeljebb azt az összeget kell a hitelezői igényekre fordítani, amit a követelésnek a megszűnési eljárásban való érvényesítése esetén is erre fordítottak volna.

Második Rész

Egyesület

Az egyesület a magánjogi autonómia egyik legfontosabb biztosítéka; szerepe és jelentősége kiemelkedő a magántulajdonra épülő társadalmakban. Évtizedek nem kielégítő szabályozását (az 1989. évi II. törvény közjogi szemléletű jogi rendjét és a Ptk. néhány rendelkezését) követően a magánjogi egyesület valós és érdemi jogi rendezést kap a Javaslatban. A - jogi személyekre vonatkozó általános szabályokkal együtt -hetven paragrafus normái magánjogi szemléletű, kellően részletes szabályozást jelentenek, és nagyobb jogbiztonságot garantálnak.

VI. Cím

Az egyesület fogalma, létesítése, tagsága

1. Az egyesület személyek szabad akaratából létrejövő olyan jogi személy, amely tevékenységük koordinálásával valósítja meg a tagok közös célját. A hatályos szabályozást annyiban módosítja a Javaslat, hogy az egyesület definíciójában nem tekinti elengedhetetlen feltételnek az önkormányzatiságot. Számos egyesületi formánál mára túlhaladottá vált ugyanis az a követelmény, hogy csak az egyesület tagjai közül választható a jogi személy vezető tisztségviselője; ez ma már nem tekinthető olyan jellemző tulajdonságnak, amelyet a törvényi meghatározásban külön ki kellene emelni. A jogi személyiség elismeréséhez szükséges stabilitást elsősorban az egyesületi cél megvalósításnak tartós volta és folyamatossága adja meg. Az egyesület létét és működését a tagság jeleníti meg. Ezért fontos a tagság nyilvántartása. Az egyesület tagság nem vagyoni tagság; kivételesnek tekinthető, hogy bizonyos egyesületek (biztosítási vagy más vagyonkezelők) tevékenysége vagyonkezeléshez kapcsolódik. Az egyesületi vagyon védelmét szolgálja, hogy az egyesület nem lehet korlátlan felelősségű tagja más jogi személynek.

2. A Javaslat követi közelmúltunk hagyományát, és nem az engedélyezési rendszer, hanem a normatív rendszer alapján szabályozza a jogi személyként koncipiált egyesület létrejöttét. Ez a szabályozás nem érinti a személyek azon jogát, hogy jogi személyiség nélküli személyegyesüléseket hozzanak létre, és azokban fejtsenek ki tevékenységet. Az egyesületi tagság a magánszféra része és magánügy; ezért annak nyilvánosságra hozásáról az illető személy maga jogosult szabadon dönteni. Egyesületet legalább tíz (természetes vagy jogi) személy - írásba foglalt jognyilatkozattal, az alapszabály elfogadásával - hozhat létre. Az alapítás ügyletén alapuló jogi személy a bírósági nyilvántartásba vétel konstitutív aktusával jön létre. Az egyesület létesítésére egyébként a jogi személyek közös szabályait kell alkalmazni.

3. A hatályos szabályozással szemben a Javaslat deklarálja az egyesületi tag jogait és azt, hogy a tagokat egyenlő jogok illetik meg. Az egyes tagsági jogokat a Javaslat tematikus szerkesztéssel nevesíti, például a közgyűlés kapcsán. A szabályozás diszpozitív jellege megadja a tagoknak azt a szabadságot, hogy különleges jogállású tagsági viszonyt létesíthessenek: tiszteletbeli tagságot, támogató tagságot stb. hozhassanak létre. A tagsági jogokat a természetes személyek alapvetőn személyesen gyakorolhatják, de az alapszabály lehetővé teheti a tagsági jogok képviselő útján történő gyakorlását. Elvi jellegű magatartási szabály, hogy a tag az egyesület által képviselt értékeket nem veszélyeztetheti. Ez az elvárás lojalitást követel meg a tagtól az egyesület irányában. A Javaslat meghatározza az egyesületi tagsági viszony létrejöttének és megszűnésének eseteit. Külön törvény egyéb megszűnési okokat is előírhat, például a díjfizetés késedelme a tagsági viszony megszűnésével járhat. A tagsági viszony megszűnési módjai között különbséget tesz a Javaslat a felmondás és kizárás között. Felmondás alkalmazására akkor van mód, ha a tag az alapszabályi feltételeknek nem felel meg, és emiatt az egyesület életében nem vehet részt. A tagsági viszony kizárás útján történő megszűntetése viszont szankciós jellegű. A kizárás eseteit és feltételeit az alapszabályban lehet (de nem kötelező) szabályozni, feltéve, hogy az alapszabály a törvényben megkívánt garanciális eljárási rendelkezéseket is tartalmazza.

VII. Cím

Az egyesület alapszabálya és szervei

1. A Javaslat a jogi személy belső működésének kialakítását a magánjogi jogalanyok rendelkezési körébe sorolja. Ebből következik, hogy a tagok az egyesület belső szabályait az alapvető egyesületi tulajdonságok megtartásával jórészt szabadon határozhatják meg. A jogi személyekre vonatkozó általános szabályokon túlmenően az egyesület a tagokra bízza az egyesület életét meghatározó alapszabályi rendelkezések kidolgozását, lényegében csak azokat a szabályozási kérdéseket határozza meg, amelyek körében az alapszabálynak tartalmaznia kell rendelkezéseket. Ilyen, az alapszabályban rendezendő kérdés az egyesület szervezete és az egyes szervek kapcsolata. A kötelezően szabályozandó kérdések közül kiemeljük még az összeférhetetlenség esteinek meghatározását. Amint a tagsági viszonynál említettük, nem kötelező eleme az alapszabálynak a tagi kizárás szabályozása. A tagok dönthetnek úgy, hogy az adott egyesület nem kívánja a tagságnak ezt a megszüntetési módját bevezetni; viszont ha szerepeltetik a kizárást az egyesület alapszabályában, akkor annak garanciális rendelkezéseit is szabályozniuk kell. Az egyesület alapszabálya egyéb kérdéseket is rendezhet.

2. A Javaslat az egyesület legfőbb szervét közgyűlésnek, illetve küldöttgyűlésnek hívja; meghatározza a legfontosabb hatásköröket, de ennek részleteit a felek autonóm szabályozása körébe utalja. A törvényi szabályok rögzítik a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdéseket, amelyek több új elemmel bővülnek a hatályos szabályzáshoz képest. Az új szabályozás kimondja a közgyűlés magánjellegét, előírja, hogy azon kik és milyen jogokkal vehetnek részt. A közgyűlés eljárási rendelkezései is újak, a részleteket a tagoknak az alapszabályban kell meghatározniuk.

Az egyesület ügyvezetése - a tagok választása szerint - lehet egyszemélyi vagy testületi, és tetszőlegesen alakítható ki az ügyvezetés alá tartozó végrehajtóadminisztráció szerv (titkárság vagy hasonló). A Javaslat ezt is az egyesületi tagságra bízza. Meghatározza az ügyvezetés alapvető kötelezettségeit, ezzel jogbiztonságot teremt az ügyvezetők felelősségét illetően is. Az ügyvezető felelős az egyesület napi ügyintézéséért, az egyesület vagyonának kezeléséért, a vagyonvesztés esetében a szükséges intézkedések megtételéért, a közgyűlés összehívásának a kötelezettségével a tagok értesítéséért.

A Javaslat két esetben kötelezővé teszi felügyelőbizottság létesítését. Kötelező felügyelőbizottságot létrehozni, ha a tagok több mint fele nem természetes személy. Ennek oka az, hogy jogi személy egyesületi tagsága esetén a képviselt és a képviselők közti lehetséges érdekellentétben gyakran a visszaélés veszélye rejlik. Száz főt meghaladó tagság esetében is kötelező a felügyelőbizottság létesítése; ilyen nagy létszámú tagság mellett a felügyelőbizottság elengedhetetlen az ügyvezetés hathatós és folyamatos ellenőrzéséhez.

VIII. Cím

Az egyesület megszűnése

A Javaslat lehetővé teszi, hogy egyesület más egyesülettel (egyesületekkel) egyesüljön vagy szétváljon két vagy több egyesületre. Az új jogi személynek mindenképpen egyesületnek kell lennie. A jogutódlással történő megszűnés az egyesület megújulását jelenti.

Az egyesület élete elválaszthatatlan a céljától. Ezért az egyesületi cél elérése vagy annak lehetetlenné válása okszerűen az egyesület megszűnéséhez vezet. A megszűnés további oka lehet az, ha a tagok száma hat hónapon keresztül az előírt taglétszámminimum alatt marad. A megszűnési okok bármelyikének bekövetkezése esetén a vezető tisztségviselőknek szükséges intézkedést meg kell tenniük.

Az egyesületnek a hitelezői igények kielégítése után megmaradó vagyona az eredeti célt kell hogy szolgálja. Ezért a Javaslat az egyesület jogutód nélküli megszűnésének esetére azonos vagy hasonló célú közhasznú szervezetnek rendeli juttatni a megmaradó vagyont. A Javaslat meghatározott személyeknek anyagi jogi igényt és perbeli legitimációt biztosít az egyesület vezető tisztségviselővel szembeni kártérítési igény érvényesítéséhez, ha ez utóbbiak magánjogilag felelősek az egyesület megszűnésért. A Javaslat szerint az egyesületi jogvitákra a tagok választottbírósági eljárást köthetnek ki. Ezúton a jogviták intézésének gyors, hatékony és nem nyilvános módja és ezzel egyben az egyesületi autonómia erősítése válik lehetővé.

Harmadik Rész

Gazdasági társaság

A Javaslat a hatályos szabályozástól eltérően a Polgári Törvénykönyvbe integrálja a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozást. Ezt a megoldást az teszi lehetővé, hogy a gazdasági társaságok alapvetően a magánautonómia viszonyaira épülve működnek, nemcsak jogalanyiságuk, hanem a belső viszonyaik is - ideértve keletkezésüket, működésüket és megszűnésüket is - egymás mellé rendelt, egyenjogú jogalanyok vagyoni jellegű viszonyai, amelyek magánjogi módszerekkel szabályozhatók. Az elvi lehetőségen túl a kódexben való szabályozás szükséges is, mert a magánjog átfogó kódexéből nem hiányozhat egy széles kört felölelő jogi személy típus szabályozása. Szabályozástechnikai értelemben e módszer segítségével a gazdasági társaságok szabályozása közvetlenebb kapcsolatba kerül a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokkal, és ezzel kiküszöbölhetők az esetleges ellentmondások, illetve a felesleges párhuzamosságok. De közelebb kerülnek így a gazdasági társasági jogi szabályok a polgári jog egyéb olyan területeihez is: a dologi jogi, a kötelmi jogi, a házassági vagyonjogi és az öröklési jogi szabályokhoz, amelyek számos ponton érintkeznek a társasági joggal. Európa több mértékadó kodifikációja (a svájci, az olasz és a holland) hosszú ideje hasznosítja az integrált szabályozás ezen előnyeit.

IX. Cím

A gazdasági társaságok közös szabályai

A gazdasági társaságok szabályozása - a kódex-szerű szabályozás módszerét követve úgy épül föl, hogy a IX. cím alatt az összes gazdasági társasági típusra általánosan irányadó, közös szabályok találhatók, és az egyes típusoknál már csak az arra a típusra vonatkozó speciális szabályok jelennek meg. Számításba kell venni azt is, hogy a gazdasági társaságokra mint jogi személyekre vonatkoznak a jogi személyek általános szabályai is, ezért tehát a gazdasági társaságok esetén legalább három szabályozási szinten helyezkednek el a normák. Egy társaság esetén alkalmazni kell az adott társasági típusra vonatkozó speciális szabályokat, és ezzel párhuzamosan a gazdasági társaságok általános szabályait és a jogi személyek általános szabályait is. A több szintű szabályozás alkalmazása tehát úgy történik, hogy csak akkor kell a magasabb szintű szabályokhoz nyúlni, ha a specifikus szabályok nem tartalmaznak egy adott kérdésre rendelkezést. Ha van a speciális szabályok között rendelkezés, akkor azt kell alkalmazni, de ha az az ugyanerről a kérdésről rendelkező általános szabályokat csupán kiegészíti, vagyis egyszerre is alkalmazható a két szabály, akkor az együttes alkalmazásra kell, hogy sor kerüljön. Ha pedig a speciális szabály egy általános szabálytól eltérő rendelkezést tartalmaz, akkor a speciális szabályt kell figyelembe venni.

A gazdasági társaságok esetén tehát elsősorban annak a társasági típusnak a szabályait kell alkalmazni, amelybe a társaság tartozik. Az itt nem rendezett kérdésekben a gazdasági társaságok általános szabályai kerülnek alkalmazásra, de ugyanígy alkalmazni kell a gazdasági társaságok általános szabályai közül azokat, amelyek ugyan a speciális szabályok körében rendezett kérdésről szólnak, de nem ellentétesek azokkal a szabályokkal. Ha valamely kérdést sem a társasági típusra vonatkozó, sem pedig a gazdasági társaságok általános szabályai nem rendeznek, akkor a jogi személyek általános szabályait kell alkalmazni egy gazdasági társaság esetén is.

XV. Fejezet

Általános rendelkezések

A Javaslat - anélkül, hogy általános definíciós szabályt kívánna adni a gazdasági társaságokra - meghatározza e társaságok legfontosabb jellemzőit, amit a közös kockázatvállalás mellett folytatott üzletszerű gazdasági tevékenységben lehet összefoglalni. A gazdasági társaságok számára a rendszeres haszonszerzési vagy vagyongyarapítási cél elengedhetetlen, hiszen fennmaradásuknak ez az alapja. Ez még akkor is így van, ha a társaság tagjai valamilyen speciális megfontolásból úgy gondolják, hogy az elért eredményt nem kívánják maguk elsajátítani, hanem a társaság tevékenységének fejlesztésére fordítják. Ez nem változtat azon, hogy maga a társaság üzletszerű tevékenységet végez, ellenkező esetben nem lesz képes folyamatosan működni, vagy a tagok állandó anyagi hozzájárulására szorul, ami az önálló létezés alapjait kérdőjelezné meg.

Ilyen megfontolásokból a Javaslat a korábbiaktól eltérően nem rendelkezik nonprofit társaságokról. Ez nem jelenti azt, hogy az állam ne részesíthetné például pénzügyi előnyökben azokat a társaságokat, amelyek a társadalom egésze számára hasznos, a tagok egyéni érdekeit háttérbe szorító tevékenységet folytatnak, de ennek feltételeit nem a magánjogi szabályozásnak kell a társasági típusok szabályozása körében rendeznie. A társasági jogi szabályozás - mivel alapvetően eltérést engedő szabályokról van szó - lehetővé teszi a tagok számára, hogy például a keletkező nyereség felhasználásáról úgy rendelkezzenek, hogy az nem osztható fel a tagok között, hanem a társaság tevékenységére kell fordítani, a pénzügyi szabályozás tehát ilyen vagy hasonló feltételeket előírva ösztönözhet bizonyos tevékenységeket.

A tagok közös gazdasági kockázata alapvetően a társaság nyereségében, illetve a veszteségben való részesedés formájában jelenik meg. Ennek meghatározó tényezője a tagoknak a társaság vagyonához való hozzájárulási aránya. Már a jogi személyekre vonatkozó általános szabályozás is abból indul ki, hogy a jogi személyek alapítói kötelesek a jogi személy vagyonához hozzájárulni. Ezek a rendelkezések még nyitva hagyják azonban azt a lehetőséget, hogy egyes jogi személy típusoknál eltekintsen a szabályozás ettől a kötelezettségtől. A gazdasági társaságok esetében a tagok vagyoni hozzájárulásának kötelezettsége kivétel nélküli, mivel a gazdasági társaságok a gazdasági forgalomban való részvétel céljából jönnek létre. És ez induló vagyon nélkül nem képzelhető el, az induló vagyont pedig a társaság tagjai bocsáthatják a társaság rendelkezésére. Ennek megfelelően a vagyoni kockázatoknak a vagyoni hozzájárulásokkal arányos megosztása általánosan követhető megoldás a gazdasági társaságoknál. Mivel a nyereség, illetve a veszteség tagok közötti megosztása a társaság belső ügyének tekinthető, amely a kívülállók érdekeit nem érinti, a felosztás törvényben előírt módjától a tagok eltérhetnek. Az eltérés azonban nem mehet el odáig, hogy valakit teljes egészében kirekesszenek a nyereségben való részesedésből, illetve mentesítsenek a veszteség viselésének kötelezettsége alól.

A Javaslat a gazdasági társaságokra vonatkozó, alapelvszerű rendelkezésként mondja ki a tagok egymással és a társasággal való együttműködési kötelezettségét. A gazdasági társaság a környezetéhez való folyamatos alkalmazkodási kényszer alatt működik, és ez folyamatos döntéshozatalt igényel a tagoktól is. A tagoknak a döntéshozatalban való részvétele a különböző társasági típusokban eltérő intenzitású lehet, de jelen van a leginkább vagyonegyesítő jellegű, a tagok személyétől leginkább eltávolodó társaságoknál is. A tagok a társaság ügyeiben együttműködve, a társasággal szemben lojálisan kötelesek eljárni, nem fejthetnek ki olyan magatartást, nem hozhatnak olyan döntéseket, amellyel veszélyeztetnék a társaság céljainak elérését. A gazdasági társaságok legáltalánosabb jellemzőinek normatív megfogalmazása mellett sem lehet teljes mértékben a felekre bízni, hogy ezen általános keretek között maguk határozzák meg az általuk létrehozandó társaság alapvető struktúráját. Jogszabálynak kell kimondania azt, hogy milyen típusú szervezeteket fog jogi személyként elismerni az állam, ezért a Javaslat fenntartja a jelenleg is érvényesülő típuskényszert a gazdasági társaságok körében is. A típuskényszerből következik az, hogy a társasági formákat meghatározó definíciós szabályok nem tekinthetők eltérést engedő szabálynak. A létrehozandó gazdasági társaságokat minden esetben a törvényi definíciók alapján kell minősíteni, és ha a definíció szempontjából lényeges elem hiányzik egy adott társaságból, akkor nem lehet azt e társasági formába tartozónak tekinteni. Ha pedig egy társaság egyetlen társasági forma kritériumainak sem felel meg, akkor az állam meg fogja tagadni a nyilvántartásba vételét, és ezzel megakadályozza az ilyen társaság létrejöttét.

A Javaslat a gazdasági társaságok általános szabályai között a gazdasági társasági formákat csak felsorolja, az adott társasági forma tartalmi meghatározását pedig a különös részi szabályok tartalmazzák. A felsorolás a gazdasági társaságokat a jogalanyiság szempontjából egységesen kezeli, valamennyit jogi személynek tekinti. Eltérően tehát az eddigi és a hatályos magyar szabályozástól a közkereseti társaság és a betéti társaság is jogi személynek minősül. Tartalmilag e társaságok eddig is megfeleltek a jogi személyekkel szemben támasztott követelményeknek: saját nevük alatt szerezhetnek jogokat és kötelezettségeket, kötelezettségeikért saját vagyonukkal állnak helyt - még ha a tagok vagy a tagok némelyike mögöttes felelősséggel tartozik is; és bár tagjaik személyének a gazdasági társaságok közül itt volt a legnagyobb jelentősége, a társaság szervezete mégsem kötődött a tagok személyéhez: a tagok változása esetén is megőrizte a társaság saját elkülönült jogalanyiságát. E jellemzők mellett a jogi személyiség megtagadása e társaságoktól legfeljebb a társaság személyegyesítő jellegét hangsúlyozó gesztus lehetett - valódi tartalom nélkül. Azt, hogy a formakényszerből eredően minden gazdasági társaságnak egyértelműen besorolhatónak kell lennie valamelyik társasági formába, jelzi az a szabály is, amelyik szerint a társasági formának a cégnévben is meg kell jelennie, már a társaság elnevezésével is tájékoztatva a társasággal kapcsolatba kerülő személyeket arról, hogy milyen típusú társasággal van dolguk.

A társaság tagjaira vonatkozó szabályozás abból, a jogi személyek általános szabályi között elhelyezett rendelkezésből indul ki, amely szerint jogi személyeket a polgári jog alanyai, vagyis a polgári jog számára személynek minősülő jogalanyok hozhatnak létre. Ehhez képest csak olyan esetekről kell a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok között szólni, amelyek eltérést jelentenek az általánosan megengedő szabályhoz képest. Ezek a korlátozó szabályok lényegében megegyeznek a jelenlegi társasági jogi szabályozásban megtalálható korlátozásokkal, és céljuk alapvetően a társasági tartozásokért fennálló korlátlan tagi helytállási kötelezettségek halmozódásának elkerülése, illetve a kiskorú személyek vagyonának megóvása a korlátlan helytállási kötelezettségtől.

Speciális szabályozást igényel a részvénytársaságban fennálló tagság. A Javaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan csak ennél a társaságnál építi ki azokat a garanciákat, amelyek a társasági tagsági viszony értékpapírba foglalásából eredő konfliktusok kezeléséhez szükségesek. Ezért a többi társasági fajtánál nem engedi meg a tagsági jogokról értékpapír kibocsátását. Ennek a tilalomnak az új értékpapírjogi szabályozásra figyelemmel nagyobb jelentősége van, hiszen a Javaslat szerint egy értékpapír tartalmát nem feltétlenül jogszabály határozza meg, hanem a kibocsátó viszonylagos szabadsággal dönthetné el, hogy milyen jogosultságot kíván értékpapírba foglalni. Társasági tagsági jogok esetén azonban ez a szabadság korlátozás alá esik: közkereseti és betéti társaságban, valamint korlátolt felelősségű társaságban fennálló tagsági jogról nem lehet értékpapírt kiállítani.

A gazdasági társaságok életében különös jelentősége van annak, hogy a jognyilatkozatok - ideértve a társaság által hozott határozatokat is - rögzített, utólag is ellenőrizhető formában jöjjenek létre. Ennek módjaként a Javaslat - minden olyan esetre, amelyre vonatkozóan speciális szabályozás mást nem ír elő - az írásbeliséget határozza meg. Az írásbeliség természetesen az elektronikus úton létrejövő okiratokat is jelenti, azzal a korlátozással, hogy a mai viszonyok között még nem várható el minden társaságtól, illetve társasági tagtól az okiratok elektronikus úton való kezelése. Ezért a társasági viszonyokban az ilyen írásbeliség igénybevételének előfeltétele az, hogy erről a tagok a létesítő okiratban megállapodjanak, és meghatározzák az elektronikus hírközlő eszközök igénybevételének feltételeit is.

A társasági jogi szabályozás sok jognyilatkozat megtételére vagy cselekmény elvégzésére határidőt szab. Olyan esetekben, amikor a jogszabály hallgat a határidőről, ugyanakkor valaminek a megtételét kötelezően előírja, a cselekményt, illetve jognyilatkozatot késedelem nélkül, vagyis az adott helyzetben általában elvárható módon eljárva, a lehető leghamarabb kell elvégezni, illetve megtenni. A Javaslat a társaságok működésének hatékonyságát szeretné szolgálni a postai küldeményekre vonatkozó kézbesítési vélelemmel, amely biztosítja, hogy a kézbesítés bizonytalanságainak kockázatát ne a társaságnak kelljen viselnie, és így a kézbesítés során felmerülő esetleges problémák ne akadályozzák a társaság működését. A Javaslat a gazdasági társaságok viszonyait az érintett felek magánautonómiájának világába tartozó viszonyoknak tekinti, és ennek a megközelítésnek megfelelően széles körben kívánja lehetővé tenni a társasági jogviszonyokból eredő jogviták választottbíróság elé utalását. A speciális szabályozást az teszi szükségessé, hogy a Javaslat a választottbíráskodásról szóló törvényben meghatározott kereteken túl is el kívánja ismerni a választottbírósági út igénybevételének lehetőségét. A választottbíróság kikötését egyaránt elfogadhatónak tartja a társaság létesítő okiratában és a jogvitában érintett felek megállapodásában.

XVI. Fejezet

A gazdasági társaság alapítása

1. A gazdasági társaságok - a jogi személyekre vonatkozó általános szabályoknak megfelelően - a létesítő okiratuk alapján történő nyilvántartásba vétellel jönnek létre. A létesítő okirat általában társasági szerződés, azaz a tagoknak a társaság alapítására irányuló egyező akaratát kifejező többoldalú ügylet. Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság esetén az alapító ügylet nem többoldalú, vagyis nem felel meg a szerződés kritériumainak, ezért azt alapító okiratnak nevezzük. Bár a részvénytársaságok létesítő okirata - az egyszemélyes részvénytársaság kivételével - az alapítók konszenzusát fejezi ki, a Javaslat megtartja a jelenleg is használt terminológiát, amely szerint a részvénytársaságok alapszabály elfogadásával alapíthatóak. Mivel az alapszabály kifejezés nem utal feltétlenül több személy nyilatkozatára, a Javaslat egyszemélyes részvénytársaság esetén is alapszabálynak nevezi a létesítő okiratot.

A létesítő okirat az alapítók írásbeli nyilatkozata, amelyet az alapítóknak vagy képviselőjüknek alá kell írniuk, és amelyet részben a jogszerűség biztosítása, részben a hosszú távra létrejövő társasági viszonyok szakszerű szabályozása érdekében jogászi közreműködéssel kell elkészíteni, aminek formai megjelenéseként a létesítő okiratot -az eddigi szabályoknak megfelelően - közokiratba vagy ügyvéd, esetleg valamelyik alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A létesítő okirat tartalmára vonatkozóan a jogi személyek általános szabályait a jogi személy tevékenységének helyével kapcsolatban egészíti ki a Javaslat, a hatályos szabályozással egyezően akként rendelkezve, hogy ha a központi ügyintézés helye eltér a székhelytől, akkor a központi ügyintézés helyét is fel kell tüntetni a létesítő okiratban, illetve rögzíteni kell azoknak a telephelyeknek, fióktelepeknek a helyét is, amelyeknek a nyilvántartásba való bejegyzését kérik.

A Javaslat a társaság által végzendő, hatósági engedélyhez, illetve képesítési követelmények teljesítéséhez kötött tevékenységeiről a hatályos szabályokkal egyezően rendelkezik.

2. Alapvetően fenntartja a vagyoni hozzájárulások teljesítésének elmulasztásával kapcsolatos szabályozást is, amelynek lényege, hogy e mulasztás a tagsági viszony törvény erejénél fogva történő megszűnéséhez vezet. Két új rendelkezés azonban ebben a körben is megjelenik. Egyrészt a késedelmes teljesítés miatti kártérítési felelősségről a Javaslat kimondja, hogy az a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerinti felelősséget jelent, amire a szerződésen kívüli és a szerződésszegésért való felelősség szabályainak a jelenleginél határozottabb elkülönítése miatt volt szükség. A besorolást egyértelművé teszi, hogy a tag az általa tudatosan, a társasági szerződésben vállalt kötelezettségét megszegve okoz kárt a társaságnak. A másik új rendelkezés, amely a vagyoni hozzájárulás nemteljesítésének a tagra nézve kedvezőbb szabályozását a társasági szerződésben semmisnek mondja ki. Mivel a vagyoni hozzájárulási kötelezettség, a társaság megfelelő induló vagyonnal való ellátása alapvetően a társasági hitelezők érdekeit szolgáló elvárás, ezért a diszpozitivitást általánosan korlátozó szabályból is levezethető lenne ez a következtetés, a Javaslat azonban szükségesnek látta ezt kifejezett rendelkezéssel is egyértelművé tenni.

A gazdasági társaságok általános szabályai kiegészítik a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezéseket a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulások vonatkozásában. Gazdasági társaságok esetében ugyanis - az Európai Unió tőkevédelmi társasági jogi irányelvével is összhangban - az adós által elismert vagy jogerős bírósági ítélettel megállapított követelést is apportálhatónak mondanak ki, ugyanakkor tiltják azt, hogy személyes közreműködést számoljanak el nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként. Ez a rendelkezés a gazdasági társaságok rugalmas tőkeegyesítő funkciójának megvalósítását szolgálja úgy, hogy a tőke ne váljon fiktív, a társasági hitelezők által ténylegesen igénybe nem vehető vagyonná.

Az apport értékelésével összefüggő kiegészítés az, amely nemcsak a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást szolgáltató tag helytállási kötelezettségén túl azoknak a tagoknak a felelősségét is előírja, akik annak ellenére, hogy tudomásuk volt a valós értékről, közreműködtek az apport túlértékelésében. Ez a felelősség a közreműködő tagokat a társasággal szemben terheli, de ezen keresztül a hitelezői érdekeket is szolgálja, hiszen a társaságot ért kár megtérítésével gyarapszik a társaság vagyona, amellyel helytállni tartozik hitelezőivel szemben. A felelősségi szabályok differenciálódása miatt szükséges annak kimondása, hogy a szóban forgó felelősség a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerinti felelősséget jelent, hiszen itt is a tag megfontolt, tudatos magatartásáról van szó.

Az apport mibenlétével, illetve az értékért való felelősséggel kapcsolatos szabályok alapvetően a hitelezői érdekek védelmét szolgálják, ezért a Javaslat nem kívánja megengedni, hogy ezektől a tagok egymás közötti megállapodásukkal eltérhessenek. A Javaslat a gazdasági társaság alapításának bejelentésére és a nyilvántartásba vételi kérelemről történő döntéshozatalig terjedő működésre vonatkozóan a hatályos szabályozással lényegében megegyező szabályokat tartalmaz. Bár a bejegyzési eljárás időtartamának csökkenésével az előtársaságként való működés létjogosultsága és jelentősége is csökken, teljes egészében még nem vált mellőzhetővé, hiszen továbbra is lehet olyan időbeli különbség a társaság létesítésének elhatározása és nyilvántartásba vétele között, amely igényli ennek a szakasznak a jogi rendezését. Ugyanakkor a Javaslat a korábbi jogértelmezési vitákra reflektálva egyértelművé kívánja tenni, hogy az előtársaság nem egy önálló jogi személy típus, hanem a létesítendő társaság nyilvántartásba való bejegyzésről való döntést megelőző létszakasza, amely bejegyzés esetén a létrejött társaságban, azzal egységet alkotva folytatódik.

XVII. Fejezet

A létesítő okirat módosítása

A létesítő okirat módosítására vonatkozó szabályozás alapvető dilemmája, hogy bár a társaság létesítéséhez az alapítók akarategységére, konszenzusára van szükség, a társaságnak a megváltozott körülményekhez való igazodása esetenként a létesítő okirat módosítását is szükségessé teheti, és ha ezt az okirat megalkotásához hasonlóan minden esetben konszenzushoz kötnénk, akkor adott esetben lehetetlenné tennénk a társaság hatékony alkalmazkodását.

Ezt a konfliktust a szabályozás úgy kívánja feloldani, hogy - új elemként, a bírósági gyakorlattal egyezően - megengedi, hogy a létesítő okirat a tagok megállapodásával, akarategységével, tehát módosító szerződéssel a társasági döntéshozatal rendszerén kívül is módosítható legyen. Ha azonban szerződésmódosító megállapodás nem jön létre, akkor a társasági döntéshozatali rendben a legfőbb szerv határozatával lehet a létesítő okiratot módosítani. Ez a legfőbb szervi határozat általában nem igényel egyhangú szavazást, a kérdés kiemelt jelentőségére tekintettel azonban minősített többséget ír elő a Javaslat. A minősített többségtől lefelé és fölfelé is van eltérés. Egyhangú döntésre van szükség akkor, ha a tagokat megillető jogok megvonását vagy újabb kötelezettség előírását, meglévő kötelezettség terhesebbé válását eredményezné a módosítás. Ráadásul ilyenkor a szavazati joggal nem rendelkező tagok is szavazhatnak, ellenkező esetben rájuk nézve hátrányos döntést lehetne meghozni a részvételük nélkül. A létesítő okirat egyszerű többséggel való módosítása akkor lehetséges, ha a módosítás csak technikai jellegű elemeket érint.

XVIII. Fejezet

Kisebbségvédelem

A Javaslat a hatályos szabályozással lényegében azonos körben biztosítja a gazdasági társaságok általános szabályai között a kisebbséget megillető jogokat. A legfőbb szervi ülés összehívásának kezdeményezésére irányuló jogot ugyanakkor kibővíti az ülés tartása nélküli döntéshozatal kezdeményezésének lehetőségével, hiszen a kisebbség érdeksérelmét azt jelentheti, ha nem születik döntés a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésben. Az ülés tartása nélküli döntéshozatal széles körben való elismerése mellett azonban nem feltétlenül indokolt, hogy a kisebbség csak ülés tartását kérhesse, és a társaság kénytelen legyen legfőbb szervi ülést összehívni olyankor is, amikor egyébként a kisebbség érdekét szolgáló döntés ülés tartása nélkül is meghozható. Az egyedi könyvvizsgálat kérésére irányuló kisebbségi jogot a Javaslat korlátozza azzal a rendelkezéssel, amely szerint a nyilvántartó bíróság megtagadhatja az ilyen vizsgálat elrendelését akkor, ha a kisebbség az ezzel kapcsolatos kérelme joggal való visszaélést jelentene. Ha a kisebbség kérelmének nyilvánvaló alaptalansága csak később, esetleg éppen a vizsgálat eredményeként derül ki, akkor a költségeknek a kisebbségre való áthárításával lehet ehhez következményt fűzni.

A társaságot megillető felelősségi alapú igények érvényesítésével kapcsolatos kisebbségi joggal összefüggésben a Javaslat egyértelművé kívánja tenni azt, hogy a kisebbség az igényt nem a saját javára, de még csak nem is a saját nevében érvényesítheti, hanem a kisebbség az igény érvényesítése során a társaság képviselőjeként, tehát a társaság nevében, a társaság javára, a társaság érdekében jár el. A kisebbségvédelmi szabályoktól való eltérés nem abszolút tilalmazott, hanem csak az olyan eltérés nem megengedett, amely a kisebbség jogait csorbítaná, érvényesülésüket a törvényben meghatározott feltételeknél szigorúbb feltételekhez kötné. A kisebbség javát szolgáló eltérés, például az, ha a létesítő okiratban a kisebbségi jogokat már a szavazati jogok öt százalékánál kisebb mértékű kisebbségnek is biztosítják, megengedett.

XIX. Fejezet

A tag kizárása

1. A Javaslat a gazdasági társaság tagjának kizárásáról lényegében a hatályos szabályozás fenntartásával rendelkezik. A kizárást továbbra is a társaság által indított kereset alapján, bírósági (választottbírósági) határozattal történik akkor, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. A kizárási okra vonatkozó szabály értelmezése továbbra is a bíróságok feladata, és mivel a szabály ebben a vonatkozásban változatlan, az eddig kialakult bírósági gyakorlat követhető marad.

Változtat a Javaslat a társaságból kizárható tagok körét illetően, amikor nem általában a részvényes kizárását tiltja, hanem csak a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesére vonatkozóan fogalmaz meg tilalmat. A zártkörűen működő részvénytársaságban még sok esetben érvényesülnek olyan személyegyesítő jegyek, amelyek indokolhatják azt, hogy a társaság számára veszélyt jelentő részvényest ki lehessen zárni a társaságból. A Javaslat - a hatályos szabályozástól eltérően - a kizárással kapcsolatos eljárásra vonatkozó, kifejezetten eljárásjogi tartalmú rendelkezéseket mellőzte azzal, hogy a szükséges speciális eljárási rendelkezéseknek az eljárásjogi jogszabályokban kell megjelenniük.

2. A kizárás lebonyolításához kapcsolódó anyagi jogi szabályok keretében a Javaslat speciális döntéshozatali eljárást ír elő, figyelemmel a kizárás jelentős jogkorlátozó hatására. Ehhez tehát nem elegendő a legfőbb szerv határozatképes legfőbb szervi ülésén leadható szavazatok minősített többsége, hanem az összes szavazathoz képest kell meglennie a háromnegyedes többségnek. Az összes szavazatszámnál természetesen a kizárandó tag szavazatát nem kell figyelembe venni, hiszen ő a szavazásban nem vehet részt.

A kialakult bírósági gyakorlatot követő új jogszabályi rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a kizárás kezdeményezéséről szóló társasági határozatban meg kell határozni a kizárás okát is. Ez a rendelkezés akkor nyeri el értelmét, ha az eljárási szabályok a kizárási perre vonatkozóan tiltják azt, hogy a felperes társaság a per során a határozatában és a kereseti kérelmében egyezően megjelölt kizárási okról más okra térjen át.

A Javaslat rendelkezik arról, hogy a kizárási per megindítása önmagában nem érinti a kizárandó tag tagsági jogait, azonban e jogok gyakorlása a bíróság határozatával felfüggeszthető. Többlet az eddigi szabályozáshoz képest, hogy a norma utal arra, hogy a bíróságnak milyen szempontokat kell figyelembe vennie a felfüggesztésről való döntéskor. A tagsági jogok gyakorlásának felfüggesztése csak akkor indokolt, ha a tagsági jogok gyakorlása a társaság érdekeinek súlyos sérelmével járna. Vita esetén tehát a társaságnak bizonyítania kell, hogy a jogszabályban meghatározott feltétel megvalósult, és a tagsági jogok további gyakorlása súlyos érdeksérelmet okoz a társaságnak.

3. Változtat a Javaslat a tagsági jogok gyakorlása felfüggesztésének a tag helytállási kötelezettségére gyakorolt hatásának szabályozásán. Kétségtelen, hogy azt a tagot, aki nem vehetett részt bizonyos döntések meghozatalában, nem indokolt felelőssé tenni e döntések következményeiért. A helytállás alóli teljes mentesítés ugyanakkor a társaság hitelezőivel szemben vezet méltánytalan eredményre, mert nekik a társaság és a tagja közötti, belső viszonyban fennálló vita következményeit kellene úgy viselniük, hogy erről a vitáról, ennek állásáról, a tagsági jogok felfüggesztéséről adott esetben tudomásuk sem lehet. Ezért helyesebb, ha a felfüggesztésnek csak a belső viszonyokban tulajdonítunk jelentőséget. Ez azt jelenti, hogy a tag - ha egyébként olyan tagsági viszonyban áll a társaságnál, amelynél fogva mögöttes helytállási kötelezettség terheli őt - köteles helytállni a hitelezőkkel szemben a tagsági jogainak felfüggesztése idején hozott döntésekből eredő tartozásokért is. Belső viszonyokban viszont mentesül, azaz nem köteles részben sem megtéríteni az egyetemleges adóstársai által a hitelezőknek kifizetett összegeket, ha pedig a hitelező tőle hajtotta be a követelését, akkor jogosult azt teljes egészében visszaigényelni azoktól a tagoktól, akik a döntéshozatalban részt vettek, és a hitelezőkkel szemben egyetemlegesen kötelesek voltak helytállni.

XX. Fejezet

A gazdasági társaság szervezete

A gazdasági társaságok szervezetére vonatkozó közös szabályozása abból indul ki, hogy a gazdasági társaságoknak szükségszerűen működtetniük kell a tagok döntéshozatalára hivatott szervet, amelyet - tekintettel arra, hogy ez hozza a társaság státuszát érintő és stratégiai kérdéseit eldöntő határozatokat - a társaság legfőbb szervének tekintünk, és emellett ugyancsak kikerülhetetlenül rendelkezniük kell az ügyvezetési feladatok ellátására hivatott szervvel, amelyik a társaság irányítását végzi. Ezekre a kötelezően megjelenő szervekre vonatkozóan az általános rendelkezések közös, minden társasági típusnál érvényesülő szabályokat fogalmaznak meg.

Helye van azonban közös szabályoknak olyan társasági szervtípusok esetén is, amelyek nem feltétlenül jelennek meg minden társasági formánál, esetleg létük pusztán a tagok akaratán múlik, azonban ha működnek ilyenek, akkor igényelnek jogi szabályozást, és van a jogi szabályozásnak olyan rétege, amely a társasági típustól függetlenül, egységesen határozható meg. Ez indokolja, hogy szerepelnek a gazdasági társaságok általános szabályai között a felügyelőbizottságra és az állandó könyvvizsgálóra vonatkozó szabályok is - annak ellenére, hogy e társasági szervek létezése nem szükségszerű minden egyes társaságnál, sőt a társaságok nagyobb része nem rendelkezik ilyen szervekkel.

Végül a szervezetre vonatkozó általános szabályok lehetővé teszik azt is, hogy a társaság a jogszabályokban nem nevesített társasági szervet is létrehozzon, és ezzel a társaság szervezetét egyedi igényeihez igazítsa.

1. A gazdasági társaság legfőbb szerve

1. A gazdasági társaságok tagsággal rendelkező jogi személyek, ezért a jogi személyek általános rendelkezései között a tagok vagy alapítók döntéshozatalára hivatott szervként említett szerv a gazdasági társaságok esetében a tagokból álló legfőbb szerv. A tagságra bízott döntések meghozatala az egyszemélyes társaságoknál nem igényli speciális szerv működtetését, ezért itt a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli tag jogosult dönteni a legfőbb szerv működésére vonatkozó szabályok betartása nélkül. Döntése azonban csak akkor válik hatályossá, ha az a döntés betartására és végrehajtására hivatott ügyvezetés számára írásbeli közlés formájában megismerhetővé válik.

A legfőbb szerv működésével kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés e társasági szerv hatásköre. A szabályozás úgy épül föl, hogy a legfőbb szerv hatáskörét határozza meg, és minden más döntést, ami a társaság irányításának körébe tartozik, az ügyvezetés hozhat meg, míg az irányítás körén kívül eső és a legfőbb szerv hatáskörébe sem tartozó döntések a társaság munkaszervezetére telepíthetőek. Ez a szabályozási módszer azonban nem jelenti azt, hogy a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdéseket akár az általános szabályok között, akár az egyes társasági típusok vonatkozásában katalógusszerűen fel lehetne vagy fel kellene sorolni. Egyes társasági döntésekről rendelkezve a törvény meghatározhatja, hogy az a döntés a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik. Ilyen rendelkezések mellett felesleges a jogszabályban egy olyan felsorolás, amely ezeket a döntési hatásköröket gyűjti össze. A legfőbb szerv vonatkozásában a Javaslat csak olyan döntésekről mondja ki az általános szabályok között, hogy azok a legfőbb szerv hatáskörébe tartoznak, amely döntések más összefüggésben nem válnak szabályozás tárgyává, és ezért máshol a hatásköri kérdés nem rendezett.

2. A Javaslat szabályozza azt, hogy ki jogosult részt venni a legfőbb szerv ülésén szavazati, illetve tanácskozási joggal. A tagok szavazati jogának mértékét minden társaság esetén egységesen a vagyoni hozzájárulások arányához köti, azonban az eltérést engedő szabályozási módszer miatt a létesítő okirat másképp is rendelkezhet. Elismeri a Javaslat annak lehetőségét, hogy a tag vagy képviselője nem személyes megjelenéssel vegyen részt a legfőbb szerv ülésén, hanem elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével kapcsolódjon be a legfőbb szerv munkájába. Ennek azonban előfeltétele, hogy erről a létesítő okirat rendelkezzen, és az igénybe vett elektronikus hírközlő eszköz a személyes részvétellel azonos értékű kommunikációt tegyen lehetővé. A Javaslat fenntartja annak lehetőségét, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve a hatáskörébe tartozó kérdésben ülés tartása nélkül döntsön, amennyiben ezt a létesítő okirat megengedi. A szabályozás új elemeként meghatározza a döntéshozatalban részt vevő tagoknak azt az arányát, amely az ilyen eljárás eredményességéhez szükséges. Ezzel az ülés tartása nélküli döntéshozatalt közelíti az ülésen történő döntéshozatalhoz, mert ha az ülés határozatképességéhez szükséges mennyiségű szavazatot leadtak, akkor az ülés tartása nélküli határozathozatal eredményes volt, és a szavazás eredményét az ülésen történt szavazásnak megfelelően lehet megállapítani. Ha tehát a döntéshozatali szabályok szerint a határozatképes legfőbb szervi ülésen leadott szavazatok többségére van szükség egy döntéshez, akkor az ülés tartása nélküli döntéshozatalban is elegendő a leadott szavazatok többsége, feltéve, hogy leadtak annyi szavazatot, amennyi a határozatképesség megállapításához szükséges lett volna ülés tartása esetén. A Javaslat az ülés tartása nélküli döntéshozatalt olyan kivételes eljárásként kezeli, amelyben bármelyik tag igényelheti az általános rend szerinti határozathozatalt, és e célból a legfőbb szerv ülésének összehívását. Az ülés tartása nélküli döntéshozatal eredményének megállapítására vonatkozó szabályok figyelembe veszik azt a lehetőséget, hogy a szavazatok leadására megszabott határidő alatt beérkezhet minden leadható szavazat, és ilyenkor nem szükséges a határidő kivárása, az eredmény már korábban is megállapítható és közölhető.

A Javaslat a hatályos szabályozást fenntartva rendelkezik a nem szabályosan meghozott legfőbb szervi határozat hibájának orvoslásáról, egyértelművé téve, hogy ilyen esetben a határozatot meghozatalának időpontjától kezdve érvényesnek lehet tekinteni. A Javaslat a hatályos szabályozást fenntartva rendelkezik a nem szabályosan meghozott legfőbb szervi határozat hibájának orvoslásáról, egyértelművé téve, hogy ilyen esetben a határozatot meghozatalának időpontjától kezdve érvényesnek lehet tekinteni.

2. Ügyvezetés és képviselet

1. A Javaslat a gazdasági társaságok ügyvezetését a vezető tisztségviselők önálló tevékenységeként írja le, amely tevékenységért a vezető tisztségviselő a társasággal szemben felelősséggel tartozik. A vezető tisztségviselő önállóságát nem befolyásolja az, hogy megbízási vagy munkajogviszonyban látja el feladatát. Kétségtelen, hogy a munkajogviszony általában a munkáltató és a munkavállaló közötti alá-, fölérendeltségi viszont feltételez, azonban a munkajogi szabályok alkalmazása se zárja ki azt, hogy egy vezető nagy önállósággal és teljes felelősséggel lássa el a munkakörébe tartozó feladatokat.

Természetesen a vezető tisztségviselő önállósága nem jelenti azt, hogy teljes mértékben függetleníthetné magát a társaság tagjai által kifejezésre juttatott társasági akarattól: a vezető tisztségviselő alá van rendelve nemcsak a jogszabályoknak, hanem a társaság létesítő okiratában és legfőbb szervi határozataiban foglaltaknak. A legfőbb szerv azonban csak a hatáskörébe tartozó kérdések eldöntésével befolyásolhatja az ügyvezetést; az ügyvezetés hatáskörébe tartozó ügyeket ad hoc módon nem vonhat el az ügyvezetés hatásköréből. A tagok azonban nincsenek elzárva attól, hogy a legfőbb szerv hatáskörét a létesítő okiratban bővítsék, és ezzel korlátozzák az ügyvezetés mozgásterét. Mindezeken túl a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a tagok legfeljebb társasági akarattá transzformált együttes döntésükkel határozhatják meg az ügyvezetés tevékenységét, a tagok egyenként nem jogosultak a vezető tisztségviselőknek utasítást adni. Ez alól a szabály aló az egyszemélyes társaság tagja kivétel, hiszen ott a tag akarata és a társasági akarat közötti határvonal sokkal kevésbé éles.

A Javaslat a jogi személyek általános szabályait kiegészíti a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott követelményeket illetően, és e körben kizáró és összeférhetetlenségi okokat határoz meg, amelyek indoka abban áll, hogy a gazdasági társaság a tagjai javára, a tagjai érdekében végez gazdálkodó tevékenységet, ugyanakkor a társaság a gazdasági életben való részvételével a közérdeket is érintő tevékenységet végez. A közérdek védelme indokolja, hogy olyan személyek, akik egy gazdálkodó szervezet irányítására alkalmatlannak bizonyultak, meghatározott ideig ne láthassanak el vezető tisztségviselői megbízatást.

A Javaslat megtartja a vezető tisztségviselők részére adható felmentvény intézményét, és azt a legfőbb szerv által az éves beszámoló elfogadásakor hozott, a vezető tisztségviselő ügyvezetési tevékenységének megfelelőségét megállapító határozatként definiálja, amelynek az a jogkövetkezménye, hogy a vezető tisztségviselővel szemben a társaság csak akkor érvényesíthet felelősségi alapon igényt, ha azt tudja bizonyítani, hogy a felmentvény alapjául szolgáló tények vagy adatok valótlanok vagy hiányosak voltak. A gyakorlati igényekhez igazodva a Javaslat lehetővé teszi felmentvény megadását két beszámoló közötti időben is akkor, ha a vezető tisztségviselő megbízatása megszűnik. Ilyen esetben azért lehet szükség felmentvényre, hogy a társaság és a tőle megváló vezető tisztségviselő a közöttük fennálló viszonyt a véglegesség igényével le tudja zárni.

A Javaslat a jogalkalmazásban felmerülő problémák egyértelmű megoldása érdekében némileg módosított formában szabályozza a vezető tisztségviselőket a társaság hitelezőivel szemben terhelő felelősségét. Világossá teszi, hogy a vezető tisztségviselőkkel szemben a hitelezők csak akkor léphetnek fel, ha a nemcsak a társaság vagyonából, hanem a mögöttes helytállásra köteles tagokkal szemben is megkísérelték követeléseik behajtását, és ennek ellenére maradtak a társaságnak ki nem elégített tartozásai. A vezető tisztségviselő a hitelezőkkel nem áll szerződéses kapcsolatban, ezért felelősségére a szerződésen kívüli károkozás szabályait kell alkalmazni. A felelősség alapja az, hogy a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a vezető tisztségviselő a hitelezői érdekeket felróható módon figyelmen kívül hagyta. A Javaslat tehát nem kíván prioritásokat megfogalmazni, és nem rendelkezik arról, hogy ilyen helyzetben az ügyvezetési tevékenységet a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kellene ellátni, viszont azt elvárja, hogy a vezető tisztségviselők ezeket az érdekeket kellő súllyal vegyék figyelembe tevékenységük során.

2. A gazdasági társaságok képviseletével kapcsolatban a Javaslat a jogi személyekre vonatkozó rendelkezéseket kiegészítő szabályokat tartalmaz a cégjegyzés fogalmáról, illetve a cégvezető képviseleti jogáról. A cégvezetőre vonatkozó szabályozás lényegében megegyezik a hatályos rendelkezésekkel.

3. Felügyelőbizottság

Gazdasági társaságok esetében felügyelőbizottság létesítése csak akkor kötelező, ha ezt jogszabály előírja. A gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályok egy ilyen esetkört ismernek, nevezetesen azt, ha a munkavállalóknak az ellenőrzési tevékenységben való részvétele valósul meg a felügyelőbizottságon keresztül. Ennek az a feltétele, hogy a dolgozói létszám éves átlagban meghaladja a kétszáz főt. Ilyen esetben is az üzemi tanács lemondhat a részvétel jogáról, és ez esetben a dolgozói részvétel megvalósítása érdekében nem kötelező a felügyelőbizottság létesítése. A Javaslat a dolgozói részvételre való jogosultságról történő lemondást csak meghatározott időre - legfeljebb öt évre - teszi lehetővé, de a lemondás feltételeit nem határozza meg, azt a lemondásról döntő üzemi tanácsra bízza, amely ilyen módon megfelelően tudja a dolgozók érdekeit védeni. Abban az esetben, ha nem történik kifejezett lemondás a munkavállalók nevében a részvételről, de az üzemi tanács nem jelöl dolgozókat, ez nem akadályozza a felügyelőbizottság szabályszerű megalakítását. Egyébként a dolgozóknak a felügyelőbizottságban való részvételét a hatályos szabályozáshoz hasonlóan rendezi a Javaslat azzal, hogy a kellően rugalmas szabályozás érdekében csak a normáktól való olyan eltérést tiltja, amely a dolgozói részvétel szabályait a munkavállalókra nézve a törvényben előírtnál hátrányosabban állapítja meg.

A felügyelőbizottság létrehozatalának vannak a dolgozói részvételen kívül más kötelező esetei is. Ezek azonban vagy más jogszabályokban szereplő előírásokon nyugszanak, vagy egyes társasági típusokhoz kapcsolódnak, ezért az általános részben nem szükséges a szabályozásuk.

A felügyelőbizottság összetételét illetően a szabályozás eltérést engedő szabállyal állapítja meg a felügyelőbizottság létszámát, amiből az következik, hogy ténylegesen a létszám háromnál kevesebb és több is lehet. A Javaslat nem tartja szükségesnek maximális létszám meghatározását, hiszen a társaság mérete, tevékenysége, a tagoknak a felügyelőbizottsággal kapcsolatos elvárásai mindenképpen meghatározzák azt az optimumot, amelynek az átlépése már a társaság tagságának érdekeivel ellentétes. Mivel pedig a felügyelőbizottsági tagok számáról a tagok döntenek, a saját érdekeik figyelembe vétele és érvényesítése a tagokra bízható.

Bár a felügyelőbizottság esetén az is a társasági tagok jól felfogott érdeke, hogy annak tagjaivá megfelelő szakértelemmel rendelkező személyeket válasszanak, mégsem elvárható, hogy a felügyelőbizottság a társaságot érintő minden kérdésben szakértő legyen, ezért indokolt lehet, hogy ellenőrzési tevékenységéhez külső szakértőt vegyen igénybe. Ezzel kapcsolatban a Javaslat kezelni kívánja azt az ellentmondást, hogy a felügyelőbizottságnak nincs joga rendelkezni a társaság anyagi eszközei fölött, így a szakértő megbízásához, és nem utolsó sorban díjának kifizetéséhez sincs megfelelő felhatalmazása. Erre tekintettel a felügyelőbizottság a szakértő kirendelését az ügyvezetésnél kezdeményezheti, és az ügyvezetés köteles a felügyelőbizottság kérésének eleget tenni.

Az ügydöntő felügyelőbizottság kapcsán a Javaslat kevesebb korlátot állít föl, mint a hatályos szabályozás. Az általános szabályok között nem határozza meg, hogy mely társasági típusoknál lehet ügydöntő jogkörrel felruházni a felügyelőbizottságot. Ugyanakkor a nyilvánosan működő részvénytársaságra vonatkozóan a részvénytársaságokról szóló fejezet tartalmaz tiltó rendelkezést. Más társaságoknál azonban működhet ügydöntő felügyelőbizottság. Nem kívánja továbbá a Javaslat meghatározni azoknak a döntéseknek a körét sem, amelyek a felügyelőbizottságra bízhatók; erről a létesítő okiratban kell rendelkezniük a tagoknak. Ilyen körülmények között nem került nevesítésre a vezető tisztségviselők megválasztásának, visszahívásának lehetősége sem lehetséges döntési jogkörként, azonban továbbra is lehetőség lesz e döntések delegálására, hiszen a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdések is átadhatók a felügyelőbizottságnak, és ebbe a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos döntések is beletartoznak.

4. Állandó könyvvizsgáló

A Javaslat a jogi személyek általános szabályai között az állandó könyvvizsgálóról rögzített szabályokat kiegészítve rendelkezik arról, hogy mi az állandó könyvvizsgáló feladata egy gazdasági társaságnál. A feladat meghatározása nélkülözi a könyvvizsgálói tevékenység részletes leírását, amire azért sincs szükség, mert erre speciális jogszabályok vonatkoznak. Ugyanígy elegendő annak rögzítése, hogy az állandó könyvvizsgálói feladatokat milyen személyi feltételekkel rendelkező személyek láthatják el, és a könyvvizsgálói nyilvántartásba való bejegyzés előfeltételeinek meghatározása megint csak speciális jogszabályokra tartozik.

Az viszont már a gazdasági társaságok sajátossága, hogy miként jön létre e szervezeteknél az állandó könyvvizsgáló megbízatása. A probléma abból adódik, hogy a döntést a tagoknak - a létesítő okiratban, vagy később legfőbb szervi határozatban - kell meghozniuk, azonban ők nem jogosultak a könyvvizsgálóval a megbízási szerződést megkötni, hiszen a társaság nevében nyilatkozattételre a vezető tisztségviselők jogosultak. Erre tekintettel írja elő a Javaslat, hogy az állandó könyvvizsgálóval is az ügyvezetés köti meg a szerződést, de köteles a tagok által kijelölt személlyel és a tagok által meghatározott feltételek szerint szerződni. Mivel a szerződés megkötéséhez a másik fél egyetértése is szükséges, számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy nem jön létre konszenzus a társaság és a könyvvizsgáló között. Ezért kellett rendelkezni arról, hogy mi történjen akkor, ha a könyvvizsgáló kijelölését vagy megválasztását követő kilencven napon belül nem jön létre megállapodás. Ha a megegyezés elmaradásának oka nem a könyvvizsgáló, hanem a társaság ügyvezetésének magatartása, akkor az ügyvezetés a szerződés elmaradásáért felelősséggel tartozik.

A könyvvizsgáló függetlenségét, hatékony működését szolgálja az az eltérést nem engedő szabály, amely a könyvvizsgáló megbízatásának időtartamát úgy határozza meg, hogy abba legalább egy beszámoló vizsgálata beleessen. Az állandó könyvvizsgálónak a társaság egyéb szerveivel fennálló kapcsolatát illetően a Javaslat azt a modellt állítja föl, hogy a könyvvizsgálónak az ügyvezetéstől teljes mértékben függetlennek kell maradnia, hiszen tevékenysége alapvetően az ügyvezetés tevékenységének az ellenőrzésére irányul, a legfőbb szerv a beszámolóval kapcsolatban várhat információkat a könyvvizsgálótól, akit ezért a beszámolót tárgyaló legfőbb szervi ülésre meg is kell hívni. A legszorosabb a könyvvizsgáló kapcsolata a felügyelőbizottsággal, amelynek ülésein rendszeresen részt vehet, sőt a felügyelőbizottság köteles a könyvvizsgáló által javasolt kérdéseket napirendjére tűzni. A felügyelőbizottsággal való szorosabb együttműködés indokát az adja, hogy mindkét szerv ellenőrzési feladatokat lát el a társaságnál, ezért tevékenységük jelentős részben átfedésben van, még ha az általuk végzett ellenőrzés célja és terjedelme el is tér.

5. Egyéb társasági szervek

A társaság szervezetének a társaság egyedi sajátosságaihoz való igazítását teszi lehetővé az, hogy a társaság a jogszabályban meghatározott szerveken kívül más társasági szerveket is létrehozhat. Annak érdekében, hogy ez ne eredményezzen hatásköri, illetve felelősségi problémákat, a Javaslat fenntartja a hatályos szabályozásban ismert korlátozást, miszerint az ilyen társasági szervekre nem telepíthető olyan hatáskör, amely a törvényben szabályozott szerveket illeti, és a törvényben nem nevesített szervek felállítása nem befolyásolhatja a társaság felelősségi viszonyait sem. Ilyen feltételek között leginkább döntés-előkészítő társasági szervek létesítése jöhet szóba. Európai Uniós ajánlás is szól például a lehetséges vezető tisztségviselők kiválasztását végző jelölő bizottság, vagy a vezető tisztségviselők díjazására javaslatot tevő javadalmazási bizottság felállításának lehetőségéről.

XXI. Fejezet

A gazdasági társaság átalakulása és egyesülése

A Javaslat a gazdasági társaságok átalakulását csak olyan irányban kívánja megengedni, hogy az átalakulással létrejövő jogi személy is elsősorban gazdasági tevékenység folytatására rendelt szervezet legyen. Gazdasági társaság tehát nem alakulhat át olyan jogi személlyé, amely elsődlegesen gazdasági tevékenységet nem végezhet; így nem alakítható át például egyesületté vagy alapítvánnyá.

A Javaslat előírja az átalakulás egy kötelező esetét is, amelynek célja a jegyzett tőke védelme, vagyis az, hogy egy gazdasági társaság ne működhessen tartósan az adott társasági típusra jogszabály által előírt kötelező tőkeminimumot el nem érő saját tőkével, mert a társaság vagyonának ilyen mértékű tartós csökkenése a hitelezői érdekeket veszélyezteti. A szabály ugyan a gazdasági társaságok általános rendelkezései között került elhelyezésre, mégis csak az olyan típusú társaságokat érinti, ahol van jogszabályban rögzített minimuma a jegyzett tőkének, azaz a korlátolt felelősségű társaságnál és a részvénytársaságnál.

Foglalkozik a szabályozás azoknak a tagoknak a helyzetével, akik nem kívánnak az átalakulásban részt venni, és ezért megszűnik a tagsági viszonyuk. Egyrészt rendezni kellett azt, hogy részükre mikor kell kiadni a társasággal való elszámolás eredményeként őket megillető vagyonrészt, másrészt pedig azt, hogy az átalakulással megszűnt társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettségük hogyan alakul. Ez utóbbi kérdéskörben a szabályozás úgy alakul, hogy elsősorban az átalakulással létrejött jogi személynek mint jogutódnak kell helytállnia a jogelőd tartozásaiért, de a jogutód által ki nem elégített követelésekért mögöttesen a társaságtól megvált tagot is helytállási kötelezettség terheli a társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályok szerint.

Az átalakulás a gazdasági társaság által elhatározott státuszváltozás, amelynek a társaság hitelezőire gyakorolt hátrányos hatását a lehető legkisebb mértékre kell szorítani. Ezt a célt szolgálja az a rendelkezés, amely szerint olyan esetekben, amikor az átalakulás eredményeként a társaság tartozásaiért helytállásra köteles tag olyan tagsági viszonyba kerül, ahol ilyen kötelezettség a jogutódra vonatkozó szabályok szerint nem terhelné - például egy közkereseti társaság korlátolt felelősségű társasággá alakul át -, a korlátlan helytállási kötelezettség ötéves határidőig fennmarad, ekként tehát a hitelezők helyzete nem romlik ahhoz képest, amilyen helyzetet mérlegelni tudtak a hitelezés időpontjában.

XXII. Fejezet

A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése

A gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnésére vonatkozóan a gazdasági társaságok általános szabályainak szintjén egyetlen kérdés vár rendezésre: a tagoknak a megszűnt társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettsége. Ez a helytállási kötelezettség eltérő tartalommal terheli a tagokat attól függően, hogy mögöttes felelősséget vállaltak-e a társasági kötelezettségekért vagy sem. A mögöttes felelősséget a társaság jogutód nélküli megszűnése nyilván nem szünteti meg, sőt adott esetben éppen a jogutód nélküli megszűnés során bizonyosodik be, hogy a társasági vagyon nem fedezi a társaság kötelezettségeit, és ezért nyílik meg a tagok helytállási kötelezettsége. Ha a társaság fennállása alatt a tagot nem terhelte helytállási kötelezettség a társasági tartozásokért, akkor nyilván a társaság jogutód nélküli megszűnése sem keletkeztet ilyen kötelezettséget. Ha azonban a társaság megszűnését követően az ismert hitelezői igények kielégítése után fennmaradó vagyont felosztották a tagok között, akkor az utóbb felmerülő hitelezői igényekért azoknak - a társasági tartozásokért egyébként nem felelős - tagoknak is helyt kell állniuk, akik részesedtek a társasági vagyonból. Helytállási kötelezettségük a részesedésük erejéig áll fenn, vagyis lényegében a hitelezők részére azt a vagyont kell biztosítaniuk, amely társasági vagyonként is helytállt volna a hitelezői igénnyel szemben.

X. Cím

A közkereseti társaság

1. A közkereseti társaságok szabályozását érintő legszembetűnőbb változás az, hogy a Javaslat ezt a társasági formát is jogi személynek ismeri el. Ez a változás azonban nem eredményez lényegi eltérést a korábbi szabályozáshoz képest. E társasági forma megőrzi személyegyesítő jellegét, ami nemcsak a tagoknak a társasági kötelezettségekért való mögöttes helytállási kötelezettségében, hanem a társaság működési szabályaiban, a tagok döntéshozatali jogában és ügyvezetésében, továbbá a tagsági viszony megszűnésének szabályaiban is megnyilvánul.

A közkereseti társaság definíciós szabálya lényegében ugyanazokat az elemeket foglalja magában, mint a hatályos szabály, de több ponton pontosítja a szabályozást. Egyértelművé teszi például, hogy bár a társasági szerződés alanyai a társaság tagjai, az általuk vállalt vagyoni hozzájárulások jogosultja nem a többi tag, hanem a társasági szerződéssel létrehozni kívánt társaság. Ezzel áll összhangban az, hogy a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása esetén is a társaság léphet fel a taggal szemben. A Javaslat a társaság tagjainak mögöttes felelőssége helyett tudatosan a tagok mögöttes helytállási kötelezettségét említi. A tagoknak ez a kötelezettsége ugyanis nem valamilyen hátrányos megítélés alá eső magatartásuk következménye, nem valamilyen elmarasztalandó cselekményük szankciója, hanem a társaság gazdasági tevékenységéből eredő kockázatoknak a hitelezők számára kedvező elosztását célozza. A hitelező indokolt preferálást jelenti ugyanis, hogy arra az esetre, ha adósa, vagyis a társaság nem tud teljesíteni, nem maga viseli a teljesítés elmaradásának kockázatát, hanem még megnyílik számára a lehetőség, hogy követelését a tagokkal szemben érvényesítse pusztán azon az alapon, hogy azok tagjai a társaságnak.

A tagok helytállási kötelezettségének szabályozása - néhány pontosítás mellett - lényegében megegyezik a tagok mögöttes felelősségére vonatkozó hatályos szabályozással. Említést érdemlő pontosítása a Javaslatnak az a rendelkezés, amely a tag és a társaság együttes perlése esetén egyértelművé teszi azt, hogy a mögöttesség a taggal szemben meghozott ítélet végrehajtásának elrendelésekor nyilvánulhat meg, hiszen ennek feltétele lesz az, hogy a végrehajtás a társasággal szemben sikertelen maradjon.

2. A társaság szervezetét illetően a Javaslat fenntartja a hatályos szabályozásnak megfelelő állapotot, amely szerint a legfőbb szerv a tagok gyűlése, amelyben minden tag jogosult részt venni, de az ülés összehívásának, lebonyolításának nincsenek részletesen kidolgozott speciális szabályai, erre vonatkozóan csak a jogi személyek és a gazdasági társaságok általános szabályok érvényesülnek. A személyegyesítő jelleget hangsúlyozza az a változatlanul hagyott szabály, amely szerint a tagok gyűlése a döntéseit - a jelenlévők számától, illetve az általuk képviselt szavazatok számától függetlenül - az összes szavazatszámhoz viszonyított többséggel, meghatározott esetekben pedig ugyanígy számított egyhangúság mellett hozhatja meg. Ez a szabály felülírja a legfőbb szerv határozatképességére vonatkozó általános szabályt is, hiszen a tagok gyűlésében csak akkor van esély arra, hogy pozitív döntés szülessen egy határozati javaslatról, ha a határozathozatalban legalább annyian vesznek részt, ahányan biztosítani tudják a határozathoz szükséges szótöbbséget. Egyhangú határozat meghozatalához pedig értelemszerűen valamennyi tag részvétele szükséges, egyébként nincs esélye annak, hogy határozat szülessen.

3. A Javaslat a közkereseti társaság személyegyesítő jellegének megőrzése érdekében alapvető fontosságot tulajdonít annak, hogy az ügyvezetési tevékenységet csak tagok láthatják el. Az erre vonatkozó szabálytól való eltérést ezért nem engedi meg. Ilyen feltételek mellett az a terminológiai váltás, amely szerint a közkereseti társaságnál is ügyvezetőnek nevezzük a vezető tisztségviselőt, és üzletvezetés helyett ügyvezetésről beszélünk, csak az elnevezések egységesítését, egyszerűsítését szolgálja, de a tartalmat nem kívánja érinteni.

4. A tagsági viszony megszűnésének okai között a Javaslat egyértelművé kívánja tenni, hogy a tagsági viszony megszűnéséhez vezet az, ha a tagsági viszony fennállása alatt olyan ok áll elő, amely miatt a tag az adott pillanatban nem válhatna a társaság tagjává. Az ilyen ok utólagos beállta esetén a tagsági viszony megszűnik.

A Javaslat biztosítja a rendes felmondás jogát a határozott, illetve a határozatlan időre létrejött közkereseti társaságokban is. A két eset között mégis különbséget tesz, mert a határozatlan időre létrejött társaságok esetén a rendes felmondás jogának kizárását vagy korlátozását nem kívánja megengedni, hiszen ez lehetetlenné tenné, de legalábbis jelentősen megnehezítené a tag számára, hogy kivonja tőkéjét a vállalkozásból. A tagsági viszony megszűnése után a volt taggal, illetve jogutódjával a társaság köteles elszámolni, kivéve, ha a volt tag vagyoni részesedésével más személy folytatja a tagsági viszonyt, mert a részesedés átruházására került sor, illetve az örökös vagy jogutód belépett a társaságba. Az elszámolás a társaság vagyonának forgalmi értékéből a tagra jutó rész értékének megállapítását célozza. A vagyon ebben az esetben is az aktívumok és passzívumok összességét jelenti. Az elszámolásnál természetesen figyelembe lehet venni a számviteli nyilvántartások adatait is, amennyiben a felek egyetértenek abban, hogy azok a valós forgalmi értékeket tükrözik. A Javaslat fenntartja a tagsági viszony megszűnése esetén a volt tag vagy jogutódja által a társaság tartozásaiért fennálló helytállási kötelezettségre vonatkozó szabályokat.

A társaság tagjai számának egy főre csökkenésére vonatkozó szabályozás tartalmilag nem változik, a szabályozás technikája azonban más. Ezt az esetkört ugyanis a Javaslat nem a gazdasági társaságok általános megszűnési okaként határozza meg, amely szabály alól a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kivételt képez, hanem a közkereseti társaság speciális jogutód nélküli megszűnési okaként jelenik meg, és a szabályozás rendszere miatt a szabály alkalmazandó a betéti társaságoknál is. A Javaslat fenntartja azt a megoldást, hogy a közkereseti és betéti társaság közötti átalakulás a társasági szerződés módosításával, az átalakulásra vonatkozó szabályok alkalmazása nélkül bonyolítható le, aminek az az oka hogy rendszerint kis méretű társaságokról van szó, tehát az átalakulás nem hordoz jelentős anyagi kockázatot, továbbá ezek a társaságok egyébként is jelentős mértékben azonos szabályok alapján működnek. Az ilyen átalakulások esetén is rendezésre szorul az, hogy ha korábban korlátlan mögöttes helytállási kötelezettséggel terhelt tag kültaggá válik, akkor hogyan alakul a társaság tartozásaiért való helytállása. Az átalakulástól számított öt évig a korábban keletkezett tartozásokért helytállási kötelezettségét fenn kell tartani, mert ez biztosítja, hogy a hitelezők helyzete nem válik rosszabbá. Ugyancsak szabályozásra szorul az ilyen átalakulások esetén is azoknak a tagoknak a helyzete, akik nem kívánnak más társasági formában részt venni. Részükre is meg kell adni annak lehetőségét, hogy megváljanak a társaságtól, és ilyen esetben velük a társaság köteles elszámolni, és kiadni nekik a rájuk eső vagyonhányadot.

XI. Cím

A betéti társaság

1. A betéti társaság esetén is bekövetkezik az a változás, hogy a jogszabály jogi személynek ismeri el ezt a társasági formát, ez azonban a társaság fogalmát, jellegadó ismérveit és részletszabályait nem érinti. A betéti társaság továbbra is olyan személyegyesítő társasági forma, amelyben a tagoknak a társaság tartozásaiért fennálló helytállási kötelezettsége különböző: legalább egy tag, a beltag úgy köteles helytállni, mint a közkereseti társaság tagja, és legalább egy tag, a kültag nem tartozik helytállási kötelezettséggel. A betéti társaságra vonatkozó speciális szabályozás jelentős mértékben ezzel a kettősséggel összefüggő kérdéseket rendezi, egyébként pedig e társaságokra is alkalmazni kell a közkereseti társaságok szabályait.

A speciális szabályok foglalkoznak azzal, hogy modellszerűen a betéti társaság ügyvezetését a beltag láthatja el, de diszpozitív szabályozásról lévén szó, a társasági szerződés ügyvezetővé jelölhet kültagokat is. Olyan kényszerhelyzetben pedig, amikor a társaságnak nem marad ügyvezetésre jogosult tagja, az ügyvezetésből egyébként kizárt kültag is elláthatja az ügyvezetői feladatokat.

Ugyancsak a kétféle tagi minőség miatt kell rendezni azt a kérdést, hogy miként kezeljük az olyan szerződésmódosítást, amelynek eredményeként korábban beltagi pozícióban lévő tagból kültag lesz, és így megszűnne a társasági tartozásokért való helytállási kötelezettsége. Ez a hitelezői érdekek védelme miatt csak úgy lehetséges, ha a változástól számított öt évig a kültaggá vált korábbi beltag még helytállni tartozik a korábban keletkezett társasági kötelezettségekért.

Végül szabályozást igényel az a helyzet, ha a társaságnak nem maradna beltagja vagy kültagja. Mivel a kétféle tag léte a társaság nélkülözhetetlen ismérve, ezért bármelyik tagi pozíció kiüresedése - ha a helyzet hathónapos átmeneti időszak alatt nem orvosolható - a társaság jogutód nélküli megszűnéséhez vezet.

XII. Cím

A korlátolt felelősségű társaság

A Javaslat a korlátolt felelősségű társaság fogalmán nem kívánt változtatni. A hatályos szabályhoz képest mutatkozó szövegezésbeli eltérés a fogalmi és terminológiai egységet kívánja szolgálni. Azoknál a társaságoknál, amelyeknél a tag köteles helytállni a társasági tartozásokért, ez a kötelezettség nem felelősségi alapú, és ezt a jogszabály szövege is tükrözi. Amikor a helytállási kötelezettség hiánya a társaság jellemzője, ugyanígy nem lehet leszűkíteni ezt a felelősségen alapuló kötelezettségekre, hanem indokolt az általánosabb: a helytállási kötelezettség kifejezés használata. Ezért a Javaslat a korlátolt felelősségű társaság kapcsán is a tag helytállási kötelezettségének és nem felelősségének hiányáról beszél.

XXIII. Fejezet

A társaság alapítása

A társaság alapításával kapcsolatos szabályozás legfontosabb újdonsága, hogy a Javaslat ismét hárommillió forintra kívánja emelni a törzstőke minimális összegét. A törzstőkeminimum szabályozásának célja, hogy ezzel a hitelezői érdekeket védje, és visszatartsa a tagok mögöttes helytállási kötelezettségét kizáró társasági formáktól azokat a vállalkozásokat, amelyek tagjai nem képesek vagy nem hajlandóak elegendő induló tőkét biztosítani a társaság számára. A jelenlegi szabályozásban előírt ötszázezer forintos minimális törzstőke a kívánt hatást nem tudja biztosítani: a hitelezők számára nem jelent elegendő biztosítékot, és nem képes a nem kellően megalapozott társaságok létesítésének megakadályozására sem. Ha a vállalkozások piacra segítésének szempontját a hitelezői érdekvédelmet is megelőző feladatnak tekintené a társasági jogi szabályozás, akkor a törzstőke-minimum további leszállítása vagy éppen eltörlése lett volna a megfelelő megoldás. A mai viszonyok között azonban fontosabbnak tűnik a hitelezői érdekek reális védelmét szolgáló, a minimális törzstőkére vonatkozó szabályozással kapcsolatos elvárásoknak jobban megfelelő mérték meghatározása. A társaságok piacra lépését segíti elő viszont az az új rendelkezés, amely lehetővé teszi a törzstőkének a társaság nyereségéből való feltöltését, vagyis azt, hogy a tagok ne saját vagyonukból, hanem a társaság egyébként felosztható nyereségéből fedezzék a törzstőke összegét. A társasági szerződésben ilyenkor is meg kell határozni a törzstőke és a törzsbetétek összegét, de azt a tagoknak nem kell befizetniük a társaság részére, hanem a társaság eredményes működése során megtermelt nyereségből lehet megteremteni a fedezetet. A társasági szerződés ilyen rendelkezése esetén a társaság megkezdheti működését úgy, hogy a törzstőkéje nincs fedezve vagyoni hozzájárulásokkal, ami a hitelezői érdekeket jelentős mértékben veszélyezteti. Ezért a Javaslat az ilyen esetekre két garanciális szabályt állapít meg. Egyrészt a társaság mindaddig nem fizethet ki a tagjai részére osztalékot, amíg a megtermelt és a társaság számára visszatartott nyereség nem fedezi a törzstőke teljes összegét. Ez hivatott biztosítani azt, hogy a törzstőke feltöltése a lehető leghamarabb megtörténjen. Másrészt mindaddig, amíg a visszatartott nyereség nem fedezi a törzstőkét, a tagokat nem illeti meg a korlátozott tagi felelősség kedvezménye, vagyis ha ők maguk nem vállalták a vagyoni hozzájárulás teljesítését a törvény által előírt határidőben, akkor mindaddig személyesen is helyt kell állniuk a társaság tartozásaiért, ameddig a ki nem fizetett nyereség nem fedezi a törzstőke összegét. Ilyen módon a társasági hitelezők helyzete nem válik sokkal hátrányosabbá ahhoz képest, ha a tagok teljesítik vállalt kötelezettségeiket, viszont nem tartoznak helytállni a társasági tartozásokért. A tagok törzsbetéteit meghatározó szabályozásból a Javaslat elhagyja a tízezer forinttal maradék nélküli oszthatóság követelményét, hiszen ehhez sem a hatályos szabályozás, sem pedig a Javaslat szerint nem fűződik további következmény, ugyanakkor gondokat okozhat például az üzletrészek felosztása során.

XXIV. Fejezet

Az üzletrész

1. A Javaslat újradefiniálja az üzletrész fogalmát. Kihagyja a társaság vagyonából való részesedésre utalást, hiszen a társaság a tagjaitól elkülönült jogalany, amely saját vagyonának kizárólagos jogosultja, a tagok általában a társaság megszűnésekor részesedhetnek a társaság vagyonából. Beemeli az üzletrész fogalmába a tagot terhelő kötelezettségeket is, amelyek viszonylag szűk körben, de mégis terhelhetik a tagokat, és olyan szorosan kapcsolódhatnak az üzletrészhez, hogy az üzletrész átruházásával a kötelezettség is átszállhat. Ilyen például a pótbefizetési kötelezettség, amely a társasági szerződés rendelkezése alapján az üzletrész mindenkori jogosultját terheli. Végül a Javaslat mellőzi a jogok megtestesítésére való utalást is, hiszen a korlátolt felelősségű társaságban fennálló tagsági jogokról nem lehet értékpapírt kiállítani, amelyben dologi formában megtestesülhetne a tagsági jog.

E szempontokat is figyelembe véve az üzletrész a korlátolt felelősségű társaságban a tagot megillető jogok és őt terhelő kötelezettségek együttesét jelenti. Jelentősége abban áll, hogy az üzletrészről való rendelkezéssel a benne foglalt jogok és kötelezettségek összességéről ehet rendelkezni. Az üzletrész által megteremtett egység nem bontható fel: az üzletrészbe foglalt jogok egy része a többi jogosultság vagy kötelezettség nélkül nem ruházható át, a jogosultságok nem oszthatók fel több jogosult között, legfeljebb eszmei hányadok szerint.

Ha egy üzletrésznek több tulajdonosa van is, ők egymás közötti viszonyukban hányadok szerint, nem pedig az üzletrészhez tartozó különböző jogok jogosultjaként gyakorolhatják jogaikat, a társasággal szemben viszont egy tulajdonosnak számítanak, amit a gyakorlatban úgy lehet megoldani, hogy nevükben közös képviselő jár el, a kötelezettségek teljesítéséért pedig egyetemlegesen kötelesek helytállni. A Javaslat a hatályos szabályozás pontosításával meghatározza, hogy a közös képviselő a tulajdonostársak valamelyike lehet, akit a tulajdonostársak a részesedésük arányában gyakorolt szavazati joguk alapján választanak.

2. A Javaslat az üzletrész-átruházás szabályainak lényegén nem kíván változtatni. Azokban az esetekben azonban, amelyekben több tagot egy sorban megillető elővásárlási jogról rendelkezik, kimondja, hogy ennek az elővásárlási jognak a gyakorlására a több személy arányosan jogosult. Az üzletrész-átruházás során gyakorolható elővásárlási jog célja ugyanis - a nem kívánt új tag belépésének megakadályozásán túl - éppen az, hogy a korábbi tagok megőrizhessék addigi pozícióikat, amit az elővásárlási jog arányos gyakorlása biztosíthat. A Javaslat a hatályos szabályozás tartalmával egyezően rendelkezik az üzletrész átruházásának a társasági szerződésben történő korlátozásáról, illetve a társaság beleegyezéséhez kötéséről. A szabályozásban mutatkozó különbség az eltérést engedő szabályozási módszerből adódik, amelynek eredményeként nem szükséges felhatalmazó rendelkezéseket beiktatni a törvénybe, elegendő az eltérés korlátainak meghatározása. A Javaslat az üzletrész-átruházás lebonyolítását a hatályos szabályozással azonos módon rendezi azzal a többlettel, hogy - a bírói gyakorlatban kidolgozott elvekhez igazodva - egyértelművé teszi az átruházás különböző viszonylatokban történő hatályosulásának időpontját.

A Javaslat az üzletrésznek a tag halála esetén történő átszállását az öröklési jogi szabályokhoz igazodva, az ipso iure öröklési rend elveinek és a végintézkedésekre vonatkozó szabályok betartásával kívánja szabályozni. Ebből az következik, hogy nem adja meg a jogot a tagoknak arra, hogy a társasági szerződésben kizárják az üzletrész öröklését, hanem arra ad lehetőséget, hogy a társasági szerződésben kijelöljenek olyan személyeket, akik öröklés bekövetkezte esetén - a jogszabályban meghatározott határidőn belül - az örököstől jogosultak megváltani az üzletrészt. Ugyanilyen módon kezeli a szabályozás a jogi személy tag jogutódlással való megszűnését is. A tag jogutód nélküli megszűnéséről a Javaslat a hatályos szabálytól eltérően csak abban az esetben kíván rendelkezni, ha a volt tag megszüntetésére irányuló eljárásban vagy vagyonrendezési eljárás keretében az üzletrésznek nem lett új jogosultja. Ha tudniillik a korlátolt felelősségű társaság egy tagja felszámolás alá kerül, ez nem jelenti azt, hogy az üzletrésze uratlanná válik, hiszen a felszámoló kötelezettsége az adós vagyonának értékesítése. Ha pedig a felszámoló eladja az üzletrészt, akkor annak új jogosultja lesz, bár a korábbi tag jogutód nélkül szűnik meg. Azok az esetek, amikor az üzletrésznek van jogosultja, nem igényelnek speciális szabályozást. Nem változtat a Javaslat az üzletrészeknek a társaság által történő megszerzésére és a saját üzletrész alapján gyakorolható jogosultságokra vonatkozó szabályozás lényegén. Az ilyen tranzakció során a hitelezők és a tagság, ezen belül is elsősorban a kisebbség érdekeit kívánja védelemben részesíteni, és biztosítani akarja, hogy a saját üzletrész megszerzése ne veszélyeztesse a társaság működőképességét. Ebben a körben fontos rendelkezés, amely csak a törzstőkére vetített 50 %-ig engedi meg a saját üzletrészek megszerzését, vagyis a társaság nem válhat saját maga többségi tulajdonosává, még akkor sem, ha egyébként a megszerzett üzletrészekkel testületi tagsági jogokat nem gyakorolhatna.

Az üzletrész bevonásával kapcsolatban a szabályozás egyértelművé teszi, hogy ez az üzletrészhez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek megszűnését jelenti, és ezért szükségszerűen a törzstőke leszállításával jár együtt.

A kizárt vagy a vagyoni hozzájárulás nemteljesítése miatt tagsági viszonyát elvesztett tag üzletrészéről a Javaslat változatlanul úgy rendelkezik, hogy az ilyen üzletrészt elsősorban értékesíteni kell. Az értékesítés módjában a tagnak kell megállapodnia a társasággal, és csak ha nem jött létre ilyen megállapodás, akkor kell a nyilvános árverés eszközéhez nyúlni. Ez a jelenlegi szabályozáshoz képest annyi hangsúlyeltolódást jelent, hogy a Javaslat a felek megállapodását tekinti elsődlegesnek, míg a hatályos szabályozás az árverési kötelezettség alóli kivételként kezeli az érintettek eltérő megállapodását. az árverés lebonyolítására vonatkozó szabályokon a Javaslat nem változtat.

XXV. Fejezet

Mellékszolgáltatás és pótbefizetés

Az alapvetően eltérést engedő szabályozási módszer mellett a társasági szerződésben a felek akár vagyoni jellegű kötelezettségeket is megállapíthatnak a tagok számára. E kötelezettségekre a kötelezettségvállalás jellegének, tartalmának megfelelő szabályokat kell alkalmazni. Speciális társasági jogi szabályozást az az eset igényel, ha a tag kötelezettségvállalása a társaság tevékenységében való személyes közreműködésre irányul, és e kötelezettség kizárólag a társasági szerződésen alapul. Ilyenkor a személyes közreműködés díjazásáról, illetve a személyes közreműködési kötelezettség elmulasztása miatt alkalmazható társasági jogi következményekről is a társasági szerződésben kell rendelkezni, egyébként a tag díjazásra nem tarthat igényt, illetve nem lehet vele szemben jogkövetkezményt alkalmazni.

A pótbefizetésre vonatkozó szabályokat a Javaslat alapvetően a hatályos szabályozással azonosan határozza meg. A gyakorlatban felvetődött jogértelmezési kérdést old meg annak kimondásával, hogy a pótbefizetés nemcsak pénzzel, hanem a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulással szemben támasztott követelményeknek megfelelő más vagyontárggyal is teljesíthető, ennek azonban nyilvánvalóan előfeltétele, hogy a társaság és a szolgáltatásra köteles tag között konszenzus legyen ebben a kérdésben.

XXVI. Fejezet

A társaság által teljesített kifizetések

A korlátolt felelősségű társaság esetén a tagok a társasági kötelezettségekért nem tartoznak helytállási kötelezettséggel, ezért a társaság hitelezőnek követeléseire főszabályként kizárólag a társasági vagyon nyújt fedezetet. Erre tekintettel a társasági jogi szabályozásnak korlátoznia kell azt, hogy a társasági vagyon milyen módon csökkenthető a tagok javára történő kifizetésekkel. A korlátozás lényege - a hatályos szabályozással azonos módon - az, hogy a tagoknak - a tőkekivonási célú törzstőkeleszállítás esetét kivéve - csak az aktuális évi vagy a tartalékolt nyereség terhére teljesíthető kifizetés, de ebből is csak akkor, ha a társaság saját tőkéje eléri a törzstőkét, és ez az egyensúly a kifizetés eredményeként sem bomlana meg, illetve, ha a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét. Bármelyik feltétel hiánya esetén a társaság nem fizethet a tagjának sem társasági sem más jogviszony alapján, illetve a feltételek hiányában teljesített kifizetést a tag köteles a társaságnak visszafizetni. Az osztalék és osztalékelőleg fizetését a Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonló módon szabályozza, de az osztalékelőleg kifizetésének nem teszi feltételévé azt, hogy a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését arra az esetre, ha a társaság nem fizethetne osztalékot, hanem ezt a kötelezettséget maga a törvény mondja ki, és ezzel a garanciális elemek fenntartása mellett egyszerűsíti a kifizetésről szóló döntéshozatalt. Mivel a kifizetésre vonatkozó szabályozás alapvetően hitelezővédelmi célú, és ilyen értelmű garanciális elemeket tartalmaz, a szabályoktól való eltérés nem elfogadható, azt a Javaslat kifejezetten tiltja.

XXVII. fejezet

A társaság szervezete

1. A korlátolt felelősségű társaságnál szükségszerűen működik a taggyűlés mint a társaság legfőbb szerve, és az ügyvezetés ellátására egy vagy több ügyvezetőt kell kijelölni a társasági szerződésben vagy megválasztani a taggyűlésen. A többi társasági szerv létrehozatala nem kötelező, illetve csak a törvényben előírt esetekben kell a létesítésükről gondoskodni.

A legfőbb szerv hatásköréről a Javaslat nem kíván egy összefoglalt listát adni. A hatáskörre vonatkozó szabályozás csak azokat a kérdéseket emeli ki, amelyekről más összefüggésben nem mondja ki a törvény, hogy az a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A taggyűlés összehívásának kötelező eseteit a Javaslat a hatályos szabályozással azonosan határozza meg, azonban figyelembe veszi azt a lehetőséget is, hogy a társaság által meghozandó döntések nemcsak a taggyűlés ülésén fogadhatók el, hanem lehetséges ezekről a kérdésekről ülés tartása nélkül is döntést hozni. Az ügyvezetés tehát az okok beállta esetén eldöntheti, hogy összehívja-e a taggyűlést vagy a tagok ülés tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezi. A lényeg, hogy olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a tagok meghozhatják a társaság vagyonvesztése miatt szükséges döntéseiket.

A taggyűlés összehívása az általános szabályok szerint történik azzal a kiegészítéssel, hogy a meghívót legkésőbb a tervezett ülés előtt tizenöt nappal el kell küldeni. Erre az időre azért van szükség, hogy a tagok a meghívóban közölt napirenden szereplő kérdések eldöntéséhez szükséges információkat beszerezhessék, feldolgozhassák, döntésüket szükség szerint előkészítsék, illetve, hogy a taggyűlésen való részvételüket megszervezzék.

A Javaslat a hatályos szabályozással egybehangzóan megadja a tagoknak a jogot arra, hogy a napirendet kiegészíthessék. Ha az ügyvezetés összehívta a taggyűlést, bármelyik tag újabb napirendi pontnak a napirendre vételét kezdeményezheti. Ha az újonnan javasolt napirendet a javaslattevő tag az elvárt részletességgel meghatározta, és legkésőbb az ülése előtt három nappal közölte a többi taggal és az ügyvezetéssel, a napirend kiegészül a javasolt kérdéssel.

A taggyűlésen lezajlott események rögzítésére a jegyzőkönyv szolgál. Ha a taggyűlésen a tagok elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével vesznek részt, akkor nem szükséges írásos formájú jegyzőkönyvet készíteni, ilyenkor is gondoskodni kell azonban a meghozott határozatok olyan módon való rögzítéséről, amely a határozatokat utóbb is ellenőrizhetővé teszi. A rögzítés az igénybe vett elektronikus hírközlő eszköz természetéhez igazodó technikai módszerrel történhet. Ha az elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével megtartott taggyűlésen hozott határozatot a nyilvántartó bírósághoz be kell nyújtani, akkor kivételesen mégis el kell készíteni a jegyzőkönyvet, és a határozatot a jegyzőkönyvben rögzített formában lehet benyújtani. A Javaslat újra bevezetni rendeli a határozatok könyvét, ami a társaság taggyűlése által hozott határozatok nyilvántartására szolgál. A határozatok könyvét az ügyvezető vezeti, az ő kötelezettsége, hogy a meghozott határozatokat haladéktalanul bevezesse a határozatok könyvébe.

2. Az ügyvezetést egy vagy több ügyvezető látja el. Az ügyvezetők nem feltétlenül tagjai a társaságnak, de a társasági szerződés rendelkezhet úgy, hogy a társaság mindenkori tagjai látják el az ügyvezetői feladatokat. Ez utóbbi esetben azokat a tagokat kell vezető tisztségviselőnek tekinteni, akik megfelelnek az ilyen tisztséget ellátó személyekkel szemben támasztott követelményeknek.

A Javaslat az ügyvezető feladataként nevesíti a tagjegyzék vezetésének kötelezettségét. A tagjegyzékre vonatkozó szabályozás lényegében megegyezik a hatályos szabályokkal. Ha a társaságnak több ügyvezetője van, ezek önállóan látják el az ügyvezetési feladatokat, a társasági szerződés azonban eltérhet ettől, és együttes üzletvezetési jogot köthet ki. A Javaslat bevezeti annak lehetőségét, hogy az önálló ügyvezetésre jogosult ügyvezetők egymás intézkedési ellen tiltakozást jelentsenek be. A tiltakozásról a tagok dönthetnek, és döntésük meghozataláig a tiltakozással érintett ügyvezetői intézkedés nem hajtható végre. Ilyen módon a tiltakozás intézménye megfelelő eszköz lehet az önálló ügyvezetési jogkörben eljáró ügyvezetők kezében arra, hogy a társaság egységes irányítása biztosított legyen.

XXVIII. Fejezet

A törzstőke felemelése és leszállítása

1. A Javaslat a hatályos szabályozással egybehangzóan úgy rendelkezik, hogy a törzstőkét kétféleképpen lehet felemelni: újabb vagyoni hozzájárulások befizetésével vagy a társaság törzstőkén felüli vagyonának törzstőkévé alakításával. Mindkét esetben a társaság legfőbb szervének háromnegyedes többséggel meghozott határozatán alapul a tőkeemelés. Az ilyen módon megvalósuló törzstőke-emelés központi problémája, hogy miként lehet a társaságban eredetileg fennálló tulajdoni arányokat, belső erőviszonyokat fenntartani. Ezt a problémát a Javaslat a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan a tagok részére az újabb vagyoni hozzájárulások teljesítésére adott elsőbbségi joggal oldja meg. Mivel ezt az elsőbbségi jogot a tagok törzsbetéteik arányában gyakorolhatják, minden tag elérheti azt, hogy ne csökkenjen a társaságban fennálló részesedésének aránya.

A törzstőként felüli vagyon törzstőkévé alakításának előfeltétele, hogy a társaságnak legyen olyan törzstőkén felüli vagyona, amit törzstőke-emelésre tud fordítani. Az ilyen módon megvalósuló tőkeemelés után is elvárás, hogy a társaság saját tőkéje ne csökkenjen a törzstőke összege alá. A törzstőként felüli vagyon átalakításával történő tőkeemelés a tagok közötti tulajdoni arányokat nem változtatja meg, hiszen a tőkeemelést a tagoknál a korábbi törzsbetéteik arányában kell elszámolni.

2. A törzstőke leszállítására vonatkozó szabályok alapvetően a hatályos szabályozást követik. A tőkeleszállítás elsősorban a hitelezői érdekek védelmét teszi szükségessé, hiszen csökken az az érték, amelyhez viszonyítva a társaság vagyonát védő intézmények működésbe lépnek. Mivel a korlátolt felelősségű társaság tagjai nem tartoznak helytállni a társasági kötelezettségekért, a társaság hitelezői csak a társaság vagyonából remélhetik követeléseik kielégítését, és ezért védelemre szorulnak, ha a társasági vagyon védelmének mértéke csökken.

A Javaslat a hitelezők érdekeinek megóvása érdekében a tőkeleszállítás közzétételét írja elő, és feljogosítja a hitelezőket arra, hogy követelésiekre biztosítékot követeljenek, kivéve azokat az eseteket, amikor a biztosítékra nincs szükség vagy nincs lehetőség.

Nincs lehetőség biztosítékot követelni akkor, ha a törvény kötelezően írja elő a törzstőke leszállítását. Ha ilyenkor a hitelezőket megilletné a biztosíték követelésének joga, akkor ez akadályát jelenthetné a kötelező tőkeleszállításnak, ami feloldhatatlan konfliktust eredményezne.

XXIX. Fejezet

A társaság jogutód nélküli megszűnése

A Javaslat a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozóan nem határoz meg speciális megszűnési okokat. E társaságok az általános részben meghatározott okok miatt szűnhetnek meg.

Ha a hitelezői igények kielégítése után maradt a tagok között felosztható vagyon, abból elsősorban a még vissza nem térített pótbefizetéseket kell visszafizetni, hiszen ezek a pótbefizetések már nem használhatók fel veszteség rendezésére, és erre nincs is szükség, hiszen a hitelezői igények kielégítésre kerültek. A pótbefizetések visszatérítése után megmaradó és felosztható vagyont a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani. Ez a szabály eltérést engedő norma, tehát a társasági szerződés a megszűnő társaság hitelezőinek kielégítése után fennmaradó vagyonának felosztásáról eltérően is rendelkezhet.

A Javaslat értelmében, ha olyankor indul meg a társaság végelszámolási vagy felszámolási eljárása, amikor még nem kerültek teljes egészében szolgáltatásra a vagyoni hozzájárulások, akkor a végelszámoló vagy felszámoló a társasági szerződésben meghatározott teljesítési időtől függetlenül esedékessé teheti a társaságnak a vagyoni hozzájárulásokra vonatkozó követelését, ha a vagyoni hozzájárulások hiányzó összegére a hitelezői igények kielégítése érdekében szükség van. Mivel ez a szabály világosan hitelezővédelmi intézkedést tartalmaz, a társasági szerződés ettől nem térhet el.

XXX. Fejezet

Az egyszemélyes társaság

A Javaslat az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra vonatkozóan a hatályos szabályokkal lényegében megegyező szabályozást ad azzal az eltéréssel, hogy az egyszemélyes társaságra vonatkozó egyes rendelkezések (pl. a létesítő okirat elnevezésére, a taggyűlés működésének kizártságára vonatkozó szabályok) nem e fejezetben, hanem az általános részben vagy a korlátolt felelősségű társaság más szabályai között nyertek elhelyezést, továbbá az alapítás során a pénzbetétek szolgáltatására nem állapít meg speciális szabályt. Ez utóbbi eltérés vonatkozásában nincs olyan ok, amely azt indokolná, hogy az egyszemélyes társaság javára szolgáltatandó pénzbeli vagyoni hozzájárulásból az általános rendelkezések szerintinél kisebb mértéket kelljen teljesíteni.

XIII. Cím

Részvénytársaság

XXXI. Fejezet

Általános rendelkezések

XXXII. Fejezet

A részvény

1. Általános szabályok, a részvény előállítási módja

A Javaslat a részvény fogalmát és a részvény előállítási módját a hatályos szabályokkal azonos módon szabályozza azzal a különbséggel, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság szabadon dönthet a részvény előállítási módjának megváltoztatásáról bármely irányban, azaz a dematerializált részvény nyomdai úton való előállítását is elhatározhatja. A részvény előállítás részletes szabályait a Javaslat nem tartalmazza, erről az értékpapírok nyomdai úton, illetve dematerializált formában való előállítására vonatkozó szabályok rendelkeznek.

Új szabály mondja ki, hogy ha a részvényben feltüntetett valamely adat megváltozik, akkor ezt a már forgalomban lévő részvények esetén is meg kell jeleníteni a részvényen, ellenkező esetben ugyanis a részvény megtévesztő adatokkal venne részt a forgalomban. Nyomdai úton előállított részvényeknél ehhez a részvényeket ki kell cserélni vagy felül kell bélyegezni az alaptőke-emelésnél szabályozott módon. Dematerializált részvényeknél a dematerializált értékpapírokra vonatkozó szabályok szerint kell a tartalmat megváltoztatni.

A Javaslat a hatályos szabályokhoz hasonlóan rendezi a részvények részvényes részére történő kiadásának, illetve a részvényes értékpapír-számláján történő jóváírásának feltételeit. Ehhez ugyanis a társaság cégbejegyzésén túl a részvény teljes ellenértékének megfizetése szükséges.

A korábbiaknál részletesebben rendelkezik a Javaslat az összevont címletű részvényről, amelynek előállítására akár a részvényes kérelme alapján is sor kerülhet, de ugyanígy a részvényes kérelmére a korábban összevont címletű részvény szétbontására is megtörténhet a költségek megtérítése mellett. Ezekben a kérdésekben a részvényesnek azért lehet ilyen terjedelmű rendelkezési jogot biztosítani, mert a részvények akkor is megőrzik önállóságukat, ha összevont címletű részvényként kerülnek előállításra. Az ilyen előállítás tehát csupán technikai egyszerűsítést jelent, a részvényhez kapcsolódó jogokat nem érinti.

A Javaslat rögzíti, hogy a részvények forgalomba hozatalára zártkörűen vagy nyilvánosan kerülhet sor, a zártkörű, illetve nyilvános forgalomba hozatal fogalmát azonban nem szabályozza, azt a tőkepiaci szabályozás tartalmazza. Azt azonban a társasági jogi szabályozás körében kell kimondani, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság részvényeit nem lehet nyilvánosan forgalomba hozni. Ez azt jelenti, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság, vagyis egy olyan részvénytársaság, amelynek a részvényei be vannak vezetve tőzsdére vagy más szabályozott piacra, eldöntheti, hogy újabb részvényeit nyilvánosan vagy zártkörűen hozza-e forgalomba.

A szabályozás a részvény forgalmát korlátozó bármilyen kikötést harmadik személyekkel szemben csak akkor tekint hatályosnak, ha a korlátozás magából a részvény-okiratból vagy az értékpapír-számla adataiból kiderül. Ez az előírás egybevág az általános értékpapírjogi szabályozás alapelveivel, amelyek szerint egy értékpapírból eredő jogokkal szemben csak olyan kifogás hozható fel, amely magából az értékpapírból kitűnik.

A Javaslat a jelenlegi szabályozásnál általánosabb megközelítésben foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miként lehet a részvény alaki legitimációs hatását biztosítani olyan esetekben, amikor a tulajdonszerzés nem a felek konszenzusán, nem átruházáson alapul, hanem például öröklésen vagy végrehajtási árverésen. Nyomdai úton előállított részvények esetén az igazgatóságot jogosítja föl arra, hogy a tulajdonszerzést igazoló okirat alapján a tulajdonszerzést magára a részvény-okiratra rávezesse, míg dematerializált részvényeknél a tulajdonosváltozást a számlavezetőknek kell lebonyolítaniuk - ugyancsak a tulajdonszerzést igazoló okiratok alapján. Rendelkezik arról is a Javaslat, hogy nyomdai úton előállított részvények esetén az igazgatóságnak a részvényre vezetett feljegyzése a forgatmányi láncolat részeként kezelendő, azaz a forgatmányi láncolat megszakítatlanná tehető ilyen módon, és ezzel biztosítható az alaki legitimációs hatás.

2. Saját részvény

A saját részvények megszerzésével kapcsolatos szabályozás ismét be kíván vezetni mennyiségi korlátot a részvénytársaság által megszerezhető saját részvényekre, mert a saját részvények korlátozás nélküli megszerzése esetén a társaság belső struktúrája oly mértékben torzulhat, hogy ez a társaság működőképességét veszélyeztetheti. A huszonöt százalékos határ kellő mozgásteret biztosít a társaság részére, de biztosítja azt, hogy a társaság mindenkor a tagok érdekében, a tagok döntéseinek megfelelően működjön. A Javaslat a saját részvények megszerzésének feltételeit a hatályos szabályozással azonos módon rendezi. A jogszabálysértéssel megszerzett részvények esetén a kisebbség, illetve a hitelezők védelme érdekében a részvényeket be kell vonni, vagyis a társaság ezeket nem tarthatja meg.

Nem irányoz elő változást a Javaslat a megszerzett saját részvényekkel való részvényesi joggyakorlás szabályozásában. A részvénytársaságot továbbra sem illetik meg részvényesi jogok az ilyen részvények alapján. A Javaslat a saját részvényre vonatkozó szabályokat olyan garanciális minimumnak tekinti, amelynél a társaságra nézve kedvezőbb szabályozást nem vezethet be a társaság.

3. Pénzügyi segítség részvényszerzéshez

Nyilvánosan működő részvénytársaság az általa kibocsátott részvények megszerzéséhez csak piaci feltételek mellett, osztalékfizetésre felhasználható vagyona terhére nyújthat harmadik személynek pénzügyi segítséget feltéve, hogy ehhez az igazgatóság előterjesztése alapján a közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatával hozzájárult.

A Javaslat az európai uniós normákkal összhangban rendelkezik arról, hogy a társaság vagyonát milyen feltételek mellett lehet igénybe venni a társaság által kibocsátott részvények harmadik személyek által történő megszerzésének pénzügyi támogatásához.

A jelenleg hatályos tiltó szabályhoz képest a Javaslat a hitelezők és a társasági kisebbség érdekeit egyaránt védelemben részesítő feltételrendszert határoz meg.

4. Részvényfajták, részvényosztályok, részvénysorozatok

A Javaslat felsorol és szabályoz a részvény alapján gyakorolható jogok tekintetében egymástól eltérő részvényfajtákat, ezt a szabályozást azonban nem lehet kimerítőnek tekinteni: a társaság az alapszabályában más eltérő jogokat biztosító részvények kibocsátását is lehetővé teheti. Ennek nyilván előfeltétele, hogy az alapszabály pontosan meghatározza a sajátos részvényesi jogok mibenlétét. A Javaslat a hatályos szabályozással azonos részvényfajtákat szabályozza, és a szabályozás lényege is megegyezik a jelenlegi részvényfajták szabályaival.

Eltérést jelent az osztalékelsőbbségi részvények esetén, hogy a Javaslat mellőzi az időbeli elsőbbség kikötésének lehetőségét, mert ez nem tipikus és nehezen számszerűsíthető előnyt jelent a részvényesek számára. Ez azonban nem jelenti azt hogy a részvénytársaság kellően kidolgozott módon ne kínálhatna ilyen elsőbbséget a részvényesek számára. Ha az osztalékelsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jogot korlátozzák, a szavazati jog gyakorolható válik, amennyiben az elsőbbségi osztalékot a társaság nem fizeti ki. A szavazati jog gyakorlásához nem kell megvárni a következő évet, hanem a kifizetés elmaradása esetén a részvényeseknek feléled a szavazati joga. A szabályozás arra is kiterjed, hogy a szavazati jog meddig gyakorolható. A következő beszámoló azért alkalmas időbeli korlát, mert ha ott ismét elmarad az elsőbbségi osztalék kifizetéséről való rendelkezés, akkor ismét megvalósul a szavazati jog gyakorlásának feltétele, ha viszont a részvényesek megkapják a nekik járó elsőbbségi osztalékot, akkor nincs tovább oka a szavazati jog gyakorlásának. A szavazatelsőbbségi részvények esetén változást jelent, hogy a szavazattöbbszöröző részvényhez fűződő többes szavazati jog mértékét csak a nyilvánosan működő részvénytársaságban maximálja a Javaslat, annak érdekében, hogy a mértéktelen szavazati jog biztosításával ne lehessen koncentrálni a társasági döntéshozatalt. Zártkörűen működő részvénytársaságnál azonban ilyen korlátozásra nincs szükség, ha a tagok megállapodnak, bármilyen mértékben többszörözhetik a szavazatelsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jogot.

Mivel a Javaslat a nyilvánosan működő részvénytársaság részére nem teszi lehetővé a vezető tisztségviselők vagy felügyelő bizottsági tagok kijelölésére irányuló elsőbbséget, illetve elővásárlási jogot biztosító részvény kibocsátását, rendelkezni kell arról, hogy mit történjen az ilyen részvényekkel a társaság részvényeinek tőzsdére vagy szabályozott piacra való bevezetése esetén, vagyis a társaság nyilvánosan működő társasággá alakulásakor. Ilyen esetben még a tőzsdei bevezetés előtt köteles a társaság e részvényeket más részvényosztályba tartozó elsőbbségi részvénnyé vagy törzsrészvénnyé átalakítani. Ugyanez a kötelezettség terheli a társaságot olyan részvényekkel kapcsolatban is, amelyek a nyilvánosan működő részvénytársaságok számára nem megengedett módon kumulálnak elsőbbségi jogokat. A dolgozói részvényekkel kapcsolatban a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a kedvezményes áron történő kibocsátás a részvény névértékénél alacsonyabb árat kell, hogy jelentsen. A dolgozói részvény egyéb szabályait lényegében a jelenlegi szabályozással azonosan határozza meg.

Ugyanígy nem kíván változtatni a Javaslat a kamatozó és a visszaváltható részvényre vonatkozó szabályozás tartalmán sem.

5. Részvényutalvány, ideiglenes részvény

A Javaslat a részvényutalvány és az ideiglenes részvény intézményét a hatályos szabályozással azonos tartalommal szabályozza.

6. Részvénykönyv

A részvénykönyvre vonatkozó szabályok nem tartalmaznak koncepcionális újdonságot. A részvénykönyv a részvényesek nyilvántartására szolgáló lajstrom, amelyet vagy a részvénytársaság igazgatósága vagy az általa megbízott más személy vezet. Azt, hogy a részvénykönyv vezetése igényel-e speciális szakértelmet, dologi és személyi feltételeket, és ehhez képest ki láthatja el ezt a feladatot megbízás alapján, nem a Javaslat határozza meg, ezt a tőkepiaci szabályozásnak kell eldöntenie. A részvénykönyvi bejegyzés joghatását a Javaslat a hatályos szabályozással egyezően úgy határozza meg, hogy ez a társasággal szembeni részvényesi joggyakorlás előfeltétele. A részvénykönyvi bejegyzés elmaradása tehát nem a részvényesnek a részvény feletti tulajdonjogát érinti, hanem csak a részvény alapján a társasággal szemben történő joggyakorlást akadályozza.

A részvénykönyvi bejegyzés, illetve törlés kérelmezésének szabályozásán a Javaslat annyiban kíván változtatni, hogy megszünteti azt - a gyakorlatban csak nehezen vagy egyáltalán nem érvényesülő - követelményt, hogy a dematerializált vagy értékpapírletétben lévő részvények átruházása esetén a részvénykönyvi bejegyzést az értékpapír- vagy letéti számla vezetője legyen köteles kérni.. Új elem a szabályozásban, hogy elismeri a társaság, illetve a részvénykönyv-vezető jogát arra, hogy az alakilag legitimált részvényes bejegyzési kérelmét elutasítsa. Erre akkor kerülhet sor, ha a részvényt a tulajdonosa a részvény megszerzésére vonatkozó szabályok megsértésével szerezte. Indokolatlan az, hogy a társaságot ilyenkor is a részvényes bejegyzésére kötelezzük, és ennek folyományaként a társaságnak el kelljen viselnie azt, hogy a jogszerűtlenül részvényt szerző részvényes gyakorolhatja a társasági jogait. Ezzel szemben helyesebbnek látszik, ha ilyenkor a részvénykönyv vezetője megtagadja a bejegyzési kérelem teljesítését, mely esetben a be nem jegyzett részvényes bíróságtól kérheti a bejegyzést megtagadó határozat felülvizsgálatát.

Rendezi a Javaslat a dematerializált részvények esetén végezhető tulajdonosi megfeleltetésnek a részvénykönyv tartalmára gyakorolt hatását is. A tőkepiaci normák között szabályozott tulajdonosi megfeleltetés a társaság kérelmére is elvégezhető, és ennek eredményeként a központi értékpapír számla vezetője azt közli a társasággal, hogy egy adott időpontban kik azok a részvényesek, akiknek a javára bármelyik értékpapír-számlavezető az adott társaság részvényét nyilvántartja, és akik nem tiltották meg részvénykönyvi bejegyzésüket. Mivel a tulajdonosi megfeleltetés a részvényesi kört teljes egészében feltérképezi, indokolt megoldás az, hogy ilyenkor a részvénykönyv teljes korábbi tartalma törlésre kerül, és a tulajdonosi megfeleltetés eredménye válik a részvénykönyv új tartalmává.

XXXIII. Fejezet

A részvénytársaság alapítása

A részvénytársaságot - szoros összefüggésben a társaság működési formájának meghatározásával - csak zártkörűen lehet alapítani. A zártkörű alapítás jobban szolgálja a befektetők biztonságát, mert a nyilvánosságot a társaság már csak akkor célozhatja meg, ha tényleges gazdasági eredményekkel rendelkezik, és korábban zárt körben kibocsátott részvényeinek szabályozott piacra való bevezetésére is sor került. Ezek a feltételek alapításkor nyilvánvalóan nem teljesülhetnek, ezért a Javaslat a zártkörű alapítást kívánja lehetővé tenni. Az alapítás zártkörűségének megfelelően a létesítő okirat kötelező tartalmi eleme az alapítók nyilatkozata arról, hogy a részvénytársaság által kibocsátandó részvényeket teljes egészében maguk veszik át. A szabályozás az alapszabály további kötelező tartalmi elemeit is meghatározza, és rendelkezik olyan tartalmi elemekről is, amelyek nem kötelezőek ugyan, de ha az alapítók az adott kérdésről rendelkezni kívánnak, akkor azt érvényesen csak a létesítő okiratban tehetik meg.

Az alapítók az alapszabály szükség szerint kötelező tartalmi elemként kötelezettséget vállalhatnak nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás teljesítésére is. Ennek mibenlétére az általános szabályok alkalmazandóak, értékelésére azonban speciális szabályok vonatkoznak, ugyanis az apportot - főszabályként - könyvvizsgálóval vagy szakértővel kell értékeltetni. Az értékelési kötelezettség alóli kivételt a Javaslat a hatályos szabályokkal egyezően határozza meg. Továbbra sem kívánja a Javaslat szűken meghatározni azoknak a szakértőknek a körét, akik nem pénzbeli hozzájárulás értékelését végezhetik, annyi támpontot azonban kínál, hogy az tekinthető ilyen célra alkalmas szakértőnek, aki az értékelendő vagyontárggyal kapcsolatos szakmai ismeretekkel rendelkezik. Mivel a vagyoni hozzájárulások értékelése hitelezői érdekeket is érint, a tagok e kötelezettség teljesítése alól nem mentesíthetők alapszabályi rendelkezéssel sem.

A vagyoni hozzájárulások teljesítésének határidejét továbbra is a létesítő okiratban kell meghatározni, de mivel a tagok felelőssége nélkül működő társaságok tartozásaiért főszabályként csak a társasági vagyon áll helyt, a Javaslat kógens szabályokkal meghatározza a teljesítés végső határidejét is. A szabályozás struktúrája a hatályos szabályozás mintáját követi, azonban a nem pénzbeli hozzájárulások teljesítésének határidejét a Javaslat - hitelezővédelmi okokból - rövidebb időtartamban határozza meg.

XXXIV. Fejezet

Részvényesi jogok és kötelezettségek

A Javaslat e fejezetben foglalja össze a részvényest megillető és máshol nem szabályozott testületi és vagyoni jogosultságokat: a közgyűlésen való részvételhez, a tájékoztatáshoz, a napirend kiegészítéséhez, a szavazáshoz vagy az osztalékoz való jogot. A részvényesnek a társasági jogviszony alapján egyetlen kötelezettsége a vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítése, amely kötelezettség alól nem is mentesíthető. A Javaslat a hatályos szabályokkal lényegében egyező módon rendezi a vagyoni hozzájárulási kötelezettség teljesítésének feltételeit és a kötelezettség megszegésének következményeit.

A részvényesi jogok gyakorlásához az szükséges, hogy valaki a részvény alakilag igazolt jogosultja legyen, és bejegyezzék a részvénykönyvbe. Az alaki legitimáció az általános értékpapírjogi szabályok szerint nyomdai úton előállított részvények esetén a részvényokirathoz, dematerializált értékpapírok esetén pedig az értékpapír-számlához kötődik. Mivel széles körben elterjedt a részvények letéti őrzési, illetve letéti kezelése, és a társaságnak mint kötelezettnek a dematerializált értékpapírok nyilvántartására szolgáló értékpapír-számlákhoz sincs hozzáférése, a Javaslat - fenntartva az eddigi szabályozást - megengedi, hogy részvényesi jogokat az értékpapír-letétben lévő részvényről kiállított letéti igazolással, illetve a dematerializált részvénytől kiállított tulajdonosi igazolással lehessen gyakorolni.

A részvényes a részvényesi jogait képviselő útján is gyakorolhatja. Érdekkonfliktus miatt a képviseletből bizonyos személyek ki vannak zárva, mivel azonban ez a konfliktus a képviselt és a képviselő közötti viszonyban áll fönn, a Javaslat nem tekinti kizártnak azt, hogy a létesítő okirat ebben az összefüggésben eltérő szabályozást adjon. Említést tesz a Javaslat a részvényesi meghatalmazott intézményéről is, amelynek részletes szabályait a tőkepiaci szabályozás tartalmazza. A részvényesi meghatalmazott és a képviselő közötti alapvető különbség továbbra is az, hogy a részvényesi meghatalmazott nem a képviselt részvényes nevében, hanem saját nevében jár el, de eljárásának a részvényes érdekében kell történnie.

Az osztalék kifizetésének az alaptőke védelmét szolgáló előfeltételei vannak, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a társaság saját tőkéje a tagok részére való kifizetéssel ne csökkenhessen az alaptőke alá, és csak a társaság adott évi vagy tartalékolt nyeresége legyen felosztható. Az osztalékelőleget illetően a Javaslat kimondja, hogy ha a osztalék fizetésére az éves beszámoló adatai alapján nem kerülhet sor, akkor az osztalékelőlegként felvett összeget a részvényesek kötelesek visszafizetni. E visszafizetési kötelezettség tehát nem a részvényesek vállalásán múlik, hanem ezt jogszabály írja elő.

Mivel a részvényesek részére történő kifizetés szabályozása hitelezővédelmi garanciákat tartalmaz, azoktól nem lehet úgy eltérni, hogy a törvényben meghatározottnál enyhébb feltételeket határozzanak meg. A Javaslat a részvényesek részére történő kifizetés jogszerűségének vizsgálatára sajátos kisebbségi, illetve hitelezői jogot vezet be, amely a vizsgálatból nyert információkkal akadályozhatja meg a jogszerűtlen kifizetést.

XXXV. Fejezet

A részvénytársaság szervezete

A részvénytársaság, amely tipikusan nagy tőkével és sok taggal működik, a gazdasági társaságok közül a legösszetettebb szervezetet működteti. A szervezet minimálisan a közgyűlésből mint legfőbb szervből és az ügyvezetést ellátó testületből (kivételesen egyetlen személyből) áll, de nyilvánosan működő részvénytársaságnál kötelező a felügyelőbizottság létrehozatala, amennyiben nem egységes irányítási rendszert valósít meg a társaság.

1. A közgyűlés

1. A közgyűlésre vonatkozó szabályok úgy épülnek föl, hogy vannak minden működési formára vonatkozó, ebben az értelemben általános szabályok, és külön meghatároz a

Javaslat a zártkörűen működő, illetve a nyilvánosan működő részvénytársaság közgyűlésére vonatkozó speciális szabályokat is. Így például a nyilvánosan működő részvénytársaság közgyűlésének sajátos hatásköreként került szabályozásra a vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok, vezető állású munkavállalók hosszú távú ösztönzési rendszerének meghatározása.

A közgyűlés összehívása azért történik a működési forma szerint eltérő módon, mert a nyilvánosan működő részvénytársaság a nyilvánosság eszközeit igénybe véve kommunikál a tagjaival, ami több bizonytalansági tényezőt rejt magában, és ezért hosszabb időt is igényel az, hogy az információ nagy valószínűséggel eljusson a részvényesekhez. A zártkörűen működő társaság esetén a tagokkal való közvetlen érintkezés lehetősége az információk nagyobb biztonsággal való továbbítását eredményezi, és ezért elegendő kevesebb időt hagyni erre. Vannak a közgyűlés összehívásának kötelező esetei, amelyek - az éves rendes közgyűlés megtartásán túl - a társaság jelentős vagyonvesztésével, és ezen keresztül a hitelezői érdekek veszélybe kerülésével hozhatók összefüggésbe.

A közgyűlésen való részvétel olyan részvényesi jog, amelyet a részvénykönyvbe bejegyzett részvényesek gyakorolhatnak. A Javaslat meghatározza, hogy mely időpontban kell a részvénykönyvet a részvételi jogosultság megállapítása érdekében lezárni; az ezen időpontot követő tulajdonosváltozások a részvétel jogát már nem érintik. A társaság működőképességét hivatott szolgálni az a szabály, amely lehetővé teszi meghatározott időkeretek között a határozatképtelen közgyűlés megismétlését kedvezményes határozatképességi szabályozással.

2. A Javaslat meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekről - az általános szabályoktól eltérve - minősített többséggel kell határoznia a közgyűlésnek. Figyelemmel arra, hogy a részvényesek nem homogén csoportot képeznek, és adott esetben a közgyűlés határozata csak egy-egy részvénysorozathoz kapcsolódó jogokat érint, az ilyen esetekre az érintett részvénysorozatba tartozó részvényeseknek külön hozzá kell járulniuk a határozathoz, ellenkező esetben egy kisebbségben lévő részvénysorozat részvényesei teljesen kiszolgáltatottak lennének a többség akaratának.

A Javaslat a közgyűlésről készült jegyzőkönyv sorsáról a társaság működési formája szerint különbözőképpen rendelkezik. A nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a közgyűlési jegyzőkönyv attól függetlenül benyújtandó a nyilvántartást vezető bíróságnak, hogy az ott hozott határozatok a nyilvántartás tartalmát érintik-e, annak alapján kérik-e a nyilvántartott adatok módosítását. Ezen felül a nyilvánosan működő részvénytársaság a határozatait köteles nyilvánosságra is hozni. A zártkörűen működő részvénytársaságnak ilyen kötelezettsége nincs, az ő esetükben az ügyvezetés köteles a jegyzőkönyvet megőrizni, és annak benyújtására csak a nyilvántartást vezető bírósághoz a nyilvántartás módosítására irányuló eljárásban kerülhet sor.

Részvénytársaságoknál, az alapszabály ilyen tartalmú engedélye esetén sor kerülhet olyan közgyűlés megtartására, amelyen a részvényesek elektronikus hírközlő eszközök igénybe vételével vesznek részt. Ilyen esetben is biztosítani kell azonban, hogy a személyes részvételt preferáló részvényesek megjelenhessenek a közgyűlés színhelyén, amennyiben erre irányuló szándékukat előzetesen bejelentik. A Javaslat kisebbségi jogként biztosítja, hogy a kisebbség írásbeli tiltakozása esetén ne lehessen konferenciaközgyűlést tartani, hanem a részvényeseknek vagy képviselőiknek személyesen kelljen megjelenniük.

2. Az ügyvezetés

A részvénytársaság ügyvezetésével kapcsolatban a Javaslat nem kíván koncepcionális újításokat bevezetni. Az ügyvezetést általában továbbra is egy legalább háromtagú testület, az igazgatóság látja el, de zártkörűen működő részvénytársaság esetén az igazgatóság jogköre egyetlen személyre, a vezérigazgatóra telepíthető, míg nyilvánosan működő részvénytársaságnál egységes irányítási rendszer vezethető be, amelyben az igazgatótanácsnak nevezett testület az ügyvezetés mellett a felügyelőbizottság feladatát is ellátja. Az igazgatótanács minimális létszámát a szabályozás öt főben határozza meg. A szabályok a testületek maximális létszámát nem állapítják meg, ezt rábízzák a tagokra, akik a társaság méretének, a társaság tevékenységének, az ügyvezető testületre telepített feladatok ismeretében dönthetnek a társaság igényeinek leginkább megfelelő létszámú testület felállításáról.

Megtartja a Javaslat azt a követelményt, hogy az igazgatótanácsi tagok többségének független személynek kell lennie. A függetlenség követelményének meghatározását azonban kiegészíti azzal, hogy függetlennek minősül az is, akinek a vezető tisztségviselői megbízatásán kívül ugyan van más kapcsolata is a társasággal, de ez a kapcsolat nem megy túl egyrészt a társaság szokásos üzleti tevékenységén, másrészt a vezető tisztségviselő személye szükségleteinek kielégítését szolgáló körön, és ezért nem áll fönn annak a veszélye, hogy e kapcsolat torzítaná a vezető tisztségviselő érdekeltségét.

Ha a részvénytársaság egységes irányítási rendszerben működik, tehát nincs felügyelőbizottsága, de fennáll a munkavállalóknak a társaság tulajdonosi ellenőrzésében való részvételének feltétele, akkor az igazgatótanácsban való részvétel módjáról az igazgatótanácsnak és az üzemi tanácsnak kell egymással megállapodnia. Ezt a megállapodást a Javaslat a polgári jogi szerződésekre vonatkozó szabályok szerint kívánja kezelni, ami többek között azt jelenti, hogy a szerződések érvénytelenségének szabályait is alkalmazni kell.

A felelős társaságirányítási jelentésről a Javaslat abból a feltételezésből kiindulva rendelkezik, hogy mivel egy részvénytársaság csak akkor tekinthető nyilvánosan működő társaságnak, ha valamelyik szabályozott piacra bevezették a részvényeit, ennek a szabályozott piacnak pedig vélhetően vannak felelős társaságirányítási előírásai, a szabályozás a legtöbb esetben zárt lehet. Természetesen, ha a társaság részvényei olyan szabályozott piacra kerültek bevezetésre, ahol ilyen követelményeket nem támasztanak a kibocsátókkal szemben, akkor a társaság - a rá vonatkozó szabályozás híján nem lesz köteles felelős társaságirányítási jelentést készíteni.

3. Felügyelőbizottság, auditbizottság, könyvvizsgáló

1. A nyilvánosan működő részvénytársaságban, ahol a részvényeket nyilvánosan lehet forgalomba hozni, illetve, ahol a részvénytársaság részvényei tőzsdére vagy szabályozott piacra be vannak vezetve, a részvényeseknek a társasággal való kapcsolata a leglazább. A részvényesek sokszor egyszerű pénzügyi befektetésként vásárolnak részvényt, hiányzik a társaság tevékenységével kapcsolatos szakmai ismeretük, illetve részesedésük csekély hányada miatt nem érdekeltek abban, hogy a társaság ügyeibe érdemben beleszóljanak, és ennek költségeit viseljék. Mindebből az következik, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságban a részvényesek a legkevésbé alkalmasak arra, hogy tulajdonosi ellenőrzés alatt tartsák az ügyvezetést. Indokolt ezért, hogy az ilyen társaságoknál kötelező jelleggel létrehozzanak felügyelőbizottságot, amely a tagok részére ellenőrzi az ügyvezetési tevékenységet. Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság egységes irányítási rendszer mellett működik, akkor ezt a funkciót az igazgatótanácsnak kell ellátnia, amelyben erre a feladatra a független - elsősorban az ügyvezetéstől független - tagok a legalkalmasabbak, ezért írja elő a Javaslat is, hogy az igazgatótanács tagjai többségének függetlennek kell lenniük.

Zártkörűen működő részvénytársaság esetén nem kizárt azt, hogy maguk a tagok lássanak el hatékony ellenőrzési tevékenységet, ezért általában nem kötelező felügyelőbizottság létrehozatala. Ha azonban a kisebbség úgy ítéli meg, hogy érdekeinek védelme miatt szükséges lenne egy elkülönült ellenőrző szervet felállítani, akkor e kérés teljesítése kötelező a társaság számára.

A tulajdonosi ellenőrzés megvalósításának kiemelkedő jelentősége miatt a felügyelőbizottság létesítéséről szóló szabályoktól a tagok a létesítő okirat rendelkezéseivel nem térhetnek el.

2. A Javaslat megtartja a nyilvánosan működő részvénytársaságoknál kötelezően létrehozandó auditbizottság intézményét, és szabályait is lényegében a jelenleg hatályos szabályozással azonos módon határozza meg, azzal a különbséggel, hogy feladatainak tételes felsorolása helyett inkább az auditbizottság funkciójára, céljára utaló feladatmeghatározást tartalmaz.

3. A Javaslat az állandó könyvvizsgáló igénybevételét minden részvénytársaság számára előírja. Ugyanakkor zártkörűen működő részvénytársaság esetén elismeri annak lehetőségét, hogy az alapszabályban ettől eltérően rendelkezzenek, azaz ne alkalmazzanak állandó könyvvizsgálót, hanem csak a számviteli szabályok szerinti esetekben vegyenek igénybe könyvvizsgálói szolgáltatásokat. Nyilvánosan működő részvénytársaságok esetén - az ilyen társaságok többnyire nagy mérete, és a nyilvánosság érintettsége miatt - nem megengedett az eltérés, az állandó könyvvizsgáló alkalmazása minden esetben kötelező.

XXXVI. Fejezet

Az alaptőke felemelése

Az alaptőke felemelésének szabályozása a hatályos szabályokkal egyezően abból indul ki, hogy ennek négy esete lehetséges: új részvények forgalomba hozatalával, az alaptőkén felüli vagyon alaptőkévé alakításával, dolgozói részvények kibocsátásával és átváltoztatható kötvények részvénnyé változtatásával lehet alaptőkét emelni. A szabályozás ennek megfelelően úgy épül föl, hogy először a négyféle tőkeemelés közös szabályait adja meg a Javaslat, majd a tőkeemelési módokra vonatkozó speciális rendelkezések következnek.

1. Az alaptőke felemelésének közös szabályai

Közös az alaptőke-emelés mindegyik módjában, hogy az emelés a társaság döntésén múlik. E döntés a közgyűlés hatáskörébe tartozik, mivel azonban bizonyos esetekben az alaptőke-emelést a piaci viszonyokhoz rugalmasan igazodva kell végrehajtani, amire a viszonylag ritkán ülésező, és csak nehézkesen, nagy költségek mellett összehívható közgyűlés nem alkalmas, lehetőség van arra, hogy a közgyűlés az alaptőke felemelésére az ügyvezetést felhatalmazza. A felhatalmazás nem lehet korlátlan, hanem mértékében és időtartamában is korlátozott. Kétségtelen, hogy a felhatalmazás idejének lejártával a közgyűlés adhat újabb felhatalmazás - megint csak legfeljebb öt évre -, de ilyenkor mégis van a részvényeseknek lehetőségük annak átgondolására, hogy megfelelően szolgálja-e érdekeiket az, ha az ügyvezetés dönthet a tőkeemelésről. Az ügyvezetésnek adott felhatalmazás esetén az ügyvezetés jogosult minden, a tőkeemeléssel összefüggő intézkedés meghozatalára, beleértve a tőkeemelés miatt szükségessé váló alapszabálymódosítást is. Ha ugyanis ezen a ponton mereven ragaszkodnánk a közgyűlés hatáskörének védelméhez, akkor pontosan azt a rugalmasságot vesztenénk el, amit az ügyvezetés felhatalmazásával el lehet érni.

2. Alaptőke-emelés új részvények forgalomba hozatalával

Az alaptőke-emelés klasszikus formája az, amikor a részvénytársaság pótlólagos tőkeigényének fedezésére új részvényeket bocsát ki, amely részvényekért a befektetők megfizetik a társaságnak a részvény névértékét, illetve kibocsátási értékét. Ilyen tőkeemelésre csak akkor kerülhet sor, ha a korábban kibocsátott részvényekre már teljes egészében teljesítették a részvényesek a vállalt vagyoni hozzájárulásaikat. A tőkeemelésről hozott határozatnak központi kérdése az újonnan kibocsátandó részvények meghatározása, illetve az azokért fizetendő vagy szolgáltatandó ellenérték rögzítése.

Az alaptőke-emeléshez szükséges részvénykibocsátás történhet nyilvánosan vagy zártkörűen. A zártkörű forgalomba hozatallal való tőkeemelés esetén meg kell határozni azokat a személyeket is, akik jogosultak lesznek a részvények átvételére akkor, ha az elsőbbségi jogosultak nem éltek elsőbbségi jogukkal.

Az elsőbbségi jogosultak részben a részvénytársaság korábbi tagjai, részben pedig a részvénytársaság által kibocsátott olyan kötvények tulajdonosai, amely kötvényekhez kapcsolódó jogként a kötvények részvénnyé változtatásának vagy új részvények forgalomba hozatala esetén a részvények lejegyzésére vonatkozó elsőbbségnek a lehetőségét kínálja a kibocsátó. Ha a részvénytársaság kibocsátott ilyen kötvényeket, akkor az alapszabályban kell meghatároznia, hogy a több, elsőbbségi jogosultsággal a részvények átvételére jogosult csoport között milyen sorrend érvényesül e joguk gyakorlása során. A részvénytársaság köteles tájékoztatni az elsőbbségi jogosultakat arról, hogy a társaság olyan tőkeemelést hajt végre, amelynek során az elsőbbségi jog gyakorolható, és e jog gyakorlására köteles legalább tizenöt napos határidőt biztosítani. Ha a társaság tőkeemelésről hozott határozatának megfelelő részvénykibocsátás sikeres volt, vagyis az elsőbbségi jogosultak, illetve zártkörű forgalomba hozatal esetén az erre kijelölt más személyek, nyilvános forgalomba hozatalnál pedig előre meg nem határozott személyek vállalták a megfelelő részvénymennyiség átvételét, akkor egy második döntéshozatallal az alapszabály módosítására kerül sor. A folyamat egyszerűsítése érdekében azonban az alapszabály módosítását a társaság feltételesen - a feltétel a sikeres részvénykibocsátás - elhatározhatja a tőkeemelésről szóló határozathozatallal együtt.

Az alaptőke-emelés folyamata a módosított alapszabály alapján a nyilvántartás adatainak módosításával válik teljessé.

3. Alaptőke-emelés az alaptőkén felüli vagyon terhére

Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkévé alakításának központi kérdése, hogy a részvénytársaság rendelkezik-e olyan vagyonnal, amely az ilyen tőkeemelésre fedezetet biztosíthat. Ezt az éves beszámoló vagy közbenső mérleg adatai alapján lehet megállapítani. További követelmény, hogy az alaptőke-emelést csak akkor lehet végrehajtani, ha ezt követően is eléri a társaság saját tökéje a most már felemelt alaptőkét. Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkévé alakításával a korábban kibocsátott részvények névértékének összege már nem adja ki a társaság megemelkedett alaptőkét, ezért rendelkezni kell ennek az összefüggésnek a helyreállításáról, ami történhet a részvények kicserélésével vagy felülbélyegzésével, illetve új részvények előállításával is. Bármilyen módszert választ is a társaság, a növekmény minden esetben a korábbi részvényeseket illeti meg, részvényeik névértékének arányában.

4. Alaptőke-emelés dolgozói részvények forgalomba hozatalával

A részvényfajták között rendelkezett a Javaslat arról, hogy a dolgozói részvény a társaság dolgozói részére ingyenesen vagy kedvezménye áron kibocsátható részvényfajta. Az, hogy a társaság kedvezményt nyújt a dolgozóinak, nem jelentheti azt, hogy az alaptőke akár csak részben is fedezetlen marad, ezért a dolgozói részvény kibocsátásával szükségszerűen együtt jár a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyonának alaptőkévé alakítása, mert ez nyújt fedezetet a dolgozók által be nem fizetett alaptőkére. Ennek megfelelően erre az alaptőke-emelési módszerre az új részvények forgalomba hozatalával történő tőkeemelés szabályait kell alkalmazni annyiban, amennyiben a dolgozók fizetnek a részvényekért, abban a részben pedig, amelyben dolgozói befizetések nem fedezik az alaptőkét, az alaptőként felüli vagyon alaptőkévé alakításának szabályai alkalmazandóak.

5. Alaptőke-emelés átváltoztatható kötvények részvénnyé alakításával

A Javaslat ezt az alaptőke-emelési módozatot is a korábbi szabályozásnak megfelelően kezeli. Lehetővé teszi a társaság számára, hogy akár nyilvánosan, akár zártkörűen olyan kötvényeket bocsásson ki, amelyek utóbb, a kötvényben meghatározott időben a kötvénytulajdonos döntése szerint részvénnyé alakíthatók. Az alaptőke-emelés tulajdonképpen a kötvény átalakításával történik, de a kötvény kibocsátásával egyidejűleg feltételes alaptőke-emelést kell végrehajtania a társaságnak azért, hogy a kötvény ellenében kiadandó részvények mögött legyen alaptőke, és ne lehessen megakadályozni a kötvény átváltoztatását azzal, hogy a részvénytársaság megtagadja az alaptőke felemelését. Amikor a kötvénytulajdonos a kötvénye átváltoztatásáról nyilatkozik, a kötvényesi jogai megszűnnek, és ha a kötvényért fizetett összeg nem éri el a kötvényért adandó részvény kibocsátási értékét, akkor a különbözetet a társaság részére meg kell fizetni. Ezzel egyidejűleg ugyan nem lehet részére részvényt kiadni, hiszen az alaptőke-emelés még nincs bejegyezve a nyilvántartásba, viszont részvényutalványra jogosult lesz, és azzal már gyakorolhatja részvényesi jogait. A részvényt az alaptőke-emelésnek megfelelő alapszabály módosítás, és ennek nyomán az alaptőke-emelés nyilvántartásba való bejegyzése után kaphat.

6. A felemelt alaptőkének megfelelő részvények előállítása

Bármely módszerrel történik is az alaptőke felemelése, a tőkeemelésnek a nyilvántartásba való bejegyzése után biztosítani kell azt, hogy a forgalomban lévő részvények összesített névértéke a felemelt alaptőkét tükrözze. A Javaslat egységesen szabályozza ennek lebonyolítási módjait. Ezek a módozatok lehetnek új részvények előállítása a régiek érintetlenül hagyásával, a korábban kibocsátott részvények adatainak megváltoztatása, azaz a részvény felülbélyegzése, vagy a részvény kicserélése. E módszerek közül a felülbélyegzés és kicserélés a korábban kibocsátott, nyomdai úton előállított részvények begyűjtését is igényli, ezért a szabályozás erre a mozzanatra is kitér. A határidőben be nem nyújtott részvényeket a részvénytársaság továbbra is érvénytelenné nyilvánítja, hiszen nem megengedhető, hogy olyan érvényes részvények legyenek fogalomban, amelyek nem felelnek meg a részvénytársaság alapszabályában foglaltaknak. Az érvénytelenített részvény helyett előállított részvény átvételére azonban a Javaslat nem határoz meg határidőt. Ez a részvény a részvényes vagyonának tekintendő, és ezért az sem indokolt, hogy a részvény kiadására irányuló jog elévüljön. A társaságnak nincs érdeksérelme abból, ha egyes részvényesek nem veszik át a nekik járó részvényeket, hiszen nincs olyan kötelezettsége a részvényesnek, amelynek értelmében részvényesi jogait mindenképpen gyakorolnia kellene. A részvénytársaság tehát akkor is zavartalanul működhet, ha egyes részvényesek nem gyakorolhatják részvényesi jogaikat, mert nincsenek a részvény birtokában.

XXXVII. Fejezet

Az alaptőke leszállítása

Az alaptőke leszállítására vonatkozó szabályozásnak továbbra is központi eleme marad a hitelezők védelme tőkeleszállítás esetén. Erre azért van szükség, mert a részvénytársaságban a részvényesek nem kötelesek helytállni a társasági tartozásokért, tehát a hitelezők követeléseire csak a társasági vagyon nyújt fedezetet. Minden olyan intézkedés, amely lehetővé teszi e vagyon csökkenését, szükségszerűen a hitelezők érdekeit sérti.

Az alaptőke leszállításának elhatározását a Javaslat mind a társaság szabad elhatározásával induló, mind a kötelezően elrendelendő leszállítás esetén a közgyűlés hatáskörébe utalja. Eltérően a hatályos szabályozástól, nem látszik szükségesnek az, hogy a kötelező esetekben a nyilvántartó bíróság hozza meg a határozatot. Ha a társaság nem teljesítené a tőkeleszállítással kapcsolatos kötelezettségét, a nyilvántartó bíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva kikényszerítheti azt.

A Javaslat ismer olyan esetet is, amikor a tőkeleszállításhoz egyáltalán nem szükséges társasági határozatot hozni, mert a részvény bevonásával történő alaptőke-leszállítás előfeltételeit már az érintett részvények kibocsátása előtt az alapszabályban rögzítették, így a részvényes abban a tudatban szerezte a részvényt, hogy sor kerülhet a bevonásra. Az alaptőke-leszállítás elhatározását követően a határozat közzétételére kerül sor, és ennek nyomán azok a hitelezők, akik a leszállítást sérelmesnek tartják, biztosítékot követelhetnek, kivéve azokat az eseteket, amikor a biztosítékadás nem szükséges vagy a tőkeleszállítás kötelező jellege miatt nem lehetséges.

A tőkeleszállításnak megfelelő alapszabály-módosítást a társaság közgyűlése az alaptőke leszállításáról szóló határozattal egyidejűleg fogadja el, de ez csak akkor lép hatályba, ha a tőkeleszállítás sikeresen lezajlott. A módosított alapszabály alapján lehet kérni az alaptőke összegének a nyilvántartásban való módosítását. A módosítás bejegyzése után lehet a részvényesek részére kifizetést teljesíteni, amennyiben a tőkeleszállítás tőkekivonási céllal történt, illetve a bejegyzést követően kell biztosítani azt, hogy a forgalomban lévő részvények névértékének összege a leszállított alaptőkével megegyezzen. Ez a részvények darabszámának vagy a részvények névértékének - a részvények kicserélése vagy felülbélyegzése útján történő - megváltoztatásával történhet. Ennek során az alaptőke felemelésénél követett eljárást kell követni, azzal az eltéréssel, hogy a nyomdai úton előállított, bevonandó részvények helyett akkor sem kell új részvényeket előállítani, ha a tulajdonos elmulasztotta a részvény határidőben történő benyújtását. Ilyenkor elegendő a részvény érvénytelenné nyilvánítása. Ha kicserélés vagy felülbélyegzés céljára benyújtandó, nyomdai úton előállított részvény benyújtását mulasztja el a részvényes, a részvény érvénytelenné nyilvánítása után új részvényt kell előállítani. Ez az új részvény az érvénytelenített részvény jogosultját illeti meg. A jogosult erre vonatkozó igénye - az alaptőke-emelésnél kifejtett indokokhoz hasonló okok miatt - nem évül el.

XXXVIII. Fejezet

A részvénytársaságok átalakulására, egyesülésére és szétválására vonatkozó külön szabályok

A Javaslat apróbb változtatásokkal veszi át a Gt.-nek a részvénytársaságok átalakulására, egyesülésére és szétválására vonatkozó szabályait. A részvénytársaság átalakulása esetén az a kérdés vár rendezésre, hogy mi történjen a részvénytársaság részvényeivel - figyelemmel arra, hogy a részvénytársaságon kívül más társasági típusba tartozó társaság a tagsági jogokról értékpapírt nem állíthat ki. A Javaslat szerint az átalakulással egyidejűleg a részvények a törvény erejénél fogva érvénytelenné válnak, és a jogutód társaságnak gondoskodnia kell fizikai megsemmisítésükről, illetve a dematerializált részvények nyilvántartásának megszüntetéséről.

A részvénytársaságok egyesülése azért igényel speciális szabályozást, mert az Európai Unió irányelve a részvénytársaságokra vonatkozóan egy sor garanciális szabályt ír elő, amelyek elsősorban az egyesülés feltételeinek szakszerű vizsgálatát, és erről a részvényesek kellő tájékoztatását írják elő. A Javaslat e fejezetben az irányelvi követelményeket ülteti át. A Javaslat elhagyja az egyesülő társaságok vezető tisztségviselőinek felelősségére vonatkozó szabályt, mivel e körben az általános felelősségi szabályok megfelelőek. A Javaslat az egyesülő részvénytársaságok valamennyi részvényesének egyhangú szavazata esetén is kötelezővé teszi, hogy a könyvvizsgáló nyilatkozzon a cserearányról és a beszámoló megalapozottságáról. A Javaslat kizárja, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság szétváljon.

XXXIX. Fejezet

A részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése

A Javaslat nem változtat a részvénytársaság megszűnésének a szabályain. A Javaslat elhagyja a Gt. azon szabályait, amelyeket a Javaslat a jogi személyek és a gazdasági társaságok általános szabályai között kimond: a megszűnéshez szükséges szótöbbség és a fennmaradó vagyon felosztása.

A részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezői igények kielégítése után fennmaradó vagyon felosztását az általános szabályokhoz képest befolyásolhatja az, ha a társaság kibocsátott likvidációs elsőbbséget biztosító részvényeket. Ilyen esetekben a megmaradó vagyon felosztása az elsőbbségi jogok figyelembe vételével történik.

Ha a jogutód nélküli megszűnésre vezető felszámolási vagy végelszámolási eljárás olyan időpontban indult meg, amikor még nem vált esedékessé valamennyi vagyoni hozzájárulás, de a hiányzó vagyoni hozzájárulásokra szükség van a hitelezői igények kielégítésére, akkor indokolt lehet, hogy a végleszámoló vagy felszámoló az esedékességtől függetlenül követelhesse ezeket a hozzájárulásokat, vagyis a tagok felszólítása útján esedékessé tegye azokat.

XL. Fejezet

Az egyszemélyes részvénytársaság

Az egyszemélyes részvénytársaság kialakulására és működésére vonatkozó szabályok nem kívánnak eltérni a hatályos szabályozás lényegétől. A Javaslat a gazdasági társaság szervezetére vonatkozó általános szabályok között mondja ki, hogy egyszemélyes gazdasági társaság esetén a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli tag gyakorolja, így ezt a rendelkezést az egyszemélyes részvénytársaságra vonatkozó szabályok között nem ismétli meg.

XIV. Cím

Befolyásszerzés

A Javaslat a gazdasági társasági típusok szabályozását követően, önálló Címben foglalkozik a minősített többséget biztosító befolyás megszerzéséhez fűződő jogkövetkezményekkel. Az ilyen többség ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy a befolyásszerző már a minősített többséget igénylő döntéseket is egyedül meghozhatja, vagyis a társaság nem a tagok közötti érdekegyeztetésnek megfelelően, hanem egyetlen tag akarata szerint működik. Ez részben a hitelezők, részben a társaság kisebbségi tagjainak érdekeit sértheti.

A Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan csak akkor kíván jogkövetkezményeket fűzni a minősített többséget biztosító befolyás megszerzéséhez, ha korlátolt felelősségű társaságban vagy zártkörűen működő részvénytársaságban alakul ki ilyen helyzet. A nyilvánosan működő részvénytársaságban más sokkal kisebb befolyásnál is kötelező nyilvános vételi ajánlati eljárást lefolytatni, amelynek során a kisebbség és a hitelezők érdekei megfelelő módon védelemben részesülnek. A közkereseti és betéti társaságnál pedig a szabályok alkalmazására azért nincs szükség, mert ezek többnyire csekély tőkével működő személyegyesítő társaságok, ahol a minősített többséget biztosító befolyás nem okoz olyan mértékű sérelmet, mint a többi társasági típusnál. A minősített többséget biztosító befolyás megállapításánál a tag közvetlen és közvetett módon gyakorolható szavazati jogának mértékét kell figyelembe venni. A közvetett befolyás fogalmát és számítási módját a definíciós szabályok tartalmazzák. A minősített többséget biztosító befolyás kialakulása esetén a tag köteles erről a nyilvánosságot tájékoztatni a befolyásszerzés tényének a nyilvántartó bírósághoz való bejelentéssel, amelynek nyomán a befolyásszerzés tényét bejegyzik a nyilvántartásba és közzé is teszik. Ilyen módon a hitelezők is tudomást szerezhetnek a társaság sajátos döntéshozatali struktúrájáról, és mérlegelhetik ennek veszélyeit. Ugyancsak a hitelezők érdekeit kívánja védeni az a rendelkezés, amely szerint olyan esetben, ha a minősített többséget biztosító befolyással rendelkező tag - kihasználva a befolyását - hátrányos üzletpolitikát kényszerített a társaságra, és ez a társaság felszámolására vezet, akkor a befolyással rendelkező tag felelősséggel tartozik a hitelezőkkel szemben, annak ellenére, hogy a korlátolt felelősségű társaságban, illetve a részvénytársaságban a tagok nem kötelesek helytállni a társaság kötelezettségeiért. A kisebbségben maradó tagok védelmére szolgál az a szabály, amely szerint bármely tag kérheti, hogy részesedését a befolyásszerző tag piaci értéken vegye meg.

Negyedik Rész

Szövetkezet

XV. Cím

Általános rendelkezések

1. A szövetkezetre mint önálló jogi személy típusra vonatkozó szabályozással a Javaslatnak az a célja, hogy olyan általános modellt építsen fel, amely alkalmas a legkülönbözőbb tevékenységi területen működő szövetkezetek alapvető jellegzetességeinek tükrözésére, és ezért általános szabályozásként használható minden szövetkezeti típus esetén, háttérjogszabálya lehet a ma létező és a megalkotandó speciális szövetkezeti jogi törvényeknek. A Javaslat ezért a szövetkezet definíciójában is olyan fogalmi elemeket jelenít meg, amely minden szövetkezetnél egyformán érvényesül. Egyöntetű jellemzője ugyanis a szövetkezeteknek, hogy azok a szövetkezeti tagok vagyoni hozzájárulásából álló tőkével jönnek létre, ugyanakkor a tagság változásával ez a tőke is állandóan változik. A szövetkezet tevékenységének jellemzője, hogy az elsősorban a tagok szükségleteinek kielégítésére irányul. Ezek a szükségletek pedig nem csupán gazdasági, hanem ezzel párhuzamosan társadalmi szükségletek is. A szövetkezet mint jogi személy, a tagjaitól elkülönült jogalany, amely saját kötelezettségeiért a saját vagyonával köteles helytállni. A tagok a vagyoni hozzájárulásuk teljesítésére kötelesek, de a szövetkezet tartozásaiért saját vagyonukkal nem kell helytállniuk.

A szövetkezetnek a definícióban is megjelenő célja, vagyis a tagság gazdasági és társadalmi szükségleteinek kielégítése indokolja, hogy a Javaslat bizonyos korlátozásokat kíván érvényesíteni a tagság összetételével kapcsolatban. A tagság legalább felének természetes személynek kell lennie, és a tagság legalább háromnegyedének személyes közreműködést is vállalnia kell a szövetkezet tevékenységében. Az olyan tagok, akik pusztán vagyont fektetnek a szövetkezetbe, és ennek fejében a nyereségből kívánnak részesedni, csak kisebbséget alkothatnak tehát a szövetkezeten belül. A tagság személyes érdekeltségének igényét fejezi ki az a szabály is, amely szerint tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni, vagyis a szövetkezet nem lehet a személyes kapcsolatokat nélkülöző, tőkeegyesítő jogi személy. Az, hogy a szövetkezet nem minősül gazdasági társaságnak, azzal a következménnyel is jár, hogy a gazdasági társaságok közös szabályai nem vonatkoznak erre a jogi személy típusra. Ezért kénytelen a Javaslat a gazdasági társaságok általános szabályai között már kimondott néhány szabályt - például a hatósági engedélyhez vagy képesítési követelményhez kötött tevékenységgel, a jognyilatkozatok megtételével, a nyilvántartásba vétel kérelmezésével vagy a jogviták választottbírósági úton való elbírálhatóságával kapcsolatos rendelkezést - itt megismételni.

2. Szövetkezet létesítése a szövetkezet alapszabályának elfogadásával történik. Ehhez legalább hét alapító tag egybehangzó nyilatkozatára van szükség, és az alapszabályt - a gazdasági társaságok létesítő okiratához hasonlóan - közokiratba vagy ügyvéd, illetve valamelyik alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Ennek a követelménynek az indoka megegyezik a gazdasági társaságoknál kifejtettekkel.

A Javaslat meghatározza az alapszabály kötelező tartalmát is. Ez részben a jogi személyek létesítő okiratára vonatkozó általános szabályokban meghatározott, részben pedig a szövetkezetekre vonatkozó speciális szabályozásban található elemekből áll, vagyis a szövetkezeti szabályozás csak kiegészíti az általános szabályokat, így mindkét szabály együtt alkalmazandó.

3. A vagyoni hozzájárulások mibenlétéről a Javaslat a gazdasági társaságokhoz hasonlóan rendelkezik, tehát apport lehet az adós által elismert vagy bíróság által megállapított követelés is, viszont személyes munkavégzés, tevékenység végzése nem kezelhető vagyoni hozzájárulásként. A vagyoni hozzájárulások szolgáltatásának idejét az alapszabályban kell meghatározni, de a jogszabály bizonyos korlátokat állít fel ezzel kapcsolatban. Különbséget kell tenni a szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködő és nem közreműködő tag között. Aki csak vagyoni hozzájárulást teljesít, személyesen azonban nem tevékenykedik a szövetkezetben, az a vállalt vagyoni hozzájárulását a bejegyzési kérelem benyújtásáig köteles teljes egészében teljesíteni. A személyes közreműködést is vállaló tag a nem pénzbeli hozzájárulását köteles a bejegyzési kérelem benyújtásig szolgáltatni, a pénzbeli hozzájárulást viszont megoszthatják: legalább harminc százalékot a bejegyzési kérelem benyújtásáig ebből is teljesíteni kell, a maradék hetven százalék befizetése azonban elhalasztható a bejegyzést követő egy évig. A vagyoni hozzájárulás határidőben való teljesítése elmulasztásának következményeit a Javaslat a gazdasági társaságoknál kidolgozott módon rendezi, azaz végső soron a tagsági viszony jogszabály erejénél fogva történő megszűnéséhez vezethet.

4. A szövetkezet lényegét kifejező intézmény a közösségi alap, amely a szövetkezet által a tagjainak, illetve a tagok hozzátartozóinak nyújtandó szolgáltatások fedezésére szolgál. A közösségi alap létesítéséről a szövetkezet legfőbb szerve határoz. A közösségi alapba helyezett szövetkezeti vagyon nem osztható fel a tagok között, tehát a kilépő tagok nem tarthatnak igényt az ebből való részesedésre, sőt ha a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik vagy átalakul, akkor sem lehet felosztani a tagok között, hanem ezt a vagyonrészt az alapszabályban meghatározott más szervezetnek kell átadni, amely azt saját céljaira használhatja fel. A közösségi alap e kivételezett helyzete természetesen nem mentesíti ezt a vagyonrészt sem a hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettség alól, hiszen ez is a szövetkezet vagyona, és a szövetkezet a tartozásaiért teljes vagyonával köteles helytállni.

XVI. Cím

A szövetkezet szervezete

A szövetkezet szervezete szükségszerűen magában foglalja a közgyűlést vagy küldöttgyűlést mint a szövetkezet tagjainak döntéshozó szervét, továbbá az ügyvezetést ellátó igazgatóságot vagy ügyvezető elnököt. E szervek mellett létrehozhatnak a tagok felügyelőbizottságot és választhatnak állandó könyvvizsgálót is.

XLI. Fejezet

A közgyűlés

A szövetkezet közgyűlése a tagok összességéből álló döntéshozó szerv, amely a szövetkezet legfontosabb státusz- és személyi kérdéseiben kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. A közgyűlést az ügyvezetés az általános szabályok szerint, a napirend közlésével hívja össze. Az általánosan kötelező elemeken kívül a meghívónak tartalmaznia kell a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlésre vonatkozó adatokat, továbbá utalást arra, ha részközgyűlések tartására kerül sor. Az ügyvezetés által meghatározott napirendet a tagok tíz százalékát kitevő kisebbség kiegészítheti, ha erre vonatkozó javaslatát írásban közli az ügyvezetéssel. A tagok a közgyűlésen szavazással hoznak határozatokat. A határozathozatalhoz általában a határozatképes közgyűlésen jelenlévők egyszerű szótöbbsége elegendő, de az alapszabály módosításához két követelménynek egyszerre kell megfelelni: az összes tag legalább felének és a jelenlévők kétharmadának a hozzájárulása szükséges a döntéshez. Ez a szabály biztosítja azt, hogy a kisebbség ne változtathassa meg az alapszabályt. Speciális követelmény érvényesül a szövetkezet jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának, egyesülésének, szétválásának elhatározásánál is: ezek a döntések az összes szavazathoz - nem pedig a határozatképes közgyűlésen jelenlévők szavazatához - viszonyított kétharmados többséget igényelnek.

Rendezi a Javaslat a határozathozatal módját is: általában nyílt szavazással történik a közgyűlési döntéshozatal, de személyi kérdésekben titkos szavazást kell tartani. A nagy taglétszámú, földrajzilag is nagy kiterjedésű szövetkezetek esetén indokolt lehet, hogy ne kelljen a teljes tagságot egy időben egy helyre összehívni, hanem a tagság különböző csoportokban vitathassa meg a tagok döntéshozatalára váró kérdéseket, és a szavazást is elkülönült csoportokban bonyolítsák le. Erre szolgál a részközgyűlés intézménye, amit az alapszabály rendszeresíthet egy szövetkezetnél, meghatározva a részközgyűlések lebonyolításának szabályait. Ha részközgyűléseket tartanak, akkor az ott lebonyolított szavazásból még nem lehet megtudni a határozathozatal végeredményét, ehhez ugyanis a több különböző részközgyűlésen leadott szavazatok összesítésére van szükség. Ezt a feladatot az ügyvezetés látja el, és ők közlik a határozatot a tagsággal. Ugyancsak a magas taglétszám, illetve a rugalmasabb tagi döntéshozatal igénye indokolhatja azt, hogy a közgyűlés hatáskörébe tartozó döntéseket ne valamennyi tag részvételével, hanem a tagok által megválasztott küldöttekből álló küldöttgyűlésen hozzák meg. Erről az alapszabálynak kell rendelkeznie, és egyben meg kell határozni a küldötteknek a tagokhoz viszonyított számát, megválasztásuk módját és megbízatásuk időtartamát is.

XLII. Fejezet

A szövetkezet ügyvezetése

A szövetkezet ügyvezetését - az alapszabály rendelkezései szerint - vagy egy legalább három tagból álló testület: az igazgatóság, vagy egyetlen személy: az ügyvezető elnök látja el. Az ügyvezetést ellátó vezető tisztségviselők csak a szövetkezet tagjai lehetnek, ezzel is biztosítva a szövetkezet személyegyesítő jellegét. Mivel követelmény a szövetkezeti tagság, a vezető tisztségviselői megbízatás megszűnik - az általánosan érvényesülő okokon túl - akkor is, ha a vezető tisztségviselő tagsági jogviszonya megszűnik.

Ügyvezető elnök megválasztására csak a legfeljebb ötven taggal rendelkező szövetkezetben van lehetőség, és az ügyvezető elnök az igazgatóság feladatait látja el és az igazgatóság hatáskörét gyakorolja. Az igazgatóság hatáskörét a Javaslat negatív módon határozza meg: minden olyan döntés az igazgatóság hatáskörébe tartozik, amely nincs a közgyűlés vagy a felügyelőbizottság hatáskörébe utalva. Természetesen ez a rendelkezés az ügyvezetés fogalmán belül értendő, hiszen az igazgatóság ügyvezetési feladatokat lát el. Azok a döntések, amelyek nem érik el az ügyvezetés szintjét, nyilván nem sorolandók az igazgatóság hatáskörébe, azok a munkaszervezet megfelelő pontjaira telepíthetőek.

A Javaslat a szövetkezet vezető tisztségviselőivel szemben a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőire vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi okokkal lényegében azonos okokat állapít meg, hiszen ők is gazdálkodó tevékenységet végző jogi személyt irányítanak, indokolt tehát, hogy ugyanolyan feltételeknek feleljenek meg, mint a gazdasági társaságoknál hasonló funkciót betöltő személyek.

XLIII. Fejezet

Felügyelőbizottság

A Javaslat rendelkezik arról, hogy szövetkezetnél is lehetséges legalább három tagból álló felügyelőbizottság létrehozatala, ha az alapszabály ezt elrendeli. A felügyelőbizottság tagjainak nem feltétlenül szükséges szövetkezeti tagnak lenniük, feladatukat megbízási szerződés szabályai szerinti jogviszonyban látják el. A szabályozás kitér a felügyelőbizottság működésének néhány alapvető szabályára, egyébként azonban a jogi személyek általános szabályai között a felügyelőbizottságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

XLIV. Fejezet

A könyvvizsgáló

A szövetkezet állandó könyvvizsgálójára vonatkozó szabályozás lényegében a gazdasági társaságok könyvvizsgálójára vonatkozó szabályozás megismétlése, hiszen a könyvvizsgálói megbízatás betöltésének feltételei, a könyvvizsgálói jogviszony keletkezése, a könyvvizsgáló funkciói nem különböznek a gazdasági társaságokhoz képest.

XVII. Cím

A szövetkezeti tagsági jogviszony

A szövetkezeti tagsági jogviszony a szövetkezet alapításakor az alapszabály aláírásával jön létre, a későbbiekben viszont tagfelvételi kérelem alapján, a szövetkezetnek a tagfelvételről hozott döntésével keletkezik. Ez akkor is igaz, ha az új tag egy korábbi taggal való megegyezés alapján a kilépő tag helyére kerül. Ilyenkor csak annyi változik, hogy a belépő tagnak nem kell vagyoni hozzájárulást vállalnia, amennyiben a kilépő tag lemond a szövetkezettel való elszámolási igényéről.

Bár minden szövetkezeti tag köteles vagyoni hozzájárulást vállalni és teljesíteni, a tagsági jogok nem a vagyoni hozzájárulások szerint oszlanak meg, hanem a tagokat azonos jogok illetik meg, ami ismét a személyegyesítő jelleg egy megnyilvánulási formája.

A szövetkezet nyeresége a tagok között felosztható, a felosztásnak azonban legalább a nyereség fele részében a tagok személyes közreműködése alapján kell történnie. Aki tehát személyes közreműködés nélkül vesz részt a szövetkezetben, az legfeljebb a nyereség felében részesülhet.

A Javaslat a tagsági viszony tartalmaként lehetővé teszi, hogy az alapszabály felhatalmazása alapján a közgyűlés pótbefizetést rendeljen el a szövetkezet veszteségeinek fedezésére. Míg a korlátolt felelősségű társaságoknál a pótbefizetéshez kapcsolódó feltételeket a létesítő okiratnak kell meghatároznia, a szövetkezeteknél maga a jogszabály rendelkezik a pótbefizetés gyakoriságáról és esetenkénti mértékéről is. A veszteségek fedezésére fel nem használt pótbefizetéseket a szövetkezet is köteles visszafizetni.

Szabályozza a Javaslat a tagsági viszony megszűnésének eseteit. Ezek közül a kilépés a tagsági viszony felmondásához hasonló intézmény, hiszen a tagnak az igazgatósághoz címzett, egyoldalú, indokolás nélküli nyilatkozata, amely nem igényel elfogadást, és a nyilatkozat hatályossá válásától számított három hónap elteltével szünteti meg a tagsági viszonyt.

A szövetkezeti tag kizárása lényegében a gazdasági társaságok tagjainak kizárására vonatkozó szabályok szerint történik, azzal a különbséggel, hogy a szövetkezet közgyűlése a kizárás kezdeményezéséről valamennyi tag kétharmados szótöbbségével hozhat határozatot.

A tagsági viszony megszűnése esetén a szövetkezet köteles elszámolni a taggal, és kiadni neki akkora vagyonrészt, amekkora a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén jutna a tagnak. Nincs szükség elszámolásra, ha a kilépő tag erről az igényről lemond arra tekintettel, hogy helyébe valaki más lép be a szövetkezetbe. Ilyenkor a kilépő és belépő tag egymás között állapíthatják meg a szövetkezeti tagságért fizetendő ellenértéket. Ugyancsak nem szükséges elszámolni akkor, ha a meghalt tag örököse a szövetkezetbe belép, és ekként folytatja az örökhagyó tagsági viszonyát.

XVIII. Cím

Kisebbségvédelem

A kisebbségi jogokat a Javaslat a gazdasági társaságoknál általában érvényesülő kisebbségi jogok mintájára szabályozza, mert a szövetkezet kisebbségi tagjai is ugyanolyan védelemre szorulnak, mint a gazdasági társaság kisebbsége.

XIX. Cím

A szövetkezet átalakulása, egyesülése és szétválása

A Javaslat a szövetkezetek korlátolt felelősségű társasággá vagy zártkörűen alapított részvénytársasággá való átalakulását engedi meg, más jogi személlyé a szövetkezet nem alakulhat át. Az átalakulás, egyesülés vagy szétválás kezdeményezését a Javaslat nem korlátlanul engedi meg: ilyen kezdeményezéssel vagy az igazgatóság vagy a tagság legalább tíz százalékát kitevő kisebbség élhet. Ilyen módon elejét lehet venni a megalapozatlan kezdeményezéseknek.

Az a tag, aki az átalakulásban, egyesülésben, szétválásban nem kíván részt venni, és ezért a vele történt elszámolás eredményeként megkapta a szövetkezet vagyonából rá eső részt, ennek a vagyonnak az erejéig öt éven keresztül köteles helytállni a tagsági viszonyának fennállta alatt keletkezett szövetkezeti tartozásokért.

XX. Cím

A szövetkezet megszűnése

A Javaslat egy speciális jogutód nélküli megszűnési okot iktat be a szövetkezetekre nézve. Az alapításkor megkívánt legalább hét tagot ugyanis folyamatosan érvényesülő követelménynek tekinti, és ha a taglétszám ez alá süllyedne, akkor a szövetkezet megszűnik, ha hat hónapon belül nem jelentenek be megfelelő számú új tagot.

Ötödik Rész

Egyesülés

A Javaslat lényegét tekintve változtatás nélkül veszi át a Gt.-nek az egyesülésre vonatkozó szabályait. Ennek megfelelően az egyesülés legfőbb sajátossága, hogy azt a tagok nem elsősorban gazdasági tevékenység végzésére hozzák létre, hanem azért, hogy minden egyes tagnak a saját gazdálkodását segítse elő, a tagok saját gazdasági tevékenységének összehangolásában működjön közre.

Az egyesülés éppen a főtevékenységnek a tagokhoz fűződő szoros kapcsolata miatt, alapvetően személyegyesítő jellegű társaság, amivel összhangban áll az, hogy a tagok korlátlan, egyetemleges és mögöttes felelősséggel tartoznak. A jogi személyek általános szabályaival való összhang is azt kívánja, hogy ha nem kötelező a tagoknak vagyoni hozzájárulást teljesíteniük, akkor a társaság tartozásaiért korlátlan felelősséget kell vállalniuk.

Az egyesülés sajátos tevékenységével függ össze a társasági szerződés kötelező elemeinek speciális kiegészítése, az általános szabályoktól való eltérése is. A szükség szerinti tartalmi elemek középpontjában az esetlegesen előírható kiegészítő gazdálkodási tevékenység áll. Ennek a tevékenységnek a kereteit, az ehhez szükséges vagyont, a nyereség felosztásának szabályait abban az esetben kell a társasági szerződésben rögzíteni, ha a felek lehetővé kívánják tenni az egyesülésnek az összehangoló tevékenységen túl a gazdálkodást is.

Az egyesülés sajátosságai néhány ponton a tagok és a társaság közötti vagyoni viszonyok speciális szabályozását igénylik. Mindenekelőtt arról rendelkezik a Javaslat, hogy a tagok az egyesülés szolgáltatásait külön ellenszolgáltatás nélkül vehetik igénybe. Ez mindenképpen indokolt szabály, figyelembe véve azt, hogy az egyesülés működésének költségeit amúgy is a tagok fedezik, végső soron tehát nem tisztán ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatásról van szó, hanem csak arról, hogy a tagok a társaság létét, működését teszik lehetővé, esetenként viszont nem fizetnek az egyesüléstől kapott szolgáltatásokért. Ez a szabály nem zárja ki azt, hogy a tagok a törvényi szabálytól eltérve ellenszolgáltatás fizetésében állapodjanak meg. Ez különösen akkor lehet indokolt, ha a társaság kívülállók számára is nyújt szolgáltatásokat, és ezért ezek költségei és bevételei nehezebben lennének nyomon követhetők, ha a tagok ingyenesen vehetnék igénybe a szolgáltatásokat. A Javaslat ugyancsak nem változtat az egyesülés szervezetén. Az egyesülésnél taggyűlés és igazgató vagy igazgatóság működik. A Javaslat e körben a hatályos szabályokon csak annyiban változtat, hogy elhagyja azokat a normákat, amelyeket a jogi személyek általános szabályai között a Javaslat már szabályozott. Így például nem rendelkezik a Javaslat e körben a határozatképességről, a képviseletről, a taggyűlés összehívásáról, a jegyzőkönyvről és az ülés tartása nélküli határozathozatalról. Nem változtat a Javaslat az egyesüléshez való csatlakozás, a tagsági viszony megszűnése, a kilépő taggal való elszámolás és a vagyonmegosztás szabályain.

Hatodik Rész

Vállalatcsoport

A Javaslat átemeli a Gt.-ből az elismert vállalatcsoportra vonatkozó szabályokat. A szabályozás alapvető logikáján a Javaslat nem változtat. A vállalatcsoportot a cégjegyzékbe be kell jegyeztetni, de maga a vállalatcsoport nem minősül önálló jogalanynak. Nem változik az uralkodó tagra vonatkozó szabályozás. Uralkodó tag az lehet, aki konszolidált éves beszámoló készítésére köteles. A számviteli törvény szerint erre az anyavállalat köteles. A Javaslat új szabályként rendezi, hogy több jogi személy is lehet a vállalatcsoport uralkodó tagja. Ebben az esetben azonban szerződésben kell meghatározni, hogy melyik jogi személy jogosult az uralkodó tagot megillető jogokat gyakorolni. Változtat ugyanakkor a Javaslat az ellenőrzött társaság szabályain. Míg a Gt. alapján a vállalatcsoportban kizárólag részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság vehetett részt, a Javaslat ezt kibővíti, és lehetővé teszi, hogy szövetkezet és egyesülés is részt vegyen tagként a vállalatcsoportban. További változás, hogy a Javaslat alapján ahhoz, hogy vállalatcsoport jöjjön létre, az szükséges, hogy az uralkodó tag mellett legalább három ellenőrzött tag vegyen részt az együttműködésben. A Javaslat lényegét tekintve nem változtat a vállalatcsoport létrejöttére vonatkozó szabályokon. Ehhez a Javaslat alapján is uralmi szerződés megkötése szükséges, amelyben a felek meghatározzák a vállalatcsoport egészének egységes üzletpolitikáját. A szerződést a vállalatcsoportban résztvevő tagok legfőbb szerve hagyja jóvá háromnegyedes szótöbbséggel. A vállalatcsoport megalakulásáról két alkalommal közleményt kell közzétenni a Cégközlönyben. Változás, hogy a Javaslat nem kívánja meg az uralkodó szerződés tervezetének a közzétételét, csupán a szerződés megtekintésének a helyét és a hitelezőknek és a részvényeseknek szóló felhívást kell a közleménynek tartalmaznia.

A Javaslat megőrzi az ellenőrzött társaságok tagjainak és hitelezőinek a jogosultságait. Egyértelművé teszi, hogy a vállalatcsoport bejegyzésének előfeltétele, hogy a tagok és a hitelezők igényeivel kapcsolatban ne maradjon fenn vita. A bejegyzés feltétele tehát, hogy az igények kielégítésre kerüljenek, ennek hiányában pedig, hogy a jogvitában bíróság jogerősen elutasítsa a tagok és a hitelezők követeléseit. A vállalatcsoport bejegyzésének joghatása az, hogy a vállalatcsoportra és annak tagjaira nem alkalmazhatóak a minősített befolyással rendelkező tagokra vonatkozó rendelkezések, nevezetesen a hátrányos üzletpolitikai esetén fennálló helytállási kötelezettség. A Javaslat nem változtat az uralkodó tag és az ellenőrzött tag ügyvezetése közötti viszonyra, a beszámolási kötelezettségre, a kisebbségvédelemre és a vállalatcsoport megszűnésére vonatkozó szabályokon. A Javaslat biztosítani kívánja a vállalatcsoport esetén a munkavállalói részvétel lehetőségét. Ennek eszköze, hogy a Javaslat meghatározott esetben lehetővé teszi, hogy az ellenőrzött tagok felügyelőbizottsága helyett a munkavállalók az uralkodó társaság felügyelőbizottságában vegyenek részt. Erre abban az esetben is lehetőséget teremt a Javaslat, ha az uralkodó tagnál felügyelőbizottság nem működött a vállalatcsoport létrejöttét megelőzően. A Javaslat lényegét tekintve fenntartja a tényleges vállalatcsoportra vonatkozó hatályos szabályokat. Ha az uralmi csoportként történő működés feltételei fennállnak három éven át, bárki, akinek az uralmi szerződés hiánya jogi érdekét érinti, választása szerint kérheti, hogy a bíróság kötelezze a vállalatcsoportot az uralmi szerződés megkötésére, vagy alkalmazza az vállalatcsoportra vonatkozó szabályokat uralmi szerződés hiányában is.

Hetedik Rész

Alapítvány

A Ptk. 1987-es módosításával került néhány alapítványi szabály a hatályos kódexbe, amelyeket a bírói gyakorlat töltött meg valós jogi tartalommal. A Javaslat a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok mellett a jelenleginél részletesebben szabályozza az alapítványt és számos újítást is bevezet. Az alapítvány a Javaslat szerint jogi személyként létesíthető, ha az alapító az alapító okiratban meghatározza célját, szervezetét, és a cél megvalósításához vagyont rendel. (Az egyoldalú jogügylettel történő, önálló jogalanyiság létrejöttét nem eredményező vagyonrendelés továbbra is lehetséges, és kötelezettségvállalás közérdekű célra néven él tovább a kötelmi jog szabályai között.) Az alapítvány az alapító által meghatározott célra rendelt vagyonkezelő szerv, amelynek szervezetét az alapító jogosult meghatározni a törvényi keretek között. A korábbi szabályozással ellentétben alapítvány nem csak tartós közérdekű célra, hanem - két alapvető kivétellel - lényegében bármely célra, tehát magáncélra is létesíthető. Az egyik korlátozás az, hogy alapítvány gazdasági tevékenység céljából nem létesíthető, gazdasági tevékenységet csak célja megvalósításával összefüggésben - azaz nem elsődlegesen - végezhet. A másik jelentős korlát, hogy a cél nem szolgálhatja az alapító, a csatlakozó és a törvényben meghatározott további személyek érdekeit. A Javaslat külön nem mondja ki, de értelemszerűen jogellenes és nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző tevékenységre sem létesíthető alapítvány. Ez következik a jogügyletek semmisségére vonatkozó szabályokból. A hatályos szabályozástól eltérően az alapítványnak céljait közvetlenül kell megvalósítania. A közvetlenség elvéből következik, hogy alapítványnak tiltott további alapítvány létesítése vagy vagyon juttatása egy másik alapítványnak.

XXI. Cím

Az alapítvány fogalma, létesítése, vagyona

A jogi személyek létesítésére vonatozó általános rendelkezések az alapítványokra is alkalmazandók; ezért a Javaslat e fejezetben csak a speciális szabályokat tartalmazza. Az alapítványt létesítő alapítói jogügyletet írásba kell foglalni. Több alapító - ha eltérően ne állapodnak meg - együttes joggyakorlásra jogosultak. Ez azt jelenti, hogy az alapítók minden egyes alapító intézkedést egyetértésben tudnak megtenni. Az alapítványt létesítő jogügylet visszavonására csak a nyilvántartásba vétel jogerőre emelkedését megelőzően kerülhet sor, több alapító esetén szintén csak együttesen. Az alapítók mellett a Javaslat nevesíti a csatlakozót, aki a már létező alapítvány részére juttat vagyont. A csatlakozás feltételeit az alapító okiratban kell az alapítónak meghatároznia. Ha az alapító okirat nem tér ki a csatlakozás lehetőségére, az alapítvány jellege alapján döntendő el, hogy nyílt vagy zárt alapítványról van-e szó, és a csatlakozás megengedett-e vagy sem. A csatlakozónak az alapító az alapító okiratban meghatározott jogokat biztosíthat. A csatlakozó az alapító döntése szerint az alapítót megillető jogokat is megszerezheti. Ez utóbbi esetben a csatlakozó - az alapító okirat ellenkező kikötésének hiányában - az alapítóval (alapítókkal) együttes joggyakorlásra jogosult. A csatlakozót tehát - a jelenlegi szabályozással ellentétben - az alapítvány működését érdemben befolyásolni képes jogok illethetik meg. Ezzel a szabályozással a Javaslat a vagyonukat vesztett alapítványok tőkésítésének előmozdítását kívánják lehetővé tenni.

A vagyon fogalmára és mibenlétére a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok alkalmazandók; minimális vagyonnagyságot a Javaslat nem határoz meg. Részletesebb szabályozást ad ugyanakkor az alapítói vagyonjuttatásra. A Javaslat a vagyoni juttatás teljesítéséhez köti az alapítói jogok korlátlan gyakorolhatóságát. Az alapítónak az alapítvány nyilvántartásba vételtől számított egy éven belül teljes egészében át kell ruháznia az alapítványra az alapító okiratban rendelt vagyont, hogy az alapítvány képes legyen tevékenységét megvalósítani. Ennek a szabálynak az is célja, hogy egyértelműen elszakítsa és elhatárolja az ajándékozási szabályoktól az alapítványi vagyonjuttatást. A szabály lehetséges szankciója az, hogy a nyilvántartó bíróság felfüggeszti a késedelembe esett vagy nem teljesítő alapító alapítói jogainak gyakorlását. A Javaslat kimondja a kuratórium kötelezettségét is a vagyoni juttatás követelésére; e kötelezettség elmulasztása súlyos jogszabálysértésnek minősül.

Az alapítvány vagyonát elődlegesen magától az alapítótól védi a Javaslat: az alapítói vagyonjuttatás nem vonható vissza; sem közvetlenül, sem kerülő úton - harmadik személy segítségével - nem kerülhet vissza az alapítóhoz. Az alapító kivételesen lehet az alapítvány kedvezményezettje; akkor, ha az alapítvány célja az alapító tudományos vagy művészeti alkotásainak gondozása. A törvényi szűkítés a szerzői jogokkal védett javakhoz képest tudatos. Más szerzői jogok kezelésére is létesíthető alapítvány, de nem az alapító kedvezményezetté tételével. A Javaslat által meghatározott szolgáltatások, nevezetesen: gondozás, tartás, iskoláztatási költségek viselése tekintetében az alapító és a csatlakozó hozzátartozói kedvezményezettjei lehetnek az alapítványi vagyonnak. Ez a rendelkezés családi alapítvány létesítését teszi lehetővé, amellyel a család tagjainak tartása, nevelése, iskoláztatása akár több generációra is biztosíthatóvá válik. A Javaslat meghatározza a kedvezményezett fogalmát, aki az alapítvány jogosultja, az alapítványi vagyon valós címzettje, a vagyon felhasználásának cél szerinti alanya. A kedvezményezett törvényi meghatározására szükség van, hogy a kedvezményezett - az alapító döntése alapjáén - jogokat kaphasson, továbbá, hogy a kizárási és összeférhetetlenségi szabályok érvényesülni tudjanak. A kedvezményezett az alapítványi juttatást perrel a törvényi konjunktív feltételek teljesülése esetén követelheti. Az alapítványi vagyon kezelésének szabályait az alapítónak az alapító okiratban kell meghatároznia. Az alapítvány alapvetően csak a juttatott vagyon hozadékait használhatja fel; a vagyon felélésére csak akkor jogosult, ha erre az alapító kifejezetten felhatalmazza. Erre a Javaslat az alapító okirat kötelező tartalmának meghatározása körében közvetetten ad szabályt.

XXII. Cím

Az alapítvány létesítése végintézkedéssel

Alapítvány létesíthető halál esetére is, de csak végrendeletben vagy öröklési szerződésben, halál esetére szóló ajándékozásban nem. A végintézkedésnek tartalmaznia kell az alapító okiratot. Az alapítvány nyilvántartásba vételére csak az alapító halála után kerülhet sor, ezért a Javaslat egy a kuratóriumba kijelölt személyt hatalmazza fel arra, hogy az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt eljárhasson. Ha a kuratóriumi tag nem vállalja ezt a feladatot, a bíróság ügygondnokot rendel ki a nyilvántartásba vétel intézésére. A halál esetére történő alapítványrendelésnél az alapítvány a létesítő halála után jön létre. Annak érdekében, hogy az ekként létesített alapítvány örökölni tudjon az alapító után, a Javaslat kimondja, hogy az alapítvány az alapító halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre.

A halál esetére szóló alapítványrendelés különleges esete a meghagyás formájában történő létesítés. Ilyen esetben az alapító-örökhagyó meghagyást rendel, a meghagyásként létesítendő alapítvány alapítója már nem ő, hanem a meghagyás kötelezettje, a végintézkedés valamelyik jogosultja lesz. Ha a kijelölt alapító nem teljesíti az örökhagyó rendelését, a bíróság ítéletével pótolja és hozza létre az alapító okiratot, és kötelezi a meghagyás kötelezettjét a vagyon juttatására. Ha a halál esetére rendelt alapítvány nem tud létrejönni, a hatályos szabályozással egyezően az alapítványrendelést közérdekű meghagyásnak kell tekinteni, ha az alapítvány célja a közérdekű lett volna. Magáncélú alapítványrendelés esetében pedig a vagyon a hagyaték részét képezi, és az örökösöket illeti.

XXIII. Cím

Az alapító okirat

A Javaslat a Ptk.-nál részletesebben szabályozza az alapító okirat kötelező tartalmi elemeit. Ezekről a kérdésekről az alapítónak az alapító okiratban rendelkeznie kell. E mellett a Javaslat - a korábbi bírói gyakorlat ellenkező felfogásával szemben: egyértelműen példálódzó módon - felsorol olyan kérdéseket is, amelyeket az alapító az alapító okiratban szabályozhat. Az új szabályozás alapvetően diszpozitív a jogi személy belső viszonyainak a kialakítása terén, ezért a Javaslatban meghatározottakhoz képest az alapítónak meglehetős szabadsága van az alapítvány szervezetének és működésének kialakítása terén. A Javaslat különbséget tesz a vagyon kezelése és felhasználása között. Erre azért van szükség, mert az alapítónak kell döntenie abban is, hogy célja megvalósítására az alapítvány magát a vagyont is felhasználhatja vagy csak a vagyon hozadékait fordíthatja működésére és célja megvalósítására, esetleg e két lehetőséget valamilyen módon kombinálnia kell. Az alapító jogosult abban dönteni, hogy a kuratóriumi tevékenységért jár-e díjazás, és az mekkora, de e döntési hatáskört átruházhatja más alapítványi szervre is, például a felügyelőbizottságra. A Javaslat az alapító okirat értelmezésére külön normát alkot, amely eltér a jogügyleti értelmezés általános szabályától, és az akarati elvet kodifikálja.

A Javaslat az alapító okirat módosításakor is kizárja a vagyonelvonás lehetőségét, ezzel is védve az alapítványi vagyonnak az alapító okiratban meghatározott céltól eltérő felhasználását. Ezt azzal éri el a Javaslat, hogy az alapítvány célja fő szabály szerint nem is módosítható. Erre csak kivételes esetben kerülhet sor: ha a cél megvalósult vagy lehetetlenné vált, és az új célra maradt még elegendő vagyon. A Javaslat ezekben a kivételes esetekben abból indul ki, hogy a jogi személy túlélheti célját, mert a forgalom biztonságát jobban szolgálja, ha továbbra is életben marad. A cél módosítása adott esetben új csatlakozó belépésével és utólagos vagyonjuttatással összekötve is megtörténhet.

XXIV. Cím

Az alapítói jogok gyakorlása

Az alapítvány alapítója az alapítvány szervezetének része, hiszen számos alapítványi jogosultságnak és kötelezettségnek ő az alanya. Ezen jogok gyakorlását az alapító halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetére is biztosítani kell. A Javaslat szerint az alapítói jogok és kötelezettségek akkor ruházhatók át, ha az alapító a vagyoni juttatást teljesítette. Az alapító halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetére kinevezheti jogutódját. Ez speciális jogutódlás, kívül esik az öröklésen. Változás a hatályos joghoz képest, hogy az alapító egyes jogok gyakorlására alapítványi szervet is kijelölhet: kuratóriumot, felügyelőbizottságot, tanácsadó testületet vagy más - ellenőrzéssel vagy egyéb feladattal - felruházott szervet. Ennek a részleteit az alapító okiratban kell az alapítónak kidolgoznia. Minden egyes esetben fontos törvényi korlát, hogy a kinevezett szerv a vele kapcsolatos alapítói jogok gyakorlására nem jogosult, és nem láthatja el saját ellenőrzését. Ezért célszerű az alapító jogokat (az irányító, az ellenőrző és az információs jogokat) szétosztani az alapító okiratban az egyes alapítványi szervek között. Az alapító okirat kisebb, technikai jellegű módosításaira vonatkozó joggal (például címváltozás) a kuratórium is felruházható. Ha nincs megfelelő személy vagy szerv, az alapító jogokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja. Ez nem azt jelenti, hogy a bíróság maga intézkedik az alapítvány belügyeiben, hanem azt, hogy erre kijelöl egy személyt, és ellenőrzi az illető működését.

Az alapítók dönthetnek úgy is, hogy jogaikat nem együttesen, hanem testületben gyakorolják. Választhatják az egyesületi szabályokat is; ebben az esetben a határozatképesség a többségi elven alapul, a szavazás pedig a jelenéten múlik, és egy alapító távolléte vagy makacssága nem tudja megbénítani az alapítvány életét. Az alapítók választhatják végül a kft. taggyűlési szabályainak alkalmazását is, a szavazati jogok mértékét szabadon állapíthatva meg.

XXV. Cím

Az alapítvány szervei

A Javaslat alapítványi szervként kötelező jelleggel csak kuratórium megalakítását írja elő. Az alapító - a magánautonómia talaján - további alapítványi szervek létesítéséről: ellenőrző, tanácsadó esetleg más szerv létrehozásáról is dönthet. Alapítványi szervek létesítését indokolhatja az alapítói jogok egy részének átruházása, a hatáskörök megosztása, eljárási szabályokkal a kedvezményezettek kiválasztásának szabályozása, belső ellenőrzési rendszer kialakítása, kedvezményezetti gyűlés részére információs jogok biztosítása, és sok minden más, amit az élet a racionális szervezet kialakítása érdekében szükségessé tehet. Ezen szervek hatásköre nem csorbíthatja a kuratóriumnak, a felügyelőbizottságnak és a könyvvizsgálónak a Javaslatban biztosított jogait. Az alapítvány ügyvezető szervét a Javaslat a köznyelvben elfogadott nevén kuratóriumnak hívja. A kuratóriumnak legalább három természetes személyből kell állnia. Az alapító nagyobb létszámú kuratóriumot is nevezhet, és dönthet úgy is, hogy az alapítvány ügyvezetői feladatait egyetlen személy: a kurátor lássa el. A kuratórium tagjai az alapítvány vezető tisztségviselői, akikkel kapcsolatban a Javaslat - a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokban lefektetetteken kívül - az alapító és a kedvezményezett tekintetében határoz meg kizárási és összeférhetetlenségi szabályokat. A kuratórium elnökét az alapító jogosult kijelölni, ha ezt a jogot az alapító okiratban fenntartotta magának, vagy más alapítványi szervet nem hatalmazott fel erre. Ilyen alapító okirati rendelkezések hiányában a kuratóriumi tagok egymás közül választanak elnököt. A kuratórium ülésének évi egyszeri kötelező összehívására vonatkozó rendelkezés fontos garanciális jellegű szabály az alapítvány folyamatos működése érdekében. Ugyanezen célból teszi lehetővé a Javaslat, hogy a kuratórium ülésének összehívását bármely kuratórium tag elérje.

Az alapító szabad belátása alapján dönthet felügyelőbizottság létesítéséről. A felügyelőbizottság a kuratórium (és az esetleges más alapítványi szerv) működését ellenőrzi, és az alapítónak számol be. Bizonyos vagyon-nagyság esetén ajánlott az alapítvány belső ellenőrzésének kialakítása az esetleges visszaélések megelőzése céljából. A jogi személyek általános részének vonatkozó szabályait itt is alkalmazni kell.

XXVI. Cím

Az alapítvány átalakulása és megszűnése

Az alapítvány - az alapító vagy az erre feljogosított alapítványi szerv döntése alapján -megszűnhet jogutódlással vagy jogutód nélkül. Más jogi formába az alapítvány nem alakulhat át; kizárólag alapítvánnyal (adott esetben: többel) egyesülhet, és (két vagy több) alapítványra válhat szét. Az eredeti alapítványi célt a jogutódlásnál meg kell őrizni, szétválásnál értelemszerűen elegendő, ha az egyik jogutód viszi tovább az eredeti célt. Több cél esetében a jogutód alapítványok osztozhatnak a célokon. A jogi személyek általános szabályait itt is figyelembe kell venni.

Az alapítvány - ha határozatlan időre alapították - csak akkor szüntethető meg, ha célját megvalósította vagy az lehetetlenné vált, és módosításra nincs lehetőség. Az alapító egyéb okból nem dönthet az alapítvány megszüntetéséről. A megszűnési okok beállta esetén az alapító dönthet a cél módosításáról, az alapítvány egyesüléséről vagy más olyan megoldásról, amely az alapítvány részben vagy egészben való megújulását szolgálja. Ha az alapító az alapítvány fennmaradása érdekében nem hoz intézkedést, a kuratóriumnak a megszűnési ok beálltát be kell jelentenie a nyilvántartó bírósághoz. A nyilvántartó bírság felülvizsgálhatja a kuratórium bejelentésének megalapozottságát, és dönthet a megszűnési eljárás lefolytatásáról vagy annak elutasításáról. A Javaslat a kuratórium tagjainak személyes felelősségét állapítja meg a késedelmes megszüntetésből eredő károkozásokért, ezzel is arra ösztönözve a kuratóriumot, hogy megfelelő időben, lehetőleg további adósságok halmozása nélkül döntsön az alapítvány megszüntetéséről.

A jogutód nélkül megszűnő alapítvány vagyonára az alapító okiratban kijelölt személy tarthat igényt. Az alapítvány részére vagyont juttató személy (alapító, csatlakozó) és az ő hozzátartozói csak annyi vagyont kaphatnak az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetén, amennyit az alapítvány rendelkezésére bocsátottak. Az alapítvány ugyanis nem szolgálhat ingyenes vagyonszerzési csatornaként. Ha az alapító okirat nem tartalmaz jogosultat, vagy az nem képes vagy nem akarja a vagyont elfogadni, akkor az alapító joga, hogy a fennmaradó vagyonról döntsön. A jogutód nélkül megszűnő alapítvány vagyonának jogosultja csak azonos vagy hasonló célú alapítvány vagy egyesület lehet. Ha nincs alapítói rendelkezés, vagy az nem tud teljesedésbe menni, akkor a nyilvántartó bíróság jelöli ki a vagyon jogutódját, miután a kuratórium és a felügyelőbizottság véleményét kikérte.

Nyolcadik Rész

Az állam részvétele a polgári jogi jogviszonyokban

A Polgári Törvénykönyv a polgári jogi jogviszonyok alanyaira vonatkozó szabályokat kíván megállapítani, és nem foglalkozik a közjogi jogalanyokra vonatkozó közjogi szabályozással. Ha közjogi funkciók ellátására létrejött szervezeteknek az alapítóik magánjogi jogalanyiságot, jogi személyiséget is kívánnak biztosítani, ezt a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok alkalmazásával megtehetik. Speciális rendelkezéseket igényel viszont az a helyzet, amikor az állam, mint egész, nem egyes szervein keresztül kíván magánjogi jogviszonyokban részt venni. A Javaslat kimondja, hogy erre az államnak mint jogi személynek lehetősége van. Természetesen az államnak mint jogi személynek szüksége van képviseletre, amit az államháztartásért felelős miniszter láthat el.

Azon túl, hogy az állam és az állami szervezetrendszerbe tartozó jogi személyek polgári jogi jogalanyok lehetnek, gyakorlati problémákat vet fel, hogy az ilyen jogviszonyokban vállalt vagy egyébként őket terhelő kötelezettségekért hogyan felelnek. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a polgári jogi jogviszonyokban a helytállási kötelezettségük teljesítésének nem akadálya az, ha a közjogi, államháztartási szabályok szerint nem szerepel a költségvetésükben a polgári jogi jogviszonyban teljesítendő szolgáltatás fedezete. Az államháztartás részét képező szervezetek ilyenkor a költségvetésüket meghaladóan is kötelesek helytállni, és az államháztartási szabályoknak kell kidolgozniuk az ehhez szükséges fedezet biztosításának rendjét.

NEGYEDIK KÖNYV

CSALÁDJOG

Első Rész

Alapelvek

A családjog szabályainak a Polgári Törvénykönyvbe való beépítése szükségessé teszi a Családjogi Könyv elején néhány olyan alapelv megfogalmazását, amelyek kifejezésre juttatják a családi viszonyoknak a Javaslat más szabályaiban elsődlegesen szem előtt tartott üzleti élet viszonyaitól való különbözőségeit. Ennek megfelelően a Javaslat négy fő elvet emel ki, amelyek a családjog vezérlő eszméit tömören megfogalmazzák. Ezek: a házasság és család védelme, a gyermek érdekének védelme, a házastársak egyenjogúságának elve, a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve. A házasság és család védelmének elve az Alaptörvény L) cikkéhez kapcsolódóan azt juttatja kifejezésre, hogy a családjog szabályai elsősorban a családot, mint közösséget (az egyes családtagok közötti kapcsolatokat) védik. Ez kiterjed mind a törvény alapján létrejött családi kapcsolatokra (például házasság, leszármazás, örökbefogadás, gyámság), mind - az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának megfelelően - a törvény által szabályozott más együttélési formákra (pl.: élettársi kapcsolat, mostohaszülő-mostohagyermek, nevelőszülő-nevelt gyermek kapcsolat). A családnak, mint közösségnek a védelmével szorosan összefügg a családi és az egyéni érdek összhangjának elve, amely a házasságról, a családról, a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénynek (továbbiakban: Csjt.) a "társadalmi és egyéni érdek" összhangjának követelményét váltja fel. Az Alaptörvény L) cikkében foglaltakkal összhangban a házasság kiemelt védelmet élvez a többi együttélési formához képest. A kiskorú gyermek érdekének védelme 1995. óta a Csjt. alapvető céljai között is szerepel. Ez az alapelv kifejezésre juttatja, hogy valamennyi, a gyermekkel összefüggő jogviszony elsődleges rendezési szempontja a gyermek érdeke. A gyermek érdekeinek védelmében más törvény is rögzít magánjogi jellegű alapelveket (a gyermek személyiségi jogainak védelmén kívül a gyermeknek saját családjához illetve a családi környezethez, továbbá a származásának, vér szerinti családjának megismeréséhez és a rokonaival való kapcsolattartáshoz fűződő jogait). Ezek azonban a magánjogban (is) elvi jelentőségű tételek. Ezért a Javaslat - annak kiemelése mellett, hogy a családi viszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek - a gyermeknek a saját családjában való nevelkedéséhez, illetve, ha ez nem valósítható meg, lehetőleg családi környezetben való felnövekedéséhez és ebben az esetben is korábbi kapcsolatai megtartásához való jogát szükségesnek látja a Könyv elején rögzíteni. Az alapelv a törvény számos részlet-rendelkezésében tükröződik. A gyermeknek a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatainak megállapítására vonatkozó jogától kezdve (apaság, anyaság, vérségi származás kiderítése örökbefogadásnál), a szülői felügyelet, az örökbefogadás és a gyámság körében az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembe vételén keresztül, az örökbefogadás és a gyámság azon rendelkezéseinek tartalmáig, amelyek biztosítják, hogy a gyermek a saját családjától csak törvényben meghatározott esetben, saját érdekében legyen elválasztható.

A házastársak egyenjogúságának elve ma már minden civilizált országban követelmény, és azt több nemzetközi dokumentum is tartalmazza. Az elv egyrészt a jogok és kötelezettségek egyenlőségét, másrészt a család ügyeiben való közös döntés jogát foglalja magában és áthatja a házastársak személyi, továbbá vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezéseket éppúgy, ahogy a házastársakra, mint szülőkre vonatkozó szabályokat. Az egyenjogúság két irányban is biztosított: egyfelől a házastársi kapcsolatban, másfelől a családi életben. Alapvető tartalma, hogy egyik házastársnak sincs hatalma a másik személye és vagyona felett, és nem élvezhet előjogokat a szülői felügyeleti jogok területén a másikkal szemben sem a házasság fennállása alatt, sem annak megszűnésekor. Az alapelv szoros összhangban van az Alaptörvény XV. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal, a nők és férfiak egyenjogúságának alapelvével. Külön alapelvként nevesíti a Javaslat a méltányosság és gyengébb fél védelmének elvét. A Csjt. csak a házastársak vagyoni viszonyainak rendezése körében tartalmaz szabályt a méltányosságra. A méltányos rendezés elvének azonban valamennyi családjogi jogviszonyban érvényesülnie kell, hiszen a családi viszonyok rendezése során fordulhat elő leginkább, hogy a jog betűjéhez való szigorú ragaszkodás méltánytalansághoz vezethet. A méltányosság érvényesítése természetesen nem a jogszabállyal szemben történik, hanem annak az eset egyedi körülményeihez mért, a felek méltányos érdekeit kölcsönösen mérlegre tevő alkalmazásában valósul meg. Hátterében az áll, hogy a családi kapcsolatok bonyolult szövedékébe a jogalkalmazó nehezen lát bele, és a bizonyítás is nehezebb, mint az üzleti élet viszonyaiban.

Szorosan összefügg a méltányossággal az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelme. Ez az elvárás a koránál, egészségi állapotánál, lehetőségeinél fogva segítségre szoruló, kiszolgáltatott fél helyzetének megfelelő figyelembe vételét jelenti. Lényegében mind a méltányosság, mind a gyengébb fél védelme, mint egymással szorosan összetartozó alapelvek azt kívánják kifejezésre juttatni, hogy a családjogi jogvitákban a jogalkalmazónak törekednie kell a viták kulturált, lehetőség szerint minden érintett félnek megbékélést hozó rendezésére.

MÁSODIK RÉSZ

A HÁZASSÁG

I. Cím