BH+ 2010.7.290 A műemlék megrongálásának bűncselekménye kerettényállás, amely nemcsak aktív hanem passzív magatartással, elsősorban a kulturális örökség védelméről szóló törvény rendelkezéseinek a megszegésével követhető el, amelynek eredménye a műemlék megrongálása [Btk. 216. § (1) bek., 2001. évi LXIV. tv. (továbbiakban: Kövt.)].

Pertörténet:

Szombathelyi Járásbíróság B.82/2007/34., Szombathelyi Törvényszék Bf.153/2008/14., Kúria Bfv.13/2009/5. (*BH+ 2010.7.290*)

***********

Az elsőfokú bíróság a 2008. március hó 31. napján kihirdetett ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1-1 rb. műemlék megrongálásának bűntettében. Ezért őket 300-300 napi tétel (400-400 forint egy napi tétel összegű), összesen 120 000-120 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint a volt M. kastély a 22509/58. ÉM számú határozat alapján, az 1976-ban nyomtatásban megjelent műemlék jegyzék tanúsága, valamint a 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet melléklete alapján I. bírságkategóriába, tehát a legmagasabb bírságkategóriába besorolt műemléknek minősül. A bejegyzés alapján jelenleg a műemlék jelleg a 0134/1, 0134/2. és a 0134/3. szám alatti hatályos helyrajzi számú ingatlanokon található.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Védési és Nyilvántartási Irodája által kiadott 7951-es törzsszám a műemlékek nyilvántartására 1962. évben bevezetett rendszerben erre az objektumra kiosztott szám. Az ugyanezen műemlékre vonatkozó 9215. nyilvántartási azonosító az 1992-ben bevezetett elektronikus nyilvántartási rendszerben a műemlékrekord egyedi azonosítási száma. Az 1998. január 1-jén hatályba lépett, a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. tv. megszüntette a műemlék jellegű és városképi jellegű kategóriákat. Az 57. §-ának (1) bekezdésében kimondta, hogy "Az e törvényben meghatározott védettség kiterjed mindazon műemléki értékekre, illetőleg a műemléki védelem mindazon tárgyaira, melyek a törvény hatályba lépése előtt - bármely kategóriában - műemléki védettség alatt álltak".

A jelenleg hatályos a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. tv. 91. §-a alapján "e törvény nem érinti a kulturális örökség elemeinek a korábbi jogszabályok alapján megállapított védettségét." Ezen műemléki védettség a jelenleg hatályos jogi helyzetben is fennáll a fenti ingatlan tekintetében.

A terheltek közül az I. r. terhelt a 2001. március 12. és 2003. október 15. napja közötti időszakban, míg a II. r. terhelt 2003. október 15. napja óta a R. Kft. ügyvezetője és cégjegyzésre jogosult tagja.

A V.-i Körzeti Földhivatal tulajdoni lap másolatának tanúsága szerint a 0134/1. helyrajzi számú ingatlan vonatkozásában 2001. március 20. napjával került bejegyzésre a R. Kft. tulajdonszerzése a fenti ingatlanon. A R. Kft. a 0134/1. és 0134/2. helyrajzi számmal jelölt, a már korábban hivatkozott módon 7951 törzsszám alatt bejegyzett műemlék vonatkozásában szerzett tulajdonjogot.

A vádbeli időszakban - 2001. október 10. napjától a jelen időpontig is - hatályos, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. tv. (továbbiakban: Kövt.) 41. §-ának (1) és (2) bekezdése az alábbi kötelezettségeket írja elő a műemlék tulajdonosa számára:

(1) bek.: A műemlék fenntartásáról, jó karbantartásáról a műemlék tulajdonosa, vagyonkezelője, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója, továbbá az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvényben meghatározott ingyenes használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) e törvény szerint köteles gondoskodni.

(2) bek.: A műemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani. A fenntartási, jó karbantartási kötelezettség a műemlékek esetében a rendeltetésszerű használathoz szükséges műszaki állapot fenntartásán túlmenően kiterjed az azok sajátos értékeit képező építészeti, képző- és iparművészeti, valamint kertépítészeti alkotó részeire és tartozékaira, felszerelési tárgyaira.

Az I. r. és a II. r. terhelt a R. Kft. ügyvezetőjeként a kastély tulajdonjogának megszerzése után a fenti törvényi kötelezettségekben foglaltakat nem teljesítették. Bizonyíthatóan egészen 2006. május 22. napjáig, amikor a II. r. terhelt, mint a R. Kft. ügyvezetője vállalkozói szerződést kötött Sz. N. egyéni vállalkozóval a kastély tetőszerkezetének megóvása, javítása céljából.

A terheltek ezen mulasztásai következtében a műemlék károsodása (azaz a téglaszerkezetek fagykára, azok átázása nyomán, valamint az épület födémeinek, a tetőzetnek, a nyílászáróknak és padlóburkolatának korhadása, gombásodása) következett be, amely azonban megfelelő szakértelemmel és ráfordítással még helyrehozható.

A fenti állagromlást, megrongálódást P. V. I. r. és a II. r. terhelt a 2001. március 20. és 2006. május 22. napja közötti időszakban oly módon idézték elő, hogy a kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény hivatkozott 41. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt kötelezettségének nem tettek eleget.

Az elsőfokú bíróság nem értett egyet azzal a védői érveléssel, hogy a bűncselekmény csak aktív magatartással követhető el, mulasztással nem. Álláspontja szerint a vizsgált bűncselekmény törvényi tényállása a kulturális örökség védelméről szóló törvénybe foglalt kötelezettség szándékos megszegése folytán bekövetkezett rongálódással valósul meg, ezért a terheltek bűnösségét 1-1 rb., a Btk. 216. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő műemlék megrongálásának bűntettében megállapította.

Az ítélet ellen a terheltek és védőik által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2008. szeptember hó 2. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a II. r. terhelt védői nyújtottak be felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a terheltek bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.

Az indítvány szerint az eljárt bíróságok a jogalkotói szándékkal ellentétesen a törvényi tényállást keretdiszpozíciónak minősítették, a Kövt.-t pedig a keretet kitöltő jogszabályként alkalmazták. A törvényhozó akkor alkotott volna kerettényállást, ha a szándéka arra irányult volna, hogy a műemlék tulajdonosának mulasztásából eredő károsodás esetére ne pusztán a közigazgatási szankciók vonatkozzanak, hanem ezek mellett büntetőjogi jogkövetkezmények is háruljanak a mulasztó műemlék-tulajdonosokra. Ebben az esetben azonban nem így fogalmazta volna meg a tényállást, hanem például úgy, hogy: aki a tulajdonában álló műemlék tekintetében a jogszabály által előírt műemlék-fenntartási kötelezettségének nem tesz eleget. Ilyen megfogalmazás esetén lenne igaz az az állítás, hogy a bűncselekményt nem csak aktív, hanem passzív, mulasztásban megnyilvánuló elkövetési magatartással is meg lehet valósítani. A tényállás helyes értelmezése alapján az állapítható meg, hogy a jogalkotói szándék egyértelműen nem arra irányult, hogy a műemlék-fenntartási kötelezettség elmulasztása is elkövetési magatartás legyen.