BH 2001.12.599 A kérelmezőnek kell igazolnia vagy valószínűsítenie, hogy menekültkénti elismerésének törvényi feltételei fennállanak [1997. évi CXXXIX. tv. 2. § a) pont, 3. § (1) bek., 24/1998. (II. 18.) Korm. r. 16. § (1) bek. a) pont, Pp. 164. §, 105/1952. (XII. 28.) MT r. 13. § (3) bek.].

A török állampolgárságú, azerbajdzsán nemzetiségű, katolikus vallású kérelmező 1999 szeptemberében kislányával együtt illegálisan érkezett Magyarországra, és 1999. szeptember 30-án kérte menekültkénti elismerését. A kérelmező kiskorú fia, A. Seimir 1999. december 27-én nyújtott be menekült státusz iránti kérelmet. A két ügyet a kérelmezett egyesítette, ezt követően A. Seimir 2000. január végén a kijelölt szálláshelyét engedély nélkül elhagyta, és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. A kérelmező úgy nyilatkozott, hogy a kiskorú fia 2000. február végén egy isztambuli börtönből hívta fel segítségét kérve, így elképzelhető, hogy fia azóta is Törökországban tartózkodik.

Hazájából kislányával 1999. szeptember 10-én indult el, és egy kis fűtött teherautóban utazva 4-6 nap alatt Bulgárián keresztül illegálisan érkezett Magyarországra. Személyazonosságát török személyi igazolvánnyal igazolta. Két házasságából és egy házasságon kívüli kapcsolatából három gyermeke született. A török állampolgárságot 1995-ben kapta meg a második házassága révén, noha 1992-től Törökországban tartózkodott.

Menekülése okaként előadta, hogy 1992-ben még Bakuban ismerkedett meg E. Zengerrel a D. Partisi DYP vezetőjével, aki hazájában miniszter, és fiával, Z. Zengerrel. A miniszter a kérelmezőt családjával együtt meghívta saját üzleteikbe, hogy a vendéglőiben főzzön. 1993-ban Z. Zengertől teherbe esett. E. Zenger nem akarta, hogy politikai karrierjüket a házasságon kívüli kapcsolat, valamint az ebből születendő gyermek veszélyeztesse. Többször előfordult az is, hogy maga E. Zenger pisztolyt fogott rá, amikor terhes lett, vagy el akarta ütni az utcán. A kérelmező hivatkozott arra, hogy ezzel kapcsolatosan feljelentéseket tett a rendőrségen, illetőleg a titkosszolgálatnál is járt a lányával, azonban E. Zenger a politikai befolyásával visszaélve mindig megakadályozta a feljelentések érdemi kivizsgálását. E. Zenger közbenjárásával kiutasították Törökországból, ahonnan előbb Bulgáriába ment, majd E. Zenger emberei elől Belgrádba költözött. Ezt követően Prágába utazott volna Z. Zenger segítségével, azonban az út során kifosztották őket, így Bakuba tért vissza édesanyjához, ahol 1994. márciusában szülte meg közös gyermeküket. Ezután Bakuban ismerkedett meg szintén török állampolgár második férjével, akivel 1995-ben Törökországba költöztek, és házasságkötésük révén kapta meg a török állampolgárságot. 1996-ban a második férjétől elvált. 1999 augusztusában Törökországban földrengés volt, és emiatt Bursába költözött, majd azt követően Ankarába ment. Itt találkozott ismét Z. Zengerrel, aki azt tanácsolta számára, hogy hagyja el az országot, mert az apja mindenképpen üldözni fogja őt és gyermeküket, és a földrengés következtében könnyen el is tüntetheti őket. Ezért elfogadva ezt az ajánlatot indult el közös gyermekükkel Z. Zenger helikopterén az embercsempészhez. A kérelmező meghallgatása során nem tett említést arra vonatkozóan, hogy faji, vallási vagy politikai okból bármilyen üldöztetésnek lett volna kitéve, menekülésének kizárólagos okát abban jelölte meg, hogy E. Zenger miatt élete állandóan veszélyben van.

A kérelmezett határozatával a kérelmező menekültkénti elismerését megtagadta azzal, hogy határozata kiterjed a kérelmező két kiskorú gyermekére is, és leszögezte, hogy az 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 32. §-ának (1) bekezdésében írt kiutasítási, visszairányítási tilalmi ok nem áll fenn. Határozatának indokolása szerint a kérelmező nem tudta igazolni vagy valószínűsíteni, hogy vele szemben a Genfi Konvenció alkalmazásának feltételei fennállanak. A kérelmező politikai pártnak nem volt tagja, vallásában nem akadályozták, hátrányos megkülönböztetésben nem részesült, zaklatásban, bántalmazásban állítása szerint is csak E. Zenger emberei által volt része házasságon kívüli kapcsolata miatt. A kérelmező által előadottak nem alapozhatták meg részére a menekült státusz megadását.

A kérelmező felülvizsgálati kérelmében menekültkénti elismerését, illetve a kérelmezett határozatának hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozva arra, hogy az élete veszélyben forog, és semmiképpen sem akar családjával Törökországba visszatérni.

A kérelmezett a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte anyagi és eljárási jogszabálysértés hiányában.

Az elsőfokú bíróság végzésével a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Végzése indokolása szerint a hivatal a tényállást a kérelmező meghallgatásával felderítette, és valamennyi rendelkezésre álló adat együttes mérlegelésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmező menekültkénti elismerésére nincs lehetőség. E. Zenger esetleges zaklatásai nem minősülnek politikai csoporthoz való tartozás miatti üldöztetési oknak. Megállapította, hogy a befogadotti státusz nem a jelen eljárás tárgya.

A végzés ellen jogi képviselője útján előterjesztett fellebbezésében a kérelmező az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a kérelmezett határozatának hatályon kívül helyezését kérte, kiemelve, hogy a kérelmezőt ért üldözés vallási és nemzetiségi okokra vezethető vissza. Sérelmezte, hogy a bíróság a menekültkénti elismerés feltételeit nem látta bizonyítottnak, és méltánytalannak tartotta, hogy a bizonyítási teher csak a kérelmezőn nyugszik.

A kérelmezett ellenkérelmet nem terjesztett elő.