414/B/1995. AB végzés

a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 62. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Köztársaság Fegyveres Erői szolgálati szabályzatának kiadásáról szóló 6/1987. (X. 15.) HM rendelet 767. pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és alkotmányjogi panasz elbírálására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 62. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Köztársaság Fegyveres Erői szolgálati szabályzatának kiadásáról szóló 6/1987. (X. 15.) HM rendelet 767. pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 62. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Köztársaság Fegyveres Erői szolgálati szabályzatának kiadásáról szóló 6/1987. (X. 15.) HM rendelet 767. pontja alkalmazása folytán bekövetkezett jogsérelem miatt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

1. Az indítványozó kéri a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Htv.) 62. § (3) bekezdésének, valamint a Magyar Köztársaság Fegyveres Erői szolgálati szabályzatának kiadásáról szóló 6/1987. (X. 15.) HM rendelet (a továbbiakban: Szolg.szab.) 767. pontjában foglalt rendelkezéseknek az alkotmányossági felülvizsgálatát, mert azok ellentétben állnak a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 3. § (1) bekezdésével, mely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések azért sértik az ártatlanság vélelmét, mivel lehetővé teszik, hogy a hivatásos katona ellen indított büntető eljárás alatt, ugyanazon ténybeli magatartás miatt, egyidejűleg fegyelmi eljárást is folytassanak. A fegyelmi eljárásnak és a fegyelmi felelősségre vonásnak azt követően volna helye, ha a bíróság a katona bűnösségét megállapította.

Az indítványozó az előzőekben hivatkozott jogszabályi rendelkezések alkalmazása folytán bekövetkezett jogsérelme miatt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Előadta, hogy az ellene indított büntető eljárással egyidejűleg, az ügyészség megkeresése alapján, szolgálati elöljárója fegyelmi eljárást indított ellene, amelyben különböző jogsérelmek érték. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz orvoslásával rendelje el "jogaiba való visszahelyezését".

Az Alkotmánybíróság megkereste a honvédelmi minisztert és az igazságügyi minisztert, akik az indítvánnyal kapcsolatos álláspontjukat kifejtették, és erre az indítványozó választ adott.

2. A Htv. 62. § (3) bekezdésének az indítvány előterjesztésekor hatályos szövege úgy rendelkezett, hogy "[a] fegyelmi eljárás lefolytatásának nem akadálya, ha az annak alapjául szolgáló - és a szolgálati viszonyokat is sértő - magatartás miatt a katona ellen büntetőeljárás is indult."

A Szolg.szab. hatályban volt 767. pontja szerint: "Nem lehet fegyelmi vizsgálatot indítani, lefolytatni, illetőleg meg kell szüntetni az eljárást, ha az ügyben büntetőeljárás van folyamatban. A kivételeket ez a fejezet állapítja meg. Fegyelmi úton is megszüntethető a büntetőeljárás alatt álló hivatásos és továbbszolgáló katona szolgálati viszonya, ha a már ismert körülményekből megalapozottan lehet következtetni arra, hogy az elkövető méltatlan a katonai szolgálat ellátására. A döntést ilyen esetben is alapos kivizsgálásnak kell megelőznie, amely kellően megalapozza a szolgálati viszony megszüntetését, ügyelve arra, hogy a vizsgálat ne zavarja a büntetőeljárást."

Az indítvány előterjesztését követően a katonák fegyelmi felelősségével kapcsolatos jogi szabályozás jelentős mértékben változott. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 332. § (1) bekezdése 1996. szeptember 1-jei hatállyal a Htv. fegyelmi felelősséggel kapcsolatos rendelkezéseit, így a támadott 62. § (3) bekezdést is hatályon kívül helyezte. A fegyelmi felelősségre vonás szabályait ezt követően a Hszt. XII. és XIX. fejezete, illetve a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény VIII. fejezete tartalmazza. A Szolg.szab.-nak az indítványozó által kifogásolt 767. pontját a Magyar Köztársaság fegyveres erői Szolgálati Szabályzatának módosításáról és kiegészítéséről szóló 22/1997. (X. 3.) HM rendelet 156. §-a 1997. november 2-ai hatállyal módosította, a korábbi szabályozást a következő rendelkezés váltotta fel: "A katona ellen nem lehet fegyelmi eljárást indítani, illetőleg meg kell szüntetni a fegyelmi eljárást, ha az ügyben büntetőeljárás van folyamatban."

Az indítványozó az utólagos normakontrollra irányuló indítványát az 1997. november 2-án hatályba lépett új szabályozást követően is fenntartotta. Az Alkotmánybíróság felhívása ellenére azonban a beadványában nem jelölte meg, hogy az alkotmányossági felülvizsgálatot mely jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan és az Alkotmánynak mely rendelkezése alapján kéri. Az indítvány emiatt érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasította.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hszt1.) 268. § (1) bekezdése alapján e törvény hatályba lépésének napjától, 2002. január 1-jétől a Hszt. szabályai a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáira nem alkalmazhatók. Ezen időponttól kezdődően a hivatásos és szerződéses állomány tagja által elkövetett fegyelemsértés esetében az elkövetővel szemben a Hszt1. XII. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) bekezdése szerint "Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva." A 48. § (2) bekezdése alapján "Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani [az Alkotmánybírósághoz]". Az indítvány és a kiegészítő indítványok ebben a tekintetben is hiányosak és az érdemi elbírálásra alkalmatlanok. Az indítványozó nem bocsátotta az Alkotmánybíróság rendelkezésére azokat az okiratokat, amelyek az alkotmányjogi panasz elbírálásának alapjául szolgálnak, jogorvoslati lehetőségeinek kimerítését vagy azok hiányát nem igazolta, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is visszautasította.

Budapest, 2002. január 28.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró