BH 2019.3.81 A régi Pp. 2. § (3) bekezdésébe foglalt méltányos elégtételt biztosító kártérítési igény érvényesítésének feltétele, hogy a sérelmezett bírósági eljárás valamilyen vagyoni vagy nem vagyoni hátrányt okozzon az igényérvényesítőnek [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 2. § (2)-(3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Közép-európai Egyetem (Central European University, a továbbiakban rövidítve: CEU) 2013-ban elutasította a felperes jelentkezését a Roma Graduate Preparation Programra (a továbbiakban: RGPP). A felperes augusztus 21-én keresettel fordult az illetékes helyi bírósághoz (a továbbiakban: Bíróság) a CEU-val szemben természetbeni kártérítésért. Kérte, hogy az egyetem még abban a tanévben biztosítsa részvételét a Roma English Language Programra (a továbbiakban: RELP), a következő tanévekre pedig garantálja teljes ösztöndíjjal a helyét az RGPP és a kétéves mesterképzés keretei között. A Bíróság kétszeri hiánypótlási felhívás kiadását követően november 11-én áttette a keresetlevelet az illetékes Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz (a továbbiakban: KMB). A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék az áttételt elrendelő végzést helybenhagyta. A KMB a 2014. június 6-ra kitűzött személyes meghallgatáson nyilatkoztatta a felperest kereseti kérelmének tartalmáról. A felperes bejelentette, hogy kéri a CEU által hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatát, kártérítési igényét pedig egyéb peres eljárásban érvényesíti. A Bíróság 2012. június 19-én hívta fel első ízben az alperest nyilatkozattételre. Miután az alperes a később megismételt felhívásra sem nyilatkozott, 2014. november 10-én 100 000 forint pénzbírsággal sújtotta. A felhívást a CEU 2014. november 25-én teljesítette. A december 2-án 2015. január 19-ére kitűzött tárgyalás ítélettel befejeződött. A Bíróság a CEU első- és másodfokú határozatát hatályon kívül helyezte, és őt új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban a CEU ismét elutasító határozatokat hozott, melyeket a felperes 2015. június 29-én ismét megtámadott a KMB előtt. A július 23-ára kitűzött tárgyalást az idézés szabályszerűtlensége miatt el kellett halasztani. A Bíróság 2015. augusztus 7-én tartott az ügyben tárgyalást, amelyen ítéletet hozott. A CEU első- és másodfokú határozatait hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A CEU felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2016. április 5-én kelt végzésével a KMB ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette, megállapítva, hogy az ügyben bírósági felülvizsgálatnak nem volt helye, mert a CEU RPGG és RELP képzései nem tartoznak a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 3. §-a által meghatározott tárgyi hatály alá eső képzések körébe. Ezt követően a CEU ismét elutasította a felperes felvételi kérelmét, amivel szemben a felperes 2015. október 29-én újabb keresetet nyújtott be a KMB-hez. Ezt a pert a Bíróság a Kúria döntésére figyelemmel megszüntette.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes 5 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy az alperes mint másodfokú bíróság, továbbá az alperes szervezeti egységeként működő Bíróság és KMB megsértette a jogvita elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és észszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát. Kifogásolta, hogy a Bíróság két alkalommal is hiánypótlásra hívta fel, holott ezt megtehette volna egy végzésben is. Sérelmezte, hogy a Bíróság a keresetlevél benyújtását követően a hatáskörét nem vizsgálta meg haladéktalanul, csak 84 nappal később. A Fővárosi Törvényszéknek felrótta, hogy a fellebbezés elbírálása során nem ismerte fel az Nftv. alkalmazhatatlanságát, és nem mellőzte emiatt az áttételt. Kifejtette, hogy az áttételt követően a KMB is haladéktalanul meg kellett volna vizsgálja hatáskörének fennállását, és az ügy soron kívüli jellegére tekintettel az ítélkezési szünetben is kellett volna foganatosítania az eljárási cselekményeket. A 2015. május 30-án kezdeményezett perrel kapcsolatban is kifogásolta a hatáskör vizsgálatának elmaradását. Állította, hogy akarata ellenére kényszerült közigazgatási bírósági útra, és értelmetlen pereskedéssel telt el a 2013 novemberétől 2016 áprilisáig terjedő időszak.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az érvényesített jog alapjául szolgáló, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (1) és (3) bekezdése alkalmazása során figyelemmel volt arra, hogy a jogszabály szövege 2014. március 15-én módosult, ezért az ezt megelőzően, illetve ezt követően indult eljárások tekintetében a jogszabályt eltérő szövegváltozattal kell alkalmazni. Értelmezésében a Pp. 2. § (1) bekezdésében biztosított alapvető eljárási jogok sérelme nem valósul meg automatikusan kisebb súlyú jogszabálysértéssel vagy mulasztással. Álláspontja szerint a kétszeri hiánypótlási felhívás önmagában nem eredményezte a per elhúzódását, és nem minősül kirívóan súlyos jogalkalmazási hibának az sem, hogy a Bíróság csak a keresetlevél beérkezését követő 84. napon hozta meg az áttételt elrendelő végzését. Nem találta tényszerűnek azt a felperesi állítást, hogy akarata ellenére kényszerült közigazgatási bírói útra, mert ezzel párhuzamosan a kártérítési pert is megindította a CEU-val szemben.

[5] Kifejtette, hogy az Nftv. 58. § (2) bekezdése alapján az ügytípus soronkívüliséget élvezett, ezért a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 33/A. § (1) bekezdése, továbbá a 6/2015. (XI. 30.) OBH utasítás 105. § (2) bekezdése alapján minden intézkedést haladéktalanul meg kellett tenni. Megállapítása szerint e kötelezettségét a KMB megsértette, amikor a Pp. 330. § (2) bekezdésén alapuló felhívásait később adta ki, és a pénzbírságot is csak késedelmesen alkalmazta. A 2014. június 19-én kiadott első felhívás és a pénzbírság 2014. november 10-i alkalmazása között eltelt időszakot inaktívnak minősítette. A teljes eljárás nyolc hónapban számított időtartamára figyelemmel azonban akként foglalt állást, hogy a per befejezése észszerű időn belül megtörtént. A későbbi eljárásban minden határidőt megtartottnak talált, a soronkívüliségre is tekintettel. Nem ítélte kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésnek, hogy az eljárt bíróságok nem ismerték fel hatáskörük hiányát. Álláspontja szerint csak az egyértelmű hatásköri és illetékességi szabályok megsértése tekinthető kirívóan súlyos jogalkalmazói tévedésnek. Úgy ítélte meg, hogy a felperest ezzel kapcsolatosan kár nem érte, a Kúria pedig orvosolta az eljárás során elkövetett hibát.

[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően kifejtette, hogy a Pp. 2. § (3) bekezdése önálló, objektív alapú, az eljáró bíró felróhatóságától független felelősségi alakzatot szabályoz, alkalmazása során az vizsgálandó, hogy a per tárgyát képező eljárásban sérültek-e a felperes Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt alapjogai, és emiatt érte-e őt valamilyen hátrány. A fellebbezés elbírálása során három alappert értékelt.