A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény - T/3204. számú törvényjavaslat - indokolása

INDOKOLÁS

Általános indokolás

Az elmúlt években ellentmondás alakult ki a gyermeki jogok alkotmányos, valamint nemzetközi egyezményekben meghatározott köre és annak hazai biztosítása között. Jogszabályaink számos rendelkezése nem juttatja érvényre mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket Magyarország vállalt. Az 1989. november 20-án megszületett a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt az Országgyűlés az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdette ki. Az Országgyűlés 47/1991. (IX. 15.), illetve 55/1992. (X. 1.) határozatai felhívták a Kormányt, hogy 1993. december 31-ig gondoskodjon az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő jogszabályok megalkotásáról.

A Kormány 1995-ben határozatával elfogadta a gyermekek védelméről, valamint a szociális és gyámhivatalokról szóló koncepciót azzal, hogy a gyámügyi igazgatás korszerűsítését a területi közigazgatási szervek átfogó reformjában kell ismét döntésre előkészíteni. A Kormány törvényalkotási programja 1996. szeptemberi feladatként jelölte meg a törvény előterjesztését.

A gyermekek védelmének jogszabályi alapját az Alkotmány rendelkezései teremtik meg. Az Alkotmány ugyan az államnak igen tág szabályozási lehetőséget ad a gyermekvédelmi rendszer kialakítására, ezt a lehetőséget azonban a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény rendelkezései tematikusan korlátozzák. Meghatározzák a rendszer felépítésére, szervezésének elveire, elemeire vonatkozó szabályokat, megállapítanak bizonyos aktivitási minimumokat, szabályozásbeli standardokat.

Ennek megfelelően a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény az alábbi gyermeki jogok végrehajtásához szükséges rendelkezéseket tartalmazza:

a) A gyermek mindenek felett álló érdekét (3. Cikk).

b) A szülőnek azt a felelősségét és kötelességét, hogy a gyermeknek jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot adjon (5. Cikk).

c) A gyermek saját személyazonossága megtartásához fűződő jogát (8. Cikk).

d) A gyermek saját családjában való nevelkedésének jogát (9. Cikk).

e) A gyermek véleménynyilvánítási jogát (13. Cikk).

f) A szülők közös felelősségét a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért (18. Cikk).

g) A gyermek különleges védelmét a bántalmazás és elhanyagolás bármilyen formája ellen (19. Cikk).

h) A gyermeket megillető helyettesítő védelmet. (20-21. Cikk).

i) A szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermek fokozott védelmét (23. Cikk).

j) A gyermek elhelyezésével kapcsolatos körülmények időszakos felülvizsgálatát (25. Cikk).

k) A gyermek megfelelő életszínvonalhoz, egészséges fejlődéshez való jogát (27., 33. Cikk).

A törvény célja, hogy a gyermek esélyegyenlőségének növelése érdekében megállapítsa azokat az alapvető szabályokat, amelyek szerint az állam, a helyi önkormányzatok és a feladatra vállalkozó természetes és jogi személyek meghatározott ellátásokkal és intézkedésekkel nyújtsanak segítséget a gyermek e törvényben foglalt jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez, a szülői kötelességek teljesítéséhez, illetve gondoskodjanak a gyermek veszélyeztetettségének megelőzéséről és megszüntetéséről, a hiányzó szülői gondoskodás pótlásáról, valamint a fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedéséről.

E célok elérése érdekében a törvény meghatározza a gyermekek alapvető jogai érvényesítésének garanciáit, a gyermekek védelmét biztosító, pénzben és természetben nyújtott, valamint személyes gondoskodást nyújtó alap- és szakellátások egyes formáit, a jogosultság feltételeit, annak megállapítását, az ellátások finanszírozásának elveit és intézményrendszerét, továbbá a gyermekvédelmi gondoskodás egyes formáit, fő szabályait és a gyámügyi igazgatás szervezetét.

A törvény a gyermekek sajátos jogaira és érdekeire tekintettel a meglevő rendszert olyan módon egészíti ki, hogy egyrészt különböző támogatások és szolgáltatások nyújtásával segíti a családot a gyermek felnevelésében, másrészt megfelelő támogatások és szolgáltatások nyújtásával védelmet biztosít a családból kiemelt gyermekek számára. Mindez a családok megerősítését szolgáló területi gondozás szerepének, az önkormányzatok ellátásra irányuló szolgáltató tevékenységének, valamint a társadalmi önszerveződések és egyéb állampolgári kezdeményezések növekedését eredményezi.

A törvény kiinduló eleme a család többirányú támogatása, melynek szervesen kell kapcsolódnia a szociálpolitika egészéhez. A gyermeket a családból kiemelni csak akkor lehet, ha a többoldalú támogatás ellenére a gyermeket veszélyeztető körülmények a családon belül nem szüntethetők meg.

A családból kiemelt gyermeknek olyan gondozást, nevelést kell biztosítani, amely alkalmassá teszi és felkészíti az önálló életre. Számára egészségi és személyiségi állapotához, valamint szükségleteihez igazodó helyettesítő védelmet kell nyújtani elsősorban örökbefogadó vagy nevelőcsaládban. A törvény kiszélesíti annak lehetőségét, hogy meghatározott feltételek esetén - a gyámhatóság ideiglenes elhelyezése alapján - a családjába vissza nem helyezhető gyermek már a születését követően is örökbefogadó vagy nevelőszülői családban nevelkedhessen.

Ennek érdekében a törvény szerint fejleszteni és képezni kell a nevelőszülői hálózatot, valamint a gyermek érdekében korszerűsíteni kell az örökbefogadás szabályait, különös tekintettel az örökbefogadni szándékozó személy alkalmasságának vizsgálatára, valamint az örökbefogadhatónak nyilvánítás feltételeinek pontosítására.

A törvény egy hosszútávon fenntartható, családi típusú nevelésre orientált rendszer kialakítását, továbbá a preventív és a családba való visszahelyező megoldásokat helyezi előtérbe. A törvény alapelvként rögzíti, hogy a hatósági gyermekvédelmet minden esetben meg kell, hogy előzze a valamennyi rászoruló gyermekre kiterjedő ellátórendszer működtetése, amelynek igénybevétele önkéntes. Garanciális jelentősége van azon gyermeki jog érvényesülésének, hogy kizárólag csak anyagi okból ne lehessen gyermeket családjától elválasztani.

A törvényben megfogalmazott új struktúra illeszkedik a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköréhez, és a jelenlegi rendszer megváltoztatására csak szakmailag indokolt esetben kerül sor. A közigazgatási reform az önkormányzatok szakmai, szolgáltató és koordináló szerepét kívánja erősíteni, szétválasztva a hatósági és a szolgáltató tevékenységet. A törvény a gyermekek sajátos jogaira és érdekeire tekintettel fogalmazza meg a gyermekek ellátását koordináló, a hatósági gyermekvédelmet megalapozó és támogató, az önkormányzatok által kötelezően ellátandó feladatokat.

A törvény hangsúlyozza a gyámügyi igazgatás korszerűsítését, amely nélkül a gyermekek személyi és vagyoni érdekvédelme, illetve a gyermeki jogok védelme érdemben nem alakítható át. A gyámügyi közigazgatás korszerűsítésére a területi államigazgatási szervek reformjának fő irányát meghatározó 1105/1995. (XI. 1.) Korm. határozatra figyelemmel tesz törvényt. A törvény azt a támogatott elvet veszi figyelembe, hogy az integrált közigazgatási hivatalhoz kell telepíteni az olyan feladat- és hatásköröket, amelyek alapvetően felügyeleti, ellenőrző jellegűek, illetve speciális hatósági feladatok és ezért speciális szakmai felkészültséget igényelnek.

Az integrált megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal magában foglalja a másodfokú gyámügyi szakigazgatási szervet is, mint a középszintű közigazgatási reform első lépését. A megyei gyámhivatal - amely a gyermekvédelem részeként magába foglalja a hivatásos pártfogói hálózatot - jelentős szerepet kap a gyermekvédelmi vállalkozások engedélyezésével és felügyeletével kapcsolatban is.

A törvény új feladatmegosztást kíván kialakítani az elsőfokú gyámügyi közigazgatás területén is. Az elsőfokú gyámhatósági feladatokat a speciális szakmai felkészültségre tekintettel a városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal gyámügyi ügyintézője látja el - a települési önkormányzatokra kiterjedő hatáskörrel - amely megoldás semmiképpen sem jelenti az önkormányzati hatáskörök kiürítését, az önkormányzati jogok csorbítását, s amely megoldási alternatívát már az önkormányzati törvény is tartalmazza. Számukra többek között új feladatként jelenik meg a bírósági hatáskörből kikerülő gyermektartásdíj megelőlegezése, mint szociálpolitikai intézmény.

A törvény alapvető célkitűzéseit az egyes konkrét rendelkezések az alábbiak szerint valósítják meg.

Részletes indokolás

ELSŐ RÉSZ

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

I. fejezet

Általános rendelkezések

Az 1-3. §-hoz

A törvény az általános rendelkezések között olyan szociálpolitikai célt tűz ki maga elé, amely az eddigieknél tágabb gyermekvédelmi tevékenységi kört, a minden rászoruló gyermek esélyegyenlőségét növelő, megújuló ellátórendszer kereteit határozza meg.

Az ellátórendszer feltételeiről az állam és az önkormányzatok gondoskodnak, hangsúlyozva azonban a családok gyermeknevelési felelősségét is. A gyermekek védelmének rendszere képes a társadalmi és helyi kezdeményezéseket integrálni, felismerni a támogatások és intézkedések különféle formáit.

A törvény különös hangsúlyt fektet arra, hogy részletesen felsorolt alapelvek határozzák meg a törvény alkalmazásának módját, tekintettel arra is, hogy a gyermekek védelmével kapcsolatos feladatok ellátóinak körét napjainkban már nemcsak állami és önkormányzati szervek jelentik.

Az ellátás során meg kell teremteni az egyéni és a közösségi érdek megfelelő viszonyát, vagyis elsődlegesen a gyermek egyéni érdekét, törvényben elismert jogait kell védeni.

Társadalmunkban alapvető érdekek fűződnek a családi élet biztonságához. A törvény az ellátó szervek és személyek kötelességeként fogalmazza meg a gyermek családjának tiszteletben tartását, és lényeges követelményként kezeli a családdal való együttműködési kötelezettséget.

A gyermekek és családjuk támogatásának feltételrendszerét úgy alakítja ki, hogy alkalmas legyen a család összetartására. A segítségnyújtás különböző formái csak úgy lehetnek eredményesek, ha egyénre szabottak, sajátos szükségletekhez igazodnak, és a nemzeti, vallási, politikai vagy egyéb különbségtételre való tekintet nélkül differenciáltak.

A családjából kiemelt, illetve családját elvesztett gyermek esetében az állam többet és mást kell hogy vállaljon, mint a családban élő gyermekek esetén. Ez a pozitív diszkrimináció azt jelenti, hogy az állam számukra nemcsak segítséget nyújt, hanem garantálja a megfelelő életkörülmények biztosítását.

A törvény céljának megvalósítását szociálpolitikai eszközökkel kell garantálni, ezért a törvény elsődlegesnek tartja az ellátások önkéntes igénybevételét, és kisegítő jellegűnek a kényszerintézkedéseket.

A törvény az Alkotmány 70/A. §-ában említett "egyéb helyzet" szerinti különbségtétel keretében külön nevesíti a gyermekvédelmi gondoskodás során megvalósuló gondozást, mint olyan körülményt, amely kiemelendő a hátrányos megkülönböztetés tilalma szempontjából.

A 4. §-hoz

A törvény személyi hatálya a Magyarországon élő magyar állampolgárságú gyermekre és fiatal felnőttre, továbbá a bevándorolt, valamint menekültként elismert személyekre is kiterjed.

A nemzetközi magánjog szabályaival összhangban a nem magyar állampolgárságú gyermekek, valamint a magyar állampolgárságú, de nem a Magyar Köztársaság területén tartózkodó gyermekek és fiatal felnőttek gyám-ügyeiben csak akkor kell e törvény rendelkezései szerint eljárni, ha nemzetközi szerződés vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik.

Az 5. §-hoz

A törvény az értelmező rendelkezések között foglalja össze azoknak a normaszövegben később előforduló kifejezéseknek tartalmát, amelyek kiemelkedő jelentőségűek, illetve használatuk eltér a más jogszabályokban meghatározott tartalomtól. A jövedelem a szociális törvénnyel megegyező tartalommal kerül meghatározásra.

A törvény egésze szempontjából kiemelkedő a gyermekek ellátása, a gyermek-jólét, a gyermeki jogok, a veszélyeztetettség, valamint a gyermek hozzátartozóinak a meghatározása. A gyermekek ellátása egységes ellátórendszerben valósul meg, amely magában foglalja mind az önkéntesen, mind a hatósági intézkedésekkel elrendelt ellátásokat. A gyermekjólét a Gyermek Jogainak Egyezményével összhangban kerül megfogalmazásra. A veszélyeztetettség fogalmának meghatározása a gyermekvédelem sarkalatos kérdése, különösen akkor, amikor a veszélyeztetett gyermekek felderítésével és jelzésével összefüggő feladatokat különböző típusú alapellátások keretében különböző szervek és személyek - védőnő, háziorvos, nevelési-oktatási intézmény, nevelési tanácsadó, családsegítő szolgálat, rendőrség, ügyészség, bíróság - látják el.

A gyermekek hozzátartozóinak meghatározása a gyermek sorsának alakításában részt vevő személyek felelősségét növeli, hangsúlyozva egyidejűleg azt is, hogy az eljáró szervezetek és személyek döntésük meghozatalánál kellően legyenek figyelemmel a gyermeknek a hozzátartozóival való kapcsolatára is.

II. fejezet

Alapvető jogok és kötelességek

A 6-11. §-hoz

A törvény a gyermeki jogok, valamint a szülői jogok és kötelességek érvényre juttatását fogalmazza meg az Alkotmánnyal, a Gyermek Jogairól szóló Egyezménnyel, valamint a családjogi törvényben foglalt előírásokkal összhangban.

A törvény érvényre juttatja a gyermeknek azt a jogát, hogy megfelelő testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséről, jólétéről elsősorban családja gondoskodjon az állam és az önkormányzat által biztosított támogatások segítségével. A gyermekek jólétéhez igazodó ellátáson a gyermek fejlődését lehetővé tevő életszínvonal biztosítását is érteni kell, amely a gyermek életkorához, egészségi állapotához, fejlettségi szintjéhez igazodik.

Alapvető garanciális követelmény, hogy a gyermeket csak törvényben meghatározott esetekben lehet a családjából kiemelni és csak anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatti kiemelésre nem kerülhet sor.

A családból való kiemelést követően is olyan körülményeket kell a gyermekek számára nyújtani, amelyek leginkább közelítenek a családi neveléshez, és amelyeknek keretében a gyermek egészséges személyiségfejlődése a legjobban biztosítható. A feltételek fennállása esetén az örökbefogadás felel meg leginkább ezen elvárásoknak. Ha ez nem lehetséges, az elhelyezést elsősorban nevelőszülői családban és csak végső esetben kell gyermekotthonban vagy más, otthont nyújtó ellátás formájában biztosítani.

A szabad véleménynyilvánítási jog érvényre juttatása érdekében alapvető jogként szükséges rögzíteni a gyermek meghallgatását. A meghallgatás joga minden gyermeket megillet és véleményét korára, egészségi állapotára, fejlettségi szintjére tekintettel kell figyelembe venni. Amennyiben a gyermeket kora akadályozza az önálló véleménynyilvánításban, a törvényes képviselőjének kell eljárnia e jogának megóvása érdekében.

A gyermekek védelmének egyik lényeges eleme, hogy a gyermek családját a gyermekkel kapcsolatos valamennyi lényeges kérdésről tájékoztassák.

A törvény a családjából kiemelt gyermek számára speciális jogokat állapít meg, így azt a jogát, hogy korához, szükségleteihez igazodó teljes körű ellátásban részesüljön. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy a gyermek a személyes kapcsolatait a családjából történt kiemelést követően is ápolhassa, kivéve ha ez hátrányosan érintené személyiségének fejlődését. Személyes kapcsolatainak korlátozására azonban csak törvényben meghatározott esetekben kerülhet sor.

A családjából kiemelt gyermek számára is garantálni kell az ellátások minél nagyobb lehetőségét, illetve az ismeretek minél szélesebb körű megszerzését. A panaszjog biztosításával garanciát kell a gyermekeknek teremteni az esetleges érdeksértő intézkedések elkerülése, illetve megszüntetése érdekében.

A gyermek jogainak feltétlen érvényesítéséhez fűződő érdeke indokolja, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa nevesítetten foglalkozzon ezen jogok védelmével, és önálló intézkedési joggal rendelkezzen, hiszen erre a szülő a törvényes képviseleti jogkörében eljárva nem mindig képes, illetve erre nem mindig alkalmas.

A 12-13. §-hoz

A törvény a szülők Csjt.-ben meghatározott jogainak érvényesítését kívánja elősegíteni, illetve a nevelésbe vett gyermek szülei számára további jogokat kíván biztosítani, amelyek érvényesítése a jövőre nézve befolyásolja a felügyeleti jogok szüneteltetését. Ezen további jogok gyakorlása azt segíti elő, hogy a gyermek nevelésbe vétele mielőbb megszűnhessen, és a gyermek visszakerülhessen a vérszerinti családjába.

A szülői jogok mindegyike közvetlen összefüggésben van a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekkel, és a szülői jogok kérdésköre messzemenően gyermekjogi kérdés is.

A szülői jogok és kötelességek meghatározása elő kívánja segíteni, hogy a szülő együttműködjön a gyermekét gondozó személlyel, és minél nagyobb mértékben bekapcsolódjon a gyermek sorsának további alakításába. Ezen szülői jogok érvényesítését valamennyi, a gyermekvédelemben részt vevő szervezet és személy biztosítani köteles.

A törvény nem kíván olyan szankciókat megállapítani, amelyek a szülő kifogásolható magatartásának megváltoztatására irányulnak. Azonban a törvény lehetővé teszi a szülőt megillető kapcsolattartási jog korlátozását, szüneteltetését vagy megvonását, ha gyakorlásával gyermekét veszélyezteti, illetve azzal a gyermekét gondozó személy sérelmére visszaél.

III. fejezet

A gyermekek védelmének rendszere

A 14-17. §-hoz

A törvény olyan ellátórendszert kíván kiépíteni, amelynek feladata a család támogatása a gyermek felnevelésében, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése, illetve a családjából kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítása.

A feladatok megvalósítását pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó alap- és szakellátások, valamint a települési önkormányzat jegyzője, illetve a gyámhivatal hatósági intézkedései biztosítják, megteremtve az ellátások és az intézkedések összhangját.

Pénzbeli ellátások: a rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, a gyermektartásdíj megelőlegezése, valamint az otthonteremtési támogatás.

A személyes gondoskodás keretébe tartozó alapellátás: a gyermekjóléti szolgáltatás, a gyermekek napközbeni ellátása, a gyermekek átmeneti gondozása. A személyes gondoskodás keretébe tartozó szakellátás: a területi szakszolgáltatás, az otthont nyújtó ellátás.

A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések: a védelembe vétel, a családba fogadás, az ideiglenes hatályú elhelyezés, az átmeneti és tartós nevelésbe vétel, valamint az utógondozás elrendelése.

Ugyancsak itt kerül megfogalmazásra a gyermekek védelmét ellátók köre, illetve a korszerűsített gyámügyi igazgatás szervezete. A törvény a gyermekek védelmének rendszeréhez kapcsolódóan nevesíti a más ágazati törvényben meghatározott alaptevékenységeket is. Ilyen feladatot lát el különösen a védőnő, háziorvos, családsegítő szolgálat, nevelési-oktatási intézmény, nevelési tanácsadó.

MÁSODIK RÉSZ

ELLÁTÁSOK

IV. fejezet

Pénzbeli ellátások

A 18. §-hoz

A törvény a pénzbeli ellátások két fő formáját különbözteti meg, a városi gyámhivatal hatáskörébe tartozó normatív pénzbeli ellátást, valamint a települési önkormányzat, illetve a gyámhivatal által nyújtható rászorultságtól függő ellátásokat. Normatív pénzbeli ellátásként az otthonteremtési támogatást határozza meg.

Az ellátó rendszer működtetése szempontjából kiemelkedő szereppel rendelkező önkormányzatok számára a jövőben lehetővé válik, hogy az egyes pénzbeli ellátások összegét költségvetésük terhére kiegészítsék, illetve más pénzbeli ellátásokat állapítsanak meg.

A 19-21. §-hoz

A szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások megállapítása részben a települési önkormányzatok, részben a gyámhivatal feladata. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás célja, hogy az anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermeket segítse abban, hogy a gyermeki jogokkal összhangban a rászorult család képes legyen a gyermek otthon történő ellátására. A támogatást olyan gyermek kaphatja, akinek családjában az összjövedelem egy főre eső része nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át.

A törvény a fogyatékos gyermeket nevelő család esetén a támogatást magasabb jövedelmi szintig teszi lehetővé. A támogatás minimális összege gyermekenként az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 20%-a. A törvény meghatározza a családi pótlék megállapításához hasonló módon a közös háztartásban családtagként figyelembe vehető személyek körét is.

A támogatás tovább folyósítható a gyermek nagykorúvá válása után is, addig az időpontig, ameddig a gyermek tanulói vagy hallgatói jogviszonyban áll.

A rendkívüli gyermekvédelmi támogatás olyan gyermekes családnak adható, amely rendkívüli élethelyzetbe került. A törvény a támogatás formájára a jogosultság feltételeire előírást nem tartalmaz, azokat az önkormányzat rendeletben határozza meg. A törvény csak azt fogalmazza meg, hogy elsősorban kik részesülhetnek ilyen támogatásban, és kiemelten nevesíti azokat a gyermekeket, amelyek azért kerülnek rendkívüli helyzetbe, mert a nevelésbe vételt követően a gyámhivatal visszahelyezte őket saját családjukba, továbbá betegség, iskoláztatás miatt segítségre szorulnak.

A 22-24. §-hoz

A gyermektartásdíj megelőlegezését, mint szociálpolitikai jogintézményt, a törvény a bíróságok feladatköréből kiveszi, és a közigazgatás rendszerébe illeszti. A tartásdíj megelőlegezésére akkor kerül sor, ha a bíróság a tartásdíjat jogerősen megállapította, azonban a behajtás átmenetileg lehetetlen, és a gyermeket gondozó személy nem képes a gyermek részére a szükséges tartást biztosítani.

Az eljárás gyorsítását segíti, hogy a gyámhivatal a behajthatatlanságot a kötelezett személy rendszeres jövedelmére vezetett eredménytelen végrehajtást követően állapítja meg.

A támogatás mértéke általában megegyezik a bírósági határozatban megállapított gyermektartásdíj összegével. A bíróság mérlegelésétől függően azonban ettől el lehet térni, de az előlegezett összeg ekkor sem lehet kevesebb a bíróság által megállapított összeg 50%-ánál. A törvény meghatározza, hogy mely esetekben nem állapítható meg az ellátás. A gyermektartásdíj megelőlegezése legfeljebb 3 évig tarthat, és a kötelezett meghatározott kamattal együtt köteles az előlegezett összeget megtéríteni az államnak.

A 25-27. §-hoz

Az újraszabályozandó otthonteremtési támogatás célja, hogy normatív pénzbeli ellátásként az olyan családi háttérrel nem rendelkező fiatal felnőttet támogassa, aki legalább 2 évet eltöltött az intézményes ellátásban, és nem rendelkezik megfelelő vagyonnal. Kivételesen akkor is jogosult a fiatal felnőtt a támogatásra, ha 2 évnél kisebb időtartamú nevelésbe vételére árvasága miatt került sor.

A gyermekvédelem intézményrendszerében felnőtt fiatalok társadalmi beilleszkedése megnehezített, sokan közülük hajléktalanként igényelnek később szociális gondoskodást. Ezért kiemelkedően fontos az önálló egzisztenciájuk megteremtésének elősegítése, elsősorban a lakáskérdés megoldásában.

A támogatás mértéke a nevelésben eltöltött évekhez, valamint az igénylő vagyoni körülményeihez igazodik.

A 28. §-hoz

A törvény a gyermek érdekében mérlegelési lehetőséget biztosít a települési önkormányzat képviselőtestületének, hogy mind a rendszeres, mind a rendkívüli támogatást természetbeni ellátás formájában is nyújthatja.

A törvény csak felsorolásszerűen nevesíti a természetbeni ellátások esetleges formáit, így különösen az ellátások térítési díjának, valamint tankönyv, tanszer beszerzésének átvállalását.

V. fejezet

A személyes gondoskodást nyújtó ellátások általános szabályai

A 29-37. §-hoz

A törvény a személyes gondoskodás körében két fő ellátási formát mint alap- és szakellátási formát határoz meg. Ezek biztosítása az állam és az önkormányzatok feladata. Az önkormányzatok rendeletet alkotnak az ellátások formáiról, azok igénybevételéről, valamint a térítési díjról. A törvény szerint az önkormányzatok, az önkormányzati feladatot ellátó természetes és jogi személyek, valamint a gyermekvédelmi vállalkozások és a nem állami szervek is a személyes gondoskodás különböző ellátási formáira meghatározott feltételek szerint kell hogy biztosítsák az ellátásokat.

A törvény a személyes gondoskodás körébe tartozó ellátások igénybevételének fő szabályaként, mint szociálpolitikai eszközt az önkéntességet határozza meg. A törvény azonban - gyermekvédelmi gondoskodásként - kötelező ellátást is elrendelhet. A törvény fontos követelményként határozza meg a kérelmezők jogvédelmét, és ennek érdekében meghatározza jogaikat és kötelességeiket. Ezért önálló címben kerül szabályozásra a tájékoztatásra, valamint a gyermek és a hozzátartozó kapcsolattartására vonatkozó kötelezettség.

A jogosultak hatékonyabb érdekvédelmének megteremtése céljából a törvény előírja, hogy valamennyi intézményben érdekképviseleti fórumot kell létrehozni. Az érdekvédelmi fórum feladata, hogy a panaszokat kivizsgálja és intézkedjen azok okainak megszüntetéséről. Az intézmény életében előforduló valamennyi probléma rendezésére az érdekvédelmi fórum nem lehet hivatott, ezért a törvény kivizsgálására az intézmény vezetőjét is fel kell jogosítani, illetve kötelezni kell.

A törvény - hasonlóan a nevelési-oktatási intézmények diákönkormányzatához - lehetőséget biztosít a bentlakásos gyermekintézményben elhelyezett gyermekeknek, hogy érdekeik képviseletére gyermekönkormányzatot hozhassanak létre. A gyermekönkormányzat véleményt nyilváníthat a gyermekekkel kapcsolatos valamennyi kérdésben.

VI. fejezet

Gyermekjóléti alapellátások

A 38-40. §-hoz

A törvény alapellátásként olyan feladatokat határoz meg, amelyek megoldására valamennyi települési önkormányzat kötelezhető, és amelyek célja a gyermekek családban történő nevelésének elősegítése, a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése. Az önkormányzatoknak a gyermekek problémáit elsősorban ellátásokkal kell megoldaniuk. A törvény az eddiginél nagyobb önállóságot ad a települési önkormányzatoknak a helyi ellátórendszer kialakításában.

A törvény lehetővé teszi, hogy gyermekjóléti szolgáltatások keretében nyíljon lehetőség olyan feladatok ellátására is, ami korábban hatósági intézkedésekkel történt. A szolgáltatások keretében kell biztosítani a hozzájutást a család, valamint a gyermek számára a gyermeki jogokkal, a gyermekek ellátásával kapcsolatos ismeretekhez. A gyermekjóléti szolgáltatások igénybevétele minden rászoruló gyermek esetében meg kell hogy előzze a gyermekvédelmi hatósági beavatkozást.

A veszélyeztetettség megelőzésében kiemelkedő jelentősége van a veszélyeztetettséget észlelő jelzőrendszer működtetésének, a más alapellátások keretei között történő megelőző tevékenység koordinálásának, az együttműködés megszervezésének.

A törvény a települési önkormányzatoknak javaslattételi lehetőséget biztosít a gyermeknek a családjából való kiemelésére, a gyermek gondozási helyére, vagy annak megváltoztatására, aminek a célja, hogy a gyermek lehetőség szerint közvetlenül a gondozási helyére kerüljön.

A települési önkormányzat a gyermekjóléti szolgáltatásokat önálló gyermekjóléti szolgálat működtetésével vagy családvédelemmel foglalkozó más intézmény keretében, vagy a képesítési előírásoknak megfelelő szakember foglalkoztatásával oldhatja meg.

A 41-51. §-hoz

A törvény a gyermekek napközbeni ellátása körében - a szociális törvényből átemelve - csak azt fogalmazza meg, hogy ezen ellátásban részesülők számára milyen szolgáltatást kell biztosítani, milyen esetekben és kiknek a részére kötelező az ellátás nyújtása. A törvényben kiemelkedő szerepet kap a bölcsőde, ahol a közoktatási törvénnyel összhangban a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a fogyatékos gyermek hatéves koráig fejlesztő felkészítésben vehet részt.

A törvény lehetőséget teremt azon gyermekek napközbeni ellátására is, akiknek lakóhelyén bölcsőde vagy óvoda nem működik, hogy családi napközi, illetve házi gyermekfelügyelet formájában - a helyi önkormányzat szakmai támogatásával és ellenőrzésével - kapjanak megfelelő napközbeni gondozást, nevelést, felügyeletet.

A törvény az átmeneti gondozás jogi lehetőségét teremti meg, megszüntetve az intézeti elhelyezés jogintézményét. Az ún. hetes otthonok működésének jogi alapja már nem létezik. Az intézeti elhelyezés ellentmondásossága pedig abban áll, hogy csak hatósági intézkedésekkel lehet biztosítani, bár az ellátást a szülő kéri vagy abba beleegyezik. A törvény az átmeneti gondozás egyik formájaként a helyettes szülők új jogintézményét vezeti be. Ezen családok gondozásában élő gyermek szüleinek szülői felügyeleti joga érintetlen marad. A helyettes szülők a nevelőszülői családoktól eltérően nem szakellátást, hanem alapellátási feladatokat látnak el. Személyükkel és környezetükkel szemben szakmai követelmények kerülnek meghatározásra.

A törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy a gyermekek átmeneti gondozásának helyén a gyermekek otthontalanná vált szülei is elhelyezést kaphassanak. Garanciális szabályként rögzíti továbbá, hogy ha az átmeneti gondozás féléves időtartama eltelt, azonban a gyermek családi környezetébe nem térhet vissza, az elhelyezés három hónappal meghosszabbítható, vagy ellenkező esetben haladéktalanul értesíteni kell a gyámhivatalt, a szükséges intézkedések megtételére.

VII. fejezet

Gyermekvédelmi szakellátások

A 52-59. §-hoz

A törvény szakellátásként határozza meg az otthont nyújtó ellátásokat, amely a rászoruló, az ideiglenes hatállyal elhelyezett, illetve nevelésbe vett gyermekek részére nyújt családot pótló, a gyermekek fejlődését elősegítő teljes körű ellátást és bentlakást. A helyi igényeknek megfelelően a beilleszkedési, magatartási zavarokkal küzdő gyermekek speciális családpótló ellátását is biztosítani kell.

Otthont nyújtó ellátást nevelőszülő, vagy otthont nyújtó intézmény biztosít.

A gyermeki jogok érvényesítése, a gyermekek családközeli elhelyezése érdekében fejleszteni kell a nevelőszülői hálózatot, illetve meg kell teremteni a professzionális hivatásos nevelőszülők alkalmazásának lehetőségeit is. Ezért hivatásos nevelőszülő csak olyan személy lehet, aki a központi program szerint meghatározott képesítési előírásoknak megfelel, és személyes környezete minden szempontból alkalmas a gyermek, illetve a különleges ellátást igénylő gyermek kiegyensúlyozott gondozására. Lényeges, hogy ezen alkalmasságról a területi gyermekvédelmi szakszolgálat meggyőződjön.

A törvény a nevelőszülőnél, illetve a hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett gyermekek létszámát a jelenlegitől eltérően határozza meg, hiszen a magas gyermeklétszám egyes családoknál nagy megterhelést okozhat. Ezen indokok miatt a nevelőszülő legfeljebb 5, a hivatásos nevelőszülő legfeljebb 8 gyermek nevelését látja el. A törvény garantálja a nevelőszülők megfelelő anyagi támogatását is, mind a nevelési díj, mind a természetbeni és pénzbeli ellátmány formájában. Garanciális szabály, hogy ezeket a juttatásokat a gyermek ellátására kell fordítani.

A nevelőszülőket megillető sajátos jogokat és kötelezettségeket, mint a sajátos nevelőszülői jogviszony tartalmát, külön jogszabályban kell rendezni.

A törvény a gyermekotthonok számára is a feladatuk hatékonyabb ellátása érdekében nagyobb önállóságot, döntési szabadságot enged meg. Ez a szakmai önállóság azonban nem zárja ki tevékenységüknek törvényi és szakmai ellenőrzését. Az intézmények a szakmai szabályok figyelembevételével maguk alakítják ki helyi nevelési-gondozási rendszerüket, amelynek kialakításában a gyermekek eltérő szükségleteihez kell igazodni.

A törvény a gyermekotthoni nevelés korszerűsítése érdekében a kisközösségre épülő, az önálló életvitelre hatékonyabban felkészítő, a lakókörnyezetbe szervesen beilleszkedő kis létszámú gyermekotthoni hálózat kialakítását célozza meg, és ennek megfelelően határozza meg szakmai szabályait, így a gyermeklétszámot is.

Az 60-66. §-hoz

A törvény a megyei, illetve a fővárosi önkormányzat szakmai szolgáltató és koordináló szerepét kívánja növelni a területi szakszolgáltatásoknak, mint szakellátási feladatoknak a meghatározásával. Kötelező feladat különösen a gyermek elhelyezésének alapjául szolgáló szakvéleményezés, a nevelőszülők kiválasztása, felkészítése, folyamatos szakmai támogatása, a gyámok vagyon-kezelői és törvényes képviselői feladatainak segítése, az eseti gondnoki jogkörök feltételeinek megteremtése, a hivatásos nevelőszülői, valamint a hivatásos gyámi hálózat működtetése, az örökbefogadások előkészítése, végül a szaktanácsadás biztosítása és információs rendszer működtetése.

A törvény szerint a jövőben a gyermek- és ifjúságvédő intézetek feladatainak egy részét a területi gyermekvédelmi szakszolgálat, mint jogutód látja el. Feladatköréből kikerül az ideiglenes hatállyal elhelyezett, valamint az átmeneti és tartós nevelésbe vett gyermekek elhelyezési jogköre, mert a jövőben a szakszolgálat segítségével a gyermek gondozási helyét a gyámhivatal határozza meg. Ennek érdekében továbbra is működteti a szakértői csoportot.

A jövőben a nevelőszülőkkel a szakszolgálat nem köt megállapodást, azt a gyámhivatal kirendelő határozata helyettesíti. Új tartalmat kap a nevelőszülő felügyeleti munkája is, hiszen a jövőben az a gyámhivatal munkáját segíti. A jövőben a szakszolgálat a gyámhivatal döntése alapján ellátja az eseti gondnoki, illetve vagyonkezelői jogkörben egyéni felelősséggel a képviselet, vagyonkezelés feladatait.

A törvény a gyermekek mihamarabbi örökbefogadása érdekében a Csjt. örökbe-fogadásra vonatkozó rendelkezéseinek módosítását, illetve kiegészítését is tartalmazza.

Az utógondozással, az önálló életvitel támogatásával, a lakhatási lehetőségek felkutatásával járó feladatokat akkor látja el, ha a gyermeket nem gyermekotthon nevelte. Új feladata a szaktanácsadás, információs adatbázis kezelése. Feladatköréből elkerül a fiatalkorúak pártfogó felügyelete, mert azt a jövőben a gyámhivatal keretében működő hivatásos pártfogók látják el.

HARMADIK RÉSZ

A GYERMEKVÉDELMI GONDOSKODÁS

A 67. §-hoz

A törvény szerint a gyermekvédelmi gondoskodás mint speciális alrendszer keretében kell biztosítani az olyan gyermekek ellátását és védelmét, akiknek a nevelése, gondozása a szülők beleegyezésével a területi ellátó rendszerben nem biztosítható. A települési önkormányzat jegyzője és a gyámhivatal a gyermek veszélyeztetettségének mértékétől függően köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket. A törvény arra épít, hogy a megfelelő helyi - jóléti ellátások biztosításával a hatósági kényszerintézkedések aránya csökkenthető, és biztosítható a családdal való hatékony együttműködés.

VIII. fejezet

Védelembe vétel

A 68-69. §-hoz

A törvény megszünteti a diszfunkcionálisan működő védő-óvó egyedi intézkedések széttagolt rendszerét. A célszerű és hatékony beavatkozás érdekében az eseti jellegű intézkedések helyébe egy tartós, családgondozással is párosuló hatósági felelősségvállalás lép. A törvény a védelembe vétel jogi intézményével kívánja megakadályozni azt, hogy a hatóság a gyermek, a család komplex problémáit egyetlen intézkedéssel kezelje.

A törvény szerint ezért a települési önkormányzat védelembe veszi a gyermeket, és a gyermek ellátásának segítésére, a szülő gondozói tevékenységének támogatására a gyermek részére családgondozót rendel. Kiemelkedően fontos annak meghatározása, hogy a védelembe vétel meghatározott egyéni gondozási-nevelési terv alapján történjen, és annak indokoltságát a jegyző félévenként felülvizsgálja.

A törvény szerint továbbá a települési önkormányzat védelembe veheti a szabálysértési hatóság értesítése alapján a tanköteles, vagy rendszeres iskolai oktatásban részesülő, szabálysértést elkövetett fiatalkorút, valamint a nyomozó hatóság nyomozást megtagadó határozata alapján a 14. évét be nem töltött gyermeket is.

IX. fejezet

Családbafogadás

A 70-71. §-hoz

A törvény más feltételrendszerrel és megfelelő jogi garanciákkal kívánja újra bevezetni a családba fogadás intézményét. Ennek során a gyámhivatal meghatározott feltételek esetén hozzájárulhat ahhoz, hogy a szülő kérelmére a gyermeket ideiglenesen a szülő által megnevezett más család gondozza, nevelje. A családba fogadó szülőt gyámul kell kirendelni, a szülő felügyeleti joga szünetel. A vérszerinti szülőt azonban továbbra is megilleti a Csjt.-ben biztosított, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való együttes döntési jog.

Külön figyelmet érdemel az a rendelkezés, hogy amennyiben a szülő kérelmére a gyámhivatalnak meg kell szüntetnie a családbafogadást, de a gyermek veszélyeztetettsége továbbra is fennáll, a gyámhivatal a gyermekvédelmi gondoskodás más formájának elrendelése iránt intézkedik.

X. fejezet

Ideiglenes hatályú elhelyezés

A 72-76. §-hoz

A törvény új jogintézményként kívánja bevezetni az ideiglenes hatályú elhelyezést, amely az ideiglenes elhelyezés, illetve az ideiglenes hatályú intézeti beutalás helyébe lép. A változás indoka, hogy a gyermek a jövőben ne a legközelebbi ideiglenes feladatot ellátó intézetbe kerüljön, hanem kapjon elsőbbséget az elhelyezési lehetőségek kiválasztásánál a különélő másik szülő, más hozzátartozó vagy más személy, illetve ideiglenes feladatot ellátó nevelőszülő vagy otthont nyújtó intézmény.

Az ideiglenes hatályú intézeti beutalás jogintézményének megszüntetésével lehet garantálni az intézeti elhelyezés elsődlegességének megszüntetését. Az új intézkedés tartalma is megváltozik, mert a szülő gondozási-nevelési jogköre szünetel.

Az ideiglenes hatályú elhelyezést mint a szakellátáshoz kapcsolódó intézkedést a feltételek fennállása esetén a jegyző és a gyámhivatal mellett a bíróság, rendőrség, ügyészség és büntetés-végrehajtási intézet parancsnoksága is elrendelheti, azonban ezen intézkedéséről értesíteni kell az illetékes gyámhivatalt. A gyámhivatal haladéktalanul megvizsgálja az ideiglenes hatályú elhelyezés megszüntetését, illetve fenntartását vagy megváltoztatását és az indokolt perindítások lehetőségét.

A törvény a korábbi szabályozástól eltérően az ideiglenes hatályú elhelyezés megszüntetésének valamennyi esetét felsorolja. További eltérés, hogy a korábbi 60 nap helyett a törvény 30 napot biztosít a gyámhivatal részére a jogszabályban meghatározott intézkedések megtételére. Nem szolgálja ugyanis a gyermek érdekét, hogy az ideiglenesen elhelyezett gyermek törvényes képviselete, tartós elhelyezése 60 napig rendezetlen legyen.

XI. fejezet

Nevelésbe vétel

A 77-83. §-hoz

A törvény - igazodva a jogintézmény valós tartalmához, - az intézeti és állami nevelésbe vételt az átmeneti vagy tartós nevelésbe vétel jogintézményeként szabályozza újra, hiszen a gyermek átmeneti vagy tartós otthont nyújtó gondozását egyrészt már nem az állam, hanem az önkormányzat biztosítja, másrészt a gyermek érdeke a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén azt igényli, hogy a gyermek gondozását elsődlegesen családközeli ellátásban, nevelőszülői családban biztosítsák.

A nevelésbe vétel mint a családból való kiemelést elrendelő közigazgatási döntés egyidejűleg jelent gyermekelhelyezést és gyámrendelést. A Csjt.-vel összhangban, a törvény szerint minden gyermek, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik, és a gyámhivatal részükre a Csjt.-ben meghatározott sorrendiség figyelembevételével gyámot rendel.

A nevelésbe vétel jogintézményének meghatározásával a törvény a Csjt.-ben rögzített korábbi feltételeket kiegészíti az Ágr.-ben rögzített feltételekkel, és ez utóbbi garanciális szabályokat törvényi szintre emeli. A nevelésbe vétel előtt meg kell kísérelni a gyermek családból való kiemelésének megelőzését, egyrészt az alapellátási szolgáltatásokkal, másrészt ennek eredménytelensége esetén a védelembe vétellel.

A családjából kiemelt gyermek helyzetének rendezésére folyamatos, célirányos szakmai tevékenységet kell folytatni az elhelyezési terv alapján. Mindennek az a célja, hogy a gyermek mihamarabb visszakerüljön a családjába, vagy ha ez nem lehetséges, a feltételek fennállása esetén elő kell segíteni az örökbefogadását.

A gyermek elhelyezésének jogköre a jövőben a gyámhivatalt illeti meg, amely az elhelyezésről a gyermek és a szülő meghallgatása után a települési önkormányzat javaslatára a területi gyermekvédelmi szakszolgálat szakvéleményének segítségével dönt. A törvény meghatározza a gyermek gondozási helye megváltoztatásának feltételeit is. Kiemelkedően fontos azon követelmény törvényi szintű meghatározása, hogy a gyermek családból történő kiemelését évente felül kell vizsgálni.

XII. fejezet

A gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló egyes gyermek gyámsága

A 84-91. §-hoz

Az intézeti gyámságnak a törvény szerinti fokozatos átalakítása a gyermek-védelem megújulásának egyik kulcskérdése. Addig, amíg a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója vagy az általa megbízott személy látta el az egyben hátrányos megkülönböztetést is jelentő intézeti gyámsággal kapcsolatos feladatokat, a gyermek elhelyezési feladatát is e jogkörében látta el. Az intézeti gyám nem állt személyes kapcsolatban a állami gondoskodásban élő rábízott gyermekekkel, továbbá az intézeti gyámság jogintézményére is alapvetően eltérő szabályok vonatkoztak.

A törvény szerint minden gyermek számára a gyámhivatal rendel gyámot, továbbá az intézeti gyámságot az egységes gyámság intézménye váltja fel. Az ideiglenes hatállyal elhelyezett, valamint a nevelésbe vett gyermekek gyámságát a jövőben a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén a nevelő-szülő, a gyermekotthon vezetője is elláthatja. Ha a gyermek gondozási helye más intézmény - egészségügyi, nevelési-oktatási intézmény -, illetve ha a nevelőszülő, a gyermekotthon vezetője nem rendelhető ki a gyermek gyámjául a területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál működő hivatásos gyámot kell kirendelni.

A törvény az egységes gyámság jogintézményének bevezetése érdekében a Csjt. megfelelő rendelkezéseinek módosítását is tartalmazza. Ezzel egyidejűleg megfogalmazza a nevelőszülő vagy gyermekotthon vezetője, mint kirendelt gyámok eltérő feladatait a gyámság ellátásával kapcsolatban. A Csjt.-től eltérő rendelkezés mind a gondozás-nevelés, mind a törvényes képviselet, illetve vagyonkezelés tekintetében fennáll. Így többek között ezen gyámokat nem illeti meg a gyermek elhelyezésének joga, és a gyermeket vagyoni ügyekben csak akkor képviselhetik, ha erre a gyámhivatal felhatalmazást adott. Ezek a gyámok továbbá nem adhatnak hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához.

A gyámhivatal a gyermek képviseletére eseti gondnokot, illetve vagyonkezelő gondnokot rendel ki, elsősorban a területi gyermekvédelmi szakszolgálat javaslatának figyelembevételével azokban az esetekben, ha a gyám a gyermeket nem képviselheti, érdekellentét áll fenn közöttük, illetve különleges szakértelmet igénylő ügyekben a gyám a képviseletre nem vállalkozik.

A törvény külön rendelkezik a hivatásos gyámok kirendelésével és jogállásával. A Csjt.-től eltérő rendelkezések megfogalmazása mellett garanciális szabályként határozza meg, hogy a hivatásos gyám egyidejűleg legfeljebb 40 gyermek gyámságát láthatja el.

Az egységes gyámság bevezetése összességében azt eredményezi, hogy megszűnik a családjából kiemelt gyermekek hátrányos megkülönböztetése, valamennyi gyermeknek a Csjt.-ben meghatározott sorrendiség betartásával a gyámhivatal rendel gyámot, és bizonyos eltérő szabályok meghatározása mellett a gyámság ellátására azonos jogok és kötelességek vonatkoznak. A gyámság feladatait a meghatározott feltételek fennállása esetén nagyrészt az látja el, aki a gyermeket ténylegesen gondozza és ismeri.

XIII. fejezet

Utógondozás elrendelése

A 92-93. §-hoz

A törvény az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek speciális jogaként fogalmazta meg az utógondozáshoz való jogát. Az utógondozás célja, hogy a gyermek esetében legalább egy évig segítsék elő a családjába való visszailleszkedését, illetve önálló életének megkezdését, megszervezését. A fiatal felnőtt önálló életének megkezdéséhez szintén segítség nyújtható.

A törvény külön nevesíti a fiatal felnőttek utógondozói ellátását, amelynek pénzügyi fedezetéről a költségvetési törvény is rendelkezik. A fiatal felnőtt meghatározott feltételek fennállása esetén továbbra is teljes körű ellátásban részesülhet és ennek érdekében továbbra is a nevelőszülő háztartásában vagy a gyermekotthon illetve utógondozói otthon gondozásában maradhat.

NEGYEDIK RÉSZ

A GYERMEKVÉDELMI FELADATOK ELLÁTÁSA ÉS IRÁNYÍTÁSA

XIV. fejezet

A helyi önkormányzat feladatai

A 94-100. §-hoz

A törvény a családok felelőssége mellett pontosan meghatározott ellátási kötelezettséget határoz meg az állam és az önkormányzat tekintetében. Ezek a kötelezettségek a jelenlegi rendszerhez igazodnak, illetve változtatásra csak szakmailag indokolt esetben kerül sor.

A törvény megnyitja a lehetőséget a feltételek fennállása esetén, hogy ezen feladatokat szerződéskötéssel nem önkormányzati, nem állami szervek és személyek is ellássák, kivéve azokat a feladatokat, amelyeket kizárólag állami szerv láthat el. Szigorú szabály, hogy a megállapodást ellátási szerződésbe kell foglalni. A szerződés tartalmi elemeit a törvény a szociális törvénnyel összhangban határozza meg, azonban többlet tartalmi elemként fogalmazza meg azon időszak feltüntetését, amelyre a szerződéskötés vonatkozik. Emellett megteremti annak lehetőségét, hogy a gyermekvédelmi feladatokat gyermekvédelmi vállalkozás formájában is el lehessen látni.

A törvény a személyes gondoskodás körébe tartozó ellátások megszervezését a helyi önkormányzatok feladataként határozza meg. A törvény a megyei, fővárosi önkormányzat kötelezettségeként határozza meg a szakellátási feladatokat, amelyekre a település nem köteles. Általános elv, hogy a települési önkormányzatok által fenntartott intézmények ellátási területe az adott település lakosságára terjed ki, valamint hogy a megye által fenntartott intézetek ellátási területe a megye egészére terjed ki. A törvény ettől eltérő rendelkezéseket is tartalmaz, ha az ellátási területben az önkormányzatok megállapodtak.

XV. fejezet

A népjóléti miniszter feladatai

A 101-103. §-hoz

A gyermekek védelmét biztosító feladatok ágazati irányítója a népjóléti miniszter, aki feladatai között meghatározza a szakmai követelményeket, a feladatok törvényességi és szakmai ellenőrzését.

A népjóléti miniszter az igazságügy-miniszterrel együttesen látja el a bírósági úton javítóintézeti nevelésre utalt, vagy oda előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak nevelése érdekében létesített intézmények felügyeletét, továbbá a fiatalkorúak pártfogói felügyeletének végrehajtását.

A törvény a szakmai, módszertani, képzési és továbbképzési, valamint nemzetközi kapcsolatokkal, tudományos kutatásokkal összefüggő feladatok ellátására új országos intézményt, az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézetet hozza létre. A népjóléti miniszter biztosítja továbbá a megalakuló Család- és Gyermekvédelmi Szakmai Kollégium működési feltételeit, amely kollégium a népjóléti miniszter tanácsadó, véleményező testülete.

XVI. fejezet

Az intézmény fenntartójának irányítási jogköre

A 104. §-hoz

A törvény részletesen meghatározza az intézményt fenntartók irányítási feladatait, tekintettel arra, hogy a gyermekek védelmét biztosító feladatok ellátóinak körébe már nemcsak állami és önkormányzati szervek tartoznak. A törvény garanciális szabályként rögzíti a fenntartók jogkörét a házirend, valamint más, belső szabályzatok jogszerűségének ellenőrzése területén is a szervezeti és működési szabályzat, valamint a szakmai program jóváhagyása, illetve esetleges megtagadása mellett.

ÖTÖDIK RÉSZ

A GYÁMÜGYI IGAZGATÁS SZERVEZETE ÉS FELADATAI

XVII. fejezet

A gyámügyi igazgatás szervei

A 105-106. §-hoz

A törvény önálló részben foglalkozik a gyámügyi feladatok ellátásával, és az állam és az önkormányzat között új feladatmegosztást s ennek megfelelő szervezetrendszert alakít ki. A törvény azt a - kormányprogramban is támogatott - elvet veszi figyelembe, hogy területi közigazgatási szervhez kell telepíteni az olyan feladat- és hatásköröket, amelyek alapvetően felügyeleti, illetve ellenőrző jellegűek, vagy olyan speciális hatósági feladatok, amelyek speciális szakmai felkészültséget igényelnek. Az európai normáknak is megfelelő hivatalrendszer kialakításától várható a gyermeki jogok teljesebb védelme, a családközpontú gyermekvédelem szakmai garanciák szerinti realizálása.

A törvény tehát kiemelt feladatként kezeli a civilszervezetek, a társadalmi önszerveződések szakmai munkájának segítését, ellenőrzését, valamint a gyermekek személy- és vagyoni érdekvédelmét. A törvény garanciális elvként fogalmazza meg, hogy a gyámügyi feladatok, valamint a hivatásos pártfogói tevékenység állami feladat.

XVIII. fejezet

A települési önkormányzat jegyzőjének feladat- és hatásköre

A 107. §-hoz

A gyámügyi igazgatás korszerűsítése semmiképpen sem jelenti az önkormányzatok hatáskörének kiürítését, illetve az önkormányzati jogok csorbítását, hiszen az alap- és szakellátási feladatok ellátása továbbra is a helyi önkormányzatok feladata marad. A törvény a gyámügyi igazgatás hatósági intézkedéseinek körében határoz meg új munkamegosztást.

A törvény továbbra is a települési önkormányzat jegyzőjének feladat- és hatásköreként határozza meg a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat felvételét, a gyermek védelembe vételét, valamint az azonnali intézkedést igénylő esetekben az ideiglenes hatályú elhelyezést.

XIX. fejezet

A gyámhivatal feladat- és hatásköre

A 108-122. §-hoz

A törvény szerint a gyámügyi igazgatási ügyekben elsőfokon jár el a települési önkormányzat jegyzője és a városi gyámhivatal. A gyámügyi igazgatási ügyekben másodfokon jár el a megyei gyámhivatal.

XX. fejezet

A gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatás főbb szabályai

A 123-133. §-hoz

Az ügyek jellege alapján a törvény az általánostól eltérő eljárási és illetékességi szabályokat határoz meg. Így különösen a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás megállapításánál, a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezésénél, átmeneti vagy tartós nevelésbe vételénél, valamint a szülőnek a gyermeke örökbefogadásához adható hozzájáruló nyilatkozatánál.

A törvény kiemelten fontosnak tartja, hogy az eljárás során a gyermeket érettségére tekintettel közvetlenül meghallgassák. A törvény továbbá nevesíti azokat a szakértőként kirendelhető intézményeket, és személyeket, amelyek, illetőleg akik kirendelhetők az eljáró szervek által, ha a gyermek személyiségével kapcsolatos tény vagy körülmény megítéléséhez különleges szakértelem szükséges.

A törvény a jogosulatlanul igénybe vett ellátások megtérítéséről úgy rendelkezik, hogy a jogosulatlanul és rosszhiszeműen igénybe vett ellátást meg kell téríteni. Egyidejűleg meghatározza az eljáró szerv részére az objektív és szubjektív határidőt, mert a megtérítés az igénybevételtől számított egy éven belül nem követelhető (objektív határidő), de ugyancsak nem követelhető a tudomásul vételtől számított három hónapon túl (szubjektív határidő).

HATODIK RÉSZ

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

XXI. fejezet

Adatkezelés

A 134-142. §-hoz

A törvény az ellátásra való jogosultság szempontjából garanciális jelleggel fogalmazza meg a személyiségi jogok védelmét, az adatkezelés szabályait. Csak a törvényben foglaltak szerint lehet a jövőben az ellátásban részesülőkről személyes adatokat kezelni és szolgáltatni. A törvény meghatározza, hogy az adatkezelésre jogosult szervek milyen célból kezelhetik a személyazonosító adatokat, illetve különleges adatokat. További garanciális szabály, hogy akire nézve a nyilvántartás adatot tartalmaz, a személyére vonatkozó adatok tekintetében kérheti a betekintési, helyesbítési és törlési jogának érvényesítését.

A nyilvántartásból az ellátásra való jogosultság megszűnésétől illetve a gyermek nagykorúságától számított 25 év elteltével törölni kell az adott személyre vonatkozó adatokat.

A törvényben meghatározott rendelkezések az irányadók akkor is, ha az ellátás megszervezését nem önkormányzati szerv átvállalja, illetve a törvényben nem szabályozott ellátásokról vezetett nyilvántartásokra is.

XXII. fejezet

A gyermekek védelmének főbb finanszírozási szabályai

A 143-145. §-hoz

A törvény önálló fejezetben fogalmazza meg a gyermekek védelmét biztosító feladatok finanszírozásának egyes szabályait. A finanszírozás további kérdéseiről évente a költségvetési törvényben kell dönteni. A törvény szerint az állami költségvetésnek kell biztosítania az ellátások közül az államigazgatási feladatok fedezetét. A helyi közügynek tekinthető önkormányzati feladatokhoz az állam - a korábbi szociális normatíva helyett - szociális- és gyermekjóléti normatívával, illetve a költségvetési törvényben nevesítendő más normatívával, valamint kötött felhasználású támogatásokkal járul hozzá. A szociális és gyermekjóléti normatíva a költségvetési törvényben meghatározott szempontok figyelembevételével differenciált.

A 146-154. §-hoz

A törvény egységes elvek szerint rendezi a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokért fizetendő térítési díjakat. A törvény a szociális törvénnyel összhangban különbséget tesz intézményi és személyi térítési díj között. Az intézményi térítési díj az ellátás típusától függően eltérő. A személyi térítési díjat az intézményi térítési díj figyelembevételével kell megállapítani. Garanciális szabály, hogy a személyi térítési díj nem haladhatja meg az intézményi térítési díjat, és megállapításánál tekintettel kell lenni a fizetésre kötelezett jövedelmére is.

A törvény ennek szellemében határozza meg a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított étkeztetés, a házi gyermekfelügyelet, valamint a gyermekek átmeneti gondozása, továbbá a fiatal felnőttek utógondozói ellátása térítési díját.

A törvény értelmében a nevelésbe vett gyermek ellátási költségeihez az köteles hozzájárulni, aki a Csjt. értelmében a gyermek tartására köteles. A törvény a gondozási díj fizetésére vonatkozó rendelkezéseket a kiskorúakról való állami gondoskodásról, valamint a szülő és a gyermek kapcsolattartásának szabályozásáról szóló 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet rendelkezéseivel azonos tartalommal határozza meg, mindezeket törvényi szintre emelve.

XXIII. fejezet

Záró rendelkezések

A 155. §-hoz

A törvény 1997. november 1-jén lép hatályba, a gyermektartásdíj megelőlegezésére vonatkozó rendelkezések 1998. január 1-től hatályosak.

A 156-161. §-hoz

A törvény e rendelkezései átmeneti szabályokat tartalmaznak, mivel egyes korábban megállapított ellátások feltételei újraszabályozásra kerülnek, valamint egyes támogatásokat, illetve hatósági intézkedéseket új támogatási formák, új jogintézmények váltanak fel.

A 162. §-hoz

A törvény szerint felhatalmazást kap a Kormány, a népjóléti miniszter, hogy a törvény végrehajtásával összefüggő rendeleteket megalkossa.

Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Csjt. végrehajtására vonatkozó módosító rendelkezéseket a törvénynek megfelelően szabályozza.

A 163. §-hoz

A törvény hatálybalépését követően egyes más törvényben, illetőleg törvényerejű rendeletben meghatározott rendelkezések hatályukat vesztik.

Tekintettel arra, hogy a törvény szabályozási körébe került a kiskorúakról való állami gondoskodás jelenlegi rendszerének újrafogalmazása, elengedhetetlen az Ágr. idevonatkozó rendelkezéseinek egyidejű hatályon kívül helyezése is.

A 164-188. §-hoz

A törvény a záró rendelkezések között tartalmazza a más törvényekkel kapcsolatos jogszabály-módosításokat. Többek között a családjogi törvényt, az egészségügyi törvényt, valamint a büntetésekről és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendeletet érintik.