102/2008. (VII. 11.) AB határozat

Rábapatona Község Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületek használatáról szóló 17/2005. (IX. 15.) rendelete egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárygában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Rábapatona Község Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületek használatáról szóló 17/2005. (IX. 15.) rendelete 2. számú melléklete 9. pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Rábapatona Község Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületek használatáról szóló 17/2005. (IX. 15.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2. számú melléklet 9. pontjában megállapított, a mozgóbolti, mozgóárusi tevékenységre vonatkozó díjtétel alkotmányellenességének megállapítását és e rendelkezés megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az indítványozó egy országos hálózattal rendelkező, mozgóbolti tevékenységet vállalkozók bevonásával végző gazdálkodó szervezet, amely a különböző önkormányzatok közigazgatási területén engedély alapján mozgóbolti tevékenységet végez. Rábapatona Község Önkormányzatának Képviselő-testülete (a továbbiakban: Képviselőtestület) az Ör. 19. § (2) bekezdésében 2005. november 1-jei hatállyal a mozgóbolt és a mozgóárus vonatkozásában a közterület használatáért fizetendő díjtételt 5000 Ft/nap+Áfa összegben állapította meg. Az indítványozó szerint ez a közterület-használati díj indokolatlan és jogellenesen magas volt. A Képviselő-testület 2006. január l-jével az Ör.-t a módosításáról szóló 24/2005. (XII. 15.) rendelettel módosította, ettől az időponttól a mozgóboltból történő értékesítés esetén a közterület használat díja 2500 Ft/nap.

Az indítványozó szerint az Ör. módosított 2. számú melléklete 9. pontja több okból is alkotmányellenes. Az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalmába ütközik és "indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza a mozgóbolti, illetve mozgóárusi tevékenységet végző piaci szereplőket a többi kereskedőhöz képest" a lényegesen magasabb, napi 2500 Ft-os közterület-használati díj megállapításával. Az Alkotmánynak a gazdasági verseny szabadságát deklaráló 9. § (2) bekezdésével is ellentétes ez a szabályozás, amely az egyes"piaci szereplőket leküzdhetetlen versenyhátrányba hozta". Az indítványozó példaként kiszámolta, hogy egy hónapos állandó árusítás esetén a mozgóbolt üzemeltetője egy hasonló nagyságú lakókocsiról értékesítő kereskedő közel négy éves díját köteles megfizetni. Az indítványozó megjegyezte továbbá, hogy statisztikái szerint a Rábapatonát érintő 2004. évi teljes árbevétele kevesebb volt, mint a közterület használatáért fizetendő díj. Az indítványozó az alkotmányellenesség alátámasztásaként hivatkozott az Alkotmánybíróságnak a 38/1998. (IX. 23.) AB határozatában (ABH 1998, 454.; a továbbiakban: Abh.) és a 21/2003. (IV. 18.) AB határozatában (ABH 2003, 784.) megfogalmazott álláspontjára.

II.

1.Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"A közterület használat díjtételei.

A díjtételek az általános forgalmi adót nem tartalmazzák."

III.

Az indítvány megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot is sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben viszont kizárólag akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.].

Az Alkotmánybíróság azt is kimondta: a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos. A hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam - a különböző élethelyzetekben lévőkre tekintettel - ne különböztethetne, feltéve, hogy ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga - és bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 74/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 369, 373-374.].

A diszkrimináció vizsgálatánál az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.; 432/B/1995. AB határozata, ABH 1995, 789, 792.]. Ebben az ügyben a közterületi engedély alapján kiskereskedelmi tevékenységet végzők [a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § k) pontja] alkotnak az adott szabályozás tekintetében homogén csoportot.

A közterület használatáért fizetendő díj, ahogyan azt az Alkotmánybíróság az Abh-ban is megállapította "a közterület használatának ellenértéke. Ennek megfelelően a közterület-használat díjának alapvetően a közterület-használat értékét befolyásoló tényezőkhöz (a terület nagysága, a településen belüli elhelyezkedése, a használat módja, időtartama stb.) kell igazodnia. A közterület-használók között a közterület-használati díj mértéke tekintetében e tényezők alapján tett megkülönböztetés nem tekinthető alkotmányellenesnek" (ABH 1998, 454, 456.) .

A jelen ügyben a Képviselő-testület a közterület tényleges használatától (terület, időtartam) függetlenül, a többi közterületi engedély alapján végzett kiskereskedelmi tevékenységekhez (árusító fülke, pavilon, lakókocsi, idényjellegű alkalmi és mozgó árusítás stb.) képest jelentősen nagyobb összegben állapította meg a mozgóbolt és a mozgó árusítás után fizetendő közterület-használati díjat. Az Alkotmánybíróság az Abh-ban azt is hangsúlyozta, hogy a "közterület-használat díjának olyan szabályozása, amely a közterület-használat értékét meghatározó tényezők azonossága esetén, a szolgáltatástól független, annak értékét nem befolyásoló szempontok alapján kirívóan magas díjfizetési kötelezettséget ír elő egyes vállalkozókra és ezzel megkülönböztetést tesz a közterületet használó vállalkozók között, önkényes, ezért alkotmányellenes" (ABH 1998, 454, 456-457.) . Az Alkotmánybíróság a 21/2003. (IV. 18.) AB határozatban megerősítette, hogy alkotmányosan nem indokolható az a szabályozás, amikor a közterület-használati díjat olyan szempontokra alapítják, amelyek a közterület használatával nincsenek összefüggésben, s ezzel a díj mértéke tekintetében nem releváns szempont alapján, önkényesen, ésszerű indok nélkül tesznek megkülönböztetést a közterületet azonos feltételek mellett használók között (ABH 2003, 784, 789.) .

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 2. számú melléklet 9. pontja indokolatlanul tesz különbséget a közterületen értékesítést végzők között, ami így az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalmát sérti, ezért azt megsemmisítette.

2. Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. 2. számú melléklet 9. pontja alkotmányellenességét az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközése miatt megállapította, ezért az Alkotmány 9. § (2) bekezdése állított sérelmének vizsgálatát az eddigi gyakorlatát követve [31/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 133, 136.] mellőzte.

A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 438/B/2006.