938/D/1998. AB végzés
alkotmányjogi panasz és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség tárgyában
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvénynek az Alkotmány 50. § (1) bekezdése, 57. § (1) és (5) bekezdése, továbbá 70/K. §-a követelményeinek megfelelő újraszabályozása elmulasztását kifogásoló indítványt, valamint egyedi ügyben meghozott jogerős és végrehajtható szabálysértési határozattal szemben a bírói felülvizsgálat igénybevételének lehetővé tételét kérő alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó annak megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az Országgyűlés elmulasztotta a szabálysértési jognak az Alkotmány egyes rendelkezéseiben foglalt követelményeknek megfelelő újraszabályozását, továbbá azt is, hogy az indítványozót a bírósághoz fordulás joga közvetlenül az Alkotmány rendelkezései alapján illeti meg. A szabálysértésekről szóló, az indítvány benyújtásakor (1998. október 26.) hatályos 1968. évi I. törvény (a továbbiakban: régi Sztv.) 71/A. §-ában foglalt rendelkezés a bírósági felülvizsgálatot csak a pénzbírságot elzárásra átváltoztató határozat esetében engedte meg, a szabálysértési ügyekben hozott határozatok egyébként bíróság előtt nem voltak megtámadhatók. Az indítványozó fellebbezését a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság mint II. fokú szabálysértési hatóság az 1998. szeptember 14-én kelt 141/3/1997. szabs. számú határozatával elutasította, és a Pécsi Rendőrkapitányság 538/6/1997. szabs. számú határozatát helybenhagyta. Az I. fokú szabálysértési hatóság az indítványozót közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség elmulasztása miatt figyelmeztetésben részesítette, egyben az eljárást megszüntette.
2. Az Alkotmánybíróság a 63/1997. (XII. 11.) AB határozat rendelkező részében megállapította: "az Országgyűlés elmulasztotta a szabálysértési jognak az Alkotmány 50. § (2) bekezdése, illetőleg az Alkotmány 57. § (1) bekezdése követelményeinek megfelelő újraszabályozására vonatkozó jogalkotói feladatát." Egyúttal megállapította, hogy a régi Sztv. "18. §-ában és 71/A. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenesek. Ezért az Alkotmánybíróság a hivatkozott rendelkezéseket 1998. december 31-i hatállyal megsemmisíti." (ABH 1997, 365.)
2.1. A jelen indítvány és az idézett korábbi döntés tartalmi összefüggése miatt az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre vonatkozó része ítélt dologra vonatkozik-e.
Az Alkotmánybíróság a 35/1997. (VI. 11.) AB határozatban kimondta: "A res iudicata az alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány ítélt dolognak minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti." (ABH 1997, 200., 212.)
Az Alkotmánybíróság a régi Sztv. alkotmányellenességének megállapítása iránt korábban benyújtott indítvány alapján a 63/1997. (XII. 11.) AB határozatában (ABH 1997, 365.) már döntött, s a jelen ügyben előterjesztett indítvány éppen az akkor vizsgált alkotmányos összefüggések újbóli vizsgálatát kéri. A nyilvánvaló azonosságot alátámasztja az a tény is, hogy az indítványozó kifejezetten hivatkozik a korábbi határozatra és megismétli az ítélt ügy alapjául szolgáló eljárásban figyelembe vett indítványi érveket. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tekintetében visszautasította.
2.2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az egyidejűleg benyújtott alkotmányjogi panaszt vizsgálta abban az összefüggésben, hogy azzal kapcsolatban a res iudicata megállapítható-e.
Az Alkotmánybíróság a 68/1995. (XII. 7.) AB végzésében visszautasított egy olyan bírói kezdeményezést, amelyet egy korábban már alkotmányellenesség miatt megsemmisített jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatósága tárgyában terjesztettek elő. A visszautasítást az Alkotmánybíróság a következőkre alapozta:
"Azt a jogszabályt (vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét), amelyet határozatában az Alkotmánybíróság megsemmisít, főszabályként a határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni: de ez a tilalom nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket [43. § (1)-(2) bekezdés]. Az Abtv. 43. § (4) bekezdésében rögzített kivételes szabály szerint azonban az Alkotmánybíróságnak jogában áll, hogy a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott (ex nunc) időponttól eltérően határozza meg az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. E rendelkezés kivételes volta is mindenkire nézve (erga omnes) kötelező: ez azt jelenti, hogy a kivétel hatálya alá tartozó, meghatározott konkrét eseten kívül minden más esetre a főszabálynak megfelelő rendelkezés érvényesül.
Mivel az alkotmányellenesség jogkövetkezményeinek levonásáról - így a hatályvesztésről és az alkalmazhatóságról - a vizsgált esetben az Alkotmánybíróság mindenkire kiterjedő hatállyal rendelkezett, az Alkotmánybíróság 25/1993. (IV. 23.) AB határozatának közzététele után benyújtott, az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabállyal kapcsolatban konkrét normakontrollra irányuló kezdeményezés érdemi vizsgálatának »ítélt dolog« miatt nincs helye." (ABH 1995 431 433.)
A bírói kezdeményezés mellett a konkrét normakontroll másik esete az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz, ezért az idézett végzés megállapításait a jelen ügyben is figyelembe vette az Alkotmánybíróság. A 63/1997. (XII. 11.) AB határozat az alkotmányellenességet megállapítva egyúttal rendelkezett arról, hogy a régi Sztv. alkotmányellenesnek bizonyult rendelkezése, amelyen a jelen ügyben előterjesztett alkotmányjogi panasz is alapul, 1998. december 31-ig hatályban marad (ABH 1997, 365.). A pro futuro megsemmisítés azt eredményezte, hogy az érintett rendelkezést a megjelölt időpontig alkalmazni kellett.
Minthogy a konkrét ügyben ezen időn belül alkalmazták az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezést, ezért itt is irányadó az a megállapítás, hogy a konkrét normakontrollra irányuló kezdeményezés érdemi vizsgálatának "ítélt dolog" miatt nincs helye, ha ugyanazon norma tekintetében a hatályvesztésről és az alkalmazhatóságról az Alkotmánybíróság korábban már mindenkire kiterjedő hatállyal rendelkezett.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt is visszautasította.
Budapest, 2000. június 5.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró