32016D1848[1]

A Bizottság (EU) 2016/1848 határozata (2016. július 4.) az SA.40018 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről - a magyar élelmiszerlánc-felügyeleti díj Magyarország által végrehajtott 2014. évi módosítása (az értesítés a C(2016) 4056. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1848 HATÁROZATA

(2016. július 4.)

az SA.40018 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről - a magyar élelmiszerlánc-felügyeleti díj Magyarország által végrehajtott 2014. évi módosítása

(az értesítés a C(2016) 4056. számú dokumentummal történt)

(Csak a magyar nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután a fent említett rendelkezésekkel összhangban felhívta az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (1), és tekintettel ezen észrevételekre,

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

(1) 2014 decemberében közzétett újságcikkekből a Bizottság tudomására jutott az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat szabályozó 2008. évi élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása. A Bizottság 2015. március 17-i levelében információkat kért a magyar hatóságoktól, amelyek 2015. április 16-i levelükben küldtek választ.

(2) A Bizottság 2015. július 15-én kelt levelében tájékoztatta Magyarországot, hogy a támogatási intézkedés tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat). A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban a 659/1999/EK rendelet (2) 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban elrendelte az intézkedés azonnali felfüggesztését is.

(3) Az eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a támogatási intézkedésre vonatkozó észrevételeiket.

(4) A Bizottság egy érdekelt féltől kapott észrevételeket. A Bizottság 2015. október 13-i levelével továbbította az észrevételeket Magyarországnak, és lehetőséget adott rá, hogy Magyarország válaszoljon ezekre. Magyarország nem válaszolt az észrevételekre.

2. AZ INTÉZKEDÉS RÉSZLETES LEÍRÁSA

2.1. Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj bevezetéséről szóló 2008. évi élelmiszerlánc-törvény

(5) Az élelmiszerlánc-felügyeleti díjra vonatkozó rendelkezéseket az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: az élelmiszerlánc-törvény), valamint az élelmiszerlánc-felügyeleti díj bevallásának és megfizetésének szabályairól szóló 40/2012. (IV. 27.) VM rendelet határozza meg. Az élelmiszerlánc-törvény értelmében élelmiszerlánc-szereplőnek minősülő vállalkozásoknak bizonyos tevékenységeikhez kapcsolódó árbevételük vonatkozásában kell megfizetniük az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat. A törvény 47/B. §-ában felsorolja azokat a tevékenységeket (4), amelyek vonatkozásában fennáll az élelmiszerlánc-felügyeleti díj megfizetésének kötelezettsége.

(6) Az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat minden olyan Magyarországon működő vállalkozás (nemcsak a társaságok és a jogi személyek, hanem a kistermelőként vagy elsődleges termelőként működő magánszemély is) köteles megfizetni, aki/amely a bevallás évét megelőző évben árbevételt ért el a felsorolt tevékenységekből. Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj célja fedezni a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (egy állami hivatal) által az élelmiszer-ellátási lánccal kapcsolatban végzett bizonyos szabályozási és felügyeleti tevékenységekkel összefüggő feladatok költségeit. A felügyeleti díjat éves alapon számítják ki, és a díjfizetésre kötelezett személy évente köteles azt bevallani és megfizetni függetlenül attól, hogy végeztek-e konkrét helyszíni hatósági ellenőrzéseket.

(7) 2014. december 31-ig az élelmiszerlánc-törvény úgy rendelkezett, hogy a díj mértéke az összes élelmiszerlánc-szereplő számára egységesen az érintett értékesítési nettó árbevétel 0,1 %-a.

(8) A befolyt élelmiszerlánc-felügyeleti díjat kizárólag az élelmiszerlánc-biztonsági stratégiában meghatározott feladatok végrehajtására és az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv tevékenységeire lehet fordítani.

2.2. Az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása

(9) Az élelmiszerlánc-törvény 47/B. §-ának a 2014. évi LXXIV. törvény (5) általi, 2015. január 1-jén hatályba lépett módosítása (a továbbiakban: "a 2014. évi módosítás") különleges szabályokat vezetett be a magyar piacon napi fogyasztási cikket (6) értékesítő üzletek által elért árbevételre vonatkozó felügyeleti díj összegének kiszámítása tekintetében.

(10) Az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása progresszív díjszerkezetet vezet be a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetői (7) számára, amelyben a díj mértéke 0-6 % között változik. Konkrétan a következő díjmértékek alkalmazandók az élelmiszerlánc-felügyeleti díj alapját képező árbevételre:

- az 500 millió forintot (mintegy 1,6 millió EUR) meg nem haladó része után 0 %,

- az 500 millió forintot meghaladó, de 50 milliárd forintot (mintegy 160,6 millió EUR) meg nem haladó része után 0,1 %,

- az 50 milliárd forintot meghaladó, de 100 milliárd forintot (mintegy 321,2 millió EUR) meg nem haladó része után 1 %,

- a 100 milliárd forintot meghaladó, de 150 milliárd forintot (mintegy 481,8 millió EUR) meg nem haladó része után 2 %,

- a 150 milliárd forintot meghaladó, de 200 milliárd forintot (mintegy 642,4 millió EUR) meg nem haladó része után 3 %,

- a 200 milliárd forintot meghaladó, de 250 milliárd forintot (mintegy 803 millió EUR) meg nem haladó része után 4 %,

- a 250 milliárd forintot meghaladó, de 300 milliárd forintot (mintegy 963,5 millió EUR) meg nem haladó része után 5 %,

- a 300 milliárd forintot meghaladó része után 6 %.

(11) Az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása értelmében az összes többi élelmiszerlánc-szereplő továbbra is a díj alapját képező árbevétel 0,1 %-ának megfelelő mértékű átalánydíj megfizetésére kötelezett.

(12) Sem a magyar élelmiszerlánc-törvény módosított rendelkezése, sem a törvény indokolása nem tesz említést arról, hogy mely okok indokolják a különleges szabályok bevezetését a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletekre vonatkozó díjmértékek tekintetében. A törvény sem a különböző árbevételsávok, sem az azok esetében alkalmazandó díjmértékek megállapítására vonatkozóan nem nyújt magyarázatot.

(13) A díjat az élelmiszerlánc-szereplőknek be kell vallaniuk, és évente két részletben, egyenlő összegben, július 31-ig és január 31-ig kell megfizetniük. A törvény egyszerűsített eljárásról rendelkezik abban az esetben, ha a felügyeleti díj összege nem éri el az 1 000 forintot (mintegy 3,20 EUR-t). A díjat ebben az esetben is be kell vallani, de nem kell megfizetni.

(14) A határidőig meg nem fizetett felügyeleti díj után késedelmi pótlékot kell fizetni. Mulasztási bírság szabható ki, ha a felügyeleti díj bevallására kötelezett a bevallási kötelezettségét nem teljesíti, késedelmesen, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti.

3. A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

3.1. A hivatalos vizsgálati eljárás megindításának indokai

(15) A Bizottság azért indított hivatalos vizsgálati eljárást, mivel abban a szakaszban úgy vélte, hogy a 2014. évi módosítás által bevezetett progresszív díjszerkezet (a díjmértékek és az árbevételsávok) jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást képez.

(16) A Bizottság különösen úgy ítélte meg, hogy a 2014. évi módosítás által bevezetett progresszív díjmértékek különbséget tesznek a vállalkozások között azok árbevétele és így mérete alapján, és szelektív előnyt biztosítanak az alacsony árbevételű, tehát kisebb vállalkozások számára. Magyarország nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletekre (így a szupermarketekre) alkalmazandó progresszív díjszerkezet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által az említett üzletek felügyelete kapcsán viselt költségekben mutatkozó hasonló progresszív sémának felelne meg. Magyarország tehát nem igazolta, hogy az intézkedés indokolt az adórendszer jellege vagy általános felépítése alapján. A Bizottság ezért úgy vélte, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül, mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében megállapított összes egyéb feltétel teljesülni látszik.

(17) Végezetül a Bizottság kétségeket támasztott azt illetően, hogy az intézkedés összeegyeztethető a belső piaccal. A Bizottság így különösen arra emlékeztetett, hogy nem nyilváníthat a belső piaccal összeegyeztethetőnek olyan állami támogatási intézkedést, amely sérti az uniós jog egyéb szabályait, például az EUMSZ-ben foglalt alapvető szabadságokat vagy uniós rendeletek és irányelvek rendelkezéseit. A Bizottság abban a szakaszban nem tudta kizárni, hogy az intézkedés elsősorban külföldi tulajdonban levő vállalkozásokra irányult, ami sérthette a letelepedésre vonatkozó, az EUMSZ 49. cikkében előírt alapvető szabadságot, valamint kétségeinek adott hangot abban a tekintetben, hogy az intézkedés által okozott eltérő adóügyi megítélés szükséges és arányos volt a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) megállapított kötelezettségek teljesítésének célkitűzésével.

3.2. A felügyeleti díj jogalapjának módosításai a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően

(18) A magyar kormány 2015. október 27-én a Magyar Országgyűlés elé terjesztett egy törvényjavaslatot az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról. A Magyar Országgyűlés 2015. november 17-én elfogadta az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2015. évi CLXXXII. törvényt, amelyet 2015. november 26-án kihirdettek a 182/2015. számú Magyar Közlönyben. Az új törvény a kihirdetését követő 31. napon, vagyis 2015. december 27-én lépett hatályba.

(19) A 2015. novemberi módosítás megszünteti a 2014. évi módosítás által bevezetett progresszív díjszerkezetet, és visszaállítja az összes élelmiszerlánc-szereplőre vonatkozó 0,1 %-os felügyeleti átalánydíjat, a törvény 2014. évi módosítása előtti helyzetnek megfelelően.

3.3. Magyarország észrevételei

(20) Magyarország nem küldött semmiféle észrevételt a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatra válaszul.

(21) Ehelyett a versenypolitikáért felelős biztoshoz intézett 2015. szeptember 16-i levelében Magyarország az élelmiszerlánc-felügyeleti díj módosítására vonatkozó javaslatot küldött a Bizottságnak. Ebben e javaslat szerint hatályon kívül helyeznék a 0 %-os díjmértéket, és a nyolc (0 % és 6 % közötti) díjmértékből álló progresszív díjszerkezet helyett két díjmértékből álló rendszert vezetnének be (0,1 %-ot a kiskereskedelmi ágazat alacsony árbevétellel rendelkező szereplői, valamint 0,3 %-ot a kiskereskedelmi ágazat magasabb árbevételű szereplői esetében).

(22) 2015. október 7-i levelükben a Bizottság szolgálatai arról tájékoztatták Magyarországot, hogy - még ha csökkent is a díjmértékek közötti különbség az új javaslat szerint - a javasolt új díj továbbra is progresszív díjszerkezetű volna, ami állami támogatási szempontból problémát jelentene, amennyiben a felügyeleti díjrendszer irányadó elvei nem indokolnák azt.

(23) Magyarország 2015. október 7-i levelében további információkat és adatokat küldött azzal a céllal, hogy a nagy piaci szereplők és az egyéb kereskedelmi egységek felügyeletének költségei alapján igazolja a kettős progresszív díjszerkezetet. Magyarország különösen azzal érvelt, hogy a nagy szereplők összetett struktúrával rendelkeznek, ami bonyolultabb ellenőrzést és sokkal több erőforrást igényel az ilyen ellenőrzéseket végző hatóság részéről.

(24) Miután Magyarország visszajelzést kért a 2015. szeptember 16-i levelében tett javaslatról, valamint a 2015. október 7-i levelében szolgáltatott további információkról, a Bizottság szolgálatai a 2016. március 17-i levelükben arról tájékoztatták Magyarországot, hogy a megadott adatok nem igazolják, hogy az árbevételek arányában meghatározott felügyeleti költségek ugyanúgy növekednének mint a díjmértékek. A Bizottság szolgálatai mindenekelőtt megerősítették, hogy álláspontjuk szerint a megadott számadatok nem azt mutatják, hogy a 0,3 %-os díjmérték alá tartozó vállalkozások ellenőrzésének- a felügyelettel érintett árbevétel minden egyes forintjára jutó - költségei háromszorosan meghaladják a 0,1 %-os díjmérték alá tartozó vállalatokéit. Tehát a progresszív, kettős díjból álló díjszerkezet esetében úgy kellene tekinteni, hogy az szelektív előnyt nyújt az alacsonyabb díjmérték alá tartozó vállalkozásoknak.

(25) Magyarország végül nem terjesztette a Magyar Országgyűlés elé ezt az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot.

3.4. Az érdekelt felek észrevételei

(26) A Bizottság egy érdekelt féltől kapott észrevételeket. Ez az érdekelt fél a magyar piacon tevékenykedik és egyetért a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban adott értékelésével. Ez az érdekelt fél azt állítja, hogy az intézkedést úgy tervezték meg, hogy kifejezetten a külföldi vállalkozásokra irányuljon, amit szerinte a magyarországi kiskereskedelmi piac szerkezete tesz lehetővé. E fél szerint a külföldi vállalkozások a magyarországi kiskereskedelmi ágazatban fióktelepeket vagy leányvállalatokat üzemeltetnek, ami növeli (konszolidált) árbevételük szintjét. Ezzel szemben a magyar vállalkozások franchise rendszerben szerveződnek, ahol minden egyes üzletet - vagy kisszámú üzletet - különböző jogi személy üzemeltet, amely nem része a franchise-átadó vállalatnak vagy csoportnak. Az érdekelt fél által szolgáltatott becslések szerint a külföldi kiskereskedők (vállalatcsoportok) jelenleg összesen kb. 50 %-os piaci részesedéssel rendelkeznek, azonban a felügyeleti díj összegének mintegy 95 %-át állják, míg a magyar kiskereskedők általában az élelmiszerlánc-törvény 47/B. §-a szerinti 0 %-os vagy 0,1 %-os díjmérték alá tartoznak.

(27) Más szóval a magyar élelmiszer kiskereskedők - franchise szervezeti rendszerükből kifolyólag - automatikusan alacsonyabb (0 %-os vagy 0,1 %-os) díjmértékek alá tartoznak, míg a nem franchise rendszerben szervezett, külföldi uniós anyavállalatok fióktelepeire/leányvállalataira általában magasabb díjmértékek vonatkoznak. Tehát - az érdekelt fél szerint - az élelmiszerlánc-felügyeleti díj egyaránt szelektív előnyt biztosít a kisebb vállalkozásoknak, valamint a kiskereskedelemben működő azon vállalkozásoknak, amelyek nem fióktelepi rendszerben szerveződnek, vagyis a magyar vállalkozásoknak a külföldi tulajdonban lévő vállalkozásokkal szemben.

3.5. Magyarországnak az érdekelt felek észrevételeire vonatkozó észrevételei

(28) A Bizottság semmiféle választ nem kapott Magyarországtól az egyetlen érdekelt fél észrevételeire, amelyeket a Bizottság 2015. október 13-i levelében továbbított az ország számára.

4. A TÁMOGATÁS ÉRTÉKELÉSE

(29) A Bizottság e határozatban foglalt értékelését az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosításának rendelkezéseire, konkrétabban a Magyarországon napi fogyasztási cikket értékesítő boltokra vonatkozó progresszív díjszerkezetet (a díjmértékeket és az árbevételsávokat) megállapító, a fenti (10) preambulumbekezdésben ismertetett, módosított rendelkezésre korlátozza.

4.1. Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fennállása

(30) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint "[h]a a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet".

(31) E rendelkezés értelmében tehát egy intézkedés a következő feltételek egyidejű teljesülése esetén minősül támogatásnak: i. az intézkedésnek az államnak betudhatónak kell lennie és azt állami forrásokból kell finanszírozni; ii. előnyben kell részesítenie a kedvezményezettet; iii. az előnynek szelektívnek kell lennie; és iv. az intézkedésnek torzítania kell a versenyt, vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie, és érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet.

4.1.1. Állami források és az államnak való betudhatóság

(32) Ahhoz, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősüljön, az szükséges, hogy állami forrásból finanszírozzák, és a tagállamnak legyen betudható.

(33) Mivel az intézkedés a Magyar Országgyűlés által hozott törvényből ered, egyértelműen a magyar államnak tudható be. Nem fogadható el Magyarország azon érvelése, miszerint a díj - mivel annak jogalapja a 882/2004/EK rendelet - nem a magyar államnak tudható be.

(34) Az uniós bíróságok korábban kimondták, hogy egy uniós irányelvnek valamely tagállam általi - az EUMSZ szerinti kötelezettségeinek eleget tevő - végrehajtása során megállapított adómentesség nem az adott tagállamnak tudható be, hanem az uniós jogalkotó jogi aktusából ered, és így nem minősül állami támogatásnak. (9) A 882/2004/EK rendelet azonban általános kötelezettségeket határoz meg a tagállamok számára, és nem teszik kötelezővé, hogy árbevételen alapuló progresszív díjakat állapítsanak meg az ellenőrzések elvégzéséért, tehát nem jelenthető ki, hogy a 2014. évi módosítás uniós jogalkotó jogi aktusából ered. A 882/2004/EK rendelet 26. cikke úgy rendelkezik, hogy "[a] tagállamok biztosítják, hogy megfelelő pénzügyi források álljanak rendelkezésre a hatósági ellenőrzésekhez szükséges személyzet és más források biztosításához, bármilyen, megfelelőnek ítélt eszköz, ezen belül általános adóztatás, illetve illetékek vagy díjak megállapítása révén." A 27. cikk (1) bekezdése szerint "[a] tagállamok illetékeket vagy díjakat szedhetnek a hatósági ellenőrzések során felmerülő költségek fedezésére". Tehát az egyes tagállamok feladata, hogy az említett jogszabály keretei között és különösen a 27. cikkének megfelelően meghatározzák a díjak összegét. Ezért az e tekintetben hozott döntések a magyar államnak tudhatók be.

(35) Ami az intézkedés állami forrásokból való finanszírozását illeti, ha egy intézkedés eredményeként az állam lemond olyan bevételekről, amelyeket szokásos körülmények között egy vállalkozástól be kellene szednie, akkor teljesül ez a feltétel. (10) A jelen ügyben a magyar állam lemond azokról a forrásokról, amelyeket különben a napi fogyasztási cikket értékesítő alacsonyabb árbevételű üzletek üzemeltetőitől (tehát a kisebb vállalkozásoktól) be kellene szednie, ha azok ugyanazon felügyeleti díjat volnának kötelesek fizetni, mint a napi fogyasztási cikket értékesítő, magas árbevételű üzletek üzemeltetői.

4.1.2. Előny

(36) Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint a támogatás fogalma nemcsak a pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem azokat az intézkedéseket is, amelyek különböző formában enyhítik a rendes körülmények között a vállalkozás költségvetésébenmegjelenő terheket. (11) Noha az adó vagy díj csökkentését célzó intézkedés nem jár állami források konkrét átruházásával, mégis előnyt biztosít, mivel a hatálya alá tartozó vállalkozásokat kedvezőbb pénzügyi helyzetbe hozza más adófizetőknél, és eredményeképpen az állam elesik bizonyos bevételektől. (12) Előny biztosítható a vállalkozás adóterhének különféle típusú mérséklésével, különösen az alkalmazandó adómérték, adóalap vagy a fizetendő adó összegének csökkentésével. (13)

(37) Az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása progresszív díjszerkezetet állapít meg, amely a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire alkalmazandó attól függően, hogy mely sávokba esik e vállalkozások árbevétele. E díjak progresszív jellege azt eredményezi, hogy ha egy üzletnek nő az árbevétele, és egy sávval magasabbra kerül, az adott üzlet árbevételét terhelő díj átlagos százalékos aránya megemelkedik. Következésképpen az alacsonyabb árbevételű vállalkozások (kisebb vállalkozások) jóval alacsonyabb átlagos kulcs alapján fizetik a díjat, mint a nagy árbevételűek (nagyobb vállalkozások). Az alacsonyabb árbevétellel rendelkező vállalkozásokra vonatkozó jelentősen alacsonyabb átlagos díjmérték enyhíti az e vállalkozások által viselendő terheket a magasabb árbevételű vállalkozások által viselendő terhekhez viszonyítva, így az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében előnyt jelent a kisebb vállalkozások számára a nagyobb vállalkozásokkal szemben.

4.1.3. Szelektivitás

(38) Az intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében akkor szelektív, ha bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben részesíti.

(39) Az adóintézkedések esetében a Bíróság megállapította, hogy az intézkedések szelektív jellegét háromlépcsős elemzés alapján kell értékelni. (14) Először meg kell határozni a tagállamban alkalmazandó közös vagy "általános" adórendszert: a "referenciarendszert". Másodszor, meg kell határozni, hogy egy adott intézkedés az említett rendszertől való eltérésnek minősül-e, azaz különbséget tesz-e a rendszerből fakadó célok tekintetében hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők között. Ha a szóban forgó intézkedés nem jelent eltérést a referenciarendszertől, akkor nem szelektív. Ha azonban eltér attól (és ezért prima facie szelektív), az elemzés harmadik lépésében meg kell állapítani, hogy a (referencia-) adórendszer jellege és általános felépítése igazolja-e az eltérést jelentő intézkedést (15). Amennyiben a prima facie szelektív intézkedést a rendszer jellege vagy felépítése igazolja, az nem minősül szelektívnek, és ezért nem tartozik a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

a) Referenciarendszer

(40) A Bizottság szerint jelen ügyben a referenciarendszer a Magyarországon működő élelmiszerlánc-vállalkozások felügyeleti díja (16). A Bizottság véleménye szerint a 2014. évi módosítással bevezetett progresszív díjszerkezet nem képezheti részét a referenciarendszernek.

(41) Amint a Bíróság kimondta (17), nem minden esetben elegendő a szelektivitás elemzését arra korlátozni, hogy az intézkedés eltér-e a tagállam által meghatározott referenciarendszertől. Azt is értékelni kell, hogy a tagállam a referenciarendszer határait következetesen, vagy ellenkezőleg, egyértelműen önkényesen, illetve részrehajlóan alakította-e ki, úgy, hogy bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítsen. Ellenkező esetben ugyanis a tagállam ahelyett, hogy általános szabályokat írna elő, amelyek alól bizonyos vállalkozások számára kivételt biztosít, ugyanazt az eredményt az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megkerülésével is elérhetné oly módon, hogy szabályait úgy alakítja ki és kombinálja egymással, hogy azok alkalmazása eltérő mértékű terheket ró a különböző vállalkozásokra (18). E tekintetben különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a Bíróság következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése nem okuk vagy céljuk szerint tesz különbséget az állami beavatkozások között, hanem hatásaik alapján határozza meg azokat, az alkalmazott módszerektől függetlenül (19).

(42) Míg az élelmiszerlánc-szereplők árbevételére vonatkozó átalánydíj alkalmazása megfelelő eszköz a 882/2004/EK rendeletnek megfelelő ellenőrzési tevékenységekből fakadó, állam által viselt költségek fedezésére, úgy látszik, hogy Magyarország az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosításával bevezetett progresszív díjszerkezetet szándékosan úgy alakította ki, hogy egyes vállalkozásokat előnyben részesítsen másokkal szemben. A 2014. évi módosítást megelőzően valamennyi élelmiszerlánc-szereplő - köztük a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek is - az árbevételük 0,1 %-ának megfelelő mértékű átalánydíjat voltak kötelesek fizetni. A 2014. évi módosítással bevezetett progresszív díjszerkezet szerint a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire akár nyolc különböző - 0 %-ról kezdődően fokozatosan 6 %-ra emelkedő - díjmérték alkalmazandó attól függően, hogy mely sávokba esik az árbevételük. Következtetésképpen, a 2014. évi módosítás eredményeként eltérő átlagos adómérték vonatkozik a díjfizetésre köteles vállalkozásokra tevékenységük jellegétől (attól, hogy napi fogyasztási cikket értékesítő üzleteket üzemeltetnek-e) és árbevételük szintjétől (attól, hogy átlépik-e a módosításban meghatározott küszöbértékeket) függően.

(43) Mivel minden vállalkozás eltérő adómérték szerint köteles adót fizetni, a Bizottság nem tud meghatározni egyetlen referenciamértéket a 2014-ben módosított díjak esetében. Magyarország sem terjesztett elő semmiféle konkrét díjmértéket referencia- vagy "általános" mértékként, és nem fejtette ki sem azt, hogy miért indokolnák kivételes körülmények a magasabb díjmértéket a magasabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetői esetében, sem pedig azt, hogy miért kellene alacsonyabb díjmértékeket alkalmazni a piaci szereplők egyes kategóriáira, illetve az alacsonyabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire.

(44) A 2014. évi módosítás hatásaként tehát a különböző vállalkozások eltérő mértékű adót fizetnek (az éves árbevételük arányában kifejezve) a tevékenységeiktől, valamint - tekintve hogy az adott vállalkozás által elért árbevétel összege bizonyos mértékig arányos a szóban forgó vállalkozás méretével - a méretüktől függően. Az élelmiszerlánc felügyeleti díj célja ugyanakkor az élelmiszer-ellátási láncon áthaladó élelmiszerek egészségügyi és biztonsági ellenőrzésének finanszírozása, és a 0 %-tól 6 %-ig terjedő, progresszív díjszerkezet nem tükrözi a vállalkozások helyiségeiben végzett, az intézkedés tárgyát jelentő ellenőrzések költsége, valamint a szóban forgó vállalkozások árbevétele közötti kapcsolatot.

(45) A fenti célkitűzés alapján a Bizottság úgy véli, hogy általában véve valamennyi élelmiszerlánc-szereplő és különösen valamennyi napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet üzemeltetője hasonló jogi és ténybeli helyzetben van, függetlenül a tevékenységétől vagy árbevételének szintjétől, és Magyarország nem terjesztett elő meggyőző indokolást arra nézve, hogy az élelmiszerlánc felügyeleti díj beszedése tekintetében miért különbözteti meg az említett vállalkozás-típusokat. A Bizottság e tekintetben hivatkozik az alábbi (52)-(57) preambulumbekezdésre. Magyarország tehát szándékosan úgy alakította ki az élelmiszerlánc felügyeleti díjat, hogy az önkényesen előnyben részesít bizonyos vállalkozásokat, nevezetesen az alacsonyabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőit (tehát a kisebb vállalkozásokat), és hátrányos helyzetbe hoz másokat, vagyis az általában külföldi tulajdonban lévő nagyobb vállalkozásokat. (20)

(46) A referenciarendszert tehát eleve szelektíven alakították ki oly módon, hogy az élelmiszerlánc felügyeleti díj célja - az élelmiszer-ellátási láncon áthaladó élelmiszer egészségügyi és biztonsági ellenőrzések finanszírozása - alapján ez nem indokolt. Következtetésképpen, jelen ügyben a megfelelő referenciarendszer a Magyarországon működő élelmiszerlánc-vállalkozásokra az árbevételük alapján kiszabott felügyeleti díj, anélkül, hogy a progresszív díjszerkezet részét képezné ennek a rendszernek.

b) Eltérés a referenciarendszertől

(47) Második lépésben meg kell határozni, hogy az intézkedés eltér-e a referenciarendszertől, előnyben részesítve bizonyos vállalkozásokat más olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek a referenciarendszerből fakadó cél tekintetében hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak.

(48) Amint a (44) preambulumbekezdésben kifejtettük, az élelmiszerlánc felügyeleti díj sajátos célkitűzése a magyarországi élelmiszer-ellátási láncon áthaladó élelmiszerek egészségügyi és biztonsági ellenőrzésének finanszírozása. Amint az említett preambulumbekezdésben bővebben elmagyaráztuk, általában véve valamennyi élelmiszerlánc-szereplő és különösen valamennyi napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet üzemeltetője hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévőnek tekintendő az említett célkitűzés alapján, függetlenül a tevékenységétől és árbevételének szintjétől.

(49) Amint a (37) preambulumbekezdésben már kifejtettük, a progresszív díjszerkezet - amely a 2014. évi módosítás szerint kizárólag a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire vonatkozik - azzal a következménnyel jár, hogy a magas árbevételű vállalkozások mind a marginális mind az átlagmérték tekintetében jóval magasabb átlagos felügyeleti díjmérték alá tartoznak az alacsony árbevételű üzletek üzemeltetőihez és egyéb élelmiszerlánc-szereplőhöz képest. Más szóval a 2014. évi módosítással bevezetett progresszív díjmérték tevékenységük és árbevételük alapján különbséget tesz hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások között az élelmiszerlánc-felügyeleti díj célkitűzése tekintetében.

(50) A Bizottság megjegyzi különösen, hogy az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosításában meghatározott díjmértékek és az azokhoz kapcsolódó árbevételsávok eredményeképpen a vállalkozások egyes tevékenységekből származó árbevétele és következésképpen mérete függvényében nőhet az őket terhelő díj. A marginális díjmérték az 500 millió forintnál magasabb, de az 50 milliárd forintot meg nem haladó árbevételt elérő vállalkozások esetében 0,1 %. A marginális díjmérték a 300 milliárd forintnál magasabb árbevételt meghaladó, napi fogyasztási cikket értékesítő vállalkozások esetében ennek 60-szorosa, azaz eléri a 6 %-ot. A marginális díjmérték ilyen emelkedésének eredményeképpen a legfelső sávba tartozó üzletek esetében az átlagos díjmérték lényegesen magasabb az alacsonyabb árbevételű vállalkozásokra (tehát a kisebb vállalkozásokra) alkalmazandónál.

(51) Következésképpen a 2014. évi módosítással bevezetett progresszív díjszerkezet eltér a Magyarországon működő élelmiszerlánc-vállalkozásokra az árbevételük alapján kiszabott felügyeleti díjból álló referenciarendszertől, előnyben részesítve az alacsonyabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőit (tehát a kisebb vállalkozásokat). A Bizottság ezért úgy véli, hogy a vitatott intézkedés prima facie szelektív.

c) Indokolás

(52) A referenciarendszertől eltérő intézkedés nem szelektív, ha azt a rendszer jellege vagy általános felépítése indokolja. Ez a helyzet akkor, ha a szelektív elbánás a rendszer lényegi részét képező, annak működését és eredményességét biztosító mechanizmusok következménye (21). E tekintetben a tagállam nem hivatkozhat külső politikai célokra - például regionális, környezet- vagy iparpolitikai célokra - annak igazolása érdekében, hogy egy adott rendszeren belül egyes vállalkozásokat differenciált bánásmódban részesít. Ilyen esetben a tagállam - azaz jelen esetben a magyar hatóságok - feladata, hogy igazolással szolgáljon.

(53) A magyar hatóságok érvelése szerint az eltérésnek az a célja, hogy a felügyeleti díj mértéke arányosabb legyen a jelentősebb piaci szereplők felügyeletére (így többek között a tanúsítványokkal, az informatikai és minőségbiztosítási rendszerek útján történő ellenőrzésekhez szükséges idővel, a telephelyek számával, valamint a szakértőkkel és a gépjárműhasználattal összefüggő költségekre) fordítandó állami forrásokkal. A magyar hatóságok szerint a nagyobb árbevétellel rendelkező, illetve a nagyobb ügyfélkör miatt nagyobb kockázatot jelentő élelmiszerlánc-szereplőknek nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk az élelmiszerlánc-felügyelet finanszírozásához.

(54) A Bizottság úgy véli, hogy az árbevétel alapján progresszív díjmértékek csak akkor lehetnek indokoltak, ha a díj sajátos célja megkívánja az ilyen progresszív mértékek előírását, azaz ha a díj által fedezendő költségek vagy a díjfizetés tárgyát képező tevékenység által generált negatív externáliák szintén növekednek az árbevétel függvényében, és a növekedés meghaladja az arányos mértéket (22). Mivel a kiskereskedelmi üzletláncok által fizetendő felügyeleti díj célja elvileg az élelmiszer-ellátási láncon áthaladó élelmiszer egészségügyi és biztonsági ellenőrzésének finanszírozása, a Bizottság nem talált semmilyen okot ami indokolná, hogy ezen ellenőrzések költsége az arányosnál nagyobb mértékben emelkedik a nagyobb vállalkozások árbevételének függvényében.

(55) Magyarország például mindeddig nem nyújtott be bizonyítékot arra nézve, hogy például egy csomag cukornak egy jelentős árbevétellel rendelkező kiskereskedelmi üzlet üzemeltetője által történő értékesítése miért jelentene hatvanszor akkora kockázatot vagy igényelne hatvanszor akkora költségű ellenőrzést, mint ugyanezen csomag cukornak egy alacsony árbevétellel rendelkező, kisméretű szupermarket üzemeltetője által történő értékesítése. Ugyanis - miközben az e csomag cukorból származó árbevétel hasonló mindkét vállalkozás esetében - az említett csomag cukor értékesítésével elért árbevétel minden egyes forintja után fizetendő díj hatvanszor alacsonyabb a kisméretű szupermarket üzemeltetője esetében.

(56) A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Magyarország által előadott azon indokolást, miszerint a nagyobb árbevétellel rendelkező élelmiszerlánc-szereplőknek nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk az élelmiszerlánc-felügyelet finanszírozásához, aláássa az a tény hogy a magasabb árbevételt termelő, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek ezen árbevétel alapján magasabb díjmértékek alá tartoznak, mint az azonos szintű árbevételt elérő, de továbbra is 0,1 %-os átalánydíj fizetésére köteles, a napi fogyasztási cikkektől eltérő árukat értékesítő vállalkozások.

(57) A Bizottság ennek megfelelően úgy véli, hogy a referenciarendszer jellege és általános felépítése nem igazolja a szóban forgó intézkedést. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az intézkedés szelektív előnyt biztosít az alacsonyabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzleteket üzemeltető vállalkozásoknak (tehát a kisebb vállalkozásoknak).

4.1.4. Versenytorzító hatás, valamint az Unión belüli kereskedelemre gyakorolt hatás

(58) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint ahhoz, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősüljön torzítania kell a versenyt, vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie, és érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet. Az intézkedés az olyan vállalkozásokra - így a más tagállamokbeli szereplőkre is - alkalmazandó, amelyek bizonyos élelmiszerlánc-tevékenységekből árbevételt realizálnak, és amelyek napi fogyasztási cikket értékesítenek a magyarországi piacon. A napi fogyasztási cikket értékesítő vállalkozások piacára - Magyarországon és más tagállamokban egyaránt - igen jellemző a nemzetközi szinten működő - vagy működésük e szintre történő kiterjesztésére képes - más tagállamokbeli szereplők jelenléte. Az árbevétel alapú díj progresszív jellege előnyben részesíthet egyes ilyen szereplőket másokkal szemben, és megerősítheti helyzetüket a magyarországi piacon és általában véve az európai piacon. Az intézkedés ezért hatással van a progresszív díj fizetésére köteles vállalkozások versenyhelyzetére, torzítja a versenyt vagy ezzel fenyeget, és érinti az Unión belüli kereskedelmet.

4.1.5. Következtetés

(59) Mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt összes feltétel teljesül, a Bizottság úgy véli, hogy az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása, amely a Magyarországon napi fogyasztási cikket értékesítő vállalkozásokra vonatkozó progresszív díjszerkezetet határoz meg, az említett rendelkezés értelmében állami támogatásnak minősül.

4.2. A támogatás összeegyeztethetősége a belső piaccal

(60) Az állami támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintendő, ha az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozik (23), és a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni, ha a Bizottság megállapította, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozik. (24) Ugyanakkor a támogatást nyújtó tagállamot terheli annak bizonyítása, hogy az általa nyújtott állami támogatás az EUMSZ 107. cikkének (2) vagy (3) bekezdése alapján összeegyeztethető a belső piaccal: (25)

(61) A Bizottság megjegyzi, hogy a magyar hatóságok egyáltalán nem indokolták, hogy az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása miért lenne összeegyeztethető a belső piaccal. Magyarország nem tett észrevételt az intézkedés összeegyeztethetősége tekintetében az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtett kétségekkel kapcsolatban, és nem válaszolt a harmadik fél által az összeegyeztethetőség vonatkozásában tett észrevételekre sem (26). A Bizottság úgy véli, hogy ebben az esetben a fent említett rendelkezésekben meghatározott kivételek egyike sem alkalmazható, mivel úgy tűnik, hogy az intézkedések célja nem az említett rendelkezésekben felsorolt célkitűzések valamelyikének elérése. Következtetésképpen az intézkedés nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

(62) A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy nem minősíthet összeegyeztethetőnek olyan állami támogatási intézkedést, amely sérti az uniós jog egyéb szabályait, például az EUMSZ-ben foglalt alapvető szabadságokat vagy az uniós rendeletek és irányelvek rendelkezéseit. E tekintetben nem enyhültek azok a kétségek, amelyeket a Bizottság azzal kapcsolatban fejezett ki az eljárás megindításáról szóló határozatban, hogy az intézkedés elsősorban a külföldi tulajdonban levő vállalkozásokra irányul, ami sérthetné az EUMSZ 49. cikkében előírt, a letelepedésre irányuló alapvető szabadságot. Magyarország nem tett észrevételt az EUMSZ 49. cikkének esetleges megsértése, illetve a harmadik fél e tekintetben kifejtett észrevételei vonatkozásában.

(63) Magyarország azt állította, hogy a 2014. évi módosítással módosított élelmiszerlánc-felügyeleti díj jogalapja a 882/2004/EK rendelet. A magyar hatóságok által szolgáltatott információk alapján (27) azonban a Bizottság az alábbi négy okból nem ért egyet azzal, hogy az intézkedés - a 2014. évi módosítással módosított formájában - összhangban áll a 882/2004/EK rendelettel:

(64) Először is a Magyarország által nyújtott információk alapján sem az nem állapítható meg, hogy a - 2014. évi módosítás szerinti - felügyeleti díjat a 882/2004/EK rendeletbe foglalt díjszámítási kritériumok szerint számították ki, sem pedig az, hogy a díj nem haladta meg az illetékes hatóságok összes olyan költségét, amely a hatósági ellenőrzések végzésével kapcsolatban merül fel, amint azt az említett rendelet 27. cikke (4) bekezdésének a) pontja kifejezetten előírja.

(65) Másrészt a felügyeleti díj kiszámítási módjának megállapításakor figyelembe vett költségek látszólag nem állnak összhangban - a 882/2004/EK rendelet VI. mellékletével összefüggésben értelmezett - 27. cikke (4) bekezdésében említett költségekkel. Különösen, míg az utóbbi kimondja, hogy a díj kiszámításához figyelembe veendő költségek kiterjedhetnek"a hatósági ellenőrzésekben részt vevő" személyzet fizetésére, a magyar hatóságok arról tájékozatták a Bizottságot, hogy az általuk felszámított díj a "személyzet fizetésének" tágabb kategóriájából származó (szélesebb körű) költségeket is lefedi (28).

(66) Harmadrészt, bár a magyar hatóságok jogosultak arra, hogy a 882/2004/EK rendelet 27. cikke (4) bekezdése b) pontjának megfelelően átalánydíjat számítsanak fel, nem nyújtottak meggyőző igazolást a felügyeleti díj progresszív jellegére és szerkezetére (díjsávok és díjmértékek) vonatkozóan. Magyarország különösen nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire alkalmazandó progresszív díjszerkezet (a díjmértékek és az árbevételsávok) a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által az említett vállalkozások felügyelete kapcsán viselt költségekben mutatkozó hasonló progresszív sémának felelne meg.

(67) Végezetül, jóllehet a progresszív díjmértéket a 882/2004/EK rendelet alapján állítólag indokolja, hogy a díjnak arányosnak kell lennie azokkal a nagyobb mértékű adminisztratív erőforrásokkal, amelyekkel az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a jelentős piaci szereplők ellenőrzéséhez, a Bizottság a hatósági ellenőrzések jellegét szem előtt tartva nem érti, hogy egy nagy kiskereskedő több kiskereskedelmi egységének ellenőrzése hogyan lehet drágább vagy bonyolultabb a franchise hálózatban működő szereplők több kiskereskedelmi egységének ellenőrzésénél (mely utóbbi szereplőkre azonban lényegesen alacsonyabb felügyeleti díj vonatkozik, mivel az egyes kiskereskedelmi egységek egyenkénti árbevétele jóval alacsonyabb).

(68) A Bizottság a fentiek alapján úgy véli, hogy az intézkedés által okozott eltérő adóügyi megítélés nem szükséges és nem arányos a 882/2004/EK rendeletben megállapított kötelezettségek teljesítésének célkitűzésével.

4.3. Az élelmiszerlánc-felügyeleti díjról szóló módosított törvény

(69) Amint a 3.2. szakaszban jeleztük, a 2015. november 17-én módosított élelmiszerlánc-felügyeleti díj már nem alkalmaz progresszív díjmértékeket. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2015. évi CLXXXII. törvény ehelyett 0,1 %-os átalánydíjat állapít meg minden élelmiszerlánc-szereplő esetében. A díj progresszív szerkezetének megszüntetése orvosolja az állami támogatással kapcsolatos aggályokat, amelyek az eljárás megindításáról szóló határozatban a progresszív szerkezet miatt merültek fel.

4.4. A támogatás visszafizettetése

(70) A 2014. évi módosítást sohasem jelentették be, és a Bizottság sem nyilvánította azt a belső piaccal összeegyeztethetőnek. Mivel a 2014. évi módosítás az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül, valamint az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (29) 1. cikkének c) pontja értelmében vett olyan új támogatást jelent, amelyet az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében meghatározott felfüggesztési kötelezettség megsértésével léptettek hatályba, az intézkedés így továbbá az (EU) 2015/1589 rendelet 1. cikkének f) pontja értelmében vett jogellenes támogatásnak minősül.

(71) Mivel megállapítást nyert, hogy az intézkedés jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást képez, a támogatást az (EU) 2015/1589 rendelet 16. cikke értelmében vissza kell fizettetni annak kedvezményezettjeivel.

(72) A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatában kiadott felfüggesztő rendelkezése eredményeként azonban Magyarország megerősítette, hogy felfüggesztette az élelmiszerlánc-felügyeleti díj megfizetését a progresszív felügyeleti díj érintett kategóriájába tartozó vállalkozások esetében.

(73) Tehát az intézkedés alapján ténylegesen nem nyújtottak állami támogatást. Ezért nincs szükség visszafizettetésre.

5. KÖVETKEZTETÉS

(74) A Bizottság megállapítja, hogy Magyarország az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megsértve, jogellenesen hajtotta végre a szóban forgó támogatást.

(75) Ez a határozat nem sérti az arra vonatkozó esetleges vizsgálatokat, hogy az intézkedés összhangban áll-e a Szerződésben foglalt alapvető szabadságokkal, különösen az EUMSZ 49. cikkében biztosított letelepedés szabadságával,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A magyarországi élelmiszerlánc-felügyeleti díjnak a 2014. évi LXXIV. törvény általi módosítással bevezetett, a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire vonatkozó progresszív díjszerkezete (a díjmértékek és az árbevételsávok) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett, a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, amelyet Magyarország az ugyanazon szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megsértve, jogellenesen léptetett hatályba.

2. cikk

Az 1. cikkben említett program keretében nyújtott egyedi támogatás nem minősül állami támogatásnak akkor, ha odaítélésének időpontjában teljesíti a 994/98/EK tanácsi rendelet (30) 2. cikke vagy az (EU) 2015/1588 rendelet (31) 2. cikke alapján elfogadott rendeletben foglalt feltételeket, bármelyik is a hatályos szabályozás a támogatás odaítélésének időpontjában.

3. cikk

Magyarországnak az e határozat elfogadásának napjával kezdődő hatállyal meg kell szüntetie az 1. cikkben említett program keretében nyújtott támogatás valamennyi függőben lévő kifizetését.

4. cikk

Magyarországnak gondoskodnia kell e határozatnak a határozatról szóló értesítéstől számított négy hónapon belüli végrehajtásáról.

5. cikk

Ennek a határozatnak Magyarország a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2016. július 4-én.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

a Bizottság tagja

(1) HL C 277., 2015.8.21., 12. o.

(2) A Tanács 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

(3) Vö. az 1. lábjegyzettel.

(4) A magyar hatóság Bizottságnak küldött 2015. április 16-i levele szerint: "A következő tevékenységek minősülnek felügyeletidíj-kötelesnek:

- élelmiszer-termelési, tenyésztési, kísérleti célból tartott állatok forgalomba hozatala,

- élelmiszer-, takarmány-termelési célból termesztett növény, vetőmag, növényi termék, illetve az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti szaporító és ültetési anyag forgalomba hozatala,

- élelmiszer előállítása vagy forgalomba hozatala, beleértve az éttermi és közétkeztetési szolgáltatásokat,

- takarmány előállítása vagy forgalomba hozatala,

- állatgyógyászati készítmény, állatgyógyászati termék előállítása vagy forgalomba hozatala,

- peszticidek, termésnövelő anyagok, illetve EK-műtrágya előállítása vagy forgalomba hozatala,

- állati eredetű melléktermék kezelésének, felhasználásának, további feldolgozásának, szállításának végzése vagy az ezekből származó terméket forgalomba hozatala,

- élőállat-szállítást végző vállalkozás, továbbá élőállat-szállító járművek mosását és fertőtlenítését végző hely, az idegen állományból származó állatok fogadására kiválasztott elkülönítőt(karantén), állatrakodó, gyűjtőállomás, kereskedői telep, etető-itató állomás, pihentető állomás, állatvásár üzemeltetése,

- szaporítóanyag előállítása és tárolása,

- állat- és növény-egészségügyi, élelmiszer vagy takarmány elemző laboratórium üzemeltetése,

- az állatok jelölésére szolgáló eszköz forgalomba hozatala."

(5) 2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról.

(6) A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. Törvény (kereskedelmi törvény) 2. §-ának (18a) bekezdése a napi fogyasztási cikk fogalmát a következőképpen határozza meg: "napi fogyasztási cikk: a vendéglátó tevékenység keretében értékesített termékek kivételével olyan, a lakosság napi szükségleteinek, igényeinek kielégítésére szolgáló élelmiszer, illatszer, drogériai termék, háztartási tisztítószer és vegyi áru, higiéniai papírtermék, amelyet a fogyasztó jellemzően legfeljebb egy éven belül elfogyaszt, elhasznál vagy lecserél". A kereskedelmi törvény 2. §-ának (18b) bekezdése szerint a "napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet: olyan üzlet, amely forgalmának döntő hányadát napi fogyasztási cikknek minősülő termékek árusítása teszi ki."

(7) E határozat alkalmazásában a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire történő hivatkozás kiterjed az élelmiszerlánc-felügyeleti díj hatálya alá tartozó valamennyi vállalkozásra a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletekből származó árbevételek tekintetében.

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).

(9) A T-351/02. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:T:2006:104) 102. pontja.

(10) A C-83/98 P. sz., Franciaország kontra Ladbroke Racing Ltd és Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2000:248) 48-51. pontja. Ugyanígy állami támogatásnak minősülhet az az intézkedés, amely egyes vállalkozásoknak adócsökkentést vagy az egyébként esedékes adófizetések halasztását engedélyezi (lásd a C-78/08-C-80/08. sz. Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:550) 46. pontját).

(11) C-143/99 sz., Adria-Wien Pipeline ügy, (EU:C:2001:598) 38. pont.

(12) A C-393/04. sz. és C-41/05. sz., Air Liquide Industries Belgium egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2006:403) 30. pontja, valamint a C-387/92. sz., Banco Exterior de Espana ügyben hozott ítélet (EU:C:1994:100.) 14. pontja.

(13) Lásd továbbá a C-66/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2005:768) 78. pontját, a C-222/04. sz., Cassa di Risparmio di Firenze SpA és társai ügyben hozott ítélet (EU:C:2006:8,) 132. pontját, a C-522/13. sz., Ministerio de Defensa és Navantia ügyben hozott ítélet (EU:C:2014:2262) 21-31. pontját. Lásd továbbá az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (HL C 384., 1998.12.10., 3. o.) 9. pontját.

(14) Lásd például a C-279/08 P. sz., Bizottság kontra Hollandia (NOx) ügyben [2011] hozott ítéletet (EU:C:2011:551.); a C-143/99. sz. Adria-Wien Pipeline ügyben hozott ítéletet (EU:C:2001:598); a C-78/08-C-80/08. sz., Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítéletet (EU:C:2011:550); a C-308/01. sz. GIL Insurance ügyben hozott ítéletet (EU:C:2004:252).

(15) A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról (HL C 384., 1998.12.10., 3. o.).

(16) Lásd a fenti lábjegyzetet4.

(17) A C-106/09 P. és C-107/09 P. sz., Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:732).

(18) Uott., 92. pont.

(19) A C-487/06 P. sz., British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2008:757) 85. és 89. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a C-279/08 P. sz., Bizottság kontra Hollandia (NOx) ügyben hozott ítélet (EU:C:2011:551) 51. pontja.

(20) A C-106/09 P. és C-107/09 P. sz., Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:732). Lásd továbbá analógia útján a C-385/12. sz. Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. ügyben hozott ítéletet (EU:C:2014:47), amelyben a Bíróság kimondta, hogy: "Az EUMSZ 49. és az EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó olyan tagállami jogszabály, amely az e jogszabály értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülő, vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét, amennyiben - és ennek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata - a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai."

(21) Lásd például a C-78/08-C-80/08. sz., Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:550) 69. pontját.

(22) Az átalánydíj már eleve magasabb díjfizetést eredményez a magasabb árbevételű üzletek számára.

(23) Az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kivételek az alábbiakra vonatkoznak: a) a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás; b) a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás; valamint c) a Németországi Szövetségi Köztársaság egyes területeinek nyújtott támogatás.

(24) Az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kivételek az alábbiakra vonatkoznak: a) bizonyos térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás; b) valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás; c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás; d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás; valamint e) a Tanács határozatával meghatározott támogatás.

(25) A T-68/03. sz., Olympiaki Aeroporia Ypiresies AE kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítélet (EU:T:2007:253) 34. pontja.

(26) Amint a (4) preambulumbekezdésben jeleztük, az említett észrevételeket 2015. október 13-án továbbították Magyarországnak esetleges észrevételezés céljából.

(27) Az Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóság számára a 2015. február 26-án [Ares(2015)835210] és május 19-én [Ares (2015)2083309] kelt levelekben szolgáltatott információk.

(28) Lásd a magyar hatóságok 2015. október 7-i, a Bizottság szolgálataihoz címzett levelét.

(29) A Tanács (EU) 2015/1589 rendelete (2015. július 13.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 248., 2015.9.24., 9. o.).

(30) A Tanács 1998. május 7-i 994/98/EK rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról (HL L 142., 1998.5.14., 1. o.).

(31) A Tanács 2015. július 13-i (EU) 2015/1588 rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról (HL L 248., 2015.9.24., 1. o.).