BH 2011.9.248 A felnőtt gyermeknek is sérülhet a teljes családban éléshez való joga a szülő halálával. A nem vagyoni kártérítés egyösszegben és járadék formában egyszerre nem alkalmazható [Ptk. 84. §, 355. §].

A felperesek édesapja 2007. április 14-én életet vesztette annak következtében, hogy az alperes biztosítottja által vezetett tehergépkocsi szerelvényen szállított lánctalpas mélyásó leesett és összeütközött az általa vezetett gép-kocsival. Az alperes a felpereseknek a pert megelőzően személyenként 500 000 forint, majd a perben további 300 000 forint nem vagyoni kártérítést fizetett ki.

A felperesek keresetükben személyenként 1 200 000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek 2007. április 14. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatának, a II. r. felperes 2007. április 4-től a minimálbér mindenkori összegének megfelelő, de legalább 70 000 forint összegű járadékot nem vagyoni kártérítésként, az I. r. és II. r. felperes havi 30 000 forint tartást pótló járadék 2007. április 14. napjától az iskolai tanulmányuk befejezéséig, továbbá együttesen lakásfenntartási többletköltségre évi 100 000 forint kártérítés megfizetését kérték.

Az alperes az általa már kifizetett nem vagyoni kártérítés erejéig a felperesek követelését nem vitatta, azt meghaladó részében, valamint a járadékigényeknek az elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperesek keresetének a nem vagyoni kártérítés tekintetében helyt adott és kötelezte az alperest személyenként 1 200 000 forint és törvényes mértékű késedelmi kamatának a megfizetésére, évi 18 000 forintban állapította meg a lakásfenntartási munkák költségét, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a felperesek életvitelében beállott kedvezőtlen változásokat értékelve állapította meg a felpereseknek járó nem vagyoni kártérítés mértékét személyenként 2 000 000 forintban és az alperes korábbi teljesítéseit figyelembe véve további 1 200 000 forintban állapította meg a marasztalási összegeket.

Az alperes fellebbezésében a kereset elutasítását kérte, a felperesek csatlakozó fellebbezésükben a járadék évi 100 000 forintra való felemelését kérték, a II. r. felperes járadék formájában is kérte a nem vagyoni kártérítést, az általa megjelölt mértékben.

A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes terjedelemében elutasította, az alperes perköltségben és kereseti illetékben marasztalását mellőzte. Az ítélete indokolásában kiemelte, hogy a közeli hozzátartozó halálának ténye és az ezzel rendszerint együtt járó fájdalom és gyász önmagában nem teszi indokolttá a nem vagyoni kártérítés megállapítását, az igény megalapozottságához az is szükséges, hogy a hátramaradó közeli hozzátartozó élete súlyosan és tartósan megnehezüljön. Kivételesen, különleges körülmények fennállása indokolttá teheti a nem vagyoni kártérítés megállapítását nagykorú hozzátartozó részére is. A felperesek élethelyzetét apjuk elvesztése alapvetően nem változtatta meg, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a felpereseket nem érték olyan mérvű nem vagyoni hátrányok, amelyeket az alperes által már folyósított nem vagyoni kártérítést meghaladó mértékű nem vagyoni kártérítéssel kellene kiegyenlíteni. A lakásfenntartással kapcsolatos költségek a lakás tulajdonosát, a felperesek édesanyját terhelik, a felperesek járadékkövetelése a kereshetőségi jog hiánya miatt alaptalan.

A felperesek felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a nem vagyoni kártérítéseknél az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntésre, valamint az I. r. felperes részére havi 30 000 forint járadék, a II. r. felperes részére a mindenkori minimálbérnek megfelelő összegű járadék megállapítására, és mindhárom felperes részére együttesen évi 100 000 forint járadék, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére irányult. A felperesek szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert a lefolytatott bizonyítás eredményét figyelmen kívül hagyta és a Ptk. 355. §-ában foglaltak megsértésével hozta meg a döntését, amelynél a már hatályon kívül helyezett Ptk. 354. §-ában foglalt rendelkezéseket vette figyelembe. A felülvizsgálati kérelem hivatkozik arra, hogy a rendelkezésre álló szakértői vélemények alapján megállapítható, hogy annak ellenére, hogy a felperesek nem éltek egy háztartásban az édesapjukkal, mindhárom felperesnek rendszeres és szoros kapcsolata volt vele. A II. r. felperesnél a szakértői vélemény megállapította, hogy a hozzátartozó halála a pszichés állapotában rosszabbodást okozott és a további pszichiátriai kezelés indokoltsága miatt az egyösszegű nem vagyoni kártérítésen túl, arról járadék formájában is indokolt rendelkezni. A lakásfenntartási többletköltségeknél figyelemmel kell lenni arra, hogy a felperesek lakáshasználók, ezért a költségek a lakás tulajdonosával együtt őket is terhelik. A felperesek szülőtartási kötelezettségét is értékelni kell, mert a lakás tulajdonos édesanyjuk jövedelme a munkanélküli segély és a minimálbér között ingadozik, így tartásra szorul, a lakás fenntartási munkák költsége ezért is náluk merül fel.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részének hatályban tartását kérte. Elsődlegesen azt emelte ki, hogy a felperesek a jogerős ítélet nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos részét a bizonyítékok téves mérlegelése miatt támadják, de a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek. Az I. r. felperes a havi 30 000 forint járadékkövetelést elutasító keresetet nem támadta, ezért ezzel szemben felülvizsgálatnak nincs helye, míg a lakásfenntartási költségek az ingatlan tulajdonosát terhelik.

Az I. r. felperes járadékigény tekintetében visszavonta a felülvizsgálati kérelmét.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálattal támadott részében és a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján abban a körben vizsgálta, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.