1303/B/1995. AB határozat

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdés alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 44. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig a főfoglalkozás keretében elért keresetnek a havi átlaga alapján kell megállapítani azzal, hogy ezeket a kereseteket a magánszemélyek jövedelemadójának kormányrendeletben meghatározott módon és az egyes naptári évekre előírt mérték alkalmazásával számított - képzett - összegével csökkenteni kell. A rendelkezés a továbbiakban a kereset körének meghatározásával foglalkozik. A (3) bekezdés a pénz értékváltozása folytán alkalmazandó valorizációs százalékokat tartalmazza. Az 1997. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátásokra ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdése is.

Az indítványozó szerint az 1993. március 1-jén hatályba lépett törvényi rendelkezés sérti az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdése által biztosított szociális biztonsághoz való jogot, mert minden átmenet nélkül teljesen új nyugdíjszámítási módot vezetett be, és ütközik a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) és (3) bekezdésével is, mert visszamenőlegesen állapít meg kötelezettséget, illetve hátrányt alkalmazkodási idő adása nélkül azonnali hatállyal. Erre tekintettel az alkotmányellenesség megállapítását és a rendelkezés visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság a T. 44. §-ának rendelkezéseivel a 63/1993. (XII. 2.) AB határozatban (ABH 1993, 369-372.) már foglalkozott. E határozattal a T. 44. § (4) bekezdés 2-5. mondatait, amelyek a minimálbérre utaltak vissza, 1993. március 1-i hatállyal megsemmisítette. A határozat indokolásában idézte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését és a 70/E. § (1) bekezdését, amelyek összevetése és értelmezése alapján mutatott rá már a 772/B/1990. AB határozatban (ABH 1991, 519-522.) arra, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi rendszere csak részben működik a "vásárolt jog" elve alapján, mert emellett azt szociális szempontok is működtetik. E vegyes rendszerű társadalombiztosítás a rendszerváltás előtti évtizedekben alakult ki. Ennek teljes korszerűsítéséig az Alkotmánybíróság csak az intézmény alkotmányos működtetését vizsgálhatja. E vegyes rendszer tehát - ahogy azt a 26/1993. (IV. 29.) AB határozat (ABH 1993, 196-203.) is tartalmazza - önmagában nem alkotmányellenes mindaddig, ameddig az állam a jogi szabályozásokkal azt úgy működteti, hogy az a biztosítás útján szerzett jogokat, továbbá a szociális biztonsághoz való jog tartalmi elemét adó ellátáshoz való jogot nem sérti.

E szempontokból kiindulva az Alkotmánybíróság már a 63/1993. (XII. 2.) AB határozat (ABH 1993, 369-372.) indokolásában megállapította, hogy a T. indítvánnyal támadott 1993. március 1-jétől hatályos - 44. § (1) bekezdése nem minősíthető alkotmányellenesnek azért, mert az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1. utáni keresetek alapján rendeli megállapítani. Az áraknak és a béreknek - a pénz értékének - utóbbi években történt változása folytán ugyanis az 1988. január 1. előtti keresetek alapulvétele általában hátrányosabb nyugdíjak megállapításához vezethetne.

A továbbiakban e határozat szerint nem kizárt olyan esetek előfordulása sem, amikor az új számítási mód a korábbi számítási módhoz viszonyítva a jogosultra hátrányos helyzetet teremt. Ilyen helyzetnek bizonyult a T. 44. § (4) bekezdésének az a rendelkezése, amely arra az esetre, ha az igénylőnek 1988. január 1. óta nem volt 900 napi keresete, a minimálbér figyelembevételével rendelte a 900 nap alatti időt kiegészíteni. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint ez ellentétben állt azzal az alkotmányos elvvel, amely szerint jogszabály utólagosan a kihirdetését megelőző időre kötelezettséget nem állapíthat meg, szerzett jogot nem vonhat el. Ha az 1993. március 1. előtt hatályos számítási módhoz viszonyítva az ellátás igénylője kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, s annak kiküszöbölésére a törvény hatályba léptekor lehetőség nincs, az alkotmányellenesség megállapítható.

Az indítvánnyal támadott törvényi rendelkezés valójában átmenetet képez az ún. életkereset alapján megállapítandó nyugdíj rendszere felé, amely önmagában nem ütközik az Alkotmányba. Nem állapít meg visszamenőlegesen kötelezettséget, illetve hátrányt alkalmazkodási idő adása nélkül, azonnali hatállyal. Az áttérés szándékát már a 60/1991. (X. 29.) OGY határozat jelezte. Az 1992. évi IX. törvény 7. §-ával módosított szabály tért át a három évnél hosszabb időszak alapulvételére, és a törvény 49. § (2) bekezdés biztosította az átmenetet a közvetlenül hátrányosan érintett személyek számára. Ezt követte az 1993. évi VIII. törvény újabb módosítása, amely az 1988-tól eltelt idő alatt elért kereset alapján számítja a nyugdíjat.

A panaszos az átmenet hiányát panaszolja. Hivatkozása téves. A megsemmisíteni kért rendelkezés nem sérti az Alkotmány 70/E. §-át, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság állampolgárai öregség, betegség, rokkantság, özvegység esetén jogosultak a megélhetésükhöz szükséges ellátásra. Ez a társadalombiztosítás útján valósul meg, és az Alkotmány nem zárja ki, hogy a társadalombiztosítási jogszabályok az ellátások elnyeréséhez azok mértékének megállapításához szükséges feltételeket, jogokat, kötelezettségeket, esetleges korlátokat meghatározzák. A szabályozásnak ezen a módján az új nyugdíjtörvény sem változtatott.

A fentiekre tekintettel, mivel az indítvány által támadott törvényhely alkotmányellenessége nem volt megállapítható, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1998. február 23.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró