EH 2008.1877 Sajtó-helyreigazítás iránti keresetet csak a jogszabályban meghatározott sajtószerv ellen lehet indítani. Nem megfelelő alperes perlése esetén a jogszabályban meghatározott személy perbevonására, illetőleg az alperes személyét illetően bizonytalan tartalmú kereset pontosítására a bíróságnak a jogi képviselővel eljáró felperest is fel kell hívnia [Pp. 7. § (2) bek., 95. § (2) bek., 130. § (1) bek. g) pont, 343. §].
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes által kiadott hetilap 2008. március 21-i számában "Sikkasztással gyanúsítják a FIDESZ T. Frakcióvezetőjét" címmel és "A nyomozás anyagát a városi ügyészségre küldték át vádemelési javaslattal" alcímmel jelent meg közlemény a felperessel szemben folyamatban lévő büntetőeljárással kapcsolatban. A felperes még ugyanaznap helyreigazítási kérelemmel élt az "alperes" felé, állítva, hogy a cikk egyes állításai nem felelnek meg a valóságnak, kérte a lap következő számában ezek közlését és visszavonását. Az "alperes" a 2008. április 1-jei keltű válaszlevelében arra hivatkozott, hogy a cikk sérelmezett részét a Magyar Távirati Iroda és az Országos Sajtószolgálat közleményéből idézte, egyben felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a helyreigazítás szövegének megfogalmazása a sértett fél feladata. Ezt követően a felperes a 2008. április 8-i levelében a következő szöveg helyreigazításként való közzétételét kérte: "Lapunk 2008. március 21-én megjelent számában a »Sikkasztással gyanúsítják a FIDESZ T. Frakcióvezetőjét« című cikkben nem felelt meg a valóságnak az, hogy »B. Cs. a Nemzeti Civil Alapprogram Regionális Kollégiumának elnökeként részt vett a civil egyesületek támogatásáról szóló döntésekben, ezek között szerepelt az a M. Népfőiskola Társaság is, amelynek a vezetője szintén ő volt.« A valóság ezzel szemben az, hogy sem a nyomozó hatóság által megfogalmazott gyanúsítás, sem az azt megelőző nyomozati eljárás olyan körülményt, amely szerint B. Cs. az NCA Regionális Kollégiumának elnökeként részt vett volna olyan egyesület támogatására vonatkozó döntésben, amelynek ő az elnöke volt, nem tárt fel, ilyen adat az eljárás során nem merült fel. Fenti cikkünkben nem felel meg továbbá a valóságnak az sem, hogy »A szervezet többször kapott sokmilliós támogatást, amelyből 7,5 millió forintot B. Cs. a rendőrség gyanúsítása szerint saját, illetve egy hozzátartozója nevére szóló nagy értékű befektetési alapú életbiztosítás finanszírozására fordított.« A valóság ezzel szemben az, hogy a nyomozás nem tárt fel olyan körülményt, mely szerint B. Cs. támogatásként elnyert összeget fektetett volna be. Az érintett B. Cs.-tól és olvasóinktól a történtekért ezúton elnézést kérünk." A felperes által megfogalmazott helyreigazító közleményt az alperes a lap 2008. április 11-i számában annak előrebocsátásával tette közzé, hogy "Szerkesztőségünk a következő helyreigazítási kérelmet kapta:". Az ezt követően idézőjelbe tett közlemény után zárójelben a következő közlés szerepelt: "A kifogásolt szövegrészt az Országos Sajtószolgálattól szó szerint idéztük a 2008. március 21-én megjelent írásban, a szerk.".
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a közzétett helyreigazító közleménnyel a helyreigazítási kötelezettségének nem tett eleget. Kérte az alperesnek az általa megfogalmazott helyreigazító közlemény változtatás és megjegyzés nélkül való közlésére kötelezését. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a Ptk. 79. § (1) bekezdésben és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 15. számú állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően tett eleget a helyreigazítási kötelezettségének. Ezért indokolatlan a helyreigazító nyilatkozat ismételt közlése.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kért.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a sajtótörvény rendelkezései értelmében a kiadó ugyan sajtószervnek minősül és az őt terhelő kötelezettség tekintetében felelősséggel tartozik, a Pp. 343. § (1) bekezdés alapján azonban a sajtó-helyreigazítási eljárás során csak az időszaki lap szerkesztősége perelhető. Megállapította, hogy miután az alperes kiadója és nem szerkesztője a hetilapnak, a felek között perjogilag nem áll fenn jogviszony. A nem megfelelő alperes perlése miatt pedig a jogi képviselettel eljáró felperes tekintetében az elsőfokú bíróságnak a Pp. 7. § (2) bekezdése alapján kioktatási kötelezettsége nem volt. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét - eltérő indokok alapján - helybenhagyta.
A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 7. § (2) bekezdésben és a 130. § (1) bekezdés g) pontban foglaltak megsértésével hozta meg határozatát. A nem megfelelő alperes perlése esetén ugyanis csak akkor van helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításának, illetőleg a per megszüntetésének, ha azt megelőzőleg a felperes a megfelelő személyt felhívás ellenére nem vonta perbe. Az elsőfokú bíróság azonban erre őt nem hívta fel. Tévesen alkalmazta a másodfokú bíróság a Pp. 7. § (2) bekezdésben foglaltakat is, amely nem vonatkoztatható a bíróságnak a nyilatkozattételre, illetőleg a megfelelő jogcselekmények végzésére történő felhívási kötelezettségére.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Pp. 343. § (1) bekezdés szerint, ha a sajtó a helyreigazítási kötelezettségét határidőben nem teljesíti, a helyreigazítást igénylő fél az időszaki lap szerkesztősége, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti műsorszolgáltató, illetőleg a Magyar Távirati Iroda ellen keresetet indíthat. A Pp. 343. § (3) bekezdés alapján az (1) bekezdésben megjelölt szerv félként jár el akkor is, ha egyébként nincs perbeli jogképessége (48. §).
A sajtó-helyreigazítás a sajtótermékhez, azaz a közlés módjához kötött jog. A helyreigazítás kötelezettje az a sajtószerv, amelynek kommunikációja során a kifogásolt közlemény megjelent vagy elhangzott. Ezek körét a Pp. 343. § (1) bekezdés határozza meg. Ezért a sajtó-helyreigazítási eljárásban csak a jogszabályban meghatározott és a sérelmezett közlést megjelentető vagy műsort szolgáltató szervek (az időszaki lap szerkesztősége, a műsorszolgáltató, a Magyar Távirati Iroda) ellen indítható kereset, amelyek félként járhatnak el akkor is, ha egyébként perbeli jogképességük nincs.
A fenti rendelkezések alapján helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt, hogy - a perben kifogásolt időszaki lapban megjelent sajtóközlemény tekintetében - a felperes alperesként az időszaki lap kiadóját megjelölve nem a jogszabályban meghatározott és a sajtó-helyreigazítási perben félként eljárni jogosult időszaki lap szerkesztősége ellen indított keresetet. Tévedett azonban akkor, amikor azt állapította meg, hogy a jogi képviselővel eljáró felperes esetében a Pp. 7. § (2) bekezdés alapján a bíróságnak a megfelelő alperes perbevonására vonatkozó felhívási kötelezettsége nem áll fenn. Azokban az esetekben ugyanis, amikor jogszabály külön rendelkezése azt előírja, az adott körben a tájékoztatás megadása, illetőleg a nyilatkozattételre való felhívás kötelező.
A Pp. 130. § (1) bekezdés g) pont szerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, s a felperes e személyt - felhívás ellenére - nem vonta perbe.
E rendelkezés értelmében - függetlenül attól, hogy a fél jogi képviselővel vagy személyesen jár el - a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül csak akkor utasítható el, ha a felperes a jogszabályban meghatározott személyt, aki ellen a per indítható, a bíróság felhívására sem vonja perbe. Ezért a per megszüntetésének a Pp. 157. § a) pont alapján is csak ebben az esetben van helye.
A perben csatolt iratokból megállapítható ugyanakkor, hogy a felperes a pert megelőzően - helyesen - a hetilap szerkesztősége részére címezte és küldte meg a helyreigazítás iránti kérelmét, majd az általa megfogalmazott és helyreigazításként közölni kért közleményt. Nem kétséges, hogy a felperes keresetlevelében már a kiadó kft.-t jelölte meg alperesként, de annak tartalmából az állapítható meg, hogy azt tekintette alperesnek, akivel a per előtt tárgyalásokat folytatott. Ezért az elsőfokú bíróságnak a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pont szerint fel sem kellett volna hívnia a felperest a megfelelő alperes perbevonására. Elegendő lett volna csupán a keresetet a felperessel az alperes személyét illetően - az alperes, mint jogi személy szervezeti egységén belül a szerkesztőség megjelölésével - pontosíttatni [Pp. 95. § (2) bek.]. Amennyiben a bíróság elmulasztja a kereset pontatlansága miatti helyzetet tisztázni, azt nem lehet a fél terhére értékelni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság mulasztását - figyelemmel arra, hogy a per érdemi elbírálására kihatással nem volt - nem tekintette olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna. Az alperes személyét ugyanakkor a Pp. 343. § (1) bekezdés szerint a hetilap Szerkesztőségére módosította.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán - eltérő jogi álláspontja miatt - nem vizsgálta azt, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan utasította-e el a felperes keresetét. Mivel a döntéshez szükséges tények a perben megállapíthatók, a Legfelsőbb Bíróság azt érdemben bírálta el. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyes indokok alapján, megalapozott döntést hozott. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 15. számú állásfoglalásában foglaltakra is figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy az alperes teljes terjedelmében, változtatás nélkül közölte a felperes által igényelt helyreigazítás szövegét, ahhoz nem fűzött olyan megjegyzést, észrevételt, amely a kifogásolt tartalom érdemére vonatkozna. Nem erősíti a kifogásolt tartalmat és nem ferdíti el a helyreigazítás lényegét annak bevezető közlése, hogy az alperes a helyreigazítási kérelmet a jogosulttól kapta. A helyreigazítás szövegének idézőjelek közé tétele pedig csupán az igényelt helyreigazító közlemény pontos, szó szerinti ismertetését jelenti. A helyreigazítási kötelezettség megfelelő teljesítése esetén nincs annak jelentősége, hogy a szerkesztőség a közleményben foglaltakkal egyetért-e. A kifogásolt szövegrész forrásának megjelölése a kifogásolt közleményt ugyancsak nem erősíti meg, tartalmát nem ferdíti el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján - az elsőfokú ítélet érdemben helyes indokaira utalással - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.