EH 2006.1413 Két különálló lapból álló öröklési szerződés második lapja nem minősül önálló végintézkedésnek, ha csak az első lapon rögzített rendelkezésekhez kapcsolódó mellékkötelezettségeket tartalmaz [Ptk. 629. és 656. §].
A felperes a 2004. június 6-án elhunyt N. J. örökhagyónak a gyermeke, az alperes pedig az örökhagyó unokaöccse.
Az örökhagyó életében több végintézkedést tett.
1988. március 8-án az örökhagyó az alperessel öröklési szerződést kötött, melyben az alperes által 1970. június óta nyújtott tartás és gondozás, valamint a szerződéssel a továbbiakban is vállalt tartási gondozási szolgáltatásai ellenében a tulajdonát képző debreceni társasházi öröklakása örököséül az alperest nevezte.
1993. február 1-jén az örökhagyó és az alperes között öröklési szerződést kiegészítő szerződés jött létre.
Ez utóbbi szerződés két lapból áll, az első lapon a szerződés 1., 2., 3., és 4. pontjai, továbbá az okiratot készítő ügyvéd aláírása és pecsétje, a második lapon - folyamatos sorszám nélkül - a szerződés 5., 6., és 7. pontjai, valamint a felek és két tanú (köztük az ügyvéd) aláírása szerepel.
A szerződés első lapján a felek rögzítették adataikat és szerződési pozíciójukat, valamint az 1. pontban azt, hogy 1988. március 28. napján öröklési szerződést kötöttek, melyet az alábbiakkal egészítenek ki. A 2. pontban rögzítették, hogy időközben az örökhagyó részére a kárpótlási eljárásban a kárpótlási jegyen túl 939 000 forint értékű mezőgazdasági vállalkozói támogatást állapítottak meg és az ezzel kapcsolatos letéti igazolást a B. Bank Rt. D.-i Fiók jogosult kiadni. A felek a 3. pontban megállapodtak abban, hogy az örökhagyó a mezőgazdasági vállalkozói támogatást ingatlan-árverés útján kívánja felhasználni, abból mezőgazdasági földet vásárol, és a termőföldvásárlás során az így tulajdonába kerülő mezőgazdasági földekre az 1988. március 8-án kelt öröklési szerződés rendelkezései lesznek az irányadók. A letéti igazolás alapján vásárlásra kerülő földterületekre is az eltartó örökös jogosult tulajdonjogot szerezni. Megállapodtak abban is, hogy amennyiben a földvásárlás megtörténik, az öröklési szerződést kiegészítik a letéti igazolás helyébe kerülő mezőgazdasági ingatlanok helyrajzi számával. A 4. pont a felek azon megállapodását tartalmazza, amelynek értelmében az öröklési szerződés egyéb rendelkezéseit változatlan tartalommal hatályában fenntartják.
A második lapon a szerződés 5. pontjában a felek az ügyvédet a szerződés elkészítésére meghatalmazták, a 6. pontban rendelkeztek az öröklési szerződést kiegészítő szerződéssel kapcsolatban felmerülő költségek viselésről, a 7. pontban pedig arról, hogy megkeresik a földhivatalt az ingatlanok teherlapjára az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése végett.
A második lapon egy 1993. december 3-án kelt kézzel írt feljegyzés is szerepel, amely a három ingatlan helyrajzi számát, valamint az örökhagyó és az örökös aláírását tartalmazza.
Az örökhagyó halálát követő hagyatéki eljárásban a felperes az 1993. február 1-jén kelt szerződés alaki érvénytelenségére hivatkozott.
Az eljárt közjegyző a d.-i 0298/39., 0300/49. és 0300/57. helyrajzi számú ingatlanokat az öröklési jogvitára figyelemmel ideiglenes hatállyal, de az öröklési szerződés alapján az alperes részére adta át.
A felperes keresetében az 1993. február 1. napján kelt öröklési szerződést kiegészítő szerződés és az 1993. december 3. napján kelt rájegyzés érvénytelenségének a megállapítását, valamint a három mezőgazdasági ingatlan vonatkozásában törvényes öröklés jogcímén tulajdonjoga megállapítását kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó és az alperes között 1993. február 1-jén megkötött öröklési szerződést kiegészítő szerződés, valamint az 1993. december 13-án - helyesen 1993. december 3-án - kelt kézzel írt rájegyzés érvénytelen. Az örökhagyó hagyatékát képező d.-i 0298/39., 0300/49. és 0300/57. helyrajzi számú ingatlanok 1/1 tulajdoni arányát a felperes részére adta át. Megkereste a földhivatalt a tulajdonváltozás bejegyzése és az elidegenítési és terhelési tilalom törlése végett. Az alperest kötelezte 1 000 000 forint perköltség és - kijavított ítéleti rendelkezéssel - 900 000 forint le nem rótt illeték megfizetésére.
Az ítélet indokolása szerint az öröklési szerződést kiegészítő szerződés alakilag érvénytelen, a Ptk. 629. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek nem felel meg, mert nincsen minden lapja folyamatosan sorszámozva, és nem tartalmazza a végrendelkező és a két tanú aláírását. A szerződés aláírásokkal ellátott második lapja pedig nem tekinthető önálló írásbeli végrendeletnek, mert abból a végrendeleti minőség nem derül ki. Az elsőfokú bíróság a kézzel írt rájegyzés érvénytelenségét is megállapította a Ptk 656. §-ára tekintettel, mert abból nem tűnik ki a végintézkedési szándék és tanúk aláírását sem tartalmazza. Utalt továbbá arra is, hogy alaki hiba kiküszöbölésére a favor testamenti elve nem szolgálhat.
Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes keresetét az öröklési szerződést kiegészítő szerződés érvénytelenségének megállapítása, és ezzel összefüggésben a felperesnek a perbeli ingatlanok törvényes öröklés címén történő tulajdonszerzése, és az alperes javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlését illetően elutasította. Kötelezte a felperest 750 000 forint első-, és másodfokú perköltség, valamint 1 800 000 forint le nem rótt első- és másodfokú eljárási illeték megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az okirat második lapját nem találta érvényesnek.
A második lapból kétséget kizáróan megállapítható ugyanis, hogy az egy öröklési szerződést kiegészítő szerződés, amelynek szerződő felei N. J. és N. F. A perben nem volt vitatott, hogy az örökhagyónak és az alperesnek az 1988. március 8-ai öröklési szerződésén kívül más öröklési szerződése nem volt, ezért az alapszerződés nevesítése nélkül is megállapítható, hogy az okirat öröklési szerződést módosító rendelkezést tartalmaz.
A másodfokú bíróság a korábbi szerződés tartalmára utalással azt az álláspontot fejtette ki, hogy mivel a perbeli szerződés a korábbi öröklési szerződés kiegészítése volt, az eltartó kötelezettségeit valamint azt, hogy a szerződő felek jogutódlást tartalmazó rendelkezést tesznek, nem kellett megismételni. A felek az örökhagyó újabb vagyontárgyait vonták az öröklési szerződés hatálya alá és rendelkeztek annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzéséről.
Mivel a felek között nem volt vitás, hogy a szerződés tárgyát az a három ingatlan képezte, amely a hagyatékban fennmaradt, és amelyet elidegenítési és terhelési tilalom terhel, nem volt szükséges ebben a körben bizonyítási eljárást lefolytatni. Ennek során lehetett volna jelentősége a favor testamenti elvének, és e körben bizonyítékként értékelhette volna a bíróság az alakilag érvénytelen végintézkedésnek minősülő 1993. december 3-ai keltezésű kézírásos kiegészítést.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az öröklési szerződés második oldala rendelkezik azokkal az alaki kellékekkel, amelyeket a Ptk. 656. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 629. § (1) bekezdése megkíván, azaz megállapítható a szerződő felek személye, a végintézkedési minőség pedig kitűnik abból, hogy a felek öröklési szerződés kiegészítésének nevezik az okiratot.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a jogszabályokkal, valamint a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntéseivel összhangban álló új határozat meghozatalára, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítására irányult.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, ellentétes a Ptk. 656. §-ával, a Ptk. 658. §-ával valamint a Ptk. 629. § (1) bekezdésében foglaltakkal, továbbá a PK 85. számú állásfoglalás és a BH 1969/7/6112. számú, és a PJD IV. 257. számú eseti döntésben kifejtettekkel.
A felülvizsgálati kérelem részletesen kifejtett indokai szerint téves az ítélőtábla álláspontja abban, hogy az öröklési szerződést kiegészítő szerződés második lapja mint önálló végintézkedés érvényes, mivel abból sem az örökhagyó személye, sem a halál esetére szóló juttatás nem állapítható meg. Ezért a támadott szerződés alaki okból érvénytelen, amelynek orvoslására a favor testamenti elve sem szolgálhat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a perbeli okiratra vezetett nyilatkozat bizonyítja az öröklési szerződés külön íven szövegezett kiegészítését, alakszerűségének betartását.
A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az 1993. február 1. napján kelt öröklési szerződést kiegészítő szerződés érvényes-e, azaz a perbeli három debreceni ingatlan vonatkozásában a törvényes öröklés érvényesül-e és így azokat az örökhagyó gyermeke, tehát a felperes örökli, vagy azokat az öröklési szerződés alapján az alperes szerzi meg.
A Ptk 656. §-a az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli magánvégrendeletre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő azzal a kivétellel, hogy korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, továbbá, hogy a szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült.
A Ptk 629. § (1) bekezdése szerint az írásbeli magánvégrendelet érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt
a) elejétől végig maga írja és aláírja; vagy
b) két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; vagy
c) aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezi.
A Ptk. 629. §-ának (2) bekezdése pedig a több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez további feltételként kívánja meg azt, hogy minden lapját folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és - ha a végrendelet érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges - mindkét tanú aláírásával el kell látni.
A perbeli esetben nem volt vitás, hogy az 1993. február 1. napján kelt az örökhagyó és az alperes közötti öröklési szerződést kiegészítő szerződés első lapja a Ptk. által megkívánt érvényességi feltételeknek - a folyamatos sorszámozás, a végrendelkező és a tanúk aláírásának hiányában - nem felelt meg. A kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően azonban vizsgálni kellett, hogy az okirat második lapja, amelyen a Ptk. által megkívánt alakiságok megvannak, önálló írásbeli magánvégrendeletnek minősül-e a második oldalon szereplő, 1993. december 3-ai keltezésű érvénytelen kézírásos kiegészítés nélkül.
A Legfelsőbb Bíróságnak a PJD IV. 257. szám alatt közzétett határozata szerint a több lapból álló végrendelet egyes lapjai akkor minősülhetnek önálló írásbeli magánvégrendeletnek, ha az ezeken a lapokon történt végintézkedés a jellegénél fogva önállóan is megtehető, a többi lapon tett végintézkedéssel nem áll megbonthatatlan tartalmi összefüggésben és emellett megfelel a törvény által előírt alakszerűségeknek.
Az 1993. február 1-jén kelt okirat második lapja csak az önálló írásbeli végrendelet törvény által előírt alaki követelményeinek felelt meg, a fent hivatkozott két további feltételnek azonban nem.
Az okirat második lapján szereplő 5. pont, amely a szerződést készítő ügyvéd meghatalmazását, a 6. pont amely a szerződés készítésével kapcsolatos költségek viseléséről szóló rendelkezést és a 7. pont, amely a feleknek azon megállapodását tartalmazza, hogy ha a letéti igazolás ellenében eltartott örökhagyó megszerzi a tulajdonjogot, ezen ingatlanok teheroldalára a jelen öröklési szerződés biztosítására szolgáló elidegenítési és terhelési tilalom kerül bejegyzésre a földhivatalnál, ugyanis kiegészítő rendelkezések és járulékos jellegűek az első lapon foglaltakhoz képes. Maga a rendelkezés (a főkötelezettség) az első lapon, a 3. pontban található, amely a felek megállapodását, az eltartó örökössé nevezését, az örökség tárgyának a meghatározását tartalmazza. Szintén az első lapon, a 4. pontban található a felek azon megállapodása, hogy az 1998. március 28-ai öröklési szerződés egyéb rendelkezéseit változatlan tartalommal hatályában fenntartják.
Mindezeket egybevetve az okirat első lapján szereplő főkötelezettség - melynek lényege az, hogy az örökhagyó az alperessel kötött korábbi öröklési szerződés hatályát további ingatlanokra terjeszti ki - megbonthatatlan összefüggésben áll az okirat második lapján található mellékkötelezettségekkel, az okirat második lapján található rendelkezések pedig önállóan, az 1988. március 28. napján kelt öröklési szerződés rendelkezéseinek értelmezése nélkül önálló írásbeli magánvégrendeletnek nem minősülnek. Nem felel meg tehát a szerződés második oldala az önálló írásbeli magánvégrendelet kellékeinek, a több különálló öröklési szerződés alakilag hibás, ezért érvénytelen.
A Legfelsőbb Bíróság végül rámutat arra, hogy a favor testamenti elve, mint a végrendelet értelmezési szabálya, kizárólag létező és alakilag hibátlan végrendeletekre vonatkozik, és nem szolgálhat a végrendelet érvénytelenségét eredményező hiba orvoslására (BH 1987/441., BH 1996/259.). A peres esetben a több külön lapból álló öröklési szerződés érvénytelenségének vizsgálata során tehát az örökhagyó akarata nem volt vizsgálható, tekintettel arra, hogy az alaki hiba bizonyítással nem orvosolható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletének az öröklési szerződést kiegészítő szerződés érvénytelenségét és ezzel összefüggésben a felperes tulajdonszerzését megállapító rendelkezését - a földhivatal felhívására, a perköltség, valamint a le nem rótt illeték viselésére kiterjedően - helybenhagyta.