62006CJ0418[1]

A Bíróság (második tanács) 2008. április 24-i ítélete. Belga Királyság kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Fellebbezés - EMOGA - Szántóföldi növények ágazata - EMOGA számlaelszámolás - Megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer - A közösségi finanszírozásból kizárt kiadások - Átalánykorrekció - Az ellenőrzésekre vonatkozó szabályozás visszaható hatállyal történő alkalmazása - Közvetett kötelezettségek - Az arányosság elve - Jogbiztonság - Korlátlan felülvizsgálati jogkör. C-418/06 P. sz. ügy.

C-418/06. P. sz. ügy

Belga Királyság

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Fellebbezés - EMOGA - Szántóföldi növények ágazata - EMOGA számlaelszámolás - Megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer - A közösségi finanszírozásból kizárt kiadások - Átalánykorrekció - Az ellenőrzésekre vonatkozó szabályozás visszaható hatállyal történő alkalmazása - Közvetett kötelezettségek - Az arányosság elve - Jogbiztonság - Korlátlan felülvizsgálati jogkör"

Az ítélet összefoglalása

1. Mezőgazdaság - Közös agrárpolitika - Az EMOGA általi finanszírozás

(729/70 és 3508/92 tanácsi rendeletek; 3887/92 és 2419/2001 bizottsági rendeletek)

2. Mezőgazdaság - EMOGA - Végső elszámolás

3. Mezőgazdaság - Közös agrárpolitika - Az EMOGA általi finanszírozás

(729/70 és 1258/99 tanácsi rendeletek)

4. Mezőgazdaság - EMOGA - Végső elszámolás

(729/70 tanácsi rendelet)

5. Mezőgazdaság - EMOGA - Végső elszámolás

(EK 229. cikk)

1. Még ha a támogatások és jövedelemtámogatások odaítélésére vonatkozó közösségi szabályozás kifejezetten nem is kötelezi a tagállamokat arra, hogy olyan - a Bizottság által az EMOGA-számlaelszámolás során hivatkozott - felügyeleti intézkedéseket és ellenőrzési módokat vezessenek be, amelyek a támogatás kiszámítása során figyelembe veendő terület csökkentésére irányulnak, amennyiben a bejelentett terület nagyobb, mint a számítógépes térinformatikai rendszerbe (SIG) kódolt terület, adott esetben e kötelezettség közvetetten abból a tényből is eredhet, hogy a szóban forgó szabályozás értelmében a tagállam feladata a hatékony ellenőrző és felügyeleti rendszer megszervezése.

Egyfelől ugyanis az adminisztratív ellenőrzést és a helyszíni vizsgálatot a közösségi jogalkotó olyan két ellenőrző eszközként írta elő, amelyek, bár különbözőek, kölcsönösen kiegészítik egymást. Másfelől, a helyszíni vizsgálatokat megelőző ezen adminisztratív ellenőrzést oly módon kell elvégezni, hogy a nemzeti hatóságok számára lehetővé váljék, hogy az ellenőrzésből minden lehetséges következtetést, bizonyosságot vagy kétséget levonjanak a támogatások és jövedelemtámogatások odaítélése feltételeinek tiszteletben tartása tekintetében. Márpedig helyszíni ellenőrzés vagy más kiegészítő vizsgálat hiányában sem a bejelentett, sem pedig a SIG-ből következő területeket nem lehet pontosnak tekintetni. Következésképpen, az e két információforrás közötti ellentmondás alkalmas arra, hogy olyan eltérésnek minősüljön, amely veszteségi kockázatot jelez az EMOGA számára, és amely eltérés a szóban forgó tagállamot ellenőrző intézkedések elfogadására kötelezi, legyenek ezek akár helyszíni ellenőrzések, akár más kiegészítő vizsgálatok.

(vö. 68., 70., 72-73., 75. pont)

2. Az EMOGA-számlaelszámolásokra vonatkozó határozatok előkészítése során főszabály szerint minden egyes esetet külön-külön kell értékelni annak megállapítása céljából, hogy a szóban forgó tagállam az EMOGA által finanszírozott ügyletek végrehajtása során tiszteletben tartotta-e vagy sem a közösségi jogból eredő követelményeket, illetve ha ezeket megszegte, milyen mértékben tette ezt. Egy tagállam csak akkor hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, ha a hivatkozott esetek többé-kevésbé összehasonlíthatók valamennyi, az ezeket jellemző tényező fényében, amelyek között különösen a kiadások kifizetésének időszaka, az érintett ágazatok és a felrótt szabálytalanság jellege szerepelnek. Akkor áll fenn tiltott megkülönböztetés, ha az összehasonlítható helyzeteket eltérően kezelik, kivéve ha ez a kezelés objektíven indokolt. Márpedig egy önkéntesen létrehozott rendszernek köszönhetően olyan releváns információkkal rendelkező tagállam helyzete, amelyekkel más tagállamok nem rendelkeztek, nem összehasonlítható ez utóbbiak helyzetével.

(vö. 91-94. pont)

3. Az EMOGA-számlaelszámolások területén az a tény, hogy valamely eljárás tökéletesíthető, önmagában még nem teszi indokolttá a pénzügyi korrekciót. A kifejezett közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó jelentős mulasztásnak is fenn kell állnia, és annak az EMOGA-nak okozott veszteség vagy a szabálytalanság tényleges kockázatával kell járnia. Átalánykorrekció alkalmazható - még ha a mulasztások a közvetett szabályok alkalmazásával kapcsolatban is kerültek megállapításra -, ha e közvetett szabályok tiszteletben tartása szükséges valamely kifejezett szabály tiszteletben tartásához.

(vö. 124., 126. pont)

4. Az EMOGA-számlaelszámolások eljárásának keretében a közösségi jogszabályok megsértését a Bizottságnak kell bizonyítania, ha azonban e jogsértés már megállapítást nyert, a tagállamnak kell azt bizonyítania, hogy adott esetben a Bizottság az ebből levonandó pénzügyi következtetések tekintetében hibát követett el. E tekintetben, mivel a Bizottság ahelyett, hogy elutasította volna a jogsértés által érintett kiadások összességét, olyan szabályokat állapított meg, amelyek célja a szabálytalanság eseteinek differenciált kezelése az ellenőrzések hiányosságának szintje és az EMOGA-t érintő kockázat foka szerint, e tagállamnak azt kell bizonyítania, hogy e kritériumok önkényesek és méltánytalanok.

(vö. 135., 138. pont)

5. Az EMOGA-t illetően az EK 229. cikk értelmében semmiféle rendelkezés nem ruház a közösségi bíróságokra korlátlan felülvizsgálati jogkört. E bíróságoknak a Bizottság által az EMOGA-számlaelszámolási eljárás keretében megállapított pénzügyi korrekciók összegére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkörét nem támasztja alá e korrekciók feltételezett szankció jellege. E pénzügyi korrekció célja ugyanis az, hogy elkerülje az EMOGA olyan összegekkel való megterhelését, amelyek nem a szóban forgó közösségi szabályozás céljainak finanszírozására szolgáltak, és így nem minősül szankciónak.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2008. április 24.(*)

"Fellebbezés - EMOGA - Szántóföldi növények ágazata - EMOGA számlaelszámolás - Megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer - A közösségi finanszírozásból kizárt kiadások - Átalánykorrekció - Az ellenőrzésekre vonatkozó szabályozás visszaható hatállyal történő alkalmazása - Közvetett kötelezettségek - Az arányosság elve - Jogbiztonság - Korlátlan felülvizsgálati jogkör"

A C-418/06. P. sz. ügyben,

a Belga Királyság (képviseli kezdetben: A. Hubert, később: L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben, segítőik: H. Gilliams, P. de Bandt és L. Goossens ügyvédek)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2006. október 9-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: M. Nolin és L. Visaggio, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, L. Bay Larsen, K. Schiemann, J. Makarczyk és C. Toader (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: M.-A. Gaudissart egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. június 21-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2008. január 10-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében a Belga Királyság elsősorban azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-221/04. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2006. július 25-én hozott ítéletét (a továbbiakban: megtámadott ítélet), amelyben az Elsőfokú Bíróság elutasította az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2004. február 4-i 2004/136/EK bizottsági határozat (HL L 40, 31. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) részleges megsemmisítésére, másodlagosan pedig e tagállam tekintetében az Európai Közösségek Bizottsága által a megtámadott határozatban megállapított pénzügyi korrekció összegének 1 079 814 euró összegre történő csökkentésére irányuló keresetét;

- adjon helyt az első fokon benyújtott kereseti kérelmeinek, tehát semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- másodlagosan, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és a Bíróságnak a jogterületre vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogköre alapján a Bizottság által megállapított pénzügyi korrekció összegét csökkentse 1 491 085 euróra.

I - Jogi háttér

A - A kiadások EMOGA általi finanszírozása

2 Az 1995. május 22-i 1287/95 tanácsi rendelettel (HL L 125., 1. o.) módosított, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70/EGK tanácsi rendelet (HL L 94., 13. o.; a továbbiakban: 729/70 rendelet) meghatározza a közös agrárpolitika finanszírozására alkalmazandó általános szabályokat. A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17-i 1258/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.) a 729/70 rendelet helyébe lépett a 2000. január 1-jétől kifizetett kiadások tekintetében.

3 A 729/70 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjából és 3. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a közösségi szabályoknak megfelelően vállalt, a mezőgazdasági piacok stabilizálására irányuló intervenciókat a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében az EMOGA Garanciarészlege finanszírozza.

4 A 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a Bizottság dönt a kiadásoknak a közösségi finanszírozásból történő kizárásáról, ha megállapítja, hogy e kiadásokra nem a közösségi szabályoknak megfelelően került sor.

5 Az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjával azonos módon került megfogalmazásra.

6 A 729/70 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

"A tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy:

- meggyőződjenek róla, hogy az Alap által finanszírozott ügyletek ténylegesen megvalósulnak, és végrehajtásuk szabályszerű;

- megakadályozzák és kezeljék a szabálytalanságokat;

- behajtsák a szabálytalanság, illetve gondatlanság miatt elveszett összegeket.

[...]"

7 Az 1258/1999 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a 729/70 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével azonos módon került megfogalmazásra.

B - A Bizottság iránymutatásai

8 A Bizottság 1997. december 23-án elfogadta az "EMOGA Garanciarészlege számláinak végső elszámolására vonatkozó határozat előkészítése során a pénzügyi következmények kiszámítására vonatkozó iránymutatás"-t (a Bizottság VI/5330/97. sz. dokumentuma; a továbbiakban: iránymutatás). Az iránymutatás előírja, hogy az ellenőrzés során feltárt hiányok jelentőségétől függően 2%-os, 5%-os, 10%-os és 25 %-os, illetve ennél magasabb átalánykorrekció alkalmazható a tagállam által bejelentett kiadások tekintetében, ha a Bizottság rendelkezésére álló információk nem teszik lehetővé az Európai Közösség által e hiányok következtében elszenvedett veszteségek meghatározását.

Az ellenőrzés szabályozása a szántóföldi növények ágazatában

9 Az egyes közösségi támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerének létrehozásáról szóló, 1992. november 27-i 3508/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 355., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 223. o.) 1. és 2. cikke előírja, hogy a tagállamoknak olyan integrált rendszert kell létrehozniuk, amely különösen számítógépes adatbázist, a mezőgazdasági parcellák azonosító rendszerét és integrált ellenőrzési rendszert foglal magában.

10 A 3508/92 rendelet 4. cikkének eredeti szövege előírja, hogy a mezőgazdasági parcellák azonosítási rendszere ingatlan-nyilvántartási térképeken és okiratokon, egyéb térképészeti adatokon vagy légi fényképeken, illetve műholdról készült fényképeken alapul. Ugyanezen cikknek a 2000. július 17-i 1593/2000/EK tanácsi rendelettel (HL L 182., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 30. kötet, 94. o.) módosított változata előírja, hogy az alkalmazott technikáknak számítógépes térinformatikai rendszeren (a továbbiakban: SIG) kell alapulni, lehetőleg beleértve az ortokorrigált légi- vagy űrfelvételezést.

11 A 3508/92 rendelet 8. cikke értelmében:

"(1) A tagállamoknak a támogatási kérelmekre vonatkozóan adminisztratív ellenőrzéseket kell végezniük.

(2) Az adminisztratív ellenőrzéseket a mezőgazdasági gazdaságokat reprezentáló mintát lefedő helyszíni ellenőrzésekkel kell kiegészíteni. A tagállamoknak mintavételezési tervet kell készíteniük az összes ilyen ellenőrzéshez.

[...]

(4) A nemzeti hatóságok, külön szabályozott feltételek mellett, felhasználhatják a távérzékelést a mezőgazdasági parcellák területének meghatározására, a termesztett növénykultúrák azonosítására és állapotuk vizsgálatára.

[...]"[nem hivatalos fordítás]

12 Az 1998. július 29-i 1678/98/EK bizottsági rendelettel (HL L 212., 23. o.) módosított, az egyes közösségi támogatási rendszerekre vonatkozó integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. december 23-i 3887/92/EGK bizottsági rendelet (HL L 391., 36. o., a továbbiakban: 3887/92 rendelet) 6. cikke értelmében:

"(1) Az adminisztratív és helyszíni ellenőrzéseket oly módon kell elvégezni, hogy biztosítsák a támogatási feltételeknek való megfelelés hatékony igazolását.

(2) A 3508/92/EGK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt adminisztratív ellenőrzés különösen a következőket foglalja magában:

a) a bejelentett parcellákra és állatokra vonatkozó keresztellenőrzéseket, abból a célból, hogy elkerüljék a támogatások indokolatlan, kétszeres nyújtását ugyanabban a naptári évben;

[...]

(3) A helyszíni ellenőrzésnek legalább a kérelmek reprezentatív mintájára kell kiterjednie. E mintának legalább a következőket kell tartalmaznia:

[...]

- a területalapú támogatási kérelmek 5%-a [...].

Ha a helyszíni ellenőrzések egy adott régióval vagy valamely régió egy részével összefüggésben jelentős szabálytalanságokat tárnak fel, az illetékes hatóságok az adott évben kiegészítő ellenőrzéseket folytatnak le, és a következő évben az adott régióban vagy a régió adott részében növelik az ellenőrizendő termelők százalékos arányát.

(4) A helyszínen ellenőrzés tárgyát képező kérelmek körét az illetékes hatóság határozza meg, különösen a kockázatelemzés és a benyújtott támogatási kérelmek reprezentatív mintája alapján. A kockázatelemzés során a következőket kell figyelembe venni:

- a támogatási összeg,

- az igényelt támogatás által érintett területek, parcellák vagy állatok száma,

- az előző évhez viszonyított fejlődés,

- az előző években végzett ellenőrzésekből levont megállapítások,

- a tagállamok által meghatározandó egyéb körülmények,

- a 820/97/EK rendelet szerinti szabálysértések.

[...]

7. A mezőgazdasági parcellák területét az illetékes hatóság által előírt bármely megfelelő módszer segítségével kell meghatározni, biztosítva azt, hogy a mérés pontossága megfeleljen legalább annak, amit a nemzeti jogszabályok a hivatalos mérésekre előírnak. Az illetékes hatóság határozza meg az engedélyezett tűrést az alkalmazott mérési módszer, a rendelkezésre álló hivatalos dokumentumok pontossága a helyi körülmények (például a lejtő vagy a földek alakja) és a következő albekezdés rendelkezéseinek függvényében.

[...]

(8) A mezőgazdasági parcellák támogathatóságát bármilyen alkalmas módon ellenőrizni kell. Ebből a célból, amennyiben szükséges, kiegészítő bizonyítékot kell kérni.

[...]"[nem hivatalos fordítás]

13 A 3887/92 rendelet 9. cikkének értelmében:

"(1) Amennyiben a megállapított terület nagyobbnak bizonyul a területalapú támogatás iránti kérelemben bejelentett területnél, a támogatást a bejelentett terület alapján számítják ki.

(2) Amennyiben a területalapú támogatás iránti kérelemben bejelentett terület bizonyul nagyobbnak a megállapított területnél, a támogatást az ellenőrzés során megállapított terület alapján számítják ki. [...]

[...]"[nem hivatalos fordítás]

14 A 3508/92/EGK tanácsi rendelettel az egyes közösségi támogatási intézkedésekre vonatkozóan létrehozott egységes igazgatási és ellenőrzési rendszer részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2001. december 11-i 2419/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 327., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 308. o.) 31. cikkének (2) bekezdése értelmében:

"(2) [...] ha egy területalapú támogatási kérelemben bevallott terület meghaladja az arra a terménycsoportra az adminisztratív vagy helyszíni ellenőrzések eredményeképpen meghatározott területet, a támogatást a terménycsoportra meghatározott terület alapján kell kiszámítani."

II - A jogvita alapját képező tényállás, amint az a megtámadott ítéletből következik

15 A belga hatóságok 1996-ban elfogadták a mezőgazdasági parcelláknak a SIG-en alapuló légi fényképek alapján történő azonosítása rendszerét, amint azt 3508/92 rendelet 4. cikke előírja. A parcellákat e légi fényképeken maguk a mezőgazdasági termelők azonosították kézi bejelöléssel, majd a hatóság ezeket az adatokat grafikusan a SIG-be kódolta.

16 A 729/70 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének és az 1258/1999 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottságnak az EMOGA számlaelszámolásért felelős szolgálatai 2001. május 15. és 17. között vizsgálatokat végeztek Belgiumban a szántóföldi növények ágazatát illetően az 1999., 2000. és 2001. költségvetési évek elszámolása tekintetében. E szolgálatok a belga hatóságok által végzett ellenőrzésekben eltéréseket tártak fel.

17 Levélváltást, majd a 729/70/EGK tanácsi rendeletnek az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási eljárása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. július 7-i 1663/95/EK bizottsági rendelet (HL L 158., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 31. o.) 8. cikke (1) bekezdésében előírt, az érintett tagállam és a Bizottság közötti kétoldalú megbeszélést, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege számlaelszámolásával összefüggő egyeztetési eljárás kialakításáról szóló, 1994. július 1-jei 94/442/EK bizottság határozat (HL L 182., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 268. o.) szerinti egyeztetési kísérletet követően a Bizottság 2003. szeptember 30-án összefoglaló jelentést fogadott el (a továbbiakban: összefoglaló jelentés).

18 E jelentésből az következik, hogy a Bizottság megállapítása szerint egyfelől a Belga Királyság nem tartotta tiszteletben sem a 3508/92 rendelet 8. cikkét, sem pedig a 3887/92 rendelet 6. és 9. cikkét, mivel késedelemmel kódolta a parcellákat a SIG-be, ami megakadályozta, hogy egyes dossziékat figyelembe lehessen venni a kockázatelemzésben. Másfelől a Bizottság a hivatkozott rendelkezések megsértését állapította meg, mivel nem szerepelt a támogatások iránti kérelmekben bejelentett parcellák területének (a továbbiakban: bejelentett terület) csökkenése, és/vagy nem történtek helyszíni ellenőrzések, míg az elvégzett adminisztratív ellenőrzésekből az következik, hogy a bejelentett terület nagyobb volt, mint ugyanezen parcelláknak a SIG-be kódolt területe (a továbbiakban: SIG-terület).

19 E tekintetben a hivatkozott jelentést B.7.1.1. pontja a következőket tartalmazza:

"A Bizottság szolgálatai megvizsgálták a belga adminisztratív ellenőrzési rendszer segítségével feltárt eltéréseket az 1999-2001 gazdasági évek vonatkozásában. Nyilvánvalóvá vált, hogy a belga térinformatikai rendszer (GIS) hasznos eszköz a potenciális eltérések vagy szabálytalanságok feltárásához. Ugyanakkor, bár a SIG-ben szereplő adatok és a termelők által bejelentett területek között eltéréseket jelezték, nem mindig hozták meg a megfelelő intézkedéseket. A helyszínen végzett ellenőrzések csak azon korlátozott számú esetre terjedtek ki, ahol az eltérés meghaladta az 5%-ot a terménycsoport szintjén. Egyes olyan támogatás iránti kérelmek tekintetében, ahol a látható eltérések meghaladták az 5%-ot, nem történt kiegészítő vizsgálat, és a támogatásokat a bejelentett terület alapján nyújtották. Ha az eltérés kisebb volt, mint 5%, a kérelmeket egyáltalán nem minősítették szabálytalannak, és a támogatásokat kiegészítő vizsgálat nélkül a bejelentett terület alapján nyújtották.

Minden olyan esetben egyébként, amikor nem történt helyszíni ellenőrzés, a rendszer a termelő által bejelentett területet fogadta el, és ez került feltüntetésre a támogatás iránti kérelem azon formanyomtatványán, amelyet a termelőnek a következő év vonatkozásában küldtek meg. [...]

A belga hatóságok azt állították, hogy szerintük csak a helyszínen ténylegesen felmért területeket lehetett felhasználni a támogatás összegének (újbóli) kiszámítására.

A Bizottság szolgálatai nem értenek egyet azon érveléssel, miszerint az adminisztratív ellenőrzés során a SIG-nek köszönhetően megállapított eltéréseket nem lehet a célból alkalmazni, hogy jogilag ezekkel indokolják a támogatás összegének csökkentését; e szolgálatok tehát úgy ítélik meg, hogy az adminisztratív ellenőrzés során feltárt eltérések nyomon követése nem a szükséges szigorral történt. Az a tény, hogy a belga hatóságok nem csökkentették a támogatás összegét, és/vagy nem alkalmaztak szankciókat, nyilvánvalóan veszteséget okozott az Alap számára."

20 Az összefoglaló jelentés B.7.1.3. pontja szerint:

"Összességében: Belgium egyes másodlagos ellenőrzéseket nem az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelő módon vagy azokkal összhangban végzett el. Mivel nem csökkentette a bejelentett területeket, és/vagy nem végzett helyszíni ellenőrzéseket, amikor az adminisztratív ellenőrzés eltéréseket tárt fel a bejelentésekben, Belgium felelős az Alap kiadásainak túllépéséért."

21 2004. február 4-én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amelyben a szántóföldi növények tekintetében előírta, hogy a Belga Királysággal szerződött kifizető szervezetnek vagy szervezeteknek az EMOGA Garanciarészlege jogcímén a 2000-2002 gazdasági években kifizetett kiadásai 2%-os, 9 322 809 euró összegnek megfelelő átalánycsökkentés tárgyát képezik a másodlagos ellenőrzésekben feltárt hiányosságok okán.

III - Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

22 A Bíróság Hivatalához 2004. április 13-án benyújtott keresetlevelében a Belga Királyság a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be. 2004. június 8-i végzésével a Bíróság az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé utalta, amely azt a T-221/04. számon vette nyilvántartásba.

23 Keresetének alátámasztására a Belga Királyság három jogalapra hivatkozott, amelyek: először a 3508/92 rendelet 8. cikke és a 3887/92 6. és 9. cikke megsértésének hiányán, másodszor azon alapultak, hogy a Bizottság a közösségi szabályozások alkalmazására vonatkozó jelentős mulasztásnak és az EMOGA vesztesége valós kockázatának fogalmait illetően nem tartotta tiszteletben az iránymutatásban szereplő feltételeket, végül harmadszor az arányosság elvének a pénzügyi korrekció összegének meghatározása során történt megsértésén alapultak.

24 A felperes azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben a Belga Királyság tekintetében 2%-os átalánykorrekciót írt elő, illetve másodlagosan, korlátlan felülvizsgálati jogköre alapján a finanszírozásból kizárt kiadások összegét csökkentse 1 079 814 euróra, és végül, kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

25 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa el a keresetet, és kötelezze a Belga Királyságot a költségek viselésére.

26 A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság először is elfogadhatatlannak minősítette a pénzügyi korrekció összegének csökkentésére irányuló kérelmet, megállapítva, hogy az EMOGÁ-t illetően az EK 229. cikk értelmében semmiféle rendelkezés nem ruház a közösségi bíróságokra korlátlan felülvizsgálati jogkört.

27 Majd az ügy érdeméről döntve, az Elsőfokú Bíróság a FEOGÁ-val kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra hivatkozik:

"29 Bevezetésként fel kell idézni, hogy az EMOGA csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, a közösségi rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozza (lásd a Bíróság C-300/02. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24-én hozott ítéletének [EBHT 2005., I-1341. o.] 32. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

30 Szintén fel kell idézni, hogy a Bizottság feladata a mezőgazdasági piacok közös szervezése szabályai megsértésének bizonyítása (lásd a fenti 29. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A Bizottság azonban nem a nemzeti közigazgatási szervek által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségének vagy az azok által ismertetett számok szabálytalanságának kimerítő jellegű bemutatására köteles, hanem arra, hogy bizonyítsa az ellenőrzések vagy e számok tekintetében benne felmerült komoly és ésszerű kétséget (lásd a fenti 29. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

31 Az érintett tagállam a maga részéről nem cáfolhatja a Bizottság megállapításait anélkül, hogy saját állításait alátámasztaná egy megbízható és működképes ellenőrzési rendszer létezését bizonyító tényekkel. Amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, azok komoly kétségeket kelthetnek a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően (lásd a fenti 29. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32 A Bizottság bizonyítási terhének ilyen csökkentését az magyarázza, hogy a tagállam képes a legkönnyebben összegyűjteni és ellenőrizni a szükséges adatokat az EMOGA végső elszámolásához, következésképpen a tagállam feladata vizsgálatai és adatai valóságának, és adott esetben a Bizottság állításai helytelenségének legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (lásd a fenti 29. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 36. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33 A bizonyítási tehernek ezen, az ítélkezési gyakorlat által adott meghatározását nem érinti az iránymutatásban szereplő azon feltétel, miszerint a pénzügyi átalánykorrekció alkalmazása a »kifejezett közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó jelentős mulasztást« feltételez. Egyrészt, ezt a feltételt az iránymutatás előző bekezdésében foglalt feltétel fényében kell értelmezni, amely szerint az átalánykorrekciót akkor kell kilátásba helyezni, ha a Bizottság megállapítja, hogy egy rendelet által kifejezetten megkövetelt, vagy »valamely kifejezett szabály tiszteletben tartásához közvetetten szükséges« ellenőrző intézkedést nem a megfelelő módon hajtottak végre. Másfelől, azt megkövetelni a Bizottságtól, hogy ne csak komoly és ésszerű kétségét bizonyítsa, hanem azt is, hogy jelentős mulasztás állt fenn a kifejezett közösségi szabályok alkalmazásában, ellentétes lenne a Bíróságnak a bizonyítási teherre vonatkozó, az iránymutatás elfogadását követően fenntartott ítélkezési gyakorlatával (ezen ítélkezési gyakorlat és az iránymutatások egyidőben történő alkalmazását illetően lásd a C-157/00. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2003. január 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-153. o.] 28., 29., 35. és 36. pontját, valamint a C-318/02. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2005. február 24-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 34. és 35. pontját)."

28 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 34. pontjában rámutatott, hogy e megállapítások fényében kell megvizsgálni a belga kormánynak azon indokokkal szemben hivatkozott érvelését, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatot alapozta.

29 Az első jogalap és a második jogalap első részének együttes vizsgálata alapján az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 47-50. pontjában "A Bizottság által feltért eltérések jelentőségéről" cím alatt megállapította, hogy a bejelentett területek és a SIG-területek közötti, az adminisztratív ellenőrzés során meghatározott eltérések a támogatás iránti kérelmekben szereplő olyan potenciális szabálytalanságokat jelző eltéréseknek minősülnek, amelyek az EMOGA számára a veszteség kockázatával járnak.

30 Az Elsőfokú Bíróság a hivatkozott ítélet 49. pontjában megállapította, hogy a tényállás bekövetkezésének időpontjában hatályos rendelkezések nem kötelezték a tagállamokat a SIG használatára. Ugyanakkor az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a belga hatóságok, mivel már azelőtt rendelkeztek a SIG-gel, hogy az kötelezővé vált, vagy elavult lett a műholdas távérzékelésen alapuló ellenőrzés általánossá válása miatt, olyan ellenőrző eszköznek a birtokában voltak, amely képes volt arra, hogy a 3887/92 rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten előírt kötelezettségeken túlmenően szolgáltasson megfelelő adatokat. Az Elsőfokú Bíróság szerint a Bizottság azon egyszerű indokból nem hagyhatta figyelmen kívül ezt, a komoly és ésszerű kétség fennállásának minősülő elemet, amely egyértelműen veszteségi kockázatot jelez az EMOGA számára, hogy az eltéréseket feltáró rendszer nem volt kötelező, vagy nem erre a célra szánták.

31 Az Elsőfokú Bíróság ezt követően a megtámadott ítélet 52. pontjában elismerte, hogy a tényállás bekövetkezésének időpontjában hatályos szabályozás nem kötelezte kifejezetten a tagállamokat arra, hogy a Bizottság által az összefoglaló jelentésben előírt ellenőrzési módokat alkalmazzák. Ugyanakkor, az Elsőfokú Bíróságnak a Bíróság C-8/88. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1990. június 12-én hozott ítélete (EBHT 1990., I-2321. o.) 16. pontjából, valamint a C-468/02. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2005. április 14-én hozott ítélete (az EBHT-ban nem tették közzé) 35. pontjából eredő ítélkezési gyakorlatára alapított érvelése szerint a SIG által feltárt eltérésekre való reagálás ezen kötelezettségei adott esetben közvetetten a hatályos szabályozásból erednek, amelynek értelmében a tagállam feladata a hatékony ellenőrző és felügyeleti rendszer megszervezése.

32 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 53. és 54. pontjában rámutatott, hogy e szabályozásból következően a tagállamoknak az adminisztratív és helyszíni ellenőrzések olyan összességét kell megszervezniük, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a támogatások odaítélésének anyagi és alaki feltételeit megfelelő módon tartsák tiszteletben. Az Elsőfokú Bíróság rámutatott továbbá, hogy az is az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a helyszíni ellenőrzéseket megelőző adminisztratív ellenőrzést oly módon kell elvégezni, hogy a nemzeti hatóságok számára lehetővé váljék, hogy az ellenőrzésből minden lehetséges következtetést, bizonyosságot vagy kétséget levonjanak a támogatások odaítélése feltételeinek tiszteletben tartása tekintetében (lásd különösen a C-41/94. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1996. október 3-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-4733. o.] 17. pontját és a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 40. pontját).

33 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 55. pontjában úgy ítélte meg, hogy az EMOGA-ának az adminisztratív ellenőrzés során egyértelműen meghatározott veszteségi kockázatával szemben a belga hatóságok passzivitása egyértelműen azt jelenti, hogy nem fogadtak el olyan ellenőrző intézkedéseket, amelyek közvetetten szükségesek a tényállás bekövetkezésének időpontjában hatályos kifejezett szabályok egyikének tiszteletben tartásához.

34 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 57. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy a belga hatóságoknak reagálniuk kellett volna a SIG által feltárt eltérésekre.

35 Márpedig az Elsőfokú Bíróság a Belga Királyság által elfogadott intézkedéseket illetően a megtámadott ítélet 62. pontjában azt állapította meg, hogy e körülményekre és a 2001. év májusában végzett vizsgálatok során feltárt tényekre tekintettel a Bizottság komoly kétségeket táplálhatott a bejelentett területek pontossága és az elvégzett ellenőrzések hatékonysága vonatkozásában.

36 Ezt követően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 65-70. pontjában elfogadta a Bizottság azon érvelését, miszerint az adatoknak a SIG-be történt késedelmes kódolása okán egyes dossziék kikerültek a helyszíni ellenőrzés alól. Az Elsőfokú Bíróság különösen azt állapította meg, hogy:

"69 Mivel a belga kormány nem nyújtott be olyan bizonyítékokat, amelyek lehetővé tették volna a Bizottság azon állításainak cáfolatát, hogy a helyszíni ellenőrzésre az adatok késedelmes bevitele okán nem került sor, meg kell állapítani, hogy bizonyos számú dosszié kikerült ezen ellenőrzés alól (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-307/03. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. november 10-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 33-35. pontját).

70 Ennek a következtetésnek az a tény sem mond ellent, hogy az EMOGÁ-ra vonatkozó rendelkezések egyike sem írta elő a grafikus kódolást minden egyes év augusztus 31-e előtt. A kifejezetten előírt kötelezettségek hiánya ugyanis nem alkalmas arra, hogy eloszlassa a helyszíni ellenőrzés hiányából fakadó kétségeket. Mindenesetre, mivel e késedelem az ellenőrzés hiányához vezet, ellentétes azon általános kötelezettséggel, hogy ezen ellenőrzések elvégzése lehetővé váljon. Hasonlóképpen, az a tény, hogy a helyszíni ellenőrzésekre augusztus 31-e után került sor, és ezek korrekciókat eredményeztek, nem jelenti azt, hogy valamennyi szükséges ellenőrzés végrehajtásra került, és nem bizonyítja, hogy ezek a helyszíni ellenőrzések augusztus 31-e után elvégzett hatékony kockázatelemzés következményei."

37 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság ezen ítélet 71. és 72. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a felperes tagállam nem terjesztett elő elégséges bizonyítékot ahhoz, hogy ellent lehessen mondani a Bizottságnak az ellenőrzések megbízhatóságára vonatkozó komoly és ésszerű, a SIG által feltárt eltérések elégtelen figyelembevételéből és az ellenőrzések hiányából eredő kétségeinek. Következésképpen úgy ítélte meg, hogy a Bizottság jogosult volt arra, hogy pénzügyi korrekciót alkalmazzon. E körülményekre tekintettel az első jogalapot és a második jogalap első részét az Elsőfokú Bíróság elutasította.

38 A második jogalap második, az EMOGA vesztesége valós kockázatának hiányára alapított részét, valamint az átalánykorrekciónak az EMOGÁ-t ténylegesen ért kárhoz viszonyított aránytalan jellegére alapított harmadik jogalapot illetően, és amely jogalapokat együttesen vizsgált, az Elsőfokú Bíróság a Belga Királyság által az alkalmazott pénzügyi korrekciók állítólagosan aránytalan jellegének bizonyítása céljából bemutatott számítási módszert nem fogadta el. Az Elsőfokú Bíróság különösen azt hangsúlyozta a megtámadott ítélet 88. és 90. pontjában, hogy a belga kormány által előterjesztett extrapolációk, amelyek az EMOGA által elszenvedett legnagyobb kárt voltak hivatottak bizonyítani, nem vették figyelembe a jogosulatlan kifizetések behajtását, és nem lehetett tudni, hogy ezek tartalmazták-e a késedelmes kódolás tárgyát képező dossziékat.

39 Mivel e tagállam nem tudta bizonyítani az EMOGA által elszenvedett legnagyobb kárt, az Elsőfokú Bíróság arra a következtetésre jutott a megtámadott ítélet 92. és 93. pontjában, hogy a Bizottság jogosan alkalmazta az átalánykorrekciót, és hogy ezt az iránymutatásban szereplő legalacsonyabb mértékben, azaz 2%-ban állapította meg, és mivel a Belga Királyság nem vitatta ezt az iránymutatást, e korrekció elméletileg nem sérthette az arányosság elvét.

40 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság elutasította mind a második jogalap második részét, mind pedig a harmadik jogalapot.

41 E körülményekre tekintettel az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasította, és a Belga Királyságot kötelezte a költségek viselésére.

IV - A felek kérelmei

42 A jelen fellebbezésben a Belga Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és korlátlan felülvizsgálati jogköre alapján csökkentse a pénzügyi korrekció összegét 1 491 085 euróra;

- harmadlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, és

- kötelezze a Bizottságot az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárások költségeinek viselésére.

43 Ellenkérelmében a Bizottság a fellebbezés elutasítását, és a Belga Királyságnak a költségek viselésére történő kötelezését kéri.

V - A fellebbezési jogalapok

44 Fellebbezése alátámasztására a Belga Királyság lényegében öt, az alábbiakra alapított, a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló jogalapot hoz fel:

- a tények eltorzítása;

- a 3508/92 rendelet 8. cikkének és a 3887/92 rendelet 6. és 9. cikkének megsértése;

- az indokolási kötelezettség megsértése;

- az arányosság elvének megsértése, és

- jogban való tévedés a közösségi bíróságok korlátlan felülvizsgálati jogkörének hiányát illetően a Bizottság által az EMOGÁ-val kapcsolatban megállapított pénzügyi korrekciók összegének vonatkozásában.

A - A tények eltorzításán alapuló első jogalapról

1. A felek érvei

45 A Belga Királyság azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság eltorzította a tényeket, különösen amikor a megtámadott ítélet 47. pontjában megállapította, hogy "ha a SIG az adminisztratív ellenőrzés során azt tárja fel, hogy a támogatás iránti kérelemben bejelentett terület nagyobb, mint a SIG-terület, ez az eltérés olyan jellegű, amely e kérelem potenciális szabálytalanságára utal", mivel "ha a SIG-terület inkább megfelel a valóságos területnek, mint a támogatás iránti kérelemben bejelentett terület, akkor a területalapú támogatásnak a bejelentett területtől függő kifizetése a kérelmező javára történő jogosulatlan kifizetésnek minősül, és ebből következően veszteséget jelent az EMOGA számára".

46 Ez a megállapítás a Belga Királyság által létrehozott SIG működésének téves értelmezésén alapul. A Belga Királyság szerint ez a megállapítás a tények eltorzításának minősül, mivel az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a SIG olyan mérőeszköz, amely jobban megközelíti a valós területi adatokat, mint a termelők által bejelentett adatok, következésképpen úgy ítéli meg, hogy ez a rendszer lehetővé teszi az eltérések megállapítását és az EMOGA veszteségei kockázatának egyértelmű meghatározását. Márpedig e tagállam szerint a SIG csak a mezőgazdasági parcellák azonosítására, a parcellák átfedéseinek, valamint a kettős bejelentések feltárására szolgál, anélkül azonban, hogy lehetővé tenné a parcellák valós területének megállapítását, különösen azért, mert egyes alkalmazott fényképek régen készültek.

47 A Bizottság azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 47. pontjában nem azt állapította meg, hogy a SIG egy mérőeszköz, hanem azt, hogy a bejelentett terület és a SIG-terület közötti eltérés alkalmas arra, hogy komoly kétségeket ébresszen a termelő által bejelentett terület valóságosságát illetően. Továbbá, a Belga Királyság által a SIG-nek tulajdonított cél nem felel meg a 3887/92 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt követelményeknek, amely rendelkezés előírja, hogy a támogatás iránti kérelmek adminisztratív ellenőrzése különösen a keresztellenőrzéseket foglalja magában. A "különösen" határozószó használata szükségszerűen azt jelzi, hogy az adminisztratív ellenőrzés e keresztellenőrzéseken kívül más intézkedéseket is magában foglal.

2. A Bíróság álláspontja

48 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 47. pontjában az Elsőfokú Bíróság abból a megállapításból indult ki, hogy ha a támogatás iránti kérelemben bejelentett terület nagyobb, mint a SIG-terület, ez az eltérés olyan jellegű, amely e kérelem potenciális szabálytalanságára utal. Ez esetben ugyanis, és feltételezve, hogy a SIG-terület inkább megfelel a valóságos területnek, mint a támogatás iránti kérelemben bejelentett terület, az Elsőfokú Bíróság csak azt szándékozott megállapítani, hogy e körülmények között a területalapú támogatásnak a bejelentett területtől függő kifizetése a kérelmező javára történő jogosulatlan kifizetésnek minősül, és ebből következően veszteséget jelent az EMOGA számára.

49 Az Elsőfokú Bíróság ugyanakkor egyáltalán nem állította azt, hogy a SIG megbízható mérőeszköz, amint azt a Belga Királyság kifogásolja. E tagállamnak a SIG adatai pontatlanságára vonatkozó állításaira válaszolva az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 48. pontjában éppen azt hangsúlyozta, hogy ezen adatok pontatlansága nem jelenti azt, hogy ezek jelentéktelenek lennének, hanem éppen ellenkezőleg, ezekből az következik, hogy az EMOGA veszteségének kockázata nem zárható ki. Az Elsőfokú Bíróság ily módon elismerte a SIG adatainak pontatlanságát. Ugyanakkor, megállapítva, hogy e pontatlanság megakadályozza annak feltárását, hogy ez a veszteség valóságos-e, vagy sem, arra a következtetésre jutott, hogy az így nyilvánvalóvá tett eltérések az EMOGA számára a veszteség kockázatát jelzik.

50 Valójában az Elsőfokú Bíróság - különösen a megtámadott ítélet 49. pontjában - a SIG-et nem mérőeszköznek minősítette, hanem olyan ellenőrzési eszköznek, amelynek segítségével áttekinthetők a bejelentett területek. Ily módon nem tulajdonított nagyobb megbízhatóságot a SIG-területek adatainak, mint a támogatási kérelemben bejelentett adatoknak.

51 A SIG-eltérések feltárására vonatkozó képességét illetően meg kell állapítani, hogy mind a bejelentett területek, mind pedig a SIG-területek végül is a termelők bejelentéseiből származnak, az előbbiek a termelők által a támogatás iránti kérelem formanyomtatványán megadott területeknek felelnek meg, az utóbbiak pedig a termelők által a légi fényképeken kézzel végzett bejelölésekből erednek.

52 Márpedig helyszíni ellenőrzés vagy más kiegészítő vizsgálat hiányában sem a bejelentett, sem pedig a SIG-ből következő területeket nem lehet pontosnak tekintetni. Következésképpen, az e két információforrás közötti ellentmondás alkalmas arra, hogy eltérésnek minősüljön (ebben az értelemben lásd a C-377/99. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-7421. o.] 48. pontját és a C-183/03. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2006. január 12-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 61. és 62. pontját).

53 Az Elsőfokú Bíróság tehát joggal állapította meg a megtámadott ítélet 47. pontjában, hogy ha a SIG az adminisztratív ellenőrzés során azt tárja fel, hogy a bejelentett terület nagyobb, mint a SIG-terület, ez az eltérés olyan jellegű, amely e kérelem potenciális szabálytalanságára utal.

54 Mindebből következően az első jogalapot el kell utasítani.

B - A 3508/92 rendelet 8. cikkének és a 3887/92 rendelet 6. és 9. cikkének megsértésén alapuló második jogalapról

55 A jelen jogalap lényegében négy részből áll, amelyeket elkülönítve célszerű vizsgálni.

1. A 3887/92 rendelet 6. cikke (7) bekezdésének megsértésén alapuló első részről

a) A felek érvei

56 A Belga Királyság azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a 3887/92 rendelet 6. cikkének (7) bekezdését, mivel úgy ítélte meg, hogy a SIG birtokában e tagállam a mezőgazdasági parcellák területének megfelelő mérőeszközével rendelkezett, ugyanakkor egyfelől a mérőeszközök kiválasztása kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik, másfelől e tagállam földmérővel vagy a műholdas felvételek fényképészeti értelmezésével történő hivatalos mérési módszert választotta.

57 Ily módon az Elsőfokú Bíróság nem állapíthatta meg a megtámadott ítélet 49. pontjában, hogy a belga hatóságok a SIG birtokában olyan ellenőrző eszközzel rendelkeztek, amely képes volt arra, hogy az említett rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten előírt kötelezettségeken túlmenően szolgáltasson megfelelő adatokat.

58 A Bizottság emlékeztet arra, hogy a belga hatóságok saját döntésük alapján választották azt a lehetőséget, hogy légi fényképeket használnak a 3508/92 rendelet által előírt adminisztratív ellenőrzések végrehajtása céljából. Következésképpen e hatóságoknak ebből le kellett vonniuk valamennyi következtetést abban az esetben, ha a bejelentett terület és a SIG-terület eltér egymástól, amit azonban nem tettek meg. Továbbá, a 3887/92 rendelet 6. cikkének (7) bekezdésére való hivatkozás nem releváns, mivel a mérési technikákra vonatkozó e rendelkezést a mezőgazdasági parcellák területének a helyszíni ellenőrzés során történő meghatározására kell alkalmazni.

b) A Bíróság álláspontja

59 Emlékeztetni kell arra, hogy - amint az a jelen ítélet 49. pontjában megállapításra került - az Elsőfokú Bíróság a SIG-et nem minősítette mérőeszköznek. Az a körülmény, hogy a megtámadott ítélet 49. pontjában azt állította, hogy a SIG olyan ellenőrző eszköz, amely képes arra, hogy a 3887/92 rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten előírt kötelezettségeken túlmenően szolgáltasson megfelelő adatokat, nem olyan jellegű, hogy vitathatóvá tenné e megállapítást.

60 Következésképpen nem kifogásolható, hogy az Elsőfokú Bíróság határozta meg a Belga Királyság helyett azt a mérőeszközt, amelyet ez utóbbi ugyanezen rendelet 6. cikke (7) bekezdésének megfelelően a mezőgazdasági parcellák területének megállapításához szándékozott használni.

61 Ebből következően a második jogalap első részének nem lehet helyt adni.

2. A közvetett kötelezettségekre vonatkozó második részről

a) A felek érvei

62 A Belga Királyság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság visszaható hatállyal kötelezte a tagállamokat a Bizottság által a megtámadott határozat alapját képező összefoglaló jelentésében előírt ellenőrzési módok alkalmazására, mivel a tényállás bekövetkezésének időpontjában hatályos szabályozás nem kötelezte ezek alkalmazására a tagállamokat. A tagállamok így abban az esetben, ha a bejelentett terület nagyobb volt, mint a SIG-terület, csak arra voltak kötelesek, hogy vagy helyszíni ellenőrzést végezzenek, vagy csökkentsék a támogatandó területet.

63 A Belga Királyság szerint e kötelezettségek sértik a 3887/92 rendelet 6. cikkének (3) bekezdését, amelynek értelmében a helyszíni ellenőrzést csak a támogatási kérelmek legalább 5%-ának megfelelő reprezentatív minta tekintetében kell elvégezni.

64 A hatályos szabályozás egyébként nem írta elő, hogy az adminisztratív ellenőrzés keretében kizárólag a SIG-adatok alapján kell csökkenteni a támogatandó területeket. Az ilyen jellegű csökkentést a 3887/92 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében csak akkor kellett végrehajtani, ha a bejelentett terület nagyobb volt a ténylegesen megállapítottnál. Márpedig az akkor hatályos jog értelmében ez a meghatározás a C-417/00. sz., Agrargenossenschaft Pretzsch ügyben 2002. november 28-án hozott ítélet (EBHT 2002., I-11053. o.) 48. pontjából következő ítélkezési gyakorlat értelmében jogi szempontból csak a helyszíni ellenőrzés során lett volna lehetséges. A csökkentés kötelezettségét az adminisztratív ellenőrzés szakaszában a 2419/2001 rendelet 31. cikke vezette be, ezt azonban csak a 2002. gazdasági évtől kellett alkalmazni.

65 Továbbá, e közvetett kötelezettségek elrendelése nem volt szükséges, mivel a felperes tagállam a kockázatelemzés keretében figyelembe vette a fent hivatkozott eltéréseket.

66 Végül, e közvetett kötelezettségek sértik egyfelől a jogbiztonság elvét, mivel szankciót alkalmaznak a termelőkkel szemben az adminisztratív ellenőrzés szakaszában, noha ilyen szankciót az akkor hatályos szabályozás csak a helyszíni ellenőrzés során feltárt szabálytalanságok tekintetében írt elő. Másfelől, e kötelezettségek sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel csak azt a tagállamot büntetik, amely olyan, a légi fényképeken alapuló pontos és nagy teljesítményű rendszert hozott létre, amely túlmutat az adminisztratív ellenőrzés szakaszában a tagállamra vonatkozó kötelezettségeken.

67 A Bizottság először is arra emlékeztet, hogy az adminisztratív ellenőrzésnek a támogatási iránti kérelmek összességére kell vonatkoznia. Ezen adminisztratív ellenőrzés hatékony érvényesüléséhez a Belga Királyságnak reagálnia kellett volna a bejelentett terület és a SIG-terület közötti eltérések feltárására. Ezért tehát az Elsőfokú Bíróság joggal állapította meg, hogy a belga hatóságok tétlensége egyenértékű volt azzal, mintha nem fogadott volna el a tényállás bekövetkezésének időpontjában hatályos egyik jogszabály tiszteletben tartásához közvetetten szükséges ellenőrző intézkedéseket. Nem közvetett kötelezettségek keletkeztetéséről van szó, hanem a létező kifejezett szabályok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségek megállapításáról.

68 Azon közvetett kötelezettséget illetően, hogy a támogatás kiszámítása során figyelembe veendő területet csökkenteni kell, amennyiben a bejelentett terület nagyobb, mint a SIG-terület, a Bizottság azt állítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata e kötelezettséget bármely jellegű ellenőrzés tekintetében előírja, és a belga hatóságok mindenesetre e csökkentés céljából helyszíni ellenőrzést végezhettek volna. A 2419/2001 rendelet 31. cikkének (2) bekezdése, amely előírja e csökkentést az adminisztratív ellenőrzés során, egyébként nem más, mint a tényállás bekövetkezésének időpontjában hatályos 3887/92 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének magyarázata.

69 A Bizottság szerint a jogbiztonságra történő hivatkozás alaptalan, mivel - amint arra az Elsőfokú Bíróság emlékeztetett a megtámadott ítélet 56. pontjában - a belga hatóságok elvégezhették volna a helyszíni ellenőrzést. Következésképpen, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a Belga Királyság által hivatkozott elve nem alkalmazható az olyan helyzetekben, amikor a tagállamok a közösségi szabályozás értelmében többféle műszaki megoldás közül választhatnak. Mivel olyan azonosítási megoldást választott, amely noha pontosabb volt, mint amelyek mellett a többi tagállam döntött, a Belga Királyságnak az ellenőrzések elvégzése céljából fel kellett volna használnia az ezen eszköz segítségével kapott eredményeket a 3887/92 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

b) A Bíróság álláspontja

70 Előzetesen meg kell állapítani, hogy - amint arra az Elsőfokú Bíróság emlékeztetett a megtámadott ítélet 52. pontjában - még ha a támogatások és jövedelemtámogatások odaítélésére vonatkozó közösségi szabályozás kifejezetten nem kötelezi is a tagállamokat arra, hogy olyan felügyeleti intézkedéseket és ellenőrzési módokat vezessenek be, mint amilyenekre a Bizottság hivatkozott az EMOGA számlaelszámolás során, adott esetben e kötelezettség közvetetten abból a tényből is eredhet, hogy a szóban forgó szabályozás értelmében a tagállam feladata a hatékony ellenőrző és felügyeleti rendszer megszervezése (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben 1990. június 12-én hozott ítélet 16. pontját és a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontját).

71 Következésképpen felmerül a kérdés, hogy azok a kötelezettségek, amelyekre az Elsőfokú Bíróság hivatkozott a megtámadott ítéletben, közvetetten abból a tagállamokat terhelő kötelezettségből erednek-e, hogy hatékony ellenőrző és felügyeleti rendszert kell megszervezniük, és - adott esetben - e kötelezettségek sértik-e a közösségi jog bizonyos rendelkezéseit.

i) A vitatott közvetett kötelezettségek terjedelméről és fennállásáról

72 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy egyfelől az adminisztratív ellenőrzést és a helyszíni vizsgálatot a közösségi jogalkotó két ellenőrző eszközként írta elő, amelyek, bár különbözőek, kölcsönösen kiegészítik egymást (lásd a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben 1996. október 3-án hozott ítélet 43. pontját és a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. pontját). Másfelől, a helyszíni vizsgálatokat megelőző ezen adminisztratív ellenőrzést oly módon kell elvégezni, hogy a nemzeti hatóságok számára lehetővé váljék, hogy az ellenőrzésből minden lehetséges következtetést, bizonyosságot vagy kétséget levonjanak a támogatások és jövedelemtámogatások odaítélése feltételeinek tiszteletben tartása tekintetében (lásd a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben 1996. október 3-án hozott ítélet 17. pontját és a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 40. pontját).

73 Márpedig, amint az a jelen ítélet 52. pontjában is megállapításra került, helyszíni ellenőrzés vagy más kiegészítő vizsgálat hiányában sem a bejelentett, sem pedig a SIG-ből következő területeket nem lehet pontosnak tekintetni. Következésképpen, az e két információforrás közötti ellentmondás alkalmas arra, hogy olyan eltérésnek minősüljön, amely veszteségi kockázatot jelez az EMOGA számára.

74 Ezen eltérések fennállásakor tehát a nemzeti hatóságoknak le kell vonniuk valamennyi lehetséges következtetést, bizonyosságot vagy kétséget a támogatások odaítélése feltételeinek tiszteletben tartása tekintetében.

75 Ebből következik, hogy ezen eltérések a szóban forgó tagállamot ellenőrző intézkedések elfogadására kötelezik, legyenek ezek akár helyszíni ellenőrzések vagy más kiegészítő vizsgálatok, és e tekintetben a hivatkozott eltérések puszta figyelembevétele a kockázatelemzésben nem elégséges ahhoz, hogy eloszlassa a bejelentett területek pontatlanságára vonatkozó kétségeket.

76 Következésképpen a Belga Királyság annak vitatására irányuló érvelését, hogy a jelen ügyben fennállnak a helyszíni ellenőrzés vagy egyéb adminisztratív ellenőrzés elvégzésének közvetett kötelezettségei, mint megalapozatlant el kell utasítani.

77 Hasonlóképpen azt is meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 71. pontjában az Elsőfokú Bíróság joggal juthatott arra a következtetésre, hogy a SIG által feltárt eltérések figyelembevétele nem volt elégséges, annak ellenére, hogy a kockázatelemzésben ezen eltéréseket figyelembe vették.

78 A megtámadott ítélet 51. pontjában szereplő azon kötelezettséget illetően, hogy csökkentést kell végezni, meg kell állapítani, hogy még ha az Elsőfokú Bíróság ezen ítélet következő pontjában úgy ítélte is meg, hogy e kötelezettség adott esetben közvetetten abból a tagállamokat terhelő kötelezettségből ered, hogy hatékony ellenőrző és felügyeleti rendszert kell megszervezniük, nem határozta meg kifejezetten e kötelezettség terjedelmét. Tehát, a helyszíni ellenőrzések és/vagy a bejelentett területek csökkentésének hiányán alapuló, az Elsőfokú Bíróság előtti jogvita tárgyát képező másodlagos ellenőrzés hiányosságai csak az összefoglaló jelentés fényében érthetők meg, amely jelentésben e kifogásokat eredetileg megfogalmazták és kifejtették.

79 Márpedig, amint az a jelen ítélet 19. és 20. pontjában megállapításra került, a Bizottság lényegében azt rótta fel e tagállamnak a hivatkozott jelentés B.7.1.1. pontjában, hogy az adminisztratív ellenőrzés során feltárt eltérések nyomon követését nem a szükséges szigorral végezte, a B.7.1.3. pontban pedig azt, hogy nem csökkentette a bejelentett területeket, és/vagy nem végzett helyszíni ellenőrzéseket, amikor az adminisztratív ellenőrzés eltéréseket tárt fel. A Bizottság ugyan megállapította, hogy a bejelentett területek és a SIG-területek közötti, az adminisztratív ellenőrzés szakaszában feltárt eltérések jogilag indokolhatják a támogatás csökkentését, ugyanakkor nem szólt arról, hogy milyen konkrét eljárás tenné lehetővé e csökkentés elvégzését.

80 Ebből következik, hogy a Bizottság nem követelte meg, hogy a Belga Királyság kizárólag a SIG adatai alapján csökkentse a támogatandó területeket, amint azt e tagállam állítja.

81 Továbbá, e tagállam nem kifogásolhatja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 51. és 52. pontjában azt írta elő, hogy kizárólag a SIG adatai alapján csökkentse a bejelentett területeket. Ilyen előírás ugyanis egyáltalán nem szerepel a megtámadott ítéletben.

82 Következésképpen, a bejelentett területeknek a SIG-területek alapján történő csökkentése állítólagos kötelezettségére vonatkozó kifogásokat mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

ii) A közvetett kötelezettségeknek a közösségi jogon alapuló bizonyos követelményekkel való összeegyeztethetetlenségéről

83 Először is, még azt feltételezve is, hogy a tényállás bekövetkezésének időpontjában hatályos 3887/92 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének értelmében a támogatást csak a jogilag, adott esetben helyszíni ellenőrzés során megállapított terület alapján lehetett csökkenteni, meg kell állapítani, hogy mindenesetre a felperes tagállamnak lehetősége volt elvégeznie ezt az ellenőrzést a támogatandó terület csökkentése céljából.

84 Következésképpen nem lehet azt állítani, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a 3887/92 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését és a fent hivatkozott Agrargenossenschaft Pretschz ügyben hozott ítéletből következő ítélkezési gyakorlatot, amikor megállapította, hogy a belga hatóságoknak megfelelő módon kellett volna reagálnia a SIG-ük által az adminisztratív ellenőrzés szakaszában feltárt eltérésekre.

85 Mindenesetre fel kell hívni a figyelmet arra, hogy - hetedik és kilencedik preambulumbekezdésének megfelelően - a 3887/92 rendelet célja a közösségi támogatásokra vonatkozó rendelkezések tiszteletben tartásának hatékony ellenőrzése, valamint a szabálytalanságok és csalások hatékony megelőzésére, illetve szankcionálására alkalmas rendelkezések megállapítása (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Agrargenossenschaft Pretzsch ügyben hozott ítélet 33. pontját).

86 Ily módon a bejelentett területek pontosságára vonatkozó eltérések fennállása esetén az a kötelezettség, hogy helyszíni ellenőrzést kell végezni és/vagy a szóban forgó területek meghatározását követően csökkenteni kell a bejelentett területeket, távolról sem ellentétes az alkalmazandó szabályozással, és valójában e szabályozásnak a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott célkitűzéseinek megvalósítását szolgálja.

87 Meg kell továbbá állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság által meghatározott közvetett kötelezettségek semmilyen módon nem sértik a 3887/92 rendelet 6. cikkének (3) bekezdését, amelynek értelmében a helyszíni ellenőrzést csak a támogatási kérelmek legalább 5%-ának megfelelő reprezentatív minta tekintetében kell elvégezni.

88 Egyfelől ugyanis e rendelkezés azt írja elő, hogy a tagállam a támogatási kérelmek legalább 5%-át köteles ellenőrizni, ami nem zárja ki, hogy az ellenőrzések jelentősebb számú kérelemre is kiterjedhessenek, másfelől pedig, amint azt az Elsőfokú Bíróság megállapította a megtámadott ítélet 56. pontjában, az eltérések által érintett dossziék csak a támogatási kérelmek dossziéinak 2,1-4%-át jelentik.

89 A jogbiztonság elvének hivatkozott megsértését illetően hangsúlyozni kell, hogy az adminisztratív ellenőrzés során, a bejelentett terület potenciális túlbecslését jelző eltérés esetében a támogatás összege a helyszíni ellenőrzés során ténylegesen meghatározott terület alapján korrigálható.

90 A Belga Királyság tehát a termelők javára nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a jogbiztonság elve tiltja a támogatandó területnek az adminisztratív ellenőrzés szakaszában való csökkentését.

91 Az egyenlő bánásmód elvének hivatkozott megsértését illetően először emlékeztetni kell arra, hogy főszabály szerint minden egyes esetet külön-külön kell értékelni annak megállapítása céljából, hogy a szóban forgó tagállam az EMOGA által finanszírozott ügyletek végrehajtása során tiszteletben tartotta-e a közösségi jogból eredő követelményeket, vagy sem, illetve ha ezeket megszegte, milyen mértékben tette ezt (a C-242/97. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2000. május 18-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-3421. o.] 129. pontja és a C-263/98. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-6063. o.] 132. pontja).

92 Mindez nem jelenti azt, hogy valamely tagállamnak nem áll jogában az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozni. Ugyanakkor ezt csak akkor teheti meg, ha a hivatkozott esetek többé-kevésbé összehasonlíthatók valamennyi, az ezeket jellemző tényező fényében, amelyek között különösen a kiadások kifizetésének időszaka, az érintett ágazatok és a felrótt szabálytalanság jellege szerepelnek (lásd a fent hivatkozott Belgium kontra Bizottság ügyben 2000. május 18-án hozott ítélet 130. pontját és a fent hivatkozott Belgium kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítélet 133. pontját).

93 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében csak akkor áll fenn tiltott megkülönböztetés, ha az összehasonlítható helyzeteket eltérően kezelik, kivéve ha ez a kezelés objektíven indokolt (lásd ebben az értelemben a C-309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-1853. o.] 26. pontját és a C-375/99. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-5983. o.] 28. pontját).

94 Márpedig, mivel a Belga Királyság egy önkéntesen létrehozott rendszernek köszönhetően olyan releváns információkkal rendelkezett, amelyekkel más tagállamok annak okán nem rendelkeztek, hogy a tényállás bekövetkezésének időpontjában az ilyen rendszer alkalmazása nem volt kötelező, a Belga Királyság és a többi tagállam helyzete nem volt összehasonlítható (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Belgium kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítélet 135. és 136. pontját, valamint a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 13-án hozott ítélet 29. pontját).

95 Mindebből következik, hogy mivel a helyzetek nem voltak összehasonlíthatók, az egyenlő bánásmód elve nem sérült.

96 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság, amikor a megtámadott ítélet 49. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem hagyhatta figyelmen kívül a szóban forgó eltéréseket pusztán azon okból, hogy az ezeket feltáró rendszer alkalmazása nem volt kötelező, vagy azt nem erre szánták, nem követett el jogban való tévedést.

97 A fentiekre figyelemmel a második jogalap második részének nem lehet helyt adni.

3. A tűréshatárnak az adminisztratív ellenőrzés szakaszában történő alkalmazhatóságára vonatkozó harmadik részről

a) A felek érvei

98 Ezzel a résszel a Belga Királyság azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a 3508/92 rendelet 8. cikkét és a 3887/92 rendelet 6. és 9. cikkét, mivel tévesen azt állapította meg, hogy a belga ellenőrzési rendszer azért nem volt hatékony, mert nem követte nyomon a SIG-ből származó adatokat. Az Elsőfokú Bíróság csak azzal az egy, jogban téves indokkal indokolta a belga kormány érvelésének elutasítását, miszerint semmiféle tűréshatárt nem lehet alkalmazni az adminisztratív ellenőrzések szakaszában.

99 A Bizottság azt állítja, hogy a belga hatóságok által hivatkozott tűréshatár csak a fizikai ellenőrzésekre és az ilyen jellegű ellenőrzésekkel kapcsolatos bizonytalanságokra vonatkozik. Ez nem indokolja a tűréshatár alkalmazását az adminisztratív ellenőrzések során, mivel a referenciaparcellák területét bármely kérelem benyújtását és bármely ellenőrzési módot - beleértve az adminisztratív ellenőrzést is - megelőzően kell meghatározni.

100 A Bizottság elismeri, hogy a referenciaparcelláknak a 3508/92 rendelet 4. cikke értelmében történő eredeti létrehozása során elfogadott a tűréshatár, ezt azonban a rendszer létrehozása után nem lehet ismételten és folytatólagosan alkalmazni, amint azt a belga hatóságok tették.

b) A Bíróság álláspontja

101 Emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 60. pontjában úgy ítélte meg, hogy az adminisztratív ellenőrzés szakaszában a tűréshatár nem elfogadható. A megtámadott ítélet 61. pontjában azonban megállapította, hogy a belga hatóságok által végzett ellenőrzések nem tudták megakadályozni, hogy a támogatásokat egyes olyan dossziék tekintetében további vizsgálatok nélkül kifizessék, amelyek 5%-nál nagyobb eltérést mutattak, illetve valamennyi olyan dosszié tekintetében, amely 5%-nál kisebb eltérést mutatott.

102 Függetlenül tehát attól a kérdéstől, hogy az adminisztratív ellenőrzés szakaszában alkalmazható-e az 5%-os tűréshatár, az Elsőfokú Bíróság mindenképpen hiányosságokat állapított meg az elvégzett ellenőrzések vonatkozásában azon dossziékat illetően, amelyekben a bejelentett terület és a SIG által megállapított terület közötti eltérés nagyobb volt, mint 5%.

103 Következésképpen a második jogalap harmadik része hatástalan.

4. Az adatoknak a SIG-be történt késedelmes kódolására vonatkozó negyedik részről

a) A felek érvei

104 Ezzel a résszel a Belga Királyság azt szándékozik bizonyítani, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a 3508/92 rendelet 8. cikkét, valamint a 3887/92 rendelet 6. és 9. cikkét, mivel tévesen azt állapította meg, hogy a belga hatóságok által létrehozott ellenőrzési rendszer a grafikus adatoknak a SIG-be történt késedelmes kódolása okán nem hatékony.

105 E tagállam továbbá azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 65-70. pontjában szereplő érvelésében nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Az Elsőfokú Bíróság elsősorban azt nem indokolta, hogy az augusztus 31-ét követően végzett grafikus kódolás és kockázatelemzés miért minősül késedelmesnek, mivel a szabályozásban nincs semmiféle utalás ilyen jellegű időpontra. Hasonlóképpen, nem fogadta el a belga kormány azon érvelését, miszerint az augusztus 31-ét követően végzett helyszíni ellenőrzések ugyanolyan hatékonyak voltak, mint az ezen időpont előtt elvégzettek, mivel bizonyos növények esetében a learatott földeket még nem szántják fel szeptemberben és októberben, míg más növények esetében a betakarítás csak október végén vagy november elején történik.

106 A Bizottság azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság előtt megvitatott kifogás nem a helyszíni ellenőrzések késedelmére vonatkozott, ahogyan azt a Belga Királyság értelmezi, hanem arra, hogy a grafikus adatokat késedelmesen vitték be a SIG-be. Az adatoknak a SIG-be történő e késedelmes kódolása nem tette lehetővé az adminisztratív ellenőrzések megfelelő időben történő elvégzését, e tényből eredően megakadályozva vagy késleltetve a későbbi helyszíni ellenőrzéseket. A belga hatóságoknak egyébként elismerték, hogy a grafikus adatoknak a SIG-be történt késedelmes bevitele a kockázatelemzés során hatást gyakorolt a támogatás iránti kérelmek kiválasztására.

b) A Bíróság álláspontja

107 Előzetesen hangsúlyozni kell - amint arra a Bizottság is emlékeztetett -, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 65-70. pontjában nem az augusztus 31-ét követően végzett helyszíni ellenőrzések hatékonyságát értékelte, hanem a területre vonatkozó adatoknak a SIG-be történt kódolásának késedelmét, amely következésképpen megakadályozta, hogy az adminisztratív ellenőrzésekre a megfelelő időben kerüljön sor, és így a helyszíni ellenőrzések elvégzését is megakadályozta.

108 Az indokolási kötelezettség megsértését illetően a belga kormány által e tekintetben felhozott érvek megalapozatlanok. A megtámadott ítélet 70. pontjában ugyanis az Elsőfokú Bíróság kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján úgy ítélte meg, hogy a késedelmes kódolás alkalmas volt arra, hogy kétségeket ébresszen az elkövetkező vizsgálatok megbízhatóságát illetően. Megállapította továbbá, hogy ezt a következtetést az a tény sem cáfolja meg, hogy az EMOGÁ-ra vonatkozó jogszabályok egyike sem írja elő, hogy a grafikus kódolást minden év augusztus 31-e előtt kell elvégezni.

109 Az Elsőfokú Bíróság e következtetéseinek megalapozottságát illetően a Bíróság már megállapította, hogy a 3887/92 rendelet céljával és tartalmával összhangban úgy kell értelmezni annak 6. cikke (3) bekezdése második albekezdését, hogy a kezdeti és kiegészítő ellenőrzéseket mindenesetre az adott évben és akkor kell lefolytatni, amikor a területeken még létezik bizonyíték a kifizetések tárgyát képező szántóföldi növények meglétére vagy az ilyen területpihentetés teljesítésére (lásd a C-153/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. október 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-9009. o.] 152. pontját).

110 A Bíróság ezt követően hangsúlyozta, hogy a hatékonyságra való törekvés érdekében a szántóföldi növényekkel bevetett területek ellenőrzését a betakarítás előtt, a területpihentetéssel érintett területekét pedig e kötelezettség lejárta előtt, az adott év augusztus 31-ig kell lefolytatni. Ennek megfelelően minél későbbi az ellenőrzés, annál valószínűbb, hogy a Bizottság ésszerűen arra a következtetésre jut, hogy ezek az ellenőrzések nem biztosítják a kérelmek szabályosságának elvárt szintjét, és hogy jelentős kockázata van annak, hogy az EMOGA veszteségeket szenved (a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. október 7-én hozott ítélet 153. pontja).

111 Ily módon az ítélkezési gyakorlatból egyértelműen következik, hogy a tagállam által a szántóföldi növények tekintetében végzett ellenőrzések késedelmes voltának értékelésekor releváns időbeli tényező a betakarítás időszakának felel meg. E tekintetben, amint azt maga a Belga Királyság is elismerte, különösen fellebbezésének 104. pontjában, egyes növények betakarítása augusztus 31-e előtt történt.

112 Márpedig a területekre vonatkozó adatoknak a SIG-be történő kódolása a helyszíni ellenőrzés tárgyát képező támogatási kérelmek dossziénak elsősorban a kockázatelemzés alapján történő kiválasztásának szükséges előfeltétele.

113 Ebből következik, hogy a Bizottság, amint az a megtámadott ítélet 65. pontjában szerepel, felhasználhatta ezt az időpontot annak vizsgálatára, hogy ekkor az adatok hány százaléka volt a SIG-be kódolva, tehát értékelni tudta az e tagállam által létrehozott ellenőrzési rendszer megbízhatóságát.

114 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság jogosan állapította meg, hogy az adatoknak a SIG-be való augusztus 31-ét követő kódolása bizonyos késedelmes jelleget mutat. Hasonlóképpen, e körülményekre tekintettel azt is jogosan állapíthatta meg a megtámadott ítélet 67. pontjában, hogy a Bizottság megalapozottan állította, hogy ez a kódolás nem tette lehetővé az adminisztratív ellenőrzések megfelelő időben történő elvégzését, megakadályozva így a helyszíni ellenőrzéseket, és amint az a hivatkozott ítélet 69. pontjában is megállapításra került, bizonyos számú dosszié esetében emiatt nem került sor ez utóbbi ellenőrzésekre.

115 A második jogalap negyedik részének tehát nem lehet helyt adni.

116 Következésképpen, mivel a második jogalap első három részének sem lehetett helyt adni, e jogalapot el kell utasítani.

C - Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló harmadik jogalapról

1. A felek érvei

117 A Belga Királyság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 29-71. pontjában szereplő indokolás nyilvánvalóan elégtelen és/vagy ellentmondásos.

118 Először is, a megtámadott ítélet 33. pontjában az Elsőfokú Bíróság minden elemzés nélkül fogadja el a Bizottság azon állítását, miszerint az iránymutatásban szereplő feltételt - amely előírja, hogy a pénzügyi átalánykorrekció a kifejezett közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó jelentős mulasztást feltételez - ezen iránymutatás előző bekezdésében előírt azon feltétel fényében kell értelmezni, miszerint az átalánykorrekciót akkor kell kilátásba helyezni, ha a Bizottság megállapítja, hogy valamely rendeletben kifejezetten megkövetelt, vagy valamely kifejezett szabály tiszteletben tartásához közvetetten szükséges ellenőrző intézkedést nem a megfelelő módon hajtottak végre. Márpedig egy ilyen megállapítás ellentétes magának az iránymutatásnak a megfogalmazásával, mivel a kifejezett közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó jelentős mulasztás e feltétele az ellenőrző eljárás jellegéhez, illetve ahhoz kapcsolódik, hogy ez tökéletesíthető-e, vagy sem.

119 Másodszor, az Elsőfokú Bíróság nem válaszolt a belga kormány azon érvelésére, miszerint a Bizottság által az összefoglaló jelentésben megfogalmazott kötelezettségek, tehát azok, amelyek értelmében eltérések esetén vagy helyszíni ellenőrzést kell végrehajtani, vagy csökkenteni kell a támogatandó területet, ellentétesek az alkalmazandó szabályozással és a Bíróságnak a fent hivatkozott Agrargenossenschaft Pretzsch ügyben hozott ítéletéből eredő ítélkezési gyakorlatával.

120 Harmadszor, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 52. pontjában azt állapította meg, hogy a Bizottság jogosan írta elő az összefoglaló jelentésben szereplő ellenőrzési módokat. Márpedig a megtámadott ítélet előző pontjában az Elsőfokú Bíróság indokolás nélkül azt állapította meg, hogy a Bizottság azt írta elő a szóban forgó hatóságoknak, hogy vagy végezzenek helyszíni ellenőrzést, vagy csökkentsék a támogatandó területet, vagy végezzenek egyéb adminisztratív ellenőrzéseket, noha a szóban forgó jelentés egyáltalán nem hivatkozik ezen egyéb adminisztratív ellenőrzésekre.

121 Negyedszer, az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 60. illetve 70. pontjában foglalt megállapításai ellentmondásosak. A Belga Királyság szerint ugyanis a kockázatelemzés vagy a tűréshatár alkalmazása okán összességében nem hatékony, vagy hatékony, de kizárólag azon támogatás iránti kérelmek esetében, amelyek tekintetében a kódolós augusztus 31-e előtt történt.

122 A Bizottság szerint az Elsőfokú Bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének, különösen a megtámadott ítélet 52. és 57. pontjában, ahol arra emlékeztetett, hogy a tagállamok feladata a hatékony ellenőrző és felügyeleti rendszer megszervezése, és hogy a belga hatóságoknak reagálniuk kellett volna a SIG által feltárt eltérésekre.

123 Egyébként a Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 60. és 70. pontjában nincs semmiféle ellentmondás, mivel az Elsőfokú Bíróság ezen ítélet két hivatkozott pontjában két különböző típusú szabálytalanságot elemzett.

2. A Bíróság álláspontja

124 Először is, a megtámadott ítélet 33. pontjában szereplő, feltételezetten ellentmondásos és/vagy elégtelen indokolást illetően meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy valamely eljárás tökéletesíthető, önmagában még nem teszi indokolttá a pénzügyi korrekciót. A kifejezett közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó jelentős mulasztásnak is fenn kell állnia, és annak az EMOGÁ-nak okozott veszteség vagy a szabálytalanság tényleges kockázatával kell járnia (lásd a fent hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontját és a C-5/03. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. július 7-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-5925. o.] 51. pontját).

125 A Belga Királyság szerint az Elsőfokú Bíróság nem fejtette ki, hogy a fent említett és a Bizottság által az iránymutatásban hivatkozott szabályt miért az ugyanezen iránymutatásban szereplő azon szabály fényében kell értelmezni, miszerint átalánykorrekciót kell kilátásba helyezni, ha a Bizottság megállapítja, hogy valamely rendeletben kifejezetten megkövetelt, vagy valamely kifejezett szabály tiszteletben tartásához közvetetten szükséges ellenőrző intézkedést nem hajtottak végre.

126 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság megindokolta az iránymutatás rendelkezéseinek együttes olvasatát, különösen az EMOGA számlaelszámolással kapcsolatos peres eljárások során a bizonyítási teherre vonatkozóan alkalmazandó szabályokra alapozva. Márpedig az ilyen indokolás elégséges. A jelen ítélet 124. pontjában hivatkozott szabály prima facie terjedelme ellenére ugyanis átalánykorrekció alkalmazható - még ha a mulasztások a közvetett szabályok alkalmazásával kapcsolatban kerültek is megállapításra -, ha e közvetett szabályok tiszteletben tartása szükséges valamely kifejezett szabály tiszteletben tartásához (a közvetett kötelezettségek megsértésével kapcsolatos átalánykorrekciót illetően lásd a fent hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2003. január 9-én hozott ítélet 28. és 37. pontját).

127 Ezt követően, a szóban forgó közvetett kötelezettségeknek a közösségi ítélkezési gyakorlattal való állítólagos összeegyeztethetetlenségét illetően úgy tűnik, hogy - a jelen ítélet 84. pontjában megállapítottakra figyelemmel - az Elsőfokú Bíróságnak nem kellett elemeznie a hivatkozott ellentmondást.

128 A megtámadott ítélet 51. pontját illetően emlékeztetni kell arra, hogy e pont a Belga Királyság azon állítását ismertette, miszerint a Bizottság elérések esetére előírta számára, hogy vagy végezzen helyszíni ellenőrzéseket, vagy csökkentse a területet, vagy végezzen egyéb adminisztratív ellenőrzéseket.

129 Márpedig az "egyéb adminisztratív ellenőrzéseket" illetően meg kell állapítani, hogy az összefoglaló jelentés B.7.1. pontjában a Bizottság már kifogásolta e tagállammal szemben, hogy nem végzett kiegészítő vizsgálatokat, tehát adott esetben egyéb ellenőrzéseket, az adminisztratív ellenőrzéseket is beleértve, azon támogatás iránti kérelmeket illetően, amelyek esetében a területek eltérései meghaladták az 5%-ot. Ebből következik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem terjeszkedett túl a megtámadott határozatban szereplő kifogásokon, tehát e tekintetben nem kellett külön indokolást megfogalmaznia.

130 Végül, a megtámadott ítélet 60. és 70. pontját illetően meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság két különböző megállapítása egyáltalán nem ellentmondásos.

131 Mindezekre tekintettel tehát a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

D - Az arányosság elvének megsértésén alapuló negyedik jogalapról

1. A felek érvei

132 E jogalapjával a Belga Királyság azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta az arányosság elvét, amikor megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan írt elő 9 322 809 euró összegű pénzügyi korrekciót. Az e tagállam által az Elsőfokú Bíróság előtt bemutatott extrapolációs módszer értelmében az EMOGA által az állítólagos szabálytalanságok következtében ténylegesen elszenvedett kár 1 079 814 euró, vagy legfeljebb 1 491 085 euró összegű volt.

133 A belga kormány továbbá azt állítja, hogy az EMOGÁ-t ténylegesen ért kár általa történt értékelését az Elsőfokú Bíróság kizárólag azon indokkal utasította el, hogy nem vette figyelembe a jogosulatlan kifizetések behajtását és a késedelmes kódolás tárgyát képező dossziékat. Márpedig e tagállam még e két tényező hiányában is azt állítja, hogy extrapolációi mindenesetre lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy a Bizottság által alkalmazott pénzügyi átalánykorrekció aránytalan jellegű volt.

134 A Bizottság azt állítja, hogy a belga hatóságoknak eredeti extrapolációjukban figyelembe kellett volna venniük a jogosulatlan kifizetések behajtását, amit nem tettek meg. Valójában új extrapolációt kísérelnek meg benyújtani, mivel a fellebbezés szakaszában azt állítják, hogy az EMOGA potenciális maximális kára már 3 500 000 euró.

2. A Bíróság álláspontja

135 Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a közösségi jogszabályok megsértését a Bizottságnak kell bizonyítania, ha azonban e jogsértés már megállapítást nyert, a tagállamnak kell bizonyítania azt, hogy adott esetben a Bizottság az ebből levonandó pénzügyi következtetések tekintetében hibát követett el (a fent hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. július 7-én hozott ítélet 38. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

136 Az alkalmazott korrekció jellegét illetően, az iránymutatás fényében emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben nem határozható meg pontosan a Közösséget ért kár, a Bizottság átalánykorrekciót helyezhet kilátásba (lásd a C-346/00. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 18-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-9293. o.] 53. pontját).

137 A jelen ügyben éppen ez volt a helyzet, és a Bizottság által a megtámadott határozatban alkalmazott 2%-os átalánykorrekció az alkalmazható mértékek közül a legalacsonyabb (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 56. pontját).

138 E tekintetben, mivel a Bizottság ahelyett, hogy elutasította volna a jogsértés által érintett kiadások összességét, olyan szabályokat állapított meg, amelyek célja a szabálytalanság eseteinek differenciált kezelése az ellenőrzések hiányosságának szintje és az EMOGÁ-t érintő kockázat foka szerint, e tagállamnak azt kell bizonyítania, hogy e kritériumok önkényesek és méltánytalanok (lásd ebben az értelemben a C-242/96. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1998. október 1-jén hozott ítélet [EBHT 1998., I-5863. o.] 75. pontját, valamint lásd a C-28/94. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 1999. április 22-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-1973. o.] 56. pontját és a C-130/99. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. március 21-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-3005. o.] 44. pontját).

139 A megtámadott határozatban alkalmazott 2%-os átalánykorrekciót illetően a Belga Királyság olyan extrapolációt nyújtott be, amelynek célja annak bizonyítása volt, hogy az EMOGA által elszenvedett legnagyobb kár összege kisebb volt, mint a Bizottság által alkalmazott átalánykorrekcióból eredő összeg.

140 Márpedig meg kell állapítani, hogy az ellenőrzések hiányossága esetén azon kár értékelésének, amely az EMOGÁ-t érhette e hiányosság okán, különösen a termelők által jogosulatlanul kapott területalapú támogatások kifizetéseinek behajtását figyelembe kell vennie.

141 Az Elsőfokú Bíróság tehát jogosan állapította meg, hogy a Belga Királyság nem bizonyította, hogy az EMOGÁ-t ért kár legnagyobb összege nem haladhatja meg az 1 491 085 eurót. E tekintetben, e tagállam állításával ellentétben a jogosulatlan kifizetések behajtása figyelembevételének hiányában a benyújtott extrapoláció nem rendelkezik az annak bizonyításához szükséges bizonyító erővel, hogy a szóban forgó pénzügyi korrekció aránytalan jellegű volt.

142 A Belga Királyság egyébként azzal, hogy a fellebbezés szakaszában különösen azon legnagyobb kár második extrapolációjára hivatkozik, amely az EMOGÁ-t érhette amiatt, hogy hatóságai hiányosan végezték az ellenőrzéseket, így megerősíti első, az Elsőfokú Bíróság által elutasított extrapolációi bizonyító értékét.

143 Ebből következően e tekintetben az Elsőfokú Bíróság nem sértette meg az arányosság elvét.

144 Fellebbezésének 122. pontjában a Belga Királyság a megtámadott ítélet 93. pontjára hivatkozik, amelyben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy - mivel az átalánykorrekció mértéke az iránymutatásban előírt legalacsonyabb szinten, tehát 2%-ban került megállapításra, és ezt az iránymutatást nem vitatták - ez a korrekció elméletben nem sértheti az arányosság elvét. E tagállam ugyanakkor erre vonatkozóan nem terjesztett elő arra irányuló konkrét érvelést, hogy vitassa az Elsőfokú Bíróság e megállapítását.

145 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 225. cikk, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-ának c) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (a C-131/03. P. sz., Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7795. o.] 49. pontja és a C-227/04. P. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben 2007. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-6767. o.] 45. pontja).

146 A fentiekből következően a negyedik jogalapot el kell utasítani.

E - A pénzügyi korrekciók összegére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkör hiányával kapcsolatos jogban való tévedésen alapuló ötödik jogalapról

1. A felek érvei

147 A Belga Királyság azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el, amikor mint elfogadhatatlant elutasította az arra irányuló kérelmét, hogy korlátlan felülvizsgálati jogköre alapján csökkentse a Bizottság által megállapított pénzügyi korrekció összegét.

148 E tagállam e tekintetben arra hivatkozik, hogy az EK 229. cikk, amely előírja, hogy az Európai Parlament és a Tanács által közösen, illetve a Tanács által elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkört ruházhatnak a Bíróságra, nem alkalmazható. A szóban forgó pénzügyi szankciókat ugyanis nem rendelet, hanem a Bizottság iránymutatása írja elő.

149 A belga kormány ugyanakkor a C-449/99. P. sz., BEI kontra Hautem ügyben 2001. október 2-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-6733. o.) alapján azt állítja, hogy a korlátlan felülvizsgálati jogkört ex nihilo el lehet ismerni a közösségi bíróságok tekintetében.

150 A Bizottság emlékeztet arra az elvre, miszerint az EMOGA csak a közösségi szabályoknak megfelelően kifizetett kiadásokat vállalhatja magára. Kötelessége tehát, hogy megtagadja bármely szabálytalan kiadás finanszírozását, és amennyiben a szabálytalansággal érintett kiadások pontos összegét nem lehet meghatározni, akár megtagadhatja az összkiadások finanszírozását is.

151 Ez utóbbi esetben és az arányosság biztosítása érdekében az átalánykorrekciók rendszere lehetővé teszi, hogy azon veszteségi kockázattól függően meghatározott pénzügyi korrekciók alkalmazásával differenciálni lehessen a szabálytalan helyzeteket, amely kockázatnak a tagállam tette ki a költségvetést azzal, hogy nem tartotta tiszteletben a közösségi szabályokat. Ez tehát kizárja, hogy ez a rendszer a szabálytalan kifizetések szankciói rendszerének minősüljön.

152 A fent hivatkozott BEI kontra Hautem ügyben hozott ítéletet illetően a Bizottság azon a véleményen van, hogy a Bíróság csak a szóban forgó jogvita sajátos jellegének okán ismerte el, hogy ebben az ügyben korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik, és a szerződés bírája általános szabály szerint korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik. Márpedig, mivel az EMOGA számlaelszámolás nem von maga után szankciókat, az erre vonatkozó peres eljárás nem rendelkezik az ezen elismerést indokoló sajátos jellemzőkkel.

2. A Bíróság álláspontja

153 Meg kell állapítani, hogy az EMOGA vonatkozásában, amint arra az Elsőfokú Bíróság is jogosan emlékeztetett, semmiféle rendelkezés nem biztosít a közösségi bíróságok számára olyan korlátlan felülvizsgálati jogkört, mint amit az EK 229. cikk előír.

154 A Bizottság által e vonatkozásban elfogadott iránymutatásban megállapított pénzügyi korrekciók feltételezett kényszerítő jellegén alapuló érvelést illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen pénzügyi korrekció célja, hogy elkerülje az EMOGA olyan összegekkel való megterhelését, amelyek nem a szóban forgó közösségi szabályozás céljainak finanszírozására szolgáltak, és így nem minősül szankciónak (lásd a C-247/98. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2001. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-1. o.] 13. és 14. pontját, valamint a C-332/01. P. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7699. o.) 63. pontját).

155 E körülményekre figyelemmel a belga kormány arra irányuló érvelését, hogy elismertesse a közösségi bíróságoknak a Bizottság által az EMOGA számlaelszámolási eljárás keretében megállapított pénzügyi korrekciók összegére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkörét, nem támasztja alá e korrekciók feltételezett szankció jellege.

156 Az ötödik jogalapot tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

157 A fentiekre figyelemmel a fellebbezést el kell utasítani.

VI - A költségekről

158 Az eljárási szabályzat 69. cikke 3. §-ának első bekezdése értelmében, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. A jelen ügyben úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Belga Királyság és az Európai Közösségek Bizottsága maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.