BH 2009.8.247 A sajtó-helyreigazítási eljárásban csak a jogszabályban meghatározott sajtószerv ellen indítható kereset. Nem megfelelő alperes perlése esetén a jogszabályban meghatározott személy perbevonására, illetőleg a kereset pontosítására a bíróságnak a felperest fel kell hívnia [Pp. 130. § és 343. §].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes által kiadott I. című hetilap 2008. március 21-ei számában "Sikkasztással gyanúsítják a ...... párt T.-i Frakcióvezetőjét" címmel és "A nyomozás anyagát a városi ügyészségre küldték át vádemelési javaslattal" alcímmel jelent meg közlemény a felperessel szemben folyamatban lévő büntetőeljárással kapcsolatban. A felperes még ugyanaznap helyreigazítási kérelemmel élt az "alperes" felé, állítva, hogy a cikk egyes állításai nem felelnek meg a valóságnak, kérte a lap következő számában ezek közlését és visszavonását. Az "alperes" a 2008. április 1-jei keltű válaszlevelében arra hivatkozott, hogy a cikk sérelmezett részét a Magyar Távirati Iroda és az Országos Sajtószolgálat közleményéből idézte, egyben felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a helyreigazítás szövegének megfogalmazása a sértett fél feladata. Ezt követően a felperes a 2008. április 8-ai levelében a következő szöveg helyreigazításként való közzétételét kérte: "Lapunk 2008. március 21-én megjelent számában a Sikkasztással gyanúsítják a "...... T.-i Frakcióvezetőjét" című cikkben nem felelt meg a valóságnak az, hogy "B. Cs. az N. Regionális Kollégiumának elnökeként részt vett a civil egyesületek támogatásáról szóló döntésekben, ezek között szerepelt az az M.-i Népfőiskola Társaság is, amelynek a vezetője szintén ő volt." A valóság ezzel szemben az, hogy sem a nyomozóhatóság által megfogalmazott gyanúsítás, sem az azt megelőző nyomozati eljárás olyan körülményt, amely szerint B. Cs. az N. Regionális Kollégiumának elnökeként részt vett volna olyan egyesület támogatására vonatkozó döntésben, amelynek ő az elnöke volt, nem tárt fel, ilyen adat az eljárás során nem merült fel. Fenti cikkünkben nem felel meg továbbá a valóságnak az sem, hogy "A szervezet többször kapott sokmilliós támogatást, amelyből 7,5 millió forintot B. Cs. a rendőrség gyanúsítása szerint saját, illetve egy hozzátartozója nevére szóló nagy értékű befektetési alapú életbiztosítás finanszírozására fordított." A valóság ezzel szemben az, hogy a nyomozás nem tárt fel olyan körülményt, mely szerint B. Cs. támogatásként elnyert összeget fektetett volna be. Az érintett B. Cs.-től és olvasóinktól a történtekért ezúton elnézést kérünk." A felperes által megfogalmazott helyreigazító közleményt az alperes a lap 2008. április 11-ei számában annak előrebocsátásával tette közzé, hogy "Szerkesztőségünk a következő helyreigazítási kérelmet kapta:". Az ezt követően idézőjelbe tett közlemény után zárójelben a következő közlés szerepelt: "A kifogásolt szövegrészt az Országos Sajtószolgálattól szó szerint idéztük a 2008. március 21-én megjelent írásban, a szerk.".

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a közzétett helyreigazító közleménnyel a helyreigazítási kötelezettségének nem tett eleget. Kérte az alperesnek az általa megfogalmazott helyreigazító közlemény változtatás és megjegyzés nélkül való közlésére kötelezését. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a Ptk. 79. § (1) bekezdésben és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 15. számú állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően tett eleget a helyreigazítási kötelezettségének. Ezért indokolatlan a helyreigazító nyilatkozat ismételt közlése.

Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kért.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a sajtótörvény rendelkezései értelmében a kiadó ugyan sajtószervnek minősül és az őt terhelő kötelezettség tekintetében felelősséggel tartozik, a Pp. 343. § (1) bekezdés alapján azonban a sajtó-helyreigazítási eljárás során csak az időszaki lap szerkesztősége perelhető. Megállapította, hogy miután az alperes kiadója és nem szerkesztője az I. című hetilapnak, a felek között perjogilag nem áll fenn jogviszony. A nem megfelelő alperes perlése miatt pedig a jogi képviselettel eljáró felperes tekintetében az elsőfokú bíróságnak a Pp. 7. § (2) bekezdése alapján kioktatási kötelezettsége nem volt. Az alperesnek a megállapított elsőfokú perköltség összegét támadó csatlakozó fellebbezését alaptalannak találta, megállapítva, hogy az általa igényelt magasabb összegű perköltséget a fél és a jogi képviselő között létrejött megbízási szerződéssel nem igazolta. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét - eltérő indokok alapján - helybenhagyta.

A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 7. § (2) bekezdésben és a 130. § (1) bekezdés g) pontban foglaltak megsértésével hozta meg határozatát. A nem megfelelő alperes perlése esetén ugyanis csak akkor van helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításának, illetőleg a per megszüntetésének, ha azt megelőzőleg a felperes a megfelelő személyt felhívás ellenére nem vonta perbe. Az elsőfokú bíróság azonban erre őt nem hívta fel. Tévesen alkalmazta a másodfokú bíróság a Pp. 7. § (2) bekezdésben foglaltakat is, amely nem vonatkoztatható a bíróságnak a nyilatkozattételre, illetőleg a megfelelő jogcselekmények végzésére történő felhívási kötelezettségére.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A Pp. 343. § (1) bekezdés szerint, ha a sajtó a helyreigazítási kötelezettségét határidőben nem teljesíti, a helyreigazítást igénylő fél az időszaki lap szerkesztősége, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti műsorszolgáltató, illetőleg a Magyar Távirati Iroda ellen keresetet indíthat. A Pp. 343. § (3) bekezdés alapján az (1) bekezdésben megjelölt szerv félként jár el akkor is, ha egyébként nincs perbeli jogképessége (48. §).