62019CJ0686[1]

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2020. július 16. SIA "Soho Group" kontra Patērētāju tiesību aizsardzības centrs. AAz ugstākā tiesa (Senāts, Lettország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Fogyasztóvédelem - Fogyasztói hitelmegállapodások - 2008/48/EK irányelv - »A hitel fogyasztó által viselt teljes költségének« fogalma - A hitel meghosszabbításával kapcsolatos költségek. C-686/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2020. július 16. ( *1 ) ( i )

"Előzetes döntéshozatal - Fogyasztóvédelem - Fogyasztói hitelmegállapodások - 2008/48/EK irányelv - »A hitel fogyasztó által viselt teljes költségének« fogalma - A hitel meghosszabbításával kapcsolatos költségek"

A C-686/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Augstākās tiesa (Senāts) (legfelsőbb bíróság, Lettország) a Bírósághoz 2019. szeptember 18-án érkezett, 2019. szeptember 12-i határozatával terjesztett elő

a SIA "Soho Group"

és

a Patērētāju tiesību aizsardzības centrs

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: M. Safjan tanácselnök, L. Bay Larsen és C. Toader (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Richard de la Tour,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a SIA "Soho Group" képviseletében I. Šimulīte,

- a lett kormány képviseletében V. Kalniņa és V. Soņeca, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Rocchitta avvocato dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében I. Rubene és G. Goddin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199., 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.) 3. cikke g) pontjának értelmezésére irányul.

2. Ezt a kérelmet a SIA "Soho Group" és a Patērētāju tiesību aizsardzības centrs (fogyasztóvédelmi hatóság, Lettország; a továbbiakban: fogyasztóvédelmi hatóság) között az utóbbi által hozott, a Soho Groupra a fogyasztók kollektív érdekeinek megsértése miatt bírságot kiszabó határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A 2008/48 irányelv (19), (20), (26), (28) és (43) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"(19) Annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében hozhassanak döntést, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően megfelelő tájékoztatást kell kapniuk a hitel feltételeiről, költségeiről és kötelezettségeikről olyan tájékoztató formájában, amelyet a fogyasztók magukkal vihetnek és tanulmányozhatnak. Az ajánlatok lehető legteljesebb mértékű átláthatósága és összehasonlíthatósága érdekében az ilyen tájékoztatásnak különösen magában kell foglalnia a hitelre alkalmazandó teljeshiteldíj-mutatót [(THM)], amelyet a[z Európai Unió] egész területén ugyanolyan módon kell meghatározni. [...]

(20) A hitel fogyasztó által viselt teljes költsége minden költséget magában foglal, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat, a hitelközvetítői díjat és bármely olyan egyéb díjat [helyesen: esetleges költséget], amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie, a közjegyzői költségeket kivéve. [...]

[...]

(26) A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy - hitelpiacuk sajátos jellemzőit is figyelembe véve - a hitelviszony valamennyi szakasza folyamán felelősségteljes gyakorlatot mozdítsanak elő. Ezen intézkedések magukban foglalhatják például a fogyasztók tájékoztatását és oktatását is, ideértve a nemfizetéshez és a túlzott eladósodáshoz kapcsolódó veszélyekre való figyelmeztetést is. A bővülő hitelpiacon különösen fontos az, hogy a hitelezők ne vegyenek részt felelőtlen hitelügyletekben, vagy ne adjanak hitelt előzetes hitelképességi vizsgálat nélkül, és a tagállamoknak megfelelő ellenőrzést kell végezniük, hogy elkerülhető legyen az ilyen magatartás; továbbá, amennyiben ezt teszik, a tagállamok a hitelezőkre alkalmazandó szankciók meghatározására legyenek jogosultak. A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [(HL 2006. L 177., 1. o.)] hitelkockázati rendelkezéseinek sérelme nélkül a hitelezők felelőssége, hogy egyenként felmérjék a fogyasztók hitelképességét. [...]

[...]

(28) A fogyasztó hitelképességének elbírálásához a hitelezőnek a megfelelő adatbázisokat is meg kell tekintenie; a jogi és a tényleges [helyesen: ténybeli] körülmények megkövetelhetik, hogy ez a betekintés esetenként eltérő mértékű legyen. [...]

[...]

(43) A belső piac megteremtésének és működésének előmozdítása, valamint a[z Unió] egész területén a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében szükséges a[z Unió] egész területén biztosítani az összehasonlíthatóságot olyan információk tekintetében, melyek a [THM-re] vonatkoznak. [...] Ezen irányelvnek ezért egyértelműen és átfogóan meg kell határoznia a hitel fogyasztók által viselt teljes költségét."

4. A 2008/48 irányelv 1. cikke szerint az irányelv célja a fogyasztóknak nyújtott hitelekkel kapcsolatos megállapodásokra vonatkozó tagállami szabályok egyes vonatkozásainak összehangolása.

5. Ezen irányelv 2. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok határozhatnak úgy, hogy ezen irányelvnek csak bizonyos rendelkezéseit kell alkalmazni azon hitelmegállapodásokra, amelyek értelmében a hitelező és a fogyasztó a halasztott fizetés vagy a visszafizetési módszerek tekintetében kölcsönösen elfogadott rendelkezéseket határoznak meg arra az esetre, ha a fogyasztó az eredeti hitelmegállapodást már eleve késedelmesen teljesíti.

6. Az említett irányelv 3. cikke értelmében:

"Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

[...]

g) »a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége«: minden költség, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat és bármely olyan egyéb díjat [helyesen: költséget], amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie és [amely] a hitelező előtt [ismert], kivéve a közjegyzői költségeket; továbbá a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségei is, különösen a biztosítási díjak, amennyiben ezenfelül egy szolgáltatási szerződés megkötése a hitel megszerzéséhez, vagy a meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez kötelező;

h) »a fogyasztó által fizetendő teljes összeg«: a teljes hitelösszegnek és a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének összege;

i) »[THM]«: a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége a teljes hitelösszeg éves százalékában kifejezve, beleértve - adott esetben - a 19. cikk (2) bekezdésében említett költségeket;

[...]

l) »teljes hitelösszeg«: egy hitelmegállapodás értelmében rendelkezésre bocsátott felső összeghatár vagy teljes összeg;

[...]"

7. A 2008/48 irányelvnek a "Szerződéskötést megelőző tájékoztatás" című 5. cikke (1) bekezdésének c), g) és i) pontja tartalmazza azokat az információkat, amelyeket a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani azt megelőzően, hogy a fogyasztót bármilyen hitelmegállapodás vagy ajánlat kötelezné: "a teljes hitelösszeg és a lehívásra vonatkozó feltételek", "a [THM] és a fogyasztó által fizetendő teljes összeg", valamint adott esetben "a hitelmegállapodásból eredő bármely más díj, valamint e díjak megváltoztatásának feltételei".

8. Ezen irányelvnek "A fogyasztó hitelképességének értékelésére vonatkozó kötelezettség" című 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelmegállapodás megkötését megelőzően a hitelező az adott esetben a fogyasztótól kapott megfelelő információ és a szükség esetén a vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékeli a fogyasztó hitelképességét. Az olyan tagállamok, amelyekben jogszabály már most is előírja, hogy a hitelező [a] vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékelje a fogyasztó hitelképességét, fenntarthatják ezt az előírást."

9. Az említett irányelvnek "A hitelmegállapodásokban feltüntetendő információk" című 10. cikkének (2) bekezdése írja elő a "világos és egyértelmű módon" feltüntetendő információkat. Ezen információk között szerepelnek a d), g), k) és u) pontban "a teljes hitelösszeg és a hitel lehívására vonatkozó feltételek", "a [THM] és a fogyasztó által fizetendő teljes összeg, a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában kiszámítva; valamennyi, a [THM] kiszámításához felhasznált feltevés megemlítésével", és adott esetben "a hitelmegállapodásból eredő bármely díj, valamint e díjak megváltoztatásának feltételei", valamint "az egyéb szerződési feltételek".

10. A 2008/48 irányelv "A [THM] kiszámítása" című 19. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a THM kiszámításához "meg kell határozni a hitel fogyasztó által viselt teljes költségét azon díjak kivételével, amelyeket a fogyasztónak abban az esetben kell megfizetnie, ha a hitelmegállapodásban meghatározott kötelezettségeit nem teljesíti, valamint a vételártól eltérő azon díjak kivételével, melyet áruk vagy szolgáltatások beszerzéséért köteles fizetni, függetlenül attól, hogy készpénzben vagy hitelből fedezik az ügyletet".

A lett jog

11. "A hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" a 2008/48 irányelvből eredő fogalmát átvette a THM kiszámítását szabályozó, 2010. december 28-i Ministru kabineta noteikumi Nr. 1219 "Noteikumi par patērētāja kreditēšanu" ("a fogyasztói hitelre vonatkozó szabályokról" szóló, 1219. sz. minisztertanácsi rendelet, Latvijas Vēstnesis, 2011, 2. szám).

12. A Patērētāju tiesību aizsardzības likums (a fogyasztóvédelemről szóló törvény) alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi törvény) 1. cikkének (9) bekezdése átveszi a "hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" a 2008/48 irányelvben megfogalmazott meghatározását.

13. E törvénynek a "Fogyasztói kölcsön" című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

"[...]

(22) A fogyasztói hitelszerződés költségeinek arányosnak kell lenniük, és meg kell felelniük a tisztességes kereskedelmi gyakorlatnak. A hitel fogyasztó által viselt teljes költségét a fogyasztói hitelt szabályozó jogszabályi előírásokban foglalt eljárás szerint kell kiszámítani.

(23) A jelen cikk (22) bekezdésében foglaltakkal összeegyeztethetetlen követelménynek kell tekinteni a fogyasztó által viselt olyan teljes költséget, amely meghaladja a hitel összegének napi 0,55 százalékát a hitel igénybevételének első napjától hetedik napjáig (beleértve a hetedik napot is), a hitel összegének napi 0,25 százalékát a hitel igénybevételének nyolcadik napjától a tizennegyedik napjáig (beleértve a tizennegyedik napot is) és a hitel összegének napi 0,2 százalékát a tizenötödik naptól kezdődően. Azon szerződések esetében, amelyek értelmében a hitelt fizetési felszólítás alapján kell visszafizetni, vagy amelyek esetében a hitel igénybevételének időtartama meghaladja a 30 napot, a jelen cikk (22) bekezdésében foglaltakkal összeegyeztethetetlen követelménynek kell tekinteni azt, ha a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége meghaladja a hitel összegének napi 0,25 százalékát. A hitel fogyasztó által viselt teljes költségére vonatkozó korlátozások nem alkalmazandók azokra a fogyasztói hitelszerződésekre, amelyek megkötése céljából valamely terméket biztosítékként átadnak a hitelezőnek, és amelyek szerint a fogyasztó felelőssége kizárólag a biztosítékul szolgáló termékre korlátozódik.

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14. A Soho Group alacsony összegű, rövid futamidejű, online kölcsönök nyújtására szakosodott hitelintézet. A vállalkozás kereskedelmi tevékenységének lényege, hogy a fogyasztók számára 70-425 euró összegű kölcsön formájában, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint 30 naptól 12 hónapig terjedő futamidőre hitelszolgáltatásokat nyújt.

15. A társaság honlapján végzett ellenőrzés során a fogyasztóvédelmi hatóság megállapította, hogy a Soho Group "A kölcsön futamidejének meghosszabbítása" című kikötést tartalmazó hitelmegállapodásokat ajánlott. A kikötés értelmében a hitelfelvevő kérheti a kölcsön futamidejének meghosszabbítását oly módon, hogy a hitelező folyószámlájára befizeti a kölcsön összegétől és futamidejétől függő meghosszabbítási költségeket. A befizetés kézhezvételét követően a hitelező értesítést küld a hitelmegállapodás különös feltételeiben vagy a fizetési ütemezésben megjelölt futamidő meghosszabbításának megerősítéséről, vagy pedig elutasítja a meghosszabbítást, anélkül hogy a megtagadást indokolnia kellene.

16. Ezen ellenőrzést követően a fogyasztóvédelmi hatóság megállapította, hogy a hitel futamidejének meghosszabbítását illetően a Soho Group olyan hitelmegállapodásokat ajánlott a fogyasztóknak, amelyek teljes napi költsége nem felel meg a fogyasztóvédelmi törvény 8. cikke (23) bekezdésének. Következésképpen a fogyasztóvédelmi hatóság úgy ítélte meg, hogy a Soho Group által a fogyasztóknak ajánlott hitelmegállapodás költségei e törvény 8. cikkének (22) bekezdése értelmében nem arányosak, és nem felelnek meg a tisztességes kereskedelmi gyakorlatnak sem. Ennek során úgy vélte, hogy a hitel teljes költsége a hitelmeghosszabbítás költségét is magában foglalja, mivel a hitelmeghosszabbításra vonatkozó feltételek a hitelező és a hitelfelvevő között létrejött hitelmegállapodásban elfogadott kikötések és feltételek részét képezik.

17. 2017. február 21-i határozatával a fogyasztóvédelmi hatóság 25000 euró bírságot szabott ki a Soho Groupra.

18. Miután az administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) elutasította a Soho Group által e határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresetet, a Soho Group fellebbezést nyújtott be az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság, Lettország) előtt, amely 2018. december 4-i ítéletével helybenhagyta az administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság) határozatát.

19. Az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) ebben az ítéletben megállapította, hogy amennyiben az alapügyben szereplő hitelmegállapodás időtartamát meghosszabbítják, a meghosszabbítás időszakában történő hitelfelhasználással kapcsolatos költségek ismertté válnak, és olyan hitelköltségeknek minősülnek, amelyekre a fogyasztóvédelmi törvényben előírt korlátozások alkalmazandók.

20. A Soho Group fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyben azt állítja, hogy a meghosszabbítási költségek befizetése nem kötelező elem a kölcsön megszerzéséhez vagy használatához. A hitelmegállapodás meghosszabbítása egyébként csak egy a kölcsön esedékességekor rendelkezésre álló három lehetőség közül. A másik két lehetőség a kölcsön további befizetés nélküli visszafizetése vagy a kölcsön visszafizetésének megtagadása, ami késedelmi kamat felszámítását eredményezné. A Soho Group szerint mivel a szerződés megkötésekor, vagyis abban az időpontban, amikor a hitel teljes költségét meghatározzák és a THM-et kiszámítják, a hitel meghosszabbítása nem ismert elem, a meghosszabbítás költségét nem lehet beleszámítani a hitel teljes költségébe.

21. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy meg kell állapítani, hogy "a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége" magában foglalja-e a hitelhosszabbítás költségét, amennyiben az esetleges meghosszabbítás feltételei a hitelező és a hitelfelvevő között létrejött hitelmegállapodásban elfogadott kikötések és feltételek részét képezik.

22. Az előterjesztő bíróság e tekintetben rámutat arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata egyrészt megerősíti a "hitel fogyasztó által viselt teljes költsége" 2008/48 irányelv értelmében vett fogalmának tág jellegét, másrészt elismeri, hogy a hitelező az ezen irányelvben elő nem írt jutalékokban is részesülhet.

23. Az előterjesztő bíróságnak mindazonáltal kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az ilyen költségek az említett fogalom alá tartoznak-e.

24. E bíróság kifejti továbbá, hogy az alapügyben szereplő hitelmegállapodás egyes különös kikötései azt mutatják, hogy a hitelező a hitelmegállapodás meghosszabbítását a szerződéses kötelezettségek nemteljesítésének elkerülésére irányuló, elfogadható megoldásnak tekinti. Ez abból is látható, hogy ezek a kikötések részletesek, és a gyakorlatban sok hitelmegállapodást hosszabbítanak meg.

25. E körülmények között az Augstākā tiesa (Senāts) (legfelsőbb bíróság, Lettország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Önálló európai uniós jogi fogalom-e a [2008/48] irányelv 3. cikkének g) pontjában meghatározott, "a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége" fogalom?

2) Felöleli-e a[z e rendelkezésben] meghatározott »a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége« fogalom a hitel meghosszabbításának költségeit [az alapügyhöz] hasonló helyzetben, ha a hitelszerződés meghosszabbítására vonatkozó szerződéses kikötések a hitelező és az adós által elfogadott, a hitelszerződésre vonatkozó szerződéses kikötések és feltételek részét képezik?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

26. Együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy "a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontjában szereplő fogalmát úgy kell-e értelmezni, hogy ez a fogalom a hitelmeghosszabbítás költségét is magában foglalja abban az esetben, ha a hitel esetleges meghosszabbítására vonatkozó feltételek a hitelező és a hitelfelvevő között létrejött hitelmegállapodásban elfogadott kikötések és feltételek részét képezik.

27. Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy 1. cikkének megfelelően a 2008/48 irányelv csak a fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozó szabályok egyes vonatkozásainak összehangolására irányul, és nem tartalmaz a hitel lejáratának elhalasztására vonatkozó harmonizációs szabályokat. Ez az irányelv a 2. cikkének (6) bekezdésében csak a fizetés elmaradásának eseteit említi, amiről az alapügyben nincs szó. Az említett irányelv egyébiránt - amint arra az alapeljárásban részt vevő valamennyi fél hivatkozott - nem szabályozza a hitel legnagyobb megengedett költségének kérdését, így ilyen költség meghatározására továbbra is a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26-iMikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítélet, C-779/18, EU:C:2020:236, 40. és 48. pont).

28. A 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontja szerint "a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" fogalma magában foglal "minden költséget, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat és bármely olyan egyéb költséget, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie, és amely a hitelező előtt ismert, kivéve a közjegyzői költségeket".

29. A rendelkezés szövegéből kitűnik egyrészt, hogy e meghatározásból csak a "közjegyzői költségek" vannak kifejezetten kizárva. Másrészt ez a meghatározás nem pontosítja, hogy az ott említett költségek a hitel megszerzéséhez szükséges költségekre korlátozódnak-e.

30. A megfogalmazásból viszont kitűnik, hogy a "hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" fogalma magában foglal "bármely olyan egyéb költséget, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie, és amely a hitelező előtt ismert", és hogy ebbe "a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségei is" beletartoznak. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez a fogalom minden olyan költséget jelent, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie, és amely a hitelező előtt ismert (2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14, EU:C:2016:283, 84. pont; 2016. december 8-iVerein für Konsumenteninformation ítélet, C-127/15, EU:C:2016:934, 34. pont), ideértve azt a jutalékot is, amelyet a hitelfelvevőnek a hitelező részére meg kell fizetnie (lásd ebben az értelemben: 2012. július 12-iSC Volksbank România ítélet, C-602/10, EU:C:2012:443, 65. pont).

31. A fogyasztók kiterjedt védelmének biztosítása érdekében az uniós jogalkotó a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontjában így tehát tágan határozza meg a "hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" fogalmát (2020. március 26-iMikrokasa és Revenue Niestandaryzowany Sekurytyzacyjny Fundusz Inwestycyjny Zamknięty ítélet, C-779/18, EU:C:2020:236, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32. E tekintetben nemcsak hogy a "hitel fogyasztó által viselt teljes költsége" fogalmának meghatározása nem tartalmaz semmilyen korlátozást a hitelmegállapodás időtartamára vonatkozóan, de a költségek és azoknak a szerződés időtartama alatt történő megoszlása is az említett fogalom alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11-iLexitor ítélet, C-383/18, EU:C:2019:702, 23. és 31-33. pont). Ezt egyébként a 2008/48 irányelv (20) preambulumbekezdése is megerősíti, amely szerint a "hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" fogalma "a hitelmegállapodás vonatkozásában" értendő.

33. Ebből az következik, hogy a "hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" fogalma a hitel megszerzéséhez és annak időbeli felhasználásához kapcsolódó költségekre is vonatkozik.

34. Tisztázni kell továbbá, hogy ahhoz, hogy a hitelmegállapodásnak az abban előírt esetleges meghosszabbításával járó költségek megfeleljenek a jelen ítélet 30. pontjában ismertetett feltételeknek, és így azokat a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett "a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" kiszámítása során figyelembe lehessen venni, egyrészt az említett hitelmegállapodásban meg kell határozni az esetleges meghosszabbítás konkrét és pontos feltételeit, másrészt pedig ezeknek a költségeknek a hitelező előtt ismertnek kell lenniük, és így a fogyasztó a szerződéses rendelkezések alapján, különösen a hitelfelhasználás időtartamától függően meg tudja állapítani az említett költségeket.

35. A hitelmeghosszabbításra vonatkozó feltételeket illetően meg kell állapítani, hogy azok - amint az a kérdést előterjesztő bíróság megállapításaiból következik - a hitelező és a hitelfelvevő között létrejött hitelmegállapodásban elfogadott kikötések és feltételek részét képezik. Bár e bíróság pontosítja, hogy a hitelező indokolás nélkül megtagadhatja a hitelmegállapodás meghosszabbítását, az sem vitatott, hogy a meghosszabbításra csak a fogyasztó erre irányuló kérelmét, a hitelező beleegyezését és a meghosszabbítási költségeknek a hitelező folyószámlájára történő megfizetését követően kerülhet sor.

36. Ebből az következik, hogy az olyan hitelmegállapodások keretében, mint amelyekről az alapügyben szó van, a fogyasztónak kell megfizetnie a hitelmegállapodás meghosszabbításával járó költségeket, és ezek a költségek a hitelező előtt ismertek, azaz meghatározottak, illetve meghatározhatók.

37. A Soho Group, az olasz kormány és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben ugyanakkor arra hivatkozik, hogy azon körülmény miatt, hogy az alapügyben szóban forgó hitelmegállapodás meghosszabbítása a hitelmegállapodás megkötésekor még nem biztos, a meghosszabbításhoz kapcsolódó költségek nem tartozhatnak "a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett fogalma alá.

38. Először is meg kell állapítani, hogy - amint az a 2008/48 irányelv 3. cikkében szereplő meghatározásokból következik - a "hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" fogalma a THM kiszámítása szempontjából a "teljes hitelösszeg" és a "fogyasztó által fizetendő teljes összeg" fogalmához kapcsolódik.

39. Mivel a 2008/48 irányelv 3. cikke e fogalmak jelentését illetően nem utal a nemzeti jogra, mindegyikre úgy kell tekinteni, mint amely az Unió területén egységesen értelmezendő, önálló uniós jogi fogalomnak minősül (lásd ebben az értelemben: 2019. november 14-iState Street Bank International ítélet, C-255/18, EU:C:2019:967, 33. pont).

40. Továbbá egyrészt ami a "teljes hitelösszeg" 2008/48 irányelv értelmében vett fogalmát illeti, a 3. cikk l) pontja azt a hitelmegállapodás értelmében rendelkezésre bocsátott felső összeghatárként vagy teljes összegként határozza meg.

41. Másrészt ezen irányelv 3. cikkének i) pontja alapján a THM "a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" felel meg a teljes hitelösszeg éves százalékában kifejezve, beleértve adott esetben az ugyanezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett költségeket.

42. Mivel "a fogyasztó által fizetendő teljes összeg" fogalmát a 2008/48 irányelv 3. cikkének h) pontja "a teljes hitelösszegnek és a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének összegeként" határozza meg, ebből következően a "teljes hitelösszeg" és "a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége" egymást kizáró fogalmak, következésképpen a teljes hitelösszeg nem foglalhat magában semmilyen, a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége körébe tartozó összeget (2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14, EU:C:2016:283, 85. pont).

43. A 2008/48 irányelv így tehát átfogó koncepciót tartalmaz a fogyasztói hitelmegállapodások hatálya alá tartozó összegek megosztására vonatkozóan.

44. Márpedig az alapeljárásban fennállókhoz hasonló körülmények között, amelyek nem a szerződéses kötelezettségek 2008/48 irányelv 19. cikkének (2) bekezdése értelmében vett nemteljesítésére vonatkoznak, ha a meghosszabbítási költségek a "fogyasztó által fizetendő teljes összeg" részét képezik, nem tartozhatnak a "teljes hitelösszegbe", és így az irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett, "a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége" körébe tartoznak.

45. Azt is meg kell jegyezni, hogy a 2008/48 irányelv rendelkezései nem csupán a hitelmegállapodás megkötésére vonatkoznak, hanem a hitelmegállapodás módosításának feltételeire is.

46. E tekintetben először is noha a 2008/48 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének g) pontja kimondja, hogy a hitelmegállapodásban említett THM-et és "a fogyasztó által fizetendő teljes összeget""a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában" kell kiszámítani, ugyanezen rendelkezés azt is tartalmazza, hogy a hitelmegállapodásban meg kell említeni "valamennyi, a [THM] kiszámításához felhasznált feltevést".

47. Az olyan hitelmegállapodások esetében, mint amilyeneket a Soho Group kínál, és amelyek esetében - amint az a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik - nem ritka, hogy csak egy lejáratot tartalmaznak, amely egybemosódik a szerződés lejártával, a hitelezőnek lehetősége van megemlíteni azt a feltevést, amikor a hitelmegállapodást egy vagy több ízben meghosszabbítják.

48. A THM kiszámításához használt különböző feltevések megemlítése ráadásul lehetővé teszi a 2008/48 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében említett, arra vonatkozó célkitűzés megvalósítását, hogy a különböző ajánlatok összehasonlításához szükséges információkat a fogyasztó rendelkezésére bocsátják annak érdekében, hogy tájékozott döntést tudjon hozni a hitelmegállapodás megkötéséről, és ezt az összehasonlítást a rendelkezésére álló ajánlatok különböző időtartamainak megfelelő THM figyelembevételével kell tudnia elvégezni.

49. E tekintetben emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy a 2008/48 irányelvet azzal a kettős céllal fogadták el, hogy az Unióban valamennyi fogyasztó érdekeit magas szinten és egyenlő módon védelmezzék, és hogy megkönnyítsék a fogyasztói hitelek jól működő belső piacának kialakulását. Ezen irányelv (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv többek között annak biztosítására irányul, hogy a fogyasztó az Unió egész területén a hitelmegállapodás megkötését megelőzően többek között a THM-re vonatkozóan megfelelő tájékoztatást kapjon, amely alapján össze tudja hasonlítani az alkalmazott mutatókat (2019. december 19-iHome Credit Slovakia ítélet, C-290/19, EU:C:2019:1130, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50. Másrészt a 2008/48 irányelvnek a "Szerződéskötést megelőző tájékoztatásra" vonatkozó 5. cikkének szövegéből, különösen annak (1) bekezdése k. pontjából, és "A hitelmegállapodásokban feltüntetendő információkról" szóló 10. cikkéből, különösen annak (2) bekezdése i. pontjából is az következik, hogy ezek a rendelkezések "a hitelmegállapodásból eredő bármely díjra, valamint e díjak megváltoztatásának feltételeire" vonatkoznak. Egyébiránt az említett 10. cikk (2) bekezdésének u) pontja azt is kimondja, hogy a hitelmegállapodásnak világos és egyértelmű módon tartalmaznia kell adott esetben az "egyéb szerződési feltételeket". E megfontolások tehát lehetővé teszik az említett irányelv (43) preambulumbekezdésében említett azon célkitűzés megvalósítását, hogy az irányelv egyértelműen és átfogóan meghatározza a hitel fogyasztó által viselt teljes költségét, és lehetővé teszik az irányelv hatékony érvényesülésének fenntartását.

51. Következésképpen, tekintettel először is a 2008/48 irányelv 3. cikke g) pontjának szövegére, valamint a "hitel fogyasztó által viselt teljes költsége" fogalmának tág koncepciójára, másodszor arra a körülményre, hogy ez a fogalom a hitel megszerzésére és felhasználására is kiterjed, harmadszor "a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége", a "teljes hitelösszeg" és "a fogyasztó által fizetendő teljes összeg" fogalmak egymáshoz való viszonyára, negyedszer pedig az említett irányelv céljára, valamint a hatékony érvényesülés fenntartásának szükségességére, abban az esetben, ha a hitelmegállapodás lejáratát meghosszabbítják és a díját kapcsolódó költségek fizetésével módosítják, és ezért ez kihatással van "a fogyasztó által fizetendő teljes összeg" fogalmára, a hitelmegállapodás meghosszabbításának költségei - amennyiben a felek a meghosszabbítás lehetőségében megállapodtak, és ezek a költségek a hitelező előtt ismertek - "a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett fogalma alá tartoznak.

52. Ezt a megállapítást nem cáfolja a hitelező azon érve, amely szerint a hitelmegállapodás meghosszabbítása a hitelmegállapodás esetleges végre nem hajtásához képest kedvezőbb megoldás. E tekintetben meg kell állapítani, hogy - amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is hangsúlyozza - a megkötött hitelmegállapodások nagy részében meghosszabbították az eredetileg kikötött határidőt. Márpedig a hitelező nem kötelezhető arra, hogy felelőtlen hitelügyletekben vegyen részt, vagy hogy a fogyasztó előzetes hitelképességi vizsgálata nélkül adjon hitelt. A fogyasztó ugyanis a 2008/48 irányelv (26) és (28) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően a hitelmegállapodás megkötését megelőzően köteles értékelni a fogyasztó hitelképességét. E kötelezettség célja - ezen irányelv (26) preambulumbekezdésének megfelelően - a hitelező felelősséggel való felruházása és annak elkerülése, hogy a hitelező nem hitelképes fogyasztóknak nyújtson hitelt (lásd ebben az értelemben: 2020. március 5-iOPR-Finance ítélet, C-679/18, EU:C:2020:167, 20. pont).

53. A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy "a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy ez a fogalom magában foglalja az esetleges hitelmeghosszabbítás költségeit is abban az esetben, ha egyrészt a hitel esetleges meghosszabbítására vonatkozó konkrét és pontos feltételek - köztük a meghosszabbítás időtartama - a hitelező és a hitelfelvevő által a hitelmegállapodásban elfogadott kikötések és feltételek részét képezik, másrészt pedig ezek a költségek a hitelező előtt ismertek.

A költségekről

54. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

"A hitel fogyasztó által viselt teljes költségének" a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének g) pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy ez a fogalom magában foglalja az esetleges hitelmeghosszabbítás költségeit is abban az esetben, ha egyrészt a hitel esetleges meghosszabbítására vonatkozó konkrét és pontos feltételek - köztük a meghosszabbítás időtartama - a hitelező és a hitelfelvevő által a hitelmegállapodásban elfogadott kikötések és feltételek részét képezik, másrészt pedig ezek a költségek a hitelező előtt ismertek.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lett.

( i ) A jelen szöveg bevezető részében az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.