BH 2011.9.266 Az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértése önmagában a hozzájárulás hiánya miatt nem állapítható meg. A műsor akkor sérti az emberi méltóságot, ha az érintett személyt megalázza és ez a műsor jellegéből, nézőpontjából következik [1996. évi I. tv. 3. §, 1959. évi IV. tv. 75. §].

A felperes a TV2 A. műsorában 2008. május 29. napján sugározta K. R. Cs. gyógykezeléséről szóló riportját. A riport felvezetőjeként G. E. műsorvezető elmondta "R. másfél éve él kórházban skizofréniás tünetei miatt a pszichiátrián, elektrosokkal és gyógyszerekkel kezelik. Az édesanyja aggódik érte, mert egyre csak romlik az állapota. Úgy gondolja félrekezelik 27 éves fiát. A kórházban viszont azt mondják, hogy R. agresszív lett és rátámadt az ápolókra." A képfelvételek vetítése során a R. nevű fiatalember kórházi ágyán és régen, otthon készült fényképeket mutattak, majd egy filmből származó illusztrációs képsor bemutatása történt, amelyen egy orvosok és ápolók által megfékezett tomboló beteg volt látható. Ez alatt a szöveg alámondás kétséges és drasztikus kezeléseket említett, a másfél éve kórházban lévő R.-tel kapcsolatban. Az édesanya szerint a fia állapota egyre rosszabb lett. Az édesanya, K. L.-né elmondása szerint a fia egyre jobban leépül, szellemileg is kikapcsol az agya.

Ezt követően tájékoztatták a nézőket, hogy rejtett kamerás felvételek következnek, amely rejtett kamerás felvételek azt mutatják, amikor az édesanya látogatóba igyekszik a fiához. A kórterembe belépve az ágyához siet, a fiú hanyatt fekve az alkarjánál az ágyhoz szíjazva fekszik és látható az ágya mellett vizelet tartalmazó ágytál is. A másik ágyon fekvő beteg elhomályosítva jelenik meg a képsoron és egy-egy aktuális mondat szerepel az anya nyilatkozatából összeszerkesztve. A narrátor ez alatt azt mondja: "A ma 27 éves fiú története közel tíz éve kezdődött, skizofréniás tünetei miatt önakaratából, saját lábon ment a szakrendelésre. R.-t mostanáig tíz alkalommal kezelték elektrosokkal. Ez röviden annyi tesz, hogy az agyára műszerrel rövid áramütéseket mértek, ráadásul az édesanya elmondása szerint gyógyszerek tömkelegét adták be neki." Ezalatt a "Száll a kakukk a fészkére" című filmből egy részlet látható. Ezt követően illusztrációként egy másik filmrészlet is bemutatásra került, amelyen a kezelt üvöltött fájdalmában, miközben áramot vezettek a halántékához tartott érintkezőkön keresztül. Az édesanya álláspontja is elhangzik, mely szerint őt nem tájékoztatták az elektrokonvulzív kezelésről. E körben azt nyilatkozta, hogy megkérdezte az adjunktusnőtől, hogy milyen papírt ír alá és azt a tájékoztatást kapta erre, hogy ez csak használ a fiának, kisebb kezelés, oxigént visznek az agyába, tehát a tényleges terápia mibenlétéről nem tájékoztatták.

A kórház orvosa akként nyilatkozott, hogy teljesen veszélytelen a pszichiátriában használatos kezelés kifejezetten skizofréniában. A riportban ezt a véleményt ütköztették egy klinikai szakpszichológus ellenvéleményével, Sz. G.-val, aki szerint az egyik legalapvetőbb probléma az, hogy tudományosan nem igazolt az elektrokonzulzív kezelés hatásossága. Ezzel szemben a felvételeken a korábban is megszólaltatott helyi orvos azt nyilatkozta, hogy a kezelésnek nincs mellékhatása, nincs semmi látványos tünete. Akkor megmutatták a kórház fejlécével ellátott közleményt, amin jól látható, hogy nem pár soros faxról van szó, és ebben a kórház jelezte, hogy nem kíván nyilatkozni, de az egy közleményt is tartalmazott. A közleményből a szerkesztők azt emelték ki, hogy R. agresszív lett és megtámadott több ápolót is, ezért kellett az ágyhoz szíjazni. Eközben fotókat mutattak be, melyeken hevederek láthatók R. testén és kezén. A riport ezután újból a korábban megszólaltatott Sz. G. klinikai szakpszichológust szólaltatta meg, aki a kezelés mellékhatásának tartotta az agresszív viselkedést, bár a kórházi közleményben szereplő információ szerint R. az őt beszállító rendőröket is megverte, vagyis már a kezelés előtt is agresszív magatartást tanúsított.

Az édesanya elkeseredésében egy emberi jogi szervezethez fordult, D. J., az Emberi Jogokért Alapítvány elnöke azt nyilatkozta a A.-nak: "A jelenlegi egészségügyi törvény lehető teszi a fizikai korlátozást, de csak az abszolút szükséges ideig. Ezután pedig fel kell oldani ezt a korlátozást. Na most az, hogy egy fiú több mint másfél éve le van kötözve az ágyához, azt gondolom, hogy az bőven túlmegy ezen a határon." Ezután elhangzott még, hogy az édesanya minden szálat megmozgatott, hogy a fia megfelelő kezelést kapjon, de eddig nem járt eredménnyel, pedig már nehezen bírja.

Az alperes 2008. október 1. napján kelt határozatának I. pontjában megállapította, hogy a fenti riport megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, ezért felhívta a felperest a sérelmezett magatartás megszüntetésére. A határozat II. pontja megállapította, hogy a riport megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, és ezért tíz percre felfüggesztette a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását. Az alperes határozatának I. pontja vonatkozásában megállapította, hogy a riport nem volt tárgyilagos, a II. pont vonatkozásában pedig azt állapította meg, hogy az emberi méltósághoz való korlátozhatatlan alapjogot sértette meg a felperes akkor, amikor a pszichiátrián kezelt fiatalember kiszolgáltatott helyzetét közszemlére tette. Utalt arra is, hogy a szenzitív adatok bemutatása okán felmerült az adatvédelmi törvény sérelme is, ám mivel a médiatörvénybeli törvénysértés megállapításának nem előfeltétele annak vizsgálata, mely szerint a beteg cselekvőképességét korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll-e, továbbá milyen közérdek indokolja a különleges adatok nyilvánosságra hozatalát, ezért ezt a jogsértést nem állapította meg.

A Fővárosi Bíróság az alperes határozatát a II. pontja részében hatályon kívül helyezte és e körben alperest új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet megállapította, hogy a perbeli riport valóban sértette az Rttv. 4. § (1) bekezdését, mert az nem volt tárgyilagos, nem felelt meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének. Különösen az volt megállapítható, hogy a riport által alkalmazott kritika nem volt valós, szenzációhajhász képsorok a kezelés mibenlétéről nem feleltek meg a korrekt tájékoztatásnak, és kizárólag az anya álláspontját alátámasztó szakvélemények megjelenítésére került sor.

Ugyanakkor az elsőfokú ítélet megállapította azt is, hogy a bemutatott beteg emberi méltósághoz való joga már a betegsége okából való bánásmóddal sérült, és nem lehet azt figyelmen kívül hagyni, hogy a riport azt kívánta bemutatni, hogy milyen körülmények között tudják ellátni a mai magyar kórházak a skizofrén és ehhez hasonlatos betegségben szenvedőket, mivel a méltóságuk megőrzése melletti ellátásukhoz anyagi kerettel nem rendelkeznek. Helytálló volt felperes azon hivatkozása is, hogy a perbeli esetben olyan édesanyáról volt szó, akinek társadalmi helyzeténél fogva érdekérvényesítő képessége az átlag alatti, nem magasan iskolázott, és kérdéseivel a fiával kapcsolatos aggodalmait próbálta megfogalmazni, ugyanakkor a kezelő orvossal nem tudott olyan kontaktust kialakítani, amely megnyugtató lenne számára abban a részben, hogy az alkalmazott kezeléseket a fiánál elfogadja.