32005L0007[1]

A Bizottság 2005/7/EK irányelve (2005. január 27.) a takarmányok dioxin- és dioxinjellegű PCB-tartalmának meghatározására vonatkozó követelmények megállapításáról szóló 2002/70/EK irányelv módosításáról - EGT vonatkozású szöveg

A BIZOTTSÁG 2005/7/EK IRÁNYELVE

(2005. január 27.)

a takarmányok dioxin- és dioxinjellegű PCB-tartalmának meghatározására vonatkozó követelmények megállapításáról szóló 2002/70/EK irányelv módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a takarmányok hatósági ellenőrzésénél alkalmazandó közösségi mintavételi és analitikai módszerek bevezetéséről szóló, 1970. július 20-i 70/373/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 2. cikkére;

mivel:

(1) A takarmányok dioxin- és dioxinjellegű PCB-tartalmának meghatározására vonatkozó követelmények megállapításáról szóló, 2002. július 26-i 2002/70/EK bizottsági irányelv (2) külön rendelkezéseket állapít meg a 70/373/EGK irányelvben előírt, a hatósági ellenőrzésnél alkalmazandó analitikai módszerekre vonatkozóan.

(2) Az egyes takarmányok dioxinszintjének hatósági ellenőrzésére, illetve azok dioxinjellegű PCB-tartalmának meghatározására a takarmányok hatósági ellenőrzésére szolgáló közösségi mintavételi módszerek meghatározásáról szóló, 1976. március 1-jei 76/371/EGK bizottsági irányelvben (3) meghatározott mintavételi eljárást kell alkalmazni. Helyénvaló annak meghatározása, hogy a takarmányokban egyenletesen eloszló anyagok és termékek ellenőrzésére vonatkozó mennyiségi követelményeket alkalmazni kell.

(3) Rendkívül fontos, hogy az analitikai eredményeket azonos módon jelentsék és értelmezzék annak érdekében, hogy a végrehajtás minden tagállamban összehangolt módon történjen.

(4) A 2002/70/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(5) Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2002/70/EK irányelv mellékletei ezen irányelv mellékletének megfelelően módosulnak.

2. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek a hatálybalépésétől számított legkésőbb egy éven belül megfeleljenek. Haladéktalanul kötelesek benyújtani a Bizottságnak a rendelkezések szövegét és az irányelv és a rendelkezések közötti megfelelési táblázatot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, hivatkozni kell bennük erre az irányelvre, illetőleg hivatalos kihirdetésük alkalmával kell ilyen hivatkozást fűzni hozzájuk. A tagállamok maguk döntik el ennek a hivatkozásnak a módját.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2005. január 27-én.

a Bizottság részéről

Markos KYPRIANOU

a Bizottság tagja

(1) HL L 170., 1970.8.3., 2. o. A legutóbb a 807/2003/EK rendelettel (HL L 122., 2003.5.16., 36. o.) módosított irányelv.

(2) HL L 209., 2002.8.6., 15. o.

(3) HL L 102., 1976.4.15., 1. o.

MELLÉKLET

A 2002/70/EK irányelv mellékletei a következőképpen módosulnak:

(1) Az I. melléklet helyébe a következő lép: "1. Cél és alkalmazási terület A dioxintartalom (PCDD/PCDF) szintjének hatósági ellenőrzése, illetve a takarmányok dioxinjellegű PCB-tartalmának (1) meghatározása céljából a mintákat a 76/371/EGK irányelv rendelkezéseinek megfelelően kell venni. A takarmányokban egyenletesen eloszló anyagok és termékek ellenőrzésére vonatkozó mennyiségi követelményeket a 76/371/EGK irányelv mellékletének 5.A. pontjában előírtak szerint kell alkalmazni. Az így nyert átlagolt minták reprezentatívnak tekintendők azon tételek és altételek vonatkozásában, amelyekből a mintavételezés történt. A 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (2) meghatározott legnagyobb szintek betartását a laboratóriumi mintákban kimutatott szintek alapján állapítják meg. 2. A mintavételi tétel vagy altétel előírásnak való megfelelése A mintavételi tétel akkor fogadható el, ha - a mérési bizonytalanság figyelembevételével - az egyszeri elemzés analitikai eredménye nem haladja meg a 2002/32/EK irányelvben megállapított, megfelelő legnagyobb szintet. A mintavételi tétel nem felel meg a 2002/32/EK irányelvben megállapított maximális szintnek, ha a párhuzamos elemzéssel megerősített és legalább két külön meghatározás átlagaként kiszámított analitikai eredmény minden kételyt kizáró módon - a mérési bizonytalanságot is figyelembe véve - meghaladja a maximális határértéket. A mérési bizonytalanság figyelembevétele a következő megközelítések egyikének megfelelően történhet: A jelenlegi értelmezési szabályok érvényesek a hatósági ellenőrzéshez alkalmazandó mintavételből nyert vizsgálati eredményekre. Ez nem befolyásolja a tagállamok azon jogát, hogy a 95/53 irányelv 18. cikkében említett, védelmi vagy döntőbírói eljárás céljából végzett vizsgálatok esetében a nemzeti szabályokat alkalmazzák (4)." (1) A dioxinjellegű PCB-k táblázata (2) HL L 140., 2002.5.30., 10. o." (3) HL L 221., 2002.8.17., 8. o." (4) HL L 265., 1995.11.8., 17. o."

- kiterjesztett bizonytalanság számítása, 2 kiterjesztési tényező alkalmazásával, amelynek megbízhatósága megközelítőleg 95 %,

- a 2002/657/EK bizottsági határozat (3) rendelkezéseinek megfelelő döntési határérték (CCα) meghatározása (a melléklet 3.1.2.5. pontja - meghatározott engedélyezett határértékekkel rendelkező anyagok esetén).

(2) A II. melléklet 2. pontja a következő bekezdéssel egészül ki: Háttér

"Kizárólag ezen irányelv alkalmazásában az egyes rokonvegyületek (kongénerek) elfogadott meghatározási határa a vizsgált vegyület mintakivonatban mért azon koncentrációja, amelynél két különböző vizsgált ion S/N (jel/zaj) viszonya a legkevésbé érzékeny ionra vonatkozóan 3:1, és amely megfelel az EPA 1613 módszer B. felülvizsgálata szerinti meghatározási módszerben megadott alapkövetelményeknek, mint például a retenciós idő, az izotóparány."